Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1951-12-01 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!­­ SZABAD NÉP Rákosi elvtárs beszédét ma este hét önkor közvetíti a rádió. Pártszervezeteink szervezzék meg a rádióközvetítés csoportos meghallgatását A komárom megyei bányászpártszervezetek harca az évi terv teljesítéséért A szovjet küldött leleplezte az ENSZ-ben­­ a Tito-banda^ellenüjik irányuló aljas^rágalmait^^ IX. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM, SZOMBAT, 1951. DECEMBER 1 A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG FALUSI ERŐDJEI Három év telt el azóta, hogy fel­avatták országunkban az első gép­állomásokat. Azóta, hála iparunk gyors fejlődésének, munkásosztá­lyunk szívós munkájának, óriássá terebélyesedett a gépállomások rend­szere. Hazánk 19 megyéjében 369 gépállomás csaknem 10.000 trak­torral és sok más géppel segíti a dolgozó parasztság termelőmunká­ját, a szocializmus építését. A dolgozó parasztságot szolgáló gépek ezrei, a munkásosztály e köz­vetlen segítsége hatalmas erő, s egyben megtestesítője az új életnek. Minden egyes gépállomásra kerülő traktor azt hirdeti: a dolgozó pa­rasztság számára véglegesen eltű­nik a múlt. Emléke maradt csak azoknak az időknek, amikor Fekete Eszter azt írta Furtáról, az egyik biharmegyei bank igazgató­jának: , Küldöm a váltót és tisztelet­tel értesítem, hogy nem tudok tör­leszteni, mert beteg vagyok és na­gyon sok csapások érnek. De eladom a földemet és akkor megfizetek min­dent”. Fekete Eszter története min­dennapos volt. Egyedül 1931-ben az­ év minden órájában három dolgozó parasztcsalád portáján taposott az árverezők lába. Január elsejétől de­cember 31-ig pergett a dob és je­lentette: kérlelhetetlen a város és a falu urainak hatalma, nem elégsze­nek meg az adóval, elviszik az em­ber feje fölül a házat, kihúzzák talpa alól a földet. Azóta nagyot változott a világ, szabad, boldog lett élete a falu dol­gozóinak is. Ma m­ezőgaz­dsági ter­melésünk színvonala évről évre emelkedik, s mint a tervjelentés is mutatja, 1951-ben jóval nagyobb gabonatermést takarítottunk be, mint amekkora a sokévi átlag. Árpá­ból 22, zabból 37, kukoricából, cu­korrépából 60, burgonyából több rorist 100 százalékkal termett több, mint az előző évben. Ezekben az eredményekben jelentős része van a falu számára juttatott gépi tech­nika nagy erejének. Jellemző, hogy egy év alatt mintegy 100 millió pa­raszti munkaórát teljesítenek a fa­lura került erőgépek. Míg Horthyék idejében az árverező monoton hangú dobja verte fel a csendet, ma fak­torok dübörögnek és 100 millió órát dolgoznak a paraszt helyett. Akkor a „szabad rablás” idején a hajlék­talanul maradottak könnycseppjei áztatták a földet, ma a nehéz munka izzadságcseppjeinek nagy részét is letörli a dolgozó parasztság hom­lokáról a munkásosztály segítsége. S a segítség, a gép egyben nagy varázsló is. Munkája mezőgazdasá­gunk, s benne dolgozó parasztsá­gunk felemelkedésének, anyagi jólé­tének egyik fontos záloga. A gép hatalmas erejének segítségével dől el a harc a természet és az ember között — az ember javára. Ékes ta­núbizonysága ennek a simasági Május 1 termelőszövetkezet és Ko­vács András medgyesegyházi egyé­nileg dolgozó paraszt példája is. A simasági Május 1 termelőszövet­kezetben a traktorszántás után át­lag 40 mázsa kukoricát termeltek holdanként. Kovács András cukor­répája pedig 303 mázsás termést adott, egyebek között azért, mert a gépállomás készítette elő a talajt Mivel nem szórványos hanem álta­lános jelenség az, hogy a gépi tech­nika alkalmazása nyomán gazda­gabban fizet a föld, nyugodtan el­mondhatjuk: az a termelési kapcso­lat, ami a gépállomáson keresztül alakult ki a város, a munkásosztás és a falu, a dolgozó parasztság kö­zött , fontos emelője a mezőgaz­dasági termelésnek, felbecsülhetet­len értékű segítője dolgozó paraszt­ságunknak. A gépállomás megismerteti az évszázadok óta csaknem azon - módszerekkel dolgozó parasztot a gépi munkával, annak termésfoko­zó hatásával Ez a tapasztalat a termelőszövetkezet felé vonzza a dolgozó parasztot, mivel a gépállo­más, miközben fejlett technikát visz a faluba, arra is tanít, hogy ez a technika a nagyüzemben a legjöve­delmezőbb. A gépállomás ezáltal is fontos emelője mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének. A gépállomások rendszere persze nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében, hanem a most külö­nösen fontos megszilárdítás mun­kájában is nagyerejű támaszpontot jelent. A traktoristák rendszeresen ott dolgoznak a szövetkezet tábláin. A gépállomás vezetői, a gépállomá­si tanácson keresztül, a rendszeres látogatások során közvetlenül tud­nak segíteni, tanácsot adni a terv­­készítés, a munkaszervezés, a he­lyes vetésforgó-kialakítás stb. mun­kájában. Különösen erősíti a gép­állomások és a tszcs-k kapcsolatát és elmélyíti együttműködésüket a trak­toristák belépése a tszcs-kbe. En­nek megvalósítása egyik fontos, előttünk álló feladat. Mindezekből következik, hogy a gépállomásoknak termelő munkájukkal együtt fontos politikai küldetést kell teljesíteniük. Hiszen a gépi munka, az új terme­lési módszerek elterjesztése, a szö­vetkezeti gazdálkodás megkedvelte­­tése, a termelőszövetkezet munkafe­gyelmének, belső rendjének kialakí­tásában való segédkezés, politikai feladat is. Annál is inkább, mint­hogy e feladatokat az osztályellen­ség, a ke....­.. elleni harcban jól megvalósítani. Hogyan teljesítik termelési és politikai feladataikat gépállomá­saink? Meg kell mondanunk: a na­gyon jelentős eredmények ellenére sem lehet állítani, hogy gépállomá­saink kihasználják lehetőségeiket. A gépállomások többsége jelentő­sen elmaradt évi tervének teljesí­tésével, s az év utolsó részlettervé­nek, az őszi tervnek teljesítésével. Gépállomásaink jelentős részén hiá­nyos a politikai munka. Még távol­ról sem nyújtják tehát gépállomá­saink azt, amire képesek, amit a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság joggal elvár tőlük. A munkások, akik dolgoztak a tízezernyi traktorért, joggal vár­ják a gépállomásvezetőktől, trakto­ristáktól, hogy jól hasznosítsák a rájuk bízott gépeket, hogy ezekkel a lehető legtöbb, s a legjobb mi­nőségű munkát végezzék, a lehető legkisebb önköltséggel. Elvárják hogy mélyítsék el dolgozó paraszt­jaink között a munkásosztály iránti szeretetet és bizalmat, így szilárdít­sák tovább szocializmust építő álla­munk alapját, a munkások és a dolgo­zó parasztok szövetségét.­­ Nem ki­sebb a várakozása dolgozó paraszt­ságunknak sem. Az elmúlt évek során megismerkedtek a gépi mun­kával, annak előnyeivel, s most ők is azt várják, hogy a termelőszövet­kezeteknél és az egyénileg dolgozó parasztoknál szerződésileg vállalt kötelezettséget határidőre mindenütt jó minőségű munkává­ teljesítsék. Termelőszövetkezeteink tagjai jog­gal várják, hogy a legtöbb szakmai ismerettel rendelkező vezető­k szoros kapcsolatot tartsanak velük és segítsék elő munkájuk tervszerűbbé, szervezettebbé és korszerűbbé té­telét. Ahhoz, hogy gépállomásaink e jogos várakozásnak megfeleljenek, először is javítani kel gazdasági vezetés munkáján. Gépállomásaink vezetőinek, műszaki vezetőinek, ag­ronómusainak brigádvezetőinek meg kell érteniük­ csak a szilárd, egy személyes felelősségen alapuló ve­zetés képes sikerrel megbirkózni a tervteljesítés feladatával Ne általá­nos utasításokkal vezessenek ha­nem konkréten és szakszerűen rá­mutatva a hibákra és világosan megjelölve a tennivalókat. Nem elég például általánosságban ki­adni az utasítást: szervezzetek két műszakot — azt is meg kell mondani, hogy hogyan osszák el helyesen, arányosan az erőket, ho­gyan biztosítsák a műszaki hibák gyors kij­avítását, az éj­szakai szán­tás j­ó minőségét stb. A vezetőknek keményen fel kell lépniök a fegye­lembontókkal szemben és a legjob­­bakra építve ki kell alakítaniuk a szilárd fegyelem megkövetelésének és ellenőrzésének légkörét. A szilárd, határozott és szak­szerű gazdasági vezetés elengedhe­tetlen feltétele a termelési felada­tok jó minőségű, időbeni megoldásá­nak A j­ó termelőmunka pedig biz­tos alapot ad a gépállomásnak po­litikai hivatása teljesítéséhez. Mert e politikai hivatás nem vala­mi elvont dolog A traktoristák an­nál inkább képesek megkedveltetni a gépi munkát, elmélyíteni a falu népének bizalmát a munkásosztály falusi követsége, a gépállomás iránt, elősegíteni a szövetkezeti mozgalom fejlődését és megszilár­dulását — minél jobb minőségű termelőmunkát végeznek, minél in­kább lemérhető a terméstöbblet mé­termázsáin munkájuk eredménye Gépállomásaink vezetőiben és min­den egyes traktoristában mélyen tudatosítani kell, hogy termelőmun­kájuknak politikai jelentősége van; hogy a szántással, tárcsázással nem csupán a földet munkálják hanem a munkásosztály és a dol­goző parasztság szövetségét is; hogy az általuk hasított barázdából nemcsak­­ az új vetés kér ki, ha­nem az új paraszti élet is. A jó vezetés és a céltudatos po­litikai munka kifejlesztésében nagy feladata és nagy felelőssége van a gépállomási pártszervezeteknek és a politikai helyetteseknek. A párt elvárja tőlük, hogy szép feladatu­kat méltóan teljesítsék Most a mélyszántás tervének teljesítése és a f®rmelőszövetkezetek megszilárdí­tásának elősegítése közben járulja­nak hozzá a gépállomások gazda­sági és politikai munkája színvo­nalának emeléséhez, hogy gépállo­másaink még jelentősebb elődjei le­gyenek a munkás paraszt szövet­ségnek. Előre az évi terv teljesítéséért és túlteljesítéséért! Pioker Ignác Kossuth-díjas sztahanovista, elsőnek az országban, november 30-án befejezte ötéves tervét (Üzemi tudósítónk jelentése) Pioker Ignác elvtárs, az Egyesült Szó kiváló sztahanovistája, az ország legjobb gyaluja túlteljesítette a buda­pesti pártértekezlet tiszteletére tett felajánlását: a vállalt december 16-a helyett — elsőnek az országban — novem­ber 30-án délelőtt 9 óra 30 perc­kor befejezte ötéves tervét. Már napokkal előbb elterjedt a gyárban a híre annak, hogy Picker elvtárs ötéves terve utolsó napjain dolgozik. A gyár minden részéből fel­keresték a munkások és sok sikert kí­vántak nagyszerű munkájához. Pénte­ken reggel is az érdeklődők nagy se­rege töltötte meg a gépműhelyt. Ott volt az üzem számos dolgozója, meg­érkeztek a sajtó munkatársai is, hogy mielőbb hírüladják az országnak a nagy eseményt Pioker elvtárs, szokása szerint reg­gel fél hatkor érkezett meg a gyárba. Mint minden nap, most is átnézte és megtisztította gépét, amely ma is úgy ragyog, mint új korában, öt évvel ez­előtt. Hat órakor behelyezte az első munkadarabot a gépbe Bolygódugato­­tvúkat gyalult. A munka nagy gyorsa­sággal, a megszokott kiváló minőség­ben haladt előre. Kilenc óra 30 perckor az egész gyárban szétfutott a hír: Picker elvtárs leadta az ötéves terve utolsó munka­darabját. A zsúfolásig megtelt gépmű­helyben viharosan ünnepelték a szocia­lista munka hősét. Óriási taps, lelkes éljenzés közepette üdvözölték Pioker elvtársat a pártbizottság, az igazgató­ság, az üzemi bizottság és a DISZ képviselői. A kultúrbrigád kultúrmű­sorral köszöntötte. Pioker elvtárs meghatottan köszön­te meg az ünneplést. A dolgozók lel­kes éljenzése­­ közben lépett vissza munkapadjához, hogy továbbfolytassa munkáját, hogy újabb nagy teljesít­ményekkel harcoljon a békéért Pioker elvtárs távirata Rákosi elvtárshoz Pioker Ignác elvtárs ötéves tervének befejezése után az alábbi távira­tot küldte Rákosi Mátyás elvtárshoz: „Szeretett Rákosi elvtársi Boldogan Jelentem, hogy ötéves tervemet a mai napon, 9 óra 30 perckor befejeztem. Megköszönöm azt a sok segítséget és támogatást, amelyet pártunktól és személyesen Rákosi elvtárstól, mind­annyiunk példaképétől kaptam A magam munkája mellett munkamódszeremet átadtam fiatal és átképzős elvtársaimnak is és eddig öt sztahanovistát nevel­tem ki magam mellé ígéretet teszek arra, hogy továbbra is még jobb mun­kámmal fogom hazánkat és a béke táborát erősíteni. Pioker Ignác Kossuth­­díjas sztahanovista, az ország legjobb gyalusa."‘ Bád­er Bélának, a Rákosi Mátyás Művek sztahanovista csúcsesztergályosának felhívása: adják át munkamódszerüket, vállaljanak védnökséget a sztahanovisták a normát nem teljesítő társaik felett KEDVES SZTAHANOVISTA ELV­TÁRSAK! Most, hogy közeledik az 1951-es tervév vége, sokat gondolkodom azon, hogyan tudnánk még jobban elősegí­teni 1 *et,i' tép OU Je c f t 4 mi Bt". mi­nk, a Rákosi Mátyás Művek Szer­számgyára is fogadalmat tett Rákosi elvtársnak, vállalta, hogy évi tervét december 15-ig befejezi. A fogadalom teljesítéséért komoly verseny Indult meg üzemünkben Tudom az újságok­ból, hogy a többi üzemekben is sok ezer és tízezer dolgozó hozzánk hason­lóan ugyanezért a célért, a terv túltel­jesítéséért küzd. Úgy érzem, ránk, sztahanovistákra ebben a versenyben még külön feladat, felelősség is hárul. Lehet-e számunkra közömbös, hogy üzemünk, gyárunk, egész munkásosz­tályunk teljesíti-e fogadalmát, melyet hazánk első emberének, Rákosi elv­társnak tett? Nem kétséges, erre a kérdésre valamennyien nemmel fele­lünk. A fogadalom teljesítésében nálunk nehézséget okoz az, hogy szép számmal vannak olyan dolgozók, akiknek még gyenge a szaktudásuk, kevés a gya­korlatuk és így nem tudják a normát teljesíteni. Sokszor gondoltam arra, mennyivel többet tudnánk termelre, mennyivel hamarabb tudnánk befe­jezni a tervet, ha ezek a dolgozók tel­jesítenék a normájukat Így jutottam arra az elhatározásra, hogy a csopor­tomban dolgozó, kevesebb tapasztalattal, tudással rendelkező elvtársaknak átadom munkamódszeremet Persze nem lesz belőlük máról holnapra sztahanovista, de annyit biztosan elérek, hogy 5—10 százalékkal növelik teljesítményüket De ha csak én egyedül adom át ta­pasztalataimat, ez legfeljebb az én cso­portomban jelenti a terv hamarabb való befejezését és még a mi üzemünk viszonylatában is csak épen hogy megmutatkozik. Az országnak viszont a termelés általános emelésére van szüksége. Gondoljátok csak el elvtár­sak, ha a sztahanovisták valamennyien 4—5 szaktársnak átadják tapasztala­tukat, miven komoly termelésemelke­dést jelent ez. Egyedül Budapesten sok­­ezer sztanak­ovista van és ha ezek mind hozzám hasonlóan cselekszenek, ez már többtízezres munkás teljesít­ményemelkedését jelenti Ez már igen komoly dolog, nagy eredmény. KEDVES ELVTÁRSAK! Azzal a felhívással fordulok hozzátok, hogy te­gyük ezt a kezdeményezést tömegmé­retűvé. Vállaljunk védnökséget a ve­lünk együtt dolgozó 100 százalékon alul teljesítő dolgozók felett, hogy ez­zel is elősegítsük Rákosi elvtársnak tett vállalásaink teljesítését, a terv mihamarabb való befejezését Én magam vállalom: Sztálin elv­­társ születésnapjáig, december 21-ig munkamódszerem átadásával elérem, hogy Riedl Ferenc, Tipari József, Ma­rosi Gyula, Sukár Vilmos, Bak János, ma még 100 százalékon alul teljesítő dolgozók a normát túlteljesítik, vagy legalább is teljesíteni fogják. KEDVES ELVTÁRSAK! A népi demokrácia nekünk igen sok jót hozott A munk­ásembernek ilyen megbecsülése sohasem volt. Mindenki tehetsége szerint dolgozhat, tanulhat. Emlékezzünk csak vissza a múltra, mi volt akkor. Tanulhatott-e, aki akart? Emlékszem, mikor én tanultam a szak­mát, milyen sok nehézséggel kellett megküzdenem. Az idősebb munkások nem is kis része eltitkolta előttünk fo­gásait, módszereit és inkább nem is dolgozott akkor, mikor más a közelé­ben volt. Talán azért-e, mert ezek a munkások rossz emberek voltak? Többségük becsületes, rendes ember volt. De féltek attól, hogyha a fia­talabb megtanulja a szakmát, átveszi az ő munkamódszerét, akkor a tőkés kidobja őket az utcára, hiszen a fia­talnak kevesebb volt a bére. Én ma­gam is sokszor voltam munka nélkül. És bizony örültem, ha valami alkalmi mun­kát kaphattam, hogy valahogy tenges­sem az életemet Ki voltunk szolgál­tatva a tőkések kénye-kedvének. Ha felemeltük a szavunkat, lecsaptak ránk, hamar az utcára kerültünk. így dob­tak ki 1934-ben az úgynevezett Jupiter-sztrájk idején negyedmagam­­mal, mert kiálltam a munkások érde­keiért. Kell-e ma félnie a munkásnak, hogy munkanélküli lesz? Kell-e félnie a sztahanovistának, hogy kiteszül az­ utcára, ha átadja munkamódszerét? Ugye, mosolyogtok rajta. A mi ha­zánkban a munkásosztály hatalma ide­jén nemhogy munkanélküliség volna, de egyenesen munkáshiány van. Nagy dolog ez, elvtársak! S nekünk, sztahanovistáknak munkamódszereink átadásával kell megmutatnunk, hogy értékeljük, amit a mi hazánk nekünk adott. Rákosi elvtárs arra tanít min­ket, hogy a jó sztahanovistát a kör­nyezetében dolgozók jó teljesítménye dicséri. Itt van például nálunk Kovács István elvtárs. Az apja is, maga is zsellér volt Az ilyen falusi gyerek a múltban még csak álmodni sem álmodha­tott arról, hogy megbecsült szakember legyen. Sokáig foglalkoztam vele és ma már okleveles sztahánovista, a jel­vényt is nemsokára megkapja. Nekünk, sztahánovistáknak a hazánk erősítéséért, tervünk teljesítéséért folyó harcban élen kell járnunk. Ezért hív­tak fel titeket, sztahánovista társaim, csatlakozzatok kezdeményezésemhez. Segítsük elő, a második tervév sike­res befejezésével tó ötéves terv har­madik évének indulását és ne vigyünk át adósságot az 1952-es évbe. RÖDER BÉLA esdeneszternályos szUh&norUU, • rtikm*. második legjobb dolgozója

Next