Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

2 népek szívében! Szabad, tüzes dalai fénylő fegyverként vigyék előre eze­ket a népeket a kommunizmusért vívott harcunkban. Georgi Leonidze grúz költő megem­lítette felszólalásában, hogy a magyar és a grúz nyelvben a híd fogalmának kifejezésére ugyanazt a szót használ­ják. — Legyen Petőfi neve is a barát­ság közös hídja a dolgozó magyar és grúz nép között. Ezt a barátságot megerősítette már a Szovjet Had­sereg hős katonáinak vére, akik el­estek Magyarországnak és Budapest­A vasárnapi egésznapos ünnepség­sorozatot a magyar ifjúság díszelő­adása fejezte be. Gábor Zoltán, a SZIT főtitkára nyi­totta meg a gyönyörű előadást, utána Viktor Chmara, a VIT előkészítő bi­zottságának szovjet tagja üdvözölte az ifjúságot. — Rajtatok kívül — mondotta — sehol nem szeretik úgy Petőfit, mint az én hazámban. Ma a szovjet fiatalok mind megemlé­keztek Petőfi haláláról, az üzemek és hogy Kiskörös felé közeledünk, mintha Petőfi-kötetet lapoznánk, úgy vonulnak el a falvak, amelyek ál­lata lettek halhatatlanokká: Döncsöd, I­acháza, Szalkszentmárton (hol lehet­tek a „Csárda romjai"?). Végül — Kiskörös, a költő otthona. Petőfi, akit­ ezen a napon egyformán ünnepelnek nálunk, a Szovjetunióban, és minde­nütt, ahol szabadon ejthetik ki az ő nagy jelszavát: „világszabadság!" — Petőfi Kiskörös számára közöttük élő, hús-vér valóság. Családtagnak érzi itt mindenki a költőt. Az a kis, zsupp­­fedeles ház, amelynek alacsony mes­tergerendái alatt koszorúk tömege függ — a költő szülőháza — zarán­dokhely lett, ahová most levett kalap­pal, könnyes szemmel járulnak öregek és fiatalok. A két kis úttörő, aki az örökmécs két oldalán áll, a búboske­nek a német fasizmus igájából való felszabadításáért, a nagy Szovjet­unió más népeinek fiaival együtt. A szovjet küldöttek felszólalása után a baráti népi demokráciák írói tolmá­csolták dolgozói népük üzenetét. Fel­szólalt a román Salajan, a lengyel Branicski, a cseh Orda és a bolgár Sztojan Szavojev. Majd a francia Paul Eluard és a délamerikai Pablo Neruda beszélt. A holland Nico Rost, az olasz Bandinéni és az osztrák Adalbert Muko felszólalása után felhangzottak az Internacionálé hangjai. iskolák fiataljai Petőfi-sarkokat ren­deznek be, hogy ezzel kifejezzék Pe­tőfi és a magyar nép iránti szeretetü­­ket. Magasztos eszméi megvalósultak, a ti feladatotok, hogy őrizzétek és sze­ressétek úgy a hazátokat,, mint aho­gyan Petőfi szerette. Éljen a magyar­szovjet­­ifjúság barátsága, éljen Rákosi Mátyás — fejezte be szavait zúgó él­jenzés közben. Az ifjúság helyéről fel­ugorva, perceken át éltette Sztálint, a Komszomolt és Rákosi Mátyást. Beszédét egészen az éjszakába nyúló műsor követte, mence mellett, büszke rá, hogy ők is kiskőrösiek. Ott él Petőfi a Honvéd Hadbiztosi Akadémia hallgatóiban, akik most is, ebben a házban fogad­ják meg: „Nagy elöljárónk, Petőfi őr­nagy bajtárs, valóra fogjuk váltani azt, amiért. Te harcoltál­ a világsza­­badságot!" Ott él Petőfi ■ a kiskőrösi termelőcsoportban, amely nemcsak a költő nevét hordja, hanem az Ő útját is folytatja. É­s ott él Petőfi a sokezres tök megbán, amely nála, az ő szob­ránál gyűlt dísze. Nemcsak a kiskő­rösiek: Halas, Majsa, Tázsér, Csen­gőd, Pirtó, Császártöltés, Kecel, Solt­­szentimre, Akasztó, Soltvadkert is el­jött. Nem frázis az, amit a pir­tói át­törők táblájukra írtak: „Petőfi szelle­mében élünk, dolgozunk, tanulunk és ha kell, harcolunk!’’ Ez a nép itt, ezek a feketébe öltözött meg szines-virágos mellényű férfiak, a lányok, akik száz­szoknyás, csupa-csipke fehér ünneplő­jükben úgy hajladoznak, mint fehér dupla-szekfük — ez nem egyszerűen Petőfi népe (hiszen Petőfi népe az egész nemzet), hanem a költő rokonai, testvérei. Jeney elvtárs, a pestmegyei párt­bizottság szervezőtitkára beszél és utána Kiskőrös zúgó tapssal ünnepli szülötte ,,második hazáját" — a nagy Szovjetuniót. Sporttal, tánccal is ünnepel ma kis­kunság: nem Petőfi halálának évfor­dulója, hanem újjászületésének ünnepe ez, — egy ország született újjá Petőfi szellemében. Szerte az országban Nem volt olyan város, olyan falu az országban, ahol ne ülték volna meg ezt az ünnepet. Szeged minden üzeme, a honvédség, rendőrség, az ifjúság szervezetei emlékünnepségeket ren­deztek. Somogyi-telepet Petőf­i-telepnek nevezték el és ezt emléktáblán örö­kítették meg., Győrött a városháza előtt összegyűlt hatalmas tömegnek Gócze Géza , helyettes polgármester mondott beszédet, majd Virgil Roanid, a baráti fontán ifjúság kiküldöttje tol­mácsolta a román ifjúmunkásszövetség üdvözletét. Miskolcon, a Tetemvár­téren Fekete Mihály elvtárs, főispán emlékezett meg Petőfiről. Utána Jadam Szurum, a mongol ifjúság képviselője beszélt arról,­hogy a mongol ifjúság is Petőfi szellemében harcol a tartós békéért. Debrecenben emléktáblát he­lyeztek el azon a házon, ahol 1849-ben Petőfi családjával lakott és ahol Zoltán fia született. Több mint tízezer dolgozó vonult fel táblákkal és zászlókkal a Petőfi-térre, ahol Kulcsár Ferenc, a debreceni Népfront-bizottság elnöke és Pierre­ Billard, francia ifjúsági küldött beszélt. Tatabányán Sármai János, megyei szakszervezeti titkár mondott beszédet és felszólalt az indiai ifjúság küldötte, Vivia Rai Csaudhuri is. Kis­kunfélegyházán csaknem tízezres tö­meg ünnepelt a Petőfi szobornál, ha­sonlóképpen Cegléden, Mosonmagyaró­­várott, Pécsett, Esztergomban és az ország minden részén Az ifjúság díszelőadása Petőfi szülőföldjén... SZABAD NÉP KEDD­, TM9 AUGUSZTUS 1 Büszkék vagyunk, hogy a szabadságért és békéért folytatott közös küzdelmünkben Petőfi a harcostársunk Petőfi emlékest Moszkvában A Szovjet Írók Szövetsége és a VOKSZ a moszkvai Zeneakadémia nagytermében rendezte Petőfi emlék­ünnepét. A hatalmas terem emelvé­nyén a díszelnökségbeli Petőfi költé­szetének tisztelői, barátai és tolmá­­csolói, Tyihonov, Marsak, Csukovszkij, L­evik, Krasznova. Miholkov Milmnan és Hidas Antal a VOKSZ képviselői: Deniszov, Iakovlev, Kiszlova és mun­katársai, továbbá Molnár Erik elvtárs, moszkvai magyar nagykövet, ezen­kívül a művészeti és társadalmi élet képviselői, a szovjet ifjúság, az üze­mek küldöttei s a népi demokratikus államok követségeinek beosztottjai fog­laltak helyet. Az ünnepséget Visnyevszkij, a Szov­jet Írók Szövetsége főtitkárhelyettese nyitotta meg. — Az egész szovjet nép együtt ünnepli a magyar néppel Petőfi ha­lálának százéves fordulóját. Mély szeretettel küldjük üdvözletünket a magyar népnek. Büszkék vagyunk. A romániai Petőfi ünnepségek pén­teken kezdődtek Bukarestben, ahol az írószövetség rendezte az első ün­nepélyt. Ezen Beriut, a román író­­szövetség főtitkára, majd Aszódi János méltatták Petőfi költészetét. Felszólalt Zelk Zoltán is. Másnap, szombaton a bukaresti Athenaeum épületében a főváros rendezett na­­gyobbszabású műsoros Petőfi ün­nepséget, amelyen magyarul és ro­mánul szavalták Petőfi" verseit. A legnagyobb ünnepség vasárnap volt Segesvár mellett, a fejéregyházi síkon Petőfi emlékművénél. Több ezer ember zarándokolt el az ünnepségre az ország minden részéből. A legnagyobb bukaresti üzemek, városok és falvak küldöttségei je­lentek meg az ünnepségen. Segesvártól a fejéregyházai emlék­műig végig fellobogózott falvakon ve­zetett az út és végig Petőfi Sándor arcképe díszítette nemcsak az or­szágutat, hanem még az orságúton a fák ágait is. Ezen a segesvári ün­nepségen Miron Constantinescu mi­niszter, a Tervhivatal vezetője, Za­­haria Stancu, a román írószövetség elnöke és Andics Erzsébet elvtársnő beszélt. Andics elvtársnő beszédében hang­súlyozta, hogy Petőfi eszményeit a munkásosztály a dolgozó parasztság­gal szövetségben valósítja meg, élükön hogy a szabadságért és a békéért folytatott közös küzdelmünkben Petőfi a' nárcos' Tádátifik. Petőfi életét, költői és forradalmi' szerepet a magyar forradalomban és, szabadságharcban " Tyihonov, a kiváló­ író, Petőfi költészetének kitűnő isme­rője és verseinek fordítója ismertette.­­Előadását Rákosi elvtárs szavainak' idézésével, a magyar és szovjet nép barátságának éltetésével fejezte be. Utána Molnár Erik­­elvtárs, nagykö­vet beszélt meghatott szavakkal arról, hogy a szocialista világ fővárosában mi­lyen mély szeretettel és megbecsü­léssel emlékeznek meg a magyar nép nagy fiáról, a forradalmi, harcos Petőfi Sándorról. Az est második felében a legkiválóbb szovjet műfordítók Petőfi-verseket ol­vastak fel, a főiskolai növendékek orosz nyelven Petőfi-verseket szaval­tak s neves dalénekesek megzenésített Petőfi-költeményeket szólaltattak meg.­a munkásság forradalmi pártjával. An­dics elvtársnő beszédét számtalan­szor szakította meg a tömeg, amikor­­a magyar-román barátságot éltették és éltették a Magyar Dolgozók Pártját. Ezután leleplezték Petőfi Sándor jel­képes sírját, amelyet a Román Nép­­köztársaság emléktáblája díszít. Az egész térséget elborította a koszorúk kört­ege. Ezután az emlékmű közelé­ben lévő Petőfi múzeumba vezetett az út, and Petőfi, Bem és Szendrey Júlia emléktárgyait állították ki. Vasárnap este Segesvárott egészen az éjszakába nyúló népünnepséget ren­deztek, amelyen munkás- és paraszt­énekkarok és tánccsoportok léptek fel. A romániai lapok és folyóiratok ol­dalas cikkekben méltatják Petőfit és számtalan románra fordított Petőfi verset közölnek. Romána egész terüle­tén minden kis faluban is Petőfi-ün­­nepség volt vasárnap. Ezenkívül tizenöt nagy városban egészen nagy­szabású ünnepségeket rendeltek, ame­lyekre román és magyar írók utaztak el, mint előadók. A Csehszlovák írószövetség pozsonyi ünnepe A Csehszlovák írószövetség pozso­nyi tagozata vasárnap emlékezett meg Petőfi halálának századik évforduló­járól. Az ünnepségen megjelent Andrej­­Pavlik■ tájékoztatásügyi megbízott, s a Pozsonyban működő­­ konzuli testü­let, élén T. L. Teplov szovjet­­főkonz­­­ulta! A magyar írótársadalmat Ülés Espla képviselte. Bevezetőül Andrej Palvko szlovák költő felolvasta­­ Lado Novomesky nevelés- és művészetügyi szlovák megbízott ünnepi beszédét, majd szlovák, és magyar művészek részleteket adtak elő Petőfi műveiből. Petőfi-emlékünnep Szófiában Emlékünnepélyt rendeztek a Petőfi­­centenárium alkalmából Szófiában is. A szombati ünnepségen megjelentek a bolgár kulturális élet vezetői és a magyar nép barátai és ott voltak Safrankó Em­ánuel elvtárs, szófiai magyar követ vezetésével a magyar követség tagjai. Petőfi életéről és munkásságáról Budai József dr., a Magyar Művelődési Intézet igazgatója tartott előadást, utána a Szófiai Nem­zeti Színház és­­ Operaház m­űvészei Petőfi verseiből szavaltak és éne­keltek. Emlékünnepély Albániában Tiranában szombaton Petőfi-est ke­retében emlékeztek meg a szabad­ságharcos költő halálának századik évfordulójáról. Résztvettek az ünnep­ségen az Albán Munkapárt vezetői, az albán kormány tagjai, a hadsereg képviselői, továbbá a politikai, kultu­rális, tudományos és művészeti élet vezetői. A Román Népköztársaság kegyeletes ünnepsége Petőfi jelképes sírjánál Kárpátukrajna népe is megemlékezett Petőfiről Kárpátukrajna lakossága szintén kegyeletes ünnepségeken emlékezett meg Petőfi Sándor halálának száza­dik évfordulójáról.­ Uzsgorodban és a vidéken klubokban, kultúrházakban, színházakban irodalmi estéket rendez­tek. Több könyvtárban emlékkiállítá­son mutatják be Petőfi műveinek orosz- és magyarnyelvű kiadásait. A franciaországi magyarok ünnepe A Franciaországi Magyarok Demo­kratikus Egyesülete lelkes ünnepség­gel emlékezett a centenáriumra. A Pe­tőfi emlékesten igen sok magyarbarát francia is részt vett. A párisi magyar művészek Petőfi-verseket és megzené­sített Petőfi-dalokat adtak elő. Ha Petőfi ma élne,kommunista lenne Beszélgetés Scsipacsov elvtárssal, a szovjet íróküldöttség vezetőjével Három népének költő fiát, az orosz Scsipacsov, az ukrán M­a­­­i­s­k­o és a grúz Leonidze elvtársakat küldte el hozzánk a nagy Szovjetunió a Petőfi-ü­nnepségekre. A Szabad Nép munkatársa felkereste a szovjet delegációt és meg­kérte annak vezetőjét, Scsipacsev elvtársat, számoljon be a Szabad Nép olvasótáborának itt szerzett­ benyomásairól, beszéljen nekünk arról, hogyan látja Petőfit. — Mély benyomást tettek rám a szombati és vasárnapi Petőfi-ünnepsé­­gek. Ez valóban nemzeti ünnep volt, amelyben az egész nép részt vett. Meg­értettem Petőfi népszerűségét, megér­tettem, hogy miért és mennyire szereti Petőfit a magyar nép. Még inkább megértettem, milyennek kell lenni egy igazi költőnek. A költőnek hazája pol­gárává kell lennie s úgy kell alkotnia, hogy ez az életbe való aktív beavatkozás legyen. Az igazi költő mindig hazafi és min­dig pártszerí­. Még inkább megértettem most azt is, mennyire tehetetlenek azok a költők, akik valami esztétikai burokba próbál­nak elbújni. Az igazi költőnek mindig a népével kell lennie. Úgy kell írnia, hogy a néphez közel és a nép szá­mára érthető legyen: a nép nyelvén kell beszélnie. — Petőfi — folytatta Scsipacsov elvtárs — igazi hazafi volt, aki for­rón szerette népét, aki a nép szabad­ságáért feláldozta életét és így termé­szetesen a kozmopoliti­zm­us ellensége volt. Arról beszélünk, hogy Petőfi nem­csak a forradalmi verseiben forradal­már. Scsipacsov megjegyzi: egy valóban népi költőnél akármilyen témához nyúl, mindig lehet érezni eszmei céltudatossá­gát. Politikai versei ugyanúgy, mint a „személyi“ — ha használhatom ezt a kifejezést — vagyis lírai,'' szerelmi, stb. versei egészet alkotnak és a költő gazdagságát és sokoldalúságát mu­­­tatják. Ugyanúgy, mint a nagy orosz költők, Puskin, Lermontov és mások költészete, Petőfi költészete is rendkí­vül gazdag volt. Hangosan harsogtak politikai ver­sei és a többi téma mintha ki­egészítette volna őket. Az ilyen költő politikai­­versei még inkább meggyőzőek­ ,­­s A forradalom jelölt Oroszország­ban Petőfit ,nagyon kevesen ismer­ték. Petőfi olyan költő, aki a népnek írt és ha a népnek nincs hatalma, nincsenek jogai, akkor a forradalmi költők hangja alig jut el hozzá. A Szovjetunióban, ahol a hatalom a népé, Petőfi már a huszas években népszerűvé vált — amikor Luna­­csarszkij fordításában megjelent egy Petőfi-kötet —, de még népszerűbb lett a harmincas években. — Petőfi népszerűsége a Szovjet­unióban megcáfolja azt az elméletet, hogy egy kis nép költője nem lehet nemzetközi. Egy költő nemzetközisége tehetségétől, zsenialitásától, politikai beállítottsá­gától függ. Arról beszélgetünk, hogy Luna­­csarszkij, fordításaihoz írt bevezetőjé­ben Petőfit kora „bolsevikjének“ ne­vezi. — Ez a megállapítás — mondja Scsipacsov — helyes és ha Petőfi most élne, akkor telje­sen nyilvánvaló, hogy kommunista lenne. Megkérdezem tőle, hogy a küldött­ségben miért vesz részt grúz és uk­rán költő? Azt válaszolja, hogy ez a küldöttség a népek barátságát fejezi ki. A küldöttség kiválasztásában arra törekedtek,, hogy a sok nemzetiségű Szovjetuniót képviselje. Azonkívül rö­vid tartózkodásuk Magyarországon le­hetőséget ad arra, hogy még közelebb kerüljön egymás­hoz nemcsak az orosz és magyar irodalom, hanem a Szovjetunió va­lamennyi népeinek irodalma és a magyar irodalom. Lehetőséget ad arra, hogy ez a kap­csolat még szorosabb legyen.­­ A beszélgetés véget ér. A szovjet írók, idet­­ség tagjai vidékre utaznak, üzemeket látogatnak — ismerkednek Petőfi igazi hazájával, azzal az új Magyarországgal, amelyet évszázados álomból valósággá tett a Szovjetunió ,népeinek ereje és barátsága. R. É. PABLO XERUBA: Költészeted olyan, mint az acél, amikor harcbaszáll és mint hazád arany bora... (Hossod az Szászövetké*­ Bététi-ü­nnepén) ÉPP akkor érkeztem a Szovjetunióba, mikor Lenin és Sztálin minden nép által sz­eretett zászlaja mellett Puskin szelíd és harcos arca, Puskin százlaja lobogott mindenütt a szovjet szélben, a gyárakban és a mú­zeumokban, az állomásokon és a földeken, és gyönyörű volt látni, amint a gazdaságok között, az éppen elkészült traktorok oldalán, a béke és szabad­ság közepett újra énekelni kezdett a mi idősebb testvérünk, ő, akinek énekét hajdan megcsonkították, akit száműztek és meggyilkoltak népének, ellenségei. Minden Puskin szellemétől lobogott, szíve újra ott járt azokon az uta­kon, amelyeket annyira szeretett, végre szabadon, tisztán, egyszerűen és föl­magasodva, és áradó szava millió szájból beszélt. Ma itt vagyok és a ti köretökben itt találom sugárzó ifjú testvéremet, a legyőzhetetlen, az izzó, a harcos, a zengő, a nép kedvelte, a büszke, az egyszerű, a realista, a hősi Petőfit,­­betöltve Magyarország földjeit és vizeit; mintha száz év után újra születnék, hogy hazája felszabadulásában és újjá­építésében részt vegyen. Puskintól Petőfihez érkeztem. Mert csak ti, bolsevikok, ti Magyarország szocializmust építő dolgozói, ti minden tájak és földek kommunistái, csak ti vagytok azok, akik feltámasztjátok a költőket; a többiek, a mi közös ellen­ségeink inkább úgy akarják, hogy továbbra is­ halottak maradjanak; a még élőket pedig puskatussal verik agyon Granadában, vagy keresztrefeszítik New­ Yorkban. petőfi, te sugárzó ifjú, te angyali próféta, a te álmaidat már valóra váltották. A városokban és a pusztákon többé nem urak és szolgák népe él, hanem­­ elvtársak öntudatos nemzete, míg nekem, üldözött költőnek, lóháton kellett átkelnem a Cordillerákon, távoli hazám vad hegységein, mert az én hazámban a te ellenségeid az urak; de itt Magyarországon te vagy az úr, nagylelkű testvérem, és te adsz nekem menedéket. Költészetedről minek is beszélni? Olyan egyszerű az és oly örökkévaló, mint a víz és a kenyér, és olyan mint­ az acél, mikor harcbaszáll és mint hazád arany bora, mikor jókedvében dalolni kezd. Köszönöm neked, Petőfi, hogy menedéket adtál, csak egy pillanatnyi pihenőre jöttem, máris el kell hagynom a te hazádat, újra vár a küzdelem, mindenütt a földkerekségen új küzdelem vár ránk, költőkre. A mélybe kell dönteni, haladra kell űzni, mindenütt fel kell kutatni népünk ellenségeit, a te harcra kész szívedtől örökölt fegyverekkel kell kü­zdenünk a háború ellen. Isten veled, Petőfi, búcsúzom tőled, viszontlátásra, SZABADSÁG! Patami mindig itt marad velem a te bátor énekedből, kosi életedből, eposzba illő halálodból, mindama napig, amelyen végre elvihetem felszabadult hazámba emlékedet. S mikor felmutatom majd a lakodat ott a dolgozóknak, a bányászoknak, halászoknak és költőknek, Amerika minden népének, akik szabadok lesznek egy napon, elmesélem, hogyan ismerkedtem meg­­veled, amint egy egész új Magyarország tisztelt és emelt maga fölé, egy új dolgozó és daloló Magyarország. És akkor, a te példád nyomán ők is meg fogják érteni, hogy egy az út, amely az igazsághoz, a költészethez és a szabadsághoz vezet.

Next