Szabad Nép, 1949. október (7. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP VII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM Magyar jegyzék a vigoszláv Rslmányihoz: A magyar kormány felmentve érzi magát a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés kötelezettségeitől !Lévai elvtárs héssel vasárnap délelőtt 10 órakor a Szabadsági-téren SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1 ÁRA 50 FILLÉR Rákosi Mátyás elvtárs nagy beszéde a nagybudapesti pártaktíván a Rajk-banda megsemmisítésének tanulságairól és népi demokráciánk hatalmas sikereiről Olyan győzelmet arattunk, amely nemcsak demokráciánkat erősítette meg, de hatása érezhető lesz az egész imperialista-ellenes harc frontján A tervkölcsön jegyzésének második napján: 506.045.000 forint "A Sportcsarnok nem egy lelkes, harcos hangulatú kommunista gyűlés színhelye volt már. Ilyené még nem. Nem egyszer visszhangzottak a falak a budapesti dolgozók tapsától, éljenzésétől, jelszavaitól. De így még soha. Nehéz harcok és nagy győzelmek után hívta össze a Párt legjobb szervezetének, a Nagybudapesti Pártszervezetnek első katonáit. A Ganzgyáriak, a kőbányaiak, az újpestiek a csepeliek, az óbudaiak és a többiek arca a kivívott győzelmektől ragyog. Ennek a győzelemnek hangja, öröme megremegteti a Sportcsarnokot, amikor az emelvényen megjelennek Központi Vezetőségünk tagjai és az emelvényre lép Rákosi elvtárs. A győzelem katonái ünneplik a győzelem vezérkarát és vezérét. Hosszú percekig tart már az ünneplés, de az „Éljen Rákosi” kiáltás nem halkul, a taps nem veszít erejéből. Nem, ezek a karok nem ismerik a fáradtságot. Sem munkában, sem harcban és most sem, amikor népünk diadalainak szervezőjét ünnepük, a Pártot, Rákosi elvtársat — ünnepük végtelen, forró szeretettel. Az ünneplés ereje, hangja áthatol a Sportcsarnok falain, szétárad a környékre, mikrofonok viszik szét az országba, hirdetve, hogy a kommunisták, a Párt, az ország egész népe a nagy küzdelmek és nagy győzelmek után készen áll minden feladat megoldására, új küzdelmek megvívására. Kovács István elvtárs nyitja meg a pártaktíva ülését és újra és újra kitörő taps közepett üdvözli Rákosi Mátyás elvtársat, s a politikai bizottság tagjait. Bejelenti, hogy az ülés egyetlen napirendi pontja: a politikai helyzet és a Párt feladatai. Mégegyszer végigzúg a termen a taps, az éljenzés, majd Rákosi elvtárs megkezdi beszédét . Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valamely nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a többi népi demokrácia számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott éstart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnkint 700.000 főnyi volt. Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak utasítását követte, akik jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből. — Ez volt az „Operation X“, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy mohó imperialista rablók és Gestapoiskolát járt provokátorok, Tito, Rankovics, Gyilasz közös szerzeménye. — A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és , mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már — mint Rankovics azt Rajkkal közölte —, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére.— Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminisz ter — mint Rajk közli: „Döntően aláhúzta... azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés meg- akadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem mindkét vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben“ arra: fegyveres erővel álítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. „Operation X“ Rákosi Mátyás elvtárs beszéde :— Tisztelt Pártaktival — Összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állanak. — Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy, az új világháború, bevezetése,képpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezette békefrontba és az imperialisták táborába vigye át. — Egy esztendő, óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű tervről, amelynek egyik fontos részeabban állott, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről „totális” háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunióvezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy az ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szovjetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez., Gestapo küldte haza a francia interstálótáborokból. — Fény ’ derült ezzel kapcsolatban a jugoszláv szabadságharcokra is. Most már tudjuk, hogy miát Spanyolországban a hősök mellett ott settenkedtek az árulók,, a Rajnok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titok, Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspicli, akiknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiainak, Arszo Jovanovicsnak, Zsurovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták még a szabadságharc idején Jugoszláviába. Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője, nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Utónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, hanem arról is, hogy százával ölette le azokat a szabad-ságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. Most már tudjuk, Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv „szocializmus” csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllalhozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják,leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben. A Tito-banda: rendőrspiclik, kémek, provokátorok társasága Az imperialisták e „korlátolt“ tervének tengelye és alapja az azárulókból, kémekből, Gestapo-ügynökökből álló’ banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogyaz amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. A Rajkék leleplezése végre, a maga meztelenségében megvilágította a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajkper folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júliusban kezdődött, hogy ennek a bandának a tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is , bebizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompromittáló adatok , a Gestapo irattárából az Egyesült Államok kémszolgálatának kezébe kerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőrségének, később az amerikai és a jugoszláv kémszervezetek parancsait. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a rurra? " /JV! „Stratégiai tartalékból" — az imperialisták rohamcsapata — A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nerre volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját, mint stratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ezidőben különjelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen, a népi demokráciák, országaiban kémei, „diplomáciája“ és befolyása révén nagy, segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. —. Amikor azonban a harceldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor a jugoszláv árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Rankevics erről nyugodtan azt mondta Rajknak: „A felszabadulás után, 1945-ben, 1946-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország felé. Neki, — mármint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat. Ha, Szovjetunió ellen és a éptő demokráciák ellen nem kellett vállalnia”. A reakcós erők veresége után, mint Rankovicsmondotta: „A helyzet azonban annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepet betöltő mivoltát fel kellett adnia' és magának' Jugoszláviának ' kellett előtérbe lépnie“. Jugoszláviatett a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. — Nálunk, Magyarországon ez anynyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott Magyarországot amerikai gyarmattá tették volna, amelyet Titóék albérletbe kapnak . Ezzel kapcsolatban Rajk rámutatott, hogy areakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban ő azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyével párhuzamos akciókat. Végül fény derült arra is, hogy mi lett volna a következménye, hoy az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország aféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és melyet Tito spiclijei: Rajk Lászlók, R.o.b Antonok, Bán Antalok, Pálffyak, mint hálytartók kormányoztak volna. — Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztetnék,, hogy Rajk, valami „nemzeti“ vonalat képvisel, hogy a Kommunistapárt „proletár“', szárnyával szemben valami „értelmiségi“ irányzatot jelent. íme, most világos, hogy ki az a Rajk, akiből „a nemzeti ügy bajnokát“ akarta faragni a reakció. íme, itt van, a „nemzeti”, az „értelmiségi“ irány: Magyarország, mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata! — Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demokratikus kormányra szólt, amelyben benne lennének a nyugatra szökött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Ferencék. De amikor a Váci kezdte jobban megvilágítani ezt a „burzsoá demokrata” tervet, akkor egyszerire kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1944—45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Az elvtársak felállva ünneplik a Szovjet Hadsereget, a nagy Szovjetuniót.) Fasiszta rémuralmat terveztek . Amikor Rajkot sarokba szorították és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább. Erre nyit'7'ánVÉ!r/''*'' rrAr* Jd*? » h „