Szabad Nép, 1950. november (8. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-01 / 255. szám

Hazául«, nem rés, h­anem­ erős bástya a béke frontján! Kétezer küldött jelenlétében nyitják meg szombaton reggel a Magyar Békekongresszust Október 31-én befejeződtek ország­szerte a küldöttválasztó gyűlések, ame­lyeken a dolgozó magyar nép megvá­lasztotta küldötteit a Magyar Béke­kongresszusra. A fővárosi nagyüzemi, megyei, járási és egyetemi küldöttvá­lasztó gyűléseken a dolgozók mintegy kétezer küldöttet választottak, ennek hetven százalékát, mintegy 1400 küldöttet a­ vidék dolgo­zói jelölték. A küldöttválasztáso­król eddig befutott jelentések szerint Bács megyében például 90 küldöttet válasz­tottak meg. A küldötteik között tíz munkás és 65 dolgozó paraszt van. A dolgozó parasztok közül a megye dol­gozói küldöttnek beválasztották az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztok legjobbjait, mintagazdákat, a termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok legjobb dolgozóit, azokat választották meg, akik élen jár­tak a mezőgazdasági munkák elvégzé­sében. A küldöttek között a munkások és a dolgozó parasztok mellett tíz ér­telmiségi dolgozó, öt pap és két kis­kereskedő képviseli a megyét. Csaknem hasonló a küldöttek megoszlása Sza­bolcs megyében is, ahol a 80 válasz­tott küldött között tíz munkás, 55 dol­gozó paraszt, hat értelmiségi dolgozó és hat pap van. Az egész országban megválasztott mintegy kétezer küldött között van Farkas Mihály­ elvtárs honvédelmi mi­niszter, a Rákosi Művek és Révai József elvtárs, a MÁVAG küldöttei élén, és Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. Megtaláljuk a küldöt­tek között a legjobb sztahánovistákat, mint Fábik József Kossuth-díjas kő­művest, S­zőczei Sándor, Kossuth-díjas sztahánovista kovácsot, Ernszt Antal­­né Munkaérdemrendes színhanovistát, a Néphadsereg képviselőit nagy szám­ban, a tudomány élenjáró képviselőit, a többi között Lukács György elvtárs, Mihailich Győző, Kalmár László Kos­suth-díjas egyetemi tanárokat, élen­járó művészeket, mint Kodály Zoltánt, a világhírű magyar zeneszerzőt, Ba­jor Gizit, Palló Imrét, a népköztár­saság kiváló művészeit, vezető egy­házi személyeket, élsportolókat, az élenjáró értelmiségi dolgozókat, a többi között Széchy Károly Kossuth­­díjas mérnököt. A magyar nép küldöttei mellett külföldi küldöttek is érkeznek. Eddig 9 országból jelez­ték küldöttek érkezését és előrelátha­tóan 11 ország küldöttei vesznek majd részt a kongresszuson, élükön a Szovjetunió küldötteivel. A vidéki küldötteit a MÁV ünne­pien feldíszített külön kocsikban hozza föl a fővárosba. A küldötteket hozó vonatok vezetésére a legjobb sztaha­­novista mozdonyvezetők kérték beosz­tásukat. A főváros felkészül a vidéki békeküldöttek fogadására. A pályaudvarokon a küldötteket fogadó bizottságok várják és megérkezésük után autóbuszokon viszik őket Buda­pest legjobb szállodáiba. A kongresszusra számos ajándékot készítettek a vidék dolgozói és a fő­városi üzemekben is több ajándék ké­szül. Így a többi között az óbudai Goldberger-gyárban gyönyörű tíz­­színnyomásos selyemkendőt készíte­nek a Békekongresszus minden kül­döttének. A kongresszus alkalmára igen szép jelvény készült: magyar nemzeti színű lobogó, benne szárnyaló békegalambbal. A kongresszus színhelyén, a Sport­­csarnokban, már nagy lendülettel fo­lyik az előkészítő munka. A Sport­­csarnokot a kongresszus tiszteletére gyönyörűen feldíszítik. A főváros és a Sportcsarnok teljesen felkészülve várja pénteken a vidéki küldöttek érkezését és a kongresszus szombati ünnepi megnyitóját. A kongress. A Békekongresszus a békeszerető magyar milliók nevében november 4-én, szombaton reggel 9 órakor kezdi meg tanácskozását a Sportcsar­nokban. Az ünnepi megnyitó után Andics Erzsébet elvtársnő, Kossuth­­díjas egyetemi tanár, a „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsá­nak elnöke tart beszámolót a nemzet­közi békeharcról, a stockholmi és a prágai békefelhívás eredményéről és a további feladatokról. Andics Erzsébet beszámolója­, után Darvas József, vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter,,a „Megvédjük a békét“­­mozgalom Országos Tanácsának tagja ismerteti a magyar békemozgalomnak az elmúlt év folyamán elért eredmé­nyeit és a békeharcban előttünk ál­l legfontosabb feladatokat. A két beszámolót vita követi. Szom­baton este a Városi Színházban dísz­bemutatón vetítik le a „Berlin eleste” című nagy szovjet filmalkotást. A film bemutatója előtt először hangzik el új programja Magyarországon Sosztákovics Sztálin­­díjas szovjet zeneszerzőnek, a Szov­jetunió összszövetségi Békekongresz­­szusára írt békedala.­ Sosztákovics bé­kedalát a Honvéd Művészegyüttes adja elő. November 5-én, vasárnap a Béke­kongresszuson folytatódik a vita, majd Andics Erzsébet elvtársnő válaszol a hozzászólásokra. Ezután a kongresz­­szus részvevői megválasztják a „Béke Hívei“ II. Kongresszusára Sheffieldbe a magyar nép küldötteit. . A tanácskozások befejezése után, este fáklyásmenet vonul végig a Hősök­­terétől a Kossuth Lajos­ térig, ahol a kongresszusi küldöttek fogadják a fák­lyásmenet részvevőit. Ezzel az ünnepi felvonulással fejeződik be a Magyar Békekongresszus. A Békekongresszus tanácskozásai mindkét napon reggel 9 órától dél­után 1 óráig tartanak, majd ebéd után délután három órától este hat óráig folytatódnak. A csőgyári Kishengersor Békeőrséget állt 1950. OKTÓBER 31. HAJNALI 4 ÓRA. Szuroksötét volt. Kordován János, a Rákosi Mátyás Művek kályhalakatosa elgondolkozva indult neki az esőnek. Még áthatott volna, de tudta,­­hogy a Kishengersor két brigádja ma reggel Békeőrségbe áll. Neki ehhez nincs köze, mert ő a Nagysor kályhájáért felel, az pedig, kü­lönböző javítások miatt­­ma reggelig ki volt kapcsolva. Kerek 12 óra kell ahhoz, hogy ezt az óriási kályhát ki­­fűtse,­ addig a Kishenger régen telje­sítette a vállalást, nevezetesen azt, hogy az eddigi 35 tonna cső helyett 50 tonnát készítenek ezen a műsza­kon ... Villamos még nem járt, álmosan dagasztotta a sarat. Ha nagyon meg­szorítja, ki tud fűteni 10 óra alatt... Lia csak, meg nem próbál az ember valamit. Például azt, hogy több leve­gőt ad. Több levegővel, kevesebb gőz­zel fogja porlasztani az olajat, hatá­rozta el Kordován. HAJNALI 4 ÓRA 30 PERC. " Tuza La­jos művezető , belépett a Csőgyár ha­talmas csarnokába. Nem is gondolt arra, hogy megelőzhette volna valaki. De az első, akibe beleütközött, Simon Rezső volt, az alapszervezeti titkár. Hordta az anyagot a kályhához s az éjszakások segítettek neki. „Te mióta vagy bent elvtárs?“ — kérdezte Tuza. „Én még csak egy ideje. De Kovács megelőzött.. .“ Kovács, a gyártáselő­­készítő, ingujjban ült az asztalánál és azon törte a fejét, nem felejtett-e ki valamit. Még eddig sohasem, felejtett el semmit, de most úgy érezte, hogy­ha ezen a napon megfeledkezik vala­miről, azt 20 év múlva is emlegetni fogják az emberek. Elővette a logar­ lécet és a grafikon fölé hajolt. 5 ÓRA 45 PERC. Már együtt volt a nappali műszak, a felajánlást tevő „Tüzes“- és „Gyors“-brigád. Pedig a tegnapi röpgyűlésen abban állapodtak meg, hogy ki-ki 15 perccel műszak előtt jön be. Még 45 perc volt hátra , és minden ember ott állt a helyén. Nézték a kályhából kivágódó lángokat, nézték az órát, melynek mulatója lus­tán mozgott előre. Nézték Kovács Fe­­rencet és a két Gondát, akik félrevo­nultak és haditanácsot tartottak. Őte — mindhárman DISZ-tagok — a munka egyik legkeményebb részét vé­gezték: a táncosmunkát. „Még 20 perc, aztán kezdjük, mondja Gonda István — úgy dolgozzunk, mintha mindenki azt figyelné, hogy megáll­­ják-e a helyüket a fiatalok .. 6 ÓRA 30 PERC.­­ Kordován kályhájá­ban már 800 fok fölött volt a tűztér hőmérséklete. Az órá­jára nézett, amazok most kezdik a Békeőrséget. Átsétált a Kishenger­sorra és látta, hogy a nappali műszak a helyére áll, az egyik kéz átadja a másiknak a munkát. Bayer Géza a kormányos helyére lép. Te­xtor elvtárs kinyitja a kályhaajtót és Gonda Róbert hosszú léptekkel röpíti a hengerre az első csövet..­­Valaki futva érkezik. Kordován köze­lebb lép — épp akkor áll Péhm Béla a gép mellé. Hát ez hogy kerül ide? Péhm már jóideje a tervgazdasági osz­tályon dolgozik. Úgy látszik, hogy a nagy napra elkérte magát az irodáról és lejött a régi partiba, segíteni . .. • AZ ELSŐ ÓRA Mindenki lázban ég. Több, mint két és félszer annyit végeztek mint amennyit a norma egy órára kiszabott . . Jaj, csak tartsák ezt az iramot tovább.­­ Amit most csinálunk, az a cső­gyártás történetében­ forradalmi dolog — mondja Simon elvtáns. —• Mert ezek a gépek húsz évnél mind öre­gebbek. Ezekre azt mondtuk: elavult technika. Ezekről már csak úgy fél­vállról­­beszéltünk, hisz ott, az új csarnokban már majdnem kész az új hengersor... De azon a tegnapi röp­­gyűlésen azt mondta egy forrósztár: „Be kell bizonyítani, elvtársak, hogy aki régi gépparkról beszél, az fecseg. Be kell bizonyítani, hogy bolsevik munkamódszerrel másfélszer annyit ad az a gép, mint amennyit tegnapig adott.” — Ezért mondom, hogy amit csiná­lunk, forradalmi dolog. MÁSODIK ÓRA: Nagy nap, csodálatos nap ez a mai. A szemekben ünnepi fé­nyek ragyognak. Van abban valami nagyszerű, ha az ember olyasmit pró­bál, amit előtte még nem próbáltak meg. Kalamol a nyújtóhenger, fel-felvi­sít a fűrész. A­z arcokon innen is, onnan is ki­gyul a vörös fény, ha kibukik az előhengerből az izzó cső. „Fogd meg — kiált Gonda István Gonda Rudolf­ra. — Úgy fogd meg azt a csövet, mintha ágyúcső lenne a kezedben...“ Nem ágyúcső. Közönséges cső, ke­reskedelmi cső. De mindenki tudja miért töri magát, miért számít ki min­den munkamozdulatot. Ezek a csövek adnak ivóvizet a tanyáknak. Ezek ke­rülnek a munkásházak fürdőszobáiba, ezektől is függ, hogy a MÁVAG moz­donygyára teljesíteni tudja-e a tervét... Ezek a csövek nem ágyúcsövek. Ezek a béke vascsövei. De akik ma itt Békeőrségen állnak, tudják, hogy kikr azok az orvtámadók, akik veszélyezte­tik ezt­ a békét...­'És Kovács­ István, sztahanovista tüskeváltó rámordul az izzó csőre, mikor az előhengerbe löki: — Hogy csókolna meg a Truman tégedet... 10 ÓRA 30 PERC. Kordován vígan áll a kályhasor előtt. Ezt még ő maga sem hitte volna: hat óra,alatt elérte az 1300 fokot... Nagyot kiált, hogy túlhar­sogja a zenebonát. Elvtársak, kezdhet­jük a munkát! 11 ÓRA, Kozma János, a Nagysor brigádvezetője bejelenti Simon elvtárs­nak: — Elvtársam, a Nagysor dolgozói 11 órakor felvették a munkát. A tűztér hőmérséklete 1300 fok. 11 ÓRA 30 PERC. A kette­s nyúj­tón eltörik egy henger. Mindenki a géphez rohan. Ki kell szedni a törött hengert, beépíteni egy tartalékalkatrészt. Máskor a kiesés 30 perc. De most, mire az irodából ide­rohan Komjáthy elvtárs, a gyárvezető, már hibátlanul dolgozik a gép ... NEGYEDIK ÓRA Kétszeres kapacitá­son futnak a gépeik. Megduplázza ön­magát a Kissor ezen a műszakon ... Soha még ennyit nem gyártott ez az üzem. A sztálini műszakban a régi normával elértek 148 százalékot. Ma, az új normával újra 148 százalékot teljesítettek... Azt mondja Nagy F. András előhengerész: — Még soh­a ilyen szépen nem ment a munka. Ez azért van így, mert meg­tanultuk, hogy nem minden cső, ha­nem minden centiméter, minden milli­méter cső új csapás az imperialisták­nak. 3 ÓRA 30 PERC: DUDÁL A GYÁR. A délutáni műszak a helyén áll. Mikor a duda szava el­hallgat, egy pillanatig csend van. Az­tán megszólal egy hang: — Elvtársak, a Kishengersor telje­sítette vállalását. Akik ma reggel Békeőrségbe álltak, 50,3 tonna csövet gyártottak. Hatalmas éljenzés válaszol , erre­ Kordován János áll és mosolyog. Most a Nagysoré a Békeőrség.­­ Majd meg­mutatják ők is, hogy mit tudnak. Nem lesz a Kissoré az utolsó szó. V. I. Pudovkin és SZ. V . Obrazeov képviselik a Szovjetuniót a Magyar Békekongresszuson A Szovjetunió összszövetségi Békebizottságának értesítése sze­rint, amelyet a „Megvédjük a bé­­két”-mozgalom Országos Tanácsá­hoz küldött, a Szovjetuniót a Ma­gyar Békekongresszuson V. I. Pu­dovkin és Sz. V. Obrazcov képvise­lik. Vszevolod Illarionovics Pudovkin, világhírű Sztálin-díjas filmrendező, a szocialista filmrendezés mestere. Film­jeit szerte a világon ismerik. Ez év szep­temberében érkezett Magyarországra és ittléte alali számos értékes útmu­tatást és segítséget nyújtott a ma­gyar filmgyártás dolgozóinak. A magyar dolgozók jól ismerik Szergej Vla­gyimirovics Obrazcovot, a Sztálin-díjas művészt, a Moszkvai Állami Központi Bábszínház vezető­jét. Obrazcov az Állami Bábszínház­zal az ezévi „Magyar-Szovjet Barát­ság Hónapján" látogatott el Magyar­­országra és itt előadásain megismer­­tette a magyar dolgozókkal a szocia­lista bábjátékművészetet. Minden erőnkkel harcolunk a békéért! Asszonyok levelei a Szabad Nép postájából Három nap választ el bennünket a Magyar Békek­ongresszusról. Béka melletti egységes kiállásunk nagy napjaira a békeharc fokozásával ké­szül egész országunk. Erről számol­nak be a Szabad Nép szerkesztősé­gébe érkezett levelek százai is. Van hazánk, van mit védenünk ! Lezajlott üzemünkben a béke-­­ gyűlés, siettem hazafelé. Az ud­varon két új marógép áll. Ahogy kö­zelebb megyek, látom, hogy egy szak­társ nézegeti őket. Megszólítottam: Új gép? Igen, mondja, a Rákosi Mű­vekből hoztuk, magam is segítettem kiválasztani. Láthatta az arcomon, mennyire örülök a két új gépünknek, s erre újra megszólalt: Igen, ezek a mi gépeink. Olyan jó érzéssel mentem ki a ka­pun! Minden nap ér valami öröm. Amerre nézek, mindenütt lázasütemű építkezést látok — nekünk épül! Büszke öröm tölt el, ha az új hi­dakra tekintek, ha reggelenként a vil­lamosból látom a Dózsa György­ úti iparostamdó-otthon udvarán tornázó munkás- és parasztfiatalokat. Ezek a villák egy-két kiváltságos ember ké­nyelmét szolgálták — most a dolgo­zók gyerekei élnek, tanulnak ben­nük s olyan lehetőségek felé indulnak, amikről soha nem álmodhattak szüleik — jómagam sem. Mert mi volt az életem? Amikor Csepelen anyám beíratott a polgári is­kolába és nekem , nem volt egyen­ruhám, az igazgatónő a tábla elé állí­tott és rám mutatott: „ha valakinek nem telik, ne jöjjön polgáriba."­ Vagy amikor k­t éves koromban a Weiss Manfréd hadianyaggyár 14. számú mű­helyében leálltunk a m­­unkával, a lá­nyok mondták: „te Erzsi, te beszélj benn az irodában a művezetővel“. Be­mentünk hozzá és én elmondtam, hogy a fizetésünk csak az éhi­aláltól ment meg, de élni nem elég, akkor a mű­vezető úr akkorát ordított rám: „Menjen ki, de rögtön, mert lecsuka­­tom valamennyiüket!" Lehetne még folytatni, mindenki tudna külön-külön beszélni arról, hogy milyen volt a munkások, az elnyomot­tak és különösen a munkáslányok élete. Ma az egész országban mindannyian tudjuk, hogy saját országunkat, saját hazánkat építjük a gyárakban és a föl­deken. Tudjuk azt is, hogy szocialista hazánk erősödése, szebb, boldogabb életünk veszett dühre lobbantja a nyugati imperialistákat. Ezért fegyver­keznek őrült irammal, ezért akarnak ránk törni. De jól gondolják meg Tru­­manék! Mi biztosak vagyunk a béke­tábor egységében, hatalmas erejében, s ha ránk törnének az imperialisták, biz­tosan tudjuk, az a sors érné őket is, mint a fasiszta rablót, Hitlert érte. Mert nekünk van hazánk, van mit vé­denünk! Vitkó Erzsébet telefongyári munkásnő, szabadságharcos. Bent szeretnék szégyenkezni gyermekem előtt Öt esztendeje ágyban fekvő beteg) asszony ezt a levelet küldte a lakó­házban tartott békegyűlésre. A leve­let a gyűlés részvevői küldték be.­aj­nos, betegségem miatt nem le­hetek ott a békegyűlésen, ezért ezt a levelet küldöm magam helyett.­ Betegségem évek óta szobafogságra ítélt, mégis együtt élek a világ ese­ményeivel. Látom, hogy az élet kora-e­lőttem napról napra szebb, gazda­gabb, vidámabb és boldogabb tesz. Bár én­ az ágyamat nem tudom el­hagyni, mégis a békegyűlés előtt megfogadom, hogy eljövendő napjaim minden percében, minden szavammal és kislányom nevelésén keresztül is harcolni fogok azért a szabadságért, amit a hős Szovjet Hadseregnek kö­szönhetünk és azért a békéért, amely ezt a szép életet elhozta népünknek. Azért is teszem ezt a felajánlást, m­ert nem szeretnék szégyenkezni kis­lányom előtt, hogy nem harcoltam az ő jövőjéért. Nem szeretnék elmaradni mindazok mögött, akik egészségük és szabad mozgásuk teljében a békéért folytatott közös harcunkban sokkal többre ke­resek nálam.. Megvédjük a békét! Reményi Béláné, VII., Damjanieh­ u. 18. V. 7. A Békekongresszusra engem küldött az üzem A­ugusztus 1 óta dolgozom ü­ze­­münkben, az Államosított Kon­fekció Ipari és Kereskedelmi NV-nél. Korábban varrodában dolgoztam és igen keveset értettem a konfekciós munkához. Az első nap, amikor az üzemben dolgoztam­­, minden tudáso­mat beadtam a munkába, mert tudtam, hogy a békéért harcolok vele. Izga­lommal vártam, hogy a mikrofon be­mondja aznapi teljesítményemet. „13 százalék” — hallottam. Ebben a pil­lanatban azt szerettem volna, ha meg­nyílik alattam a föld és elsüllyedhetek, annyira bántott a kudarc. Azóta meg-­ tanítottak a munka helyes megszerve­zésére, a jó munkamódszerekre és szeptember 15-re elértem­ az áltagos heti 102 százalékot. Most abban a rendkívüli megtisz­teltetésben részesültem,, hogy mint küldött képviselhetem, üzemünket a Magyar Békekongresszuson. A nagy megtiszteltetést azzal akarom kiér­demelni, hogy még jobban harco­lok a békéért. Üzemü­­kben az asszo­nyokkal minőségi brigádot alakítot­tunk és megfogadtuk, hogy selejtmen­­tes munkát végzünk. Ezt minden igye­kezetemmel azon leszek, hogy brigá­dunk sikerrel harcoljon a termelés frontján a békéért —­ békegyűjtésün­­kört sok szaktársammal együtt én is felajánlottam, hogy évi tervemet de­cember 19-re befejezem. De nemcsak a termeléssel akarunk küzdeni — jó felvilágosító munkával,­­ az ellenség leleplezésével, új békeharcosok csata­sorba állításával — minden eszközzel harcolunk a békéért! " Gál Hugóné ÜDVÖZLET A „VILÁGOSSÁG INAK Pártunk délutáni újságja, a Vilá­gosság, a mai naptól a Budapesti Pártbizottság lapja. Ebből az alkalom­ból üdvözöljük a „Világosság“-ot. Harcoljon a lap hazánk fővárosá­nak szocialista fejlődéséért, ötéves tervünk teljesítéséért, a békéért. Munkájához sok sikert kívánunk. Az írószövetség irodalmi békeestje a Magyar Békekongresszus tiszteletére A Magyar Békekongresszus alkalmá­ból az írószövetség csütörtök este fél 8 órakor­ a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében irodalmi békeestet rendez. Ünnepi beszédet mond Illés Béla elv­­társ, író. Utána a Rádió szimfonikus zenekara Beethoven: Egmont nyitá­nyát szólaltatja meg, majd költőink békeverseiket adják elő. Ungár Imre zongoraművész Ghopin-műveket ját­szik. Szabó Pál „A Szovjetunió a béke bástyája” címmel tart előadást. „A magyar írók békeü­zeneté“-t Tőkés Anna, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze, a Nemzeti Színház tagja mondja el. A műsort a rádió­zenekar­ előadásában Alekszandrov „Sztálin kantátája“­ és Sárközi „Dal a békéről“ című műve fejezi be.

Next