Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-07 / 280. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD XI. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM ARA­TD FILLER SZERDA, 1953 OKTÓBER 7 MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA Színvonalasabb munkát a szocialista verseny fellendítéséért! Megkezdődött 1953. évi tervünk megvaló­sításának döntő szakasza, az utolsó negyed­év. Abban a nagy munkában, amelyet az egész nemzet végez a kormány programm­­jának megvalósításáért, a jólét növeléséért, hazánk felemelkedéséért, különösen nagy feladatok hárulnak a szocialista iparra. A szénbányászat, a villamosenergia­­termelés, a kohászat, a gépipar és a köz­szükségleti cikkeket gyártó iparágak vezetői­től és dolgozóitól fokozott erőfeszítéseket vár az ország. Számos üzemünkben értékes versenykezdeményezések születtek. A tata­bányai XII-es akna dolgozói a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulója tisz­teletére felajánlották, hogy 2800 tonna sze­net adnak a negyedévi terven felül, s ver­senyre hívták ki Komárom megye vala­mennyi bányászát. A diósgyőri és az ózdi kohászok küldöttségei meglátogatták egymás üzemét, hogy felelevenítsék hagyomá­nyos versenyüket. A Chinoin Gyógyszerve­­gyészeti Gyár dolgozói november 7 tiszte­letére vállalták, hogy jelentősen túlteljesí­tik exporttervüket. A negyedik negyedév termelési eredmé­nyei, s ezzel az egész évi terv sorsa most el­sősorban attól függ: mennyire sikerül e biz­tató kezdeményezéseket általánosítva új, ha­talmas lendületet adni a szocialista munka­versenynek. A tömegek kezdeményező kész­sége, versenykedve a hatalmas erő forrása. De ahhoz, hogy ez a versenykedv valóban erőteljes versenymozgalmat szüljön, az is szükséges, hogy komolyan megjavuljon a verseny irányítása. A harmadik negyedévben sok jelentős termelési eredmény született. De ha a munka mégsem volt elég lendületes, ha egy sor termelési ágban — például a szén, a vas, az acél termelésében — elmaradtunk, úgy ez jelentős részben annak tulajdonítható, hogy funkcionáriusaink nem törődtek eleget a munkaverseny szervezésével. A verseny irá­nyításának színvonala komolyan elmaradt amögött, amit a felszabadulási héten, majd a Béke-Világtanács ülésének tiszteletére folyó versenyben elértünk. Mindenekelőtt céltudatosabbá és tervsze­rűbbé kell tennünk a verseny szervezését. ,A múltban gyakran csak azzal törődtek az üzemben, hogy minél több dolgozó te­gyen felajánlást, arra már nem­ fordítottak kellő figyelmet, milyen konkrét termelési fel­adatok megoldására mozgósítsák a tömege­ket. így azután sokszor megtörtént, hogy az üzem azt jelentette: a­ dolgozók 90—95 szá­zaléka versenyben áll — s közben a tervet mégsem teljesítette. Most minden üzemiben az a legsürgősebb teendő, hogy a műszaki vezetők és a pártszervezet, a szakszervezet, a DISZ vezetői együttesen felmérjék, hol tar­tanak az évi terv teljesítésében, mivel ma­radtak el, hol vannak nehézségeik, s a gondos elemzés alapján pontosan kijelöljék, mire kell összpontosítani az erőket. Persze, min­den műhelynek fontos szerepe van, de min­den gyárban van egy-két olyan műhely, amelytől különösen sok függ, amelynek mun­kája esetleg hátrahúzza a gyár egész kollek­tíváját. A terv minden mutatószáma fontos, de mindenütt van egy-két olyan tervfeladat — a­z egyik helyen az exportterv teljesítése, másutt talán az önköltség csökkentése — amelynél­ ott különösen nagy a jelentősége az ország szempontjából. A verseny akkor se­gíti majd igazán az évi terv teljesítését és túl­teljesítését, ha elsősorban ezeknek a döntő feladatoknak a megoldását szolgálja. A gyár, a bánya minden dolgozójainak tudnia kell, melyek az ő üzemében a terv teljesítésének «fő láncszemei». E fő feladatok megjelölése megkönnyíti, hogy a verseny irányításában részvevő szer­vek valóban tervszerűen együttműködjenek. Versenymozgalmunk egyik régi fogyatékos­sága, hogy irányítása kapkodó: az üzemben felkarolnak valamilyen kezdeményezést, s aztán hamar elejtik, megkezdenek egy ak­ciót, de nem viszik végig, felajánlásokat tesznek, de nem ellenőrzik a végrehajtását. Ez összefügg azzal, hogy a pártszervezet, a szakszervezet, a DISZ- és a műszaki veze­tés, amelynek mind megvan a maga sajátos feladatköre a verseny szervezésében, sok ütemben «külön utakon» jár. Az erők szét­­forgácsolódnak: a pártszervezet nem ismeri, milyen termelési problémákkal küszködnek a műszaki vezetők, a szakszervezet, s ezért nem tud segítséget adni a megoldásukhoz; a szakszervezet nem tudja, milyen kezdemé­nyezésre készül a DISZ, s ezért nem is tá­mogatja­ és így tovább. Pártszervezeteinkre vár a feladat,, hogy összehangolják a ver­seny irányításában részvevő szervek munká­ját Ezt tették most, az RM Szerszám­­gyárban, ahol a­ pártszervezet, a szakszerve­zet, a DISZ és a gazdasági vezetők össze­ültek, s alaposan megvitatták a negyedik negyedév feladatait. Részletesen megállapí­tották, hogy melyik részlegben mik a leg­fontosabb teendők, melyik szervre milyen feladatok hárulnak. Az ilyen szoros együtt­működés nem egyszerűen összeadja, hanem meghatványozza szervezeteink erejét. így válik lehetővé, hogy a pártszervezet, a szak­­szervezet, a DISZ és a gazdasági vezetés minden üzemben «koncentrált támadást­ in­dítson a nehézségek és a hibák ellen, a terv sikeréért. Az elmúlt években gyakran összefolyt az a munka, amelyet a pártszervezet és e szak­szervezet végzett a verseny érdekében. A pártszervezet népnevelői ugyanúgy gyűjtöt­ték a felajánlásokat, a versenyszerződéseket, mint a szakszervezeti bizalmiak. Ez is egyik megnyilvánulása volt annak az általános hi­bának, hogy pártszervezeteink elvégezték a feladatokat az állami, gazdasági és szakszer­vezeti szervek helyett is. Ezt a helytelen gya­korlatot meg kell szüntetni. A felajánlások részletes megbeszélése, teljesítésük rendsze­res ellenőrzése, a verseny eredményeinek nyilvánosságrahozatala a szakszervezet fel­adata. A szakszervezeti bizalmi as verseny elsőszámú szervezője. Most, hogy egész ipa­runkban elterjedtek az egy h­ónapra szóló egyéni felajánlások, még nagyobb szükség van arra­, hogy a bizalmiak rendszeresebben foglalkozzanak a versennyel. Igaz, egye­lőre a szakszervezetek sok ütemben még nem végzik elég jól ezt a munkát. Elég gya­kori, hogy formális a felajánlások megbeszé­lése, vontatott a verseny értékelése, üresek a versenytáblák, felületes a termelési értekezle­tek előkészítése. E hibák kijavításának azon­ban nem az a módja, hogy elvégezzük a munkát a­ szakszervezet helyeit, hanem az, hogy pártbizottságaink sokkal többet törődje­nek a szakszervezeti munka­­ellenőrzésével, a szakszervezeti vezetők, s elsősorban a bizal­miak politikai nevelésével. Szakszervezeteink használják fel a­ szakszervezeti választásokat is arra, hogy erősítsék kapcsolataikat a töme­gekkel, s még eredményesebben mozgósítsák őket a terv teljesítésére. Minden szakszerve­zeti funkcionáriusnak és aktivistának fel kell ismernie: pártunk nagyobb felelősséget rótt rá, s ennek megfelelően több öntevékenysé­get is vár tőle. Mindez nem változtat azon, hogy párt­­szervezeteink továbbra­ is felelősek a terv teljesítéséért, s hogy a népnevelőknek to­vábbra is mozgósítaniuk kell a dolgozókat a termelés feladataira. Annál is szüksége­sebb erre figyelmeztetni, mert az utóbbi hónapokban­­számos pártszervezet elfordult a termeléstől, s általában elhanyagolta a tömegek között végzett, politikai munkát. Népnevelőinknek továbbra is mozgósíta­­niuk kell a termelési feladatokra — de nem a régi módon. Nem elég, ha csak arról be­szélnek, milyen problémákat kell megoldani a műhelyben, az üzemben a terv teljesítése érdekében. A népnevelőmunka nem puszta felszólítás a versenyre, a több termelésre. Az agitáció a szó igazi értelmében a nép neve­lése, tehát a­ dolgozók szocialista öntudatá­nak fejlesztése. A munkásosztály szocialista öntudata — ez az a talaj, amelyen kivirág­zik az eleven verseny, a helytállás szelleme, a lelkes kezdeményezés, a szocialista munka hősiessége. A népnevelőknek elsősorban az a hivatá­suk, hogy megmagyarázzák a tömegeknek a párt és a kormány politikáját, s tolmácsol­ják a pártnak a tömegek véleményét, kíván­ságait. Győzelmeink legfontosabb feltétele, hogy a tömegek megértsék, helyeseljék és aktívan támogassák politikánkat. Pártunk és kormányunk politikája a dolgozók jólétét és boldogságát szolgálja. Azok az intézkedések, amelyek a kormányprogramm végrehajtása során születtek, köztük a legutóbbi széles­körű árleszállítás, máris komolyan éreztetik hatásukat a dolgozók életszínvonalának emel­kedésében. Ezen az úton haladunk továbbra is. Helytelen lenne azonban, ha úgy képzel­­nék a jóléthez vezető utat, mintha az telje­sen sima, göröngyöktől és akadályoktól men­­tes lenne, mintha azon egy-kettőre el lehet­ne jutni a teljes bőséghez. Ezután is lesznek nehézségek, amelyekkel keményen szembe kell száll­nunk. Azt is látnunk kell: az élet­­színvonalat csak fokozatosan lehet emelni. Fokozatosan — de annál biztosabban. Nép­nevelőinknek éppen azt kell megmagyaráz­­niok, hogy az életszínvonal további emelke­désének üteme elsősorban a termelés emelé­­sétől, az önköltség csökkentésétől, a minő­ség javításától , tehát a dolgozók helyt­állásától függ. Népnevelőinkre ez a magasztos hivatás vár, hogy megerősítsék munkásainkban a fe­lelősségérzetet egész népünk felemelkedé­séért, hazánk felvirágoztatásáért, azért a szocialista jövőért, amelyért annyit küzdött és áldozott a munkásosztály. Azért a­ társa­dalomért, amelyben nem lesz többé kizsák­mányolás, amelyben teljes jómód és kultúra lesz minden ember osztályrésze — a szocializ­­musért harcolunk a munkapad mellett is, ötéves tervünk utolsóelőtti évében vagyunk, ennek az esztendőnek döntő, végső szaka­szába léptünk. Minden nap, amellyel előbb fejezzük be tervünket, közelebb visz bennün­ket a szocializmushoz. Agitációnk legyen tehát őszinte, harcos, mutassa meg világosan az összefüggéseket a párt, a kormány politikája és az egyes dol­gozók munkája között, lelkesítsen a jólét mindennapi emelkedésével és a szocia­lizmus ragyogó perspektíváival é­s munká­saink tettekkel felelnek majd a felvilágosító szóra. Ha pártszervezeteink elsajátítják a tömegek nevelésének és mozgósításának e magasabb színvonalú módszereit, ha sikerül továbbfokoznunk munkásosztályunk aktivi­tását, fellendíteni a munka­versenyt — ak­kor semmi kétség, hogy győzelemre visszük 1953. évi tervünket AZ ŐSZI MUNKA HÍREI Csorváson, a Vörös Október tsz-ben éjjel­­nappal pereg a földbe a mag­a harminc­soros vetőgépből. Az őszi árpa­ után hamaro­san befejezik a búza keresztsoros vetését is. Az egyénileg dolgozó parasztok sem tétlen­kednek. A község dolgozó parasztjainak 500 pár igája van. Zsótér Péter 14 holdas kö­­zépp­araszt, tanácstag, akinek őszi árpája el­sőnek bújt ki a földből, veti már a búzát is. A sajátján kívül 5, igával nem rendelke­ző gazdatársána­k szántotta fel földjét. Pél­dáját követik a többiek is. A községben negyven dolgozó paraszt vál­lalta, hogy határidő előtt végez a vetéssel. A nemes vetélkedéshez mind többen csatla­koznak. Csorváson hétfőig mintegy száz dolgozó paraszt vetette el az őszi búzát. ★ A, somogy megyei Lengyeltóti község ter­melőszövetkezetei testvéri együttműködésben végzik munkájukat. A Táncsics termelőszö­vetkezet tagjai nagy lendülettel láttak hozzá ez őszi munkákhoz. Az őszi árpát elvetették szeptember 13-ra, 60 százalékát keresztsoro­­san. Nem sokkal azután befejezték a rozs vetését is, és­ néhány nap múlva megkezdik a­ jól előkészített magágyba a búza vetését. A termelőszövetkezetek tagjai, amikor elve­tették az ősziárpát, a községbeli Uj Élet termelőszövetkezet segítségére siettek a do­hány betakarításánál, így az Uj Élet tsz tagjai szeptember 26-ra befejezhették az ősziárpa vetését. A két termelőszövetkezet segíti egymást a betakarításban is.­­ A sajószentpéteri gépállomás dolgozói ta­val­y ősszel a második helyre kerültek a me­gye gépállomásainak versenyében. Az idén azonban igen vontatottan hala­dnak az őszi munkákkal. Az őszi szántás-vetés szervezet­­lenül indult, felületesen javították ki erő­gépeiket, s a vetéshez is nagyrészt használ­hatatlan munkagépekkel indultak. Ennek kö­vetkezménye, hogy őszi talajmunka-tervü­ket október 1-ig csak 20,8 százalékra teljesítet­ték. A gépállomás vezetői nem ösztönzik versenyre a traktorosokat. A gépállomás öt termelőszövetkezettel, 415 hold kalászos vetésére kötött szerződést. Csak a helyi Kossuth tsz-nél vetették el ha­táridő előtt az árpát és rozsot, a többi tsz­­nél arra hivatkoznak, hogy a­ lassú betakarí­tás miatt «nincs munkaterület». A valóság azonban az, hogy az eddig felszántott 1300 holdon alig 130 holdat vetettek el. fed­et­t köt­vtÁr SZEGED k­a­stor­ior 13. sz. r Józan számvetés a Vörös Csillag tsz-ben (2. oldal) A Magyarországon tartózkodó brazil ke­reskedelmi küldöttség vezetőjének nyi­latkozata (2. oldal) «Tavasz a Győzelem kolhozban» — Gri­­bacsov elbeszélő költeménye (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A Német Demokratikus Köztársaság négy éve — írta: dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszter­elnökhelyettese és külügyminisztere (3. oldal) A Wilhelm Pieck elvtárs cikke a német egy­ségért folyó harcról (3. oldal) A Német Demokratikus Köztársaság népe a szebb élet útján (3. oldal) A dolgozók élete a tőkés országokban (4. oldal) HAZÁNK EGY NAPJA Muszka Imre felajánlása: a negyedév végéig befejezi 1960 első félévi tervét Budapest, október 6. Muszka Imre, az RM Szerszámgépgyár Kossuth­­díjas sztahanovista esztergályosa tervének teljesítésében már 1960 február első napjaiban jár. Kedden felajánlotta, hogy a negyedik negyedév végére befejezi 1960 első fél­évi előirányzatát. Muszka Imre két nappal ezelőtt fejezett be egy nagy darabokból álló munkát: egy csapágybak külső felületé­nek esztergálását. Ennél a munkánál is sikerrel alkal­mazta a Koleszov-féle szélesvágást, sőt a gépet kétmili­­méteres előtolásral, a kést pedig 12 miliméteres fogás­­mélységre állította be, s ezzel ennél a munkánál koráb­ban szokásos 150—160 százalékos teljesítménye helyett 280 százalékot ért el. Sok üzemben, intézményben minden dolgozó jegyzett békekölcsönt Ismét sok üzemből, intézményből érkezett jelentés ar­ról, hogy valamennyi dolgozó jegyzett békekölcsönt. Budapesten az V. kerületben 250 üzem, hivatal és kü­lönféle intézmény — köztük a Szikra Nyomda, a kohó- és gépipari minisztérium, a Nemzeti Bánik — dolgozói be­fejezték­­a kölcsönjegyzést. A IX. kerületben több mint 120 vállalat — így a Budapesti Kénsavgyár, a László­­kórház, a Budapesti Szalámigyár — jelentette már, hogy valamennyi dolgozó jegyzett. A XII. kerületben befejező­dött a jegyzés a Földalatti Vasút Tervező Vállalatnál, a Fizikai Kutató Intézetben, a Járos­kórházban — össze­sen 45 üzemben, intézménynél. A XVI. kerület üzemei közül kedden fejeződött be a kölcsönjegyzés az Ikarus Karosszéria és Járműgyárban és a Gépjárműjavító Vál­lalatnál­. Kedden délutánig a kerület üzemei egy kivétellel már jelentették a jegyzés befejezését. A XIV. kerületben eddig 56 üzemiben­, intézménynél ért véget a kölcsön­jegyzés, köztük a Telefongyárban, az Autóalkatrészjavító Vállalatnál és az Anyagvizsgáló Készülékek Gyárában. Nógrád megyében eddig 90 üzem és vállalat — a többi között a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár, a Zagyvaróna­ Vasötvözetgyár, a 63/2 Építőipari Vállalat, a MÁVAUT — jelentette, hogy minden dolgozója jegyzett. Befejező­dött a jegyzés a megye 16 termelőszövetkezetében — köztük a kecskéd­pusztai, a szécsényi, a pásztói, a berke­nyei, a útikéi, a ludártyhalászi tszcs-ben , valamint Ber­kenye községben és a pásztói gépállomáson is. Szolnok megyében befejezte a jegyzést a Törökszentmiklósi Mező­­gazdasági Gépgyár és m­ég 133 különböző üzem.. A kun­szentmártoni gépállomás után a tiszaugi, a kunhegyesi és az abádszalóki gépállomás dolgozói is a kölcsönjegy­­zés befejezését jelentették. Ugyancsak befejeződött a jegyzés a surjáni, a tiszaimrei és a kunszentmártoni ál­lami gazdaságban. (Makai Margit­­ felvétele) is Országszerte nagy érdeklődés kíséri a könyvhét esemé­nyeit, az ankét­okat, irodalmi esteket, amelyeken olvasók és írók közösen megbeszélik irodal­munk, könyvkiadá­sunk kérdéseit. Igen sokan vásárolnak az üzemekben felállí-t tott könyvárusító helyeken. Képün­kön: könyvkiállítás a Magyar Opti­kai Művek kultúr­­otthonában. A dol­gozók érdeklődéssel válogatnak a könyv­hét könyvei között. ISKOLAAVATÁS TANYÁN (Tudósítónktól.) Pusztavacs, október 6. Hűvös, szeles reggelre virradtak kedden a pusztavacsi Mária-majorban. De ki törődik most az idővel? A tanya apraja-nagyja, aki csak tehette ebben a nagy dologidőben, ün­neplőbe öltözött, s ott nyüzsögnek már a ta­nya közepén, a tisztáson. Ott, ahol a híres t­izholdas pusztavacsi erdő a nyárfákkal sze­gélyezett tisztással találkozik, frissen festett épület áll: az új tanyai iskola. A kőművesek még az udolsó simításokat végzik, de a gyer­mekek már díszítik a tantermet az avatásra. Hatalmas virágcsokor kerül az asztalra, az ablakokból muskátli köszönti a vendégeket. A tanterem ragyog a tisztaságtól. Az építkezés 57.000 forintba került. Nem­csak az iskolát építették fel, hanem újjá­építették az iskolaépületben lévő két tanító, lakást is és új padokat vettek a tanterembe. Az iskolában ötven gyermek tanulhat. Hol tanultak a múltban a pusztavacsi diákok? A Coburg-hercegi uradalom régi gazdái azt tartották, hogy jobb, ha a pa­raszt tudatlan marad. Az iskola jó órányi járásra volt a tanyától, emiatt a gyermekek többsége nem járt iskolába, de aki járt — az is 2—3 év után munka után nézett. A ta­nítók egymásnak adták a kilincset, mene­kültek az isten háta mögötti helyről. Ha egyi­kük véletlenül itt maradt, lassan maga is cselédsorba került. Mire az avatás elkezdődik, a nap is kisüt a felhők mögül, beragyogja a hófehérre me­szelt kis tantermet. A padok megtelnek gye­rekekkel, szülőkkel, vendégekkel. Acsádi István, a dánszent­miklósi állami gazdaság helyettes vezetője átadja az iskolát a ta­nyaiaknak. Az ünnepség után a gyermekek vidám da­lokkal, versekkel köszöntik az új iskolát s épí­tőit. Félóra múlva elkezdődik a tanítás... Csögle község dolgozó parasztságának derekas munkája Csögle, október 6. Veszprém megyében, a devecseri járásban van Csögle község. A csöglei dolgozó pa­rasztok példásan kiveszik részüket az őszi munkákból — a legjobban a járásban. A tervezett 15 hold helyett keddig 45 holdon vetettek őszi takarmánykeveréket, az őszi­­árpa vetési tervét is túlteljesítették. A kuko­ricának több mint 80 százalékát betakarítot­ták és a helyére már gyorsan vetik a bú­zát. Búzás Lajos, Ferenci Gyula, Magyar Pál ötholdas dolgozó parasztok elsőnek fe­jezték be a vetést a községben. Példájukat követi a­ község többi egyénileg dolgozó pa­rasztja is. Hogyan éri el a község szép eredményeit? A tanács és a mezőgazdasági állandó bi­zottság tagjai állandóan szem előtt tartják, hogy most a legfontosabb tennivaló: az őszi munkák gyors elvégzése. Az állandó bizott­ság tagjai hetenként megbeszélik a legfon­tosabb feladatokat, s a népnevelőkkel együtt utcánként, házanként felkeresik a dolgozó parasztokat, elsősorban azokat, akik még el­maradnak az őszi munkákban. J­i ú­jság On­khesubán ? Az ország egyik legnagyobb ruhagyárában­­* A Balassa népi együttes * Jól halad az őszi munka a Vörös Október tsz-ben * Épül, szépül Békéscsaba (Tudósítónktól.) Október 6. A «sziktér» mellett, a fűrésztelep szom­szédságában, mint hosszú felkiáltójelek nyúl­nak a magasba a Békéscsabai Ruhagyár füs­tölgő kéményei. Alig három éve építették ezt a korszerűen berendezett üzemet, az ország egyik legnagyobb ruhagyárát. A ruhagyár az idén elnyerte az élüzem­­kitüntetést. Az üzem számos dolgozója nap­ról napra szén­sikereket ér el. Kvasz Judit és Géczei Zsófiai anyagkiterítők rendszeresen 190—200 százalékot teljesítenek. A 2. számú varróterem­ «ifi-szalagján» dolgozók is kitesz­­nek magukért: átlagteljesítményük 140 szá­zalék fölött van. Az üzem dolgozóinak egyik legfőbb gondja: állandóan javítani a minőséget. Szűcs Sán­­dorné varró rendszeresen 100 százalékos mi­nőségi munkát végez. «Ha azt látjuk, hogy valaki rosszul végezte az előző munkafolya­matot, bizony visszaküldjük neki, s addig nem fogadjuk el, amíg ki nem­ javította» — mondja Szűcs elvtársnő. Az élüzem cím azonban veszélybe került: a­ gyár nem teljesítette harmadik negyedévi tervét. A dolgozók most elhatározták: a ne­gyedik negyedévben pótolják a mulasztást, megvédik a büszke élüzem címet! ★ Országszerte híres a békéscsabai «Balassa Bálint» népi együttes. Az együttes 1948-ban alakult 16 taggal. Ma már 42 tagú tánccsoportja, 45 tagú ének­kara és 15 tagú zenekara van. A népi együt­tes 1949-ben részt vett a budapesti Világ­­ifjúsági Találkozón, s a tánccsoportok verse­nyében az első díjat nyerte el. Szerepelt a bécsi Konzerthausban, s a táncosok, énekesek, zenészek felejthetetlen élményei közé tarto­zik a négyhetes albániai vendégszereplés. A ruhagyár, a pamutszövőgyár, a forgá­csolószerszámgép-gyár fiataljai és faluról jött diákfiat­alok táncolnak, dalolnak az együttes­ben. A csoport rendszeresen látogatja a me­gye különböző községeit, patronálja a fiatal falusi kultúrházakat, ápolja, fejleszti a nép­művészetet. A megyében különös siker fo­­gadta a «Szlovák fonó» című táncfeldolgo­zást, de népszerűek a «Bihari táncok» és a «Dinnyelopás» című táncjátékok is. Az együt­tes fiatal koreográfusa, Born Miklós most dolgozza fel a megye német és délszláv nem­zetiségének táncait. A fiatal táncosok, éne­kesek és zenészek kiváló, eredményekkel mu­tatnak példát a munkában és az iskolapadban is. Ott találjuk köztük Géczei Zsófiát, a­ ru­hagyár sztahanovista ifjúmunkását, aki egy­ben az együttes egyik legkiválóbb táncosa. Az együttes két és félórás színes műsorá­val a közeljövőben Kecskemét, Cegléd, Győr, Miskolc üzemeit és a községek egész sorát láto­gatja meg.★ Békéscsaba határában mintegy 1300 hol­don gazdálkodnak a Vörös Október termelő­szövetkezet tagjai. Az ősziárpát határidőre elvetették, zöldes már a szövetkezet határa. Földben van a rozs is, s most készítik elő az őszibúza vetését. «Jókedvűen megy itt a munka — mondja Rakoncás András szö­vetkezeti elnök — az idén mindenki meg­találta számítását a csoportban». Ancsin István csoporttag például 524 munkaegysé­get szerzett az idén. A padlásra felhordott vagy 24 mázsa búzát. A kormány nagy segítsége, támogatása gondolkodóba ejti azokat is, akik eddig a kilépésen gondolkoztak. Tóth János csoport­tag a legutóbbi közgyűlésen elmondotta, hogy számításai szerint havi jövedelme a háztájival együtt felmegy vagy 1500 forintra. Kérte a tagságot, hogy tekintse meg nem tör­­téntnek kilépési kérelmét. Tóth János most a kormány által nyújtott kölcsönből tehenet akar vásárolni háztáji gazdaságába. ★ Alig másfél éve, hogy Békéscsaba a me­gye központja lett. A város gyorsan fejlő­dik. A vízreboruló fűzfákkal szegélyezett Köröspart mentén 86 lakás épül. További 74 lakást építenek még az idén a­ Temetősor és a Bartók Béla­ út sarkán. Jövőre — a­ ter­vek szerint — 250 lakást építenek, s ötmil­­lió forintos költséggel felépítik a hatalmas békéscsabai vízművet. A város egyik — a múltban elhanyagolt — munkásnegyede: Er­­zsébethely új, tíztantermes iskolát, bölcső­dét, üzleteket és autóbuszjáratot kap. Fásít­ják a Sztálin-utat, a Bartók Béla-utat és Luther-utcát. A békéscsabai művészek jövőre saját alkotóházukban dolgozhatnak. Terv­be vették a békéscsabai közkórház ki­bővítését. Új Népboltot kap a III. és IV. kerü­let. Megjavítják a város közvilágítását is. A nép állama egyre szebbé, kulturáltabbá teszi nevezetes alföldi városunkat. Üdvözlő táviratok a Német Demokratikus Köztársaság ünnepe alkalmából Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, BERLIN Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa nevében kifejezzem baráti jókívánságaimat a Német Demokratikus Köztársaság négyéves fennállása ün­nepén. A magyar nép mély együttérzéssel kíséri azt a küzdelmet, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Németország egy­ségéért és függetlenségéért és ezzel egyszersmind az európai népek békéjéért folytat. Szívből kívánom, hogy a német nép sikeresen haladjon to­vább azon az úton, amely az egységes, békeszerető és demokra­tikus Németország megvalósulásához vezet.­­Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Otto Grotewohl elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszte­relnöke, BERLIN Fogadja, Miniszterelnök Elvtárs, őszinte szerencsekívánatai­­mat a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának ne­gyedik évfordulója alkalmából. A magyar nép tudatában van annak, hogy a Nyugat-Német­­orsz­ágban egyre nyíltabban szervezkedő agresszív, militarista erők fellépése nagy veszélyt jelent Európa valamennyi népe számára és őszintén kívánja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságnak az egységes, demokratikus, független Németország megteremtéséért vívott harcát mielőbb teljes siker koronázza. Vasík Imre a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Lothar Bolz úrnak, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, BERLIN Fogadja forró üdvözletemet a Német Demokratikus Köztár­saság fennállásának negyedik évfordulóján. A magyar nép ngyra értékeli azokat a sikereket, amelye­ket a baráti Német Demokratkus Köztársaság a demokratikus újjáépítés munkájában és a Németország kettészakítottságának fenntartására irányuló imperialista politika elleni harcban elért. Kívánom, hogy a Német Demokratikus Köztársaság további nagy eredményeket érjen el abban a küzdelemben, amelyet a Szovjetunió oldalán, a világ békeszerető népeivel együtt, a béke és a haladás ügyéért folytat. Boldotzki János a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjainak látogatása Perkátán és Túrkevén A hazánkban tartózkodó szovjet mezőgazda­­sági küldöttség egy csoportja tegnap Fejér megyében meglátogatta a perkátai Dimitrov termelőszövetkezetet. A szövetkezet tagjai meleg szeretettel fogadták a vendégeket. Molnár István, a Dimitrov tsz elnöke ismer­tette a­ termelőszövetkezet fejlődését, eredmé­nyeit, majd a szovjet vendégek megtekintet­ték a gazdaságot. A küldöttség tagjainak különösen a termelőszövetkezet hatalmas ker­tészete tetszett. A növénytermelőbrigád és a kertészeti munkacsapat tagjai nagy érdeklő­déssel vették körül E. M. Szkoroszpjelova elvtársnőt, a moszkvaterületi­ Sztálin-kolhoz zöldségtermelőbrigádjának vezetőjét, akitől sok hasznos tanácsot kaptak. A kertészet után a szövetkezet állatfarm­ját is megtekintették a vendégek. A perkátai Dimitrov termelőszövetkezetnek igen szép sertésállománya van. Jelenleg is 50 darab anyakocát, 300 darab süldőt és számos kis­malacot nevelnek. A küldöttség tagjai hosz­­szan elbeszélgettek a szövetkezet állatgon­dozóival, akiknek a sertések takarmányozá­sára adtak értékes tanácsokat. Délután a Dimitrov termelőszövetkezet kultúrtermében a környékbeli termelőszövetkezetek elnökei és brigádvezetői baráti beszélgetést folytat­tak a szovjet vendégekkel. A hazánkban tartózkodó szovjet paraszt­küldöttség másik csoportja az ország leg­nagyobb termelőszövetkezetét, a közel tíz­ezer holdas túrkevei Vörös Csillag tsz-t láto­gatta meg. SZEGED KÉSZÜL AZ ŐSZI VÁSÁRRA (Tudósítónktól.) Szeged, október 6. Nagy készülődés tanúi ezekben a napok­ban a Széchenyi-tér öreg platánfái. A tér vi­rágágyait, vízmedencéit övező sétautakon deszkapavilonokat ácsolnak már napok óta. Szeged a szombaton megnyíló nagy őszi vá­sárra készül. De nemcsak a város főterén látszik a készülődés, hanem a környező ut­cákon és tereken is. A Klauzál-téren szabad­téri színpadot állítanak fel. Itt lesz az állami áruházak ruhabemutatójai, itt lépnek fel majd a szegedi Nemzeti Színház művészei, a sze­gedi gyárak kultúrcsoportjai. Két és fél kilo­méter hosszú pavilonsor épül a vásárra­. A megye határán túlról — Szolnokról, Bé­késcsabáról — is elküldik áruikat a kiskereskedelmi vállalatok. De eljönnek Sze­ged híres háziiparának, a­ papucsosiparna­k je­les művelői és a­ paprikatermelők is. A vá­sár tekintélyes része lesz a Dorozsmai­ út mentén az állatvásár. Körülbelül 150.000 vendéget, vásárlót várnak Szegedre. AZ ÖRKÉNYI TANÁCSHÁZÁN Örkény, október 6. Az Örkényi határban javában folyik a szántás-vetés. Néhol már zöldes az új búza. A Rákóczi tsz tagjai már csaknem teljesen végeztek a vetéssel, egy párholdnyi van csak hátra. A tanácsházán élénk beszélgetés fogadja a látogatót. Fülöp Tibor tanácstitkár, Kuli Imre tanácselnök és Dubán Gyula tanács­­elnökhelyettes azon vitáznak, hogy mit is kellene venni abból a pénzből, amelyet a község most a Negyedik Békekölcsönből közvetlenül megkap. A fiatalok kerítést kér­nek a sportpálya köré, mások a könyvtár bővítését szeretnék, ki kellene cserélni a fa­luban a hangszórókat. Van sok egyéb kíván­ság is, el kell dönteni, melyik a legfonto­sabb? — Mennyi pénzre számíthatunk? — kér­dezi Fülöp Tibor, a tanácstitkár. Úgy szá­mítják, hogy mintegy 20.000 forint lesz az az összeg, amelynek 20 százalékát megkapja a község, vagyis 4000 forintot. Az Örkényiek igyekeznek jól felhasználni a község javára. Népművészeti és iparművészeti ankét a Műcsarnokban Budapest, október 6. Mintegy 65.000 ember nézte meg eddig a népművészeti és iparművészeti kiállítást a bu­dapesti Műcsarnokban. A kiállítás tanulságai­nak megvitatására kedden délelőtt ankétot rendeztek a Műcsarnokban, legjobb népművé­szeink és iparművészeink, és a kiállítás lá­togatói részvételével. Vidékről mintegy 50 népművész utazott Budapestre ebből az al­kalomból. A vitában egymásután szólaltak fel a nép­művészek: a somogyi faragók, a sárközi, kad­­locsai hímzők és pingálóasszonyok, tiszán­túli fazekasok. Elmondották véleményüket a jelenlévő képző- és iparművészek, beszéltek az üzemi dolgozók, háziasszonyok, akik még szebb bútorokkal, függönyökkel szeretnék be­rendezni lakásukat, az anyák, akik még jobb játékot akarnak gyermekeik kezébe adni. Az ankét részvevői megbeszélték a magyar dí­szítőművészet eredményeit, hibáit és megje­lölték a követendő utat, a nép egészséges hagyományainak ápolását, hű tolmácsolását.

Next