Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)

1952-12-13 / 311. szám

2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Propagandamunka a nagykállói járásban Szabolcs-Szatmár megye járásai között a nagykállói járásban a legjobb a propagandamunka. Ez a járás őrzi — a pártoktatási év jó előkészítésének, sikeres megkezdésének jutalmaként — a megyei pártbizottság vándorzászlaját. A járási pártbizottság gondosan készült a pártoktatási évre. Tüzetesen tanulmá­nyozta pártunk Politikai Bizottságának jú­nius 5-i határozatát és ennek alapján ál­lapította meg a legközelebbi helyi felada­tokat. A járási pártbizottság a többi kö­zött elhatározta, hogy a párttagságnak leg­alább 60 százalékát bevonja a szervezett pártoktatásba. Nagy figyelmet fordított a propagandisták megfelelő kiválasztására és nevelésére. Nyáron nyolchetes előadókép­­ző tanfolyamokat tartottak a járásban, eze­­ket­ a járási pártbizottság rendszeresen el­lenőrizte és útmutatásaival segítette. A pártbizottság instruktorai felelősek voltak azért, hogy a maguk területén jó propagan­disták kezébe kerüljön a párttagság marx­ista-leninista nevelése. Ily módon sikerült idejében kiválasztani a­ nagykállói járásban a propagandistákat, akik már a pártoktatási év kezdete­­ előtt megismerkedhettek hallgatóikkal. Ja­kab Sándor elvtárs, bökönyi propagandista például a pártoktatási év­ kezdete előtt beszélgetett a hozzá beosztott hallgatókkal, megvitatta velük a marxista-leninista el­mélet, a tanulás na­gy jelentőségét. Eredeti­leg 22 hallgatót osztottak be Jakab elvtárs politikai iskolájára, de az elmúlt hetekben — különösen az SZKP XIX. kongresszusa anyagának tanulmányozása óta —­ egyre több elvtárs jelentkezik, hogy ő is akar ta­nulni. Ma már rendszeresen 28—30 hall­gatója van a politikai iskolának. A tanul­tak megértését, a bökönyi dolgozók öntu­datának fejlődését tükrözi az is, hogy a község — múltbeli gyengébb eredményei­vel szemben — most’ túlteljesítette a be­gyűjtés tervét. Ebben — nem kétséges — része van a­ propagandisták jó munkájának is. A nagykállói járás más helységeiben is nagy az érdeklődés a tanulás iránt. Borsi Sándor elvtársnak, a biri Béke ter­melőszövetkezeti csoport propagandistájá­nak például 18 «rendes] hallgatója mel­lett nyolc «vendéghallgatója» is van. A pártoktatásnak nagyszerű lendüle­tet adott a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa anyagának tanulmányo­zása. Pártunk Központi Vezetőségének ok­tóber 23-i határozata hangsúlyozta: «Pártunk egész tagsága, mindenekelőtt a pártaktíva tanulmányozza megkülönböztetett gonddal és elmélyüléssel a kongresszus okmányait és Sztálin elvtárs lángeszű útmutatásait, amelyek felmérhetetlen jelentőségű segít­séget nyújtanak a mi népünk számára is a szocializmus építésének minden terüle­tén­. A járási pártbizottság megvitatta a határozatot, s nagy lelkesedéssel igyekszik követni útmutatásait. A pártbizottság tag­jai tisztában voltak azzal, hogy elsősorban nekik kell tanulmányozniuk a kongresszusi anyagot, nekik kell lelkiismeretesen, türel­mesen, figyelmesen segíteni a párttagságot a tanulásban. A járási pártbizottság tag­jai a heti tanuló-félnapon kívül minden reggel tanulmányozzák az anyagot. Példá­jukat követi a járás számos párt-, állami és gazdasági vezetője is. Gondot fordított a pártbizottság arra is, hogy eredménye­sek, látogatottak legyenek a soronlévő té­mával foglalkozó előadások. Rendszeresen tartanak előadásokat a községekben is. A járási pártbizottság nagy figyelemmel segíti a propagandistákat, ellenőrzi tanulá­sukat. Vigyáz arra, hogy az elvi kérdése­ket világosan lássák a propagandisták. A nagykállói propagandista-szeminárium első évfolyamán például nem tudták kielégítően tisztázni azt a kérdést, mi az átlag­profit és mi a maximális profit. A járás elméleti tanácsadójához fordultak és néhány napon belül a szeminárium hall­gatói írásban pontos választ kaptak. A bonyolultabb kérdéseket általában tüzete­sen megvitatják és legtöbbször tisztázzák a propagandista­ szemináriumokon A járási pártbizottság rendszeresen fog­lalkozik a propagandisták fejlődésével, a szemináriumok, politikai iskolák munkájá­val. A pártbizottság munkatársai, osztály­vezetői személyes tapasztalatuk alapján számolnak be ezekről a JB ülésein. A he­lyes kezdeményezéseket, tapasztalatokat a pártbizottság 18 instruktora elterjeszti a járás egész területén. Így terjesztette el Munkácsi Gyulai elvtárs a kállósemjéni kezdeményezést. A kállósemjéni másodéves politikai is­kola hallgatói felhívást intéztek a járás többi, hasonló iskolájához: a­ kongresszusi anyag tanulmányozásának idejére — te­kintettel arra, hogy mindkét évfolyamon ugyanazt tanulják — vállaljanak védnök­séget az elsőéves hallgatók felett, segít­sék tanulásukat. A kezdeményezésnek si­kere volt. Nagykállóban például a partro­­nálás eredményeként növekszik a politikai iskolák hallgatóinak a száma. Kállósem­jén­­ben Tóth György másodéves hallgató há­rom elsőéves hallgatóval foglalkozik hét­közben , tanácsokat ad nekik a tanulás, a jegyzetkészítés módszereire Bánházi An­tal másodéves hallgató a napi sajtó érté­kelésében segíti az elsőéveseket. A járás politikai iskoláin örvendete­sen megjavult a tanulás fegyelme. A legfejlettebb hallgatók rendszeresen foglalkoznak csoportjuk tagjaival. Sok­helyütt a politikai iskolák jól fel­használják a szemléltető segédeszközöket, a képeket, térképeket. Javult a helyzet a DISZ-iskolákon is, mert a nagykállói járási pártbizottság 14 propagandistával, instruk­torral támogatja munkájukat Tavaly pél­dául mindössze négy DISZ politikai kör működött a járásban, jelenleg pedig 16 po­litikai körben tanulnak a fiatalok. E kez­deti eredményeket azonban csak akkor szi­lárdíthatja meg a járási pártbizottság, ha a jövőben az eddiginél jobban, rendszere­sebben ellenőrzi a DISZ-oktatással megbí­zott instruktorok, propagandisták munkáját. Ezért elhatározta, hogy rövidesen értekez­leten beszámoltatja őket: milyen eredmé­nyeket értek el, milyen tapasztalatokat sze­reztek a DISZ-fiatalok oktatásában. A pártoktatás sikere is megmutatkozik abban, hogy megszilárdulóban van a párt­­szervezetek belső élete. A járás terü­­letén a pártbizalmiak, népnevelők nagy többsége részt vesz a pártoktatásban. Egyre inkább javul a taggyűlések színvonala is. Pártunk Politikai Bizottsága a pártok­tatásban döntő feladatként jelölte meg a termelőszövetkezetek kommunistáinak marx­ista-leninista oktatását, nevelését. Komoly gondot kell erre fordítani­ a nagykállói já­rásban annál is inkább, mert egyes ter­melőszövetkezetekben még mindig talál­kozni olyan hangulattal, téves nézettel, hogy „ sok a munka, nem érünk rá tanul­ni!» Ilyen hangulat tapasztalható a nagykállói Vörös Zászló és a csá­­szárszállási Alkotmány tszcs-ben. Egyes esetekben megnehezíti a pártoktatást, hogy a szövetkezet párttagsága több munkahe­lyen dolgozik, így például a biri Béke tszcs tagjai közül sokan fakitermelésben vesznek részt. A járási pártbizottság igyek­szik legyőzni az ilyen nehézségeket. A fa­kitermelő csoporthoz például rendszeresen kijár a propagandista és az erdei barak­­ban tanulmányozza velük a pártoktatás anyagát. A császárszállási pártoktatást a kiterjedt tanyavilág nehezíti meg — itt az ellenőrzést a járási pártbizottság titkára végzi, természetesen az egész járás párt­­oktatásának ellenőrzése mellett. A nagykál­lói járási pártbizottság továbbra is egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy ja­vítsa a termelőszövetkezeti csoportok párt­­oktatását, arra törekszik, hogy a kongresz­­szusi anyag elmélyült, alkotó módon való tanulmányozása nyomán új sikerek, terme­lési győzelmeik szülessenek a­ járásban. Száraz János az MDP nagykállói járási bizottságának titkára Hazaérkeztek a Szovjetunióban vendégszerepelt magyar művészek Pénteken este hazaérkeztek a Szovjet­unióban csaknem egy hónapig vendégszere­pelt magyar művészek. Elutazásuk előtt Szkladán Ágoston,­­a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete búcsúestet rende­zett tiszteletükre. A búcsúesten résztvettek a szovjet zenei és művészi élet képviselői, a Szovjetunió külügyminisztériumának több vezető tiszt­viselője és a moszkvai magyar nagykövet­ség munkatársa. A megjelenteket Szkladán Ágoston nagy­követ üdvözölte és őszinte köszönetét fejez­te ki azért a meleg szeretetért, amellyel Moszkva, Leningrád, Kiev közönsége és a Szovjetunió kulturális szervei fogadták a magyar művészek fellépéseit. Az üdvözlő szavakra N. J. Tvjordohle­­bov, a Szovjetunió Művészeti Bizottságá­nak helyettes elnöke válaszolt. — A szovjet emberek — mondotta — elsősorban Moszkva, Kiev és Leningrád dolgozói nagy örömmel fogadták a magyar művészeket: Ferencsik Jánost, a kiváló karmestert, Fischer Annie zongoraművész­nőt, a nagytehetségű Kovács Nórát, Rab Istvánt, Sándor Juditot, a mély átérzéssel játszó Lukács Pál brácsaművészt és Hajdú István zongoraművészt. A magyar művészek vendégszereplése újabb jele kulturális kapcsolataink megszilárdulásának. Az üdvözlőbeszédek után a szovjet és magyar művészek nagysikerű hangversenyt adtak. (MTI) Magyar művészek sikere Poznanban Poznanban befejeződött a «//. nemzetközi Henryk Wieniawski-h­egedűverseny­ első szakasza. Hidy Márta és Bókas Csaba be­jutott a verseny második, döntő szakaszába. A szocializmus építésének sikerei dolgozó népünk mind szélesebb rétegeivel értetik meg: a maguk országát építik. Dolgozóink arra törekednek, hogy éberségükkel magakadá­lyozzák az ellenség kártevését, leleplezzék a soraikba befurakodott ellenséges elemeket, biztosítsák építőmun­kánk zavartalanságát. «...legyen éber pártunk minden szerve­zete, minden funkcionáriusa, minden tagja és ezen túlmenően, legyen éber az egész dolgozó nép, figyeljen fel a legkisebb el­lenséges hangra, vagy tettre. A hibák mö­gött keresse és találja meg az ellenség ke­zét» — mondta­ Rákosi elvtárs­ az MDP 1949 szeptemberében tartott nagybudapesti aktíva-ülésén. Rákosi elvtárs tanácsát mind­inkább megszívlelik a dolgozók. Ezt tanú­sítják a «Szabad Nép» szerkesztőségéhez érkezett levelek is.★ A dolgozók keményen bírálják azokat a funkcionáriusokat, akik — elfeledkezve a kötelező éberségről — akaratlanul is az el­lenség útját egyengetik. «Kondri Mihály igazgató — írja Beláncz­­ki Antal, a Gumiipari Szerszámkészítő és Karbantartó Vállalat dolgozója — elfe­­ledkezett arról,­ hogy a párt bizalmából ke­rült az üzem élére. Nem elég éber. Farkas László, volt horthysta tiszt a tanácsadója, ez a Farkas László pedig rágalmazza álla­munkat, «tanácsaival» igyekszik félrevezetni az igazgatót. Kondri elvtárs alkalmaztat Tár­noki Ferencet, akit előző munkahelyéről nép­­ellenes magatartása miatt bocsátottak el­. A dolgozók ébersége Belánczki elvtárs jól látta: Tárnoki és Farkas ellenséges munkát végeztek az üzemben. A levél nyomán indult vizsgálat eredményeképpen mindkettőjüket eltávolí­tották a vállalattól. A békésmegyei gerlai Magvető ter­melőszövetkezetbe befurakodott az el­lenség. Mindenáron meg akarta ka­parintani a szövetkezet vezetését, bom­lasztott, rémhíreket terjesztett a tsz tagjai között, rá akarta beszélni a dolgo­sokat, hogy tagadják meg a munkát­.­ A szövetkezet vezetőségét sokszor figyelmez­tették Tóth Károly ellenséges tevékenysé­gére — de eredménytelenül. Levelezőnk be­jelentése nyomán a járási pártbizottság tá­vozítatta el Tóthot a szövetkezet tagjai so­rából. Egyik levelezőnk felhívta figyelmünket, hogy a győrmegyei Halászi községben Mé­száros Győző, a tszcs elnöke — malomtu­­lajdonos volt. Ugyanott a kulákok a leg­ostobább rémhíreket terjesztették. A helyi pártszervezet tűrte az ellenséges tevékeny­séget. Levélírónk bejelentése nyomán vizsgálat indult: Mészáros Győzőt eltávolították a tszcs-ből s a járási pártbizottság segítsé­gével megakadályozták az ellenség további kártevését.★ A nép vagyonának védelme késztette Gyúró Miklós elvtársat, az Ózdi Kohászati Művek trió-hengersorának dolgozóját, hogy felhívja a figyelmet az üzemében mut­atkozó súlyos hiányosságokra. «A trió-hengersoron — írja — 200 má­zsa selejtet hengereltünk a hibás öntés miatt. Én már a műszak elején szóltam­ a hengermesternek, ő azonban tovább küldött a szakszervezeti bizalmihoz, ez pedig a termelési felelőshöz. Egyikük sem intézke­dett. Ez a­ felelőtlenség felháborító. A 200 mázsa selejtet ki is hengereltük és utána visszaadtuk a martinnak. A nemtörődöm­ség miatt 27 dolgozó munkája kárbament» ' • ★............... ' ~~r — * Dolgozóink éberen védik a­ párt sorainak tisztaságát. Tiszaföldvár, Rákos-telepi Gyógypedagó­giai Intézet pártszervezetében a­ pártveze­tőség tudtával egy­ ellenséges múltja miatt a pártból kizárt egyénre bízták a tag­­összeírást. Ez az ember az összeíráskor „véletlenül­ egyszerű dolgozó parasztokat kulákoknak minősített, így kívánta a falu becsületes dolgozóit szembefordítani a párt­tal, pártunk politikájával. Barnát József elvtárs, az alapszervezet titkára, súlyosan hibázott, amikor pártunk egyik igen fon­tos megbízatását — a tagösszeírást — el­lenségre bízta. De a pártvezetőség is hi­bás, mert erre nem figyelt fel. A járási pártbizottság közbelépése vetett véget az ellenséges munkának. Ez a néhány példa is mutatja, milyen segítséget jelent az ellenség elleni harc­ban a dolgozók ébersége. A Mészáros Ottó VÁLASZ AZ OLVASÓ KÉRDÉSÉRE Az imperialista országok közötti ellentétek éleződése és a háborús veszély Kemény János (Budapest) XIII. kerü­leti olvasónk írja: «A politikai iskola második évfolyamának foglalkozásán — ahol a XIX. kongresszus nemzetközi helyzetre vonatkozó útmutatásait beszél­tük meg — több elvtárs azt állította, hogy az imperialista ellenlétek éleződése következtében­­­a béketábor országait fenyegető háborús veszély csökken». Mások az imperialista országok közti há­ború elkerülhetetlenségéből azt a követ­keztetést vonták le, hogy «csak hadd üs­sék egymást az imperialisták, számunkra közömbös az ő háborújuk». Én ezekkel a nézetekkel nem értettem egyet, d­e minthogy a vitában nem tisztázódtak tel­jesen ezek a kérdések, kérem a szer­kesztőséget, válaszoljon rájuk». 1. Mindjárt bevezetőül meg kell mondani, hogy a fent idézett vélemények teljesen helytelenek, veszélyesek. E hibás nézetek forrása az, hogy sokan nem értik a kapitalista országok közti háborúk elkerülhetetlenségéről szóló lenini­sztálini tanítás lényegét és ezért helytelen következtetéseket vonnak le belőle. Mit je­lent az a megállapítás, hogy a tőkés or­szágok közötti háború elkerülhetetlensége ma is törvényszerű? Azt jelenti, hogy az imperialisták semmiféle módon, sem egyez­ményekkel, sem háborús szövetségekkel nem szüntethetik meg azokat az alapvető, kibékíthetetlen érdekellentéteket, amelyek, a nyersanyagforrásokért és piacokért folyó harcban szembeállítják őket egymással. Azt jelenti, h­ogy régi imperialista hatal­mak nem fognak beletörődni abba, hogy a világuralomra törő amerikai imperializmus leigázza, gyarmatává tegye őket. Azt je­lenti, hogy az egyre szűkülő tőkés világ piacainak, gazdasági erőforrásainak meg­szerzéséért, illetve megtartásáért, a maxi­mális profit biztosításáért kíméletlen harc folyik az imperialista országok között. Azt jelenti, hogy ez a harc éleződni fog s mind­addig, amíg az imperializmus fennáll, el­kerülhetetlenül összeütközésekhez, háború­hoz vezet az imperialista ragadozók között. Vájjon ez megszünteti, vagy csökkenti ez agresszív hatalmaknak a béketábor or­szágai ellen irányuló háborús fenyegeté­sét? Semmiesetre sem! A békeszerető or­szágok jóvátehetetlen hibát követnének el, ha az imperialista táboron belüli ellentétek éleződéséből azt a következtetést vonnák le, hogy az a­ jelenlegi helyzetben az el­lenük irányuló háborús veszélyt csökkenti, vagy megszünteti. Az imperialista hatal­makat belső ellentéteik, egymás közötti ellentéteik fokozódása, a fenyegető gazda­sági válság közeledése arra ösztönzi, hogy ezeket az ellentéteket a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háború segítségével próbálják megoldani. Minél inkább érzik az imperialista tábor belső gyengeségét, annál inkább törekednek az új világháború mielőbbi kirobba­ntására. Sztálin elvtárs már 1930-ban rámutatott,­­hogy a burzsoázia minden esetben, ami­kor a­ tőkés ellentétek élesedni kezdenek, a Szovjetunió felé tekinget: nem lehetne-e a kapitalizmus egyik-másik ellentétét, vagy valamennyi ellentétét együttvéve a Szov­jetunió, a szovjetek országa, a forradalom e fellegvára rovására megoldaná, amely puszta létével forradalmasítja a munkás­­osztályt és a gyarmatokat, akadályozza egy új háború lerobbantását...» Malenkov elvtárs a XIX. kongresszuson elmondott előadói beszédében, a második világháború utáni nemzetközi helyzetet ele­mezve figyelmeztetett arra: «Minthogy a Szovjetunió az új háború legfőbb ellen­zője, a béke legfőbb őre, az Egyesült Ál­lamok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunió és a béke többi híve ellen kell háborút indítani». A jelenlegi nemzetközi helyzet tényei világo­san bizonyítják ezt. Elsősorban a «Szovjet­unió és a béke többi híve ellen» szervez­ték az amerikai imperialisták és csatló­saik az Atlanti Szövetséget. Katonai tá­maszpontokat, repülőgép- és flottabázisokat létesítettek és létesítenek a béketábor or­szágainak határán. Felfegyverzik Nyugat- Németországot és Japánt, hogy faltörő kos­ként használják fel a tervezett szovjetelle­­nes háborúban Katonai felvonulási terü­letté alakítják Ausztriát A Tito-banda az amerikai imperialisták leghűségesebb, min­denre elszánt kiszolgálója a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni há­ború előkészítésében A Tito-fasiszták ve­zetése alatt álló Jugoszlávia ma az egyik legveszélyesebb háborús tűzfészek, az ame­rikai imperializmus előretolt katonai tá­maszpontja, az állandó háborús provoká­ciók kiinduló állása közvetlenül hazánk szomszédságában Az amerikai imperialisták 1950-ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság el­leni támadásukkal az agresszív háború elő­készítéséről áttértek a közvetlen agresz­szióra. Az amerikai háborús gyújtogatók és csatlósaik számos lépése irányul nap­jainkban a koreai tűzfészek kiterjesztésére, újabb háborús tűzfészkek létesítésére, a Szovjetunió és a többi békeszerető ország elleni háború előkészítésére. Az imperialisták közti ellentétek élező­dése tehát nem csökkenti a béketábor ellen irányuló imperialista támadás veszélyét. Aki mást mond, az veszedelmes illúziókat kelt, aláássa éberségünket, készenlétünket. Márpedig a háborús gyújtogatók megféke­zése, a világbéke védelme fokozott ébersé­get és készenlétet követel a békéért har­coló emberiségtől, a béketábor minden né­pétől. Ahhoz, hogy a Szovjetunió vezette béketábor tagjaként sikerrel védelmezzük a békét, szüntelenül fokoznunk kell mun­kánkat ötéves tervünk sikeres végrehajtá­sáért, növelnünk kell hazánk honvédelmi erejét, fejlesztenünk, szélesítenünk kell né­pünk harcos mozgalmát a béke védelmében. II. Hasonlóan helytelen és káros az a felfo­gás is, hogy «számunkra közömbös az im­perialisták egymás elleni háborúja]. Mi persze tudatában vagyunk annak, hogy az imperialista hatalmak közötti ellentétek gyengítik az imperializmus táborát, meg­nehezítik a béketábor országai ellen irá­nyuló háborús terveik végrehajtását. És ép­pen ezért ellene vagyunk az Egyesült Álla­mok és csatlósaik ama politikájának, amely­­lyel a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen agresszív, háborús imperia­lista egységfrontot akarnak kialakítani. De ez nem jelenti azt, hogy számunkra kö­zömbös az imperialisták egymás elleni há­borúja. Az imperialista országok egymás elleni háborúi a maximális profit biztosítása ér­dekében, a tőkés világ újrafelosztásáért (piacokért, nyersanyagforrásokért, tőkeki­viteli területekért), más népek leigázásáért és kizsákmányolásáért folynak. Az imperialista háborúk terheit, a hábo­rúval járó nélkülözést, pusztításokat és szenvedéseket mindenekelőtt a dolgozóknak kell viselniök — miközben a tőkések busás profitot zsebelnek be a háborús megrende­lésekből. Az imperialisták egymás közötti háborújában is a dolgozók millióinak kell elpusztulniok a fronton ,saját kapitalistáik­ érdekében. A burzsoázia e háborút is arra igyekszik felhasználni, hogy elterelje a figyelmet az ország társadalmi kérdéseinek megoldatlan­ságáról, hogy fasiszta rendszabályokat ve­zessen be a munkásmozgalom, a haladó erők még teljesebb megbilincselése végett A burzsoázia e háborúkat is felhasználja a nacionalizmus, sovinizmus felszívására, a különböző nemzetekhez tartozó népek szean­­beállítására. Az imperialista országok egymás közötti háborúja nemcsak a tőkés országok dolgo­zóit veszélyezteti, hanem veszélyt jelent a békeszerető országok, a szocialista tábor országai számára is. A második világháború tapasztalatai is mutatják, hogy bár e há­ború az imperialista országok egymás közti háborújaként kezdődött, nem maradt meg annak keretében, hanem a­ legagresszívabb, világuralomra törő imperialista csoport m­egtám­adta a békeszerető szovjetállamot is. A Szovjetunió a második világháború előtti időszakban nemcsak saját békéjét vé­delmezte, hanem a­ különböző nemzetközi fórumokon fellépett az egész világ békéjé­nek biztosításáért, minden imperial­ista há­ború ellen és követelte az agresszorok meg­fékezését.­­ A Szovjetunió békepolitikáját ma is ez jellemzi. Napjainkban a Szovjetunió, a bé­ketábor országai, ez egész nemzetközi bé­kemozgalom ugyanakkor, amikor a kapita­lista és a szocialista tábor közötti háború megakadályozásáért harcol — egyben har­col az államok közötti minden agresszív háború megakadályozásáért, a világbéke biztosításáért. III. Vannak, akik abból a ma is érvényes lenini­télésből, hogy az imperializmus elke­rülhetetlenül háborúkat szül, arra következ­tetnek, hogy a békem­ozgalom jelentősége ilyen körülmények között csökken. Ez meg­engedhetetlen, káros felfogás. A háborúk egyszers mindenkorra persze csak az impe­rializmussal együtt tűnnek el az emberiség életéből. De a 800 milliós béketáborra, a világ népeinek egyre nagyobb aktivitására támaszkodó békevi­l­ágmozgalom képes le­het és képes kell hogy legyen egy adott háború, valamelyik konkrétan fenyegető háború elhárítására, elodázására. Az ára­dás veszélye ellen emelt gátak sem szün­tetik meg egyszers mindenkorra valamely folyó áradását, mégis létrehozzuk őket, még a folyó tartós szabályozása előtt, mert azokkal elháríthatjuk az adott, éppen fe­nyegető árvíz veszélyét. A fenyegető új háború elhárítására van lehetőség. «Az imperializmus és a háború tábora, valamint­ a demokrácia és a béke tábora közötti jelenlegi erőviszony teljesen reálissá teszi ezt a kilátást*. (Malenkov) De ehhez a népeknek világszerte fokozniok kell a béke védelmében tett erőfeszítéseiket. Szar­vas Aladár — Ripp Géza SZABAD NÉP Kétnapos konferencián vitatják meg a magyar egészségtudomány legfontosabb kérdésé­t A Magyar Tudományos Akadémia orvosi tudományok osztálya és az egészségügyi minisztérium egészségügyi tudományos tanácsa kétnapos konferenciát hívott egy­be. A konferencia pénteken délelőtt kez­dődött meg. A konferencia az élelmezés-, a munka­­egészségügy-, település-egészségügy kér­déseivel foglalkozik. A megnyitón Ratkó Anna elvtársnő, egészségügyi miniszter mondott beszédet. Rámutatott, hogy az egészségtudományban számottevő eredmé­nyeket értünk el Megkezdődött fontosabb iparágaink munkaegészségügyi helyzetének felmérése. Feltárják a mezőgazdaságban előforduló foglalkozási betegségeket is. Ratkó elvtársnő hangsúlyozta, hogy nép­gazdaságunk hatalmas arányú fejlődése, az egészségtudományi kérdések gyors és ala­pos megoldását követeli. A konferencia első napján több tudomá­nyos előadás hangzott el. Feketevágókat ítéltek el A kecskeméti járásbíróság tárgyalta Hullai István és Cserna Károly volt hen­tes és mészáros, valamiért Kasza Ferencné volt gyü­mölcsnagykereskedő bűnügyét. Hul­­lai István és Kasza Ferencné 14 birkát és bárányt, továbbá két sertést vásárolt és eze­ket feketén levágta. A levágott állatok hú­sát kimérték, Csern­a Károly járkatlevél nál­­k’aF-t­r'T'-btr'kárf- 'és tszy- -írezték­ , levágta és a húst eladta. A bíróság Hullai Istvánt 8 évi börtönre és vagyonelkobzás­ra, Kasza Ferencnét 6 évi börtönre és va­gyonelkobzásra, Cserna Károlyt pedig 3 évi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte. (MTI) Vasárnap nyitva lesznek az állami áruházak Az állami üzletek felkészültek a közeledő csúcsforgalomra és tele raktárakkal, bő vá­lasztékkal várják a vásárlókat. Vasárnap valamennyi állami áruház áru­sít. Budapesten a legforgalmasabb útvona­lakon nyitva lesznek a Ruházati Bo­r, ATEX, RÖLTEX, KERAVILL, Cipőbolt, Sport- és Játékbolt, Illatszerbolt, Vas- és Em­énybolt, Bizományi Áruház, Könyvter­­jesztő, Bútorértékesítő, Óra- és Ékszerke­­reskedelmi és a Hangszerkereskedelmi vál­lalatok boltjai is. (MTI) SZOMBAT, 1932 DECEMBER 1? Pest megyei állatorvosok az átteleltetés sikeréért A két alkalommal is Magyarországon járt K. I. Szkrjabin szovjet akadémikus felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk is szorosabb együttműködést kell teremteni az állat­egészségügyi szakemberek­- és az állatte­nyésztési dolgozóik között. Elmondta, hogy a Szovjetunióban ez az együttműködés fon­tos tényezője az állattenyésztés hozamának állandó emeléséért, a tenyésztői munka megjavításáért, a szakszerű takarmányozás megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseknek. A pest megyei állatorvosok megfogadták ezt az útmutatást és mozgalmat indítottak, hogy az állatorvosok fokozottabb mértékben kapcsolódjanak be az állattenyésztőknek az állatállomány jó áttelepetését, a termékho­zam emelését biztosító munkájába. Vállal­ták, hogy a megye gazdaságaiban a takar­mány gazdaságos felhasználása érdekében segítséget nyújtanak a silózási terv meg­valósításához, a takarmány állatfajon­­kén­ti helyes elosztásához, a takarmányada­­gok összeállításához, a helyes tároláshoz. Tanácsokat adnak, hogyan készítsék elő he­lyesen a takarmányokat, hogyan elégíthetik ki az átlátok só-, mész- és vitaminszükség­letét, hogyan használják fel helyesen az al­mot és így tovább. Az áfátok jó elhelyezése érdeke" vállalták, hogy szaktanácsokat adnak az új istállók, ólak építésénél, a m­ár meglévőket pedig felülvizsgálják. Azon lesznek, hogy mindenütt ott legyenek az istállók előtt a fertőtlenítő ládák az­ is­tállókban, ólakban betartsák az előírt egész­­ségügyi szabályokat, az istállók homersex­­lete szellőzése megfelelő legyen. Felhívják a figyelmet az állatok gondozásának, a lé­i időben való jártatásának fontosságir­a, tanácsokat adn­ak az ivarzás figyelemmel kíséréséhez, a fedeztetéshez és az elles he­lyes levezetéséhez. Az állatok elhallásának megakadályozása érdekében folytat­ják az állategészségügyi felelősök kiképzését, é­s gondoskodnak, hogy a gazdaságokban ele­gendő gyógyszer és szükséges műszer ad­jon rendelkezésre. Tanácsot adnak a­z­ új­szülött állatok gondozására, felnevelésére, a törzskönyvezésre is. Bekölce határidő előtt teljesíti a begyűjtés évi tervét A heves megyei Bekölce községben de­cember 10-én gazdagyűlést tartottak. A gyűlésen a mezőgazdasági és begyűjtési állandó bizottság elnökei javasolták, hogy a község Sztálin elvtárs születésnapjára, december 21-re hiánytalanul teljesítse 1952-es beadási kötelezettségét. Javasolták továb­bá, hogy hívják párosversenyre Egerszalón község dolgozó parasztjait. A javaslatot a gyűlés megvitatta és elfogadta. A gyűlés részvevői vállalták azt is, hogy silozási tervüket 110 százalékra teljesítik, s gondo­sabb takarmányozással biztosítják állatál­lományuk jó átteleltetését. Bekölce dolgozó parasztjai felhívták a megye valamennyi községének dolgozó parasztságát: csatla­kozzék kezdeményezésükhöz. Udvar község délszláv dolgozó parasztságának példás munkája A báranyamegyei Udvar község délszláv ■dolgozó parasztjai november 30 óta újabb eredményeket értek el a begyűjtés­ verse­nyében. A begyűjtési állandó bizottság tag­jai, s az MNDSZ-asszonyok a község ut­cáiban kisgyűléseket szerveztek. A kisgyű­­léseket mindig a legkiválóbb dolgozó pa­raszt házánál tartották meg. December 8-tól 13-ig begyűjtési hetet rendeztek. A szerve­zett s eleven felvilágosító munkának máris mutatkoznak az eredményei. December első napjaiban a vágómarha­­beadás tervét még csak 60 százalékra teljesítették, de a begyűjtési hét első napján már hiánytalanul teljesítették kötelességüket. Elhatározták, hogy a begyűjtési hét végére a baromfibeadás eredményét, ami november 30-ig 115 százalék volt, további 4 százalék­kal javítják. Vállalták azt is, hogy decem­ber 21-re az 1953. évi sertésbeadási kötele­zettségüknek 60 százalékát teljesítik. Udvar község délszláv dolgozó parasztjai egész évben jól dolgoztak, időben végezték a mezőgazdasági munkákat, s most hiányta­lanul telje­sítették beadási kötelezettségüket is. Odaadó munkájuk kifejezi népi demokrá­ciánkhoz való ragaszkodásukat, és háláju­kat a szabad és boldog életért, s kifejezi gyűlöletüket a tőlük néhány kilométerre ga­rázdálkodó Tito-bandával szemben. Erdőgazdaságaink versenye Az elmúlt tíz nap alatt javult az erdő­gazdaságok munkája. Az előző dekádhoz viszonyítva 29 százalékkal növekedett az egy főre eső termelési érték. Az értékesí­tés és a szállítás eredményei azonban igen eltérőek a különböző gazdaságokban, sok javítanivaló van még az erdőműve­lés munkájában is. Az erdőgazdaságok fontos feladata, hogy minden részletében teljesítsék a tervet. Az állami gazdaságok és erdők minisz­tériumának értékelése szerint az erdő­gazdaságok versenyében a Dunántúli­ Er­­dőigazgatóság az első s az északmagyar­­országi a második. Az utolsó helyre a Síkvidéki Erdőgazdaságok Igazgatósága szorult. A megyei, erdőgazdasági egyesülések közül a vasmegyei az első. Szállítási és erdősítési tervét teljesítette. Második a Pestmegyei Erdőgazdasági Egyesülés. Elmaradtak a békésmegyei,­ borsodme­­gyei, fejérmegyei és tolnamegyei erdő­­gazdasági egyesülések. Tomajmonostora az elsők közé akar kerülni­ ­ A­­zolnok-t­egyei tomnajmonostortró köz­ség november 30-án fe­leshette a kukorica-­ és burgonyabeadás tervét, de elmaradt a­ tojás és a baromfi beadásával. December első hetében a begyűjtési állandó bizottság ülést tartott, amelyre meghívták a kiváló dolgozó parasztokat is. Az értekezleten el­határozták, hogy a felvilágosító munka ki­szélesítésével fellendítik a községben a be­gyűjtési versenyt. A begyűjtési állandó bizottság érte­kezlete utáni napokban a bizottság tagjainak felvilágosító munkája nyo­mán számos dolgozó paraszt vállalta, hogy Sztálin elvtárs szül­etésnapja­ tisz­teletére december 21-ig az 1953-as első negyedévi, illetve félévi tojás- és baromfibeadás kötelezettségének is ele­get tesz. Körösi János ötholdas, Molnár József hét­holdas és Tassi István három­holdas dol­gozó parasztok versenyre hívták a község dolgozó parasztságát. ■ Az élenjáró parasz­tok kezdeményezése nagy lendületet adott a munkának. Tomajmonostora december 21-re a begyűjtési verseny első helyezett­jei között akar lenni. Levél a phenjani dohánygyárból a Lágymányosi Dohánygyár dolgozóihoz Júliusban, a koreai gyűjtés hónapjában a Lágymányosi Dohánygyár dolgozói ajándé­kokat és levelet küldtek a phenjani dohány­gyár dolgozóinak. Koreából az alábbi vá­lasz érkezett levelükre: «Kedves Elvtársak! Akkor kaptuk meg leveleteket, amikor az amerikai légibanditák a legkegyetlenebbül bombáztak bennünket. Üzemünk egyik sár­ijába húzódtunk és ott olvastuk el levelete­ket, amely nagyon megható volt. Az amerikai agresszorok elleni harcunk megkezdése óta a magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi elvtárs vezetésével hatalmas segítséget nyújtott ne­künk mind anyagilag, mind erkölcsileg. El­küldtétek hozzánk képviselőiteket, elküldte­­tek hozzánk­­avaitokat. A koreai magyar kórház orvosi kezelésben részesíti a trónt és a civil lakosság sebesültjeit és boldogan mondhatjuk, hogy számos sebesültet adott vissza az életnek. Június 25-én, a koreai néppel való szolidaritás napján a Koreában lévő magyar követ meglátogatta üzemün­ket és ajándékokat adott át nekünk. Dolgo­zóink azóta még nagyobb csapásokat mér­nek az ellenségre a termelés növelésével. Amikor ott álltak üzemünk dolgozói, a tő­letek kapott ajándékkal, nemcsak örömet és boldogságot, de elszánt akaratot is olvas­hattunk arcukról: azzal fogják viszonozni mindezt, hogy legyőzik a közös ellenséget! Kedves Elvtársak, mint már tudjátok, az amerikai agresszorok kegyetlenül bombáz­zák és pusztítják gyönyörű országunkat, megölik nővéreinket és bátyáinkat. Nem elégednek meg azzal, hogy lerombolták ott­honainkat, baktériumháborút kezdtek orszá­gunk ellen, kínozzák fegyvertelen testvé­reinket. Meg akarják akadályozni, hogy a békéről beszéljünk Koreában és nyíltan ki­jelentették, hogy köztársaságunk 78 városát a föld színével akarják egyenlővé tenni. Üzemünk elsőnek esett áldozatul az új, kegyetlen bombázásoknak, sok munkástár­sunk vesztette életét. A koreai nép azonban tudja, milyen drága a szabadság és a nem­zeti függetlenség és nem fél, bármily ke­gyetlenek is legyenek az ellenség, eszközei. A koreai nép tudja, hogy a világbékéért folytatott harc elővédjén áll. Ez a háború még inkább megmutatta nekünk, mit jelent a szabadság és a nemzeti függetlenség. Ez a háború bebizonyította nekünk, milyen erős a Szovjetunió vezette tábor, a demokrácia, szocializmus és béke tábora, úgy viszonoz­zuk a proletárnem­zetköziség szellemében adott segítségeteket, hogy győzünk a hábo­rúban, hogy emeljük teljesítményeinket a fronton és a hátországban egyaránt. Üze­­münk dolgozói lelkesen gyártanak több és több cigarettát a front katonáinak. Elvesz­hetjük gyárépületünket. A föld alatt folytat­juk hát munkánkat, ha leállnak a gépeink, akkor kézzel dolgozunk. Kedves Elvtársak! Bennünket Kim Ir Szen elvtárs és a dicsőséges Koreai Mun­kapárt vezet Mint erős bástya állunk a béketábor soraiban veletek, a nagy Szov­jetunióval, Kínával és a népi demokráciák­kal együtt. Gondolatban látjuk baráti sze­retéstől áthatott arcotokat, szivünk együtt dobog a tietekkel. Barátságunk emlékeze­tes tesz népeink történelmében Reméljük, hogy barátságunk mind mélyebb és mé­lyebb lesz és további sikereket eredményez a békéért, termelésünk emeléséért folyta­tott harcunkban. Éljen a magyar és koreai munkásosztály közötti örök barátság! Éljen Rákosi Mátyás, a békeszerető ma­gyar nép vezére! Éljen a Szovjetunió, a béke hatalmas bástyája és Sztálin elvtárs, a világ dolgo­zóinak vezére! A phenjani dohánygyár dolgozói*. ★ A Lágymányosi Dohánygyárban felolvas­ták a phenjani dohánygyár dolgozóinek vá­laszlevelét. A levél szeretettel teli, harcos sorai megacélozták a Lágymányosi Do­hánygyár dolgozóinak akaraterejét. Novem­ber utolsó napjaiban komoly akadályokkal kellett megküzdeniük: hét órán át áramza­var miatt nem tudtak­ dolgozni az üzemben. De a phenjai­ levél megsokszorozta erejü­ket. Novemberi tervüket 105,2 százalékra, ezen belül exporttervüket 155 százalékra tel­jesítették. A „Szabad Nép“ cikke nyomán mSzrvos hftim­agár akadályozza az anyagok elszállítását a Lei-iur­ Hengerműben“ címmel cikk jelent meg a „Szabad Nép“ december 4-i számában. A cikk nyomán az üzemben hozzáláttak a lemeztéren heverő sokezer tonna anyag rendezéséhez. A fel­gyülemlett anyagkészletből az első öt nap alatt több mint 500 tonnát szállítottak el. Ezt azonban csak kezdeti eredménynek le­het tekinteni. Az elszállítás üteme nem­­ gyors. Fia csak ebben az ütemben foly­nák a munkát, két hónapig is eltart, amíg — a közben termelt anyagok elsá­lítása mellett — a felhalmozódott kés kikerülne az üzemből. A népgazdasági azonban ennél sokkal hamarabb szűke van erre az anyagra.

Next