Szabad Nép, 1953. április (11. évfolyam, 91-120. szám)
1953-04-01 / 91. szám
SZERDA, 1953 ÁPRILIS 1 A béke ügyének önzetlen és bátor harcosát veszítettük el: Yves Farge meghalt. Gyászolják és megőrzik emlékét a francia hazafiak, gyászolják a béke hívei szerte a világon, mert egyik vezetője volt a diadalmas békemozgalomnak, olyan férfi volt, aki ezrek és ezrek szemét nyitotta fel, ezreket és ezreket állított csatasorba. Újságíróként kezdte a pályafutását, 1919- ben, húszesztendős korában. 1931-ben a «Progrès de Lyon» című nagy vidéki lap külpolitikai rovatvezetője, majd főszerkesztője lett. Nevét és alakját akkor ismerte meg egész Franciaország, amikor névtelenül a föld alatt harcolt, a német megszállás éveiben, ő alapította meg a «Franc Tireur» nevű ellenállási csoportot és a «Comité de l’ande antideportation» nevű mozgalmat, amely a francia dolgozók Németországba hurcolása ellen harcolt. Yves Farge — «Grégoire» — a partizán, egyik szervezője volt a Vercors-tensik híres mozgalmának. Személyesen részt vett a vakmerő partizánakciókban, ő készítette elő a náci «munkaügyi bizottság» párizsi székhelye ellen irányuló támadást. 1944 augusztusában sikerült kiszabadítania a Lyon melletti Monluc erődbe zárt 1200 hazafit. Ha röviden meg kellene határozni, ki volt Yves Farge, nem volna nehéz ez a feladat. Csak annyit kellene mondani — s várjon kell-e ennél több, értékesebb? —: az igazság szerelmese és harcosa. Olthatatlan szenvedély élt benne az igazság felkutatására és a megtalált igazság következtetéseinek levonására. Ez vezette el a pártonkívüli férfit a békemozgalomhoz, ez vezette el őt ahhoz, hogy szorosan együttműködjék a francia kommunistákkal. 1946 nyarán magas tisztséget vállalt: Franciaország közélelmezési minisztere lett. Kemény kézzel harcolt a háború vámszedői, a feketézők ellen. 1947- ben, miután a kommunistákat eltávolították a francia kormányból, a nem-kommunista Farge is lemondott, ellenzékbe vonult. Minden erejét a fejlődő békemozgalomnak szentelte. A Francia Béketanács elnöke lett, s mint újságíró, az «Action» főszerkesztőjeként küzdött a békéért. Tíz hónapja sincs annak: Koreába látogatott el. Oda is az igazság megtalálásának és hirdetésének szenvedélye vitte el őt. Saját szemével akarta látni, mi az igazság a baktériumháborúról. Noha nem volt már fiatal és nem volt teljesen egészséges, vállalta az úttal járó fáradalmakat s az életveszélyt, csakhogy tanúja, s aztán hirdetője lehessen az igazságnak. Phenjanban találkoztam vele s több alkalommal láthattam őt munkája közben. Emlékszem, egy ízben a bakteriológia kínai és koreai tudósaival beszélgetett. Felvilágosításokat, adatokat kért az amerikai baktériumfegyverekről, a rovarok fajtáiról, a ledobás helyeiről, egyes megbetegedések lefolyásáról. Már hosszú órák óta tartott a beszélgetés. Szemmel látható volt, hogy a türelmükről jogosan híres koreai és kínai tudósok is fáradtak már. De Yves Farge csak kérdezett és jegyzett kis noteszában. «Ne haragudjanak — mondotta. — Tudom, hogy túlságosan aprólékos vagyok. De gondoljanak arra, hogy én olyan országok népeinek kívánok beszámolni a baktériumháborúról, amelyeket a propaganda félrevezetett és megtévesztett. Nehéz a feladat, alaposan fel kell készülni rá. Együtt jártam vele egy kis koreai faluban, Csorban, ahol baktériummal fertőzött kagylók meggyilkoltak egy fiatal házaspárt. Mielőtt elhagytuk a falut, egy fiatal paraszt odaállít elénk. Farge-hoz fordult: — A falu nevében kérem önt, mondja el népének és a világ népeinek, hogyan harcolnak ellenünk az amerikaiak. Mondja el az egész világnak, hogy a legaljasabb fegyverekkel el akarnak törölni a föld színéről egy egész népet. — Elmondom — ezzel az ígérettel szorította meg Yves Farge a koreai paraszt kezét. Bécsben, a Népek Békekongresszusán láttam újra. Ragyogó beszédben bélyegezte meg a koreai agressziót, a tömegirtó fegyvereket és szállt síkra a népek szabadságáért és függetlenségéért. Mikor a beszéde utáni szünetben a Konzerthaus folyosóján találkoztunk, mosoly, s a mosolylyal együtt örömteli büszkeség villant felém vastagkeretű, erős szemüvege mögül. — Elmondtam — ez volt az első szava. — Elmondtam, amit a koreai parasztnak megígértem. Állta ígéretét. Állta szavát. Állta a harcot. Méltán érte a nagy harcost a nagy kitüntetés: a nemzetközi Sztálin-díj. Még egy hete sincsen, hogy Moszkvában, a Kreml Szverdlov-termében, annak a népnek a Fai körében, amelyet ő annyira szeretett, s amely szerette és tisztelte őt, átnyújtották neki a Sztálin arcképével díszített aranyérmet. Yves Farge, a nagyrabecsülés, a barátság szavaival szólott harcostársairól, a szovjet emberekről: — Közös munkánkban — mondotta — megszületett a bizalom, legjobb törekvéseink alapja, önök megtanítottak engem a szovjet nép szeretetére azzal, hogy világosan kifejezték békeakaratát... Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: «A béke ügye minden népet egyesít. A béke állandó figyelmet és cselekvést követel. A béke ügyének szüksége van olyan emberek értelmére és energiájára, akik, ha különbözően fogják is fel a társadalom életét, de egyformán értelmezik felelősségüket a civilizáció, népük, gyermekeik iránt, úgy tekintjük szavait, mint egy kiemelkedő harcos örökségét, amelyet a mi kötelességünk valóra váltani. Alig néhány napja, hogy utolsó nyilatkozata napvilágot látott: a Béke-Világtanács budapesti üléséről beszélt. Vártuk őt Budapestre, az áprilisi tanácsülésre. Már nem jöhet el. Egy kegyetlen szerencsétlenség megfosztotta tőle, a fáradhatatlan és tapasztalt harcostól, a Világtanács tagjától a béke nagy seregét. Úgy leszünk hívek emlékéhez, ha az ő szenvedélyességével és becsületességével küzdünk tovább azért, ami számára a legszentebb volt: a békéért és az igazságért. Méray Tibor Közlemény Yves Farge autóbaleset következtében szenvedett súlyos sérülésétől Tbiliszi, március 31. (TASZSZ) Március 29-én este, visszajövet Goriból Tbiliszibe, az a gépkocsi, amelyben Yves Farge, «A népek közötti béke megszilárdításáért» elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjas francia közéleti személyiség ült feleségével és a kísérő személyekkel, a sötétben összeütközött egy tehergépkocsival. A gépkocsik összeütközésénél Yves Farge komoly sérülést szenvedett. Állapota jelenleg súlyos. A város legjobb orvosai állandóan figyelik a sebesült egészségi állapotát és minden szükséges gyógyintézkedést megtesznek. Yves Farge felesége és a kísérő személyek a baleset során épségben maradtak. Yves Farge március 28-án érkezett Grúziába, hogy megismerkedjék a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság gazdasági és kulturális építésével. Közlemény Yves Farge haláláról Március 30-án Yves Farge egészségi állapotában nem mutatkozott semilyen javulás, a beteg nem tért eszméletére Yves Farge, amint a konzílium megállapította, súlyos egykoponyasérülést szenvedett, aminek következtében comatózus állapot fejlődött ki jobboldali agybénulás tüneteivel és heveny szív- és vérérműködési zavarokkal. Azonnal intézkedéseket tettek a szív- és vérér-, valamint légzési zavarok megszüntetésére. Minden intézkedés ellenére március 30-án 21.00 órától kezdve a beteg általános állapota erősen romlott. Március 30- ról 31-re virradó éjjel Yves Farge elhunyt. A Magyar Országos Béketanács részvéttávirata Yves Farge halála alkalmából a Franciaországi Béketanácsnak, Párizs. A magyar nép, amely nagy várakozással és szeretettel készül a nemzetközi békemozgalom vezérkarának budapesti tanácskozására, mély megrendüléssel értesült a békeharc egyik legbátrabb, legönfeláldozóbb vezetőjének, a Magyarországon is mindenütt tisztelt és becsült Yves Fargenak váratlan haláláról, önökkel vagyunk mély gyászukban, amely a Francia Béketanácsot elnökének elvesztésével érte. A világ minden becsületes, békeszerető emberével együtt gyászoljuk a bátortollú újságírót, a gyújtószavú szónokot, a volt partizánt, az igazság rettenthetetlen bajnokát, a Béke-Világtanács irodájának tagját, az egyik legnagyobb kitüntetésnek, a nemzetek békés együttműködésén munkálkodó békeharcosok kitüntetésének, a nemzetközi Sztálin-békedíjnak viselőjét. Az ügy, amelyért Yves Farge, a kiváló francia hazafi harcolt, győzni fog a Magyar Országos Béketanács. A prágai bíróság fegyházbüntetésre ítélte az úgynevezett „Jehova tanúi" felforgató szekta vezetőit Prága, március 31. (MTI) A prágai területi bíróság március 27-én és 28-án tárgyalta az úgynevezett «Jehova tanúi» vallási szekta vezetői felforgató tevékenységének bűnügyét. A szervezetet — amelyet az Egyesült Államokból, Brooklynból irányítottak — felforgató irányzata miatt már 1949-ben betiltották Csehszlovákiában. A szektár vezetői a betiltás ellenére folytatták ártalmas tevékenységüket, kapcsolatot teremtettek Svájcban Rüttiman külföldi ügynökkel, akinek közreműködésével külföldre juttatták illegális szervezetük tevékenységének híreit. Ezek a jelentések fontos adatokat tartalmaztak az ország védelméről is. Ruttimant, mint amerikai ügynököt és mint e vallási szekta európai irányítóját már 1951-ben leleplezték a Lengyelországban lezajlott per folyamán. Csehszlovákiába is ő szállította a brooklyni központból származó ellenséges propaganda anyagot. A szekta vezetői Csehszlovákiában cseh nyelvre fordították, sokszorosították és terjesztették az ellenséges propagandaanyagot. Gyűléseket rendeztek és tagjaikat ellenséges tevékenységre oktatták. A bíróság előtt felhalmozott propagandaanyagból kitűnik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló ellenséges uszítás. A szekta vezetői pénzt gyűjtöttek felforgató tevékenységük támogatásának céljára. A prágai területi bíróság a vádlottak és tanúk kihallgatása után az úgynevezett «Jehova tanul» felforgató vallási szekta nyolc vezetőjét 5—18 évig terjedő fegyházbüntetésre és vagyonuk elkobzására ítélte. SZABÓ PÁL: SZABAD EMBER, SZABAD FÖLD Hortobágyi jegyzetek (Folytatás) Lent, a magtár mellett egy vízi kaszagép vám már beszerelve a bárkába, amelyet ugyancsak a gépészbrigád csinált az utolsó csavarig. Ez nem találmány, hanem egy ismeretes típusnak a teljes és tökéletes másolata. Egy ilyen vízigép igen drága, miért adna érte pénzt a gazdaság, amikor Nagy András párttitkár meg tudja csinálni éppen olyan jól, ha ugyan nem jobban? — Hogy a tengerész becsület is meg legyen mentve, ide szereltek egy szabályos kormánykereket... — magyarázza az agronómus, amint a ragyogó, kékre zománcozott igazi „tengerész kereket” forgatja. A kaszagép nagyon fontos szerszám, a mocsári növényeket a víz alatt kell lekaszálni, mert másként elborítja a víztükröket. A tavak között kihelyezés járja. Ami azt jelenti az itteni nyelven, hogy a tenyészhalakat és piacra szánt halakat átteszik a telelőkből a nagy tavakba. Elnézem ezt a nekem annyira ismerős munkát, a mozgást, a halak fickándozását, tátogását, s az agronómus úgy babrál köztük, válogat, mintha megannyi személyes ismerőse lenne. Ahogy ez megfog egy halat, s mutatja! Jó félkilós compót mutat, ami vadhalnak számít, de éppen ezt nagyon szeretik az olaszok, pikkelye apró, mint a kásaszem, s bőrözött, színe barna aranysárga. Nagyon szívós ez a fajta, s ízletes. Mi több, ezt tenyészteni se kell, vagy csak alig, magától is szaporodik. Értéktelen halak is gyűlnek itt össze, mint például a csík, amiegyáltalán nem valami kellemes külsejű, a kígyóhoz hasonlatos, csakhogy törpébb, s olyan fekete, mint az ördög. Én hiába mondom, hogy nagyon jó az káposztával, hiába.. A sertések elé kerül. Ezerötszáz sertés hízik itt a telepen. Mennyi disznó! Mennyi szalonna, mennyi sonka, mennyi zsír, mennyi röfögés! Jogász, a puli tartja fegyelemben a társaságot, időközönként kihajtja őket a fedél homokja alól a burkolt kifutóba, hogy ne ott piszkoljanak, hanem itt. S a disznók rendre megszokják a tisztaságot. Avval a lemondó szemlélődéssel könyökölök a korlátra, hogy itt aztán már nincs semmi új, se állatban, se emberben, ha a disznónak enni adnak, az meghízik, mi lehet itt az Új? A következő. A télvégi túlságos sok csapadék felduzzasztotta a talajvizet annyira, hogy felfakadt a kutricák burkolatán. S az eső pedig esett, esett. Olyan volt az egész Hortobágy, mint a pacal. A disznó szereti a vizet, de inkább a pocsolyát, nyárban, melegben, de nem szereti februárban, mert a hideg talajvíztől feltétlenül kinyújtja az ormányát. Mit csináltak ezzel az agronómusok? Földet, földet a kutricákba! Ha több eső volt, még több földet, s végül valahány kutrica, megannyi domb. De nem hullott el egyetlenegy állat se. Most aztán megjöttek a szép idők, a talajvíz lesüllyedt, s most kihordták a dombokat. A kihordott föld valamilyen szerves trágyává alakult át, ami igen nagy hasznot jelent a tavakban. íme, ezek az emberek még a kárt is haszonra tudják fordítani! Itt is itt van az új, emberben és termelésben. A minap érkezett Baranyából párszáz süldő, ezeket nézzük, bizony ezek még girhesek, de nem baj, csak kunkori legyék a farkuk. — Gyertek ide, baranyaiak! — szól be az agronómus kedélyesen a korláton és a süldők jönnek, tolonganak, csomósodnak. Persze, nem éppen a megszólításra, inkább csak az emberi hangra. Mert ez a hang az ő számukra evést jelent. Egyelőre csak tartva etetik őket, figyelik, s csak lassan emelik az adagolást, terv szerint történik itt minden. A terv nagy dolog itt, nagyon. Az itteni tervek összecsengenek a Hortobágy átformálásának nagy tervével, amelynek a központi hivatala bent van a városban, Debrecenben. A megyei tanács tervosztályán nem először járok, úgy jövök már ide, mintha, hazajönnék. Legutóbb Druzin elvtárssal jártunk itt, így tehát ez alkalommal éppen csak annyit beszélgetünk, amennyi új történt azóta. Nem könnyű eset, mert bármennyire is nagy és szép világ épül itt, de mégis a régi talajon kell azt megcsinálni, s jobbadán a régi emberekkel, az új nemzedékek nem nőnek fel olyan gyorsan, mint a sóska, vagy a másmilyen fű. De Kádár Béla, az osztály tervezője ''■agy előadója, mindenesetre Szabó István osztályvezető helyettese éppen most telefonál. Hogy az Új Élet termelőszövetkezetnek tíz mázsa vörösheremagot utalt ki a mezőgazdasági osztály, s azonnal szállítani, vetni... Kádár Bélát is régebbről ismerem, fiatalember, s azok közé a lelkes emberek közé tartozik Debrecenben, akiket megszállott a Hortobágy, de általában az egész Tiszántúl modernizálásának gondolata. Ez az ember is a Nagy Terv szerelmese. A Nagy Terv szerelmesei örök nagy lázban égnek, szinte lobognak, kezdj velük beszélgetést bármiről, a második mondat már ott kanyarog a Terv tájékán. Pontosan tudják, számontartják minden mozzanatát, nélkülök meg se történhetik semmi a Tiszántúlon. Tudják, hova borítják a téglát a határban, vagy a faluban, vagy a városban, tudják, hova épül az új gépállomás, tudják, mikor hol, s mennyi híd épül, melyiket végezték, melyikhez kezdenek; ezek az emberek mindent tudnak, ami a Tiszántúlon történik. Az ő agyuk is részese mindannak, amelynek nyomán a Hortobágyon a harminchét elpusztult falu helyén új, igazabb és szebb, emberi telepek épülnek, hogy új élet virágzik ki az egymásba boruló sírokon, hogy méltó utódok kerüljenek a nagyon régi kelták, honfoglaló magyarok, kurucok és futóbetyárok helyére. Mindaz, ami még ebben a sivatagban valami volt, az is véletlenül volt, elevenen él a legenda például a debreceni Nagyerdőről. Ami úgy született, hogy Bethlen Gábor Erdélyből levelet írt az itteni birtoka tiszttartójának, írván, hogy «az idén vessetek sok mákot». A tiszttartó előtt parancs a fejedelem levele, csakhogy úgy olvasta, hogy: «... az idén vessetek sok makkot». ... S szekerek hordták Erdélyből a makkot, elvetették, s ebből lett a Nagyerdő. De mindezt csak kitérésképpen, pihenésül. A telefonálásnak vége, ülünk egymással szemben és beszélgetünk. Kádár Béla térképet tereget, s magyarázza: —----a tiszalöki vízmű tulajdonképpen beljebb, Tiszavasvárinál osztja széjjel a vizet. A Keleti főcsatorna másodpercenként kap 36 köbméter vizet, a Nyugati főcsatorna körülbelül 25 köbmétert. A Keleti főcsatornába mához egy évre, április negyedikén, a felszabadulás ünnepén kezd beömleni a víz. A Nyugati főcsatorna vízellátása majd csak a második ötéves tervünkben történik. Magában Tiszalökön, már a tulajdonképpeni erőmű építése is megkezdődött, a hajózsilipekre szerelik a vaskapukat. A vasvári elosztótól a Keleti főcsatorna őszire készen lesz egészen Balmazújvárosig. Ami körülbelül negyvenöt kilométer hosszú. Éppen most néztük meg ott a kotrógépeket. Az ML kotrógép 800, azaz nyolcszáz méter félszelvényt ásott ki tizenöt méter szélességben, négy-öt méter mélységben két hét alatt! A főcsatorna harminc méter széles, fele szelvényen jön a gép, fele szelvényen megyen, nyolc kilométer hosszam már teljesen készen van a főcsatorna. Most kapunk még egy gépet, aztán majd kapunk még két gépet, s ezek a gépek nemcsak a csatornát ássák ki, hanem a töltést is felhányják, megcsinálják Én csak hallgatok, s próbálom az adatokat megemészteni, Kádár Béla hát tovább beszél: — Csodálatos, ahogy ezek az emberek a gépekkel bánnak. Egyáltalán nem volt két hét alatt semmiféle üzemzavar. A normát állandóan túlteljesítik. A felelős vezetők kétezer forintot keresnek havonta, a segédmunkások pedig átlag havi ezernégyszázat ... Hát persze, hogy nincs üzemzavar! Hát persze, hogy nagyon szeretik a gépet, a debreceni ember olyan rugalmas, hogy mindég talpra esik, bármilyen munkakörbe is állítja az élet. Kint, a Hortobágyon szinte a semmiből csinálnak villanyvilágítást, gázfőzést, itt hiba nélkül bánnak ezekkel a gépóriásokkal, amelyek csak úgy szórják maguk mellé, fölé a köbmétereket. Egy gép két hét alatt egy néhány tagból álló gépészbrigáddal kiemel nyolcszáz méter félszelvényt, hány köbméter föld lehet ez? Legalább megvan ötvenezer köbméter föld! Mennyi verejték lenne kétkezi kubikosoknak, mennyi munka, mennyi erő elpazarlása ... De Kádár Béla megint magyaráz: — Már épülnek a főcsatorna hidjai minden átjárónál. Hogy mire a csatorna ideér, a hidak legyenek készen Magasszereléssel készülnek, hogy a hajók zavartalanul járhassanak alattuk. Előregyártott elemekkel készülnek, de mellékcsatornák is készülnek az idén... —s néhány számozott vonalat mutat a térképen. Hajó... — zsong bennem egyre és egyre a szó, s szívem a jövendőbe hallgatózik, ahol, amikor megszólal a hajókürt a kétfelől elfutó partok között a közeledő állomások előtt, ahol várakozva tolonganak az utasok. Árukat raknak be, árukat raknak ki, innen elviszi az új föld új terméseit, s messze, a városokból elhozza ide az új gyárak új gépeit, s szerszámait. De más szavak is röpködnek, szakkifejezések, mérnök szájába valók, csatornaszámok, nevek, összefüggések, de énbennem csak a hajó zsong tovább. Bizony, hajók járnak itt belátható időn belül. Hiszen jövő év tavaszán, április negyedikén, a felszabadulás ünnepén kezd beömleni a Keleti főcsatornába a víz, a két csatornába együtt nagyjából mondva másodpercenként hatvan köbméter, percenként, egy perc alatt 3600 köbméter, egy nap alatt 5.184.000 köbméter víz zúdul lea főcsatornákon, árad széjjel a mellékcsatornákba, onnan a földekre... Kereken 13.000 katasztráls holdnyi területen lesz víztárolás különböző helyeken. De ez se csak pusztán olyan víz lesz, ami várakozik arra, hogy ahol kell majd felhasználják, hanem haltenyésztés folyik majd benne! • Egy hold tógazdaság jóval több tiszta hasznot hoz a haltenyésztésben, mint a jó búzatermő föld — s mindez a legrosszabb szikesen, mocsaras helyen, ahol másként semmi hasznot nem adna a föld, vagy csak valamit. Villamosított hajójáratok, villamosított mezőgazdaság, ezzel foglalkoznak itt, ebben a hivatalban. S mindez nem majd, valamikor történik meg, hanem máris történik a szemünk láttára. Az előmunkálatok megkezdődtek nemcsak főcsatornákban és víztárolókban, hanem kint, a falvakban és a termelőszövetkezetekben is. A megyei tanács tervosztálya szorosan együttműködik a kutatóintézettel, ami kint van Pallag-pusztán a Nagyerdő tisztásain. Itt is jártam már persze, itt láttam az őszön azt a csodálatos tengerit, amit az itteni kutatók egyszerűen csak silótengerinek hívnak, s amit nem keresztelnek el valamilyen igényesebb és büszkébb névre, hiába sürgetem őket. Ez az a tengeri, ami egy magról hat-tizenkét szárat hajt, s megannyi száron kifejlett, szép cső van, a szárak a földtől kezdve egészen a bokrétáig dúsan leveleznek. Annyi takarmányt ad, mint a jó lucerna holdanként, s ráadásul tavaly az aszályban is megadott harminc, harminckét mázsát holdanként. Itt láttam az Agnes-krumplit, amely a szárazság ellenére százötven mázsát ígért holdanként, s mire felásták, többet adott kétszáz má- zsánál. De most mégse erről beszélgetünk Dőry professzor szobájában hárman, Szakácsi Jánossal, meg Dőry professzorral, hanem itt is az újat keresem, ami azóta történt, mióta nem jártam itt. Persze új a tegnapi is, hiszen a dolgok egymásba folynak, egymásból következnek, éppen azért Szakácsi János emigyen beszél: — A kutatóintézetnek jelen pillanatban legnagyobb feladata, hogy a falvak, termelőszövetkezetek népét előkészítse a vízgazdálkodásra. Ami nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek látszik. Készen kell lennie az emberekben az öntözés gondolatának, mire a főcsatornákba kezd ömleni a víz. Már most szükséges, hogy az emberek öntözéses gazdálkodást kezdjenek mindenhol, ahol csak lehet. Ezt különben Rákosi elvtárs olyan világosanmegfogalmazta egyik beszédében. Van, ahol könynyebben boldogulunk, van, ahol nehezebben. Embere és értelme válogatja. Ez az egyik. A másik feladat meg az, hogy mi már húsz év távlatában gondolkozunk, s ebbe a távlatba igyekszünk beállítani az emberek, termelőszövetkezetek gondolkozását is. Eddig az volt a helyzet, hogy a vezetőség megnézte nagyjából a földet, mi volt benne ebben az évben, ebből következtettek, hogy mi lesz benne jövendőre. De persze az ilyen módszerrel egyáltalán nem lehet kialakítani a füves vetésforgót, enélkül pedig modern mezőgazdálkodást folytatni nem lehet. Mi húsz évre előre akarjuk kidolgozni a tervet minden termelőszövetkezet birtokáral, hát ez most a nagy munkánk... Termelőszövetkezetek... Az öntözés.. Úgy hajlunk vissza ezekhez a kérdésekhez, hiszen csakugyan nagy, s döntő dologról van itten szó. Ezen az utamon hallottam egy emberről, egy gépészről, Német Istvánról, akit Sárrétudvariba küldött ki a hortobágyi öntözővállalatt azzal a megbízással, hogy beszélje rá az öntözésre az ottlévő Új Élet termelőszövetkezetet A múlt évben történt ez, a legnagyobb szárazság idején, s Német István beszélt, érvelt, agitált, az egyetlen erőgép, amit kivitt vízkiemelésre, a csatorna partján várakozott. — Most akart öntözni az elvtárs, most? — szörnyűködtek az emberek és kezükkel a lesült határba kaszáltak. Ami azt jelenti, hogy vége van már itt mindennek. — Itt van ez a darab lóhere, öntözzük meg! — ajánlgatta Német István szelíden. — Ezt, megöntözni? Hiszen kiégett már ennek a lelke is! — s nem fogtak hozzá, hogy öntözzenek. Német István beállította a gépet, megigazgatta a csatornákat, csöveket, s elkezdett ömleni a víz a lóhereföldre. Senki nem ment feléje sem, egymaga jártatta a gépet, egyengette egy szál kapával a víz, széjjelterülő útját és néhány nap alatt megtörtént a «csoda». A lóhere elébb kizöldült, aztán nőni kezdett, bokrosodni, s hamarosan kaszálni kellett és gyorsan forgatni, gyűjteni, olyan forróság járt állandóan, mintha száz nap sütne az égen, de az «Uj Élet» ettől kezdve állandóan kaszált, forgatott, gyűjtött, boglyázott, s mire beállott az idő, elképesztő mennyiségű takarmánya lett az Uj Életnek. De én búcsúzom a kutatóintézet tudósaitól, ha nem is sok időre, legalább addig, amíg megint valami pompás és szél» dolgot nem tudok feljegyezni köztük. SZABAD NÉP -----------------------■ • ■----------------------- Nehru nyilatkozata a Burmában garázdálkodó Kuomintang-csapatokról Delhi, március 31. (TASZSZ) Amint az «Indiai Tájékoztató Iroda» jelenti, Nehru miniszterelnök március 28-án a sajtó képviselőivel folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy India nagy mértékben támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetében Burma panaszát amiatt, hogy Burma területén Kuomintang-csapatok tartózkodnak. A «Press Trust of India» hírügynökség jelentése szerint Nehru kijelentette, hogy a Kuomintang-csapatoknak egyáltalában nincs joguk Burma területén tartózkodni. A burmai kormány a legutóbbi két év alatt — tette hozzá Nehru — tájékoztatta Indiát a Kuomintang-csapatok cselekményeiről Burma területén, amelyek nyugtalanságot okoztak a burmai kormánynak. Nehru ai Kuomintang-csapatoknak küldött fegyver- és lőszerszállítmányokra vonatkozó kérdésre válaszolva, kijelentette, hogy amint a burmai kormány panasza rámutatott, a Kuomintang-csapatok nyilvánvalóan Tajvanról kapnak fegyvert és lőszert, valószínűleg Thaiföldön át ★ Rangunt jelentések szerint a «Nation» című lapközli a burmai csapatokkal március 25-én történt összetűzés során elesett Kuomintiang-katonák között talált három amerikaiholttestének fényképét. A lap jelentése szerint az amerikaiaknál talált okmányok, jegyzetfüzetek és fényképfelvételek bizonyítják, hogy kiképzőként szolgáltak Li Mi tábornok Csang Kai-sek-féle bandájánál. A lap közli az amerikaiak nevét is. A három amerikai: Spellmayer, Sayner és Lothar. A lap rámutat, hogy az amerikaiaknál talált jegyzetfüzetekben több newyorki és washingtoni cím olvasható. A «Nation» kiemeli, hogy a három amerikai aknavető-, ■golyöszóró- és puska szakértő volt és a Csang Kai-sek-féle csapatok visszavonulása során esett el a burmai kormánycsapatok golyóitól. KJ. Vorosilov beszéde a Szovjetunió haditengerészeti erői kitüntetett tengernagyai, tábornokai és tisztjei előtt Moszkva, március 31. (TASZSZ) K J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke március 28-án érdemrendeket és érdemérmeket nyújtott át tengernagyok, tábornokok és tisztek nagy csoportjának, akiket a Szovjetunió haditengerészeti erőinél töltött sokévi és kiváló szolgálatukért tüntettek ki. Lenin-rendet kapott B. D. Kosztigov ellentengernagy, V. I. Orlov ellentengernagy, M. K. Nyikolszkij tüzérségi vezérőrnagy és mások. Vörös Zászló-renddel tüntették ki V. A. Fokin altengernagyot, B. M. Balev ellentengernagyot, D. V. Kornyijenko vezérőrnagyot és másokat. A kitüntetettek nevében felszólalt V. A. Fokin altengernagy és M. V. Szoboljov elsőosztályú kapitány. K. J. Vorosilov az érdemrendek és érdemérmek átadása után rövid beszédet intézett a kitüntetettekhez. — A szovjet kormány és a kommunista párt — mondotta K. J. Vorosilov — buzdítja a szovjet emberek becsületes munkáját, s energiájukét a szocialista állam további felvirágoztatására és hatalmának minden irányú megerősítésére irányítja. — Teljesítve országunkban a kommunista társadalom építésének hatalmas, feladatait, állandóan erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy fenntartsuk az egész világ békéjét. Joszif Visszárionovics Sztálin, temetésének napján a gyászgyűlésen G. M. Malenkov, L. P. Berija és V. M. Molotov elvtársak felszólalásaikban kiemelték, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány külpolitikája a béke és a nemzetközi együttműködés lenini-sztátus politikája, a népek közötti béke fenntartásánnak és megszilárdításának politikája, az új háború előkészítése és kirobbantása elleni harc politikája. — Önök azokban a napokban kapnak kitüntetést — mondotta K- J. Vorosilov —amikor mindannyian mélységes fájdalmat érzünk Sztálin elvtárs, nagy vezérünk és tanítónk halála miatt. Ezt a fájdalmat azonban hatalmas alkotóerővé kell változtatnunk, hogy Leninnek és Sztálinnak, vezéreinknek útmutatásai sikeresen megvalósuljanak. Jobban, lelkiismeretesebben kell dolgoznunk, hogy még nagyobb sikerekkel vigyük előre Lenin—Sztálin hathatatlan ügyét. — A Szovjet Haditengerészetnek az a feladata, hogy védelmezze a Szovjetunió tengeri határait. Tengerünk sok van, tengeri határunk rendkívül hosszú és biztosítanunk kell védelmét teljes hosszúságában. Flottánk jelenleg nagyszerű hadihajókkal rendelkezik. Az önök feladata, hogy állandóan tanulmányozzák és elsajátítsák az elsőrendű technikát, állhatatosan magukévá tegyék a sztálini haditudományt, harcoljanak a flotta mintaszerű fegyelméért, magasrendű erkölcsi szellemre neveljék a személyi állományt, a haditengerészekbe lelkes hazafiságot, a flotta, hajóik és a haditengerész-hivatás iránti szeretetet oltsanak. K. J. Vorosilov befejezésül szívélyesen üdvözölte a kitüntetetteket és új sikereket kívánt nekik a Szovjetunió haditengerészeti erőinek erősítése terén. Hollandia új nagykövete átnyújtotta megbízólevelét K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkva, március 31. (TASZSZ) Március 30-án a Kremlben K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta E. Teixeira de Mattost, Hollandia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét a Szovjetunióban, aki átnyújtotta megbízólevelét. A nagykövetet D. De Roo van Alderverelt nagykövetségi tanácsos, L. I. Hudgart másodtitkár, K. H. G. Witt harmadtitkár kísérte, akiket a nagykövet bemutatott K. J. Vorosilovnak. A megbízólevél átnyújtásánál jelen volt B. F. Podcerob, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, N. Al. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, A. G. Kulazsenkov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokoll-osztályánaik vezetője, M. G. Szergejev, a Szovjetunió külügyminisztériuma első európai osztályának megbízott vezetője. A megbízólevél átnyújtásakor K. J. Vorosilov és E. Teixeira de Martos beszédet mondott. E. Teixeira de Martos részvétét fejezte ki a szovjet népet ért nagy veszteség. J. V. Sztálin generalisszimusz halála alkalmából. A nagykövet kijelentette, hogy minden erejéből támogatni és erősíteni igyekszik a jó kapcsolatokat Hollandia és a Szovjetunió között és felvirágzást kívánt az szovjet népnek K. J. Vorosilov köszönetet mondott E. Teixeira de Mattos úrnak J. V. Sztálin generalisszimusz elhunyta alkalmából kifejezett részvétéért és kijelentette, hogy a szovjet kormány, amely állandóan a béke és az összes népek közötti barátság politikáját folytatja, teljes mértékben támogatja a nagykövetnek Hollandia és a Szovjetunió közötti jó kapcsolatok fenntartására és megerősítésére irányuló tevékenységét, K. J. Vorosilov befejezésül boldogságot kívánt Hollandia népének A megbízólevél átnyújtása és a beszédek után K. J. Vorosilov beszélgetést folytatott E. Teixeira de Mattosszal. A beszélgetésben résztvett B. F. Podcerob. A Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának nyolcadik teljes ülése Varsó, március 31. (PAP) Március 28.-án Varsóban összeült a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának 8. teljes ülése. A teljes ülés részvevőiegyperces néma csönddel emlékeztek meg Joszif Visszárionovics Sztálinról, a munkásosztály és az egész haladó emberiség zseniális vezéréről és tanítójáról, valamint Klement Gottwaldról, Csehszlovákia népeinek nagy vezéréről. A teljes ülés meghallgatta Boleslaw Bierutnak, a LengyelEgyesült Munkáspárt központi bizottsága elnökének «Sztálin elvtárs halhatatlan tanítása fegyver a párt és a nemzeti front további megerősítéséért folyó harcban» című beszámolóját. A beszámolót vita követte, majd a központi bizottság teljes ülése egyhangúlag elhatározta, hogy Boleslaw Berot elvtárs beszámolóját vezérfonalnak kell tekinteni az egész párt, minden pártszerv és pártszervezet munkájában. A központi bizottság teljes ülése ezután szervezeti kérdéseket tárgyalt meg. A teljes ülés Edmund Pszczólkowskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizott- sága eddigi póttagját a központi bizottság tagjává és ezzel egyidejűleg a központi bizottság szervezési bizottságának titkárává választotta. A központi bizottság teljes ülése a központi bizottság tagjává választotta Tadeusz Gedet, a minisztertanács elnökhelyettesét. Magyar szakszervezeti sensztétség érkezett Moszkvába Moszkva, március 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának meghívására magyar szakszervezeti küldöttség érkezett Moszkvába Török Istvánnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárának vezetésével. A küldöttséget a kievi pályaudvaron a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának felelős munkatársai fogadták.