Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1954-03-01 / 60. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) szerűbb gépeket, berendezéseket a Szovjetunió bocsátotta rendelkezésünkre. Mérnökeink, technikusaink a helyszínen, a Szovjetunióban tanulmányozhatták a világ legmodernebb kohászati kombinátjainak működését. Itt, a Sztálin Vasműnél nyújtottak a szovjet emberek baráti segítséget e hatalmas méretű munka kivitelezésében. Szovjet barátaink együtt harcoltak a magyar dolgozókkal, és azzal, hogy felépült az új nagyolvasztó — velük együtt győzedelmeskedtek. Köszönet érte a munkában résztvett szovjet elvtársaknak, hála a nagy Szovjetuniónak. Tisztelt elvtársak! A Sztálin Vasmű nagyolvasztója készen áll, hogy biztosabban haladhassunk előre, kitűzött céljaink útján. A cél világos: tartós, állandó jólétet, boldog életet akarunk teremteni dolgozó népünknek! Ezt a célt szolgálja az a lelkes munkaverseny, amely pártunk kongresszusának tiszteletére mind szélesebb méretekben bontakozik ki. A munkafelajánlások méltóan fejezik ki azt az érdeklődést, amellyel dolgozó népünk a kongresszus elé tekint, azt a szeretetet, bizalmat és hűséget, amelyet dolgozóink pártunk iránt tanúsítanak. Egész dolgozó népünk méltán tekint érdeklődéssel pártunk kongresszusa elé, hiszen ez a kongresszus az új szakasz első kongresszusa lesz. Ez a kongresszus hoszszú időre megszabja majd az új szakasz feladatait és világosan megmutatja a jólét, a további felemelkedés útját. Azok az új munkasikerek, amelyek a kongresszusi munkaverseny során születnek, egy-egy üzenetet jelentenek a kongresszus számára és azt fejezik ki, hogy dolgozóink saját ügyüknek tartják a Központi Vezetőség határozatait, készen állnak azok hiánytalan megvalósítására. A dolgozó nép munkája, amelynek megtestesült jelképe a sztálinvárosi nagyolvasztó is, elvezet bennünket a nagyobb bőséghez, a jobbmódú, szebb, gazdagabb élethez. Éljenek az új nagyolvasztó hős építői, Szerelői, műszaki vezetői! Éljen a szocializmus építésének vezető ereje, nagyszerű munkásosztályunk, amely ismét bizonyságát adta öntudatának, áldozatkészségének! Éljenek segítőink és küzdőtársaink, a szovjet emberek! Éljen és virágozzék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság! Legyen ez a kohó jelképe a szilárd munkás-paraszt szövetségnek! Éljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri barátsága! Éljen a kohóépítés lelkesítője, minden győzelmünk szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! — fejezte be beszédét Zsofinyecz elvtárs. Megkezdte munkáját a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója (Tudósítónktól.) A sztálinvárosi kohó előtt még tart az ünnepség. Benn, a műszerházban, s előtte, az öntőcsarnokban izgalommal készülnek az ünnepi csapolásra. Pikter Pál főmérnök, a kohómű vezetője telefonon ellenőrzi: rendben van-e minden a bunkereknél, az adagolószinten, állandóan figyeli a műszereket, a forrószél nyomását, hőfokát, a torokgáz hőmérsékletét, az anyagoszlop mozgását. Lipták Zoltán főművezető az öntőcsarnokban jár-kel. A tapasztalt, idős kohász a csapolónyílás és a csatornák szárítását irányítja. Apró fáklyaként lobognak az egymásra rakott fadarabok a nedves homokkal bélelt mélyedésekben. Néhány perccel tizenkét óra előtt pártunk vezetői, a kormány tagjai, a bányák, a gyárak, a falu küldöttei és a hősépítők, akiknek tehetségét, szorgalmát dicséri a nagy mű — már ott állnak az öntőcsarnokban. Balázs Lajos főolvasztár a műszerház melletti kisharanghoz lép. Megkondítja. Az érces hang: jel a csapolásra. L. Szász Antal olvasztár felhúzza kohászkesztyűjét. Az első építők között érkezett annak idején Dunapentelére. Országoshírű segédmunkásbrigádvezető lett. Tavaly májusban felkerekedett, elment Diósgyőrbe, hogy megtanulja a kohászmesterséget. Minden vágya az volt, hogy avatáskor ő vezesse az ünnepi csapolást. Most ott áll az új nagykohó mellett, hosszú acélrudat vesz kezébe, a csapolónyíláshoz megy, hogy utat nyisson az izzófehéren folyó vasnak. Balázs Lajos főolvasztár és a 26 éves Zakhar László főolvasztár is segít neki. Szikraeső lövel ki a nyílásból. Pontosan 12 órakor előtör a salak, majd az izzó vasfolyam kígyózva, sisteregve fut a csatornán át; előbb csak vékony érként, majd egyre szélesebb sugárban zúdul le a csarnok mellett a vágányon várakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálinvárosi kohászok arcát. Feledhetetlen percek ezek! Az új kohót immár ötödször csapolják, s már harmadízben ad 60 tonna vasat. Eljött a nap, amikor az építőktől a kohászok átvették a nagyolvasztót. Elfoglalták új posztjukat. Most már rajtuk a sor. A kohászok arra készülnek, hogy második nagykohónk naponta száz és száz tonna vassal erősítse a dolgozó nép jólétét; traktorok, kombájnok, ekék, gépek százai és ezrei készülhessenek munkájuk nyomán. A felhőtlen kék ég alatt, tavaszi ragyogásban büszkén magasodik a hatalmas alkotás. Szellő lebegteti az ünnepi zászlókat. Ragyogó szemmel nézzük, amint a kohó ormán áttetsző füst száll felfelé. Végtelen büszkeséggel hallgatjuk a szüntelen dübörgést, morajlást, amely hírül adja, hogy Sztálinvárosban megkezdődött a termelőmunka, új nagykohónkban már olvad az ércből a vas. Az esaftolás Szovjet vendégeink látogatásai I. J. Gluscsenko szovjet akadémikus vasárnap délelőtt látogatást tett a Mezőgazdasági Múzeumban. Érdeklődéssel nézte végig az állattenyésztési kiállítást és a múzeum halász-, vadász- valamint erdészeti termeit. J. M. Nyeprincev Sztálin-díjas festőművész vasárnap Lillafüreden töltötte a délelőttöt. Délután a miskolci Déryné Színház művészklubjában a miskolci képzőművészekkel találkozott. E. G. Kazakevics kétszeres Sztálin-díjas író, a Szovjet Írók Szövetségének vezetőségi tagja szombaton este Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára kíséretében Balmazújvároson részt vett T. Kiss József balmazújvárosi kondás és Nyerges Margit egyénileg dolgozó paraszt leánya lakodalmán. A kétszeres Sztálin-díjas írót nagy szeretettel fogadták. E. G. Kazakevics porcelán étkészletet ajándékozott a fiatal párnak. Vasárnap Debrecen nevezetességeit tekintette meg. Délelőtt ellátogatott a Kossuth Lajos Tudományegyetemre, a debreceni gyermekklinika koraszülött-osztályára, megtekintette a Hajdúsági Gyógyszergyárat, a Déry Múzeum képtárát és volt az ősi református kollégium történelmi nevvezetességű oratóriumi termében is. (MTI) Magyar diákok ajándéka A Vendel utcai 4-es számú ipari technikum dísztermében ünnepségre gyűltek öszsze vasárnap délelőtt a Kossuth Zsuzsa leánygimnázium és a technikum tanulói és nevelői. Harta Éva, a gimnázium DISZ- titkára elmondotta: szeptemberben elhatározták, hogy az előadások, klubestek bevételeiből és a fémgyűjtésből származó jövedelmükből gépet vásárolnak és elküldik Koreába, a hős koreai fiataloknak. Segítségül jöttek a Vendel utcai technikum diákjai, akik vállalták, hogy a leánygim a hős koreai fiataloknak náziumból kapott nyersanyagból gépeket készítenek a koreai dolgozóknak. Az ünnepségen Méray Tibor Kossuthdíjas újságíró egy koreai élményét mondotta el. Im Mun Pin, a magyarországi koreai nagykövetség külkereskedelmi főtanácsosa átvette a gépek tulajdonjogát igazoló díszes okiratot és köszönetet mondott a fiataloknak. Végül az Országos Béketanács küldötte elismerő oklevelet adott át a két iskola DISZ-titkárának. (MTI) • A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS ★ HÍREI * Segítsük az új pártvezetőségeket A legtöbb pártbizottság nagy gonddal és szeretettel látott neki az új vezetőségek tanításának. Leleményesek, találékonyak pártbizottságaink és már eddig is sok módszert, formát találtak erre. Komlón és Szigetváron például 2 3 napos tanfolyamot rendez a pártbizottság az új vezetőségi tagok részére. Tószegen és Tiszaföldváron összehívják az új vezetőségi tagokat és a járási pártbizottság egy-egy tagja elbeszélget velük. A villányi járási pártbizottság munkatársai egy-egy napot töltenek kint azokban az alapszervezetekben, ahol megválasztották a vezetőségeket és a helyszínen segítik őket.. Mire kell ügyelni e munkánál? Elsősorban arra, hogy ne csak «általánosan» tanítsanak, hanem a jelenlegi sürgős feladatokat — a termelés, a dolgozókról való gondoskodás kérdését — beszéljék meg az elvtársak. Az adonyi és a sásdi járási pártbizottság a tavaszi munkákkal kapcsolatos problémákat beszélte meg az új vezetőségekkel és a pártépítési feladatokat is ezzel kötötte össze. A tiszaföldvári járási pártbizottság segítségével az új vezetőségek feldolgozzák a taggyűlés jegyzőkönyvét, egyes párttagok javaslatait, elkészítik a taggyűlési határozatra épülő munkaterveket.Meg kell mondani, hogy nem mindegyik pártbizottságunk ilyen körültekintő. Figyelmüket túlságosan leköti a vezetőségválasztó taggyűlések ellenőrzése, segítése és a pártértekezlet előkészítése. Elengedhetetlen azonban, hogy minden pártbizottság időt szakítson az új vezetőségek rendszeres, állandó segítésére is. Sztálinvárosban és más fejér megyei pártszervezetekben a határozati javaslat sokszorosított példányait a taggyűlés előtt szétosztották az elvtársaknak és így mindenki felkészülhetett a határozati javaslat vitájára, kiegészítésére, módosítására. Ez a módszer fokozta a taggyűlés aktivitását. Sokan tettek kiegészítő javaslatot. .Pázmándon például a tagság javaslatára határozatba vették: a vezetőség egy héten belül köteles megbeszélni, hogyan mozgósít a tavaszi mezőgazdasági munkákra. • A győrmegyei termelőszövetkezetekben a pártvezetőségek beszámolói — nagyon helyesen — bőven foglalkoztak a párt és a kormány mezőgazdasági határozatával. De főképpen a távolabbi, hosszúlejáratú tervekről esett szó és a közvetlen tavaszi feladatokról sok helyen elfeledkeztek. A megyei pártbizottság ezért szervezőtitkári értekezleten — és a pártválasztmány ülésén is — felhívta erre a hibára a vezetőségek figyelmét.• A pécsi Béke-akna külszíni pártszervezetében a vezetőség együttes munkával jó beszámolót készített, amely feltárta a munka hibáit és eredményeit egyaránt. A párttitkár azonban a vezetőség tudta nélkül megmásította a beszámolót és csak a párttagok hibáit mondotta el a taggyűlésen. Hasonló eset történt a sellyei alapszervezetben is, ahol a vezetőség titkára, Gradanecz elvtárs nem volt hajlandó beszámolójában megbírálni a vezetőséget és azt állította, hogy a taggyűlésnek sincs joga erre. Gradanecz elvtárs téved! A taggyűlés az alapszervezet felsőbb szerve, amely bírálhatja és köteles is bírálni a vezetőséget. Az Egri Autójavító Vállalat taggyűlésén a beszámoló értékelte a kongresszusi verseny eddigi eredményeit. Kiderült például, hogy a párttitkár maga is jó példával jár elől: esztergályosbrigádja 202 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozik. A brigád a kongresszus tiszteletére vállalta, hogy selejtmentesen dolgozik és 15 százalékkal emeli teljesítményét. • A pártértekezletek eredményes munkája a jó beszámoló mellett attól függ, hogy a küldöttek ismerik-e feladataikat és jól felkészülnek-e a tanácskozásra. A sásdi járási pártbizottság elhatározta, hogy segít ebben a küldötteknek, munkatársai felkeresik őket és tüzetesen megbeszélik velük, miről lesz szó a pártértekezleten, hogyan készülődjenek. Másutt csoportosan összehívják a küldötteket, s megkérik őket: beszélgessenek alapszervezetük tagjaival, munkahelyük dolgozóival; kérjék ki véleményüket, tanácsukat, miről szólaljanak majd fel a pártértekezleten. Kinek-kinek a maga módján... 1. A dorogi szénvidéken az év elején két aknát elöntött a víz. A bányászokat áthelyezték más aknákhoz, például Annavölgyre is. És mivel a szén kell az országnak , felemelték Annavölgy tervét. Igen ám, de itt erre nem voltak készen munkahelyek, ráadásul a kemény hidegben befagyott a meddő a csillékbe. Kínos-keservesen lehetett üríteni őket. A bányászok hiába várték az ürest. Valljuk be: a nehézségeket fokozta az is, hogy a váratlan bajok a vezetőknél itt-ott fejetlenséget szültek. így történt, hogy Annavölgy az év első két hónapjában alaposan elmaradt a tervtől, adósságba vertemagát, jónéhányezer tonnával tartozik az országnak. És most...? Most az a feladat, hogy Annavölgy teljesítse napi terveit és nekilásson az adósság törlesztésének.. Kazinczi László mizserfai sztahanovista vájár, azt javasolta nemrégiben az ország bányászainak, hogy minden vájár adjon jelenlegi teljesítményén felül legalább egy csille szenet. A felhívás — ahogy mondják — fején találta a szöget. Nemcsak a sztahanovistákhoz szól, hanem azokhoz is, akik ma még nem érik el a normát. Egy csillével többet csaknem minden munkahelyről lehet adni. A felhívás azonban kevés; nem elég, ha azt mondjuk: «Adj több szenet». Segítség is kell: legyen «üres», elegendő fa az ácsoláshoz. Tanács is kell: a tapasztaltabb vájárok és a műszakiak mutassák meg a többieknek, hogyan lehet többet adni. A jótanács azonnal eredményt hozhat. Annavölgyön a Steinriegel-mezőben dolgozik a Makerti-csapat, nemrégiben még műszakonként tizenöt csillét termelt. Kmetty elvtárs, a vállalat főmérnöke beszélt velük ,és még aznap tizenhatra, másnap huszonháromra emelték teljesítményüket. A hasznos tanács tehát nem egy, hanem nyolc csille szenet hozott ezúttal. Igen egyszerű megmondani: «Még egy csille szenet!» A «hogyan» már bonyolultabb Bányásztapasztalatok, a munkahelyek és szerszámok, gépek ismerete kell hozzá, de még ez sem minden; meg kell mondani a «miértet» is. Ez talán a legnehezebb, mert ezt minden egyes emberben külön kell megkeresni ... Nehéz, sőt lehetetlen azok számára, akik távol állnak az emberektől, de szíve szerint való munka minden pártmunkásnak, népnevelőnek, szakszervezeti bizalminak, aki szereti az embereket... 2. «Itt van például ez az Sz. Mihály. Részeges, kártyás, decemberben kétszer is hiányzott a munkából. Miatta meg kellett bontani begyakorlott csapatokat — mondták az annavölgyi legényszállón. — Így persze hogy nem lehet emelni az egy főre jutó teljesítményt». Ez is, az is tett hozzá valamit, ’s végül is valami reménytelenül züllött ember jelent meg képzeletünkben, aki csavargó társak befolyása alatt áll... Másnap megint arra jártunk, s kerestük Sz.-t. «Ja, a «Fityisz». Ott van abban a szobában» — igazított el az egyik fiatal. «Fityisz» — hm, nem valami hízelgő becenév. Benyitunk hozzá. Középtermetű, 40 —45 év körüli ember. Fésületlen, az arca borostás. Józan, kérdéseinkre világos válaszokat ad, s egyszerű szavaiból hamarosan kiformálódik előttünk az élete. Tápióbicskén élt, keserves gyerekkora volt, már tíz éves korában malacokat őrzött a ceglédi tanyákon. Később, felnőtt korában is kulákoknál szolgált, látástól-vakulásig dolgozott. Gombán Ordasi Lajos kuláknál reggel háromkor kelt — este 9—10 órakor feküdt. A nehéz munka testét-lelkét elgyötörte. A felszabadulás után egy darabig a bátyjával gazdálkodott juttatott földön. Amikor aztán a tagosításnál rosszul jártak, otthagyta a földet. Dolgozott Pesten a sörgyárban, disznóhizlaldában. A bányába toborzók hívták; most csilléket forgat a négyes ereszkén ... — Minek iszik olyan sokat? — Nincs mit csinálni itt. Mivel üssem agyon az időt? — Olvasni szokott-e? — Nemigen ismerem a betűt. Cselédkoromban nem nagyon forgathattam a könyvet — Tanulna-e olvasni, ha lehetne? Lassan válaszol: — Nehéz az... De azért megpróbálkoznék vele... Nem ő az egyetlen nehezen író-olvasó vagy éppen írástudatlan ember Annavölgyön. Foglalkozni kellene velük, szembeállítani a betűt a kártyával és a pálinkával. 3. A legényszállóba tulajdonképpen azért mentünk át, hogy Túri András DISZ szaktitkárral beszélgessünk. Le is ültünk vele az egyik szobában. De alig beszélgettünk tíz percet, benyitnak az ajtón, fiatal fiú dugja be a fejét, aztán visszahúzza s újra becsukja az ajtót. Nemsokára másik,harmadik. Később bejönnek, letelepszenek, benépesül a szoba. Tizennyolcan-húszan ülnek és állnak köröskörül. A beszélgetés az estébe nyúlik: szóba kerül a munka, a szórakozás, személyes problémák. Valaki panaszkodik, hogy a hús, amit kaptak, mócsingos volt, hogy az ételt a jó nyersanyagból nem elég ízletesen készítik el. Ehhez többen is hozzászólnak, végül is megállapodnak, hogy az ételek azért mégis jobbak már, az utóbbi időben ritkábban van ok panaszra.S amióta egy magukválasztotta bizottság ellenőrzi a konyhát — s eltávolítottak egy «szarkát» — a mennyiséggel sincs hiba. Voltak, akik a családiházépítési akcióról kérdezősködtek. Az egyik fiatal, Szlamnik Péter, már nem is tudom mivel kapcsolatban elmondta valamelyik nap, amikor füstre vártak és ették a kenyerüket, a csapat vezetőjével arról beszélgettek, mekkora nagy lakatlan területek vannak az északi és a déli sarkon. Erről azután a bolygókra terelődött a szó. Kiderült, hogy őt is meg a csapat vezető vájárját, Drobinoha elvtársat is (aki híres sztahanovista vájár — a lapok is írtak róla) igen érdeklik a csillagászat kérdései. Nem folyt ez a beszélgetés «szabályszerű» keretek között, az emberek közbeszóltak, egymás szavába vágtak. A beszélgetés tartalma sem volt különösen «izgalmas». Mégis a végén többen is elmondták: jöjjenek többször hozzánk, beszélgessenek velünk! Hiszen annyi minden érdekli a dolgozókat — a csillagok világa a földalatti világ embereit, a könyvek, a család, az otthon, a szakma, a zene, s ki tudná sorolni. A jó népnevelő sok mindenről beszélget a dolgozókkal ,s mindarról, ami után vágynak, ami vonzza őket. Kinek-kinek a maga módján. Politikai nevelőmunka ez? Igen, ez is hozzátartozik a politikai neveléshez, mert szomjasak a dolgozók ismeretekre, s ami a tudást növeli, az politika. Az ilyen beszélgetések talaján szélesedik a szemhatár, növekszik az öntudat. S a növekvő öntudat jeleként, s egyben felbecsülhetetlen termékeként nő a versenykedv, jobban megy a munka, több a szén. 4. Százfélék az emberek .. Az annavölgyi szénbányákba sokfelől járnak be dolgozni: Bajnáról, Eperről, Perbálról, Máriahalomról és más, környéki falvakból. Az annavölgyi és sárisápi törzsbányászok mellett itt vannak a legényszállók lakói, akik az ország minden részéből érkeztek. A Pallagi testvérek, Sági József, Ludovai, Lakhegyi, Hajdú, Tavaszi, Labanc neves sztahanovisták — a szénbányászat ismertebb hősei — mellett sokan vannak, akik még nem forrtak össze a bányával. A szakmai fejlettség, a politikai öntudat különböző fokán állnak. Világos például, hogy az országos hírű Haracska Lajos érdeklődése más, mint mondjuk Sz. Mihályé. Van olyan fiatal, akinek már megvan a kiszemelt párja és most a saját házépítés foglalkoztatja. Van, aki még nem gondol nősülésre , de igen szeretne tanulni, technikus akar lenni. A negyediknek minden vágya, hogy «urasági»-ból csapatra kerülhessen, társa, a csapatcsillés meg vájár szeretne lenni. Sz. Mihály szeretne jól megtanulni írni és olvasni és egyszer elmenni a Balatonra üdülni. Mindannyian szeretnék, ha munkájuk könnyebb lenne és életük szebb. Változatosabb, kulturáltabb ... Tiszteletreméltó célok ezek, benne vannak pártunk, kormányunk céljaiban. Pontosabban: pártunk, kormányunk azt valósítja meg, azt fejezi ki, amit népünk gondol, kíván — a jobb életet. A jobb élethez több szén kell — s a népnevelők kivelkivel személyes vágyaikon keresztül értessék meg ezt. Az ország ma azt kéri, hogy a legjobb teljesítményeket is szárnyalják túl. Beszéljenek a bányászokkal, a műszakiakkal, a segédüzemek vezetőivel, tárják fel előttük a helyzetet, vitassák meg a termelés azonnali felemelésének kérdéseit. Amit az ember szeretne, azért szívesen harcol, s ki ne szeretne vidámabban élni? Minden bányásszal, mérnökkel, aknásszal, csilléssel, a szállítás dolgozóival, villanyszerelőkkel és lakatosokkal beszélni, jobb munkára lelkesíteni őket, nem könnyű feladat. Váljon képes-e erre az annavölgyi pártszervezet? Csak úgy egyszerre nehéz erre felelni... Papp Kálmán elvtárs, a pártbizottság titkára, talán két hónapja van a helyén. Előtte, csak az elmúlt évben négy párttitkár volt. A kollektív vezetés még nem jellemzi a pártbizottságot. Az alapszervezetek és a pártcsoportok bizony nemigen foglalkoznak az emberekkel. Sok még itt a gyengeség ... De semmi kétség, hogy a pártszervezet képes harcba és győzelemre vezetni az annavölgyi bányászokat. A párt nemcsak a pártbizottság egy-két vezetője — a párt a kommunisták összetett ereje, győzelmes harcok emléke, a szép jövő biztonsága. Sok régi, harcokban edzett kommunistát tömöríthet a pártbizottság maga köré. A tapasztaltak, az annavölgyiek és sárisápiak beszéljenek a fiataloknak és az új dolgozóknak a régi bányászéletről. Hadd tudja meg például a 19 éves Szlamnik Péter, milyen kilátásai voltak a Horthy-világban egy magafajta fiatalnak. A tröszt levéltárából vegyünk elő egy kérvényt. Szakács József 20 éves fiatal bányász írta 1935 május 2-án a nagyhatalmú Schmidt Sándor igazgatónak. Idézzünk a hosszú kérvényből egy részt: «... visszamentem Dorogra, ott kaptam munkát az osztályozón. De nem sokáig dolgozhattam, mert alig hat hónap múltán, tavasszal elbocsátottak. Tavaly aztán ismét felvettek, és most, februárban újra elküldték. Most már megint ki vagyok téve az országútra, fiatalon. Legszebb éveimet munka nélkül kell eltöltenem. Méltóságodat kérem, mert hiszen Méltóságodnak egy szavába kerül, hiszen csak annyit kell mondania, vegyék fel azt az embert és ezzel a pár szóval egy fiatalember életét menti meg. Várjon mi lett a sorsa Szakács Józsefnek? Nem tudjuk, él-e, meghalt-e. De a feleletet, amelyet a «méltóságos» igazgató adott, tudjuk. Sajátkezűleg írta rá a kérvényre: «Esetleg ősszel». Hogy addig mi lesz a fiúval? Azzal már a legkevesebbet sem törődött. És Szakács József sorsa nem volt kivétel Dorogon. Ki vezette az annavölgyi bányászok sztrájkjait a bányakapitalisták feneketlen kizsákmányolása ellen? A kommunisták! Az annavölgyi bányászok és a párt már ekkor — a Horthy-fasizmus éveiben — öszszeforrtak. Ezt a bizalomteljes kapcsolatot a Gurin Gáspárok, Kara Józsefek vére öntötte és nevelte — akik a párt katonáihoz híven, ’életüket nem kímélve, harcoltak, hogy a bányásznép mielőbb megérje a várva várt felszabadulást. Várjon lehet-e elfelejteni, hogy mit tett az annavölgyi, séksápi nép a felszabadulás után? A termelés állt, az aknák víz alatt. Bányafa nem volt. De a szén kellett az országnak. Asszonyok, gyerekek, öregek, akikben még egy csepp erő volt, mind mentek a dologra. Helyreállították a villanyvezetékeket, hogy a szivattyúk mielőbb működhessenek. A hegyekbe mentek, vágták a fát, hogy legyen mivel ácsolni. Ki vezette akkor az annavölgyieket? A kommunisták! A párt! Azután jöttek a széncsaták nehéz, de dicsőséges napjai, az újjáépítés évei. Annavölgy mindig az első sorokban menetelt. Az ország bányái közül elsőnek fejezte be a hároméves tervet, de most a tavalyi tervet is 108 százalékra teljesítette. Kik lelkesítették Annavölgy bányászait ilyen nagyszerű győzelmekre? A párt. A kommunisták, akik ma is ott vannak a szénfalak mellett, a szállításnál, s a bányászmunka más, fontos őrhelyén. Semmi kétség... ha a régiek és újak, párttagok és pártonkívüliek. Kmetty főmérnök, Haracska és Drobinoha, Szlamnik Péter és Sz. Mihály összefognak — kivezetik Annavölgyet mai nehéz helyzetéből. Agitáljanak fáradhatatlanul a népnevelők, beszéljenek a párt és a nép összeforrottságáról, a régi és az új harcokról egyaránt. 6. És ha emberi, elvtársi, meggyőző a szó, a pártkongresszus tiszteletére minden annavölgyi bányász szíves örömmel ad egy műszakban legalább egy csillével több szenet. Gondos Ernő SZABAD NÉP Ünnepi műsor a Magyar Néphadsereg Színházában Vasárnap délelőtt a Magyar Néphadsereg Színházában ünnepi műsor keretében mutatta be új zenei esztrádműsorát a magyar néphadsereg. Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének szólistabrigádja. Az ének-, tánc-, hegedű- és zongoraművészek változatos esztrádműsorát nagy tetszéssel fogadta a közönség. HÉTFŐ, 1951 MÁRCIUS 1 A melőajdaságnak szüksége van a városi pártszervezetek és dolgozók segítségére Felszólalások a budapesti párttázi éra értéke mietán Mint már közöltük, a budapesti pártaktíva szombaton délelőtt ülést tartott, amelyen Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja ismertette a mezőgazdasági határozat végrehajtásából a városi pártszervezetekre háruló feladatokat. Előadását vita követte. Elsőnek a Villamosgép- és Kábelgyár igazgatója, Farkas Mihály elvtárs szólalt fel. Elmondta, hogy az üzem nemcsak anyagi és műszaki, hanem politikai segítséget is adott a fóti gépállomásnak, melyet patronál. A pártválasztmány egyik tagja rendszeresen látogatja a gépállomást és segít ott a politikai munkában. A gyár több dolgozója számos újítást adott be az utóbbi időben a mezőgazdasági gépek gyártásának tökéletesítésére. Farkas elvtárs bírálta a földművelésügyi minisztérium munkáját, mert — bár a gyárból 50 kiváló dolgozó jelentkezett vidéki munkára — eddig csak négyet helyeztek át a mezőgazdaságba. Klement János elvtárs, az Óbudai Hajógyár párttitkára beszámolt arról, hogy négy gépállomást patronálnak. A traktorokat határidő előtt, február 20-ig mind a négy helyen kijavították. «Örömmel mondhatjuk, hogy egyre jobb a kapcsolat a gyár és a gépállomás dolgozói között. Az elvtársak látják, hogy mi segítünk nekik és nagy bizalommal vannak irántunk» — mondotta Klement elvtárs. Felhívta a pártaktíva figyelmét, hogy nem szabad abbahagyni a segítést, tavasszal folytatni kell a megkezdett munkát. Bejelentette, a gyár úgy segít a gépállomásnak, hogy május végére befejezik a nyáron dolgozó gépek javítását. Szőczi elvtárs, a Vörös Csillag Traktorgyár pártbizottságának titkára elmondta, hogy idén kilenc hónap alatt négyezer traktort készítenek el. «Soha ilyen nagy feladat nem állt a gyár előtt — mondta Szőczi elvtárs—de mi megbirkózunk ezzel is. Pártszervezetünk már felkészült». Ezután bírálta a kohó- és gépipari, valamint a földművelésügyi minisztérium munkáját, s felhívta őket: segítsék jobban azokat az üzemeket, amelyek a kormányprogramus végrehajtásának első soraiban dolgoznak. Felajánlotta Szőczi elvtárs, hogy a pártkongresszus kezdetéig, április 18-ig terven felül kilenctraktort küldenek ki a gyárból, s hogy behozzák a pótalkatrészgyártás elmaradását. Javasolta, hogy az illetékes szervek vizsgálják felül a Megért (Mezőgazdasági Gépalkatrész Értékesítő Vállalat) munkáját, mert bürokratikusan dolgozik, gyakran felborítja a tervet. A XVII. kerületi Gerő termelőszövetkezet elnöke, Fodor András elvtárs a mezőgazdasági gépek minőségéről beszélt. «Én is géplakatos voltam valaha, és bizony gyakran szégyenkeznem kellett a legutóbbi időben a tsz-tagok előtt, mert a kiküldött gépek — amelyeken ott volt a gyár védjegye — néha már az első nap elromlottak — mondta. Kérte az üzemekből megjelent elvtársakat, hogy ne csak a gépállomásokat segítsék, hanem a termelőszövetkezeteket is. Hajós Ferenc elvtárs, a Szállítóberendezések Gyára igazgatója elmondotta: a gyárnak június 30-ig ezer darab cséplőgépet kell gyártania, de eddig hat héttel elaradtak a tervteljesítésben. • Felszólalt a pártaktívaértekezleten a miskolci városi pártbizottság titkára, Bodnár András elvtárs is. Mint mondotta, először ők is azt hitték, hogy a téli gépjavítások után be lehet fejezni a gépállomások patronálását. Ez persze helytelen nézet. Rámutatott a patronázsmunka néhány visszásságára is, például arra, hogy sok üzem csak gazdasági segítséget ad a gépállomásnak, politikai támogatást azonban nem. Az üzemben egyes elvtársak még lenézik a gépállomáson dolgozó munkásokat; ezt a helytelen szellemet a pártbizottság rövid időn belül fel akarja számolni. Az EMAG párttitkára, Juhász Albert elvtárs beszámolt arról, hogy az üzemi dolgozóknak megmagyarázták a népnevelők a mezőgazdasági határozatot. Ez nagyon fontos volt, mert egy ideig ellenállással találkoztak főleg a műszaki vezetők részéről, akik nem értették meg, miért kell újfajta gépet gyártani. Juhász elvtárs bejelentette, hogy segíteni fognak a Szállítóberendezések Gyárának abban, hogy behozzák elmaradásukat. Komoly problémára is felhívta a figyelmet. Az üzemi DISZ-nek pártmegbizatásként adták, hogy segítsen a ceglédi gépállomásnak. Három hete 38 fiatal ment le a gépállomásra. Ott azonban nem készültek fogadásukra, nem volt elég munkájuk, egész nap csellengtek és nem adhattak komoly segítséget. Ilyen hibáknak nem szabad előfordulniuk! Juhász elvtárs megígérte, hogy részt vesznek a termelőszövetkezetek patronálásában. A budapesti pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. Kovács Endre elvtárs elmondta, hogy a budapesti pártszervezetek már eddig többszáz pártfunkcionáriust javasoltak vidéki munkára. Ezek egy része nemsokára le is megy. «De nem elegendő, amit eddig tettünk»— folytatta. — «Nagyon fontos, hogy még több szakképzett, széleslátókörű kommunista, pártmunkás menjen a mezőgazdaságba. A kerületi és az üzemi pártbizottságoknak a legjobb pártmunkásokat kell erre a munkára javasolniuk. Nagy érdeklődéssel hallgatta meg a pártaktíva Hörömpöli Kálmán elvtársnak, a budapesti gépállomás igazgatójának, felszólalását. A többi között kérte a földművelésügyi minisztériumot, hogy bocsásson a gépállomás rendelkezésére univerzális kertészeti gépeket. A budapesti tsz-ek legtöbbje ugyanis kertészettel foglalkozik és a gépállomásnak alig áll rendelkezésére olyan gép, amellyel a tsz-ekr ek ebben segíthet. Utána Korbéli Lajos elvtárs, az RM Vas- és Fémművek pártbizottságának titkára szólalt fel. Elmondta, hogy az ő üzemeik is kiveszik részüket a gépállomások megsegítéséből. Négy gyárbrigádot küldött falura, a többi gyáregység pedig itt, Pesten javítja ki a gépeket. Egyes üzemek már annyira előrehaladtak, hogy a cséplőgépek javításának is nekikezdtek. Felrótta, hogy a gépállomások nem mindig gondoskodnak a patronálóbrigádok szállásáról, élelméről. Korbély elvtárs vállalta, hogy a gépállomásokon kívül a termelőszövetkezetek segítségére is sietnek. A Magyar Pamutipar igazgatója, Vigh elvtársnő őszintén elmondotta: eleinte nem akart beleegyezni abba, hogy a gyárban patronálóbrigád alakuljon. «Nem láttam akkor a mezőgazdaság segítésének nagy jelentőségét, és mivel sok nehézséggel küszködtünk, nem akartam, hogy a kevés lakatosból, esztergályosból még vidékre is menjen. Később rájöttem, hogy tévedtem, összeállítottunk egy nyolctagú brigádot. Már két hete vidéken segítenek a gépállomáson. Az üzemből egyre többen jelentkeznek vasárnapi és állandó vidéki munkára. A főkönyvelőnk felajánlotta, hogy kimegy néhányadmagával és rendbehozza a gépállomás számvitelét. Bényi elvtárs, a XXII. kerületi pártbizottság titkára több fontos kérdés között megemlítette, hogy a Nagytétényi Sertéshizlaldában rengeteg sertéstrágya gyűlt össze, de senki sem intézkedik az elszállításáról és felhasználásáról. Az egyik legnagyobb budapesti tsz elnöke, Soós elvtárs elmondta: őket a rakosi fűtőház dolgozói támogatják. Legutóbb például az üvegházukban összehegesztették a csöveket, úgyhogy most sok paradicsom no már az üvegházban. A pártaktíva megtapsolta Soós elvtárs hozzászólását, mikor ezt mondta: «Ne várjunk mindent a Központi Vezetőségtől, a kormánytól, a minisztériumoktól. Ha összefogunk, kis dolgokon keresztül nagy eredményeket érhetünk el». Keményen megbírálta a Mezőker munkáját. Elmondotta: nem egyszer tapasztalta, hogy a Mezöker telepein elrothadnak a gyümölcsök, feleslegesen szállítgatják öszsze-vissza az árut. Javasolta, hogy vizsgálják felül a Mezöker munkáját. Végül Lapusnyik elvtárs, a budapesti pártbizottság mezőgazdasági csoportjának vezetője szólalt fel. Felhívta az üzemek figyelmét arra, hogy ne csak a gépállomásokat patronálják, hanem egyre inkább fordítsanak figyelmet a termelőszövetkezetek megsegítésére is. Megemlítette, hogy egyes pártszervezetek, mint például a Fővárosi Autóbuszüzeme nem abban segít, amire a legnagyobb szükség van. Például ez az üzem éjjeliőrről gondoskodott a gépállomás részére. Kérte a patronálókat, hogy ügyeljenek arra, milyen a gépállomás és a termelőszövetkezetek pártszervezetei között a kapcsolat. Hegedűs András elvtárs zárszavában még egyszer felhívta a pártaktíva figyelmét a mezőgazdasági határozattal kapcsolatos elméleti-politikai kérdésekre, melyekről a hozzászólásokban kevés szó esett. Ha ma bizonytalanság van e téren, akkor ez nehezíti terveink megvalósítását. Éppen ezért üzemi pártszervezeteink elsőrendű kötelességüknek tartják e kérdések tisztázását. A patronázsmozgalomról a következőket mondotta Hegedűs elvtárs: «Kevés olyan mozgalom van, amely rövid idő alatt ilyen átütő sikert ért el, mint ez. Arra kell vigyázni, hogy e mozgalom ne akadjon meg. Fontos, hogy az üzemek segítsenek a könyvelésben, a politikai munkában, a munkaszervezésben is. De most — az előttünk álló négy-öt héten — a legdöntőbb feladat a traktorok éjjel-nappali működtetésének biztosítása. Figyelmeztette a pártaktívát, hogy segíteni kell a termelőszövetkezeteket, de ne válogassák ki a legjobb tsz-eket. Elsősorban a gyenge tsz-eket kell most megerősíteni. Vigyázni kell arra is, nehogy a patronálok a gépállomás helyett dolgozzanak. A gépállomások várják a segítséget és ezt meg is kapják. De a munka zömét, nekik kell elvégezniük. Hegedűs elvtárs végül felszólította a pártaktívát, hogy az üzemekben a kongresszusi versenyt kapcsolják össze a mezőgazdaság fokozottabb támogatásával. A pártaktíva értekezletét Földvári Rudolf elvtárs, a budapesti pártbizottság első titkára rekesztette be. Szkrjabin akadémikus és Antyipin professzor Budapestre érkezett A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya rendezésében március 1-én kezdődő állategészségügyi kongresszusra vasárnap Budapestre érkezett Konsztantyin Ivanovics Szkrjabin Leninrenddel kitüntetett kétszeres Sztálin-díjas akadémikus és Dmitrij Nyikolajevics Antyipin professzor, a szovjet Helmintológiai Intézet helyettes igazgatója. Fogadásukra a pályaudvaron megjelent Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Manninger Rezső és Kotlán Sándor Kossuth-díjas akadémikusok, valamint a magyar tudományos élet több más képviselője. (MTI)