Szabad Nép, 1952. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1952-04-01 / 77. szám

2 sokan vannak még mindig­­ üze­mekben olyanok, akik bérüket „jelen­léti díj”-n­ak tekintik és úgy gondolják, hogy népükkel szemben már azzal is teljesítették kötelességüket, ha az előírt munkaidőben munkahelyükön késés nélkül megjelentek. Ezek közül kerül­A munkafegyelem további megerő­sítése terén egyik legkomolyabb fel­adatunk az indokolatlan munkaerő­vándorlás megszüntetése. Az elmúlt évben egyedül a minisztériumi ipar­ban 62.500 dolgozó önkényesen és jó­val több­ igazgatói hozzájárulással hagyta el munkahelyét. A munkahe­lyek önkényes elhagyása az építőipar mellett főleg a bányászat, kohászat, építőanyagipar, textilipar és gépgyár­tás ágazataiban okozott igen komoly zavarokat. Az igazgatói engedéllyel történő munkahelyváltoztatások jelen­tékeny része is indokolatlan, szintén komoly zavarokat okoz a termelésben. A munkaerőhullámzás egyik leg­döntőbb oka az, hogy gazdasági vezetőink egy része nem ismeri fel a politikai és gazdasági ösz­­szefüggést a munkaerő megtartá­sa és a tervek teljesítése között. Gazdasági vezetőink még mindig nem érzik át a munkaerő kérdésének tel­jes népgazdasági jelentőségét és nem foglalkoznak kielégítő módon azzal a kérdéssel, hogy megtartsák üzemük­ben a dolgozókat. A vállalatok nagy részénél egyáltalán nem foglalkoznak, vagy ha igen, bürokratikusan, lélekte­­lenül, a dolgozók személyes kérdései­vel. A dolgozók áthelyezésénél — kü­lönösen a nem telepített iparban — nem tartják be az előzetes írásbeli értesítést. A vállalatok hosszú soránál az új munkásokat — a toborzottakat — nem fogadják megfelelően, nem gondoskodnak megfelelő munkakörül­ményekről, szociális és kulturális el­látásukról. Sztálin elvtárs a szocializmus épí­tésében rendkívüli jelentőséget tulaj­donít az állandó munkaerő biztosításá­nak. „Ahhoz, hogy, üzemeink számára a munkaerőt biztosítsuk — mondja Sztálin elvtárs —,­­el kell érnünk, hogy a munkásokat az iparágakhoz kössük és az egyes iparvállalatok munkássze­mélyzetét, többé, kevésbbé állandósít­suk. Aligha szorul bizonyításra, hogy olyan állandó munkásszemélyzet nél­kül, amely a termelés technikáját többé, kevésbbé már elsajátította, és az új gépekhez hozzászokott, lehetet­len előrehaladni, lehetetlen a termelési terveket megvalósítanunk.", — Sztálin ■Jel v társ tanításának megfelelően a munkaerők megtartásának kérdésében A gazdasági vezetők ezért messze­menően támaszkodtatsak a pártszerve­zetekre, a DISZ-re, a szakszervezetek­re, a termelésben élenjáró kommu­nistákra, a sztahanovistákra, a becsü­letesen dolgozó tömegekre. Pártszer­vezeteink­­számára a munkafegyelem további megerősítése a szocialista munkához való megváltozott új viszony kérdése, a nyílt politikai harcban meg­vert és a munka frontján kísérletező ellenség elleni küzdelem kérdése. Párt­­szervezeteink politikai munkájának lé­nyeges feladata a dolgozók — külö­nösen az újonnan belépő dolgozók — szocialista öntudatának emelése, a szo­cialista munkához való új viszony megalapozása és megerősítése. Ez az a terület, ahol elsősorban a párttagok­nak kell élenjárniuk személyes példa­­mutatással a munkafegyelem meg­szilárdítása, a munkaidő, a nyers­anyagok, a gépek maradéktalan ki­használása terén. A pártszervezetek és pártcsoportok ne hagyjanak megvita­tás nélkül egyetlen munkafegyelmet sértő esetet sem, különösen, ha párt­tagról van szó. A szocialista építés kérdését ha­nyagolják el pártszervezeteink, ha nem figyelnek fel a munkafe­gyelem lazaságaira, nem­­ harcol­nak ellenük,­­ vagy ha a lazaságot megtűrő, avagy egyenest előmozdító gazdasági vezető­ket, de az egyszerű munkást is nem bírálják. „Ez nehéz feladat, de hálás feladat is" — írta Lenin elvtárs a munkafe­gyelem megszilárdításáról. De éppen, mert nehéz a feladat, ha valahol, ezen a területen feltétlenül érvényesí­teni kell Rá­kosi­­elvtárs iránymutatá­nek ki elsősorban azok, akik csatan­golnak az üzemben, felelőtlenül dolgoz­nak, növelik a selejtet és mert ténfer­­gésük közben nem tartják be a bal­esetvédelmi előírásokat, gyakran a leg­súlyosabb balesetek okozóivá is vál­nak, nálunk is fordulatot kell elérni. A mai helyzetből komoly kára van népgazda­ságunknak, mert a munkaerővándorlás következtében romlik a termelékeny­­ség, a munka minősége, a vándorló munkás nem tanul szakmát, alacsony a teljesítménye, emiatt rosszul keres, és nem tud gyökeret ereszteni. Mind a munkafegyelem, mind a munkavédelem tárgyalásánál láttuk, hogy gazdasági vezetőink, a minisz­tériumokban éppen úgy, mint üze­meinkben az igazgatók, a mérnökök, a művezetők, a mesterek népgazdasá­gunknak ezeket a fontos kérdéseit rendkívül lazán kezelik. Döntően raj­tuk múlik, hogy annyira elharapóztak az igazolt mulasztások, a hozzájáru­lással történő kilépések, az indokolat­lan, fizetésnélküli szabadságok. Dön­tően rajtuk múlnak a még mindig meglévő bérfegyelem-sértések, norma­csalások, lazítások. Az igazgatóknak, a főmérnöknek, az üzemvezetőknek és művezetők­nek, a mesternek, de az egészség­­ügyi szervezet vezetőinek is vilá­gosan kell látniok, hogy engedé­keny­­magatartásukkal szembeke­rülnek nemcsak a fegyelmet kö­vetelő dolgozó tömegekkel, de aka­dályozzák a szocializmus építését, az ötéves terv teljesítését. Nemcsak az vétkezik a munkafegye­lem ellen, aki maga fegyelmezetlen, aki csal a táppénzzel, hanem az is, aki ezt elnézi és eltűri. Gazdasági vezetőinknek következe­tes magatartásukkal hozzá kell járul­­niuk annak a szellemnek a kialakítá­sához, amelyről Rákosi elvtárs be­szélt, ahhoz, hogy az üzemekben szé­gyen és gyalázat legyen a lógás, a gépek ki nem használása, a norma­csalás és lazítás. A szocialista munka­­fegyelem a termelés rendszeres meg­szervezésének mellőzhetetlen feltétele. Ebben a munkában különösen mű­szaki értelmiségünkre vár nagy és megtisztelő feladat. A munkafegyelem további megszilárdítása azonban nem egyoldalúan a gazdasági vezetés, szervezés és fegyelmezés kérdése, ha­nem ugyanakkor széleskörű politikai felvilágosító munka kérdése, a dolgozó százezrek kiállásának kérdése az új öntudatos szocialista elvokat í­gy?-'.."• E­mellett, lát a türelmes aprómunkáról, a pél­damutató népnevelő munkáról. Érvek sokasága áll a népnevelő munka rendelkezésére, mindenekelőtt az az alapvető érv, hogy szocialista társa­dalmunkban a dolgozó népért van minden, a szocialista munkafegyelem is. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége, mint mindenben, itt is álljon szilárdan a párt mellé. Külön is fel kell figyelnie arra, hogy az igazolatlan mulasztá­sok aránylag nagyobb mértékben je­lentkeznek az ipari tanulóknál. Az erősáramú berendezések gyártásának iparágában a január hónapban az összes igazolatlan mulasztások 0,2 százalékot tettek ki, ezzel szemben az ipari tanulóknál az igazolatlan mu­lasztások elérik a 0,9 százalékot. A DISZ-nek ezért fokozott felelősséggel kell törekedni a jó munkaszellem és szilárd munkafegyelem kialakítására. Fontos szerep hárul ebben a nagy munkában a szakszervezetekre is. A szakszervezetek a munkaverse­ny he­lyes szervezésén keresztül elősegítik a munkafegyelem megszilárdítását. Egyik legmegtisztelőbb feladatuk a dolgozók megfelelő munkafeltételeinek, az egészségi és munkavédelmi előírá­sok betartásának szigorú ellenőrzése. Ahol az üzemekben nem tartják be az üzemi munkarendet, az elő­írásokat, a szakszervezetek állja­nak a sarkukra. Ugyanakkor nyújt­sanak messzemenő segítséget az üzemek vezetőinek a munkafe­gyelem további megszilárdításá­ban. Küzdjenek a munkanap teljes ki­használásáért. Tudatosítsák, hogy a hanyag, vagy lógós dolgozó, becsüle­tesen dolgozó társainak árt, csökkenti a termelékenységet és ezzel a kerese­tét. A szakszervezetnek és helyi szer­veinek feladata ellenőrizni, hogy csak­is a tényleg jogosultak maradhassa­nak el a termelőmunkából, kapjanak táppénzt. Tudatosítaniuk kell, hogy az indokolatlan táppénz, az indokolatla­nul kieső termelési érték a dolgozókat rövidíti meg. Ne tűrjék el a szak­­szervezetek a munkafegyelem legki­sebb megsértését sem. Hozzák az ilyen eseteket nyilvánosságra, pellengérez­­zék ki és a dolgozók közössége le­gyen az, amely megbélyegzi és el­ítéli a közös feladat hátráltatóját! A megalkuvó vezető elmarad saját üzemének öntudatos dolgozói mögött A politikai felvilágosító munka mel­lett, ha szükség van rá, az üzemek vezetői tegyék a nevelés eszközévé a megfelelően alkalmazott bírságot. Ha ez sem használ, a munkafegyelem sú­lyos, vagy folyamatos megsértése ese­tén a törvény teljes szigora sújtsa szocialista építésünk akadályozóit. A feljelentés jogát megkapták a vállalati igazgatók, de sajnos nem igen élnek ezzel a joggal! Igazgatóink jórésze ebben a fontos kérdésben opportunis­ta magatartást tanúsít, minden áron „jó ember” akar lenni, nem hajtja végre pártunk irányvonalát és kormá­nyunk utasításait s elmarad saját üzemének, vállalatának öntudatos dol­gozói mögött. Egészségügyi szervezetünknek a szakszervezetekkel együtt feladata a táppénzzel való gazdálkodás fokozott ellenőrzése és a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó orvosok számára a kellő támogatás és megbecsülés biz­tosítása. De szögezzük le világosan és érthe-­ tően, hogy gazdasági vezetőinknek tudniuk kell jutalmazni is. A kötelességüket példamutatóan telje­sítő dolgozókat, a munkafegyelem te­rén élenjárókat nyilvános elismerés­ben, jutalmazásban, kitüntetésben kell részesíteni. A premizálásoknál is egyik döntő szempont a munkafegyelem te­rén tanúsított kiemelkedő magatartás legyen. A népi demokrácia állama ma már egész sor kedvezményt, juttatást, jogot, új lakást­, üdülést biztosít a dol­gozók számára. Mindezeket csakis azok élvezhetik, akik a maguk részéről a munka területén maradéktalanul meg­feleltek, akik a munkanap nyolc óráját fegyelmezetten és lelkiismeretesen le­dolgozzák. •­ A­'szo-cialista nyukáregyeten­- fentán­tíf­ f megerősítésével népgazdaságunk min­den területén hatalmas belső tartalé­kok állnak rendelkezésre. S nem két­séges, ha gazdasági vezetőink minden területen helyesen érvényesítik a szo­cialista munkafegyelem további meg­erősítésének szempontjait, akkor a dolgozó tömegek lesznek legfőbb se­gítőik ebben a munkában és elérhető lesz a cél, hogy mintegy kétmilliárd új termelési értéket megtakaríthassunk n­­ép­g­a­z­d­a­s­á­gu­n­k sz­ám­á­ra. Nem könnyű feladat, de végre­hajtható, és ami döntő, elvégzésé­hez nem szükségesek új beruhá­zások, gépek, épületek, nem szüksé­ges hozzá új munkaerő, arról van mindössze szó, hogy üzemeinkben miként tudjuk a mainál jobban biztosítani a munkafegyelmet. Ez a munka akkor lesz azonban a legsikeresebb, ha a munkafegyelem további megerősítésének kérdését nem önmagában nézzük, hanem egybevet­jük a gazdasági vezetők értekezletén Rákosi elvtárs által adott útmutatás­sal és azzal, amit Gerő elvtárs kifej­tett a termelőeszközök jobb kihasz­nálása, a termelés egyenletesebbé té­tele, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerőszükséglet tervszerű biztosí­tása, az önköltség csökkentése, a mi­nőség megjavítása, a vezetés szín­vonalának emelése tekintetében. Ha így, együtt nézzük feladatain­kat, s kiki a maga posztján keményen harcol azért, hogy a­ fegyelem meg­szilárdításával növeljék a termelést, ezzel lényegesen hozzájárulunk ah­hoz, hogy ötéves tervünk döntő éve — az 1952. esztendő — szocializmust építő pártunknak, munkásosztályunk­nak és egész magyar népünknek újabb győzelme legyen — mondotta befeje­zésül Vas Zoltán elvtárs. Beszámolója után számos hozzászó­lás következett, majd­ az értekezletet Gerő Ernő elvtárs zárta be. Hazánk felszabadulása 7. évfor­dulójának ünnepségeire hétfőn dél­ben Budapestre érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánykül­döttsége. A koreai kormányküldöttség vezetője: Li Jan igazságügyminiszter, tagjai: Hen Pír Hun, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottsága agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője és Pak Csun Vol sztahano­vista mozdonyvezetőnő. A mongol kormányküldöttség tagjai: Namtajsirim­ Lhamosszurun miniszter­­elnökhelyettes és külügyminiszter és Cedenyij Zsancsiv honvédelmi mi­niszter. A küldöttségek fogadására­ a ferihegyi repülőtéren megjelent Kovács István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökhelyettese, Kiss Károly elvtárs, külügyminiszter, Kristóf Ist­ván elvtárs, a SZOT főtitkára, Harus­­zisák József elvtárs, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjai, Molnár Erik elv­társ, igazságügyminiszter, Nógrádi Sándor elvtárs, a honvédelmi minisz­ter első helyettese, Prieszol József elv­­társ, a közlekedésügyi miniszter első helyettese, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, Sík Endre elvtárs, rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter, a külügyminisztérium politi­kai főosztályának vezetője, Székely Béla elvtárs, vezérőrnagy, Benke Va­léria elvtárs, az Országos Béketanács titkára. A koreai és a mongol kormánykül­döttség fogadásán jelen, voltak továb­bá: J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete, Han Hjo Szam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi követe, valamint a többi baráti állam budapesti képviselői. Hétfőn délelőtt Budapestre érkezett a Román Népköztársaság kormánykül­döttsége. A küldöttség vezetője Chivu Stoica miniszterelnökhelyettes, tagjai Miron Constantinescu, a Román Nép­­köztársaság Tervhivatalának elnöke, Jacob Teclu vezérőrnagy és Constan­tin Vasilache sztahanovista munkás. A román kormányküldöttség foga­dására megjelent a ferihegyi repülő­téren Vas Zoltán elvtárs, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, Szabó István elvtárs, altábornagy, Zsofinyec Mihály elvtárs, középgépipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjai, Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi minisz­ter, Béres Andor elvtárs, a külügymi­niszter első helyettese, Havrán István elvtárs, a bánya- és energiaügyi mi­niszter első helyettese, Karcag Imre elvtárs, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Titkárságának vezetője, vala­mint a külügyminisztérium több ve­zető tisztviselője. Megjelentek a fogadá­son Aurel Marnasana, a Román Nép­­köztársaság magyarországi követe és a többi baráti állam budapesti képvi­selői. (MTI) A m­unkaerővándorlás megszüntetéséért A gazdasági vezetők támaszkodjanak a pártszervezetekre, a DLSZ-re, a szakszervezetekre Hazánk felszabadulási ünnepségeire Budapestre érkezett a koreai, mongol és a román kormányküldöttség A Román Népköztársaság kormányküldöttsége megérkezik a ferihegyi repülő­térre. Képünkön az első­ sorban (jobbról balra) C­uivu Stoica elvtárs, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, Vas Zoltán elvtárs, Miron Constantinescu elvtárs, a Román Tervhivatal elnöke, Málnásáné elvtárs, buda­pesti román követ és Azovcev elvtárs, a budapesti szovjet nagykövetség első tanácsosa. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének megérke­zése. Képünkön (jobbról balra) Li Jan elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának i­gazs­ágügym­inisztere, Han Hjo Szam elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti követe, Pak Csun Vol elv­társnő, koreai sztahanovista mozdony­vezetőnő és Kovács István elvtárs. A Mongol Népköztársaság küldöttségének érkezése. Képünkön (jobbról balra) Namtajsi­im­ Lhamosszurun elvtárs, a Mongol Népköztársaság miniszterelnök­­helyettese és külügyminisztere, Harustyák József elvtárs, Cedenyij Zsancsiv elvtárs, a Mongol Népköztársaság honvédelmi minisztere. Szénbányászatunk dolgozói szombaton­ teljesítették a negyedévi tervet A szénbányászat szombati eredményei Szombaton délelőtt szénbányászatunk dolgozói befejezték a negyedévi ter­vet. A szombati napi tervet 115,1 szá­zalékra teljesítették. A trösztök közül a legjobb eredményt a Dorogi Tröszt érte el 128,8 százalékkal. A trösztökhöz tartozó vállalatok közül a dorogi 173,8 házalékra teljesítette napi tervét. Szombaton valamennyi tröszt 11­0 szá­zalék feletti eredményt ért el, s az önálló vállalatok közül is csak Nagy­­mányok és Edelény teljesítménye ma­radt 100 százalék alatt. Az önálló vál­­lalatok közül a MESZHART teljesít­ménye a legjobb: 137,9 százalék. SZABAD NÉP Budapestre érkezik Ivan Pasov, a szófiai városi tanács elnöke Ivan Pasov, a szófiai városi tanács elnöke a városi tanács két vezetőjé­nek kíséretében kedden délelőtt Buda­pestre érkezik, hogy viszonozza Pong­­rácz Kálmán elvtárs, a Budapesti Vá­rosi Tanács végrehajtó bizottsága­ el­nökének múltévi szófiai látogatását. A bolgár vendégek többnapos it tar­­tózkodásuk során megtekintik a­­ fő­város üzemeit, intézményeit, Sztálin­­város építkezéseit. A bolgár vendégek és a Budapesti Városi Tanács végre­hajtó bizottsága értekezleten cserélik majd ki tapasztalataikat. (MTI) KEDD, 19152. ÁPRILIS 1

Next