Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-31 / 304. szám

2 Időszerű kérdésekről Több figyelmet ad orvosi gépekre! Kórházaink, szanatóriumaink, rendelőintézeteink — főleg az utóbbi években — értékes gyógyászati berendezésekkel, eszközökkel gazdagodtak. Budapesten ma két és félszerannyi, vidéken három és félszerannyi röntgengép és más orvosi gép van, mint 1949-ben. Az új és régi egészségügyi intézményekben egyaránt a korszerű technika vívmányai szolgálják a betegek eredményesebb gyógykezelését. Mégis igen sokszor megtörténik, hogy egyik-másik rendelőintézetben, kórházban elhúzódik a betegek megvizsgálása, gyógykezelése, vagy más, távolabbi egészségügyi intézetbe küldözgetik őket, mert pillanatnyilag nem áll rendelkezésre a vizsgálathoz szükséges gép, berendezés. A «Szabad Nép» szerkesztőségéhez is sok panasz érkezik erről. Mindennek egyik oka az, hogy rendkívül lassan, néha hetekig, hónapokig tart az elromlott orvosi gépek megjavítása. A kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó Röntgen- és Orvosi Készülékek Gyára, amelynek feladatai között van a gépek javítása is, vontatottan, nehézkesen tesz eleget ennek. A gyár igazgatója nem törődik eléggé a javítóműhellyel, nem gondoskodik arról, hogy megfelelő számban legyenek ott szakmunkások a gépek kijavítására. A javítóműhely tervszerűtlenül dolgozik. A Szántó Kovács Jánosutcai rendelőintézet három gépe május, illetve július óta nem került vissza a javítóműhelyből. Jellemző, hogy csak a rendelőintézet ismételt sürgetésére rendelték meg az e gépek javításához szükséges fűtőtranszformátort — október 8-án! Súlyos mulasztás az is, hogy a gyár vezetői nem ellenőrzik a javítóműhelyt: várjon jól, lelkiismeretesen, jó minőségben végzik-e el a javításokat. Nem egy gép a «kijavítás» után hamarosan ismét viszszakerül a javítóműhelybe. Az új orvosi gépeket sokszor megfelelő ellenőrzés és pótalkatrész nélkül szállítják a kórházakba. Természetesen felelős mindezért a kohó-és gépipari minisztérium illetékes osztálya is, amely nem ügyel eléggé e kicsiny, de igen fontos műhelyre. Hozzájárul ehhez, hogy az egészségügyi minisztérium is elnézi, tűri a hibákat, nem ellenőrzi a munkát, nem ad tanácsot a javítások gyorsabb, jobb elvégzésére. Nemrégen megszületett az a döntés, hogy a javítóműhely a jövőben az egészségügyi minisztériumhoz tartozik. Az átadás azonban elhúzódik s a javítóműhely munkája változatlanul gyenge. Nemcsak budapesti, hanem vidéki — így például veszprémi, dohai,— kórházak gépei hónapok óta várják a javítóműhelyben, hogy végre rendbehozzák őket. Több egészségügyi intézetben hónapok és évek óta használatlanul hevernek értékes, fontos orvosi gépek, felszerelések. Az egészségügyi minisztérium súlyos hibát követ azzal, hogy eltűri ezt. A minisztérium III. főosztálya nem ad határozott utasítást, mikor és hol helyezzék működésbe e gépeket. A salgótarjáni kórházban például 1952 február óta áll a környék egyetlen therápiás gépe, nem használják, pedig nmere szükség lenne rá. A tatabányai kórház 20 hónappal ezelőtt kapott egy új röntgengépet, de még ma is csupán arról folyik vita, hogy hol is helyezzék el. Az ilyesmi komoly károkat okoz. Csak egy példa: a váci járási kórházban április óta hever becsomagolva egy új,értékes röntgengép. Naponta átlag 50 váci és környékbeli beteget szállítanak röntgenezésre Újpestre. A betegek sokszáz munkanapot vesztenek, a szállítási költségre és táppénzre körülbelül 50.000 forintot költ az állam egy hónap alatt. Nyilvánvaló, hogy két-háromheti hiábavaló költségből akár új röntgenszobát is építhettek volna. Nem egyszer jogosan panaszkodnak a betegek — és az orvosok is — a lassú intézkedések miatt. A pesterzsébeti rendelőintézetből csaknem minden hónapban kéthárom napon át dolgukvégezetlenül távoznak a betegek, mert a laboratóriumban szünetel a vizsgálat. Itt a melegítésnél butángázt használnak: ha a gáz kifogy, a gázpalackot cserélni viszik, s a laboratóriumi vizsgálat megáll. Az intézet másfél éve kér egy tartalékpalackot de a budapesti tanács, az egészségügyi minisztérium, a kohóés gépipari minisztériumlabdázik a kéréssel. Nagyon fontos, hogy a kórházigazgatók, intézeti vezetők, a helyi tanácsok egészségügyi osztályai és nem utolsósorban az egészségügyi minisztérium III. főosztályának vezetői nagyobb figyelmet fordítsanak a gyógyászati berendezésekre, gépekre, jó gazda módjára viseljék szívükön, hogy az értékes, hasznos gépek rendeltetésükhöz híven — zavartalanul működjenek, elősegítsék az orvosok munkáját, a betegek gyógyulását. Hajdú-Biharban 13 község és 43 termelőszövetkezet befejezte az öszibúza vetését Csütörtökig 13 község és 43 termelőszövetkezet fejezte be az öszibúza vetését Hajdú-Biharban. Darvason és Vekerden, a berettyóújfalusi járás két, párosversenyben lévő községében jól használták ki a kedvező időjárást Mindkét község teljesítette már búzavetési tervét. A termelőszövetkezetek között a hajdúnánási Haladás mutatott jó példát. Amellett, hogy mind a 360 holdon határidő előtt elvetették az őszibúza magját, 240 holdat keresztsorosan vetettek. De még sok olyan község van Hajdú-Biharban, mint Csökmő és Balmazújváros, ahol az előirányzott 3200 holdból 1000, illetve a 6700 holdból mindössze 1800 holdon vetették el az őszibúzát. (MTI) - ----------------------------- Előadás a nemzetközi helyzetről a budapesti pártaktíva számára A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága november 2-án délután fél 5 órakor az EFEDOSZ székháza nagytermében (Sztálin-tér 16. sz.) a budapesti pártaktíva számára előadást rendez a nemzetközi helyzetről. Előadó: Béres Andor elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. A „Szabad Nép" cikke nyomán Komlón, az új bányászvárosban címmel a „Szabad Nép” szeptember 27-én írást közölt arról, hogy az új bányászváros lakásainak különböző hibái vannak. Az Építésügyi Minisztérium Országos Lakáskarbantartó Igazgatósága közli, hogy a panaszokat megvizsgálta és azok orvoslására az intézkedéseket megtette. HELYREIGAZÍTÁS ASzabad Nép* október 28-i számában helytelen információ alapján azt közölte, hogy a Lábatlani Cementgyár a harmadik negyedévben elnyerte az élüzem címet. Ez a valóságnak nem felel meg. Az információt elkészítő munkatársunk elmulasztotta a kötelező ellenőrzést. Tanerésünk állandó bizottságai: a dolgozó tömegek szavának tolmácsai A budapesti IX. kerületi tanács munkájának tapasztalataiból Több mint két éve, hogy a budapesti IX. kerületi tanácsnál is megalakultak az állandó bizottságok. Szinte valamennyi osztály mellett megszervezték ezeket, munkájukat számos aktivista segítette. Az állandó bizottságok megalakulásuk után tevékenyen dolgoztak, szép eredményeket értek el a tanács tömegkapcsolatainak elmélyítésében, a lakosság mozgósításában. Sok bürokratikus vonást sikerült lenyesegetniök a tanárapparátus munkájáról, friss levegőt vittek a tanácsháza falai közé. Lassanként azonban az állandó bizottságok bomladozni kezdtek, tagjai ez-elmaradoztak, s ma már alig egynéhány állandó bizottsági tag dolgozik. Vajjon mi az oka annak, hogy gyengén működnek ezek az állandó bizottságok? Mi az oka annak, hogy egynémelyik «eihalt», mások pedig «kihalófélben] vannak? A helyi tanácsok munkájában rendkívül fontos szerepük van az állandó bizottságoknak. A megválasztott tanácstagokat a tanácsülés állandó bizottságokba osztja be, hogy ott — egy-egy szakterületen — rendszeresen végezzenek tanácsmunkát, teljesítsék tanácstagságukkal járó kötelezettségeiket. Az állandó bizottságok tehát a dolgozók küldötteiből állnak; az a feladatuk, hogy ellenőrizzék és segítsék a tanács hivatali apparátusának, az osztályoknak a munkáját, feltárják hibáit. Az állandó bizottságoknak választóik javaslatait, véleményét el kell juttatniuk az osztályokhoz és segíteniük kell, hogy az osztályok a dolgozók érdekében működjenek. A IX. kerületi tanácsnál azonban az állandó bizottságok nem töltik be e szerepüket. Nem ők ellenőrzik és befolyásolják az osztályok munkáját, hanem az osztályok az övékét. Más szóval: az osztályok segédszerveivé kezdenek válni. Az osztályvezetők úgy gondolják, hogy ők irányíthatják az állandó bizottságokat, hogy azok lényegében alájuk rendelt szervek, így van ez az építési és közlekedési állandó bizottsággal, így van a pénzügyi állandó bizottsággal is. A kölcsönjegyzés idején például, ahelyett, hogy az állandó bizottság tagjai ellenőrizték volna a munkát, irányították volna aktivistáikat, a pénzügyi osztály vezetője különböző technikai feladatok végrehajtásávalbízta meg őket. Ez gyökerében helytelen, s tulajdonképpen e bizottságok felszámolásához vezet. Az állandó bizottságok elnökei és tagjai maguk sem látják elég világosan, hogy nekik, mint választott szervnek kell ellenőrizni az osztályokat, s nem fordítva. E fordított helyzetre vall az is, hogy a legtöbb állandó bizottság vagy nem készít munkatervet, vagy pedig szinte lemásolja az osztály munkatervét. Az építési állandó bizottság például úgy gondolta: minek külön munkaterv, dolgozhatnak az osztály munkaterve alapján is. Az ipari állandó bizottság is, több mint három hónapig munkaterv nélkül — tehát kapkodva, tervszerűtlenül — dolgozott. Pedig az állandó bizottságoknak az lenne a feladatuk, hogy a lakosság véleménye alapján, jogos kívánságaiból, észrevételeiből állítsák össze a maguk munkatervét, a tömegek kívánságait érvényesítsék az apparátus munkájában. Persze, fontos az osztállyal is megbeszélni a munkatervet, öszszehangolni a munkát. Egyáltalán nem helyes például, hogy a szociálpolitikai állandó bizottság elnöke. Révész Mária elvtársnő egymaga készítette el a bizottság munkatervét. Ez a terv a kerület sok szociális problémája közül mindössze egy lényegesebbet tartalmaz, s nem szerepelnek benne például olyan fontos kérdések, mint a kerület lakóinak, az üzemek dolgozóinak szociális ellátása, a bölcsődék és napköziotthonok ellenőrzése. Az állandó bizottságok tagjai érezzék felelősségüket a dolgozók által felvetett problémák elintézéséért. Ezeket vegyék fel elsősorban munkatervükbe Az apparátus osztályai pedig tartsák tiszteletben ezt a munkatervet, fogadják szívesen az állandó bizottságok ellenőrző munkáját, segítségét és valósítsák meg jó javaslataikat. Értsék meg, hogy az állandó bizottságok véleménye, az egyszerű dolgozók véleménye munkájukról, dolgozzanak ennek megfelelően. Súlyos hiányosságok vannak a IX kerületi állandó bizottságok tömegkapcsolatában. Papíron ugyan kimutatnak több mint 30 albizottságot, 1400-nál több aktivistát. De az állandó bizottságok nem foglalkoztatták őket, nem használták fel eléggé a munka megjavítására azt a nagy érdeklődést, amelyeivel a dolgozók az államigazgatás ügyei felé fordulnak. Pedig az aktivisták egy lelkes csoportja most is szinte követeli, hogy adjanak nekik munkát, feladatot. Munka lenne is bőven Számtalan panasz hangzik el a kerület kiskereskedelmi szerveinek, kisipari szövetkezeteinek, ingatlankezelő vállalatainak bürokratizmusa ellen. Ezek nagy része azonban csak ritkán jut el az egyes osztályokhoz. Mivel az állandó bizottságok gyengén dolgoznak, ezek a javaslatok, panaszok gyakran megrekednek. Az állandó bizottságok rossz munkája szinte kiöli az aktivistákból a lelkesedést, a munkakészséget. Különösen jellemző erre a kereskedelmi állandó bizottság munkája. Ez hónapokig munkaterv nélkül dolgozott, s munkája nagyrészt ülésezésekből állott; sem tagjai, sem aktivistái nem kaptak konkrét feladatokat. Ma bizony 120 lelkes aktivistája közül csak akár kettő-három dolgozik. Ez előbb-utóbb odavezet, hogy a tanács elszakad a dolgozóktól, hogy az apparátus bürokratikus közigazgatási intézménnyé válik. Márpedig a dolgozók számítanak az általuk választott tanácstagokra. Egyre gyakrabban számonkérik munkájukat. Úri András elvtárs az építési állandó bizottság egyik tagja például elhanyagolta körzetét. Az utóbbi időben már több választója kifogásolta viselkedését, kereken megmondták neki, ha nem dolgozik jobban, nincs szükségük olyan tanácstagra, aki csak dísznek viseli címét, de választóiért nem tesz semmit. A mi tanácsainknak a tömegekre támaszkodó, a dolgozók érdekeiért harcoló intézményeknek kell lenniök. Égetően sürgős szükség van arra, hogy az állandó bizottságok segítségével a tanácsok szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a dolgozó tömegekkel. A I. kerületi állandó bizottságok gyenge munkájáról komolyan tehet a végrehajtó bizottság, amely nem látja e bizottságok jelentőségét, nem segíti őket és nem veszi eléggé igénybe segítségüket. A végrehajtó bizottság tagjai ritkán látogatnak el az állandó bizottságok üléseire, s a végrehajtó bizottság ülésein is csak ritkán kerül szó egy-egy állandó bizottság munkájáról. Ellenben gyakoribb, hogy a végrehajtó bizottság utasítgatja az állandó bizottságokat, azok tagjait. Mendly Gyuláné, a népművelési, állandó bizottság tagja például rendszeresen «megbízatásokat” kap a végrehajtó bizottságtól, s ráadásul olyanokat, amelyek keresztezik állandó bizottsági munkáját. Ez a tanács belső demokráciájának súlyos megsértését, a tanácstól — és nem a végrehajtó bizottságtól" — kapott megbízatásnak mélységes lebecsülését jelzi. De lazaság, nemtörődömség nyilvánul meg az állandó bizottságok munkájával szemben a tanács részéről is. Több mint fél éve már annak, hogy tanácsülésen utoljára foglalkoztak az állandó bizottságok munkáiéval. Hat-hét hónapig magukra hagyták, nem irányították, nem vonták felelősségre őket Ez aztán meg is látszik munkájukon. A IX kerületi tanács színte valamennyi állandó bizottságának üléséről hiányzik négy-öt tag; az elnökön kívül ketten-hárman jelennek meg, s ezért az ülések sokszor határozatképtelenek. Az ipari, a kereskedelmi,az oktatási, a szociálpolitikai állandó bizottság például ezer nem tudott hónapokig határozatokat hozni, ezért nem tudott az oktatási állandó bizottság keltően segíteni a tanév előkészítésében. A népművelési állandó bizottság pedig assan már egy éve, hogy nem tartott ülést! Pedig a kerületben, mintegy 215 üzemi kultúrcsoport s majdnem ugyanannyi könyvtár tartozik a tanácshoz. Ezek most maguk a hagyatva, szakmai és sokszor politikai irányítás nélkül dolgoznak, szinte semmi segítséget nem kapnak a tanácstól. A tanácsnak joga és kötelessége, hogy ülésein irányítsa és ellenőrizze az állandó bizottságok munkáját. Ha ezt hosszú ideig elhanyagolja, elsenyvednek a bizottságok, tagjaik pedig kezdik elfelejteni, milyen fontos megbízatást is kaptak választóiktól, kezdik elveszíteni felelősségérzetüket választóik iránt. Ez történik aX. kerületben is. A megválasztott tanácstagok egy része lebecsüli a tagságával járó feladatokat nem tekinti megtisztelő kötelességének, hogy az állandó bizottságokban dolgozzék. Kajál Margit és Fodor elvtársak az ipari állandó bizottság tagjai például semmiféle tanácsmunkát nem végeznek, általában elfoglaltságukra, egyéb irányú munkájukra hivatkoznak. Persze hiba az, hogy egyes tanácstagjatok túl vannak terhelve munkával. De ha a tanács jobban törődne velük, igyekezne konkrét munkát adni nekik, ezek az elvtársak is jobban éreznék felelősségüket, tevékeny tanácstagokká válnának. És persze a tanácsüléseken szigorúan felelősségre is kellene vonni a hanyag állandóbizottsági tagokat. Ehelyett a végrehajtó bizottság és az osztályok úgy «segítenek» a gyengülő állandó bizottságokon, hogy aktivistákat «kooptálnak» azokba Például négy aktivistát egyszerűen «kineveztek» az építési állandó bizottság tagjává Ez szintén súlyos megsértése a tanács belső demokráciájának. Váljon hogyan ellenőrizhetik ezek az aktivisták az osztály munkáját? Nyilvánvaló, hogy csak választott tanácstagoknak van joguk tanácstagi funkciókat gyakorolni. A kormányprogramm megvalósításában nagy feladatok hárulnak a IX. kerületi tanácsra is. Ezeket csak úgy tudják megtoldani, ha sokkal jobban támaszkodnak az állandó bizottságok munkájára, ha alapos, komoly segítséget ad nekik a tanács. Gyakrabban kell foglalkozni tanácsülésen egy-egy állandó bizottság munkájával, elvtársiasan bírálni kell őket, irányt mutatni tevékenységükhöz. Egyáltalán: törődni kell velük, mert akivel nem törődnek, az nem érzi megbízatása jelentőségét, nem is végzi el feladatát. A dolgozók nagyon sokat várnak a tanácsoktól, az állandó bizottságoktól is. Tegyenek meg mindent a IX. kerületi tanácsban és állandó bizottságokban dolgozó kommunisták, de pártonkívüli tanácstagok hogy megfeleljenek e nagy várakozásnak, hogy sokkal jobban a nép szószólói legyenek a nép államának e fontos posztján. Szabó László Tömegdalok, kórusok és kantáták a zenei hét hangversenyein A francia politikai élet középpontjában ma a nemzeti függetlenség kérdése áll Thorez elvtárs nyilatkozata a l'Observateur"-ben Párizs, október 30. (MTI) A Párizsban megjelenő «l’Observateur» című polgári lap csütörtöki számában közli Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának válaszait a lap munkatársa által feltett kérdésekre. Első kérdés: Miben különbözik Franciaország mai politikai helyzete az 1936. évitől? Válasz: Az 1953. évi politikai helyzetet alapvetően az a tény különbözteti meg az 1934 és 1938 között kialakult politikai helyzettől, hogy ma teljes erővel a nemzeti függetlenség kérdése van előtérben és a francia politikai élet központi kérdésévé lett. Hogy orvosolni lehessen mindazokat a bajokat, amelyek ma Franciaországot sújtják, elsősorban az ország külpolitikai vonalvezetésének gyökeres megváltoztatására van szükség. 1934-ben az akcióegység döntő volt a fasizmus útjának elzárása szempontjából és döntő tényezője lett a kenyér, a szabadság és a béke jelszava alapján kialakult népfront megszületésének, amely az 1936. évi választásokon győzelmet aratott Az a harc, amely a népfront győzelmével sikerre vezetett, egyben a Francia nép győzelmét is jelentette a 1 200 család monopolista diktatúrája felett és így ennek a győzelemnek szociális tartalma is volt. 1936 óta mindig síkraszálltunk amellett, hogy a népfrontot Francia Fronttá kell kiszélesíteni. Sajnos azonban akkoriban még túl sok akadály állott a Francia Front létrehozásának útjában. Így azután ez a Francia Front csak a háború és a megszállás éveiben születhetett meg. Közvetlenül a háború után a nemzeti ellenállásban részt vett összes hazafias erők egysége — ameinek a munkásosztály volt az éltető lelke és hajtóereje — lehetővé tette a népi tömegek számára egy sor biztató eredmény kiharcolását, gazdasági és szociális létfeltételeik megjavítását, valamint a demokratikus szabadságjogok bizonyos fokú kiszélesítését. Azok azonban, akiknek annak idején: «Inkább Hitler, mint a népfront!» volt a jelszavuk, hamarosan — kizárólag osztályérdekeiket tartva szem előtt — jobbnak látták behódolni az amerikai imperializmusnak. 1947- ben megváltoztatták a francia politika általános irányát azáltal, hogy a kommunistákat kirekesztették a kormányból és elfogadták a Marshall-tervet, ezzel utat nyitva Franciaországnak az Atlanti Szövetségbe való bekapcsolásához. Ez az eredendő oka azoknak a bajoknak, amelyek most Franciaországot sújtják. Ezek a bajok a gazdasági lét vissszafejlődése, az államháztartás krónikus deficitje, tömeges nyomor és munkanélküliség, az ipari és mezőgazdasági munkások fokozódó nélkülözései, fasiszta módszerek alkalmazása, a kivételes felhatalmazások és törvényerejű rendeletek útján való kormányzás rendszere, a munkásosztály elnyomása, a francia gyarmatok népeinek rendszeres leigázása, a háborús politika és Nyugat-Németország újrafelfegyverzése. Éppen ezért Franciaországban megmozdulóban vannak a nemzetnek azok a mélyen rejlő erői, amelyek harci egységbe fogják össze a munkásosztályon túl az összes dolgozókat, más szóval azokat a népi tömegeket, amelyek vissza akarják szerezni Franciaország függetlenségét és szuverenitását. Ennek következtében a nemzeti függetlenség és a béke biztosításának kérdése az egész francia politika központi kérdése lett. Minden nemzeti és valóban demokratikus jellegű erő akcióegysége a mai francia politika alapvető kérdése és a népi erők ezen tömörülésének alapvető feltétele a munkásosztály egységének megvalósulása. Második kérdés: Hajlandó-e a Francia Kommunista Párt, Togliatti és Nenni javaslatainak példáját követve, hasonló álláspontot elfoglalni egy olyan francia kormány irányában, amely céljául tűzi ki az indokínai háborúnak tárgyalások útján való befejezését, azeurópai védelmi közösség” tervének visszautasítását és olyan gazdasági politika folytatását, amely a bérek és fizetések színvonalának a létfeltételeknek megfelelő kiigazítására törekszik? Válasz: A Francia Kommunista Párt központi bizottságának október 23-i ülésén hozott határozat pontosan megállapítja, hogy pártunk, országos viszonylatban éppen úgy, mint a parlament fórumán, minden lehető erőfeszítést meg kíván tenni az «európai védelmi közösség» létrehozásáról szóló törvényjavaslat ratifikálásának meghiúsítására. A francia kommunisták készek e célból összefogni mindazokkal, akik meg akarják buktatni ezt a végzetes egyezményt úgy gondoljuk továbbá, hogy a francia nép igazi érdekeinek megfelelő politika azt is megköveteli, hogy Ho Si Minhvel való tárgyalások útján véget kell vetni a vérontásnak Indokínában. Ami pedig a létfontosságú gazdasági követeléseket illeti, meg kell állapítani, hogy ma már minden francia munkás és dolgozó teljes mértékben megérti azt a kölcsönhatást, amely létfeltételeinek nehézségei és a háborús atlanti politika között fennáll. A francia kommunisták éppen ezért el vannak szánva minden olyan politika támogatására, amely számbaveszi ezeket a reális tényezőket. A legutóbbi húsz év során ismételten hangoztattuk, hogy a francia kommunisták mindig készen állnak olyan intézkedések támogatására, amelyek összhangban állnak a munkásosztály érdekeivel, az egész francia nép érdekeivel és a világbéke érdekeivel. A Francia Kommunista Párt tömegbefolyása, a párt parlamenti csoportjának szavazatai mindenkor rendelkezésre állnak ilyen intézkedések kezdeményezőinek. Egyáltalában nincs szándékunkban, hogy kizárólag csak saját pártprogrammunkat erőltessük. Mi, francia kommunisták, a legnagyobb készséggel támogatunk minden hatékony lépést, amely előremutat. Harmadik kérdés• Milyen fejlemények következtek be azóta, hogy a Francia Kommunista Párt nemzetgyűlési csoportja akcióegység megvalósítására irányuló javaslatokat tett a Francia Szocialista Párt nemzetgyűlési csoportjának? Válasz: A Francia Szocialista Párt és nemzetgyűlési csoportja visszautasította az akcióegység megvalósítására irányuló legutóbbi javaslatainkat. Azonban mi jól emlékszünk arra, hogy mielőtt 1934-ben a kenyér, a szabadság és a béke jelszava alapján létrejött az az akcióegység, amely alapja volt a később kialakult népfrontnak, 27 ízben kellett hasonló javaslatokat tennünk a Francia Szocialista Pártnak és ezeket vagy visszautasították, vagy pedig válasz nélkül hagyták. A francia kommunisták tudatában vannak annak, hogy nekik szigorúan meg kell őrizniök egysége,a harci szervezetüket a szocialista dolgozók érdekében is, hogy ez az egység mindkettőjük érdekeit szolgálja, és éppen ezért mindent el fognak követni, hogy országos viszonylatban is megnyerjék a szocialista dolgozóikat a harci egységfront eszméjének, és hogy ez az eszme ezután cselekvéssé is válhasson. Negyedik kérdés: Mit kíván tenni a Francia Kommunista Párt a bonni és párizsi szerződések megbuktatása érdekében? Válasz: Mint ahogy Jacques Duclos is kijelentette a Francia Kommunista Párt központi bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyott előadói beszédében: szilárd elhatározásunk összefogni minden franciával — korábbi álláspontjától függetlenül — a bonni és párizsi szerződések ratifikálása elleni harcban, a békeszerető és hazafias erők legszélesebb körű egységének megvalósítása alapján. Elhatározott szándékunk, hogy országos viszonylatban éppúgy, mint a parlament fórumán, minden lehető módon meghiúsítsuk e szerződések ratifikálását, minthogy ezek a háború és a rabszolgaság eszközei. A második magyar zenei hét keretében bemutatták a legutóbbi két esztendő alatt született legsikerültebb tömegdalokat, kórusműveket és kantátákat. Két hangversenyen számos kompozíció került előadásra. Néhány tömegdalunk a felszabadulástól az első magyar zenei hétig (illetve az első kultúrversenyig terjedő időszakban komoly, sikereket ért el a dolgozók körében, sőt nemzetközi viszonylatban is. (Szabó, Kadosa, Tardos, Székely, Vass és mások dalai.) Az utóbbi két évben az volt zeneszerzőink feladata, hogy egyrészt kialakítsák tömegdalaink nemzeti jellegét, másrészt pedig, hogy olyan műveket alkossanak, amelyek lépést tartanak a dolgozók megnövekedett igényével. Meg kell állapítani, hogy igazán átütő sikerű tömegdalokat a második magyar zenei hét hangversenyei nem tudtak bemutatni. A hiányosságok okai között kétségkívül fontos tényezőként szerepel zeneműkiadásunk és Főleg kottaterjesztésünk íréin kielégítő mai állapota, énekkari mozgalmunk bizonyos lespedtsége. Az okok között szerepel az a tény is, hogy énekkaraink tevékenységének, műsorpolitikájának központi összefogása, irányítása a jelenlegi szervezeti formákban (a Népművészeti Intézet, a tanácsok és szakszervezetek kulturális munkájában) nem kielégítő. A legfőbb ok azonban nem ez. Zeneszerzőink nem tettek meg mindent a tömegdij műfajának fejlesztésére. A Zeneművészek Szövetségének tömegzenei szakosztályában például sokszor megelégedtek csupán azzal, hogy a megvitatott tömegdalok stílusa, zenei formálása megfelel-e a nemzeti jelleg követelményeinek. Végeredményben tucatjával készültek egy-egy sikerült tömegdal vagy népdal sablonos másolatai. Ezek a középszerű dalok elszakadtak dolgozó népünk igazi igényeitől, s nem is váltak a tömegek dalaivá. Emellett tömegdalaink témaválasztása főként népünk életének arra a területére szorítkozott, amely a munkával, a szocialista társadalomért, a békéért való harccal kapcsolatos; az ember, a mai élet más vonatkozásai kimaradtak vagy csak elvétve tűntek fel zeneszerzőink tömegdalaiban. Az új ember érzelemgazdagsága hiányzik ezekből a dalokból A hangversenyeken elhangzott művek közül figyelmet érdemel Kemény Egon «Kinyílott a pitypang» című, nagy népszerűségnek örvendő dala. A szerzőnek megvan a képessége ahhoz, hogy zenéjében megtalálja a tömegekhez vezető utat. Erre a műre viszont valóban áll, hogy a magyar jelleg majdnem teljesen hiányzik belőle. Vetéssi György «Széles út, keskeny út» című tömegdala szintén a tömegekhez akar szólni. A szerző azonban olcsó hatásokat keres, naturalisztikus, zeneietlen kiáltásokat alkalmaz, s ez arra vall, hogy nem ismeri eléggé népünk fejlődő zenei igényeit és ízlését. A tömegdalok újabb témáit, újabb hangját keresi Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző «Lány, kicsi lány* és «Honvéd leszek* című munkáiban. A népdalfeldolgozások között Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőnk, kiváló művészünk «Árva madár* című remeke mellett számos figyelemreméltó és előremutató művet hallottunk. Ezek között említhetjük Szabó Ferenc «Hajnali nóta*. Kadosa Pál «Édes jó anyám». Járdányi Pál «Éva, szívem Éva* és «Árva madár*. Vincze Imre «Bujdo- Gik az árva madár* című népdalfeldolgozásait. Mindannyian komoly lépéseket tettek e műfajban saját művészi eszközeik fejlesztésére, népdalfeldolgozásaink egyéni hangja felé. Itt kell megemlítenünk Bárdos Lajos «Két kuruc dal» című, nagyobb lélegzetű férfikari művét is. Ugyanakkor némely zeneszerzőnk népdalfeldolgozásában kevés az egyéni vonásokat tükröző elem (Ligeti György: «Hortobágy», Szőnyi Erzsébet: «Dal a Dunáról».) Kórusirodalmunk Fejlődést mutat az első magyar zenei héten előadott művekhez képest. Kodály Zoltán «Békesség óhajtás — 1801. esztendő» (Virág Benedek verse) című a capella kórusa újabb mesterművel gazdagította énekkari irodalmunkat. Kodály Zoltán ezzel az alkotásával ismét példát mutat mai zeneszerzőinknek arra, hogyan lehet mindvégig helyes kórusszerű hangzással monumentálisan kifejezni egy mű eszmei mondanivalóját. Figyelemreméltó tehetségről tanúskodnak Grabócz Miklós, Ribári Antal és Pödör Béla kórusművei. A bemutatóhangversenyek azonban arra is figyelmeztettek, hogy kórusirodalmunk bizonyos dallamszegénységgel küzd. Még a népdalszerűen komponált dallamok sem egészen átéltek, meggyőzőek, a szerzők a kitűnő feldolgozással igyekeznek pótolni ezt a hiányt (Dávid Gyula «Tavaszi nóták»). Néha azonbana feldolgozás sem tudja feledtetni a kifejező dallam hiányát (Behár György «Lakodalmas»). A kantáták műfajában az elmúlt két évben nem született olyan átütőerejű mű, mint azelőtt Szervánszky «Honvéd kantátája» és Kadosa «Sztálin esküje] volt. Ez azonban nem jelenti azt, mintha kantátairodalmánk egyáltalán nem fejlődött volna. Mihály András «Kedves magyar hazám» című bemutatott műve eddigi kantátáink között a legnagyobb dramaturgiai igénnyel lép fel, amikor öt tételében szerves összefüggést teremtve, zenéjében elénk tárja az 1848—1849-es szabadságharc sokoldalú képét. A szerző művészi fejlődésének jelentős állomása ez a mű. A «Védd a békét ifjúság» című korábbi kantattájával összehasonlítva, különösen fontos, hogy új műve mindvégig a magyar népzene és az ezen alapuló mai műzenénk sajátos nemzeti légkörében fogant. A kantáta drámai mondanivalója, ereje, belső átéltsége, művészi eszközei a mai emberhez szólnak Kár, hogy a határozott egyéni mondanivalót helyenként nem fejezi ki eléggé egyéni eszközökkel. Figyelemreméltó munka a fiatal Kurtág György «Korea» című kantátája. Nem mindennapi drámai tehetséggel eleveníti meg előttünk a koreai nép hősi harcát és győzelmébe vetett hitét. A mű még nem elég kiegyensúlyozott, de a belőle kicsendülő őszinte átélés nagyon biztató a fiatal szerző további munkájára. A koreai nép szabadságharca ihlette meg Tardos Bélát is. «Dal a dörütött virágról] című kantáta-részlete őszinte, meleg lírai hangulatú. A zeneművek legkiválóbb hivatásos kórusaink — a néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének remek férfikara, a magyar rádió énekkara, az Állami Népi Együttes énekkara, s a SZOT művészegyüttesének énekkara — előadásában szólaltak meg és — egy-két kivételtől eltekintve - nagyon hitelesen tolmácsolták a szerzők szándékait. A két hangverseny sikerének méltó részesei voltak a közreműködő szólisták, s a bemutatókat vezénylő karmesterek. Sárközy István SZABAD NÉP SZOMBAT, 1953 OKTÓBER 3. DCareulaták Az ő munkamódszere Szécsényi Ferenc majd egy esztendeje vezeti már a Fővárosi Autóbuszüzemet. Nem árult ő zsákbamacskát, már az első taggyűlésen így mutatkozott be. Vegyék tudomásul az elvtársak, hogy ebben az üzemben mindennek meg kell változnia. Nekem erre nagy gondom lesz. Régi vasutasember vagyok, tudom, mi a fegyelem. Ragaszkodom ahhoz, hogy köztem és a beosztottak között meglegyen a három lépés távolság. Aki ezt nem tartja tiszteletben, majd megismerkedik az én munkamódszeremmel. Van egynéhány közmondásunk, hogy aszongya «Új seprő jól seper», «Nem eszik olyan forrón a kását...», de úgy látszik, a közmondások jelen esetben érvénytelenek. Szécsényi igazgató többet tartott meg, mint amennyit ígért: a seprés még mindig tart. A könyvelési osztály vezetőjét például azért bocsátotta el mert a jelenlétében leült. Ifjúkori olvasmányainkból emlékszünk rá, hogy az angol királyok fejét vették az, olyan vakmerőnek, aki legkegyelmesebb uralkodója előtt leülni merészelt Ki hitte volna, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem igazgatója előtt is főbenjáró bűn egy székre telepedni? Pedig az. Amikor ez megtörtént, Szécsényi rákvörös lett az izgalomtól. Néhány óra múlva üzenetet küldött a vakmerőnek — választhat — felmondjanak-e neki, vagy önként kéri a vállalattól, hogy hozzájárulással kiléphessen. (Selyemzsinórt az üzenet mellé nem küldött.) A könyvelési osztályvezető az önkéntes lemondást választotta. Kérvényét a főkönyvelő jelenlétében állva kellett megírnia. Hogy emberséget tanuljon. A neveletlen osztályvezető helyére Szécsényi előléptette Vozarik Ilonát. Vozarik Ilona ugyan durván beszél a munkásokkal — a párttitkár szerint úgy bánik velük, mint csordás a tehenekkel — de kifogástalan a modora, valahányszor igazgatójával tárgyal. Rövid néhány hónap leforgása alatt Szécsényi leváltotta az osztályvezetők zömét, sőt áldásos gondoskodását kezdi kiterjeszteni a csoportvezetőkre is. «Sajnos, ‘ főleg munkáskádereket kell leváltanom» — mondja. «Dehát mit tegyek, ha buták, összeférhetetlenek és nem akarnak tanulni. Olyan banda volt itt, amellyel én nem akarok együttműködni. De a helyükbe is munkáskádereket hoztam. Ilyen Szécsényi csinálta «munkáskáder» Kaiser András, volt építési vállalkozó. Jó vállalkozó lehetett, ő építette Szécsényi házát is. «Én talán sosem fogtam volna bele az építkezésbe — meséli az igazgató — de Kaiser biztatott. Azt mondta, nézze Szécsényi úr, én jót akarok magának, építsük fel a házat. Okosan tettem, hogy hallgattam rá.Ő nekem jót tett, miért ne viszonoznám a szívességét?» Úgy látszik, Kaiser igen jól építette meg Szécsényi házát, mert Kaiserné is a vállalathoz került, a bölcsőde gazdasági vezetőjének. Ez év februárjában került Szécsényi a vállalat élére. Őszig nagyjából elvégezte a vállalaton belüli «rendcsinálást», szeptemberben elhatározta, hogy ráncbaszedi most már az utazóközönséget is. E munkában megfelelő támaszra is talt, a díjszabási csoport új vezetőjének személyében. Szeptember elején, az árleszállítás napjaiban meghosszabbíották a hatos autóbusz vonalát. Ennek örömére Szécsényi és társa megreformálták ezen az autóbuszon a vonatjegy árát. Aki most a Margithíd budai hídfőjénél tizenkettes buszra száll, az egy forintért utazhat a Körút—Üllői út-sarokig. Akit viszont balsorsa a hatos autóbuszra vetett, egy forint ötven fillért fizet azért, hogy ugyanoda eljusson Mivelhogy ebből az intézkedésből nem tett ,semmi baj, Szécsényi vérszemet kapva utasította a díjbeszedőcsoport derét vezetőjét, hogy törje a fejét további rendcsináláson. E célból vagy harminc évre visszamenőleg át-* tanulmányozták az üzletszabályzatot és rendeleteket. Aki keres — talál. Találtak is egy porlepte paragrafust, amely szerint az autóbuszon egy kísérővel csakegy darab* négy éven aluli gyermek utazhat ingyen. Amiint Szécsényi mondja — itt van egy régi, hasznos rendelet, amit sajnos eddig nem hajtottak végre. Éppen ezért plakátot nyomatott, a plakátokat az autóbuszokban kiragasztották és nagy betűkkel tudtára adták mindazoknak, akiket illet, hogy mától fogva azok a dolgozó anyák, akik az elmúlt négy év alatt vakmerően két, esetleg három gyereket szültek, reggel, amikor a csemetéket bölcsődébe, óvodába viszik, csak egyet tarthatnak ingyen az ölükben, és ha a két gyerek történetesen hathónapos ikerpár volna is , a másiknak jegyet kell váltani, így jött létre a Fővárosi Autóbuszüzemnek ez az önálló családvédelmi törvénye, hogy úgy mondjuk, saját programai,ja — a kormányprogramm idején. Szécsényi nyugalmát ezúttal megzavarták: a «Ludas Alatyi» «Családvédelem az autóbuszon» címmel tiltakozott az érthetetlen rendelkezés ellen. De Szécsényi nem szereti, ha az újságok rosszat írnak róla. Ezt már egyszer-másszor bebizonyította A vállalat egyik munkáslevelezőjét, Jäger Mihály elvtársat (vagy amint az igazgató nevezi, a «fő fúrómestert») már régen el akarta hallgattatni. Jäger elvtárs, egyszer-másszor meghallgatván a munkások panaszait, ügyes-bajos dolgait, megírta ezeket az újságoknak: «De én elintéztem» — szokta elégedetten mesélni Szécsényi. «Adtam neki háromszáz forint jutalmat, felemeltem a fizetését, előléptettem - mivé? Balesetelhárítási felelőssé, itt majd elveszíti a népszerűségét. Ebbe majd kitöri a nyakát. Bejött a szobámba — közöltem vele a kinevezést. Örült. Bekapta a horgot Magyarán: hagyta, hogy megvásároljam. Most aztán figyelem, hogy megjavul-e. (Már t. i. hogy abbahagyja-e a levelezést.) Ha nem — úgy kivágom, mint a huszonegyet». Persze, a «Ludas Matyit» még Szécsényi sem vághatja úgy ki, mint a huszonegyet. A cikkre valahogyan válaszolni kell. Egész nap nem lehetett bejutni az igazgatóhoz, zárt ajtók mögött diktálta, átdiktálta, piszkozatba, tisztázásba rakta, amíg elkészült a remekmű. Nem a lap szerkesztőségének, hanem Szécsényi fölöttes hatóságának címezve. A válasz többek között megállapítja, hogy a rendelkezés helyes, humánus, törvényes, különben is megvolt, amióta világ a világ, csak éppen «apolitikus» volt éppen most, «kihozni», amikor az a «vonal», hogy a családokat védeni kell. De egyébként is — kérdi Szécsényi felháborodva — miért őt hibáztatja a «Ludas Matyi»? Nem százszor hibásabb nála az az újságíró, aki ilyen kis ügyből országos botrányt csinált? És miért hagyták az elvtársak, hogy «apolitikus» intézkedést tegyek? Miért nem vette észre a nyomdász, aki a plakátot kinyomtatta hogy nem kell ilyen nagy betűvel szedni azt, hogy «csak egy gyereket vihet ingyen* miért nem úgy fogalmazták, hogy «akármennyi gyerekkel utazhat, amelyek közül egy után nem kell fizetnie* — ez mindjárt egészen másképpen hangzik. És miért nem figyelt fel a hibára a kalauz, aki a plakátot mindennap látja". Miért engedik, hogy egy «időszerűtlen* rendelet éppen most feleleveníttessék. «Ha én már hibáztam — hangzik a tragikus kérdés — miért van a felettes hatóságom, miért írta alá a javaslatomat a tanács, a közlekedési igazgatóság, a minisztérium? Miért nem vigyáztak jobban?» És ebben Szécsényinek tökéletesen igaza van. Hivatkozott felettes hatóságok jobban vigyázhatnának. Például arra, hogy ki van a Fővárosi Autóbuszüzem élén és mit csinál. Karlinszki Gyula —Fehér Klára A kommunistaellenes összeesküvés teljes kudarca a francia parlament mentelmi bizottságában Párizs, október 30. (MTI) Hosszas halogatás után csütörtökön végre összeülhetett a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága, hogy határozatot hozzon Jacques Duclos, Etienne Fajon, Francois Billoux és Raymond Guyot kommunistapárti nemzetgyűlési képviselők ügyében. A halogatást főkép az okozta, hogy a vizsgálóbíró hoztahalasztotta a kormányösszeesküvés által kiagyaltbizonyítékokat tartalmazó iratok előterjesztését. Pleven hadügyminiszter utasítására ugyanis a katonai vizsgálóbíró azzal «vádolta a képviselőket hogy cselekedeteikkel veszélyeztették Franciaország «külső biztonságát», és a bírói eljárás megindítása érdekében kérte mentelmi joguk felfüggesztését A bizottság először is 14 szavazattal — ellene nem szavazott senki, négyen tartózkodtak a szavazástól — úgy határozott, hogy a vádat „alátámasztó" cselekményekre nem alkalmazható a büntetőtörvénykönyv 76. paragrafusa, amely végső fokon halálbüntetést szab meg a Franciaország külső biztonságát veszélyeztető cselekményekre. A bizottság továbbá 10 szavazattal 8 ellenében — egy bizottsági tag tartózkodott a szavazástól — azon véleményének adott kifejezést, hogy «a bizottság elé tárt iratok után ítélve, az ügyészségnek a mentelmi jog felfüggesztésére és az említett képviselők vád alá helyezésének lehetővé tételére irányuló kérelme nem nevezhető sem lojálisnak, sem komolynak.