Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
/gS* ^ \ ^ V * &y VILÁG PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK' SZABAD NÉP Az egyéni felelősség, a munkafegyelem megszilárdításáról, a munkaverseny kiszélesítéséről tárgyalt a Nagybudapesti Pártbizottság Választmányának értekezlete CSÜTÖRTÖK, 1949 SZEPTEMBER 1 Újabb szovjet jegyzék leplezi le Titóék árulását és kétkulacsosságát Moszkvából jelenti a TASZSZ-iroda. A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tartalmazta a szovjet kormánynak augusztus 11-i jegyzékére, amelyben a szovjet kormány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetően. A szovjet kormány jelen, augusztus 29-i jegyzékében a következő tartalmú választ közölte Jugoszlávia kormányával. A szovjet kormány augusztus 20-án jegyzéket kapott a jugoszláv kormánytól. A jugoszláv kormány új jegyzéke újabb pletykák és légből kapott rágalmak halmaza, amelyekkel a jugoszláv kormánynak az a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugoszlávia népeit. A jugoszláv kormány, amelyet a szovjet kormány augusztus 11-i jegyzéke, mint a karintiai szlovének érdekeinek és Jugoszlávia nemzeti jogainak árulóját megcáfolhatatlan tényekkel leleplezett , igyekszik eltüntetni árulásának nyomait, igyekszik kibújni a felelősség alól és a tőle már megszokott hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik. A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régóta meggyőződések nélkül él és csak nyugati gazdáinak utasításait követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegítse Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostani jugoszláv kormány valódi arculatát. E hez mérten bármily szükséges segítséget nyújtani Önnek Ausztria számára. Elnézését kérem a késői válaszért. J. Sztálin.” Mint látható, Sztálin levelében egyetlen szó sincs sem „Ausztria határairól“, sem „az 1938. évi osztrák határok garantálásáról“, sem „Ausztria határainak változatlanságáról”, sem pedig arról, hogy „Ausztria határai változatlanok maradnak”. Mindezt a jugoszláv kormány találta ki és hazudta össze. Sztálin levelét két olyan körülmény idézte elő, amelyek szétszakítással és függetlensége elvesztésével fenyegették Ausztriát. Egyrészről, egyes angol körökben terveket szőttek, hogy Ausztriát, Magyarországot és Dél-Németország egyes részeit dunai monarchiává egyesítik. A szovjet kormány határozottan ez ellen a terv ellen foglalt állást, kijelentve, hogy ez Ausztria függetlenségének elvesztésével fenyeget, hogy Ausztriának független államnak kell maradnia. Másrészt a szláv államok, köztük Jugoszlávia, bizonyos nacionalista köreiben felvetették azt a tervet, hogy osszák fel Ausztriát a szomszéd államok között. A szovjet kormány éppoly határozottan állást foglalt ez ellen is, kijelentve, hogy Ausztria felosztása reakciós intézkedés lenne, amely ellentmond a demokratizmus elveinek, hogy Ausztriának egész államnak kell maradnia. Ezen az alapon jött létre Sztálin levele. A jugoszláv kormány azt tartja, hogy a nemzetek önrendelkezési elve csupán Jugoszláviára és a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csupán olyan emberek gondolkozhatnak, akik az imperialista hódításvágy szellemében nevelkedtek. A demokratizmus ezzel szemben abból indul ki, hogy a nemzetek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell minden nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is. Éppen ebből indult ki a szovjet kormány, amikor elvetette mind a dunai monarchia megalakításának tervét, mind pedig Ausztria feldarabolásának tervét. Vajjon ez azt jelenti-e, hogy a szovjet kormány azzal, hogy Ausztria feldarabolása ellen és Ausztria függetlensége mellett foglalt állást, elismerte Ausztria „határainak megváltoztathatatlanságát”, hogy nem engedhető meg Ausztria határainak módosítása Jugoszlávia javára? Természetesen nem. Egyik vagy másik állam épségére vonatkozó kérdés és ennek az államnak „határai megváltoztathatatlanságára” vonatkozó kérdés két teljesen különböző problémát jelent. Csak olyan emberek, akik a marxizmus utolsó maradványait is elvesztették, keverhetik öszsze ezeket egy halomba és tehetnek közéjük egyenlőségjelet. A szovjet kormány állást foglalt Lengyelország felosztása ellen és amellett, hogy min Szabad Kína. Tíz évvel ezelőtt a német, olasz és japán fasizmus tálcán kínálta a háborúra megszervezett tömegeket az imperialistáknak — ma Szovjetunió példája, a kommunista pártok szervező munkája, a háború tanulságai nyomán tízes százmilliók, folytatnak öntudatos, tervszerű harcot az imperialisták háborús politikája ellen. Cannon az olasz és a francia fiatalságot akarja a vágóhídra küldeni? Ez az ifjúság nem a Hitlertől megmételyezett német ifjúság. Ezek a népek Thorez és Togliatti szavával félreérthetetlenül megmondották: soha! . A béke tábora erősebb, hatalmasabb, mint az imperialisták tábora — de ez nem jelenti, hogy az imperialisták gyengék. A Szovjetunió vezette béketábor újabb és újabb győzelmeket arat a nemzetközi politikában — de ez nem azt jelenti, hogy az imperialisták feladják a harcot. Ellenkezőleg: a nemzetközi helyzet alakulása arra készteti őket, hogy a háború előkészítését, a háborús provokációkat még vadabbul, még ravaszabbul, újabb és újabb eszközök harcbavetésével folytassák. A Tito-banda átszökése az imperialisták táborába, ferhaszden lengyel földet egy egységes teljes államba egyesítsenek. Jelenti-e ez azt, hogy a szovjet kormány ezzel ugyanakkor Lengyelország határainak megváltoztathatatlansága mellett foglalt állást, hogy nem tartotta akkor lehetségesnek Lengyelország határainak kiigazítását egyik vagy másik oldal felé? Természetesen nem jelenti. Az ezután következő tények ezt teljes világossággal mutatták meg. Amikor az amerikai politikusok egy része előállt azzal a tervvel, hogy részben oszszák fel Olaszországot és azt követelte, hogy válasszák el Szicíliát Olaszországtól, a szovjet kormány ez ellen a terv ellen foglalt állást és megvédelmezte Olaszország épségét. Azt jelenti-e ez, hogy a szovjet kormány Olaszország határainak megváltoztathatatlanságáért szállott síkra, hogy nem tartotta lehetségesnek Olaszország határainak kiigazítását Jugoszlávia javára? Természetesen, nem azt jelenti. Az ezt követő tények egész világosan megmutatták ezt. Ugyanezt kell elmondani Ausztriáról is. A szovjet kormány Ausztria épsége mellett állott és áll továbbra is. Azt jelenti-e ez, hogy ezzel együtt Ausztria határainak megváltoztathatatlansága mellett nyilatkozik, hogy nem találta lehetségesnek Ausztria határainak kiigazítását Jugoszlávia javára? Világos, hogy nem ezt jelenti. Az ezt követő események teljes világossággal megmutatták ezt, mert a szovjet kormány Ausztria épségét védelmezve ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő kiigazításának szükségessége mellett foglalt állást. Nem lehet kétséges, hogy Jugoszlávia megkapta volna Szlovén-Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván és gyávasága következtében nem árulta volna el Jugoszlávia nemzeti jogait. Mítor:# Figyelmeztető évforduló Ma tíz éve, 1939 szeptember 1-én kezdődött a második világháború, a világtörténelem legnagyobb, legpusztítóbb háborúja. A legsötétebb középkornál sötétebb fasiszta barbárság indult rohamra a népek szabadsága ellen — de a Szovjetunió korszakalkotó győzelmet aratott az emberiség ellenségei felett. Mire figyelmeztet ez az évforduló? Figyelmezetet arra, hogy milyen mérhetetlen szenvedést, mennyi áldozatot és veszteséget jelent a háború a dolgozó emberek százmillióinak. Harminckétmillió harctéri halott, huszonhatmillió halott a koncentrációs táborokban, tizenöt-húszmillió polgári áldozat a légitámadások során, megsemmisült lakások, gyárak, hidak tízmilliói, a számok szinte meghaladják az emberi felfogóképességet. Abban a szabad világban, amelyhez a mi hazánk tartozik, abban a szabad országban, amelyben mi élünk, a háborúütötte sebek csodálatos gyorsasággal gyógyulnak be. De ebből nem következik az, hogy a sebek nem voltak mélyek s még kevésbé következik az, hogy a sebeket okozó orgyilkosoknak megbocsátunk. Nem felejtünk. A háború hatszázezer hazánkfiának életét oltotta ki, alig van család Magyarországon, amely ne gyászolna valakit. Az évfordulón, amely mérhetetlen szenvedést hozó háborúra emlékeztet, tegyük még acélosabbá elhatározásunkat: megakadályozzuk az újabb háborút, minden erőnkkel megvédjük a békét. ."Az évforduló arra is figyelmeztet, hogy kik felelősek a háborúért és kik követtek el mindent a béke biztosítására. A lengyel határt 1939 szeptember 1-én lépték át a fasiszta banditák , de Kelet-Ázsiát már 1931-ben tűzbe borította a japán imperializmus, Abesszínia fölött már 1935-ben gázbombákat dobtak le Mussolini repülőgépei, a spanyol nép elleni orvtámadást már 1936- ban megkezdték a német és az olasz fasiszták, a szovjetellenes háború szerződését, az antikomintern paktumot már 1937-ben létrehozták az emberiség berlini, római és tokiói ellenségei. De Berlin, Róma és Tokió a maga erejéből nem lett volna erre képes. A német, olasz és japán fasiszták azért garázdálkodhattak éveken át, mert a „nyugati demokráciák” az amerikai, angol és francia imperialisták támogatták őket. A Hooverek, Chamberlainek és Daladier-ek terve az volt, hogy a fasizmust használják fel az imperializmus rohamcsapataként a Szovjetunió ellen. Ennek a háborúnak az előkészítése folyt Mandzsúria meghódításától a spanyol nép keresztrefeszítéséig és azon túl Csehszlovákia feláldozásáig, Münchenig — és nem a Chamberlaineken múlt, ha az események más fordulatot vettek, mint ők kitervelték. A Szovjetunión múlt. Egyetlen hatalom volt a világon, amely a fasiszta veszély jelentkezésének első pillanatától kezdve lankadatlanul szervezte a békeszerető népek egységfrontját a fasiszta hatalmak ellen, a béke megvédéséért — a Szovjetunió- Egyetlen párt volt minden országban, amely lankadatlanul szervezte minden fasisztaellenes, minden háborúellenes erő egységfrontját a maga hazájában — a Kommunista Párt. Az imperialisták ,nem,voltak hajlandók szembefordulni a fasizmussal, nem voltak ■hajlandók békefrontot létesíteni a Szovjetunióval, az imperialisták törvényen kívül helyezték a kommunista pártokat, é S lelve lesték azt a pillanatot, amikor az általuk nagyra növelt, felhizlalt, felfegyverzett fenevad a Szovjetunióra rohan. A szovjet diplomácia 1939-ben elhárította ezt a veszélyt, de az imperialisták kiprovokálták a háborút, igaz, hogy előbb maguk és Hitler között. 1939 szeptember 1-ére emlékezve, az eddiginél még erősebben el kell határoznunk, hogy teljes odaadással támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját s harcolunk az új háború előkészítői ellen. Az évforduló arra is figyelmeztet, kinek köszönheti a világ, hogy megmenekült a fasiszta uralom borzalmaitól. A földesurak Lengyelországa 17 nap alatt a németek kezére került. Franciaországot eladták áruló vezetői s hat heti harc után letette a fegyvert. Európa kis országait egymás után falta fel a fenevad; az angol hadsereg harnyathomlok menekült az európai szárazföldről. A „nyugati demokráciák” katonai erejéből alapos leckét kaptak Európa népei a háború első két esztendejében. Ki kiáltott végül is álljt a hódítónak, ki vetett véget „a világtörténelem leghatalmasabb hadserege” legyőzhetetlenségéről szóló legendának, ki zúzta szét a fasizmust? Ennek a feladatnak a megoldására, az emberiség megmentésére, az elnyomott népek felszabadítására csak a szocialista Szovjetunió, a Szovjet Hadsereg, a nagy Sztálin volt képes. Három esztendőn át egyedül harcolt a szovjet nép és dicső hadserege a német, olasz, román, magyar, finn, szlovák, spanyol fasiszták hordái ellen és egyedül győzte le őket. S az európai háború befejezése után a Szovjet Hadsereg diadalmas mandzsúriai hadjárata döntötte el a távolkeleti háború sorsát. A háború a szovjet társadalmi rendszer fölényének, a szovjet nép, a Szovjet Hadsereg legyőzhetetlenségének legnagyobb próbája és legnagyobb bizonyítéka volt. A háború kitörésének napjára való emlékezés erősítse bennünk a hálát azok iránt, akiktől a szabadságot kaptuk, akik az egész emberiséget, a mi hazánkat is megmentették a szolgaságtól. Arra is figyelmeztet ez az évforduló, hogy a háborús uszítók tervei már a második világháborúban kudarcot vallottak. Elérték ugyan, hogy a háború kitört — de nem érték el azt, amit a háborútól reméltek. A Szovjetunió vereségét, vagy legalább is döntő meggyengülését várták — ehelyett a Szovjetunió ereje, nemzetközi tekintélye, befolyása a háború befejezése után nagyobb volt, mint valaha, a földkerekség minden népe úgy tekintett és tekint a Szovjetunióra, mint szabadítójára. A fasiszta versenytársak kiküszöbölése és a Szovjetunió meggyengülése után a maguk imperialista hatalmának növekedését, újabb gyarmatok, újabb befolyási területek megszerzését várták — ehelyett a Szovjetunióra támaszkodva kiszakadt az imperializmus világrendszeréből a népi demokráciák tábora, óriási erővel fellángolt a gyarmati népek szabadságharca, elveszett az imperialisták számára Kína. A demokratikus és szocialista világmozgalom meggyengülését várták — ehelyett világszerte megerősödtek s minden fontos országban a békéért, a nemzeti függetlenségért, a dolgozók jogaiért vívott harc vezetőjévé váltak a kommunista pártok. A háború kitörésének napjára való emlékezést erősítse meggyőződésünket ügyünk legyőzhetetlenségében mert a háború eredménye élesen megváltoztatta az erőviszonyokat a szocialista és kapitalista rendszer között, a szocializmus javára. Figyelmeztet az évforduló arra is, hogy miben hasonlít és miben különbözik a mai nemzetközi helyzet a második világháború előtti helyzettől. Az imperialistákma is — éppenúgy, mint akkor — új háborút készítenek elő. Ma is — A jugoszláv kormány azt állítja, hogy Sztálin Renner osztrák kancellárhoz intézett levelében „garantálta az 1938. évi osztrák határokat” (augusztus 3-i jugoszláv jegyzék), hogy Sztálin „ígéretet tett, hogy az osztrák határok változatlanok maradnak”, hogy Sztálin „minden segítséget megígért az osztrák-jugoszláv határ változatlanságának megőrzésére”, hogy tekintettel erre a szovjet kormány nem támogathatta Jugoszláviának az osztrák határok oly értelemben történő megváltoztatására vonatkozó követelését, hogy Szlovén-Karintiát a Jugoszláv Köztársaságnak adják át. Idézzük Sztálinnak Renner osztrák kancellárhoz 1945 májusában intézett levelét: „Karl Renner úr őméltóságának, Ausztria kancellárjának. Köszönöm Önnek, igen tisztelt Elvtársam, április 15-i levelét. Bizonyos lehet afelől, hogy az Ön gondja Ausztria épségét és jólétét illetően az én gondom is. Kész vagyok az erőinkhez és lehetőségeinképpenúgy, mint akkor — a Szovjetunió ellen összpontosítják erejüket. Ma is — éppenúgy, mint akkor — azt tervezik, hogy csatlósokkal, zsoldosokkal vívatják meg a szovjetellenes háborút. A ma antikomintern egyezménye az Atlanti Szerződés. A megszállt Japánnal és Nyugat-Németországgal szemben, hasonló politikát követnek az imperialisták, mint a háború előtt a fasiszta országokkal szemben. Angliát, Franciaországot és Olaszországot amerikai támaszponttá akarják kiépíteni. Cannon amerikai képviselő kifecsegte, hogy Franciaország, Anglia és Olaszország ifjúságát akarják a Szovjetunió ellen harcba küldeni. A hasonlóság tehát az imperialisták terveiben van — a különbség pedig a Szovjetunió megnövekedett hatalmában, az általános nemzetközi helyzetben s az imperialista,tervek végrehajtására rendelkezésre álló eszközökben van. A fasiszta hatalmak katonai vereséget szenvedtek, rt már akkor, amikor a Szovjetunió szinte egyedül állt — ma pedig a Szovjetunió vezetésével tömörülnek a népi demokráciák országai és a háromszázmillió lakosú A jugoszláv kormány, felismerve, hogy Sztálinnak Rennerhez intézett leveléről hangoztatott rágalmazó kitalálásai tarthatatlanok, a rágalmazó kitalálásoknak más fajtájához folyamodik és jegyzékében azt állítja, hogy a szovjet kormány nem látta már tovább lehetségesnek Jugoszláviának a Szlovén- Karintiára vonatkozó régi igényei védelmezését — amelyekről a jugoszláv kormány lemondott — állítólag azért, mert ennek fejében még külön 50 millió dollárt kapott akkor, amikor az ausztriai szovjet vagyont az osztrák kormánynak eladták. Mint ismeretes, a Szovjetunió a potsdami értekezlet döntéseinek megfelelően tulajdonjogot kapott a Kelet-Ausztriában található német vagyontárgyakra, épúgy mint Anglia, az USA és Franciaország tulajdonjogot kapott a Nyugat-Ausztriában Nyugat-Európában és az amerikai ornálásuk a görög szabadságharc hátbatámadására, a Szovjetunió megrágalmazására, a népi demokráciák fenyegetésére, mutatja az imperialisták fegyvertárának változatosságát. Az imperialisták veszedelmességét lebecsülni súlyos hiba volna. De akármilyen fegyverek kerülnek is elő a washingtoni diplomácia arzenáljából, semmi sem változtathat azon, hogy a Szovjetunió szocialista gazdasága győzelemrőlgyőzelemre halad, míg a kapitalista országok gazdasága a válság felé sodródik; hogy a Szovjetunió politikai és katonai ereje napról-napra nő; hogy a Szovjetunió megdönthetetlen hatalmára támaszkodva az egész világon kibontakozik a dolgozó Százmilliók békemozgalma, amelynek legutóbbi állomásai a budapesti Világifjúsági Találkozó és a moszkvai békekonferencia voltak. A béke erői feltartóztathatatlanul nőnek , s a háború kitörésének napjára való emlékezésből merítsünk meggyőződést, lelkesedést ahhoz, hogy még szilárdabban, még rendületlenebbül álljunk a béke frontján, a Szovjetunió oldalán, hogy megnyerjük a békéért vívott harcot.