Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)
1953-10-22 / 295. szám
4 Róma, október 21. Alig fejeztem be e tudósítás megírását, amely az olasz ipart sújtó válság legújabb súlyos fejleményeiről számol be, arról a válságról, amely azzal fenyeget, hogy halálos betegséggé fajul — máris újabb hír érkezett, olyan hír, amely még sötétebbé teszi a helyzetet. Firenzéből jött ez a tragikus tömörségű hír: bezárták a Pignone-gyárat, Firenze legnagyobb nehézipari üzemét. A Pignonegyár bezárása újabb 1800 dolgozót tesz családostul az utcára és egyik pótolhatatlan üzemétől fosztja meg az olasz ipart. További hírek még nincsenek sem magáról a gyár bezárásáról, sem pedig arról a hatásról, amelyet az üzem bezárása, mint ez könnyen előrelátható, a munkásság körében fog kelteni.Luca Pavolini, a «lTinitá» gazdasági és szakszervezet rovatának vezetője a Togliatti elvtárs szerkesztésében megjelenő «Rinascita» című folyóirat legutóbbi számában, érdekes cikket írt Olaszország ipari helyzetéről ezzel a címmel: «Az elbocsátások és az üzemek leszerelése az állandó hanyatlás jelei». A cikk rámutat arra, hogy Olaszországban ezekben a napokban ismét tömeges munkáselbocsátásokra került sor, számos üzemet szerelnek le, s pontos számadatokat közöl a szóbanforgó üzemekről. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy ismét több mint tízezer munkást bocsátottak el, de — mint a cikk írója joggal megállapítja — ez a szám a valóságnál alacsonyabb, mivel gyakorlatilag lehetetlen pontosan számba venni a válság által sújtott valamennyi kis- és középüzemet. A tízezernyi elbocsátott munkáshoz csatlakozik azoknak az ezreknek a száma, akiknek munkaidejét csökkentették. Félelmetes, csüggesztő kép ezés talán első pillanatra érthetetlen is azok számára, akik — mint magyarországi olvasóim — népi demokratikus rendszerben élnek, olyan rendszerben, ahol már nincs munkanélküliség, sőt munkaerőhiány mutatkozik. Ezek az újabb elbocsátások újabb ezreket juttatnak annak a soktízezernyi munkásnak a sorsára, akiket az utóbbi öt évben már elküldtek. Az említett cikk felsorolja, hogy az elmúlt öt esztendőben mintegy száz üzemet zártak be, nyolcvanat pedig részben leszereltek, ami azt jelenti, hogy nyolcvanezer munkás vesztette el kenyerét. Az elbocsátások különösen erősen sújtották „ az északolaszországi úgynevezett ipari háromszög két csúcsát: Milánót, ahol öt esztendő alatt huszonötezer munkást bocsátottak el, és Genovát, ahol harmincháromezer ipari munkás vált munkanélkülivé. _ A teljesen eltűnt ipari üzemek között van több olyan, amelyet a termékeinek kiváló minőségéről még Olaszország határain túl is jól ismertek: így például a «Caproni» és a SIAI-Marchetti repülőgépgyárak, az Isotta- Fraschini gépkocsigyár (Milano). Ez is azt mutatja, hogy — emberekben és anyagban egyaránt — hatalmas gazdagság megy veszendőbe. Gondoljunk csak a hatalmas üzemi berendezésekre, a szakmunkásokra, technikusokra, a rendkívüli szakmai ismeretekkel rendelkező munkaerőkre, akiket most mint «fölöslegeseket» leépítettek. E kiváló munkaerők, akik most egycsapásra sötét nyomorba kerültek, kénytelenek kerékpárőrökként vagy vándorló árusokként tengetni életüket. Az olasz ipar válsága egyáltalán nem érdekelte a De Gasperi-kormányt és a Pellakormány sem törődik vele. Sőt e kormányok kárhozatos politikájukkal egyenesen előidézői e válságnak. Jellemző, hogy Olaszország Európa egyetlen olyan országa, ahol az iparban foglalkoztatottak száma 1951-ben 7,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1937-ben, annak ellenére, hogy a lakosság létszáma ugyanezen idő alatt 4,4 százalékkal emelkedett. Az iparban foglalkoztatottak száma 1937 és 1951 között valamennyi más európai országban — még Nyugat-Európában - emelkedést mutat, Franciaországban például 14 százalékkal emelkedett. De az olasz kormányférfiak, ha a szemükbe vágják, hogy elpusztították a nemzetgazdaságot, így mentegetőznek. «Az olasz üzemek ipari berendezése elavult, túl magas az önköltség, nem bírr ránli lépést tartani a nemzetközi versennyel, s újra kell méreteznünk az ipart, a terhek (mármint a gyárosokra «nehezedő» terhek) könnyítésére, elbocsátásokra van szükség. Valóban igaz az, hogy az olasz ipari berendezés elavult — ez azonban a gyártulajdonosok bűne, akik a lehető legnagyobb profitot akarták bezsebelni, ahelyett, hogy az üzemek felújításával törődtek volna. De igaz az is, hogy ezek az emberek immár nyolc esztendeje egyebet sem csinálnak, mint «újraméreteznek», «könnyítenek», «elbocsátanak» — mégsem jutottak egy tapodtat sem előbbre. Ezzel szemben a dühödt «újraméretezés»során tönkretettek olyan virágzó üzemeket, melyek mindig kiváló minőségi munkát végeztek. A valóság az, hogy az olasz ipar a tulajdonosok kapzsisága miatt, a produktív beruházások korlátoltsága következtében ment tönkre, az atlanti fegyverkezés és a Schuman-terv következtében, amely a francia és német monopoltrösztök és főleg az amerikai tőkeérdekeltségek javára a halálos ítéletet mondta ki az olasz iparra. A végső cél persze nem az ipar «újraméretezése», hanem az olasz ipar leszerelése és végleges eltüntetése. Megmutatja ezt számos gyár teljes bezárása, de megmutatják azok a szempontok is, amelyeket az elbocsátások során követnek. Jellemző erre az, ami Terniben történt. Itt a kétezer elbocsátott munkás között ott vannak a leggyakorlottabb szakmunkások is, ezenkívül 150 technikus és 80 munkavezető, tehát a munkaerő legértékesebb része, amely nélkül a gyár nem működhet tovább úgy, mint eddig. Természetesen mondani sem kell, hogy politikai szempontból válogatták ki őket: azokat bocsátották el, akik politikailag a leghaladóbbak, legharcosabbak, legöntudatosabbak, vagyis a kommunistákat és szocialistákat. A munkásság azonban válaszol ezekre a támadásokra és harcában az egész lakosság szolidaritása támogatja, különösen olyan városokban, mint Terni, ahol az acélművek élete magának a városnak az életét jelenti. Terniben a múlt szombaton hatalmas általános sztrájk volt, amely 24 óráig tartott, s e sztrájkban a város egész lakossága résztvett, még a kereskedők is, akik bezárták üzleteiket s a lehúzott redőnyökre közleményt ragasztottak, amely arra hívja fel a város lakóinak figyelmét, hogy az acélműveket ért csapás az egész várost megöli. A kormány viszont ahelyett, hogy közbelépne , megakadályozná az olasz ipar eklel elkövetett gyilkos merényleteket, rendőreit küldte el a dolgozók ellen. Valóságos harc folyt le szombaton Térni utcáin és terein a Pella által kivezényelt rendőrség és a munkások között, akik a munkához és élethez való jogukat védelmezték. A rendőrök tüzeltek az egyik elbocsátott munka súlyosan, egy 15 éves fiú pedig könnyebben megsebesült. A nép ellenállása azonban máris meghozta az első sikert. Egy értekezlet során, mely kedden a korahajnali órákban ért véget, a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy megvizsgálja a dolgozók követeléseit, felülvizsgálja a munkáselbocsátásokat és az úgynevezett üzemfejlesztést. Ennek következtében kétezer munkás,‘ha ideiglenesen is, ’kedden már újból munkába állhatott. Kemény harc ez s az ország egyik vagy másik vidékén mindennap egy-egy újabb fejezete nyílik. Amikor már azt reméltük, hogy egy lépés történt előre Torni problémájának megoldása felé, máris újabb seb fakadt fel Milánóiban a Taiero-gyár, s Firenzében a Pigtrone-gyár bezárásával. Olyan harc ez, amely valamennyi olasz dolgozóra kiterjed és amely döntő az ország gazdasági élete számára. S e harcban csak akkor születik meg a döntő győzelem, ha majd a kormány felhagy a kárhozatos atlanti politikával, törődni fog azzal, hogy állampolgárainak munkaalkalmat teremtsen, s ezért előmozdítja a kereskedelmi kapcsolatok kifejlődését minden állammal, elsősorban pedig a keleteurópai országokkal. Giorgio Colorni A kenyérért folyó harc kemény csatái A „Szabad Nép“ olaszországi tudósítójától Pietro Secchia elvtárs beszéde a trieszti kérdésről Róma, október 21. (MTI) Pietro Secchia, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese vasárnap Bariban beszédet mondott a trieszti kérdésről Beszédében rámutatott, hogy az utóbbi napok eseményeinek tanúsága szerint az angol-amerikai csapatok nem szándékoznak kivonulni az «A»övezetből, még kevésbbé a titoista csapatok a «B»-övezetből. Világos — mondotta — hogy Pella sem kéri már a népszavazásra vonatkozó javaslatának megvalósítását és nem védelmezi Trieszt Szabad Terüdet integritását. Az is világos immár, hogy nyitva áll az út Trieszt Szabad Terület felosztása felé, ahogy azt az angol-amerikaiak már eddig is akarták. Pella a szenátusban elhangzott beszédében a trieszti helyzet jelenlegi alakulásáért a Szovjetunióra igyekezett hárítani a felelősséget — mondotta Secchia. — Semmi sem áll annyira ellentétben az igazsággal, mint ez az állítás. A Szovjetunió mindig amellett szállt síkra, hogy valósítsák meg az olasz békeszerződést. Ha ez megtörtént volna, akkor az angol-amerikai és a jugoszláv csapatokat már kivonták volna Trieszt Szabad Területről és a kétövezetet már átadták volna a helyi lakosságnak. Ezáltal létrejött volna annak a feltétele, hogy később egy jobb, végleges megoldást találjanak, létrejöttek volna a szabad, demokratikus népszavazás feltételei. Ezért van az, hogy mi, kommunisták, még ma is az olasz békeszerződés alkalmazását tartjuk a legjobb megoldásnak a helyi, lakosság érdekében, az olasz nemzeti érdekek és a béke védelmében — mondotta befejezésül Secchia. A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN A A vasutasok helyzete az Egyesült Államokban Az amerikai gazdasági rendszer militarizálása elősegítette, hogy az amerikai vasúttársaságok nagy mértékben növeljék nyereségüket. * Az Egyesült Államokban a vasutak tiszta nyeresége 1952-ben az adók levonása után 824 millió dollár volt az 1951. évi 690 millió dollárral szemben. Mint a «The New York Times» kiemeli, a legutóbbi húsz év alatt ez volt a vasutak legnagyobb nyeresége. 1953 első fele újabb profitáradatot hozott e vasúttulajdonosoknak. 1953 első öt hónapjában a vasutak harminc százalékkal nagyobb nyereségre tettek szert, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában.. Hat óriási vasúttársaságot két wallstreeti cég, a Morgan-társaság és a «Kuhn Loeb and Company» tart ellenőrzés alatt. Ezek vagyona együttvéve több mint 11 milliárd dollár, vagyis csaknem fele az Egyesült Államokban működő összes vasutak értékének. A «The New York Times» nemrégiben rámutatott, hogy ha figyelembe vesszük a «külföldi segéllyel» kapcsolatos szállításokat és egyéb katonai szállításokat, akkor a vasutak bevétele a koreai háború alatt megközelítette a második világháború idején elért átlagos évi színvonalat, vagyis felülmúlta a másfél milliárd dollárt. Az amerikai kormány mintegy kétmilliárd dollár adóengedményben részesítette a vasúttársaságokat, ezzel is gyarapítva nyereségüket. A profitot hajszoló vasútmonopóliumok fokozzák a munkások kizsákmányolását és ugyanakkor tízezrével dobják utcára a «felesleges» munkavállalókat. Az amerikai munkaügyi minisztérium munkaügyi statisztikai hivatalának adatai szerint 1952-ben a vasutaknál ötvenezerrel kevesebben dolgoztak, mint 1951-ben, 1953 májusára, további 25.000 fővel csökkent a munkások száma 1952 májusához viszonyítva. A vasútjavító munkások szakszervezetének elnöke egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a harmincévi szolgálattal rendelkező vasutasok kóborolnak az utcákon, munkát keresve». A munkások kizsákmányolását fokozó vasúttársaságok figyelmen kívül hagyják a legelemibb munkabiztonsági rendszabályokat is. Nemrégiben a «Southern Railway System» vasúttársaság újmunkásai bejelentették, hogy sztrájkba lépnek, mert a vasúttársaság, «oly nagy mértékben csökkentette a személyzet létszámát, hogy ezzel megingatta a munkabiztonságot». A «Vasúti Kalauzok Testvérisége» nevű szakszervezet lapja nemrégiben közölte, hogy a vasúttársaságok «a vagonvizsgálatot a veszélyes minimumra csökkentették. Mindez a vasutasbalesetek számának rendkívüli megnövekedéséhez vezet. 1953 első négy hónapja alatt az Egyesült Államok vasútvonalain szolgálat teljesítése közben 6235 vasutas vált nyomorékká,, míg 1952-ben egész év alatt 11.673 ilyen szerencsétlenség történt. 1953 első négy hónapjában 95 vasutas vesztette életét szolgálat közben. 1952-ben szolgálatban 278 vasutas vesztette életét. A vasúti monopóliumok igen alacsony színvonalon tartják a munkabéreket. Az Egyesült Államokban 1953-ban több vasutassztrájk volt. A sztrájkoló vasutasok béremelést és munkakörülményeik javítását követelték. A hatóságok a vasúttársaságok oldalára állnak és maradásellenes törvényekkel igyekeznek meghiúsítani a sztrájkokat, így például meghiúsították a «Vasúti Kalauzok Testvérisége» nevű szakszervezet előkészített sztrájkját, amelyben 16.000 munkás vett volna részt. A szövetségi bíróság a sztrájk előestéjén Eisenhower közbelépése következtében «törvénytelennek» nyilvánította a tervezett sztrájkot. Az amerikai vasutasok azonban tovább harcolnak munka- és életkörülményeik megjavításáért. (TASZSZ) SZABAD NÉP Szovjet-Ukrajna képviselője élesen elítélte az ENSZ-alapokmány módosításáért indított reakciós kampányt New York, október 21. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottsága megkezdte az ENSZ alapokmánya felülvizsgálatára vonatkozó előkészítő javaslatok megvitatását. Mint ismeretes, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK és a Bielorusz SZSZK képviselői tiltakoztak az ellen, hogy ezeket a kérdéseket a közgyűlés napirendjére tűzzék, minthogy e kérdések felvetése azt célozza, hogy megsemmisítsék az alapokmány legfontosabb alapelvét: a biztonsági tanács öt állandó tagja egyhangúságának elvét. A szovjet küldöttség rámutatott: az ENSZ-alapokmány felülvizsgálatára irányuló kísérletek csak fokozhatják a feszültséget a nemzetközi kapcsolatokban és hogyezidőszerint a legfőbb feladat nem az alapokmány megváltoztatása, hanem szigorú betartása és őrködés afelett, hogy az alapokmányt meg ne sértsék. A hatodik bizottságnak felül kell vizsgálnia Hollandia, Argentína és más országok határozattervezeteit, valamint Egyiptom és Costa Rica határozatterveit. Öt ország azt ajánlja az ENSZ tagjainak, hogy nézeteiket terjeszszék elő az alapokmány lehetséges megváltoztatására vonatkozólag. Az október 20-i ülésen Hollandia és Egyiptom képviselői megvilágították az említett határozattervezetek lényegét, majd az Ukrán SZSZK küldöttségének vezetője, A. M. Baranovszkij mondott nagy beszédet. Baranovszkij rámutatott arra, hogy az alapokmány megváltoztatásának előkészítésére vonatkozó kérdés felvetését nem lehet elválasztani attól a kampánytól, amely az Egyesült Államokban az ENSZ-alapokmány alapelvei ellen folyik. Ez a kampány a béke és a nemzetközi biztonság érdekei ellen irányul. Az alapokmány megváltoztatása, amire az Egyesült Államok, és néhány más ország reakciós körei törekszenek, azt célozza, hogy aláássák a legfőbb elvet, amelyen az ENSZ alapul. A nagyhatalmak egyhangúságának elve, az úgynevezett vétójog nem véletlenül, hanem hosszú és minden vonatkozásra kiterjedő vita után került bele az alapokmányba — hangsúlyozta Bartanovszkiij. «A vétójog megtagadása — figyelmeztetett V. M. Molotov még 1946-ban — megkönnyíti szűk csoportosulások és tömbök létesítését a nagyhatalmak körében és minden esetre szabad kezet nyújt azoknak, akik ellenfelei az Egyesült Nemzetek békevédelmi egységfrontjának». Aét esztendő elmúltával különösen világos, mennyire jogos volt ez a figyelmeztetés. Azokat a követeléseket, hogy az alapokmányt módosítani kell, az egyhangú döntés elvét pedig megg kell szüntetni, azzal próbálják megindokolni, hogy— szerintük — szükség van erre, mert így "ki lehet küszöbölni az ENSZ «fogyatékosságait» Vallójában az ENSZ-nek a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében végzett nemkielégítő tevékenységét főképpen az okozta és okozza, hogy több ország — elsősorban az Egyesült Államok — nem tartja tiszteletben és megsérti az alapokmány fő tételeit, nem pedig az, hogy az alapokmány bizonyos határozmányai nem megfelelőek. Baranovszkij az alapokmány céljai és elvei, durva megsértésének példájául utalt arra, hogy a közgyűlés olyan jogsértő, az alapokmánnyal ellentétes határozatokat hozott, amelyeknek következtében a nagy kínai nép képviselői még mindig hiányzanak az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. — Hogy az ENSZ kijuthasson ebből a válságból — mondotta Baranovszkij — ahhoz nem az alapokmány módosítására, hanem arra van szükség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete visszatérjen arra az útra, amelyet alapokmánya megszabott, arra van szükség, hogy megszűnjék az alapokmánynak és elveinek rendszeres megsértése... A mostani nemzetközi helyzetben minden olyan javaslatnak, amely az alapokmány módosítására irányul, még inkább pedig minden olyan javaslatnak, amely arra irányul, hogy az alapokmányból kirekesszék az öt nagyhatalom egyhangú döntésének elvét — ez utóbbi az ENSZ létezésének talpköve, alapja — csak az lehet a következménye, hogy az ENSZ gyengül és fokozódik a nemzetközi feszültség. — Az Ukrán SZSZK küldöttsége — mondotta befejezésül Baranovszkij — éppen ezért nem támogathatja azokat a javaslatokat, amelyeket Hollandia, Argentína és három másik állam küldöttsége terjesztett elő, sem pedig Egyiptom és Costa Rica határozati javaslatát, mert ezeknek végsősoron az ENSZ alapokmányának módosításai a céljuk. A biztonsági tanács a „palesztin»i kérdés** napirendre tűzésével foglalkozott New York, október 21. (TASZSZ) Október 20-án a biztonsági tanács ülést tartott, amelyen a «palesztinai kérdéssel» foglalkozott. Az ülés kezdetén Görögország képviselője napirendi javaslatot tett, hogy vitassák meg a következő kérdést: «A palesztinai kérdés: a fegyverszünettel kapcsolatos általános megállapodások betartása és feltétlen teljesítése, különös tekintettel a nemrég lezajlott erőszakos cselekményekre, nevezetesen az október 14-én és 15-én történt kiblai incidensre. 42 ENSZ palesztinai fegyverszüneti bizottsága vezérkari főnökének beszámolója. A görög küldött javaslatát támogatta az Egyesült Államok és Anglia képviselője. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Szovjetunió küldöttségének nincs ellenvetése Görögország képviselőjének javaslata ellen. Ez a javaslat megfelel annak a követelménynek, hogy a napirendre kerülő kérdést pontosabban fogalmazzák meg. A napirendi javaslatot a tanács egyhangúlag elfogadta. A biztonsági tanács elnöke bejelentette, hogy a tanács következő ülését Beniké tábornok New Yorkba érkezése után ismét összehívja. Török lap cikke a Földközi-tenger térségében folyó angol-amerikai vetélkedésről Isztanbul, október 21. (TASZSZ) A «Dzsumhumet» című jobboldali török lap cikket közöl arról, hogy az amerikaiak újabb katonai támaszpontokat kaparintanak meg. A Földközi-tenger térségében, s ez nyugtalansággal tölti el az angolokat. A cikk címe: «Angol-amerikai vetélkedés a Földközi-tenger térségében». A cikk megállapítja: «A Földközi-tengeren Amerika nagyobb hajóhadat tart, mint Anglia. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában eltávozni erről a vidékről, ahol sikerült megvetnie lábát a második világháború idején. A Spanyolországban megszerzett haditengerészeti és légitámaszpontok segítségével fokozottan hangsúlyozta azt az elhatározását Amerika, hogy minél szilárdabb támaszpontokat teremt magának a Földközi-tengeren». A török lap az angol-amerikai versengéssel kapcsolatban rámutat arra, hogy «Amerika és Anglia, annak ellenére, hogy szövetségesek, vetélkednek egymással a Földközitenger térségében a politikai befolyás és az erő növelésében». Külpolitikai Jegyzetek _ ____________ _____ Rotterdam nevében... A Vilas még nem felejtette el a múlt háború agresszorait. A becsületes emberek szemében bűnük ma semmivel sem kisebb, mint a szörnyű gaztettek elkövetése idején. A megkínzott milliók gyűlölete ma — az új imperialista agresszorok fenyegető készülődései láttán — még izzóbb, parázslóbb), mint valaha. Ha valaki tudni akarja, hogy mi is az az agresszió és kendőzetlen valóságában óhajtja látni az agresszor gyűlöletes arcát, az kérdezze meg Sztálingrád védőitől, a francia ellenállóktól, vagy hívja tanúbizonyságul a rotterdami szörnyű tragédia áldozatait. A holland nép bizonyára sohasem felejti el 1940 májusának tanulságait. A holland nép nem felejti el, de Roelind úr, Hollandia ENSZ-képviselője máris elfelejtette. Roelind úr az agresszió meghatározásával foglalkozó ENSZ-albizottság ülésén úgy nyilatkozott, mint akinek semmi köze nincsen az alig 13 éve legyilkolt sok tízezer rotterdamihoz. Roelind úr kicsúfolta a holland nép szenvedéseit és gúnyt űzött népe érzéseivel. Roelind úr az ENSZ-ülésen nem szégyelte fennen hangoztatni, hogy «ha egy adott állam elsőnek bombázza egy másik állam területét, olybá is lehet tekinteni cselekményét, hogy az nem agresszió, hanem csupán az adott állam szuverén akaratának megnyilatkozása, vagyis a bombázott állammalszembeni követeléseinek alátámasztása». Roelind becstelen «elméletére adjon választ a holland nép véres tavaszának története. Rotterdamban történt 1940 májusában. A tavasz virágok pompájával köszöntötte Hollandiát. Az emberek boldogan járták a várost, s kedvtelve fürdették arcukat a tavaszi napsugárban. A friss, gondozott parkok padjain nyugodtan pihentek az öregek, fáradhatatlanul csevegtek a szerelmesek és édesebb lett az anyák öröme is, boldog apróságaik láttán. A parányi vödrökbe szakadatlanul csörgött a meleg, sárga homok, épültek a kicsiny várak, s a zöld pázsiton puha faágyban feküdtek a rongybabák. Ekkor történt. Pontosan május 10-én. Rémes morajjal dübörgött a város fölé a hitlerista légihorda. A sokszáz gép fenyegető szárnya elsötétítette a napot, s ezrével hullott a bomba: a békés városra. Az emberek az első pillanatokban azt sem tudták, mire gondoljanak. Földbegyökerezett lábbal, dermedten, értetlenül meredtek a szörnyűségre. Nem lehet igaz... Ilyesmire emberek nem vetemedhetnek. S néhány pillanat múlva feltárult a rettenetes valóság a rotterdamiak előtt. A sebesültek kétségbeesett sikolya rémesebben hangzott a gépek zúgásánál, s ki tudná megmondani, mi volt az iszonyúbb: a haldoklók hörgése, vagy a bombák eleveneket temető robbanása? Tébolyult anyák tíz körmükkel ásták betemetett kincsüket, drága gyermeküket, a rongybaba gránátölcsér mélyén hevert, s a frissen épült homokházikók falait pirosra festette az előbb még mosolygó kicsiny mester ártatlan vére. A kétségbeesés vihara söpörte végig a várost. A semleges ország nem gondolt erre az aljas orvtámadásra. A töltésekre és szigetekre épült városban óvóhelyet, pincét sehol sem találtak a tehetetlen, zokogó rotterdamiak. Erre számítottak éppen a gyilkosok. Így akarták aljas agresszióval, kegyetlen mészárlásokká.A rabigába hajtani Hollandiát és az egész világot. S a remegő város még fel sem ocsúdott első fájdalmából, mikor rászakadt az újabb csapás. A szétbombázott gátak repedésein a városra tört a tenger. A habzó áradat pusztítva vágtatott az utcákon, elvágva a menekülés reményét is a halálra ítélt rotterdamiak előtt. A hatalmas kikötőben felrobbantak a nyersolajtartályok, s a borzalmas máglya fénye kísértetiesen lobogott a romváros fölött. Az utcákon 30.000 halott hevert, zokogott a város, gyászolt a holland nép és a példátlan gaztett hallatára feljajdult az egész világ. Így «nyilatkozott meg» a cinikus Roelind fogalmazása szerint a fasiszta fenevad «szuverén akarata" május 10-én. S négy nap múlva újra hullt a bombaeső és működésbe lépett az ötödik hadoszlop is. A hétpróbás kémek teljesen elzárták a várost a külvilágtól. Elfogyott az élelem, víz nem volt, egyesek szerint 60.000 eltakarítatlan holttest hevert az utcákon. Leírhatatlan bűz fojtogatta az életbenmaradottakat és megkezdte bőséges aratását a járvány. Ki tudná leírni a rotterdamiak szenvedéseit? Fiatalok őszültek meg órák alatt, s a félelemtől megőrültek az agyonkínzott emberek. Romok, kőhalmaz, pusztulás, halál, tönkretett életek vádolták az agresszort a világ egyik legnagyobb kikötővárosában. A fasiszta fenevadak állama alátámasztotta követeléseit Hollandiával szemben. Így látja ezt a szörnyűséget Roelind úr, aki Hollandiát — Rotterdamot is — képviseli az ENSZ-ben. De nem így látja a holland nép. A bevonuló gyilkosokkal halottak üveges tekintete nézett farkasszemet, s az élők szemében kiolthatatlan lángra lobbant a gyűlölet. Van-e rotterdami anya, aki felmentené legyilkolt gyermeke hóhérait? Van-e becsülletes hollandi vagy bármilyen nemzetiségi gondolkozó ember, aki nem ítéli el az ilyen barbárságot? Hiába ágál Roelind úr, hiába gyárt becstelen elméleteket, hogy amerikai gazdáinak igazolást szállítson a Távol-Kelet békés országainak gyalázatos bombázásához, az egyszer," emberek milliói soha nem fogják «olybá tekinteni» az agressziót, hogy az nem agresszió. S hiába font becstelen felszólalásával koszorút a rotterdami gyilkosok homlokára, hiába szentesítette, igazolta az orvtámadást, becsületes ember ettől nem kap kedvet a háborúra, bárhogy is buzgólkodik az imperialista szekértője Roelind úr és Ken véradói. Az agresszió agresszió marad, s az agresszor bűnhődni fog. Ez — Roelind úr — a békeszerető milliók szuverén akarata és követelésüket szükség esetén alá is fogják támasztani. Kékesdi Gyula „Félelem a szovjet sakkozóktól“ A „Vorwärts“ cikke a világbajnokjelöltek versenyéről A «Vorwärts», a Svájci Munkapárt lapja «Félelem a szovjet sakkozóktól» címmel ír a sakkvilágbajnokjelöltek versenyéről. «Nem túlzás azt mondani — írja a lap — országunk nagy megtiszteltetésének tekintjük, hogy a világ tizenöt legjobb sakkozója Svájcban dönti el mintegy 200 mérkőzésen: ki lesz a győztes, aki jövőre Botvinnikkal a világbajnoki címért mérkőzik. A tizenöt nagymester mérkőzéseiből a sakkozók egész generációja tanul. Minden nemzet irigyli Svájcot ezért a nagyszabású eseményért és sokért nem adná, ha az az ő országukban zajlana le. Svájcot érte a nagy szerencse. Azt hihetnők, minden megtörténik azért, hogy az eseménynek méltó keretet teremtsenek. Azt gondolhatnánk, Zürich legszebb és legnagyobb termét választották ki, s mindent megtesznek annak érdekében hogy nagy nézőközönség számára tegyék lehetővé a verseny látogatását. Végeredményben nem minden évben adódik ilyen alkalom a sakkjáték népszerűsítésére. " Mi a helyzet a valóságban? A sakkvilágbajnokjelöltek versenyét a kongresszusi épület egyik kis termében rendezik meg. A közönség úgy-ahogy szorong a teremben. Egy munkás aki délután 5 órakor még nem lehet ott, szerencsés, ha lábujjhegyen állva még egy két pillantást vethet a játékra. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között felesleges minden propaganda. Minden további nélkül elhisszük, hogy a sakkszövetség anyagilag nem tudott a sakkvilágbajnokjelöltek versenyének méltóbb keretet biztosítani, hiszen a versenyt csak tehető-esebb körök jelentős adományaival lehetett megrendezni. De amit mi nagyon jellemzőnek és egyszersmind nagyon megszégyenítőnek találunk, az az, hogy a hivatalos körök különösen tartózkodó magatartást tanúsítanak Talán bizony attól féltek: túl sokan megtudhatják, hogy a világ tizenöt legjobb sakkozója között nem kevesebb, mint kilenc szovjet játékos van, s hogy ezek egészen rendes emberek, nem pedig analfabéták vagy akár vérszomjas gonosztevők Vagy talán attól tartottak, hogy a svájci fiatalságot jobban érdekli majd a sakkozás, mint a ponyvaregények és a bűnügyi filmek? Jól emlékszünk arra, hogy a hatóságok a kloteni repülőtér minapi felavatásánál szinte szórták a pénzt, semmi költséget sem sajnáltak, csakhogy a közönségnek néhány katonai szenzációt nyújtsanak. Zürich városa mindenfajta kongresszust nagyvonalúan finanszíroz, mindenféle «kutyakomédiára» küldöttség utazik külföldre — persze államköltségen — csak itthon, erre az eseményre, amely iránt az egész világ érdeklődik, semmi sem jutott Mindez nagyon sokat elárult. Vasárnap Prágában: Csehszlovákia—Magyarország válogatott ökölvívómérkőzés Nagy eseménye lesz október 25-én, vasárnap a magyar ökölvívósportnak. Ekkor kerül sor Prágában a magyar válogatott idei első mérkőzésére. A találkozóra már hetek óta folyik a legjobb csehszlovák és magyar ökölvívók készülődése. (MTI) A magyar sportolók külföldi szereplése Ma két helyen vívnak nemzetközi mérkőzést a magyar sportolók. Tbilisziben ma lesz a Bp. Dózsa—Tbiliszi Dinamo labdarúgómérkőzés. A T. Dinamo a szovjet bajnokságban a második helyen végzett és csak két ponttal maradt el a bajnokcsapattól, a Moszkvai Szpartaktól. Chemnitzben ma rendezik meg Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság nagypályás kézilabdacsapatainak mérkőzéseit. Mind a férfiak, mind a nők mérkőzésén nagy küzdelemre van kilátás. AZ NB I-ES labdarúgóbajnokságban szombaton egy, vasárnap pedig öt mérkőzést játszanak. Szombat: Sztálin Vasmű Építők— Bp Honvéd, Sztálinváros 14 óra. (Játékvezető: Hernádi. Vasárnap: Bp. Vörös Lobogó—Bp Vasas, Népstadion 14 30 (Dankó). VL Sortex—Bp. Postás, Soroksár, 14.30 (Rigó). Cs. Vasas- Szombathelyi Lók. Csepel, 10 (Angyal) Salgó Bányász—Szegedi Honvéd, Salgótarján, 14.30 (Krémer). Dorogi Bányász—Győri Vasas, Dorog, 14.30 (Zsolt). CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 22 A sakkvilágbajnokjelöltek versenye Zürich, október 21. (TASZSZ) A sakkvilágbajnokjelöltek versenye 28. fordulójában a Tajmanov—Szmiszlov- és a Petroszjan—Kotov-játszma gyorsan, döntetlennel fejeződött be. Döntetlenül végződött a Szabó—Stahlberg- és az Averbach— Bolesz- Savszkij-játszma is. Függőben maradt a Bronstein—Reshewsky-, Geller—Najdorf- és Kérész—Gligorics-játszma. , v: A verseny állása- Szmiszlov 17 pont (sz.), Reshewsky 14.5 (1. sz.), Bronstein 14.5 (1), Kérész 14 (1. sz.), Petroszjan 14 (sz.), Najdorf 13.5 (1. sz.), Kotov 13.5 (sz.), Tajmanov 13 (sz.), Geller 12.5 (1. sz.), Boleszlavszkij, Averbach 12.5 (sz.), Gligorics 12 (1. sz.), Euwe, Szabó 11 (sz.), Stahlberg 7.5. Október 21-én került sor az utolsó előtti, 29. fordulóra. OKTÓBER 20-ÁN a Szovjetunió Testnevelési és Sportfőigazgatóságának meghívására Moszkvába érkezett Finnország válogatott labdarúgócsapata A finn együttes több barátságos mérkőzésen vesz részt a szovjet labdarúgókkal. (MTI) LONDONBAN, a Wembley-stadionban szerdán délután 100.000 néző előtt folyt le az —(1-■-t nens válogatott labdarúgómérkőzés. A végeredmény 4:4 volt, a félidőben a kontinens csapata vezett 3:2-re. Az angol együttes a mérkőzés utolsó percében egyenlíett ki. A CSEHSZLOVÁKIAI BRNOBAN nemzetközi atlétikai verseny volt kedden A verseny kedvezőtlen esős időben folyt. A kalapácsvetésben a norvég Strandi győzött 59.15 - es dobással, második Máca (csehszlovák) 56.26, harmadik Németh Imre 55.63. A fővárosi mozik műsora 10,73 október 22—21. között LESZÁMOLÁS: URANIA (Rákóczi-út 21.) f5, f8; MUNKÁS (Kápolna-U. 3/ban6, 8. — A FLOTTA HŐSE: SZIKRA (Lenin-krt 120.) 3. hétre prol. 10, 12, n3, f5, h7, 9; CORVIN (Kisfaludy-köz) 3. hétre prol. hó, 6, f9; FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) prol. f4. h6. 8; ALKOTMÁNY (Újpest) prol. f4. h6 8; JÓZSEF ATTILA (R.-palota) h6. 8, V. f4; ÚJVILÁG (R.-keresztúr) ,ffG 8, v. f4, szerda szünnap. — SZOKIK A MENYASSZONY: PUSKIN (Kossut Lajos-u. 18.) prol. fl0, f 12. f2, f4. h6. 8, ZUGLÓI (Angol-u 26.) f4 h6, n9, V. f2., GYÖNGYVIRÁGTÓL LOMBHULLÁSIG (Kísérőműsor Szépség és erő ünnepe): VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) 5, hétre prol. f5, h7, 9; SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 11, h2, 4, n7 f9; DUNA (Fürst Sándor-u 7.) 4 hétre prol. f5, h7, 9, v. 13; HUNYADI (Kispest) prol . n9 , h4; FÉNY (Újpest) 5 hétre prol. 6, 8, V. 4. — KIRÁLYLÁNY A FELESÉGEM: DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 3hétre prol f5. h7. 9; MÁJUS 1 (Mártírok útja 55.) 7 hétre prol 4 n7 f9 . h2; TÁNCSICS (Csepel) f6. h8. v. f4; TÁTRA (P.-erzsébeti prol. 6, n9, v. h4. — TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky út 36 ) prolongálja nagysikerű műsorát 5, n7. f8. — A FLOTTA HŐSE: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa-u 4.) h6. 8. »4 - VADÁSZTÖRTÉNET: FÁKLYA (Lenin-krt. 88.) n5, n7 n9 — SZÉPSÉG ÉS ERŐ ÜNNEPE: Színes film a Népstadion megnyitásáról Kísérőműsor a VÖRÖS CSILLAG, a SZABADSÁG, a DUNA a HUNYADI (Kispest) és FÉNY (Újpest) mozikban — 1. Magyar híradó, 3. Szovjet híradó, 3. Szerető gondoskodás, 4. 3. sz. magyar világhíradó, 5. Matyóföldön: HÍRADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Föltámadott a tenger I—II.: ADY (Somogyi Bélaút 3.) 15. 18. JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) prol. f5, f8; SPORT (Thököly-Út 56.) 15 f8. V. f2; SZABADSÁG (Rákosliget) f6, h8, v, n4, csüt. szünnap; SZABADSÁGHEGYI (Evetke-U. 2 ) 24—25-én 28-án, f6, 8. v. 3. — Boldogság madara: TANÁCS (Szt. István-krt 10.) 10 12, n3. f5 h7, 9; UGOCSA (Ugocsa utca 10.) f4, h6, 8; RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ f8, sz. 15, v. 3, n6, f8, (P lőrinc) f6 h8, v. n4; (József Attila-tér 4.) n6. szerda szünnap; BRIGÁD KÖLCSEY (Kispest) prol h6 8. V. f4 — Róma, 11 óra: BÁSTYA (Lenin-krt. 8 prol 11. 1, 3. 5 7, 9; RÁKÓCZICsepel) h4, h6. 1; PETŐFI (N.-tétényi h6, 8 v. f4; MÓRICZ ZSIGMOND-KULTÚROTTHON (Jókai-U 2.) 22 24—25. 28-án: 6. 8, sz., V 4, 6, 8. — Ezer veszélyen át: ÓBUDA (Selmeci u 14.) 4, n7 f9 — Leleményes asszonyok: MARX (Landler Jenő-u 39.) f4. h6 n9. VERSENY (Szt. László-tér 14.) f6. h8, V n4: MIKSZÁTH (Sashalom) 4, n8, v. 3. 5, n8. — Elveszett melódiák: BETHLEN (Bethlen Gábor-tér 3.1 4 n7, 19; CSOKONAI (Népszínház-U 13.) 10 12. 2, 4. 6; ATTILA (B.-fok) h6. 8, v. 14. — Rejtelmes sziget: PENTELE (Lenin-krt 39.) 3. hétre prol 10 12. 2 4, 6. 8; VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4. h6. 8; KOSSUTH (P.erzsébet) 6. n9, v. h4; PAMUTTEXILKULTÚROTTHON (Fehérvári-út 47.) 25-én és 27-én f4 h6 8 — Első hangverseny: TINÓDI (Nagymező-u. 8.) f4, h6, 8; BÉKE (Szt. László-U. 48 4, 6, 8. — Twist Olivér: SZABADSÁG (Újpest) h6, 8, V. f4; BÉKE (R.palota) f6,h8, v f4 csüt. szünnap. — Anna: CSILLAG (Cs.-hegy) h6, 8, v f4 csüt szünnap — Csapda: VILÁG (R.-mihály) h6 8, v f4, szerda szünnap. — Angyallal nyaraltam: BEM (Mártírok útja 5/b) fű, f1. f3. f5. f7. f9; BÁNYÁSZ (József-krt 63.) A-terem: 4. n7. f9 B-terem f6 f8; ÉVA (Erzsébet kir.-né út 36/b) f4 h6 8. — Póruljárt kereszteslovagok: ZRÍNYI (Lenin-krt 26.) 4. n7 f9, v 2. — Különös örökség: ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) 10 12, 2, 4, n7, 7 9; CSABA (A csabai n6 f8. v 3. csat szünnap.— Ezerarcú hős: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68 ) prol. 11, 1 3, 5, 7 9. Civil a pályán: HONVÉD (Rákóczi-út 82 ) prol. fii f1. f3. f5 f7 f9 — Rigoletto: TÁTRA (Üllői-út 63.) f3 f5. f7, f9 — Az asszony álta a szavát: NAP (Népszínház-u 31 ) f4 h6 8; ÚJLAKI !Bécsi-út 69. 14. h6, 8 — Makszimka (Kísérőműsor: Este a fonóban) HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) f4 h6 8; HAZÁM (Váci Út 150.) 4. n7. f9, v 2; ÉLMUNKÁS (Kispest) f6. h8 v n4; VILÁGOSSÁG !Perzsébeti f6. h8 v n4 — Solvay titkos aktái: KULTUR (Kinizsi) 28.1 f4 h6, 8: SZABADSÁG (Cs.-liget 22—25 f6. h8. v n4 — Mágnás Miska: PARTIZÁN (Üllői út 101.) prol. 4. n7 f9 — Nevess velünk: DIADAL (Krisztina-krt 155.) 4 n7. f9; SZIGET (Csepel) f6 h8 v n4; SZIGETHY (Albertfalvai f6. h8 v n4 csüt szünnap — Hópelyhecske: ÁRPÁD (Kerepesi-út 146 ) 23—25' n6, f8 V 14; OTTHON (Soroksár) 26—28, f6 h8 — Zűrzavaros éjszaka- OTTHON (Beniczky-U 3—5.) f4 h6. 8. — Táncmester: IPOLY (Csáky-u 65.) f4. Il6. 8; KOSSUTH (Cinkota) 24—25. f7, v f4. 17; MÁVAG KULTÚROTTHON (Delej-U 51 ) 23, 25. 27—28' 6 óra — Császár pékje: TAVASZ (R -palota) 22—25, 6 19, v. h4 — Titkos küldetés: KÁRPÁT (Cs.-hegy) f6, h8, V n4. szerda szünnap. — Trubadúr: FORUM IP -lőrinci h6 8 v f4 — Vadvízország: ÁRPÁD (B-foki 22—25 f6 h8 v n4 — Egy hét a csendes házban: ÁRPÁD (Soroksár) 22—25 h6. 8. v h4. — Emberrablók: JÓKAI (R-hegy) 23—25 n6. f8. v 3. KELEN (R-völgy) 22—25. f6 h8. V f4 — Halálraítélt harc: SZABADSÁGHEGYI (Evetken 2.1 22-én: G 8. TÜNDÉR -Újpest) h6 8. v f4 csüt. szünnap: KULTÚRA (P -hidegkút) h6. 8 csüt szünnap — Gőgös hercegnő: TERV (P-újhely) f6. h8. V n4 — Út a boldogság felé: OTTHON (Soroksár) 22—25. f6. h8. v f1 - Szeleburdi tapsifüles: CORVIN (Pesterzsébet) 22—25 h6. 8. v f4 — Állami Áruház: SZABADSÁG (P -imre) 22—25 6. 8 v h4 - Afrikában történt: JÓKAI (B-tétény) 24—25 f6 h8._ v. n4 — Karrier Párizsban: LENÁRUGYÁR-KULTÚROTTHON (Ős-hegy) 22-én hf # - Találkozás az Elbán: LENÁRUGYÁR-KULTUROTTHON (Cs -hegy) 25-én: f4 h6 8 — Különös házasság: ÁRPÁD (Kerenesi-út 146 I 26—28- n6 f8 - Vihar Grúziában I—II.: TAVASZ ÍR -palota) 26—28 r,7 - Tengerészbecsület: ÁRPÁD (Soroksár) 26—28' h6. 8 — Kiadó: JÓKAT (R. -hegy) 26—28- n6 f8 — Expresszszerelem: CORVIN (P-erzsébet) 26—28- h6 8. — Kövirág: SZABADSÁG (Cs.-liget) 26—28. 16. 18. — Táncosnő: SZABADSÁG (P-imre) 26—28. 6. 8. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSZTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.20: A «Szabad Nép» vezércikke. — 6.00 Falurádió. — 6.30: Színházak és mozik műsora. — 6.50: Torna. — 7.00: Hírek. - 7.30: Naptár. — 8.20: Műsorismertetés. — 11.30: Zenés irodalmi műsor Dolmatovszkij költészetéből. — 12.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 12.15: A rádió ajándékműsora a Budapesti Női Divatszabóság dolgozóinak. Hgl. — 13.00: Csehszlovák népzene. — 13.30: Puccini operáiból Hgl — 14.15: Úttörő-híradó. — 14.40: A Fővárosi Népi Zenekar játszik Kozák József Gábor vezetésével. Hgl. — 15.30: Zenekari hangverseny. — 16.20: Orosz nyelvlecke. — 16.40: Úttörő-sporthiradó. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések. Előadás. — 17.24: Vaszy—Viski: Részletek az «így győztünk az olimpián» című film kísérőzenéjéből. — 17.40: Hangos Újság. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. A moszkvai rádió összeállítása. — 30.00: Hírek. — 20.10: Mit hallunk holnap? — 20.15: A rádió válaszol falusi hallgatóinak. — 20.30: Egy falu — egy nóta — 20.50: Legkedvesebb verseim. Elmondja Tolnay Klári Kossuth-díjas, érdemes művész. — 21.10: Szimfonikus táncok. A rádió szimfonikus zenekara játszik, vezényel Somogyi László Kossuth-díjas, érdemes művész. Hgl. — 21-58: Glier: Balettjelenet. — 22.00: Hírek. — 22.10: Tíz perc külpolitika. — 22.20: Szórakoztató muzsika. Hgl. — 23.00: Hazánk zenei életéből. 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.00: Torna. — 6.10: Vidám reggeli muzsika. Hgl. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: A kis iskolások műsora. — 7.35: Szórakoztató reggeli hangverseny. Hgl. — 8.30: Händel és Haydn műveiből. Hgl.— 9.20: Az iskolások műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyű dalok. — 10.30: Óvodások műsora. — 10.50: A gyermekrádió műsora. — 11.00: Szüreti dalok és kantáták. — 15.00: Fali Leó műveiből. Közreműködik Zentai Anna, Szilvássy Margit Kishegyi Árpád, Szabó Miklós, a Magyar Operazenekart Bródy Tamás vezényli. — 15.40: Krúdy Gyula. Megemlékezés az író születésének 75. évfordulójára. Irta: Örkény István. — 16.00: A rádió népi zenekara játszik Lakatos Sándor vezetésével. Közreműködik: Lukács István (cimbalom) — 16.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.40: Az egyházi birtokok cselédeinek élete a Horthy-rendszer idején. Előadás. — 17.00: Tánczene. Hgl. — 17.40: Edwin Fischer Bach Wohltemperiertes Klavierből ad elő. — 18.03: Miért jobb termelőszövetkezeti tagnak lenni, mint egyénileg gazdálkodni. Előadás. — 18.45: Sportkiadó. — 19.00: A II. magyar zenei hét műsorából Szervánszky Endre: Fuvola-trió. — 19.30: A rágó énekkarának műsora, Hgl. — Bokor Miklós festőművész kiállítása a Fényes Adolf-teremben (VII., Rákóczi út 30.) hétfő kivételével naponta 11—6 óráig, vasárnap 9—6 óráig tart nyitva. — AZ IBUSZ október 25-én, vasárnap különvonatot indít Pécsre. (MTI) IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, még egyes helyeken kisebb eső. Mérsékelt, időnként élénkebb keleti szél. A hőmérséklet, kissé még csökken A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhőmérséklet ma 10 fok felett lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Borisz Godunov (C 2., 7). — Az Operaház Erkel Színháza: Tosca (3 bér., 1. 7). — Nemzeti Színház: A nők iskolája (7). - Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — Madách Színház: A körtvélyesi csíny (7) — A Magyar Néphadsereg Színháza: Forr a világ (7). — Fővárosi Operettszínház: Boci-boci tarka (7). — Ifjúsági Színház: Páncélvonat (7) — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Az eltüszszentett birodalom (4). — Zeneakadémia: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (Nagyzenekari-bérlet, 2 est, 8) — Fővárosi Víg Színház: Egy marék boldogság *(7) — Vidám Színpad* Nem a tükörgörbe (7). — Állami Bábszínház: Szarvaskirály (fél 8). — Artista Varieté: Vidám találkozás (fél 7, fél 9) SZIKRA Lapnyomda. M X X XII SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100. 142—220 Terjeszti a Posta Központi Hirlapirodája. Budapest V., József nádor tér 1 Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítőpostahivatalok kezelik Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft