Szabad Nép, 1951. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1951-10-28 / 253. szám

lékot teljesített. Női építőbrigádjaink között van olyan, amelyik 237 száza­lékot, egy másik 215 százalékot ért el. Ígérjük, hogy méltóak leszünk nagy névre, melyet üzemünk, vámo­sunk büszkén viselni fog. — Szívesen tolmácsolom a kérést pártunk és a kormány felé — vála­szolja Rákosi elvtárs. — Nagyon örü­lök, hogy a dolgozók ilyen egyhangú lelkesedéssel támogatják ezt a helyes kezdeményezést. Valóban megtisztelő hogy első szocialista városunk a ma­gyar nép nagy barátjának, mindnyá­junk szeretett vezérének, Sztálin elv­társnak a nevét viselje. Az elvtársak­­nak azonban érezniök kell, hogy ez a név kötelez. Kötelez még nagyobb, még fegyelmezettebb munkára. A vas­mű minden dolgozója legyen büszke erre a kitüntetésre s tartsa kötelessé­gének, hogy a nagy névhez méltóan, fegyelmezettebben, felelősebben, szo­cialista hazaszeretettel végezze mun­káját. Szeretném, ha elmondanák ott­hon, hogy ezzel a kérésükkel fokozott kötelezettséget vállaltak az egész dol­gozó nép és maga Sztálin elv­társ előtt. Ez a tudat adjon erőt­ újabb eredményekhez és újabb győzelmekhez. Rákosi elvtárs lapozgat a kötetben, olvassa: „Sztálin elvtárs dicső neve zászló lesz kezünkben. Magasra emeljük ezt a zászlót, a magasabb teljesítményért, a jobb minőségért, az anyaggal való ta­karékosságért, a munkánkat akadá­lyozó ellenség és a maradiság ellen vívott, harcunkban. Megfogadjuk vá­rosunk megtervezőjének és első építő­jének, Rákosi elvtársnak, hogy" győ­zelmi lobogó lesz kezünkben Sztálin elvtárs neve: határidő előtt felépítjük acélvárosunkat!" Az­ aláírók nevük mellett feltüntet­ték a november 7-re felajánlott na­gyobb teljesítményt is. „Tizenkilenc éves vagyok —■ írja Forró József. —­­Szabad és legyőzhetetlen vagyok, mert Sztálin elvtárs vezet és a mi drága Rákosi elvtársunk tanít. A mi 230 szá­zalékunk nem üres ígéret. Harc válla­lása ez, ami gyönyörű. Köszönöm a pártnak, hogy a gyár és a város épí­tőjének nevelt. Boldog volnék, ha a vasművet és a várost a mi fényes na­punkról, békénk védelmezőjéről, fel­szabadítónkról, Sztálin elvtársról ne­vezhetnénk el. Ehhez a névhez hűek leszünk, míg élünk." — „Amikor alá­írom a levelet — írja­ Plavecz Lajos brigádvezető —, a brigád nevében vál­lalom,­­ hogy teljesítményünket 230 százalékra emeljük. Ezzel támasztom alá kérésünket " — „Ezen alkalom­mal vállaljuk — fogadja Szabó Imre, a­ sztaháb­ovista kubikosbrigád veze­tője —­, hogy az öntöde B-csarnoká­­nak összes padlóbetonozását, valamint a magszárítókemece betonozását no­vember 4 helyett október 31 -re befejez­zük. Brigádunkon belül megszilárdít­­juk a munkafegyelmet és részt veszünk a Gazda-mozgalomban." Rákosi elvtárs elbeszélget a kül­döttség tagjaival — jórészüket is­meri is már régebbről. A szovjet árokásógép teljesítményéről kérdezi Bonta Józsefet, a Mélyépítő Vállalat főmérnökét. Nagy János, a szerelő­brigád vezetője büszkén jelenti, hogy a három rezsiüzemen már rajta a tető és hogy november 7-re, ahogyan ígér­ték, öntenek már. A fiatalság munká­járól Horváth László,a sztahanovista betonozóbrigád vezetője számol be. Tizennyolc éves, teljesítménye állan­dóan 300 százalék fölött van. — Mennyi a keresete? — kérdezi tőle Rákosi elvtárs. — Kétezer forint havonta. — Komoly összeg. Akkor bizonyára nősülésre is gondol már? Horváth elvtárs elpirul,­ úgy mondja:­­— Már meg is történt, Rákosi elv­­társ.Pergel Józsefné segédmunkás, 9 gyermekes családanya ruháján MNDSZ-jelvény díszeleg. Rákosi elv­társ a Vasmű MNDSZ-szervezetéről érdeklődik, majd megkérdi: — Ugye, nem bánta meg, hogy az építkezéshez jött? — Nem bántam meg — válaszolja az asszony —, szeretek ott dolgozni. Legutóbb takarításra akartak átterni, de én visszakértem magam a kőmű­vesekhez. — Nem nehéz magának ez a munka? — Nem — hangzik a válasz —, szívesen dolgozom ott. — Akkor hívja­ Pentelére nőism­erő­­seit is. A férfiaknak gyakran nem hisznek a nőmunkások, a nő náluk a legjobb agitátor. Mindenüvé oda kell állítani a nőket. — Különösen a munkafegyelemre vigyázzanak — mondja Rákosi elv­társ, mikor a hiányzásokról esik szó. — Amit, a bányászoknak mondottam, az másoknak is szól: „Lányomnak mondom, menyem, is érthet belőle Amiatt, hogy mindenütt könnyű mun­kát kapni, nagyon meglazult a fegye­lem. Most­ helyre kell állítani. Egy fegyelmezetlen ember tíznek rontja el a munkáját. Rá lehet mindenkit szoktatni a fegyelemre. Minden egyes ember mellé nem kell ellenőrt állí­tani, hanem a közhangulat legyen olthon, hogy ne tűrje a fegyelmezet­lenséget. Egy órája van már Itt a küldött­­ség, de mintha csak egy perce jöttek volna, úgy tűnik, mikor búcsúznak. — Támogatom javaslatukat — mondja Rákosi elvtárs és sorra kezet­­szorít a tizenöttel — és bízom benne, hogy nem maradunk szégyenben Sztálin elvtárs előtt. Sok sikert kívá­nok. Különösen a nőket támogassák — szól oda Földes elvtársnak. — Az ifjakat is üdvözlöm. Egyesült erővel állni fogjuk, amit most vállaltunk. A dunapentelei küldöttség reggel kilenckor jött Rákosi elvtárshoz. Tízkor azzal a tudattal indultak vissza a Vasmű városába, hogy úgy kell dol­­gozniok, mintha már sztálinvárosiak lennének. A küldöttség elindulásának napjain sikeres békeműszakot tartottak a Dunai Vasmű építői (Dunnapentelei tudósítónktól.) Amióta elindult a küldöttség Rákosi elvtárshoz, ünnepi a hangulat Duna­­pentelén. A munkahelyeken, a szál­lásokon arról beszélnek a dolgozók, mit írtak Rákosi elvtársnak, hogyan fogják teljesíteni felajánlásaikat. A dolgozók t­elkés elhatározásából a küldöttség elindulásának napján, pénteken békeműszakot tartottak, Sztálin nevével indultak ezen a napon Ah,nagy eredményekért harcba, a Du­­nai Vasmű építői. A hangszórók két­­óránként adtak győzelmi jelentéseket a brigádok nagyszerű teljesítményé­ről. Nagy küzdelem alakult ki a Par­tizán-, Horváth- és Benács-brigá­­dok között. Szinte óránként vál­toztak az eredmények. Délután 5 órakor a Benács-brigád 350 szá­zalékos teljesítményével az élre tört. A Horváth-brigád 300, a Partizán­brigád 240 százalékot teljesített. Az öntöde építkezésénél szintén ki­váló eredmények születtek. Az V-ös főépítés E/7. építkezésén Szancsevics István kőműves-bri­gádja például 500 százalékot, maga a brigád vezetője, Szancse­­­vics elvtárs 871 százalékot ért el a reggeli órákban. A négytagú, Marói- Róza-kőműves­­brigád 231 százalékra teljesítette nor­máját. Amikor befejezték a napi munkát, benépesült a gyári út, mindenki a bé­keműszakról, az eredményekről be­szélt. „Úgy dolgoztunk — mondták a munkások —, hogy Rákosi elvtárs elégedett legyen velünk és megérde­meljük a­­Sztálinváros* nevet." A Dunai Vasmű építőinek levelei­ hatalmas, díszes al­bumba kötötték. A sokezer lévé­ben a dolgozók megírták Rákosi elvtársnak, milyen örömöt je­lent nekik, hog­y a szocialista város felépítésén doboz­hatnak és hogy ezután még jobb munkával akarják kiérdemelni a Sztálin­­város elnevezést. ./■ :ο. i f f/y • ‚-v í SZABAD NÉP p^^Bi^a«MaaaaBHeasBMaaaaifc<MM VASARNAP, 1951. OKTOBER 28 PARI ÉS PÁR­TÉRÍTÉS • Hort község Petőfi termelőcsoportja pártszervezete új vezetőséget választott A heves megyei Hort község Petőfi termelőcsoportjának pártszervezete megtartotta évi beszámoló és vezető­ségválasztó taggyűlését. A taggyűlés új távlatokat nyitott meg a csoport kommunistái előtt. Elhatározták, hogy mához egy esztendőre a járás minta­­termelő csoportjává fejlesztik a Petőfi tszcs-t. A pártszervezet helyiségét ragyogó tisztára kitakarították, feldíszítették az ünnepélyes alkalomra. Kettő kivételé­vel — akik igazoltan maradtak távol — valamennyi párttag és tagjelölt megjelent. A pártkönyveket szigorúan ellenőrizték, illetéktelen nem vehetett részt a taggyűlésen. A beszámoló és a vita tartalmas volt, feltárta a legfőbb eredményeket és hibákat, pártszerű kritika és ön­kritika hangzott el. Job­nik még soha nem volt ilyen bírálat — mondta egy idős párttag a taggyű­lésen —, de most megfogadjuk pár­tunk szavát és feltárjuk a hibákat, hogy még gyorsabban előrehaladhas­sunk." Szabó elvtárs a pártszervezet évi munkájából, a tszcs életéből először az eredményeket emelte ki. 12 má­zsás állag-búzatermést ért el a cso­port, túlszárnyalta terméseredményei­vel az egyéni gazdálkodókat, gyara­podott. Fejlődtek az emberek, a párt­tagok is. Kijavította hibáját Sándor elvtárs is, aki a szövetkezetnek egy esztendővel ezelőtt elnöke volt, de le­váltották, mert kimaradozott a mun­kából, nem mutatott példát magán­életében sem a pártonkívülieknek, a csoporttagoknak. Most már elsőként jár a munkába családjával együtt és példája jó hatással van a többi tszcs­­tagra is. A beszámoló két főbb hibát tárt fel s a hozászólások is ezek miatt bírálták legkeményebben a pártszer­vezet vezetőségét, hogy a cukorrépát addig be tud­juk szállítani — mondta az egyik felszó­laló. — Ez a gépállomás segítségétől is függ. Ne vállaljunk olyat, amit ta­lán nem­ tudunk teljesíteni. Elfogadjuk a vállalást, de a cukorrépát vegyük ki belőle." Így is döntöttek, azzal, hogy azért igyekszenek a répaszedést, beszállítást is elvégezni november 7-re Végül azt javasolták a pártta­gok: egészítsék ki a határozati javas­latot azzal: „A­ pártszervezet elsőrendű feladata: harcolni a Szovjetunióból hozzánk látogaató küldöttek által javasolt termelési, munkaszervezési és állattenyésztési módszerek bevezetéséért.“ A Petőfiben nem járt a szovjet kül­döttség, de az újságból ismerik taná­csaikat Ha azt megfogadja a csoport — egy év múlva mintatermelőszövet­kezet lehet a Petőfi a járásban. El­határozták, hogy ezt is felveszik a határozati javaslatba és rövid időn belül a csoportgyűlés elé viszik a ja­vaslatot A párttagok érezték, hogy most olyan harci célt tűztek a párt­szervezet, az egész csoport elé, amely megérdemli, hogy teljes erővel küzd­jenek érte, becsületért válik a kezde­,­ményezőknek és javára válik az egész csoportnak. A taggyűlés végig a KV határoza­tának megfelelő formák közt folyt­­n Választottak elnököt, jelölőbizottságot, párttagsági könyv felmutatásával sza­­vaztak. De a jelölőbizottság javaslata felett nem igen volt vita. A régi ve­­zetőséget újra jelölték. „Megváláso­­lták őket ismét, mert nem dolgoztak azért rosszul" — így fejezte ki az egyik felszólaló a tagság véleményét. Ebben valamennyien egyetértettek. Persze, a korábbi hibák miatt nem igen volt a pártszervezetnek olyan fiata­l tagja, akivel felfrissíthették vol­na a vezetőséget, a fiatal tagjelölteket pedig nem lehetett a vezetőségbe be­választani. A Petőfi tszcs pártszervezetének évi beszámoló és vezetőségválasztó tag­gyűlése betöltötte feladatát. Kijelölte a helyes utat a csoport kommunistái számára a további harcra és mun­kára, termelőszövetkezetük megszilár­­dítása, minta­szövetkezetté fejlesztése érdekében. ht egyik hiba: a munkaegységek nyilvántartása körül volt Előfordult, hogy a kertészetben egy­forma munkát végző, egyformán tel­jesítő tszcs-tagok nem azonos mun­kaegységet kaptak. A könyvelő — aki jelenleg tanfolyamon van, a­ pártszer­vezet tagjelöltje —, nem vezette rend­szeresen a munkaegység-kimutatást, nem készített róla táblázatot, így a tagság nem volt tisztában a kerese­tével, nem volt a munkaegység a ter­melés igazi ösztönző ereje. „A párt­­vezetőség felelős ezért" — hangoztat­ták a felszólalók a titkár elvtársat bírálva — és javasolták, hogy a mun­kaegység rendezésének kérdését a pártszervezet vigye a csoportgyűlés elé. A másik hiba: a tagság nagy része idős elvtársakból áll, mégis elhanyagolták a tag­jelöl­t felvételt, pedig a csoport rátermett fiatal tagjai közül többet is felvehettek volna. A hozzászólók számonkérték a pártve­zetőségtől azt is, miért csak elkéset­ten, a legutóbbi időben hozták létre a DISZ-szervezetet a csoportban, ami­­kor arra már rég szükség lett volna Követelték, hogy a határozati javas­latba külön pontként vegyék fel a fiatalok nevelésével való fokozott tö­rődést és a DISZ munkájának támo­gatását. A pártszervezet valamennyi tagja résztvett a vitában és nemcsak a párt­vezetőséget, hanem egymást is bírál­ták Sándor elvtárs figyelmeztette Gulyás elvtársat, a csoport juhászát, aki nemrég magára hagyta a juhokat, máskor nagyobb gondot fordítson a szövetkezet állatállományára. Fekete elvtársat azért bírálták, mert kulik­kal tartott kapcsolatot, s ha termelő munkáját­­ példásan el is végzi, az ilyen ismeretség nem fog jóra ve­zetni. A pártmunkáját máris elhanya­golja Fekete elvtárs megígérte, hogy kijavítja hibáját, mert megértette, hogy a kulák csak álnokságból ked­veskedik neki; azért udvarol, mert később még valami hamis dologba akarja őt belerántani, amint ezt szá­mos helyi példából már megtanulhat­ták Ezentúl elzavarja magától, nem barátkozik a kizsákmányolóval — ígérte Fekete elvtárs. Megbírálták a taggyűlésen a járási pártbizottságot és a járási tanácsot is, mert kevés segítséget adtak a cso­portnak A legnagyobb vitát a határozati ja­vaslat váltotta ki. A régi pártvezető­ség javaslata egyetlen pontból állt: „Minden őszi munkát befejezünk no­vember 7-re." A párttagok nem na­gyon ismerték, milyennek kell lennie a jó határozati javaslatnak De is­merték a tszcs helyzetét, problémáit és ezért vetették fel, hogy egészítsék ki a határozatot a fiatalok gondosabb neveléséről szóló ponttal és ezért vi­tatták meg nagyon alaposan a no­vember 7-i vállalást is. „Nem biztos. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS HÍREI Jól felkészültek a beszámoló és ve­­zető­ségválasztó taggyűlésre a tolna­megyei Gyönk­­ község kommunistái A pártvezetőség gondoskodott róla, hogy minden párttag jóelőre tudja, mikor van a vezetőségválasztás. A tagok 92 százaléka megjelent a tag­gyűlésen. A beszámolót az egész ve­zetőség állította össze, s az felvetette a párts­zervezet életének minden lé­nyeges kérdését. Név szerint megdi­csérte a legjobban dolgozókat és meg­bírálta azokat, akik kötelességüket, pártmegbizatásukat elhanyagolták. A vitában sokan vettek részt, értékes javaslatok hangzottak el: elsősorban azt követelték a párttagok, hogy az új vezetőség többet foglalkozzék a pártonk­ívüliekkel és több dolgozó pa­rasztot neveljenek tagjelöltté, mint az elmúlt évben. Hiba volt azonban, hogy a gyönki pártszervezet régi vezetői közül csak egyet választottak meg az új vezetőségbe. A régi vezetőségi ta­gok közül többen odaadó munkát vé­geztek az elmúlt időszakban, s ezután is jól irányíthatták volna a pártszer­vezet életét. Több helyen előfordult, hogy a ve­zetőségválasztó taggyűlés nem fogadta el a jelölő bizottság javaslatát. Helye­sen vá­toztatta meg a javaslatot a győrmegyei Gyirmót község pártszer­vezetének taggyűlése. Itt Gotterhald Máriát javasolták az egyik vezetőségi tagnak. Sokan felvetették, hogy Got­­terhald Mária elszakadt a község párt­­szervezetétől, amióta a járási tanács­hoz került, nem végez pártmunkát , s így mint vezetőségi tag nem segít­heti a pártszervezet munkáját. He­lyette Vide Vincéné dolgozó paraszt­asszonyt váasztották meg, aki a ter­melésben és a népnevelő­ munkában egyaránt példát mutatott. A Szállítóberendezések Gyára 5. alapszervezetének taggyűlésére alapo­san felkészültek a párttagok, de rosz­­szul készült fel a taggyűlésre a párt­­titkár. Beszámolójában csak ált­alá­nosságban beszélt a termelésről, ilye­neket mondott: „Meg kell javítani termelőmunkánkat." — „A párt munka próbaköve a termelés" stb. Arról azonban nem beszélt, hogy a terv­elmaradás behozásában, az évi terv tel­jesítésében mi a pártszervezet, az egyes kommunisták feladata. A fel­ajánlásokról is csak annyit mondott: „Nálunk jól ment a felajánlás, de voltak döntő hibák." Hogy mik vol­tak a döntő hiányosságok, azt már nem ismertette. Kimaradt a beszámoló­ból a megfelelő kritika és önkritika is. A vezetőség beszámolójának fel kel­lett volna vetnie a termelés pártellen­őrzésének kérdését, meg kellett volna bírálnia a rosszul dolgozó kommunis­tákat és rámutatni, hogyan lehet pó­tolni a mulasztásokat. Az egyik hoz­zászóló, Laufer elvtársnő kijelentette, hogy a vezetőség azért nem bírál, hogy őket se bírálja senki — ezért alakult ki a „türelmes" hangulat a taggyűlésen. A tagság ezután bátrab­ban bírált és a taggyűlés magasabb színvonalon folytatódott. Veszprém megyében az első veze­tőségválasztó taggyűlések után a megyei pártbizottság statisztikát ké­szített arról, mennyi az új vezetőség­ben a régi és mennyi az újonnan be­választott tagok aránya. Kiderült, hogy a többség újonnan beválasztott elvtársakból kerül ki. A megyei párt­­bizottság felhívta a járási pártbizott­ságok figyelmét: nézzék meg alapo­san, mi az oka ennek a jelenségnek. A túlzott arányú cserélgetés nem egészséges, károsan befolyásolja a vezetés folytonosságát. Ha komoly ok van rá, természetesen ne legyen a tagság elnéző, liberális a régi vezető­ség tagjainak elbírálásánál sem. De nemcsak a „friss erők”, hanem a be­csületes, odaadó, kipróbált vezetők újjáválasztása is erősíti a pártszerve­zetet. ★ A zala megyei Magyarszerdahelyen a pártbizalmiak jó munkát végeztek a vezetőségválasztás előkészületeiben. Udvari, Dávid és Szabó elvtársak min­den párttagot személyesen megláto­gattak, hosszan beszélgettek velük a vezetőségválasztás jelentőségéről. Fel­­hívták a tagok figyelmét, hogy min­­denütt jobb munkával készülnek a ve­­zetőségválasztásra, vállalják a ma­­gyarszerdahelyi kommunisták is, hogy a vezetőségválasztás tiszteletére 100 százalékig rendezik beadási kötelezett­ségüket. A jó előkészület eredménye nem is maradhatott el. A vezetőség­választás napjáig minden párttag tel­jesítette beadási kötelezettségét és a taggyűlésen a kommunisták hiánytala­nul megjelentek. ★ A földalatti gyorsvasút 4-es számú telepén a vezetőségválasztást vezető elnök nem ismerte kellően a taggyűlés levezetésének módszerét, így fordulha­­tott elő, hogy a határozati javaslatot előbb megszavaztatta és csak ezután adott szót a hozzászólóknak. Ugyan­így történt a vezetőségbe javasolt ta­gok megválasztásánál is: előbb meg­szavaztatta megválasztásukat, aztán indította meg a vitát. Minden pártszer­vezetnek, minden kommunistának ala­posan tanulmányoznia kell a párt Köz­­ponti Vezetőségének a vezetőségvá­lasztások végrehajtásáról szóló hatá­rozatát, hogy a vezetőségválasztó tag­gyűlések lefolyása megfeleljen a párt­­demokrácia követelményeinek. ★ A Ganz Vagongyár 4-es alapszer­vezetében a határozati javaslatot gon­dosan készítették elő Nemcsak a ve­zetőség, hanem a párttagok is előre megkapták a java­slat-tervezetet, ezt a pártcsoportokban megvitatták és ki­egészítő javaslatokkal látták el. ★ Több vezetőségválasztó taggyűlésen — nagyon helyesen — az új vezető­ségbe választották a termelésben, p­ártmunkában élenjáró értelmiségi elv­társakat is, így történt a Szolnoki Ma­gasépítési Vállalatnál és a Tisza Ci­pőgyár gumiü­zemi alapszervezetében. A Budapesti MA­VAG 49-es alapszer­vezetében vezetőségi taggá választot­ták Szentesi András elvtárs, fiatal mérnököt, aki pártcsoportbizalmi volt és megbízatását példásan látta el

Next