Szabad Nép, 1953. június (11. évfolyam, 152-181. szám)
1953-06-20 / 171. szám
! Alekszej Szurkov: Szüntessék meg a hidegháborút, oldják meg tárgyalások útján a vitás kérdéseket Kedves barátaim és elvtársaim! A Béke-Világtanács budapesti ülésszakán megjelent szovjet küldöttség engem részesített abban a nagy megtiszteltetésben, hogy üdvözöljem önöket, a népi Magyarország gyönyörű fővárosának lakosait, a kétszázmilliós szovjet nép nevében, amely ideküldött bennünket, hogy kifejezésre juttassuk a békébe és a népek közötti barátságba vetett megingathatatlan akaratát. Valamennyi ország küldöttségeivel együtt szívből jövő köszönetet mondunk önöknek és az önök társadalmi szervezeteinek azért az örömteljes fogadtatásért, azért a melegségért és szeretésért, amelyben az önök földjén és az önök fővárosában részesítenek bennünket. Ezekben a napokban szemtanúi vagyunk sok olyan beszédes jelenségnek, amely arról tanúskodik, hogy a népi Magyarország dolgozói tevékenyen hozzá akarnak járulni a béke és a népek közti barátság ügyéhez. Budapesten már ötödik napja tart a Béke-Világtanács ülésszaka. Az ülésszak részvevői, akik a világ minden részéből, még a legtávolabbi helyekről is ideutaztak, ismét megmutatták, milyen hatalmas egységben forrottak a békéért folyó harc zászlaja alatt. Mi különböző osztályokhoz, nemzetekhez és fajokhoz tartozó, különböző meggyőződésű és vallású emberek, egységesek vagyunk abban a törekvésben, hogy a világon megteremtsük a békét, a népek közti barátságot és bizalmat. Ezen az ülésszakon az összes országok kormányai felé különös erővel hangzik az a követelés, hogy anemzetközi feszültséget az összes vitás kérdésekben való tárgyalások útján kell feloldani. Ezen az ülésszakon különös erővel hangzik az a felhívás, hogy szüntessék meg a kimerítő hidegháborút, állítsák helyre a széleskörű, s minden nép számára gyümölcsöző gazdasági, kulturális, tudományos kapcsolatokat és tapasztalatcserét. A szovjet békeharcosok megbíztak bennünket, hogy ezen az ülésszakon támogassunk minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a háború veszélyének kiküszöbölésére irányul. Tudjuk, hogy a jóakaratú emberek ugyanilyen megbízást adtak a mostani ülésszakon részvevő minden küldöttnek. Tudjuk, hogy önök, Magyarország dolgozói, akik sikeresen megteremtették országukban az új társadalmi rendet, békében akarnak élni az összes népekkel és nyugodtan akarják aratni a békés alkotó munka gyümölcseit. Teljes szívünkből kívánunk önöknek, a magyar főváros lakosainak, az egész dolgozó magyar népnek új, nagyszerű munkasikereket, amelyek erősítik az önök népének békés politikáját. Éljen a tehetséges, munkaszerető, szabadságszerető és békeszerető magyar nép! Éljen a béke híveinek nagy, az egész világot átfogó barátsága! Éljen az örök béke az egész világon! Alekszej Szurkov beszédét ismét és ismét megszakította Budapest dolgozóinak forró ünneplése. Virágokkal szaladtak az emelvényhez, éltették a világ békemozgalmának élenjáró harcosát, a szovjet népet, s a magyar és szovjet nép soha el nem múló, erős barátságát. Ezután Li Te-csuan, a Kínai Vöröskereszt elnöke, a Kínai Nőszövetség alelnöke mondott beszédet. ) Han Szer Ja: békohakosoknak minden győzelem mi sín még szorosabban kell lümöi-ülinek, új sikerek elérésére agaratataim, waves elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy átadjam önöknek a koreai nép forró, baráti üdvözletét._ A Béke-Világtanács negyedik, budapesti ülése a magyar kormány szerető gondoskodása és a magyar nép szüntelen támogatása közepette teljesíti feladatát. A tanácskozásokon a népek közötti megértés és barátság szelleme nagyszerű eredményeket biztosít. A világ népeinek békevágya és a békeharc arra irányul, hogy végre végetvessenek a koreai véres tragédiának. A közeljövőben megkötésre kerülő fegyverszüneti egyezmény hatalmas győzelem, egyben első lépés lesz a nemzetközi problémák békés megoldásának útján. De hiba volna azt gondolnunk, hogy a fegyverszüneti egyezmény megkötése egyszers mindenkorra megszünteti a háború veszélyét. Bár a panmindzsoni tárgyalások súlyos sebet ejtettek a háborús gyújtogatókon és nagy vereséget mértek rájuk, mégis számolnunk kell az új háború továbbra is fennmaradó tűzfészkeivel. Mi, békeharcosok sohasem elégedhetünk meg már elért eredményeinkkel és nem pihenhetünk meg babérainkon. Minden győzelem után még szorosabban kell tömörülnünk új sikerek elérésére. A Magyar Népköztársaság polgárainak, mint a világ minden békeharcosának harc programmja, oldjuk meg a vitás nemzetközi kérdéseket az együttműködés szellemében, biztosítsuk a világon a tartós békét minden nemzet szabadságát és függetlenségét. A § i ö 1 f f n Ruszu-X/ll amlonjo/« IliiJnn.-I.' 1 L sere elutaztam, a koreai nép megkért engem, hogy adjam át a magyar népnek forró testvéri üdvözletünket, megbonthatatlan barátságunk fényes tanújelét. A koreai nép jól ismeri, szereti a magyar nép bölcs vezérét, Rákosi elvtársat, édes testvérének érzi a dolgozó magyar népet, amely sikeresen halad előre a szocializmus útján. A koreai nép nagyra becsüli azt a támogatást és a szolidaritást, amelyet a magyar kép különböző formában kifejezésre juttatott. A koreai nép hálás a magyar orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak, akik éjtnappallá téve, önfeláldozóan gyógyítják a sebesülteket. Budapesti tartózkodásom alatt meglátogattam a koreai gyermekek Kim Ir Szetiiskoláját. Ezeket a gyermekeket a magyar nép szerető atyai gondoskodással veszi körül és meggyógyítja háború ütötte sebeiket. Hálásan számoltak be az önök meleg gondoskodásáról. Úgy érzik, hogy a magyar nép között szülőkre, testvérekre, barátokra találtak. Ha hazatérek, népemnek beszámolok erről is. Úgy érzem, hogy ez az iskola igaz jelképe népeink megbonthatatlan barátságának. Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága! Éljen Rákosi elvtárs, a magyar nép szeretett vezére! Ezután Gabriel d’Arboussier mondott beszédet. Fővárosunk népe most Afrika békéért és szabadságért harcoló népei felé küldte forró, testvéri üdvözletét. Gabriel d'Arboussier: Afrika népeinek forró üdvözlét hozom Jrákosi népének ... Kedves barátaim! Nemsokára három éve lesz, hogy egy napsütéses szeptemberi reggelen repülőgépen a Duna fölött szállva, ott-ott felismertem a kukoricaföldeket és a már learatott kőlest, s azon kaptam rajta magam, hogy arról álmodozom: nagy modern város támadt a nagy Nigger-folyó partján, mely szudáni szülővárosom földjét öntözi. Az a fogadtatás, melyben földet érve részesültem, mintegy valóra váltotta álmomat. Budapesten valóban otthon éreztem magamt. Három évvel később, most, ugyanez a szeretetteljes melegség fogadott. Ez ismét arra késztet, hogy úgy érezzem magam, mint aki hosszú útról tér haza, otthonába, melyet éppen berendezkedés közben hagyott el. Türelmetlenül kezdtem kérdezősködni: «Hát a Sztálin-híddal mi van?» — De hiszen elkészült. «És az úttörővasút?» — Ő annak már több új állomása is van. — Látta, hogy mennyire megváltoztak földjeink? Nézze meg az új Népstadiont... igen, kedves barátaim, boldogan láttam viszont ezt az új Magyarországot, mely kiharcolta szabadságát, küzd a békéért és a népek testvériségéért. Éppen ezért afrikai pásztornépeink és földművelőink, munkásaink és parasztjaink nevében, Afrika még bilincsbe vert és szabadságukért harcoló népeinek nevében, a füves pusztaságok népeinek nevében, az erdők és sivatagok népeink, Ke- Oya, Transzval, Kongó és Szenegál, az Aranypart és az Elefántcsontpart, a Bessiöböl és a Guineai-partvidék népeinek nevében tiszta szívből forró üdvözletet hozok Dózsa és Rákóczi népének, Petőfi és Kossuth népének, Rákosi népének, mely jövőjét építi úgy, ahogy Petőfi mondotta- «En lésedet köszöntelek, Te a beteg Emberiségnek orvosa, jövendő!» Igen, minden hazug propaganda ellenére, Afrika népei igenis tudják, mi történik a világban, de különösen azokban az országokban, ahol a népek kezükbe vették a sorsukat: a Szovjetunióban, Kínában, Lengyelországban és Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában vagy Magyarországon. Tudják, hogy az önök népei békében akarnak élni a világ minden népével, hogy ugyanúgy a boldog és testvéri életre áhítoznak, ahogyan a mieink áhítoznak a szabadságra és a népek összetartására Még egyszer köszönöm tiszta szívemből Afrika népeinek nevében azt a fogadtatást, amelyben itt részesítettek, valamint a magyar nép fáradhatatlan harcát a békéért. Gabriel d’Arboussier beszéde végén magyarul kiáltotta: Éljen Magyarország! Éljen a béke! , « Világbéke ,követel, Magyarország vendégeit» — kiáltják ismét és ismét, s percekig tart, míg újabb szónok léphet az emelvényre. Monica Felton, angol írónő szól a gyülő részvevőihez. SZABAD NÉP Felejthetetlen béke-nagygyűlés a Kossuth Lajos téren «Éljen a bike!» — visszhangzott tíz- és tízezer ember ajkán a kiáltás. Magasba emelték, lengették a piros-fehér-zöld és kék színű zászlókat, kendőkkel, virágokkal integettek, hosszú percekig nem akart szűnni az ünneplés. Forró szeretettel köszöntötte fővárosunk népe a békéért harcoló francia dolgozókat, s képviselőjüket, a világ békemozgalmának kiváló harcosát, szeretett vendégünket, Jean Lafitte-ot. Amikor elült az ünneplés, az elnök bejelentette: Alekszej Szurkov, Sztálin-díjas szovjet költő következik szólásra. A hatalmas téren viharzott a lelkesedés. «Szovjet-magyar barátság!» — kiáltotta a tömeg s a szülni nem akaró tapsorkán csak Alekszej Szurkov hangjának hallatára csendesedett el. Kedves barátaim! Nagy boldogság számomra, hogy idejöhettem, üdvözölni önöket. Üdvözölni és köszönetet hozni. Elhoztam százezernyi angol férfi és nő üdvözletét, akik tevékenyen munkálkodnak, hogy erősítsék a barátságot, és a megértést a világ valamennyi népe között. És külön elhoztam a Béke-Világtanács ülésén részvevő angol delegáció tagjainak személyes köszönetét, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy tapasztalhatták az önök vendégszeretetének melegét, s ennek a csodálatos városnak vidám és bizakodó szépségét. Igen, Budapest csodálatos. Nemcsak szép utcái és történelmi épületei teszik azzá. Ami ennél is csodálatosabb, az a város népe, az új életnek és boldogságnak az az érzése, amellyel lépten-nyomon találkozunk, a békének és barátságnak az a szelleme, amely a legkisebb mindennapi érintkezés alkalmával is eláraszt bennünket. Kedden este, amikor a világ minden részéből ideérkezett küldöttek összegyűltek az Operaházban — zenében, énekben, s ragyogó népi táncokban láthattuk, hallhattuk a magyar nép művészetének legnagyszerűbb megnyilvánulásait. Mindez annyira telve volt örömmel, hogy mi, akik figyelő szemekkel ültünk a nézőtéren, úgy éreztük, a felszabadulás és a béke jelentősége itt teljes és mély kifejezésre talált. Amint ott ültem, gondolataim fél világon át a béke és felszabadulás másfajta táncai felé szálltak — azok felé, amelyeket tavaly szeptemberben láttam Koreában. Az a kitüntetés ért, hogy rövid ideig ott élhettem a hős koreai nép körében. A pincékben, amelyek az egykor oly szép Phenjan egyedüli maradványai. Emlékszem, hogyan ültem akkor egy földalatti színházban. Künn, felettünk bombák rázták a földet é s mi Korea lányait és fiatal asszonyait néztük, akik a reménységről,a békéről, az élet és az emberiség szeretetéről daloltak nekünk. És most, amikor végre végéhez közeledik a mészárlás és rombolás , a békére gondolni elsősorban annyi, mint Koreára gondolni. Szeretettel, csodálattal és hálával fordulunk a koreai nép felé, amely a szabadságért és igazságért vívott harcával nemcsak a maga nemzeti szabadságáért, hanem a földkerekség valamennyi békeszerető népének szabadságáért !s. küzd.OB- Gondolataink elszállnak Vietnam, Malajföld, Kenya népe felé is. Minden nép fele, amely ma nemzeti függetlenségéért harcol, azért a jogáért, hogy életét a maga akarata szerint rendezze be. De nem elég,, ha gondolunk rájuk és jókívánságokkal fordulunk feléjük. Valamenynyien — Magyarország népe és az én ailg°l_ népem is — adósai vagyunk az emberiségnek és_ a jövőnek. Mindannyian a magunk módján és adott körülményeink között harcolhatunk, s így is kell, hogy harcoljunk a béke diadaláért az egész világon. És most, amikor az ég friss reménységtől ragyog, erőfeszítéseinket nem enyhítenünk kell , hanem megkettőznünk. Még mindig sok nehézséget kell legyőznünk. Sok félreértést kell tisztáznunk, mielőtt a világ népei megteremthetnék a nemzetek igazi családját. Olyan nemzetekét, amelyek békében és egyetértésben élnek, amelyek nézeteltéréseiket nem napalmmal és a legpusztítóbb robbanóanyagokkal «oldják meg», hanem észszerű eszmecserével. Az a micélunk, hogy megalkossuk a nemzetek igazi családját, hogy mindegyikük a maga sajátos életmódja szerint békében, biztonságban élhessen — szabadon a háború borzalmaitól. Ezért gyűltünk itt össze Budapesten. Ezzel a hatalmas — és az eddiginél is szilárdabb célkitűzéssel térünk vissza hazánkba, hogy fáradhatatlanabbul, mint valaha, tovább dolgozzunk a holnap boldogságáért, az egész emberiség boldogságáért. Monica Felton szavait lelkes ünnepléssel fogadták fővárosunk dolgozói, s szerető üdvözletüket küldték az angol békeharcosoknak. Ezután Maris Freeman amerikai békeharcos mondott beszédet. Monica Felton: Mest kell kettőznünk erőfeszítéseinket a békéért Li Te-csuan: A békés megegyezés győzedelmeskedni fog a fegyveres erőszak felett Kedves elvtársak, kedves barátaink! Magyarország a béketábor egyik szilárd és erős bástyája. Midőn a Béke-Világtanács sikeres tanácskozását tartja Budapesten , szívből jövő köszönetet mondunk a magyar nép lelkes támogatásáért és a meleg fogadtatásért. Engedjék meg, hogy a kínai nép nevében őszinte tiszteletünket fejezzük ki a szocializmus felé haladó, a békés építés ügyéért odaadóan dolgozó és hatalmas eredményeket felmutató magyar nép és vezére, Rákosi Mátyás iránt. Kína és Magyarország több mint 10 ezer kilométer távolságra van egymástól, mégis testvéri szeretet fűz össze bennünket. Közös harcunkban, a békeharcban szorosan tömörülünk idősebb testvérünk, a szovjet nép köré. Kedves elvtársak és barátaink! Megvan a lehetőség arra, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások sikeresen fognak végződni. Ott a béke fénye kezd már világítani. Ezt a kínai és a koreai nép véres áldozatok árán, a világ népes békeakaratának segítségével érte el. Ez a mi hatalmas békemozgalmunk gyümölcse. A háborút akarók azon mesterkednek, hogy folytassák a pusztítást. Mint sötét felhő, a napot akarják eltakarni az emberek elől. Szilárd meggyőződésünk, hogy a népek egységes erejének és a világ közvéleményének nyomása alatt a békés megegyezés győzedelmeskedni fog a fegyveres erőszak felett. Éljen a kínai és magyar nép megbonthatatlan barátsága! Éljen Rákosi elvtárs, a magyar nép vezére! Éljen a világ népeinek egysége! Éljen a béke győzelme! Fergeteges, lelkes tapssal, zászlólengetéssel, éljenzéssel tüntettek a nagygyűlés részvevői a világ népeinek egysége, a békéért harcoló dépek testvérisége mellett. Éltették a nagy kínai népet, s szeretett vezérét Mao Ce-tungot. Li Te-csuan után Hon Sze- Ja, a Koreai Békebizottság elnöke lépett a mikrofon elé. «Békét, békét Koreának!» — kiáltotta a teret elborító tömeg. Ez a lelkes ünneplés is megmutatta, mennyire együttérez népünk Korea h06 népével. Mary Freeman: Az amerikai békeharcosok veletek együtt kiáltják le a háborúval Kedves barátaim! A nemzetközi barátság és béke szellemében találkozunk itt ma Budapesten. A békének abban a szellemében, amelyet a szél szerte visz, mint a virágmagvakat, s az egész világon megtermi az emberiség reményét, a biztos és boldog jövőt az eljövendő nemzedékek számára. Azoknak a szellemében találkozunk, akik tudásukat az egész emberiség javára fordítják. Földünk művészeinek szellemében, akiknek költészete és dalai arra lelkesítik az emberiséget, hogy szeressék és becsüljék meg minden felebarátjukat, akár szomszédok, akár ezer mérföldnyire élnek egymástól. Mivel az az ország, ahol ma találkozunk, a béke földje, itt visszhangozzuk azoknak a soha el nem némuló szavát, akik ugyan nem hagyhatták el hazámat, de kezüket örök barátságban és egységben nyújtják felénk az óceánokon át. A hős Rosenberg-házaspár nevében beszélek, akik még ma is halálukat várják a Sing Sing-fegyházban, mert síkraszálltak a béke, politikai szabadság és gazdasági biztonság eszméiért önmaguk és minden amerikai számára. Szeretett nagy békeharcosunk, Paul Robeson nevében beszélek, aki az egész világ egyik legnagyobb művésze és egy elnyomott nép vezetője. Robeson nem hagyhatja el hazáját, nem üdvözölheti testvéreit, akik ott élnek mindenütt a világon, ahol csak emberek békére és szabadságra áhítoznak és ahol a béke és szabadság levegőjét szívják. Legkiválóbb békeharcosaink nem hagyhatják el ma Amerika partjait. Nem találkozhatnak azokkal, akik véget akarnak vetni a háborúnak és elnyomásnak. És azok a hősök, férfiak és nők, akik a világ szabadságmozgalmait vezetik, nem léphetnek hazám földjére. Az amerikai mccarthok és mccarranok, akiknek fajtája az Egyesült Államok alapítása óta elnyomta népemet, ma a világ többi része fölötti hatalmat akarják megkaparintani. De, bár megszentségtelenítik és el akarják pusztítani azt a szabadságeszményt, amelyre Amerikát alapították, az amerikai nép, amelynek, számára drága a szabadság, meg fogja hiúsítani szándékaikat. Egyre növekszik azoknak a száma, akik ennek a háborúnak és minden háborúnak és a szabadságjogok elnyomásának a megszüntetését követelik. Csatlakozunk a világ szabad millióihoz és azokhoz a milliókhoz, akik ma, elkerülhetetlenül bekövetkező felszabadulásukért harcolnak. Barátaink, veletek együtt kiáltjuk: Le a háborúval! Éljenek a hős békeharcosok! Mary Freeman beszédét sokszor szakította félbe a gyűlés részvevőinek lelkes tapsa. «Éljenek a hős békeharcosok!» «Éljen a népek közötti béke!» — kiáltások hangzottak a tömegben. Majd az elnöklő Andics Erzsébet bejelentette: Onkernath Thakore énekművész és Anil Biswas indiai zeneszerző, az indiai küldöttség tagjai békedalt adnak elő. Az imjini licki táncosok üdvözltte Az ének előtt Memichand Kashivva kongresszusi párti képviselő, a dzsajpuri parlament tagja a következő üdvözletét tolmácsolta: Az indiai delegáció, 19 tagja nevében meleg szeretettel üdvözlöm ezt a nagygyűlést. Delegációnk biztosítja ennek a gyönyörű városnak a lakosságát, hogy India népe jobban kívánja a békét, mint bármi mást a világon. India nem hagyja magát belekényszeríteni egyetlen imperialista hatalom háborús terveibe sem. Ez a hatalmas nagygyűlés döntő bizonyítéka annak, hogy a magyar nép is el van szánva arra, hogy teljes szívvel harcoljon a békéért. Engedjék meg, hogy meleg és mély szeretetünkről biztosítsam önöket a magyar nép iránt és hogy kifejezzem csodálatunkat azok felett a hatalmas eredmények felett, amelyeket a magyar nép az élet minden területén elért. Felcsendült a dal. A százezres tömeg lélegzetvisszafojtva hallgatta egy távoli, elnyomott nép békevágyának őszinte, megrázó erejű kifejezését. Elhangzottak a dal utolsó akkordjai: néhány másodpercig csend ült a téren, s azután egyszerre, elemi erővel tört fel százezer torokból a kiáltás: «Világbékét akarunk!» Magasra emelkedtek a fehér galambokkal díszített táblák, a nemzetiszínű és égszínkék zászlók. Ezután Andics Erzsébet mondott záróbeszédet. a népi k **r**J«‘ képes majséklni a háborús gyujjtogatókat A magyar nép feszült figyelemmel kíséri a világtanács munkáját és tisztában van azzal, hogy annak határozatai a világ minden részén nagy ösztönzésül fognak szolgálni a becsületes emberek számára, bármilyen néphez, fajhoz, felekezethez, politikai irányzathoz tartozzanak. Ugyanakkor a magyar nép tisztában van azzal is, hogy a békemozgalom előtt még nehéz és küzdelmes út áll. A magyar nép tudja, hogy a béke ellenségei minden módon folytatni, akarják mesterkedéseiket. A magyar nép tudja, hogy a háborús gyújtogatókat megfékezni csak a népek ereje képes. A népek ereje a biztosítéka annak, hogy a remény A békenagygyűlés befejeződött, felcsendülnek a békeinduló hangjai. A hatalmas tömeg hosszan, forrón ünnepli meg a béke követeit; nemzeti szinti és kék zászlókat lengetnek az emberek, az elnöki emelvényről visszaintenek. Percekig tartó tapsok hullámai követik egymást. Vidám dalokat. Indulókat harsognak a hangszórók, amíg a vendégek lassan elindulnak a parlament lépcsőjéről az egymás mellé felsorakozott autóbuszok és gépkocsik felé. Az emberek hosszú sorban felállnak az út mellett, ahol a Béke-Világtanács tagjai elvonulnak. Mindenki látni akarja őket, mindannyian szeretnék megszorítani a kezüket, hogy köszönetet mondhassanak nekik a felejthetetlen szavakért, a sokáig emlékezetes másfél óráért. Egymásután üdvözik az előttük elhaladókat, köszöntésre lendülnek a karok, kendők lobognak, s fel-felharsan itt is, ott i is ahurráx-kiáltás és a taps. A tömött sorokból kiemelkedik egy-egy apja nyakában ülő jégek tavaszát a békeerőfeszítések gyümölcseinek beérése és dús aratása fogja követni. Ehhez azonban még sok erőfeszítésre, sok okosságra és kitartásra, fáradhatatlan felvilágosító munkára lesz szükség. Nem fér kétség ahhoz, hogy a világtanács meg fog felelni a hozzáfűzött várakozásoknak, s a nemzetközi békemozgalomnak világtörténelmi jelentőségű küzdelmét diadalra fogja vinni. A magyar nép sok sikert kíván a Béke-Világtanácsnak nagyszerű munkájához. Ígéri, hogy a békéért való küzdelmet továbbra is minden erejével támogatni fogja, hogy mindenütt ott lesz, ahol a béke ügyéért dolgozni és áldozni kell. Éljen a népek testvéri összefogása, éljen a béketárs ...» — hallatszanak a nevek, s a gyermekek is magasra emelik apró kezeiket, üdvözlik azokat, akik az ő életükért, szép jövőjükért harcolnak, akik ezer és tízezer kilométerről jöttek el Budapestre, hogy szót emeljenek a béke védelmében. Ahogy elhaladnak a hosszú, lelkes sor előtt,a küldöttek meg-megállnak egy pillanatra, hogy viszonozzák a forró üdvözléseket. Ki tudná megmondani, hány nyelven hangzik most az egy és ugyanazt jelentő, messzehangzó kiáltás: béke! Ezt a szót minden ember megérti, ez a szó jár körül a világon, hogy győzedelmeskedjen a népek között. A téren zeng az ének, táncba kezdenek. Egymásután indulnak az autóbuszok a térről, de az ünneplő tömeg csak akkor mozdul meg, amikor már az utolsó is elhaladt előttük. Még hosszan integetnek az autóbusz ablakai mögött látható boldog, mosolygó arcok felé, aztán elindul mindenki kisfiú, kislány, szüleik megmutatják nekik az hazafelé Budapest ,zsongó utcáin a béke elöttük elvonuló külföldi békeharcosokat: «Ön ügyéért hallatott szavak forróságával a szí- huo Mo-zso.... — «Az ott Luffitte elv-vében. Győzelmi jelentések a Béke- Világtanács ülésének Szovjet módszerek alkalmazásával teljesítette vállalását a Tiszavasvári Téglagyár kollektívája A Tiszavasvári Téglagyár dolgozói is jelentős felajánlásokat tettek a BVT tiszteletére. A prés dolgozói az elmúlt hónapban 3817 darab téglát gyártottak óránként. Azt vállalták, hogy ezt a teljesítményt óránként négyezerre emelik. Júniusban eddig 4305 darabra növelték a prés óránkénti""teljesítményét. A kemenceégetőbrigád azt vállalta, hogy légköbméterenként 44 téglát égetnek ki a kemencében. Az égetőbrigád a zuhanórendszerű szovjet gyorségetési módszerrel a vállalt 44 darab helyett már 46 darabot éget ki légköbméterenként. Nem feledkeznek meg az anyagtakarékosságról sem: a békeversenyben a többi között 138 mázsa szenet takarítottak meg gazdaságosabb égetéssel. A gyárban most kezdték meg egy új, korszerű kemence építését. Az ormospusztai bányászok kiváló eredményeket értek el a békeversenyben: június 19-én befejezték félévi tervüket. Megfogadták, hogy ebben a hónapban még 19.000 tonna szenet adnak terven felül. A Mátranováki Szénbánya Vállalat dolgozói is valóra váltották adott szavukat: június 19-én hajnalban befejezték féléves tervüket. Adamski Lőrinc, híres sztálinvárosi kőműves* brigádvezető a békeőrség sikeréért A sztálinvárosi technikumi negyed építke-* zésén dolgozik Adamski Lőrinc országos hírű sztahanovista brigádvezető. A héttagú brigádban öt fiatal van. A békeversenyben nagyszerű eredmények elérését tűzték célul: júniusban elvégzik hat szekció (épületrész) teljes szerkezeti falazását. Ehhez naponta negyven köbméternyi falat kell felhúzniok. A Béke-Világtanács ülése tiszteletére vállalt békeőrségen naponta 52—53 köbméter falat készítenek el. Pénteken hatvan köbméter fal felhúzását tűzték ki célul. Ilyen teljesítményt eddig még soha nem ért el a brigád, pedig az első helyet vívta ki magának az építkezésen. Pénteken hatalmas lendülettel dolgoztak. Délig már 292 százalékos teljesítményt értek el. Megígérték, hogy a Béke-Világtanács ülésének tiszteletére június végéig további 17.000 tonna szenet adnak terven felül a hazának. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt somsályi vállalata 11 nappal határidő előtt befejezte félévi tervét. A dolgozók most elhatározták: a hónap végéig 15.300 tonna szenet adnak terven felül népgazdaságunknak. A tormospusztai, a mátranováki és az ózdi siányászok Zelj Mrjetik félévi t érvüket A Béke-Világtanács péntek esti ülése Az ÉFEDOSZ-székház nagytermében pénteken este folytatta tanácskozásait a Béke- Világtanács. Az ülés Riccardo Lombardi, a BVT olasz tagjának elnökletével pontban fél nyolckor kezdte meg munkáját. Az elnökségben többek között helyet foglaltak: Eugenie Cotton, a BVT alelnöke, Isabelle Blume és Branca Fialho, a BVT irodájának tagjai, Joan Laffitte, a BVT főtitkára, Palame de Borsari, a BVT titkára és a BVT több tagja. A teremben meghívott vendégként jelen volt a főváros több kiváló dolgozója, valamint kulturális életünk számos ismert egyénisége. Elsőnek Reverend A. Saranankara There ceyloni békeharcos lépett,az emelvényre, akinek beszédét a jelenlévőkhosszas tapssal köszöntötték. Ezt követően Ihssam Dzsabiri szíriai békeharcos szólalt fel. A következő szónok M. Jacques Mitterand francia békeharcos volt, akinek beszédét többször szakította félbe a taps. Ezután J. Théodore Harris angol, majd Alfredi Amesti chilei békeharcos mondotta el beszédét. • Az ülés elnöke ezt követően I. Morgan aszszonynak, az amerikai békeharcosnak adta át a szót, akit J. Hamayne (Transzjordánia) követett az emelvényen. A jelenlévők lelkes tapsa többször szakította meg a következő felszólalók: M. Antonio Franco guatemalai és Abderrhaman Busama algíri békeharcos beszédét. A következő felszólaló Juszuf Helminek, az egyiptomi békeharcosok egyik bebörtönzött vezetőjének felesége volt. Az ülés részvevői meleg tapssal köszöntötték, majd beszéde végén felállva, hosszantartó tapssal fogadták szavait. A közel keleti országok békeharcosai közül többen személyesen is sok sikert kívántak az egyiptomi nép békeharcához. Ezután Bill Pearson újzélandi, majd Barrio Duque spanyol békeharcos lépett a mikrofonhoz. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után M. D. Siven finn békeharcos, majd Mexikó békeharcosai képviseletében dr. Salazar Mailen, az orvostudományi akadémia tagja szól a 11 fel. Ezután Rasid Maatuk libanoni küldött, majd a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében Jourdaine beszélt. Francis Bose francia lelkész, a BVT tagja után Jean Fonteyne, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének képviselője volt az ülés utolsó felszólalója. Ezután Branca Fialho, a BVT Irodájának tagja terjesztette be a Nemzetközi Békedíj jelöltjeit. A miaurikövi bélkiktusok Branca Fialho közölte, hogy a nemzetközi békedíjakat odaítélő bizottság 1952 december 10-én, 11 -én és 16-án Pierre Cot elnöklete alatt tartotta ülését. A bizottság tagjai voltak: Wanda Vasziljevszkaja, Mao Dun, Gabriel d’Arboussier, Jorge Amado, Hewlett Johnson, Arthur Lundquist, Jan Makarovsky professzor és Jara tábornok. A bizottság titkára Jorge Amado volt. Miután a 72 kitüntetésre javasoltat megvizsgálta — a bizottság javasolja a Béke Világtanácsnak, hogy a díjakat és aranyérmeket a következőknek ítélje oda: A Béke Tisztelet-díjat a bolgár költőnek és nemzeti hősnek, Vancarov Nikola Zsukovnak, aki elesett a nácik ellen vívott küzdelemben. A Nemzetközi Béke-díjat Paul Eluard francia költőnek a béke érdekében kifejtett költői munkásságáért és tevékenységéért. W. E. B. Du Bois északamerikai tudósnak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért. Martin Hellberg, Kurt ésJohanna Stern német filmrendezőknek «Az elítélt falu» című filmjükért. Halldor Eoljan Laxness, izlandi regényírónak, a béke szolgálatában kifejtett irodalmi munkásságáért. Leopoldo Mendez mexikói grafikusnak és munkatársainak, a béke ügyét szolgáló művészi munkájukért. Maik Raj Anand hindu regényírónak a békét szolgáló irodalmi munkásságáért. Valamennyi Nemzetközi Békedíj összegét egyenként kétmillióötszázezer frankban, állapították meg. Aranyérmeket: Jean Effel francia karikaturistának a béke ügyét szolgáló rajzaiért; Vitoslav Nezval csehszlovák költőnek «A béke dala» című költeményéért; James Aldridge angol regényírónak «A diplomata» című regényéért; Claudio Santoro brazil zeneszerzőnek «A szeretet és a béke dala» című szimfóniájáért; Maria Rosa Oliver argentin Irnnak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért; Tosikio Akamacsu és Hi Maruki japán festőknek «Az atombombázás jelenetei»-t bemutató képsorozatukért; Georges Salendre francia szobrásznak, a béke ügyének szolgálatában kifejtett művészi tevékenységéért; Bozorg Alavi iráni regényírónak«Nameha» című könyvéért; Csorvássy Stefán román szobrásznak «Koreaiak» című faszobráért; Carlos Augusto Leon venezuelai költőnek a békéről szóló verseiért; Luis Carlos Perez columbiai jogi doktornak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért; Vaino Aaltonen finn szobrásznak «A béke» című szobráért. Riccardo Lombardi elnök szavazásra tette fel a javaslatot, amelyet az ülés részvevői nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtak. Több más bejelentés után az elnöklő Riccardo Lombardi beterjesztette a Béke-Világtanács új tagjaiként javasoltak névsorát. Az ülés részvevői egyhangúlag elfogadták ezt a javaslatot is és lelkes tapssal ünnepelték a BVT új tagjait. Ezután Eugenie Cotton asszony ismertette a kulturális bizottság által kidolgozott felhívás szövegét. Befejezésül Riccardo Lombardi bejelentette, hogy a politikai bizottság szombaton reggel féltízkor ülést tart, utána pedig délelőtt 11 órakor a Béke Világtanács megtartja ünnepi záróülését. (MTI) * AZ INDIAI DALNOK Először egy furcsa alakú, roppant hangszert adnak előre. Sárga és barna, nyaka vékony, hosszú, szekrénye öblös kövér. Négy húr van rajta. Az indusok tamburának hívják — pontosan úgy, ahogy mi a régi házat hangszert, amelyen az igricek kísérték dalaikat, s amelyet más néven koboznak is neveztek. Szabásra is ugyanaz a hangszer, csakhogy ez jóval nagyobb, akkora, mint a bőgő. Olyan, mint egy különös madár, kézről kézre száll, s megül a mikrofon elött. Ami Biswas, ind zeneszerző, aki az éneket kísérni fogja, ujjai közé veszi a kis gyűrűalakú pengetőt. Most kilép Randit Onkernath Thakore, az énekes. Barnabőrű, idős férfi, szemüveget visel. Haja sűrű, hófehér csigákban hull le a vállára, ábrándos, sötétlángú szeme körül már a teret megtöltő áthatolhatatlan tömegen Százezer ember csitul el, figyel előre mozdulatlan, csak a szél verdesi a kék zászlókat: olyan most ez a soklobogójú, némán figyelő tömeg, mint egy szemlére felsorakozott, győzelemre induló hadsereg. A kísérő a húrba kap: pengő, elnyújtott, édes dallam száll fel ujjáról. Az énekes hangja felcsendül Valami remegés fut át a tömegen: miféle hang ez? Lehet-e ének egyszerre, ugyanabban a pillanatban, lágy, alvótag, mint a szerelmesek dal, és kemény, akár a harcosok csatakiáltása? Lehet-e egyazon hangon könyörögni és követelni, kérni és parancsolni? Láttál-e már pengét, keményre edzettet, mint az Othello tőre, vékonyat, hatékonyat, amely felvillan, s máris a szívet éri? A nagy indiai dalosok unokája énekel itt, az országház lépcsőjén, sokezer esztendős művészetében, akár a régi időkben, a szó, a dallam és a játék nem vált szét egyszerre érvel, egyszerre hat. Dalát, ősi módon, kezeinek árnyaltan kifejező gesztusaival kíséri. «Oh, földkerekség összes népei, együtt meneteljünk, egyazon hangon beszéljünk, egy aggyal gondolkozzunk, egy szívvel érezzünk» — száll az éneke, s karját messze széttárja, aztán lassan összezárja, mint aki a legdrágább nyár termését takarítja be, tenyerét föl-fölemeli, így szólongatja. * emeli magasba az emberi szíveket. «Együtt imádkozzunk, egyek tegyünk szellemben ■ és lélekben, együtt induljunk el a béke nyílt ügyéért». Kezét összekulcsolja, aztán kilöki, szeme vad lázban ég, százezernyi ember megrendülve nézi, hallgatja, micsoda ■ ,johász ez, amely zúg, akár a hegyi viha, szelet, homokot kavar, sziklát gördít, s erdőket tép ki tövestül, micsoda fohász ez, amely süvít, mint a tengeri orkán hegységet épít a vizekből, s gallyként töredez szét vitorlát-hajót!? «Mi, India népet azért könyörgünk, hogy a földkerekség minden népe elérje a boldogságot, dolgozzék minden ember a más javáért». Az ősz dalnok szivére ölel, ezt a sokaságot, oly naggyá nő akarja a világot akarja ő fogni, arcán, tekintetén a végtelenség varázsa. «Zúzzuk SZfe* mindenütt a gonoszságot». Két ökle hirtelen lecsap a magasból, éneke sikolt és va- ■ dől, döf és vág int annak, aki e rettentő kezek közé kerül! És most újra szétömlik a dallam, puhán, édesen repül a lassan elkonyuló sötétkék dunaparti ég alatt: az országház kupoláin körül galambok keringenek. «A legnagyobb boldogságot hozza meg nekünk a béke!» A lassú riplci madár halkan, kitárt szárnnyal a mélybe ereszkedik, a két tenyér egyazon ütemű verdeső süllyedése mutatja pályáját. Elhallgat, megáll, tágranyilt szemmel. Ősz hatostyáival a szél játszik. Még peng a tamhura, pengése lassan elhal. Csönd. Olyan döbbent, lenyűgöző csönd, mint amikor százezer ember hallgat. Idegen nyelven beszélt. Egyetlen szavát nem értettük. És mind a százezer megértette, hogy ez az indiai dalnok, egy háromszázhetvenötmilliós nép szenvedélyes vágyait hozta ide, a budapesti országház lépcsőjére. Egy sokat küzdött, nagy nép legszebb reményeit: India annyi ezer esztendő harcai, szolgasága után békére és szabadságra vágyik. A művész, a nagy alkotó, ide varázsolja népét a budapesti nép gyűlésére. Csönd. Csak a kék zászlók verdesnek, csak a galambok szárnya csattog a magasban. Karinthy Ferenc