Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-01 / 176. szám
2 Walker amerikai tábornok borúlátó nyilatkozata A Reuter vasárnap reggeli jelentése beszámol arról, hogy a néphadsereg nyomása különösen erős volt a központi arcvonal keleti részén, Jeesonnál és Andongnál. Walker altábornagy, a Koreában harcoló szárazföldi intervenciós csapatok főparancsnoka vasárnap reggel — mint az AFP és a Reuter hírügynökségek jelentik — kijelentette: „A háború válságos időszakába jutott, ez elvitathatatlan." Az AFP koreai haditudósítója jelenti, hogy Walker altábornagy azon kijelentése után, hogy az amerikaiaknak halálukig kell harcolniuk, a megbeszélésen résztvett ezredesek és parancsnokok szó nélkül, komoran távoztak a megbeszélésről, „mert az amerikaiak tudják, most már nincs arról szó, hogy vissza lehessen vonulni olyan csökkentett arcvonalra, melyet az amatőrstratégák könnyebben védhetőnek gondolnak”. Az amerikaiak és délkoreai bábjaik páni félelmére ésdühödt terrorjukra jellemző az AFP haditudósítójának az a kijelentése, hogy Dél-Koreában a még amerikai kézen levő területen „a falvakban gyakran látni, amint a rendőrök maguk előtt hajtanak embereket, akiknek kezei oly módon vannak hátrakötözve, hogy a nyakukra erősített kötél megfojtaná őket, ha szabadulni igyekeznének a bilincseiktől. Li-Szin-Man egykori tanácsadója leleplezi: Dulles volt a délkoreaiak támadásának közvetlen sugalmazója A Mindzsu Csoszon című koreai lap közli Mun-Hak-Bongnak, Li-Szin-Man volt politikai tanácsadójának cikkét, amelyben megírja, hogy Dulles, a hírhedt háborús uszító, ez év júniusában azért tett látogatást Dél-Koreában, hogy utasítást adjon Li-Szin-Mannak a polgárháború megkezdésére. Dulles Li-Szin-Man külön meghívására látogatott el Dél-Koreába — mondja a cikk —, hogy megbeszélje vele a polgárháború kérdéseit. Az amerikai katonai vezetők tokiói tanácskozásán szintén azt a kérdést vitatták meg, mikor és hogyan indítsák meg a háborút Koreában és honnan teremtsenek törvényes alapot Tajvan (Formoza) megszállására. , Június 20-a körül Dél-Koreában a helyzet igen súlyos volt és ezért Li Szin-Man elhatározta, hogy polgárháború kirobbantásával álcázza politikai kudarcát. Júniusban Li Szin-Man naponta tett jelentést MacArthurnak arról, milyen a helyzet a 38. szélességi fokon. MacArthur továbbította a jelentést Trumanhoz. Ilyen körülmények között küldte Truman Dullest Dél- Koreába, hogy alátámassza Li-Szin- Man elhatározását a polgárháborúra vonatkozó tervei megvalósítására. I Dulles látogatást tett a 38. szélességi fok körzetében és telefonon tett jelentést Tokióba és Washingtonbaa ........ Gyilkolnak és gyújtogatnak a A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének nyomása alatt visszavonuló amerikai csapatok féktelen dühükben falvakat gyújtanak fel és békés lakosokat gyilkolnak. Az amerikaiak a Chonzsan (Tenzsan) és Csecshiuan (Chelin) Szód- visszavonuló amerikai csapatok zseno faluból menekülve, a falut teljesen hamuvá égették. A visszavonuló amerikai csapatok Henthekben (Peitaku) 600 embert, Taezsonban (Tajden) körülbelül ezer embert gyilkoltak meg. SZABAD NÉP KEDD, 1950 AKKUSZTUS ! pasztalatairól. Ezután Tokióia utazott. Dullesnak MacArthurral folytatott megbeszélése után Li-Szin-Man ösztönző táviratot kapott MacArthurtól. Egy napra rá, hogy Dulles Tokióba érkezett, MacArthur vezérkarából egy tiszti csoport utazott Dél-Koreába, akik részletesen megvizsgálták a 38. szélességi fok körzetét. Abban a táviratban, amelyet Dulles Koreából az amerikai külügyminisztériumba küldött, továbbá Dullesnak és MacArthurnak Tokióból Trumanhoz küldött táviratában arról volt szó, hogy minden kész a polgárháború megkezdésére Koreában. Június 20-tól kezdve Szöul, Tokió és Washington között szakadatlan volt a kapcsolat. Nagyon sietős volt a dolog. A cikk végén Mun-Hak-Bong arra a következtetésre jut, hogy Dulles Li-Szin-lan közvetlen sugalmazójának szerepét játszotta a koreai polgárháború kirobbantásában. Az Új Kína Hírügynökség tudósítója az amerikai repülők szöuli terrorbombázásáról Az Új Kína Hírügynökség haditudósítója jelenti: A 36 óra alatt, amelyet Szöulban töltöttem, az amerikai repülőgépek kilenc légitámadást intéztek Szöul ellen. Az amerikaiak most éjjel teljes sötétségbe burkolt városokat bombáznak, és így gyárak, vagy üzemek helyett munkásházakat találnak el. A bombázások már nagy károkat okoztak a lakott területeken, asszonyokat, gyermekeket és aggokat gyilkoltak meg az amerikai légikalózok. Egyedül három súlyos légitámadásnak több, mint 1300 halálos áldozata volt a polgári lakosok közül. Eddig 3000 ember halt meg és sebesült meg súlyosan a bombázások során. A halálozások száma nagyon magas a sebesültekhez képest. Szöul lakossága nappal dolgozik és éjjel a bombázások romjait takarítja el. Az emberek nagyon lelkesek. Az utcák minden este megtelnek önkéntesekkel, akik énekelve vonulnak a romok eltakarítására. MacArthur Taivanra utazott MacArthur tábornok elhagyta Tokiót és Tajvan szigetére utazóit, hogy megbeszélést folytasson Csang-Kai- Sekkel — jelenti az AFP. TOGLIATTI ELVTÁRS: Aki kezet emel a világ szocialista része ellen, megégeti magát! Július 30-án a római Adriano-színházban az Olasz Kommunista Párt római szervezete aktívaülést tartott abból az alkalomból, hogy véget ért a római és a Róma-tartománybeli pártszervezet tagtoborzó kampánya. A kampány célja az volt, hogy százezerre emelje a párttagság létszámát. Az aktívaülésen Natali elvtárs, a római szervezet titkára közölte, hogy július 29-én a Kommunista Párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség római szervezetének taglétszáma 98.150 volt. Ebben az évben 11.535 taggal gyarapodott a Párt tagjainak száma Rómában és a római tartományban. A gyűlésen felszólalt Togliatti elvtárs. Rámutatott, hogy az Olasz Kommunista Párt a jelenlegi harci körülmények között bebizonyította erejét, egységét és politikai vonalának helyességét. Az USA támadása a koreai és kínai nép ellen, az amerikai imperializmus kísérlete elvesztett ázsiai gyarmati uralmának visszaállítására és katonai konfliktus kirobbantására a szocialista világ határán — folytatta Togliatti elvtárs. — Olaszország érdekei e népek teljes felszabadulásához és az egész világ békéjének megőrzéséhez fűződnek. A kormány intézkedéseket tesz a békealáírásgyűjtési mozgalom ellen, megtiltja, hogy nyilvános gyűléseken beszéljünk a koreai eseményekről és ezzel beismeri, hogy hazug propagandája nem állhat helyt a mi érveinkkel szemben. A kormány a kommunistákat, szocialistákat és mindazokat, akik őket követik, „ötödik hadoszlopnak” nevezi és rendkívüli intézkedésekkel fenyegetőzik. Azzal vádol bennünket, hogy nem akarjuk, hogy Olaszország a támadó szovjetellenes fronthoz tartozzék. Ez igaz. Mi valóban nem akarjuk ezt és minden erőnkkel meg fogjuk ezt akadályozni — mondotta Togliatti elvtárs a gyűlés részvevőinek lelkes tapsai közepette. — Tisztában vagyunk azzal és figyelmeztetünk arra, hogy mindenki, aki kezet emel a világ szocialista része ellen, megégeti magát! Azt követeljük a kormánytól — folytatta Togliatti elvtárs —, adjon nekünk pontos és világos választ: vannak-e olyan kötelezettségei, melyek alapján az amerikai imperialisták valamely háborús konfliktus esetén akár Ázsiában, akár Európában, vagy a világ más részeiben, elfoglalhatnák vagy felhasználhatnák bűnös céljaik érdekében országunk területét. Befejezőben Togliatti elvtárs felhívta az olasz kommunistákat, szilárdítsák a béke és demokrácia táborát és jegyeinek tudatában annak, hogy a demokrácia és béke erői messze túlszárnyalják az imperialista tábor erőit, majd az olasz kommunisták és demokraták nevében üdvözölte a szabadságáért és függetlenségéért harcoló hőis koreai népet. A gyűlés részvevői szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették a koreai népet, amely fegyverrel védelmezi hazáját az amerikai beavatkozókkal szemben. Az olasz kormány „földreform“ ürügyén el akarja űzni a parasztokat az általuk elfoglalt földekről Az olasz képviselőház kormánypárti többsége elfogadta a „földreformról" szóló részleges törvényjavaslatot, amelyet már két év óta halogattak. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy a „reform” ürügyével megakadályozza a tömeges földfoglalásokat és elűzze a parasztokat az általuk elfoglalt földekről, ami a munkanélküliség és az elszegényedés továbbnövekedését jelenti a falvakban. Az általános „reform-tervből" kiderül, hogy a kormány a 21 millió hektárnyi nagybirtoktulajdonból csak 1.200.000 hektár földet akar „elidegeníteni". Az „elidegenítés” csak 8000 nagybirtokosra terjed ki, annak ellenére, hogy Olaszországban 40.000 nagybirtokos van. Az ,,elidegenített” földet a kormány magas áron akarja eladni 200.000 földnélküli, vagy törpebirtokos parasztcsaládnak a több mint 4 millió földnélküli, vagy törpebirtokos olasz paraszt közül. Di Vittorio elvtárs a kommunista képviselők nevében elhangzott felszólalásában kijelentette, hogy a De Gasperi-kormány alkotmányellenes törvényjavaslata nem tartóztathatja fel az olasz falu dolgozó tömegeinek harcát a földért, azt a harcot, amely új, hatalmas lendületet kap éppen a „reform“ hatására. Ma ünnepli a Hadsereg Napját a Kínai Népköztársaság Kína valamennyi városában folynak az előkészületek a felszabadító néphadsereg augusztus 1-i ünneplésére. A Hadsereg Napjának előkészítésével és az amerikai agresszió elleni tiltakozás irányításával megbízott bizottság által kiadott jelszavak többi között a következőket mondják: Katonák, Kína népe! Működjetek együtt a győzelmes forradalom eredményeinek megvédésében! Katonák, Kína népe! Készüljetek Tajvan és Tibet felszabadítására! Katonák, Kína népe! Harcoljatok a világbéke biztosításáért! Soká éljen Sztálin generalisszimusz, a világ népeinek vezére! Éljen a hős koreai nép és hadserege és vezérük Kim Ir-Szen tábornok! Éljen Vietnam népe és népi hadserege, éljen vezérük Ho-Si-Minh! Ázsia népei! Egyesült erővel harcoljunk a béke helyreállításáért és a nemzeti felszabadulásért! Éljen a világbéke bástyája, a Szovjetunió! Éljen a Kínai Népköztársaság! Éljen a Felszabadító Népi Hadsereg! Éljen Mao-Ce-Tung elnök! Éljen Csu-Te főparancsnok! Éljen a Kínai Kommunista Párt!Éljen a nagy kínai nép egysége és a világ minden népének szolidaritása! A kínai néphadsereg ünnepe Ma 23 esztendős az a hadsereg, amely a sztálini haditudomány mesteri alkalmazásával a második világháború óta a legsúlyosabb csapást mérte az imperializmus rendszerére. Ma ünnepli a világ valamennyi haladó embere a kínai néphadsereg 23-ik születésnapját. Harci zaj vegyül az ünneplő hangok közé. Ezekben a napokban Koreában egy másik, öntudatra ébredt nép serege, a koreai néphadsereg szorítja a betolakodott amerikai zsoldosokat a tenger felé. A harci zaj éber készenlétben találja Kína hatalmas erejű néphadseregét is, hiszen az amerikaiak a koreai orvtámadást párosították a Tajvan (Formoza) szigete elleni agresszióval. Tajvan pedig a kínai terület. A néphadseregre tehát hatalmas feladatok várnak. Olyan időpontban veszi fel a küzdelmet Kína területének teljes felszabadításáért, amikor az amerikai imperializmus a támadás előkészítésének, szervezésének politikájáról már áttért a nyílt fegyveres agresszió politikájára. ★ S Hogyan született 23 esztendővel ezelőtt a kínai néphadsereg? 1927-ben, Csang-Kai-Sek árulásának esztendejében, a látszólagos reménytelenség kellős közepén látott hozzá a Párt a felszabadító sereg magvának megteremtéséhez. Ma 23 esztendeje, Nancsang városában felkelés tört ki a Kuomintang árulása ellen. A városban harmincezer katona gyűlt össze, akik a Kínai Kommunista Párt vezetésével fegyveres harcot kezdtek a Kuomintang reakció ellen. Ezt az elszánt kis sereget Csu-Te elvtárs, a néphadsereg mai főparancsnoka és Csu-En-Laj elvtárs, a Kínai Népköztársaság mostani külügyminisztere vezették. Ugyanebben az időben Hunan és Kiangszi tartomány határvidékén Mao-Ce-Tung elvtárs folytatta a forradalmi munkát. Fáradhatatlanul gyűjtötte maga köré a harcosokat, hogy megalkossa egy kínai vörös hadsereg magvát. Először megteremtette a kapcsolatot a nancsang környéki forradalmárokkal, majd maga mintegy 4000 főnyi kis forradalmi csapatával elindult, hogy átvágja magát a Csingkanszan-hegység felé. A többszáz négyzetkilométeres területre terjedő, kitűnő védelmi lehetőségeket nyújtó hegycsoport lett a Párt és a hadsereg támaszpontja. Mire Mao-Ce-Tung csapata irtózatos áldozatok és nélkülözések árán felért a hegyre — ezerre olvadt a sereg létszáma. Ott, a hegyen a Párt hozzáfogott a munkához. A Hunan—Kiangszi—Kvantung határvidék munkássága és szegényparasztjai adták a kádereket. A sereg újra nőni kezdett. Rövid idő múlva ismét négyezren állottak a hegyen Mao-Ce-Tung körül; a forradalom kipróbált fegyveres katonái. Közben a nancsaungi forradalmárok serege is elindult, hogy keresztülvágja magát a Csingkanszanig. Álló félesztendeig verekedtek szünet nélkül Csu-Te és Csu-En-Laj katonái, míg felértek a Csingkanszanra. Seregük 4000 főre olvadt. „ így kezdődött: 8000 ember — 2000 puska. Alighogy Csu-Te felért a hegyre, összeült Mao-Ce-Tung elnökletével a hadsereg pártbizottsága. Terveket készítettek hat kínai szovjetkörzet létesítésére a Hunan-Kiaigszi-Kvantung határvidékén. Két esztendő alatt, 1929-ig a fiatal kínai vörös hadsereg egész sor kitörést hajtott végre. Sorra alakultak a szovjetek, felszabadult egész dél Kiangszi tartomány és helyi forradalmi kormány alakult. A felszabadított körzetekben felosztották a földesurak birtokát és megtiltották, hogy bárki is földbérből éljen. A szegény nép mindennap újra megtanulhatta: Kína sokezeresztendős történelmében először ez az ő hadserege. A nép le is vonta a tanulságot: kétesztendős harc után a csatlakozó önkéntesek 30 ezerre duzzasztották a csingkanszani sereget. ★ A legendás csingkanszani küzdelmek vázlatos történetéből is világossá válnak a felszabadító sereg legfontosabb erőforrásai. Az első erőforrás, a Szovjetunió, a Bolsevik Párt küzdelmeinek példája, a sztálini stratégia helyes alkalmazása. Ez tette lehetővé az első támaszpont helyes kiválasztását és megtartását, ez tette képessé a Pártot a szovjet körzetek megszervezésére. Így verhette vissza a fiatal kínai vörös hadsereg életének első éveiben Csang-Kai-Sek és a háta mögött álló imperialista intervenciós csapatok öt, óriási túlerővel végrehajtott támadását. A második erőforrás: a Kínai Kommunista Párt és annak helyes, marxista-leninista politikája. A Párt hozta a néphadsereg megalakulásának küszöbén azt a helyes döntést, hogy az adott helyzetben nem lehetséges többé semmiféle együttműködés az imperialisták zsoldjába szegődött Csang-Kai-Sek-féle Kuomintanggal. A Párt volt az, amely fellépett azok ellen a fel-felbukkanó kalandortervek ellen, amelyek nem ismerték fel a földreformpolitika, valamint a legszélesebb paraszttömegek között végzett munka rendkívüli fontosságát és a Kuomintang-birtokban lévő városok megrohamozását ajánlották. A Szovjetunió tapasztalatainak, a diadalmas lenin-sztálini stratégiának helyes alkalmazása és a Párt önfeláldozó irányítása — ez az a két legfontosabb erő, amely a huszonhárom esztendővel ezelőtti nehéz helyzetben az ifjú néphadsereget az egész nép seregévé tette, s egyben alkalmassá a sokszor szinte megoldhatatlannak látszó politikai és katonai akadályok legyűrésére. A Mao-Ce-Tung elvtárs vezetése alatt küzdő Kínai Kommunista Párt, a felszabadító néphadsereg huszonhárom küzdelmes esztendőn keresztül mindig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy szüntelenül mélyítse a Szovjetunió iránti szeretetet, erősítse a Párt vezető, irányító szerepét és egyre szorosabbá, bensőségesebbé tegye a Párt és a kínai néptömegek kapcsolatát. ★ "Tudjuk jól, hogy a kínai néphadsereg huszonháromesztendős történetének utolsó négy éve, világtörténelmi győzelemsorozat. A Csang-Kai-Sek-banda ellen vívott háborút Avao-Ce-Tung így jellemezte: a kínai nép „háborúja hazafias, igazságos és forradalmi természetű háború, melynek szükségképpen meg kell szereznie a nép támogatását az egész országban. Ez Csang-Kai-Sek leverésének politikai alapja". A felszabadító hadsereg főparancsnokságának néhány nappal ezelőtt kibocsátott adatai szemléltetően mutatják, mit jelentett a nép támogatása a kommunisták vezette szabadító sereg számára. A néphadsereg közleménye megállapítja, hogy 1946 és 1950 között Csang-Kai-Sek hadserege 8.071.350 katonát vesztett. Ezek közül alig több mint másfélmillió volt az elesettek vagy sebesültek száma — és csaknem hat és félmillió azoké, akik átpártoltak, megadták magukat, vagy fogságba estek. Ez az arány azt jelenti, hogy a Kuomintang által elvesztett minden 100 katonából csaknem 80 átpártolt a néphadsereghez, vagy fogságba esett. Milyen más a helyzet a népi felszabadító hadsereg esetében! Ez a sereg az említett négy esztendő alatt mintegy másfélmillió katonát vesztett — s ebből 1.312.700 esett el, vagy sebesült meg. Száz elvesztett néphadseregbeli katona közül pedig alig 1—2 volt olyan, aki fogságba esett. Valóban: a néphadsereg főparancsnokságának közleménye arról számol be, hogy a felszabadító, sereg 334 foglyot ejtett — míg a Kuomintang egyet. Xia ma, a koreai győzelmek napjaiban pillantunk rá ezekre a számokra, világossá válik, hogy mindez nem „kínai sajátság". Világossá válik, hogy miért nevez „minden koreait északkoreainak“ az amerikai főparancsnokság. Azért, mert valóban egy egész nép száll harcba a támadók és zsoldosaik ellen — éppen úgy mint Kínában. Azt is mondta Mao-Ce-Tung elvtárs, hogy hadseregünk emberanyag- és hadianyag-forrása elsősorban a fronton van". Az emberekről már szó esett. Ami a hadianyagot illeti, a népi felszabadító hadsereg parancsnoksága most közzétette, hogy a többi között 54.000 tüzérségi löveget, több mint 300.000 géppuskát, több mint 3.000.000 puskát, 622 tankot és több mint 22.000 motoros járművet zsákmányolt. Az amerikaiak, akik ezekben a napokban hátukkal egyre közelebb kerülnek a koreai tengerparthoz, s akiket nem egyszer saját zsákmányolt fegyvereik tüze kényszerít futásra — újra kénytelenek megtanulni, hogy ez sem „kínai sajátság" volt, hogy így jár mindenki, aki rabló kezét felemeli a népek szabadságharca ellen. Aligha kétséges, hogy a washingtoni urak nem okulnak ezekből a példákból. Önmagukat tagadnák meg , ha okulnának. A szabadságharcot vívó népek azonban megtanulták, hogy mindez az ő növekvő erejük törvénye, minden igazságos, felszabadító háború végső diadalának útja. A maga huszonháromesztendős dicsőséges harcából megtanulta ezt a törvényt a kínai néphadsereg. Ez a hadsereg ma, születése huszonharmadik évfordulóján öt millió harcost egyesít s ereje teljében sorakozik fel a Csendes óceán csaknem négyezer kilométeres kínai partvonalán — a szabadságharcos Vietnamtól, a szabadságharcos Koreáig. A csaknem negyedszázados harcban acélossá kovácsolódott fegyverek készen állanak, hogy befejezzék az igazságos, felszabadító háborút, kiragadják Tajvant az amerikai rablók kezéből. És készen állanak, hogy szövetségesük és tanítómesterük, a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg, a béketábort vezető Szovjetunió oldalán megvédjék a Távol-Kelet s a világ békéjét a koreai csúfos vereség miatt fogukat csikorgató, galád, háborús provokációra mindig kapható amerikai imperialisták ellen. E. G.