Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)
1952-12-13 / 311. szám
SZOMBAT, 1952 DECEMBER IS Hetvenkét ország küldötteinek jelenlétében MEGNYÍLT BÉCSBEN A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSA Bécs, december 12 (MTI) Pénteken a kora délutáni órákban Bécs utcáin megindult a békeküldöttek áradata a népek békekongresszusának színhelye, a Konzerthaus felé. A Konzerthaus hatalmas termét a békemozgalom kék színei uralják. A falakat és az elnökség emelvényét kék kárpit borítja. Az emelvényt tarka virágok díszítik, a háttérben pálmafák örökzöld sorai és felettük nyolc nyelven — franciául, angolul oroszul, kínaiul, arabul, olaszul, spanyolul, németül — fehérbetűs feliratok hirdetik a mostani nagy találkozó célját: a népek harcát a békéért. Az emelvény két oldalán a részvevő népek nemzeti zászlóit helyezték el. Már jóval a kongresszus megnyitásának hivatalos időpontja előtt a világ minden részéből érkezett küldöttek töltötték meg a hatalmas ülésterem széksorait, a páholyokat és az erkélyeket. Talpig fehér ruhába öltözött barnaarcú indiaiak és koromfeketeborrr délafrikai négerek érkeznek együtt a nemzeti viseletbe öltözött görög parasztokkal és a szaúdi-arábiai tarkakendős beduinokkal. A küldöttek között feltűnnek a különböző felekezetek papjai. Megérkeznek a Mongol Népköztársaság küldöttei, közülük többen ragyogóan hímzett nemzeti viseletben. A német nép egységes küldöttséggel képviselteti magát a népek békekongresszusán. Az újságírópáholyok ülőhelyei teljesen megteltek. A világ minden jelentős lapja és hírszolgálati irodája elküldte ide képviselőit, akik között nem egy az arab vagy a délafrikai néger népek nemzeti viseletében jött el. Több rádióállomás munkatársai is itt vannak. _Lassan teljesen megtelik a terem, a küldöttségek elfoglalják helyüket. A magyar nép békeküldöttei a szónoki emelvény közelében kaptak helyet. Elsőnek Jean Laffite, a Béke-Világtanács főtitkára lép a szónoki emelvényre. Feszült figyelem fogadja szavait: a nagy kongreszszus részvevői elé terjeszti a 130 tagú elnökség megválasztására vonatkozó javaslatot. A népek békekongresszusa 130 tagú elnökségébe — amelynek személyi összetétele pontos és hís kifejezője a kongresszuson részvevő népeknek — az egész világot átfogó békemozgalom vezető személyiségei közül a többi között a következőket javasolták: Jorge Amado (Brazília), Andics Erzsébet (Magyarország), Gabriel d’Arboussier (Egyenlítői Afrika), Emmanuel d’Astier de la Vigerie (Franciaország), John Bernal tanár (Nagy-Britannia), Isabelle Blume (Belgium), Andre Bonnard (Svájc), Abder- Haman Budzsama (Algír), Habil Burgiba (Tunisz), Heinrich Brandweiner tanár (Ausztria), Lazaro Cardenas tábornok (Mexikó), Laurent Casanova (Franciaország), Axel Cherment (Brazília), Bazar Sirindib (Mongol Népköztársaság), Max Cosyns (Belgium), Pierre Cot (Franciaország), Eugenie Cotton asszony (Franciaország), Antonio Cruz Franco (Guatemala), Frenz Dahlem (Németország), John Darr lelkész (Egyesült Államok), Jacques Denis (Franciaország), Josef Dobretsberger (Ausztria), Ambroggio Donini (Olaszország), William DuBois tanár (Egyesült államok), Hja Erenburg (Szovjetunió), Wilhelm Elfes (Németország), James Endicott (Kanada), Yves Jarge (Franciaország), Howard Fast (Egyesült Államok), Georgio Fenoalica (Olaszország), Ernst Fischer (Ausztria), José Maria Gabaldon tábornok (Venezuela), Eulaba Guzman (Mexikó),José Girat (Spanyolország), P. V. Guljajev (Szovjetunió), Adiszumarte (Indonézia), /an Szer Ja (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Leopold Infeld tanár (Lengyelország), Frederic Joyot-Curie professzor (Franciaország), dr. Szajfudin Kicsin (India), Petrosz Kokkalisz (Görögország), Alekszandr Kornyejcsuk (Szovjetunió), Jean Laffitte (Franciaország), Le Dinh Tham (Vietnám), Arthur Lundquist (Svédország), Liu Aingd (Kína), Diego Montana Cuellar (Colombia), Ivor Montagu (Nagy-Britannia), Georgi Nadzsakov akadémikus (Bulgária), Pietro Renni (Olaszország), Kanemon Nakamura (Japán), Giuseppe Nitti (Olaszország), Maria-Rosa Oliver (Argentina), Pero Popivoda tábornok (Jugoszlávia), Paul Robeson (Egyesült Államok), Osvaldo Rodriguez Jimenez (Costarica), Louis Saillant (Franciaország), Jean-Paul Sartre (Franciaország), Anna Seghers (Németország), Emilio Sereni (Olaszország), Fred Stover (Egyesült Államok), D. N. Prill (Nagy-Britannia), Anezka Hodinová-Spurná (Csehszlovákia), Szun Csin-tin asszony (Kína), Antoine Tobet (Libanon), Nyikoláj Tyihonov (Szovjetunió), Manuel Veniederes (Portugália), Maria-Claude Vaillant-Couhiriet (Franciaország), Josef Wirth (Németország), Kuo Mo-zso (Kína) és Emil Zálepek (Csehszlovákia). Javasolták továbbá az elnökségbe Francia-Szudán, Ecuador, Ausztrália, Irán, Luxemburg, Paraguay, Kuba, Laosz, Kambodzsa, Hollandia, Bolívia, Szenegál, Románia és Thaiföld több kiváló békeharcosát. Amikor Jean Laffitte szavazásra teszi fel a javaslatot, a kezek felemelkednek, majd óriási taps tör ki: percekig ünnepük az egyhangúlag megválasztott elnökség tagjait, akik Jolot-Curie vezetésével elfoglalják helyüket az emelvényen. Ujjongó taps fogadja Joliot-Curie professzor első szavait, amikor biejelenti a nőnek békekongresszusának megnyitását. Majd Erwin Koch lelkész, az Osztrák Országos Békebizottság képviselője lép a szónoki emelvényre, hogy felolvassa az osztrák népnek a kongresszushoz intézett üdvözletét. A lelkeshangú üdvözlet az osztrák néptömegek örömét fejezi ki, hogy itt, Bécsben, találkoznak a világ harcos békemozgalmának részvevői. Az üdvözlés után Joyot-Curie professzor, a Béke Világtanács elnöke lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja a világ minden részén nagy érdeklődéssel várt megnyitó beszédét. A terem minden részéből lelkes éljenzés, üdvözlő felkiáltások hangzanak. A részvevők nagy szeretettel ünnepüik a neves békehercest, a Béke-Világtanács elnökét. Percekig zúg a taps a szónoki emelvényen álló Joyot-Curie felé. A megnyitó beszéd után a kongresszus részvevői, valamint a vendégek és az újságírók ismét viharos lelkesedéssel ünnepelték a Béke-Világtanács elnökét. — Megvédjük a békét! Átok a háborúra! Békét a világnak! — hangzottak a felkiáltások az elnöki emelvény felé. Az elnöklő Joyot-Curie ezután bejelentette, hogy napirend előtt Iviescu, az indiai küldöttség tagja, Terranuova olasz küldött és Jean Paul Sartre francia író kívánnak szólni a népek békekongresszusa részvevőihez. A három felszólalás után az elnöklő Jolo S.Cure professzor bezárta a népek békekongresszusa első ülését és közölte, hogy e következő ülés szombaton délelőtt fél 10 órakor kezdődik. A szombat délelőtti ülésen a kongresszus napirendjét állapítják meg. Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Mindenekelőtt köszönetet akarok mondani mindnyájuknak azért, hogy eljöttek ide Bécsbe, hogy részt vegyenek — mint küldöttek, vendégek, vagy megfigyelők — a népeknek ezen a békekongresszusán. Biztos vagyok abban, hogy az önök nevében is tolmácsolhatom köszönetünket az osztrák békemozgalomban tevékenykedő barátainknak és mindazoknak a személyiségeknek, akik annak idején kijelentették, hogy Most, munkálataink megkezdése előtt, mint a Béke-Világtanács elnöke kívánok szólni önökhöz, mint annak a szervezetnek elnöke, amely a népek e nagy kongresszusának összehívását kezdeményezte. A kongresszus nyitva áll minden mozgalom, minden szervezet és minden ember előtt, aki őszintén keresi a nemzetközi feszültség enyhítésének útját. Misiia július elején felmerült ennek a kongresszusnak a gondolata, minden országban jelentős vita és felvilágosító munka folyt. A kongresszus előkészítése alkalmat adott a néptömegek véleményének rendkívül széles körben való meghallgatására. Azon a sok gyűlésen és megbeszélésen, amelyre az előkészítő munka alkalmat adott a világ összes országaiban, különböző irányzatokat képviselő emberek találkoztak egymással, s köztük nagy számban olyanok is, akik eddig még boldog örömmel készek Bécsben vendégül látni ely sok nemzet, vallási közösség, ideológiai felfogás és társadalmi rendszer képviselőit. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Erwin Kocának, az Osztrák Béketanács elnökének itt elhangzott üdvözlő szavaiért. Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik oly nagy odaadással járultak hozzá ahhoz a nagy és nehéz munkához, amivel egy ilyen kongresszus megszervezése jár, vonakodtak a béke kérdéseire vonatkozó elgondolásaikat összevetni. Az előkészítő munka máris hozzájárult ahhoz, hogy reomoljanak a bizalmatlanság és meg nem értés sorompói olyan emberek között, akik különböző utakon tevékenykedtek teljes őszinteséggel a közös cél, a béke eléréséért. Az előkészítő munkával sikerült a lakosság legkülönbözőbb rétegeinek figyelmételkelteni és ez a munka lehetővé tette, hogy széles körben tudatosodjék a Béke-Világtanács ama felhívásának igazi értelme, amellyel a népek békekongresszusát összehívták. A népek, amelyek e kongresszust valójában előkészítették, az önök személyében elküldték ide népes küldöttségeiket. Becsületes ember nem tagadhatja, hogy a népek e képviseletének, ami a felfogásokat és a nemzeti hovatartozást illeti — valóban egyetemes jellege van, olyan mozgalmak, mint például «az egyetemes béketömörülés» és mások miért nem voltak képesek hathatósan szembefordulni a háborúval. Ezek a mozgalmak ténylegesen nem voltak képesek hatalmas népi mozgalmait létrehozni. Majdnem kizárólag néhány vezető személyiségre támaszkodtak, akikről úgy vélték, egyedül alkalmasak arra, hogy politikai és gyakorlati síkon foglalkozzanak a békét érintő kérdésekkel. Nem állott mögöttük olyan mozgalom, amely álláspontjuknak nyomatékot adott volna. Azok, akik ezekhez a kezdeményezésekhez csatlakoztak, nem vettek részt tevékenyen a szükséges megoldások keresésében, vagyis a mozgalom tevékenységében. Ezekkel a férfiakkal és nőkkel nem tudták megértetni, hogy a béke fenntartása olyan ügy, amely a legközvetlenebbülérinti őket, olyan ügy, amelyért cselekedniök kell és amelyért cselekedniük is lehet. Ezeknek a mozgalmaknak már az alapos gondolása is olyan volt, hogy előmozdította a kicsinyes széthúzásokat. Ez a széthúzás hamarosan jelentkezett is, mind a vezetők, mint az egyszerű tagok sorában és ígylehetetlenné tett minden hathatós fellépést. · Az 10-nikben Párizsban a béke híveinek első kongresszusán történt kezdeményezés jelemősége elsősorban abban van, hogy figyelembe vette ezeket a múltbeli tapasz- E y'.'d m’sverss ama as gyűrődésen alapul, hogy a béke igazi ereje azoknak a férfiaknak és nőknek óriási tömegében van, akik sziktára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményeit és akiknek hozzájárulása nélkül háború nem lehetséges. Ezenkívül abból indultak ki, hogy olyan világban, olyan reális világban kell fellépni a békéért, amelyhez minden nemzet a maga sajátosságaival járul hozzá, nem pedig olyan irreális világban, amelyet mindenki saját elképzelései szerint, a saját módján szeretne alakítani. Ennek a kezdeményezésnek az volt az eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzeti békemozgalmmvak és megszületett a Béke-Világtanács. A stockholmi felhívást, amely a tömegpusztító fegyverek betiltását és e tilalom ellenőrzését követelte, az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötésére irányuló felhívásr amelynek célja az volt, hogy a tárgyalások szellemét érvényesítse az erőszakos megoldásokkal szemben, továbbá a békemozgalom más, nagyszabású megmozdulásai a közvélemény széles rétegeinek akaratát tükrözték. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a béke hananas erői máris kedvezően éreztették hatásukat a nemzetközi politika alakulásában. A mozgalom fejlődése természetesen hazug propagandát váltott, ki azok részéről, akik az erőszakban látják a «béke fenntartásának» eszközét. Bár egyesek a bizalmatlanság légkörével akartak minket körülvenni, mi állhatatosan arra törekedtünk, hogy tényekkel bizonyítsuk őszinteségünket. Ma már el kell ismerni, hogy az a nagy népi mozgalom, amelyet a békemozgalom létrehozott, olyan reális valóság, amelyet semmiféle propagandával, semmiféle bomlasztó kísérlettel sem lehet kikezdeni. Joliot-Curie megnyitó beszéde a népek békekongresszusának egyetemes jellege van A két világháború okozta pusztítások mérlege Mi olyan világban élünk, amely még nem heverte ki teljesen a második világháború szörnyű megrázkódtatásait. E pillanatban mégis a földgolyó három vidékén pusztítanak háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább fokozódik, gazdaságiak pusztít, az emberi haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. Közben — a biztonság ürügye alatt — olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, amelyek szintén csak a háborús veszélyt fokozzák. Ugyanezzel az ürüggyel egyre komolyabban fenyegetik az egyes országok nemzeti függetlenségét és a demokratikus szabadságjogokat. A hidegháború tovább folyik a rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekeznek a kereszteshadjáratok szellemét felszítani, hogy a lakosságot fanatizálják és — ki tudja, milyen isteni küldetés nevében — a legszörnyűbb öldöklésre készítsék elő. A bizalmatlanság és a gyűlölet terjedése azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek vakságukban, fásultságukban, vagy elkeseredettségükben készek erőszakos megoldásokhoz hozzájárulni — csakhogy már vége legyen a dolognak. Holott jól tudjuk, hogy ezek a «megoldások» semmit sem oldanak meg, de mindent elpusztítanak. Lássuk csak röviden,ahol is tartunk annak a századnak a közepén, amely máris két szörnyű világháborút és négy helyi háborút élt át. Az 1914 —18. évi háború 17 millió halottat követelt, a második világháború pedig 50 millió férfi, nő és gyermek életét oltotta ki, anyagi javakban pedig ezermilliárd dollárra becsült kárt okozott. E szörnyű mérleg még nincs lezárva. Még ma is mindennap halnak meg emberek a háborús sebesüléseknek vagy azoknak a kínzásoknak következtében, amelyeket mint polgári- vagy hadifoglyok szenvedtek el. Még nem ért véget azoknak a halottaknak a megszámlálása, akik a hét évvel ezelőtti hirosimai és nagaszaki robbanások kisugárzásainak későbbi következményeiként vesztették életüket. Ehhez most még azt kell hozzátenni, hogy azóta a tudomány előrehaladt és — hogyha meg is őrizzük rendíthetetlen bizalmunkat abban a tekintetben, hogy a tudomány milyen felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az emberiségnek — azt is tudjuk, hogy egyre pusztítóbb fegyvereket ad azoknak a gonosztevőknek kezébe, akik a háborúkat kirobbantják Ez lehetővé teszi számunkra, hogy felmérjük, milyen volna egy harmadik világháború mérlege. Feltétlenül szükséges, hogy ez lebegjen mindenkinek a szeme előtt akkor, amikor ma is háborúk folynak, akkor, amikor nagy veszély fenyegeti a békét. Ez a felismerés aligha hat át bizonyos államférfiakat és a világpolitikában szerepet játszó egyes személyiségeket, mert különben hogyan magyarázhatnánk azt, hogy agresszív kijelentéseikben néha odáig mennek, hogy megelőző háborút sürgetnek. De megtörténhet az is, hogy a következményekről olyan emberek is megfeledkeznek, akik — ha néha különböző utakon is —a békét igyekeznek megvédeni és akiknek erre ezirányú tevékenységük minden pillanatában gondolniok kellene. Hogyan volna különben magyarázható az, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére meddő és zavaros vitákra fecsérlik néha erejüket, másodrendű kérdésekre, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a béke fenntartásának igazi problémájával. Ha a békére vonatkozó viták és tárgyalások során nem lenne mindenki tisztában azzal, hogy mit jelentene az új világháború, ez tönkretenné a rendezés kilátásait és nehézzé, sőt lehetetlenné tenné a kompromisszumos megoldások elérését. Mindez kudarchoz, vagy — más szóval — háborúhoz vezetne. Azért tartottam szükségesnek, hogy ezt a szörnyű látomást felidézzem önök előtt — és azért akarom ezzel szemben felvázolni a békében élő világra boldogságot hozó tudomány büszke perspektíváit — hogy megmutassam: milyen meggyőző erőre és állhatatosságra van szükség a békéért vívott harc mai nehéz pillanataiban, ha meg akarjuk akadályozni azt, hogy a békét őszintén kívánó, de különböző felfogásokat valló emberek meddő vitáikkal kockára tegyék azt az ügyet, amelyet közösen védelmeznek. A béke hatalmas erői máris kedvezően éreztetik hatásukat Sok ember már kevéssel a világháború fejezése után felismerte a nemzetközi polka alakulásának nyugtalanító és veszes irányzatát. A helyzet helyes felismesének eredménye volt az, hogy kezdeényezések történtek azoknak az erőknek összefogására, amelyek szembe tudnak iyezkedni az új háborús veszéllyel. ■ndenekelőít figyelembe kellett venni a múlt tanulságait. Még emlékszünk arra — és vagyunk itt olyanok is, akik személyes tapasztalatainkból is tudjuk — hogy milyen kezdeményezések történtek 1918 és 1939 között az új világháború elkerülése érdekében. Le kellett szűrnünk a szükséges tanulságokat a Népszövetség és az akkori pacifista mozgalmak kudarcából. Különösen fontos volt, hogy megértsük: az Bécsbe érkezett a magyar békeküldöttség Bécs, december 12. (MTI)A népek békekongresszusán részvevő gyár küldöttség Andics Erzsébet ,Kosch-díjas egyetemi tanár, a Béke-Világrács tagja, vezetésével pénteken a kora ágos órákban megérkezett az osztrák főlosleg. A magyar békeharcosoi képviselőit a bécsi West-Bahnhofon a Béke-Világtanács és az osztrák békemozgalom képviselői meleg szeretettel üdvözölték. A magyar békeküldöttek fogadásán megjelent Mátrai Tamás, a Magyar Népköztársaság bécsi ügyvivője és a bécsi magyar kolónia sok tagja is. SZABAD NÉP Felfétlmnül szűkést van a békerrdrszm különböző rltfondolásainak összehanggolására A békemozgalom nem állítja azt, hogy egyedül küzd a békéért és a jövőben sincs szándékában monopolizálni ezt az akciót. Törekvése az, hoy minden erejével hozzájáruljon a béke fenntartásához. Tekintettel az általános világégés egyre fenyegetőbb veszélyére, a különböző országokban az emberek — egyénenként vagy csoportosan — felismerték a háborús veszély igazi okait és egyre kezdenééényezőbben lépnek fel a béke érdekéign. Ugyanakkor — bizonyos vonakodás ellenére is — egyre inkább elfőnek az a felfogás, hogy szükség van a különböző elgondolások összehangolására és a közös cselekvésre. Mindenki számára világossá vált, hogy ha a béke erői egymástól elszigetelten lennek fel, nem képesek hathatósan útját állni a háborús, veszélynek. A veszély annyira megnövekedett, hogy feltétlenül szükségét éreztük a különböző nézetek összevetésének, hogy megállapítsuk, mely pontokon értünk egyet s hogy azután lehetővé váljék egy közös akció. Ezek azok a főbb okok, amelyek arra késztették a Béke Világtanácsot, hogy ez idén júliusban kibocsássa felhívását. Mindazok, akik itt jelen vannak, tudják, hogy ha a közvélemény ráébred saját erejének tudatára, akkor könnyű lesz számára, hogy előmozdítsa a kompromisszumos megoldásokat azokban a problémákban, amelyek a nemzeteket szétválasztják. Ezen a téren már, komoly előrehaladás történt és ezt bizonyítja e kongresszus megtartása is. Mi, itt Bécsben, sok különböző országból gyűltünk össze. A mi felfogásunk sok politikai, bölcseleti, vallási és szociális kérdésben gyakran különböző, sőt néha elienteles. De mindnyájunkat az a közös meggyőződésfog össze, hogy a béke összes erőinek közös akciókat kell szervezniök és hogy együtt meg is tudják találni és tisztázni ezeknek az akcióknak útjait, módjait. A béke összes erői ilyen összefogásának egy nagy akadálya volt — ezt leküzdöttük, ha ugyan még nem is teljesen. Ez az akadály — Giuseppe Nitti szavaival élve — a bizalmatlanság és meg nem értés érzületeivel függ össze, amelyek mind a mai napig visszatartottak egyeseket önök közül attól, hogy a békemozgalommal közös akcióba kezdjenek, így tehát ismét ki kell jelentenem, hogy teljes mértékben eleget fogunk tenni azoknak a biztosítékoknak, amelyeket Nitti kért tőlem, és hogy a kongresszus kezdeményezőit csakis az a szándék vezette, hogy szabad és eredményes vitára hívja össze azokat az embereket, akik ugyan különböző életmódok hívei, de akik együtt a kérdőjekkel őszintén akarnak választ találni azokra sebre, amelyek aggodalommal mindazokat az embereket, akik meg akarák védeni a békét. A békemozgalom eddigi tevékenysége, valamint egyetemes jellege egyaránt indokolttá tette ennek a kongresszusnak a kezdeményezését. A mi békemozgalmunk, amelynek széleskörű nemzetközi háttere van és amely tevékeny, szilárd szervezeteket tömörít, abban a helyzetben volt, hogy a legértékesebb segítséget tudta nyújtani egy ilyen nagyfontosságú kongresszus előkészítéséhez és sikerének biztosításához. Ehhez még hozzátenném azt, hogy nincs talán még egy olyan nemzetközi mozgalom, amelynek igen nagy tapasztalatai és ilyen nagy lehetőségei volnának a tanácskozások és megegyezések létrehozására, hiszen minden ülésszakunk alkalmával különböző szempontok merültek fel, amelyek mindig észszerű, áthidaló megoldásokhoz vezettek. A békemozgalom tehát jelen van itt és hozzájárul a vitához múltbeli tevékenységének gyümölcseivel és az általa kidolgozott megoldásokkal. A béke többi erőivel együtt akarjuk azonban megtalálni a közös akció módozatait anélkül, hogy magát a békeakciót monopolizálni akarnék, vagy bárkit is magunkba akarnánk olvasztani. Az emberi csoportok fejlődése egy bizonyos számú politikai, gazdasági és szociális szervezet keretében történik. Mi itt nem volnánk mind egy véleményen, ha azt akarnék eldönteni, hogy a múltbeli fejlődés milyen törvényszerűségeket követett és hogy valószínűleg mi lesz a jövőbeli fejlődés. Van azonban egy kérdés, amelyre mindnyájan igennel válaszolhatunk. Ez a kérdés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás mellett. Ha nem válaszolnánk igennel erre a kérdésre, ez annak elismerését jelentené, hogy elkerülhetetlennek tartjuk azt a háborút, amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal érvényre juttatni. De legyünk tisztában azzal, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére. Aki elismeri a békés együttműködést, az ellene szegül annak, hogy — tekintet nélkül arra, hogy milyen érdemei és céljai is legyenek az egyik vagy másik rendszernek — háborúval kényszerítsenek rá más népekre egy bizonyos életformát. Aki elismeri a békés együttélést, az nemet mond még a megelőző háború gondolatára is, amelyre egyesek nyíltan, mások pedig rejtve gondolnak. (Joyot-Curie beszédének folytatását holnapi számunkban közöljük.) December 14. a népek békekongresszusa támogatásának napja Franciaországban Párizs, december 12. (TASZSP..) A francia országos békemozgalom állandó bizottsága határozatot hozott, mely szerint december 14. a népek békekongresszu®4 támogatásának papja Franciaországban. Ezen a napon Franciaországban pénzt gyűjtenek a békemozgalom támogatására, gyűléseket és összejöveteleket tartanak, amelyeken megemlékeznek a népek békekongresszusáról. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése : A GYŐZELEM HITE HATJA ÁT A KONGRESSZUS RÉSZVEVŐIT A népek bécsi kongresszusára érkező küldötteket a vasútnál nem várták mosolygó, pirosnyakkendős úttörők, mint a pekingi békekonferencia küldötteit, vagy a berlini VIT-en részvevő fiatalokat. A város nincs fellobogózva, az utcák szürkék. A hivatalos Ausztria nem akar tudomást venni arról, hogy a népek békeharcosainak legjobbjai gyülekeztek össze a háborúsújtotta Bécsben — egy új háború elhárítására. Annál sokatmondóbb és kedvesebb az a néhány szál virág, amelyet az osztrák békeharcosok nyújtottak át a vasútállomáson vagy a repülőtéren a megérkező delegátusoknak. Tiszteletreméltó és buzdító az az erőfeszítés, amellyel az osztrák békeharcosok oly nagyszerűen kivették részüket a kongresszus sikeres előkészítéséből. A hivatalos körök barátságosnak aligha nevezhető magatartásán áttör annak a bizottságnak a hangja, amelyet az osztrák nép a békekongresszus tiszteletére szervezett, s amelynek felhívásán az osztrák közélet 312 kiemelkedő alakja írta alá ezeket a szavakat: «Boldogok vagyunk, hogy üdvözölhetjük országunkban oly sok nép, vallási közösség és társadalmi rendszer képviselőit. Az osztrák jobboldali szociáldemokraták rosszindulatú és konok hallgatásán, áttör annak az 547 nagyüzemnek a hangja, amelynek munkásai I.vizben határozatot hoztak a kongresszus üdvözlésére. A kongresszus küldöttei érzik a szürke és ködbe burkolt Bécsben is az osztrák nép, az osztrák békeharcosok őszinte szerelmét. Akongresszus megnyitásának ünnepi napjára a külföldi küldöttek nagy többsége megérkezett. Hetvenkét ország delegátusai vannak itt a világ minden tájáról. Száznál is többfajta nyelven folyik a beszélgetés, az emberi bőr színének mindenféle árnyalata jel-feltűnik a Konzerthaus hatalmas termében. Világhírű asszonyok és férfiak ülnek egymás mellett, hajolnak jegyzetfüzeteik fölé. Itt vannak az emberiség olyan kiemelkedő alakjai, mint Joliot-Cure professzor. Hja Erenburg, Szun Csin-lin a nagy Szun Jat-szen özvegye, Hewlett Johnson, a canterbury-i érseki helynök, Jorge Amado, a nagy brazil költő, Kuo Mo-zso és Szimohov, a toll mesterei, Sosztakovics, a zeneköltő. Minden foglalkozási ágnak eljöttek a képviselői: angol munkások ülnek együtt itt magyar sztahanovistákkal, fülöpszigeti írók finn tudósokkal, francia parasztok brazil tábornokokkal. Nem sikerült a háborús uszítóknak és minden rendű és rangú csatlósaiknak megakadályozniok azt, hogy a népek küldöttei eljöjjenek Bécsbe. Az amerikai kormány mindent megtett, hogy az Egyesült Államok népe ne hallathassa szavát a béke nagy kórusában. De a bécsi kongresszuson mégis itt van egy majdnem húsztagú amerikai küldöttség. Az olasz kormány visszavonta az Ausztriába szóló útleveleket. De a bécsi kongresszuson mégis itt van az olasz küldöttség és Terranuova kereszténydemokrata politikus már a kongresszus első napján fel is szólalt. A japán kormány nem engedélyezte japán küldöttek jövetelét a bécsi kongresszusra. De a kongresszuson mégis itt van a japán küldöttség. Az Angol Munkáspárt megtiltotta, hogy tagjai résztvegyenek a bécsi béketalálkozón. De a kongresszus termében mégis ott ülnek az Angol Munkáspárt tagjai is. Voltak, akik hosszú hetekig utaztak, viszontagságos úton érkeztek ide — de megérkeztek. Már megnyílt a kongresszus, de még voltak üresen álló székek, azoknak a helyei, akik még nem tudtak Bécsbe jutni — de az első délután, a beszédek közben is egyre újabb és újabb küldöttek jöttek a terembe, békeharcosok, akik az utolsó órákban érkeztek meg és a vasútállomástól vagy a repülőtértől egyenesen a kongreszszus termébe siettek. A népeket nem lehet megakadályozni abban, hogy találkozzanak, egymásra találjanak és megfogják egymás kezét. «Maga ez a kongresszus, a kongresszus megtartása — győzelem» — mondta az első tanácskozási nap egyik felszólalója. Valóban, a győzelem hangulata és a győzelem hite él a kongresszusi teremben, ez sugárzik a küldöttek arcáról és a győzelem hangja szólal meg nyilatkozataikban. Csak néhány rövid idézet. Taudiere kémikus, francia küldött ezeket mondotta: «Azért jöttem el, mert hívő katolikus vagyok és bízom abban, hogyez a kongreszszus gyakorlati eredményeket fog elérni egy új háború kitörésének megakadályozásában». Gabaldon tábornok venezuelai küldött így nyilatkozott: «Noha visszavonultam a politikai élettől, mégis elfogadtam a meghívást Bécsbe, mert mélységesen érdekeltnek érzem magam a béke s a fiatalság boldogságának biztosításában». Allan Ecclestone angol pap megérkezésekor azt mondta, hogy küldői, a sheffieldi egyszerű emberek mindenekelőtt azt várják ettől a kongresszustól, hogy vállaljon fontos szerepet a koreai háború befejezésében és segítse haza minél előbb az angol katonáikat Koreából. Az osztrák Therese Fried, a Nobel-díjas Alfred H. Fried özvegye ezeket mondta: «Sokat várok a népek kongresszusától. Éívennem, hogy minden célját valóra váltsa». Kumarapa indiai közgazdász, Ghandi egyik követője annak a reményének adott kifejezést, hogy a kongresszus elő fogja segíteni a népek biztonságát, különösen az olyan államokban, mint India. Pietri francia ezredes, a becsületrend lovagja ezt a nyilatkozatot tette Bécsbe érkezésekor. «Noha nem tartozom a békemozgalomhoz, mégis eljöttem ide, hogy segítsek a béke biztosításában. Három háborúban harcoltam és sebesültem meg, 84 rokonomat megölték. Korzika, szűkebb hazám 40.000 embert veszített. Mindig szembenálltam a német militerizmussal. Remélem, hogy ez a kongresszus meg fogja akadályozni újjászületését! Olyan emberek szavait idéztük, akik messziről jöttek — nem mérföldekben mérve a messzeséget, hanem meggyőződésből, magatartásban, múltban, társadalmi helyzetben — olyan emberekét, akik mindeddig távol álltak a béke nagy megmozdulásaitól. A kongresszusnak már 137 első délutánján, már az első órákban megmutatkozott: milyen széles és még mennyire szélesíthető, mennyire erős és a jövőben még mennyivel erősebb lesz az a mozgalom, amelyben az emberiség nagyobbik és jobbik fele a béke megőrzéséért és fenntartásáért küzd. Méray Tibor AKIK A MAGYAR NÉP VÉRÉT SZÍVTÁK Az éhezők megrablói A Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges napjait követő ellenforradalom pusztító nyomort hozott a magyar népre. Az éhínség különösen Budapesten öltött óriási méreteket. A főváros lakosságának rendkívül súlyos élelmezési helyzetét teljes valóságában tárja fel a közélelmezési minisztériumnak a külügyminiszterhez intézett, 1920 január 4-én kelt, 117/920. számú átirata: 1.4 lisztellátás a lehető legkedvezőtlenebb. Tartalék-készletek egyáltalán nincsenek. A rendelkezésre jutó csekély készletek miatt a lakosság fejquótáját felére, vagyis havi 3,6 kilogrammra kellett leszállítani. Ez alapon a főváros naponta lő vagyon lisztet kap, mely azonban a fél fejquótát sem fedi teljesen ... A helyzet óta úgy áll, hogy az esetben, ha a felhozatal egy napra is megakad, a következő napon már a fél liszt-fejquótát sem lehet kiszolgáltatni». «,a burgonyaellátás már hetek óta majdnem teljesen szünetel. A főváros zsírellátása a teljes áruhiány miatt teljesen csődbe jutott... A közepes jövedelmű tisztviselő és munkásember hússal való táplálkozásra nem is gondolhat...» A mérhetetlen nélkülözések között élő dolgozókról így írt «Az Este című lap 1920 január 11 -i számában: «A szegény pesti ember, ha betér a vásárcsarnokba, ha végigmegy a piacokon — nem árakat, de harácsot kénytelen fizetni... Nagyúri mulatság mostanában húst méretni... Üres szatyorral, kosárral jönnek ki, mennek haza a venni szándékozók. Csak az arcuk sötétebb a hazaforduláskor. A délelőtti órákban a t.bel tér fabódéi között már alig van élet. Ugyanez az újság január 15-én közölte Terry Béla közélelmezési államtitkár, gabonafelhozatali kormánybiztos nyilatkozatát: «Az elmaradt lisztadagok pótlásáról szó sem lehet. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a legközelebbi időben kiadható-e a főváros lakosságának a jegyek szerint illetékes teljes adag, afelől nem én rendelkezem ...» A kormánybiztos nyilatkozatának megjelenésével majdnem egyidőben, 6559/Korm. számmal telefonsürgöny érkezett Bécsből, gróf Somssich külügyminiszter címére: 1.A wieni angol csapatok parancsnoka, Oakley kapitány azzal a kérelemmel fordult a követséghez, hogy Berg báró Sopron megye Röjtök nevű birtokáról burgonyát, lisztet, szalonnát, stb. hozathasson Bécsbe a miszszió számára. Berg báró az élelmiszereket kész volna szállítani, amennyiben a magyar kormány ehhez megadná az engedélyt. Megjegyezni bátorkodom, hogy Oakley kapitány ismételten igen kezére járt a követségnek fontos közérdekű ügyekben. Méltóztassék ezen körülményt is közölni a Közélelmezési Minisztériummá!». Horthyék, akik mindent elkövettek, hogy beférkőzhessenek a Lloyd George-kormány és gazdái: a Rotschild, Schröder és a többi nagy angol bankház kegyeibe, az éhező rép szájából is elvonták a falatot, hogy az angol kormány hivatalos képviselőjének kívánságát kielégíthessék. Január 21 -én Ráday közélelmezési miniszteri tanácsos már értesítette a külügyminsztériumot, hogy elintézte ez ügyet. A magyar kormány készségét megpróbálták kamatoztatni a Bécsben tartózkodó angol, amerikai, francia, osztrák és más nemzetiségű brírzsoá újságírók is. A bécsi magyar követtel közölték: szívesen vennék, ha a magyar kormány némi élelmiszerrel «viszonozná rokonszenvüket». Másszóval: készséggel dicsőítik Horthy véres uralmát a nyugati nagytőke lapjaiban — de csakis húsért, zsírért, burgonyáért... A burzsoá újságírók nem csalódtak, amikor a magyar kormánynak a külföld előtt hajbókoló készségére számítottak. Ugyanakkor, amikor Folkusházy Lajos alpolgármester bejelentette, hogy a katasztrofális zsír- és húshiány miatt a lakosság szervezett ellátását képtelenek tovább biztosítani. Ráday miniszteri tanácsos a következő szövegű táviratot küldte a külügyminisztériumnak: «Gratz Gusztáv wieni követünknek megkeresésére megengedtem, hogy a wieni újságírók szimpátiájának biztosítására fél waggon zsír, fél waggon hús, egy wagyon hüvelyes és 10 waggon burgonya Wienbe kiszállíttassák...» S ugyanakkor, amikor a «8 Órai Újság» 1921 január 19-i számában «Miért éhezik 50.000 pesti gyermek?» című cikkében arról írt, hogy: «Éhes apróságok dideregnek a fagyos pesti lakásokban, ártatlan gyermekeket gyötör nap nap után a nyomorok legrettenetesebbje: az éhség. És ezek az apró, elkékült szájacskák hiába csengenek egy falat kenyérért, nincs, aki adna nekik...» — az angol kormány megbízottjának s a nemzetközi burzsoá sajtó bécsi ügynökeinek annyi élelmet küldött Horthy kormánya, amennyi sokszáz családnak hónapokra elég lett volna. ' 3Soww»I - Kain Um’ ttau*j-r tntü' erlu* Sudap«*» »leni V»»«--ünhj«k tr* ••gangéit*» iQgjr « v.IbtMHÍ««»* öl«'o»|< íiirs f-'l I áU»«lyi 31r«i"izilUtá* pér/eatjg f , - »W y»in wtus ^ — *£■ y\a »ttTa«a»i!p.Tr^vgU takk.ti« tál, ragva^UD- fjíjtRátABfl"Bl'i«mijt i