Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1950-04-01 / 77. szám
SZOMBAT, 1950 ÁPRILIS 1 SZABAD NÉP Hatalmas tömeggyűlésen követelte Páris népe i1 10 úgynevezett „Választásai a bebörtönzött békeharcosok szabadonbocsátását Többtízezres tömeg gyűlt össze csütörtökön a párisi Téli Sportpalotában, s hogy a sztrájkokban és békemozgalmakban való részvétel miatt bebörtönzöttek szabadlábra helyezését követelje. A gyűlés első szónoka Yves Fage, hangsúlyozta: a francia közvélemény egységes fellépésének idáig sikerült megakadályoznia, hogy a bíróságok súlyos ítéletekkel sújtsák a békeharcosokat. A bíráknak nehéz kiszolgálniuk a kormányt akkor, ha a francia nép szeme rajtuk van. Ezt a leckét meg kell szívlelni — mondotta — ne engedjük, hogy a békés szabadság harcosait a rendőrségek üldözzék. Ezután Robert Teff, egy nemrégiben felmentett békeharcos beszélt arról, hogy a kormány nem tántoríthatja el a békéért küzdő hazafiakat Az afrikai népi tömörülés képviselője nagy taps közepette kijelentette: „Az afrikai színesbőrű dolgozók szolidaritást vállalnak a francia néppel a békéért folytatott harcban.” Serre pártonkívüli és D'Astier haladó képviselő, volt belügyminiszter után Boutter abbé szólott s megbélyegezné a kivételes törvényeket. Benoit Frachon, a CGT főtitkára a béke- és bérharc, eddigi sikereiről szólott. A hatóságok a szakszervezet többezer tagja ellen indítottak bírósági eljárást, többet be is börtönösek. Mindez azonban nem csökkenti a harci szellemet. A békeharcban mellettünk áll minden tisztességes francia és biztosak vagyunka győzelemben — mondotta. Befejezésül Jacques Duclos elvtárs emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy a francia dolgozók konkrét akciókkal küzdenek a háború ellen és hűek a munkásmozgalom hagyományaihoz. Máris bebizonyosodott, hogy a tömegek meghátrálásra kényszeríthetik a kormányt. Ki kell szabadítani a börtönökből minden tisztességes dolgozót, elvtársat, barátot, testvért — emelte fel szavát Duclás elvtárs. — Helyükre egy napon a feketézőket, panamistákat és áruló politikusokat kell bezárni, akik az USA reménységét és Franciaország szégyenét jelentik. Éljen a francia nép akciója, a békéért, a kenyérért és szabadságért — fejezte be beszédét Duclos elvtárs A franciaországszerte megújuló harcos béketüntetések azt mutatják, hogy az ország dolgozó népe megfogadja igazi vezetőinek szavát. Poitiersben 3000 békeharcos tüntetett a fellebbviteli bíróság előtt, követelve: mentsék fel a vád alá helyezett tarachellei sztrájkoló dokkmunkásokat. Ugyancsak hatalmas tömeg tüntetett a Lyon melletti Montluc-erőd előtt, amelyben 19 roannei béketüntetőt tartanak fogva. A marseillei kikötőben a tengerészek szakszervezetének főtitkára fel akart menni az indulás előtt álló Campana gőzösre, hogy beszéljen a tengerészekhez. A hajó kapitánya nem engedélyezte a beszédet, mire a tengerészek nyomban sztrájkba léptek és a hajó nem indulhatott el. Akik a békejavaslatokat elutasítják önmagukat leplezik le, mint a háborús uszítók cinkosait A Béke Hívei Világkongresszusának vezetősége Joliot Curie, Cotton asszony Guizev, a bizottság titkára, Gilbert de Chambrun haladó keresztény képviselő, Laurent Casanova, Guy de Boysson, Sara mexikói tábornok és mások részvételével csütörtökön sajtóértekezletet tartott Párisban. Joliot-Curie beszámolójában hangsúlyozta: minden becsületes ember egyetért abban, hogy az atomfegyvert be kell tiltani, a tilalmat szigorúan ellenőrizni és háborús bűnösöknek kell minősíteni azokat a kormányokat, amelyek az atomfegyvert először használják. Akik ezeket a javaslatokat elutasítják, önmagukat leplezik le, mint a háborús uszítók cinkosait. A megegyezés ebben akérdésben hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A békeharcosok — mondotta — minden országban követelni fogják, hogy a különféle szervezetek valljanak szint ebben a kérdésben. A választási hadjáratok során minden képviselőjelöltnek fel fogják tenni ezt a kérdést. Nagyszabású akció indul a tudományos intézetek dolgozói között, akiknek felelőssége a mostani helyzetben különösen nagy. Az értekezlet végén a bizottság egyik titkára bejelentette, hogy a béke hívei legközelebbi kongresszusukat Olaszországban tartják 1950 utolsó negyedében. Az UDB bulgáriai kémhálózatának kiépítéséről vallanak Tito ügynökei a szófiai kémperben A titoista ügynökök szófiai perének csütörtöki tárgyalásán Darinka Sztojkovát hallgatták ki, aki részletes beismerő vallomást tett. Elmondotta, hogy a Bolgár Kommunista Párt szófiai kerületi bizottságának tagja volt. Arszo Milatovics, a szófiai jugoszláv nagykövetség helyettes katonai attaséja — kihasználva soviniszta felfogását — beszervezte a Párton belüli kémmunkára. Az volt a feladata, hogy megszerezze a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága elé terjesztett jelentések szövegét és a Központi Bizottság fontos határozatait. Sztojkova ellopta az okmányokat, a jugoszláv nagykövetségre vitte, itt lefényképezték az iratokat majd visszatette a helyükre. Katerina Szpaszova vádlott a szófiai jugoszláv nagykövetség helyettes kereskedelmi attaséjával és Milatoviccsal volt kapcsolatban. Bizalmas értesítéseket szolgáltatott ki, a többi között bolgár csapatok elhelyezkedéséről. Ivan Bajatcarjev felmondotta, hogy a jugoszláv nagykövetség utasítására magánlakások postaládáiba ellenséges propagandaanyagot és rágalmazó röpiratokat csempészett. Ljuben Kosztadinov, akit az UDB 1946-ban szervezett be, ugyancsak elismerte az elkövetett bűncselekményeket. Ezután Dimitre Goranovra, a hitleri hadsereg egykori tengerészére került sor, aki még a felszabadulás előtt számos fasiszta bűncselekményt hajtott végre Bulgáriában. 1949 tavaszán Jugoszláviába szökött, ahol az emigránsok nisi táborában helyezték el. Az UDB ebben a táborban szervezte be a szökevényeket kényszermunkára. A vádlott, elmondotta, hogy ha akadt a táborban olyan, aki az UDB valamilyen megbízását nem akarta teljesíteni, embertelen büntetésekkel sújtották. Goranov ugyancsak a jugoszláv hatóságok segítségével jutott át a bolgár határon. A következő vádlott a fasiszta érzelmű Petko Ivanov vallomása szerint azért menekült Jugoszláviába, mert ellensége a szocializmusnak és tudta, hogy Jugoszláviában a legkedvezőbb körülményeket találja a bolgár népi hatalom elleni aknamunkára. Vallomásában elismerte, hogy Jugoszlávia mai rendszerének semmi köze a szocializmushoz, ott valójában fasiszta diktatúra van. Valeso Szavov kulákot a jugoszláv kémszolgálat azzal bízta meg, hogy — miután visszacsempészték a határon — alakítson szabotázscsoportot és gyűjtsön bizalmas értesüléseket Az ezután vallomást tevő két vádlott, Mihajlov és Todor Tarengov, a hazaáruló Petkov híve volt. Mindketten Bulgáriából Jugoszláviába szöktek, a nisi táborban beszervezték őket s azután visszacsempészték Bulgáriába. Csütörtökön délután a bíróság befejezte a még hátralévő vádlottak kihallgatását. Pénteken kerül sor a tanukra. Meg kell teremteni egész Németországban a szabad választások lehetőségét .1 .Vwhr*/ Dvmokrttlikius H*kistársaság pártjainak rs tömrgsat'rrrorthnnk frthdrása A "Német Demokratikus Köztársaság pártjainak és tömegszervezeteinek blokkja felhívást tett közzé, amelyben ismerteti álláspontjátaz imperialisták és bábjaik németországi politikájának kérdésében. A felhívás hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmak angol-amerikai gyarmati állammá teszik, a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a Német Demokratikus Köztársaság elleni felvonulási tereppé akarják változtatni a nyugatnémet területeket. Tönkreteszik az ország gazdasági életét is. Arról a kérdésről szólva, hogy McCloy amerikai főbiztos úgynevezett „szabad" német választások kitűzését akarja egész Németországban, a felhívást jelenti: ez a demagóg propaganda csak leplezi a valódi célt — egész Németországra ki szeretnék terjeszteni az angol-amerikai megszállási rendszert és ezzel együtt ugyanolyan gyarmati sorba taszítani Kelet-Németországot is, mint ahogy azt a nyugati területeken tették. A Német Demokratikus Köztársaság pártjai felhívásukban rámutatnak, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egész Németországban szabad választásokat lehessen tartani. Síkra kell szállni azért, hogy a nyugati hatalmak szüntessék meg a megszállási statútumot és a Ruhr-statutumot, hogy adják vissza a Saar-vidéket, hajtsák végre a potsdami egyezményt. Követelni kell a békeszerződés megkötését és a megszálló csapatok kivonását. „A bonni politikusok megsemmisítették a szabad választások megtartásának lehetőségeit — mondja a továbbiakban a felhívás. Kísérleteikre, amelyekkel ezzel kapcsolatban a lakosságot félre akarják vezetni, a következőket feleljük: a Német Demokratikus Köztársaság pártjai és tömegszervezetei sohasem fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaságra is kiterjesszék az angol-amerikai imperialisták megszállási statútumát Mi meg akarjuk teremteni egész Németországban azokat a feltételeket, amelyek lehetővé, teszik a valóban szabad választásokat és meg akarják valósítani az egységes demokratikus Németországot. Segíteni akarunk Nyugat-Németország lakosságának, hogy felszabadítsa magát a gyarmati uralom alól. Szembe szegezzük békeakaratunkat az imperialista háborús uszítók üzelmeivel, együtt harcolva az egész béketáborral, amelynek élén a Szovjetunió áll. Ezért a célért egyesítjük a Nemzeti Frontba Németország demokratikus és hazafias erőit". A felhívás végül hangsúlyozza, hogy ebben a szellemben tartják meg október 15-én a Német Demokratikus Köztársaság területén a valóban szabad választásokat. A népi demokratikus ifjak üdvözlete az Olasz Kommunista IfjúságSzövetségének kongresszusához Az olasz kormány mint ismeretes , nem adott beutazási engedélyt a külföldi ifjúsági szervezetek képviselőinek, akik részt akartak venni az Olasz Kommunista Ifjúság Szövetségének livornói kongresszusán. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség táviratot küldött a De Gasperi kormánynak, amelyben tiltakozik a vízum megtagadása ellen. Táviratot küldtek a cseh ifjúmunkások a szerdán összeült livornói kongreszszusnak is, amelyben együttérzésüket fejezik ki az olasz ifjúságnak a háborús gyújtogatók és olaszországi kiszolgálóik ellen vívott harcában. Hasonló táviratot küldött a „Lengyel Ifjúsági Szövetség" is. A Scanteia Tineretului, a Román Ifjúmunkások Szövetségének lapja erélyesen tiltakozik a De Gasperi-kormány eljárása ellen és szolidaritását fejezi ki békéért küzdő olasz ifjúsággal. Üdvözlő táviratot küldött a livornói kongresszusnak a MINSZ is. Március 26-án Jugoszláviában úgynevezett parlamenti „választások” voltak. A jugoszláv parlament — más néven szkupstina két házát: a szövetségi tanácsot és a nemzetiségi tanácsot választották meg. Ezeknek a megrendezett „választásoknak” célja világos és alig lehet kétség aziránt, hogy Tito és klikkje ezekkel a „választásokkal” azt a látszatot akarta kelteni, hogy fasiszta államrendszere a lakosság minden részében „támogatásra talál”. Tito és klikkje ezzel kapcsolatban a német fasiszták régi és jó ismert receptjét alkalmazta. Hitler, mint ismeretes, pontosan kidolgozta úgynevezett „népszavazásainak” receptjét és így Titónak nem volt szüksége, hogy valami különleges találékonyságot tanúsítson. A jugoszláviai „választások“ a féktelen fasiszta terror jegyében folytak le. A Tito—Rankovics-klikk az erőszak minden eszközét felhasználta, hogy a választókat ebben a szánalmas komédiában való részvételre kényszerítse. Nyílt fenyegetést alkalmaztak. A választások előtt, mint a jugoszláv forradalmi emigránsok lapja jelentette, azokat az embereket, akijének „megbízhatóságában” Rankovics ügynökei kételkedtek, az UDB alkalmazottai magukhoz hivatták és figyelmeztették, hogy amennyiben nem vesznek részt aválasztásokon, vagy pedig a „Népfront" jelöltjei ellen szavaznak, ennek súlyos következményei lesznek. Rankovics mindazokat, akik a legkisebb mértékben is jelét adták a titoisták „jelöltjei” iránti nemtetszésüknek. — börtönbe és koncentrációs táborokba vetette. A titoista ügynökök a szavazók számarányának biztosítására a városokban és falvakban már előre értesítették a lakosságot, hogy pontosan mely órában kell szavazniok. A lakosság külön kijelölt „megbízottak“ kíséretében járult az urnákhoz. A megbízottaknak az volt a feladatuk, hogy minden eszközzel kényszerítsék részvételre a hozzájuk beosztott választókat. A katonáknak parancsot adtak, hogy tisztjeik vezetése alatt vonuljanak fel a szavazóhelyiségekbe. A titoisták nagyon jól tudták, hogy nem számíthatnak a széles, néptömegek támogatására, ezért a legaljasabb, a múltban a hitleristák által kipróbált mesterkedésekhez folyamodtak. Ezt a rendszert a titoisták már 1949-ben alkalmazták a helyi hatalmi szervek — az úgynevezett „népi bizottságok” megválasztásánál. A helyi Tito-ügynökök még jóval a választások napjának kijelölése előtt utasítást kaptak, hogy a „választási bizottságokat“ különlegesen megbízható emberekből állítsák össze. A választási bizottságoknak — amint az egyik külföldön megjelenő demokratikus jugoszláv lap írta — olyan emberekből kellett állniok, akik készek arra, hogy „a szavazógolyókat egyik urnából átdobják a másikba és arra, hogy egyes személyeknek megengedjék, hogy többizben szavazzanak .. A mesterkedésekre széleskörű lehetőséget nyújtott a katonák számára megállapított szavazási rend is. A szavazólistát azok a tisztek hozták magukkal a szavazóhelyiségekbe, akik a katonákat kísérték. Ez a rendszer a különlegesen kiválogatott csoportoknak lehetőséget nyújtott arra, hogy különböző szavazóhelyiségekben többször leszavazhassanak. Az egész választási rendszer úgy épült fel, hogy biztosítsa a választók akaratának meghamisítását. Maga a szavazás technikája is megfosztotta a választókat a szabad akarat-kinyilvánítástól. A szavazás golyókkal történt, amelyeket a választási bizottság tagjai jelenlétében kellett bedobni az urnákba. Ilyen körülmények között még csak szó sem lehetett a szavazás titkosságáról. A Times című lap belgrádi tudósítója, akit ugyancsak nem lehet azzal vádolni, hogy kétségbe akarja vonni a „választások“ hivatalos eredményeit, ezeket írta: ,A választási bizottság tagjai minden szavazóhelyiségben, amit felkerestem közvetlenül a Népfront urnái mögött ,ültek — és azt mondták, hogy őrzik az urnákat!" Érdekes eset történt az egyik szavazóhelyiségben, ahol Tito és több közeli munkatársa szavazott Az esetről egész sor külföldi burzsoá lap megemlékezik. Sztamkovics szerb miniszterelnök,Tito szerbiai helytartója, tévedésből jelölt nélküli urnába dobta golyóját. Követelésére a választási bizottság „módot, talál!“ az előállott helyzet kiigazítására! A titoista propaganda most azt akarja elhitetni, mintha a választások igazolnák a választóknak a Tito fasiszta rendszer iránti bizalmát. De kevés olyan ember van, aki hisz ennek, az állításnak. Jóllehet a titoista jelöltek a választásokon „összeszedték“ a szükséges szavazatokat, mégis teljesen világos, hogy ez az eredmény csak a választásokon alkalmazott terror következménye. A Tito-klikk gazdái — az amerikai imperialisták és angol csatlósaik — leereszkedő vállveregetéssel veszik tudomásul a jugoszláv „választásdk“ eredményeit . A Reuter tudósítója azt állítja, hogy „amennyiben a választók nem akartak szavazni, nem kellett szavazniok“, de azt is írja, hogy hiába szavaztak ellenük, mégis a Népfront jelöltjei lettek a képviselők. A Times tudósítója a szavazók hangulatáról is ír, a velük folytatott beszélgetés alapján. Megállapítja, hogy a választók „szemrelláthatólag úgy vélték, hogy általában kevés értelme van bárkire is szavazni". Az eredményeket a féktelen terror ellenére sem lehet előnyösnek mondani a titkosták számára. Amikor a Tito Rankovics-klikk imperialista gazdái egyenes parancsára megrendezte a választásokat, az volt a célja, hogy „törvényesítse“ uralmát és azt a látszatot keltse, hogy Jugoszlávia népei jóváhagyják szovjet-ellenes politikáját, az ország további fasizálását és a pénzmágnások kiszolgálását. Ez azonban nem sikerült. A „választások“ — amint erről még a hivatalos és minden bizonnyal elfordított adatok is tanúskodnak — megmutatták a jugoszláv dolgozó tömegek növekvő ellenállását a bűnös Tito-klikkel szemben. Megmutatták azt, hogy még elszántabbban készek harcolni a fasiszta bitorlók uralmának megdöntéséért és azért, hogy hazájukat a demokratikus fejlődés útjára vezessék. Néhány számadatot idézünk: Ljubljana négy választókerületében a jelöltnélküli urnákra esett szavazatok száma 14,09 százalék. A zágrábi falusi választókerületben, ahol sok ipari üzem van , ahol a falusi lakosság között különösen nagy a szegényparasztság száma, 13,44 százalék szavazott a titoista „jelöltek” ellen a választásokon. A Reuter tudósítója egyik jelentésében kiemelte, hogy a klaneci kerületben, ahol Tito született, a választók 23 százaléka nem vett részt a választásokban és a szavazók közül 18 százalék szavazott a titoista jelöltek ellen. Horvátország egyik legnagyobb ipari városában, Karlovácon, melynek lakossága a hitleri megszállás esztendeje alatt tevékeny részt vett a népi felszabadító harcban, a titoista jelöltek ellen a választók több, mint 20 százaléka szavazott. A jastrobaszkói választókerület a Tito ellen szavazók százalékaránya szempontjából az első helyet foglalja el Horvátországban. Ebben a választókerületben a választók 24 százaléka dobta a szavazógolyókat a jelölt nélküli urnába. Macedóniában a kumanovói választókerületben a választók 18 százaléka szavazott a titoista jelöltek ellen. Különösen jellemzők a választási eredmények a Vajdaság nagy ipari központjában, Szuboticán, ahol az első választókerületben a választók 25.35 százaléka szavazott a titoista jelöltek ellen, a másodikban 22.69 százalék és a harmadikban 30.29 százalék. Amikor a szuboticai utolsó választási eredményeket közölték, a titoisták jónak látták elhallgatni azoknak a százalékarányát, akik nem vettek részt a szavazásban, vagyis bojkottálták a „választásokat". A becseji választókerületben 28,5 százalék, a szencsani választókerületben 29,05 százalék szavazott a titoista jelöltek ellen. A fenti adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a választók olyan körülmények között szavaztak Tito ellen, amikor a kényszerszavazás és a terror mellett azt kockáztatták, hogy a legsúlyosabb üldöztetésnek lesznek kitéve. Ennek ellenére mégis a Titobanda ellen szavaztak! Jugoszlávia népei a saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy az úgynevezett „népi szkupstina” régesrég megszűnt a népi hatalom szerve lenni és a Tito-Rankovics klikk eszközévé vált. A szkupstina lehetővé tette ennek a klikknek, hogy megsemmisítse a népi demokrácia vívmányait és Jugoszláviában véres fasiszta terrorrendszert létesítsen. Az újonnan megválasztott szkupstinaból semmi jó nem származik a nép számára. A demokratikus sajtó jelentése szerint a szerbiai,horvátországi és szlovéniai tanács kilencven titoista jelöltje közül 45 a volt burzsoá pártok aktív tagja és a többi Tito közvetlen környezetéhez tartozik. Az újonnan megválasztott szkupstinában tömegesen ülnek a burzsoá nacionalisták, külföldi kémek, esetnikek, usztasák és egyéb népellenes elemek, akiket a Tito-banda maga köré gyűjt, hogy megvalósíthassa tervét — Jugoszlávia imperialista ugródeszkává változtatását. A kommunisták, akik hűek maradtak a szocializmushoz és a demokráciához és Jugoszlávia igazi hazafiai levonják a szükséges következtetéseket ebből a választási bohózatból és új, elszánt harcra készülnek , hogy visszavezessék Jugoszláviát a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába. (A Pravda cikke} '