Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-22 / 295. szám

4 Róma, október 21. Alig fejeztem be e tudósítás megírását, a­m­el­y az olasz ipart sújtó válság legújabb súlyos fejleményeiről számol be, arról a vál­ságról, amely azzal fenyeget, hogy halálos betegséggé fajul — máris újabb hír érkezett, olyan hír, amely még sötétebbé teszi a hely­zetet. Firenzéből jött ez a tragikus tömör­ségű hír: bezárták a Pignone-gyárat, Firenze legnagyobb nehézipari üzemét. A Pignone­­gyár bezárása újabb 1800 dolgozót tesz csa­ládostul az utcára és egyik pótolhatatlan üzemétől fosztja meg az olasz ipart. További hírek még nincsenek sem magáról a gyár bezárásáról, sem pedig arról a hatásról, ame­lyet az üzem bezárása, mint ez könnyen előrelátható, a munkásság körében fog kel­teni.­Luca Pavolini, a «lTinitá» gazdasági és szakszervezet­ rovatának vezetője a Togliatti elvtárs szerkesztésében megjelenő «Rinascita» című folyóirat legutóbbi számában, érdekes cikket írt Olaszország ipari helyzetéről ezzel a címmel: «Az elbocsátások és az üzemek le­szerelése az állandó hanyatlás jelei». A cikk rámutat arra, hogy Olaszországban ezekben a napokban ismét tömeges munkáselbocsátá­­sokra került sor, számos üzemet szerelnek le, s pontos számadatokat közöl a szóbanforgó üzemekről. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy ismét több mint tízezer munkást bocsá­tottak el, de — mint a cikk írója jogga­l meg­állapítja — ez a szám a valóságnál alacso­nyabb, mivel gyakorlatilag lehetetlen ponto­san számba ven­ni a válság által sújtott vala­mennyi kis- és középüzemet. A tízezernyi el­bocsátott munkáshoz csatlakozik azoknak az ezreknek a száma, akiknek munkaidejét csök­kentették. Félelmetes, csüggesztő kép ez­é­s talán első pillanatra érthetetlen is azok szá­mára,­ akik — mint magyarországi olvasóim — népi demokratikus rendszerben élnek, olyan rendszerben, ahol már nincs munka­­nélküliség, sőt munkaerőhiány mutatkozik. Ezek az újabb elbocsátások újabb ezreket juttatnak annak a soktízezernyi munkásnak a sorsára, akiket az utóbbi öt évben már elküldtek. Az említett cikk felsorolja, hogy az elmúlt öt esztendőben mintegy száz üze­met zártak be, nyolcvanat pedig részben le­szereltek, ami azt jelenti, hogy nyolcvanezer munkás vesztette el kenyerét. Az elbocsátá­sok különösen erősen sújtották „ az észak­­olaszországi úgynevezett ipari háromszög két csúcsát: Milánót, ahol öt esztendő alatt huszonötezer munkást bocsátottak el, és Ge­novát, ahol harmincháromezer ipari munkás vált munkanélkülivé. _ A teljesen eltűnt ipari üzemek között van több olyan, amelyet a termékeinek kiváló mi­nőségéről még Olas­zország határain túl is jól ismertek: így például a «Caproni» és a SIAI-Marchetti repülőgépgyárak, az Isotta- Fraschini gépkocsigyár (Milano). Ez is azt mutatja, hogy — emberekben és anyagban egyaránt — hatalmas gazdagság megy ve­szendőbe. Gondoljunk csak a hatalmas üzemi berendezésekre, a szakmunkásokra, tech­nikusokra, a rendkívüli szakmai ismeretekkel rendelkező munkaerőkre, akiket most mint «fölöslegeseket» leépítettek. E kiváló mun­kaerők, akik most egycsapásra sötét nyo­morba kerültek, kénytelenek kerékpárőrök­­ként vagy vándorló árusokként tengetni életüket. Az olasz ipar válsága­ egyáltalán nem ér­dekelte a De Gasperi-kormányt és a Pella­­kormány sem törődik vele. Sőt e kormányok kárhoz­atos politikájukkal egyenesen előidézői e válságnak. Jellemző, hogy Olaszország Európa egyetlen olyan országa, ahol az ipar­ban foglalkoztatottak száma 1951-ben 7,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1937-ben, annak ellenére, hogy a­ lakosság létszáma ugyanezen idő alatt 4,4 százalékkal emelke­dett. Az iparban foglalkoztatottak száma 1937 és 1951 között valamennyi más európai or­szágban — még Nyugat-Európában­­ - emelkedést mutat, Franciaországban például 14 százalékkal emelkedett. De az olasz kor­­mányférfiak, ha a szemükbe vágják, hogy el­pusztították a nemzetgazdaságot, így mente­getőznek. «Az olasz üzemek ipari berende­zése elavult, túl magas az önköltség, nem bírr ránli lépést tartani a nemzetközi versennyel, s újra kell méreteznünk az ipart, a terhek (mármint a gyárosokra «nehezedő» terhek) könnyítésére, elbocsátásokra van szükség­. Valóban igaz az, hogy az olasz ipari be­rendezés elavult — ez azonban a gyártulaj­donosok bűne, akik a lehető legnagyobb pro­fitot akarták bezsebelni, ahelyett, hogy az üze­mek felújításával törődtek volna. De igaz az is, hogy ezek az emberek immár nyolc eszten­deje egyebet sem csinálnak, mint «újramére­teznek», «könnyítenek», «elbocsátanak» — mégsem jutottak egy tapodtat sem előbbre. Ezzel szemben a dühödt «újraméretezés»­­so­rán tönkretettek olyan virágzó üzemeket, melyek mindig kiváló minőségi munkát vé­geztek. A valóság az, hogy az olasz ipar a tulajdonosok kapzsisága miatt, a produktív beruházások korlátoltsága következtében ment tönkre, az atlanti fegyverkezés és a Schuman-terv következtében, amely a francia és német monopoltrösztök és főleg az a­meri­­kai tőkeérdekeltségek javára a halálos ítéle­tet mondta ki az olasz iparra. A végső cél persze nem az ipar «újramére­­tezése», hanem az olasz ipar leszerelése és végleges eltüntetése. Megmutatja ezt számos gyár teljes bezárása, de megmutatják azok a szempontok is, amelyeket az elbocsátások során követnek. Jellemző erre az, ami Terniben történt. Itt a­­ kétezer elbocsátott munkás között ott van­nak a leggyakorlottabb sza­k­munkáso­k is, ezenkívül 150 technikus és 80 munkavezető, tehát a munkaerő legértékesebb része, amely nélkül a gyár nem működhet tovább­ úgy, mint eddig. Természetesen mondani sem kell, hogy politikai szempontból válogatták ki őket: azokat bocsátották el, akik politikailag a leghaladóbbak, legharcosabbak, legöntu­­datosabbak, vagyis a kommunistákat és szo­cialistákat. A munkásság azonban válaszol ezekre a támadásokra és harcában az egész lakosság szolidaritása támogatja, különösen olyan vá­rosokban, mint Terni, ahol az acélművek élete magának a városnak az életét jelenti. Terniben a múlt szombaton hatalmas álta­lános sztrájk volt, amely 24 óráig tartott, s e sztrájkban a város egész lakossága részt­­vett, még a kereskedők is, akik bezárták üzleteiket s a lehúzott redőnyökre közle­ményt ragasztottak, amely arra hívja fel a város lakóinak figyelmét, hogy az acélmű­veket ért csapás az egész várost megöli. A kormány viszont ahelyett, hogy közbe­lépne , megakadályozná az olasz ipar eklel elkövetett gyilkos­­ merényleteket, rendőreit küldte el a dolgozók ellen. Valóságos harc folyt le szombaton Térni utcáin és terein a­ Pella által kivezényelt rendőrség és a mun­kások között, akik a munkához és élethez való jogukat védelmezték. A rendőrök tüzel­tek­­ az egyik elbocsátott munka­­ súlyosan, egy 15 éves fiú pedig könnyebben megsebe­sült. A nép ellenállása azonban máris meghoz­ta az első sikert. Egy értekezlet során, mely kedden a korahajnali órákban ért véget, a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy megvizsgálja a dolgozók követeléseit, felül­vizsgálja a munkáselbocsátásokat és az úgynevezett üzemfejlesztést. Ennek követ­keztében kétezer munkás,‘ha ideiglenesen is, ’kedden már újból munkába állhatott. Kemény harc ez s az ország egyik vagy másik vidékén mindennap egy-egy újabb fe­jezete nyílik. Amikor már azt reméltük, hogy egy lépés történt előre Torni problé­májának megoldása felé, máris újabb seb fakadt fel Milánóiban a­ Tai­ero-gyár, s Firenzében a Pigtrone-gyár bezárásával. Olyan harc ez, amely valamennyi olasz dol­gozóra kiterjed és amely döntő az ország gazdasági élete számára. S e harcban csak akkor születik meg a döntő győzelem, ha majd a kormány felhagy a kárhozatos at­lanti politikával, törődni fog azzal, hogy ál­lampolgárainak munkaalkalmat teremtsen, s ezért előmozdítja a kereskedelmi kapcsolatok kifejlődését minden állammal, elsősorban pe­dig a keleteurópai országokkal. Giorgio Colorni A kenyérért folyó harc kemény csatái A „Szabad Nép“ olaszországi tudósítójától Pietro Secchia elvtárs beszéde a trieszti kérdésről Róma, október 21. (MTI) Pietro Secchia, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese vasárnap Bariban beszédet mondott a trieszti kérdésről Beszédében rá­mutatott, hogy az utóbbi napok eseményei­nek tanúsága szerint az angol-amerikai csa­patok nem szándékoznak kivonulni az «A»­­övezetből, még kevésbbé a titoista csapatok a «B»-övezetből. Világos — mondotta — hogy Pella sem kéri már a népszavazásra vonatko­zó javaslatának megvalósítását és nem védel­mezi Trieszt Szabad Terüdet integritását. Az is világos immár, hogy­ nyitva áll az út Trieszt Szabad Terület felosztása felé, ahogy azt az angol-amerikaiak már eddig is akar­ták. Pella a szenátusban elhangzott beszédében a trieszti helyzet jelenlegi alakulásáért a­ Szovjetunióra igyekezett hárítani a felelőssé­get — mondotta Secchia. — Semmi sem áll annyira­ ellentétben az igazsággal, mint ez az állítás. A Szovjetunió mindig amellett szállt síkra, hogy valósítsák meg az olasz béke­szerződést. Ha ez megtörtént volna, akkor az angol-amerikai és a jugoszláv csapatokat már kivonták volna Trieszt Szabad Területről és a két­­övezetet már átadták volna a helyi la­kosságnak. Ezáltal létrejött volna annak a fel­tétele, hogy később egy jobb, végleges meg­oldást találjanak, létrejöttek volna a szabad, demokratikus népszavazás feltételei. Ezért van az, hogy mi, kommunisták, még ma is az olasz békeszerződés alkalmazását tartjuk a legjobb megoldásnak a helyi, lakosság érdeké­ben, az olasz nemzeti érdekek és a béke vé­delmében — mondotta befejezésül Secchia. ­ A DOLGOZÓK ÉLETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN A A vasutasok helyzete az Egyesült Államokban Az amerika­i gazdasági rendszer militari­­zálása elősegítette, hogy az amerikai vasút­társaságok nagy mértékben növeljék nyere­ségüket. * Az Egyesült Államokban a vasutak tiszta nyeresége 1952-ben az adók levonása után 824 millió dollár volt az 1951. évi 690 mil­lió dollárral szemben. Mint a «The New York Times» kiemeli, a­ legutóbbi húsz év alatt ez volt a vasutak legnagyobb nyeresége. 1953 első fele újabb profitáradatot hozott e vasúttulajdonosoknak. 1953 első öt hónap­jában a vasutak harminc százalékkal na­gyobb nyereségre tettek szert, mint az el­múlt év ugyanezen időszakában.. Hat óriási vasúttársaságot két wallstreeti cég, a Morgan-társaság és a «Kuhn Loeb and Company» tart ellenőrzés alatt. Ezek vagyona együttvéve több mint 11 milliárd dollár, vagyis csaknem fele az Egyesült Ál­lamokban működő összes vasutak értékének. A «The New York Times» nemrégiben rá­mutatott, hogy ha figyelembe vesszük a «külföldi segéllyel» kapcsolatos szállításokat és egyéb katonai szállításokat, akkor a vas­utak bevétele a koreai háború alatt megkö­zelítette a második világháború idején­ el­ért átlagos évi színvonalat, vagyis felül­múlta a másfél­ m­illiárd dollárt. Az amerikai kormány mintegy kétmilliárd dollár adóengedményben részesítette a vas­úttársaságokat, ezzel is gyarapítva nyeresé­güket. A profitot hajszoló vasútmonopóliumok fo­kozzák a munkások kizsákmányolását és ugyanakkor tízezrével dobják utcára a «feles­leges» munkavállalókat. Az amerikai munka­ügyi minisztérium munkaügyi statisztikai hi­vatal­ának adatai szerint 1952-ben a vasutak­nál ötvenezerrel kevesebben dolgoztak, mint 1951-ben, 1953 májusára, további 25.000 fővel csökkent a munkások száma 1952 májusához viszonyítva. A vasútjavító munkások szakszervezetének elnöke egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a harmincévi szolgálattal rendelkező vasutasok kóborolnak az utcákon, munkát keresve». A munkások kizsákmányolását fokozó vasút­társaságok figyelmen kívül hagyják a legele­mibb munkabiztonsági rendszabályokat is. Nemrégiben a «Southern Railway System» vasúttársaság újmunk­ásai bejelentették, hogy sztrájkba lépnek, mert a vasúttársaság, «oly nagy mértékben csökkentette a személyzet lét­számát, hogy ezzel megingatta a munkabiz­tonságot». A «Vasúti Kalauzok Testvérisége» nevű szakszervezet lapja nemrégiben közölte, hogy a vasúttársaságok «a vagonvizsgálatot a veszélyes minimumra csökkentették­. Mindez a vasutasbalesetek számának rendkívüli megnövekedéséhez vezet. 1953 első négy hónapja alatt az Egyesült Álla­mok vasútvonalain szolgálat teljesítése közben 6235 vasutas vált nyomorékká,, míg 1952-ben egész év alatt 11.673 ilyen szerencsét­lenség történt. 1953 első négy hónapjában 95 vasutas vesztette életét szolgálat közben. 1952-ben szolgálatban 278 vasutas vesztette életét. A vasúti monopóliumok igen alacsony színvonalon tartják a munkabéreket. Az Egyesült Államokban 1953-ban több vasutas­­sztrájk volt. A sztrájkoló vasutasok béreme­lést és munkakörülményeik javítását követel­ték. A hatóságok a vasúttársaságok oldalára állnak és maradásellenes törvényekkel igye­keznek meghiúsítani a sztrájkokat, így pél­dául meghiúsították a «Vasúti Kalauzok Testvérisége» nevű szakszervezet előkészített sztrájkját, amelyben 16.000 munkás vett vol­na részt. A szövetségi bíróság a sztrájk elő­estéjén Eisenhower közbelépése következté­ben «törvénytelennek» nyilvánította a terve­zett sztrájkot. Az amerikai vasutasok azonban tovább harcolnak munka- és életkörülményeik meg­javításáért. (TASZSZ) SZABAD NÉP Szovjet-Ukrajna képviselője élesen elítélte az ENSZ-alapokmány módosításáért indított reakciós kampányt New York, október 21. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottsága meg­kezdte az ENSZ alapokmánya fel­ül­vizsgál­a­­tára vonatkozó előkészítő javaslatok megvi­tatását. Mint ismeretes, a Szovjetunió, Lengyelor­szág, Csehszlovákia, az Ukrán SZSZK és a Bielorusz SZSZK képviselői tiltakoztak az ellen, hogy ezeket a kérdéseket a közgyűlés napirendjére tűzzék, minthogy e kérdések fel­­vetése azt célozza, hogy megsemmisítsék az alapokmány legfontosabb alapelvét: a bizton­sági tanács öt állandó tagja egyhangúságá­nak elvét. A szovjet küldöttség rámutatott: az ENSZ-alapokmány felülvizsgálatára irányuló kísérletek csak fokozhatják a feszültséget a nemzetközi kapcsolatokban és hogy­­ezidősze­­rint a legfőbb feladat nem a­z alapokmány megváltoztatása, hanem szigorú betartása és őrködés afelett, hogy az alapokmányt meg ne sértsék. A hatodik bizottságnak felül kell vizsgálnia Hollandia, Argentína és más országok hatá­rozattervezeteit, valamint Egyiptom és Costa­ Rica határozatterveit. Öt ország azt ajánlja az ENSZ tagjainak, hogy­ nézeteiket terjesz­­szék elő az alapokmány lehetséges megvál­­toztatására vonatkozólag. Az október 20-i ülésen Hollandia és Egyip­tom képviselői megvilágították az említett határozattervezetek lényegét, majd az Ukrán SZSZK küldöttségének vezetője, A. M. Bara­­novszkij mondott nagy beszédet. Baranovsz­­kij rámutatott arra, hogy az alapokmány megváltoztatásának előkészítésére vonatkozó kérdés felvetését nem lehet elválasztani attól a kampánytól, amely az Egyesült Államok­­ban az ENSZ-alapokmány alapelvei ellen folyik. Ez a kampány a béke és a nemzet­közi biztonság érdekei ellen irányul­.­­ Az alapokmány megváltoztatása, amire az Egyesült Államok, és néhány más ország reakciós körei törekszenek, azt célozza, hogy aláássák a legfőbb elvet, amelyen az ENSZ alapul. A nagyha­talmak egyhangúságának elve, az úgynevezett vétójog nem véletlenül, ha­nem hosszú és minden vonatkozásra kiter­jedő vita után került bele az alapokmányba — hangsúlyozta Bartanovszkiij. «A vétójog megtagadása — figyelmeztetett V. M. Molo­tov még 1946-ban — megkönnyíti szűk cso­portosulások és tömbök létesítését a nagyha­talmak körében és minden esetre szabad kezet nyújt azoknak, akik ellenfelei az Egye­sült Nemzetek békevédelmi egységfrontjá­nak». A­­ét esztendő elmúltával különösen vi­lágos, mennyire jogos volt ez a figyelmez­tetés.­­ Azokat a követeléseket, hogy az alapok­mányt módosítani kell, az egyhangú döntés elvét pedig megg kell szüntetni, azzal próbál­ják megindokolni, hogy— szerintük — szük­ség van erre, mert így "ki lehet küszöbölni az ENSZ «fogyatékosságait» Vallójában az ENSZ-nek a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében végzett nemkielégítő tevékenységét főképpen az okozta és okozza, hogy több ország — elsősorban az Egyesült Államok­ — nem tartja tiszteletben és meg­sérti az­ alapokmány fő tételeit, nem pedig az, hogy az alapokmány bizonyos határoz­­mányai nem megfelelőek. Baranovszkij az alapokmány céljai és elvei, durva megsértésének példájául utalt arra, hogy a közgyűlés olyan jogsértő, az alapok­mánnyal ellentétes határozatokat hozott, ame­lyeknek következtében a nagy kínai nép kép­viselői még mindig hiányzanak az Egyesült Nemzetek Szervezetéből. — Hogy az ENSZ kijuthasson ebből a válságból — mondotta Baranovszkij — ah­hoz nem az alapokmány módosítására, ha­nem arra van szükség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete visszatérjen arra az útra, amelyet alapokmánya megszabott, ar­ra van szükség,­ hogy megszűnjék az alap­okmánynak és elveinek rendszeres megsérté­se... A mostani nemzetközi helyzetben min­den olyan javaslatnak, amely az alapok­mány módosítására irányul, még inkább pe­dig minden olyan javaslatnak, amely arra irányul, hogy az alapokmányból kirekesszék az öt nagyhatalom egyhangú döntésének el­vét — ez utóbbi a­z ENSZ létezésének talp­köve, alapja — csak az lehet a következmé­nye, hogy az ENSZ gyengül és fokozódik a nemzetközi feszültség. — Az Ukrán SZSZK küldöttsége — mon­dotta befejezésül Baranovszkij — éppen ezért nem támogathatja azokat a javaslatokat, amelyeket Hollandia, Argentína és három másik állam küldöttsége terjesztett elő, sem pedig Egyiptom és Costa­ Rica határozati ja­vaslatát, mert ezeknek végsősoron az ENSZ alapokmányának módosításai a céljuk. A biztonsági tanács a „palesztin»i kérdés** napirendre tűzésével foglalkozott New York, október 21. (TASZSZ) Október 20-án a biztonsági tanács ülést tartott, amelyen a «palesztinai kérdéssel» foglalkozott. Az ülés kezdetén Görögország képviselője napirendi javaslatot tett, hogy vitassák meg a következő kérdést: «A palesztinai kérdés: a fegyverszünettel kapcsolatos általános meg­állapodások betartása és feltétlen teljesítése, különös tekintettel a nemrég lezajlott erő­szakos cselekményekre, nevezetesen az októ­ber 14-én és 15-én történt kiblai incidensre. 42 ENSZ palesztinai fegyverszüneti bizott­sága vezérkari főnökének beszámolója­. A görög küldött javaslatát támogatta az Egyesült Államok és Anglia képviselője. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a Szovjetunió küldöttségé­nek nincs ellenvetése Görögország képviselő­jének javaslata ellen. Ez a javaslat meg­felel annak a követelménynek, hogy a napi­rendre kerülő kérdést pontosabban fogalmaz­zák meg. A napirendi javaslatot a tanács egyhan­gúlag elfogadta. A biztonsági tanács elnöke bejelentette, hogy a tanács következő ülését Beniké tá­­bornok New Yorkba érkezése után ism­ét összehívja. Török­ lap cikke a Földközi-tenger térségében folyó angol-amerikai vetélkedésről Isztanbul, október 21. (TASZSZ) A «Dzsumhum­et» című jobboldali török lap cikket közöl arról, hogy az amerikaiak újabb katonai támaszpontokat kaparintanak meg. A Földközi-tenger térségében, s ez nyugtalansággal tölti el az angolokat. A cik­k címe: «Angol-amerikai vetélkedés a Földközi-tenger térségében». A cikk megál­lapítja: «A Földközi-tengeren Amerika na­gyobb hajóhadat tart, mint Anglia. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok­nak nem áll szándékában eltávozni erről a vidékről, ahol sikerült megvetnie lábát a második világháború idején. A Spanyol­­országban megszerzett haditengerészeti és légitámaszpontok segítségével fokozottan hangsúlyozta azt az elhatározását Amerika, hogy minél szilárdabb támaszpontokat te­remt magának a Földközi-tengeren». A török lap az angol-amerikai versengés­sel kapcsolatban rámutat arra, hogy «Ame­rika és Anglia, annak ellenére, hogy szövet­ségesek, vetélkednek egymással a Földközi­­tenger térségében a politikai befolyás és az erő növelésében». Külpolitikai Jegyzetek _ ____________ _____ Rotterdam nevében... A Vilas­ még nem felejtette el a múlt há­ború agresszorait. A becsületes embe­rek szemében bűnük ma semmivel sem ki­sebb, mint a szörnyű gaztettek elkövetése ide­jén. A megkínzott milliók gyűlölete ma — az új imperialista agresszorok fenyegető készü­lődései láttán — még izzóbb, parázslóbb), mint valaha. Ha valaki tudni akarja, hogy mi is az az agresszió és kendőzetlen valósá­gában óhajtja látni az agresszor gyűlöletes arcát, az kérdezze meg Sztálingrád védőitől, a francia ellenállóktól, vagy hívja tanúbi­zonyságul a rotterdami szörnyű tragédia ál­dozatait. A holland nép bizonyára­ sohasem felejti el 1940 májusának tanulságait. A holland nép nem felejti el, de Roelind úr, Hollandia ENSZ-képviselője máris elfelej­tette. Roelind úr az agresszió meghatározá­sával foglalkozó ENSZ-albizottság ülésén úgy nyilatkozott, mint akinek semmi köze nincsen az alig 13 éve legyilkolt sok tízezer rotterdami­hoz. Roelind úr kicsúfolta a holland nép szen­vedéseit és gúnyt űzött népe érzéseivel. Roe­lind úr az ENSZ-ü­lésen nem szégyelte fen­nen hangoztatni, hogy «ha egy adott állam elsőnek bombázza egy másik állam területét, olybá is lehet tekinteni cselekményét, hogy az nem agresszió, hanem csupán az adott állam szuverén akaratának megnyilatkozása, vagyis a bombázott állammal­­szembeni követelései­nek alátámasztása». Roelind becstelen «elméletére­ adjon vá­laszt a holland nép véres tavaszának törté­nete. Rotterdamban történt 1940 májusában. A tavasz virágok pompájával köszöntötte Hol­landiát. Az emberek boldogan járták a vá­rost, s kedvtelve fürdették arcukat a tavaszi napsugárban. A friss, gondozott parkok pad­jain nyugodtan pihentek az öregek, fáradha­tatlanul csevegtek a szerelmesek és édesebb lett az anyák öröme is, boldog apróságaik láttán. A parányi vödrökbe szakadatlanul csörgött a meleg, sárga homok, épültek a ki­csiny várak, s a zöld pázsiton puha faágyban feküdtek a rongybabák. Ekkor történt. Pontosan m­ájus 10-én. Ré­mes morajjal dübörgött a város fölé a hit­lerista légihorda. A sokszáz gép fenyegető szárnya elsötétítette a napot, s ezrével hul­lott a bomba: a békés városra. Az emberek az első pillanatokban azt sem tudták, mire gondoljanak. Földbegyökerezett lábbal, der­­medten, értetlenül meredtek a szörnyű­ségre. Nem lehet igaz... Ilyesmire embe­rek nem vetemedhetnek. S néhány pillanat múlva feltárult a rettenetes valóság a rot­terdamiak előtt. A sebesültek kétségbeesett sikolya rémesebben hangzott a gépek zúgá­sánál, s ki tudná megmondani, mi volt az iszonyúbb: a haldoklók hörgése, vagy a bom­bák eleveneket temető robbanása? Tébolyult anyák tíz körmükkel ásták betemetett kin­csüket, drága gyermeküket, a rongybaba gránátölcsér mélyén hevert, s a fris­sen épült homokházikók falait pirosra fes­tette az előbb még mosolygó kicsiny mester ártatlan vére. A­ kétségbeesés vihara söpörte végig a várost. A semleges ország nem gon­dolt erre az aljas orvtámadásra. A töltésekre és szigetekre épült városban óvóhelyet, pin­cét sehol sem találtak a tehetetlen, zokogó rotterdamiak. Erre számítottak éppen a gyil­kosok. Így akarták aljas agresszióval, ke­gyetlen mészárlásokká.A rabigába hajtani Hollandiát és az egész világot. S a remegő város még fel sem ocsúdott első fájdalmá­ból, mikor rászakadt az újabb csapás. A szét­bombázott gátak repedésein a városra tört a tenger. A habzó áradat pusztítva vágtatott az utcákon, elvágva a menekülés reményét is a halálra ítélt rotterdamiak előtt. A hatalmas kikötőben felrobbantak a nyersolajtartályok, s a borzalmas máglya fénye kísértetiesen lo­bogott a­ romváros fölött. Az utcákon 30.000 halott hevert, zokogott a város, gyászolt a holland nép és a pél­dátlan gaztett hallatára feljajdult az egész világ. Így «nyilatkozott meg» a cinikus Roelind fogalmazása szerint a fasiszta fene­vad «szuverén akarata" május 10-én. S négy nap múlva újra hullt a bombaeső és működésbe lépett az ötödik hadoszlop is. A hétpróbás kémek teljesen elzárták a várost a külvilágtól. Elfogyott az éle­lem, víz nem volt, egyesek szerint 60.000 elta­karítatlan holttest hevert az utcákon. Leírhatatlan bűz fojtogatta az életbenma­­radottakat és­ megkezdte bőséges aratását a járvány. Ki tudná leírni a rotterdamiak szenvedé­seit? Fiatalok őszültek meg órák alatt, s a félelemtől megőrültek az agyonkínzott em­berek. Romok, kőhalmaz, pusztulás, halál, tönkretett életek vádolták az agresszort a világ egyik legnagyobb kikötővárosában. A fasiszta fenevadak állama alátámasztotta követeléseit Hollandiával szemben. Így látja ezt a szörnyűséget Roelind úr, aki Hollan­diát — Rotterdamot is — képviseli az ENSZ-ben. De nem így látja a holland nép. A bevo­nuló gyilkosokkal halottak üveges tekintete nézett farkasszemet, s az élők szemében kiolthatatlan lángra lobbant a gyűlölet. Van-e rotterdami anya, aki felmentené legyilkolt gyermeke hóhérait? Van-e becsül­­letes hollandi vagy bármilyen nemzetiségi­ gondolkozó ember, aki nem ítéli el az ilyen barbárságot? Hiába ágál Roelind úr, hiába gyárt becs­telen elméleteket, hogy amerikai gazdáinak igazolást szállítson a Távol-Kelet békés orszá­gainak gyalázatos bombázásához, az egyszer," emberek milliói soha nem fogják «olybá te­kinteni» az agressziót, hogy az nem agresszió. S hiába font becstelen felszólalásával koszorút a­ rotterdami gyilkosok homlokára, hiába szen­tesítette, igazolta az orvtámadást, becsüle­tes ember ettől nem ka­p kedvet a háborúra, bárhogy is buzgólkodik az imperialista sze­kértője Roelind úr és Ken véradói. Az agresszió agresszió marad, s az ag­resszor bűnhődni fog. Ez — Roelind úr — a békeszerető milliók szuverén akarata és követelésüket szükség esetén alá is fogják támasztani. Kékesdi Gyula „Félelem a szovjet sakkozóktól“ A „Vorwärts“ cikke a világbajnokjelöltek versenyéről A «Vorwärts», a Svájci Munkapárt lapja «Félelem a szovjet sakkozóktól» címmel ír a sakkvilágbajnokjelöltek versenyéről. «Nem túlzás azt mondani­ — írja a lap — országunk nagy megtiszteltetésének tekintjük, hogy a világ tizenöt legjobb sakkozója Svájc­ban dönti el mintegy 200 mérkőzésen: ki lesz a győztes, aki jövőre Botvinnikkal a világbaj­noki címért mérkőzik. A tizenöt nagymester mérkőzéseiből a sakkozók egész generációja tanul. Minden nemzet irigyli Svájcot ezért a nagyszabású eseményért és sokért nem adná, ha az az ő országukban zajlana le. Svájcot érte a nagy szerencse. Azt hihetnők, minden megtörténik azért, hogy az eseménynek méltó keretet teremtse­nek. Azt gondolhatnánk, Zürich legszebb és legnagyobb termét választották ki, s mindent megtesznek annak érdekében hogy nagy né­zőközönség számára tegyék lehetővé a verseny látogatását. Végeredményben nem minden év­ben adódik ilyen alkalom a sakkjáték népsze­rűsítésére. " Mi a helyzet a valóságban? A sakkvilágbaj­nokjelöltek versenyét a kongresszusi épület egyik kis termében rendezik meg. A közönség úgy-ahogy szorong a teremben. Egy munkás aki délután 5 órakor még nem lehet ott, sze­rencsés, ha lábujjhegyen állva még egy két pillantást vethet a játékra. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között felesleges minden propaganda. Minden további nélkül elhisszük, hogy a sakkszövetség anyagilag nem tudott a sakk­világbajnokjelöltek versenyének méltóbb kere­tet biztosítani, hiszen a versenyt csak tehető-­e­sebb körök jelentős adományaival lehetett meg­­rendezni. De amit mi nagyon jellemzőnek és egyszer­smind nagyon megszégyenítőnek találunk, az az, hogy a hivatalos körök különösen tartóz­kodó magatartást tanúsítanak Talán bizony attól féltek: túl sokan megtudhatják, hogy a világ tizenöt legjobb sakkozója között nem ke­vesebb, mint kilenc szovjet játékos van, s hogy ezek egészen rendes emberek, nem pedig analfabéták vagy akár vérszomjas gonosz­tevők Vagy talán attól tartottak, hogy a svájci fiatalságot jobban érdekli majd a sakko­zás, mint a ponyvaregények és a bűnügyi fil­mek? Jól emlékszünk arra, hogy a hatóságok a kloteni repülőtér minapi felavatásánál szinte szórták a pénzt, semmi költséget sem sajnáltak, csakhogy a közönségnek néhány katonai szen­zációt nyújtsanak. Zürich városa mindenfajta kongresszust nagyvonalúan finanszíroz, min­­denféle «kutyakomédiára» küldöttség utazik külföldre — persze államköltségen — csak itt­hon, erre az eseményre, amely iránt az egész világ érdeklődik, semmi sem jutott Mindez na­gyon sokat elárult. Vasárnap Prágában: Csehszlovákia—Magyarország válogatott ökölvívómérkőzés Nagy eseménye lesz október 25-én, vasár­nap a magyar ökölvívósportnak. Ekkor ke­rül sor Prágában a magyar válogatott idei első mérkőzésére. A találkozóra már hetek óta folyik a legjobb csehszlovák és magyar ökölvívók készülődése. (MTI) A magyar sportolók külföldi szereplése Ma két helyen vívnak nemzetközi mér­kőzést a magyar sportolók. Tbilisziben ma lesz a Bp. Dózsa—Tbiliszi Dinamo labdarúgómérkőzés. A T. Dinamo a szovjet bajnokságban a második helyen vég­zett és csak két ponttal maradt el a baj­nokcsapattól, a Moszkvai Szpartaktól. Chemnitzben ma rendezik meg Magyaror­szág és a­ Német Demokratikus Köztársaság nagypályás kézilabdacsapatainak mérkőzé­seit. Mind a férfiak, mind a nők mérkőzé­sén nagy küzdelemre van kilátás. AZ NB I-ES labdarúgó­bajnokságban szom­baton egy, vasárnap pedig öt mérkőzést ját­szanak. Szombat: Sztálin Vasmű Építők— Bp Honvéd, Sztálinváros 14 óra. (Játékvezető: Her­nádi.­­ Vasárnap: Bp. Vörös Lobogó—Bp Va­sas, Népstadion 14 30 (Dankó). VL Sortex—Bp. Postás, Soroksár, 14.30 (Rigó). Cs. Vasas- Szombathelyi Lók. Csepel, 10 (Angyal) Salgó Bányász—Szegedi Honvéd, Salgótarján, 14.30 (Krémer). Dorogi Bányász—Győri Vasas, Dorog, 14.30 (Zsolt). CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 22 A sakkvilágbajnokjelöltek versenye Zürich, október 21. (TASZSZ) A sakkvilágbajnokjelöltek versenye 28. fordulójában a Tajmanov—Szmiszlov- és a Petroszjan—Kotov-játszma gyorsan, döntet­lennel fejeződött be. Döntetlenül végződött a Szabó—Stahlberg- és az Averbach— Bolesz- Savszkij-játszma is. Függőben maradt a Bron­stein—Reshewsky-, Geller—Najdorf- és Kérész—Gligorics-játszma. , v: A verseny állása- Szmiszlov 17 pont (sz.), Reshewsky 14.5 (1. sz.), Bronstein 14.5 (1), Kérész 14 (1. sz.), Petroszjan 14 (sz.), Najdorf 13.5 (1. sz.), Kotov 13.5 (sz.), Tajmanov 13 (sz.), Geller 12.5 (1. sz.), Boleszlavszkij, Averbach 12.5 (sz.), Gligorics 12 (1. sz.), Euwe, Szabó 11 (sz.), Stahlberg 7.5. Október 21-én került sor az utolsó előtti, 29. fordulóra. OKTÓBER 20-ÁN a Szovjetunió Testnevelési és Sportfőigazgatóságának meghívására Moszkvába érkezett Finnország válogatott lab­darúgócsapata A finn együttes több barátsá­gos mérkőzésen vesz részt a szovjet labdarú­gókkal. (MTI) LONDONBAN, a Wembley-stadionban szer­dán délután 100.000 néző előtt folyt le az —(1-■-t nens válogatott labdarúgómérkő­­zés. A végeredmény 4:4 volt, a félidőben a kontinens csapata vez­ett 3:2-re. Az angol együttes a mérkőzés utolsó percében egyenlí­­ett ki. A CSEHSZLOVÁKIAI BRNOBAN nemzetközi atlétikai verseny volt kedden A verseny ked­vezőtlen esős időben folyt. A kalapácsvetésben a norvég Strandi­ győzött 59.15 - es dobással, második Máca (csehszlovák)­ 56.26, harmadik Németh Imre 55.63. A fővárosi mozik műsora 10,73 október 22—21. között LESZÁMOLÁS: URANIA (Rákóczi-út 21.) f5, f8; MUNKÁS (Kápolna-U. 3/ba­n6, 8. — A FLOTTA HŐSE: SZIKRA (Lenin-krt 120.) 3. hétre prol. 10, 12, n3, f5, h7, 9; CORVIN (Kisfaludy-köz) 3. hétre prol. hó, 6, f9; FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) prol. f4. h6. 8; ALKOTMÁNY (Újpest) prol. f4. h6 8; JÓZSEF ATTILA (R.-palota) h6. 8, V. f4; ÚJVI­LÁG (R.-keresztúr) ,ffG 8, v. f4, szerda szünnap. — SZOKIK A MENYASSZONY: PUSKIN (Kossu­t La­­jos-u. 18.) prol. fl0, f 12. f2, f4. h6. 8­, ZUGLÓI (Angol-u 26.) f4 h6, n9, V. f2.,­ GYÖNGYVIRÁG­TÓL LOMBHULLÁSIG (Kísérőműsor Szépség és erő ünnepe): VÖRÖS CSILLAG (Lenin­ krt. 45.) 5, hétre prol. f5, h7, 9; SZABADSÁG (Bartók Béla­ út 64.) 11, h2, 4, n7 f9; DUNA (Fürst Sándor-u 7.) 4 hétre prol. f5, h7, 9, v. 13; HUNYADI­ (Kispest) prol . n9 , h4; FÉNY (Újpest) 5 hétre prol. 6, 8, V. 4. — KIRÁLYLÁNY A FELESÉGEM: DÓZSA (Ró­bert Károly­ krt. 59.) 3­­hétre prol f5. h7. 9; MÁ­JUS 1 (Mártírok útja 55.) 7 hétre prol 4 n7 f9 . h2; TÁNCSICS (Csepel) f6. h8. v. f4; TÁTRA (P.-erzsébeti prol. 6, n9, v. h4. — TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky­ út 36 ) prolongálja nagy­sikerű műsorát 5, n7. f8. — A FLOTTA HŐSE: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa-u 4.) h6. 8. »­­4 - VADÁSZTÖRTÉNET: FÁKLYA (Lenin-krt. 88.) n5, n7 n9 — SZÉPSÉG ÉS ERŐ ÜNNEPE: Szí­nes film a Népstadion megnyitásáról Kísérőműsor a VÖRÖS CSILLAG, a SZABADSÁG, a DUNA a HU­NYADI (Kispest) és FÉNY (Újpest) mozikban — 1. Magyar híradó, 3. Szovjet híradó, 3. Szerető gondos­kodás, 4. 3. sz. magyar világhíradó, 5. Matyóföldön: HÍRADÓ (Lenin­ krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig foly­tatólag. Föltámadott a tenger I—II.: ADY (Somogyi Béla­­út 3.) 15. 18. JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) prol. f5, f8; SPORT (Thököly-Út 56.) 15 f8. V. f2; SZA­BADSÁG (Rákosliget) f6, h8, v, n4, csüt. szünnap; SZABADSÁGHEGYI (Evetke-U. 2 ) 24—25-én 28-án, f6, 8. v. 3. — Boldogság madara: TANÁCS (Szt. István-krt 10.) 10 12, n3. f5 h7, 9; UGOCSA (Ugocsa­ utca 10.) f4, h6, 8; RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ f8, sz. 15, v. 3, n6, f8, (P­ lőrinc) f6 h8, v. n4; (József Attila-tér 4.) n6. szerda szünnap; BRIGÁD KÖLCSEY (Kispest) prol h6 8. V. f4 — Róma, 11 óra: BÁSTYA (Lenin-krt. 8­­ prol 11. 1, 3. 5 7, 9; RÁKÓCZI­­Csepel) h4, h6. 1; PETŐFI (N.-tétényi h6, 8 v. f4; MÓRICZ ZSIG­­MOND-KULTÚROTTHON (Jókai-U 2.) 22 24—25. 28-án: 6. 8, sz., V 4, 6, 8. — Ezer veszélyen át: ÓBUDA (Selmeci­ u 14.) 4, n7 f9 — Leleményes asszonyok: MARX (Landler Jenő-u 39.) f4. h6 n9. VERSENY (Szt. László-tér 14.) f6. h8, V n4: MIK­SZÁTH (Sashalom) 4, n8, v. 3. 5, n8. — Elveszett melódiák: BETHLEN (Bethlen Gábor-tér 3.1 4 n7, 19; CSOKONAI (Népszínház-U 13.) 10 12. 2, 4. 6; ATTILA (B.-fok) h6. 8, v. 14. — Rejtelmes sziget: PENTELE (Lenin-krt 39.) 3. hétre prol 10 12. 2 4, 6. 8; VASVÁRI (Kerepesi­ út 44.) h4. h6. 8; KOS­SUTH (P.­erzsébet) 6. n9, v. h4; PAMUTTEX­IL­­KULTÚROTTHON (Fehérvári-út 47.) 25-én és 27-én f4 h6 8 — Első hangverseny: TINÓDI (Nagymező-u. 8.) f4, h6, 8; BÉKE (Szt. László-U. 48 4, 6, 8. — Twist Olivér: SZABADSÁG (Újpest) h6, 8, V. f4; BÉKE (R.­­palota) f6,h8, v f4 csüt. szünnap. — Anna: CSILLAG (Cs.-hegy) h6, 8, v f4 csüt szünnap — Csapda: VILÁG (R.-mihály) h6 8, v f4, szerda szünnap. — Angyallal nyaraltam: BEM (Mártírok útja 5/b) fű­, f1. f3. f5. f7. f9; BÁNYÁSZ (József-krt 63.) A-terem: 4. n7. f9 B-terem f6 f8; ÉVA (Erzsébet kir.-né­ út 36/b) f4 h6 8. — Póruljárt kereszteslovagok: ZRÍNYI (Lenin-krt 26.) 4. n7 f9, v 2. — Különös örökség: ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) 10 12, 2, 4, n7, 7 9; CSABA (A­ csabai n6 f8. v 3. csat szünnap.— Ezerarcú hős: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68 ) prol. 11, 1 3, 5, 7 9.­­ Civil a pályán: HONVÉD (Rákóczi-út 82 ) prol. fii f1. f3. f5 f7 f9 — Rigoletto: TÁTRA (Üllői-út 63.) f3 f5. f7, f9 — Az asszony ált­a a szavát: NAP (Népszínház-u 31 ) f4 h6 8; ÚJLAKI !Bécsi-út 69.­­ 14. h6, 8 — Makszimka (Kísérőműsor: Este a fonóban) HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) f4 h6 8; HAZÁM (Váci­ Út 150.) 4. n7. f9, v 2; ÉL­MUNKÁS (Kispest) f6. h8 v n4; VILÁGOSSÁG !P­erzsébeti f6. h8 v n4 — Solvay titkos aktái: KULTUR (Kinizsi­) 28.1 f4 h6, 8: SZABADSÁG (Cs.-liget 22—25 f6. h8. v n4 — Mágnás Miska: PARTIZÁN (Üllői­ út 101.) prol. 4. n7 f9 — Nevess velünk: DIADAL (Krisztina-krt 155.) 4 n7. f9; SZIGET (Csepel) f6 h8 v n4; SZIGETHY (Albert­falvai f6. h8 v n4 csüt szünnap — Hópelyhecske: ÁRPÁD (Kerepesi-út 146 ) 23—25' n6, f8 V 14; OTT­­HON (Soroksár) 26—28, f6 h8 — Zűrzavaros éj­szaka- OTTHON (Beniczky-U 3—5.) f4 h6. 8. — Táncmester: IPOLY (Csáky-u 65.) f4. Il6. 8; KOS­SUTH (Cinkota) 24—25. f7, v f4. 17; MÁVAG KUL­TÚROTTHON (Delej-U 51 ) 23, 25. 27—28' 6 óra — Császár pékje: TAVASZ (R -palota) 22—25, 6 1­9, v. h4 — Titkos küldetés: KÁRPÁT (Cs.-hegy) f6, h8, V n4. szerda szünnap. — Trubadúr: FORUM IP -lőrinci h6 8 v f4 — Vadvízország: ÁRPÁD (B-foki 22—25 f6 h8 v n4 — Egy hét a csendes házban: ÁRPÁD (Soroksár) 22—25 h6. 8. v h4. — Emberrablók: JÓKAI (R-hegy) 23—25 n6. f8. v 3. KELEN (R-völgy) 22—25. f6 h8. V f4 — Halálra­ítélt harc: SZABADSÁGHEGYI (Evetke­n 2.1 22-én: G 8. TÜNDÉR -Újpest) h6 8. v f4 csüt. szünnap: KULTÚRA (P -hidegkút) h6. 8 csüt szünnap — Gőgös hercegnő: TERV (P-újhely) f6. h8. V n4 — Út a boldogság felé: OTTHON (Soroksár) 22—25. f6. h8. v f1 - Szeleburdi tapsifüles: CORVIN (Pest­erzsébet) 22—25 h6. 8. v f4 — Állami Áruház: SZABADSÁG (P -imre) 22—25 6. 8 v h4 - Afri­kában történt: JÓKAI (B-tétény) 24—25 f6 h8._ v. n4 — Karrier Párizsban: LENÁRUGYÁR-KULTÚR­­OTTHON (Ős-hegy) 22-én hf # - Találkozás az Elbán: LENÁRUGYÁR-KULTUROTTHON (Cs -hegy) 25-én: f4 h6 8 — Különös házasság: ÁRPÁD (Kerenesi-út 146 I 26—28- n6 f8 - Vihar Grúziá­ban I—II.: TAVASZ ÍR -palota) 26—28 r,7 - Ten­gerészbecsü­let: ÁRPÁD (Soroksár) 26—28' h6. 8 — Kiadó: JÓKAT (R. -hegy) 26—28- n6 f8 — Expressz­szerelem: CORVIN (P-erzsébet) 26—28- h6 8. — Kövirág: SZABADSÁG (Cs.-liget) 26—28. 16. 18. — Táncosnő: SZABADSÁG (P-imre) 26—28. 6. 8. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSZ­TH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.20: A «Szabad Nép» vezércikke. — 6.00­ Falurádió. — 6.30: Színházak és mozik műsora. — 6.50: Torna. — 7.00: Hírek. - 7.30: Naptár. — 8.20: Műsorismertetés. — 11.30: Zenés irodalmi mű­sor Dolmatovszkij költészetéből. — 12.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 12.15: A rádió ajándékműsora a Budapesti Női Divatszabóság dolgozóinak. Hgl. — 13.00: Csehszlovák népzene. — 13.30: Puccini ope­ráiból Hgl — 14.15: Úttörő-híradó. — 14.40: A Fő­városi Népi Zenekar játszik Kozák József Gábor ve­zetésével. Hgl. — 15.30: Zenekari hangverseny. — 16.20: Orosz nyelvlecke. — 16.40: Úttörő-sporthiradó. — 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kérdések. Elő­adás. — 17.24: Vaszy—Viski: Részletek az «így győz­tünk az olimpián» című film kísérőzenéjéből. — 17.40: Hangos Újság. — 19.00: Az épülő kommuniz­mus nagy országában. A moszkvai rádió összeállí­tása. — 30.00: Hírek. — 20.10: Mit hallunk holnap? — 20.15: A rádió válaszol falusi hallgatóinak. — 20.30: Egy falu — egy nóta — 20.50: Legkedvesebb verseim. Elmondja Tolnay Klári Kossuth-díjas, érde­mes művész. — 21.10: Szimfonikus táncok. A rádió szimfonikus zenekara játszik, vezényel­ Somogyi László Kossuth-díjas, érdemes művész. Hgl. — 21-58: Glier: Balettjelenet. — 22.00: Hírek. — 22.10: Tíz perc külpolitika. — 22.20: Szórakoztató muzsika. Hgl. — 23.00:­ Hazánk zenei életéből. 24.00: Hí­rek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.00: Torna. — 6.10: Vidám reggeli muzsika. Hgl. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke. — 7.00: A kis iskolások műsora. — 7.35: Szórakoztató reggeli hang­­verseny. Hgl. — 8.30: Händel és Haydn műveiből. Hgl.­­— 9.20: Az iskolások műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyű dalok. — 10.30: Óvodások műsora. — 10.50: A gyermekrádió műsora. — 11.00: Szüreti dalok és kantáták. — 15.00: Fali Leó műveiből. Közreműködik Zentai Anna, Szilvássy Margit Kis­hegyi Árpád, Szabó Miklós, a Magyar Operazenekart Bródy Tamás vezényli. — 15.40: Krúdy Gyula. Meg­emlékezés az író születésének 75. évfordulójára. Irta: Örkény István. — 16.00: A rádió népi zenekara ját­szik Lakatos Sándor vezetésével. Közreműködik: Lu­kács István (cimbalom) — 16.20: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.40: Az egyházi birtokok cselédeinek élete a Horthy-rendszer idején. Előadás. — 17.00: Tánczene. Hgl. — 17.40: Edwin Fischer Bach Wohl­temperiertes Klavierből ad elő. — 18.03: Miért jobb termelőszövetkezeti tagnak lenni, mint egyénileg gaz­dálkodni. Előadás. — 18.45: Sportk­iadó. — 19.00: A II. magyar zenei hét műsorából Szervánszky Endre: Fuvola-trió. — 19.30: A rágó énekkarának műsora, Hgl. — Bokor Miklós festőművész kiállítása a Fényes Adolf-teremben (VII., Rákóczi­ út 30.) hétfő kivételével naponta 11—6 óráig, vasár­­na­p 9—6 óráig tart nyitva. — AZ IBUSZ október 25-én, vasárnap kü­­lönvonatot indít Pécsre. (MTI) IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, még egyes helyeken kisebb eső. Mérsékelt, időnként élénkebb keleti szél. A hőmérséklet, kissé még csökken A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhő­­mérséklet ma 10 fok felett lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Borisz Godunov (C 2., 7). — Az Opera­ház Erkel Színháza: Tosca (3 bér­., 1. 7). — Nem­zeti Színház: A nők iskolája (7). - Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — Madách Színház: A kört­­vélyesi csíny (7) — A Magyar Néphadsereg Szín­háza: Forr a világ (7). — Fővárosi Operettszínház: Boci-boci tarka­ (7). — Ifjúsági Színház: Páncélvonat (7) — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Az eltüsz­szentett birodalom (4). — Zeneakadémia: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (Nagyzenekari­­-bér­­let, 2 est, 8) — Fővárosi Víg Színház: Egy marék boldogság *(7) — Vidám Színpad* Nem a tükör­görbe (7). — Állami Bábszínház: Szarvaskirály (fél 8). — Artista Varieté: Vidám találkozás (fél 7, fél 9) SZIKRA Lapnyomda. M X X X­II SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100. 142—220 Terjeszti a Posta Központi Hirlapirodája. Budapest V., József nádor­ tér 1 Tel.: 180—850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő­postahivatalok kezelik Központi előfizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft

Next