Szabad Nép, 1951. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1951-06-01 / 126. szám

PÉNTEK, 1951. JÚNIUS 1 SZABAD NÉP Még a burzsoá világsajtó is kénytelen elismerni a Kommunista Párt és a haladó erők előretörését az olasz választásokon Róma, május 31. Azoknak az olaszországi tartományoknak legnagyobb városaiban, ahol május 27-én helyi önkormányzati választások voltak, a Kereszténydemokrata Párt a szavazatok jelentős százalékát vesztette el az 1948-as választásokhoz viszonyítva. A Kereszténydemokrata Párt Milánóban 34.3, Bolognában 24.7, Genovában 27.8, Velencében 26.1, Trentóban 32, Savonában 23.6, Bergamóban 21, Bresciában 15.5, Albonában 40, Veronában 29, Ravennában 30, Mantovában 28,6, Padovában 22.6 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint 1948-ban. Ugyanezekben a városokban a kommunistákra és a szocialistákra adott szavazatok száma az 1948-as választásokhoz viszonyítva a következő százalékarányokban nőtt: Milánóban 6.2, Bolognában 13.1, Genovában 7.7, Velencében 21.7, Trentóban 60, Gavonában 4.2, Bergamóban 25, Bresciában 14.3, Anconában 8.9, Veronában 25, Ravennában 6.2, Mantovában 7.1, Padovában 16 százalék. A huszonnyolc olasz tartományi székhelyen lefolyt választások nemhivatalos végeredményei megerősítik az Olasz Kommunista Párt és a vele választási szövetségben lévő Szocialista Párt előretörését és a Kereszténydemokrata Párt nagyarányú viszszaesését. A huszonnyolc tartományi székhely közül huszonhétben (Vercelli adatai még hiányoznak) a Népi Tömb az 1948. évi 957.817 szavazat helyett most 1,026.944 szavazatot kapott, tehát majdnem 70.000 szavazattal többet, mint három évvel ezelőtt. Ugyanakkor a Kereszténydemokrata Pártra az 1948-as, 1,228.080 szavazat helyett csupán 889.332 esett, ami, 338.000 szavazatnyi veszteséget jelent. A jobboldali szocialisták 1948-hoz viszonyítva 32.075 szavazatot veszítettek. A Liberális Párt, amely az általános választások után kivált a kormánykoalícióból, többtízezernyi szavazattal megjavította helyzetét. A Népi Tömb abszolút többséget kapott Bologna, Rovigo, Mantova, Pesaro és Savona tartományi székhelyeken, valamint több fontos ipari központban és vidéki városban, így például Riminiben, Urbinóban, Sesto San Giovanniban, Porto Recanatiban, Vigevanóban és sok más helyen. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt központi lapja, a községi és tartományi választások eredményével foglalkozva, megállapítja, hogy sem az új választójogi törvény önkényes rendelkezései, sem a belügyminisztérium hivatalos jelentéseiben alkalmazott „kozmetika” nem változtathatnak azon az alapvető tényen, hogy a Népi Tömböt nemcsak hogy nem sikerült visszaszorítani, ellenkezőleg, a népi erők egész Észak- és Közép-Olaszországban növelték befolyásukat. Ez a választási eredmény a reakciós koalíció négy éve tartó erőfeszítéseinek csúfos kudarcát jelenti, annak kudarcát, hogy a munkásosztály pártjait törvényen kívül helyezzék, vagy legalább is „elhanyagolható politikai tényezőnek" nyilváníthassák. A választási eredmények ékesszólóan bizonyítják, hogy a munkásosztály pártjai minden olasz tartományban, városban és községben eleven és növekvő befolyással rendelkező politikai erőt képviselnek. Ami pedig a Kereszténydemokrata Párt nagyarányú visszaesését jelenti, a számadatok azt mutatják, hogy itt nem csupán helyi tünetről, hanem országos jellegű jelenségről van szó. Az uralmon lévő párt veszteségei lényegében azt jelentik, hogy a Kereszténydemokrata Párt politikai monopóliuma megtört. Az olasz választásokról szóló kommentárjában a l'Humanité hangsúlyozza: A De Gasperi-kormány még mindig nem közölte a választások végleges mérlegét, mert képtelen eltitkolni veresége méreteit. A l’Humanité kiemeli: becslések szerint a De Gasperi-csoport körülbelül egymillió szavazatot vesztett azokban a helységekben, ahol a választások lezajlottak. Semmiféle csalás, ködösítés, semmiféle listakapcsolás nem tudja álcázni ezeket az eredményeket. A nyugateurópai jobboldali sajtó és a jobboldali hírügynökségek az olaszországi választásokat kommentálva, görcsös erőfeszítéseket tesznek, hogy a választási eredményeket Gasperiék sikerének, „az atlanti politika győzelmének" tüntessék fel, ugyanakkor azonban kénytelenek elismerni, hogy a baloldali tömbre adott szavazatok száma emelkedett, a Kereszténydemokrata Pártra esett szavazatok száma pedig jelentős mértékben csökkent. A párisi jobboldali sajtó szinte egyöntetűen a listakapcsolásokat emeli ki, mint ami lehetővé teszi a kommunista mandátumok elrablását. A gaulleista Paris Presse szerint „az olasz választási rendszer, amely sok tekintetben hasonlít a jelenlegi francia választási rendszerhez, tette lehetővé a kommunista mandátumok számának csökkentését, annak ellenére, hogy a kommunisták szavazatokat nyertek.” A lap azonban ezt sovány vigasznak tartja és mint tanulságot vonja le: „A kommunisták befolyása nemcsak nem csökkent Olaszországban, hanem ellenkezőleg, az utóbbi két év során határozottan megerősödött. Felmerül a kérdés, lehet-e sikerre vinni ilyen körülmények között a Szovjetunió ellen irányuló felfegyverkezési politikát". A trockista Franc Tireur római tudósítója cinikusan megállapítja: „A kommunisták növelték szavazataik számát az északolaszországi községi választásokon, a kormánypártok viszont mandátumaikat szaporították". A reakciós New York Times római tudósítójának az olasz választások előestéjén írt kommentárja cinikusan arról beszélt, hogy az amerikaiak számára nagyon fontosak az olaszországi választások eredményei, mivel ezen keresztül látják majd meg, hogy milyen politikai osztalékokat hoztak számukra az amerikai dollárbefektetések, háromévi Marshall-terv után. „Magánbeszélgetések során — folytatja a New York Times tudósítója — nem-kommunista politikai személyiségek elismerik, hogy ha a kommunista-szocialista tömb szavazatai Stephan Heymann rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi diplomáciai missziójának vezetője csütörtökön sajtóértekezletet tartott. Beszámolójában Heymann rámutatott: az USA uralkodó körei arra törekszenek, hogy Nyugat-Németországot tervezett agressziós háborújuk felvonulási területévé változtassák. Truman ezévi május 24-i kongreszszusi üzenetében nyíltan beismerte Nyugat-Németország remilitarizálását. Kijelentette, hogy Nyugat-Németország „közvetlenebb formában fog hozzájárulni a közös védelemhez" — nemcsak az imperialista megszálló csapatok ellátásával, hanem német katonákkal és hadifelszereléssel is. Nyugat-Németországban már a legkülönfélébb fedőnevek alatt német zsoldos alakulatok létesültek. Kiképzésük a hitleri Wehrmacht kiképzési szabályai szerint történik. Az alakulatokat géppisztolyokkal, könnyű- és nehézgépfegyverekkel és páncélkocsikkal szerelték fel. A német csapatok felállításának meggyorsítására a bonni kormány 1951. április 17-én Nyugat-Németországot 17 katonai, öt hadkiegészítő körzetre és 29 katonai kerületre osztotta. A sorozási irodák máris megkezdték működésüket. Nyugat-Németország több városában kiképző tiszti iskolákat létesítettek A New York Herald Tribune 1951. április 13-i száma megerősítette, hogy „közvetlen befejezés előtt állanak azok a tervek, amelyek egy körülbelül 12 hadosztályból álló német fegyveres erő felállítására vonatkoznak, 600 repülőgép áll majd a fegyveres erő rendelkezésére. Ugyancsaktervbe vették tengeri erő felállítását a partvédelem céljaira. A német egységeknek páncélosokkal és páncélelhárító ágyúkkal való felszerelésére terveket készítenek elő". 1950. decemberében Nyugat- Németországban lefoglalták az összes kaszárnyákat és repülőtereket, amelyek eddig polgári célokat szolgáltak. Új repülőtereket, kaszárnyákat és gyakorlótáborokat építettek. Csupán a francia zónában a mainzi Freiheit című szociáldemokrata lap szerint négy új repülőteret építettek. Ezzel egyidejűleg a stratégiailag fontos helyeken széleskörű robbantásokat készítettek elő, eddig Nyugat-Németország 630 hídjába építettek be robbantókamrákat. Nyugat-Németország haditáborrá alakult át. A polgári fogyasztás céljait szolgáló ipar rovására a hadiipar termelését mozdítják elő. A nyugatnémet dolgozók életszínvonala süllyed. Két év alatt a kenyér ára 50 százalékkal, a marhahús ára 104 százalékkal, a margarin ára 45 százalékkal, a cukor ára 40 százalékkal, stb. emelkedett. A lakások bére, a háztartási szén, a közlekedési eszközök, a víz, a villanyáram és a gáz díja egyre drágul. Az 1951 re eddig előirányzott adók egyharmaddal magasabbak, mint emelkednének, ez azt jelentené, hogy nagy az elégedetlenség a kormány három év alatt követett kis- és belpolitikájával szemben. Ez azt is jelentené, hogy az olasz nép milliói elleneszegülnek a fegyverkezésnek és a nyugati hatalmakkal való együttműködésnek az Atlanti Egyezmény keretében. Azt is jelentené végül, hogy a kommunisták és a baloldali szocialisták politikája erősen vonzólag hat a tömegekre és hogy ennek következtében a Kereszténydemokrata Párt tekintélyén csorba esett." A londoni rádió hírmagyarázója megállapítja, hogy az olasz községi választásoknak nemzetközi jelentőségük van és így a választás „valósággal népszavazás jelleget kapott”. „Bár a kereszténydemokraták és szövetségeseik városokat és községeket hódítottak el a baloldaltól, a szavazatokban kifejezett választási eredmény egészen más képet mutat. „A kereszténydemokraták ugyanis az egész vonalon szavazatokat vesztettek, a kommunisták és a baloldali szocialisták viszont nemcsak szilárdan tartották állásaikat, hanem meg is javították helyzetüket” — állapítja meg a hírmagyarázó. A londoni rádió egy másik hírmagyarázatában elismeri, „kizárólag a szavazási rendszer tette lehetővé, hogy a kormánypárti csoportok többséget szerezzenek olyan községekben, ahol a Kommunista Párt a legerősebb különálló párt”, 1950-ben. A dolgozók reálbére a háború előtti színvonal háromnegyedrészét sem érte el. Az Adenauer-kormány példátlanul uszít a béke őre, a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák ellen. Ez az uszítás közvetlenül a hitlerfasizmus népszerűsítéséhez kapcsolódik. A kormány a revans-gondolat propagandájával és a militarizmus dicsőítésével akarja megcsalni a német népet. Ezért elősegítik a fasiszta szervezetek és reakciós politikai pártok tevékenységét. Ugyanakkor egyre inkább korlátozzák a demokratikus jogokat. A német nép túlnyomó többsége elutasítja az amerikai háborús terveket — folytatta Stephan Heymann. — Az újrafelfegyverzés ellen irányuló népmozgalom a német nép egyre szélesebb tömegeit ragadja magával. Amíg azelőtt Nyugat-Németországban az „Ohne uns" (nélkülünk) népmozgalom inkább passzív jellegű volt, addig a mostani harc aktívabb formákat ölt. Ez év januárjában Essen városában nagy és jelentős kongresszust tartottak az újrafelfegyverzés ellen. Düsseldorfban megalakult az újrafelfegyverzés elleni népszavazás főbizottsága, amely a népszavazás megtartását és a német békeszerződés 1951-ben való megkötését követelte. A bonni reakciósok kényszer-rendszabályai s tilalma sem tudja visszatartani Nyugat-Németország békeharcosait. Hetvenezer nürnbergi munkás kétórás munkabeszüntetéssel tiltakozott az áremelkedések és Adenauer újrafelfegyverkezési politikája ellen. Április 22-én a Majna-menti Frankfurtban több mint ezer szociáldemokrata határozatokat hozott a népszavazás megtartása érdekében. Adenauer tilalma ellenére Nyugat-Németországban folyik a népszavazás. A Német Demokratikus Köztársaság támogatja az újrafelfegyverzés elleni népi mozgalmat. Békevédelmi törvényt hozott, amely megtilt minden militarista propagandát, faji üldözést és háborús hírverést. A Német Demokratikus Köztársaságban a béke erői erősen kezükben tartják a hatalmat. A Német Demokratikus Köztársaság jelentős eredményeket ért, el a békeipar fejlesztésében és a lakosság életszínvonalának emelése terén. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának célja az, hogy helyreállítsa a demokratikus Németország egységét — hangoztatta a sajtónyilatkozat, majd a továbbiakban rámutatott, hogy a Szovjetunió békepolitikája mutatja az egyetlen utat egy független, békeszerető, demokratikus Németország megteremtésére, ami a német nép érdekeit szolgálja és baráti együttélést biztosít a többi békeszerető néppel. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népi kamarája elszakíthatatlanul és testvériesen összekötve érzi magát Nyugat-Németország békehíveivel és elhatározza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén is végrehajtja a népszavazást, fáradhatatlanul küzd a német kérdés békés megoldásáért. A népszavazás csapás a külföldi és német imperialisták háborús terveire és hozzájárul minden békeszerető nép biztonságához — fejezte be nyilatkozatát Stephan Heymann. A Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni népszavazás csapás az imperialisták háborús terveire A Német Demokratikus Köztársaság budapesti missziója vezetőjének sajtónyilatkozata Mussolini rendszerek amerikai védjeggyel Az olaszországi községek, városok és tartományok mintegy egyharmadában választásokat tartottak vasárnap. A legfrissebb római jelentésekből már kibontakoznak a választások eredményei. Ezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy minden fasiszta brutalitás és megfélemlítési kísérlet ellenére, a reakciós „kereszténydemokrata” kormány által alkalmazott hallatlan terror ellenére, a Vatikán és a klerikális reakció nyílt beavatkozása ellenére — amely valósággal politikai szószékekké változtatta a templomokat, De Gasperi kormánypártja és a jobboldali szociáldemokraták, egyszóval az amerikai pártok jelentős mennyiségű szavazatot veszítettek, ezzel szemben a Kommunista Párt, a Népi Tömb jelentős mennyiségű szavazatot nyert a legutóbbi választásokhoz viszonyítva. Eddig 15 tartomány összesített nem hivatalos eredményei állnak rendelkezésre. Ezekben a tartományokban a Kereszténydemokrata Párt nem kevesebb, mint 846.000 szavazatot veszített 1948- hoz képest. A tartományi székhelyeken De Gasperi pártja három évvel ezelőtti szavazatainak több mint egynegyedét elveszítette. Ugyanezekben a városokban a Népi Tömb 957.817-ről 1.026.944-re növelte szavazatainak számát. Ez kétségkívül az amerikai politika veresége és a haladó erők komoly sikere Olaszországban. Az egész nemzetközi imperialista sajtó igyekszik a választásoknak ezt a tényleges eredményét elhallgatni, miközben annál többet harsog a választásoknak arról a másik „eredményéről”, amelyet az amerikai zsoldban álló hazaáruló kormánypolitikusok az olasz népakarat durva meghamisításával alakítanak ki. Ennek az utóbbi „eredménynek” semmi köze sincsen a választásokon megnyilvánuló és az olasz haladó erők komoly erősödését visszatükröző néphangulathoz. Ez az „eredmény” kizárólag azzal áll összefüggésben, hogy Franciaországhoz hasonlóan a reakciós kormánykörök Olaszországban is a választások meghamisításának legszégyenletesebb eszközeihez folyamodtak. Az a törvény, amelynek alapján a mostani választás lefolyt, lehetővé teszi a reakciós pártok olyan tömörülését, amely még akkor is nekik biztosítja a képviselőtestületi helyek abszolút többségét (számszerint 66,6 százalékát), ha egyenként valamennyien jelentősen kevesebb szavazatot kaptak is, mint a Népi Tömb.. Elegendő, ha a reakciós blokk akár csak egy szavazattal kapott többet, mint a Népi Tömb, s övé a képviseleti helyek kétharmada. Ez szégyenletes rendszer. S hogy a népakaratnak milyen példátlan meghamisítását jelenti, az kiderül már az eddig közzétett adatokból is. Novarában a reakciós blokk mindössze 300 szavazatnyi többséget ért el a baloldallal szemben. Ez a „többség” is úgy jött létre, hogy az Actio Catholica leszavaztatta a helyi őrültek háza 200 kezelőét, ezenfelül Novarában is, mint valamennyi városban és községben, ott működtek a hamis szavazócédulákkal felszerelt utazóügynökök.. Ennek ellenére Novarában a reakciós tömb most megkapja a képviselői helyek kétharmadát. Jellemző Genova esete is. A Népi Tömb itt csaknem másfélszer anynyi szavazatot kapott, mint a kereszténydemokrata párt. Két reakciós párttal együtt azonban a kormányblokk szavazatainak száma valamivel túlhaladja a Népi Tömbét, s így most a Kereszténydemokrata Párt előreláthatólag nem másfélszer kevesebb, hanem éppen megfordítva, másfélszer több mandátumhoz jut, mint a Népi Tömb. Ez közönséges kigúnyolása minden demokratikus formának, arculcsapása a választóknak, lábbal tiprása a választók akaratának. És ugyanezt készíti elő az USA felbérelt lakáshada Franciaországban is. Ez a választási rendszer nem új. 1924-ben Mussolini olyan választási rendszert vezetett be Olaszországban, amelynek értelmében pártja, ha megszerezte a szavazatok 40 százalékát, a mandátumoknak nem kevesebb, mint 65 százalékához jutott hozzá, így biztosította Mussolini fasiszta pártja számára a hatalom pozícióit. Az amerikaiak olaszországi helytartói most egyszerűen Mussolini örökségébe lépnek. A különbség legfeljebb az, hogy De Gasperi választási rendszere még Mussoliniénél is roszszabb, hiszen egy egész pártkoalíció számára teremt hasonló előnyöket, mint amilyeneket Mussolini egy párt számára biztosított, ső, még az ellopott mandátumok arányát is magasabbra veszi: 65 százalék helyett 66,6 százalékra. Annak idején Mussolini intézkedéséről világszerte mint a demokrácia durva sárbatiprásáról beszéltek. Most a nyugati burzsoá körök épp ellenkezőleg, nagy diadalordítással a „nyugati demokrácia” győzelmének jelentik ki, hogy a népakarat semmibevevésével mandátumok százait és százait lopják el a Kommunista Párttól és a Népi Tömbtől. Ezt hozta az amerikai uralom Olaszországnak, így fest Olaszország amerikanizálása. De Gasperi választási rendszere: Mussolini fasizmusa amerikai védjeggyel, amerikai lobogó árnyékában. A nyugatnémetországi népszavazás első összefoglaló adatai: 85 2 százalék az újrafelfegyverzés ellen szavazott Berlin, május 31. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság városai és falvai a békenépszavazásra készülnek, amelyet június 3-án, 4-én és 5-én tartanak meg Berlin demokratikus övezetében és a Német Demokratikus Köztársaság egész területén. A népszavazáson részt vehet valamennyi német állampolgár és mindazok, akik betöltötték 18. életévüket. Ezenkívül szavazhatnak a 16. és 18. év közötti fiatalok is, akiknek a közeli háború esetén katonáskodniok kellene és akiknek állásfoglalása éppen ezért különös nyomatékkal esik latba. A Német Demokratikus Köztársaság területén már előkészítik a szavazóhelyiségeket. A Német Demokratikus Köztársaság lakosai minden korlátozás és erkölcsi nyomás nélkül, lelkiismeretük szavára hallgatva foglalnak majd állást a német nép és az egész emberiség számára sorsdöntő kérdésekben. Nyugat-Németországban, ahol Adenauer bonni bábkancellár amerikai gazdái utasítására megtiltotta a népszavazást, a legféktelenebb terrorista módszerekkel üldözik a békemozgalom híveit. A nyugatnémetországi üzemi bizottságok vezetőit sok helyen bebörtönözték. Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország lakosságának haladó része nem rettent meg az Adenauer-klikk terrorintézkedéseitől és a törvényben biztosított jogára hivatkozva részt vett a békenépszavazáson. Számos nyugatnémetországi városban, elsősorban az üzemekben már napok óta folyik a népszavazás. Csütörtökig 47 nyugatnémetországi város eddigi népszavazási eredményeit közölték. A még nem végleges adatok szerint Nyugat-Németországban a népszavazásban részvevők 85,2 százaléka szavazott az újrafelfegyverzés ellen és csupán 4,3 százaléka mellette. 10,5 százalék nem nyilvánította véleményét. A népszavazás Nyugat-Németországban tovább folyik.