Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
2 népek szívében! Szabad, tüzes dalai fénylő fegyverként vigyék előre ezeket a népeket a kommunizmusért vívott harcunkban. Georgi Leonidze grúz költő megemlítette felszólalásában, hogy a magyar és a grúz nyelvben a híd fogalmának kifejezésére ugyanazt a szót használják. — Legyen Petőfi neve is a barátság közös hídja a dolgozó magyar és grúz nép között. Ezt a barátságot megerősítette már a Szovjet Hadsereg hős katonáinak vére, akik elestek Magyarországnak és BudapestA vasárnapi egésznapos ünnepségsorozatot a magyar ifjúság díszelőadása fejezte be. Gábor Zoltán, a SZIT főtitkára nyitotta meg a gyönyörű előadást, utána Viktor Chmara, a VIT előkészítő bizottságának szovjet tagja üdvözölte az ifjúságot. — Rajtatok kívül — mondotta — sehol nem szeretik úgy Petőfit, mint az én hazámban. Ma a szovjet fiatalok mind megemlékeztek Petőfi haláláról, az üzemek és hogy Kiskörös felé közeledünk, mintha Petőfi-kötetet lapoznánk, úgy vonulnak el a falvak, amelyek állata lettek halhatatlanokká: Döncsöd, Iacháza, Szalkszentmárton (hol lehettek a „Csárda romjai"?). Végül — Kiskörös, a költő otthona. Petőfi, akit ezen a napon egyformán ünnepelnek nálunk, a Szovjetunióban, és mindenütt, ahol szabadon ejthetik ki az ő nagy jelszavát: „világszabadság!" — Petőfi Kiskörös számára közöttük élő, hús-vér valóság. Családtagnak érzi itt mindenki a költőt. Az a kis, zsuppfedeles ház, amelynek alacsony mestergerendái alatt koszorúk tömege függ — a költő szülőháza — zarándokhely lett, ahová most levett kalappal, könnyes szemmel járulnak öregek és fiatalok. A két kis úttörő, aki az örökmécs két oldalán áll, a búboskenek a német fasizmus igájából való felszabadításáért, a nagy Szovjetunió más népeinek fiaival együtt. A szovjet küldöttek felszólalása után a baráti népi demokráciák írói tolmácsolták dolgozói népük üzenetét. Felszólalt a román Salajan, a lengyel Branicski, a cseh Orda és a bolgár Sztojan Szavojev. Majd a francia Paul Eluard és a délamerikai Pablo Neruda beszélt. A holland Nico Rost, az olasz Bandinéni és az osztrák Adalbert Muko felszólalása után felhangzottak az Internacionálé hangjai. iskolák fiataljai Petőfi-sarkokat rendeznek be, hogy ezzel kifejezzék Petőfi és a magyar nép iránti szeretetüket. Magasztos eszméi megvalósultak, a ti feladatotok, hogy őrizzétek és szeressétek úgy a hazátokat,, mint ahogyan Petőfi szerette. Éljen a magyarszovjetifjúság barátsága, éljen Rákosi Mátyás — fejezte be szavait zúgó éljenzés közben. Az ifjúság helyéről felugorva, perceken át éltette Sztálint, a Komszomolt és Rákosi Mátyást. Beszédét egészen az éjszakába nyúló műsor követte, mence mellett, büszke rá, hogy ők is kiskőrösiek. Ott él Petőfi a Honvéd Hadbiztosi Akadémia hallgatóiban, akik most is, ebben a házban fogadják meg: „Nagy elöljárónk, Petőfi őrnagy bajtárs, valóra fogjuk váltani azt, amiért. Te harcoltál a világszabadságot!" Ott él Petőfi ■ a kiskőrösi termelőcsoportban, amely nemcsak a költő nevét hordja, hanem az Ő útját is folytatja. És ott él Petőfi a sokezres tök megbán, amely nála, az ő szobránál gyűlt dísze. Nemcsak a kiskőrösiek: Halas, Majsa, Tázsér, Csengőd, Pirtó, Császártöltés, Kecel, Soltszentimre, Akasztó, Soltvadkert is eljött. Nem frázis az, amit a pirtói áttörők táblájukra írtak: „Petőfi szellemében élünk, dolgozunk, tanulunk és ha kell, harcolunk!’’ Ez a nép itt, ezek a feketébe öltözött meg szines-virágos mellényű férfiak, a lányok, akik százszoknyás, csupa-csipke fehér ünneplőjükben úgy hajladoznak, mint fehér dupla-szekfük — ez nem egyszerűen Petőfi népe (hiszen Petőfi népe az egész nemzet), hanem a költő rokonai, testvérei. Jeney elvtárs, a pestmegyei pártbizottság szervezőtitkára beszél és utána Kiskőrös zúgó tapssal ünnepli szülötte ,,második hazáját" — a nagy Szovjetuniót. Sporttal, tánccal is ünnepel ma kiskunság: nem Petőfi halálának évfordulója, hanem újjászületésének ünnepe ez, — egy ország született újjá Petőfi szellemében. Szerte az országban Nem volt olyan város, olyan falu az országban, ahol ne ülték volna meg ezt az ünnepet. Szeged minden üzeme, a honvédség, rendőrség, az ifjúság szervezetei emlékünnepségeket rendeztek. Somogyi-telepet Petőfi-telepnek nevezték el és ezt emléktáblán örökítették meg., Győrött a városháza előtt összegyűlt hatalmas tömegnek Gócze Géza , helyettes polgármester mondott beszédet, majd Virgil Roanid, a baráti fontán ifjúság kiküldöttje tolmácsolta a román ifjúmunkásszövetség üdvözletét. Miskolcon, a Tetemvártéren Fekete Mihály elvtárs, főispán emlékezett meg Petőfiről. Utána Jadam Szurum, a mongol ifjúság képviselője beszélt arról,hogy a mongol ifjúság is Petőfi szellemében harcol a tartós békéért. Debrecenben emléktáblát helyeztek el azon a házon, ahol 1849-ben Petőfi családjával lakott és ahol Zoltán fia született. Több mint tízezer dolgozó vonult fel táblákkal és zászlókkal a Petőfi-térre, ahol Kulcsár Ferenc, a debreceni Népfront-bizottság elnöke és Pierre Billard, francia ifjúsági küldött beszélt. Tatabányán Sármai János, megyei szakszervezeti titkár mondott beszédet és felszólalt az indiai ifjúság küldötte, Vivia Rai Csaudhuri is. Kiskunfélegyházán csaknem tízezres tömeg ünnepelt a Petőfi szobornál, hasonlóképpen Cegléden, Mosonmagyaróvárott, Pécsett, Esztergomban és az ország minden részén Az ifjúság díszelőadása Petőfi szülőföldjén... SZABAD NÉP KEDD, TM9 AUGUSZTUS 1 Büszkék vagyunk, hogy a szabadságért és békéért folytatott közös küzdelmünkben Petőfi a harcostársunk Petőfi emlékest Moszkvában A Szovjet Írók Szövetsége és a VOKSZ a moszkvai Zeneakadémia nagytermében rendezte Petőfi emlékünnepét. A hatalmas terem emelvényén a díszelnökségbeli Petőfi költészetének tisztelői, barátai és tolmácsolói, Tyihonov, Marsak, Csukovszkij, Levik, Krasznova. Miholkov Milmnan és Hidas Antal a VOKSZ képviselői: Deniszov, Iakovlev, Kiszlova és munkatársai, továbbá Molnár Erik elvtárs, moszkvai magyar nagykövet, ezenkívül a művészeti és társadalmi élet képviselői, a szovjet ifjúság, az üzemek küldöttei s a népi demokratikus államok követségeinek beosztottjai foglaltak helyet. Az ünnepséget Visnyevszkij, a Szovjet Írók Szövetsége főtitkárhelyettese nyitotta meg. — Az egész szovjet nép együtt ünnepli a magyar néppel Petőfi halálának százéves fordulóját. Mély szeretettel küldjük üdvözletünket a magyar népnek. Büszkék vagyunk. A romániai Petőfi ünnepségek pénteken kezdődtek Bukarestben, ahol az írószövetség rendezte az első ünnepélyt. Ezen Beriut, a román írószövetség főtitkára, majd Aszódi János méltatták Petőfi költészetét. Felszólalt Zelk Zoltán is. Másnap, szombaton a bukaresti Athenaeum épületében a főváros rendezett nagyobbszabású műsoros Petőfi ünnepséget, amelyen magyarul és románul szavalták Petőfi" verseit. A legnagyobb ünnepség vasárnap volt Segesvár mellett, a fejéregyházi síkon Petőfi emlékművénél. Több ezer ember zarándokolt el az ünnepségre az ország minden részéből. A legnagyobb bukaresti üzemek, városok és falvak küldöttségei jelentek meg az ünnepségen. Segesvártól a fejéregyházai emlékműig végig fellobogózott falvakon vezetett az út és végig Petőfi Sándor arcképe díszítette nemcsak az országutat, hanem még az orságúton a fák ágait is. Ezen a segesvári ünnepségen Miron Constantinescu miniszter, a Tervhivatal vezetője, Zaharia Stancu, a román írószövetség elnöke és Andics Erzsébet elvtársnő beszélt. Andics elvtársnő beszédében hangsúlyozta, hogy Petőfi eszményeit a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben valósítja meg, élükön hogy a szabadságért és a békéért folytatott közös küzdelmünkben Petőfi a' nárcos' Tádátifik. Petőfi életét, költői és forradalmi' szerepet a magyar forradalomban és, szabadságharcban " Tyihonov, a kiváló író, Petőfi költészetének kitűnő ismerője és verseinek fordítója ismertette.Előadását Rákosi elvtárs szavainak' idézésével, a magyar és szovjet nép barátságának éltetésével fejezte be. Utána Molnár Erikelvtárs, nagykövet beszélt meghatott szavakkal arról, hogy a szocialista világ fővárosában milyen mély szeretettel és megbecsüléssel emlékeznek meg a magyar nép nagy fiáról, a forradalmi, harcos Petőfi Sándorról. Az est második felében a legkiválóbb szovjet műfordítók Petőfi-verseket olvastak fel, a főiskolai növendékek orosz nyelven Petőfi-verseket szavaltak s neves dalénekesek megzenésített Petőfi-költeményeket szólaltattak meg.a munkásság forradalmi pártjával. Andics elvtársnő beszédét számtalanszor szakította meg a tömeg, amikora magyar-román barátságot éltették és éltették a Magyar Dolgozók Pártját. Ezután leleplezték Petőfi Sándor jelképes sírját, amelyet a Román Népköztársaság emléktáblája díszít. Az egész térséget elborította a koszorúk körtege. Ezután az emlékmű közelében lévő Petőfi múzeumba vezetett az út, and Petőfi, Bem és Szendrey Júlia emléktárgyait állították ki. Vasárnap este Segesvárott egészen az éjszakába nyúló népünnepséget rendeztek, amelyen munkás- és paraszténekkarok és tánccsoportok léptek fel. A romániai lapok és folyóiratok oldalas cikkekben méltatják Petőfit és számtalan románra fordított Petőfi verset közölnek. Romána egész területén minden kis faluban is Petőfi-ünnepség volt vasárnap. Ezenkívül tizenöt nagy városban egészen nagyszabású ünnepségeket rendeltek, amelyekre román és magyar írók utaztak el, mint előadók. A Csehszlovák írószövetség pozsonyi ünnepe A Csehszlovák írószövetség pozsonyi tagozata vasárnap emlékezett meg Petőfi halálának századik évfordulójáról. Az ünnepségen megjelent AndrejPavlik■ tájékoztatásügyi megbízott, s a Pozsonyban működő konzuli testület, élén T. L. Teplov szovjetfőkonzulta! A magyar írótársadalmat Ülés Espla képviselte. Bevezetőül Andrej Palvko szlovák költő felolvasta Lado Novomesky nevelés- és művészetügyi szlovák megbízott ünnepi beszédét, majd szlovák, és magyar művészek részleteket adtak elő Petőfi műveiből. Petőfi-emlékünnep Szófiában Emlékünnepélyt rendeztek a Petőficentenárium alkalmából Szófiában is. A szombati ünnepségen megjelentek a bolgár kulturális élet vezetői és a magyar nép barátai és ott voltak Safrankó Emánuel elvtárs, szófiai magyar követ vezetésével a magyar követség tagjai. Petőfi életéről és munkásságáról Budai József dr., a Magyar Művelődési Intézet igazgatója tartott előadást, utána a Szófiai Nemzeti Színház és Operaház művészei Petőfi verseiből szavaltak és énekeltek. Emlékünnepély Albániában Tiranában szombaton Petőfi-est keretében emlékeztek meg a szabadságharcos költő halálának századik évfordulójáról. Résztvettek az ünnepségen az Albán Munkapárt vezetői, az albán kormány tagjai, a hadsereg képviselői, továbbá a politikai, kulturális, tudományos és művészeti élet vezetői. A Román Népköztársaság kegyeletes ünnepsége Petőfi jelképes sírjánál Kárpátukrajna népe is megemlékezett Petőfiről Kárpátukrajna lakossága szintén kegyeletes ünnepségeken emlékezett meg Petőfi Sándor halálának századik évfordulójáról. Uzsgorodban és a vidéken klubokban, kultúrházakban, színházakban irodalmi estéket rendeztek. Több könyvtárban emlékkiállításon mutatják be Petőfi műveinek orosz- és magyarnyelvű kiadásait. A franciaországi magyarok ünnepe A Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete lelkes ünnepséggel emlékezett a centenáriumra. A Petőfi emlékesten igen sok magyarbarát francia is részt vett. A párisi magyar művészek Petőfi-verseket és megzenésített Petőfi-dalokat adtak elő. Ha Petőfi ma élne,kommunista lenne Beszélgetés Scsipacsov elvtárssal, a szovjet íróküldöttség vezetőjével Három népének költő fiát, az orosz Scsipacsov, az ukrán Maisko és a grúz Leonidze elvtársakat küldte el hozzánk a nagy Szovjetunió a Petőfi-ünnepségekre. A Szabad Nép munkatársa felkereste a szovjet delegációt és megkérte annak vezetőjét, Scsipacsev elvtársat, számoljon be a Szabad Nép olvasótáborának itt szerzett benyomásairól, beszéljen nekünk arról, hogyan látja Petőfit. — Mély benyomást tettek rám a szombati és vasárnapi Petőfi-ünnepségek. Ez valóban nemzeti ünnep volt, amelyben az egész nép részt vett. Megértettem Petőfi népszerűségét, megértettem, hogy miért és mennyire szereti Petőfit a magyar nép. Még inkább megértettem, milyennek kell lenni egy igazi költőnek. A költőnek hazája polgárává kell lennie s úgy kell alkotnia, hogy ez az életbe való aktív beavatkozás legyen. Az igazi költő mindig hazafi és mindig pártszerí. Még inkább megértettem most azt is, mennyire tehetetlenek azok a költők, akik valami esztétikai burokba próbálnak elbújni. Az igazi költőnek mindig a népével kell lennie. Úgy kell írnia, hogy a néphez közel és a nép számára érthető legyen: a nép nyelvén kell beszélnie. — Petőfi — folytatta Scsipacsov elvtárs — igazi hazafi volt, aki forrón szerette népét, aki a nép szabadságáért feláldozta életét és így természetesen a kozmopolitizmus ellensége volt. Arról beszélünk, hogy Petőfi nemcsak a forradalmi verseiben forradalmár. Scsipacsov megjegyzi: egy valóban népi költőnél akármilyen témához nyúl, mindig lehet érezni eszmei céltudatosságát. Politikai versei ugyanúgy, mint a „személyi“ — ha használhatom ezt a kifejezést — vagyis lírai,'' szerelmi, stb. versei egészet alkotnak és a költő gazdagságát és sokoldalúságát mutatják. Ugyanúgy, mint a nagy orosz költők, Puskin, Lermontov és mások költészete, Petőfi költészete is rendkívül gazdag volt. Hangosan harsogtak politikai versei és a többi téma mintha kiegészítette volna őket. Az ilyen költő politikaiversei még inkább meggyőzőek ,s A forradalom jelölt Oroszországban Petőfit ,nagyon kevesen ismerték. Petőfi olyan költő, aki a népnek írt és ha a népnek nincs hatalma, nincsenek jogai, akkor a forradalmi költők hangja alig jut el hozzá. A Szovjetunióban, ahol a hatalom a népé, Petőfi már a huszas években népszerűvé vált — amikor Lunacsarszkij fordításában megjelent egy Petőfi-kötet —, de még népszerűbb lett a harmincas években. — Petőfi népszerűsége a Szovjetunióban megcáfolja azt az elméletet, hogy egy kis nép költője nem lehet nemzetközi. Egy költő nemzetközisége tehetségétől, zsenialitásától, politikai beállítottságától függ. Arról beszélgetünk, hogy Lunacsarszkij, fordításaihoz írt bevezetőjében Petőfit kora „bolsevikjének“ nevezi. — Ez a megállapítás — mondja Scsipacsov — helyes és ha Petőfi most élne, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy kommunista lenne. Megkérdezem tőle, hogy a küldöttségben miért vesz részt grúz és ukrán költő? Azt válaszolja, hogy ez a küldöttség a népek barátságát fejezi ki. A küldöttség kiválasztásában arra törekedtek,, hogy a sok nemzetiségű Szovjetuniót képviselje. Azonkívül rövid tartózkodásuk Magyarországon lehetőséget ad arra, hogy még közelebb kerüljön egymáshoz nemcsak az orosz és magyar irodalom, hanem a Szovjetunió valamennyi népeinek irodalma és a magyar irodalom. Lehetőséget ad arra, hogy ez a kapcsolat még szorosabb legyen. A beszélgetés véget ér. A szovjet írók, idetség tagjai vidékre utaznak, üzemeket látogatnak — ismerkednek Petőfi igazi hazájával, azzal az új Magyarországgal, amelyet évszázados álomból valósággá tett a Szovjetunió ,népeinek ereje és barátsága. R. É. PABLO XERUBA: Költészeted olyan, mint az acél, amikor harcbaszáll és mint hazád arany bora... (Hossod az Szászövetké* Bététi-ünnepén) ÉPP akkor érkeztem a Szovjetunióba, mikor Lenin és Sztálin minden nép által szeretett zászlaja mellett Puskin szelíd és harcos arca, Puskin százlaja lobogott mindenütt a szovjet szélben, a gyárakban és a múzeumokban, az állomásokon és a földeken, és gyönyörű volt látni, amint a gazdaságok között, az éppen elkészült traktorok oldalán, a béke és szabadság közepett újra énekelni kezdett a mi idősebb testvérünk, ő, akinek énekét hajdan megcsonkították, akit száműztek és meggyilkoltak népének, ellenségei. Minden Puskin szellemétől lobogott, szíve újra ott járt azokon az utakon, amelyeket annyira szeretett, végre szabadon, tisztán, egyszerűen és fölmagasodva, és áradó szava millió szájból beszélt. Ma itt vagyok és a ti köretökben itt találom sugárzó ifjú testvéremet, a legyőzhetetlen, az izzó, a harcos, a zengő, a nép kedvelte, a büszke, az egyszerű, a realista, a hősi Petőfit,betöltve Magyarország földjeit és vizeit; mintha száz év után újra születnék, hogy hazája felszabadulásában és újjáépítésében részt vegyen. Puskintól Petőfihez érkeztem. Mert csak ti, bolsevikok, ti Magyarország szocializmust építő dolgozói, ti minden tájak és földek kommunistái, csak ti vagytok azok, akik feltámasztjátok a költőket; a többiek, a mi közös ellenségeink inkább úgy akarják, hogy továbbra is halottak maradjanak; a még élőket pedig puskatussal verik agyon Granadában, vagy keresztrefeszítik New Yorkban. petőfi, te sugárzó ifjú, te angyali próféta, a te álmaidat már valóra váltották. A városokban és a pusztákon többé nem urak és szolgák népe él, hanem elvtársak öntudatos nemzete, míg nekem, üldözött költőnek, lóháton kellett átkelnem a Cordillerákon, távoli hazám vad hegységein, mert az én hazámban a te ellenségeid az urak; de itt Magyarországon te vagy az úr, nagylelkű testvérem, és te adsz nekem menedéket. Költészetedről minek is beszélni? Olyan egyszerű az és oly örökkévaló, mint a víz és a kenyér, és olyan mint az acél, mikor harcbaszáll és mint hazád arany bora, mikor jókedvében dalolni kezd. Köszönöm neked, Petőfi, hogy menedéket adtál, csak egy pillanatnyi pihenőre jöttem, máris el kell hagynom a te hazádat, újra vár a küzdelem, mindenütt a földkerekségen új küzdelem vár ránk, költőkre. A mélybe kell dönteni, haladra kell űzni, mindenütt fel kell kutatni népünk ellenségeit, a te harcra kész szívedtől örökölt fegyverekkel kell küzdenünk a háború ellen. Isten veled, Petőfi, búcsúzom tőled, viszontlátásra, SZABADSÁG! Patami mindig itt marad velem a te bátor énekedből, kosi életedből, eposzba illő halálodból, mindama napig, amelyen végre elvihetem felszabadult hazámba emlékedet. S mikor felmutatom majd a lakodat ott a dolgozóknak, a bányászoknak, halászoknak és költőknek, Amerika minden népének, akik szabadok lesznek egy napon, elmesélem, hogyan ismerkedtem megveled, amint egy egész új Magyarország tisztelt és emelt maga fölé, egy új dolgozó és daloló Magyarország. És akkor, a te példád nyomán ők is meg fogják érteni, hogy egy az út, amely az igazsághoz, a költészethez és a szabadsághoz vezet.