Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-11 / 185. szám

6 PART ES PARTEPITES A PER­KAT­AI PÉLDA TS MUTATJA: ahol gyengítik a munkás-paraszt szövetséget — ott az ellenség kezét kell keresni Hol tart Perkáta a begyűjtésben? A perkátai párttitkár, Tálas József azt mondja: 80 százaléknál. A község­házán Bebessi vezetőjegyző szerint eddig 40 százalék gabonát gyűjtöttek be. Azért csak ennyit,­­mert „a dol­gozó parasztok már mind beadták, a hiányzó 60 százalékot pedig a kulá­­koknak kell majd beadniuk. (Az ada­tokból kiderült hogy a kulákoknak nem 60, hanem jóval kevesebb száza­lékot kell teljesíteniük a begyűjtési előirányzatból.) A földművesszövetke­­zetben végre pontosan megmondják: Perkáta a begyűjtésben 38 százalék körül tart , alaposan elmaradt. Az egész országban a dolgozó parasztok tízezrei kérik felvételüket a term­előcsoportokba, vagy készül­nek új csoportok megalakítására. Az adornyi járásban is (Perkáta ide tartozik) még a leggyengébb csoport­ba is számosan­ jelentkeztek már fel­vételre , a dolgozó parasztok közül. De itt, Perkátán a Dimitrov-csoportba ketten jelentkeztek, a Micsurin­­szcs-be nem kérte felvételét senki. A gépállo­más népnevelői sokat beszélgetnek az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tokkal. A gépállomás egyik népnevelő­­jének, Liliz elvtársnak, Faragó János, László Ferenc, Nagy elvtársiak pedig Hegedűs József és más dolgozó pa­rasztok is­­ elmondták, hogy belépné­nek a­ csoportba, ha „sok minden más­képp lenne’’ itt, a községben, a párt­szervezetben. De Tálas pántitkárt mindez nem nyugtalanítja. „Pillanat­nyilag" nem tudja ugyan, hogyan áll a csoportfejlesztés kérdése, van-e je­lentkező, de— mint mondja —: „Bí­zunk benne hogy az őszre lesz". így áll a csoportfejlesztés Perkáta köz­ségben. Mi a hibák, oka? Miért maradt el ennyire Perkáta? A pártszervezet rossz munkája a hibák egyik fő oka. A KV február 10-i határozatát, Rákosi elvtárs szavait nem szívlelték meg a községben. Kritikát mondani a párttagok­ sem igen­ mernek, itt még a régi jelszó járja: „Beszélni ezüst, hallgatni arany." A pártnapokon, gyű­léseken a dolgozó parasztok nem szó­lalnak fel: „Jól elmondta a Tálas elv­társ, minek még nekünk is beszélni?" Különben is — úgy mondják — köny­­nyen elveszik itt az embertől még a párttagsági könyvet is. Tavasszal tör­tént, hogy egy becsületes pártonkívüli dolgozó paraszt azt a „parancsot" kapta, hogy „az utcában szedje össze azoknak a pártkönyvét, akik elmarad­tak a tagdíjjal." El is vette a tagsági könyveket Tóth Istvántól, Fuchs Já­nostól, meg a többiektől. Ezek nem voltak elég öntudatosak, s kiadták il­letéktelennek legnagyobb értéküket, a tankönyvet Vitte Tálasnak a község­házára — mert a párttitkárt ott lehet megtalálni, nem a pártszervezetben. „Adja csak oda a könyveket a fő­jegyző elvtársnak, majd ő elteszi“ — intett Tálas. És sokan vannak olya­nok, mint Endrész Ferenc, Gubicza László, akik párttagok voltak, de egy darabig nem tudták fizetni a tagsági díjat, senki nem figyelmez-­­ tette őket — egyszer csak megszűn­tek párttagok lenni. Mind azt vallják: szeretik a Pártot, bíznak benne, he­lyesüli a Párt politikáját. Dehát: senki nem foglalkozik, törődik velük. Az embert, a párttagot nem becsülik itt meg, így apadt le a perkátai pártszerve­zet taglétszáma. A felszabadulás után az M­KP-nak 450 tagja volt. A párt­­szervezetnek most — pontosan nem lehetett megtudni — valahol száz és százötven között van a taglétszáma. A munkás-paraszt szövetség nemhogy erősödne itt, hanem éppen ellenkező­leg: gyengül. Többezer egyénileg dolgozó paraszt lakik a községben. És a pártszervezet vezetőségében van borbély, van cukrász,­­ de egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt egyetlen egy sincs. Az utóbbi időben 20—25-en kérték felvételüket a tagjelöltek­ közé. Köztük alig volt 3—4 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt. A jelentkezők közül felvettek egy tanítót, a jegyző felesé­gét, a népbolt pénztárosát, a község­háza egyik alkalmazottját és — egyetlen egy egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot. Nem vették fel például Pavlicsek Lászlót, aki mintagazda, elismert, becsült ember a faluban, föld­jét példásan műveli. Harcol a klerikális reakció ellen, nemrég le­leplezett egy gyalázkodó kulákot. Még a múlt év őszén kérte fel­vételét Tavasszal kérdezte Tálast, mi van a kérelmével. Tálas nevetett: „Azt már elégették valahol a kályhában,­ vagy bedobták a papírkosárba. Nem tartot­ták érdemesnek magát a felvételre■" Hogyan jelentkezhetnének hát ilyen körülmények között bizalommal a dolgozó parasztok a pártszervezetbe? Nemhogy távoltartják, hanem egyene­sen eltaszítják őket a munkásosztály oldaláról. Nem­ törődik a­ pártszervezet az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok­kal, nem neveli őket. A népnevelők — Tálas szavai szerint —: „állandóan dolgoznak". A valóságban — mint ahogy Schmauder elvtárs, a gépállo­­más­­pártvezetőségének tagja elmon­dotta — nem egyszer hiába kérték már a falusi pártszervezetet, hogy jöj­jenek velük felvilágosító munkát vé­gezni. Ha néha mégis kimennek néhá­­nyan a falusi pártszervezetből, akkor is inkább csak tanítók, alkalmazottak mennek népnevelő munkára, a dolgozó parasztokat nem vonják be eléggé a pártmunkába. Ezért van, hogy nem értik a dolgozó parasztok a begyűjtés jelentőségét, s na­gy az elmaradás. Ezért van az is, hogy kevesen akarnak itt belépni a termelőcsoportokba, a sok érdeklődő is vár a belépéssel: „Majd meglátjuk, hogyan alakul­’ Mit mutatnak a lények? A tények azt mutatják, hogy az ellenség rombol a perkátai pártszerve­zetben, az ellenség akadályozza az egész­séges fejlődést a községben. Tálas József „párttitkár’“, állatié­­vásárló is és tűzoltóparancsnok is. Mint állatfelvásárló, „jó" kapcsolata van a kulákokkal, kupecekkel. Tavasz óta Tálas csak egyszer ment el a Di­mitrov tszcs-be egy ünnepélyre. An­nál gyakrabban van Krizsány Lőrinc kulák-kocsmárosnál. Krizsány kuláknál jönnek össze rendszeresen dr. Mosonyi Zoltán B-tistázott jegyző, Pávolyi András nyu­gatos, volt ejtőernyős főhad­nagy (a volt malomtulajdonos veje), a Pesei kulákok és hasonlók. Nagyjából ugyanezek az emberek jár­nak „vendégségbe", „baráti beszélge­tésekre" P. Horváthoz, a hírhedt atom­­bombás paphoz is, aki Parragpusztán a gyermekeket hittanórákon szüleik,, népük, hazájuk ellen „nevelte” — amíg ki nem verték onnan a dolgozó parasztok. és Tálas a kulákok barátja megvédi barátait — a nép ellenségeit. Zimmer­­mann Ferenc hentest, kupecet addig védte a Népfront-bizottságban, amíg kimondták rá, hogy „nem is kutak''. Gecseg Imre kulákot arra biztatta, hogy írassa át földjének egy részét a lányára, aztán mindjárt „leveszik a kuláktistáról” őt is. Tálas méltó társa Faragó Mihály DÉFOSZ-titkár — Tálas tűzoltóparancsnok mellett ő is tűzoltó — aki csak úgy ad ki en­gedélyt a dolgozó parasztoknak, ha 20—30 forintot a kezébe csúsztatnak. Mindez a sok szenny egyetlen nap alatt került napvilágra. Nem kellett hozzá más, mint beszél­getni az emberekkel, a dolgozó parasztokkal, akik gyűlölettel és félelemmel nézték Tálas és társai kiskirálykodását. A járási párt­­bizottság ezt az egynapi munkát, a tömegek hangjának meghallga­tását mulasztotta el. Felelősség terheli a perkátai elvtár­sakat ,azért, hogy nem jelentették eze­ket a dolgokat előbb, de súlyos fele­lősség terheli a járási pártbizottságot az éberség nagyfokú elhanyagolásáért. Most végre megindult a vizsgálat. Tálas és társai fegyelmi elé kerülnek, nincsen helyük a Pártban és kor­rupt ügyeikért egyikük-másikuk rend­őrség elé is kerül. De ez már csak „tűzoltó­ munka", nem megelőzték, oltják a tüzet. A JB-nak előbb kellett volna felfigyelnie arra, hogy a párt­­szervezet az ellenség kezében van. Ha a pártbizottság rendszeresen ellenőrizte volna, hogyan hajtják végre a KV. Pártunk vezető szer­veinek határozatait, felvesznek-e a pártszervezetbe becsületes, egyéni­leg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat, hogyan állnak a begyűjtéssel, a termelőcsoportok fejlesztésével, ha megkérdezte volna a dolgozó parasztok véleményét , akkor sokkal előbb lelepleződik az ellen­ség. Komoly tanulság ez minden pártszer­vezetünk számára, ahol gyengítik a munkás-paraszt szövetséget, ahol a dolgozó parasztság legjobbjait távol­tartják a pártszervezettől, ott az el­lenség kezét kell keresni. Gál Pál Ak­ár mikor a HÉV Budatétény­­ről befut a Standard elé, Nagy Lászlóné meglátja az attól beljebb fekvő Pamuttextil-gyár bejárata előtt, Korea hatalmas térképét. A vörös raj­zon apró harci kocsikkal jelzi az üze­mi békebizottság reggelenkint — az előző napi jelentés alapján — a hadi­­helyzetet. Nagyné és a Tétényből be­járók megállnak egy percre a kapu előtt, szemlét tartanak. Tegu előtt állnak Kim­ Ir-Szen elvtárs tankjai. Hány nap még odáig? Nekünk kettő. Addig tart a koreai műszak. Nagy Lászlóné bélyegez a kapuban. Hatkor kezd, de háromnegyed előtt jár be mostantól. Hadműveleteit ké­szíti elő kezdésig: összeszedi a cérná­­zóktól a kész kápszokat. Ne késsen percet sem a kereséssel. Öt százalékot ajánlott fel Koreának. Szervezni kell a „támadást“ — a normát kell le­győzni. Hatra, nagy kosárral gyűjtött már anyagot. Rohamot vezényel. In­dít. A saját szavát nem hallja az em­ber, akkora mindjárt a csatazaj. — Kim­-Ir-Szen elvtárs — jelenti afB&l.amar —, a múlt héten még gyakran volt lőszerhiányom. Tudja, 24 kopszom van, arról orsózok, ezek az én ágyúgolyóim. Míg nem készí­tettem elő rendesen az anyagot, ha­mar kifogytam belőle és juthattam újat szerezni. Persze, ha elhagyom a gépet, az olyan, mintha az ön pa­rancsnoka Tegunál elkalandozna tá­madáskor ütegei mellől. Nálam öt perc alatt lejut a cérna a káoszról az orsóra és megáll a tüzelés, a gép. Mióta negyedórát szánok reggelen­­kint az előkészítésre, déli szünetig szakadatlanul szaladhat a szál. Én százalékot ajánlottam fel, de ezzel a kis újítással 7 százalék emelkedést értem el máris. tszázötven kiló cérnát küld át egy héten a szövődének. Ott ruhaanyag lesz belőle. Megérdemelt jutatom a begyűjtött búzáért, a meg­termelt lendkerékért, cérnáért. Ha sza­kad a szál, megáll az orsó, szövet se lehet belőle ott szeb­ben, a kattogó szövőszékeken. Nagy elvtársuné párt­­bizalmi. Gyakran akadna dolga a töb­biekkel, magyarázni, kell valamit, vagy ellenőrizni. ’ Egy teljes órát vett el tőle a műszak előtt az ilyesmi: csak­nem 8 kiló nyereség­ez hetenként az imperialistáknak. Nagy elvtársam most áttette pártmunkáját m­unkaidőn­­kívülre. Ott sétál szüntelenül 24 ütege előtt. Ha az egyik elhallgat — el­szakad a cérna —, már köti is le a csomót és szórja tovább az ellenségre a pusztulást, a fehér fonalat." Ha ki­fogy az anyag a káoszról, azonnal cserél. Ne legyen gépállása. — Kim-Ir-Szen elvtárs — jelenti —, mi is támadunk. Ellenségünk az avult, a régi. A laza norma. Bizto­síthatom, elvtárs, hogy mi is kiker­getjük az ellenséget. Az ön hős népe azért győz, mert egész szivével sze­reti hazáját, egész szivével gyűlöli az ellenséget. Ezért fegyelmezett az ön hadserege. Mi is megszilárdítjuk a mi fegyelmünket, elvtárs. Nem törhetnek be a mi arcvonalunkon sem, se ágyú­val, se belső bomlasztással, se a terv­fegyelem lazításával. Az ön népének példája is tanít bennünket, fokozza erőnket, harci készségünket. Ha Korea elesne, felbátorodna ellenünk a tá­madó. Ha mi meggyengülnénk, Ko­reára is nagyobb erővel rohanhatná­nak az imperialisták. Úgy látom én ezt, mint tétényi házunk kerítését. Hiába erős az egyik oldalán, ha a másikon bedől. Ott jöhetne be akkor a tolvaj, elvil­etné fáim gyümölcsét. Ezért is küldtünk Koreába tábori kór­házat. Ezért is mérünk a Koreai Hé­ten döntő csapást a régi normákra. Legyen szilárd köröskörül a mi kerí­tésünk, sehol ne találjon rajta rést a rabló. P­ákosi elvtárs pőréről olvas estén­ként, ha a gyerek már alszik. Bizony, sokszor fáj a szíve, miért is nem látott már akkor tisztán az egész magyar munkásság, hogy megvédte volna Rákosi elvtársat a rablók kezé­től. Akkor is a Szovjetuniónak kellett segítségünkre sietnie. Milyen élet is volt az! A magunkfajta egyszerű em­ber belesüppedt a maga mindennapos nyomorúságába, nem érdekelte még a saját sorsa sem. A munka tehere volt, kényszer, szenvedés.­ Most már sokat tudunk az életünkről, áldozatkészek is tudunk lenni, ha kell, mert munkánk­nak célja, értelme van. Nagy elvtársnő látja: ő is egyike annak a sokszázmil­­lió dolgozó embernek, aki harccal éri el jobb életét. Tud már sok mindent a Szovjetunióról, Lengyelországról, Kí­náról, ismeri az olasz, a vietnami nép harcát is. Ha elszakad a szál és bele­keveredik az orsón a többi közé, ujjá­val már úgy tapint rá, hogy azonnal jelenthetné: — Kim-Ir-Szen elvtárs, összekötöt­tem a szálat, de ismerem már az ösz­­szefü­ggéseket Korea és Magyarország, között is. Mi, asszonyok, függetlenül életkorunktól, fiatalok­­ vagyunk vala­mennyien, hiszen csak a felszabadulás óta nyílt ki a szemünk, csak azóta lá­tunk túl a magunk szűk körén. Nézze meg az én pártcsoportomat. Baloghné 30 kilós többtermelést ajánlott fel a Koreai Hétre, Verébné, Heréder Róza, Frézné tizet-tizet. Azelőtt azt se tud­tuk, hogy Korea a világon van. Sztálin elvtárs serege hozta el nekünk a tu­dás lehetőségét. Nem mi harcoltuk ki szabadságunkat, de mi­­ védjük már meg, fejlesztjük, terebélyesítjük. Tu­dom, hogy az ön népe is így megy előre. Boldog és büszke vagyok, hogy megláthatom: a világon minden dol­gozó sorsa szorosan összefügg egy­mással. Holnapra — tudom — a tér­kép a koreai csapatok újabb hősi har­cairól ad jelentést. Mi, pamuttextil­beliek is haladunk előre holnap. A ko­reai nép harca és a mi koreai műsza­kunk egy és ugyanaz. Csak együtt győzhetünk. Rám is számíthat, Kim­ Ir-Szen elvtárs. - - MÁTÉ GYÖRGY: Nagy László­ győzelmi jelentése Kim­ Ir-Szen elvtáásnak SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 AUGUSZTUS TI A ROMÁN MUNKÁS­PÁRT TAGSÁGÁNAK FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL Nemrégiben ért véget a­ Román Munkás Pártban a tagság felülvizsgá­lata. Az egyre élesedő osztályharcban a kommunista pártok mindenütt fo­kozott harcot vívnak a párt sorainak tisztaságáért, a partba befurakodott ellenséges elemek eltávolításáért. En­nek a harcnak sztálini vezérelve min­denütt az, hogy a Párt erősödik, ha megtisztítja magát az ellenséges, op­portunista elemektől. A párttagság felülvizsgálata különösen széleskörű és mélyreható munka volt a népi de­mokráciák országaiban, ahol a kom­munista pártok a kormányzó pártok, amelyekbe törtető, karrierista elemek tömegével igyekeztek behatolni a fel­­szabadulás után, s amelyekbe sok kispolgári, opportunista és tudatosan ellenséges elem került a szociáldemo­krata pártokkal való egyesülés során is. Különösen széleskörűnek és mélyre­hatónak kellett lennie a felülvizsgá­latnak abban az időszakban,, amikor az imperialisták is különösen nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a béke­harcot vezető kommunista pártokba becsempésszék ügynökeiket és fokozott romboló tevékenységre serkentik a már korábban elhelyezett kémeiket. A párttagság felülvizsgálata a Ro­mán Munkás Pártban 1948 novembe­rében kezdődött meg és mintegy más­fél évig tartott, 1950 májusában feje­ződött be. A felülvizsgálat tapaszta­latait és a további teendőket az RMP Központi Vezetőségének ez év július végén hozott határozata foglalta ösz­­sze. A felülvizsgálat eredménye: az RMP jelentős győzelme, a Párt szer­vezeti és politikai megerősödése, a tömegekkel való kapcsolatának meg­szilárdulása lett. De ezt a győzelmet kemény harcokban kellett kivívniuk a romániai elvtársaknak. Az osztály­­ellenség megpróbálta felhasználni­­a felülvizsgálatot arra, hogy becsületes párttagokat bemocskoljon, félrevezesse a felülvizsgáló bizottságokat, vagy megfélemlítse azokat. A jassy-i járás­ban a kulákok meggyilkolták a felül­vizsgáló bizottság egyik tagját,, a timisi járásban egy mezőgazdasági munkást öltek meg, aki — mint pár­tonkívüli aktíva — tevékenyen rés­zt­­vett a felülvizsgáló bizottságok mun­kájában. Az ellenség gyilkos dühre gerjedt, mikor látta, hogy­ a felülvizs­gálat hogyan erősíti meg a Pártot és a proletárdiktatúra egész rendszerét Romániában, mikor" látta, hogy az RMP ezzel a lépéssel ismét közelebb került nagy példaképünkhöz, a Bolse­­­vik Párthoz. De a legdühödtebb ellenséges táma­dások sem tudták megakadályozni a sikert. A felülvizsgálatok során a pártapparátusban dolgozó munkások arányszáma 53-ról 64 százalékra nőtt, az államapparátusban dolgozóké 22,4-ről 40 százalékra emelkedett. A munkásosztály soraiból 40.000 új ká­dert emeltek ki párt- és állami vezető tisztségekre. A Párt taglétszáma jóval több mint 900.000-ről 720.000-re csök­kent, — mintegy 192.000 párttagságra méltatlan elemet távolítottak el a felül­vizsgálat során — és a Párt szociális összetétele megjavult, a győzelmes, forradalmi munkásosztály súlya a párttagságon belül általában, de külö­­­­nösen a vezető pártszervezetekben je­­­­lentősen megnövekedett. A siker szá­mokban ki nem fejezhető tényezőit részben a saját tapasztalataink alap­ján is elképzelhetjük: az RMP tag­sága megedződött ebben a harcban, forradalmi ébersége fokozódott, a kri­tika és önkritika szelleme, a belső pártdemokrácia és a pártszerűség megerősödött. Fokozódott a párttag­ság érdeklődése a tanulás, a politikai és ideológiai kérdések iránt. Az RMP tömegkapcsolatai jelentős mértékben megerősödtek a felül­vizs­gálat során. Megerősödtek azért is, mert a Párt és az államapparátus számos olyan dolgozóját menesztet­ték állásából, akik nem voltak méltók a nép bizalmára, bürokratákká váltak s tevékenységükkel elszigetelték­­ a Pártot a tömegektől. De megerősödött a Párt és a tömegek közti kapcsolat azért is, mert a munkásosztály, a vá­rosi és falusi dolgozók széles tömegei tevékenyen részt vettek a Párt meg­tisztítására és megerősítésére irányuló munkában. A Párt felhívására — mintegy pártonkívüli aktívaként — több, mint 200.000 dolgozót küldtek a tömegek, hogy vegyenek részt a fe­lülvizsgálásban. Ezek a pártonkívüli dolgozók részt vettek a felülvizsgálat­tal kapcsolatos ügyűléseken és segí­tettek a párttagságra méltatlan, tisz­tességtelen elemek leleplezésében. „Ez különösen jelentős politikai sikere Pár­tunknak" — állapítja meg az RMP KV-határozata. Gheorghiu Dej elvtárs, az RMP főtitkára hangsúlyozta, hogy amikor a munkások bizalma és tisz­telete a Párt iránt megnövekedett, ugyanakkor, „a felülvizsgálat eredmé­nyeképpen, számos helyen fokozódott a dolgozó parasztság áramlása a kol­lektív gazdaságokba és új kollektív gazdaságok alakultak.” Az RMP a felülvizsgálat befejeztével sem tekinti befejezettnek a Párt sorai­nak tisztaságáért folytatott küzdelmet. A felülvizsgálatról szóló központi veze­tőségi határozat megállapítja, hogy a Párt társadalmi összetétele most sem kielégítő — mert a párttagságnak csupán 42 százaléka munkás — és cé­lul tűzi ki a Párt elé, hogy a követ­kező két-három esztendőben az egész párttagságban 60 százalékra emeljék a munkások arányszámát. A határozat mintegy felerészben az új párttagok felvételének módjával foglalkozik,­­ és ugyanakkor leszögezi: a Pártnak a to­vábbiakban is kötelessége, hogy rend­szeresen eltávolítsa a soraiban még a felülvizsgálat után is bennmaradt inga­dozó, kispolgári, vagy ellenséges ele­meket, akik nem érdemlik meg a párt­tag magasztos címét. A Pártban sok passzív elem van — hangoztatja a határozat —,­ akik nem sajátítják el a Párt politikáját, nem vesznek részt rendszeresen az alapszervezet ülésein, a pártmunkában. A pártszervezeteknek külön kell foglalkozni ezekkel a becsü­letes, de elmaradottabb párttagokkal. Azokat, akik minden megadott segít­ség ellenére sem emelkednek a meg­felelő színvonalra,­­ vissza kell minő­síteni tagjelöltté. Az RMP KV határozata a felül­vizsgálattal és a tagfelvétellel kap­csolatban egyaránt hangsúlyozza: „A Párt társadalmi összetételének szabá­lyozását semmi esetre sem szabad mechanikus módszerekkel véghezvinni, olyan módszerekkel, mint például a feladatoknak semtről, naptár szerinti kijelölése. A társadalmi összetétel sza­bályozásának nem szabad kampány telleget öltenie. Ez állandó feladat, amelynek szorosan egybe kell kapcso­lódnia a pártszervezetek egész mun­kájának megerősítésével." A párttagok felvételénél magas kö­vetelményeket­­támaszt az RMP. A fel­vételnél előbb­­ az ajánlásokat kell alaposan megvizsgálni. A tagjelölti időt nagyipari munkások részére'6­ hó­­napban, kisüzemek munkásai, szegény­parasztok és kollektív gazdaságok dol­gozói részére egy évben, más társa­dalmi rétegekből jelentkezők számára másfél évben állapították meg. Az ajánlók száma is — ennek megfele­­lően — 2-től négyig emelkedik. A Párthoz legközelebb álló pártonkívüli dolgozókból erős pártonkívüli aktívát szerveznek, amelyek tagjai „tanácsadó­­szavazati joggal" részt vesznek az alapszervezetek nyílt pártülésein. A pártonkívüli aktívába a felvétel a munkahelyi pártszervezet vezetőségé­nek határozatával, két párttag ajánlá­sára történik. A határozat szerint a vezető aktivistáknak személyesen kell foglalkozniuk a Pártba való felvéte­lek kérdésével, a felvetteket meg kell ismerniük, mert „csak így oszthatják be­ az Párttagokat és­ tagjelölteket képességüknek és az illető pártszerve­zetekre háruló feladatoknak megfelelő munkára.“ A Román Munkás Párt a felülvizs­gálat­ során azért vívta ki a győzel­met, mert soha nem tévesztette szem elől, s a KV határozatában ismét a további pártépítő munka alapvető el­veként szögezte le: „Amint arra a nagy Bolsevik Párt óriási tapasztala­tai tanítanak, a pártba való felvétel kérdése és a párt sorainak tisztaságá­ról és munkás-összetételéről való gon­doskodás — egész pártépítő politi­kánk talpköve."

Next