Szabad Nép, 1950. november (8. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-04 / 257. szám

­ A szakmák legjobbjai a vasiparban A nehézipari minisztérium jelentése Nagy kitüntetés éri legjobb dolgozóinkat a dicsőséges Októberi Forra­dalom évfordulójának ünnepén. Ebből az alkalomból tüntetik ki minden ipar­ágban a szakmák legjobb dolgozóit. E büszke címért folyó verseny első öt helyzettje oklevelet kap, az első helyezettet pedig pénzjutalomban is részesítik. Az okleveleket, a pénzjutalmakat november 6-án, az Októberi Szocialista For­radalom tiszteletére rendezett ünnepségeken osztják ki. Az alábbiakban közöljük a nehézipari minisztérium jelentését a vasipari szakmák legjobbjairól. CSÚCSESZTERGÁLYOSOK 1. Muszka Imre (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek), Kossuth-díjas esztergályos. Magyarországon eddig nem alkalmazott metszési sebességet ért el. A nehézipari minisztérium meg­bízásából 42 üzemet látogatott meg és 1050 dolgozó részére adta át munka­módszerét. Munkamódszerének át­adása nyomán számos új sztahanovista fejlődött ki. 2. Kasztinger József (Egyesült Izzó). 3. Horváth Ede (Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, Győr). 4. Bordás András (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 5. Gábor József (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). 6. Juhász István (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). ELŐRAJZOLÓK 1. Jászai József (DIMAVAG, Diós­győri Gépgyár). Selejtm­entesen dolgo­zik. Mint brigádvezető igen jó mun­kát végez a szocialista munkaverseny­ben. Dolgozó társainak állandóan át­adja munkamódszereit. Már jövő évi tervét teljesíti. Az új normával átla­gosan 208 százalékot teljesít. 2. Lukács János (Budapesti MÁVAG). 3. Sziklai Imre (MÁVAG Kohászati Üzemek, Diósgyőr). FOROSOK I. Takács Antal (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). Munkafegyelmével példát mutat dolgozótársainak. Az új normával átlagosan 174 százalékot tel­jesít, selejtmentesen dolgozik. 1951. évi tervén dolgozik. Az üzem legjobb egyéni versenyzője. Több újítást ve­zetett be, munkamódszereit rendszere­sen átadja. 2. Babos János (Ganz Vagongyár), 3. Gerbin László (Ganz Hajógyár). 4. Biszkó Bertalan (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). 5. Csőregi Márton (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). GÉPÉSZEK I. Poóz& László, turbinagépész (Aj­kai Erőmű). Példamutató munkát végez a munka versenymozgalomban. Techni­kai ébersége példaképül szolgál. Saját hibájából eredő üzemzavara nem volt. 2. Radnai III. József turbinagépész (Bánhidai Erőmű). 3. Monos László, turbinagépész (Tatabányai Erőmű). 4. Titkos Ferenc, turbinagépész (Mátra­­vidéki Erőmű). 5. Bárány Mihály, tur­binagépész (Kelenföldi Erőmű). GYALUSOK 1. Ploker Ignác (Egyesült Izzó. A Munka-érdemrend bronzfokozatával tüntették ki. Munkája példamutató a versenymozgal­omban. Többszörös újító és rendezett normáját átlagosan 215 százalékra teljesíti. Fiatal szaktársainak munkamódszereit átadja. 2. Földvári Antal (Fémáru- és Szerszámgépgyár). 3. Soltész Károly (Ózdi Kohászati Üze­­mek). 4. Strasszer József (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). 5. Karászi Béla (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). HEGESZTŐK I. Link Béla (Ganz Hajógyár). Dara­bos munkán serejtmentesen dolgozik. Több újítása van. Munkamódszereit dolgozó társainak átadja, két szaktársa ezáltal 29 százalékkal tudta teljesítmé­nyét emelni. Új normáját átlagosan 148 százalékra teljesíti. 2. Kocsányi László (Rákosi Mátyás Vas- és Fém­művek), 3. Formann Sándor (Háztar­tási Eszköz és Bádogárugyár), 4. Juhász János (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 5. Hajsza Józsefné (Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, Győr). KÖNNYŰHENGERÉSZEK 1. Lengyel István (Magyar Rézhen­gerművek). Élenjár a munkaverseny­­mozgalomban, hároraízben nyerte el az üzem legjobb teljesítményű dolgozójá­nak vándorzászlóját. Újítása évente 10.000 forint megtakarítást jelent nép­gazdaságunknak. Áfrika­ mód­szerét mun­katársainak rendszeresen átadja. Ren­dezett normával 0,08 százalék felejt mellett átlagosan 114,4 százalékos tel­jesítményt ér el. 2. Kormos József (Borsodnádasdi Lemezgyár). 3. Schmidt Gáspár (Kőbányai Aluminiumhenger­­mű). 4. Jenei Károly (MASZOVAL Székesfehérvár). NEHÉZHENGERÉSZEK 1. Komoróczki József (Ózdi Kohá­szati Művek), ifjúmunkás brigád­­vezető. A hengersorok kihozatalát nagymértékben em­elte. A betét csök­kenésével három hónap alatt több mint 100.000 forintot takarított meg. Selejt­­jét 1,6 százalékról 0,1 százalékra csök­kentette. A munka jó megszervezésével biztosította a kemence állandó meleg­anyagellátását és így a melegítésre szánt időt lecsökkentve, ezt is henge­relésre használta ki. Munkamódszerét két munkatársának adja át. 2. Litkó Dezső (MÁVAG Kohászati Üzemek). 3. Koszip Kálmán (Ózdi Kohászati Üzemek). 4. Bódi Béla (Ózdi Kohá­szati Üzemek). 5. Négyesi István (MÁVAG Kohászati Üzemek). KARUSSZELESZTERGÁLYOSOK I. Pruzsinszki József (Ganz Vagon­gyár). Húsz év óta nagyméretű mun­kadarabokon dolgozik. Selejtmentes munkát végez. A gyár egyik legjobb szakembere, jelenleg két nagyméretű karusszelpadon végzi munkáját. Több észszerűsítést és újítást vezetett be. Munkamódszereivel rendszeresen meg­ismerteti szaktársait is. A gyorsvágás kidolgozásában tevékenyen részt vesz. Átlagos teljesítménye 113,7 százalék. 2. Lugosi Ede (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). 3. Szabó János (Győri Va­gongyár). 4. Fényszarusi Tibor Hof­­herr Traktorgyár). KAZÁNFŰTŐK 1. Csorba István (Bánhidai Erőmű). A kazánfűtők egyéni mozgalmának kez­deményezője volt és ma is élenjár. Mind a kazánkihasználás, mind a hő­mérsékletet, valamint a gőznyomást a legkisebb salakégető mellett a legked­vezőbb értékben tartja s ezáltal ha­vonta körülbelül 10 000 forint megtaka­rítást ér el. 2. Vízi József (Ajkai Erő­mű), 3. Miskolci József (Tatabányai Erőmű), 4. Szabó II. Ferenc (Mátra­­vidéki Erőmű), 5. Magyar József (Aj­kai Erőmű). KOVÁCSOK 1. Ökrös Illés (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). Új normáját átlagosan 145 százalékra teljesíti, munkamód­szereit átadja dolgozó társainak. Sel­ejl­­mentesen dolgozik. 2. Steller János (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek), 3. Miklós Lajos (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár), 4. Sági László (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr), 5. Csira Dénes (Magyar Acélárugyár). LAKATOSOK 1. Bárnai Mihály (DIMAVAG, Diós­győri Gépgyár). Mint brigádvezető, példamutató munkát végez. A műhely vándorzászlaját többízben elnyerte. Munkamódszereit rendszeresen átadja. Normáját átlagosan 128 százalékra tel­jesíti. 1951. évi tervén dolgozik. 2. Szívós Pál (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek), 3. Henter Géza (MÁVAG Kohászati üzemek, Diósgyőr), 4. Vicc János (Ganz Hajógyár), E. Tóth Ferenc (Ganz Villamossági-gyár). MAGKÉSZ­ITŐK 1. Jinosik­ János (Ganz Hajógyár) Új normáját átlagosan 160 százalékra teljesíti, selejtmentesen. Munkamód­szereit dolgozó társaival ismerteti s ez által azok is 100 százalékon felül telje­sítenek. 2. Dévai Antal (Magyar Va­gon- és Gépgyár, Győr), 3. Andó Lászlóné (Rákosi Mátyás Vas- és Fém­művek), 4. Fonztner Károlyné (Rákozi Mátyás Vas- és Fémművek). MAROSOK I. Sztankovics János (Egyesült Izzó). Az izzógyártáshoz szükséges, nagy automatagépek szivattyúházainak ösz­­szes alkatrészeit marja. Selejtmentes, minőségi munkát végez. A munkaver­senyben mint egyéni versenyző és mint brigádvezető szaktársainak példát mutat. Rendszeresen átadja munka­­módszereit. Rendezett normájával átla­gosan 165 százalékos teljesítményt ér el. 2. Mezei Simon (Telefongyár). 3. Denke Gyula (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 4. Kovács Jenő (Buda­pesti MÁVAG). 5. Makrai János (Bá­niéri Bányagépgyár). MŰSZERÉSZEK 1. Varga Ferenc (Ganz Kapcsolók és Készülékek gyára). 1951. évi tervén dolgozik, selejtmentes munkával havi átlagban 356 százalékos teljesítményt ér el új normájával. Jó eredményt ért el az anyagmegtakarítás terén. 2. Széll Kálmán (Hegesztőkészülékek gyára). 3. Tóth Lajos (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 4. Kádár Gyula (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 5. Szabó Bálint (Orvosi Műszergyár). OLVASZTÁROK I. Margóczi István (MÁVAG Kohá­szati Üzemek főolvasztára). A sztaha­novista munkamódszereket először al­kalmazta a vaskohászatban. Ő vezette be elsőizben a gyorsolvasztást. Munka­­módszere tette lehetővé üzemében az átlagidő nagymértékű csökkentését és a fajlagos kihozatal növelését. Az üzem elmaradó brigádjaival rendszeresen fog­lalkozik és munkamódszereinek átadá­sával az élenjárók színvonalára hozza ezeket. 2. Ördög Sándor (Rákosi Má­tyás Vas- és Fémművek), 3. Mislóczky Mátyás (MAVAG Kohászati Művek). 4. Horváth István (MAVAG Kohászati üzemek). 5. Cs. Kalács József (Ózdi Kohászati Üzemek). FORRASZTAROK 1. Gácsi István (MAVAG Kohászati Üzemek). Selejt­jét 0.46 százalékról 0.29 százalékra csökkentette. Élenjár az anyagi akarékossági mozgalomban. A második félévben 46 000 kal­to gázt és 10.000 kiló olajat takarított meg. Ú­jí­tása 40.000 forint évi megtakarítást jelent. 2. Turcsányi József (Ózdi Kohá­szati Üzemek). 3. Lukács Béla (MAVAG Kohászati üzemek). 4. Makróczi Sán­dor (A MAVAG Kohászati Üzemek). 5. Becsi Bereki Antal (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). ÖNTÖK 1. Beck Károly (Rákosi Mátyás Vas­és Fémművek). Átlagos teljesítménye 163 százalék, amelyet a munka jó megszervezésével és a brigádmunká­ban való részvételel ér el. 2. Vágh Lipót (Ganz Hajógyár). 3. Eszlinger József (Újpesti Vasöntöde). 4. Kovács M­hály (Láng Gépgyár). 5. Szántó Béla (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). SZERELŐK 1. Litvin József (DIMAVAG, Diós­győri Gépgyár). Az esztergapad Cor­­ton-szekrény­ szerelésének kiváló szak­embere. Jövő évi tervét teljesíti, több­szörös újító. Tevékenyen kiveszi részét a tanulók szakmai neveléséből. Új normáját havi átlagban 213 százalékra teljesíti. 2. Trebsz Olga (Egyesült Izzó). 3. Erős István (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). 4. Kutrusz József (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). 5. Molnár Jenő (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). SZERSZÁMKÉSZÍTŐK ÉS IDOMSZERÉSZEK 1. Riszl Dezső (Kalibergyár) szer­számlakatos ifjúmunkás. Szakmai tu­dását állandóan fejleszti, három újítása van. Új normával átlagosan 200 száza­lékot ér el. 2. Újvári József (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). 3. Jónás István (Orvosi Műszergyár). 4. Liener Imre (Rákosi Mátyás Vas- és Fémmű­vek). 5. Horváth István (Magyar Acél­­árugyár). VÉSOSOK 1. Gödöny György (Fémáru és Szer­számgépgyár). Sztahanovista, minőségi munkát végez. Rendszeresen átadja munkamódszerét szaktársainak, az át­­képzésök oktatásában is részt vesz. Új normájával átlagosan 185 százalékos inj.skinfényt ér el. 2. Frei Ottó (Roes­­semann és Starmatta). 3. Pataki István (Magyar Vagon- és Gépgyár, Győr). November 7-én kitüntetik a mezőgazdaság számos kiváló eredményt elért dolgozóját A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 33. évfordulóján, november 7-én kitüntetik a mezőgazdaság kiváló eredményt elért számo­s dolgozóját, akik a növénytermelés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat vég­rehajtása során, valamint az állat­­tenyésztő munkában kitűntek sikeres munkájukkal. A nagy évforduló tiszte­letére 88 mezőgazdaságban dolgozót tüntetnek ki, köztük a mezőgazdasági tudomány érdemes munkásait, a ter­melőszövetkezeti tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat, gépállomási és állami gazdasági dolgozókat. A kitün­tetettek kiváló teljesítményeik elisme­réseképpen a Munkaérdemrend külön­böző fokozatait kapják meg. Kitüntetésben részesülnek azok a falusi dolgozók, akik növénytermelé­sünk fejlesztése során szorgalmas és szakszerű munkával, korszerű talaj­­műveléssel és növényápolással, a Párt és a kormány útmutatásainak végrehajtásával magas termésered­ményt értek el kenyérgabonából, kukori­cából, gyapotból, vagy más egyéb növé­nyekből. Hasonlóképpen kitüntetik az állattenyésztés különböző ágazatában kiváló eredményt elért termelőszövet­kezeti tagokat, állami gazdasági dol­gozókat, akik az állomány mennyiségi és minőségi fejlesztését különösen elő­segítették. A gépállomások dolgozói közül elsősorban azokat tüntetik ki, akik gondos, jó minőségű talajmunká­val jelentősen hozzájárultak a maga­sabb terméshozam eléréséhez. » Dicsőség Sztálinnak, a magyar nép kiszabadításának, a győzhetetlen békeként vezérének! Mi is felelősek vagyunk a hasa erősítéséért — nem mar­adhattunk el a törvénykiadás­zól! VALAMELYIK KAP a falv­nkbeli MNDSZ nagy feladattal tisztelt meg engem. Azt mondták, hogy menjek el az esti kisgyűrlésre és beszéljek az em­bereknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Hirtelenében bizony nem is tudtam, mihez fogjak. Hiszen olvastam én sokat azokról a dicsőséges na­pokról, amikor a nagy Lenin és Sztálin letörték a nép kezéről a bilincset és megalkották a dolgozók hazáját, a Szovjetuniót. Akkor lett ott ember az ember, mert addig a munkásnép és a dolgozó parasztság nem volt mást, mint pénz­szerző eszköz az urak kezében: ameddig lehetett, kibaszni..iák, az'c­n meg eldobták. Ezt mind tudom is. Csakhát mégis belémállott a félsz. Egyszerű parasztasszony létemre hogyan beszéljek a sok embernek. Nem is vagyok, tagja Pártunknak, hátha valamit nem jól mondok, talán még ki is nevetnek. Ezen gondolkoztam és egy szárcsak eszembe jutott, hogy a mi Sietünk a felszabadulás előtt éppen olyan volt, mint az oroszországi népek élete a cár idején. Merő nyomorúság, semmi más. Az én férjem is napszámba járt a fa­telepre, reggel ötkor télen-nyáron elment hazulról, este 11 előtt sohasem jött meg. Mégse tudott annyit megkeresni, hogy valahogy is élhettünk volna. Ne­kem is napszámba kellett járni, hol mosni-vasalni, hol kapálni. Másképp még a Gyula gyerekünket se tudtuk volna jóllakatni. Sokszor elnéztem a fényes boltokat, a sok finom holmit a kirakatokban. Arra kevesen mertek gondolni, hogy odaálljanak az urak elé: én is ember vagyok, nekem is jár valami az életből, legalább a mindennapi kenyér, meg egy kis emberség. AMIRE NEM IS GONDOLHATTAM, az beteljesült. A Szovjet Had­sereg a mi népünket is felszabadította és mi is emberek lehet­tünk. 1945-ben hat hold földet kaptunk, van benne egy darab szőlő meg gyümölcsös is. A férjemet mintha kicserélték volna. Megjött a kedve az élethez, nekiadta magát a munkának. És nem hiába. Megélhetésünk mellé még nagy tisztesség is ért bennünket. Férjemet múlt vasárnap beválasztották a helyi tanácsba. Gyula fiam pedig, akit azelőtt olyan keservesen nevetgettünk, katona lett. Iskolán van és a jövő esztendőre tiszt lesz belőle. Az élt fiamból! Ezt úgy sorra vettem magamban és azt mondtam: Balogné, erről be­szélt a kisgyűlésen. Arról, hogy a mi szabad, szép életünk, boldogulásunk, a férjem jókedve, a fiam jövője mind abból született, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomból. Köszönjük meg mindnyájan a szovjet népnek, a drága Sztálinnak, hogy ők már akkor ringatták a mi új hazánk bölcsőjét. Elmond­tam a férjemnek, is, hogy mire gondoltam. Aztán úgy beszéltük meg, hogy a mi nagy hálánkat nem elég csak szóval megmondani Tennünk kell valamit, amivel meg tudjuk­­mutatni, hogy az van a szívünkben is, ami a beszédünk­ben. De mi legyen az? A férjem csak mosolygott: megmondta Rákosi Mátyás, hogy mi ta falun a tennivaló. Elmaradtunk egy kicsit a terménybeadással, hát ki kell köszörülni a csorbát. Összenéztünk, ez bizony nekünk is szól. Teljesítettük már beadási kötelességünket, a kenyérgabonát több mint 200 százalékra, de a kukoricáról szépen elfeledkeztünk és készülhetnénk-e nyu­godt lélekkel a nagy ünnepre, ha kötelességünket nem egészen teljesítettük? Nem. Férjemmel azon nyomban zsákokba mertük a beadásra való 180 kiló kukoricát és bevittük a földművesszövetkezet raktárába. Ezzel minden be­adási kötelezetségü­­knek­ eleget tettünk MEG A VACSORA IS JOBBAN ESETT AZNAP. Hiszen nem egysze­rűen 180 kiló kukoricáról volt szó, hanem a haza iránti kötelességről. Mi lenne, ha én se adnám be a terményt, más se adná be és a mi államunknak nem lennének meg a szükséges készletei. Mindnyájan felelősek vagyunk azért, én is, a férjem is, hogy a hazának mindene meglegyen. Mi nem vesszük a lelkünkre, hogy a haza ne legyen erős. Legyen erős, nagyon erős, hogy a legeszeveszettebb háborús gyújtogatónak is elmenjen a kedve attól, hogy bétánk kössön. Sokat dolgoztunk a hat holdon, nagyon sokat, hogy szépen élhessünk. Én asszony vagyok, még nem volt a kezemben fegyver, de ha az imperialista gyilkosok a hazához akarnának nyúlni, meg­tanulnék bánni a puskával. Ott lennék a fiam mellett, akiből nemsokára a néphadsereg tisztje tesz. Erről van szó és most már tudom, hogy mit mondok a kisgyűlésen. Azt mondom, hogy cselekedjünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére, erősítsük a béketábort, amelyet a nagy Szovjetunió vezet, és aki a mi falunkban még elmaradt a beadással, november 7 előtt pótolja a mulasz­tást. A ki­sgyűlés után férjemmel együtt házról házra megyünk, először a szomszédokat vesszük sorra, azt szeretnénk, hogy új életünk születésnapjára senki se legyen terménnyel adóm az államnak. Balog Imréné Törökbálint, Munkácsy Mihály­ utca 10. Madarasi István 16 holdas paraszt névnevelő munkává­ is segíti a h£csvüitést Madarasi István középparaszt Alsó­­szentivánon. 16 holdon dolgozik. Hogy milyen jól, azt a falubeliek tudnák megmondani. De nemcsak a földjén dolgozik; igazgatósági tagja a föld­­művesszövetkezetnek, a feleségével együtt — az asszony az MNDSZ-n­ek is vezetőségi tagja. Madarasi István két dologra büszke: az egyik az, hogy 9 éves kisleánya a legjobb tanuló, nagyon jól rajzol, mérnök akar lenni. A másik az, hogy megbecsült gazda a faluban és bár pártonkívüli, szavát és tanácsát meghallgatják a Pártban is. Nagy megtiszteltetés ez, méltó is akar lenni erre. — És most látom, hogy mi a jó és hol a helyem. Énnekem ez a mai vi­lág kell és megvédem mindenképpen, ha arra kerül a sor. Csak egy-két éve tudom még, hogy mi is november 7, hogy­ mi is az Októberi Forradalom. Már látom, az én életem nem az ég­ből hullott. Annak az eredménye ez is, hogy a Szovjetuniótól megkaptuk a szabadságunkat. Madarasi István azt vállalta, hogy népnevelő munkával segíti elő a falu termelési és begyűjtési munkáját november 7 tiszteletére. Volt, aki azt mondta: be tudjuk fejezni a terménybeadást, a krumpli kivételével. Madarasinak más a véleménye. „Akkor ünneplünk november 7-én a jól végzett munka tudatában, ha a begyűjtést fokozzuk.“ Nem lehet a krumpli sem kivétel. Nem igaz az, hogy olyan rossz termésünk volt krumpliból. Itt csak arról van szó, hogy vannak, akik kényelmeskedve szeretnének a feladat elől valahogy kitérni. De nincs olyan, aki ne értené meg, hogy nem játszadozás, nem virtuskodás ez a mi részünkről, ha­nem arról van szó, hogy becsülettel és gyorsan kell befejezni ezt a dol­got, és az ő egyéni vállalása? — Mert ő persze, ezt magára is vállalta az őszi szántást és a termény­beadást — és teljesítette már két nap­pal ezelőtt. Ha elmaradunk, a mi ba­junk, ha előljárunk, a mi dicsőségünk. A magunk gazdái vagyunk, ennyit meg kell tennünk és meg is teszünk. A KOHÁSZAT, VAS- ÉS GÉPIPAR KIVÁLÓ MÉRNÖKEI­­ Mausz Péter (Diósgyőri Gép­gyár): A melegüzemek helyes munka­megszervezése és irányítása nagymér­tékben munkájához fűződik. A meleg­üzemek anyagellátását kiválóan bizto­sította és ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy előirányzatukat túlteljesíthessék és éves tervüket idő előtt befejezhes­sék. Több újítása van, amelyek közül kiemelkedik a hőkinyerési eljárás és az abroncsgyártásnál centrifugális öntés, amely utóbbi körülbelül 3 millió forin­tos évi megtakarítást jelent. 2. Né­methi László (MÁVAG Kohászati Üze­mek). 3. Tuza József (Budapesti MAVAG). 4. Demjén József (DIMAVAG, Diósgyőri Gépgyár). 5. Komjáthy László (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). A KOHÁSZAT, VAS- ÉS GÉPIPAR KIVÁLÓ TECHNIKUSAI 1. Lengyel József (Budapesti MAVAG). Komplex­ brigádvezető. Több újítása és észszerűsítése van. Egyik­­ újításával az eddigi behozatalt tette feleslegessé. Sztahanovista oklevéllel tüntették ki. 2. Erdődi Kálmán (Salgó­tarjáni Acélárugyár). 3. Skorba György (Kontakta Villamosszerelési­ Anyagok Gyára). 4. Ecker Ferenc (Magnezit Ipar). 5. Szomjas Ede (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek). A KOHÁSZAT, VAS- ÉS GÉPIPAR KIVÁLÓ MŰVEZETŐI 1. Hariss Ferenc (MÁVAG kohá­szati üzemek). Az üzem dolgozói ré­szére szaktanfolyamot tart s így emeli a dolgozók szakmai tudását. Az üzem termelékenységét a múlt évhez viszo­nyítva 15 százalékkal emelte. Négy sztahanovista-brigád dolgozik a veze­tése alatt. Többszörös újító, újításai évi 23.500 forint megtakarítást jelentenek. Jó munkát végez az önköltségcsökken­tés terén is. 2. Fiele János (Hofherr Traktorgyár), 3. Má­rk­ Lá­zi­­ (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek), 4. Prisztu­­sák István (DIMAVAG, Diósgyőri Gép­gyár), 5. Derencséri Béla (Ózdi Kohá­szati Művek).

Next