Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-03 / 178. szám

l . ­ SZOVJET LAPOK PETŐFIRŐL és a pártos irodalom elleni reakciós érvtámadásokról Petőfi Sándor halálának százéves évfordulója alkalmából hosszú cikke­ket közöltek a szovjet lapok a nagy magyar forradalmár költőről. Tanul­mányok ismertetik Petőfi életét, költé­szetét és jelentőségét. Anyiszimov a Pravdában, Tihonov az Izvesztijában emlékezett meg az évfordulóról. A lenini Komszomol központi lap­jában, a Komszomolszkaja Pravdában Ivanszkij foglalkozik Petőfivel. — Petőfi alapvető jellemvonása, életének és alkotásainak csodálatos egybeforrottsága. A kötészet a nép szolgája, az igazi költészet a népi költészet. Petőfi egész életén át hű maradt ehhez az elvhez. Min­den erejét a forradalom védelmének szentelte. A harcos versek egész sorát alkotta. Felhívta a dolgozó tömegeket, hogy ingadozás nélkül védjék meg a forradalom ügyét és küzdjenek a dolgozó nép ellenségei ellen. A Literaturnaja Gazeta Petőfi-verse­­ket közöl Tihonov és Levik fordításá­ban és két cikkben foglalkozik a köl­tővel. Az egyikben Malisko szovjet­ukrán író, aki most Magyarország vendége, így ír: — Minden népnek megvan a maga nagy költője, aki életével és tevékenységével kifejezi népének ha­talmas lelki erejét, legőszintébb gondolatait és vágyait. Ha a ma­gyar népre gondolunk, előttünk áll Magyarország legnagyobb költője, Petőfi Sándor, a költő, a forradal­­már és a katona. Ugyancsak a Literaturnaja Gazeta hasábjain foglalkozik Hidas Antal a Petőfi értékelése körül zajló vitákkal s érinti irodalmunk legidőszerűbb kérdé­seit is: — Száz­ éven át folyt Petőfi köl­tészete körül a harc. Magyarország dolgozó tömegei s a forradalmár írók követték Petőfi hagyományait s elhárították a költő ellen intézett elkeseredett támadásokat.­­A forra­dalmár költő elvei ellen intézett hadjárattal függenek össze azok a támadások, amelyeket polgári esz­téták és hamis „teoretikusok" foly­tattak még nemrégiben is az úgy­nevezett „agitációs és plakátkölté­szet“ ellen. Ezek az esztéták és ha­mis teoretikusok marxista frazeoló­gia mögé bújtak. Igyekeztek orvul csapást mérni a költészet pártossá­gának elvére. Cselszövéseik azon­ban nem sikerültek. A Magyar Dol­gozók Pártjának vezetői s elméleti fronton harcoló munkásai elhárítot­ták a költészet pártosságának elve ellen intézett érvtámadásaikat. S megcáfolják ezeknek a „teoretiku­soknak" az állításait az új Ma­­gyarország haladó íróinak alkotásai is. Ezek az írók katonák a szocia­lista Magyarországot építő had­seregben, s a reakciósok minden nyílt és burkolt támadása ellenére harcosan védelmezik az irodalmi pártosság elvét. A legnagyobb szovjet képes folyóirat az Ogonyok Petőfi verseket közöl Tihonov és Martinov fordításában. És ismerteti Hidas Antal „Petőfi győze­delmeskedik” című tanulmányát. Anna Krasznova, Petőfi orosznyelvű váloga­tott verseinek szerkesztője, a követke­zőket írja: — Petőfi a szabadság igazi hír­nöke volt a magyar forradalom nap­jaiban. A magyar történelemnek ezekben a dicső napjaiban ő képvi­selte legtisztábban a forradalmi szenvedélyt s haragván leplezte le a gyáva megalkuvókat. Költészetét a forradalom szolgálatába állította. szabad nép SZERDA, 1949 AUGUSZTUS 3 o. Orosz-magyar kétverziós színesfilm készül­­t Világifjúsá­gi Tín­szín­esóról Népi filmgyártásunk nagy eseménye volt a nagysikerű „Új Magyarország“ című film. Ez volt az első közös ma­gyar-szovjet produkció, míg a máso­dikat augusztus második hetében kezdjük forgatni. A hét végén Ava­­neszova filmrendezőnő vezetésével héttagú szovjet filmes csoport ér­kezik Budapestre. Az augusztus 14-én kezdődő Világ­ifjúsági Találkozóra, — amelyen a világ szabad és elnyomott népeinek ifjúsága egyaránt hitet tesz a béke, a Szovjetunió­­és annak nagy vezére, Sztálin mellett — készül a kétverziós közös produkció, amely egész estét betöltő színes, művészi dokumentfilm lesz. A szovjet filmexpedíció NV számos színesfilmgyártáshoz szükséges lám­pát, fény- és színszűrőt és egyéb filmtechnikai berendezést is hoz ma­gával. A forgatás alatt magyar munkatár­saik, a Filmgyártó N. V. Dokument- és Híradófilm műtermének technikai és művészeti dolgozói lesznek. A film­produkcióval a Szovjetunió ismét tanú­­jelét adja, hogy méltányolja népi de­mokráciák eredményeit. Koszta József halála Koszta József, a Kossuth-díjas ma­gyar festőművész meghalt. Nemcsak hozzátartozói, barátai gyászolják, gyászolja az egész magyar nép, az a nép, amelynek életét pompázatos szí­neivel, mély realitással ábrázolta. Milyen is volt valójában Koszta Jó­zsef művészete? Alkotásai — mint a polgári művészetek többi képviselőjé­nek alkotásai — magukon hordják a francia, nyugati hatást, de míg a magyar képzőművészet mindinkább a formalizmus, a polgári dekadencia zsákutcájába torkolt, addig Koszta művészete élő, eleven kapcsolatban maradt a valósággal. Kis tanyájára húzódva festette legszeb képeit. Ezek a magyar dolgozó paraszt életét tükröz­ték. Annak ellenére, hogy csak a pa­raszti életet ábrázolta s így művé­szete eléggé korlátok közé szorított volt, mégis, éppen azért, mert szoros kapcsolatban volt az élettel és a valósággal,­ alkotásai maradandóak. Művészi hagyatéka értékes öröksége a magyar népnek, megbecsüljük, éppen úgy, mint ahogy megbecsültük alkotó­ját is, amikor a magyar nép demo­kráciája a Kossuth-díjjal tüntette ki. A magyar művésztársadalom kedden délután a Kerepesi­ úti temetőben mély gyásszal kísérte utolsó útjára a 89 éves korában elhúnyt Koszta Józsefet. A kultuszkormány nevében­­Bóka László elvtárs államtitkár, az MDP képviseletében Ék Sándor elvtárs festőművész, pályatársai nevében Ved­res Márk elvtárs,­­ a Kossuth-díjas szobrászművész búcsúztatta. Kultúr-autóbuszok az üdülő dolgozók szórakoztatására A Szaktanács két „kultúr-autobusz­­szal“ járja az országot, hogy szol­gálja a munkásüdülőkben pihenő dol­gozók szórakoztatását. Az autóbuszok egyenként 16—16 főnyi csoportot: szí­nészeket, artistákat, zenészeket, tánco­sokat, bábjátékosokat és filmkezelőket visznek magukkal. Az 1-es számú gépkocsi augusztus 1-től 19-ig a következő helységek üdü­lőit keresi fel: Balatonalmádi, Bala­­tonvilágos, Balatonszéplak, Fonyód, Pécs (Mecsek), Vajta, Nagymágocs, Siófok, Balatonzamárdi, Balatonföld­­vár, Balatonlelle, Balatonboglár, Hé­víz, Keszthely. A II-es számú kultúrautó július 26-án indult és új műsorát augusztus 14-ig Hajdúszoboszlón, Görömbölyt.­ polcán, Szilvásváradon, Galyatetőn, Mátraházán Mátrafüreden, Nógrádpe­­rőcén, Visegrádon, Tormason, Siófokon és Balatonzamárdi üdülőjében mu­tatja be. Augusztus 6-án nyílik az újjáépített Margitszigeti Szabadtéri Színpad Gyors ütemben folyik a Margitszi­geti Szabadtéri Színpad újjáépítése. Az ünnepélyes megnyitás augusztus 6-án lesz a Rádió nyilvános hangver­senyével. „Két hangverseny egy mű­sorban“ címmel a Rádió két népszerű­­műsorszáma, a „Zenopotámia“ és a „Szív küldi szívnek" kerül a rádió­hallgatóság, s a nyilvános adás kö­zönsége elé, kiváló művészek és a Budapest-zenekar közreműködésével. NIKOLAJ TIHONOV: PETŐFI SÁNDOR Megjelent az Izvesztija július 30-i számában 1848 március 15.De napfényes sor Icat ígérő nap volt Pesten. A népfelke­lés dicsőséges napja, a magyar sza­badság nagy napja volt ez. Petőfi látta, mint örül, milyen boldog a nép, amely kész volt a szabadság ügyéért harcba vonulni. Először jelenhetett meg a Nemzeti dal —, amelyet már kívülről ismertek — a cenzúra be­avatkozása nélkül. „Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üd­­vezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezöllek olyan magas öröm­mel, a­milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet­" — írta a napról Petőfi. Senki más az akkori európai költők közül nem mondhatta magáról. Petőfi hitt a költő hivatásá­ban, szerette földjét, népét és ifjú ko­rától kezdve gyűlölte azokat, akik kér­kedtek a nép feletti hatalmukkal, akik nevettek a nép baján, gyűlölte a nép ellenségeit. Alkotásaiban egyesítette ezt a nép ellenségei iránti gyűlöletet, a nagy jövőbe vetett álmaival: „Véres napokról álmodom, Mik a világot rombadöntik, S az óvilágnak romjain, Az új világot megteremtik." A harc embere volt, született a har­cos. Visszaadta a magyar költészet­nek nemzeti eredetiségét. Belevitte a költészetbe a nép sorsa iránti aggódá­sát, a hitet a nép magas hivatásában, szunnyadó erejében; a népnyelvet, az eleven életet vitte bele műveibe, ame­lyek frissek voltak, mint a szél. „Hiába — írta — a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép ural­kodni fog a költészetben, közel áll ah­hoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század feladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki meg­­sokalta már látni, mint mártizkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhes­senek és élvezhessenek." Petőfi a költészetet olyan templom­nak nevezte, amelybe bocskorban, sőt mezítláb is be lehet menni. Azt köve­telte, hogy a versek őszinték legye­nek és ehhez a követeléshez egész éle­tében Ilii maradt. „A dicsőséges nagy­urakhoz" is őszinte volt: „Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e úgy egy kicsit a Nyakatok? Újdivatú nyakravaló készül most Számotokra­... nem cifra, de Jó szoros." Verseiről a következőket mondja: „Én máma már kifaragtam egy verset ...” Ez a kedvenc kifejezése. És való­ban verseit kemény kőből faragta, amelynek vékony, finom erei vannak. Ebben a században, amikor a zsar­nokság tajtékzott a dühtől, Petőfi egész művészete át volt hatva emberi méltósággal, át volt hatva az el­jövendő győzelembe vetett hittel. 1348 Párisban, Berlinben, Bécsben barrikádok. Vih­ar Olaszország felett Vihar Európában. Meginognak a tró­nok. Úgy tűnik, hogy eljött az az óra, amelyről Petőfi álmodozott, mint a zsarnokok feletti ítélet napjáról. De az ellenforradalom győz Olaszország­ban, Párisban és közeledik Magyar­­ország felé. Berlinben már hallani az utcai harcok utóhangjait. Pesten meg­ölték Lamberget, Bécsben lámpa­vasra akasztották Latour hadügymi­nisztert, de az ellenforradalom gyűjti erejét. Windischgraetz benyomul Bécs­­be, Haynau tábornok Bécshez közele­dik. A helyzet kilátástalan, mert a magyar kormány liberális saját belső ellenforradalmával szemben és fél a széles forradalmi megmozdulástól. Mit érezhetett Petőfi, amikor látta, hogy szervezkednek az ellenség erői, amikor látta, hogy a néptől rettegő arisztokraták és katolikus papok egye­sülni próbálnak a földjét és juhait féltő nemességgel? A tisztek a hadse­regen belül kezdenek árulókat verbu­válni, akik készek az arisztokraták mellé állni. A forradalomtól való ret­tegés egyesíti az ellenséges erőket a nép ellen. Azt írta Petőfi: „Felszabadultunk a Metternich-kom­­pánia alól, s kaptuk a Batthyány-mi­­nisztériumot. Erre ugyan elmond­hatni, hogy: „eben gubát!" „Mikor Magyarország fellázadt — írta Herzen —, Ausztria már alig li­hegett és egészen megszűnt volna lélekzeni, ha Miklós nem nyújtaná bűnös kezét. Ausztriának segítve Mik­lós ugyanúgy elárulta Oroszorszá­got, mint Görgey elárulta Magyaror­szágot, segítve Miklósnak." Görgey, aki a magyar hadsereg parancsnoka volt, sikertelen harcok után kapitulált. Az ellenállás vége könyörtelenül kö­zeledett. Petőfi elindul abba a had­seregbe, amelynek parancsnoka a bá­tor, tehetséges lengyel tábornok, Bem volt. ★ A nagy forradalmár költő neve száz évig élt a népben, mint a telje­­sületlen remények ígérete, mint a nép győzelmeibe vetett hit záloga. És amikor a 48-as magyar forradalom százéves évfordulóját ünnepelték, a magyar nép hű fia, Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára a következőket mondta beszédében: MI UTAZUNK KÜLFÖLDRE, mi fogadunk vendégeket...­ Idegenforgalom.. Mit jelentett ez a szó nekünk — azelőtt? Pontosan azt, amit kifejez: idegenek forgalmát. Tőlünk idegenek, ellenségeink, elnyo­móink forgalma volt. . .­­ Idegenforgalom ... Mit jelent ez a szó nekünk — ma? Már nem azt, amit szó szerint jelent. A külföldiek, akik hozzánk jönnek, nem idegenek már! Barátaink, munkástársaink, elvtársaink látogatnak meg minket. Madarako* — olvasta a gyárá­ már a gyorsvonatban. Reggel volt, ban kifüggesztett plakáton egy cseh munkás. Magyarország ... Elmosolyo­dott. Már a zsebében volt az értesí­tés: jó munkája jutalmául Magyaror­szágra küldi a szakszervezet nyaralni. Letette a szerszámot, hazament. Este volt, mikor mind a százan bent ültek, amikor megérkeztek Budapestre. Irány: Balatonlelle. Csehszlovákiából idén nyáron 200 munkás érkezik Balatonlellére. Romá­niából ötvenen, Bulgáriából harmincan, Lengyelországból háromszázan fonnak. Mit keresnek nálunk,mire kiváncsiak külföldi vendégeink? Azt keresik talán, amivel a régi idegenforgalmi prospektusok csábították Magyarországra az idegeneket? Gulasch... tschardasch ... tschikosch ... ezt tudták rólunk világszerte. A „művelt nyugat” szemében mi a „barbár kelet” voltunk. Bal­kán, egzotikum: ezt keresték nálunk. (Hogyne keresték volna ezt, amikor a prospektusok is csak ezt tudták mondani rólunk! Mi , Magyarország, a magyar dolgozó nép — a magyar urak szemében sem voltunk egyebek, mint egzotikum, „sötét Balkán”.) És ha eljöttek a nyugatiak, jól érezték magukat nálunk. ízlett a borunk, ízlett a lágy kenyerünk, amiből jutott az idegenek­nek, — de nem jutott a magyar dolgozóknak. új Magyarországot új pros­pektusok hirdetik külföldön. Új pros­pektusok, új plakátok. Nézzünk meg például egy Csehszlovákia számára készült plakátot. Pirosan izzik a vas a daru horgán — a munkánkat akar­juk megmutatni! A daru mögött a parlament, látjátok elvtársak, az is a miénk már! Orosz, bolgár, román, cseh, lengyel nyelvű prospektusok: ol­vassátok, mit csináltunk, hogyan épültünk fel, hogyan hajtjuk végre hároméves térdünket, aztán gyertek el, nézzétek meg, hogyan élünk. Hatszáz­ külföldi mundés jön Magyarországra, hatszáz magyar munkás utazik külföldre. Hatszáz magyar munkás megismeri a lengyel hava­sokat, a cseh fenyveseket, a román, a bolgár tengert. Háromszázan utaznak Lengyelországba, kétszázan Zakopanéba, százan a Jura-félszigetre. Kétszázan nyaralnak majd a cseh Spindlerova Mlynben. Ötvenen Konstanzába utaznak, harmincan Várnába. Megismerik, hogyan fejlődnek, erősödnek a népi demo­kráciák országai, hogyan fejlődünk, hogyan erősödünk... Idegenforgalom.. Nem azt je­lenti már, hogy vastagpénzű külföl­diek lepik el országunkat, hogy elher­dálják saját országuk munkásainak verejtékét. A külföldi vendégekkel többé nem ellenségeink jönnek ha­zánkba, hanem barátaink. Mi utazunk külföldre és Mi fogadunk vendégeket. Ha végignézzük az IB­USZ-nál, hogy az utóbbi hónapokban kik utaztak kül­földre, mit látunk? Sportolók, szak­­szervezeti küldöttségek, művészcso­portok, munkáscsoportok, diákok és legutóbb­ parasztok váltottak külföldre jegyet. Nyolcvan paraszt,­­ akik el­utaztak és már haza is tértek a Szov­jetunióból, abból az országból, amely­nek megváltozott idegenforgalmunkat is köszönhetjük. Az Anyag- és Adatszolgáltatás leg­újabb száma első oldalán a bolgár nép, a nemzetközi munkásosztály nagy halottjáról, Dimitrov elvtársról emlé­kezik meg. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának felhívá­sát teljes egészében közli. D. Sepilov cikke Sztálin műveinek tizedik kötetét ismerteti. A cikk meg­mutatja, hogy Sztálin elvtársnak 1927 augusztusa és decembere között írt művei Megjelent az Anyag- és Adatszolgáltatás legújabb száma mennyire utat mutatóak a mai helyzetben is. Különös jelentőségűek ezek a sztálini művek a népi demokráciák szocializ­mus felé haladó országai számára. A mezőgazdaság kollektivizálása, az al­jas banditák, az áruló trockisták elleni kíméletlen harc, a tőkés rendszer ál­talános válságának kérdéseit fejti ki bennük Sztálin elvtárs. „Sztálin elvtárs műveinek minden egyes kötete felbecsülhetetlen értékű kincsként vonul be a Kommunista Párt eszmei kincsestárába. Sztálin elvtárs munkái építő népünknek vilá­gos perspektívát és magabiztosságot adnak a kommunizmus diadala felé való előrehaladásban. Ezek a művek megvilágítják a kapitalista országok kommunista pártjainak útját, az el­nyomott emberiség útját a népek bé­kéjéért és biztonságáért, a demokrá­cia és a szocializmus erőinek győzel­méért vívott harcban" — fejezi be cikkét.D. Sepilov.­­ Közli Molotov elvtárs beszámolóját a japán-német trockista ügynökök kártevésének és kémkedésének tanul­ságairól, ebből kitűnik, hogyan használják fel a trockisták imperialista megbízóik parancs­szavára a banditizmus és a szabo­tázs legundorítóbb, legelvetemül­tebb eszközeit a szocializmust építő dolgozó nép elleni harcukban. „Amiért hiába küzdöttek Rákóczi ku­ruc­a­i, Kossuth honvédei, az 1919-es forradalom vörös katonái, azoknak a céloknak elérését most a történelem lehetővé tette. Ez teszi lehetővé, hogy végre egy frontba tömörüljön minden magyar hazafi, aki a hazáját valóban szereti és szabaddá, boldoggá, függet­lenné akarta tenni." Ma a dicső Petőfi halála centená­riumán, itt fővárosunkban orosz nyel­ven és a magyar népi demokratikus köztársaság fővárosában magyarul csendülnek fel Petőfi halhatalan sza­vai. Az új magyar költők pedig új dalo­kat alkotnak arról az időről, amikor minden út a kommunizmus felé vezet. A békés munka hőseiről, a minden nép békéjéért vívott harc hőseiről­ ad kezünkbe az ellenük vívott küzde­lemre. „ Az.Anya£- és Adatszolgáltatás több cikke, B. Polevoj­é: ,,A munkásosztály egységéért" vívott harcról. Szalim dzsanove: „Az angol-amerikai versen­gés a Közel- és Középkelet országai­ban címmel, a Nova Borba egy cikke amely adatszerűen bizonyítja, miivel nyomorba taszította Titóék árulása Ju­goszlávia munkásosztályát — a nemzet­közi helyzet döntő kérdéseire adnak feleletet. Fontos cikkek számolnak b­­e a lengyel Hatéves Tervről, az albár dolgozók építő munkájának sikereiről A szocializmus politikai gazdaságtané­nak egyik döntő kérdését tárgyalja Ljupin cikke. ..A munkaszerinti elosztás szocialista elvé’-r-il. A folyóirat „Párt — Pártmunka” rovata szokottnál is gazdagabb anyagot tar­talmaz, a bolsevik népnevelőkről, a vállalatoknál gyakorolt pártellenőrzés­ről,­­ az egyéni tanulóknak nyújtandó segítségről.

Next