Szabad Nép, 1953. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1953-01-01 / 1. szám
* « PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 130. ÉVFORDULÓJÁRA 130 évvel ezelőtt, 1823 januárjának első percében született Petőfi Sándor, legnagyobb költőnk, a magyar kultúra büszke-' sége. Az egyszerű paraszti ügy, amelyben Petrovics Istvánnál Hruz Mária világrahozta fiát — ma ott áll a Bajza utcai Petőfi Múzeumban. Erről az ágyról mondotta ki Móricz Zsigmond 1931-ben keresetlen szavakkal azt a kerek igazságot. Hogy «sokkal könnyebb a Petőfi-házban őrizni az ágyat, amiben Petőfi született, mint az Apostol gondolataival kiállani a tömeg elé». Azóta nagyot fordult a világ Az Apostol gondolatai ma már nem könyvbezártan várják a tettek óráit, hanem szabad népünk alkotó életében válnak valósággá. Amikor Szilveszter börtönéből szabadulva irtózatos döbbenettel látja, hogy hazája még «mélyebben van meggörbedve» s feltör belőle a kétség kiáltása: «Hiába volt hát annyi szenvedés, Hiába annyi áldozat, Mit a magasztosabb szivek hazának Az emberiségnek?» — akkor a forradalmár hatalmas lelkierejével válaszol önmagának is: «Az lehetetlen, százszor lehetetlen». Az Apostol hősének rendíthetetlen szilárdsága — a Petőfié. Szilveszter nem alkuvó és nemhátráló forradalmi keménysége — a Petőfié! Százharminc év után, amikor nemcsak azt az áldozatot ismerjük, amelyet Szilveszter hozott a szabadságért, hanem azt is, amelyet Petőfi hozott népe igazáért, hazája függetlenségéért — ma a szabad utódok, a «győzelmesek» emlékeznek «ama szentekről és nagyokról», akik előfutárai voltak a nép felszabadulásának. Petőfiről sokan és sokat emlékezetek a múltban, de igazi örökségét a szabadságáért új és új harcba induló nép értette csak meg. A Szovjetunióban talált második hazát a költő, akit az ellenforradalom megcsonkított, meghamisított. A «hivatatos» Magyarország úri ünneplői évszázadon keresztül igyekeztek elvetélni Petőfi költészetének lényegét, plebejus forradalmiságát Azt akarták bebizonyítani, hogy Petőfi nagy költő volt — ha a domboldalion nyíló rózsabokorról vagy a négyökrös szekérről írt — de izzadságos erőfeszítéssel tagadták nagyságát, ha a feltámadó népről, a «dicsőséges nagyurak»-ról szólott a vérs. Milyen szűkkeblű esztétika ez! Ott kezdődik Petőfi meghamisítása, ahol igyekeznek kettéválasztani benne a «szerelmi lírikust», a «tájképfestőt» meg a «politikus »költőt». Petőfi nem jogosít fel az ilyen «megosztásra», az ő életművének egysége bonthatatlan. Petőfi Sándor lírája a teljes ember költészete, azé a forradalmáré, aki gazdagon, sokoldalúan, tehát kezdeményezően, cselekvően élte az életet. Petőfi az élet szépsége és az ember boldogsága mellett tett hitet akkor is, amikor János vitézről és Laskájáról, az Alföldről és Júliáról írt, s akkor is amikor közvetlen eszközökkel harcolt a boldog élet várományosáért, a népért. Borjádon, 1845 őszén írta Petőfi «A 4 négy ökrös szekér» című remekét. Ugyanekkor, szeptember 26 és október 7 között írta «A magyar nemes»-t. Rá egy esztendővel, 1846 november utolsó napjaiban írta, hogy «Rómában Cassius valók, Helvéciában Tell Vilmos, Párizsban Desmoulins Kamis... ktt is leszek tán valami» — s ugyanekkor született a «Reszket a bokor...» Szinte egyidőben keletkezett 1848-ban a szerelem érzésének Jabán legszebb magyar lírai kifejezése, a «Szeretlek, kedvesem», s az izzó királygyűlölet tömegeket sorakoztató indulója, az «Itt a nyilam...» Ezeknek a verseknek időbeni közelségénél mélyebb bizonyítéka Petőfi lírai egységének az az igazság, hogy csak azok tudnak kiállani bátran a hazáért és a népért, akik nagyon tudják szeretni az életet. Cak azok tudnak fellépni az eszmebarikádokra, s ha kell, a fegyveres harc barikádjaira, akik tudják, hogy mit védenek a barikádok, miért harcol a barikádok népe. Akik egy évszázadon keresztül elkülöníteni igyekeztek a «politikus» Petőfit a «lírikus» Petőfitől, azok a tájversek, szerelmesversek igazi értelmét sem tudták felfogni, azokat nem ragadta el a tájversekből áradó plebejus hazaszeretet nagyszerű sodra, a zsánerképek figuráinak szeretetet és szatírát váltogató rajza, a szerelmesversek felemelő érzéshulláma sem, amelynek csúcsai a forradalmi gondolat közelébe nyúlnak. A Petőfi meghamisítására irányuló törekvések a költő egész életművén végigszántottak, de különös «gonddal» foglalkoztak azokkal a verseivel, amelyek a nemzeti függetlenségért, népi felemelkedésért vívott harc első vonalán csatáztak. A különböző feudális-konzervatív, burzsoáliberális irányzatok Petőfi-torzításaival vetekszik a szociáldemokrácia hamisítása, így például az 1923-as centenáriumi évben a «Szocializmus» című szociáldemokrata folyóirat egyik cikke arról beszél, hogy 1848-ban Petőfi költészetében «a külső dolgok szörnyen összekeverednek a belsőkkel, a dalhoz járul... a költészeten kívül eső tárgy. Minél jobban sikerül megírni egy ilyen verset, annál messzebb van a művészi eredményektől . ..» ■ Ennek az «értékelésnek» az a végeredménye, hogy «le kell fejteni testéről, versei lelkéről a romantika és politika takaróit, hogy találjunk egy tiszta, gyerekszívű énekest... » Ebben az ellenforradalmi hamisításban benne van az a reakciós burzsoá-esztétikai «elv» is, hogy a politizáló költészet nem igazi művészet, hogy a politika árt a művészetnek. Ez a hazug nézet- mélyen beleitatódott az elmúlt korszak irodalmi köztudatába, s nem egyszer még olyan írók is, akik egyébként kiálltak a haladó politika mellett, műveiket megóvni igyekeztek a politikától. S lehet-e tagadni, hogy ez a káros burzsoá nézet beszivárgott még mai irodalmunkba is, s ott lappang a különböző «fenntartásos» hangulatok mögött? Petőfi életműve a klasszikus példa arra, hogy a költészetnek nem kerékkötője, hanem szárnyakat adó lendítője a nép harcaiban való részvétel — nem általában és elvontan, hanem konkrétan, a nép, a haza érdekeivel szinte együtt lélegezve. Petőfit már életében elárasztották a reakciós-konzervatív kritika támadásai. Egy Zerffy nevű kritikus 1846-ban egyenesen azért indított ellene hadjáratot, mert pártos költő, «elfogult» író — márpedig a reakció szerint a «pártkodás» nem egyeztethető össze a szépirodalommal. Petőfi büszkén vallja magáról, hogy a nép pártján áll a tűzön vizen át» s hogy az «az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját» Arany Jánosnak 1847 elején ezzel a gondolattal mutatkozik be «Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s a század feladata ezt kivívni .S a nép felemelkedéséért vívott harc első sorában csatázik verseivel: «Ott állok én is a csatában katonáid közt, századom! Csatázok verseimmel... egy-egy harcos legény minden dalom .. .» Petőfi költészete a legszorosabban öszszeforrott kora nemzeti függetlenségi és radikális társadalmi törekvéseivel Amikor a negyvenes évek elején — egyelőre még irodalmi síkon — teret kér a nép, amikor egymásután jelennek meg a felszólítások népdalgyűjtésre, értekezések a nép irodalmáról — akkor Petőfi az, aki vízválasztó irodalmi irányzattá emeli a népi költészetet. A néptől idegen almanach-líra igyekszik magához idomítani az újonnan felűnt költő-tehetséget, de Petőfi nem hagyja itt a megkezdett utat. Ezen az úton jut el «János vitéz»-ig, a népi felemelkedésnek ■hhez a népmeséi rajzához, amely a Tündérország mindent feloldó boldogságát azabad ország, szabad nép álmának száaiból szövi. Petőfi lelkes híve a védegyleti mozgalomnak, s csatlakozik az ezt életrehívó ossuthi «érdekegyesítő» politikához. Az érdekegyesítése a haladó nemesség ariszokrácia- és Bécs-ellenes politikája. Petőfi útja nagy nemzeti jelentőségét, versekben köszönti a mozgalmat — anélkül azonban, hogy feladná népi bázisát: Nekem nincs semmim, semmim e hazában, De én egészen az övé vagyok: Bánat- s örömkönny forr szememben, amint Sötétül napja, avvagy fölragyogra 1844 novemberében. Petőfinél jelennek meg irodalmunk történetében először gazán forradalmi, elvi egységben a németi és népi törekvések Világosan látta, h hogy a kettőt elválasztani nem lehet, hogy független és a demokratikus Magyarország megteremtése nem két ügy, hanem egy. Ugyanilyen tisztán látta és hirdette a haza zabadságának és a népek szabadságának lválaszthatatlan egységét. Szenvedélyes édeklődéssel figyelte a nemzetközi politika mindan rezdülését, az olasz forradalom Iso felvillanásában felismerte az elkerülhetetlenül közelítő európai forradalmak elődét, hig-vérig internacionalista volt, azabadságért küzdő népek összefogásának ánglelkű hirdetője. Forradalmi internacionalizmusában is ő volt a magyar kommunisták legnagyobb előfutára. Petőfiben feltörhettek kétségek, vívódások a nemesi liberalizmus elégtelensége láttán, elszigetelve érezhette magát a plebejus öltő a nemesi progresszió táborában — de minden vívódásán győzedelmeskedett laza és népszeretete, hite az emberiség végső győzelmében. Ez tette őt képessé a középnemesi politka radikális bírálatára, ez tette képessé rra, hogy csalhatatlan taktikai érzékkel támogassa vagy kritizálja 1848 márciusa után a ormány intézkedéseit — mindig a demoratikus függetlenségi törekvések érdekeizerint A nemzeti függetlenségi és népelszabadító célok forradalmi egységének adata és a megvalósításukért folytatott larc Petőfi költészetének fő eszmei mondanivalója. Ez jelenti lírájának politikai reálét, ebből a szemszögből válik igazán aggyá költészetének minden területe. A nép és az ország egysége a lírai alapja Alföldet ölelő tájverseinek — már közvetlenebbül politikai költészete előtt is. Ez a lényege költészeti forradalmának, amellyel nemcsak a népélet témáit, de a népi modort, stílust, a népdalok egyszerűségét is vezető irodalmi irányzattá emeli. Ez az eszmei magva nagy politikai versei hosszú sorának ez a felismerés ragadja a költőt a küzdelmek eső vonalába. Már 1846-ban «4 nép» című versében egy elkövetkező szabadságharc mérlegére állítja a jobbágyság helyzetét: S ha lő az ellen, vért miért ont? Kardot miért foga? Hogy védje a hazát? , valóban! Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga A nép és a haza sorsával azonosuló kötőszava szólal meg «A nép nevében» című költeményében, amelyben Dózsa György urat fenyegető példáját először lobbantja magyar költő forradalmi szándékkal a nemesség elé: Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt elégetétek. De szellemét a tűz nem égeté meg, Mert az maga tűz: úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok! A «hon nevében egyszersmind» követeli Petőfi a népjogokat, a haza nevében, mely «Eldől, ha nem nyer új védoszlopot». Ez az izzó plebejus patriotizmus az alapja Petőfi forradalmi magatartásának a márciusi események során, ez vezeti őt a demokratikus internacionalizmus eszméinek megszólaltatásához, ez váltja ki belőle «A nemzethez» című felrázó szózatot az augusztusi válságos napokban, ez zendíti meg lantján a forradalmi radikalizmus és éberség hangját, ez dobolja benne a «Csatadal» pergő sorait, ez szítja benne magasra a tisztelet és szeretet hangját a nagy hadvezér, Bem tábornok iránt Ez tette képessé Petőfit arra, hogy a forradalom és szabadságharc évének minden fordulópontján helyesen lásson, helyesen cselekedjék és írjon. Lírája művészi kifejezésformáiban is követi a tartalmi mondanivalót. Jellemző vonása nagy forradalmi verseinek a közvetlen hatás eszközeinek gazdag felhasználása. Petőfi úgy írja ezeket a költeményeket, ahogyan élt: a tömegek nyilvánosságához fordulva, a pesti utca népéhez appellálva. Verseiben — főleg az 1848 március és szeptember között írottakban — lenyűgöző szónoki erővel szólal meg. Ezt a tartalmától kezdve a kifejezés közvetlenségéig, világosságáig sok eszközzel éri el a költő. Egyik szerkesztési sajátossága ennek a lírának az, hogy fő eszmei mondanivalóját, a leplezetlen lényeget a vers első soraiban, állásfoglalásra késztető határozottsággal fellobbantja a költő és a következő strófák a meggyőzés lírává gyulladó érvei. Ilyen kezdősorokkal találkozunk ebben a szakaszban: «Sokat is beszéltek, szépet is beszéltek, lát is, de ebbül a hon még nem él meg». (Az országgyűléshez), vagy: «Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!» vagy:' «Elég soká voltunk fajankók. Legyünk végtére katonák!» (Föl), vagy: '«Haloványul a gyáva szavamra ... dalom Viharodnak előjele, forradalom!» Ezekben a versekben az érvelés logikája, a versszerkezet, a stílus sokat kifejező keménysége, határozottsága , a tömegmozgósítás megannyi nagyhatású művészi eszköze. Petőfi lírájának forradalmiságát nem altatták el a márciusi sikerek, a megváltozott hatalmi helyzet hanem még élesebbé, még elevenebbé tették. Ebben a helyzetben új tartalmakkal gazdagodik lírája. A hatalom megragadása az újszerű felelősség érzését ébreszti fel benne — felelősséget a forradalom vívmányaiért, felelősséget a haza függetlenségének megvédéséért. Petőfi felelősségérzete a plebejus forradalmáré, aki «milliók nevében» intéz szózatot «-a nemzetgyűléshez», aki a haza és a nép érdekében emeli fel bíráló szavát a tétovázás, kétkulacsosság, opportunizmus ellen Minden erejét latba veti, hogy harcoljon a félúton megállító politika ellen, a tunyaság, a tétlenség ellen: Föl föl hazám elő-e gyorsan, Megállni félúton Kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad. De nincs eltörve még a lánc önmagát «tüzes M»-hoz hasonlítja «Mely föl vagyon nyergelve már, S prüszszögve és tombolva ott bent, Fecsegő gazdájára vár.» Ez az eleven, izzó, bem lankadó forradalmi magatartás, amellyel Petőfi kora nagy népi-politikai feladatait a líra eszközeivel is ellátta — nagy tanulság és hatalmas, nagyszerű példa mai íróink számára is Költőink, íróink, egész népünk akkor ünnepli méltóan Petőfi születésének 130. évfordulóját, ha még teljesebben magáévá teszi a nagy költő örökségét, ha még mélyebben tanulmányozza életművét, ha még biztosabb kézzel dolgozik népünk holnapjáért, amelyről Petőfi még csak álmodott," de mi már valósággá váltjuk: a szocializmusért, a kommunizmusért. Plárdi Pil A Szovjetunió ötödik ötéves terve hatalmas lépés a szocializmusból a kommunizmushoz vezető úton. A terv számai híven tükrözik, hogy milyen gyors a Szovjetunió fejlődése, milyen nagy feladatokat oldanak meg a szovjet emberek öt esztendő alatt. Az a lenini-sztálini tanítás, hogy a szocializmus, s a kommunizmus győzelmének feltétele, a termelés állandó, tervszerű növelése és a munka termelékenységének szakadatlan emelése — kifejezésre jut az Sztálin elvtárs «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című történelmi jelentőségű művében arra tanít, hogy a kommunizmusba való átmenet jelenlegi szakaszában is elsősorban a termelőeszközök gyártását kell fokozni. Ennek megfelelően az új szovjet ötéves terv a termelési eszközök termelésének évi 13 A gépipar fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az alapanyagok — a vas és acél, a villamosenergia, a szén és olaj — termelésének erőteljes fokozása. A vilamosenergiatermelés öt év alatt 80 százalékkal nő. A Szovjetunió villamoserőművei már most egy hónap alatt annyi villamosenergia adnak, amennyit a forradalom előtti Oroszország összes villamoserőművei öt év alatt termeltek. A széntermelés 1950-től 1955-ig 43 százalékkal , 112 millió tonnával nő. Az alábbi grafikonok néhány fontos alapanyag termelésének növekedését mutatják, az ötödik ötéves terv időszakában, ötödik ötéves terv alapvető adataiban. Kifejezik ezek az adatok annak a sztálini tanításnak az igazságát is, hogy a szocializmusban minden törekvésnek, magának a tervnek végső célja az ember, a dolgozók állandóan növekvő szükségleteinek maximális kielégítése. Ezt mutatja az alábbi táblázat is, amely az 1950-es, színvonalat alapul véve, százalékosan mutatja a fejlődést, százalékos növekedését írja elő, a fogyasztási cikkek termelése növekedésének ütemét pedig átlagosan évi 11 százalékban állapítja meg. A termelőeszközöket előállító nehézipar szíve: a gépgyártás. Az új ötéves tervben a gép-, valamint a vas- és fémfeldolgozóipar termelése körülbelül kétszeresére nő. A nehézipar és a mezőgazdaság bőségesen ellátja a könnyűipart gépekkel, energiával, nyersanyaggal, s ez lehetővé teszi a közszükségleti cikkek gyártásának gyors fejlődését. A könnyű- és élelmiszeripar termelése az új ötéves terv időszakában legalább 70 százalékkal nő, így például 1955- ben több mint másfélszer annyi börcipőt és 61 százalékkal több pamutszövetet gyártanak, mint az előző ötéves terv utolsó évében. Az ötmilliárd méter pamutszövet, amelyet az idén gyártottak a Szovjetunióban, elegendő volna arra, hogy négy világrész A mezőgazdasági termelésben a fő feladat továbbra is a növények terméshozamának emelése, az állatállomány szaporítása és hozamának jelentős emelése. Ennek megfelelően a gabonatermelés öt év alatt példátlan növekedést ér el. A szovjet föld az új ötéves terv végén 40—50 százalékkal — 622,5 millió mázsával — ad több gabonát, mint 1950-ben Jelentékenyen több ipari növényt is majd a szovjet föld: a nyersgyapottermelés például 55—65 százalékkal nő. 1955- ben szalonnából és húsból csaknem kétszerannyi ál majd rendelkezésre, mint 1950- ben.Az ipar és a mezőgazdaság termelése növekedése lehetővé teszi, hogy öt év , körülbelül 70 százalékkal növeljék azlami és a szövetkezeti kereskedelem malmát. A szovjet kormány ezekben években is következetesen folytatja a szeres árleszállítás politikáját — elsős ezzel emeli a munkások és alkalmaz... reálbérét, a parasztok életszínvonalát. Ennek alapvető feltétele, hogy öt év alatt 25 százalékkal csökkentik az ipari termelés önköltségét, jelentősen csökkentik az önköltséget a mezőgazdaságban és a népgazdaság más ágaiban is mindenütt fokozzák a takarékosságot. .Sztálin elvtárs azt tanítja,, hogy a kommunizmusba való átmenet megteremtéséhez elengedhetetlen a dolgozók műveltségének, a társadalom kultúrájának igen komoly fejlődése. Az új ötéves terv tehát azt afeladatot tűzi a szovjet emberek elé, hogy a városokban és a nagyobb ipari központokban térjenek át a kétosztályos oktatásról a kötelező tízosztályos oktatásra és teremtsék meg annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervben ez a kötelező, általános középfokú oktatás minden városban és falun is megvalósuljon — tehát kivétel nélkül mind a gyermek elvégezze a középiskolát. A főiskolákat 1955-ben másfélszer annyi szakember hagyja majd el, mint az előző ötéves terv utolsó esztendejében. A szovjet emberek határtalan lelkesedéssel küzdenek azért, hogy e számok valósággá váljanak. Pervulin elvtárs 1952 november 7-i beszédében beszámolt arról, hogy a szovjet ipar dolgozói az új ötéves terv első két évében — 1951-ben és 1952- ben — a termelési eszközök gyártása számlára előírt évi 1,7 százalékos termelésemelkedéssel szemben ezi 15 százalékos emelkedést értek el. Ez az odaadó mű a szovjet emberek hazaszeretete, a kom nista párt bölcs, sztálini vezetése ami Hot- a «"»Mnnét dolgozók Bürokrácia! A «Szabad Nép» szerkesztőségébe nagyon sok olyan levél érkezik, amelynek írója megbírált valamilyen visszásságot, hibát. Ezeknek a leveleknek egy részét különböző intézmények segítségével vizsgáljuk meg. Milyen segítséget, intézkedést, választ vár az intézményektől a bejelentést tevő dolgozó és a szerkesztőség? Semmi esetre sem általánosságokat tartalmazó értesítéseket, hanem pontos választ. Megfelel-e a valóságnak a bejelentés? Mi okozta a levélben említett hibákat? Ki a felelős értük? És ami a legfontosabb: mit tettek a hiányosság megszüntetésére? Röviden: a dolgozók panaszára, bejelentésére érdemben kell válaszolni. Sajnos nagyon sok válasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek. De vannak egyenesen elrettentő esetek is. Ilyen például az egészségügyi minisztérium egyik válaszlevele, amelyet Halász Jenő osztályvezető írt alá. Bánki Erzsébet, a varsádi gépállomás traktorosa, levelében — amelyet a minisztériumnak tovább tiltottunk — arról panaszkodott, hogy munkatársa, Sipos Jánosné leesett a kerékpárról és a válla megsérült. A kezelőorvos röntgenre küldte, kórházba utalta, ahol azonban egyik osz* *f-ról a másikra küldözgették, majd egy k kórházba irányították, s itt az orvos entette. Sípos elvtársnő sérülése szüli hibái (!) .zek után az egészségügyi minisztérium övetkező «vizsgálateredményt» közölt szerkesztőséggel: A megyei tanács vb. egészségügyi osz. vezetőjének jelentése szerint 1952 gusztus hónapban Sípos Jánosné nevű beteg a szekszárdi megyei kórház sebészeti osztályán nem feküdt. Hiszen éppen ez volt a baj! Ennek az ellenkezőjét senki sem állította! A válaszlevélből csak egy dolog derül ki világosan: az egészségügyi minisztériumban nem olvasták el Bánki Erzsébet bejelentését. Fekete József, az Orion Rádiógyár tanműhelyének oktatója közölte szerkesztőségünkkel, hogy a tanműhelyben nincs megfelelő felszerelés, a műhely hideg és sötét. A tanulók a gyár műhelyeiben tanulás helyett sokszor segédmunkát végeznek. Mindezt közöltük a Munkaerőtartalékok ■Hivatala budapesti igazgatóságával. Az MTH válaszában megállapította, hogy valóban: «sok tanulót csak portörlésnél, csomagolásnál, raktárrendezésnél foglalkoztatnak». No, és? Mit tesz az MTH? Ennyiben hagyja, vagy intézkedik? Erre a kérdésre hiába vártunk, választ az MTH-tól. Gábor Ottó, budapesti lakos novemberi levelében arról panaszkodott, hogy felesége, aki gyermeket vár , nem kapott az V. kerületi tanácstól utalványt kedvezményes áruunka vásárlására. panaszt ismertettük a Budai Tanács végrehajtó bizottságáv Tvább érdeklődtünk: mi az oka ezeknek lehézségeknek? Talán nincs elég pe- A-a? Nem. Egészen más a hiba: nincs olyan papír, amire utalványt állíthatnának ki. A városi tanács ahelyett, hogy élesen fellépett volna az elrettentő bürokratizmus ellen és intézkedett volna, belenyugodott az «utalványhiány»-ba, elfeledkezve arról, hogy nemcsak januártól novemberig, hanem novembertől januárig is születnek gyermekek. Nem így kell hivatalainknak a dolgozók ügyeit intézni. Beköszöntött az új esztendő. Sárbogárdon, a Vörös Hajnal termelőszövetkezetben víg kedvvel, bizakodva várták — de jó szívvel búcsúztatják az óévet is. Az óév — igaz, hogy kemény munka és harc árán — sok jót, boldogságot, nagy haladást hozott a szövetkezet tagjainak. Ám az új év még több jót ígér. Egy évről mérleget készíteni lehet úgy ■is, hogy csak ennek az egy évnek az eseményeit nézzük. A mérleget készítő emberek szívében azonban sajgó, de az új élet szépségeit megszépítő emlékként él a múlt. Itt, Sárbogárdon, a Mezőföldön ez a sivár múlt igen sötét árnyékot vetett valamikor az emberek életére. Amikor a felszabadulás előtt itt a Mezőföld délnyugati vidékén beköszöntött az ősz — szinte feneketlen sárrá lett a nyaranta, mindig szomjas föld. Innen van az, hogy a települések csaknem mind a «sár» vezetéknevet kapták, Sárbogárd, Sárszentmiklós, Sárszentágota — soká lehetne még sorolni a hasonló neveket. S a sok «szent» a nevekben — ez sem véletlen. Azt mutatja, hogy ezen a részen erős volt a papi reakció, s nemcsak a csendőrszuronyok, de a lelki terror is nyomorgatta a népet. Ez a vidék a feudalizmus, a megcssontosodott szokások, a tudatlanság, a babonák — a sár hazája volt. Az országnak tán legelmaradottabb része a felszabadulásig. Gróf Zichy, gróf Cziráky, gróf Hunyady, a fejérmegyei püspök, a ciszterciek, s a többi sokezer holdas «kisisten» birodalma. Amit itt az emberek a múltról mondanak, beillenék vádiratnak abba a perbe, amelyet 8 évvel ezelőtt a Szovjet Hadsereg hős katonái döntöttek el. Vádirat a ménesmajori intéző ellen, aki döglött disznó húsából mérte ki a munkásoknak a porciót. A ciszterciták fehér reverendás feketelelkű jószágkormányzója, Hagyó-Kovács ellen, akinek az utasítására Kiskarácsony-pusztán úgy állapították meg a bért, hogy a kenderaratók jó ha a 6 kiló búzát megkeresték ebben a nehéz, verejtékeztető munkában. Mérhetetlen volt akkor a keserűség. A reverendák, a botkai csendőrszurony uralkodtak az ember testén, lelkén. Innen indult ez a mezőföldi vidék. Innen indultak a sárbogárdi Vörös Hajnal tagjai. Is ma az ország egyik legjobb, legnagyobb szövetkezete az övék. Mit adott a sárbogárdi Vörös Hajnal tagjainak az elmúlt esztendő? Sokat, ha nem is adta ingyen. Mostoha volt az időjárás. Tavasszal fagyos, nyáron pedig száraz, aszályos idő járta. De a szövetkezés, az összefogás ereje segített, szorgalmas munkával legyőzték a természetet. 12.87 mázsát adott a búza holdja. 12.83 mázsa rozsot, 1550 mázsa árpát. 10.48 mázsa zabot termeltek egy-egy holdon. Nemcsak a gabona adott jó termést. Kukoricából 15, burgonyából 80, cukorrépából 180 mázsa lett az átlag. A 9 holdas ,Virágh József — aki a falu legjobb gazdájának hírében áll, s akinél az egyénileg dolgozó gazdák közül nemigen termelt többet senki, búzából 11 mázsát, cukorrépából 115 mázsát, kukoricából 10 mázsát takarított be egy-egy holdról. Honnan ez a különbség? Virágh József szorgalmas ember, igen sokat dolgozott. A földje sem rosszabb, mint a szövetkezeté. Ismét beigazolódott: nem elég a jó föld, nem elég a szorgalom — a szöetkezettel nem versenyezhet az egyéni paasztgazdaság. A tudomány legújabb eredményeit, a termelés legjobb módszereit, a népek erejét csak a szövetkezetben lehet alkalmazni, kihasználni. év, újra a földekre irta Sárbo- 5 ezt a nagy tanulságot helyükkel, a dúsabb, erőteljesebb,ényzet, a nagyobb termés oly meggyőző eredményeivel, hogy minden dolgozó paraszt leolvashatja. Itt van például a kukorica. Mindenütt egyformán kapálták, a talaj is nagyjából azonos minőségű volt. Az egyik helyen mégis 18, másutt 8 mázsát termett holdja. Ennek oka pedig az, hogy ittszövetkezeti módra» jó őszi mélyszántásba négyzetesen vetettek, ott, a másik helyen, a tavasszal belépett Füstér Ferenc földjébe, tavaszi szántásba került a mag — ezért adott csak 8 mázsát. A cukorrépa 30-40 mázsával termett többet csak azért, mert nem sajnálták a földre a műtrágyát. A négyzetesen vetett kukoricát hosszá beszéltében lókapával művelték — kevesebb munkával, gyorsabban irtották ki a gyomot. A forró nyáron aratás idején kukoricát vetettek. Akik látták, azok közül sokan legyintettek és azt mondták: «Ilyen szárazságban úgysem lesz ebből semmi». Ősszel aztán csodájára jártak, hogy a silózásra szánt kukorica milyen szép csöveket nevelt. Csak azért, mert tényleg követte a kaszát az eke, s így nem száradt ki teljesen a talaj, a kukorica hamar kikelt, szépen fejlődhetett. A burgonyán még többen csodálkoztak. Akkor, amikor már piacra szedték a tavaszi ültetésű burgonyát, a szövetkezetiek néhány holdat augusztusban ültettek el. Azok közül, akik látták, sokan azt mondták: «Úgy látszik, meg vannak bomolva — pazarolják a drága krumplit, hisz megsül a forró földben». S lám, ősszel öklömnyi gumók fordultakki a szovjet módszerrel nyáron ültetett fészkek alól. Az óév tehét jóbarátja volt a Vörös Hajnal szorgalmas tagjainak. Testvére, az új esztendő még szebb jövővel kecsegtet. Bár igaz, gazdag örökséget hagyott búcsúzó elődje. Mint a zárszámadás mutatja, csak az idén többszázezer forint értékkel gyarapodott a jószágállomány. 1951 - ben még nem volt tehenészet, az idén nyár óta 30 fejőstehén és 30 növendékmarha áll az istállóban. Augusztusban 143 birkát vettek. Megteremtették abaromfitenyésztés alapját. De hosszú lenne felsorolni, menynyivel nőtt a szövetkezeti vagyona. Az ó-esztendő más tanulságokkal isítani szolgált. Az idő nagy igazmondó: lerenlezi a «hamis prófétákét», széttépi a kulákhazugságok pókhálóját. Tavaly több szövetkezeti tag kocsiszám vitte issza a terményt a zárszámadás után. Erről sokat beszéltek a faluban, de a kulákok eliteresztelték: tavaly a jó idő hozta csak a sikert — az idén nem lesz a szövetkezetieknek télre betevő falatjuk sem. Az évi munka eredménye, a szövetkezet tagjainak részesedése most semmivé teszi a hazugságokat. Lázár István például 367 munkaegység, után egymaga 15.30 mázsa búzát, 2.40 mázsa rozsot, 5.30 mázsa árpát, 11. 20 mázsa kukoricát, ugyanennyi krumplit és takarmányrépát, egy mázsa cukrot és 6 mázsa szénát kapott. Ezenkívül 4300 forint a pénzbeli részesedése. A többiek is hasonló arányban részesedtek munkájuk után és Baki György, aki tavaly öt pár cipőt és ágyhuzatot vett sok egyéb mellett a népes családnak, az idén ruhaneműt és rádiót is vásárol. De ha jól figyelnek az óév szavára a Vörös Hajnal tagjai, nemcsak munkájuk dícséretét hallják. Nemcsak dícsér, de kárhol is az ó év — ezzel is megkönnyíti a dolgát az újnak, jobban mondva a szövetkezet tagjainak az új évben. Mert a szép eredmények ellenére, távolról sem lehet azt mondani, hogy a szövetkezet kihasználta a szövetkezés kínálta valamennyi nagy lehetőséget. Az új módszerek alkalmazásában volt bátortalanság is, sőt sokszor felületesség és hanyagság is, s ez jónéhány mázsa terménnyel rövidítette meg a szövetkezet tagjait. Itt van például a gyapot A 12 holdas táblát megkapálták vagy hatszor. Olyan szép volt, hogy még a nyár derekán is csodájára jártak az egész járásból. Mégse érte el a termés a két mázsát se, mert nem merték bátran leszedni a gyapot kacsait A kár mintegy 15—-20.000 forint — s ez arra int, hogy már most a télen fokozott gondot fordítsanak a szakképzésre. A Vörös Hajnal termelőszövetkezet levonja a tanulságokat a múlt év tapasztalataiból. Feladat, gond, apró akadály most is van. De e nők, amelyeket erős akarrat könnyen feltakaríthat. Nemcsak a szövetkezet tagjai naugatnak figyelmesen az ó-esztendő szavára. A Vörös Hajnal tsz eredményein failuszerte sokan látják, mit jelent a szövetkezés. S míg két éve és tavaly főleg az egykori uradalmak dolgozói járták csak a szövetkezés útját, ma már a falubeli középparasztok közül is egyre több látja meg: a szövetkezés viszi gyorsan előre az embert. Belépett Horváth József 9 holddal, a 20 holdas Göbölös, meg a 15 holdas Burucz is szövetkezeti tag lett — száll szerte a hír a faluban. Most, az esztendő fordulóján új élet formálódik ezen a tájon, a Mezőföld délnyugati csücske felé is, s Bogárd mellett Sárszentmiklóson, Sárkeresztúron, Alapon is mind többen írják alá a belépési nyilatkozatot. Bizakodva lépnek a holnap útjára Sárbogárd dolgozó parasztjai. Almási István A Szovjetunió ipari termelésének emelkedése A munka termelékenységének alakulása A nemzeti jövedelem növekedése A munkások és alkalmazottak reálbérének emelkedése A kolhozparasztok jövedelmének növekedése 1935 179 150 160 135 140 A PÁRTOKTATÁS ANYAGÁHOZ A Szovjetunió tij ötéves terve a számok tükrében flAO-150 A SÁRBOGÁRDI VÖRÖS HAJNAL TSZ EGY ESZTENDEJE ’IBS ,l0«e»lkV di ttfcf wJt/denuzwf 1,26!1000 TPobjeda autó- 106.000 tófiime/eATfufftr/t 1930 100 100 100 100 10C A Szovjetunió gépgyártása az új ötéves tervben kétszeresére emelkedik. A háború előtti színvonalhoz viszonyítva több mint négy és félszeresére nő t,s a mennyiség tört mint nyvfriburcpor Himírg/ irmelést. Az új ötéves terv végén a Szovjetunióban 85 százalékkal — vagyis 32 millió tonnával — több ásványolajat, termelnek majd, mint 1950-ben A főiskolai hallgatók száma az új ötéves terv végén 50 százalékkal lesz több, mint 1950-ben. A Háború előtti színvonalhoz viszonyítva ez több mint egymilliós növekedés SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1953 JANUÁR 1