Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)

1953-09-23 / 266. szám

SZERDA, 1953 SZEPTEMBER 23 Mit mutatott meg az angol szakszervezeti kongresszus? Szeptember 7—11-ig tartották a nagy­­britanniai szakszervezetek kongresszu­sát, amelyen a békemozgalom egyre növek­vő befolyásának reményteljes jelei voltak tapasztalhatók. A kongresszus több mint nyolcmillió szervezett dolgozó képviseletében elfogadott egy határozati javaslatot, am­­ely ezeket mondja­: «A kongresszus, forrón kívánva a békét az egész világon, azon a véleményen van, hogy N­agy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormány­főinek mielőbbi találkozója előmozdítaná ezt a célt. Éppen ezért felhívja a brit kormányt, tegye meg a szükséges lépéseket annak biz­tosítása érdekében, hogy egy ilyen találkozó minden további késedelem nélkül létrejöj­jön­. E határozattal az angol munkásosztály mozgalma komoly támogatást nyújtott a négyhatalmi tárgyalások és a világbéke ügyének. A határozatot egyhangúlag fogadták el és ez maga is nagyjelentőségű tény, mivel vissza­tükrözi annak a kitartó és széleskörű béke­munkának a hatását, amely a szakszervezeti szervekben folyt országszerte. Az angol szak­­szervezeti szövetség főtanácsa-, amelyben még mindig a szélsőjobboldal van túlsúlyban, so­hasem fogadott vol­na el ellenkezés nélkül­ egy ilyen határozati javaslatot, ha­ nem lett volna tisztában a békemozgalomnak a­ szakszervezeti tagság közötti nagy és egyre növekvő erejé­vel. Két vagy három esztendővel ezelőtt sok­kal nehezebb lett volna elfogadtatni egy ilyen határozati javaslatot, annak egyha­ngú meg­szavazása pedig csaknem lehetetlen lett volna. A főtanács szembeszegült egy másik határo­zati javaslattal, amely a fegyverkezési kiadá­sok csökkentését sürgette és sikerült is ráven­nie a delegátusokat e határozati javaslat el­utasítására. A szavazás előtt John Horner, a tűzoltószakszervezet titkára rámutatott arra, hogy Angliában milyen válságos hiány van iskolákban és lakásokban, holott egy bomba­vető repülőgép árából három iskolát lehetne felépíteni, egy ha­rckocsiágyúnak ára pedig elegendő lenne egy hároml­akásos ház építé­sére. Később azonban a kongresszus elfogadott egy másik határozatot, amely a kötelező ka­tonai szolgálat jelenlegi kétéves időtartamá­nak csökkentését követelte. A brit szakszervezeti kongresszus lefo­lyásának megértéséhez szükséges em­lékeztetni arra, hogy a kongresszuson a nagy szakszervezeteket képviselő delegátusok tömb­szavazatai jelentenek döntő súlyt. A szakszer­vezeti szövetségnek 183 szakszervezet a tag­ja, de tulajdonképpen hat nagy szakszervezet kezében van minden döntés. A közlekedési­ és szállítómunkások szakszervezete 1.277.000-es tömbszavazattal rendelkezik, az önkormány­zati dolgozók szakszervezetének delegátusai 800.000 szavazat fölött rendelkeznek, s e két szakszervezet jobboldali vezetők kezében va­n. A vasmunkásszakszervezet 800.000, a bá­nyászszakszervezet 600.000 és a vasutasszak­szervezet ugyancsak 600.000 szavazattal ren­delkezik. A legfontosabb viták közül egyesek a szak­­szervezetek delegátusainak zárt ülésein dől­tek el, még mielőtt a kongresszus megkez­dődött volna. A legfontosabb vita a 120 főnyi bányászszakszervezeti küldöttség kö­zött folyt le. Végül is e küldöttség egy maroknyi, nem egészen 12 főből álló cso­portja az egész szakszervezet 600.000 sza­vazatát a szakszervezeti szövetség reakciós főtanácsa mellett vetette latba­. Bár a kongresszus által hozott legtöbb döntés egyáltalán nem nevezhető haladó­nak, a kongresszuson mégis volt egy szé­leskörű haladó ellenzék. S ha ez az irány­zat — különösen a bányászság között — egy kissé tovább növekszik, ez a következő kongresszus politikájának egészen más irányt adhat. A kohómunkások és a vasuta­sok a kongresszuson azt a követelést ter­jesztették elő, hogy szüntessék meg a világ­kereskedelmi korlátozásokat s kössenek egyezményeket a Szovjetunióval, Kínával és Kelet-Európa országaival. E követelés hát­tere az, hogy Amerika megtiltotta a szocia­lista országokkal való brit kereskedést az úgynevezett stratégiai áruk egész sorára vonatkozólag. Szemléltető példája ez annak, hogyan sérti meg Amerika a brit szuvere­­nitást. E beavatkozás széleskörű ellenérzést váltott ki, különösen a munkások között, akik azt látják, hogy a kereskedelem pang, a­ munkanélküliség pedig növekszik. A fő­tanácsnak azonban sikerült a jobboldali bányászszakszervezeti vezetők segítségével a korlátozás nélküli kereskedelemre vonatkozó javaslatot elutasíttatni, 5.404.000 szavazattal, 2.353.000 szavazat ellenében. Jim Gardner, a kohómunkások vezetője ki­jelentette, hogy a heves kereskedelmi verseny, amely különösen az Egyesült Államok, Nyu­­gat-Németország és Japán részéről tapasztal­ható, valamint a piacok összezsugorodása ba­jokat okoz a brit gazdaságban. Felhívta a delegátusok figyelmét arra, hogy míg Nagy- Britanni­ának a világ egyik felében az erőtel­jes amerikai versennyel kell megküzdenie, ugyanakkor a világ másik felében az Egye­sült Államok politikai tilalma korlátozza­ ke­reskedelmét. A brit történelem során még so­ha nem volt példa ilyen beavatkozásra. Egy liverpooli delegátus (Liverpool Nagy- Britannia egyik legnagyobb kikötője) szintén kihangsúlyozta ezt, s elmondotta, hogy a ki­kötőben tétlen vesztegelnek a­ hajók és mun­ka nélkül vannak a rakodómunkások. Mindez közvetlen eredménye annak, hogy Amerika be­avatkozik Nagy-Britannia azon jogába, hogy más országokkal kereskedjék. A főtanács egy emlékiratot terjesztett elő, amely ellenezte az államosítások általános kiterjesztését a brit iparban. Ezt az emlékiratot a főtanács csak viszonyla­­­gos többséggel tudta­ keresztülhajszolni. A nagy szakszervezetek közül a vasmunká­sok, a vasutasok és a­ villamosipari munká­sok szakszervezetei harcoltak ez ellen az emlékirat ellen, a főtanácsnak azonban mégis sikerült elfogadtatnia 3.702.000 sza­vazattal, 2.640.000-rel szemben. Közel 2 mil­lió szavazatot azonban visszatartottak, eze­ket azok a kis szakszervezetek nem adták le, amelyek nem helyeslik a főtanácsnak azon elgondolásait, hogy a következő mun­káspárti kormány csupán a vízelosztást ál­lamosítsa. Az emlékiratot a kapitalista sajtó természetesen nagy örömujjongással fogadta. Találóan jegyezte meg a kongresszuson az egyik delegátus, aki ellene volt az emlékirat elfogadásának, hogyha­ elfogadják ezt az emlékiratot, a következő választást a mun­káspárt még a szavazófülkék megnyitása előtt el fogja veszteni. Az emlékirat a többi között kijelenti, hogy a köztulajdon kiterjesztése «éles politikai viszályt» idézne elő. A vasutasok egyik szó­vivője azonban így válaszolt erre: «Amikor megkíséreljük korlátozni a kapitalizmus te­vékenységét, mindig éles politikai viszály támadt. A delegátus kijelentette, szeretné tudni, hogy a jobboldali vezetők miért java­solják a vízelosztás államosítását és miért nem akarják a repülőgépipar államosítását, holott ez az ipar az államtól kapja megren­deléseit és tőkéjét? És miért nem javasolják köztulajdonbavételre a hatalmas, monopoli­zált vegyipart, amelynek tevékenysége min­den családi otthont érint az országban? Eb­ben az utolsó kérdésben különösen erőteljes kívánság nyilvánult meg a legnagyobb és leghatalmasabb vegyipari monopólium, az Imperial Chemical Industries államosítására. A bérekkel kapcsolatos vita során a jobbol­­­­dali vezetőség ellenzett egy határozatot, amely azt követelte, hogy indítsanak erőteljes­ kampányt a magasabb bérekért. Walter Stevens, a villamosipari szakszer­vezet titkára — ez a szakszervezet legutóbb magasabb bérekért sztrájkharcot folytatott — olyan számokat ismertetett, amelyek azt mu­tatják meg, hogy az elmúlt néhány évben be­következett áremelkedések hogyan csökkentet­ték az életszínvonalat. Kijelentette: a Bűnös állapot az, amely lehetővé teszi, hogy orszá­gunk gazdasági viszonyai ilyen mélyre sül­lyedjenek. Ez év első felében egymillió sza­lonnaadagot nem vásároltak meg, mivel túl magasak voltak az árak. A húsadagok 10 szá­zalékát és a főzőzsíradagok 13 százalékát szintén nem vásárolták meg­. A kongresszus végül olyan határozatot fo­gadott el, a­mely felhívja a kormányt, hogy stabilizálja az életszínvonalat. Ugyanakkor azonban elvetette azt a javaslatot, hogy indítsanak általános kampányt e ma­ga­sabb bérekért. Bár a kongresszus számos reakciós döntést hozott, bebizonyosodott, hogy a jobboldali szakszervezeti vezetőknek legalább is erős ellenzéke van a sza­kszervezeti mozgalomban. Ha­ a haladó erők a következő hónapok so­rán még tevékenyebb munkát fejtenek ki a szakszervezeti szervekben, valamint a tagság között, teljesen megváltoztathatják a brit szakszervezeti mozgalom helyzetét, ami nagy hatással lehet az egész brit politika alakulá­sára. Philip Bolsover London A vietnami népi erők győzelmes k­oreai Peking, szeptember 22. (Új-K­ma) A «Vietnami Tájékoztató Iroda» szeptem­ber 20-án közzétett jelentésében beszámol a vietnami néphadsereg július és augusztus hónapban aratott sikereiről. Júliusban és augusztusban a vietnami néphadsereg alakulatai 430 nagyobb hadmű­veletet folytattak az ellenség ellen és 2500 ellenséges katonát tettek ha­rcképtelenné a Vörös-folyó ba­lpartján elterülő nagy térség­ben. Négy nagy löveget, 17 aknavetőt és «bazooka»-t, 290 géppuskát, 540 puskát, 15 rádiókészüléket, valamint több tonna lőszert és nagymennyiségű egyéb katonai felszere­lést zsákmányoltak. Ugyanebben a­ térségben, Hajfongtól nem messze, a népi erők visszavertek egy ellen­séges támadást. A Vörös-folyó jobbpartján, a deltavidéken a­ helyi népi alakulatok és­­a partizánok ugyancsak számos sikeres harcot vívtak. SZABAD NÉP A hat nyugati ország kü­lü­gyminiszterhelyetteseinek római tanácskozása Párizs, szeptember 22. (TASZSZ) Rómában szeptember 22-én kezdődött a hat nyugati ország (Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Belgium, Hollan­dia és Luxemburg) külügyminiszterhelyette­seinek tanácskozása. Ezen a tanácskozáson az úgynevezett «európai pol­itika­i közösség», vagyis az «európai törvényhozói és végre­hajtó szervek» megteremtésére vonatkozó terveket kell megvitatniok. E szervek­nek­ — kezdeményezőik elgondolása szerint •*- az «európai szén- és acélközösséget», valamint a jövőbeni «európai hadsereget» kell irányítaniuk. A francia­ küldöttség Rómába utazásáról beszámoló párizsi lapok megállapítják, hogy a francia küldöttség nem kapott pontos utasításokat, mert a Laniel-kormány mi­niszterei nem tudtak megállapodni a kérdé­sek egész sorában. A «France Soir» kiemeli, hogy Pleven, Teu­­­gen, Reynaud é­s Mutter miniszterek hat nyu­gateurópai országból «európai föderáció» megteremtését javasolják, úgynevezett «nem­­zetekfeletti» hatáskörrel. Velük szemben állnak a francia kormány­ban az URAS és az ARS (volt degaulleisták) csoporthoz tartozó miniszterek, akik az «euró­pai szövetség» tézisét védelmezik. A «Paris-Presse — l’Intransigeant» című lap közlése szerint a volt degaullei­sta minisz­terek határozottan követelték, hogy «a parla­menti viták előtt Franciaország ne vállaljon magára semmiféle kötelezettséget az európai politikai közösség iránt sem Rómában, ahol a miniszterhelyettesek értekezletét tartják meg, sem Hágában, ahol a külügyminiszterek ülnek össze­. A lap szerint a kormányon belüli nézet­­eltérések olyan arányokat öltöttek, hogy George Bidault külügyminiszter felkérte Daniel miniszterelnököt, legyen döntőbíró. Végeredményben kompromisszumos meg­egyezés jött létre az említett két csoport között. «Most azonban csak ideiglenes és meg­bízhatatlan kompromisszumról van szó — hangsúlyozza a «Paris-Presse — l’Intran­­sigeant» — amelyet sietős tárgyalások ered­ményeképpen értek el, hogy a római érte­kezlet megkezdődhessen a kijelölt időpont­ban». A szovjet mezőgazdaság új fellendülésének nagyszerű programmja A Szovjetunió Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának nemrégiben nyilvános­ságra hozott határozata rendkívüli jelen­tőségű, nagyszabású program­mot ad a szovjet mezőgazdaság további fejleszté­séhez. A határozatban felsorolt intézkedé­sek megvalósítása létrehozza az élelmiszerek bőségét a lakosság , és a fontos mezőgazda­sági nyersanyagok bőségét a könnyűipar és a­z élelmiszeripar számára. «Országunk nagy lé­pése lesz ez előre a­ kommunizmus felé veze­tő úton» — állapította meg Hruscsov elvtárs a határozatról szóló előadói beszédében. A Szovjetunió népgazdasága a szocializ­mus gazdasági alaptörvényének jegyében fej­lődik, az egész társadalom állandóan növek­vő szükségletei lehető legteljesebb kielégíté­sének célját szolgálva, a legfejlettebb tech­nikán alapuló termelés állandó növelése út­ján. Ez az alaptörvény természetesen nemcsak az iparra vonatkozik, hanem a mezőgazdaság­ra is. A társadalom szükségleteinek kielégíté­séhez nemcsak az iparcikkek, hanem a me­zőgazdasági termékek bőségére is szükség van. A kommunista társadalom nem épülhet fel a gabona, hús, tej, vaj, zöldség és más mezőgazdasági termékek bősége nélkül. Az SZKP központi bizottságának szeptember 7-i határozata tudományos alapossággal a­ legrészletesebben megjelöli azokat az utakat és módokat, amelyek segítségével a legrövi­debb időn belül — számos termelési ágban már két-három esztendő alatt — megvalósul a termékbőség a Szovjetunióban. A szovjet mezőgazdaság szocialista rend­szere — amely 94.000 kolhozt, 8950 gép- és traktorállomást és több mint 4700 szovhozt foglal magában — a világ leghatalmasabb, legjobban gépesített, legszilárdabb mezőgaz­dasága. Az egykor elmaradott Oroszország földjén, 25 millió szétaprózott paraszti ma­gángazdaság helyén létrejött a fejlett, hatal­mas szocialista mezőgazdaság, amely ma a búzatermelésben jóval túlszárnyalta az Egye­sült Államokat, Kanadát, Argentínát és más kapitalista országokat, s az első a világon a rozs, köles, árpa, zab és olyan értékes ipari növények termelésében, mint a­ cukorrépa és a ten. Ez a mezőgazdaság egyre több gépet kap, fogyasztásra kerülő árutermelése gyor­san növekszik, termelékenysége nő. A kolho­zok oszthatatlan vagyona 1940-től , 1952-ig megkétszereződött, ami óriási eredmény, hiszen ez idő alatt a Szovjetunió legfontosabb mezőgazdasági területein szörnyű háború pusztított. A fasiszta seregek százezerszám ölték meg és hajtották el a kolhozparasztok állatait, tönkretették épületeiket, gépeik nagy részét. E nehéz időkben és a háború utáni építés korszakában a szovjet mezőgazdaság megmutatta törhetetlen életerejét, hatalmas sikereket ért el, kiheverte a veszteségeket és tovább fejlődött. Fejlődésének szilárd alapja a hatalmas szovjet nehézipar, amely képes mindennel ellátni a mezőgazdaságot, ami ed­diginél is nagyobb arányú fellendítéséhez szükséges. A szovjet mezőgazdaság egyik legnagyobb sikere a gabonaprobléma végleges megoldá­sa volt, más szóval az, hogy a Szovjetunió kenyere teljes­­mértékben biztosítva van. De a földművelés eredményeit már nem lehet a ré­­gi módon, csupán a termelt gabona mennyisé­ge alapján megítélni. A népgazdaság érdekei és a szovjet nép jólétének további növelése ha­tározottan megköveteli a mezőgazdasági ter­melés további általános és nagyarányú nö­velését. Megkövetelik a népgazdaság érdekei, mert egyes mezőgazdasági ágak és az állatte­nyésztés nem kielégítő terméshozama aka­dályozza az élelmiszer, és könnyűipar fej­lődését. Számításba­ kell venni azt is, hogy a szovjet emberek jóléte egyre növekszik, s így a kereslet mindinkább áttolódik a gabo­náról a hús- és tejtermékekre, mindig több és több gyümölcs és zöldség kell , s ép­pen ezekben a termelési ágakban maradt el a­ fejlődés leginkább az igények és szük­ségletek mögött. A szocializmus gazdasági alaptörvénye megköveteli, hogy állandóan növeljék az egész lakosság életszínvonalát, a kolhozparasztokét is. Az­ életszínvonal emelésének nélkülözhetetlen eszköze­ az ál­talános árleszállítás. Ez a körülmény meg­határozza a beszolgáltatási árak alakulását; ezek növelése egyes mezőgazdasági termé­keknél egyáltalán nem alkalmazható már. A kolhozparasztok jövedelmének növelése és az általános árleszállítás politikája csak úgy egyeztethető össze, ha fokozzák a me­zőgazdaság és az állattenyésztés termelé­kenységét, állandóan növelik a terméshoza­mot és csökkentik az önköltséget az inten­zív, belterjes gazdálkodási módszerek legszé­­lesebb körű alkalmazásával, a gépi erők jobb kihasználásával. Annál is inkább erre az útra kellett térni, mert­ még a mérhetetlen szovjet földön sem lehet a mezőgazdasági termelés emelését csupán e művelés alá vett területek növelésével biztosítani. «Ma, ami­kor már elértük és túlhaladtuk a vetésterü­letek háború előtti nagyságát — mondotta Malenkov elvtárs az SZKP XIX. kongresz­­szusán — a mezőgazdasági termelés növe­lésének egyetlen helyes vonala a termésho­zam további, minden módon való fokozása». Az SZKP központi bizottságának határo­zata ennek megfelelően szabja meg a szov­jet mezőgazdaság új, nagyszabású és ha­laszthatatlan feladatait. A határozat átfogó képet ad a szovjet mezőgazdaság helyzeté­ről, cáfolhatatlan tényekkel bizonyítja fölé­nyét minden kapitalista mezőgazdaság fö­lött s ugyanakkor feltárja a fogyatékossá­gokat és a hibákat is. A mezőgazdaság ter­melékenysége az állattenyésztésben, a ta­karmánynövények, a burgonya és a zöldség­félék termesztésében igen lassan növekedett. Általában aránytalanság alakult ki egyfelől a szocialistái nagyipar fejlődése, a városi la­kosság anyagi jólétének emelkedése, más­felől a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala között. Amíg az ipar termelése 1940 és 1952­ között 2,3-szeresére emelkedett, a mezőgazdaság össztermelése ugyanezen idő alatt csak 10 százalékkal nőtt. Emellett az egyes kolhozok, egyes vidékek mező­­gazdaságának fejlődése távolról sem egyen­letes. Például közepes kolhozokban a bur­gonya hektáronkénti termésátlagai 140—150 mázsa, sokszáz élenjáró kolhozban 200—300 mázsás terméseredményeket érnek el és Maria Hudolij ukrán kolhozparasztnő minden hektárról 800 méter mázsai burgonyát szedett! A határozat nagy nyomatékkal mutat rá, hogy különösen az állattenyésztés fejleszté­sében nagyok a­ feladatok. Igaz, hogy a kol­hozok közös állattenyésztésének korlátlan lehetőségei vannak, ezt bizonyítja, hogy a háború után a kolhozok összes állatállomá­nya 1940-hez képest másfél-kétszeresére nö­vekedett. De például a szarvasmarhaállo­mányon belül a tehenek száma — és ez igen lényeges — 1953-ban három és félmil­lióval kevesebb volt, mint 1941 elején, s 8,9 millióval kevesebb, mint 1928-ban. Mindezekből a példákból kitűnik, hogy a szovjet mezőgazdaság óriási tarta­lékait, lehetőségeit mindeddig nem hasz­nálták ki megfelelően, s hogy a me­zőgazdaság és az állattenyésztés kultúrá­jának általános növelésével igen nagy mér­tékben fokozható a mezőgazdaság termelé­se. Eddig a­ párt és a szovjet állam fő erőit a népgazdaság legfontosabb területére, a ne­héziparra összpontosította, s nem volt lehe­tőség mind a nehézipar, mind a könnyű- és élelmiszeripar, mind a mezőgazdaság egy­idejű, erős ütemű fejlesztésére. A nehézipar fejlesztésében elért óriási sikerek alapján most megteremtették ezeket a feltételeket a Szovjetunióban. Elérkezett az idő, amikor a­ párt kiadhatta a jelszót a, mezőgazdasági termelés további nagyarányú fellendítésére. A határozat, és Hruscsov elvtárs beszéde rámutat, hogy hibák is történtek a mezőgaz­daság irányításában és megjelöli azok kijavítá­sának konkrét módját. A mezőgazdaság számos ágazatában megsértették például a szocialista gazdálkodásnak azt az alapvető elvét, hogy egy-egy vállalatnak, kolhoznak minden egyes dolgozónak anyagilag is érdekeltnek kell len­nie a végzett munka eredményeiben. Lenin azt tanította, hogy a kommunizmusból való átmenet időszakában a gazdasági életet­­nem közvetlenül a lelkesedésre, hanem a nagy for­radalom által szült lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltség­re» kell építeni, «másként nem vezetik el az emberek tíz- és tízmillióit a kommunizmus­hoz». Ennek szem előtt tartásával emelték fel a Szovjetunióban az állami begyűjtési árakat több termékféleségnél, s ugyanakkor csökkentették a begyűjtés mennyiségét. A szovjet állam 1953-ban további 15, 1954-ben pedig a terven felül 35 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaság fokozott fellendítésére, s en­nek az összegnek jelentős részét a kolhozpa­rasztok anyagi érdekeltségének fokozására használják fel. Ezek az intézkedések a kol­­hozparasztokat az idén több mint 13, jövőre több mint 20 milliárd rubel többletjövede­lemhez juttatják. A határozat rámutat a kolhozparasztok köz- és magánérdekei összehangolásának fontos­ságára. A kolhozok alapszabályzata leszöge­zi: a fő- és döntő jelentőségű közös gazdaság mellett minden egyes kolhoztagnak jogai van kisebb gazdaságot tartani, személyes tulajdo­nában. A párt és a­ szovjet állam komoly tá­mogatást ad a háztáji gazdaságok megerősí­téséhez. Például olyan adópolitikát­­folytat, hogy a kolhoz parasztság fokozottan érezze: érdemes jószágot tartani. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: «Csak a párt és a szovjet ál­lam politikáját félreértő emberek gondolhat­ják azt, hogy a szocialista rendet veszélyez­teti, ha a kolhozparasztok a mezőgazdasági artyel mintaalapszabályzatában megszabott keretek között személyes tulajdonukban ha­szonállatot tartanak­. Ellenkezőleg: ez növeli a kolhozok piacra kerülő árufeleslegeit és ez­által hozzájárul a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítéséhez. A határozat különös nyomatékkal mutat rá, hogy fejleszteni kell az állattenyésztést. Olyan begyűjtési politikát kell folytatni, amely nem a jó eredményeket elérő gazdaságok terheit növeli, nem a növekvő hozamot nyesegeti újra meg újra, hanem a­z elmaradókat ösztön­zi­ lehetőségeik jobb kihasználására. A terü­let nagysága és a föld minősége alapján kell megállapítani a­ begyűjtési normákat. Fontos intézkedéseket tartalmaz a határozat a takar­mánytermelés fejlesztésére, a­ burgonya- és a zöldségtermelés elmaradásának megszünte­tésére, a hektáronkénti tej-, hús- stb. hozam növelésére. Mindezeket a célokat a mezőgaz­dasági és állattenyésztési módszerek általá­nos megjavításával­ kívánja elérni.. Olyan élenjáró módszerek elterjesztését irányozza elő, mint a tőzeges-hum­uszos kockákban tör­ténő palántanevel­és, a melegágyi zöldségter­mesztés fokozása az ipari hőfeleslegek fel­használásával és így tovább. Emellett rámu­tat a gabonatermelés, a hüvelyesek, ipari nö­vények termelése további fokozásának egy­szerű, mégsem általánosan alkalmazott mód­szereire, mint például a korai vetés, a meg­felelő trágyázás stb. Nagy fontosságot tulaj­donít a határozat a különböző mezőgazdasági munkák fokozott gépesítésének.. A szovjet mezőgazdaság jellemző­ vonása a gépesítés rendkívül magas foka. A szovjet gép- és traktorállomásokon jelenleg 969.000 traktor van, vagyis 74 százalékkal több, mint a háború előtt, s 255.000 gabonakombájn mű­ködik, 66 százalékkal több, mint 1940-ben. A gépesítés foka a kolhoztermelésben évről év­re emelkedik, egyre kevesebb lesz a kézi mun­kai, fokozódik a kolhozparasztok munkájának termelékenysége. Ez azonban azt is jelenti, hogy a mezőgazdaság valamennyi ágának fel­lendítése elsősorban a gép- és traktorállomá­­sozó munkájának megjavításától függ. A ha­tározat előírja, hogy a szovjet népgazdaság több gépet, új rendszerű gépeket is biztosítson a mezőgazdaságnak, s hogy a gépállomáso­kon jobban kihasználják ezeket a gépeket. 1954-től 1957 május 1-ig 750.000 különböző traktort és számos más, például kapásnövé­nyek művelését gépesítő eszközt kap a szovjet mezőgazdaság. De a határozat leszögezi, hogy a legfontosabb feladat a gépállomások vezeté­sének megjavítása a minisztériumoktól a kerületi szerveken keresztül közvetlenül a gépállomásokig. Ez vonatkozik a kolhozok ve­zetésére is. A gépállomások nagy állami üze­mekké nőttek, a kolhozok nagy kollektív gaz­daságokká, átlag szántóterületük 589 hektár­ról 1693 hektárra növekedett. Ilyen nagy üze­mek élén magas képzettségű, jó szervezőképes­ségű embereknek kell állatok s állandó, szak­képzett káderekkel kell dolgozniok. Ugyanak­kor fokozni kell a legjobb agrotechnikai és állat­­tenyésztési módszerek elterjesztését, meg kell szüntetni a tudományos és kutatóintézetek el­maradását az élet követelményeitől. A vezető szerveknek pedig meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaságot vezetni, elsősorban ezeknek az élenjáró módszereknek, a tudomány vív­mányainak tanulmányozását, általános beve­zetését, alkalmazásuk segítését jelenti. Ennek érdekében növelik a gyakorlatban működő mezőgazdasági szakemberek számát. A határozat érvényesíti azt a­ tanulságot, hogy az ügy sikere nem csupán az anyagi és technikai feltételek megteremtésétől, hanem mindenekelőtt az emberektől, a párt- és szov­jetszervek, a gépállomások, a kolhozok és szovhozok vezetőinek politikai és­ szervező munkájától függ. Hiábavaló a­ technikai se­gítség, hiába a legjobb, legrészletesebb hatá­rozat bármilyen útmutatásai, ha a helyszínen nincsenek rátermett, megbízható, szakképzett, öntudatos emberek, akik képesek biztosítani annak végrehajtását, a lehetőségek teljes ki­használását, a sikert. Ez a legfontosabb, erre kell összpontosítani a figyelmet és az erőket. A párt ennek a feladatnak megoldása érde­kében mindenekelőtt a pártszervezetekhez, a kommunistákhoz fordult. A Szovjetunió 76.000 kolhozában működik pártszervezet, a falun dolgozó kommunisták száma jelenleg több mint egymillió. Ezek­hez járul a falusi komszomolisták több mint kétmilliós hadserege. «Ha helyesen osztjuk el és használjuk fel ezeket az erőket — mondta Hruscsov elvtárs — ekkor sikeresen megbirkózunk minden feladattal és minden nehézséget leküzdünk». A párt nagyszerű kádereket nevelt a falun, sok kerületben he­lyi erőkkel erősíthetik meg a kolhozokat. De a háborús idők kádervesztesége igen nagy, a legműveltebb és legkulturáltabb kolhozpa­rasztok közül sokan mentek az iparba dol­gozni. A párt ezért elhatározta, hogy az iparban dolgozó kommunistákat felhívja: in­duljanak a kolhozok segítségére. Amikor a mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséért folyó óriási harcot vívták, a párt 25 ezer munkást küldött a falura. 1933-ban 17 ezer pártfunkcionáriust küldtek munkára­ a politikai osztályokhoz, a kolhozok segítsé­gére. Azóta is időről időre sokezer ipari mun­kást küldött a párt falura, akiknek többsége lelkesen harcolt az ügyért és igazolta a­ párt bizalmát. Az, hogy a szocialista város káde­rekkel segíti a kölhozfalut, jelenleg is az egyik legfontosabb formája a­ munkás-paraszt szövetség még nagyobb mértékű megerősíté­sének. Ezért a párt mintegy 50.000 kommu­nistát hív fel, hogy jelentkezzenek önként, menjenek falura és fordítsák erejüket, tudá­sukat a kolhozrendszer további megerősíté­sére. Ezenkívül a legjobb kommunisták k­özü­l néhány ezret a falusi kerületi pártbizottságok­ba és a kerületi szovjetek végrehajtó bizott­ságaiba küldenek munkára, erősítésül. A fa­lun végzett munka — fontos és tiszteletremél­tó munka. Azok a kommunisták, akik önként jelentkeznek ennek a feladatnak elvégzésére, tudatában vannak, hogy a mezőgazdaság fel­lendítése nélkül nem lehet sikeresen megol­dani a kommunizmus építésének feladatait. A határozat emellett intézkedik arról, hogy a pártvezetés közvetlenebbül érvényesüljön a termelés döntő szakaszain. Nemcsak a gép­állomások és kolhozok, szovhozok pártszerve­zeteit erősítik meg, hanem a pártapparátus­ban dolgozó funkcionáriusokból kisebb instruktorcsoportokat alakítanak, amelyeket a kerületi bizottság titkára irányít s ilyen mó­don egy funkcionárius felelősen vezeti egy bi­zonyos gépállomás területén a politikai mun­kát, segíti a­z alapszervezeteket, egész­ mun­­kaidejét ott tölti. «Ez helyes — mondotta Hruscsov elvtárs — így kevesebb lesz a pa­pírfogyasztás és több lesz az eleven tett». Az SZKP központi bizottságának ha­tározata a Szovjetunió mezőgazdaságá­nak további fejlesztését szolgáló intéz­kedésekről, nemzetközi jelentőségű dokumen­tum. Különösen gazdag tanulságokkal szolgál a népi demokratikus országok szá­mára, mert ezekben az országokban is a leg­főbb és legidőszerűbb feladat ma a dolgozók jólétének fokozott növelése, s ehhez a­ többi között hozzátartozik a mezőgazdaság nagy­arányú fejlesztése. A magyar dolgozók is ta­pasztalatokat és új erőt, lelkesedést meríte­nek ebből a határozatból, amelynek végre­hajtása tovább emeli a szovjet nép életszín­vonalát, még szilárdabbá kovácsolja a mun­kások és parasztok hatalmas testvéri szövet­ségét, még erősebbé teszi a nagy Szovjet­országot, amely ereje teljében, magabiztosan halad a kommunizmus felé. Üdvözlő távirat a bolgár néphadsereg napja alkalmából •PETER PANCSEVSZKI vezérezredes elv­társnak, a Bolgár Népköztársaság nemzetvé­delmi miniszterének SZÓFIA A bolgár néphadsereg napja alkalmából a magam és a magyar néphadsereg egész sze­mélyi állománya nevében elvtársi üdvözlete­met küldöm Önnek és a­ testvéri bolgár nép­hadsereg minden harcosának, tisztjének és tábornokának. Kívánom, hogy a bolgár néphadsereg újabb sikereket érjen el a harci és politikai ki­képzésben, ezzel is erősítve a Szovjetunió vezette béketábor igaz ügyét. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere­. A fővádlott kihallgatása a B­­vDK kőszénbányászata kártevőinek perében Berlin, szeptember 22. (A­D­V) A Német Demokratikus Köztársaság Leg­felső Bírósága megkezdte Otto Fleischer­nek, a kártevők elleni per fővádlottjának kihall­gatását. Fleischer 1945 előtt «érdemeiért» hadi érdemkeresztet kapott. 1946-tól mint a zwickau-eisnitzi kőszénmedence techni­kai vezetője, majd mint a freibergi bányá­szati akadémia professzora kém- és kár­tevő tevékenységet folytatott. Fle­scher írás­beli és szóbeli tájékoztatást adott az ameri­kai kémszervezetnek a szénbányászat hely­zetéről. Fleischer azokat a széleskörű lehetősége­ket, amelyeket a freibergi bányászati akadé­mián a kutatótevékenységre kapott, Sabbas­­nak, a Ruhr-hatóság tagjának és a bonni kormány összekötőjének utasítására a kapi­talista­ konszernek érdekében használta fel. Letartóztatásáig kutatásokat folytatott a Ruhr-hatóság számára, s kutatási eredmé­nyeit eljuttatta a kapitalista konszernekhez. A kártevő csoport tevékenységének fő irány­vonalát abban határozták meg, hogy a szász bányavidéken «objektív nehézségek» ürügyé­vel akadályozzák a kőszén­rétegek kitermelé­sét. «Akadályozni és károsítani akartuk a Né­met Demokratikus Köztársaság népgazdasá­gát» — vallotta Fleischer. Noha­ a szász bá­nyák rendkívül gazdag szén­készletekkel ren­delkeznek, Fleischer tudatosan azt a hazug­ságot terjesztette, hogy a kitermelés nem ki­fizetődő, mert nincs elegendő szén. Fleischer a tárgyaláson elmondotta, hogy a kőszénbányák dolgozói körében elégedetlen­séget igyekezett kelteni, s a kormány ellen akarta fordítani őket. Szabotálta a kormány által hozott szociálpolitikai rend­szabályokat. Bűnös tevékenységének leplezésére Fleischer kifelé rendkívül «­haladó» magatartást tanúsí­tott és nyilatkozatokat, tett «lojalitásáról», ugyanakkor tevékenyen szolgálta az amerikai és német imperialistákat. Tekintélyes libanoni lap a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága mellett Beirut, szeptember 22. (TASZSZ) Az «As-Sark», az egyik legbefolyásosabb libanoni lap, az ENSZ-közgyűlés 8. üléssza­kának munkáját kommentálva­ megbírálják az arab államok ENSZ-kül­döttségének negatív álláspontját a Kínai Népköztársaság képvi­selőinek az ENSZ-be való bebocsátása kér­désében. «Az arab államok kormányai — mutat rá a lap — nem vették figyelembe népeik aka­ratát». A lap hozzáteszi, hogy a Kínai Nép­köztársaság jelenléte a közgyűlésben és a biztonsági tanácsban, megfelelne «az impe­rializmus igája alatt nyögő összes arab álla­mok érdekeinek». Megérkezett Moszkvába D. Vidics, Jugoszlávia nagykövete Moszkva, szeptember 22. (TASZSZ) Szeptember 21-én megérkezett Moszkvába D. Vidics, Jugoszlávia rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. Vidicset a­ pályaudvaron D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokoll­­osztályának vezetője és a jugoszláv nagykö­vetség diplomáciai személyzete foga­dta, élén D. Gyurics ideiglenes ügyvivővel. Amerikai hatós­ítsok durva önkényeskedése Egyiptom hivatalos képviselőjével Kairó, szeptember 22. (TASZSZ) Amint a «Rasza­ el-Jasszef» című lap közli, az egyiptomi külügyminisztérium jelentést kapott arról, hogy az amerikai hatóságok önkényesen jártak el Egyiptom egyik hivata­los képviselőjével szemben. Az ameri­kai hatóságok azt követelték ettől a kép­viselőtől, «tegyen esküt», hogy nem­ tagja semmiféle «az Egyesült Államokkal szemben ellenséges» szervezetnek. Egyiptom képviselője megtagadta az eskü­tételt és kijelentette, hogy az­ ilyen követelés merénylet az egyéni szabadság ellen. Ekkor az amerikai hatóságok közölték Egyiptom képviselőjével, hogy nem engedik be a­z Egyesült Államokba 3 Keszon, szeptember 22. (Új-K­ma) Li Szan Csu tábornok, a katonai fegyver­szüneti bizottság rangidős koreai-kínai tagja a bizottság hétfői ülésén 98.742 koreai-kínai hadifogoly névsorát adta át az amerikai kül­döttnek és kérte, hogy az amerikai fél ad­jon számot ezek hollétéről. A névsort, amelyben a koreai néphadse­reg 83.158 fogságba esett harcosa és 15.584 fogságba esett kínai népi önkéntes szerepel, az amerikaiak által a koreai fegyverszüneti tárgyalások során a koreai-kínai félnek át­adott jegyzékek, az amerikai fél által a Nem­zetközi Vöröskereszt Bizottság elé terjesz­tett jegyzékek, a hadifoglyok hazaírt levelei és az amerikai fél által nyilvánosságra ho­zott adatok alapján állították össze. Li Szan Csu tábornok felhívta az ameri­kaiakat, hogy adjanak felelősségteljes és ha­tározott felvilágosítást a névsorban szereplő minden egyes hadifogoly hollétéről. Li Szan Csu tábornok 98.742 koreai-kínai hadifogoly hollétét kérte számon az amerikai féltől Szemtanú nyilatkozata az amerikaiak és ügynökeik bűnös szerepéről a hadifoglyok erőszakos visszatartásában Keszon, szeptember 22. (Új-Kína) A semleges hazatelepítési bizottság szep­tember 20-án délután ismét két kínai és egy koreai hadifoglyot adott át a koreai-kínai fél­nek. E hadifoglyok Panmindzsonba érkezésük után azonnal sajtóértekezletet tartottak, ame­lyen leleplezték, miként támogatják az ame­rikaiak Csang Kaj-sek és Li Szín Man ügy­nökeit a hadifoglyok erőszakos visszatartásá­ban. Liu Suang-kuej, a kínai népi önkéntesek hadifogságból hazatért harcosa egy iratcso­mót mutatott az újságíróknak, amelyet az amerikai hadifogolytáborból hozott magával. Az iratcsomó leveleket tartalmazott és Csang Kai-seknek egy kézírásos nyilatkozatát, ame­lyeket egy hónappal ezelőtt a­ Kuomintang­­ügynökök úgynevezett küldöttsége osztott szét a hadifoglyok között. A levelek és a nyilat­kozat figyelmeztetik a hadifoglyokat, hogy ne kérjék hazatelepítésüket. Liu Suang­ kuej ezután zubbonyát felnyit­va, megmutatta a Kuomintang-zászlót és a jelszavakat, amelyeket testére tetováltak. Elmondotta­ továbbá, az amerikaiak arra kényszerítették a hadifoglyokat, hogy álnevet mondjanak be, és tépjék össze hadifogolyiga­zolványaikat. Az amerikaiak ezt akarják így elérni, hogy az indiai csapatok ne tudják megállapítani a hadifoglyok személyazonosságát, és a hadi­foglyokkal együtt minél több Csang Kai-sek­­ügynököt lehessen a semleges táborba csem­pészni. A hadifogságból hazatért Vang Si-hszin kí­nai önkéntes megerősítette, hogy amikor szep­tember 19-én a semleges tábor közelébe ér­keztek, látták, amint négy Kuomintang-ügy­­nök a hadifoglyokkal együtt be akart surran­ni a táborba­. Ezeket az ügynököket Tajvanról küldték és ez év júniusában Csezsu szigetén a 3. számú hadifogolytábor első századába osztották be. Liu Suang-kuej elmondotta, hogy a Kuo­­mintang-ügynökök éles evőkéseket hoztak ma­gukkal a semleges táborba, amelyeket az ame­rikaiak röviddel a fegyverszüneti egyezmény­ aláírása után osztottak szét köztük. Az ügy­­nökök megfenyegették a hadifoglyokat: «Ha vissza akartok térni a szárazföldre, halállal lakoltok». A hazatért hadifoglyok leleplezései szem­­mel láthatóan zavarba hozták az amerikai újságírókat. Egyikük megkérdezte, hogy miért nem volt Liu Suang-kuej a múltban hazatelepített hadifoglyok ezrei között. Liu így válaszolt: «Hát nem érti? Az ameri­kaiak erőszakkal vissza akarnak tartani bennünket. Aki kijelentette, hogy haza akar térni, azt megölték­. Liu Suang-kuej több példát hozott fel arra, hogy miként haltak meg olyan hadi­foglyok, akik kifejezésre juttatták hazaté­résre irányuló óhajtásukat. Az elmúlt év­ben három kínai hadifoglyot elevenen elte­mettek, hat másikat pedig dróttal megfoj­tottak. Az amerikai újságírók a megcáfolhatatlan tények hallatára egymásután elsomfordál­­tak a sajtóértekezletről. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Sztálingrádban Sztálingrád, szeptember 22. (TASZSZ) Szeptember 21-én Sztálingrád­ba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége Kim Ir Szennak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Miniszterta­nácsa elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai a nap folyamán megis­merkedtek a város egyes kerületeivel és tör­ténelmi helyeivel, meglátogattak több kultu­rális intézményt. P. P. Jetiszejev, a területi­­végrehajtó bizottság elnökhelyettese ebédet adott a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségének tiszteletére. ír tervek a „kö­zöpkeleti katonai tömb“ megteremtésére Beirut, szeptember 22. (TASZSZ) A libanoni sajtó figyelmet szentel azoknak a tárgyalásoknak, amelyek Ajub Han, a pa­kisztáni hadsereg főparancsnoka, Iszkander Mirza, a pakisztáni hadügyminisztérium főtit­kára, valamint magasrangú török személyisé­gek között folytak a napokban Ankarában. Az «Al Hajat» című lap ankarai tudósítója jelenti, hogy ezeket a tárgyalásokat titokban tartották, és a tárgyalások folyamán érintet­ték a Közép-Kelet északi térségére vonatko­zó, úgynevezett «védelmi rendszer» megte­remtésének kérdését is. Ebben a tömbben Tö­rökországnak, Pakisztánnak, Iránnak és eset­leg Iraknak kellene résztvennie. A pakisztáni és különösen a török körök — írja a lap — nagy jelentőséget tulajdonítanak Irán részvé­telének, minthogy azon a véleményen van­nak, hogy ellenkező esetben a tömb nem lenne «teljes értékű». A lap tudósítója ki­emeli, hogy az Egyesült Államok támogatja e tömb megalakítását, azonban még nem biz­tos, hogy a tervet Anglia is támogatja-e majd. A tudósító azt is megjegyzi, hogy a török hivatalos körök melegen támogatnak minden olyan lépést, amely e terv megvaló­sítására irányul. Az «Al Dzsalida» című libanoni lap hang­súlyozza, hogy ez a terv azután született meg, miután a nyugati hatalmak sikertelen kísérle­teket tettek a «középkeleti parancsnokság» felállítására az arab országok részvételével.

Next