Szabad Nép, 1951. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)
1951-08-01 / 178. szám
SZERDA, 1951. AUGUSZTUS , SZABAD NÉP A kínai nép diadalmas hadserege Ma ünnepli 24. születése napját a kínai néphadsereg. A sztálini haditudomány mesteri alkalmazásával a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt ez a sereg csaknem negyedszázados, vérrel, áldozattal teli, de végül is diadalmas küzdelem után világtörténelmi csapást mért az imperializmusra. Felszabadította Kínát, kiragadta az amerikai imperializmus kezéből ezt a döntő fontosságú ázsiai országot s diadalával messze fénylő harci példát mutatott a gyarmati országok felszabadulásért küzdő népeinek. Ma, születésének 24. évfordulóján ez a hatalmas erejű sereg őrt áll a Csendes-óceán csaknem 4000 kilométeres kínai partvonalán. Harcosai, a népet segítve, s a nép segítségével folytatják Tibet békés felszabadítását. Ennek a hadseregnek a neveltjei, a negyedszázados küzdelem legendás hőseinek, a néphadsereg ragyogó haditetteinek példáján felnőtt kínai önkéntesek a koreai néphadsereg oldalán újabb vereségeket mérnek az amerikai betolakodókra. Küzdelmüknek, győzelmeiknek döntő része volt abban, hogy az amerikai imperializmus Koreában a fegyverszüneti tárgyalások asztalához kényszerült. Erre a 24 esztendős, s diadalmas történetének utolsó évében is annyi sikert arató néphadseregre komoly feladatok várnak. Tajvan szigete, a Kínai Népköztársaság része még az ellenség kezében van, s az amerikai bankárok nap mint nap fokozzák a szigeten lapuló Csang Kai Sek-banda támogatását. Az amerikai hadsereg megbízottainak fokozott vietnami mesterkedései, a fegyverszüneti tárgyalások idején végrehajtott állati kegyetlenségű provokációs koreai bombázások, az önkényes, törvénytelen japán különbékeszerződés előkészítése és Japán agresszív támaszponttá alakítása — mind arról beszélnek, hogy a vereséget szenvedett amerikai imperializmus veszett dühvel küzd a béke erői ellen a távolkeleti agresszió továbbfolytatásáért. Ilyen helyzetben ünnepli megalakulásának 24. évfordulóját a Kínai Néphadsereg, 1927-et írtak. Ez volt Csang Kai Sek árulásának esztendeje, amikor a Kuomintang nagyburzsoá jobbszárnyának élén eladta az országot az angol, amerikai és francia imperialistáknak, elárulta Kína forradalmát száz év derekán, áprilistól júliusig forradalmárok ezreit mészároltáka le. Ekkor látott hozzá a Párt a Felszabadító Hadsereg magvának megteremtéséhez. Áta 24 esztendeje, 1927 augusztus 1-én Kiangsi tartomány fővárosában, Nanesangban felkelés tört ki a Kuomintang árulás ellen. A Kínai Kommunista Párt vezetésével 30.000 katona fogott fegyvert. A felkelőket Csu Te elvtárs, a néphadsereg mai főparancsnoka és Csu En Laj elvtárs, a Kínai Népköztársaság mostani külügyminisztere vezették. Ugyanebben az időben Mao Ce Tung elvtárs vezetésével a hunani munkások és parasztok is kibontották a felkelés zászlaját. Megszervezték a legendás „őszi Aratás Lázadását", rohamra indultak a földesurak, meg a Csang Kai Sek-banditák ellen és Hunan keleti részén több fontos várost elfoglaltak. Mao Ce Tung elvtárs hunani seregéből szervezték a Munkások és Parasztok Első Forradalmi Hadseregének első hadosztályát. A két sereg elindult, hogy kezet fogjon egymással. A közös cél a Hunan, Kiangsi és Kvantung tartomány határvidékén magasba szökkenő Csingkansan-hegység volt. Mao Ce Tung elvtárs vezetésével a hunani hősök értek fel először a Csingkansanra. Csu Te és Csu En Laj elvtárs katonáinak még egy álló fél esztendeig kellett verekedniök, míg átvágták magukat az imperialista fegyverekkel felszerelt Kuomintang-hadseregeken. Azon a napon, amikor Mao Ce Tung elvtárs először nyújtott kezet Csu Tenek a hegyen — összesen 8000 ember állott körülöttük. Nyolcezer ember — a ma öt és félmilliós, hatalmas erejű néphadsereg magva! Amikor Csang Kai Sek hírt kapott a sereg megalakulásáról, pöffeszkedő üzenetet küldött Sanghajba, az angol, amerikai, francia monopóltőke megbízottaihoz. „Négy hónap alatt megszüntetem a kommunizmust Kínában’ — üzente. Csang Kai Sek és gazdái nem tudták mi a Párt. Fenn, a Csingkansanon tudták. Tudták, hogy nem 8000 ember az erejük, hanem egy nép szabadságvágya és imperialistaellenes gyűlölete. Azt is tudták, hogy kezükben van a győzelem tudománya: a lenini sztálini tanítás. Alighogy Csu Te felért a hegyre, összeült Mao Ce Tung elvtárs elnök létével a hadsereg pártbizottsága. Terveket készítettek hat kínai szovjetkörzet létesítésére a Hunan—Kiangsi —Kvantung-határvidéken. A terveket tett követte.Két esztendő alatt, 1929-ig a fiatal kínai vörös hadsereg, egész sor kitörést hajtott végre. Sorra alakultak a szovjetek, felszabadult egész Dél-Kiangsi tartomány és helyi forradalmi kormány alakult. A felszabadított körzetekben felosztották a földesurak birtokát és megtiltották, hogy bárki is földbérből éljen. A szegény nép nap mint nap megtanulhatta: Kína sokezer esztendős történelmében először ez az ő hadserege. A nép le is vonta a tanulságot: kétesztendős harc után a csatlakozó önkéntesek 30.000-re duzzasztották a csingkansani sereget, így teremtette meg a Kínai Kommunista Párt az imperialistaellenes felszabadító harc éles fegyverét, Kínai Néphadsereget; így szervezte meg az első rendkívüli fontosságú forradalmi központokat. Már az első, csingkansani évek küzdelmeinek eseményeiből is világossá válnak a felszabadító sereg legfontosabb erőforrásai. Első helyen: a Szovjetunió, a Bolsevik Párt küzdelmeinek példája és különösen a fiatal szovjetország fegyveres intervencióellenes küzdelmének harci tapasztalatai. A sztálini tanítás, a Szovjetunió példája iányította a kínai kommunisták figyelmét arra, hogy összekapcsolják az agrárforradalmat az imperialistaellenes harccal s hogy különös figyelemmel forduljanak a katonai kérdések felé. A második erőforrás: a Kínai Kommunista Párt vezetéséből, s a Párt helyes marxista-leninista politikájábólakad. A Párt harcolt azok ellen a kalandortervek ellen, amelyek nem ismerték fel a földreformpolitika, s a legszélesebb paraszttömegek között végzett munka rendkívüli fontosságát és a Kuomintang birtokában lévő városok megrohamozását ajánlották. Az ilyen tervek ellen vívott kemény elvi harcban kristályosodott ki Mao Ce Tung elvtárs irányító munkája nyomán a Párt helyes politikája, amely lehetővé tette a felszabadított körzetek megőrzését, képessé tette a néphadsereget arra, hogy számban és erőben megnövekedve, sokezer kilométeres menetelések harcaiban acélozódva viselje a Kínára tört japán rablók elleni háború fő terhét. Ez a politika szülte a harmadik erőforrást: tette a néphadsereget valóban a nép húsábólvéréből való sereggé. A sokezer kilométeres menetelések megpróbáltatásai közepette a Párt helyes politikája állíthatott talpra sokezres, ideiglenes paraszthadseregeket, amelyek vonulása közben óvták, védelmezték a vörös hadat, elterelték az ellenség hadműveleteit. A japánellenes háború hosszú éveiben ez a politika tett fegyveres harcossá, a maga most kapott földjét fegyverrel védelmező, félelmetes aknahálózatot szervező partizánná százmilliónyi munkást és parasztot. Ez , hármas és mégis egységes erő tette lehetővé, hogy a japánellenes háború befejezésének pillanatában, amikor a szovjet hadsereg Mandzsúria felszabadításával a japán fasizmus gerincét összetörte — százmilliós hatalmas kiterjedésű szabad országrész ereje indulhatott új győzelmek felé. Ennek a hármas, de egységesen és állandóan ható erőnek a kibontakozása tette lehetővé a Csang Kai Sek-banda ellen vívott háború diadalát. A kínai nép háborúja — mondotta akkor Mao Ce Tung elvtárs — „hazafias, igazságos és forradalmi természetű háború, amelynek szükségképpen meg kell szereznie a nép támogatását az egész országban. Ez Csang Kai Sek leverésének politikai alapja." Az események fényesen igazolták ezt. Washington 6 milliárd dollárt költött hiába Csang Kai Sek felfegyverzésére. Ötvennégyezer tüzérségi löveg, több mint 300.000 géppuska, több mint 3 millió puska, több mint 1000 tank és 22.000 motoros jármű — amelyekről Washingtonban azt hitték, hogy a népet fogja pusztítani — a nép éles fegyverévé vált az elnyomók ellen. S a „történelmi lecke” egy másik fejezete arról beszél, hogy 1946 és 1950 között Csang Kai Sek hadserege több mint 8 millió katonát vesztett — és ezek között csaknem 6 és félmillió volt azoknak a száma, akik átpártoltak, megadták magukat vagy fogságba estek. Azóta — ha az imperialisták nem is akarják azt megtanulni — a koreai vereségsorozat, a vietnami népköztársaság győzelmes harcai és más példák egész sora bizonyítja, hogy mindez nem valami „kínai sajátság” — hanem minden népfelszabadító háború törvénye. A kínai néphadsereg születésének 24. évfordulóján különösen hatalmas figyelmeztetés mindez az imperialisták számára. És hatalmas erő, önbizalom forrása a mi számunkra, a szabad népek és a szabadságért, békéért harcoló százmilliók számára, akik a kínai néphadseregben a béke egyik hatalmas őrét, a diadalmas Szovjet Hadsereg legerősebb szövetségesét üdvözöljük ezen az évfordulón. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése. ) Az első írott krónika, amely Pekinget megemlíti, pontosan 3072 esztendős. Három évezred alatt a város végigélte a Jenek uralmát, akik kilenc nemzedéken át, mint grófok, nyolc nemzedéken át mint hercegek és tíz nemzedéken át mint fejedelmek kormányoztak. Végigélték a Hanok uralmát és a Tanok uralmát. A Tanokét, Dzsingisz kán „dicsőséges vérfürdőjét”, amellyel a város egész lakosságát kiirtotta, Kublaj kán és a mongolok hatalmát, akik egy fél századon belül keleten Kínáig, nyugaton Magyarországig terjesztették ki uralmukat, századokon át uralkodott itt a Min- és a Mandzsi Csin-dinasztia, volt Csang Kai Sek kezén és volt a japánokén. Volt császároké, népnyúzó tábornokoké, idegen imperialistáké. Most a népé. A város, amely két szabályos négyszög egymásbafonódása: a tatárvárosé és a kínai városé, telis tele lenyűgöző szépségű műemlékekkel Középen a Tiltott Város, a császárok egykori lakóhelye, ezeréves cédrusokkal, márvány napórákkal kertjeikben, déli végében a Menny temploma. Északnyugati oldalon a Téli Palota és még tovább északnyugatra, a város falain kívül a Nyári Palota. Az építőművészet remeke mindegyik. Van egy közös jellemzőjük: mindet széles, vízzel telt árok, magas fal veszi körül. A nép be sem nézhetett a pompás palotákba. Ma a Tiltott Város egyik kapuján a Szun Jat Szen-parkba lehet bemenni, a másik kapun a munkás-kultúrparkba. A Nyári Palota kedvelt kirándulóhely. Márványhíd vezet a Téli Palotához, a híd alatt széles, vízzel teli árok. Eredeti rendeltetése: távoltartani a tömegeket. Most megváltozott a feladata: olyan, mint a mi városligeti tavunk. Vasárnap délelőtt jókedvű emberek csónakáznak rajta, szépen faragott, tarka kis hajók közlekednek a partok között a pekingi gyerekek hangos örömére. Az egész gyönyörű építkezésnek tulajdonképpen semmi értelme sem volt. Sohasem laktak benne, sohasem szolgált semilyen gyakorlati célt. Azért épült, hogy az egyik kis házikóból a császárnő nézhesse azokat az előkelő PEKING UTCAI jégeket, akik a befagyott tavon korcsolyáztak. Most értelmet kapott a tó, a márványok tömkelege, a pagodák. A nép piheni ki itt a munka fáradalmait és lát azután újult erővel megújult hazája építéséhez. Márványlépcső visz fel a palota legmagasabb pontja, a Fehér Dagoda felé. Óriási korsó alakú fehér márványtömb ez, háromszáz esztendeje épült abból az alkalomból, hogy a Dalai Láma első ízben látogatta meg Pekinget. Pagodák sora kínál pihenőt a magasba vezető lépcső mellett. Az egyikben — talán a császári család teázott ott valaha — pirosnyakkendős úttörők kis csapata ül. A néphadsereg egy fiatal katonáját veszik körül. A katona mesél: harcairól mesél a Csang Kai Sek-banditák ellen és azokról a harcokról, amelyeket most bajtársai vívnak Koreában. Ketten közelednek a pagoda felé. Egy feketeruhás öregaszszony, a lába, régi szokás szerint, elkötött, alig öklömnyi. Nagynehezen tipeg telfeté a lépcsőkön. Fiatalember segíti: ugyancsak katona. Leülnek egy padra, ők is meghallgatják a másik katona elbeszélését. Három nemzedék ül együtt a kis pagodában: a múlt, a jelen és a jövő. A két katona, ez öreg támasza és a fiatalok nevelője összemosolyog. Az út a márványhídon és a márványlépcsők mellett pirosvirágú leanderekkel övezett. Azt tartották a régiek, hogy a leander elüldözi a rossz szellemeket. A rossz szellemeket elűzték Kínából — igaz, nem a leanderek virágai. Ezeknek a katonáknak a kemény keze, erős fegyvere űzte el a múlt rossz szellemeit. Feljebb, a Fehér Láma-emlékmű tövében hosszú bambuszrudakon két vörös zászlót lenget a szél- Fiatalok tárcolnak, énekelnek kört alkotva. Valami vidám mai dal szól a fehér pagoda mellett és a táncuk olyan, mint a mi úttörőinké, mikor azt éneklik: „Éljen a szabadság, felépítjük szép hazánk” és közben jobbkezükkel és balkezükkel felváltva tisztelegnek, úgy kérik táncra a párjukat. — Honnan vagytok itt, elvtársak? — A pekingi közgazdasági egyetem diákjai vagyunk. Nyári szünetünk van. Gondoltunk egyet, kirándulást szerveztünk, eljöttünk a Téli Palotába.. Hát te honnan jössz? — Magyarországról. — Magyarország szép és erős ország. A népe kedves és szorgalmas Azok a barátaink mesélték nekünk, akik két éve nálatok jártak a nagy ifjúsági találkozón. Záporoznak a kérdések: — Hány egyetem van Magyarországon, van-e közgazdasági egyetem is, most nyáron mit csinálnak a magyar fiatalok? De Tin Ven Hui hangja túlszárnyalja a többiekét. Ezt kérdezi: — Hogyan harcol a magyar ifjúság a békéért? — Tanulással és munkával. — A kínai fiatalok is. Egy részük ott van Koreában. Fegyverrel harcolnak. Mikor elbúcsúzunk, egy kis papírra néhány sort írnak. Üzenetet: „Aad át a mi szívbeli üdvözletünket a magyar ifjúságnak. Mi, a pekingi egyetem diákjai együtt küzdünk veletek és a világ valamennyi becsületes emberével a békéért. A pekingi utca a tegnapnak és a mának a mi számunkra alig elképzelhető szerves összefonódása A kétmilliós város közlekedésében a legfontosabb eszköz: a bicikli.Kerékpárok ezrei futnak egymás mellett és egymás után. Kék villamosok és piros autóbuszok járják a széles utakat. Autó viszonylag kevés van. A taxi ismeretlen. Annál több a riksa. A hírhedt kéziriksa teljesen eltűnt és helyébe a biciklis riksa lépett: egy kis kosárral fedett együléses kocsit bicikli húz. riksások nem lenézett és mindenki által ütött-vert társadalomkívüliek többé, szakszervezetük van, életszínvonaluk emelkedett, egyenjogú polgárai az államnak-A házak nagy többsége földszintes. Onnan van ez még, hogy Pekingben, a császár városában tilos volt magasabb házat építeni, mint a császár lakóháza. Ez a feudális törvény a század elejéig szinte a földhöz nyomta a várost. A házak utcára néző oldala: üzlet. Tíz- és tízezer bolt sorakozik egymás mellett, kishelyiségű, nem egyszer bódénagyságú, mindegyikben több kiszolgáló és rengeteg áru, amelyeket le sem lehet írni: elragadó színek, sokszor egész történetek, költők álmai selyembe szőve. Egy egyszerű pekingi gyümölcsárus-kirakat fejezne nálunk a legszebb csemegeüzlettel: banán, kókusz, sárga- és görögdinnye, ananász, sárkányszem (különleges kínai gyümölcs), őszibarack, körte, főtt kukorica. A nagyobb utcákban bazárok vannak: hatalmas üzletházak, negyedórákig tart, amíg egyik végétől a másikig ér az ember. A bazárban minden kapható: láttam ott Pláto összes műveit és lacikonyhát, ahol a híres pekingi kacsát árulják. Porcelánszobrok boltja, benne Voltaire, Beethoven szobra, töltőtollkészítők, ruha- és cipőkereskedők, teaárus és töltőtolljavító. Az egyik nagy bazárvendéglőben zene szólt és egyszerre szinte földbegyökeredzett a lábam. Liszt II. magyar rapszódiája csendült fel a pekingi rádióban. A bazárban még erős az alkudozás, de a szomszédos, áruval telt állami áruházban már szabott árak vannak. És ha a házak többsége régi is, most új, nagy építkezések folynak. A földszintes házak között haladva szép, egyemeletes épület tűnik fel. Munkáskultúrház, amelyet hamarosan megnyitnak. A Mennyei Béke útján építkeznek. Tégla, homok, kő, fagerendák egész hosszú útvonalon. Lovastargoncák, a legfontosabb pekingi utcai szállítóeszközök hozzák a nyersanyagok tömegét. Egy régi kiadású angolnyelvű útikalauz, amelyet a bazárban vásároltam, fényképeket közöl a pekingi utca tipikus alakjairól. A tipikus alakok között első helyen a pekingi koldus áll. Azóta nagyot fordult a világ. Négy nap óta járom Peking utcáit és összesen egy koldussal találkoztam. Ma már mások a pekingi utcák jellegzetes alakjai: munkások, katonák, diákok, kereskedők. Valamennyien jólöltözöttek. A rongyos, vagy szakadt ruha Pekingben ritkaság. Vidám és jókedvű az egész város. Mindenütt nevető arcok. Sokat írtak azelőtt a kínai mosolyról, a „bölcs mosolyról". Nem tudom, régebben milyen volt a kínai nép arca. De az a mosoly, amely most sugárzik róla, nem valami udvarias, arcraidegződött mosoly, hanem harsogó, milliókat magával ragadó nevetés. Ilyen, szívből fakadóan nevettek a Fehér Dagoba tövében a pekingi egyetem diákjai is. Nevettek harsányan és leírhatatlan vidámsággal. — Kína Mao Ce Tung országa — mondták. — Kína szabad ország —; Kína boldog ország. Méray Tibor Söpörjön a maga portája előtt Truman úr, amikor időt tudott magának szakítani a Francóval való szövetkezés és a Titóval való barátkozás bokros teendői között, szükséges ctek látta, hogy megrágalmazza Magyarországot. A grófok, bárók, bankárok, gyárosok, volt horthysta tábornokok, miniszterek és államtitkárok Budapestről való kitelepítése nyilatkozatra ihlette az Egyesült Államok elnökét. Szokás szerint az emberi jogokat emlegette és azzal fenyegetődzött, hogy az USA az „ügyet” az ENSZ elé viszi Felháborító szemérmetlenség kell ahhoz, hogy Truman az emberi jogok védelmezőjének szerepében próbáljon fellépni. Hogyan merészeli az emberi jogokat a szájára venni az az elnök, akinek titkosrendőrsége 118 millió ujjlenyomatot őriz, akinek országában azt lehet mondani, hogy a rendszer számára mindenki gyanús aki él, vagy legalább is mindenki gyanús, aki dolgozik. Mi bátorította fel Trumant arra, hogy az emberi jogokról beszéljen? Az, hogy az USA-ban eszeveszetten üldözik a béke híveit, fenyegetik és meghurcolják a demokrácia védelmezőit, mondvacsinált, nevetséges rágalmak alapján börtönbe zárják a munkásmozgalom vezetőit? Mi tette Trumant szakértővé az emberi jogok kérdésében? Az, hogy az ő elnöksége alatt szövetkezett az USA Francóval, akinek „speciális rendőrsége” Bilbao mellett 30 munkást elevenen elégetett, mert sztrájkolni merészeltek? Vagy talán az, hogy az 5 elnöksége alatt az USA fegyverrel és pénzzel irányítja Tito bérgyilkos tervek, galádságait? Truman még az élethez való jogot is irigyli az egyszerű emberektől, hiszen — amint hetenként háromszor elhangzó, háborús uszító nyilatkozataiból látszik — már régen tüzet és pusztulást bocsátott volna az egész világra, ha rajta múlik. Truman nyilván akkor látná biztosítottnak az emberi jogokat, ha az amerikai titkosrendőrség nem 118 millió, hanem kétmilliárd ujjlenyomatot őrizne. Nem nehéz kitalálni, hogy a fasiszta hóhérok e legfőbb patrónusa miért vette magára az emberi jogok bajnokának köntösét. A magyar nép maroknyi belső ellenségének kitelepítése Budapestről érzékeny csapást mért a magyar nép legfőbb külső ellenségére. Most, hogy az imperialisták ötödik hadoszlopának c gócai nincsenek már a fővárosban, az amerikai diplomata-ügynököknek valamivel nehezebben fog menni a kémkedés, a rémhírek terjesztése, a demokráciaellenes provokációk. Truman azért kiabál az emberi jogok megsértéséről, mert a magyar dolgozó népnek vannak jogai, mert a magyar dolgozó nép végre gyakorolta azt a jogát, hogy rendbentartsa a maga portáját. Farkas Mihály elvtárs távirata Csu Te elvtárshoz CSU TE elvtársnak, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Főparancsnokának, Peking. A Kínai Néphadsereg megalakításának 24. évfordulója alkalmából a Magyar Néphadsereg valamennyi harcosa, tisztje és tábornoka nevében forró üdvözletemet és szerencsekívánataimat küldöm önnek és a baráti Kínai Népköztársaság fegyveres erői minden tagjának. Kívánom, hogy a Kínai Néphadsereg erőteljesen fejlődjék tovább és újabb sikereket érjen el hazájának, népének, a békének és a nagy Sztálin vezette béketábor további megerősödésének érdekében, Budapest, 1951. évi július hó 31-én. FARKAS MIHÁLY vezérezredes s. k. a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere.