Szabad Nép, 1950. március (8. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-01 / 51. szám
SZERDA, 1950 MÁRCIUS 1 SZABAD NÉP A PÁRT LEGSZÉLESEBB FÓRUMA ELŐTT Az egész országban e héten tartják a Párt alapszervezetei taggyűlésüket, az első taggyűlést a Központi Vezetőség februári ülése után. Ennek a taggyűlésnek ezért rendkívüli a jelentősége. A taggyűlés jó, vagy gyenge előkészítésétől, vezetésétől függhet, mennyire érti meg a Párt tagsága a KözpontiVezetőség határozatát, azt a határozatot, amely hosszú időkre utat mutat az egész Párt, minden pártszervezet munkájának. Tudjuk, hogy a Központi Vezetőség ülésének, Rákosi elvtárs beszédének óriási a visszhangja. De ne tévedjünk! A levelek, a hozzászólások ezrei még nem jelentik, hogy a Párt tagsága teljesen megértette a februári ülés jelentőségét. Ha azt hinnők, hogy a helyeslő hozzászólások, a megélénkülő bírálat már annak a jele, hogy a Központi Vezetőség határozata átment a párttagság vérébe — úgy súlyosan becsapnék magunkat. Rákosi elvtárs beszédének, a Központi Vezetőség határozatának tudatosítása nem rohamfeladat, amit egy-egy gyűléssel, újságcikkel teljesíteni lehet. Komoly, mély, hosszantartó tudatosító munkára van szükség, hogy a párttagság megértse: a Központi Vezetőség februári ülése óriási fellendülés felé irányítja a Pártot; arra, hogy ereje, tömegbefolyása rohamosan megnövekedjen; arra, hogy sorai még egységesebbek, acélosabbak legyenek; arra, hogy feladatait a termelésben, az ország vezetésében még jobban teljesíthesse arra, hogy még határozottabban kövesse példaképét, Lenin és Sztálin Bolsevik Pártját. Ennek a tudatosító munkának egyik döntő láncszeme a mostani taggyűlés, amelynek első napirendi pontja a KözpontiVezetőség határozatának ismertetése és megvitatása. Maga az a tény, hogy a párttagság taggyűlésen megvitatja Pártunk politikáját és szervezeti kérdéseit, sok alapszervezetünkben újdonság lesz. Sok alapszervezetünk van, amely eddig Taggyűléseket csak rendszertelenül tartott és azok is formálisak voltak, pártnap-jellegűek, nem töltötték be az alapszervezet felsőbb szervének szerepét, nem vitatták meg azon a pártszervezet, a Párt munkáját, nem nevelték a tagságot arra, hogy mondja meg bátran a véleményét, segítse a Pártot a maga hozzászólásával, észrevételeivel, bírálatával. A Központi Vezetőség határozatának megvitatása akkor folyik jó mederben, ha azt az alapszervezetekre — az üzemekre, községekre, körzetekre — konkretizálják, ha a párttagság az eredmények értékelése mellett feltárja a maga és a vezetőség munkájában a hiányosságokat, a hibákat. Ne feledjük: ez a taggyűlés a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlést előzi meg és készíti elő. És a legjobb előkészítés: ha a Központi Vezetőség határozatának szellemében megvitatják a konkrét helyi feladatokat , bírálattal, önbírálattal tárják fel a hiányosságokat. Pártunk tagjait eddig nem eléggé nevelték az alapszervezetek bírálatra és önbírálatra. Sok párttagunk nem is tudja pontosan, mi a bírálat, mi az önbírálat. Ezek a szavak önmagukban még nem magyarázzák meg a kommunista bírálat és önbírálat lényegét, jelentőségét. Nem mondják meg, hogy a bírálat és önbírálat véd meg az önelégültségtől és elbizakodottságtól, Pártunk fejlődésének e veszélyes ellenségeitől. Nem mondják meg, hogy a bírálat és önbírálat a mindennapos munka állandó javításának alapvető eszköze. Nem mondják meg, hogy a bírálat és önbírálat kapcsolja szorosabban a Párt vezető szerveihez az egyszerű párttagokat és a Párthoz a pártonkívüli dolgozó tömegeket; hogy a bírálattal és önbírálattal — mint Sztálin elvtárs mondja — milliós tömegek tapasztalatai ölthetnek testet. Nem mondják meg, hogy a bírálat és önbírálat leplezi le a sorainkba furakodott ellenséget, az ellenség keze munkáját. Nem mondják meg, hogy a bírálat és önbírálat ereje, a kommunisták, a Párt ereje, hogy „a bolsevizmus ereje tulajdonképpen abban rejlik, hogy nem fél a bírálattól és fogyatékosságainak bírálatából meríti az erőt, a további előrehaladáshoz” — mint Sztálin elvtárs tanítja. Ezt az egész párttagság csak a gyakorlatban, a pártéletben értheti meg. Akkor, ha láthatja, hogyan tárja fel a párttitkár, a pártvezetőség önnön munkájának és mások munkájának hibáit. Akkor, ha látja, hogyan figyelnek fel minden egyszerű párttag hozzászólására, bírálatára, javaslataira. Ezért a mostani taggyűlésnek a bírálat és önbírálat iskolájává is kell válnia. Először is meg kell minden párttagnak tanulnia, hogy a Kommunista Pártban a bírálatnak teljes szabadsága van. Ahol belefojtják a kommunista párttagba a bírálatot, ott durván megsértik a Párt törvényét. Ahol a jóakaratú, építőszándékú, de esetleg hibás bírálatért ledorongolják, megszégyenítik a bírálót — ott a Párt ellen vétenek. A hibás bírálatot is hasznosítani lehet, ha a válasz nem ledorongolás, hanem elvtársias, oktató helyreigazítás. Ne higgyük, hogy ez a kérdés Rákosi elvtárs beszéde után már minden párttag, minden pártszervezett előtt világos. A napokban tartott aktívaértekezletek azt mutatják, hogy — noha pártszervezeteink javarésze egyre következetesebben él a bírálat és önbírálat eszközével — még most is akadnak egyes párttitkárok, akik megkísérlik belefojtani a párttagokba a bíráló szót. A Párt élesen fel fog lépni a bírálat szabadságának védelmében és meg fogja torolni, ha a figyelmeztetések ellenére megfélemlítik, ledorongolják a jóakaratú, egészségesen bíráló párttagokat. Természetesen nem akármilyen bírálatot fogadhatunk el. Amilyen durva hiba, ha pártellenes támadásnak minősítik a becsületes, jószándékú bírálatot — olyan hiba az is, ha az ellenség rombolásának nyitunk utat bírálat címén. A Párt szervezeti szabályzata is hangsúlyozza, hogy a párttag joga, hogy „a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein pártszerű bírálatot gyakoroljon a Párt munkája, tagjainak és szerveinek ténykedése felett”. Pártszerű bírálat az, amelyet a Párt, a dolgozó nép iránti szeretet és odaadás vezérel. Pártszerű bírálat az, amelyben nem játszik semilyen szerepet a személyi ellentét, egyéni hiúság. A pártszerű bírálat építő, teremtő — kizár minden demagógiát. A pártszerű bírálat hangjában, formájában is elvtársias, kommunistához méltó. Vigyázni kell, hogy a bírálat és önbírálat ne fajuljon önmarcangolássá, ne űzzünk sportot a hibák túlszínezéséből, ne adjunk bírálat és önbírálat címán torzképet a pártszervezet munkájáról. A jó bírálat az eredményeket is megvilágítja, s a hibákra úgy mutat rá, hogy egyúttal azok kijavításának útját is megjelöli. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert több pártszervezetünkben azt láttuk, hogy Rákosi elvtárs beszámolóját félreértve, félremagyarázva , csak a hibákról beszélnek. Mintha nem is lennének eredmények, komoly sikerek. Mintha nagy sikereink maguktól, Pártunk tagjainak és szervezeteinek eredményes munkája nélkül hullottak volna ölünkbe. Különösen ügyelni kell ott, ahol azt hangoztatják, hogy „minden vezetőségi tag rossz”, „az egész vezetőséget le kell váltani”. Az ilyen hangulatkeltés mögött esetleg az ellenség van. Rákosi elvtárs már a Központi Vezetőség ülésének zárszavában figyelmeztetett, hogy „nagy hiba volna, ha az elvtársak a szervezetekben azt hinnék: a termelési kampánynak vége és most jön az önkritika kampánya”. És bizony sok helyen mégis elkövették ezt a hibát. Pedig a Központi Vezetőség határozatából nem az következik, hogy most elfordulunk a termelés, a szocializmus építése kérdéseitől. Ellen,kezőleg: az következik, hogy még több eredménnyel, a párttagságot egyre jobban aktivizálva, részvételét egyre jobban biztosítva, egyre szélesebb dolgozó tömegekre támaszkodva, a Pártunk iránti bizalmat és szeretetet egyre erősítve dolgozzunk a termelésben. Ezért ügyelni kell: a taggyűléseken a vezetőségi beszámoló és a vita ne hanyagolja el a termelés kérdéseit — kapcsolja össze a legszorosabban a Központi Vezetőség határozatát, a pártépítés, a párton belüli demokrácia, a kritika és önkritika, a tömegkapcsolatok elmélyítése kérdéseit a termelési feladatokkal. Érvényesülnie kell ennek a taggyűlés második napirendi pontjánál, a tag- és tagjelöltfelvételnél is, ahol az eddigi hibákat kijavítva, a párttagság széles részvétele, bírálata mellett elsősorban a termelésben kivált párthű dolgozókat kell felvenni a Párt tagjai, tagjelöltjei közé. Márk János, a Ganz Vagon sztahanovista hegesztője: — Engem leginkább az a határtalan lelkesedés ragadott meg, amely a tanácskozáson megnyilvánult. A mellettem ülőktől, meg a többiektől is hallottam, hogyan fogadkoztak munkájuk továbbfejlesztésére, munkamódszereik átadására. Már ott a tanácskozáson olyan lendületbe jöttek némelyek — például a bányászok —, hogy szinte otthagyták a konferenciát, csakhogy már munkához lássanak. Valahogy így voltam én magam is. Már elhatároztam — s még a héten meg is valósítom —, hogy rendszeresen magam mellé veszek egy-egy gyengébb szaktársat, s átadom neki munkamódszeremet, a kételektródás hegesztést. — Két szál drót ugyanannyi idő alatt ég el, mint egy, de kétszer annyit hegeszt. Éppen ahogy Rákosi elvtárs mondta: az igazi sztahanovista mindig könnyebbé teszi munkáját. — Már eddig is átvették egypáran a kételektródás hegesztést, mint Farkas Pál, vagy Bíró elvtárs, s ami a legnagyobb öröm számomra, még az eleinte kételkedő Csapinszki elvtárs is. Egyik tanítványom, Kosztur István, pedig a múlt héten már 225 százalékos átlagot ért el. Majdnem annyi ez, mint az enyém — nekem a múlt héten 230 százalékom volt, a forgóvázhossztartók hegesztésénél. — Olvastam az újságban, hogy Debrecenben egy hegesztő szaktárs 1000 százalékon felüli teljesítményt ért el. Nagyon szeretném látni a módszerét, tanulni tőle. Bevallom, szakkönyveket eddig nemigen olvastam s nagy hiányát érzem, különösen jó szovjet szakirodalomra lenne szükségem. Most a tanácskozás után — a fokozott munkamódszerátadás mellett — éppen a tanulásomat szeretném megoldani. Felszabadulásunk megünneplésére azt vállaltam, hogy április 4-ig befejezem május 1-ig szóló tervemet. Ha azzal a lendülettel fog menni a munka, amit a tanácskozáson kaptam a Párttól — biztosan túlteljesítem ezt a vállalásomat. Gál Amrás, a MŰVIG sztahánovista lakatosa: — Azt kérdezték a tanácskozás kérdőívén: mit tart legfontosabb feladatának? Én erre azt írtam be: a Sztahánov-mozgalom kiterjesztését főleg a nők és a fiatalok felé, hogy a mi mozgalmunk méltó legyen nevéhez. Rákosi elvtárs ott ment el egy alkalommal mellettem, s hallottam, hogy kevesli a nőket a sztahánovisták között. Pedig most már valóban minden lehetőségük megvan a munkásnőknek, hogy sztahanovistákká legyenek, s a tanácskozáson részvevő elvtársnők meg is mutatták, hogy nem érdemtelenebbek a férfiaknál. — Én már eddig 11 szaktársnak adtam át munkamódszeremet, újításaimat, nem is beszélve arról az öt—hat tanulóról, akik már szintén ilyen módon dolgoznak. A tanulókkal való foglalkozás az én legnagyobb örömem; azt szeretném, ha sztahanovistát nevelhetnék mindegyikből. A szaktársak már kezdik megszokni, hogy állandóan újabb és újabb módszereket fedezek fel — egyedül februárban 14 újítást adtam be —, folyton jönnek hozzám, nézik, hogyan dolgozom, s átveszik ők is. Igaza volt Rákosi elvtársnak: csak el kell kezdeni az újításokat, bátran nekivágni, nem félni az újtól, de nem is titkolni a módszereket — terjed az Nagy felelősség nyugszik minden alapszervezeti titkár vállán, minden alapszervezeti vezetőségen. A mostani taggyűlések akkor teljesítik hivatásukat, ha a vezetőség nagyon alaposan előkészíti a beszámolót, ha az színvonalas, ha széles, sokoldalú, teremtő vitát vált ki. A Központi Vezetőség februári határozata ezekkel a taggyűlésekkel kerül a Párt legszélesebb fóruma, az egész párttagság elé. Akkor vittük helyesen ez elé a fórum elé, ha a párton belüli demokrácia elmélyítése, a kritika és önkritika szélesebb alkalmazása már ezeken a taggyűléseken a megvalósulás szakaszába lép. Ez a feltétele annak, hogy a Központi Vezetőség aztán a szaktársak között. Csak azt kell még velük megértetni, hogy a sztahanovista munka nem „vágd oda nagykalapács”, hanem ésszel kell dolgozni, így teljesíthettem a múlt héten is átlagban 265 százalékot. Április 4-e tiszteletére 40 százalékot ajánlottam fel, de már túl vagyok ezen is. S ha meggondolom, nem is olyan nagy eredmény ez, szovjet sztahanovista elvtársaink csodálatos teljesítményeihez képest. És ahhoz a mérhetetlen hálához képest sem, amelyet mi mindnyájan a felszabadító Szovjet Hadsereg és a nagy Sztálin iránt érzünk. Dr. Perédi Károly mérnök, a WM gázüzemének sztahánovista vezetője — Ez a sztahánovista tanácskozás is bebizonyította, hogy a műszaki értelmiség is megszervezheti sztahánovista módon munkáját. Selmeczi elvtárs (Diósgyőrből) felszólalásában elmondotta, hogyan érte el a diósgyőri olvasztó a hazánkban addig ismeretlen rekorderedményeket. Elmondotta azt is, hogy a sikereket a munkások és műszaki értelmiség együttműködésének köszönhetik. Ugyanezt mondhatom el én is itt nálunk, a WM-ben. Komplex brigádot alakítottam, amely három hónap alatt 17 fontos műszaki újítást nyújtott be. Sikerült például brigádomnak a gázgenerátor munkáját úgy észszerűsíteni, hogy kétszer any -határozatának ismertetése minden alapszervezetben a termelés és a pártmunka komoly fellendülését, mélyen megalapozott javulását eredményezze. Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség ülésén hangsúlyozta, hogy Pártunk a feladatok sokoldalúságával és terebélyesedésével együtt nő és fejlődik, így lett Pártunk a nehéz harcok megvívása közben egyre erősebb, tömegkapcsolata egyre mélyebb. Azoknak a nagy feladatoknak megoldása, amelyek a Központi Vezetőség határozatával hárulnak pártszervezeteinkre , tovább erősítik, még acélosabbá teszik Pártunkat.nyit teljesít, mint amennyit eddig az országban csúcseredményként elértek. Ezt az újításunkat a Hofherrnek is átadtuk, s ők is nagy sikerrel alkalmazzák. Most a gáz minőségének megjavításával foglalkozunk. A mi hazai szeneinkből lényegesen jobb gázt lehet csinálni, ha kísérleteink sikerrel járnak: megpróbáljuk a ként nem a kész gázból kivonni, hanem a gázosítás során előállítani. Ez lehetővé tenné egyrészt a kén olcsóbb termelését, másrészt az acélgyártás minőségét javítaná. — A tanácskozás megmutatta számomra azt is, hogy nemcsak a megmunkálással foglalkozó iparágakban találhatók rejtett kapacitások, hanem mindenütt — így a kohászatban, tüzeléstechnikában is. A Sztahánov-mozgalom egyik fő feladata, hogy ezeket a rejtett tartalékokat felszínre hozza. Gerő elvtárs éppen arra mutatott rá beszédében, hogy a műszaki értelmiségnek messzemenően segítenie kell e feladatok elvégzésében a sztahánovistákat, maguknak is sztahánovistává kell válniok. Azt is megmutatta a tanácskozás, hogy a tudományos kísérletező munkát is lehet sztahánovista színvonalon folytatni. Ez pedig a műszaki értelmiség egyéni versenyének kialakulását teszi lehetővé. Engem például Selmeczi elvtárs kihívott egyéni versenyre s én a legnagyobb örömmel vállaltam azt. Komplex brigádunk felajánlotta április 4-e tiszteletére, hogy gázgenerátor-újításunkat az eddigi öt helyett nyolc generátor-egységre vezetjük be. Általában pedig arra törekszünk, hogy a mi munkánkban is megvalósítsuk a legmesszebbmenő tapasztalatcserét és munkamódszerátadást. Ezzel leszünk méltóak nagy példamutatóinkhoz, a kiváló szovjet műszaki értelmiséghez, ezzel érdemeljük ki Pártunk és Rákosi elvtárs bizalmát és megbecsülését. „ BAT BI ANY#i NEM FÉLNI AZ ÚJTÓL... ” Három sztahanovista nyilatkozik a tanácskozás után Csak úgy záporoznak a sztahánovista tanácskozásról visszatért küldöttek felé szaktársaik kérdései. Hiszen igaz, akik nem voltak ott, azok legtöbbje is rádión hallgatta vagy újságban olvasta, mi zajlott le a tanácskozáson, miről beszélt Rákosi elvtárs, a szovjet elvtársak és a sok-sok felszólaló. De mégis csak, más az, saját küldöttük közvetlen elbeszéléséből megtudni a tapasztaltakat, a számos felejthetetlen élményt, a tanulságokat. A küldöttek fáradhatatlanul válaszolnak a kérdésekre — újból végiggondolják a két nagy napot, Rákosi elvtárs szavait. Mit adott a kétnapos tanácskozás sztahánovistáinknak, hogyan akarják tovább folytatni munkájukat, hogyan akarják megünnepelni felszabadulásunk ötödik évfordulóját ?■ erről beszél három sztahánovista a legjobbak közül. 3 Március 6 és 19 között valamennyi üzemben beszámolnak a sztahánovista tanácskozásról A magyar sztahánovisták első országos tanácskozása, Rákosi elvtárs beszéde, Gerő elvtárs felszólalása, Apró elvtárs beszámolója fontos útmutatást nyújt a magyar sztahánovista mozgalom további fejlődése szempontjából. A tanácskozáson elhangzott sztahánovista felszólalások komoly tapasztalatokat jelentenek minden szakma dolgozói számára. A sztahánovista tanácskozás küldöttei, elsősorban saját üzemeikben, március 6—19 között üzemi termelési értekezleteken számolnak be a sztahánovista tanácskozásról, ismertetik a dolgozókkal az ott elhangzottakat. Amelyik üzemből nem volt kiküldött a sztahánovista tanácskozáson, ott az üzemi bizottság titkára számol be a dolgozóknak. Az üzemi beszámolók a tapasztalatcsere újabb forrásai lesznek és újabb lépést jelentenek a munkaverseny további fejlesztése, a sztahanovista munkamódszerek kiszélesítése felé. Elutazott Budapestről a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára érkezett szovjet küldöttség A Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára Budapestre érkezett szovjet küldöttség tagjai közül Iván Pavlovics Bordin elvtárs, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, Anatolij Novikov elvtárs, zeneszerző és Alexandr Zamuskin elvtárs, a Tretyakov-képtár igazgatója kedden délelőtt vasúton elutazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent Szmirnov elvtárs, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa, Boldizsár Iván külügyi államtitkár, Csillag Miklós elvtárs, a népművelési minisztérium főosztályvezetője, Mihályfi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, Bernát György elvtárs, a A Magyar-Szovjet Társaság főtitkára. Az MSZT és a Kultúrkapcsolatok Intézete nevében hatalmas virágcsokrokat adtak át a vendégeknek. Nyikoláj Tyihonov elvtárs, a Szovjet Író Szövetség főtitkárhelyettese, Iván Punyin elvtárs sztahánovista mozdonyvezető, Natalja Dubjaga elvtársnő, a Lenin-rendes sztahánovista szövőnő és Alexej Zsuravljev sztahánovista acélöntő kedden reggel repülőgépen utazott el Budapestről. A budaörsi replőtéren a vendégek igen szívélyesen búcsúztak el magyar barátaiktól. Búcsúztatásukra megjelent Hosev elvtárs, a budapesti szovjet nagykövetség első titkára, Harustyák József elvtárs, a Szaktanács elnöke, Váczi Miklósné elvtársnő, az MSZT főtitkárhelyettese. Kinovacsok A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács előterjesztésére Ortutay Gyulát a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának elnökévé nevezte ki. A minisztertanács a Népgazdasági Tanács elnökének javaslatára Kossa István elvtársat az OrszágosMunkabér Bizottság elnökévé nevezte ki. Mindössze hét mandátumtöbbsége van az angol Munkáspártnak Mint Londonból jelentik, a 625 angol mandátum közül csak egynek nem dőlt el még a sorsa. A Munkáspártnak a 624 mandátum összeszámlálása után mindössze hét mandátumtöbbsége van az alsóházban.