Szabad Nép, 1953. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1953-01-09 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR " PÉNTEK, 1953 JANUÁR 9 . ! Kína a tervgazdálkodás küszöbén A Kínai Népköztársaság fejlődésének új szakaszához érkezett. Csou En-laj elvtárs, a kínai népi politikai tanácskozó testület állandó bizottságának ülésén a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében javasolta: hívják össze az összkínai népi gyűlést — a nemzetgyűlést — s ez tárgyalja meg Kína alkotmányát és az ötéves tervet, «Az átmeneti időszak véget ért — mondotta. — Hazánk rövidesen a nagyszabású tervszerű gazdasági építés új időszakába lép». Kínában 1953-ban megkezdik az első ötéves terv teljesítését. A kínai nép hatalmas utat tett meg, amíg eljutott a tervgazdálkodás küszöbéig. Három évtizedes forradalmi háborúban lerázta magáról az imperialista gyarmati igát, elsöpörte a feudális kiszolgáltatottságot, évek alatt évszázados utat tett meg. A népi forradalom győzelmének egyik első, legnagyobb jelentőségű eredménye a földreform volt. A győzelem után csaknem egymilliónyi csangkai solsta fegyveres bandita maradt az országiban. A velük folytatott harc közben, nem egy helyen a földesuraknak és fegyveres zsoldosaiknak ellenállását megtörve váltották valóra több mint 400 millió kínai paraszt évezredes álmát: felosztották a földet, s elégették az adósságleveleket. Ezeknek a máglyáknak a füzében a régi ,földesúri világ égett hamuvá. A földeken, ahol azelőtt sokmilliónyi nyomorgó paraszt saját magát s gyermekeit fogta a faeke elé, ma egyre több gépes traktorállomás dolgozik. .Megszülettek a szocialista mezőgazdaság előhírnökei, az első termelőszövetkezetek. Az elmúlt három esztendőben hétmérföldes lépést tett előre a kínai ipar is. Ma hétszer annyi acélt, nyolcszor annyi vasat gyárt, mint 1949-ben és a nehézipar 80 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik. Az ipar csaknem valamennyi ágában többet termelnek, mint a háború előtti esztendőkben. Abban az országban, amely évezredes elmaradottságban élt, amelyet évtizedes háború és éhínség pusztított — most, azelőtt alig megközelíthető hatalmas területeket kötöttek össze új vasútvonalakkal, mozdonyokat ésszerszámgépeket gyártanak, erőműveket építenek. Milliók mozgósításával óriási gátakat emeltek, csatornákat ástak — nem egyszer puszta kézzel, ásóval,háncskosarakkal pótolva a még hiányzó technikát. Az elmúlt három esztendőben megerősödött az új demokratikus rend Kínában. Az imperialisták elleni harcban és az építőmunkában kikovácsolódott a széles és erős nemzeti egység. Ennek a nemzeti egységfrontnak vezető ereje a munkásosztály, amely harcokban kikovácsolódott, megbonthatatlan szövetségben van Kína többszázmilliós dolgozó parasztságával. Ez a nemzeti egység még inkább megszilárdult a belső ellenséggel, az amerikai kémekkel és szabotőrökkel folytatott harcban. az Újjáépülés,s°riin .ntfS erősödött burzsoázia kártevő elemeivel vívott küzdelemben. A kínai nép győzelmének szervezője, a forradalom vezetője a Kínai Kommunista Párt. Kínában országszerte énekelnek egy dalt, amelynek szövege így hangzik: «... A kommunisták megnyitották előttünk a győzelem útját. Kommunisták nélkül nem lenne Kína sem!» A felszabadulásért folyó harc, a mérhetetlen szenvedések korszakában a párt, Mao Ce-tung elvtárs volt a nép reménysége. A lenini-sztálini párt harca teremtette meg a rabságban szenvedő Kína helyén a boldogságát építő szabad Kínát. A kínai nép győzelme, országának felvirágzása, a marxizmus-leninizmus diadala. A Kínai Kommunista Párt bölcsőjénél, első lépéseinél már ott állt Lenin és Sztálin. Az ő tanításaik, Sztálin elvtársnak a kínai forradalommal kapcsolatos zseniális útmutatásai alapjává lettek a kínai, s valamennyi gyarmati és félgyarmati nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának. A szovjet és a kínai népet évtizedes barátság köti össze. Ez a barátság a felszabadulás óta kiteljesedett, sokoldalúbbá vált. A nagy Szovjetunió önzetlen segítsége nélkül Kína nem érhetett volna ily gyorsan a tervgazdálkodás küszöbéhez. Az 1950-ben megkötött szovjet-kínai barátsági szerződés alapján a Szovjetunió az iparosításhoz elengedhetetlen gépek tömegét küldi szövetségesének. Szovjet szakemberek ezrei adják át tapasztalataikat és szeretettel nevelik az új kádereket, a kínai tervgazdálkodás fiatal parancsnoki karát. Ennek a barátságnak új, nagyszerű megnyilvánulása, hogy a szovjet kormány minden ellenszolgáltatás nélkül átadta Kínának a nagyfontosságú Csang-Csung vasutat. A két nép nagy barátsága a békéért folyó világméretű harc hatalmas erősségévé vált. i.- Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti nagy barátság — írta Sztálin elvtárs — biztos garancia az új agresszió fenyegetéseivel szemben, s a béke hatalmas bástyája a Távol-Keleten és az egész világon». Az imperialisták őrült világuralma terveikben Koreát ugródeszkának szánják, hogy Koreát meghódítva, Kínát leigázva megvalósíthassák gyarmati uralmukat egész Ázsiában, s háborút indítsanak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A nagy kínai nép a Szovjetunió oldalán harcol az imperialista agresszió ellen, a béke védelmében. A hős koreai néphadsereggel vállvetve küzdő kínai népi önkéntesek vereséget mértek az imperialista betolakodókra Koreában. S ez a harc nem fékezte az építőmunkát Kínában. Éppen ellenkezőleg, arra ösztönözte a népet, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen hazája hatalmának növeléséért. Kína e küzdelemben példát mutat arra, hogyan kell a külső és belső ellenséggel bátran szembeszállva megverni a támadó rablót és építeni az új életet. A kínai nép harca és építőmunkája kivívta az egész világ dolgozóinak csodálatát. Szeretettel és tisztelettel néznek Kínára Ázsia gyarmati és félgyarmati népei. Kína győzelme egész Ázsiai ébresztőjévé tett. Kína győzelmében, új életében a gyarmati népek saját vágyaik megvalósulását látják. Az imperialisták közgazdászai azt állítják, hogy a gyarmatokon azért pusztít az éhínség, mert túl sok az ember. De elhiheti-e ma ezt a hazugságot az éhező India népe, amikor látja, hogy Kínában — amely megszabadult a földesuraktól és a gyarmatosítóktól — megszűnt az éhínség, sőt élelmiszerrel segíti India éhezőit? A gyarmatosítók egy évszázada hajtogatják: a «színes népek» képtelenek arra, hogy önmagukat kormányozzák, maguk legyenek saját földjük urai. «Semmi értelme sincs a földeket olyanoknak adni — mondotta a napokban a «szocialista» Attlee, a kenyai parasztokról szólva — akik nem tudnak a földdel bánni». De a gyarmatosítók s szociáldemokrata lakásaik hiába hazudoznak. A kínai parasztok elkergették a földesurakat, a kínai dolgozók birtokba vették az országot és olyan jól «bánnak vele», hogy az félelemmel tölti el a gyarmatosító urakat. A Szovjetunió felmérhetetlen segítségét élvező, a marxizmus-leninizmus eszméit megvalósító kínai nép példája tettén felemeli fejét Ázsia minden elnyomott népe s egyre keményebben követeli a szabadságot. Az a tény, hogy Kína most a tervgazdálkodás útjára lép, még inkább fokozza az elnyomott ázsiai népek bizakodását és harci kedvét. Kina földjében roppant kincsek szunnyadnak. Északkelet-Kínában van a világ egyik legnagyobb széntelepe. Vas, réz, wolfram, mangán, olaj, uránium-készleteit még alig tárták fel. S ebben a csaknem ötszázmilliós országban a legbecsesebb kincs: a , hősi, nagy áldozatokra és nagy tettekre képes nép kimerletetlen alkotóereje. Most ez a hősi nép, ez a hatalmas erőforrások- s kal rendelkező gazdaság, a nagyarányú iparosítás, a tervgazdálkodás útjára lép. «Országunk iparosítását — írta a «Zsenminzsibao» — sokkal gyorsabb ütemben kell megvalósítani, mint ahogy bármely kapitalista ország iparosítását a fejlődés korszakában végrehajtották. Az iparosításnak és a fejlődésnek azt az ütemét kell átvennünk, amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fejlődésénél tapasztalható. Kína hatalmas ütemei fejlődésével hozzájárul 37. egész szocialista világpiac további erősödéséhez. Nagy feladatok megvalósításához fog hozzá a népi Kína. A hősies építőmunka megsokszorozza erejét, s Kína — megbonthatatlan szövetségben a nagy Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal — a békéért, a népek együttműködéséért folyó harc még erősebb, bevehetetlen bástyájává válik. Új módszerek alkalmazásával fokozzák a termelést a recski ércbányában A recski ércbánya dolgozói ebben az évben nagy ajándékot kapnak népgazdaságunktól: többmillió forintos beruházással másfélszeresére bővítik az ércelőkészítő művet, amelybe új, korszerű gépek kerülnek. A közeljövőben már kompresszort, szállítószalagot, bányamozdonyt és rakodógépet kap a recski ércbánya. A dolgozók a nép országának nagy ajándékait azzal köszönik meg, hogy keményen megállják helyüket a termelésben. Bocsi József és Kapás Vince fejtővásárok például ebben az évben eddig 155 százalékos átlagteljesítményt értek el, Horváth Sándor csillés brigádja pedig 163 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott. A dolgozók lendületes munkája azt eredményezte, hogy a recski ércbánya napon is teljesíti tervét.Szerdán 108,8 százalékot értek el a napi terv teljesítésében. * Új nagyteljesítményű gépek Komló bányászváros építkezésén Komló, az új bányászváros 1953-ban hatalmas méretekben épül tovább. Az 1400 napfényes, szép lakás mellett üzemi épületek egész sora létesül. Épülnek az új aknák hűtőtornyai, szállítógépházai, kapcsolóállomásai, raktárai. A 4800 személyes nagy bányászfürdőn kívül a Béta-akna és a III-as számú akna mellett ezer-ezerszemélyes fürdőt létesítenek. A főtéren épül már a posta, a tanácsház és a bányaigazgatóság épülete is. A lakóház- és az üzemi építkezéseknél egyaránti gőzkazánok melegítik téren a betonozáshoz a vizet és a kavicsot. A munka zavartalanságát azzal is biztosították, hogy a legtöbb helyen még idejekorán végeztek 3 külső falazással s most 3 tél beálltával a kokszkályhákkal jólfűtött helyiségekben vakolnak, szerelnek. Többszáz új nagyteljesítményű gép is érkezik a komlói építkezésekre az idén. A közeljövőben kezdi meg működését Komlón az első nagy toronydaru. Ezzel szállítják majd a magasba az anyagokat az új helven szobás szálloda és az irodaház építői. 1953-ban a szállítást is megkönnyítik a gépek. Az egymástól távol fekvő munkahelyek anyagellátását — Kökönyösön és a Kenderföldön — siklópályán, csillékkel bonyolítják le, a vízszintes útszakaszon pedig mozdonyokkal továbbítják az anyagot. (MTI) A XIX. kongresszus anyagának tanulmányozása Sülysápon (2. oldal) A bükki erdőgazdaságban (2. oldal) A MAI SZAMBAN Az Angol Kommunista Párt az SZKP XIX. kongresszusa anyagának és Sztálin elvtárs új művének tanulmányozásáért (3. oldal) A Harmadik Magyar Képzőművészeti Ausztriában megindult a választási kiállításról (2—3. oldal) harc (3. oldal) Miről írnak testvérpártjaink lapjai? (3. oldal) Marokkó népe jogainak elismerését és függetlenségét követeli (4. old.) Ötéves tervünk gondoskodik arról, hogy a dolgozó nők egyre szebben öltözködhessenek. Az üzletekben mind nagyobb a választék a szebbnél szebb textilárukból. A terv előírása szerint a Goldberger Textilnyomó- és Kikészítőgyárban 1953 első negyedévében másfélmillió méterrel több nőirutin-anyagot gyártanak, mint 1952 azonos időszakában. Képünkön: a gyár selyemösszerakójában szállításhoz csomagolják a szép selymeket (Tudósítónktól.) A mai század végén rendezett 1873-i bécsi, majd az 1878-i párizsi világkiállításon a világhírű sèvresi, meisseni, bécsi, kopenhágai porcelánok mellett különös színű és összetétel ír kerámiára figyeltek fel a kiállítás látogatói, s a kerámiaipar szakértői. Magyarország egyik alig ismert városából, Pécsről érkeztek a megcsodált kerámiák. A pécsi gyár porcelánművészei által készített díszedények előállítása technikája és anyagaegyaránt új volt. «A porcelán-fayence»-nak nevezett anyag tartóssága és a munka művészi kivitele egyszeriben Világhírre emelte a magyar porcelán- és kerámiaipart. Száz év telt el azóta, hogy Pécsett, a «budai külvárosban», a Dombos-telken álló fazekasműhely, téglakemence és agyaggödör helyén a «Terracotta és Kőedénygyár» megkezdte működését. Tizenhat év múlva, 1868-ban Zsolnay, a tulajdonos már «egy nagyszerű gyár» létesítéséhez folyamodott engedélyért «az épületek teljes átidomításával és nagymérvben történő kiterjesztése által». A «nagyszerű gyár» létrehozását új ,kerámiai anyagok feltalálása tette lehetővé. A pyrogranit néven ismert égetett, gránitkeménységű kőanyag, amely acéllal megütve szikrát ad és az idő minden viszontagságának ellenáll, sokat segített a gyár világhírének megalapozásában. A díszesrajzú, különböző színűre égetett burkolólapok nemcsak a budapesti Iparművészeti Múzeum, a Műcsarnok, az Országház, a Lukács-fördő, a kecskeméti városháza falait díszítették, hanem, elkerültek a romániai tasiba,a Craiovába, Prágába, a Kereskedelmi Akadéink falára és még sok más, messzi országba. A pyrogranitból és a hozzá hasonló összetételű plutonitból öntött aranyosbronzszínű óriási griffek, szfinkszek , amelyet a pécsiek «kosárkány»-naak neveztek a fuvolázó pásztorlányka szobra, az embernyi nagyságú, élénk színekben pompázó vázák, a bordóbarna, csillogó, öntött asztalok és székek, a barna és zöld «mohával» bevont «fatönk»-utánzatok egy-egy darabja 60—70 éve ott áll a gyár udvarának évtizedes fái alatt. Hevíti a nyári nap, fagyasztja a tél hidege, s mégis — a szfinxszék címerpajzsa, olyan élesvonalú, a hatalmas vázák színe, zománca olyan friss, mintha tegnap végezte volna rajtuk az utolsó simítást a keramikus. Híres keramikusok, Wartha Vince és Petrik Gyula kutatásai páratlan szépségű festési eredményeket is hoztak a kerámiában, a zománcok fémoxidtartalmának átalakítása, «eozinálása» útján. Az «eozin» méltán származtatja nevét a görög «eos» —hajnal — szóból. Az első eozinos készítmények — amelyeket 1893-ban gyártottak először a világ kerámiaiparában — olyan színekben pompáztak, amilyenekről Homeros így énekel az Iliasban: a «rózsaujjú hajnal». Rubinpiros vázák, tálak, selymesfényű zöld és aranyos mázak változatai, érces aranyoszöld, hamvas szilvakék, márványevezések, sötétkék színekben pompázó díszedények ennek a kornak termékei. A világhír fokozta az üzem terjeszkedését és fokozta a város pereméről toborzott koron gőzök, égetők, festők és más porcelán-munkások kizsákmányolását is. A gyár tulajdonosai, a család által «csapongó fantáziájú»-nak tartott Zsolnay Ignác, majd Vilmos hamarosan bebizonyították, hogy művészi készségük egyáltalán nem fékezi hiszorféliségüket. Hosszú, nehéz bérharcokkal van tele a százesztendős pécsi gyár története. — 1905-től csaknem minden évben sztrájkoltunk — emlékezik ezekre az időkre a 67 éves, nagytudású «szabadkézi korongos», Ruzsinszky Endre elvtárs, aki 54 éve dolgozik a gyárban. Ebben az időben történt, hogy a «keresztényszocialisták» sztrájktörése miatt hét munkást elbocsátottak a gyárból. Segélyezésükre mozgalmat kezdeményeztek a munkások akkori vezetői: Ackermann, Klein, Baár Ádám. Emlékezetes az 1921-es esztendő is. Ekkor huszonkét hétig sztrájkoltak a gyár korongosai, egészen addig, amíg Horthy — segítséget nyújtva a gyár tulajdonosainak — katonaságot nem ültetett a munkások nyakára. A gyár festői parkjában és udvarán ma is ott álljak a vázák, szobrok. A Zsolnayak egykori lakásaiban azonban üzemi napköziotthont és óvodát, étkezdét és irodákat rendeztek be. A gyár parkjában az 1913-ban félbehagyott építkezést, a «zöld palotát» 700.000 forintos beruházással helyreállították, a 1200 személyes kultúrtermet építettek A gyár új gazdái — akiknek a régi urak még fürdőt sem építettek — ha a «zöld palota» balkonjáról végigtekintenek a színes téglákkal díszített tizenhét füstölgő gyárkéményen, a vörössalakos teniszpályán, a rozsaligeten, a kilátón, a tarkamintás cseréppel fedett «kastély» tornyán, boldogan mondják magukénak a gyárat, amelynek évszázados majolika-kultúrája nemcsak a gyár dolgozóinak, hanem az egész ország népének kulturális gazdagodását szolgálja. A gyári múzeum gazdag anyagát a svesi Janus Pannonius Művészettörténeti Múzeum Iparművészeti osztálya vettte át. A hatalmas értékű anyag legjobb ismerője, Mirczky Géza iparművész vezeti ezt az osztályt. A 75 éves iparművész 52 évig dolgozott a gyárban. Gazdag képzelőerővel és művészi tehetséggel tervezte a porcelánművesek által megalkotott világhír pécsi kerámiák nagy részét Most azon fáradozik, hogy minél szemléletesebben tárja a látogatók elé nemzeti kincseinknek egyik értékes tárházát. Feldolgozta a gyár történetét is, s tanulmányában felsorolja azt a háromszázfestőt, korongost, szobrászt, égetőt, tervezőt és iparművészt, akiknek műve — a múzeumot meglátogató Igor Mojszejev megjegyzését idézve — «a magyar nemzet nagyszerű tehetségéről beszél». A pécsi gyár ma soha nem látott ütemben fejlődik. 1938-hoz viszonyítva 1949-re két és félszeresére, 1952 végére pedig több mint, ötszörösére emelkedett a gyár termelése. Új feladatot is kaptak a gyár dolgozói — villamosiparunk számára gyártanak szigetelőporcelánokat, segítenek fényt, kultúrát vinni a magyar falvakba, tanyákra. A karcsú porcelántestek rendkívül magasfeszültségű áramot szigetelnek és óriási a teherbírásuk. Tizenhatezervoltos vasúti rúdszigetelők, 35.000 voltos átvezetőszigetelők, 100.000 voltos távvezetéktartó-szigetelők készülnek itt Inotára, a Bánhidai Erőműhöz, vasútépítéseinkhez, vagy a Mátravidéki Erőműhöz. A gyár 92 méter hosszú, gázzal fűtött alagútkemencéiben a gépi erővel mozgatott csilléken szigetelő porcelánok, finom, rajzú, könnyű edények, araszos, 10—16 részből összeállított porcelánfigurácskák izzanak az 1400 fokos hőségben. Az öntött, esztergályozott, vagy sajtolt porcelántárgyak előállítása új művészetet alakított ki a gyárban. Az ötéves terv új gázkemencéket adott a Pécsi Porcelángyárnak, új csarnokot emelnek, s a parkban is új épület magasodik. Itt lesz a gyár laboratóriuma, nyomó- és szakítógépekkel, transzformátorokkal és más korszerű eszközökkel felszerelve. S a műszaki porcelán gyártása mellett tovább folytatják a gyár művészi hagyományainak ápolását, is Nem felejtik el a három éve ittjárt világhírű szovjet költő, Nyikolaj Tyihoniv szavait: «A gyár régi művészetét elhanyagolni nem szabad... mert nemcsak a hasznos, hanem a szép is igen fontos az életben!» .A százesztendős (jt//ur ♦ • ♦ Állandóan javítsuk az ipar termékeinek minőségét! A minőséget ellenőrző készülékek gyártásáról Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának készítményeivel sok iparágban ellenőrzik a termékek minőségét. A híradástechnikai berendezések, a rádióadók és vevők, a távbeszélő-központok pontosságát ma már szinte kizárólag a gyár műszereivel vizsgálják. Az erősáramú villamosiparban, a vegyiparban, a gyógyszeriparban, a textiliparban, a nyomdaiparban, a kutatóintézetekben is használják ma már ezeket a finom, érzékeny mérőeszközöket. Striker György elvtárssal, a gyár főmérnökével termékeik minőségéről beszélgettünk. — Gyártmányainkra kevés reklamáció érkezik — mondta. —, de ennek nem örülünk. Ez ugyanis korántsem jelenti azt, hogy gyártmányaink kifogástalanok. Ez csak annak tudható be, hogy új mérőműszereink felhasználóinak nincsenek ellenőrző berendezéseik, amelyekkel felülvizsgálhatnák műszereinket. Annál kevésbbé nyugtat meg bennünket az, hogy kevés a panasz, mert már többször elromlottak azok a műszerek, amelyeket mi használunk. Az új esztendőben mindent megteszünk, hogy meggyőződjünk gyártmányaink minőségéről — folytatta Striker elvtárs. — Mindenekelőtt megszervezzük a rendszeres társadalmi kritikát. Tanácskozunk a műszerek kezelőivel és tapasztalataikat felhasználjuk. Emellett sokoldalú, különleges megterhelésnek vetjük alá gyártmányainkat, hogy megállapíthassuk élettartamukat, teljesítőképességüket. Az eddiginél alaposabban fogjuk tanulmányozni a külföldi, elsősorban a szovjet szakirodalmat és a külföldi, elsősorban a szovjet készülékeket is. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárjának dolgozói iparkodnak állandóan javítani munkájuk minőségét. Sulyán Béla, Kecskés Béla hitelesítő műszerészek minőségi munkájukról híresek. Hibás darab úgyszólván soha nem kerül ki a kezük alól. Nun Károly és Józsa Ferencné készülékszeretek folyt rasztási és szerelési munkájában ugyancsak ritkán talál kivetnivalót az ellenőrzés. Az ő példájukat kövesse az üzem valamennyi dolgozója! (Tudósítónktól.) A kohászatban erősen kifogásolható a termékek minősége — állapította meg Gefi elvtárs a Központi Vezetőség november 29-i ülésén. A hibáiknak az az egyik fontos oka, hogy gyenge a technológiai fegyelem. A Diósgyőri Kohászati Üzemekben a technológiai fegyelemről sok szóesett tavaly, de — ,főképp az év első felében — «több volt a füst, mint a láng». Miközben az értekezleteken, a gyűléseken és másutt gyakran követelték: meg kell tartani a technológiai alakításokat, addig a kohóknál hosszú ileig minden a régiben maradt. A kohómunkások, az olvasztárok, gyakran még a művezetők sem dolgoztak a technológiai előírások szerint, hanem csak a tapasztalatból.-,, Sokan közülük nem is ismerték ezeket az előírásokat és ha kezükbe is került, hehezen értették meg az elvont, műszaki nyelven írt formulákat. Tavaly, az év vége felé, a gyár vezetői új, egyszerű, mindenki számára érthető technológiai előírásokat kezdtek kidolgozni. Az új előírások kidolgozását a tapasztalt kohászok és a legjobb műszakiak sok hasznos észrevétellel segítették. Az új előírások az elegy összeállításétól a csapolásig, anyersvasgyártás minden mozzanatát felölelik. Az adagolás a vasgyártás fontos művelete. Ez igen pontos, átgondolt munkát követel a kohászoktól. Egyesek tapasztalata ehhez már kevés. A most már a legtapasztaltabb kohászok ismereteinek összességére, azaz az új technológiai utasításokra, ezek végrehajtására van szükség. Az elegy összeállításánál eddig az adagoló vedret nem forgatták, s így a különböző ércfajták egyenetlenül helyezkedtek el a vederben, majd a kohóban. Ezért a nyersvas minősége is állandóan ingadozott. Gyakran előfordult az is, hogy a mészkövet és a kokszot porosan idiágálták, ami szintén zavarokat okozott. ,Az új technológia pontosan előírja az érelajták sorrendjét, előírja, hogy a vedret forgatni kell és világos utasításokat ad arra is, hogyan kell pormentesíteni a kokszot. Ennek eredménye, hogy javult az acél minősége és az adagok számát is növelni lehet. Az 1-es kohóba január 5-én, egy műszak alatt 29 adagot raktak be. A régi technológia alkalmazásával , ilyen magas adagszám mellett lehűlt volna az adag — de most ez nem következett be. A forró levegő behívását a művezetők eddig elég önkényesen irányították. «Vedd fel negyvenre, most vedd vissza harmincra» — kiáltotta a művezető a pódiumról, figyelve, mit mutat a higanyoszlop. Az új technológia nem tűr meg gyorsabb emelkedést a nyomásmérő fűszeren, mint negyedóránkint öt centimétert. A csapolásnál is fontos változást hozott az új technológia. Azelőtt az olvasztárok különbözőképpen csapoltak, ami sok bizonytalanságot, veszélyt rejtett magában. Három héttel ezelőtt Werner elvtárs műszakján például megtelt az egyik üst, a vasat nem tudták átirányítani a másik üstbe, mert nem az előírásoknak megfelelően készítették el a csatornát. Ilyenkor kezdődik meg aztán a kapkodás, idegeskedés, növekszik a balesetek lehetősége, s súlyos anyagi károk is keletkezhetnek. Az új technológia a csapolás minden részletére minden kohásznak pontos útmutatást ad — ha ezt végrehajtják, elejét vehetik a bajoknak. Az új technológiai előírások javarészt elkészültek. A III-as kohó dolgozói már meg is kapták őket, s rövidesen megkapják a többiek is. De ez csak az első lépés. El kell érni, hogy az új előírásokat minden részletükben megvalósítsák! Csak ha minden kohász, olvasztár, művezető, főművezető a napi munka iránytűjének tekinti a technológiai utasításokat — akkor lesz a papírból élő valóság. Helyesen teszik például Mahalyt, Faggyas elvtársak és mások, a technológiai osztály mérnökei, hogy az üzemben közvetlenül segítik a dolgozókat az élenjáró technológia elsajátításában. A haladó módszereket — amelyeket az új technológiai előírásokban összegyűjtöttek — állandó tanítással, ellenőrzéssel kell meghonosítani. Új technológiai előírások segítik a diósgyőri kohászok munkáját Javítsák meg a szénminőséget a tatabányai bányászok (Tudósítónktól.) A Központi Vezetőség november 29-i ülésén Gerő elvtárs azt mondotta: «A szénbányászat vezetőinek s bányászainak a szénbányászat termelési tervét nemcsak mennyiségileg, tonnában, hanem kalóriában is teljesíteni kell!» A Tatabányai SzénbányászatiTröszt dolgozói decemberben nem szívlelték meg a párt útmutatását; a megengedett 0.50 százalék helyett 0.79 százalék volt a meddő kőzet aránya. Ez azt jelenti, hogy 2900 tonna anyag használhatatlan volt. Sokan talán nem is gondolnak a«1,mennyit felesleges munkát és költséget okozott ez a 2900 tonna «meddő». Amikor felszínre küldték, megterhelték vele a szállítóeszközöket — a jó szénnek tehát nem jutott elég üres csille. Az osztályozón hos-szasan kellett válogatni a szenet. Az itt kiválogatott meddőanyagot a meddőhányóra vitték, s ez persze ismét sok csittét lekötött. Ameddőanyag nagy része azonbannem a meddőhányóra, hanem vagonokba került, eljutott az üzemekbe, s ott nagy károkat okozott. A Kőbányai Porcelángyár például december 27-én ezt írta a trösztnek: «A ... szén 15—20 százalékban, pala és meddőanyagot tartalmaz. A kazánok belsejében összeolvad a lerakodott salak, akadályozza a hőtermelést és a kazán fűzterének romlását idézi elő». A meddővel kevert szén veszít kelóriaértékéből: az üzemekben több szenet kell eltüzelni, a kazánok pedig idő előtt tönkremennek. A sok «meddő» megdrágítja a szén szállítását. Egy vagon szén (15 tonna) szállítása Tatabányáról Budapestig Kelenföldig 384 forintba kerül. A szén gyenge minőségének több oka van. A hiba a bányában, a munkahelyeken kezdődik: a lőmesterek, a csapatvezető vájárok nem vigyáznak eléggé, rosszul fúrnak, s robbantáskor a meddő kőzet összekeveredik a szénnel. Egyes csapatok nem jelölik meg, hogy melyik csibében küldenek gyengébb minőségű szenet, s emiatt a jó és a rossz minőségű szén az osztályozón összekeveredik. Az új évben sem megnyugtató a Tatabányán termelt szén minősége. A tröszt bányáiból ugyan harmadikén és ötödikén kevesebb meddőanyagot bányásztak, mint amennyi a megengedett , de másodikén már kétszerannyit. A Béke-aknán másodikon négyszer annyi, ötödikén majdnem kétszer annyi használhatatlan kőzetet hoztak a felszínre a bányászok, mint amennyit szabadna. * Megvan arra a lehetőség, hogy, jelentősen csökkentsék a meddő arányát, de a pártszervezet, s a szakszervezet sem magyarázza meg a dolgozóknak, milyen károkat okoz, ha rossz a szén. Tegyék az új esztendőben a verseny egyik központi feladatává a minőség javítását. levél az olvasótól Néhány héttel ezelőtt a Vas- és Edénybolt Vállalat Bartók Béla út 21. szám alatti fiókjában egy nyolcliteres zománcozott vaslábost vásároltam 56 forintért. Az első főzés alkalmával a lábosról jókora darabon lepattogott a zománc. Amikor az edényt visszavittem, az üzlet vezetője közölte velem, hogy többen jöttek már ezzel a panasszal, de az edényt mégsem veheti vissza. Csodálkozásomra az irodavezető elmondotta, hogy a Kőbányai Lampart Zo- imáncárugyár «objektív nehézségekre» hiivatkozva nem vállal felelősséget gyártmányaiért. Ezek szerint — ha a vevőnek nincs «szerencséje» — a gyár jóvoltából 50—50 forintot elfecsérelhet.Szerintem minden vállalatnak fejelnie kell a munkájáért! Wehovszky Istvánná XI., Lágymányos utca 17/10.