Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-24 / 170. szám

6 SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 JÚLIUS 24 OROSZ DEMOKRATÁK A MAGYAR SZABADSÁGÉRT 1848-49-BEN Közeledik Petőfi h­alálának­ századik évfordulója. A magyar nép ezekben a napokban megemlékezik nagy forradalmár költőjéről s az igazi Petőfit ünnepelve egyszersmind le­vonja a segesvári és a világosi napok igazi történeti tanulságait. Az 1849-es események igaz és teljes ismeretéhez hozzátartozik a magyar és az orosz nép viszonyának hű képe is. A hiva­talos magyar reakciós ideológia az 1849. évi cári intervenció tényét közel egy évszázadon át állandóan arra igyekezett felhasználni, hogy az orosz népet a magyar nép ellenségének tün­tesse fel, hogy oroszellenes hangula­tot szí­tva, megakadályozza a két nép barátságát, megmérgezze a két nép viszonyát. Az uralkodó osztályok, a német imperializmus csatlósai a ma­gyar nemzet előtt elhallgatták, hogy az orosz nép és a magyar nép barát­ságának régi történeti tradíciói van­nak, így a magyar népnek egészen napjainkig nem állott módjában meg­ismerni a XIX. század nagy orosz demokrata forradalmárainak állás­pontját a magyar kérdésben, elsősor­ban a 48-as forradalom kérdésében. Az igazság az, hogy ha 49-ben az orosz cárizmus a nemzetközi reakció és a saját érdekében a Habsburg­­monarchiának segített a magyar for­radalmat megfojtani, úgy az orosz népnek ehhez nem volt semmi köze. Az orosz nép igazi érzéseit világosan kifejezésre juttatta legjobb fiainak, a forradalmi demokratikus intelligencia vezető képviselőinek állásfoglalása. A haladó orosz intelligencia már a 40-es években fel volt készülve arra, hogy magáévá tegye a 48-as forradal­mak eszméit. Bjelinszkij, a nagyorosz demokrata forradalmár, aki a 48-as forradalom előestéjén halt meg, 1847- ben Gogoljhoz írott híres levelében teljes programot adott a cári és föl­desúri zsarnokság elleni küzdelem számára. Hercen 1847-ben az üldöz­tetések elől külföldre távozott, hogy onnan szolgálja népe felszabadításá­nak ügyét. Tevékenységük eredménye­­képen Oroszországban a haladó értel­miség között elterjedtek a filozófiai materializmus, a forradalmi demo­krácia, az utópikus szocializmus esz­méi. Petrasevszkij orosz külügymi­niszteri tisztviselő köre 1845-től kezdve a forradalmi intelligencia, középpont­jává vált, ahol 1848-ban is megvitatták az európai forradalmi eseményeket, titkos forradalmi társaság megalakí­tásáról tárgyaltak, amelynek céljai közé tartozott volna a hadseregben folytatandó forradalmi propaganda is. A kör résztvevői között tisztek is vol­tak és kétségen kívül áll, hogy az orosz forradalmi demokrácia eszméi valóban be is hatoltak a hadsereg köreibe. A 48-as európai forradalmak óriási visszhangot­ keltettek Oroszor­szágban. A legsúlyosabb elnyomás ellenére is a határvidékeken paraszt­­felkelések törtek ki, Lengyelországban az általános felkelés veszélye fenye­getett. A forradalmi demokrácia él­csapatának álláspontját a fiatal Cser­­nyisevszkij 1848-ban e szavakban fe­jezte ki: „Az emberiség végső céljai­nak érdekében a szocialisták, a kom­munisták és a szélső köztársaságpár­­tiak határozott hívévé váltam." Cser­­nyisevszkij ekkor már forradalmi agi­­tációt folytatott a főváros dolgozó sze­génysége és diáksága között. A 48-as események általános vissz­hangja érthetővé teszi, hogy az orosz forradalmi demokrácia különös rokon­­szenvvel és együttérzéssel kísérte a magyar forradalom menetét. A cári intervenció általános felháborodást váltott ki az egész haladó orosz tár­sadalomban. S rendkívül jelentőség­­teljes az, hogy a haladó körök esz­méinek és érzéseinek a magyar kér­désben is Csernyisevszkij, a demokra­tikus forradalmi mozgalom későbbi nagy vezére ad a legbátrabb formában kifejezést, amikor naplójában ezt írja: „A magyarok barátja vagyok és kész vagyok a magyarok győzelméért feláldozni magam.” „A magyarok barátja vagyok" — írta Csernyisevszkij 1849-ben és az maradt a forradalom bukása után is. A nagy orosz gondolkodó nem szűnt meg a magyar nép és a szláv népek érdekeinek közösségére mélyen járó cikkekben újra és újra rámutatni. 1848—49-ben elitélte a délszláv Habs­­burgpárti, magyarellenes akciót és tíz évvel később a horvátokhoz és szerbekhez a következő intelemmel fordult: „Ne higyjetek a bécsi kor­mánynak, nem igaz, hogy Ausztria a szláv népek barátja. A magyarokkal való ellenséges viszony nem érdeke a szlávoknak." Csernyitemu­j 1849 júniusában még arról álmodozott, hogy a cári intervenció nemzetközi bonyodalmakat fog kiváltani, hogy Ledru-Rollin, a francia kispolgári demokrata politikus a cár ellen fordul, Franciaország és Németország hadat üzennek Oroszor­szágnak és a cár kénytelen lesz az intervenciós hadsereget Magyarország­ból visszavonni. Bármennyire is ir­reális volt ez a reménysége, nem ér­dektelen számunkra, hogy a nagy orosz­ forradalmár demokrata a ma­gyar forradalmat a nemzetközi haladás ügyének tekintette, és a nemzetközi de­mokrácia­­támogatását, jogosultnak és szükségesnek tartotta. Csernyisevszkij sokáig nem akart hitelt adni a világosi fegyverletételről érkező híreknek. ,,A magyarok vere­sége szomorú dolog” — írja is végül naplójában. . S ezekben a szavakban is Csernyisevszkij nemcsak a saját, hanem az­­egész haladó Oroszország érzésének adott kifejezést. Hogy a magyarok ügyével való együttérzés nemcsak egy szűk körre terjedt ki, hogy a demokratikus intelli­gencia eszméi behatoltak a cári Had­seregbe is, arról tanúskodik Guszev orosz századosnak és tizenöt tiszt­társának pere, akiket azért küldtek száműzetésbe s végeztek ki 1848 július 30-án, mert a magyar függetlenségi harc mellett, az intervenció ellen fog­laltak állást. „Ha a magyarokat le­győzzük, —­­mondotta a vádirat szerint Guszev,) — ezzel nem szabadítjuk fel a Habsburg-birodalomban élő szlávo­­kat, hanem csak azt érjük el, hogy a szlávokon kívül a magyarok is a né­metek szolgáivá lesznek. Nekünk nem ezért, hanem ez ellen kell harcol­nunk. Ha a magyar szabadságmoz­galom győz, a magyaroknak a véres áldozatokkal kivívott szabadságuk vé­delmére szükségük lesz szláv szom­szédaik­ barátságára. És hogy sokan voltak közülük az orosz hadseregben, akik szintén rokonszenveztek a ma­gyarok ügyével, arról tanúskodik­­Lichutin orosz tisztnek, az interven­ciós hadjárat részvevőjének 1875-ben megjelent érdekes könyve is. Lichutin szerint az alsóbb orosz tisztikar jelen­tékeny , része Világos után megvetés­sel fordult el „a gyáva és kegyetlen osztrákoktól és a magyar lakossággal barátkozott." Az orosz demokratikus mozga­lom egyik nagy alakja, Hercen, aki külföldön élve is az orosz haladó értel­miség, az igazi orosz hazafiak állás­pontjának rendkívüli képviselője volt, 1849 eredményeit összegezve, nehéz lelkiválságában „A túlsó partról" című híres művében így ír az események­ről: „Átok reád, vér és őrület éve, a győzedelmeskedő aljasság, kegyellen­ség és butaság éve!... A párisi akasztófáktól Magyarországig, melyet a hazaáruló hadvezér eladott az ellen­ségnek — minden bűnös, véres, utála­tos, minden megvetésre méltó benned." S 1851-ben „a moszkvai pánszláviz­musról és az orosz európaizmusról" írott nagy tanulmányában megbélyegzi a pánszlávisták reakciós magyarelle­ne­s agitációját, amely „olyan hasznos volt a Windischgrätzek és­ a Haynauk számára”. Mint Csernyisevszkij, úgy Herceg a forradalom ve­reségét követő években is igaz barátja maradt a ma­gyar népnek; erről tanúskodnak Kossuth Lajossal folytatott beszélge­tései az ötvenes években, amelyekben­ nemcsak Kossuth személye iránt ér­zett rokonszenve, hanem a magyar függetlenségi harc jelentőségének mély megértése is nyilvánul meg. Ír távlatából ma is és éppen ma különösen korszerűen hangzanak Csernyisevszkij szavai: „A magyarok barátja vagyok!” A cárizmus, amely a magyar szabadságharcot eltiporni segített, nincs többé. Megdöntötte az orosz nép. De a nagy orosz forra­dalmi demokraták eszméi, törekvései tovább élnek, testet öltöttek, megvaló­sultak a Nagy Októberi Forradalom, a marxizmus-leninizmus győzelmében. Ebből a győzelemből született a szov­jet nép világtörténelmi diadala a fasizmus felett, — tehát a magyar nép szabadsága, 1848—49 törekvései­nek korszerű beteljesedése is. Meg­valósult a magyar nép és az orosz nép barátsága is, hála a Szovjetunió­nak és nagy vezérének Sztálinnak. A lenini-sztálini ideológia, a Szovjet­unió ideológiája ma, a népek barát­ságának, a nagy népek és kis népek egyenjogúságának ideológiája — ez a Szovjetunió és Magyarország igaz barátságának szilárd alapja. S ez a százéves múltba való vissza­tekintésünk legfőbb, a jelent megvilá­gító és a jövőbemutató tanulsága. Fogarati Béla M­ire tanítják a szovjet szakemberek az ajkai dolgozókat? Legelőször is arra, hogy a jó bol­sevik számára semmi sem lehetetlen. Ajka községben van a leghatalma­sabb timföld- és aluminiumgyárunk. Hosszú évekig a német fasiszta hadi­ipar számára dolgozott. Mikor a fel­szabadító Szovjet Hadsereg elűzte in­nen a rablókat, ezek igazi gonoszte­vők módjára hat tucat hatalmas alu­­miniumkohónkba belefagyasztották az anyagot. Az ajkai dolgozók ott álltak az Északi Csarnoknak nevezett vége­láthatatlan tönkretett kohósor előtt. Volt, aki sírt, de mindnek ökölbe szo­rult a keze. Néhány nap múlva megérkezett két orosz elvtárs. Tolmács útján beszél­getni kezdtek a dolgozókkal. Megnéz­ték a „befagyasztott" kemencéket. Kezükbe vették, megtapintották, meg­reszelték az öntvényt. Mozdulataikból, kérdéseikből, abból, ahogyan az anya­got forgatták és ahogyan néha moso­lyogva bólintottak, megértették az ajkaiak, hogy szövetséges érkezett a gyárba. Olyan hatalmas szövetségese a dolgozónak, amilyet Ajkán még sohasem láttak. Nemsokára megértették azt is Aj­kán, hogy a szovjet szakember, ez az új szövetséges — egyben hatalmas tanítómestere is a magyar dolgozó­nak. Természetesen láttak már az ajkaiak szovjet embert, közöttük­ kiváló kommunistákat: találkoztak, beszél­tek, barátságot kötöttek a felszaba­dító Szovjet Hadsereg tagjaival. De most kerültek életükben először szem­­től-szembe a hatalmas, harmincéves szocialista szovjet iparral! És amikor a gyár szovjet vezetői munkába fog­tak, akkor értették meg igazán, mi­csoda felmérhetetlen segítséget is kaptunk! Az ajkaiak, akik évekig kínlódtak a minden kérdést és vá­laszt elutasító, önző, tudatlan és fennhéjázó német fasiszta mérnökök keze alatt, most kétszeresen érezték, hogy valami olyan történik velük, ami legjobban valamiféle csodához hasonlít. A „csoda" így kezdődött: a szovjet elvtársak megnézték, hol az üzemi szűk keresztmetszete. Szűk kereszt­­metszet! Ilyet az ajkai dolgozók az­előtt sohasem hallottak! Nos, hama­rosan megtanulták, hogy az üzemet tudományosan kell vezetni — és azt is, hogy a dolgozóknak is meg kell ismerniük az üzemvezetés tudományát. A szűk keresztmetszet: az üzemnek az a pontja, amely leginkább akadá­lyozza a többi üzemrész termelését. Mindenkinek segítenie kellett a baj felkutatásában. Amikor megvolt, kö­vetkezett a második „csoda": az új felszerelés megjelenése. Hatalmas lá­dákba csomagolva érkeztek egymás után a különböző új gépek. A bauxit­­örlő malom. A generátorok. Az égető berendezés. A vadonatúj légsűrítő és a kikeverő tartályok. A kínosan szűk keresztmetszet ma már a múlté, — de honnan veszünk anódmasszát? Ezt a kérdést jóformán csak tréfá­ból tette fel magának az ajkai dol­gozó. Anódmasszát! Ezt az értékes, külföldi szénpor-rudat, ami nélkül aluminiumot lehetetlen előállítani, ezt a drága és pótolhatatlan anyagot Aj­kán már régen nem látták és letettek minden reményről, hogy a közeljövő­ben hozzájussanak. Aztán ott vannak a befagyott kohók. A tönkrement be­rendezések. A használhatatlan villa­mosgépek. A régi, megmaradt segéd­anyagokkal, a hibás készülékekkel, mégha eltűnt a szűk keresztmetszet, akkor se mehetünk sokra ... Ekkor következett be a harmadik számú rendkívüli esemény. Egy reggel elter­jedt a hír az üzemben, hogy a Szov­jetunióból anádmassza érkezett! Ami­kor meghallották az ajkaiak, most már kezdtek nem beszélni a „cso­dáról“... Most már inkább elhallgat­tak és összeráncolt homlokkal kezdték bújni a Párt kiadványait, a marxista könyveket és szakfolyóiratokat. Egy­szerre rádöbbentek, milyen közel is áll hozzánk szeretetével és segítségé­vel — és hogy milyen kimondhatatla­nul nagy és erős barát a Szovjet­unió ... A nagy példa fogott. Az ajkai dol­gozók kettőzött erővel láttak hozzá a kohóüzem elektromos berendezésének megjavításához, versenytempóban állí­tották helyre a katódsíneket, a meg­hibásodott kádszekrényeket és kád­fenekeket. Versenytempóban indult meg a gyártás. Az ajkai dolgozók megígérték, hogy megmutatják: a szovjet szakember és a magyar mun­kás együtt készíti elő az utolsó „cso­dát". És a csoda bekövetkezett. Ez év má­jusában az ajkai kohó és timföldgyár rekordtermelést ért el. Ez mit jelent? Azt, hogy ma már túlszárnyaljuk a há­ború alatti legmagasabb alumínium­­termelésünket! Többet gyártunk a „magyar ezüstből", mint valaha! És jobbat! Aki ért az alumíniumhoz, az értékelni fogja ezt a számot: az ajkai alumínium 99 és fél százalékosnál is jobb minőségű! S néhány nappal ez­előtt a szintén szovjet vezetés alatt álló székesfehérvári üzemünkben sike­rült előállítani ebből az ajkai alumí­niumból klasszikus aluminiumhuzalt, a külföldinél jobb és szilárdabb alumi­nium-építőállványt és még néhány, nálunk eddig nem gyártott fontos alu­mínium-felszerelést! Ma végre a magyar dolgozó nép számára használhatjuk fel hazánk egyik legértékesebb érckincsét, a tim­földet, az aluminiumot, a „magyar ezüstöt". Tudjuk, hogy kinek köszönhetjük. Párt kiad­vány Megjelent a pártmunka fogyatékosságairól s a trockista és egyéb kétkulacsosok likvidálását célzó rindu­síth­á­sont rá! címmel Sztálin (‘lvtázsinak a Szovjettunió Kommunista (bolse­vik) Pártja Központi Vezetősége 1937 március 3-i teljes ülésén el­mondott beszéde és zárszava. Pártfunkcionáriusoknak, pártmun­kásoknak és minden párttagnak nélkülözhetetlen fegyver Sztálin elv­társ beszéde. Mindennapi munká­jukban nyújt hatalmas támogatást. Népnevelőink terjesszék a párttag­ság és a dolgozók széles tömegei között, ismertessék Sztálin elvtárs tanításait. 58 oldal, ára 1.— Ft. OLVASSUK! TANULMÁNYOZZUK! TERJESSZÜK! Kapható: MDP Pártszervezetekben, Szikra-bizományosoknál és köny­vesboltokban. Szikra-kiadás. Szovjet írók Leonid Pervomajszkij a kiváló ukrán költő, a Szovjet Hadse­reg tisztje, Kunszentmárton felszaba­dítása után költeményt írt Petőfihez. A­ költeményben helyzetük azonosságá­ról énekelt: mind a ketten a szabadság harcosai és Kunszentmárton fái, ame­lyek most az ukrán költő szavát lesik, egykor Petőfi fölé borultak figyelem­mel: „Te is tollal s karddal mentél csatába. Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán! Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, végetért az éjjel.­­ Amott már halvány pirt öltött a part...’ Petőfi és a szovjet költő, íme, ta­lálkoztak a szabadságért, a népek fel­szabadításáért folyó harc közös nagy törekvésében. „Izzó hazafi volt, még­sem választotta el saját népének sor­sát és küzdelmét a világ többi el­nyomott és rabszolgasorban tartott népének sorsától és küzdelmétől. Leg­szentebb szava ez volt: világszabad­ság" — írja Petőfi költeményeiről szóló ismertetésében a Szovjet Iroda­lom című tekintélyes moszkvai folyó­irat. A forradalmi romantika, a sza­badságharcos pátosz, amely a szovjet irodalomnak belső alkatrésze, alap­­hangja Petőfi legérettebb évei költé­szetének is. Nem csoda tehát, hogy a szovjet költők — Tyihonov, Szur­­kov, Pervomajszkij és a többiek — társuknak érzik Petőfit és természe­tes az is, hogy a saját költőiért lel­kesedő, a saját költőinek céljait ma­gáénak valló szovjet nép szintén kö­zel érzi önmagához a nagy magyar szabadságharcos költőt. A szovjet író a szovjet nép művésze. Műveiben a szovjet­­ nép törekvései élnek. Az író, a költő feladata állandó, meleg, belső kapcsolatban állni a nép életével, harcaival és munkájával. Nos, „Petőfi életműve — ez nem egyszerűen a népről szóló költemények sorozata, ez magának a népnek a hangja" — írja Petőfiről a szovjet kritika. Figyeljük meg közelebbről, mit jelent az, hogy Petőfiben magának a népnek hangja szólal meg. Jelenti először is azt, hogy Petőfi a nép szemével látja a világot. Műve: az ország „Urai birtokbavétele" — mint Révai József elvtárs nevezi. —Petőfiről Petőfi „a nép által akar új nemzetet teremteni". Ez a kétségkívül forra­dalmi elem költészetében a ’népi rea­lizmus formájában szólal meg. És megszólal még mielőtt forradalmi versei elhangzanának. Ezek azok a ver­sek, amelyekben a felületes szemlélő egy pillanatra idillt sejthetne, holott semmiesetre sem azok. „Petőfi hősei a földeken dolgoznak, betakarítják az aratást — de a kenyeret nem ők eszik. Idegen csordát őriznek, idegen mé­nesre vigyáznak, mások házait építik. Ők maguk szegénységben és nyomor­ban élnek, a gazdagságban és fény­űzésben élő urak, a földbirtokosok szolgálatában nyomorgatják tönkre magukat." A szovjet esztétikának ez a megállapítása, Petőfi költészetének egy bizonyos — korábbi — szakaszá­ról, Petőfi öntudatos forradalmárrá válásának útjára mutat rá. A nép valóságos helyzetét feltárni egyet jelent azzal, mint a népet tulaj­don helyzetének tudatára ébreszteni. Vajjón vállalja-e Petőfi azt a felada­tot, amelyet Zsdánov esztétikája „a nép nevelésének és szellemi fegyverek­kel való ellátásának" nevez? Megmu­tatja-e Petőfi a népnek — Zsdanov követelései szerint — hogy milyenek legyenek és milyeneknek nem szabad lenniök? Ostorozza-e­ a tegnap csöke­­vényeit, amelyek akadályozzák az elő­rehaladást? Igenis, Petőfi ezt cselekszi. Legismertebb verseinek egy része ilyen félreérthetetlen forradalmi pedagógia. Nemcsak a nyílt ellenség jelenlétére és megjelenési formájára figyelmeztet. „A magyar nemes", vagy „A Nemzethez" és számos hasonló verse nemcsak a „belső bitangok" veszedelmére hívja fel népe figyelmét, de versei egész sorában ösztönzi a népet a szabad és optimista tevékenységre. Mindezt az teszi számára lehetővé, hogy — mint Tyihonov mondotta — „töretlenül hisz abban: a népbotlások és kerülők elle­nére is megtalálja a helyes cselekvést a demokratikus forradalom útján." Nem csoda tehát, hogy „a dicsőséges magyar forrada­lom e dalos és harcos hőse nagyon rokonszenves, nagyon érthető a szov­jet nép számára, amely a harc és munka, fergetegében építette fel új vi­lágát", a­mint Alexej Szurkov, a ki­váló szovjet költő írja. A szovjet nép megszokta és meg is követeli költői­től az ország építésében való lelkes részvételt. Vak­on Petőfi teljesíti-e a költő ezen feladatát? . ..Vasúton, a „Bányában" költője mélyen átérzi a gazdasági élet, a technikai fejlődés országépítő jelentőségét. „Kliegelnek, a nagy gépésznek új találmánya van. Nevezetes, nagyszerű találmány­ teg­nap mutatta meg a Körben. Egy vég­­hetetlen tökéletesített vaspálya, ame­lyen hegynek-völgynek utazhatni, ka­nyarodhatni jobbra-balra, elkészítése csak felényibe kerülne, mint a mostani vaspályáké s így az utazási költség is a mostaninak csak fele lenne. A Magyarországon keresztül-kasul kije­lölt vasutak ha elkészülnek, körülbelül 160 millió pengőbe fognak , kerülni. Kliegel szerint mindezt 80 millió pen­gőből ki lehet állítani. Milyen nyere­ség!" Várjon volt-e magyar költő, aki Petőfi előtt ilyesmi iránt érdeklődött volna? Bizony, még utána is kevés! Annál magától értetődőbb a szovjet írónak és a szovjet irodalom nyomán elindult demokratikus íróknak, hogy az országépítés tényei, azok a gaz­dasági,, vagy éppen számszerű konkré­tumok, amelyek az ország és a nép­emelkedést jelzik, elsőrangú tárgyai lehetnek az írók érdeklődésének. Ho­gyan is ne szeretné a szovjet nép Pe­tőfit, aki a maga forradalmi és népi öntudatának ilyen biztonságával mu­tatott előre a mai irodalom feladatai felé? „Emlékszem, hogyan dolgoztam Le­nau lírai versein. Az Oka-folyó part­ján éltem akkor, a szabad középorosz síkságon, víg barátok társaságában. Mindezek ellenére szomorú és lehan­golt voltam, mert Lenau versei foly­ton ott motoszkáltak a lelkemben és borús színben tárták elém az egész világot. Ez az, ami sohasem fordulhat elő Petőfi fordítójával." V. Leviknek, Petőfi kitűnő fordítójának ezek a sza­vai arra a ragyogó optimizmusra mu­tatnak rá, amely Petőfi költészetét egy felszabadult és egyre boldogabb jövő­jében bízó nép és költői előtt oly mér­hetetlenül vonzóvá teszik. Petőfi optimizmusának végső gyökere az, hogy tudja: a nép győzelme — előbb vagy utóbb — bi­zonyosan bekövetkezik. S ez a hite nem volt csalóka. A szabad szovjet nép ma Velünk, a felszabadult, ma­gyar néppel együtt azt a Petőfit ün­nepli, akinek neve — Tyihonov szavai szerint — „az ... új Magyarországon ma záloga a múlt kísérteteitől meg­szabadult, az igazi népi demokráciát építő Magyarországnak". 2 darab GYORS IGAZOLVÁNYKÉP filmmel együtt csak 9.90 Ft FOTO, Párisi Nagyáruház épületében.

Next