Szabad Nép, 1951. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1951-11-01 / 256. szám

2 PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍTÉS A himmy megyei bányász-pártszervezetek a tatabányai tanácskozás szellemében harcolnak a több szénért Október 21-én tanácskoztak pártunk és kormányunk vezetői a bányászokkal az 1951 -es évi széntermelési terv teljesítésének feladatairól. A tatabányai tanácskozásnak széles visszhangja támadt Baranya megyében.A bányászok állandó beszédtémájává vált Rákosi elvtárs tatabányai felszólalása. Ennek nyomán egyre inkább kezd kialakulni az öntudatnak és fegyelemnek az a légköre, amelyben a hanyagok, a lusták, lógósok nem tudnak megmaradni. A tatabányai tanácskozás komoly feladatokat tűzött a baranya megyei bányák elé is. Pártunk azt várja a MESZHART-tól, amely a második helyen áll a november 7-i versenyben és Nagymányoktól, amely első helyezést ért el, hogy ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék ez évi tervüket. Komlónak is maradéktalanul be kell hoznia elmaradását: októberben csak 70 százalék körül teljesítette tervét. Ezeknek a feladatoknak megoldását kívánta elősegíteni a megyei pártbizottság, amikor a múlt héten megbeszélésre hívta a bányászok legjobbjait, a bányász-pártszervezetek, az üzemek és a tömegszervezetek vezetőit, hogy a tatabányai tanácskozás nyomán meghatározzák a közvetlen tennivalókat. Az értekezleten részvevő bányászok megértették feladataikat és el is mondták, hogyan fogják nevelni az új bányászokat, mit tesznek a fegyelem megszilárdításáért, a széntermelés fokozásáért. A bányaüzemek párt- és műszaki vezetői azonban még nem dolgozták fel kellően a tatabányai tanácskozás anyagát saját munkaterületükre. Pedig tennivaló akad bőven. Baranya megyében is „ munkafegyelem lazasága gátolja a termelés fokozását a bányában. Komló elsősorban azért maradt el a tervteljesítéssel szeptemberben, mert 3764 műszakot mulasztottak igazolatlanul. De nemcsak Komlón, hanem még a versenyben élenjáró bányákban is igen magas az igazolatlan mulasztók száma. Ez évben 43.870 tonna szénnel termelhettek volna többet a baranyamegyei bányák, ha nincs ennyi igazolatlan hiányzás. „Nem is olyan régen — mondotta a megyei bányászértekezleten Vidakovics Károly vájár — kevés volt a műszakmulasztó. Nem törődtünk a mulasztással és most, mint a ragályos betegség, egyre jobban elterjedt. Előfordult számtalan esetben, hogy a leszállásunk 60 százalékos volt. Én már régebben felhívtam a vezetők figyelmét, de úgy látszik féltek ettől a feladattól, s a könnyebbik módon, kézlegyintéssel intézték el." Ezt a liberalizmust, engedékenységet, amely ma is jellemzi egyes vezetők munkáját, még nem tudták teljesen felszámolni és Komlón még ma sem bánnak el úgy a notórius „bumlizókkal, ahogyan azt megérdemlik. Hogy milyen kárt okoznak ezek a „bumlizók” népünknek és az egyes bányászoknak, arra jó példa Vokó Imre csapatának esete. Ez a csapat mindig az elsők közt volt. Októberben azonban 2022 csille az adóssága. Ennyivel termelt kevesebbet az előírtnál. Ennyi szénből 600 családnak lehetne biztosítani a téli fűtőanyagszükségletét, vagy sokszáz motort lehetne vele hajtani. A Vokó-csapatban 200 műszakot igazolatlanul hiányoztak. A csapat nyolc vájárja egyszer sem mulasztott igazolatlanul. De hiába jártak be rendesen a vájárok és néhány csillés, ha a fahordó, motorkezelő, vízhordó nem jött be. Ezeknek a munkáját is el kellett látni Jankovics sztahanovista vájár például ebben a hónapban nem egy műszakot töltött motorkapcsolással vagy más ilyen mellékmunkákkal. Pénzben számítva minden vájár egy mellékmunkával eltöltött műszakja 30 forinttal károsította meg a csapatot és sok mázsa szénnel az országot. Ezért követelték a komlói bányászasszonyok is békegyűléseken: lakoltassák ki a notórius ,,bumizókat”, Nagy Ferencet és Kati Gáspárt az új, gyönyörű kétszobás fürdőszobás bányászlakásokból, ha nem tudnak leszokni a feketézésről és rászokni a becsületes munkára. A bányászlakások a bányászoké és ne a lógósoké legyen. S ezért követeli valamennyi becsületes bányász: távolítsák el munkájuk javíthatatlan akadályozóit a bányákból. A bányászok kemény fellépése a pártszervezetek javuló politikai munkája nyomán számos aknánál lényegesen csökkent az igazolatlan mulasztók száma a tatabányai tanácskozás óta. A pécsi András-aknán, miután eltávolítottak néhány notórius lógóst, a múlt szombaton egyharmadára csökkent az igazolatlan mulasztók száma és az üzem 168 százalékra téliesítette napi tervét. Bizonyos eredményt értek el Komlón is, amióta a mikrofon nemcsak „szív küldi szívnek"műsort ad, hanem pellengérre állítja a fegyelemsértőket, munkakerülőket és a pártszervezet állandóan napirenden tartja ezt a kérdést. De itt még távolról sem kielégítő az eredmény, mert egyes vezetők még mindig nem hallgatnak a dolgozókra, még mindig nem tanulták meg az öntudatos bányászok szemszögéből nézni a műszakmulasztásokat. „A bányászoknál — és hozzátehetem, az egész ipari munkásságnál — mondotta Rákosi elvtárs a tatabányai tanácskozáson — külön kérdés az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás." A baranyamegyei bányákban is nagyon sok a tennivaló az új dolgozók nevelése terén. Egyesek még nem bánnak velük úgy, ahogy a jövő szakmunkásai, ötéves tervünk harcosai ezt megérdemlik. A legjobb bányászokra kell bízni az új munkások tanítását, nevelését, mint — Baranyában — Sudár Ferenc Kossuth-díjas vájárra, vagy Takács Mihály elvtársra, akiket megszerettek új dolgozók, mert ezek a mesterek először könynyebb munkát bíznak rájuk, tanítják, nevelik őket és átadják tudásukat. Sudár elvtárs csapatából nem mennek el az új munkások, mert Sudár elvtárs kitüntetésnek veszi a velük való foglalkozást. De van olyan csapat, ahonnan valósággal elszöknek. A megyei bányászértekezlet egyik komoly érdeme, hogy az új munkások kérdésével megfelelően foglalkozott. A felszólalók javasolták, hogy a kommunista vájárok vegyenek maguk mellé egy-egy új dolgozót és neveljék fegyelmezett bányásszá. A szakszervezet elhatározta, hogy az új dolgozók képviselőivel megyei tanácskozást rendez, ahol maguk az újonnan jött dolgozók mondják el a problémáikat, nehézségeiket s azok leküzdésének módját. A szakszervezet gondoskodásának állandósulnia kell, nem korlátozódhat egy ilyen értekezletre. Véget kell vetni annak, hogy egyes szakszervezeti funkcionáriusok elhanyagolják az új dolgozók nevelését. Jelentős szerepe van az új, fiatal dolgozók nevelése terén a DISZ-nek. Óriási lehetőségek állnak ezen a téren a DISZ előtt. Nemcsak azért, mert közel 4000 ifjúmunkás dolgozik a baranya megyei bányákban, hanem azért is, mert ezekben az ifjakban óriási tettrekészség, izzó hazaszeretet rejlik. Ha ezt felszínre hozzuk, kifejlesztjük: sokszáz vagon szénné, szocialista építésünk fűtőanyagává változik. A mázai üzem DISZ-bizottsága jól szervezi, irányítja a fiatalok harcát a szénért, foglalkozik a kulturális nevelőmunkával és itt az eredmény sem maradt el. A bánya legjobb csapata az ifjúsági-brigád. A megyei DISZ-bizottság okult ezen és most a többi bányában is elősegíti „ifjúsági fejtések” létrehozását és megszervezi a fiatalokból álló szállító-brigádokat Ahhoz, hogy valamennyi baranyamegyei bányánk maradéktalanul teljesítse tervét és vállalását — elengedhetetlen a jól működő pártszervezet. Azok a bányák érik el a legmagasabb tervteljesítést, ahol a pártszervezet teljesíti feladatát, mozgósítja a kommunistákat, a pártonkívüleket, ellenőrzi az üzemvezetést és támogatja a műszaki vezetőket a fegyelem megszilárdításában, a nehézségek leküzdésében. A pécsi András-akna hónapról hónapra rs teljesíti tervét. Októberben 111,5 százalékot értek el. Mit tett ezért a pártszervezet? Támogatja az üzemvezetőt a fegyelem megszilárdításában, népszerűsíti a jól dolgozó műszaki vezetőket. A pártvezetőség időközönként felüvizsgálja egy-egy pártcsoport munkáját és megfelelően segíti azt. A pártbizottság egyes tagjai mindig annál a sejtésnél tartózkodnak, ahol nehézségek mutatkoznak, ahol kemény szénre, vagy egyéb okokra hivatkozva, nem teljesítik a tervet. Gyakran éjjel is lejárnak a bányába. A minap a Vecsera-fejtésben rosszul ment a munka, a tervet nem teljesítették és a fegyelemmel is baj volt. A pártszervezet javaslatára öt kommunistát osztottak be oda. Példamutató munkájuk, agitációjuk nyomán a csapat október26-án 115 csillés vállaását 133-ra teljesítette és a havi termelési eredmény 105 százalékos lett. Nem így dolgozik a komlói bánya pártvezetősége. A minap a titkár és a propagandista lementek a bányába és versenyeztek, ki tud több szenet kifejteni, ahelyett, hogy mozgósítottak volna az ellenség leleplezésére, amely uszít a munkafegyelem ellen s állandó üzemzavarokat okoz. Ami Komlón történik, azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet véletlennek tekinteni hanem csakis az ellenség tudatos kártevésének. A hattonnás mozdony nem véletlenül megy rá olyan vágányra, amely nincs leszögezve és nem véletlenül okoz 48 órás kiesést egy bányamezőben. A levegőszelep sem magától záródott el és a kábel aknába eséséhez is köze van valakinek. Itt keresni kellene a hibák mögött az ellenség kezét, ahogyan azt Rákosi elvtárs tanítja. Az üzemzavarok és a sok igazolatlan hiányzás nem függetlenek attól, hogy még mindig ott járkál Komlón vitéz Csokonai, jobboldali szociáldemokrata, néhány hasonszőrű társával. Súlyos hibája a pártszervezetnek, hogy erről megfeledkezik és nem harcol az ellenség ellen. A megyei bányászértekezleten is kitűnt, hogy nem kielégítő az étberség a bányákban: az ellenség tevékenységéről alig esett szó a megyei tanácskozáson. Újra elő kell venni a békekölcsönjegyzés tapasztalatait , amikor a pártszervezet a dolgozók előtt leleplezte az ellenséget, harcolt ellene és megjavult a munka. Mindezeket a feladatokat a baranya megyei pártszervezetek meg tudják oldani. Ki tudják javítani a hibákat, mert most a vezetőségválasztások során megerősödtek, a kommunisták és a párton kívüliek bizalma megnőtt az új pártvezetőségek iránt. Új, a széncsatában kitűnt erők kerültek a pártszervezetek élére, akik eddig is megmutatták: van bátorságuk, harckészségük élenjárni abban a küzdelemben, amelyet a több szénért vívunk. A baranya megyei bányák pártszervezetei, dolgozói, műszaki vezetői harcolni fognak azért, hogy a terv teljesítésével és túlteljesítésével kivívják Rákosi elvtárs elismerését, az egész ország népének megbecsülését. Szikra Sándor, a baranyamegyei pártbizottság titkára SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1951. NOVEMBER 1 Több gondot a minőség javítására Rákosi elvtárs már két évvel ezelőtt figyelmeztette az ipar vezetőit arra, hogy nagy figyelmet kell fordítani a minőségre. Az Ipari Minőségellenőrző Intézet néhány tapasztalata azt mutatja, hogy fontos tennivalóink vannak még a minőség javítására. Az üzemek egy részében az előállított termékek minőségével egyáltalában nem törődnek, vagy legfeljebb mellékes kérdésként kezelik. A budapesti MÁVAG az általa gyártott és ez év közepén leszállított öt híddaruból kettőt komoly minőségi hiányosságok miatt visszakapott. A vizsgálat megállapította, hogy a szegecselés 80 százaléka hibás. A merevítő saroklemezek nem párhuzamosak a szerkezet profiljával, aminek következtében az összeköttetésnél az erők nem oszlanak meg egyenlően, ezenkívül az összeszerelési forrasztások is hibásak. A vissza nem küldött három darun is komoly javításokat kellett végezni. Ha a gyárban szem előtt tartanák a minőség kérdését, a gyári védjegy becsületét, népgazdaságunk érdekeit, nem szállítottak volna ilyen gyártmányokat. Komoly hiányosság, hogy az üzemek nagy részében még ma sincsenek készen a gyártási és ellenőrzési előírások. Gerő elvtárs pártunk H. kongresszusán ezt mondotta: „Az új ötéves népgazdasági tervünkben igen jelentősen felemelt termelési feladatok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy üzemeinkben részletesen kidolgozott, kötelező erejű, írásban rögzített gyártási előírások legyenek." Nem tartják ezt be például a Csepeli Posztógyárban. Az itt vártott gyapjúszöveteknél gyakoribbb a színtartósság hiánya: a szövetek a napfény hatására kifakulnak. A ■Székesfehérvári Bőrgyárban túl gyorsan szárították a növényi cserzésű bőröket, ennek következtében a száradás csak felszínes volt, a belső rész nem száradt ki. Következménye: foltos és repedezett felületű lett a bőr. Feltétlenül szükséges tehát, hogy szüntelenül javítsuk termékeink minőségét. A minőség javításáért folyó harcban komoly szerep vár a szakszervezetekre, elsősorban ezeknek kell az üzemi-szakmai oktatást megszervezni. A műszaki dolgozók bevonásával szakmai tanfolyamokat, előadássorozatokat kell rendezni, amelyeken a helyes gyártástechnológiát ismertetik a dolgozókkal. Mutassák meg, milyen nagy károkat okoz a legjobb gyártási eljárástól való eltérés. El kell érnünk, hogy üzemeinkben, építkezéseinken a „minőségi ellenőr” elsősorban a dolgozók lelkiismerete legyen. Minden dolgozó kötelessége, hogy a termelés fokozása mellett nagyobb gondot fordítson a minőség állandó javítására is. Róka Pál, az Ipari Minőségellenőrző Intézet osztályvezetője A pártoktatási munka néhány tapasztalata a Ganz Villamossági Gyárban Az elmúlt oktatási év befejezése óta a pártoktatásban is megnövekedtek a feladatok. A Ganz Villamossági Gyárban a múlt évadban 30 politikai iskolán 615-en tanulmányozták a marxizmus-leninizmust. Ebben a tanulási évben 66 politikai iskolára 1200 hallgató jelentkezett. Jelentős számban vonták be az oktatásba a becsületes, jól dolgozó pártonkívülieket is. Új feladatokat tűzött ki a Politikai Bizottság május 17-i határozata Az alapfokú oktatás szervezése, ellenőrzése az alapszervezetek kezébe került Ez nem könnyű feladat számukra, a pártbizottságnak alaposan meg kellett magyaráznia ennek a munkának hatalmas jelentőségét, módszerét és azt, hogy az alapszervezetek felelősek a párttagok tanulásáért. Az alapszervezeti titkárok, az agit.-prop. titkárok és az oktatási felelősök közös értekezleten részletesen megbeszélték a Politikai Bizottság határozatát. A pártbizottság felhívta a figyelmet, hogy a vezetőségi tagok, pártbizalmiak, népnevelők járjanak elől jó példával a tanulásban, mert nem lehet jó vezető, aki nem képezi magát rendszeresen. Valamennyi pártcsoportértekezleten a bizalmiak is beszéltek az oktatás jelentőségéről. A hallgatók kiválogatásánál az alapszervezetekben egyenként beszélték meg a dolgozókkal, melyik oktatási formában kívánnak tanulni. A propagandisták kiválogatásában is résztvettek az alapszervezetek vezetőségi tagjai. Egy-két alapszervezet kivételével valamennyi üzem saját soraiból állított propagandistát. A hallgatók kiválogatása és a propagandisták nyári előadóképző tanfolyama után — helytelenül — egy időre háttérbe szorult az üzemben az oktatás előkészítése. Elterjedt az a hangulat: az előkészületek megtörténtek, most már minden megy magától. Erre az időre esett a békekölcsönjegyzés nagy munkája is Amint közeledett az oktatási év kezdete, újból megindult a munka. A békekölcsönjegyzés utolsó napjaiban az alapszervezeti titkárok összehívták a politikai iskolák hallgatóit és bemutatták a propagandistákat, akikre a vezetőség az egyes iskolák vezetését bízta. Felhívták a propagandistákat: úgy biztosítsák a hallgatók megjelenését a foglalkozásokon, hogy előzőleg ismertetik velük a tanulás témáját, módszerét és beszélnek a pontos megjelenés fontosságáról is. Az első előadásokon a hallgatók 75 százaléka jelent meg. Ahol a propagandisták jól előkészítették az előadásokat s megfelelően foglalkoztak a hallgatókkal, ott szinte teljes számban megjelentek, így például a III-as alapszervezetben a hallgatóknak 95, a IX-esben 92, a XIII-asban 90 százaléka vett részt az előadásokon. Egyes alapszervezetekben azonban maga a vezetőség is lebecsülte az oktatást. A VI-os alapszervezetben a vezetőség kiadta „albérletbe” az oktatási év előkészítését Faragó elvtársnak, a műhely szervezőtitkárának, aki nem vette komolyan ezt a munkát, alig foglalkozott vele, ezért a házi szerelőrészlegből csak hárman jelentek meg az első órán. Annál súlyosabb ez, mert ebben a műhelyrészben a békekölcsönjegyzés idején ellenséges megnyilvánulások voltak. *A VIII-as alapszerv csillámrakó részlegénél is megmutatkozott az oktatás lebecsülése az iskolákból való távolmaradásban. Nem véletlen, hogy éppen ezekben az alapszervezetekben volt a legalacsonyabb a békekölcsönjegyzés átlaga. Ahol a vezetők lebecsülték az oktatást és maguk sem jelentek meg az iskolákon, ott beosztottjaik is követték a rossz példát. A szállítási osztály helyettes vezetője, Dudás József megígérte, mégsem jött el a foglalkozásra, sőt beosztottjainak sem tette lehetővé a részvételt. Ez ellen mindjárt kezdetben a legerélyesebben fel kellett lépnie a pártbizottságnak. Az első oktatási nap után a pártbizottság az ellenőri jelentések, valamint saját tapasztalatai alapján megállapította a hibákat. Ahol alacsonyabb volt az iskolák látogatottsága, ott az alapszervezetek vezetőségeit felhívta, hogy egyénenként beszéljenek a távolmaradókkal s figyelmeztessék őket magatartásuk helytelenségére. A pártcsoportok értekezletein is megbírálták a távolmaradókat. A III-as alapszervezet pártcsoportértekezletén Illés elvtárs pártcsoportbizalmi a Szervezeti Szabályzatot idézte: minden párttag kötelessége, hogy szakadatlanul fejlessze politikai tudását. Rámutatott, hogy az oktatásban való részvétel nem áldozat, hanem kitüntetés. Az I-es alapszervezet egyik pártcsoportértekezletén a bizalmi elmondta, hogyan érte el Tóth elvtárs — aki nemrég még a műhely egyszerű dolgozója volt — kitartó, rendszeres tanulással, hogy ma ő a gyártási ág vezetője és a tanulás munkája eredményeiben is megmutatkozik: műhelye elnyerte a „legjobb gyártási ág" megtisztelő címet. A szemléltető agitáció módszerét is alkalmazták a hiányzások megszüntetésére. A műhelyekben táblákat helyeztek el, s egy nagy kérdőjel alá odaírták: „Miért nem vettek részt a következő elvtársak az oktatási foglalkozásokon?" A vezetőségválasztás előkészületeit is felhasználták a hiányzások elleni harcban. Csoportos beszélgetéseken az agitátorok mindenütt hangsúlyozták a tanúlás fontosságát. A IX-es alapszerv vezetőségválasztó taggyűlésén a titkár a beszámolóban felsorolta a politikai iskolákról hiányzókat. A felszólalók is bírálták azokat, akik még ma is lebecsülik az oktatást. Ebből az aépszervezetből a második foglalkozáson egyetlen párttag sem hiányzott. Az agitáció eredményeként a gyárban a második oktatási napon a hallgatóknak már 80 százaléka megjelent az iskolákon. A fejlődés nemcsak számszerű emelkedésben mutatkozott Nagymértékben megnövekedett a hallgatók igényessége. Már az első előadások után is komolyan bírálták azokat az előadókat, akik rosszul készültek fel. A pártbizottság tisztán látja, hogy komoly eredményeket csak úgy érhet el, ha a Politikai Bizottság határozatának megfelelően emeli az oktatás elvi színvonalát Ennek első feltétele a propagandisták megfelelő felkészülése. A jó propagandamunka a legjobb biztosíték a lemorzsolódás ellen. Ezt bizonyítja a IV-es alapszerv egyik középfokú politikai iskolája, melyet Magosi elvtárs vezet: első alkalommal 20 hallgató jelent meg, másodszor már 25-en vettek részt. Ha jó az előadás, a hallgatók elmondják ezt a hiányzóknak, s azok is kedvet kapnak a tanuláshoz. Ahol nem készült fel az előadó — mint például a III-as alapszervezet egyik iskoláján Újvári elvtárs —, ott az első alkalommal ugyan megjelent a hallgatók 95 százaléka, a második foglalkozáson azonban a lapos, unalmas előadás miatt ez a szám lényegesen csökkent. A magas színvonal fő követelménye a világos, pontos, érthető előadás és az, hogy a propagandista megmutassa az elméleti kérdések öszszefüggését a hallgatók gyakorlati munkájával, életével. Több helyen előfordul, hogy a propagandisták nem kapcsolják össze megfelelően a tárgyalt elméleti anyagot a termelés, a pártépítés kérdéseivel, így Halász elvtárs, az I-es alapszervezet középfokú politikai iskolájának vezetője az anyagot az élettől elszakítva tárgyalta, s amikor az osztályharcról beszélt, meg sem említette, hogyan folyik az osztályharc ma az ő műhelyükben. A hallgatók azonban így is megérezték az összefüggést és például Vernus elvtárs szeminárium után elmondta, hogyan távolították el a nagyszereldéből az ellenség bérencét, aki Amerika Hangját terjesztette a dolgozók között és akadályozta a termelést. Az előadó feladata, hogy megfelelő időben feltett segítő kérdésekkel irányítsa a vitát, s az elmélet alkalmazását az egyes műhelyek gyakorlati problémáin keresztül világítsa meg a hallgatók előtt. A pártbizottságnak, alapszervezeti vezetőségnek nagy segítséget kell adnia ehhez. Az üzem, a műhely életéből vett tényekkel, adatokkal kell ellátnia a propagandistákat A Ganz Villamossági Gyár dolgozói között nagy az érdeklődés a tanulás, az elmélet iránt. Bizonyítja ezt az is, hogy több helyen jelentkeztek tanulásra olyanok, akiket eredetileg nem osztottak be az oktatásba. Az I-es alapszervezetben az ilyen párttagok és pártonkívüliek kérésére még egy alapfokú iskolát indítottak. A Politikai Bizottság határozata alapján a pártbizottság tovább javítja az oktatási munkát. Az elmélet széleskörű tanításán keresztül is neveli, mozgósítja a párttagokat és a pártonkívülieket az előttünk álló nagy feladatok elvégzésére, a vezetőségválasz- -t tás, az évi termelési terv sikeres befejezésére. Vida Gyula, a Ganz Villamossági Gyár pártbizottságának titkán-