Szabad Nép, 1952. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-11 / 8. szám

2 SZABAD NÉP PÉNTEK, 1952. JANUÁR 11 TIZENHATEZER HOLD SOMOGYI FÖLD ELHÓDÍTÁSA A MOSTOHA TERMÉSZETTŐL Még évszázadokkal ezelőtt történt, hogy megnövekedett a mai Somogy megy® „szárazföldi” területe. A Balaton északi részén lévő badacsonyi hegyek megmozdultak, lesüllyedt az északi partvidék, így a víz a déli részekről lehúzódott. Az új déli part mentén gyorsan megkapaszkodtak a fák, koronájukkal megtörték a vad északi szelek erejét. Arra kényszerítették őket, hogy zsákmányukat, az öreg Badacsony fejéről lelopott homokot lerakják, így lassan egyre kövérebb lett az a homokgát, amelyen ma egymás mellett sorakoznak a villák s amely véglegesen elreteszelte a Balaton elől a tó korábbi alját. így alakult ki a Balaton mellett az a vidék amelyik mélyebben fekszik, mint a Balaton felszíne. A természet azonban, mintha megbánta volna előző tettét, visszakövetelte régi jogát A több mint 93 négyzetkilométer nagyságú bereket — így hívják a régi tófenéki részeket — esztendőről esztendőre elárasztotta a középsomogyi dombvidékről lezúduló víz. Közben igen gyakran elöntötte az áradás a szomszédos községeket is. Egyszer azután, ezelőtt vagy ötven esztendővel, az úri Magyarország:a berektulajdonos grófok — Jankovics, Széchenyi, Hunyadi, meg Eszterházy herceg — összefogtak, hogy lecsapoltassák a bereket. Persze nem azért, hogy az árvízveszélyben lévő parasztokon segítsenek, hanem, hogy még néhány ezer holddal növeljék szárítóbirtokaikat. Szóval a saját zsebükre gondoltak. Degyengének bizonyultak Építettek ugyan pár csatornát, de ez alig ért többet, mint halottnak a szentelt víz. A felszabadulás előtti évekig mindössze 300—400 holdat tudtak szántóföldi művelésre elvenni a berektől. Amire képtelen volt az úri Magyarország, azt most népi demokráciánk megvalósítja. 1947-ben kezdődött a küzdelem. Tavasszal történt, hogy a nyugati-déli övcsatorna, ami a dombok vizét a bereket körülölelve a Balatonba viszi, 22 helyen átszakadt .A költségmegtakarítás érdekében gyengére méreteztettek a gróf urak.) A töméntelen víz elöntötte az egész bereket. A gátszakadások után tízezer hold egyméteres víz alá került. Ekkor beállítottak egy szivattyút, amelynek az lett volna a kötelessége, hogy a beressen lévő vizet átemelje a Balatonba. Két hónapon át megállás nélkül működött a gép. Az eredmény: négy centimétert süllyedt a víz szintje. Még ez év telén beszerelték azonban a Ganz-gyári munkások ajándékát: az új nagyteljesítményű szivattyút. Március 15-én munkához látott az új szivattyú és másodpercenként négy és fél köbméter víztől szabadította meg az elöntött bereket. Ennek segítségével aztán május végére kiszívattak 30 millió köbméter vizet. A berek száraz lett, csak itt-ott maradtak tocsogók. Vigasztalan volt a kép, amit a vízbörtöntől megszabadított berek mutatott. Aki a homokgátról szemlélte a tájat (azért innen, mert az ingoványra bemenni nem lehetett), azt látta, hogy gyorsan nő a káka s közte itt-ott fél tokban megjelenik a nád. A nagy víz leszivattyúzását követő hónapokban mindössze ez történt, no meg a halászmadarakat váltották fel a vadlibák. A visszamaradt fekete színű lágy masszát a legnagyobb jóakarat mellett sem lehetett termőtalajnak nevezni. Mégis 1949-ben belehasított az eke az aránylag magasabb fekvésű részekbe. Megkezdődött a harc 16.025 hold meghódításáért Ettől kezdve óriási léptekkel haladt előre a munka 1950-ben már 2800 holdat járnak meg a Sztálinyecek s húzzák maguk után az ekét Ezek nélkül a Szovjetunióból kapott gépek nélkül, megmozdulni sem lehetett volna A ló is, a mi kerekes traktoraink is elsüllyedtek a bereki földeken egyedül a lánctalpas Sztálinyec tudta maga alá gyűrni a laza és puha földet A gépek, az eke munkája nyomán most nyomult be először a föld kérgébe a levegő és az élet A föld elkezdett lélegezni s a talaj láthatatlan építőinek, a baktériumoknak milliárdjai népesítették be. Míg lent, a felszín alatt a baktériumok segítségével készült a növényi tápanyag, addig a felszínen szépen fejlődött a kender s a cukorrépa Az évszázadok óta szunnyadó tófenék mintha háláját rótta volna le az ember iránt, olyan gazdagon fizetett a gondoskodásért, a víz leszivattyúzásáért. Jóformán soha nem látott magasra, négyméteresre nőtt a kender s 6—8 kilós cukorrépák sőttek ki abból a földből, ahol azelőtt alig volt élet. Az első termelési csata meghozta eredményét Immár a berek egy részén kultúrnövény termett s nem is akármilyen, hanem különb, mint az évszázadok óta művelés alatt álló talajokon Az első termések megmutatták a legmerészebb álmok is valóra válthatók, a legbátrabb tervek is megvalósíthatók. Ezt igazolták a talajvizsgálatok eredményei is. Kiderült, hogy a növénytermeléshez szükséges mész bőven megvan a földben. Nincs hiány az egyik legfőbb tápanyagból, a nitrogénből sem. Csupán foszfort és káliumot kell a lápi talajjal „etetni" s akkor gazdagon terem. A növénytermeléshez elengedhetetlen föld tehát megvan s képes arra, hogy bőven meghálálja az emberi munkát. Ami a gondot okozza, az az évszázados átok —s a víz. Ez zárta el az ember elől időtlen idők óta a földet, ez akarja lépten-nyomon újra birtokába venni. Azért, hogy az átokból áldás legyen s a víz az embert szolgálja, ki kellett dolgozni s meg kell valósítani a csatornázás tervét. Hónapokon át számítgattak a mérnökök s elkészült a terv. Meg kell erősíteni a berket három oldalról körülvevő övcsatornát (a negyedik oldalt a Balaton mentén lévő homokgát határolja), s ki kell építeni a még hátralévő négykilométeres szakaszt. így a víz, ami a somogyi dombokról a Balatonnál mélyebb fekvésű berekbe szaladna, ezekből az aránylag magasan lévő csatornákból belefolyik a Balatonba Ha az övcsatornák elkészülnek, a külvizektől nem kell tartani. Ennél jóval nagyobb munkát és fáradságot jelentenek a belvizek. Ha sok az eső, a Balatonnál mélyebb kerekben feltör a talajvíz s kipusztít minden növényt. Ezért a belső részeket is csatornázni kell. Tehát rendbe kell tenni a berek északi határán, a homokgát mellett húzódó keleti és nyugati főcsatornát. Ezekből ki kell építeni minden kilométeren egy-egy mellékcsatornát, a mellékcsatornákból pedig négyszázméterenként a szívóárkokat, vagy öntözőcsatornákat. Ha ez a csatornahálózat kiépül, nem kell többé félni a belvizektől sem, mert a berekben lévő víz a szívóárkokon és a mellékcsatornákon keresztül a főcsatornákba folyik, innen pedig a szivattyúhoz jut, amelyik átemeli a Balatonba Ez a bátor terv, amelynek megvalósítása során közel egymillió köbméter földet kell megmozdítani nemcsak arra jó, hogy levezesse a berek vizét. A kiépülő csatornahálózat segítségével a száraz nyarakon tetszés szerint rendkívül egyszerűen, olcsón lehet öntözni is Ha száraz a nyár és víz híján sárgulni kezdenek a növények üdezöld levelei, _csupán egy kézmozdulatra van _szükség s máris ömlik a víz a magasabb szintű Balatonból a csatornákba. Mivel a talaj elég laza, tőzeges, a legjobb öntözési módszert lehet alkalmazni: az altalajöntözést A csatornahálózat elkészülte után általában 400 méter széles, 500 méter hosszú táblákat fognak körül a csatornák. Ha a csatornákba a Balatonból beáramló víz révén emelkedik a vízszint, akkor a talajvíz is közelebb kerül a felszínhez. A szintmagasságot tetszés szerint lehet szabályozni, aszerint, ahogyan a növények megkívánják, a tervekből valóságos mesevilág bontakozik ki. A terv több mint százmilliós beruházása nyomán pár év múlva, az ötéves terv végére az egész ketekben virítanak a táblák zöld növényei, gyorsan fejlődnek a táblákat körülfogó erdősávok fácskái. Fehérre meszelt falú házak, kultúrotthonok tekintenek a balatonmenti villasorok felé. Ott, ahol évekkel ezelőtt még csónakkal lehetett közlekedni, jól kiépített kövesúton haladhatnak a traktorok, teherautók, szekerek és kisvasút szállítja a föld terményét s az állattenyésztő telepek állatállományának szükséges takarmányt Megváltozik itt a tervszerű, szívós munka nyomán, az egész világ. Ennek a munkának — amelyből új élet fakad — most van dandárja Bármerre tekint a szem, még most a téli hónapokban is lépten-nyomon serényen munkálkodó embercsoportokat lát Egyik helyen kubikosok hordják a földet, másutt hatalmas kotrógépek hatolnak be a mocsárba és egy-egy gép napról napra 400 köbméter földet terít el a felszínen. Az árokásó naponta 5—600 méterrel növeli a már elkészült csatornák hosszát. Gyors ütemben épül a kisvasút s csillék százai hordják a töltéshez szükséges salakot. A központi majorban, amelynek szomszédságában másfél évvel ezelőtt még nádat lengetett a szél, mintha a földből húznák, úgy növekednek az épületek. Az egyszerű felsorolás is mutatja, milyen gigantikus munka folyik Elkészült idáig: nyolc munkásszálló, mindegyikben egy-egy brigád (60 ember) talál otthont. Most épül és április 30-ra elkészül 14 munkáscsalád tágas háza Elkészült egy 60 méter hosszú anyagraktár, egy 100 méter hosszú gépszín, öt, egyenként 50 méteres dohánypajta Több apróbb gazdasági épület mellett négyszáz szarvasmarha részére most építik az istállót Az elkészült épületek, a csatornából kitermelt több mint 240.000 köbméter föld, mind mind azt mutatja, hogy itt az egykori terméketlen vidéken új győzelmeket arat az urak rabságából felszabadult ember. A nagyerejű természettel vívja harcát s mint az eddigi eredmények mutatják, győzedelmesen, mert erősebb, hatalmasabb a természet vad erőinél. S míg napról napra fogy a nádas a sás, addig az építő munka közben hősök születnek itt, mint a Sztálin Vasműnél, mint hazánkban az építőmunka bármely frontján Székesvári János kubikosbrigádjának minden tagja három hónap óta 200 százalék felett teljesíti normáját Maga Székesvári elvtárs tagjelölt. Az új élet szeretete, megbecsült munkája ösztönzi, hogy egyre többet termeljen Októberben 215 százalékra, novemberben 257 százalékra, decemberben 278 százalékra teljesítette a normát s amikor az egyik őszi napon elromlott a szivattyú, nem ijedt meg s az egyre jobban feltörő talajvízben is szívósan tovább dolgozott. Példamutató munkája nem egyedüli. Fehér János brigádja decemberben már szintén jóval többet teljesített a 200 százaléknál, Mendigáj, Józsefék pedig 226 százalékos átlagteljesítménnyel zártak az elmúlt tervévet. Török Tibor elvtárs az egyik árokásógép vezetője 8000 köbméter helyett 19.290 köbméter földet termelt ki. Miközben a csatorna-, út-, kisvasút és magasépítők munkája legyőzi a béreket, a gazdaság dolgozói, vezetői arra készülnek, hogy új életet vigyenek a földbe. Serényen javítják a gépeket, a brigádvezetők szorgalmasan tanulnak az iskolákban Az agronómusok új növények meghonosításának módszerein törik a fejüket, hogy lépésről lépésre megvalósítsák a termelési célokat. Az elmúlt évben még 160 szarvasmarha állt az istállókban, 1954 ben a gazdaságban fejt tej menynyisége biztosítaná a több mint 80 000 lakosú Kecskemét évi tejellátását. Az elmúlt évben 5300 holdon csírázott ki az elvetett mag, 1954-re termővé válik az egész berek. Az itt termelt zöldség fedezi hazánk második legnagyobb városa, Szeged és Hajdúböszörmény zöldségszükségletét A kendertermésből több mint 15 millió zsákot lehet készíteni. A cukorrépatermésből előállítható cukor pedig három évig elég lenne Békéscsaba több mint 50 ezer lakójának. Mire 1954-et írunk, többezer vagon termény indul el a holtnak hitt vidékről. A terekben végzett természetátalakító munka befejeződik, népdemokráciánk egyik nagy alkotása megvalósul. Valóság lesz abból, amire nálunk azelőtt a legmerészebb álmodozók sem gondoltak. Almási István Több gondot a Ganz Vagongyár könyvtárának munkájára December 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján kis ünnepély volt a Ganz Vagongyár Vörös Csillag könyvtára olvasótermében Jutalmat kaptak a legjobb műhelykönyvtárosok, 24-én. A Ganz Vagongyár könyvtárosai megérdemelten részesültek jutalomban Az üzemben valóban sikeresen bontakozik ki a könyvtár- és olvasómozgalom. 1949-ben, amikor az üzemi könyvtár megalakult, a polcokon alig ezer könyv feküdt, a rendszeres olvasók száma szintén alig érte el az ezret Ma már a központi könyvtár mellett 36 műhelykönyvtár működik 13.000 kötet könyvvel; a tavalyi év elejére 4500-ra emelkedett a rendszeresen olvasó dolgozók száma. Az üzemben rendszeresen tartanak könyvismertető előadásokat és ankétokat Decemberben például öt műhely ankétjain ismertettek és vitattak meg könyveket. A Ganz Vagongyár könyvtár- és olvasómozgalmának felelősei joggal büszkék elért eredményeikre, szívesen hivatkoznak arra, hogy a gyár dolgozóinak mintegy 40 százaléka rendszeresen olvas. Alaposabb körültekintés után azonban kiderül, hogy e valóban jelentős eredmények mögött nem kevésbbé jelentős hibák húzódnak. E hibák következtében azután a Ganz Vagongyár olvasómozgalma nem fejlődik, sőt az 1951 elején elért eredményekhez képest visszaesett. A Ganz Vagongyárban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a könyvtár és olvasómozgalom még jobban kibontakozhassék Az üzemi bizottság azonban nem törődik eléggé a könyvtármozgalommal A SZOT elnöksége múlt év júniusi határozatát az üzemi könyvtárak munkájáról mind a mai napig nem vitatta meg, nem hozott határozatokat az olvasómozgalom fejlesztéséről Az üzemi bizottság vezetőjének, Lányi elvtársnak szavaiból az derül ki, hogy ..a sok rendezvény és értekezlet miatt nem volt idejük külön is foglalkozni ezzel a kérdéssel". Nemcsak a jó, a rossz példa is ragadós. Egyes műhelybizottsági titkárok az üzemi bizottság titkárához hasonlóan vélekednek a könyvtármozgalomról Regász elvtárs például az 546-os motorszerelőműhely szakszervezeti titkára már nagyon régen ígéri, hogy „majd megnézzük" a könyvtárat — de ez mindmáig nem történt meg, így azután érthető, hogy az 546-os motorszerelőműhelyben ma sincs megfelelő könyvtáros. Másutt is előfordul, hogy helytelenül választják ki a könyvtárosokat , amolyan másra nem használható emberekből. Az 561 -es műhely könyvtárosáról például akkor derült ki, hogy nem szereti a könyvtármunkát, amikor kézzellábbal tiltakozott az ellen hogy négyhónapos könyvtárosképző iskolára vigyék. A könyvtárosképzés egyébként is gyengén áll az üzemben: a hatnapos esti iskolákra behívott harminc könyvtárosból csak tizenkettő vesz részt a tanfolyamon. Ha az üzemi bizottság többet törődne a könyvtár- és olvasómozgalommal, akkor fel kellene figyelnie arra a veszélyes és káros jelenségre is, hogy viszonylag kevesen olvassák az új magyar irodalom alkotásait és hogy a műhelykönyvtárban kevés példányszámban találhatók ezek a művek. Pedig a dolgozók közül sokan szeretnének olvasni új életünkről. Mohai Gyula elvtárs, az öM es műhelyben már hónapok óta érdeklődik a könyvtárostól, hogy mikor kap valamilyen új könyvet — de mindezidáig hiába. A könyvtárban egyetlen Benjámin- vagy Kónya-kötet sincs Örkény István és Szeberényi Lehel munkásokról szóló re°é művei is csak egy egy példányban találhatók. Természetesen nagyon helyes, hogy a Ganz Vagonban szeretettel és érdeklődéssel olvassák a macrvai kaszszikusok remekműveit és a szovjet irodalom nagyszerű alkotásait, de a könyvtár felelős vezetőinek az a feladatuk, hogy megfelelő számban beszerezzék és népszerűsítsék irodalmunk legújabb alkotásait is. Fel kellene figyelni arra is hogy nem olvassák eléggé a szakkönyveket. Az 522-es műhelyben például A. M Ogloblin- A vasesztergályozás alapjai című könyv több mint fél éve áll a könyvszekrényben és még senki sem olvasta el De Boldizsár: Esztergályosok és marósok című könyvét sem olvasta senki 1951 február óta, holott ebben a műhelyben éppen esztergályosok és marósok dolgoznak. Az olvasómozgalom felelős vezetőinek az is kötelességük, hogy megmagyarázzák a szakkönyvek jelentőségét, hasznát a szakmai továbbképzésben Példákért nem kell messze menniök ott dolgozik az üzemben Horváth Péter, Pintér Ferenc és Boldizsár Ilona átképzős, akik szakkönyvekből tanulták meg a legmodernebb foglarást. A könyvtármunka irányításával, jobb ellenőrzésével, a káderek alaposabb kiválasztásával, a könyvtárosképzés biztosításával ki lehet javítani a könyvtármunka hibáit és újra gyors fejlődésnek indulhat a Ganz Vagongyár olvasómozgalma. Kovács Gábor Az olasz nép csak békekormány alakításával kerülhet ki nehéz helyzetéből Togliatti elvtárs beszéde az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülésén beszédet mondott. Kijelentette, hogy az árvíz problémája az utóbbi hónapok legfontosabb kérdése Olaszországban. Az árvíz súlyos csapást mért a lakosság jelentékeny tömegére és óriási kárt okozott az ország gazdaságának. Az árvíz körülményei teljes világossággal feltárták, hogy Olaszország évtizedeken keresztül háborús készülődésekre és imperialista kalandokra pazarolta javait A kommunisták kötelessége — mutatott rá Togliatti elvtárs —, hogy feltárják ezt a helyzetet és ezzel megvilágítsák a kormány politikájának ellentmondását .A kérdés: vagy megváltozik ez az irányzat és fordulat áll be az ország társadalmi és gazdasági politikájának általános irányában vagy a jelenlegi irányzat következményei kíméletlen csapást mérnek mindenre és mindenkire" — mondotta Togliatti elvtárs Beszéde további részében Togliatti elvtárs rámutatott, hogy a kormány az utóbbi hetekben egymás után vállalt olyan kötelezettségeket, amelyek lemondást jelentenek Olaszország nemzeti szuverenitására. Korlátozni akarják a dolgozók sztrájkjogát és szentesíteni igyekszenek az Olaszországban tartózkodó amerikai csapatok különleges jogait. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy az olasz kormánynak akarata ellenére meg kell győződnie arról, hogy az emberek egyre kevésbbé hisznek azoknak az érveknek, amelyeket ennek a politikának az igazolására felhoznak A kormány ezért az utóbbi időben igyekszik új álarcot ölteni magára és az „európai föderalizmus” és „Európa egységének” megteremtéséről beszél Ez a politika a német militaristák részvételével fegyveres erők tömbjét akarja megteremteni a Szovjetunió ellen. A továbbiakban Togliatti elvtárs az amerikai imperialisták európai politikájáról szólott, majd rámutatott: „Európában és Európán kívül hatalmas népi erők vannak, amelyek valóban a kölcsönös megértésért, a különböző társadalmi és gazdasági berendezésű országok békés együttlétezéséért küzdenek a béke fenntartása érdekében Meg vagyunk győződve hogy ezek az erők meghiúsíthatják az imperialista tábor bűnös mesterkedéseitAz olaszországi helyzettel foglalkozva, Togliatti elvtárs arról beszélt, hogy a kormányon lévő pártok egyre kevésbbé támaszkodhatnak a lakosság tömegeire. Az uralkodó tábor pártjai iránti bizalmatlanság, a fejvesztettség és a bizonytalanság a lakosság soraiban egyre világosabban látható. Az árak emelkednek, a munkabér kevés és nem emelik, az országra zúdult elemi csapás következményei parancsosan követelik a gazdasági politika irányának megváltoztatását Ezek a tények felnyitják az emberek szemét Togliatti elvtárs rámutatott, hogy ez a kiábrándulás új, fasiszta kalandok veszélyét rejti magában, mert a lakosság tájékozatlan részét a monarchista és fasiszta pártok csoportja felé sodorhatja. Togliatti elvtárs befejezésül azokkal a kommunista és szocialista javaslatokkal foglalkozott, amelyek a belpolitikai feszültség enyhülésére irányultak Kijelentette, hogy a legfontosabb javaslat ebben az irányban békekormány megalakítása, vagyis olyan kormányé, amely megtagadja az Északatlanti Szövetség politikáját, és a népek közötti barátság politikáját fogja folytatni Togliatti elvtárs ismertette azokat a pontokat, amelyeket a kommunista párt a politikai enyhülés érdekében az olasz nép elé terjeszt Ezek a pontok követelik a rendkívüli katonai hitelek felhasználásának elhalasztását mindaddig amíg nem tesznek intézkedéseket az elemi csapások által okozott károk helyrehozására. Követelik a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, a Kínai Népköztársaság iránti ellenségeskedés és megkülönböztetés felszámolását és a minden néppel való együttműködés politikájára való áttérést, az állampolgárok közötti megkülönböztetések megszüntetését. Togliatti elvtárs rámutatott, hogy ezeknek a követeléseknek az elfogadása megnyithatja az utat az enyhülés, az ország helyzetének határozott javulása és az olasz nép anyagi és erkölcsi életkörülményeinek megjavítása felé. Négymillió teljes és részleges munkanélküli Olaszországban Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese „A párt sikerei és tapasztalatai a VII kongresszus óta” címmel tartott beszámolót az ülésen. Lolnga elvtárs elmondotta, hogy Olaszországban négymillió a teljes és részleges munkanélküliek száma. Rendkívül nagymértékben csökkentették a közmunkákat, amelyek a munkanélkülieket foglalkoztatták Az ipar termelőkapacitását nem használják ki. A szerszámgépipar kapacitását 64 százalékban, a hajóépítő és traktor iparét pedig csak 50 százalékban használják ki-Longo, elvtárs tényekkel mutatott rá az olasz kormány nemzetellenes gazdasági politikájára. A kormány elősegíti a gépi berendezések behozatalát, főként az USA-ból, miközben ,,megrendelések hiánya miatt olasz gépgyárakat zárnak be. A kormány százmilliárd lírát irányzott elő külföldi gépvásárlásokra és csupán tízmilliárd lírát az olaszországi gépvásárlások finanszírozására. Miközben a dolgozók helyzete szüntelenül romlik az ipari monopóliumok jövedelme 1948-1950-ig évi 442 milliárd áráról 615 milliárd lírára emelkedett — emelte ki végül Longo elvtárs.