Szabad Nép, 1953. szeptember (11. évfolyam, 244-273. szám)
1953-09-23 / 266. szám
SZERDA, 1953 SZEPTEMBER 23 Mit mutatott meg az angol szakszervezeti kongresszus? Szeptember 7—11-ig tartották a nagybritanniai szakszervezetek kongresszusát, amelyen a békemozgalom egyre növekvő befolyásának reményteljes jelei voltak tapasztalhatók. A kongresszus több mint nyolcmillió szervezett dolgozó képviseletében elfogadott egy határozati javaslatot, amely ezeket mondja: «A kongresszus, forrón kívánva a békét az egész világon, azon a véleményen van, hogy Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek mielőbbi találkozója előmozdítaná ezt a célt. Éppen ezért felhívja a brit kormányt, tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy egy ilyen találkozó minden további késedelem nélkül létrejöjjön. E határozattal az angol munkásosztály mozgalma komoly támogatást nyújtott a négyhatalmi tárgyalások és a világbéke ügyének. A határozatot egyhangúlag fogadták el és ez maga is nagyjelentőségű tény, mivel visszatükrözi annak a kitartó és széleskörű békemunkának a hatását, amely a szakszervezeti szervekben folyt országszerte. Az angol szakszervezeti szövetség főtanácsa-, amelyben még mindig a szélsőjobboldal van túlsúlyban, sohasem fogadott volna el ellenkezés nélkül egy ilyen határozati javaslatot, ha nem lett volna tisztában a békemozgalomnak a szakszervezeti tagság közötti nagy és egyre növekvő erejével. Két vagy három esztendővel ezelőtt sokkal nehezebb lett volna elfogadtatni egy ilyen határozati javaslatot, annak egyhangú megszavazása pedig csaknem lehetetlen lett volna. A főtanács szembeszegült egy másik határozati javaslattal, amely a fegyverkezési kiadások csökkentését sürgette és sikerült is rávennie a delegátusokat e határozati javaslat elutasítására. A szavazás előtt John Horner, a tűzoltószakszervezet titkára rámutatott arra, hogy Angliában milyen válságos hiány van iskolákban és lakásokban, holott egy bombavető repülőgép árából három iskolát lehetne felépíteni, egy harckocsiágyúnak ára pedig elegendő lenne egy háromlakásos ház építésére. Később azonban a kongresszus elfogadott egy másik határozatot, amely a kötelező katonai szolgálat jelenlegi kétéves időtartamának csökkentését követelte. A brit szakszervezeti kongresszus lefolyásának megértéséhez szükséges emlékeztetni arra, hogy a kongresszuson a nagy szakszervezeteket képviselő delegátusok tömbszavazatai jelentenek döntő súlyt. A szakszervezeti szövetségnek 183 szakszervezet a tagja, de tulajdonképpen hat nagy szakszervezet kezében van minden döntés. A közlekedési és szállítómunkások szakszervezete 1.277.000-es tömbszavazattal rendelkezik, az önkormányzati dolgozók szakszervezetének delegátusai 800.000 szavazat fölött rendelkeznek, s e két szakszervezet jobboldali vezetők kezében van. A vasmunkásszakszervezet 800.000, a bányászszakszervezet 600.000 és a vasutasszakszervezet ugyancsak 600.000 szavazattal rendelkezik. A legfontosabb viták közül egyesek a szakszervezetek delegátusainak zárt ülésein dőltek el, még mielőtt a kongresszus megkezdődött volna. A legfontosabb vita a 120 főnyi bányászszakszervezeti küldöttség között folyt le. Végül is e küldöttség egy maroknyi, nem egészen 12 főből álló csoportja az egész szakszervezet 600.000 szavazatát a szakszervezeti szövetség reakciós főtanácsa mellett vetette latba. Bár a kongresszus által hozott legtöbb döntés egyáltalán nem nevezhető haladónak, a kongresszuson mégis volt egy széleskörű haladó ellenzék. S ha ez az irányzat — különösen a bányászság között — egy kissé tovább növekszik, ez a következő kongresszus politikájának egészen más irányt adhat. A kohómunkások és a vasutasok a kongresszuson azt a követelést terjesztették elő, hogy szüntessék meg a világkereskedelmi korlátozásokat s kössenek egyezményeket a Szovjetunióval, Kínával és Kelet-Európa országaival. E követelés háttere az, hogy Amerika megtiltotta a szocialista országokkal való brit kereskedést az úgynevezett stratégiai áruk egész sorára vonatkozólag. Szemléltető példája ez annak, hogyan sérti meg Amerika a brit szuverenitást. E beavatkozás széleskörű ellenérzést váltott ki, különösen a munkások között, akik azt látják, hogy a kereskedelem pang, a munkanélküliség pedig növekszik. A főtanácsnak azonban sikerült a jobboldali bányászszakszervezeti vezetők segítségével a korlátozás nélküli kereskedelemre vonatkozó javaslatot elutasíttatni, 5.404.000 szavazattal, 2.353.000 szavazat ellenében. Jim Gardner, a kohómunkások vezetője kijelentette, hogy a heves kereskedelmi verseny, amely különösen az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Japán részéről tapasztalható, valamint a piacok összezsugorodása bajokat okoz a brit gazdaságban. Felhívta a delegátusok figyelmét arra, hogy míg Nagy- Britanniának a világ egyik felében az erőteljes amerikai versennyel kell megküzdenie, ugyanakkor a világ másik felében az Egyesült Államok politikai tilalma korlátozza kereskedelmét. A brit történelem során még soha nem volt példa ilyen beavatkozásra. Egy liverpooli delegátus (Liverpool Nagy- Britannia egyik legnagyobb kikötője) szintén kihangsúlyozta ezt, s elmondotta, hogy a kikötőben tétlen vesztegelnek a hajók és munka nélkül vannak a rakodómunkások. Mindez közvetlen eredménye annak, hogy Amerika beavatkozik Nagy-Britannia azon jogába, hogy más országokkal kereskedjék. A főtanács egy emlékiratot terjesztett elő, amely ellenezte az államosítások általános kiterjesztését a brit iparban. Ezt az emlékiratot a főtanács csak viszonylagos többséggel tudta keresztülhajszolni. A nagy szakszervezetek közül a vasmunkások, a vasutasok és a villamosipari munkások szakszervezetei harcoltak ez ellen az emlékirat ellen, a főtanácsnak azonban mégis sikerült elfogadtatnia 3.702.000 szavazattal, 2.640.000-rel szemben. Közel 2 millió szavazatot azonban visszatartottak, ezeket azok a kis szakszervezetek nem adták le, amelyek nem helyeslik a főtanácsnak azon elgondolásait, hogy a következő munkáspárti kormány csupán a vízelosztást államosítsa. Az emlékiratot a kapitalista sajtó természetesen nagy örömujjongással fogadta. Találóan jegyezte meg a kongresszuson az egyik delegátus, aki ellene volt az emlékirat elfogadásának, hogyha elfogadják ezt az emlékiratot, a következő választást a munkáspárt még a szavazófülkék megnyitása előtt el fogja veszteni. Az emlékirat a többi között kijelenti, hogy a köztulajdon kiterjesztése «éles politikai viszályt» idézne elő. A vasutasok egyik szóvivője azonban így válaszolt erre: «Amikor megkíséreljük korlátozni a kapitalizmus tevékenységét, mindig éles politikai viszály támadt. A delegátus kijelentette, szeretné tudni, hogy a jobboldali vezetők miért javasolják a vízelosztás államosítását és miért nem akarják a repülőgépipar államosítását, holott ez az ipar az államtól kapja megrendeléseit és tőkéjét? És miért nem javasolják köztulajdonbavételre a hatalmas, monopolizált vegyipart, amelynek tevékenysége minden családi otthont érint az országban? Ebben az utolsó kérdésben különösen erőteljes kívánság nyilvánult meg a legnagyobb és leghatalmasabb vegyipari monopólium, az Imperial Chemical Industries államosítására. A bérekkel kapcsolatos vita során a jobboldali vezetőség ellenzett egy határozatot, amely azt követelte, hogy indítsanak erőteljes kampányt a magasabb bérekért. Walter Stevens, a villamosipari szakszervezet titkára — ez a szakszervezet legutóbb magasabb bérekért sztrájkharcot folytatott — olyan számokat ismertetett, amelyek azt mutatják meg, hogy az elmúlt néhány évben bekövetkezett áremelkedések hogyan csökkentették az életszínvonalat. Kijelentette: a Bűnös állapot az, amely lehetővé teszi, hogy országunk gazdasági viszonyai ilyen mélyre süllyedjenek. Ez év első felében egymillió szalonnaadagot nem vásároltak meg, mivel túl magasak voltak az árak. A húsadagok 10 százalékát és a főzőzsíradagok 13 százalékát szintén nem vásárolták meg. A kongresszus végül olyan határozatot fogadott el, amely felhívja a kormányt, hogy stabilizálja az életszínvonalat. Ugyanakkor azonban elvetette azt a javaslatot, hogy indítsanak általános kampányt e magasabb bérekért. Bár a kongresszus számos reakciós döntést hozott, bebizonyosodott, hogy a jobboldali szakszervezeti vezetőknek legalább is erős ellenzéke van a szakszervezeti mozgalomban. Ha a haladó erők a következő hónapok során még tevékenyebb munkát fejtenek ki a szakszervezeti szervekben, valamint a tagság között, teljesen megváltoztathatják a brit szakszervezeti mozgalom helyzetét, ami nagy hatással lehet az egész brit politika alakulására. Philip Bolsover London A vietnami népi erők győzelmes koreai Peking, szeptember 22. (Új-Kma) A «Vietnami Tájékoztató Iroda» szeptember 20-án közzétett jelentésében beszámol a vietnami néphadsereg július és augusztus hónapban aratott sikereiről. Júliusban és augusztusban a vietnami néphadsereg alakulatai 430 nagyobb hadműveletet folytattak az ellenség ellen és 2500 ellenséges katonát tettek harcképtelenné a Vörös-folyó balpartján elterülő nagy térségben. Négy nagy löveget, 17 aknavetőt és «bazooka»-t, 290 géppuskát, 540 puskát, 15 rádiókészüléket, valamint több tonna lőszert és nagymennyiségű egyéb katonai felszerelést zsákmányoltak. Ugyanebben a térségben, Hajfongtól nem messze, a népi erők visszavertek egy ellenséges támadást. A Vörös-folyó jobbpartján, a deltavidéken a helyi népi alakulatok ésa partizánok ugyancsak számos sikeres harcot vívtak. SZABAD NÉP A hat nyugati ország külügyminiszterhelyetteseinek római tanácskozása Párizs, szeptember 22. (TASZSZ) Rómában szeptember 22-én kezdődött a hat nyugati ország (Franciaország, Nyugat- Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) külügyminiszterhelyetteseinek tanácskozása. Ezen a tanácskozáson az úgynevezett «európai politikai közösség», vagyis az «európai törvényhozói és végrehajtó szervek» megteremtésére vonatkozó terveket kell megvitatniok. E szerveknek — kezdeményezőik elgondolása szerint •*- az «európai szén- és acélközösséget», valamint a jövőbeni «európai hadsereget» kell irányítaniuk. A francia küldöttség Rómába utazásáról beszámoló párizsi lapok megállapítják, hogy a francia küldöttség nem kapott pontos utasításokat, mert a Laniel-kormány miniszterei nem tudtak megállapodni a kérdések egész sorában. A «France Soir» kiemeli, hogy Pleven, Teugen, Reynaud és Mutter miniszterek hat nyugateurópai országból «európai föderáció» megteremtését javasolják, úgynevezett «nemzetekfeletti» hatáskörrel. Velük szemben állnak a francia kormányban az URAS és az ARS (volt degaulleisták) csoporthoz tartozó miniszterek, akik az «európai szövetség» tézisét védelmezik. A «Paris-Presse — l’Intransigeant» című lap közlése szerint a volt degaulleista miniszterek határozottan követelték, hogy «a parlamenti viták előtt Franciaország ne vállaljon magára semmiféle kötelezettséget az európai politikai közösség iránt sem Rómában, ahol a miniszterhelyettesek értekezletét tartják meg, sem Hágában, ahol a külügyminiszterek ülnek össze. A lap szerint a kormányon belüli nézeteltérések olyan arányokat öltöttek, hogy George Bidault külügyminiszter felkérte Daniel miniszterelnököt, legyen döntőbíró. Végeredményben kompromisszumos megegyezés jött létre az említett két csoport között. «Most azonban csak ideiglenes és megbízhatatlan kompromisszumról van szó — hangsúlyozza a «Paris-Presse — l’Intransigeant» — amelyet sietős tárgyalások eredményeképpen értek el, hogy a római értekezlet megkezdődhessen a kijelölt időpontban». A szovjet mezőgazdaság új fellendülésének nagyszerű programmja A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának nemrégiben nyilvánosságra hozott határozata rendkívüli jelentőségű, nagyszabású programmot ad a szovjet mezőgazdaság további fejlesztéséhez. A határozatban felsorolt intézkedések megvalósítása létrehozza az élelmiszerek bőségét a lakosság , és a fontos mezőgazdasági nyersanyagok bőségét a könnyűipar és az élelmiszeripar számára. «Országunk nagy lépése lesz ez előre a kommunizmus felé vezető úton» — állapította meg Hruscsov elvtárs a határozatról szóló előadói beszédében. A Szovjetunió népgazdasága a szocializmus gazdasági alaptörvényének jegyében fejlődik, az egész társadalom állandóan növekvő szükségletei lehető legteljesebb kielégítésének célját szolgálva, a legfejlettebb technikán alapuló termelés állandó növelése útján. Ez az alaptörvény természetesen nemcsak az iparra vonatkozik, hanem a mezőgazdaságra is. A társadalom szükségleteinek kielégítéséhez nemcsak az iparcikkek, hanem a mezőgazdasági termékek bőségére is szükség van. A kommunista társadalom nem épülhet fel a gabona, hús, tej, vaj, zöldség és más mezőgazdasági termékek bősége nélkül. Az SZKP központi bizottságának szeptember 7-i határozata tudományos alapossággal a legrészletesebben megjelöli azokat az utakat és módokat, amelyek segítségével a legrövidebb időn belül — számos termelési ágban már két-három esztendő alatt — megvalósul a termékbőség a Szovjetunióban. A szovjet mezőgazdaság szocialista rendszere — amely 94.000 kolhozt, 8950 gép- és traktorállomást és több mint 4700 szovhozt foglal magában — a világ leghatalmasabb, legjobban gépesített, legszilárdabb mezőgazdasága. Az egykor elmaradott Oroszország földjén, 25 millió szétaprózott paraszti magángazdaság helyén létrejött a fejlett, hatalmas szocialista mezőgazdaság, amely ma a búzatermelésben jóval túlszárnyalta az Egyesült Államokat, Kanadát, Argentínát és más kapitalista országokat, s az első a világon a rozs, köles, árpa, zab és olyan értékes ipari növények termelésében, mint a cukorrépa és a ten. Ez a mezőgazdaság egyre több gépet kap, fogyasztásra kerülő árutermelése gyorsan növekszik, termelékenysége nő. A kolhozok oszthatatlan vagyona 1940-től , 1952-ig megkétszereződött, ami óriási eredmény, hiszen ez idő alatt a Szovjetunió legfontosabb mezőgazdasági területein szörnyű háború pusztított. A fasiszta seregek százezerszám ölték meg és hajtották el a kolhozparasztok állatait, tönkretették épületeiket, gépeik nagy részét. E nehéz időkben és a háború utáni építés korszakában a szovjet mezőgazdaság megmutatta törhetetlen életerejét, hatalmas sikereket ért el, kiheverte a veszteségeket és tovább fejlődött. Fejlődésének szilárd alapja a hatalmas szovjet nehézipar, amely képes mindennel ellátni a mezőgazdaságot, ami eddiginél is nagyobb arányú fellendítéséhez szükséges. A szovjet mezőgazdaság egyik legnagyobb sikere a gabonaprobléma végleges megoldása volt, más szóval az, hogy a Szovjetunió kenyere teljesmértékben biztosítva van. De a földművelés eredményeit már nem lehet a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján megítélni. A népgazdaság érdekei és a szovjet nép jólétének további növelése határozottan megköveteli a mezőgazdasági termelés további általános és nagyarányú növelését. Megkövetelik a népgazdaság érdekei, mert egyes mezőgazdasági ágak és az állattenyésztés nem kielégítő terméshozama akadályozza az élelmiszer, és könnyűipar fejlődését. Számításba kell venni azt is, hogy a szovjet emberek jóléte egyre növekszik, s így a kereslet mindinkább áttolódik a gabonáról a hús- és tejtermékekre, mindig több és több gyümölcs és zöldség kell , s éppen ezekben a termelési ágakban maradt el a fejlődés leginkább az igények és szükségletek mögött. A szocializmus gazdasági alaptörvénye megköveteli, hogy állandóan növeljék az egész lakosság életszínvonalát, a kolhozparasztokét is. Az életszínvonal emelésének nélkülözhetetlen eszköze az általános árleszállítás. Ez a körülmény meghatározza a beszolgáltatási árak alakulását; ezek növelése egyes mezőgazdasági termékeknél egyáltalán nem alkalmazható már. A kolhozparasztok jövedelmének növelése és az általános árleszállítás politikája csak úgy egyeztethető össze, ha fokozzák a mezőgazdaság és az állattenyésztés termelékenységét, állandóan növelik a terméshozamot és csökkentik az önköltséget az intenzív, belterjes gazdálkodási módszerek legszélesebb körű alkalmazásával, a gépi erők jobb kihasználásával. Annál is inkább erre az útra kellett térni, mert még a mérhetetlen szovjet földön sem lehet a mezőgazdasági termelés emelését csupán e művelés alá vett területek növelésével biztosítani. «Ma, amikor már elértük és túlhaladtuk a vetésterületek háború előtti nagyságát — mondotta Malenkov elvtárs az SZKP XIX. kongreszszusán — a mezőgazdasági termelés növelésének egyetlen helyes vonala a terméshozam további, minden módon való fokozása». Az SZKP központi bizottságának határozata ennek megfelelően szabja meg a szovjet mezőgazdaság új, nagyszabású és halaszthatatlan feladatait. A határozat átfogó képet ad a szovjet mezőgazdaság helyzetéről, cáfolhatatlan tényekkel bizonyítja fölényét minden kapitalista mezőgazdaság fölött s ugyanakkor feltárja a fogyatékosságokat és a hibákat is. A mezőgazdaság termelékenysége az állattenyésztésben, a takarmánynövények, a burgonya és a zöldségfélék termesztésében igen lassan növekedett. Általában aránytalanság alakult ki egyfelől a szocialistái nagyipar fejlődése, a városi lakosság anyagi jólétének emelkedése, másfelől a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala között. Amíg az ipar termelése 1940 és 1952 között 2,3-szeresére emelkedett, a mezőgazdaság össztermelése ugyanezen idő alatt csak 10 százalékkal nőtt. Emellett az egyes kolhozok, egyes vidékek mezőgazdaságának fejlődése távolról sem egyenletes. Például közepes kolhozokban a burgonya hektáronkénti termésátlagai 140—150 mázsa, sokszáz élenjáró kolhozban 200—300 mázsás terméseredményeket érnek el és Maria Hudolij ukrán kolhozparasztnő minden hektárról 800 méter mázsai burgonyát szedett! A határozat nagy nyomatékkal mutat rá, hogy különösen az állattenyésztés fejlesztésében nagyok a feladatok. Igaz, hogy a kolhozok közös állattenyésztésének korlátlan lehetőségei vannak, ezt bizonyítja, hogy a háború után a kolhozok összes állatállománya 1940-hez képest másfél-kétszeresére növekedett. De például a szarvasmarhaállományon belül a tehenek száma — és ez igen lényeges — 1953-ban három és félmillióval kevesebb volt, mint 1941 elején, s 8,9 millióval kevesebb, mint 1928-ban. Mindezekből a példákból kitűnik, hogy a szovjet mezőgazdaság óriási tartalékait, lehetőségeit mindeddig nem használták ki megfelelően, s hogy a mezőgazdaság és az állattenyésztés kultúrájának általános növelésével igen nagy mértékben fokozható a mezőgazdaság termelése. Eddig a párt és a szovjet állam fő erőit a népgazdaság legfontosabb területére, a nehéziparra összpontosította, s nem volt lehetőség mind a nehézipar, mind a könnyű- és élelmiszeripar, mind a mezőgazdaság egyidejű, erős ütemű fejlesztésére. A nehézipar fejlesztésében elért óriási sikerek alapján most megteremtették ezeket a feltételeket a Szovjetunióban. Elérkezett az idő, amikor a párt kiadhatta a jelszót a, mezőgazdasági termelés további nagyarányú fellendítésére. A határozat, és Hruscsov elvtárs beszéde rámutat, hogy hibák is történtek a mezőgazdaság irányításában és megjelöli azok kijavításának konkrét módját. A mezőgazdaság számos ágazatában megsértették például a szocialista gazdálkodásnak azt az alapvető elvét, hogy egy-egy vállalatnak, kolhoznak minden egyes dolgozónak anyagilag is érdekeltnek kell lennie a végzett munka eredményeiben. Lenin azt tanította, hogy a kommunizmusból való átmenet időszakában a gazdasági életetnem közvetlenül a lelkesedésre, hanem a nagy forradalom által szült lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre» kell építeni, «másként nem vezetik el az emberek tíz- és tízmillióit a kommunizmushoz». Ennek szem előtt tartásával emelték fel a Szovjetunióban az állami begyűjtési árakat több termékféleségnél, s ugyanakkor csökkentették a begyűjtés mennyiségét. A szovjet állam 1953-ban további 15, 1954-ben pedig a terven felül 35 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaság fokozott fellendítésére, s ennek az összegnek jelentős részét a kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozására használják fel. Ezek az intézkedések a kolhozparasztokat az idén több mint 13, jövőre több mint 20 milliárd rubel többletjövedelemhez juttatják. A határozat rámutat a kolhozparasztok köz- és magánérdekei összehangolásának fontosságára. A kolhozok alapszabályzata leszögezi: a fő- és döntő jelentőségű közös gazdaság mellett minden egyes kolhoztagnak jogai van kisebb gazdaságot tartani, személyes tulajdonában. A párt és a szovjet állam komoly támogatást ad a háztáji gazdaságok megerősítéséhez. Például olyan adópolitikátfolytat, hogy a kolhoz parasztság fokozottan érezze: érdemes jószágot tartani. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: «Csak a párt és a szovjet állam politikáját félreértő emberek gondolhatják azt, hogy a szocialista rendet veszélyezteti, ha a kolhozparasztok a mezőgazdasági artyel mintaalapszabályzatában megszabott keretek között személyes tulajdonukban haszonállatot tartanak. Ellenkezőleg: ez növeli a kolhozok piacra kerülő árufeleslegeit és ezáltal hozzájárul a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítéséhez. A határozat különös nyomatékkal mutat rá, hogy fejleszteni kell az állattenyésztést. Olyan begyűjtési politikát kell folytatni, amely nem a jó eredményeket elérő gazdaságok terheit növeli, nem a növekvő hozamot nyesegeti újra meg újra, hanem az elmaradókat ösztönzi lehetőségeik jobb kihasználására. A terület nagysága és a föld minősége alapján kell megállapítani a begyűjtési normákat. Fontos intézkedéseket tartalmaz a határozat a takarmánytermelés fejlesztésére, a burgonya- és a zöldségtermelés elmaradásának megszüntetésére, a hektáronkénti tej-, hús- stb. hozam növelésére. Mindezeket a célokat a mezőgazdasági és állattenyésztési módszerek általános megjavításával kívánja elérni.. Olyan élenjáró módszerek elterjesztését irányozza elő, mint a tőzeges-humuszos kockákban történő palántanevelés, a melegágyi zöldségtermesztés fokozása az ipari hőfeleslegek felhasználásával és így tovább. Emellett rámutat a gabonatermelés, a hüvelyesek, ipari növények termelése további fokozásának egyszerű, mégsem általánosan alkalmazott módszereire, mint például a korai vetés, a megfelelő trágyázás stb. Nagy fontosságot tulajdonít a határozat a különböző mezőgazdasági munkák fokozott gépesítésének.. A szovjet mezőgazdaság jellemző vonása a gépesítés rendkívül magas foka. A szovjet gép- és traktorállomásokon jelenleg 969.000 traktor van, vagyis 74 százalékkal több, mint a háború előtt, s 255.000 gabonakombájn működik, 66 százalékkal több, mint 1940-ben. A gépesítés foka a kolhoztermelésben évről évre emelkedik, egyre kevesebb lesz a kézi munkai, fokozódik a kolhozparasztok munkájának termelékenysége. Ez azonban azt is jelenti, hogy a mezőgazdaság valamennyi ágának fellendítése elsősorban a gép- és traktorállomásozó munkájának megjavításától függ. A határozat előírja, hogy a szovjet népgazdaság több gépet, új rendszerű gépeket is biztosítson a mezőgazdaságnak, s hogy a gépállomásokon jobban kihasználják ezeket a gépeket. 1954-től 1957 május 1-ig 750.000 különböző traktort és számos más, például kapásnövények művelését gépesítő eszközt kap a szovjet mezőgazdaság. De a határozat leszögezi, hogy a legfontosabb feladat a gépállomások vezetésének megjavítása a minisztériumoktól a kerületi szerveken keresztül közvetlenül a gépállomásokig. Ez vonatkozik a kolhozok vezetésére is. A gépállomások nagy állami üzemekké nőttek, a kolhozok nagy kollektív gazdaságokká, átlag szántóterületük 589 hektárról 1693 hektárra növekedett. Ilyen nagy üzemek élén magas képzettségű, jó szervezőképességű embereknek kell állatok s állandó, szakképzett káderekkel kell dolgozniok. Ugyanakkor fokozni kell a legjobb agrotechnikai és állattenyésztési módszerek elterjesztését, meg kell szüntetni a tudományos és kutatóintézetek elmaradását az élet követelményeitől. A vezető szerveknek pedig meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaságot vezetni, elsősorban ezeknek az élenjáró módszereknek, a tudomány vívmányainak tanulmányozását, általános bevezetését, alkalmazásuk segítését jelenti. Ennek érdekében növelik a gyakorlatban működő mezőgazdasági szakemberek számát. A határozat érvényesíti azt a tanulságot, hogy az ügy sikere nem csupán az anyagi és technikai feltételek megteremtésétől, hanem mindenekelőtt az emberektől, a párt- és szovjetszervek, a gépállomások, a kolhozok és szovhozok vezetőinek politikai és szervező munkájától függ. Hiábavaló a technikai segítség, hiába a legjobb, legrészletesebb határozat bármilyen útmutatásai, ha a helyszínen nincsenek rátermett, megbízható, szakképzett, öntudatos emberek, akik képesek biztosítani annak végrehajtását, a lehetőségek teljes kihasználását, a sikert. Ez a legfontosabb, erre kell összpontosítani a figyelmet és az erőket. A párt ennek a feladatnak megoldása érdekében mindenekelőtt a pártszervezetekhez, a kommunistákhoz fordult. A Szovjetunió 76.000 kolhozában működik pártszervezet, a falun dolgozó kommunisták száma jelenleg több mint egymillió. Ezekhez járul a falusi komszomolisták több mint kétmilliós hadserege. «Ha helyesen osztjuk el és használjuk fel ezeket az erőket — mondta Hruscsov elvtárs — ekkor sikeresen megbirkózunk minden feladattal és minden nehézséget leküzdünk». A párt nagyszerű kádereket nevelt a falun, sok kerületben helyi erőkkel erősíthetik meg a kolhozokat. De a háborús idők kádervesztesége igen nagy, a legműveltebb és legkulturáltabb kolhozparasztok közül sokan mentek az iparba dolgozni. A párt ezért elhatározta, hogy az iparban dolgozó kommunistákat felhívja: induljanak a kolhozok segítségére. Amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért folyó óriási harcot vívták, a párt 25 ezer munkást küldött a falura. 1933-ban 17 ezer pártfunkcionáriust küldtek munkára a politikai osztályokhoz, a kolhozok segítségére. Azóta is időről időre sokezer ipari munkást küldött a párt falura, akiknek többsége lelkesen harcolt az ügyért és igazolta a párt bizalmát. Az, hogy a szocialista város káderekkel segíti a kölhozfalut, jelenleg is az egyik legfontosabb formája a munkás-paraszt szövetség még nagyobb mértékű megerősítésének. Ezért a párt mintegy 50.000 kommunistát hív fel, hogy jelentkezzenek önként, menjenek falura és fordítsák erejüket, tudásukat a kolhozrendszer további megerősítésére. Ezenkívül a legjobb kommunisták közül néhány ezret a falusi kerületi pártbizottságokba és a kerületi szovjetek végrehajtó bizottságaiba küldenek munkára, erősítésül. A falun végzett munka — fontos és tiszteletreméltó munka. Azok a kommunisták, akik önként jelentkeznek ennek a feladatnak elvégzésére, tudatában vannak, hogy a mezőgazdaság fellendítése nélkül nem lehet sikeresen megoldani a kommunizmus építésének feladatait. A határozat emellett intézkedik arról, hogy a pártvezetés közvetlenebbül érvényesüljön a termelés döntő szakaszain. Nemcsak a gépállomások és kolhozok, szovhozok pártszervezeteit erősítik meg, hanem a pártapparátusban dolgozó funkcionáriusokból kisebb instruktorcsoportokat alakítanak, amelyeket a kerületi bizottság titkára irányít s ilyen módon egy funkcionárius felelősen vezeti egy bizonyos gépállomás területén a politikai munkát, segíti az alapszervezeteket, egész munkaidejét ott tölti. «Ez helyes — mondotta Hruscsov elvtárs — így kevesebb lesz a papírfogyasztás és több lesz az eleven tett». Az SZKP központi bizottságának határozata a Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztését szolgáló intézkedésekről, nemzetközi jelentőségű dokumentum. Különösen gazdag tanulságokkal szolgál a népi demokratikus országok számára, mert ezekben az országokban is a legfőbb és legidőszerűbb feladat ma a dolgozók jólétének fokozott növelése, s ehhez a többi között hozzátartozik a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése. A magyar dolgozók is tapasztalatokat és új erőt, lelkesedést merítenek ebből a határozatból, amelynek végrehajtása tovább emeli a szovjet nép életszínvonalát, még szilárdabbá kovácsolja a munkások és parasztok hatalmas testvéri szövetségét, még erősebbé teszi a nagy Szovjetországot, amely ereje teljében, magabiztosan halad a kommunizmus felé. Üdvözlő távirat a bolgár néphadsereg napja alkalmából •PETER PANCSEVSZKI vezérezredes elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének SZÓFIA A bolgár néphadsereg napja alkalmából a magam és a magyar néphadsereg egész személyi állománya nevében elvtársi üdvözletemet küldöm Önnek és a testvéri bolgár néphadsereg minden harcosának, tisztjének és tábornokának. Kívánom, hogy a bolgár néphadsereg újabb sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben, ezzel is erősítve a Szovjetunió vezette béketábor igaz ügyét. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. A fővádlott kihallgatása a BvDK kőszénbányászata kártevőinek perében Berlin, szeptember 22. (ADV) A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Bírósága megkezdte Otto Fleischernek, a kártevők elleni per fővádlottjának kihallgatását. Fleischer 1945 előtt «érdemeiért» hadi érdemkeresztet kapott. 1946-tól mint a zwickau-eisnitzi kőszénmedence technikai vezetője, majd mint a freibergi bányászati akadémia professzora kém- és kártevő tevékenységet folytatott. Flescher írásbeli és szóbeli tájékoztatást adott az amerikai kémszervezetnek a szénbányászat helyzetéről. Fleischer azokat a széleskörű lehetőségeket, amelyeket a freibergi bányászati akadémián a kutatótevékenységre kapott, Sabbasnak, a Ruhr-hatóság tagjának és a bonni kormány összekötőjének utasítására a kapitalista konszernek érdekében használta fel. Letartóztatásáig kutatásokat folytatott a Ruhr-hatóság számára, s kutatási eredményeit eljuttatta a kapitalista konszernekhez. A kártevő csoport tevékenységének fő irányvonalát abban határozták meg, hogy a szász bányavidéken «objektív nehézségek» ürügyével akadályozzák a kőszénrétegek kitermelését. «Akadályozni és károsítani akartuk a Német Demokratikus Köztársaság népgazdaságát» — vallotta Fleischer. Noha a szász bányák rendkívül gazdag szénkészletekkel rendelkeznek, Fleischer tudatosan azt a hazugságot terjesztette, hogy a kitermelés nem kifizetődő, mert nincs elegendő szén. Fleischer a tárgyaláson elmondotta, hogy a kőszénbányák dolgozói körében elégedetlenséget igyekezett kelteni, s a kormány ellen akarta fordítani őket. Szabotálta a kormány által hozott szociálpolitikai rendszabályokat. Bűnös tevékenységének leplezésére Fleischer kifelé rendkívül «haladó» magatartást tanúsított és nyilatkozatokat, tett «lojalitásáról», ugyanakkor tevékenyen szolgálta az amerikai és német imperialistákat. Tekintélyes libanoni lap a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága mellett Beirut, szeptember 22. (TASZSZ) Az «As-Sark», az egyik legbefolyásosabb libanoni lap, az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszakának munkáját kommentálva megbírálják az arab államok ENSZ-küldöttségének negatív álláspontját a Kínai Népköztársaság képviselőinek az ENSZ-be való bebocsátása kérdésében. «Az arab államok kormányai — mutat rá a lap — nem vették figyelembe népeik akaratát». A lap hozzáteszi, hogy a Kínai Népköztársaság jelenléte a közgyűlésben és a biztonsági tanácsban, megfelelne «az imperializmus igája alatt nyögő összes arab államok érdekeinek». Megérkezett Moszkvába D. Vidics, Jugoszlávia nagykövete Moszkva, szeptember 22. (TASZSZ) Szeptember 21-én megérkezett Moszkvába D. Vidics, Jugoszlávia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Vidicset a pályaudvaron D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosztályának vezetője és a jugoszláv nagykövetség diplomáciai személyzete fogadta, élén D. Gyurics ideiglenes ügyvivővel. Amerikai hatósítsok durva önkényeskedése Egyiptom hivatalos képviselőjével Kairó, szeptember 22. (TASZSZ) Amint a «Rasza el-Jasszef» című lap közli, az egyiptomi külügyminisztérium jelentést kapott arról, hogy az amerikai hatóságok önkényesen jártak el Egyiptom egyik hivatalos képviselőjével szemben. Az amerikai hatóságok azt követelték ettől a képviselőtől, «tegyen esküt», hogy nem tagja semmiféle «az Egyesült Államokkal szemben ellenséges» szervezetnek. Egyiptom képviselője megtagadta az eskütételt és kijelentette, hogy az ilyen követelés merénylet az egyéni szabadság ellen. Ekkor az amerikai hatóságok közölték Egyiptom képviselőjével, hogy nem engedik be az Egyesült Államokba 3 Keszon, szeptember 22. (Új-Kma) Li Szan Csu tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság rangidős koreai-kínai tagja a bizottság hétfői ülésén 98.742 koreai-kínai hadifogoly névsorát adta át az amerikai küldöttnek és kérte, hogy az amerikai fél adjon számot ezek hollétéről. A névsort, amelyben a koreai néphadsereg 83.158 fogságba esett harcosa és 15.584 fogságba esett kínai népi önkéntes szerepel, az amerikaiak által a koreai fegyverszüneti tárgyalások során a koreai-kínai félnek átadott jegyzékek, az amerikai fél által a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság elé terjesztett jegyzékek, a hadifoglyok hazaírt levelei és az amerikai fél által nyilvánosságra hozott adatok alapján állították össze. Li Szan Csu tábornok felhívta az amerikaiakat, hogy adjanak felelősségteljes és határozott felvilágosítást a névsorban szereplő minden egyes hadifogoly hollétéről. Li Szan Csu tábornok 98.742 koreai-kínai hadifogoly hollétét kérte számon az amerikai féltől Szemtanú nyilatkozata az amerikaiak és ügynökeik bűnös szerepéről a hadifoglyok erőszakos visszatartásában Keszon, szeptember 22. (Új-Kína) A semleges hazatelepítési bizottság szeptember 20-án délután ismét két kínai és egy koreai hadifoglyot adott át a koreai-kínai félnek. E hadifoglyok Panmindzsonba érkezésük után azonnal sajtóértekezletet tartottak, amelyen leleplezték, miként támogatják az amerikaiak Csang Kaj-sek és Li Szín Man ügynökeit a hadifoglyok erőszakos visszatartásában. Liu Suang-kuej, a kínai népi önkéntesek hadifogságból hazatért harcosa egy iratcsomót mutatott az újságíróknak, amelyet az amerikai hadifogolytáborból hozott magával. Az iratcsomó leveleket tartalmazott és Csang Kai-seknek egy kézírásos nyilatkozatát, amelyeket egy hónappal ezelőtt a Kuomintangügynökök úgynevezett küldöttsége osztott szét a hadifoglyok között. A levelek és a nyilatkozat figyelmeztetik a hadifoglyokat, hogy ne kérjék hazatelepítésüket. Liu Suang kuej ezután zubbonyát felnyitva, megmutatta a Kuomintang-zászlót és a jelszavakat, amelyeket testére tetováltak. Elmondotta továbbá, az amerikaiak arra kényszerítették a hadifoglyokat, hogy álnevet mondjanak be, és tépjék össze hadifogolyigazolványaikat. Az amerikaiak ezt akarják így elérni, hogy az indiai csapatok ne tudják megállapítani a hadifoglyok személyazonosságát, és a hadifoglyokkal együtt minél több Csang Kai-sekügynököt lehessen a semleges táborba csempészni. A hadifogságból hazatért Vang Si-hszin kínai önkéntes megerősítette, hogy amikor szeptember 19-én a semleges tábor közelébe érkeztek, látták, amint négy Kuomintang-ügynök a hadifoglyokkal együtt be akart surranni a táborba. Ezeket az ügynököket Tajvanról küldték és ez év júniusában Csezsu szigetén a 3. számú hadifogolytábor első századába osztották be. Liu Suang-kuej elmondotta, hogy a Kuomintang-ügynökök éles evőkéseket hoztak magukkal a semleges táborba, amelyeket az amerikaiak röviddel a fegyverszüneti egyezmény aláírása után osztottak szét köztük. Az ügynökök megfenyegették a hadifoglyokat: «Ha vissza akartok térni a szárazföldre, halállal lakoltok». A hazatért hadifoglyok leleplezései szemmel láthatóan zavarba hozták az amerikai újságírókat. Egyikük megkérdezte, hogy miért nem volt Liu Suang-kuej a múltban hazatelepített hadifoglyok ezrei között. Liu így válaszolt: «Hát nem érti? Az amerikaiak erőszakkal vissza akarnak tartani bennünket. Aki kijelentette, hogy haza akar térni, azt megölték. Liu Suang-kuej több példát hozott fel arra, hogy miként haltak meg olyan hadifoglyok, akik kifejezésre juttatták hazatérésre irányuló óhajtásukat. Az elmúlt évben három kínai hadifoglyot elevenen eltemettek, hat másikat pedig dróttal megfojtottak. Az amerikai újságírók a megcáfolhatatlan tények hallatára egymásután elsomfordáltak a sajtóértekezletről. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Sztálingrádban Sztálingrád, szeptember 22. (TASZSZ) Szeptember 21-én Sztálingrádba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Kim Ir Szennak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai a nap folyamán megismerkedtek a város egyes kerületeivel és történelmi helyeivel, meglátogattak több kulturális intézményt. P. P. Jetiszejev, a területivégrehajtó bizottság elnökhelyettese ebédet adott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére. ír tervek a „közöpkeleti katonai tömb“ megteremtésére Beirut, szeptember 22. (TASZSZ) A libanoni sajtó figyelmet szentel azoknak a tárgyalásoknak, amelyek Ajub Han, a pakisztáni hadsereg főparancsnoka, Iszkander Mirza, a pakisztáni hadügyminisztérium főtitkára, valamint magasrangú török személyiségek között folytak a napokban Ankarában. Az «Al Hajat» című lap ankarai tudósítója jelenti, hogy ezeket a tárgyalásokat titokban tartották, és a tárgyalások folyamán érintették a Közép-Kelet északi térségére vonatkozó, úgynevezett «védelmi rendszer» megteremtésének kérdését is. Ebben a tömbben Törökországnak, Pakisztánnak, Iránnak és esetleg Iraknak kellene résztvennie. A pakisztáni és különösen a török körök — írja a lap — nagy jelentőséget tulajdonítanak Irán részvételének, minthogy azon a véleményen vannak, hogy ellenkező esetben a tömb nem lenne «teljes értékű». A lap tudósítója kiemeli, hogy az Egyesült Államok támogatja e tömb megalakítását, azonban még nem biztos, hogy a tervet Anglia is támogatja-e majd. A tudósító azt is megjegyzi, hogy a török hivatalos körök melegen támogatnak minden olyan lépést, amely e terv megvalósítására irányul. Az «Al Dzsalida» című libanoni lap hangsúlyozza, hogy ez a terv azután született meg, miután a nyugati hatalmak sikertelen kísérleteket tettek a «középkeleti parancsnokság» felállítására az arab országok részvételével.