Szabad Nép, 1949. október (7. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP VII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM Magyar jegyzék a vigoszláv Rslmányihoz: A magyar kormány felmentve érzi magát a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés kötelezettségei­­től !Lé­vai elvtárs héss­el vasárnap délelőtt 10 órakor a Szabadsági-téren SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1 ÁRA 50 FILLÉR Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszéde a nagybudapesti pártaktíván a Rajk-banda megsemmisítésének tanulságairól és népi demokráciánk hatalmas sikereiről Olyan győzelmet arattunk, amely nemcsak demokráciánkat erősítette meg, de hatása érezhető lesz az egész imperialista-ellenes harc frontján A tervkölcsön jegyzésének második napján: 506.045.000 forint "A Sportcsarnok nem egy lelkes, harcos hangulatú kommunista gyű­lés színhelye volt már. Ilyené még nem. Nem egyszer visszhangzottak a falak a budapesti dolgozók tap­sától, éljenzésétől, jelszavaitól. De így még soha. Nehéz harcok és nagy győzelmek után hívta össze a Párt legjobb szervezetének, a Nagybudapesti Pártszervezetnek első katonáit. A Ganzgyáriak, a kőbányaiak, az új­pestiek a csepeliek, az óbudaiak és a többiek arca a kivívott győzel­mektől ragyog. Ennek a győzelemnek hangja, öröme megremegteti a Sportcsar­nokot, amikor az emelvényen meg­jelennek Központi Vezetőségünk tagjai és az emelvényre lép Rákosi elvtárs. A győzelem katonái ün­nep­lik a győzelem vezérkarát és vezérét. Hosszú percekig tart már az ünneplés, de az „Éljen Rákosi” kiáltás nem halkul, a taps nem veszít erejéből. Nem, ezek a karok nem ismerik a fáradtságot. Sem munkában, sem harcban és most sem, amikor népünk diadalainak szervezőjét ünnepük, a Pártot, Rákosi elvtársat — ünnepük vég­telen, forró szeretettel. Az ünnep­lés ereje, hangja áthatol a Sport­­csarnok falain, szétárad a kör­nyékre, mikrofonok viszik szét az országba, hirdetve, hogy a kommu­nisták, a Párt, az ország egész népe a nagy küzdelmek és nagy győzelmek után készen áll minden feladat megoldására, új küzdelmek megvívására. Kovács István elvtárs nyitja meg a pár­taktíva ülését és újra és újra kitörő taps közepett üdvözli Rákosi Mátyás elv­társat, s a poli­tikai bizottság tagjait. Bejelenti, hogy­ az ülés egyetlen napirendi pontja: a politikai helyzet és a Párt feladatai. Mégegyszer végig­zúg a termen a taps, az éljenzés, majd Rákosi elvtárs megkezdi beszédét . Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország min­den reakciós erejére kell támasz­kodni, de a terv végrehajtásához meg­kapták volna az angol-amerikai zóná­ban összegyűjtött nyilasokat, csend­őröket, horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyve­res haderejét. Az ilyen fegyveres orv­támadás kiegészítő része lett volna valamely nemzetközi konfliktus, amely­nek le kellett volna kötnie a Szovjet­unió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavar­gások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a többi népi de­mokrácia számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek.­­ Ennek a tervnek a fényénél ért­jük meg többek között, hogy miért tartott és­­tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnkint 700.000 főnyi volt. Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak uta­sítását követte, akik jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből.­­ — Ez volt az „Operation X“, az ame­rikai imperialisták titkos terve, amely­nek minden részlete bizonyítja, hogy mohó imperialista rablók és Gestapo­­iskolát járt provokátorok, Tito, Ran­kovics, Gyilasz közös szerzeménye. — A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és , mel­lékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojt­á­sához segédkezet nyújtanak, hanem már —­ mint Rankovics azt Rajkkal közölte —, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére.­­— Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokrá­ciaellenes működése nem volt va­lami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv béren­ceik közös üzelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminisz­­ ter — mint Rajk közli: „Döntően aláhúzta... azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, te­hát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés meg-­ akadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tu­dott váltani Pócspetrin egy kis pa­­rasztzendülést a kormány intézkedései­­vel szemben. Mindszenty most külön­böző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan min­denre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem mindkét vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robban­janak ki a demokratikus központi­ kor­mányzattal szemben“ arra: fegyveres erővel álítsák vissza Magyarországon a kapita­lizmust. „Operation X“ Rákosi Mátyás elvtárs beszéde :— Tisztelt Pártaktival — Összehívtuk Pártunk nagybuda­­pesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszá­molásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dol­gozó magyar nép előtt állanak. — Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előt­tünk. Sikerült­ lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Pár­ton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmá­nyunkat megsemmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, a­mely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy, az új világháború, bevezetése,­képpen az összes népi demokráciákat ki­szakítsa a Szovjetunió­ vezette békefrontba­ és az imperialisták táborába vigye át. — Egy esztendő, óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai im­perialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű tervről, amelynek egyik fontos része­­abban állott, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapaszta­latai alapján helytelen volna az impe­rialisták részéről „totális” háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió­vezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az impe­rialista hangok bizonyos korlátolt, kö­rülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy az ilyen korlá­tolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szov­jetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzá­tartozott a terv előkészítéséhez., Gestapo küldte haza a francia inter­stálótáborokból. — Fény ’ derült ezzel kapcsolatban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy m­iát Spanyol­­országban a­­ hősök mellett­ ott set­tenkedtek­ az árulók,, a Rajnok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen ön­feláldozóan küzdő, mérhetetlen áldo­zatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőr­spicli, akiknek egyik fő gondja a sza­badságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiai­nak, Arszo Jovanovicsnak, Zsurovics­­nak, Hebrangnak küzdelmét ellen­súlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai­ kémek és spiclik egész ha­dát hívták még a szabadságharc ide­jén Jugoszláviába. Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felsza­badító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben­ a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követ­ség volt ügyvivője, ne­m­csak arról rán­totta le a leplet, hogy Utónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a né­metekkel, hanem arról is, hogy százával ölette le azokat a szabad-­­­ságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjet­unióban látták népük támogatóját. Most már tudjuk, Rajk vallomásá­ból, hogy az egész jugoszláv „szocia­lizmus” csak­ látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó­ jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal­­hozták létre, hogy Titóék így hatáso­sabban tudják,­­leplezni az imperia­listák terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben. A Tito-banda: rendőrspiclik, kémek, provokátorok társasága Az imperialisták e „korlátolt“ ter­vének tengelye és alapja az az­­áru­lókból, kémekből, Gestapo-ügynökök­­ből álló’ banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyüle­­vész bandának lett volna az a fel­adata, hogy­­az amerikai imperialis­ták megbízásából faltörő kosként sze­repeljen a népi demokráciák ellen. A Rajkék leleplezése végre, a maga meztelenségében megvilágította­ a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk­­per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és­­ bandájának árulása nem tavaly júliusban kezdődött, hogy ennek a bandának a tagjai kü­lön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek,­­ besú­gók, provokátorok, vagy Gestapo-ügy­­nökök dolgoztak. Az is , bebizonyítást nyert,­ hogy a rájuk vonatkozó kom­­promitt­áló adatok , a Gestapo irat­tárából az Egyesült Államok kémszol­­gálatának kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végre­hajtják az amerikai imperialisták és kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőrségének, később az amerikai és a jugoszláv kémszervezetek parancsait. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv ve­zetők jelentékeny részét 1941-ben a rur­ra? " /JV! „Stratégiai tartalékból" — az imperialisták rohamcsapata — A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nerre­ volt leverve, ad­dig az imperialisták Tito Jugoszláviá­ját,­ mint stratégiai tartalékot kezel­ték. Ennek a tartaléknak ezidőben kü­lön­­jelentőséget adott az, hogy szo­cialistának tudta magát kijátszani és mint­ ilyen, a népi demokráciák, orszá­gaiban kémei,­ „d­iplomác­iája“ és befo­lyása révén nagy, segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demo­kráciákkal szemben. —. Amikor­ azonban a harc­­eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor a jugoszláv árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito ban­dáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Ranke­vics erről nyugodtan azt mondta Rajknak: „A felszabadulás után, 1945-ben, 1946-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugod­tan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjet­unió és a többi népi demokratikus or­szág felé. Neki, —­ már­mint Jugo­szláviának — akkor kellemetlen fel­adatokat. Ha, Szovjetunió ellen és a éptő demokráciák ellen nem kellett vállalnia”.­ A reakcós erők veresége után, mint Rankovics­­mondotta:­­ „A helyzet azonban annyira megválto­zott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepet betöltő mivoltát fel kellett adnia' és magának' Jugoszlá­viának ' kellett előtérbe lépnie“. Jugo­szlávia­­tett a népi demokratikus kor­mányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. — Nálunk, Magyarországon ez any­­nyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott Magyarországot amerikai gyarmattá tették volna, amelyet Titóék albérletbe kapnak . Ezzel kapcsolatban Rajk rá­mutatott, hogy a­­reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlová­kiában és Lengyelországban­ ő­ azon­­nal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyével párhuzamos akciókat.­­ Végül fény derült arra­­ is, hogy mi lett volna a következménye, hoy az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország aféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és melyet Tito spiclijei: Rajk Lászlók, R.o.b Antonok, Bán Antalok,­­ Pálffyak, mint hálytartók kormányoztak volna. — Rajk imperialista megbízói szí­vósan terjesztetnék,, hogy Rajk, valami „nemzeti“ vonalat képvisel, hogy a Kommunista­­párt „proletár“', szár­nyával szemben valami „értelmiségi“ irányzatot jelent. íme,­ most világos, hogy ki az a Rajk, akiből „a nemzeti ügy bajnokát“ akarta faragni a re­akció. íme, itt van, a „nemzeti”, az „értelmiségi“ irány: Magyarország, mint az amerikai imperialisták jugo­szláv ügynökeinek a gyarmata! — Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása bur­­zsoá demokratikus kormányra szólt, amelyben­­ benne­­ lennének a nyugatra szökött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Ferencék. De amikor a Váci kezdte jobban megvilágítani ezt a „burzsoá demokrata” tervet, akkor egyszerire kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, nép­ellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1944—45 telén a felszabadító Szovjet Had­sereg elsöpört. (Az elvtársak felállva ünnep­lik a Szovjet Hadsereget, a nagy Szovjet­uniót.) Fasiszta rémuralmat terveztek . Amikor Rajkot sarokba szorítot­ták és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mé­szárlás azokkal a demokratikus erők­kel szemben, amelyek őket az ország­ból kiszorították, a kapitalizmust fo­kozatosan likvidálták, a földeket fel­osztották, az üzemeket, bankokat ál­lamosították és így tovább. Erre nyit­'7'ánVÉ!r/''*'' rrAr* Jd*? » h „

Next