Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)

1953-11-26 / 330. szám

H. •'* iilfc Ji wm ■ m Grosics Gyula Buzánszky Jenő Lantos Mihály Bozsik József Zakariás József Budai László Kocsis Sándor Hidegkúti Nándor 1. s» Puskás Ferenc Czibor Zoltán Gellér Sándor SZABAD NÉP IS* Világraszóló magyar sportsiker Londonban Labdarúgóink hatalmas küzdelemben megtörték az angol válogatott kilenc évtizedes hazai veretlenségét Magyarország—Anglia (4:2) Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzáfűzött reményeket, meg­felelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. Sikerült az, ami egész sor ország labdarúgócsapatának nem sikerült. Csupán az utolsó években Argentína, Olaszország, Ausztria, Svédország, Hollandia, Franciaország, Svájc legjobb labdarúgói ostromolták sikertelenül az angol válogatott hazai veretlenségét. Labdarúgóink új győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli út­nak, amelyen a felszabadulás óta, az egész világ elismerését kivíva, a magyar sport haladt. Nem kell újra elismételni, hogy mi a sportértéke ennek a győzelemnek, idegen­ben, a labdarúgás szülőhazájában, egy olyan csapat ellen, amelyet csaknem egy évszá­zada verhetetlenség híre övez. Minden magyar dolgozó értékelni tudja ezt a győzelmet, amelyet a legnehezebb körülmények között vívtak ki labdarúgóink. Mégis beszélni kell néhány tanulságról. Emlékezzünk csak a néhány nap előtti angol lapcímekre és kommentárokra. Csakúgy harsogtak az előre feldöntött­ győzelem örömétől: Sunday Dispatch: «Mag­­arország díszes lim-lomja nem ven meg Angliát». Sunday Pictorial: «­Meg fogjuk verni a magyarokat». The Yorkshire Post «Magyarország? Ne féljetek!» Idehaza is volt az aggályoskodóknak olyan csoportja, akik — ők tudják miért — reménytelennek tartották a magyar győzelmet. «Igaz, hogy Magyarország meg­nyerte az olimpiai labdarúgótornát, de nem volt ott az angol profiválogatott» — körül­belül így érveltek. Mondjuk meg nyíltan: az angol sajtó hatalmas többsége, s a hazai aggályoskodók elenyészően szűk csoportja nem ok nélkül kicsinyelte a magyar labdarúgóválogatottat. Az angol sajtóban el-elszórt célzások «a vasfüggönyre» és a «vörösökre», elárulják ennek a mérkőzés előtti kampánynak a­­célját: a biztosnak vélt győzelemmel nemcsak a világ­raszóló olimpiai sikereket kivívott magyar sportra akartak csapást mérni, hanem arra a társadalmi rendszerre is, amely a sporton keresztül is úgy látszik bizonyos körök szá­mára túlzottan népszerűvé vált Angliában is. Ne vesztegessünk erre sok szót, de állapít­suk meg, hogy a közmondás ezúttal is igaznak bizonyult: aki másnak vermet ás, maga esik bele. Meg kell adni: bizonyos alapjuk volt a derűlátásra. A magyar válogatott tagjai, az elmúlt hetekben általában nem tudták elérni legjobb formájukat. Ezt bizonyította a svéd­­magyar mérkőzés is. De van egy tényező, amelyet úgy látszik a biztos angol győzelmet várók nem ismernek, olyan tényező, amely győzni tud az átmeneti formahanyatláson, olyan tényező, amely legyőzhetetlen egységgé tudja kovácsolni a csapatot, a hazasze­ret­et, a szilárd eltökéltség, hogy minden erővel küzdve megfeleljenek a nép bizalmának. Ez volt a győzelmet kivívó legdöntőbb tényező. Tévedtek azok az angol lapok, amelyek Magyarország csapatának technikáját «díszes lim-lomnak», «gyönyörű labdaművész-bemutatók rendezésére alkalmas, de győzni képte­len» technikának tartották. Ez a labdarúgóművészet mint labdarúgóművészet is legyőzte a labdarúgás feltalálóit, első mestereit. A­­magyar csapat jobb volt technikai tudásban, jobb volt taktikai érettségben. De ahhoz, hogy ez a tudásbeli különbség minden formaha­nyatlást legyőzve ténylegesen érvényesüljön, hogy ez a tudásbeli különbség biztos győze­lemmé érjen ehhez olyan lelkesedés, olyan küzdeni tudás, olyan önfeláldozó, állhatatos harci szellem kell,­amelyet csak a legnagyobb cél, a haza, a nép szeretete adhat. Ezért nem véletlen, hanem teljesen érthető, hogy az első csapat, amely saját pályáján legyőzte az angol válogatottat, éppen Magyarország válogatott csapata volt, vagyis egy olyan or­szágé, amely szabadon, nagyszerű építőmunkában egész népét, egész ifjúságát nagy ha­zafias tettekre lelkesíti. Idegenben harcolt a magyar csapat, de ott érezte maga mögött, maga körül az egész hazát. «Emeljétek magasra a magyar nemzeti színeket, a szocializmus és a béke zászlaját — üzente a Pécsi Lokomotív távirata. — Büszkék vagyunk rátok, bízunk abban, hogy újabb dicsőséget szereztek a magyar hazának, a bajnokok hazájának». «Vigyétek diadalra a Magyar Népköztársaság címerét!» — írták a győrszemerei parasztok. Itt, ezekben a táviratokban, levelekben van benne a magyar csapat győzelmének titka, a nép egybe­forrja kiváló fiaival, a nép rendíthetetlen bizalma saját erejében. Szeretettel köszöntjük labdarúgóválogatottunkat, sportunk új dicsőségeinek kovácsait. Legyen ez a győzelem a magyar sport további ragyogó fejlődésének útjelzője Nyilatkozatok, vélemények a nagy mérkőzésről írja «Magyarország kiemelte sarkaiból Ang­liát» cím alatt: «Anglia veretlenségi rekord­ja szerdán megdőlt azzal a labdarúgóvaló­ Külföldi hírügynökségek kommentárjai London, november 25. ■ (Telefon jelentésünk.) A hónapok óta hatalmas érdeklődéssel várt angol—magyar válogatott labdarúgómérkőzés napján, november 25-én borús, felhős idő kö­szöntött az angol fővárosra! Mind a nagy mérkőzés­ részvevői, mind a sportbarátok örömmel figyelték, hogy a délelőtt folyamán javul az időjárás, a sűrű felhők közül néha-­néha még a nap is előbukkan.. Válogatott labdarúgóink és vezetőik dél­előtt a csehszlovák étteremben gyülekeztek, ott folyt le a taktikai megbeszélés Sebes Gusztáv, a magyar csapat vezetője és Mándi Gyula állami edző részletesen megbe­szélte minden egyes játékossal feladatát. Kü­lön hangsúlyozták Bozsik fontos szerepét: alkalomadtán törjön előre, és ha jónak látja, kapura is lőjön. Sorra elmondták azt is, hogy tudomásuk szerint mi jellemzi az angol válogatott csapat tagjait, mik az erényeik, mik a gyengéik. _ Az angol lapok szerdán további beszámo­lókat közöltek a két csapat előkészületeiről. Megírták azt is, hogy a «zugpiacon» 40 font­ra szökött az ülőhelyek ára. A «News Chro­nicle» cikkírója. Charles Buchan, volt híres válogatott labdarúgó megállapította: «Ez a mostani legjobb angol csapat». Egy másik lap, a «Daily Dispatch» a kemény játékra hív­ta fel az angol játékosok figyelmét. Ezzel le­het — úgymond — jó eredményt elérni a kon­tinens labdarúgói ellen. 105.000 néző a Wembley-stadionban A magyar csapat délben indult ki a Wem­­bley-stadionba, ahova a nézők vándorlása már kora délelőtt megkezdődött. Társasgép­­kocsiink előtt rendőri motorosok és autók biztosították az utat, hogy idejében kiérjünk­­a stadionba. Nyugalom, derűs hangulat ural­kodott a magyar csapatban. Rendkívül jól­esett labdarúgóinknak, amikor az öltözőben a frissen érkezett hazai táviratok százait nyújtották át számukra. Ezek elolvasására már nem is volt idő, de a játékosok tudták, hogy a magyar dolgozók szeretete, biztatása, bizalma csendül ki a táviratokból. Százötezer néző töltötte meg a hatalmas sporttelepet, amikor kivonult a két csapat. A pálya talajának nem ártott az eső. Puskás vezette a magyar csapatot, Matthews az an­golokat. Athlone, az angol l­abdarúgószövet­ség elnöke üdvözölte a játékosokat, aztán a sorsolás következett, majd a tengernyi néző harsány biztatása közepette Leo Horne, a mérkőzés holland játékvezetője jelt adott a kezdésre. A csapatok így álltak fel: Magyarország: Grosics Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Anglia: Merrick — Ramsey, Johnston, pickers ley — Wright, Dickinson — Matthews, E. Taylor. Mortensen Sewell. Robb. Magyar gól - az első percben Hidegkúti indította, el a labdát és mind­járt a magyar csapat támadott. A viharos magyar rohamokat csak üggyel-baj­jal hárí­totta el az angol védelem. Az első perc vé­gén Bozsik szerezte meg a labdát. Néhány lépést vezette, aztán átadta Hidegkútinak. Őt ugyan Eckersley támadta, de középcsatárunk egy csellel elfordult és 15 méterről, nehéz helyzetből, védhetetlenül küldte a labdát az angol kapuba. 1:0-ra vezetünk! Az angol ka­pus dermedten nézte a váratlanul hálójéba szálló labdát. A közönség tapssal jutalmazta a nagyszerű támadást és annak méltó befe­jezését. A magyar csapat tovább támadott, s Czibort csak nehezen tudták szerelni az angol védőjátékosok. Az első a­ngol táma­dást Alatthews indította el, végül 1.­ Mor­tensen elől Grosics elszedte a labdát. A já­ték igen érdekesen alakult, mindkét oldalon szebbnél szebb támadásokat vezettek a csa­tárok. Puskás, aztán Budai lövése okozott gondot az angol védelemnek, majd Kocsis remek fejese csak centiméterekkel kerülte el az angol kaput. A 12. percben teljesen szabályos gólt ért el a magyar csapat Hidegkúti révén, de a játékvezető érthetetlenül lest ítélt. Rögtön utána az angol csapat szögletet rúgott, ezt Puskás hárította el a magyar kapu elől. Határtalan lelkesedéssel játszott a magyar csapat, a csatárok fáradhatatlanul siettek a védők segítségére, ha szükség volt rá. A 13. percben Czibor lövése suhant el az angol kapu előtt, majd Hidegkúti lőtt veszélyesen. Az angol kapusnak, Merricknek, ugyancsak sok dolga akadt. Az­ angol kiegyenlítés A sok magyar támadást váratlan «hideg­zuhany» szakította félbe. A 14. percben Dickinson szerezte meg a labdát. Morten­­senhez játszott, az meg azonnal szöktette a fedezetlenül hagyott Sewellt és Sewell két csel után öt méterről kiegyenlített. 1:1. Az angol közönség ujjongott, perceikig zúgott a taps. A magyar játékosokat­­nem vetette vissza a váratlan gól. Gyors, korszerű, igen szép magyar támadások következtek. A 19. percben Kocsis igen biztató helyzetben a kapu mellé lőtte a labdát. Az angol véde­lem többször is csak szögletre tudott sze­relni. Egyre inkább látszott, milyen tekintélyt szereztek maguknak a magyar játékosok: egyik-másik csatárunkra,­­ elsősorban Pus­kásra ketten-há­rman is vigyáztak. De ez sem használt. Három újabb magyar gól A 22. percben Czibor szaladt le a szélen. Beadását már Puskás is kapura lőhetne, de őt erősen zavarja az angol jobbfedezet. Ezért Puskás oldalt gurította a labdát és azt a rá­futó Hidegkúti a II-es pontról a hálóba lőtte. Újra vezet a magyar csapat. 2:1. Ez a villámgyors, szép támadás is nagy tapsban részesült. Nagyszerűen gördültek most a ma­gyar tá­madások. Az angol csapat is kiválóan küz­dött, játékosai sokszor eredményesen léptek közbe, de a játéknak ebben a szakaszában sokszor szinte tehetetlenek voltak a magyar labdarúgók ötletes, eleven támadásaival szemben. Budai Ii. lövése nyomán nagy ka­varodás támadt az angol kapu előtt, ezt még ha nehezen is, de elhárították. A 25. percben azonban egy Czibor—Puskás-támadás végén Puskás erős lövésétől már nem tudták meg­menteni a hálót. 3:1. Néhány szép angol tá­madás után ismét itt a magyar csapat. A 29. percben szabadrúgáshoz jutottunk, Bozsik lövésébe Puskás — 12 méterre a kaputól — beletette a lábát és a labda a meglepett an­gol kapus mellett vágódott a hálóba. 4:1. Javítanak az angolok Hidegkúti lövését Merrick kiejtette, aztán Kocsis fejese foglalkoztatta az angol kapust. Hidegkúti újabb bombalövése lepattant a védőjátékosokról. De mintha egy kicsit alább­hagyott volna a magyar csapat irónia. A 38. percben az angol bal­szélső kiugratta Morten­­sent , a magyar hátvédek késlekednek, nem szerelik Mortensent, és a 12 méteres lövés védhetetlenül száll Grosics kapujába, 4:2. A félidő utolsó perceiben még néhány ve­szélyes angol támadást kellett elhárítanunk. De az eredmény már nem változott. Még Bozsik 40 méteres váratlan lövése kecsegtet eredménnyel, de elsuhant a­ kapufa mellett. Magyar gólokkal kezdődik a második félidő A második félidőben az angolok kezdtek. Két veszélyes támadásukat Grosics bravúro­san elhárította, aztán Kocsis kapufájára szisszent fel a közönség. A visszapattanó labdát Puskás elcsípte és hátraadta Bozsik­­n­a­k. Bozsik 25 méterről, nagyszerűen eltalált lövéssel a kapuba vágta a labdát. Újra ve­zetünk — három góllal! A magyar csapat továbbra is nagyszerűen játszott. A 8. perc­ben egy káprázatos, igazi «mag­yar támadás» gördült végig a pályán. Lábról lábra emel­gették játékosaink a labdát, végül Puskás Hidegkútihoz továbbította, aki kapásból lőtte a hálóba. Már 6:2 — erre még a legvérme­­sebb magyar szurkolók sem mertek számí­tani! A magyar tábor öröme leírhatatlan volt. Ölelték, csókolták a kiválóan küzdő Hideg­kútit. Ezután Puskás tört ki, de ketten is közrefogták, elvették tőle a labdát. A ma­gyar játékosok rohamot roham után vezet- Olimpiai bajnokhoz méltón A londoni találkozót a vilá­gsajtó «az év­század mérkőzésé»-nek keresztelte el. Nem al­apt a latiul. A Wembley-stad­ionban egy csak­nem évszázados korszak ért véget: válogatot­tunk legyőzte a 90 éve veretlen angol tizen­egyet. A magyar csapat megérdemnelte ezt a nagy győzelmet. Minden eddigi játékát felülmúl­va, olimpiai bajnokhoz méltó teljesítménnyel győzött a labdarúgás őshazájában. Játékosa­ink a mérkőzésen felvonultatták mindazokat az erényeket, amelyek labdarúgásunkat a vi­­lág legjobbjai­ közé emelték. Tudás, lelkesedés, ötletesség, harci készség — ez jellemezte a magyar csapat játékát. Az angol közönség is sokszor adózott elismeréssel a magyar csa­pat teljesítményének A korszerű, ötletes, vál­tozatos játék a magyar csapatot ezen a na­pon a kétségtelenül jól képzett angol profi­­együttes fölé emelte. Valamennyi játékosunk tudása javát, adta. Csapatunkban kiemelkedett Bozsik teljesít­ménye. Kettős feladat hárult rá: rés­ztvenni a védekezésben, emellett pedig nagy szere­pet vállalni a támadások elindításában. Ki­fogástalanul, szívósan, ragyogó technikájá­nak csillogtatásával látta el feladatát. Za­kariás minden tekintetben méltó társa volt. Egyszerűen, de rendkívül hasznosan, jól játszott. A csatársorban Hidegkúti volt a legjobb. Nagy lendülettel küzdött, jó labdá­kat adott társainak, s minden megmozdu­lása veszélyt jelentett az angol védők számá­ra. Igen sokat segített a magyar védőjátéko­soknak. Puskásnak nagyon nehéz dolga volt. Híre megelőzte már Londonban és az an­golok különösen szemmel tartották őt m a London, november 25. (MTI) A magyar labdarúgócsapat győzelme, já­téka általános elismerést aratott mind a lon­doni közönség, mind a szakemberek és a külföldről érkezett sportvezetőik, újságírók között. Nagy megelégedéssel és örömmel nyilatkoztak a magyar vezetők és a játéko­sok. Boldog magyarok Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke a következőket mondta : A magyar csapat eddigi legkáprázato­sabb mérkőzése volt ez. Együttesünk felül­múlta­ olimpiai formáját és ragyogó játékkal szerzett dicsőséget hazánknak. Boldogan és meghatottan­ üdvözöljük a hazaiakat, akiknek lelkesedése elkísérte a magyar csapatot és erőt adott játékosainknak, hogy dicsőségesen megállják helyüket a nagy küzdelemben. Sebes Gusztáv, az OTSB elnök­helyettese: — Csapatunk méltó volt az otthoniak­ bi­zalmára Minden tagja a megbeszéléshez hí­ven nyugodtan játszotta a­ maga megszokott játékát, s úgy vívta ki a győzelmet, ahog­ van még sohasem. Az angol csapat legyőzése megnöveli azt a felelősséget, amellyel fel kell készülnünk a további nagy feladatok meg­oldására­. Mándi Gyula állami edző: — Csodálatos élmény volt a fiúk játéka. Bebizonyították, hogy a szellemes, sőt művészi játék — ha megfelelő gyorsasággal és len­dülettel párosul — minden feladat megoldá­sára alkalmas. Puskás Ferenc, a magyar csapat kapitá­nya ezt mondotta: Végtelenül boldog va­gyok. Teljes tudásunkat adtuk a játékba, így győztük le az otthonában eddig veretlen angol csapatot. Buzánszky Jenő: Megtettük kötelességün­ket. . Kocsis: Úgy mentünk ki a pályára, hogy győzzünk­. Hidegkúti: Leadásainkkal megzavartuk az angol csapatot. Emellett erő­­és lendület is volt a magyar csapat játékában. teli, de ha kellett, egy pillanat alatt tömö­rültek kapunk előtt. Czibor nem egyszer a jobbhátvéd helyén avatkozott be a játékba. Hidegkúti pedig hol az angol kapu előtt tűnt fel veszélyes húzással, hol a magyar kapu védelmében vett részt. A játék változatosan folyt tovább. A 10. percben Budai elől két­szer is szöglettel tisztázta­k az angol védők. Tizenegyes a magyar kapu ellen A 12. percben Grosics szabálytalanul vet­te el a labdát Sewelltől. A játékvezető 1-est ítélt, ezt Ramsey védhetetlenül belőtte, 6:3. A 39 éves Matthews jobbszélső néhány tá­madása kellemetlen helyzetet teremtett ka­punk előtt, de védőink most már jól álltak lábukon. Az egyik percben Budai mellélőtt nagy helyzetben, rögtön utána Mortensen állt tisztán a kapuval szemben, de Grosics ragyogó vetődéssel megszerezte a labdát. A 30. percben újabb gólt ígérő helyzet adódott az angol kapu előtt, de Kocsis tétovázott , idejében közbe tudtak lépni az angol hátvédek. A félidő második felében erősen lanyhult a mérkőzés színvonala, látszott, hogy a játékosok már fáradtak, csaknem 80 percen keresztül nagyon megerőltető volt a nagy iram. A 33. percben Grosics egy vé­désnél megsérült, helyére Gellér állt be. Rögtön utána Puskás éles lövése az oldal­hálót érte, majd Hidegkúti hatalmas lövését Merrick hárította el nagyszerű érzékkel. Alig volt már jelentősebb akció, a játéko­sok mintha már belenyugodtak volna az eredménybe. Csaknem teljes sötétségben ért véget a nagy mérkőzés. Hatalmas tapssal köszöntötte a közönség válogatott csapatunkat, amely minden ed­digi játékát felülmúlva, ragyogó teljesít­ménnyel megtörte az angol válogatott kilenc­évtizedes hazai veretlenségét. Labdarúgóink fáradtan, de túláradó boldogsággal, vonultak be az öltözőbe. Meghatottan borultak össze, ünnepelték ezt a­ nagy sikert, amilyen csak ritkán adódik egy labdarúgó életében. A játszóit a magyar csapat legjobb angol játékos, Wright «gondjaira» bízták. Puskás így is kitűnően játszott, sok jó támadást indított el. Londonban a­z ösz­­szegyűlt nemzetközi szakértők előtt teljes mértékben igazolta jóhírét. A többi magyar labdarúgó is derekasan küzdött, kivette ré­szét a nagy győzelemből. A magyar csapat dicsőséges eredménye nem csupán a játékosokat dicséri. A siker részesei a magyar válogatott csapat vezetői: Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese, Mándi Gyula állami edző, akik gondos elő­készítéssel, a megfelelő taktika mélyen át­gondolt kidolgozásával járultak hozzá a si­kerhez. Elismerés illeti az egyesületi edző­ket is, akik játékosaik edzését úgy irányí­tották, hogy a fárasztó bajnoki évad végén, idegen környezetben is megállták a helyü­ket. A magyar válogatott csapat győzelmének értékét növeli, hogy kitűnő játékosokból a jó, nagytudású angol együttest győzött le, amely nagy becsvággyal harcolt, s labdakezelése, gyorsasága, keménysége ezúttal is jól érvé­nyesült. Az angol válogatott legjobbja Merrick kapus volt, utána pedig Wright jobbfedezet, Mortensen középcsatár és Matthews jobb­szélső következett. A végig sportszerű kere­teik között lefolyt mérkőzés nem állította nagy feladat elé Leo Horne játékvezetőt, aki azon­ban többször is tévedett. Játékosaink nagyszerű fegyverténnyel öreg­bítették a magyar sport hírnevét, emelték ha­zánk dicsőségét. Ez a siker még nagyobb len­dületet ad a következő, jövő évi nagy felada­tok sikeres megoldásához. Barcs Sándor Bozsik: Szívvel-lélekkel, ötletesen és szel­lemesen küzdött csapatunk, felülmúltuk­­a­z angolokat. Zakariás: Nehéz ilyen csodálatos mérkő­zés után beszélni. Közös akarás fűtötte csa­patunkat. Az angolok elismerő nyilatkozatai Az angolok is nagy dicsérettel nyilatkoz­tak a magyar csapat játékáról. Walter Win­­terbottom, az angol szövetség technikai ve­zetője ezt mondotta: — A magyar csapat sokkal jobb vol­t, tel­jes mértékben megérdemelte a győzelmet. Ritkán lehet ilyen csatársort látni. Sajnos, nekem volt igazam a magyar csapa­t tudását illetően és nem az angol sajtónak, amely mértéktelenül derűlátó volt. Mortensen ilyen nagyszerű csapatot, ami­lyen a magyar, még nem láttam. Nincs mit mentegetőznünk. Matthews: Sokat lehet tanulni a magyarok­tól, elsősorban csatárjátékot. Wright jobbfedezet «csodálatos együttes­nek» nevezte a magyar csapatot. Mernek kapus pedig kijelentette: «Ez a­ magyar csa­pat lidércnyomást jelent minden kapus szá­mára, örüljünk, hogy csa­k ennyit kaptunk» „Angliát csúnyán elpáholták“ A szerdán este megjelent londoni lapok címeikben, cikkeikben tükrözik azt a súlyos vereséget, amelyet az angol válogatott csa­pat szerdán délután elszenvedett Magyar­­ország együttesétől. Az «Evening News» címei a következők: «Oh, micsoda megrázkódtatás» és «Angliát csúnyán elpáholták». «Csapatunkat tönkreverték és eddigi ve­retlenségi rekordunkat szétrombolták-írja a «Star», amelynek tudósítója még a követke­zőket jegyzi meg: «A magyarok a legjobb támadóvédéket nyújtották, amelyet valaha is láttam». Az «Evening Standard» a következőket A külföldi hírügynökségek bőven kommen­tálják a magyar—angol mérkőzést. Az «AFP» fra­ncia hírügynökség ezt írja: «Anglia november 25-én első ízben szenve­dett vereséget hazai földön, a híres Wembley-pályán. A magyar csapat vetett vé­get tehát a britek hazai fölényének. Az olimpiai bajnokcsapat tépázta meg az angol labdarúgás sokévtizedes veretlenségét. A nagy gólarányú vereség egészen bizto­san meglepetést keltett a­ngol labdarúgó szakkörökben. A nemzetközi labdarúgóvilág­­ban azonban csa­k félig-meddig számít meg­lepetésnek az eredmény. A ma­gyar váloga­tott ugyanis évek óta nem szenvedett vere­séget és hatalma­s nemzetközi sikereket ért el, megszerezte a­z olimpiai labdarúgóba­j­­noki címet is. A magyar válogatottat sokan Európa legjobb csapatának tartották, az angolok elleni eredményével azonban már a világ legjobb csapata címét ostromolja. Anglia a mérkőzés létrehozásával sokat kockáztatott, s amin­ek meg kellett történnie, megtörtént. Az angolok nem tudták híres technikájuk­at érvényesíteni a nagyszerűen felkészült magyar csapattal szemben, amely­nek ■ játékosai nemcsak, hogy átvették a játék iramá­t, hanem annyira tudták fokozni, hogy­­ az angolok maradtak alul. Az angol játékosok lecsúszta­k. Első vere­ségük, amelyet hazai földön szenvedtek el, jelentős dátum a nemzetközi labdarúgás tör­ténetében» — fejezi be az «AFP». «ADN»­hírügynökség (Német Demokratikus Köztársaság).­­A magyarok a­z angolok elleni mérkőzésen világklasszishoz méltó játékot mutattak. Az olimpiai győztes magyar együttes valósággal elbűvölte a hidegvérű briteket, nemcsak rend­kívüli gyorsaságával hanem ötletes játékával is, különösen az első­­félidőben, amikor telje­sen megzavarodtak a­z angolok a vendégek játékától. Minden magyar labdarúgó még­­egyszer olyan gyors volt, min­t ellenfele. A (Tudósítónktól.) Nem túlzás azt mondani, hogy szerdán dél­után milliók — az egész ország várta nagy érdeklődéssel, izgalommal­ a londoni híreket, a rádió tudósítását. Mindenfelé szóltak a hangszórók. A vendéglátóipari üzemek már napok óta hirdették, hogy «közvetítik» a magyar—angol mérkőzést. Sok üzemben­­­ dolgozók kívánságára szerdán előbb kezdő­dött meg a munka, hogy délután meghallgat­hassák a mérkőzés közvetítését Másutt ügye­sen úgy szervezték meg a rádióhallgat­ást, hogy ez ne zavarja a munkát és a munka­helyeken szereltek fel hangszórót. Több bányában a diszpécser szobájában működött a rádió, a mérkőzés állását pedig a föld mélyébe igyekvő csillékre írták rá, hogy a csillepálya mentén tudomást szerezzenek róla a bányászok. A tatabányai Vill­as akna legényszállásának lakói együtt hallgatták a rádiót. Óriási örömet keltett a magyar labdarúgók AZ ORSZÁGOS SAKKBAJNOKSÁG szerdai, negyedik fordulójának eredményei: Kluger— Barcza 1:0, Berger—Deli 1:0, Androviczky—Nava­­rovszky 1:0, Flórián—Lengyel 1:0, Sándor— Szilágyi, Réthy—Szily­és László—Gasztonyi döntetlen. A Mészáros—­Tipary-játszma függő­ben maradt. Ma a függőjátszmákat fejezik­ be (a sakkozók Aulich­ utcai székházában, fél 5 órakor) A TOTO 12 találatos szelvénye: 2, 2, 1, 2, 1. X, 2, 2. x, 2, 2. 1. ■■a A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL PÉNTEK KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—­8.30-ig: Reggeli zenés m­­űsor. — Közben: 5.20: A «Szabad Nép» vezércikke. — 6.00: Falurádió — 7.00: Hírek — 11.30: Szórakoz­tató zene — 13.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 13.15: Ajándékműsor a Mátrafüreden üdülő dol­gozóknak. — 13.00: Operettnyitányok — 13.30: Né­ger népdalok — 14.15: Úttörő-híradó. — 14.40: Dalok és csárdások — 15.30: Zenekari hangverseny. — 16.30: Orosz nyelvlecke — 16.40: Úttörő-sport­híradó - 17.00: Hírek. — 17.10: Nemzetközi kér­dések Előadás — 17-35: Glazunov művészete. Elő­adás — 17.55: Jó munkáért szép muzsikát! — 18.15: Válaszolunk falusi hallgatóink kérdéseire. — 18.30: Tíz perc külpolitika — 19.00: Az épülő kommuniz­mus nagy országában. — 30.00: Hírek. — 30.15: Hangos Újság — 31.10: Magyar hangverseny — 23.00: Hírek Külföldi lapszemle Sport. — 32.35: Babits Mihály Előadás. — 33.00: Hazánk zenei életéből. — 33.57: Alekszandrov: A holdvilágos ré­ten — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 6.10: Szórakoztató zene. — 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke — 7.00: Jó reggelt, gyerekek! — 8.00: Könnyű hangszerszólók — 8.30: Zenekari muzsika. — 9.05: Bogárhátú gyalogút. Ifjúsági rádiójáték. —­ 10.00: Hírek. — 10.10: Dalok. — 10-30: Óvodások műsora — 11.00: A magyar rádió népi zenekara játszik. — 15.00: Részletek Sárközy «Szelistyei asz­­szonyok» c. daljátékából —­­15.40: Csalogánydalos éjszaka. Elbeszélés. — 16.00: Német népdalok. — 16.30: szív küldi­­szívnek . . . — 16.40: A magyar parasztság élete az 1930-as évek elején. Előadás. — 17.00: Tánczene — 17.40: Fúvószene. — 18.05: A Bolsevik Párt VIII. kongresszusa és a középparaszt­ság megnyerésének kérdése Előadás. — 18.45: Sport­híradó — 19.00: A magyar rádió énekkara Bartók- és Nodály-kórusokat énekel. — 19.30: Régi magyar népdalok és táncok, küzdelem végig kemény, de sportszerű volt». «DPA», nyugatnémet hírügynökség: Az angol sportvilágban mély megdöbbe­nést váltott ki a na­gy gólarányú, hazai föl­dön először elszenvedett vereség. Abba a ke­serű csalódásba, hogy odavan a legyőzhetet­lenség nimbusza, belevegyül a­z az elismerés, hogy Magyarország győzelme nem a sze­rencse, vagy a véletlen műve, ha­nem a biz­tos fölény eredménye volt. Az olimpiai baj­nok magyar együttes győzelme az európai labdarúgás fejlettségének bi­zonyítéka, azé a labdarúgásé amely eddig az angolokban látta tanítómesterét. A mérkőzésen jelen volt szakembereiknek egyöntetű a véleményük abban, hogy a­ngol földön még sohasem játszott jobban külföldi csapat, mint a magyar, és külföldi játékos job­ban, mint Puskás és Bozsik. A magyar labda­rúgók londoni játékukkal minden várakozást felülmúltak. 1881 óta most először kellett angol csapatnak beletörődnie abba, hogy hat gólla­l terhelték kapuját. Egy angol szakújságíró kommentárjában a következő szavakkal fejezi ki az olimpiai bajnok magyar csapat szenzációs győzelmét: «Ha volt valaha m­agyar rapszódia, azt szer­dán játszották Wembley-ben». «APA», osztrák hírügynökség: «A magyar válogatott ebben az arányban is teljesen megérdemelten győzött. Taktikai szempontból toronymagasan felülmúlta nagy­nevű ellenfelét. A találkozó a várakozásnak megfelelően, a két válogatott csatársorának nagy küzdelmét hozta.­­ ebből a klasszisokkal jobb együttes került ki győztesként Az ango­lok nem játszottak rosszul, s szerdai összeté­telükben számos más európai válogatottat le­győztek volna. A magyar csatársor legjobbja Puskás volt, utána Hidegkúti következik a rangsorban. Kis szerencsével a­kár négy gólt is rúghatott volna, mert az angol védelem a döntő pillanatokban nem tudta, hogy kit fe­dezzen, s ez volt a magyarok nagy sikerének a titka­­ győzelme. Az utcákon — városokban és fal­vakban — későn este is hullámzott a nép, öregek és fiatalok beszéltek lelkesen spor­tolóink helytállásáról hazafias tettéről. A tatabányai bányászok táviratban üdvözölték Buzánszky Jenőt, dorogi bányásztársukat: «Mi, a tatabányai VIII-as és X-es akna bá­nyászai, akik a rádió mellett vagy a bánya mélyén értesültünk világraszóló győzelme­tekről, szívünk egész melegével üdvözlünk benneteket. Kérünk, Buzánszky elvtárs, add át üdvözletünket az­­egész csapatnak». A hortobágyi állami gazdaság dolgozói is már a rádió­­mellett megfogalmazták Londonba küldött táviratukat. A Központi Távírdán szinte valamennyi telefon csengett szerdán. Még a késő éjsza­kai órákban is tömegével érkeztek a ma­gyar dolgozók Londonba címzett üdvözlő táviratai. A posta dolgozói — mondanunk sem kell­­— örömmel végezték ezt a sok munkát. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti- várható időjárás ma estig: száraz idő kevés felhőzettel, mérsékelt ke­leti, délkeleti légáramlás A hőmérséklet kissé süly­­lyed A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhő­­mérséklet ma mínusz 1—mínusz 4 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Cosi fan tutte (M. 3., 7) — Az Operaház Erkel Színháza: Csínom Palkó (8. bém­. 3., 7). — Nemzeti Színház: Bíborkafa (Márkus- és Odrybérlet. 7). — Katona József Színház: Viharos? alkonyat (7). — Madách Szín­ház: Nem magánügy (XII. bérl.. 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szellemesek (7). — Fő­városi Operettszínházi Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: Légy Jó mindhalálifi­ (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Mátyás király Debrecenben (4). — Zeneakadémia: Fischer- Annie zongoraestje (Zongora­bérlet. 2. est. 8). — Bartók-terem* «Beethoven művészete az Eroica­ idején» (A hanglemezbemutatásos előadássorozat 3. est. 8) — Fővárosi Víg Szín­ház* Újpesti lány (7) — Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (7). — Állami Bábszínház: Sztárparádé (fél 8).­­ Artista Varieté: A jókedv nem­ szégyen (fél 7, fél 9). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest VTII Blaha Lujza-tér 3 Tel.; *343—100. ;143—320 Terjeszti A Posta Központi Hírlapirodéja Budapest, V., Aócsef nádor-tér 1 Tel.; 180—850 vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal — A budapesti előfizetők ügyelt a kerületi kézbesítő­­postahivatalok kezelik Központi előfizetőszolgálat: 1 183—023 Előfizetési díj havi 12 Ft. V­ SZIKRA Lapnyomda, V *1- -I. .­. -|. A magyar dolgozók nagy öröme CSÜTÖRTÖK, 1953 NOVEMBER 28 gatottal szemben, amely a legjobb az orszá­gunkban eddig járt nemzeti válogatottak közül­.

Next