Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1951-12-01 / 281. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Rákosi elvtárs beszédét ma este hét önkor közvetíti a rádió. Pártszervezeteink szervezzék meg a rádióközvetítés csoportos meghallgatását A komárom megyei bányászpártszervezetek harca az évi terv teljesítéséért A szovjet küldött leleplezte az ENSZ-ben a Tito-banda^ellenüjik irányuló aljas^rágalmait^^ IX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM, SZOMBAT, 1951. DECEMBER 1 A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG FALUSI ERŐDJEI Három év telt el azóta, hogy felavatták országunkban az első gépállomásokat. Azóta, hála iparunk gyors fejlődésének, munkásosztályunk szívós munkájának, óriássá terebélyesedett a gépállomások rendszere. Hazánk 19 megyéjében 369 gépállomás csaknem 10.000 traktorral és sok más géppel segíti a dolgozó parasztság termelőmunkáját, a szocializmus építését. A dolgozó parasztságot szolgáló gépek ezrei, a munkásosztály e közvetlen segítsége hatalmas erő, s egyben megtestesítője az új életnek. Minden egyes gépállomásra kerülő traktor azt hirdeti: a dolgozó parasztság számára véglegesen eltűnik a múlt. Emléke maradt csak azoknak az időknek, amikor Fekete Eszter azt írta Furtáról, az egyik biharmegyei bank igazgatójának: , Küldöm a váltót és tisztelettel értesítem, hogy nem tudok törleszteni, mert beteg vagyok és nagyon sok csapások érnek. De eladom a földemet és akkor megfizetek mindent”. Fekete Eszter története mindennapos volt. Egyedül 1931-ben az év minden órájában három dolgozó parasztcsalád portáján taposott az árverezők lába. Január elsejétől december 31-ig pergett a dob és jelentette: kérlelhetetlen a város és a falu urainak hatalma, nem elégszenek meg az adóval, elviszik az ember feje fölül a házat, kihúzzák talpa alól a földet. Azóta nagyot változott a világ, szabad, boldog lett élete a falu dolgozóinak is. Ma mezőgazdsági termelésünk színvonala évről évre emelkedik, s mint a tervjelentés is mutatja, 1951-ben jóval nagyobb gabonatermést takarítottunk be, mint amekkora a sokévi átlag. Árpából 22, zabból 37, kukoricából, cukorrépából 60, burgonyából több rorist 100 százalékkal termett több, mint az előző évben. Ezekben az eredményekben jelentős része van a falu számára juttatott gépi technika nagy erejének. Jellemző, hogy egy év alatt mintegy 100 millió paraszti munkaórát teljesítenek a falura került erőgépek. Míg Horthyék idejében az árverező monoton hangú dobja verte fel a csendet, ma faktorok dübörögnek és 100 millió órát dolgoznak a paraszt helyett. Akkor a „szabad rablás” idején a hajléktalanul maradottak könnycseppjei áztatták a földet, ma a nehéz munka izzadságcseppjeinek nagy részét is letörli a dolgozó parasztság homlokáról a munkásosztály segítsége. S a segítség, a gép egyben nagy varázsló is. Munkája mezőgazdaságunk, s benne dolgozó parasztságunk felemelkedésének, anyagi jólétének egyik fontos záloga. A gép hatalmas erejének segítségével dől el a harc a természet és az ember között — az ember javára. Ékes tanúbizonysága ennek a simasági Május 1 termelőszövetkezet és Kovács András medgyesegyházi egyénileg dolgozó paraszt példája is. A simasági Május 1 termelőszövetkezetben a traktorszántás után átlag 40 mázsa kukoricát termeltek holdanként. Kovács András cukorrépája pedig 303 mázsás termést adott, egyebek között azért, mert a gépállomás készítette elő a talajt Mivel nem szórványos hanem általános jelenség az, hogy a gépi technika alkalmazása nyomán gazdagabban fizet a föld, nyugodtan elmondhatjuk: az a termelési kapcsolat, ami a gépállomáson keresztül alakult ki a város, a munkásosztás és a falu, a dolgozó parasztság között , fontos emelője a mezőgazdasági termelésnek, felbecsülhetetlen értékű segítője dolgozó parasztságunknak. A gépállomás megismerteti az évszázadok óta csaknem azon - módszerekkel dolgozó parasztot a gépi munkával, annak termésfokozó hatásával Ez a tapasztalat a termelőszövetkezet felé vonzza a dolgozó parasztot, mivel a gépállomás, miközben fejlett technikát visz a faluba, arra is tanít, hogy ez a technika a nagyüzemben a legjövedelmezőbb. A gépállomás ezáltal is fontos emelője mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének. A gépállomások rendszere persze nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében, hanem a most különösen fontos megszilárdítás munkájában is nagyerejű támaszpontot jelent. A traktoristák rendszeresen ott dolgoznak a szövetkezet tábláin. A gépállomás vezetői, a gépállomási tanácson keresztül, a rendszeres látogatások során közvetlenül tudnak segíteni, tanácsot adni a tervkészítés, a munkaszervezés, a helyes vetésforgó-kialakítás stb. munkájában. Különösen erősíti a gépállomások és a tszcs-k kapcsolatát és elmélyíti együttműködésüket a traktoristák belépése a tszcs-kbe. Ennek megvalósítása egyik fontos, előttünk álló feladat. Mindezekből következik, hogy a gépállomásoknak termelő munkájukkal együtt fontos politikai küldetést kell teljesíteniük. Hiszen a gépi munka, az új termelési módszerek elterjesztése, a szövetkezeti gazdálkodás megkedveltetése, a termelőszövetkezet munkafegyelmének, belső rendjének kialakításában való segédkezés, politikai feladat is. Annál is inkább, minthogy e feladatokat az osztályellenség, a ke...... elleni harcban jól megvalósítani. Hogyan teljesítik termelési és politikai feladataikat gépállomásaink? Meg kell mondanunk: a nagyon jelentős eredmények ellenére sem lehet állítani, hogy gépállomásaink kihasználják lehetőségeiket. A gépállomások többsége jelentősen elmaradt évi tervének teljesítésével, s az év utolsó részlettervének, az őszi tervnek teljesítésével. Gépállomásaink jelentős részén hiányos a politikai munka. Még távolról sem nyújtják tehát gépállomásaink azt, amire képesek, amit a munkásosztály és a dolgozó parasztság joggal elvár tőlük. A munkások, akik dolgoztak a tízezernyi traktorért, joggal várják a gépállomásvezetőktől, traktoristáktól, hogy jól hasznosítsák a rájuk bízott gépeket, hogy ezekkel a lehető legtöbb, s a legjobb minőségű munkát végezzék, a lehető legkisebb önköltséggel. Elvárják hogy mélyítsék el dolgozó parasztjaink között a munkásosztály iránti szeretetet és bizalmat, így szilárdítsák tovább szocializmust építő államunk alapját, a munkások és a dolgozó parasztok szövetségét. Nem kisebb a várakozása dolgozó parasztságunknak sem. Az elmúlt évek során megismerkedtek a gépi munkával, annak előnyeivel, s most ők is azt várják, hogy a termelőszövetkezeteknél és az egyénileg dolgozó parasztoknál szerződésileg vállalt kötelezettséget határidőre mindenütt jó minőségű munkává teljesítsék. Termelőszövetkezeteink tagjai joggal várják, hogy a legtöbb szakmai ismerettel rendelkező vezetők szoros kapcsolatot tartsanak velük és segítsék elő munkájuk tervszerűbbé, szervezettebbé és korszerűbbé tételét. Ahhoz, hogy gépállomásaink e jogos várakozásnak megfeleljenek, először is javítani kel gazdasági vezetés munkáján. Gépállomásaink vezetőinek, műszaki vezetőinek, agronómusainak brigádvezetőinek meg kell érteniük csak a szilárd, egy személyes felelősségen alapuló vezetés képes sikerrel megbirkózni a tervteljesítés feladatával Ne általános utasításokkal vezessenek hanem konkréten és szakszerűen rámutatva a hibákra és világosan megjelölve a tennivalókat. Nem elég például általánosságban kiadni az utasítást: szervezzetek két műszakot — azt is meg kell mondani, hogy hogyan osszák el helyesen, arányosan az erőket, hogyan biztosítsák a műszaki hibák gyors kijavítását, az éjszakai szántás jó minőségét stb. A vezetőknek keményen fel kell lépniök a fegyelembontókkal szemben és a legjobbakra építve ki kell alakítaniuk a szilárd fegyelem megkövetelésének és ellenőrzésének légkörét. A szilárd, határozott és szakszerű gazdasági vezetés elengedhetetlen feltétele a termelési feladatok jó minőségű, időbeni megoldásának A jó termelőmunka pedig biztos alapot ad a gépállomásnak politikai hivatása teljesítéséhez. Mert e politikai hivatás nem valami elvont dolog A traktoristák annál inkább képesek megkedveltetni a gépi munkát, elmélyíteni a falu népének bizalmát a munkásosztály falusi követsége, a gépállomás iránt, elősegíteni a szövetkezeti mozgalom fejlődését és megszilárdulását — minél jobb minőségű termelőmunkát végeznek, minél inkább lemérhető a terméstöbblet métermázsáin munkájuk eredménye Gépállomásaink vezetőiben és minden egyes traktoristában mélyen tudatosítani kell, hogy termelőmunkájuknak politikai jelentősége van; hogy a szántással, tárcsázással nem csupán a földet munkálják hanem a munkásosztály és a dolgoző parasztság szövetségét is; hogy az általuk hasított barázdából nemcsak az új vetés kér ki, hanem az új paraszti élet is. A jó vezetés és a céltudatos politikai munka kifejlesztésében nagy feladata és nagy felelőssége van a gépállomási pártszervezeteknek és a politikai helyetteseknek. A párt elvárja tőlük, hogy szép feladatukat méltóan teljesítsék Most a mélyszántás tervének teljesítése és a f®rmelőszövetkezetek megszilárdításának elősegítése közben járuljanak hozzá a gépállomások gazdasági és politikai munkája színvonalának emeléséhez, hogy gépállomásaink még jelentősebb elődjei legyenek a munkás paraszt szövetségnek. Előre az évi terv teljesítéséért és túlteljesítéséért! Pioker Ignác Kossuth-díjas sztahanovista, elsőnek az országban, november 30-án befejezte ötéves tervét (Üzemi tudósítónk jelentése) Pioker Ignác elvtárs, az Egyesült Szó kiváló sztahanovistája, az ország legjobb gyaluja túlteljesítette a budapesti pártértekezlet tiszteletére tett felajánlását: a vállalt december 16-a helyett — elsőnek az országban — november 30-án délelőtt 9 óra 30 perckor befejezte ötéves tervét. Már napokkal előbb elterjedt a gyárban a híre annak, hogy Picker elvtárs ötéves terve utolsó napjain dolgozik. A gyár minden részéből felkeresték a munkások és sok sikert kívántak nagyszerű munkájához. Pénteken reggel is az érdeklődők nagy serege töltötte meg a gépműhelyt. Ott volt az üzem számos dolgozója, megérkeztek a sajtó munkatársai is, hogy mielőbb hírüladják az országnak a nagy eseményt Pioker elvtárs, szokása szerint reggel fél hatkor érkezett meg a gyárba. Mint minden nap, most is átnézte és megtisztította gépét, amely ma is úgy ragyog, mint új korában, öt évvel ezelőtt. Hat órakor behelyezte az első munkadarabot a gépbe Bolygódugatotvúkat gyalult. A munka nagy gyorsasággal, a megszokott kiváló minőségben haladt előre. Kilenc óra 30 perckor az egész gyárban szétfutott a hír: Picker elvtárs leadta az ötéves terve utolsó munkadarabját. A zsúfolásig megtelt gépműhelyben viharosan ünnepelték a szocialista munka hősét. Óriási taps, lelkes éljenzés közepette üdvözölték Pioker elvtársat a pártbizottság, az igazgatóság, az üzemi bizottság és a DISZ képviselői. A kultúrbrigád kultúrműsorral köszöntötte. Pioker elvtárs meghatottan köszönte meg az ünneplést. A dolgozók lelkes éljenzése közben lépett vissza munkapadjához, hogy továbbfolytassa munkáját, hogy újabb nagy teljesítményekkel harcoljon a békéért Pioker elvtárs távirata Rákosi elvtárshoz Pioker Ignác elvtárs ötéves tervének befejezése után az alábbi táviratot küldte Rákosi Mátyás elvtárshoz: „Szeretett Rákosi elvtársi Boldogan Jelentem, hogy ötéves tervemet a mai napon, 9 óra 30 perckor befejeztem. Megköszönöm azt a sok segítséget és támogatást, amelyet pártunktól és személyesen Rákosi elvtárstól, mindannyiunk példaképétől kaptam A magam munkája mellett munkamódszeremet átadtam fiatal és átképzős elvtársaimnak is és eddig öt sztahanovistát neveltem ki magam mellé ígéretet teszek arra, hogy továbbra is még jobb munkámmal fogom hazánkat és a béke táborát erősíteni. Pioker Ignác Kossuthdíjas sztahanovista, az ország legjobb gyalusa."‘ Báder Bélának, a Rákosi Mátyás Művek sztahanovista csúcsesztergályosának felhívása: adják át munkamódszerüket, vállaljanak védnökséget a sztahanovisták a normát nem teljesítő társaik felett KEDVES SZTAHANOVISTA ELVTÁRSAK! Most, hogy közeledik az 1951-es tervév vége, sokat gondolkodom azon, hogyan tudnánk még jobban elősegíteni 1 *et,i' tép OU Je c f t 4 mi Bt". mink, a Rákosi Mátyás Művek Szerszámgyára is fogadalmat tett Rákosi elvtársnak, vállalta, hogy évi tervét december 15-ig befejezi. A fogadalom teljesítéséért komoly verseny Indult meg üzemünkben Tudom az újságokból, hogy a többi üzemekben is sok ezer és tízezer dolgozó hozzánk hasonlóan ugyanezért a célért, a terv túlteljesítéséért küzd. Úgy érzem, ránk, sztahanovistákra ebben a versenyben még külön feladat, felelősség is hárul. Lehet-e számunkra közömbös, hogy üzemünk, gyárunk, egész munkásosztályunk teljesíti-e fogadalmát, melyet hazánk első emberének, Rákosi elvtársnak tett? Nem kétséges, erre a kérdésre valamennyien nemmel felelünk. A fogadalom teljesítésében nálunk nehézséget okoz az, hogy szép számmal vannak olyan dolgozók, akiknek még gyenge a szaktudásuk, kevés a gyakorlatuk és így nem tudják a normát teljesíteni. Sokszor gondoltam arra, mennyivel többet tudnánk termelre, mennyivel hamarabb tudnánk befejezni a tervet, ha ezek a dolgozók teljesítenék a normájukat Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a csoportomban dolgozó, kevesebb tapasztalattal, tudással rendelkező elvtársaknak átadom munkamódszeremet Persze nem lesz belőlük máról holnapra sztahanovista, de annyit biztosan elérek, hogy 5—10 százalékkal növelik teljesítményüket De ha csak én egyedül adom át tapasztalataimat, ez legfeljebb az én csoportomban jelenti a terv hamarabb való befejezését és még a mi üzemünk viszonylatában is csak épen hogy megmutatkozik. Az országnak viszont a termelés általános emelésére van szüksége. Gondoljátok csak el elvtársak, ha a sztahanovisták valamennyien 4—5 szaktársnak átadják tapasztalatukat, miven komoly termelésemelkedést jelent ez. Egyedül Budapesten sokezer sztanakovista van és ha ezek mind hozzám hasonlóan cselekszenek, ez már többtízezres munkás teljesítményemelkedését jelenti Ez már igen komoly dolog, nagy eredmény. KEDVES ELVTÁRSAK! Azzal a felhívással fordulok hozzátok, hogy tegyük ezt a kezdeményezést tömegméretűvé. Vállaljunk védnökséget a velünk együtt dolgozó 100 százalékon alul teljesítő dolgozók felett, hogy ezzel is elősegítsük Rákosi elvtársnak tett vállalásaink teljesítését, a terv mihamarabb való befejezését Én magam vállalom: Sztálin elvtárs születésnapjáig, december 21-ig munkamódszerem átadásával elérem, hogy Riedl Ferenc, Tipari József, Marosi Gyula, Sukár Vilmos, Bak János, ma még 100 százalékon alul teljesítő dolgozók a normát túlteljesítik, vagy legalább is teljesíteni fogják. KEDVES ELVTÁRSAK! A népi demokrácia nekünk igen sok jót hozott A munkásembernek ilyen megbecsülése sohasem volt. Mindenki tehetsége szerint dolgozhat, tanulhat. Emlékezzünk csak vissza a múltra, mi volt akkor. Tanulhatott-e, aki akart? Emlékszem, mikor én tanultam a szakmát, milyen sok nehézséggel kellett megküzdenem. Az idősebb munkások nem is kis része eltitkolta előttünk fogásait, módszereit és inkább nem is dolgozott akkor, mikor más a közelében volt. Talán azért-e, mert ezek a munkások rossz emberek voltak? Többségük becsületes, rendes ember volt. De féltek attól, hogyha a fiatalabb megtanulja a szakmát, átveszi az ő munkamódszerét, akkor a tőkés kidobja őket az utcára, hiszen a fiatalnak kevesebb volt a bére. Én magam is sokszor voltam munka nélkül. És bizony örültem, ha valami alkalmi munkát kaphattam, hogy valahogy tengessem az életemet Ki voltunk szolgáltatva a tőkések kénye-kedvének. Ha felemeltük a szavunkat, lecsaptak ránk, hamar az utcára kerültünk. így dobtak ki 1934-ben az úgynevezett Jupiter-sztrájk idején negyedmagammal, mert kiálltam a munkások érdekeiért. Kell-e ma félnie a munkásnak, hogy munkanélküli lesz? Kell-e félnie a sztahanovistának, hogy kiteszül az utcára, ha átadja munkamódszerét? Ugye, mosolyogtok rajta. A mi hazánkban a munkásosztály hatalma idején nemhogy munkanélküliség volna, de egyenesen munkáshiány van. Nagy dolog ez, elvtársak! S nekünk, sztahanovistáknak munkamódszereink átadásával kell megmutatnunk, hogy értékeljük, amit a mi hazánk nekünk adott. Rákosi elvtárs arra tanít minket, hogy a jó sztahanovistát a környezetében dolgozók jó teljesítménye dicséri. Itt van például nálunk Kovács István elvtárs. Az apja is, maga is zsellér volt Az ilyen falusi gyerek a múltban még csak álmodni sem álmodhatott arról, hogy megbecsült szakember legyen. Sokáig foglalkoztam vele és ma már okleveles sztahánovista, a jelvényt is nemsokára megkapja. Nekünk, sztahánovistáknak a hazánk erősítéséért, tervünk teljesítéséért folyó harcban élen kell járnunk. Ezért hívtak fel titeket, sztahánovista társaim, csatlakozzatok kezdeményezésemhez. Segítsük elő, a második tervév sikeres befejezésével tó ötéves terv harmadik évének indulását és ne vigyünk át adósságot az 1952-es évbe. RÖDER BÉLA esdeneszternályos szUh&norUU, • rtikm*. második legjobb dolgozója