Szabad Nép, 1952. augusztus (10. évfolyam, 180-207. szám)

1952-08-29 / 205. szám

MIÉRT FEJLŐDIK LASSAN A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM PERKÁTÁN? Kikeleg a s­áss. Term­előszövettee­­­tein­k készülnek az évi számvetésre. A mélyenszántott szövetkezeti földeken a legtöbb helyen még zöldel a kukorica, az esők után ismét rohamos fejlődésnek in­dult a cukorrépa. A sötétzöld súlyos gu­­­mbók mellett még a gyapot lilává változó­­fehér virágai is sok helyen ott bólogat­nak a­szélben a földeken — de a tapasz­talt gazda már látja, miből mennyi ter­­m­és várható. A fejér megyei perkátai fiatal Alkot­mány termelőszövetkezeti csoport ered­ményei is napról napra inkább ki­bontakoznak. A szövetkezet szép si­kerrel, győzelemmel zárja működésének el­ső esztendejét. Bernáth elvtérs, az elnök, szerény ember, nem szeret hivalkodni, ezért csak hosszas unszolásra fog papírt és ce­ruzát, hogy kiszámítsa, előreláthatóan mennyit teremnek a földek, mennyi jut egy-egy munkaegységre, hogyan boldogul­nak a szövetkezet tagjai. Bernáth elvtárs inkább kevesebb termést számol mindenből — óvatosan veszi tekintetbe, ami még nincs betakarítva — nehogy valakit is csalódás ér­jen a zárszámadáskor. Az ily módon erő­sen «biztonsági» számítás szerint az egy­­egy munkaegységre jutó pénz és termény mennyisége így alakul: Búza 4.70 kiló, árpa 1.30, zab 0.20, bur­gonya 1.80, cukor 0.23, kukorica 2.24, szé­na 4 kiló, étolaj 2.1 deciliter. Ezenkívül készpénzben 7.88 forint. A gyapot után ruhaanyag jár és minden tag már eddig kapott valamennyi zöld­ségfélét, dinnyét, miegymást. Az egy­­egy munkaegységre járó pénz és ter­mény, (a búzát mázsánként 80 forintjával, a többi terményt szabadpiaci áron szá­mítva) kitesz vagy 30 forint értéket. Per­sze, sokan lesznek, akiknek kenyérgaboná­ból is jócskán marad feleslegük. Például Magyar József, Mosonyi Miklós, Cuppony János és még sokan — ha akarják — a fölösleg gabonából is árulhatnak legalább másfél-kétezer forintot a piacon. Mintegy 300 munkaegységük lesz, tehát majdnem 15 mázsa búzát kapnak, a család viszont csak három ,vagy négy tagból áll. A szö­vetkezetben végzett munka tehát szép jö­vedelmet biztosít. Ha ehhez még hozzászá­mítjuk, hogy a háztáji gazdaságban meg­termett a szükséges zöldségféle és krumpli kukoricából is annyi, hogy nem sokat kell pótolni hozzá a háztáji disznó meghizlalá­­sához a munkaegységből járó részből és baromfi is van bőven — akkor látjuk, hogy az Alkotmány termelőcsoport tagjai jóleső biztonsággal nézhetnek a jövő év elébe. A szövetkezet munkájának ez a sike­re abból­­ ered, hogy a szövetkezet tagjai közös erővel, összefogva, a gépek segítségével győzelmet arattak a mostoha természet felett. Fagy és aszály ritkította meg a vetést. Szorgalmas munkával kel­lett megharcolni minden szál gyapotért, minden tő kukoricáért. De a harc eredmé­nyes volt. Búzából maradtak el csak vala­mennyivel­­ tervük mögött, de ebből is nyolc mázsán felül van a termés. A többi terményből túlszárnyalják a tervbevett hasznot. A természet felett aratott győze­lem megmutatta a termelőszövetkezet óriási fölényét az egyéni parasztgazdasággal szemben: kétszer annyi kukoricát és dinnyét, cu­korrépát és gyapotot ad a szövetkezet földje. Két teljes vagon csak a búza, amennyi­vel több termett a szövetkezet földjein, mint az ugyanakkora egyéni paraszti földön. A tények ereje nagy e,s . Egyé­­nileg dolgozó parasztjaink elsősorban az ilyenfajta tények alapján közelednek a ter­melőszövetkezetekhez. Ezért kérte augusz­tus 20-ig 12 dolgozó paraszt az Alkot­mány tszcs-be való felvételét. Az új tagok belépéséből a szövetkezet vezetői úgy látták, hogy eredményeik meg­tették hatásukat a dolgozó parasztságra, hogy ily módon is «megérett a termése, jövőre még sokkal nagyobb, erősebb lesz a­ szövetkezet. Úgy gondolták, most csak az a feladat, hogy a termelésben elért si­kerek, a jó munka gyümölcsét leszedjék ezen a téren is. Amikor azonban a népnevelők elindul­tak, hogy felkeressék a dolgozó paraszto­kat és újabb és újabb tagokkal erősítsék a szövetkezetet, kiderült, hogy a tények ereje önmagában nem volt elég. A leg­tisztábban látó dolgozó parasztok maguk is döntöttek, maguk is felismerték a szö­vetkezet előnyeit, de a dolgozó parasztok nagy része magától nem jutott el eddig. Ismét beigazolódott Rákosi elvtárs szavai­­nak igazsága: «Azt szokták mondani, a jó bornak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ezt bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja a termelőszövetkezetek terén, hogy a legjobb példa sem elegendő, ha el­mulasztjuk ismertetését, propagálását». Így volt­ ez Perkátán is. A népnevelők egyes dolgozó parasztoknál az utóbbi he­tekben olyan meggondolásokkal és érvek­kel találkoztak, aminekkel az utóbbi idő­ben nem volt­ dolguk. Ezt tapasztalták például Sión Györgyéknél, akik nem egy­szer dicsérték a szövetkezet szervezett, gyors munkáját és úgy látszott, rövidesen maguk is belépnek. És most? Sibáné még a régen eltemetett csajka­mesével is előho­zakodott a népnevelőnek. Pók Józsefné pedig, aki alig két hete lépett a szövet­kezetbe, mos­t attól tart, hogy a szövetke­zeti tagok­ nem kapják meg, ami munká­juk után jár. Ez a bizalmatlanság más szövetkezeti tagok között is fel-felbuk­kant. Fuksz Józsefné az egyik állatgondozó fe­lesége attól tart, hogy 15 mázsányi búza­járandóságának másik felét,­ ami október­ben esedékes, nem kapja majd meg. Azon, hogy a perkátai dolgozó parasztok között van olyan, akiben kételyek élnek a szövetkezettel szemben, nincs mit csodál­kozni. Sztálin elvtárs azt tanítja: «A pa­rasztok között, még a kolhozparasztok kö­zött is, még szép számmal akadnak olyanok, akik kételkednek a kolhozát helyességében. S ezen nincs is semmi csodálnivaló. Hiszen valóban évszázadokon át éltek az emberek régimódra, mentek a régi úton, hajtották meg derekukat a kulák és­ a földesúr előtt, az uzsorások és spekulánsok előtt. Nem mondhatjuk ugyan, hogy ezt a régi kapita­lista utat a parasztok helyeselték. De ez az itt a régi út volt, a járt, a megszokott út... S egyszerre csak ebbe a régi, mocsa­ras életbe berontanak a bolsevikok, beron­tanak, mint a vihar és azt mondják: itt az ideje szakítanod a régi úttal, itt az ideje új életet kezdened...» Érthető tehát, hogy a dolgozó pa­rasztoknak kételyeik támadhatnak. Ezeket a kételyeket azonban el kell oszlatni. Az utat, a szocialista mezőgazdaság boldog, gondtalan jövőbe vezető útját megmutatta a Szovjetunió dolgozó parasztsága. Ezt az utat járják a magyar dolgozó parasztok legjobbjai is. A szövetkezeti gazdálkodás eredményei egyre szélesebb körben válnak ismeretessé. Van sok és meggyőző érvünk a kételyek eloszlatására. De Perkátán ma­gukra hagyták ezekkel a kételyekkel a dol­gozó parasztokat. A szövetkezeteken belül nem fordítottak elég gondot a tagok fel­világosítására, nevelésére. Különösen el­hanyagolták az asszonyok közötti politikai munkát, s nem ismertették előttük az elosz­tás módját, nem érttették meg velük, hogy ami a­ kötelezettségek teljesítése után meg­­­marad, az a szövetkezeté, a tagság rendel­kezik vele. A községben az egyénileg dol­gozó parasztok között sem folyt rendszeres agitáció. Ez azt jelenti: nemcsak hogy nem oszlatták el a szövetkezeti élet törvényei­nek, a szövetkezetek eredményeinek ismer­tetésével a dolgozó parasztok kételyeit, hanem , szinte szabadkezet adtak a 88 per­kátai kuláknak, lehetőséget arra, hogy rá­galmakkal, hazugságokkal besározzák a szövetkezeteket a dolgozó parasztok előtt. A kulákok éltek is az alkalommal. Egyikük, Gecseg András odáig vetemedett, hogy ki merte jelenteni: «A szövetkezeti agitációba mi is beleszólunk». Miután a szövetkezetek jó eredményei keresztülhúzták a ku­lákok számítását,, előkotorták a lomtár­ból a csajkamesét, igyekeztek bizalmatlan­ságot szítani,­­ elhitetni, nem biztos, hogy «mi megtermett, az» valóban meg is kap­ják a szövetkezeti tagok. A kulákok mindenütt erre törekszenek. De a perkátai községi pártszervezet és a termelőszövetkezet pártszervezeteinek hibá­jából Perkátán erősebben hallik a kul­ák hangja, mint máshol. A községi pártszer­vezet hosszú időn át elhanyagolta a kulák leleplezésére irányuló agitációt. Egy hó­napja leváltották a községi párttitkárt, de a mostani pártvezetőség sem harcol elég következetesen a kulákok elszigeteléséért, leleplezéséért. Általános, tartalmatlan, pa­pirosízű az agitáció. Ez az egyik fő oka annak, hogy a termelőszövetkezetek növe­lése érdekében megindult munka nem ve­zet olyan sikerre, ahogyan a szövetkezetek termelési eredményei alapján indokolt és várható lenne. Pedig lenne friss helyi érv elég. Tagari György kulákot, csak a minap kapták rajta, amint 60 kiló búzát emelt el a gépállomás kocsijáról. A hará­­csolás vágya és a dolgozó parasztokat segítő gépállomás elleni gyűlölete vezette tettében. Gecseg Gáspár 110.000 forint adóval tartozik. Évek alatt gyűlt fel ez a hatalmas összeg —pedig lett volna miből fizetnie, hiszen még a felszabadulás utáni években is több dolgozó parasztot túrt ki a földjéből, földvásárlással növelte bir­tokát. Balogh Dezső kulákot­­ viszont már a cséplés elején gabonafeketézésen érték. Helyi érv terlát van bőven a ku­lákok le­leplezésére. A községi­ pártszervezet azon­ban nem gondoskodott arról, hogy érvek­kel vértezze fel a népnevelőket Ebből ered az is, hogy egyes aktivisták akaratlanul is a kulák malmára hajtják a vizet­­. Ko­vács István, az Alkotmány tszcs egyik munkacsapat-vezetője például, amikor Siba Györgyné elismételte előtte a kuláktól hal­lott érvet, azt, hogy «úgyis bekényszerít­­nek a szövetkezetbe», ráduplázott: «Na látja, hát akkor ne is halogassa, hanem lépjen be!» A «meggyőzésnek» ez a módja nyilván csak árthat a szövetkezetnek és az ellenség malmára hatja a vizet A községi pártszervezet néhány nappal ezelőtt a megyei bizottság se­gítségével hozzá is látott a hibák kijaví­tásához. Az eredmény máris megmutatko­zik: a községben az új tagok száma az utóbbi néhány hétben már jóval meghalad­ja a húszat. Most az a feladat, hogy tü­relmes, fáradhatatlan felvilágosító munká­val küszöböljék ki a többhónapos hibát. Következetes harccal, friss helyi érvekkel leplezzék le a kulákokat, s nemcsak az egyes kártevőket, hanem a kulákságot, mint osztályt is. Emellett a siker legfőbb feltétele, hogy megismertessék az egész faluval a szövetkezetek eredményeit, alap­szabályát, a jövedelmelosztás módját. A dolgozó parasztok józan, gyakorlati emberek. A szövetkezetek fejlesztésében a végső szót a termelés kézzelfogható ered­ményei mondják ki. Az új,­a jobb út máris szép eredményhez vezetett Perkátán­­is. Ha jól felhasználják az elért sikereket, felébresztik a szövetkezeti tagokban idei győzelmeik büszke öntudatát, s így min­den egyes tagot a szövetkezeti mozgalom tevékeny építőjévé tesznek, a győzelem nem is várat majd soká magjára. Lénárt Gábor Gorkij válogatott műveinek újabb kötete jelent meg Az «Új Magyar Könyvkiadó» «Gorkij válogatott művei» sorozatának hatodik kö­teteként most jelent meg Gorkij életrajzi trilógiájának első része «Gyermekkorom» címmel. Az életrajzi trilógia folytatását, az «Emberek között» és az «Egyetemeim» című köteteket még ebben az évben ki­adja az «új Magyar Könyvkiadó». Ezen­kívül Gorkij válogatott­ művei 9. kötete­ként megjelenteti még az idén «Az anya» című forradalmi regényét és a sorozat 10. köteteként Gorkij színdarabjait. (MTI) Gondosabb munkát a taggyűlések előkészítésében! A hajdúmegyei biharnagybajomi De­cember 21 tsz-ben augusztus 26-án este 8 órára­­hívták össze a párt­­szervezet taggyűlését. A taggyűlés azonban elmaradt, mert a párt­tagok negyedrésze sem ment el. Maga a párttitkár, akinek a beszámolót kellett volna tartania,­félórás késéssel érkezett meg. A párttagok közül többen elmondották, hogy nem is tudtak előre a taggyűlésről. Hasonló okok miatt kel­lett a községben elhalasztani a Petőfi­­tszes pártszervezetének taggyűlését is. Mindkét termelőszövetkezet pártveze­­tősége és az egységes falusi pártvezető­ség is komoly hibát követett el, ami­kor nem gondoskodott a taggyűlés meg­felelő előkészítéséről. De felelősség ter­heli a püspökladányi, járási bizottságot is. A JB tagjai és munkatársai ugyan a taggyűlés előtt gyakran ellátogattak a December 21 tsz pártszervezetébe, de a «motorizált instruktorok» káros és ered­ménytelen módszerével dolgoztak: né­hány szót váltottak csupán a pártszer­vezet vezetőivel s már siettek is tovább: nem segítettek sem a titkári beszámoló összeállításában, sem a taggyűlés poli­tikai és szervezeti előkészítésében. Nem ellenőrizték azt sem, hogy az alapszer­vezet vezetősége értesítette-e a párttago­kat a taggyűlés idejéről és napirendi pontjairól, hogy a pártbizalmiak beszél­­gettek-e valamennyi kommunistával, fel­hívták-e azok figyelmét a központi veze­tőség ülésén elhangzott beszámolók is­mételt tanulmányozására. A taggyűlés az alapszervezet legfel­sőbb szerve. A mostani taggyűléseknek különös fontosságot ad az, hogy a Központi Vezetőség június 27—28-i ülé­sének útmutatásait tárgyalja meg­­a párttagság. A taggyűlések hanyag, gon­datlan előkészítése a KV ülése fontos kérdéseinek és a párttagságnak a lebe­csülését jelenti. Az előkészítésben nem­hogy ielen szervezési hibáknak nem sza­bad előfordulniuk, hanem ellenkezőleg: most különös gondot kell fordítani arra, hogy a taggyűlések eredményes munkát végezzenek, előrevi­tsék a maguk terü­letén a termelés, a begyűjtés ügyét. SZABAD NÉP Várpalotán mind több kétlaki bányász ajánlja fel földjét az államnak (Várpalotai tudósítónktól) Várpalotán még nemrégiben 84 olyan bányász volt, aki amellett, hogy a bányá­ban dolgozik, saját földjén is végezte a mezőgazdasági munkákat. Nyolcvannégy bányász nem sok, de ha a betegek, mulasz­tók mellett nap mint nap számba vesszük ennek a 84 bányásznak a félerejét, ami a kapálás, szántás-vetés után a bánya szá­mára marad, akkor látjuk, hogy mennyire húzza ez visszafelé a termelést. A várpalotai bányászok elhatározták, hogy kétlaki­ társaikat «igazi» bányászokká nevelik, olyanokká, akik egész szívvel bányászok. A kétlakiság megszüntetéséért folytatott harc élére a pártbizottság állt. A pártszervezet népnevelői beszélgettek Dél Károly vájárral is, akinek a nem messze fekvő ősi faluban 4 hold földje van és ezt ő maga műveli. A népnevelők kiszá­mították Dél Károlynak, hogy májusban, mikor a földjén dolgozott, a bányában 91 százalékot teljesített és 1097 forintot ke­resett — decemberben, pedig, amikor nem volt munka a földjén, 109 százalékot tel­jesített és keresete 1535 forint volt. Ezenkívül a pihenés nélküli munkával má­jusban annyira megerőltette magát, hogy egészsége helyreállításához tíznapi pihe­nésre volt szüksége. A népnevelők Dél Károlyt emlékeztették erre, s kiszámítot­ták­ azt is: több időt tölthetett volna csa­ládja körében, többet, szórakozhatott volna, ha nem kell a földdel bíbelődnie. Dés Ká­roly elfogadta a népnevelők igazságát és felajánlotta földjét. A pártszervezet az üzemi újságban leve­leket közöl azoktól a bányászoktól, akik már eladták földjüket az államnak. Ilyen bányász Sáfár István is, aki megírta, hogy «bizony nem volt jóleső érzés nézni, hogy míg a többi bányász izmosan, megerő­södve jött vissza Hévízről, addig nekem fizetett szabadságomat a legmegerőltetőbb munkára, az aratásra kellett áldoznom. Mióta földem felajánlottam, sokkal többet keresek és tervemet is teljesíteni tudom». Számos bányász, aki Hévizen, a Balato­non, Galyatetőn vagy hazánk más gyö­nyörű üdülőhelyein tölti szabadságát, leve­leket írt a kétlaki bányászokhoz. Meg volt a hatása, mert például Németh József vájár így válaszolt Dancs Józsefnek Hévizre: «Még az idén learatok, be­szolgáltatom a kötelezettségemet, de jövőre, pajtikám, együtt üdülünk, át­adom a földemet a tszcs-nek­. Egyre többen gondolkoznak így a kétlaki bá­nyászok közül. Pártbizottságunk pedig arra törekszik, hogy a döntéshez minél több segítséget adjon a kétlakiaknak. Ezért a szemléltető agitációt is felhasznál­juk. A felolvasóteremben kitették két olyan vájárnak a keresetét, akik egy mun­kahelyen dolgoznak. Az egyik kétlaki, a másik csak a bányában dolgozik, a két bá­nyász keresetének összehasonlítása sok két­laki dolgozóval értette meg, hogy a föld a «kis krumplival, kukoricával» nem ér fel az igazi bányászülettel. Az öntudatos bányászok, akik becsület­tel helytállnak a bányában, szembekerül­nek azokkal, akik földjük miatt elhanyar­­golták a bányászat szép mesterségét. így volt ez Lugosi Vilmos szakvezető vájár esetében is. Nem tudta rendesen elvégezni munkáját a bányában, mert a földjén ki­dolgozta magát. Egy napon a vele egy csapatban dolgozó bányászok megmondták neki: «Nem vagyunk hajlandók veled egy csapatban dolgozni, ha továbbra is meg­osztod erődet a föld és a bánya között. Ez a csapat teljesíteni akarja Rákosi elv­­társnak adott szavát és te s­e­m segítesz bennünket». Lugosi Vilmos azóta lemon­dott földjéről és erről beszámolt a «Sza­bad Népnek» írt levelében is: «Csapatom tagjai egyre gyakrabban és egyre kemé­nyebben adták tudtomra: nem hajlandók tovább tűrni, hogy gyenge munkámmal őket is hátráltassam. Eleinte haragudtam ezért, de ma már hálás vagyok nekik. Se­gítségükkel igen soka­t javítottam az éle­temen. Felajánlottam a földemet az ál­lamnak. Ma már nem 700—800 forintot keresek havonta, hanem több mint 1500 at, így a magam példáján értettem meg, hogy a bányász számára a bányában végzett munka a legkifizetőbb, ez juttatja a leg­nagyobb jövedelemhez». A szocialista bányászat megteremtése az elfelség ellen vívott harc közepette megy végbe. Nekünk Várpalotán a kleriká­á­lis reakció ellen «is fel kellett venni a harcot. A nemrég eltávolított nyílt ellen­ség, Steiszner Antal plébános pénzzel se­gítette az igazolatlan hiányzókat, többek között Bencze Bélát, akinek 200 forintot­ adott. Steiszner állandóan agitált, hogy «a föld a legszentebb dolog». Ezzel akarta elvonni a dolgozókat a bányától és elérni azt, hogy ne mondjanak le földjeikről. Rákosi elvtárs az országos bányászérte­­kezleten mondotta a földdel rendelkező bá­nyászokra: «Most ez a föld, amely 15 vagy 20 évvel ezelőtt az a mentőöv vagy az a szalmaszál volt, amelybe a fuldokló kapasz­kodott, malomkő kezd lenni a nyakán, mely húzza őt lefelé, csak ő ezt még nem veszi észre­. A földdel rendelkező várpalotai bá­nyászok jórésze megértette Rákosi elvtárs szavát. A földdel rendelkező 84 bányásznak már több mint a fele felajánlotta földjét az államnak és új életet él. Bányánk há­rom hónap óta már teljesíti tervét, augusz­­tusban pedig dekádonként és naponként is 100 százalékot értünk el. A földtől meg­vált bányászoknak kevesebb a gondjuk, friss erejüket most már a bányában hasz­nálják fel, s nem egy közülük, mint Kar­­ker József, már túltejesítette bányásznapi felajánlását is. Tudjuk, hogy a pártszervezet és az ön­tudatos bányászok szívós nevelőmunkája meghozza a­ maga gyümölcsét. Bár az eredmények még nem teljesek, de a vár­­palotai bányászok nem állnak meg fél­úton és azon lesznek, hogy minden kétlaki bányászt meggyőzzenek: érdemes a csak terhet jelentő földtől megszabadulni. Gara György Rádióval irányítják a szerelvények összeállítását a Ferencvárosi-pályaud­varon A Ferencvárosi-pályaudvar vasutasai az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért a tervhez képest két százalékkal növelték a tehervonatok terhelését, a kocsitartózko­­dási időt pedig 11.8 ór­áról 11.5 órára csökkentették. A szerelvények összeállításánál — az úgynevezett gurításnál — bevezették a rádió-irányítást A gurításvezető — a Szovjetunióban már jól bevált módszer szerint — ultrarövid­­hullámú adón irányítja a szerelvények összeállítását. Rendelkezéseiről a moz­donyra szerelt rádió útján értesül a moz­dony személyzete. Az új módszer beveze­tésével a gurítás gyorsabb és biztonságosabb, mint azelőtt A gépek jobb kihasználásával naponta 3200 tonnával több­­rakományt továbbíta­nak. Az állomásról kiinduló vonatok 35 százalékát irány-, illetve közvetlen vonat­ként indítják. Ezeknek a szerelvényeknek a rendeltetési állomásig útközben nincs szükségük tolatásra s ezzel lényegesen gyorsul a kocsiforduló. Szeptember elsején megkezdik a kedvező feltételeket nyújtó növénytermelési szerződések kötését A minisztertanács rendeletet adott ki az 1953. évi tavaszi vetésű növényekre kö­tendő termelési szerződések feltételeiről. A termelési szerződéseket a termeltető válla­­­latok szeptember 1-től október 31-ig kötik­ a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal. A szerződés felté­telei igen kedvezőek a dolgozó parasztok számára, így például a vállalat a termelő kívánságára maga rendeli meg és előle­gezi a gépállontáson a szerződött terület megművelésének díját. A vetőmagot szin­tén a vállalat szállítja. Amennyiben a ve­tőmag értéke meghaladja az 50 forintot, a termeltető vállalat kamatmentesen hite­lezi a vetőmag árát. A szójabab és édes­­csillagfürt s a többi pillangós virágú nö­vény termeléséhez szükséges talajok­at is a termeltető vállalat biztosítja. Dohány,­­gyapot és fűszerpaprika termelésénél pe­dig előlegezi a vállalat a biztosítási dí­jakat is. Kamatmentes hitelre kap műtrá­gyát a dolgozó paraszt és a vállalat elő­legezi az öntözést igénylő növények víz­díját is. A szerződés feltételei szerint bizonyos munkák elvégzése után a szer­ződést kötő dolgozó parasztok és szövet­kezetek előleget kapnak. Kimondja a ren­delet, hogy a szerződés megsértője kötbért fizet, így a termeltető vállalat kötbért kö­teles fizetni, ha a vetőmagot, műtrágyát, védekezőszert határidő után küldi vagy késedelmesen veszi át a termést- Kötbért fizet a vállalat akkor is, ha késedelmesen számol el a termelővel. A termelő akkor köteles kötbért fizetni, ha későn veszi át a vetőmagot, elmulasztja a­ szerződött te­rület vetését stb. A minisztertanács ren­delete szabályozza a szerződést kötők be­adási kötelezettségét is. Ha termelőszövet­kezetek, illetve egyéni parasztok a szer­ződött terület teljes termését átadják a termeltető vállalatnak, ez a terület men­tesül a beadási kötelezettség alól. Legjobb dolgozóikat küldjék szakiskolára a gépállomások­­ - és termelőszövetkezetek Szeptember 1-én az egész országban megnyílnak a gépesítési szakiskolák, ame­lyeken igazgatókat, főgépészeket, körzeti szerelőket, brigádvezetőket, kombájnveze­tőket és különféle szakembereket képeznek ki a­ gépállomások számára. Szeptember 8-án­­edig megkezdődik a tanítás az öt­hónapos termelőszövetkezeti iskolákban is. Az iskolákon állattenyésztőket, növényter­mesztési és kertészeti szakembereket,­állat­­orvos-szaksegéde­ket, öntözéshez értő dol­gozókat képeznek ki. Mind a gépállomá­sok, mind a termelőszövetkezetek érdeke, hogy minél többen vegyenek részt az is­kolákon, sajátítsák el a tudományos mod- Sz greifet. Nem minden gépállomásigazgató és tsz elnök tartja azonban szem előtt a gépállo­mása vagy szövetkezete érdekét. A bajai gépállomáson például kevés a kombájn­vezető. Márton István igazgató három he­lyett mégis csak két dolgozót küldött a kecskeméti kombájnvezető-iskolára. A termelőszövetkezetek vezetői között is akad olyan, aki nem lát tovább az orrá­nál. A komárommegyei kisbéri battyán­­pusztai tsz elnöke, Hodek elvtárs például senkit sem akar iskolára küldeni. A ter­melőszövetkezeti csoport érdekei ellen vét a heves megyei sarudi Kossuth tszes veze­tősége is, "amikor senkit sem jelölt iskolára. Államunk minden segítséget megad ah­hoz, hogy a gépállomások, termelőszövet­kezetek új szakemberei zavartalanul ta­nulhassanak. A traktoristáknak például az iskola tartama alatt félévi keresetük egy­havi átlagának 50 százalékát fizetik ha­vonként. Ha családja is van a gépállomási dolgozónak, a családtagok száma szerint növekszik a fizetése, így például négy csa­ládtag után fizetése 95 százalékát kapja meg a traktorista. A termelőszövetkezetek dolgozói számára havi 360 forint ösztön­díjat­, biztosít államunk. Ezenkívül minden családtag után 60 forint pótlékot kap az iskolán tanuló szövetkezeti tag. Gépállomásaink, termelőszövetkezeteink küldjék legjobbjaikat a szakiskolákra, hi­szen csak képzett dolgozókkal oldhatják meg jól a rájuk váró hatalma­s feladatokat Befejezték táborozásukat az úttörők Még néhány nap és megkezdődik az is­kolai tanítás. Bezárultak az úttörőtábo­rok is, amelyekben sokezer úttörő töltött felejthetetlen napoka­t az ország legszebb vidékein Az állandó jellegű SZOT tábo­rokban 16.000, a turistaházakban pedig 12.000 gyermek töltött tizenhat-tizenhat na­­pot. Az utolsó csoport augusztus 28-án fe­jezte be táborozását. A „Magyar Távirati Iroda" közli, hogy az augusztus 27-én kiadott «A mi­nisztertanács határozatot hozott a dolgo­zók továbbtanulásának egyes kérdéseiről» című hírben az egyik adat pontatlan. A helyes szöveg a következő: «A szakmérnök vagy az a hallgató, aki az Állami Műszaki Főiskolán megkezdett tanulmányait a műszaki egyetemek esti tagozatán vagy levelezőoktatásában ered­ményesen befejezte, mérnöki oklevelet sze­rezhet, ha a műszaki egyetemek megfelelő esti tagozatán az 1952/53. tanévtől kezdő­dően három féléven át kiegészítő tanulmá­nyokat folytat és diplomatervét eredménye­sen megvédik. (Az előző napi közlés téve­sen három és fél évet jelölt meg.) PÉNTEK, 1952 AUGUSZTUS 29 Kertai György, a bánya- és energiaügyi minisztérium ásványolajbányászati főosztályának munkaérdemrendes főgeológusa. A szovjet kőolajipar fejlődése az új ötéves tervben S­ztálin elvtárs 1946-ban Moszkva­­ Sztálkn­ kerületének választói előtt tartott emlékezetes beszédében a követ­kezőket mondotta: «El kell érnünk azt, hogy iparunk évenként... mintegy 60 mil­lió tonna kőolajat termeljen». Ez a sztá­lini útmutatás szabta meg a Szovjetunió kőolajiparának fejlődését a második világ­háború után;­­ ezt az útmutatást tartja szem előtt az új ötéves terv is, amely 1955-re az olajtermelés 85 százalékos emelését írja elő az 1950-es színvonalhoz képest. A tervezet szerint az összes alap­anyagok közül a kőolaj termelése növek­szik a legjobban. Ezt a hatalmas növeke­dést az teszi szükségessé, hogy az új öt­éves terv időszaka alatt különösen nagy ütemben fejlődnek a népgazdaságnak ép­pen azok az ágai, amelyek üzemanyagot igényelnek. A közlekedésben például a re­pülőgéppel szállított árumennyiség meg­kétszereződik, a gépkocsi-közlekedés áru­forgalma 80—85 százalékkal nő. A mező­­gazdasági munka gépesítése ugyancsak több üzemanyagot követel: 1955-ben a szovhozokon kívül a kolhozokban is gép­pel végzik a szántási és vetési munkák 90—95 százalékát, kombájnok aratják majd a gabona 80—90 százalékát — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A Szovjetunió kommunizmus felé haladó, korszerű tech­nikával rendelkező iparában egyre nagyobb szerep jut a robbanómotoroknak. Ezek a motorok is üzemanyagot igényelnek. Az új ötéves tervben megsokszorozódik a kü­lönböző gépek száma, tehát megnő a kenő­olajszükséglet is. A vegyipar egyik legfon­tosabb alapanyaga a kőolaj, tehát a kő­olajbányászat színvonala nagymértékben meghatározza a vegyipar fejlődését is. A szovjet kőolajipar ilyen hatalmas üte­mű fejlődésének alapjait a sztálini ötéves tervek vetették meg. Sztálin elvtárs 1934- ben, a XVII. pártkongresszuson célul tűzte ki új olajmezők felkutatását. A kongresz­­szus után hatalmas arányú geológiai és geofizikai kutatás, bontakozott ki, új kő­olaj- és földgázmezők százait fedezték fel. Iván Mihajlovics Gubkin, a lángeszű szov­jet geológus — akinek munkásságát Sztálin elvtárs is állandóan figyelemmel kísérte — a szovjet kőolajkutatás alapjait fektette le. Ő fedezte fel a «második Baku»-t, olyan területen, amelyről előző­leg sok geológus kijelentette már, hogy ott nincsen kőolaj. Ma már többszáz kilo­méter hosszúságban új kőolajtelepek sora húzódik a Volga mellett fekvő Szaratovtól a Káma-folyó mentén fel egészen a tatár­földi Turmazi-ig, a Kaspi-tenger északi partjától majdnem Ufa városáig. Türkmé­­niában a Nebit-Dag sziklás hegyeinek nyu­gati lejtőin, az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság területén az 5000 méteres ha­vasok alatt húzódó fergénai medencében, de még messze fenn északon a pecsorai me­dencében is gazdag kőolajtelepeket kutat­tak fel. A Szovjetunióban ma is gyors ütemben folyik a kutatás. Jellemző, hogy az évente felfedezett kőolajmennyiség felülmúlja az évi termelést, amely pedig maga is hatal­mas méretű. A Szovjetunió rendelkezik a világ legnagyobb kőolajtartalékaival. Az elmúlt ötéves tervek során nem csu­pán új területeket kutattak fel, hanem a fúrási módszerek is szakadatlanul tökéle­tesedtek. Bevezették és széles körben al­kalmazzák az úgynevezett «turbinás fúró­gépeket». A régebbi gépeken a fúrófejjel­­együtt forog, az egymáshoz kapcsolt, csö­vekből álló, nem egyszer 2000—3000 mé­ter hosszú rudazat is. A kőzetek ellenál­lása azonban nagymértékben igénybe vette a rudazatot és a felszínen elhelyezett meg­hajtómotort. Az új gépeken egy turbina­­formájú szerkezetet szereltek a rudazat végére, amelyet az öblítőiszap nyomásá­nak segítségével hajtanak meg, s ez for­gatja a fúrófejet. Itt tehát a sokszáz mé­ter­­ hosszú rudazat már nem foro­g. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a fúró­lyukat olyan irányban és olyan mértékben ferdítsék, ahogyan a kőolajréteg helyzete ezt megköveteli; vagy pedig egy fúrásból gyökérszerűen elágaztatva több ferde fúró­lyukkal tárják fel az olajréteget A szovjet technika egyik legújabb vív­mányaként megoldották azt, hogy a fúrást sokszáz vagy többezer méter, mélyen a föld alatt, a fúrórudazat és a fúrófej közé beépített motor segítségével végezzék. En­nek a feladatnak a megvalósításával húsz esztendeig hiába kísérleteztek az amerikai vállalatok. A mélyben fekvő kőolajat a fölötte elhe­lyezkedő gáz vagy az alatta lévő vízréte­gek nyomása hajtja a magasba. A fel­törő olajjal együtt azonban a földgáz egy része is «megszökik», csökken a nyomás és az olaj nagy része — sokszor 70—80 százaléka —­ a kőzetekben marad. A Szov­jetunióban ennek meggátlására már évek óta széles körben alkalmazzák az úgyne­vezett másodlagos termelési eljárásokat. Ezeknek az eljárásoknak az a lényege,­ hogy gáz, vagy víz besajtolásával mester­ségesen pótolják a rétegben lévő felhajtó­energiát. Az így «megfiatalított» régi kő­olajmezőkön sokezer tonna olajat nyertek az eddigi ötéves tervek során. A­z új ötéves terv hatalmas távlatokat nyit az olajipar további fejlődési számára. Ki kell szélesíteni a kutató­munkát, új kőolajterepeket kell feltárni elsősorban a tenger színe alatt A Káspi­­tenger mélyén lévő olaj felszínre hozása már régi problémája a szovjet­ szakembe­reknek. Kezdetben úgy oldották meg a kér­dést, hogy a Káspi-tenger Iljicsről elne­vezett sekélyvízű öblét elzárták, kiszivat­­­tyúzták belőle a vizet, s az így «víztele­nített» tengerfenéken kezdték meg a fúrást. Ma már nem így végzik ezt a munkát. A tengeri fúrásoknál leggyakrabban a követ­kező eljárást alkalmazzák: hatalmas cisz­ternákra, tartályokra pontont építenek és erre szerelik fel az állványzatot. A ciszter­nákat megtöl­ti­k vízzel, a ponton lesüllyed­t tengerfenékre, s csak az állványzat egy része marad a víz színe felett, így az egész építmény szilárdan áll, nem ingatja meg a tenger hullámzása.Ezzel a berendezéssel ma már nemcsak a part közelében, hanem attól távol, a tenger és vastag kőzettaka­rók alól is felhozzák az olajat. Tovább fejlesztik a fúrás gépesítését. A nálunk ismeretes fúrógépek kezelése erősen igénybe veszi a dolgozók fizikai erejét. A Szovjetunióban a rudazat mozgatását, a csövek rátoldását, a fúrólyukat védő bélés­csövek leengedését mind több és több, fú­rótoronynál sűrített levegővel működő úgy­nevezett pneumatikus vezérlőasztal segít­ségével oldják meg. Ez nagymértékben megkönnyíti és emellett pontosabbá is te­szi a dolgozók munkáját. Ezenkívül önmű­ködő csővontatók, csőtoldó körkulcsok és más önműködő szerszámok is segítik a dolgozókat, emelik a munka termelékeny­ségét. Növelni kell a kitermelt olaj mennyiségét a másodlagos termelési eljárások széles­körű alkalmazása útján is. Itt is a tudo­mány nyújt nagy segítséget a kőolajipar dolgozóinak. Leibenson akadémikus, tanul­mányozva a kőolaj, földgáz és víz föld­alatti mozgásának törvényszerűségeit, ki­dolgozta a «földalatti hidraulikai tudomá­nyát. Ennek alapján a másodlagos terme­lési eljárásokkal egyes lelőhelyeken, ahol víz hajtja ki az olajat, ma már a 3000 mé­ternél mélyebben fekvő olajkincs 80—90 százalékát is felszínre hozzák. Az új ötéves terv irányelvei a kőolaj­bányászat fejlesztésén kívül előírják a feldolgozóipar termelőképességének nagy­mértékű növelését is. A nyersanyag-krak­­koló üzemek kapacitását 2,7-szeresére kell emelni.­­ A tervjavaslat azt is előlírja, hogy az olajfeldolgozó üzemeket vigyék közelebb az olajtermékeket fogyasztó vidékekhez. Eb­ben az az elgondolás valósul meg, hogy még szorosabbra fűzzék a kapcsolatokat az együttműködő vállalatok között s egy­­egy területet önálló gazdasági egységgé fejlesszenek. E cél megvalósításához szük­ség van az olajvezetékek számának meg­növelésére is. A tervezetből az is kitűnik, hogy milyen segítséget kap a kőolajipar ezeknek a­ nagyszerű feladatoknak megvalósításához. Előregyártott elemekkel, a kőolajipari mi­nisztérium építési szervezeteinek megszi­lárdításával gyorsítják az építkezéseket. A kőolajbányászat és a feldolgozó üzemek gépi felszerelésének termelését három és félszeresére emelik. Mindezeken túl a terv végrehajtásának legfontosabb feltétele: a tudomány eredményeinek felhasználása. A szovjet tudomány élenjáró tapasztalatainak gyakorlati alkalmazása eddig is nagyszerű eredményeket hozott a kőolajipar fejlődésé­ben. A megnövekedett feladatok most még szorosabb együttműködést kívánnak a tu­dósok, a műszaki értelmiség és a munká­sok között. A Szovjetunió egész területén, Moszkvában, Azerbajdzsánban és még sok helyen számos tudományos és kutató inté­zet működik. Egyetemek és főiskolák évente a geológusok, mérnökök és tech­nikusok ezreit képezik a kőolajipar szá­mára. A szovjet kőolajipar fejlődésének hatal­mas távlatai örömmel töltik el a magyar kőolajipar minden dolgozóját. A magyar kőolajbányászat eddig is igen sok segít­séget kapott a szovjet szakemberektől. Az államosítás után kiváló szovjet geológu­sok jöttek el hozzánk és értékes útba­igazításuk nyomán olyan arányú kőolaj­kutatás indult meg országunkban, ami­lyenre a magyar szakemberek eddig nem is gondolhattak. Szovjet gyártmányú és szovjet mintára készült szeizmikus geo­fizikai módszerekkel dolgoznak országunk egész területén. Szovjetgyártmányú mél­y­­fúróberendezések tárják fel a dunántúli dombok mélyét és az Alföld síksága alatt húzódó, eltemetett hegységeket. A magyar szakemberek a Szovjetunióban a helyszí­nen tanulmányozták a kőolajbányászat és feldolgozás legújabb módszereit, hogy eze­ket hazánkban is alkalmazhassuk. A szoros kapcsolat a szovjet és magyar szakemberek között, a rendkívüli gazdag szovjet műszaki irodalom tanulmányozása, a szovjet módszerek további alkalmazása elősegíti, hogy hazánk földjében is újabb és újabb kőolajkincset fedezzünk fel, s a kőolajtermelés növelésével járuljunk hozzá népgazdaságunknak minél gyorsabb fejlő­déséhez. Az olasz nép egyre erőteljesebben fordul szembe a De Gasperi kormány háborút előkészítő politikájával Mario Berlinguer olasz szenátor sajtófogadása Az Országos Béketanács és a Magyar Jogászszövetség csütörtökön este a Jo­gászszövetség székházában sajtófogadást rendezett Mario Berlinguer olasz szenátor, az Olasz Nemzeti Békebizottság tagja, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szö­vetsége Tanácsának tagja tiszteletére. A Magyar Jogászszövetség nevében Kovács István főtitkár üdvözölte Mario Berlinguer szenátort. Ezután Szladits Károly akadémikus kö­szöntötte a­ békéért és a haladás ügyéért küzdő haladó olasz jogászok képviselőjét. Mario Berlinguer szenátor köszönetet mondott azért a szeretésért, amelyet magyarországi tartózkodása során állan­dóan tapasztalt. — Rendkívül nagy hatással volt rám — mondotta — az a hatalmas méretű építke­zés, amely a szocializmus útján haladó Magyarországon folyik. A magyar dolgozó nép, a magyar munkásosztály szeretett ve­zére, Rákosi Mátyás vezetésével, mind na­gyobb eredményeket ér el. A magyar nép­ben eleven erővel él az elszánt békeaka­rat. — Ezek olyan tények, amelyek mellett semmivé válnak az imperialisták ostoba rágalmai, vádaskodásai Magyarországról. Berlinguer szenátor ezután a feltett kér­désekre válaszolt. Mindenekelőtt arról be­szélt, hogy a demokratikus olasz jogászok milyen széleskörű tevékenységet fejtenek ki a haladás és a béke ügyéért. — A haladó olasz jogászok — mon­dotta — minden erejükkel támogatják az olasz parasztok földfoglaló mozgalmát és sikerült is elérniök, hogy az olasz kor­mány már tett némi engedményeket a földfoglaló parasztok javára. —" Egyre fokozódó tevékenységet fejt ki a békéért folytatott harcban a Demokra­tikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének olasz tagozata is, amely erélyes harcot folytat azért, hogy De Gasperi kormánya teljes mértékben juttassa érvényre a köz­­társasági alkotmányban lefektetett alapel­veket, különösen pedig az­ alkotmány 17. szakaszát, amely kimondja, hogy a kormány­nak biztosítania kell az ország szuvereni­tását és közre kell működnie a nemzetközi béke fenntartásában. Berlinguer szenátor beszámolt az olasz nép egyre szélesedő békeharcáról. Elmon­dotta, hogy az olasz nép egyre erőtelje­sebben fordul szembe a fegyverkezés poli­tikájával, a háborút előkészítő atlanti po­litikával. Berlinguer szenátor végül hangsúlyozta, hogy az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt szoros együttműkö­dése és szilárd barátsága" jelentős mérték­ben hozzájárult az olasz békemozgalom eddigi eredményeihez és biztosítéka to­vábbi erősödésének és kiszélesedésének. Berlinguer szenátor ma este elutazott ha­zánkból. A Keleti­ pályaudvaron az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Jogászszö­vetség számos tagja búcsúztatta a neves olasz békeharcost. (MTI)

Next