Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-01 / 77. szám

SZOMBAT, 1950 ÁPRILIS 1 SZABAD NÉP Hatalmas tömeggyűlésen követelte Páris népe i1 10 úgynevezett „Választásai a bebörtönzött békeharcosok szabad­onbocsátását Többtízezres tömeg gyűlt össze csü­törtökön a párisi Téli Sportpalotában, s hogy a sztrájkokban és békemozgal­makban való részvétel miatt bebör­­tönzöttek szabadlábra helyezését köve­telje. A gyűlés első szónoka Yves Fa­ge, hangsúlyozta: a francia köz­vélemény egységes fellépésének idáig sikerült megakadályoznia, hogy a bí­róságok súlyos ítéletekkel sújtsák a békeharcosokat. A bíráknak nehéz ki­­szolgálniuk a kormányt akkor, ha a francia nép szeme rajtuk van. Ezt­­ a leckét meg kell szívlelni — mon­­­­dotta — ne engedjük, hogy a békés­­ szabadság harcosait a rendőrségek üldözzék. Ezután Robert Teff, egy nemrégiben felmentett békeharcos be­szélt arról, hogy a kormány nem tán­toríthatja el a békéért küzdő hazafia­kat Az afrikai népi tömörülés képvi­selője nagy taps közepette kijelen­tette: „Az afrikai színesbőrű dolgozók szolidaritást vállalnak a francia néppel a békéért folytatott harc­ban.” Serre pártonkívü­li és D'Astier ha­ladó képviselő, volt belügyminiszter után Boutter abbé szólott s megbé­lyegezné a kivételes törvényeket. Be­noit Frachon, a CGT főtitkára a béke- és bérharc, eddigi sikereiről szólott. A hatóságok a szakszervezet többezer tagja ellen indítottak bíró­sági eljárást, többet be is börtönös­ek. Mindez azonban nem csökkenti a harci szellemet. A békeharcban mellettünk áll min­den tisztességes francia és bizto­sak vagyunk­­a győzelemben — mondotta. Befejezésül Jacques Duclos elvtárs emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy a francia dolgozók konkrét akciókkal küzdenek a háború ellen és hűek a munkásmozgalom hagyományaihoz. Máris bebizonyosodott, hogy a tömegek meghátrálásra kényszeríthetik a kormányt. Ki kell szabadítani a börtönökből min­den tisztességes dolgozót, elvtársat, barátot, testvért — emelte fel szavát Duclás elvtárs. — Helyükre egy napon a feketézőket, panamistákat és áruló politikusokat kell bezárni, akik az USA reménységét és Franciaország szégyenét jelentik. Éljen a francia nép akciója, a békéért, a kenyérért és szabadságért — fejezte be beszédét Duclos elvtárs A franciaországszerte megújuló harcos béketüntetések azt mutatják, hogy az ország dolgozó népe meg­fogadja igazi vezetőinek szavát. Poi­­tiersben 3000 békeharcos tüntetett a fellebbviteli bíróság előtt, követelve: mentsék fel a vád alá helyezett ta­­rachellei sztrájkoló dokkmunkásokat. Ugyancsak hatalmas tömeg tüntetett a Lyon melletti Montluc-erőd előtt, amelyben 19 roannei béketüntetőt tar­tanak fogva. A marseillei kikötőben a tengerészek szakszervezetének főtitkára fel akart menni az indulás előtt álló Campana gőzösre, hogy beszéljen a tengerészekhez. A hajó kapitánya nem engedélyezte a beszédet, mire a ten­gerészek nyomban sztrájkba léptek és a hajó nem indulhatott el. Akik a békejavaslatokat elutasítják önmagukat leplezik le, mint a háborús uszítók cinkosait A Béke Hívei Világkongresszusának vezetősége Joliot­ Curie, Cotton asszony Guizev, a bizottság titkára, Gilbert de Chambrun haladó keresztény képviselő, Laurent Casanova, Guy de Boysson, Sara mexikói tábornok és mások rész­vételével csütörtökön sajtóértekezletet tartott Párisban. Joliot-Curie beszá­molójában hangsúlyozta: minden be­csületes ember egyetért abban, hogy az atomfegyvert be kell tiltani, a tilal­mat szigorúan ellenőrizni és háborús bűnösöknek kell minősíteni azokat a kormányokat, amelyek az atomfegyvert először használják. Akik ezeket a javaslatokat el­utasítják, önmagukat leplezik le, mint a háborús uszítók cinkosait. A megegyezés ebben a­­kérdésben hoz­zájárulna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A békeharcosok — mondotta — min­den országban követelni fogják, hogy a különféle szervezetek valljanak szint ebben a kérdésben. A választási had­járatok során minden képviselőjelölt­nek fel fogják tenni ezt a kérdést. Nagyszabású akció indul a tudományos intézetek dolgozói között, akiknek fele­lőssége a mostani helyzetben különö­sen nagy. Az értekezlet végén a bizottság egyik titkára bejelentette, hogy a béke hívei legközelebbi kongresszusukat Olaszországban tartják 1950 utolsó ne­gyedében. Az UDB bulgáriai kémhálózatának kiépítéséről vallanak Tito ügynökei a szófiai kémperben A titoista ügynökök szófiai perének csütörtöki tárgyalásán Darinka Sztoj­­kovát hallgatták ki, aki részletes be­ismerő­ vallomást tett. Elmondotta, hogy a Bolgár Kommunista Párt szó­fiai kerületi bizottságának tagja volt. Arszo Milatovics, a szófiai jugoszláv nagykövetség helyettes katonai atta­séja — kihasználva soviniszta felfo­gását — beszervezte a Párton belüli kémmunkára. Az volt a feladata, hogy megszerezze a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsága elé terjesztett jelentések szövegét és a Központi Bizottság fontos hatá­rozatait. Sztojkova ellopta az okmányokat, a jugoszláv nagykövetségre vitte, itt le­fényképezték az iratokat majd vissza­­tette a helyükre. Katerina Szpaszova vádlott a szófiai jugoszláv nagykövetség helyettes ke­reskedelmi attaséjával és Milatoviccsal volt kapcsolatban. Bizalmas értesíté­seket szolgáltatott ki, a többi között bolgár csapatok elhelyezkedéséről. Ivan Bajatcarjev felmondotta, hogy a jugo­szláv nagykövetség utasítására ma­gánlakások postaládáiba ellenséges propagandaanyagot és rágalmazó röpiratokat csempészett. Ljuben Kosz­­tadinov, akit az UDB 1946-ban szer­vezett be, ugyancsak elismerte az el­követett bűncselekményeket. Ezután Dimitre Goranovra, a hitleri hadsereg egykori tengerészére került sor, aki még a felszabadulás előtt számos fasiszta bűncselekményt haj­tott végre Bulgáriában. 1949 tavaszán Jugoszláviába szökött, ahol az emi­gránsok nisi táborában helyezték el. Az UDB ebben a táborban szer­vezte be a szökevényeket kény­szermunkára. A vádlott, elmondotta, hogy ha akadt a táborban olyan, aki az UDB vala­milyen megbízását nem akarta teljesí­teni, embertelen büntetésekkel sújt­ot­­ták. Goranov ugyancsak a jugoszláv hatóságok segítségével jutott át a bol­gár határon. A­ következő vádlott a fasiszta ér­zelmű Petko Ivanov vallomása szerint azért menekült Jugoszláviába, mert ellensége a szocializmusnak és tudta, h­ogy Jugoszláviában a legkedvezőbb kö­rülményeket találja a bolgár népi hatalom elleni aknamunkára. Vallomásában elismerte, hogy Jugo­szlávia mai rendszerének semmi köze a szocializmushoz, ott valójában fas­­iszta diktatúra van. Valeso Szavov kulákot a jugoszláv kémszolgálat az­zal bízta meg, hogy — miután vissza­csempészték a határon — alakítson szabotázscsoportot és gyűjtsön bizal­mas értesüléseket Az ezután vallomást tevő két vád­lott, Mihajlov és Todor Tarengov, a hazaáruló Petkov híve volt. Mind­ketten Bulgáriából Jugoszláviába szöktek, a nisi táborban beszervezték őket s azután visszacsempészték Bul­gáriába. Csütörtökön­ délután a bíróság be­fejezte a még hátralévő vádlottak ki­hallgatását. Pénteken kerül sor a tanukra. Meg kell teremteni egész Németországban a szabad választások lehetőségét .1 .Vwhr*/ Dvm­okrttlikius H*kistársaság pártjainak rs tömrgsat'rrrorth­nnk frthdrása A "Német Demokratikus Köztársaság pártjainak és tömeg­szervezeteinek blokkja felhívást tett közzé, amelyben ismerteti álláspontját­­az imperialisták és bábjaik németországi politikájának kérdésében. A felhívás hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmak angol-ame­rikai gyarmati állammá teszik, a Szov­jetunió, a népi demokratikus országok és a Német Demokratikus Köztársaság elleni felvonulási tereppé akarják vál­toztatni a nyugatnémet területeket. Tönkreteszik az ország gazdasági éle­tét is. Arról a kérdésről szólva, hogy McCloy amerikai főbiztos úgynevezett „szabad" német választások kitűzését akarja egész Németországban, a fel­hívás­t jelenti: ez a demagóg propa­ganda csak leplezi a valódi célt — egész Németországra ki szeretnék terjeszteni az angol-amerikai meg­szállási rendszert és ezzel együtt ugyanolyan gyarmati sorba taszítani Kelet-Ném­­etországot is, mint ahogy azt a nyugati terüle­teken tették. A Német Demokratikus Köztársaság pártjai felhívásukban rámutatnak, mi­lyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egész Németországban szabad választásokat lehessen tartani. Síkra kell szállni azért, hogy a nyugati ha­talmak szüntessék meg a megszállási sta­tútumot és a Ruhr-statutumot, hogy adják vissza a Saar-vidéket, hajtsák végre a potsdami egyezményt. Követelni kell a békeszerződés megkötését és a megszálló csapatok kivonását. „A bonni politikusok megsemmisí­tették a szabad választások megtar­tásának lehetőségeit — mondja a to­vábbiakban a felhívás.­­ Kísérle­teikre, amelyekkel ezzel kapcsolatban a lakosságot félre akarják vezetni, a következőket feleljük: a Német Demo­kratikus Köztársaság pártjai és tö­megszervezetei sohasem fognak hozzá­járulni ahhoz, hogy a Német Demo­kratikus Köztársaságra is kiterjesszék az angol-amerikai imperialisták meg­szállási statútumát Mi meg akarjuk teremteni egész Németországban azo­kat a feltételeket, amelyek lehetővé, teszik a valóban szabad választáso­kat és meg akarják valósítani az egy­séges demokratikus Németországot. Segíteni akarunk Nyugat-Németor­­szág lakosságának, hogy felszaba­dítsa magát a gyarmati uralom alól. Szembe szegezzük békeakaratunkat az imperialista háborús uszítók üzelmei­­vel, együtt harcolva az egész béketá­borral, amelynek élén a­ Szovjetunió áll. Ezért a célért egyesítjük a Nem­zeti Frontba Németország demokra­tikus és hazafias erőit". A felhívás végül hangsúlyozza, hogy ebben a szellemben tartják meg októ­ber 15-én a Német Demokratikus Köz­társaság területén a valóban szabad választásokat. A népi demokratikus ifjak üdvözlete az Olasz Kommunista Ifjúság­­Szövetségének kongresszusához Az olasz kormány mint ismeretes , nem adott beutazási engedélyt a kül­földi ifjúsági szervezetek képviselőinek, akik részt akartak venni az Olasz Kommunista Ifjúság Szövetségének livornói kongresszusán. A Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség táviratot küldött a De Gasperi kormánynak, amelyben tiltakozik a vízum megtagadása ellen. Táviratot küldtek a cseh ifjúmunkások a szerdán összeült livornói kongresz­­szusnak is, amelyben együttérzésüket fejezik ki az olasz ifjúságnak a há­borús gyújtogatók és olaszországi ki­szolgálóik ellen vívott harcában. Ha­sonló táviratot küldött a „Lengyel If­­júsági Szövetség" is. A Scanteia Tine­­retului, a Román Ifjúmunkások Szö­vetségének lapja erélyesen tiltakozik a De Gasperi-kormány eljárása ellen és szolidaritását fejezi ki békéért küzdő olasz ifjúsággal. Üdvözlő táviratot küldött a livornói kongresszusnak a MINSZ is. Március 26-án Jugoszláviában­­ úgy­nevezett parlamenti „választások” vol­tak. A jugoszláv parlament — más néven szkupstina két házát: a szövet­ségi tanácsot és a nemzetiségi taná­csot választották meg. Ezeknek a meg­rendezett „választásoknak” célja vilá­gos és alig lehet kétség aziránt, hogy Tito és klikkje ezekkel a „választások­kal” azt a látszatot akarta kelteni, hogy fasiszta államrendszere a lakosság min­den részében „támogatásra talál”. Tito és klikkje ezzel kapcsolatban a német fasiszták régi és jó­ ismert receptjét alkalmazta. Hitler, mint ismeretes, pon­tosan kidolgozta úgynevezett „népsza­vazásainak” receptjét és így Titónak nem volt szüksége, hogy valami külön­leges találékonyságot tanúsítson. A jugoszláviai „választások“ a fék­telen fasiszta terror jegyében folytak le. A Tito—Rankovics-klikk az erő­szak minden eszközét felhasználta, hogy a választókat ebben a szánal­mas komédiában való részvételre kényszerítse. Nyílt fenyegetést alkal­maztak. A választások előtt, mint a jugoszláv forradalmi emigránsok lapja jelentette, azokat az embereket, akijé­nek „megbízhatóságában” Rankovics ügynökei kételkedtek, az UDB alkal­mazottai magukhoz hivatták és figyel­meztették, hogy amennyiben nem vesznek részt a­­választásokon, vagy pedig a „Népfront" jelöltjei ellen sza­vaznak, ennek súlyos következményei lesznek. Rankovics mindazokat, akik a legkisebb mértékben is jelét adták a titoisták „jelöltjei” iránti nemtetszé­süknek. — börtönbe és koncentrációs táborokba vetette. A titoista ügynökök a szavazók számarányának biztosítására a váro­sokban és falvakban már előre érte­sítették a lakosságot, hogy pontosan mely órában kell szavazniok. A lakos­ság külön kijelölt „megbízottak“ kísé­retében járult az urnákhoz. A megbí­zottaknak az volt a feladatuk, hogy minden eszközzel kényszerítsék rész­vételre a hozzájuk beosztott választó­kat. A katonáknak parancsot adtak, hogy tisztjeik vezetése alatt vonulja­nak fel a szavazóhelyiségekbe. A ti­to­­isták nagyon jól tudták, hogy nem számíthatnak a széles, néptömegek tá­mogatására, ezért a legaljasabb, a múltban a hitleristák által kipróbált mesterkedésekhez folyamodtak. Ezt a rendszert a titoisták már 1949-ben alkalmazták a helyi hatalmi szervek — az úgynevezett „népi bi­zottságok” megválasztásánál. A helyi Tito-ügynökök még jóval a választá­sok napjának kijelölése előtt utasítást kaptak, hogy a „választási bizottsá­gokat“ különlegesen megbízható em­berekből állítsák össze. A választási bizottságoknak — amint az egyik kül­­földön megjelenő demokratikus jugo­szláv lap írta — olyan emberekből kellett állniok, akik készek arra, hogy „a szavazógolyókat egyik urnából át­dobják a másikba és arra, hogy egyes személyeknek megengedjék, hogy több­­izben szavazzanak .. A mesterkedésekre széleskörű lehető­séget nyújtott a katonák számára meg­állapított szavazási rend is. A szavazó­listát azok a tisztek hozták magukkal a szavazóhelyiségekbe, akik a katoná­kat kísérték. Ez a rendszer a különle­gesen kiválogatott csoportoknak lehe­tőséget nyújtott arra, hogy különböző szavazóhelyiségekben többször lesza­vazhassanak. Az egész választási rend­szer úgy épült fel, hogy biztosítsa a választók akaratának meghamisítását. Maga a szavazás technikája is meg­fosztotta a választókat a szabad aka­rat-kinyilvánítástól. A szavazás golyók­kal történt, amelyeket a választási bi­zottság tagjai jelenlétében kellett be­dobni az urnákba. Ilyen körülmények között még csak szó sem lehetett a szavazás titkosságáról. A Times című lap belgrádi tudósítója, akit ugyancsak nem lehet azzal vádolni, hogy két­ségbe akarja vonni a „választások“ hivatalos eredményeit, ezeket írta: ,A választási bizottság tagjai minden sza­vazóhelyiségben, amit felkerestem köz­vetlenül a Népfront urnái mögött ,ül­tek — és azt mondták, hogy őrzik az urnákat!" Érdekes eset történt az egyik sza­vazóhelyiségben, ahol Tito és több kö­zeli munkatársa szavazott Az esetről egész sor külföldi burzsoá lap megem­­lékezik. Sztamkovics szerb miniszter­­elnök,­­Tito szerbiai helytartója, téve­désből jelölt nélküli urnába dobta go­lyóját. Követelésére a választási bizott­ság „módot, talál!“ az előállott helyzet kiigazítására! A titoista propaganda most azt akarja elhitetni, mintha a választások igazolnák a választóknak a Tito fasiszta rendszer iránti bizalmát. De kevés olyan ember van, aki hisz en­nek, az állításnak. Jóllehet a titoista jelöltek a választásokon „összeszedték“ a szükséges szavazatokat, mégis telje­­sen világos, hogy ez az eredmény csak a választásokon alkalmazott ter­ror következménye. A Tito-klikk gaz­dái — az amerikai imperialisták és angol csatlósaik — leereszkedő váll­ver­ege­téssel veszik tudomásul a jugoszláv „választásdk“ eredményeit . A Reuter tudósítója azt állítja, hogy „amennyiben a választók nem akartak szavazni, nem kellett szavazniok“, de azt is írja, hogy hiába szavaztak el­lenük, mégis a Népfront jelöltjei let­tek a képviselők. A Times tudósítója a szavazók hangulatáról is ír, a velük folytatott beszélgetés alapján. Meg­­állapítja, hogy a választók „szemr­el­­láthatólag úgy vélték, hogy általában kevés értelme van bárkire is sza­vazni". Az eredményeket a féktelen terror ellenére sem lehet előnyösnek mon­dani a titkosták számára. Amikor a Tito­ Rankovics-klikk imperialista gaz­­dái egyenes parancsára megrendezte a választásokat, az volt a célja, hogy „törvényesítse“ uralmát és azt a lát­szatot keltse, hogy Jugoszlávia népei jóváhagyják szovjet-ellenes politiká­ját, az ország további fasizálását és a pénzmágnások kiszolgálását. Ez azonban nem sikerült. A „választá­sok“ — amint erről még a hivatalos és minden bizonnyal elfordított adatok is tanúskodnak — megmutatták a jugoszláv dolgozó tömegek növekvő ellenállását a bűnös Tito-klikkel szem­ben. Megmutatták azt, hogy még el­szántabbban készek harcolni a fasiszta bitorlók uralmának megdöntéséért és azért, hogy hazájukat a demokratikus fejlődés útjára vezessék. Néhány számadatot idézünk: Ljub­ljana négy választókerületében a jelölt­nélküli urnákra esett szavazatok száma 14,09 százalék. A zágrábi falusi válasz­tókerületben, ahol sok ipari üzem van , ahol a falusi lakosság között különösen nagy a szegényparasztság száma, 13,44 százalék szavazott a titoista „jelöltek” ellen a választásokon. A Reuter tudó­sítója egyik jelentésében kiemelte, hogy a klaneci kerületben, ahol Tito született, a választók 23 százaléka nem vett részt a választásokban és a szavazók közül 18 százalék szavazott a titoista jelöltek ellen. Horvátország egyik legnagyobb ipari városában, Karlovácon, melynek lakossága a hitleri megszállás eszten­deje alatt tevékeny részt vett a népi felszabadító harcban, a titoista jelöltek ellen a választók több, mint 20 száza­léka szavazott. A jastroba­szkói választókerület a Tito ellen szavazók százalékaránya szempontjából az első helyet foglalja el Horvátországban. Ebben a válasz­tókerületben a választók 24 százaléka dobta a szavazógol­yókat a jelölt nél­küli urnába. Macedóniában a kumanovói vá­lasztókerületben a választók 18 száza­léka szavazott a titoista jelöltek ellen. Különösen jellemzők a választási eredmények a Vajdaság nagy ipari központjában, Szuboticán, ahol az első választókerületben a választók 25.35 százaléka szavazott a titoista jelöltek ellen, a másodikban 22.69 százalék és a harmadikban 30.29 százalék. Amikor a szuboticai utolsó választási eredmé­nyeket közölték, a titoisták jónak lát­ták elhallgatni azoknak a százalék­­arányát, akik nem vettek részt a sza­vazásban, vagyis bojkottálták a „vá­lasztásokat". A becseji választókerületben 28,5 százalék, a szencsani választókerület­ben 29,05 százalék szavazott a titoista jelöltek ellen. A fenti adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a választók olyan körülmények között szavaztak Tito el­len, amikor a kényszerszavazás és a terror mellett azt kockáztatták, hogy a legsúlyosabb üldöztetésnek lesznek kitéve. Ennek ellenére mégis a Tito­­banda ellen szavaztak! Jugoszlávia népei a saját tapaszta­latukból győződtek meg arról, hogy az úgynevezett „népi szkupstina” ré­­gesrég megszűnt a népi hatalom szerve lenni és a Tito-Rankovics klikk eszközévé vált. A szkupstina le­hetővé tette ennek a klikknek, hogy megsemmisítse a népi demokrácia vívmányait és Jugoszláviában véres fasiszta terrorrendszert létesítsen. Az újonnan megválasztott szkupsti­na­ból semmi jó nem származik a nép számára. A demokratikus sajtó jelen­tése szerint a szerbiai,­­horvátországi és szlovéniai tanács kilencven titoista jelöltje közül 45 a volt burzsoá pártok aktív tagja és a többi Tito közvetlen környezetéhez tartozik. Az újonnan megválasztott szkupstinában tömegesen ülnek a burzsoá nacionalisták, külföldi kémek, esetnikek, usztasák és egyéb népellenes elemek, akiket a Tito-banda maga köré gyűjt, hogy megvalósít­hassa tervét — Jugoszlávia imperia­lista ugródeszkává változtatását. A kommunisták, akik hűek marad­tak a szocializmushoz és a demokrá­ciához és Jugoszlávia igazi hazafiai levonják a szükséges következtetéseket ebből a választási bohózatból és új, elszánt harcra készülnek , hogy visszavezessék Jugoszláviát a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába. (A Pravda cikke} '

Next