Szabad Nép, 1952. augusztus (10. évfolyam, 180-207. szám)
1952-08-29 / 205. szám
MIÉRT FEJLŐDIK LASSAN A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM PERKÁTÁN? Kikeleg a sáss. Termelőszövetteeteink készülnek az évi számvetésre. A mélyenszántott szövetkezeti földeken a legtöbb helyen még zöldel a kukorica, az esők után ismét rohamos fejlődésnek indult a cukorrépa. A sötétzöld súlyos gumbók mellett még a gyapot lilává változófehér virágai is sok helyen ott bólogatnak aszélben a földeken — de a tapasztalt gazda már látja, miből mennyi termés várható. A fejér megyei perkátai fiatal Alkotmány termelőszövetkezeti csoport eredményei is napról napra inkább kibontakoznak. A szövetkezet szép sikerrel, győzelemmel zárja működésének első esztendejét. Bernáth elvtérs, az elnök, szerény ember, nem szeret hivalkodni, ezért csak hosszas unszolásra fog papírt és ceruzát, hogy kiszámítsa, előreláthatóan mennyit teremnek a földek, mennyi jut egy-egy munkaegységre, hogyan boldogulnak a szövetkezet tagjai. Bernáth elvtárs inkább kevesebb termést számol mindenből — óvatosan veszi tekintetbe, ami még nincs betakarítva — nehogy valakit is csalódás érjen a zárszámadáskor. Az ily módon erősen «biztonsági» számítás szerint az egyegy munkaegységre jutó pénz és termény mennyisége így alakul: Búza 4.70 kiló, árpa 1.30, zab 0.20, burgonya 1.80, cukor 0.23, kukorica 2.24, széna 4 kiló, étolaj 2.1 deciliter. Ezenkívül készpénzben 7.88 forint. A gyapot után ruhaanyag jár és minden tag már eddig kapott valamennyi zöldségfélét, dinnyét, miegymást. Az egyegy munkaegységre járó pénz és termény, (a búzát mázsánként 80 forintjával, a többi terményt szabadpiaci áron számítva) kitesz vagy 30 forint értéket. Persze, sokan lesznek, akiknek kenyérgabonából is jócskán marad feleslegük. Például Magyar József, Mosonyi Miklós, Cuppony János és még sokan — ha akarják — a fölösleg gabonából is árulhatnak legalább másfél-kétezer forintot a piacon. Mintegy 300 munkaegységük lesz, tehát majdnem 15 mázsa búzát kapnak, a család viszont csak három ,vagy négy tagból áll. A szövetkezetben végzett munka tehát szép jövedelmet biztosít. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a háztáji gazdaságban megtermett a szükséges zöldségféle és krumpli kukoricából is annyi, hogy nem sokat kell pótolni hozzá a háztáji disznó meghizlalásához a munkaegységből járó részből és baromfi is van bőven — akkor látjuk, hogy az Alkotmány termelőcsoport tagjai jóleső biztonsággal nézhetnek a jövő év elébe. A szövetkezet munkájának ez a sikere abból ered, hogy a szövetkezet tagjai közös erővel, összefogva, a gépek segítségével győzelmet arattak a mostoha természet felett. Fagy és aszály ritkította meg a vetést. Szorgalmas munkával kellett megharcolni minden szál gyapotért, minden tő kukoricáért. De a harc eredményes volt. Búzából maradtak el csak valamennyivel tervük mögött, de ebből is nyolc mázsán felül van a termés. A többi terményből túlszárnyalják a tervbevett hasznot. A természet felett aratott győzelem megmutatta a termelőszövetkezet óriási fölényét az egyéni parasztgazdasággal szemben: kétszer annyi kukoricát és dinnyét, cukorrépát és gyapotot ad a szövetkezet földje. Két teljes vagon csak a búza, amennyivel több termett a szövetkezet földjein, mint az ugyanakkora egyéni paraszti földön. A tények ereje nagy e,s . Egyénileg dolgozó parasztjaink elsősorban az ilyenfajta tények alapján közelednek a termelőszövetkezetekhez. Ezért kérte augusztus 20-ig 12 dolgozó paraszt az Alkotmány tszcs-be való felvételét. Az új tagok belépéséből a szövetkezet vezetői úgy látták, hogy eredményeik megtették hatásukat a dolgozó parasztságra, hogy ily módon is «megérett a termése, jövőre még sokkal nagyobb, erősebb lesz a szövetkezet. Úgy gondolták, most csak az a feladat, hogy a termelésben elért sikerek, a jó munka gyümölcsét leszedjék ezen a téren is. Amikor azonban a népnevelők elindultak, hogy felkeressék a dolgozó parasztokat és újabb és újabb tagokkal erősítsék a szövetkezetet, kiderült, hogy a tények ereje önmagában nem volt elég. A legtisztábban látó dolgozó parasztok maguk is döntöttek, maguk is felismerték a szövetkezet előnyeit, de a dolgozó parasztok nagy része magától nem jutott el eddig. Ismét beigazolódott Rákosi elvtárs szavainak igazsága: «Azt szokták mondani, a jó bornak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ezt bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja a termelőszövetkezetek terén, hogy a legjobb példa sem elegendő, ha elmulasztjuk ismertetését, propagálását». Így volt ez Perkátán is. A népnevelők egyes dolgozó parasztoknál az utóbbi hetekben olyan meggondolásokkal és érvekkel találkoztak, aminekkel az utóbbi időben nem volt dolguk. Ezt tapasztalták például Sión Györgyéknél, akik nem egyszer dicsérték a szövetkezet szervezett, gyors munkáját és úgy látszott, rövidesen maguk is belépnek. És most? Sibáné még a régen eltemetett csajkamesével is előhozakodott a népnevelőnek. Pók Józsefné pedig, aki alig két hete lépett a szövetkezetbe, most attól tart, hogy a szövetkezeti tagok nem kapják meg, ami munkájuk után jár. Ez a bizalmatlanság más szövetkezeti tagok között is fel-felbukkant. Fuksz Józsefné az egyik állatgondozó felesége attól tart, hogy 15 mázsányi búzajárandóságának másik felét, ami októberben esedékes, nem kapja majd meg. Azon, hogy a perkátai dolgozó parasztok között van olyan, akiben kételyek élnek a szövetkezettel szemben, nincs mit csodálkozni. Sztálin elvtárs azt tanítja: «A parasztok között, még a kolhozparasztok között is, még szép számmal akadnak olyanok, akik kételkednek a kolhozát helyességében. S ezen nincs is semmi csodálnivaló. Hiszen valóban évszázadokon át éltek az emberek régimódra, mentek a régi úton, hajtották meg derekukat a kulák és a földesúr előtt, az uzsorások és spekulánsok előtt. Nem mondhatjuk ugyan, hogy ezt a régi kapitalista utat a parasztok helyeselték. De ez az itt a régi út volt, a járt, a megszokott út... S egyszerre csak ebbe a régi, mocsaras életbe berontanak a bolsevikok, berontanak, mint a vihar és azt mondják: itt az ideje szakítanod a régi úttal, itt az ideje új életet kezdened...» Érthető tehát, hogy a dolgozó parasztoknak kételyeik támadhatnak. Ezeket a kételyeket azonban el kell oszlatni. Az utat, a szocialista mezőgazdaság boldog, gondtalan jövőbe vezető útját megmutatta a Szovjetunió dolgozó parasztsága. Ezt az utat járják a magyar dolgozó parasztok legjobbjai is. A szövetkezeti gazdálkodás eredményei egyre szélesebb körben válnak ismeretessé. Van sok és meggyőző érvünk a kételyek eloszlatására. De Perkátán magukra hagyták ezekkel a kételyekkel a dolgozó parasztokat. A szövetkezeteken belül nem fordítottak elég gondot a tagok felvilágosítására, nevelésére. Különösen elhanyagolták az asszonyok közötti politikai munkát, s nem ismertették előttük az elosztás módját, nem érttették meg velük, hogy ami a kötelezettségek teljesítése után megmarad, az a szövetkezeté, a tagság rendelkezik vele. A községben az egyénileg dolgozó parasztok között sem folyt rendszeres agitáció. Ez azt jelenti: nemcsak hogy nem oszlatták el a szövetkezeti élet törvényeinek, a szövetkezetek eredményeinek ismertetésével a dolgozó parasztok kételyeit, hanem , szinte szabadkezet adtak a 88 perkátai kuláknak, lehetőséget arra, hogy rágalmakkal, hazugságokkal besározzák a szövetkezeteket a dolgozó parasztok előtt. A kulákok éltek is az alkalommal. Egyikük, Gecseg András odáig vetemedett, hogy ki merte jelenteni: «A szövetkezeti agitációba mi is beleszólunk». Miután a szövetkezetek jó eredményei keresztülhúzták a kulákok számítását,, előkotorták a lomtárból a csajkamesét, igyekeztek bizalmatlanságot szítani, elhitetni, nem biztos, hogy «mi megtermett, az» valóban meg is kapják a szövetkezeti tagok. A kulákok mindenütt erre törekszenek. De a perkátai községi pártszervezet és a termelőszövetkezet pártszervezeteinek hibájából Perkátán erősebben hallik a kulák hangja, mint máshol. A községi pártszervezet hosszú időn át elhanyagolta a kulák leleplezésére irányuló agitációt. Egy hónapja leváltották a községi párttitkárt, de a mostani pártvezetőség sem harcol elég következetesen a kulákok elszigeteléséért, leleplezéséért. Általános, tartalmatlan, papirosízű az agitáció. Ez az egyik fő oka annak, hogy a termelőszövetkezetek növelése érdekében megindult munka nem vezet olyan sikerre, ahogyan a szövetkezetek termelési eredményei alapján indokolt és várható lenne. Pedig lenne friss helyi érv elég. Tagari György kulákot, csak a minap kapták rajta, amint 60 kiló búzát emelt el a gépállomás kocsijáról. A harácsolás vágya és a dolgozó parasztokat segítő gépállomás elleni gyűlölete vezette tettében. Gecseg Gáspár 110.000 forint adóval tartozik. Évek alatt gyűlt fel ez a hatalmas összeg —pedig lett volna miből fizetnie, hiszen még a felszabadulás utáni években is több dolgozó parasztot túrt ki a földjéből, földvásárlással növelte birtokát. Balogh Dezső kulákot viszont már a cséplés elején gabonafeketézésen érték. Helyi érv terlát van bőven a kulákok leleplezésére. A községi pártszervezet azonban nem gondoskodott arról, hogy érvekkel vértezze fel a népnevelőket Ebből ered az is, hogy egyes aktivisták akaratlanul is a kulák malmára hajtják a vizet. Kovács István, az Alkotmány tszcs egyik munkacsapat-vezetője például, amikor Siba Györgyné elismételte előtte a kuláktól hallott érvet, azt, hogy «úgyis bekényszerítnek a szövetkezetbe», ráduplázott: «Na látja, hát akkor ne is halogassa, hanem lépjen be!» A «meggyőzésnek» ez a módja nyilván csak árthat a szövetkezetnek és az ellenség malmára hatja a vizet A községi pártszervezet néhány nappal ezelőtt a megyei bizottság segítségével hozzá is látott a hibák kijavításához. Az eredmény máris megmutatkozik: a községben az új tagok száma az utóbbi néhány hétben már jóval meghaladja a húszat. Most az a feladat, hogy türelmes, fáradhatatlan felvilágosító munkával küszöböljék ki a többhónapos hibát. Következetes harccal, friss helyi érvekkel leplezzék le a kulákokat, s nemcsak az egyes kártevőket, hanem a kulákságot, mint osztályt is. Emellett a siker legfőbb feltétele, hogy megismertessék az egész faluval a szövetkezetek eredményeit, alapszabályát, a jövedelmelosztás módját. A dolgozó parasztok józan, gyakorlati emberek. A szövetkezetek fejlesztésében a végső szót a termelés kézzelfogható eredményei mondják ki. Az új,a jobb út máris szép eredményhez vezetett Perkátánis. Ha jól felhasználják az elért sikereket, felébresztik a szövetkezeti tagokban idei győzelmeik büszke öntudatát, s így minden egyes tagot a szövetkezeti mozgalom tevékeny építőjévé tesznek, a győzelem nem is várat majd soká magjára. Lénárt Gábor Gorkij válogatott műveinek újabb kötete jelent meg Az «Új Magyar Könyvkiadó» «Gorkij válogatott művei» sorozatának hatodik köteteként most jelent meg Gorkij életrajzi trilógiájának első része «Gyermekkorom» címmel. Az életrajzi trilógia folytatását, az «Emberek között» és az «Egyetemeim» című köteteket még ebben az évben kiadja az «új Magyar Könyvkiadó». Ezenkívül Gorkij válogatott művei 9. köteteként megjelenteti még az idén «Az anya» című forradalmi regényét és a sorozat 10. köteteként Gorkij színdarabjait. (MTI) Gondosabb munkát a taggyűlések előkészítésében! A hajdúmegyei biharnagybajomi December 21 tsz-ben augusztus 26-án este 8 órárahívták össze a pártszervezet taggyűlését. A taggyűlés azonban elmaradt, mert a párttagok negyedrésze sem ment el. Maga a párttitkár, akinek a beszámolót kellett volna tartania,félórás késéssel érkezett meg. A párttagok közül többen elmondották, hogy nem is tudtak előre a taggyűlésről. Hasonló okok miatt kellett a községben elhalasztani a Petőfitszes pártszervezetének taggyűlését is. Mindkét termelőszövetkezet pártvezetősége és az egységes falusi pártvezetőség is komoly hibát követett el, amikor nem gondoskodott a taggyűlés megfelelő előkészítéséről. De felelősség terheli a püspökladányi, járási bizottságot is. A JB tagjai és munkatársai ugyan a taggyűlés előtt gyakran ellátogattak a December 21 tsz pártszervezetébe, de a «motorizált instruktorok» káros és eredménytelen módszerével dolgoztak: néhány szót váltottak csupán a pártszervezet vezetőivel s már siettek is tovább: nem segítettek sem a titkári beszámoló összeállításában, sem a taggyűlés politikai és szervezeti előkészítésében. Nem ellenőrizték azt sem, hogy az alapszervezet vezetősége értesítette-e a párttagokat a taggyűlés idejéről és napirendi pontjairól, hogy a pártbizalmiak beszélgettek-e valamennyi kommunistával, felhívták-e azok figyelmét a központi vezetőség ülésén elhangzott beszámolók ismételt tanulmányozására. A taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve. A mostani taggyűléseknek különös fontosságot ad az, hogy a Központi Vezetőség június 27—28-i ülésének útmutatásait tárgyalja mega párttagság. A taggyűlések hanyag, gondatlan előkészítése a KV ülése fontos kérdéseinek és a párttagságnak a lebecsülését jelenti. Az előkészítésben nemhogy ielen szervezési hibáknak nem szabad előfordulniuk, hanem ellenkezőleg: most különös gondot kell fordítani arra, hogy a taggyűlések eredményes munkát végezzenek, előrevitsék a maguk területén a termelés, a begyűjtés ügyét. SZABAD NÉP Várpalotán mind több kétlaki bányász ajánlja fel földjét az államnak (Várpalotai tudósítónktól) Várpalotán még nemrégiben 84 olyan bányász volt, aki amellett, hogy a bányában dolgozik, saját földjén is végezte a mezőgazdasági munkákat. Nyolcvannégy bányász nem sok, de ha a betegek, mulasztók mellett nap mint nap számba vesszük ennek a 84 bányásznak a félerejét, ami a kapálás, szántás-vetés után a bánya számára marad, akkor látjuk, hogy mennyire húzza ez visszafelé a termelést. A várpalotai bányászok elhatározták, hogy kétlaki társaikat «igazi» bányászokká nevelik, olyanokká, akik egész szívvel bányászok. A kétlakiság megszüntetéséért folytatott harc élére a pártbizottság állt. A pártszervezet népnevelői beszélgettek Dél Károly vájárral is, akinek a nem messze fekvő ősi faluban 4 hold földje van és ezt ő maga műveli. A népnevelők kiszámították Dél Károlynak, hogy májusban, mikor a földjén dolgozott, a bányában 91 százalékot teljesített és 1097 forintot keresett — decemberben, pedig, amikor nem volt munka a földjén, 109 százalékot teljesített és keresete 1535 forint volt. Ezenkívül a pihenés nélküli munkával májusban annyira megerőltette magát, hogy egészsége helyreállításához tíznapi pihenésre volt szüksége. A népnevelők Dél Károlyt emlékeztették erre, s kiszámították azt is: több időt tölthetett volna családja körében, többet, szórakozhatott volna, ha nem kell a földdel bíbelődnie. Dés Károly elfogadta a népnevelők igazságát és felajánlotta földjét. A pártszervezet az üzemi újságban leveleket közöl azoktól a bányászoktól, akik már eladták földjüket az államnak. Ilyen bányász Sáfár István is, aki megírta, hogy «bizony nem volt jóleső érzés nézni, hogy míg a többi bányász izmosan, megerősödve jött vissza Hévízről, addig nekem fizetett szabadságomat a legmegerőltetőbb munkára, az aratásra kellett áldoznom. Mióta földem felajánlottam, sokkal többet keresek és tervemet is teljesíteni tudom». Számos bányász, aki Hévizen, a Balatonon, Galyatetőn vagy hazánk más gyönyörű üdülőhelyein tölti szabadságát, leveleket írt a kétlaki bányászokhoz. Meg volt a hatása, mert például Németh József vájár így válaszolt Dancs Józsefnek Hévizre: «Még az idén learatok, beszolgáltatom a kötelezettségemet, de jövőre, pajtikám, együtt üdülünk, átadom a földemet a tszcs-nek. Egyre többen gondolkoznak így a kétlaki bányászok közül. Pártbizottságunk pedig arra törekszik, hogy a döntéshez minél több segítséget adjon a kétlakiaknak. Ezért a szemléltető agitációt is felhasználjuk. A felolvasóteremben kitették két olyan vájárnak a keresetét, akik egy munkahelyen dolgoznak. Az egyik kétlaki, a másik csak a bányában dolgozik, a két bányász keresetének összehasonlítása sok kétlaki dolgozóval értette meg, hogy a föld a «kis krumplival, kukoricával» nem ér fel az igazi bányászülettel. Az öntudatos bányászok, akik becsülettel helytállnak a bányában, szembekerülnek azokkal, akik földjük miatt elhanyargolták a bányászat szép mesterségét. így volt ez Lugosi Vilmos szakvezető vájár esetében is. Nem tudta rendesen elvégezni munkáját a bányában, mert a földjén kidolgozta magát. Egy napon a vele egy csapatban dolgozó bányászok megmondták neki: «Nem vagyunk hajlandók veled egy csapatban dolgozni, ha továbbra is megosztod erődet a föld és a bánya között. Ez a csapat teljesíteni akarja Rákosi elvtársnak adott szavát és te sem segítesz bennünket». Lugosi Vilmos azóta lemondott földjéről és erről beszámolt a «Szabad Népnek» írt levelében is: «Csapatom tagjai egyre gyakrabban és egyre keményebben adták tudtomra: nem hajlandók tovább tűrni, hogy gyenge munkámmal őket is hátráltassam. Eleinte haragudtam ezért, de ma már hálás vagyok nekik. Segítségükkel igen sokat javítottam az életemen. Felajánlottam a földemet az államnak. Ma már nem 700—800 forintot keresek havonta, hanem több mint 1500 at, így a magam példáján értettem meg, hogy a bányász számára a bányában végzett munka a legkifizetőbb, ez juttatja a legnagyobb jövedelemhez». A szocialista bányászat megteremtése az elfelség ellen vívott harc közepette megy végbe. Nekünk Várpalotán a klerikáális reakció ellen «is fel kellett venni a harcot. A nemrég eltávolított nyílt ellenség, Steiszner Antal plébános pénzzel segítette az igazolatlan hiányzókat, többek között Bencze Bélát, akinek 200 forintot adott. Steiszner állandóan agitált, hogy «a föld a legszentebb dolog». Ezzel akarta elvonni a dolgozókat a bányától és elérni azt, hogy ne mondjanak le földjeikről. Rákosi elvtárs az országos bányászértekezleten mondotta a földdel rendelkező bányászokra: «Most ez a föld, amely 15 vagy 20 évvel ezelőtt az a mentőöv vagy az a szalmaszál volt, amelybe a fuldokló kapaszkodott, malomkő kezd lenni a nyakán, mely húzza őt lefelé, csak ő ezt még nem veszi észre. A földdel rendelkező várpalotai bányászok jórésze megértette Rákosi elvtárs szavát. A földdel rendelkező 84 bányásznak már több mint a fele felajánlotta földjét az államnak és új életet él. Bányánk három hónap óta már teljesíti tervét, augusztusban pedig dekádonként és naponként is 100 százalékot értünk el. A földtől megvált bányászoknak kevesebb a gondjuk, friss erejüket most már a bányában használják fel, s nem egy közülük, mint Karker József, már túltejesítette bányásznapi felajánlását is. Tudjuk, hogy a pártszervezet és az öntudatos bányászok szívós nevelőmunkája meghozza a maga gyümölcsét. Bár az eredmények még nem teljesek, de a várpalotai bányászok nem állnak meg félúton és azon lesznek, hogy minden kétlaki bányászt meggyőzzenek: érdemes a csak terhet jelentő földtől megszabadulni. Gara György Rádióval irányítják a szerelvények összeállítását a Ferencvárosi-pályaudvaron A Ferencvárosi-pályaudvar vasutasai az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért a tervhez képest két százalékkal növelték a tehervonatok terhelését, a kocsitartózkodási időt pedig 11.8 óráról 11.5 órára csökkentették. A szerelvények összeállításánál — az úgynevezett gurításnál — bevezették a rádió-irányítást A gurításvezető — a Szovjetunióban már jól bevált módszer szerint — ultrarövidhullámú adón irányítja a szerelvények összeállítását. Rendelkezéseiről a mozdonyra szerelt rádió útján értesül a mozdony személyzete. Az új módszer bevezetésével a gurítás gyorsabb és biztonságosabb, mint azelőtt A gépek jobb kihasználásával naponta 3200 tonnával többrakományt továbbítanak. Az állomásról kiinduló vonatok 35 százalékát irány-, illetve közvetlen vonatként indítják. Ezeknek a szerelvényeknek a rendeltetési állomásig útközben nincs szükségük tolatásra s ezzel lényegesen gyorsul a kocsiforduló. Szeptember elsején megkezdik a kedvező feltételeket nyújtó növénytermelési szerződések kötését A minisztertanács rendeletet adott ki az 1953. évi tavaszi vetésű növényekre kötendő termelési szerződések feltételeiről. A termelési szerződéseket a termeltető vállalatok szeptember 1-től október 31-ig kötik a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal. A szerződés feltételei igen kedvezőek a dolgozó parasztok számára, így például a vállalat a termelő kívánságára maga rendeli meg és előlegezi a gépállontáson a szerződött terület megművelésének díját. A vetőmagot szintén a vállalat szállítja. Amennyiben a vetőmag értéke meghaladja az 50 forintot, a termeltető vállalat kamatmentesen hitelezi a vetőmag árát. A szójabab és édescsillagfürt s a többi pillangós virágú növény termeléséhez szükséges talajokat is a termeltető vállalat biztosítja. Dohány,gyapot és fűszerpaprika termelésénél pedig előlegezi a vállalat a biztosítási díjakat is. Kamatmentes hitelre kap műtrágyát a dolgozó paraszt és a vállalat előlegezi az öntözést igénylő növények vízdíját is. A szerződés feltételei szerint bizonyos munkák elvégzése után a szerződést kötő dolgozó parasztok és szövetkezetek előleget kapnak. Kimondja a rendelet, hogy a szerződés megsértője kötbért fizet, így a termeltető vállalat kötbért köteles fizetni, ha a vetőmagot, műtrágyát, védekezőszert határidő után küldi vagy késedelmesen veszi át a termést- Kötbért fizet a vállalat akkor is, ha késedelmesen számol el a termelővel. A termelő akkor köteles kötbért fizetni, ha későn veszi át a vetőmagot, elmulasztja a szerződött terület vetését stb. A minisztertanács rendelete szabályozza a szerződést kötők beadási kötelezettségét is. Ha termelőszövetkezetek, illetve egyéni parasztok a szerződött terület teljes termését átadják a termeltető vállalatnak, ez a terület mentesül a beadási kötelezettség alól. Legjobb dolgozóikat küldjék szakiskolára a gépállomások - és termelőszövetkezetek Szeptember 1-én az egész országban megnyílnak a gépesítési szakiskolák, amelyeken igazgatókat, főgépészeket, körzeti szerelőket, brigádvezetőket, kombájnvezetőket és különféle szakembereket képeznek ki a gépállomások számára. Szeptember 8-ánedig megkezdődik a tanítás az öthónapos termelőszövetkezeti iskolákban is. Az iskolákon állattenyésztőket, növénytermesztési és kertészeti szakembereket,állatorvos-szaksegédeket, öntözéshez értő dolgozókat képeznek ki. Mind a gépállomások, mind a termelőszövetkezetek érdeke, hogy minél többen vegyenek részt az iskolákon, sajátítsák el a tudományos mod- Sz greifet. Nem minden gépállomásigazgató és tsz elnök tartja azonban szem előtt a gépállomása vagy szövetkezete érdekét. A bajai gépállomáson például kevés a kombájnvezető. Márton István igazgató három helyett mégis csak két dolgozót küldött a kecskeméti kombájnvezető-iskolára. A termelőszövetkezetek vezetői között is akad olyan, aki nem lát tovább az orránál. A komárommegyei kisbéri battyánpusztai tsz elnöke, Hodek elvtárs például senkit sem akar iskolára küldeni. A termelőszövetkezeti csoport érdekei ellen vét a heves megyei sarudi Kossuth tszes vezetősége is, "amikor senkit sem jelölt iskolára. Államunk minden segítséget megad ahhoz, hogy a gépállomások, termelőszövetkezetek új szakemberei zavartalanul tanulhassanak. A traktoristáknak például az iskola tartama alatt félévi keresetük egyhavi átlagának 50 százalékát fizetik havonként. Ha családja is van a gépállomási dolgozónak, a családtagok száma szerint növekszik a fizetése, így például négy családtag után fizetése 95 százalékát kapja meg a traktorista. A termelőszövetkezetek dolgozói számára havi 360 forint ösztöndíjat, biztosít államunk. Ezenkívül minden családtag után 60 forint pótlékot kap az iskolán tanuló szövetkezeti tag. Gépállomásaink, termelőszövetkezeteink küldjék legjobbjaikat a szakiskolákra, hiszen csak képzett dolgozókkal oldhatják meg jól a rájuk váró hatalmas feladatokat Befejezték táborozásukat az úttörők Még néhány nap és megkezdődik az iskolai tanítás. Bezárultak az úttörőtáborok is, amelyekben sokezer úttörő töltött felejthetetlen napokat az ország legszebb vidékein Az állandó jellegű SZOT táborokban 16.000, a turistaházakban pedig 12.000 gyermek töltött tizenhat-tizenhat napot. Az utolsó csoport augusztus 28-án fejezte be táborozását. A „Magyar Távirati Iroda" közli, hogy az augusztus 27-én kiadott «A minisztertanács határozatot hozott a dolgozók továbbtanulásának egyes kérdéseiről» című hírben az egyik adat pontatlan. A helyes szöveg a következő: «A szakmérnök vagy az a hallgató, aki az Állami Műszaki Főiskolán megkezdett tanulmányait a műszaki egyetemek esti tagozatán vagy levelezőoktatásában eredményesen befejezte, mérnöki oklevelet szerezhet, ha a műszaki egyetemek megfelelő esti tagozatán az 1952/53. tanévtől kezdődően három féléven át kiegészítő tanulmányokat folytat és diplomatervét eredményesen megvédik. (Az előző napi közlés tévesen három és fél évet jelölt meg.) PÉNTEK, 1952 AUGUSZTUS 29 Kertai György, a bánya- és energiaügyi minisztérium ásványolajbányászati főosztályának munkaérdemrendes főgeológusa. A szovjet kőolajipar fejlődése az új ötéves tervben Sztálin elvtárs 1946-ban Moszkva Sztálkn kerületének választói előtt tartott emlékezetes beszédében a következőket mondotta: «El kell érnünk azt, hogy iparunk évenként... mintegy 60 millió tonna kőolajat termeljen». Ez a sztálini útmutatás szabta meg a Szovjetunió kőolajiparának fejlődését a második világháború után; ezt az útmutatást tartja szem előtt az új ötéves terv is, amely 1955-re az olajtermelés 85 százalékos emelését írja elő az 1950-es színvonalhoz képest. A tervezet szerint az összes alapanyagok közül a kőolaj termelése növekszik a legjobban. Ezt a hatalmas növekedést az teszi szükségessé, hogy az új ötéves terv időszaka alatt különösen nagy ütemben fejlődnek a népgazdaságnak éppen azok az ágai, amelyek üzemanyagot igényelnek. A közlekedésben például a repülőgéppel szállított árumennyiség megkétszereződik, a gépkocsi-közlekedés áruforgalma 80—85 százalékkal nő. A mezőgazdasági munka gépesítése ugyancsak több üzemanyagot követel: 1955-ben a szovhozokon kívül a kolhozokban is géppel végzik a szántási és vetési munkák 90—95 százalékát, kombájnok aratják majd a gabona 80—90 százalékát — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A Szovjetunió kommunizmus felé haladó, korszerű technikával rendelkező iparában egyre nagyobb szerep jut a robbanómotoroknak. Ezek a motorok is üzemanyagot igényelnek. Az új ötéves tervben megsokszorozódik a különböző gépek száma, tehát megnő a kenőolajszükséglet is. A vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga a kőolaj, tehát a kőolajbányászat színvonala nagymértékben meghatározza a vegyipar fejlődését is. A szovjet kőolajipar ilyen hatalmas ütemű fejlődésének alapjait a sztálini ötéves tervek vetették meg. Sztálin elvtárs 1934- ben, a XVII. pártkongresszuson célul tűzte ki új olajmezők felkutatását. A kongreszszus után hatalmas arányú geológiai és geofizikai kutatás, bontakozott ki, új kőolaj- és földgázmezők százait fedezték fel. Iván Mihajlovics Gubkin, a lángeszű szovjet geológus — akinek munkásságát Sztálin elvtárs is állandóan figyelemmel kísérte — a szovjet kőolajkutatás alapjait fektette le. Ő fedezte fel a «második Baku»-t, olyan területen, amelyről előzőleg sok geológus kijelentette már, hogy ott nincsen kőolaj. Ma már többszáz kilométer hosszúságban új kőolajtelepek sora húzódik a Volga mellett fekvő Szaratovtól a Káma-folyó mentén fel egészen a tatárföldi Turmazi-ig, a Kaspi-tenger északi partjától majdnem Ufa városáig. Türkméniában a Nebit-Dag sziklás hegyeinek nyugati lejtőin, az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság területén az 5000 méteres havasok alatt húzódó fergénai medencében, de még messze fenn északon a pecsorai medencében is gazdag kőolajtelepeket kutattak fel. A Szovjetunióban ma is gyors ütemben folyik a kutatás. Jellemző, hogy az évente felfedezett kőolajmennyiség felülmúlja az évi termelést, amely pedig maga is hatalmas méretű. A Szovjetunió rendelkezik a világ legnagyobb kőolajtartalékaival. Az elmúlt ötéves tervek során nem csupán új területeket kutattak fel, hanem a fúrási módszerek is szakadatlanul tökéletesedtek. Bevezették és széles körben alkalmazzák az úgynevezett «turbinás fúrógépeket». A régebbi gépeken a fúrófejjelegyütt forog, az egymáshoz kapcsolt, csövekből álló, nem egyszer 2000—3000 méter hosszú rudazat is. A kőzetek ellenállása azonban nagymértékben igénybe vette a rudazatot és a felszínen elhelyezett meghajtómotort. Az új gépeken egy turbinaformájú szerkezetet szereltek a rudazat végére, amelyet az öblítőiszap nyomásának segítségével hajtanak meg, s ez forgatja a fúrófejet. Itt tehát a sokszáz méter hosszú rudazat már nem forog. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a fúrólyukat olyan irányban és olyan mértékben ferdítsék, ahogyan a kőolajréteg helyzete ezt megköveteli; vagy pedig egy fúrásból gyökérszerűen elágaztatva több ferde fúrólyukkal tárják fel az olajréteget A szovjet technika egyik legújabb vívmányaként megoldották azt, hogy a fúrást sokszáz vagy többezer méter, mélyen a föld alatt, a fúrórudazat és a fúrófej közé beépített motor segítségével végezzék. Ennek a feladatnak a megvalósításával húsz esztendeig hiába kísérleteztek az amerikai vállalatok. A mélyben fekvő kőolajat a fölötte elhelyezkedő gáz vagy az alatta lévő vízrétegek nyomása hajtja a magasba. A feltörő olajjal együtt azonban a földgáz egy része is «megszökik», csökken a nyomás és az olaj nagy része — sokszor 70—80 százaléka — a kőzetekben marad. A Szovjetunióban ennek meggátlására már évek óta széles körben alkalmazzák az úgynevezett másodlagos termelési eljárásokat. Ezeknek az eljárásoknak az a lényege, hogy gáz, vagy víz besajtolásával mesterségesen pótolják a rétegben lévő felhajtóenergiát. Az így «megfiatalított» régi kőolajmezőkön sokezer tonna olajat nyertek az eddigi ötéves tervek során. Az új ötéves terv hatalmas távlatokat nyit az olajipar további fejlődési számára. Ki kell szélesíteni a kutatómunkát, új kőolajterepeket kell feltárni elsősorban a tenger színe alatt A Káspitenger mélyén lévő olaj felszínre hozása már régi problémája a szovjet szakembereknek. Kezdetben úgy oldották meg a kérdést, hogy a Káspi-tenger Iljicsről elnevezett sekélyvízű öblét elzárták, kiszivattyúzták belőle a vizet, s az így «víztelenített» tengerfenéken kezdték meg a fúrást. Ma már nem így végzik ezt a munkát. A tengeri fúrásoknál leggyakrabban a következő eljárást alkalmazzák: hatalmas ciszternákra, tartályokra pontont építenek és erre szerelik fel az állványzatot. A ciszternákat megtöltik vízzel, a ponton lesüllyedt tengerfenékre, s csak az állványzat egy része marad a víz színe felett, így az egész építmény szilárdan áll, nem ingatja meg a tenger hullámzása.Ezzel a berendezéssel ma már nemcsak a part közelében, hanem attól távol, a tenger és vastag kőzettakarók alól is felhozzák az olajat. Tovább fejlesztik a fúrás gépesítését. A nálunk ismeretes fúrógépek kezelése erősen igénybe veszi a dolgozók fizikai erejét. A Szovjetunióban a rudazat mozgatását, a csövek rátoldását, a fúrólyukat védő béléscsövek leengedését mind több és több, fúrótoronynál sűrített levegővel működő úgynevezett pneumatikus vezérlőasztal segítségével oldják meg. Ez nagymértékben megkönnyíti és emellett pontosabbá is teszi a dolgozók munkáját. Ezenkívül önműködő csővontatók, csőtoldó körkulcsok és más önműködő szerszámok is segítik a dolgozókat, emelik a munka termelékenységét. Növelni kell a kitermelt olaj mennyiségét a másodlagos termelési eljárások széleskörű alkalmazása útján is. Itt is a tudomány nyújt nagy segítséget a kőolajipar dolgozóinak. Leibenson akadémikus, tanulmányozva a kőolaj, földgáz és víz földalatti mozgásának törvényszerűségeit, kidolgozta a «földalatti hidraulikai tudományát. Ennek alapján a másodlagos termelési eljárásokkal egyes lelőhelyeken, ahol víz hajtja ki az olajat, ma már a 3000 méternél mélyebben fekvő olajkincs 80—90 százalékát is felszínre hozzák. Az új ötéves terv irányelvei a kőolajbányászat fejlesztésén kívül előírják a feldolgozóipar termelőképességének nagymértékű növelését is. A nyersanyag-krakkoló üzemek kapacitását 2,7-szeresére kell emelni. A tervjavaslat azt is előlírja, hogy az olajfeldolgozó üzemeket vigyék közelebb az olajtermékeket fogyasztó vidékekhez. Ebben az az elgondolás valósul meg, hogy még szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat az együttműködő vállalatok között s egyegy területet önálló gazdasági egységgé fejlesszenek. E cél megvalósításához szükség van az olajvezetékek számának megnövelésére is. A tervezetből az is kitűnik, hogy milyen segítséget kap a kőolajipar ezeknek a nagyszerű feladatoknak megvalósításához. Előregyártott elemekkel, a kőolajipari minisztérium építési szervezeteinek megszilárdításával gyorsítják az építkezéseket. A kőolajbányászat és a feldolgozó üzemek gépi felszerelésének termelését három és félszeresére emelik. Mindezeken túl a terv végrehajtásának legfontosabb feltétele: a tudomány eredményeinek felhasználása. A szovjet tudomány élenjáró tapasztalatainak gyakorlati alkalmazása eddig is nagyszerű eredményeket hozott a kőolajipar fejlődésében. A megnövekedett feladatok most még szorosabb együttműködést kívánnak a tudósok, a műszaki értelmiség és a munkások között. A Szovjetunió egész területén, Moszkvában, Azerbajdzsánban és még sok helyen számos tudományos és kutató intézet működik. Egyetemek és főiskolák évente a geológusok, mérnökök és technikusok ezreit képezik a kőolajipar számára. A szovjet kőolajipar fejlődésének hatalmas távlatai örömmel töltik el a magyar kőolajipar minden dolgozóját. A magyar kőolajbányászat eddig is igen sok segítséget kapott a szovjet szakemberektől. Az államosítás után kiváló szovjet geológusok jöttek el hozzánk és értékes útbaigazításuk nyomán olyan arányú kőolajkutatás indult meg országunkban, amilyenre a magyar szakemberek eddig nem is gondolhattak. Szovjet gyártmányú és szovjet mintára készült szeizmikus geofizikai módszerekkel dolgoznak országunk egész területén. Szovjetgyártmányú mélyfúróberendezések tárják fel a dunántúli dombok mélyét és az Alföld síksága alatt húzódó, eltemetett hegységeket. A magyar szakemberek a Szovjetunióban a helyszínen tanulmányozták a kőolajbányászat és feldolgozás legújabb módszereit, hogy ezeket hazánkban is alkalmazhassuk. A szoros kapcsolat a szovjet és magyar szakemberek között, a rendkívüli gazdag szovjet műszaki irodalom tanulmányozása, a szovjet módszerek további alkalmazása elősegíti, hogy hazánk földjében is újabb és újabb kőolajkincset fedezzünk fel, s a kőolajtermelés növelésével járuljunk hozzá népgazdaságunknak minél gyorsabb fejlődéséhez. Az olasz nép egyre erőteljesebben fordul szembe a De Gasperi kormány háborút előkészítő politikájával Mario Berlinguer olasz szenátor sajtófogadása Az Országos Béketanács és a Magyar Jogászszövetség csütörtökön este a Jogászszövetség székházában sajtófogadást rendezett Mario Berlinguer olasz szenátor, az Olasz Nemzeti Békebizottság tagja, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége Tanácsának tagja tiszteletére. A Magyar Jogászszövetség nevében Kovács István főtitkár üdvözölte Mario Berlinguer szenátort. Ezután Szladits Károly akadémikus köszöntötte a békéért és a haladás ügyéért küzdő haladó olasz jogászok képviselőjét. Mario Berlinguer szenátor köszönetet mondott azért a szeretésért, amelyet magyarországi tartózkodása során állandóan tapasztalt. — Rendkívül nagy hatással volt rám — mondotta — az a hatalmas méretű építkezés, amely a szocializmus útján haladó Magyarországon folyik. A magyar dolgozó nép, a magyar munkásosztály szeretett vezére, Rákosi Mátyás vezetésével, mind nagyobb eredményeket ér el. A magyar népben eleven erővel él az elszánt békeakarat. — Ezek olyan tények, amelyek mellett semmivé válnak az imperialisták ostoba rágalmai, vádaskodásai Magyarországról. Berlinguer szenátor ezután a feltett kérdésekre válaszolt. Mindenekelőtt arról beszélt, hogy a demokratikus olasz jogászok milyen széleskörű tevékenységet fejtenek ki a haladás és a béke ügyéért. — A haladó olasz jogászok — mondotta — minden erejükkel támogatják az olasz parasztok földfoglaló mozgalmát és sikerült is elérniök, hogy az olasz kormány már tett némi engedményeket a földfoglaló parasztok javára. —" Egyre fokozódó tevékenységet fejt ki a békéért folytatott harcban a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének olasz tagozata is, amely erélyes harcot folytat azért, hogy De Gasperi kormánya teljes mértékben juttassa érvényre a köztársasági alkotmányban lefektetett alapelveket, különösen pedig az alkotmány 17. szakaszát, amely kimondja, hogy a kormánynak biztosítania kell az ország szuverenitását és közre kell működnie a nemzetközi béke fenntartásában. Berlinguer szenátor beszámolt az olasz nép egyre szélesedő békeharcáról. Elmondotta, hogy az olasz nép egyre erőteljesebben fordul szembe a fegyverkezés politikájával, a háborút előkészítő atlanti politikával. Berlinguer szenátor végül hangsúlyozta, hogy az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt szoros együttműködése és szilárd barátsága" jelentős mértékben hozzájárult az olasz békemozgalom eddigi eredményeihez és biztosítéka további erősödésének és kiszélesedésének. Berlinguer szenátor ma este elutazott hazánkból. A Keleti pályaudvaron az Országos Béketanács és a Magyar Jogászszövetség számos tagja búcsúztatta a neves olasz békeharcost. (MTI)