Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-11 / 185. szám
6 PART ES PARTEPITES A PERKATAI PÉLDA TS MUTATJA: ahol gyengítik a munkás-paraszt szövetséget — ott az ellenség kezét kell keresni Hol tart Perkáta a begyűjtésben? A perkátai párttitkár, Tálas József azt mondja: 80 százaléknál. A községházán Bebessi vezetőjegyző szerint eddig 40 százalék gabonát gyűjtöttek be. Azért csak ennyit,mert „a dolgozó parasztok már mind beadták, a hiányzó 60 százalékot pedig a kulákoknak kell majd beadniuk. (Az adatokból kiderült hogy a kulákoknak nem 60, hanem jóval kevesebb százalékot kell teljesíteniük a begyűjtési előirányzatból.) A földművesszövetkezetben végre pontosan megmondják: Perkáta a begyűjtésben 38 százalék körül tart , alaposan elmaradt. Az egész országban a dolgozó parasztok tízezrei kérik felvételüket a termelőcsoportokba, vagy készülnek új csoportok megalakítására. Az adornyi járásban is (Perkáta ide tartozik) még a leggyengébb csoportba is számosan jelentkeztek már felvételre , a dolgozó parasztok közül. De itt, Perkátán a Dimitrov-csoportba ketten jelentkeztek, a Micsurinszcs-be nem kérte felvételét senki. A gépállomás népnevelői sokat beszélgetnek az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal. A gépállomás egyik népnevelőjének, Liliz elvtársnak, Faragó János, László Ferenc, Nagy elvtársiak pedig Hegedűs József és más dolgozó parasztok is elmondták, hogy belépnének a csoportba, ha „sok minden másképp lenne’’ itt, a községben, a pártszervezetben. De Tálas pántitkárt mindez nem nyugtalanítja. „Pillanatnyilag" nem tudja ugyan, hogyan áll a csoportfejlesztés kérdése, van-e jelentkező, de— mint mondja —: „Bízunk benne hogy az őszre lesz". így áll a csoportfejlesztés Perkáta községben. Mi a hibák, oka? Miért maradt el ennyire Perkáta? A pártszervezet rossz munkája a hibák egyik fő oka. A KV február 10-i határozatát, Rákosi elvtárs szavait nem szívlelték meg a községben. Kritikát mondani a párttagok sem igen mernek, itt még a régi jelszó járja: „Beszélni ezüst, hallgatni arany." A pártnapokon, gyűléseken a dolgozó parasztok nem szólalnak fel: „Jól elmondta a Tálas elvtárs, minek még nekünk is beszélni?" Különben is — úgy mondják — könynyen elveszik itt az embertől még a párttagsági könyvet is. Tavasszal történt, hogy egy becsületes pártonkívüli dolgozó paraszt azt a „parancsot" kapta, hogy „az utcában szedje össze azoknak a pártkönyvét, akik elmaradtak a tagdíjjal." El is vette a tagsági könyveket Tóth Istvántól, Fuchs Jánostól, meg a többiektől. Ezek nem voltak elég öntudatosak, s kiadták illetéktelennek legnagyobb értéküket, a tankönyvet Vitte Tálasnak a községházára — mert a párttitkárt ott lehet megtalálni, nem a pártszervezetben. „Adja csak oda a könyveket a főjegyző elvtársnak, majd ő elteszi“ — intett Tálas. És sokan vannak olyanok, mint Endrész Ferenc, Gubicza László, akik párttagok voltak, de egy darabig nem tudták fizetni a tagsági díjat, senki nem figyelmez- tette őket — egyszer csak megszűntek párttagok lenni. Mind azt vallják: szeretik a Pártot, bíznak benne, helyesüli a Párt politikáját. Dehát: senki nem foglalkozik, törődik velük. Az embert, a párttagot nem becsülik itt meg, így apadt le a perkátai pártszervezet taglétszáma. A felszabadulás után az MKP-nak 450 tagja volt. A pártszervezetnek most — pontosan nem lehetett megtudni — valahol száz és százötven között van a taglétszáma. A munkás-paraszt szövetség nemhogy erősödne itt, hanem éppen ellenkezőleg: gyengül. Többezer egyénileg dolgozó paraszt lakik a községben. És a pártszervezet vezetőségében van borbély, van cukrász, de egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt egyetlen egy sincs. Az utóbbi időben 20—25-en kérték felvételüket a tagjelöltek közé. Köztük alig volt 3—4 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt. A jelentkezők közül felvettek egy tanítót, a jegyző feleségét, a népbolt pénztárosát, a községháza egyik alkalmazottját és — egyetlen egy egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot. Nem vették fel például Pavlicsek Lászlót, aki mintagazda, elismert, becsült ember a faluban, földjét példásan műveli. Harcol a klerikális reakció ellen, nemrég leleplezett egy gyalázkodó kulákot. Még a múlt év őszén kérte felvételét Tavasszal kérdezte Tálast, mi van a kérelmével. Tálas nevetett: „Azt már elégették valahol a kályhában, vagy bedobták a papírkosárba. Nem tartották érdemesnek magát a felvételre■" Hogyan jelentkezhetnének hát ilyen körülmények között bizalommal a dolgozó parasztok a pártszervezetbe? Nemhogy távoltartják, hanem egyenesen eltaszítják őket a munkásosztály oldaláról. Nem törődik a pártszervezet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal, nem neveli őket. A népnevelők — Tálas szavai szerint —: „állandóan dolgoznak". A valóságban — mint ahogy Schmauder elvtárs, a gépállomáspártvezetőségének tagja elmondotta — nem egyszer hiába kérték már a falusi pártszervezetet, hogy jöjjenek velük felvilágosító munkát végezni. Ha néha mégis kimennek néhányan a falusi pártszervezetből, akkor is inkább csak tanítók, alkalmazottak mennek népnevelő munkára, a dolgozó parasztokat nem vonják be eléggé a pártmunkába. Ezért van, hogy nem értik a dolgozó parasztok a begyűjtés jelentőségét, s nagy az elmaradás. Ezért van az is, hogy kevesen akarnak itt belépni a termelőcsoportokba, a sok érdeklődő is vár a belépéssel: „Majd meglátjuk, hogyan alakul’ Mit mutatnak a lények? A tények azt mutatják, hogy az ellenség rombol a perkátai pártszervezetben, az ellenség akadályozza az egészséges fejlődést a községben. Tálas József „párttitkár’“, állatiévásárló is és tűzoltóparancsnok is. Mint állatfelvásárló, „jó" kapcsolata van a kulákokkal, kupecekkel. Tavasz óta Tálas csak egyszer ment el a Dimitrov tszcs-be egy ünnepélyre. Annál gyakrabban van Krizsány Lőrinc kulák-kocsmárosnál. Krizsány kuláknál jönnek össze rendszeresen dr. Mosonyi Zoltán B-tistázott jegyző, Pávolyi András nyugatos, volt ejtőernyős főhadnagy (a volt malomtulajdonos veje), a Pesei kulákok és hasonlók. Nagyjából ugyanezek az emberek járnak „vendégségbe", „baráti beszélgetésekre" P. Horváthoz, a hírhedt atombombás paphoz is, aki Parragpusztán a gyermekeket hittanórákon szüleik,, népük, hazájuk ellen „nevelte” — amíg ki nem verték onnan a dolgozó parasztok. és Tálas a kulákok barátja megvédi barátait — a nép ellenségeit. Zimmermann Ferenc hentest, kupecet addig védte a Népfront-bizottságban, amíg kimondták rá, hogy „nem is kutak''. Gecseg Imre kulákot arra biztatta, hogy írassa át földjének egy részét a lányára, aztán mindjárt „leveszik a kuláktistáról” őt is. Tálas méltó társa Faragó Mihály DÉFOSZ-titkár — Tálas tűzoltóparancsnok mellett ő is tűzoltó — aki csak úgy ad ki engedélyt a dolgozó parasztoknak, ha 20—30 forintot a kezébe csúsztatnak. Mindez a sok szenny egyetlen nap alatt került napvilágra. Nem kellett hozzá más, mint beszélgetni az emberekkel, a dolgozó parasztokkal, akik gyűlölettel és félelemmel nézték Tálas és társai kiskirálykodását. A járási pártbizottság ezt az egynapi munkát, a tömegek hangjának meghallgatását mulasztotta el. Felelősség terheli a perkátai elvtársakat ,azért, hogy nem jelentették ezeket a dolgokat előbb, de súlyos felelősség terheli a járási pártbizottságot az éberség nagyfokú elhanyagolásáért. Most végre megindult a vizsgálat. Tálas és társai fegyelmi elé kerülnek, nincsen helyük a Pártban és korrupt ügyeikért egyikük-másikuk rendőrség elé is kerül. De ez már csak „tűzoltó munka", nem megelőzték, oltják a tüzet. A JB-nak előbb kellett volna felfigyelnie arra, hogy a pártszervezet az ellenség kezében van. Ha a pártbizottság rendszeresen ellenőrizte volna, hogyan hajtják végre a KV. Pártunk vezető szerveinek határozatait, felvesznek-e a pártszervezetbe becsületes, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, hogyan állnak a begyűjtéssel, a termelőcsoportok fejlesztésével, ha megkérdezte volna a dolgozó parasztok véleményét , akkor sokkal előbb lelepleződik az ellenség. Komoly tanulság ez minden pártszervezetünk számára, ahol gyengítik a munkás-paraszt szövetséget, ahol a dolgozó parasztság legjobbjait távoltartják a pártszervezettől, ott az ellenség kezét kell keresni. Gál Pál Akár mikor a HÉV Budatétényről befut a Standard elé, Nagy Lászlóné meglátja az attól beljebb fekvő Pamuttextil-gyár bejárata előtt, Korea hatalmas térképét. A vörös rajzon apró harci kocsikkal jelzi az üzemi békebizottság reggelenkint — az előző napi jelentés alapján — a hadihelyzetet. Nagyné és a Tétényből bejárók megállnak egy percre a kapu előtt, szemlét tartanak. Tegu előtt állnak Kim Ir-Szen elvtárs tankjai. Hány nap még odáig? Nekünk kettő. Addig tart a koreai műszak. Nagy Lászlóné bélyegez a kapuban. Hatkor kezd, de háromnegyed előtt jár be mostantól. Hadműveleteit készíti elő kezdésig: összeszedi a cérnázóktól a kész kápszokat. Ne késsen percet sem a kereséssel. Öt százalékot ajánlott fel Koreának. Szervezni kell a „támadást“ — a normát kell legyőzni. Hatra, nagy kosárral gyűjtött már anyagot. Rohamot vezényel. Indít. A saját szavát nem hallja az ember, akkora mindjárt a csatazaj. — Kim-Ir-Szen elvtárs — jelenti afB&l.amar —, a múlt héten még gyakran volt lőszerhiányom. Tudja, 24 kopszom van, arról orsózok, ezek az én ágyúgolyóim. Míg nem készítettem elő rendesen az anyagot, hamar kifogytam belőle és juthattam újat szerezni. Persze, ha elhagyom a gépet, az olyan, mintha az ön parancsnoka Tegunál elkalandozna támadáskor ütegei mellől. Nálam öt perc alatt lejut a cérna a káoszról az orsóra és megáll a tüzelés, a gép. Mióta negyedórát szánok reggelenkint az előkészítésre, déli szünetig szakadatlanul szaladhat a szál. Én százalékot ajánlottam fel, de ezzel a kis újítással 7 százalék emelkedést értem el máris. tszázötven kiló cérnát küld át egy héten a szövődének. Ott ruhaanyag lesz belőle. Megérdemelt jutatom a begyűjtött búzáért, a megtermelt lendkerékért, cérnáért. Ha szakad a szál, megáll az orsó, szövet se lehet belőle ott szebben, a kattogó szövőszékeken. Nagy elvtársuné pártbizalmi. Gyakran akadna dolga a többiekkel, magyarázni, kell valamit, vagy ellenőrizni. ’ Egy teljes órát vett el tőle a műszak előtt az ilyesmi: csaknem 8 kiló nyereségez hetenként az imperialistáknak. Nagy elvtársam most áttette pártmunkáját munkaidőnkívülre. Ott sétál szüntelenül 24 ütege előtt. Ha az egyik elhallgat — elszakad a cérna —, már köti is le a csomót és szórja tovább az ellenségre a pusztulást, a fehér fonalat." Ha kifogy az anyag a káoszról, azonnal cserél. Ne legyen gépállása. — Kim-Ir-Szen elvtárs — jelenti —, mi is támadunk. Ellenségünk az avult, a régi. A laza norma. Biztosíthatom, elvtárs, hogy mi is kikergetjük az ellenséget. Az ön hős népe azért győz, mert egész szivével szereti hazáját, egész szivével gyűlöli az ellenséget. Ezért fegyelmezett az ön hadserege. Mi is megszilárdítjuk a mi fegyelmünket, elvtárs. Nem törhetnek be a mi arcvonalunkon sem, se ágyúval, se belső bomlasztással, se a tervfegyelem lazításával. Az ön népének példája is tanít bennünket, fokozza erőnket, harci készségünket. Ha Korea elesne, felbátorodna ellenünk a támadó. Ha mi meggyengülnénk, Koreára is nagyobb erővel rohanhatnának az imperialisták. Úgy látom én ezt, mint tétényi házunk kerítését. Hiába erős az egyik oldalán, ha a másikon bedől. Ott jöhetne be akkor a tolvaj, elviletné fáim gyümölcsét. Ezért is küldtünk Koreába tábori kórházat. Ezért is mérünk a Koreai Héten döntő csapást a régi normákra. Legyen szilárd köröskörül a mi kerítésünk, sehol ne találjon rajta rést a rabló. Pákosi elvtárs pőréről olvas esténként, ha a gyerek már alszik. Bizony, sokszor fáj a szíve, miért is nem látott már akkor tisztán az egész magyar munkásság, hogy megvédte volna Rákosi elvtársat a rablók kezétől. Akkor is a Szovjetuniónak kellett segítségünkre sietnie. Milyen élet is volt az! A magunkfajta egyszerű ember belesüppedt a maga mindennapos nyomorúságába, nem érdekelte még a saját sorsa sem. A munka tehere volt, kényszer, szenvedés. Most már sokat tudunk az életünkről, áldozatkészek is tudunk lenni, ha kell, mert munkánknak célja, értelme van. Nagy elvtársnő látja: ő is egyike annak a sokszázmillió dolgozó embernek, aki harccal éri el jobb életét. Tud már sok mindent a Szovjetunióról, Lengyelországról, Kínáról, ismeri az olasz, a vietnami nép harcát is. Ha elszakad a szál és belekeveredik az orsón a többi közé, ujjával már úgy tapint rá, hogy azonnal jelenthetné: — Kim-Ir-Szen elvtárs, összekötöttem a szálat, de ismerem már az öszszefüggéseket Korea és Magyarország, között is. Mi, asszonyok, függetlenül életkorunktól, fiatalok vagyunk valamennyien, hiszen csak a felszabadulás óta nyílt ki a szemünk, csak azóta látunk túl a magunk szűk körén. Nézze meg az én pártcsoportomat. Baloghné 30 kilós többtermelést ajánlott fel a Koreai Hétre, Verébné, Heréder Róza, Frézné tizet-tizet. Azelőtt azt se tudtuk, hogy Korea a világon van. Sztálin elvtárs serege hozta el nekünk a tudás lehetőségét. Nem mi harcoltuk ki szabadságunkat, de mi védjük már meg, fejlesztjük, terebélyesítjük. Tudom, hogy az ön népe is így megy előre. Boldog és büszke vagyok, hogy megláthatom: a világon minden dolgozó sorsa szorosan összefügg egymással. Holnapra — tudom — a térkép a koreai csapatok újabb hősi harcairól ad jelentést. Mi, pamuttextilbeliek is haladunk előre holnap. A koreai nép harca és a mi koreai műszakunk egy és ugyanaz. Csak együtt győzhetünk. Rám is számíthat, Kim Ir-Szen elvtárs. - - MÁTÉ GYÖRGY: Nagy László győzelmi jelentése Kim Ir-Szen elvtáásnak SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 AUGUSZTUS TI A ROMÁN MUNKÁSPÁRT TAGSÁGÁNAK FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL Nemrégiben ért véget a Román Munkás Pártban a tagság felülvizsgálata. Az egyre élesedő osztályharcban a kommunista pártok mindenütt fokozott harcot vívnak a párt sorainak tisztaságáért, a partba befurakodott ellenséges elemek eltávolításáért. Ennek a harcnak sztálini vezérelve mindenütt az, hogy a Párt erősödik, ha megtisztítja magát az ellenséges, opportunista elemektől. A párttagság felülvizsgálata különösen széleskörű és mélyreható munka volt a népi demokráciák országaiban, ahol a kommunista pártok a kormányzó pártok, amelyekbe törtető, karrierista elemek tömegével igyekeztek behatolni a felszabadulás után, s amelyekbe sok kispolgári, opportunista és tudatosan ellenséges elem került a szociáldemokrata pártokkal való egyesülés során is. Különösen széleskörűnek és mélyrehatónak kellett lennie a felülvizsgálatnak abban az időszakban,, amikor az imperialisták is különösen nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a békeharcot vezető kommunista pártokba becsempésszék ügynökeiket és fokozott romboló tevékenységre serkentik a már korábban elhelyezett kémeiket. A párttagság felülvizsgálata a Román Munkás Pártban 1948 novemberében kezdődött meg és mintegy másfél évig tartott, 1950 májusában fejeződött be. A felülvizsgálat tapasztalatait és a további teendőket az RMP Központi Vezetőségének ez év július végén hozott határozata foglalta öszsze. A felülvizsgálat eredménye: az RMP jelentős győzelme, a Párt szervezeti és politikai megerősödése, a tömegekkel való kapcsolatának megszilárdulása lett. De ezt a győzelmet kemény harcokban kellett kivívniuk a romániai elvtársaknak. Az osztályellenség megpróbálta felhasználnia felülvizsgálatot arra, hogy becsületes párttagokat bemocskoljon, félrevezesse a felülvizsgáló bizottságokat, vagy megfélemlítse azokat. A jassy-i járásban a kulákok meggyilkolták a felülvizsgáló bizottság egyik tagját,, a timisi járásban egy mezőgazdasági munkást öltek meg, aki — mint pártonkívüli aktíva — tevékenyen résztvett a felülvizsgáló bizottságok munkájában. Az ellenség gyilkos dühre gerjedt, mikor látta, hogy a felülvizsgálat hogyan erősíti meg a Pártot és a proletárdiktatúra egész rendszerét Romániában, mikor" látta, hogy az RMP ezzel a lépéssel ismét közelebb került nagy példaképünkhöz, a Bolsevik Párthoz. De a legdühödtebb ellenséges támadások sem tudták megakadályozni a sikert. A felülvizsgálatok során a pártapparátusban dolgozó munkások arányszáma 53-ról 64 százalékra nőtt, az államapparátusban dolgozóké 22,4-ről 40 százalékra emelkedett. A munkásosztály soraiból 40.000 új kádert emeltek ki párt- és állami vezető tisztségekre. A Párt taglétszáma jóval több mint 900.000-ről 720.000-re csökkent, — mintegy 192.000 párttagságra méltatlan elemet távolítottak el a felülvizsgálat során — és a Párt szociális összetétele megjavult, a győzelmes, forradalmi munkásosztály súlya a párttagságon belül általában, de különösen a vezető pártszervezetekben jelentősen megnövekedett. A siker számokban ki nem fejezhető tényezőit részben a saját tapasztalataink alapján is elképzelhetjük: az RMP tagsága megedződött ebben a harcban, forradalmi ébersége fokozódott, a kritika és önkritika szelleme, a belső pártdemokrácia és a pártszerűség megerősödött. Fokozódott a párttagság érdeklődése a tanulás, a politikai és ideológiai kérdések iránt. Az RMP tömegkapcsolatai jelentős mértékben megerősödtek a felülvizsgálat során. Megerősödtek azért is, mert a Párt és az államapparátus számos olyan dolgozóját menesztették állásából, akik nem voltak méltók a nép bizalmára, bürokratákká váltak s tevékenységükkel elszigetelték a Pártot a tömegektől. De megerősödött a Párt és a tömegek közti kapcsolat azért is, mert a munkásosztály, a városi és falusi dolgozók széles tömegei tevékenyen részt vettek a Párt megtisztítására és megerősítésére irányuló munkában. A Párt felhívására — mintegy pártonkívüli aktívaként — több, mint 200.000 dolgozót küldtek a tömegek, hogy vegyenek részt a felülvizsgálásban. Ezek a pártonkívüli dolgozók részt vettek a felülvizsgálattal kapcsolatos ügyűléseken és segítettek a párttagságra méltatlan, tisztességtelen elemek leleplezésében. „Ez különösen jelentős politikai sikere Pártunknak" — állapítja meg az RMP KV-határozata. Gheorghiu Dej elvtárs, az RMP főtitkára hangsúlyozta, hogy amikor a munkások bizalma és tisztelete a Párt iránt megnövekedett, ugyanakkor, „a felülvizsgálat eredményeképpen, számos helyen fokozódott a dolgozó parasztság áramlása a kollektív gazdaságokba és új kollektív gazdaságok alakultak.” Az RMP a felülvizsgálat befejeztével sem tekinti befejezettnek a Párt sorainak tisztaságáért folytatott küzdelmet. A felülvizsgálatról szóló központi vezetőségi határozat megállapítja, hogy a Párt társadalmi összetétele most sem kielégítő — mert a párttagságnak csupán 42 százaléka munkás — és célul tűzi ki a Párt elé, hogy a következő két-három esztendőben az egész párttagságban 60 százalékra emeljék a munkások arányszámát. A határozat mintegy felerészben az új párttagok felvételének módjával foglalkozik, és ugyanakkor leszögezi: a Pártnak a továbbiakban is kötelessége, hogy rendszeresen eltávolítsa a soraiban még a felülvizsgálat után is bennmaradt ingadozó, kispolgári, vagy ellenséges elemeket, akik nem érdemlik meg a párttag magasztos címét. A Pártban sok passzív elem van — hangoztatja a határozat —, akik nem sajátítják el a Párt politikáját, nem vesznek részt rendszeresen az alapszervezet ülésein, a pártmunkában. A pártszervezeteknek külön kell foglalkozni ezekkel a becsületes, de elmaradottabb párttagokkal. Azokat, akik minden megadott segítség ellenére sem emelkednek a megfelelő színvonalra, vissza kell minősíteni tagjelöltté. Az RMP KV határozata a felülvizsgálattal és a tagfelvétellel kapcsolatban egyaránt hangsúlyozza: „A Párt társadalmi összetételének szabályozását semmi esetre sem szabad mechanikus módszerekkel véghezvinni, olyan módszerekkel, mint például a feladatoknak semtről, naptár szerinti kijelölése. A társadalmi összetétel szabályozásának nem szabad kampány telleget öltenie. Ez állandó feladat, amelynek szorosan egybe kell kapcsolódnia a pártszervezetek egész munkájának megerősítésével." A párttagok felvételénél magas követelményekettámaszt az RMP. A felvételnél előbb az ajánlásokat kell alaposan megvizsgálni. A tagjelölti időt nagyipari munkások részére'6 hónapban, kisüzemek munkásai, szegényparasztok és kollektív gazdaságok dolgozói részére egy évben, más társadalmi rétegekből jelentkezők számára másfél évben állapították meg. Az ajánlók száma is — ennek megfelelően — 2-től négyig emelkedik. A Párthoz legközelebb álló pártonkívüli dolgozókból erős pártonkívüli aktívát szerveznek, amelyek tagjai „tanácsadószavazati joggal" részt vesznek az alapszervezetek nyílt pártülésein. A pártonkívüli aktívába a felvétel a munkahelyi pártszervezet vezetőségének határozatával, két párttag ajánlására történik. A határozat szerint a vezető aktivistáknak személyesen kell foglalkozniuk a Pártba való felvételek kérdésével, a felvetteket meg kell ismerniük, mert „csak így oszthatják be az Párttagokat és tagjelölteket képességüknek és az illető pártszervezetekre háruló feladatoknak megfelelő munkára.“ A Román Munkás Párt a felülvizsgálat során azért vívta ki a győzelmet, mert soha nem tévesztette szem elől, s a KV határozatában ismét a további pártépítő munka alapvető elveként szögezte le: „Amint arra a nagy Bolsevik Párt óriási tapasztalatai tanítanak, a pártba való felvétel kérdése és a párt sorainak tisztaságáról és munkás-összetételéről való gondoskodás — egész pártépítő politikánk talpköve."