Szabad Nép, 1954. február (12. évfolyam, 32-59. szám)

1954-02-01 / 32. szám

HÉTFŐ, 1954 FEBRUÁR 1 A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi tervjelentése (Folytatás a 2. oldalról.) munkafolyamatok gépesítése céljából, de a mezőgazdasági termelés villamosításával kapcsolatos tervfeladatot nem teljesítették maradéktalanul. A kolhozok közös állatállománya 1953 október 1-én 1952 október 1-hez viszo­nyítva a következő arányban növekedett: tehén 8 százalék, juh 9 százalék, sertés 10 százalék. A Szovjetunió szovhozügyi mi­nisztériumának szovhozaiban 1952 október 1-től 1953 október 1-ig az állatállomány a következőképpen növekedett: tehén 9 szá­zalékkal, juh 11 százalékkal, sertés 8 szá­zalékkal. Az összállatállomány a gazdasá­gok valamennyi fajtájában — a kolhozok­ban, a szovhozokban, a kolhozparasztoknál, valamint a munkásoknál és alkalmazottak­nál — az 1953 október 1-i állatösszeírás szerint a következő: szarvasmarha 63 mil­A vasúti közlekedés 1953. évi teherszál­lítási tervét túlteljesítették. 1952-höz vi­szonyítva a teherforgalom 7 százalékkal nőtt. A vasúti közlekedés az átlagos napi ra­kodási tervet 101 százalékra teljesítette. Teljesítették és túlteljesítették az ásvány­olaj és az ásványolajtermékek, a vas és acél, az ásványi építőanyagok, az érc, a salakképző anyagok, a koksz, a vegyi-és ásványi műtrágyák, a gabona és liszt, a só, a cukor rakodási tervét. Nem teljesí­tették a szálfa, a tűzifa, a cement, a tűz­állóanyagok, az ócskavas, a tőzeg, a gya­pot rakodási tervét, valamint a szénipari minisztérium bányáiból folyó szénelszállítás tervét. v-. A vasutakon valamennyi rakomány átla­gos napi rakodása 1953-ban 1952-höz viszo­nyítva 7 százalékkal nőtt. A kőszénrakodás 5 százalékkal, az ásványolaj és ásványolaj­­termékek rakodása 13 százalékkal, a vas és acélé 9 százalékkal, a szálfa rakodása 2 szá­zalékkal, a cementé 13 százalékkal, a tűzálló­anyagoké 6 százalékkal, az ércé 9 százalék­kal, a salakképző anyagoké 8 százalékkal, a kokszé 9 százalékkal, a vegyi és ásványi műtrágyáké 7 százalékkal növekedett. A liszt, a cukor, a hús, a növényi zsira­dék, a dohány- és mahorka-nyersanyag, va­lamint a dohány­gyártmányok, a száraz­­tészta, a tea, a gyümölcs és a zöldség rako­dása 15—26 százalékkal növekedett. Az átlagos vasúti teherkocsiforduló 1953- ban 1952-höz viszonyítva 3 százalék­kal csökkent, de a kocsiforduló meggyorsí­tásának tervfeladatát nem teljesítették egészen maradéktalanul. A tehervonatok utazási sebessége 1953-ban 1952-höz viszo­nt állami beruházások volumene a nép­gazdaságban 1953-ban az 1952. évihez ké­pest 104 százalék volt. A beruházások 1952-höz viszonyítva nö­vekedtek a vas- és fémkohászatban, a vil­lamoserőműveknél, a gépgyártásban, a tü­zelőanyagiparban, a vegyiparban, a fa- és papíriparban, az építőanyaggyártásban és a nehézipar más ágazataiban. A könnyű- és élelmiszeripari vállalatok építésére fordított állami beruházások vo­lumene egy év alatt 8 százalékkal felülmúl­ta az előző évi beruházások volumenjét. Ezen belül a második félévben — 1952 meg­felelő időszakához képest — 10 százalékkal " emelkedett" 1953-ban mintegy 300 új, köz­szükségleti cikket gyártó állami iparválla­latot helyeztek üzembe. A kereskedelmi vállalatok építésére fordított beruházások 1953-ban 35 százalékkal növekedtek, ezen belül az év második felében 48 százalékkal. A beruházások volumene a kulturális­­jóléti építkezéseknél 1953-ban 22 százalék­kal növekedett. A múlt évben jelentős munkálatok folytak iskolák, kórházak és poliklinikák, üdülőházak, szanatóriumok, gyermekgondozók és bölcsődék, továbbá út­törő­ táborok, valamint színházak, mozik és egyéb kulturális és jóléti vállalatok és in­tézmények építésével kapcsolatban. A beruházások tervét és a népgazdasági termelőkapacitások üzembehelyezési tervét azonban 1953-ban elégtelenül hajtották végre. Különösen jelentős mértékben elég­telenül teljesítette a tervet az építésügyi minisztérium, a kohóipari minisztérium, a szénipari minisztérium, az ásványolajipar. 1953-ban tovább fejlődött a szovjet ke­reskedelem. Az 1953-ra megállapított kis­kereskedelmi áruforgalmi tervet túltelje­sítették. A kormány az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért komoly sike­rek alapján 1953 április 1-től, a jegyrend­szer eltörlése óta hatodszor, szállította le ez élelmiszer- és iparcikkek állami kiske­lte,­ ebből tehén 26 millió, sertés 47.6 millió, juh és kecske 135.8 millió, ló 16.2 millió. A kormány az 1953-ban elért nagyobb haszonállatlétszám miatt az 1954-re elő­zőleg elfogadott szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskeállományi tervet felemelte. A kolhozoknak nyújtott agronómiai és zootechnikai segítség fokozása céljából 1953 végén a gép- és traktorállomásokra küld­tek több mint százezer agronómust és zoo­­technikust. Ez a létszám annak következ­tében szabadult fel, hogy a mezőgazdasági szerveket átszervezték és az egyéb intéz­ményekben és szervezetekben dolgozó szak­emberek a kolhozokba mentek dolgozni. Ezenkívül az iparból és a népgazdaság más ágazataiból a gép- és traktorállomásokra küldtek jelentékeny számú mérnököt és technikust, hogy igazgatói, főmérnöki és javítóműhelyvezetői, valamint egyéb funk­ciókban dolgozzanak, nyítva növekedett, de az 1953. évi tervfel­adatot nem teljesítették. A rakodási műve­letek miatti és a műszaki állomásokon tör­ténő kocsiállás 1953-ban 1952-höz viszo­nyítva csökkent, de az 1953. évi rakodási műveleti kocsiálláscsökkentési tervet az árufeladók nem teljesítették. A tehervonati mozdonyok átlagos napi megtett útja­ 1953-ban 1952-höz viszonyítva növekedett, de az 1953. évi tervfeladatot nem teljesítették. A vasutakon tonnakilo­méterenként elhasznált fűtőanyag mennyi­sége 1952-höz viszonyítva három százalék­kal csökkent. A tengeri- és folyami flottaügyi minisz­térium a teherforgalmi tervet egészben véve 100,2 százalékra teljesítette. A tengeri közlekedés a teherforgalmi ter­vet 102 százalékra, a teherszállítási ter­vet 103 százalékra teljesítette. A tengeri közlekedés teherforgalma 1953- ban 1952-höz viszonyítva 9 százalékkal nö­vekedett, a teherszállítások pedig 10 száza­lékkal növekedtek. A folyami közlekedés a teherforgalmi tervet 99 százalékra, a teherszállítási ter­vet pedig 100,6 százalékra teljesítette. Az ásványolaj és ásványolajtermékek, a szálfa, az érc, az ásványi építőanyagok, a gyapot, a hal és a halkészítmények szállítási tervét túlteljesítették. Nem teljesítették a kőszén, a gabona, a só, a burgonya szállítási ter­vét. A teherforgalom és a teherszállítások a folyami közlekedésben 1952-höz viszonyítva növekedtek. A gépkocsiközlekedés teherforgalma 1953-ban 1952-höz viszonyítva több mint 13 százalékkal nőtt, meg a minisztérium, a villamoserőművek és a villamosipar minisztériuma, a Szovjetunió építőanyagipari minisztériuma, a Szovjet­unió közszükségleti iparcikkek miniszté­riuma, a Szovjetunió élelmiszeripari mi­nisztériuma. Az építési szervezetek 1953-ban nagy­­mennyiségű nagyteljesítményű gépet és gé­pezetet kaptak. A rendelkezésre álló ekszka­­vátorpark az 1952. évihez képest 23 szá­zalékkal, a talajegyengetőgének parkja 18 százalékkal, a toronydaruállomány több mint 40 százalékkal növekedett. Nagy mér­tékben gyarapodott más építkezési gépek és gépezetek parkja, is. Több építkezésnél azonban nem használják ki teljes mérték­ben a gépeket és gépezeteket, a munka­­igényes és nehéz munkák gépesítése nem kielégítő mértékben folyik, nem teljesítik az építkezési munkálatok komplex gépesí­tésének bevezetésére megállapított terve­ket. Több építési szervezet nem biztosította az építő-szerelő munkálatok és a munkások munkájának helyes megszervezését, ami­nek következtében 1953-ban befejezetlenül maradt több olyan épület és berendezés, amelynek építését a múlt évben kellett volna befejezni. Több építkezésnél jelentős munkaszüneteléseket és munkaerővándor­lást tűrtek meg, nem biztosították a mun­ka termelékenységével kapcsolatos felada­tok teljesítését, túl sokat költöttek, és nem­csak hogy nem érték el az építkezési költ­ségek csökkenését, hanem több esetben még azt is megtűrték, hogy az építkezési munkálatok dráguljanak k­reskedelmi árat. Az újabb árleszállítás elő­­segítette­ a szovjet rubel további megerő­södését és a lakosság életszínvonalának ko­moly emelkedését. 1953-ban a kormány intézkedéseket tett arra, hogy növeljék a lakosságnak eladás­ra szánt árukészleteket, aminek eredmé­nyeként a kereskedelmi szervezetek pótló­lag áprilistól decemberig 33 milliárd rubel értékű közszükségleti Cikket kaptak azon a 312 milliárd rubel értékű közszükség­leti cikken felül, amit a lakosságnak 1953 áprilisától decemberig eladásra szántak. Ugyanakkor a Szovjetunió közszükségleti iparcikkeinek minisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma, a Szovjet­unió fa- és papíripari minisztériuma, a gép­ipari minisztérium, valamint a villamos­erőművek és a villamosipar minisztériuma és több más minisztérium nem teljes mér­tékben hajtotta végre a lakosságnak eladás­ra előirányzott pótáruszállításokat. 1953-ban 1952-höz képest a lakosságnak jelentősen több árut adtak el. Ezt a köz­szükségleti cikkek fokozott gyártásának, úgyszintén más állami források mozgósítá­sának eredményeként érték el. Ugyanakkor több finomabb és jobb minőségű árufajtát adtak el a lakosságnak. 1953-ban az állami és szövetkezeti keres­kedelemben — összehasonlítható árakban számítva — 21 százalékkal több árut ad­tak el a lakosságnak, mint 1952-ben, ezen belül az év második felében 26 százalékkal többet, mint 1952 megfelelő időszakában. Ugyanakkor a falusi kereskedelmet lebo­nyolító fogyasztási szövetkezetek árueladá­sa 1953-ban az 1952. évhez képest 24 szá­zalékkal növekedett, ezen belül az év má­sodik felében 1952 megfelelő időszakához képest 30 százalékkal. 1953-ban az egyes élelmiszerek eladása az 1952. évihez képest a következőképpen emelkedett: hús és hús­­készítmény 36 százalékkal, hal és halké­szítmények nyolc százalékkal, állati zsira­dékok 36 százalékkal, növényi és egyéb étzsiradékok 19 százalékkal, sajt 28 száza­lékkal, tojás 16 százalékkal, cukor 23 szá­zalékkal, cukrászkészítmények 12 száza­lékkal, tea 16 százalékkal, gyümölcs és kobakos növények 43 százalékkal, zöldség­félék 25 százalékkal. 1953-ban az 1952. évihez képest a legje­lentősebb mértékben a következő iparcik­kek eladása növekedett: gyapotszövet 22 százalékkal, gyapjúszövet 18 százalékkal, selyemszövet 45 százalékkal, öltönyök 29 százalékkal, kötöttáru 23 százalékkal, ha­risnya és zokni 31 százalékkal, bőrlábbeli 29 százalékkal, óra 38 százalékkal, varró­gép 34 százalékkal, bútor 39 százalékkal, a porszívóeladás 2,3-szeresére növekedett, a gramofon eladása 30 százalékkal növeke­dett, a rádióvevőkészülékek 32 százalékkal, ezen belül a televíziós készülékek 64 szá­zalékkal, kerékpár 16 százalékkal, motor­­kerékpár 55 százalékkal, a személygépko­csik eladása pedig 2,6-szeresére növekedett. 1953-ban az 1952. évihez képest jelentős A Szovjetunió népgazdaságában foglal­koztatott munkások és alkalmazottak szá­ma jelentősen megnövekedett és 1953 vé­gén elérte a 44.800.000 főt. Traktoristáknak, traktor-brigádvezetők­­nek és helyetteseiknek, ekszkavátorkeze­­lőknek és helyetteseiknek, valamint szám­­vevő-ügyintézőknek a gép- és traktorállo­mások alkalmazásában lévő állandó mun­kások létszámához történt áthelyezése, úgy­szintén a szakértők számának gyarapodása révén a gép- és traktorállomások állandó dolgozóinak száma 1953 végéig 1.400.000 fővel gyarapodott az 1952. év végén nyil­vántartott létszámhoz képest. 1953-ban éppúgy,­­mint az, előző években, az országban nem volt munkanélküliség. A múlt évben 320.000 fiatal szakmun­kás végezte el az ipari, vasúti vagy bánya­ipari szakiskolát, illetve gyári vagy üzemi tanfolyamot, vagy bányászati ipariskolát. Ezeket az iparban, az építkezéseknél vagy a közlekedésben helyezték el. A múlt évben tovább javult a munkások, parasztok és értelmiségiek anyagi helyzete és emelkedett kulturális színvonaluk. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1953- ban az 1952. évihez képest 8 százalékkal gyarapodott. Emellett növekedett a nem­zeti jövedelemnek a dolgozók személyi igé­nyeinek kielégítésére jutó része, a nemzeti jövedelemnek az állam rendelkezésére megmaradó része pedig némileg csökkent. A közszükségleti cikkek állami kiskeres­kedelmi árának leszállítását 1953-ban na­gyobb méretekben és az áruk szélesebb kö­rére vonatkozóan hajtották végre, mint 1952-ben. A lakosság közvetlen nyeresége az árleszállításból csupán az állami és szö­vetkezeti kereskedelem vonalán — egy évre számítva — több mint 50 milliárd rubelre rúg, ahhoz a 24 milliárd rubelhez képest, amelyet a lakosság — ugyancsak egy évre számítva — az 1952. évi árleszállítás után megtakarított­ mértékben megnövekedett a termelési­gazdasági rendeltetésű áruk kiskereske­delmi eladása, mégpedig a tehergépkocsik a szabványméretű fűrészáru, a szerfa, ce­ment, ablaküveg, palakő, könnyű tetőfedő­­anyag, szeg, fedéllemez. 1953-ban tovább bővült az állami és a szövetkezeti kereskedelem hálózata. A múlt évben mintegy 6000 új üzlet nyílt. Jelentős mértékben bővült a városi, munkáslakó­telepi és falusi szaküzletek hálózata. Nem elégítik ki azonban kellőképpen a lakosságnak egyes árucikkek iránti keres­letét. A kereskedelmi szervezetek rosszul tanulmányozzák a lakosság keresletét és hibákat követnek el az áruelosztásban és az áruszállításban. Komoly hiányosságok mutatkoznak a kis­kereskedelmi hálózat elhelyezésében. A ke­reskedelmi szervezetek nem harcolnak meg­felelően, hogy az ipar jó minőségben szál­lítsa a lakosság részére eladásra szánt áru­kat. A kereskedelmi szervezetek forgalmi költségei 1953-ban továbbra is magasak voltak, jóllehet az 1952. évihez képest csök­kentek; a forgalmi költségek csökkentésé­nek tervét nem teljesítették. 1953-ban tovább növekedett a mező­­gazdasági termékek eladása a kolhozpiaco­kon. Különösen jelentős mértékben több búzalisztet, sertéshúst, tojást, baromfit, zöldségfélét és gyümölcsöt adtak el. Csök­kent a mezőgazdasági termékek kolhoz­piaci ára. A Szovjetunió külkereskedelmi téren 1853-ban — éppúgy, mint az előző években —­ folytatta gazdasági kapcsolatainak kibő­vítését a külföldi országokkal. A Szovjetunió 1953-ban 51 külföldi állam­mal folytatott kereskedelmet, mégpedig 25 országgal évi és több évre szóló kereske­delmi egyezmények alapján. A háború óta első ízben került sor áruforgalmi egyezmény megkötésére Indiával, Franciaországgal, Argentínával, Görögországgal és Izlanddal. A Szovjetunió külkereskedelmi­ forgalma az 1952. évi 20,8 milliárd rubelhez képest 23 milliárd rubelre emelkedett, vagyis 11 szá­zalékkal növekedett. Emellett az 1953. évi külkereskedelmi forgalom — összehasonlí­tott árakban — csaknem négyszeresen fe­lülmúlja a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió ■­ a népi demokratikus orszá­gokkal lebonyolított áruforgalmának to­vábbi növekedése mellett jelentősen fokoz­ta kereskedelmi forgalmát Nyugat-Európa, valamint a Közel- és a Közép-Kelet több országával. Ugyanakkor tovább bővült az exportált és importált áruk köre. Egyéni és brigádoktatással vagy szaktan­­folyamokon 1953-ban hét és félmillió mun­kás és alkalmazott emelte képzettségét és szakmai tudását. A munka technikai színvonalának nö­vekedése és a munkások képzettségének fokozása alapján 1953-ban a munka terme­lékenysége az 1952. évihez képest az ipar­ban hat százalékkal, az építkezéseknél négy százalékkal emelkedett. A munka termelé­kenységének fokozására megállapított ter­vet azonban az iparban és az építkezések­nél nem teljesítették kielégítően. Nem ki­elégítően teljesítette a munka termelé­kenységének fokozásával kapcsolatos fel­adatát a közlekedési és nehézgépipari mi­nisztérium, a Szovjetunió fa- és papíripari minisztériuma, a szénipari minisztérium, a kohóipari minisztérium, a gépipari minisz­térium, a Szovjetunió építőanyagipari mi­nisztériuma, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma, az építésügyi minisztérium. A nemzeti jövedelem emelkedése és a kormány által végrehajtott intézkedések biztosították, hogy tovább növekedjék a munkások és alkalmazottak, valamint a pa­rasztok jövedelme. A munkások és alkalmazottak béralapja 1953-ban az 1952. évihez képest öt száza­lékkal, az átlagos havi, pénzben számított munkabér pedig két százalékkal emelke­dett. A közszükségleti cikkek árának leszállí­tása révén a munkások és alkalmazottak reálbére jelentősen nagyobb mértékben nö­vekedett. A munkások és alkalmazottak reálbére a pénzben számított munkabér át­lag kétszázalékos növekedése mellett, az ár­­leszállításokból kifolyóan további 10 száza­lékkal emelkedett. Ezenkívül a munkások és alkalmazottak 1953-ban az állami költségvetésből és a vál­lalatok rendelkezésére álló összegek révén jelentős segélyeket és kedvezményeket kap­tak, amelyek kerete egy munkásra vagy alkalmazottra számítva, az előző évihez ké­pest, figyelembe véve az árleszállítást, 11 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak épp­úgy, mint az előző években — társadalom­­biztosítási és egyéb segélyeket és nyugdí­jakat, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékot, a tanulók pedig ösztön­díjat kaptak. Ezenkívül ingyenes orvosi ellátásban, a szanatóriumokban és üdülő­házakban ingyenes vagy kedvezményes beutalásokban, díjtalan oktatásban és to­vábbképzési lehetőségben részesültek. A lakosság ezen túlmenően egész sor egyéb segélyhez és kedvezményhez jutott. A Szov­jetunió minden munkása és alkalmazottja legalább két hétig, több szakma dolgozói pedig még huzamosabb ideig tartó fizetett szabadságot vehettek igénybe. A kölcsönkibocsátási összeg csökkenté­séről szóló kormányhatározattal kapcsolat­ban 1953-ban jelentős mértékben csökken­tek a munkások, alkalmazottak és parasz­tok kölcsönjegyzési összegei. A munkások és alkalmazottak reális jö­vedelme, egészében, a pénzben számított munkabér növekedése, a közszükségleti cikkek árának leszállítása, az állam szám­lájára nyújtott segélyek és kedvezmények emelkedése révén — egy dolgozóra szá­mítva — a múlt év alatt több mint 13 szá­zalékkal emelkedett. Az állami lakásépítési beruházások 1953- ban 11 százalékkal növekedtek. Az állami vállalatok, intézmények és helyi szovjetek, úgyszintén a városok és munkáslakótelepek lakossága állami hitel segítségével 1953- ban összesen több mint 28 millió négyzet­­méter lakóterületű lakóházat építettek. 1953-ban, de különösen az év második felében jelentősen megnövekedett a parasz­tok jövedelme. Az állami kiskereskedelmi árak leszál­lítása mellett, az állami költségvetés révén és a forgalmi költségek csökkenése révén jelentős mértékben emelkedett a kolhozok és kolhoztagok által — a kötelező beszol­gáltatások során — az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és főzelékfélék begyűjtési ára. Bevezették a hús, tej, főze­lékfélék és burgonya állami felvásárlási rendszerét a begyűjtési árat jelentősen meghaladó áron. Csökkentették a kötelező beszolgáltatá­sok normáját a kolhoztagok egyéni, ház­táji gazdasága után, leszállították a minden egyes kolhozporta után járó mezőgazda­­sági adót, teljesen eltörölték az elmúlt évekről fennmaradt mezőgazdasági adótar­tozásokat. Ezenkívül leírták a kolhozpa­rasztgazdaságok egész, előző évekre vonat­kozó tartozását az államnak járó állatte­nyésztési­­ termékek beszolgáltatására és burgonyabeszolgáltatásra vonatkozóan, a kolhozoknak pedig leírták az elmúlt esz­tendőkről fennmaradt burgonya- és zöld­­ségbeszolgáltatási tartozásaikat. A kötelező beszolgáltatások csökkentésével kapcsolat­ban a kolhozoknak és kolhoztagoknak le­hetőségük nyílt arra­, hogy árutermékeik je­lentős részét felemelt állami felvásárlási­­ áron adják el az államnak. A kolhozok és kolhoztagok a begyűjtési tervek teljesítésé­vel egész sor egyéb anyagi kedvezményben részesültek. A kolhozok és kolhoztagok gazdasági ösz­tönzésével kapcsolatos említett intézkedé­sek végrehajtásából, úgyszintén az adópoli­tika területén végrehajtott intézkedésekből kifolyólag a kolhozok és kolhoztagok jöve­delme 1953-ban több mint 13 milliárd ru­bellel gyarapodott. Ezenkívül a parasztok jelentős nyereség­re tettek szert az állami ,kiskereskedelmi árak 1953. évi csökkentése révén; ezek az árak a parasztság által vásárolt árukra vo­natkozóan átlagban 11 százalékkal csök­kentek. A parasztok éppúgy, mint a munkások és alkalmazottak ingyenes orvosi ellátás­ban, díjtalan oktatásban, a tanulók ösztön­díjban, a többgyermekes és egyedülálló anyák járadékban részesültek és egyéb kedvezményeket, valamint segélyeket kap­tak. Az állam számlájára a parasztoknak nyújtott említett segélyek és kedvezmények volumene 1953-ban, az előző évihez képest — figyelembe véve az árleszállításokat — 14 százalékkal emelkedett. A parasztok jövedelmének gyarapodásá­ról tanúskodik az a tény is, hogy 1953-ban a falvakban összesen több mint négyszáz­­ezer új lakóház épült. A Szovjetunió lakossága az 1952. évi 147 milliárd rubellel szemben 1953-ban 195 milliárd rubelt kapott az állami költség­­vetésből a szociális és kulturális célokra fordított állami kiadások növelése révén, a kiskereskedelmi árak csökkentésével és a dolgozók anyagi jóléte fokozásának biz­tosításával kapcsolatos költségvetési kiadá­sok révén. Ugyanakkor a dolgozók saját jövedelmükből adók és illetékek formájá­ban, valamint a kölcsönjegyzés keretében 65 milliárd rubelt, vagyis 21 milliárd ru­bellel kevesebbet adtak a költségvetéshez, mint az előző évben. A munkások, a kol­hozparasztok és az alkalmazottak nymódott 1953-ban többet kaptak a költségvetésből, mint amennyivel saját jövedelmükből a költségvetéshez hozzájárultak. Ez a torna­lét 130 milliárd rubel az 1952. évi 61 mil­liárd rubellel szemben. A lakosság takarékpénztári betétei a pénzbeli jövedelem gyarapodása révén­­ jelentősen megnövekedtek. E betétek növekedése 1953-ban az 1952. évi négy és félmilliárd rubeles betétgyarapodáshoz ké­pest felülmúlta a 12 milliárd rubelt. A munkások, alkalmazottak és parasztok 1953. évi összjövedelme — a munkások és alkalmazottak reálbérének gyarapodása és a parasztok jövedelmének emelkedése alap­ján — az 1952., évihez képest (összehason­lított árakban számítva) 13 százalékkal növekedett. 1953-ban tovább fokozódott a kulturális építőmunka és emelkedett a szovjet nép kulturális színvonala. A középfokú oktatás fejlesztésével kap­csolatban a nyolc- és tízosztályos középis­kolák tanulóinak száma az 1952. évihez ké­pest 1.307.000 tanulóval növekedett, ezen belül a falvakban 518.000 tanulóval. Annak a feladatnak megfelelően, hogy a köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a területi, határterületi és nagyobb ipari központokban át kell térni a hétosztályos oktatásról az általános középfokú oktatás­ra, e városokban a VIII—X. osztályos ta­nulók száma 1953-ban 34 százalékkal nőve— A tízosztályos középiskolát végzett ta­nulók száma az 1952. évihez képest 40 szá­zalékkal növekedett. A főiskoláknak (beleértve a levelező­tagozatokat is) 1.562.000 hallgatója volt, vagyis 120.000-rel több, mint 1952-ben. A technikumokon és más középfokú szakis­kolákban (beleértve a levelezőtagozatokat is) 1.644.000-en tanulnak, vagyis 166.000-rel többen, mint 1952-ben. A múlt évben a fő­iskolákról és a középfokú szakiskolákról több mint 500.000 fiatal szakember került ki. Megnövekedett a főiskolák és tudomá­nyos intézetek mellett kiképzett aspiránsok száma is. A népgazdaságban foglalkoztatott főisko­lai vagy középiskolai képzettséggel rendel­kező szakemberek száma 1953-ban nyolc százalékkal több volt, mint 1952-ben. Tovább bővült azoknak a dolgozóknak az oktatása, akik a tanulás mellett folytatják termelőmunkájukat. Az esti és levelezőta­gozatú főiskolák és szakközépiskolák, va­lamint általános iskolák munkás- és falusi­­ifjúsági tanulóinak száma az 1952. évihez képest 17 százalékkal növekedett. 1953-ban több mint 380.000 különféle könyvtár működött. E könyvtárak könyvál­lománya együttvéve felülmúlja az egymil­­liárd kötetet. Az említett könyvtárak közül 285.000 falusi könyvtár. A filmvetítőgépek száma felülmúlta az 51.000- et és az 1952. évihez képest 2000-rel növekedett. De a filmvetítőgépek szá­mának növekedése ellenére, a mozi­hálózat, különösen a falusi moziháló­zat munkájában komoly hiányosságok me­rültek fel. A filmvetítőgépek nagy része nem működött rendszeresen, egyes gépek pedig hosszabb időn át nem működtek. 1953 nyarán több mint 5.500.000 gyermek és serdülő fiatal üdült városkörnyéki és városi úttörőtáborokban, gyermekszanató­riumokban, kirándulási és turisztikai köz­pontokban, vagy bölcsődével, óvodával, il­letve gyermekotthonnal együtt, szervezetten vidéken töltötte a nyarat. 1953-ban tovább bővült a kórházak, szülőotthonok, gondozóintézetek és egyéb gyógyintézmények, valamint szanatóriu­mok és üdülőházak hálózata. Az orvosok száma az 1952. évihez képest több mint 11.000- rel növekedett. A kórházi és szülő­otthoni ágyak száma az 1952. évihez képest több mint 60.000-rel növekedett. A szana­tóriumi és üdülőházi férőhelyek száma csaknem 12.000-rel gyarapodott. Bővült a gyermekotthonok és bölcsődék hálózata. Jelentősen fokozódott a nagyhatású gyógyászati, betegségmegelőző eszközök, diagnosztikai és gyógyászati készülékek és orvosi eszközök gyártása. 1953-ban munkálatok folytak városok, lakótelepek és falusi körzeti központok fej­lesztése, közüzemi vállalatok építése, víz­vezeték építése és csatornázás terén, to­vábbá fürdők, mosodák, szállodák és kol­­hozparasztházak építése, úgyszintén a villa­mos-, a trolibusz- és autóbuszközlekedés ki­bővítése, a lakóházak gáz- és fűtőhálózatba való bekapcsolása terén. Ezenkívül nagy munkák folytak városi utcák és terek kö­vezése, valamint aszfaltozása, városok és munkáslakótelepek parkosítása, sugárutak, kertek és parkok létesítése terén. Al Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mttkisdtt Központi Statisztikai Hivatal V. A vasúti-, vízi- és gépkocsiteh­erszállítás növekedése VIII. A mu­nkások és alkalmazotak számának növekedése és a munka termelékenységének emelkedése VI. A beruházások növekedése VII. A ke­l- és külkereskedelem fejlődése IX. A nemzeti jövedelem gyarapodása és a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése így dolgozik az „Osznova" szerkesztősége Egy szovjet üzemi újság munkájáról Leningrád, január 30. Szombatonként a déli ebédszünet ide­jén különösen megélénkülnek a «Rabocsij» Textilgyár ebédlői és műhelyei. Ekkor kap­ják meg a munkások üzemi lapjuk, az «Osznova» («Alap») friss számát. Minthogy az újság mindig sok érdekes kérdést vet a„ termelési, szakszervezeti és a párt­­életből, foglalkozik a munkások, mérnökök, tisztviselők egyéni problémáival, közli le­veleiket és elintézi ügyes-bajos dolgaikat, a dolgozók szívesen olvassák, s­­ a munka­szünetben vagy váltás után — gyakran vi­tatják meg a lapban megjelent cikkeket, tudósításokat, tárcákat. Valamennyi nagyobb szovjet gyárnak, építkezésnek, tanintézetnek van­ saját lapja. Az üzem nagyságától, jelentőségétől és a dolgozók számától függ az újság terjedel­me és megjelenési ideje. Vannak olyan ha­talmas üzemek, amelyeknek lapjai heten­ként kétszer-háromszor, vagy még többször jelennek meg négy oldalon, de a leggyako­ribbak mégis a hetenként egyszer, két ol­dalon megjelenő üzemi újságok. Ilyen lap az «Osznova», a leningrádi «Ra­bocsij» Textilgyár pártbizottságának, üzemi bizottságának és igazgatóságának lapja is, amely immár 27 éves múltra tekinthet vissza. Maga az üzem a legjobbak közé tar­tozik, nemrég kapta meg a­­«kitűnő minő­ség gyára» címet. Hogyan dolgozik az «Osznova» szer­kesztősége? A szerkesztőség felépítése nagyjából ugyanolyan, mint a többi ilyen terjedelmű szovjet üzemi lapé. Az újságot a dolgozók­ból álló és a pártbizottság által jóváhagyott szerkesztőbizottság irányítja, amelynek kilenc tagja van. Ebből négy munkás, há­rom technikai értelmiségi, egy tisztviselő és egy hivatásos újságíró. A szerkesztőbi­zottság tagjai közül csak egy függetlení­tett — a szerkesztőségi titkár (ő a hivatá­sos újságíró) — a többiek — a szerkesztőt sem kivéve — valamennyien társadalmi munkaként vesznek részt a lap irányítá­sában. A szerkesztőbizottság tagjai egyszer egy héten ülnek össze megbeszélésre. Értékelik a lap utolsó számát, elolvassák és meg­vitatják a következő számba kerülő cik­keket, elfogadják a lap munkatervét. A megvitatást itt a szó szoros értelmében kell érteni, hiszen ez a kilenc ember fele­lős minden szóért, ami az újságba kerül. Nemrégiben például egy gyűlésen néhány munkás bírálta az egyik üzemi ebédlő mun­káját. Az igazgatóság szociális felelőse azonban letorkolta őket. Ezek a munká­sok levelet írtak az «Osznová»-nak, amely­ben most már a szociális felelőst is bírál­ták a kritika elfojtásáért. A szerkesztőbi­zottság sokáig vitatta, kinek van igaza: közöljék-e a levelet. Végül is megállapítot­ta, hogy a szociális felelős hibázott — a le­velét közlik. Ha a szerkesztőbizottság vala­mely kérdésben nem tud egymaga dönteni — tanácsért fordulhat a pártbizottsághoz. Azonban a pártbizottság tagjainak vagy akár titkárának sincs joga megtiltani en­nek vagy annak a cikknek közlését. Az újság — a pártbizottság, az ÜB és a gyár­igazgatóság lapja, természetesen ezeknek a szerveknek feladatait segít megoldani, de bírálhatja és bírálja is — ha szükség van rá — a pártbizottság, vagy az ÜB, az igaz­gatóság egyes tagjait. Az üzemi pártbizottság ülésein időről időre napirendre tűzik az újság kérdését. Meghallgatják a szerkesztőbizottság beszá­molóját, megbírálják a lapot, jóváhagyják a havi munkatervet és további útmutatá­sokat adnak. Segíti a szerkesztőbizottság munkáját a kerületi és a­ városi pártbizott­ság is. Alapos bírálatot és útmutatást kap­nak a gyári újságok a leningrádi területi és városi újságok sajtószemléiben is. A kommunista újságírás egyik legfon­tosabb elve — a dolgozók tömeges részvé­tele a lap munkájában. Itt valóban a mun­káslevelezők írják majdnem az egész újsá­­got. Két érdekes és jellemző adat: ez év januárjának első három hetében az «Osz­nova» 78 cikket, tudósítást és levelet kapott olvasóitól. A szerkesztőség tavaly 384 munkáslevelezőt tartott számon. (Itt per­sze figyelembe kell venni azt, hogy adott esetben a munkáslevelező egyszerűen nem­hivatásos újságírót jelent és ezért a szer­kesztőségi titkáron kívül ide számítják a lap valamennyi cikkíróját. Ez azonban nem­hogy csökkentené, inkább emeli ennek a számadatnak jelentőségét.) Milyen kérdésekről ír az «Osznova»? A lapban vezető helyet foglal el a párt­élet rovata, amely — ritka kivétellel — minden számban megjelenik. Az «Osznova», mint az üzemi pártbizottság szerve, feltárja •az alapszervezetek munkájában rejlő fo­gyatékosságokat és ír a jól dolgozó párt­munkások módszereiről. Ebben a rovatban, mint az egész újságban, világosan megmu­tatkozik az a következetesség, amely meg­követeli, hogy az egyszer felvetett kérdé­sekkel mindaddig foglalkozzanak, amíg azok véglegesen megoldódnak. Ősszel, a pártoktatási idény kezdetekor az «Osz­­nová»-ban vezércikk jelent meg ezzel a címmel: «Emeljük magasabbra a pártpro­paganda eszmei színvonalát!» Ez a cikk a pártoktatás alapvető feladatait határozta meg. Ezek után az újság számról számra közölt tudósításokat a kommunisták tanuló­köreinek munkájáról, megmutatta a pro­pagandisták és a hallgatók erős és gyenge oldalait. Az egyik számban a 20 éve pro­pagandistaként dolgozó Gavrilov elvtárs adta át tapasztalatait a pártoktatás fiatal munkásainak. A lap központi feladata a termelés kérdéseinek megvilágítása. Az üzemi újság­nak nem szabad elmaradnia a munkaver­seny mögött és csak az elért eredmények közlésére szorítkoznia. A lap feladata ép­pen abban áll, hogy élére álljon a ver­senynek, vezesse azt. Az «Osznova» egyik szeptemberi számában Siskova elvtársnő, az ÜB helyettes elnöke cikket írt «Fejezzük be az évi tervet határidő előtt» címmel. A cikk szerzője emlékeztette az olvasókat arra, mennyire megnövekedett a jelentősé­ge a textiliparnak a párt központi bizottsá­gának szeptemberi ülése után és felhívással fordult a dolgozókhoz: fejezzék be az évi tervet december 23-ig és termeljenek 1.300.000 méter szövetet terven felül. A felhívás nem maradt eredmény nélkül. Az «Osznova» számról számra közölte a munkaversenyben elért sikereket, az egyes brigádok és műhelyek versenykihívásait. A gyár három segédmestere, Szokolova, Vizsuhin és Pesztov mozgalmat indított a termelés tartalékainak maximális kihasz­nálásáért. Az értékes kezdeményezés terve először az «Osznova» hasábjain látott nap­világot. Az «Osznova» két-három heten­ként közli az élenjáró dolgozók tapasztala­tait ismertető cikkeket. Az újság nagy súlyt helyez az élenjáró dolgozók népszerűsítésére. Közli fényképei­ket, megírja hogyan érték el magas ered­ményeiket. Sokat ír az «Osznova» a dolgozók szociá­lis kérdéseiről is. Nemrégiben a szerkesz­tőség portyát rendezett a munkáslevelezők bevonásával. A portyabrigád végigjárta az üzemi ebédlőket és megállapította, hogy azokban még sok hiányosság található. Az ételeket nem ellenőrizte orvos, sok kifogás merült fel a kiszolgálószemélyzet udvariat­lan magatartása ellen is. A lap közölte a portyabrigád kollektív tudósítását é­s a hibákat kijavították. Nemrégiben fejezték be a gyár munká­sai új lakóházának­ építését. Az «Osznova» majdnem egy egész oldalt szentelt ennek az eseménynek. Közölte a szép, ötemeletes sarokház fényképét és az építés vezetőjé­nek cikkét. Féloldalas riport jelent meg arról, hogyan költözött új lakásába a La­­zarev-család, amelynek­­ minden tagja a gyár dolgozója. Az «Osznova» hasábjain bőségesen helyet kapnak a kultúra és a sport kérdései is. ,,A toll hegyere" — ez a címe az «Osz­nova» szatirikus rovatának, amelyben tár­cák, karikatúrák, éles kis cikkek jelennek meg. A toll hegyére kerültek például azok a komszomolisták, akik igazolatlanul hiá­nyoztak a dolgozók esti iskolájáról. (A gyár ifjúmunkásainak túlnyomó többsége ugyan­is esti középiskolában tanul.) E rovat «hősei» közé tartoznak azok is, akik figyel­metlenségük, hanyagságuk miatt a selejt­­gyártásban járnak az élen. Az «Osznova» rendszeresen segíti mun­kájában az alapszervezetek faliújságait. Ennek a segítésnek egyik leghatáso­sabb eszköze a faliújságokról írt sajtószem­le. Az «Osznova» szerkesztősége gyakran tart megbeszéléseket a faliújságok vezetői részére. Ezek az elvtársak rendszerint egy­ben az üzemi lap legaktívabb munkatársai is. Juszova elvtársnő, az egyik legjobb mű­­helyfaliújság szerkesztője például tagja az «Osznova» szerkesztőbizottságának. Az Osznova bátor és sokoldalú mun­kája nagy tekintélyt szerzett az újságnak a gyár dolgozói között. Ha bíráló cikk, tudó­sítás vagy levél jelenik meg a lap hasáb­jain (ami igazán gyakori jelenség), a szer­kesztőség mindig kiharcol­ja a hibák kijaví­tását és .Az Osznova cikke nyomán» cím alatt hírt ad a foganatosított intézkedések­ről. Ezeket a cikkeket a szerkesztőség néhány sor kíséretében átküldi a megbírált szervnek vagy egyénnek és ha nem kap időben választ , megsürgeti. Néha az is előfordul, hogy a kapott válasz nem kielé­gítő. Ilyenkor a lap megírja, hogy a hibá­kat nem kijavítani, hanem elkenni akarják. Az újság tekintélyére jellemző a következő eset. Nemrégiben néhány munkásnő meg­írta az újságnak, hogy műhelyükben rossz a padló, ez zavarja őket a munkában. A műhelyfőnök egyre csak ígéri, hogy meg­javíttatja, de valójában nem csinál sem­mit. Mikor a műhelyfőnök megtudta, hogy a szerkesztőségnek tudomása van erről a dologról, sürgősen kihívta a szerelőket és a padló másnapra rendben volt. Megkérdezzük Fagyejeva elvtársnőt, az «Osznova» szerkesztőségi titkárát: vélemé­nye szerint melyek a szerkesztőség és az új­ság gyenge oldalai? — Mindenekelőtt az — válaszolt Fagye­jeva elvtársnő — hogy gyakran csak álta­lánosságban foglalkozunk a termelés kér­déseivel és keveset írunk speciális techni­kai kérdésekről. Ennek fő oka az, hogy a mérnökök kivételével, a szerkesztőbi­zottság tagjai — köztük én is — nem ér­tünk eleget a műszaki kérdésekhez. Éppen ezért állandóan olvasunk, tanulunk, hogy leküzdjük ezt a fogyatékosságot. Másrészt néha megesik az is, hogy nem reagálunk időben fontos kérdésekre. Nemrégiben pél­dául, amikor egyes műhelyek új szövet gyártására tértek át, eleinte bizonyos fenn­akadások mutatkoztak a termelésben. De az újság csak akkor írt erről, amikor a hibákat már majdnem teljesen kiküszö­bölték. Ha előbb vettük volna észre , valószínűleg sikerült volna előbb rendbe­hozni a hibákat. Mindemellett az «Osznova» eleven, har­cos lap, hű segítője az üzemi pártbizott­ságnak, az ÜB-nek és a gyárigazgatóság­nak. Munkamódszereiből, tapasztalataiból sokat tanulhatnak a mi üzemi újságaink is. Kulcsár István

Next