Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-27 / 86. szám

31 fr Párizsban minden évben kiadják «La­rousse kis enciklopédikus szótárát», hasz­nálják ezt iskolásgyerekek és akadémiku­sok, a helyesírásban bizonytalan parasztok és keresztrejtvényfejtők, beszédeikhez klasszikus idézeteket kereső képviselők. El­mondhatjuk, hogy ez a legelterjedtebb könyv Franciaországban, már egy nem­zedéket kiszolgált. A lexikonban termé­szetesen sok minden változik: új társadal­mi rendek keletkeznek, a tudósok újabb fel­fedezésekkel gazdagítják a világot, szavak születnek és elavulnak. Vannak azonban olyan igazságok, amelyeket éppúgy meg le­het találni a «Larousse szótár» hajdani el­ső kiadásában, mint a legutolsóban: a te­hén — kérődző állat; Mount Everest — a világ legmagasabb hegye; Newton — a tö­megvonzás törvényének felfedezője. A «La­rousse» első és legújabb kiadásában egy­aránt megtaláljuk a következő tájékozta­tást: «Európát északon a Jeges-tenger, nyuga­ton az Atlanti-óceán, délen a Földközi­tenger és a vele kapcsolatos vizek, vala­mint a Kaukázus hegyláncolata, keleten az Ural-hegység, az Ural-folyó és a Kaspi­­tenger határolja. Rendszerint Európához számítják a Kaukázusontúlt és Izlan­­dot is». Úgy gondolom, hogy a francia politikusok általában ismerik az elemi iskolai földraj­zot, amellett rendelkezésükre áll a «La­rousse» is. Ha némelyikükben netalán kéte­lyek merülnének fel, hol kezdődik és hol végződik Európa, abban inkább az ame­rikaiak fantáziája a hibás, mint a francia gimnáziumok. Most mégis azt láthatjuk, hogy egyes ál­lamférfiak meglepő könnyedséggel változ­tatják meg egész világrészek határait. Oly­kor azt olvashatjuk, hogy Európa az Oderá­nál, sőt az Elbánál végződik. A legkülönbö­zőbb Európák tűnnek fel: hol «szén- és acél- Európa», hol «strassburgi Európa», hol «vé­delmi közösségi Európa», az ilyen egyesü­lésekbe olykor az összes európai államok negyedrésze, olykor pedig csak ötödrésze tartozik bele. Ez nem akadályozza a külön­böző önkényesen felszabdalt «Európák» fel­fedezőit abban, hogy minden alkalommal bizonygassák: az ő kombinációjuk az igazi, igen, az igazi Európa, a civilizációjáról hí­res világrész. A különböző nyelvű újságírók, akik a külügyminiszterek értekezlete idején el­látogattak Berlinbe, élénk meglepetéssel látták a város életét: két Berlin tárult eléjük. A franciák önkénytelenül arra gondoltak, milyen lenne Párizs, ha a Montparnasse-t, a Montmartre-t határ vá­lasztaná el. Az angolok hiába igyekeztek elképzelni, hogy a londoni Hampstead más országban lenne, mint a Whitecha­pel. Mindenki világosan tudta, hogy sem az Alexander-Platz, sem Wilmersdorf ön­magukban nem Berlin, hanem csak a kettévágott város részei. Majnamenti Frankfurt és oderamenti Frankfurt — két német város, s most két államhoz tartozik. Egyik államot sem le­het egész Németországnak nevezni, csak részei Németországnak. Lehet-e Európának nevezni a tengeren­túli fantaszták legújabb találmányát, az úgynevezett «európai védelmi közösséget», öt és fél állam tartozik bele: Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxem­burg és fele Németország. Az említett egyesülés hívei azonban szemrebbenés nélkül állítják, hogy ők jelentik Európát. Furcsa Európa! — mondjuk erre mi. — Európa London és Moszkva nélkül, Berlin és Varsó nélkül, Prága és Stockholm nél­kül, zsebkiadású, kicsinyített, hordozható Európa, amely talán könnyen belefér egy tengerentúli bőröndbe, de amely nagyon kevéssé emlékeztet a mi ősi és dicső világ­részünkre. Pedig Európa nem elvont fogalom, nem az ókori geográfusok véletlen meghatáro­zása. Mindez­ természeti változatossága, a történelmi sorsok különfélesége, a politi­kai és társadalmi rendszer rendkívüli tar­kasága ellenére Európa egységes egészet alkot: itt vannak a civilizáció közös forrá­sai: az Európát lakó népek ősidők óta megtanulták becsülni a szellemi és anya­gi értékek cseréjét, s keserű tapasztalataik győzték meg őket arról, hogy e csere el­maradása elszegényedéshez és sötétséghez vezet; és végül minden gondolkodó euró­painak létérdeke nemcsak saját országá­nak, hanem valamennyi európai államnak a biztonsága, mivel ha az egyik házban tűz üt ki, a vész az egész falut fenyegeti, a mi Európánk pedig nem pusztaság, nem pampa, hanem a világ legsűrűbben lakott földrésze. Milyen változatos Európa arculata! Sen­kinek sem jut eszébe tagadni, hogy Euró­pában vannak kapitalista gazdálkodást és vannak szocialista gazdálkodást folytató államok. Természetesen Varsó vagy Prága lakói könnyebben értik meg a szovjet tár­sadalom nehézségeit és győzelmeit, mint egy párizsi vagy londoni. Természetes, hogy van bizonyos szolidaritás a brüsszeli, lisz­­szaboni és stockholmi tőzsde között. A szo­ciológus vagy politikus jogosan beszél ar­ról, hogy Európában az államoknak két csoportja létezik. Ezek a csoportok békés versenyben állhatnak egymással, ideoló­giailag szembenállhatnak egymással, de van valami közös érdekük: mindkét cso­port érdekelt abban, hogy fennmaradjon a béke. Robog a vonat az uráli hegyektől, sűrű erdők kohók és iskolák mellett, Európa leg­nagyobb folyóján, a Volgán át az ősi Kreml Moszkvája, az örökifjú Moszkva felé és to­vább, a romjaiból újjáéledt Varsó mellett, a kettészakított Berlin mellett, a Rajnán át, a rajnamenti ősi kastélyok között Párizsig, amely az évszázadok emlékeit őrzi kőber­keiben, és még tovább, Európa legszélső szirtfokáig, ahol a süvítő óceáni szélben a belga halász kék hálóit szárítja. A sarkvi­déki Tromsjőből felszálló repülőgép a Ruhr-vidék gyárkéményei fölött, az Alpok hófödte csúcsai, Olaszország olajligetei és márványsziklái fölött, a sivár calabriai szir­­tekig. A skót duda más, mint a nápolyi mandolin, Svédországban szigorú az eti­kett, Provence-ban pedig egyszerű az élet, Belgiumban zsúfoltan élnek, az aragóniai paraszt meg reggeltől éjfélig utazik szama­rán a néptelen Sierrában. Vannak Európá­ban országok óriási feudális birtokokkal, vannak aprócska parcellák, vannak zöldelő kolhozmezők, vannak királyok és köztár­sasági elnökök, parókás bírák és úttörő­gyerekek, jezsuita kolostorok és tízosztályos iskolák a falvakban, vannak milliárdosok és a dolgozók szovjetjei — a kacskaringós ha­tárvonal olykor évszázadokat választ el egymástól. EURÓPA SORSA írta: ILJA ERENBURG De az erkölcsök különfélesége, a külön­böző politikai és társadalmi rendszerek sohasem akadályozták az európai népeket abban, hogy érezzék sorsközösségüket. A régi Görögország hagyományaival, nagy művészetével, a humanizmus alapfogal­maival gazdagította őket. A kereszténység Európa közös lendülete és közös betegsége volt. Az antik világ bámulatos kincseit feltáró renaissance, amely a középkor fa­natizmusával szembeállította az ember értékét, felemelte Olaszországot és Orosz­országot, Franciaországot és Bulgáriát. Aki ismeri Andrej Rubljovnak, a nagy orosz festőnek művészetét, tudja, milyen közel áll Giotto művészetéhez. Persze az európai kultúra történetét nem McCarthy beszé­deiből kell tanulmányozni!... Az olasz építőművészek, a francia en­­ciklopédisták, az orosz zeneszerzők egész Európát gazdagították. Nincs írástudó euró­pai, aki ne ismerné Shakespeare, Cervantes, Moliére, Goethe, Tolsztoj nevét. Európa valamennyi egyetemén — Oxfordban, a Sorbonne-on, Prága ősi Károly-egyetemén és a moszkvai egyetemen — tudják a diá­kok, hogy mit adott a tudománynak Pas­teur, Gurie, Einstein, Pavlov. Elképzelhe­­tő-e modern francia vagy angol író regé­nye, amelyben ne tükröződnének a nagy orosz regényírók felfedezései az emberi lé­­lekről? Elképzelhető-e olyan mai festő bár­mely európai országban, aki ne tanult vol­na sokat Franciaország nagy mestereitől? I. Miklós cár cenzorai nem ültek ölhetett kézzel, Bjelinszkij, Herzen, Szaltikov- Scsedrin mégis olvasták a haladó francia írók műveit. Az utóbbi években a francia cenzorok több ízben megtiltották, hogy szov­jet könyvek és folyóiratok érkezzenek Franciaországba; ez azonban nem akadá­lyozta meg a franciákat abban, hogy mohó érdeklődéssel hallgassák az orosz tudósok és írók hangját. Igen, vannak közös dol­gok Európában. A francia forradalom meg­rázta a spanyol falvakat és a pétervári tereket. A szociális utópiák szerzőinek áb­rándjai felébresztették a lyoni munkásokat és az orosz raznocsinyeceket. Karl Marx munkái új korszak kezdetét jelentették az európaiak százmilliói számára. Az Októberi Forradalom megváltoztatta Európa minden lakójának tudatát, azokét is, akik remé­nyeik megvalósulását látták benne és azo­két is, akik megértették, hogy pusztulásra vannak ítélve. Az európai népek közeledni igyekeztek egymáshoz már a régi időben is, amikor pedig hónapok kellettek ahhoz, hogy egyik európai országból a másikba jusson valaki: képviselőik világjárók, követek és keres­kedők, főkép kereskedők voltak. Euró­pában jóval a nemzetközi kiállítások és nemzetközi kongresszusok előtt voltak már nagy nemzetközi vásárok. A francia köz­­társaságiak szívesen ették a cári Oroszor­szágban vásárolt búzából készült kenyeret és az orosz monarchisták nem vetették meg a francia selymeket. Az egyik ország fát küldött, a másik szenet, a harmadik érceket. A politikai eszmék különfélesége nem tükröződött a kivitelen és behoza­talon. Amikor vihar közeledett, amikor egy kis embercsoport hódító őrülete Európát fenye­gette, különböző országok összefogtak, hogy véget vessenek a rablótámadásoknak. Így történt Napóleon idejében, amikor külön­böző politikai rendszerű európai államok együtt harcoltak a zsarnok ellen: az orosz jobbágy népfelkelők és arisztokrata család­ból származó angol tábornokok, spanyol pa­rasztok és porosz diákok, valamennyi euró­pai ország hazafijai. Így történt nemrégi­ben Hitler napjaiban, amikor a Szovjet Hadsereg szövetségesekre talált Angliá­ban, Görögországban, Lengyelországban, Norvégiában és a francia néptömegekben egyaránt. Az a törekvés, hogy Európa egyik felét a másikkal szembeállítsák, mindig az euró­pai népek nemzeti kultúrájának megcsúfo­lásával, az egész európai kultúra sárbatip­­rásával járt. Napóleon hiába bizonygatta, hogy egységes Európát teremt, miközben fivéreit különböző európai országokba küld­te királynak. Birodalma kártyavárként hul­lott szét. Ez lett a sorsa Hitler «új Euró­pájának» is, amelyet nem mentett meg sem Laval, sem Mussolini, sem Quisling. Nai­vitás annak az «európai védelmi közös­ségnek» sikerére számítani, amelyet egy más földrész emberei most hat európai ország nyakába akarnak varrni: a népek jól emlékeznek a közelmúlt borzalmas ese­ményeire. Igen, a népeknek jó az emlékezetük és felháborodással söprik el egy olyan «Euró­pa» létrehozásának cinikus és őrült tervét, amelyből kizárják azt az európai országot, amely mindegyiknél jobban hozzájárult — áldozatokkal, vérrel és győzelemmel — az európai népeknek a fasizmus gyűlölt igá­ja alól való felszabadításához. Az «európai védelmi közösség» védelme­zői nyilvánvalóan végleg elvesztették hu­morérzéküket. A bonni parlamentnek van «európai biztonsági» bizottsága és ez a bi­zottság jelenleg a Wehrmacht felállításá­val foglalkozik. Párizs, Varsó, Róma, Kiev, Kopenhága és Prága lakóinak fülében még ott hangzanak a katonacsizmák döngő lép­tei és a hóhérok sortüzei, s akkor azok, akik fegyvereket adnak a minapi SS-legé­­nyeknek, a legnagyobb lelki nyugalommal kijelentik, hogy ők az «európai biztonság­ról» gondoskodnak. Nevetni lehetne, ha nem lenne annyi vér és könny emögött. Nem, Európa népei nem a Wehrmacht felállításában, nem új katonai koalíciók szervezésében látják oltalmukat, s abban sem, hogy Európát két részre szakítják. Azt akarják, hogy Európa virágzó kert le­gyen és ne katonai tábor, hogy útjait ne zárják el drótsövények, hogy sorsukat a népek maguk döntsék el, kerekasztalnál és ne az Újvilág titkos kabinetjeiben. Minden európai ember örömmel fogad­ta Nyugat- és Kelet-Európa gazdasági együttműködésének első tüneteit. Az ame­rikai politikusok és üzletemberek nemré­giben még azt hitték, hogy sikerül meg­akadályozniuk ezt az együttműködést. Az ENSZ Európa gazdasági kérdéseivel fog­lalkozó bizottságának munkája megmutat­ta, mennyire alaptalanok voltak ezek a szá­mítások. Számos, már megkötött vagy tervbe vett egyezmény bizonyítja, hogy az egészséges szervezet leküzdi a betegséget. Az európai népek kereskedni akarnak egy­mással, még akkor is, ha ez kellemetlen hatással van egyik vagy másik kongresz­­szusi tag idegrendszerére. A sziléziai kő­szén megvásárlásában nem akadályozza a franciákat az a körülmény, hogy Lengyel­­ország népi demokratikus ország és az an­golokat sem zavarja, hogy a szovjet man­gánércet olyan emberek bányásszák ki, akiket nem lehet semm a konzervatívok, sem őfelsége ellenzéki pártjának hívei közé so­rolni. Az európaiak örülnek annak is, hogy élénkülnek a kulturális kapcsolatok. Jó, hogy a moszkvaiak rövidesen megláthat­ják Moliére színházát és a párizsiak gyö­nyörködhetnek a szovjet balettben, hogy olasz filmeket játszanak Leningrád, Prága és Budapest filmszínházaiban, hogy Nyu­­gat-Németországban a zenekedvelők meg­ismerkedtek egy szovjet virtuóz játékával. Remélnünk kell, hogy ez csak a kezdet, hogy látni fogjuk Moszkvában francia fes­tők kiállításait, Shakespeare színházát és a milánói operát, Svédország és Hollandia építészeti kiállításait. Nyugat-Európa lakói számára érdekes lesz, ha megismerkednek a szovjet orvostudomány sikereivel, a szov­jet gyermekkönyvekkel, az új Varsó építé­sével és a cseh könyvnyomtatás eredmé­nyeivel. Európa sorsa számára azonban leglénye­gesebb a béke fennmaradása, s az euró­paiakat mindennél jobban érdekli országuk biztonságának kérdése. Ezért talált olyan lelkes visszhangra minden európai ország­ban, a legkülönbözőbb politikai nézeteket valló emberek körében az a javaslat, ame­lyet a szovjet küldöttség tett Berlinben Európa kollektív biztonságáról. A közös gond közel hozza az embereket, márpedig Európa rövid idő alatt két ször­nyű háborút élt át. Gondolatait és érzéseit nem érthetik meg olyan emberek, akik a háborút csak mozivásznon látták ... Európa egysége a legvilágosabban abban jut kifeje­zésre, hogy népei igyekeznek megvédeni a békét, minden nagy és kis állam szuvere­nitását, s egyben olyan szervet akarnak létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy el­kerüljünk egy újabb vérontást. A szovjet javaslatról sokat írnak, még többet beszél­nek és gondolkodnak. Ezt a javaslatot nem lehet elásni: az európai kollektív biztonság eszméje mélyen bevésődött minden józanul gondolkodó európai tudatába. Persze, nem könnyű az út az első tervrajztól a kész épületig, de meggyőződésünk, hogy az euró­pai államok végül is összefognak a béke megőrzése, minden állam és minden ott­hon biztonságának megteremtésére. Az európai kollektív biztonság megszer­vezése nem irányul más világrészek ellen. Ellenkezőleg, minden békeszerető ameri­kainak, kínainak, brazíliainak vagy indiai­nak érdeke, hogy Európában biztosítsák a békét: az európai mezőkön kezdődő háború nem egyszer sodorta magával az egész vi­lágot. New York sok lakója talán nem tudja, hogy mi rejlik az «európai kollektív biz­tonság» kifejezés mögött; nem minden lap tartja kötelességének, hogy felvilágo­sítsa olvasóit, sok inkább tudatlanságban szeretné tartani őket, de az igazság előbb vagy utóbb eljut még a messzi nevadai farmokig is, és akkor minden amerikai meglátja, hogy az országai biztonságának megőrzése érdekében összefogó Európa az egész emberiség békéjének biztosítéka. Azok, akiknek előnyösebb más földré­szek jövedelmező elpusztítása, mint a béke, nem tértek észre és nem nyugszanak; el­lenkezőleg, most még makacsabbul beszél­nek háborúról, bombázásról és különféle fegyverekről. Nem akarják megérteni, hogy a múlt évben sok minden megváltozott a világon, hogy baljós varázsigéikkel nem változtathatják meg az események menetét. A barométer mutatója emelkedik és ez sokkal fontosabb, mint a tengerentúlról fel­hangzó színpadi mennydörgés. Az európaiak tízmilliói nemrégiben még azt hitték, hogy a háború végzetszerű és elkerülhetetlen, ma azonban már látják, a tárgyalások elő­nyösek, még akkor is, ha azok nehezek, bonyolultak és hosszadalmasak. Ha csak a diplomáciai értekezletekre vagy jegyzékek­re gondolunk, még nem világos a fordulat, de már határozottan él min­den átlageurópaiban az a tudat, hogy a há­ború kísérlete eltávolodott tőle. Az átlageurópai most komolyan elgondolkozik arról, hogyan lehetne mindörökre megsza­badulni ettől a kísértettől. Európa sorsa valamennyi európai nép józanságától és jószándékától függ. E né­pek mindegyike a maga útján halad, mind­egyiknek megvannak a maga tapasztalatai, hagyományai, szokásai. Nem lehet egy kaptafára húzni 32 európai államot. Egyik vagy másik társadalmi rendszer fölényét nem lehet a bombák pusztító erejével bizo­nyítani— a bombák egyforma könnyedség­gel semmisíthetik meg mind a szocialista, mind a kapitalista gyárakat — hanem alkotó­munkával, a kulturális és anyagi életszín­vonal emelésével, a tudomány és a művé­szet fejlesztésével. A szovjet nép a jövő úttörőjének tartja magát és büszke erre a szerepére. Lelkesíteni akarja a többi né­pet is, de távol áll tőle, sőt egyenesen visz­­szataszító számára az a gondolat, hogy erő­szakkal kényszerítse rá életformáját más népekre. Békét akar Európában, mindenek­előtt azért, mert építő népnek gyűlöletes a háború. Békét akar városai és falvai szá­mára, gyermekei, jövője számára. Békét akar Európában azért is, mert nagyrabecsüli és szereti az európai népek kultúráját. Ideje, hogy a nyugati semmittudók vagy filiszterek felhagyjanak együgyű fecsegé­sükkel arról, hogy a szovjet nép nem érti meg a nyugateurópai országokat. Az oro­szok régóta forrón szeretik a szabadság­­szerető francia népet, Anglia kultúráját és az ihletett Olaszországot. Emlékeztessünk talán Herzen gyönyörű szavaira Európa megszentelt köveiről? Idézzük talán Bje­­linszkijt, Szaltikov-Scsedrin, Gogoly, Tur­­genyev, Csehov, Gorkij, Biok és Maja­kovszkij elismerő szavait? Az ő ajkukkal népünk szólalt meg. Boldogok vagyunk, hogy sokat tanultunk nyugati szomszé­dainktól és boldogok vagyunk, hogy sok mindenre megtanítottuk őket. Erről nem vezetünk kiadás-bevételi könyvet, nem ke­reskedünk eszmékkel, nem alkudozunk és nem ígérünk rá. Megbecsüljük Európa jö­vőjét, mert van Moszkvánk és Leningrá­­dunk, amely éppoly drága minden rendes európainak, mint amilyen drága nekünk Párizs, London vagy Róma. Mi Európa valamennyi országával együtt akarjuk megvédeni Európa nagy emlékműveit és jövőjét. Egy világrészben élünk a franciák­kal, angolokkal, dánokkal, magyarokkal, németekkel és olaszokkal. Egy az ottho­nunk: Európa, és ennek az otthonnak a bé­kéjét védelmezni fogjuk szerető szívünk minden szenvedélyével. (Megjelent a «Pravda» 1954 március 25-i számában.) SZABAD NÉP___________________________________ SZOMBAT, 1954 MÁRCIUS 27 SZIKRA Lapnyomda: Berlin és Genf új kezdetet jelent Külpolitikai vita a lordok házában London, március 26. (TASZSZ) Március 24-én külpolitikai­­vita folyt a lordok házában. Mint az angol lapok közlik, az angol kormány nevében felszólaló lord Salisbury kiemelte,­­mennyire fontos, hogy a küszöbönálló genfi tanácskozást siker koronázza­. A távolkeleti béke megteremtése, vala­mint az ennek eredményeként keletkező bizalom — mondta Salisbury — lényegesen elősegítené a helyzet javulását világszerte. Ez egyszeriben a nemzetközi feszültség enyhüléséhez vezetne, ami minden ország javát szolgálná. Salisbury egyszersmind azt állította, hogy a tanácskozás sikere főként a Szovjetunió és Kína álláspontjától függ. Az ezután felszólaló lord Silkin óva in­tett a Németország újrafelfegyverzésében rejlő «nagy kockázattól». Az emberek többsége fél Nyugat-Né­­metország újrafelfegyverzésétől — hangsúlyozta lord Silkin — mert Nyu­­­gat-Németországban «az elvesztett terü­letek visszaszerzésére irányuló törek­vés tapasztalható». Silkin ezután kijelentette, hogy egyes, nemrégiben történt célzások alapján ítélve Anglia — a Németország újrafelfegyver­­zése miatt jogosan aggódó Franciaország megnyugtatása érdekében — szorosabb kap­csolatokra törekszik az európai védelmi kö­zösséggel, mint kezdetben tervezték. Ilyenformán — mondta — olyan különös helyzet alakul ki, amelyben Anglia az európai védelmi közösségben való részvé­telre vonzza Németországot, de maga Ang­lia abban azért vesz részt, hogy kiegyen­súlyozza a Németország és Franciaország közötti erőviszonyt. Bell chichesteri püspök — aki korábban Németország újrafelfegyverzésének híve volt — helyesléssel fogadta V. M. Molotov­­nak azt a kijelentését, amely szerint az összes vitás problémák megoldása lényegesen könnyebb lenne, ha Ang­lia, Franciaország, az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió megállapodna­­ abban, hogy a német militarizmus új­­játeremtése megengedhetetlen. Mint Bell rámutatott, «tragikus» lenne, ha az ötévi szünet után Berlinben ismét megindult négyhatalmi tárgyalások amiatt fulladnának kudarcba, mert Anglia nem vette figyelembe ezt a rendkívül fontos momentumot. «A Berlinben létrejött megállapodásokból kell kiindulnunk — mondta Bell — és ha­London, március 26. (MTI) Dr. Donald Soper, az angol metodista egyház vezetője csütörtökön felhívást inté­zett a világ minden részében élő kereszté­nyekhez, szólítsák fel kormányukat «az atom- és a hidrogénfegyverek teljes betiltá­sára». Loper nyilatkozatában utalt arra, hogy az atom- és a hidrogénbomba veszélyezteti az emberiség jövőjét, s hogy «felelős ál­lamférfiak kötelessége ezt az új... tényt azonnal a legkomolyabban megfontolni». Peking, március 26. (Új-Kína.) Mint a Csang Kai-sek-klikk hírügynök­ségének jelentéséből kitűnik, azokat a kínai népi önkénteseket, akiket az amerikaiak ja­nuár végén elhurcoltak Koreából és Taj­vanra szállítottak, a Kuomintang titkos ügynökei arra kényszerítették, hogy március 23-án írják alá jelentkezésüket a Csang Kaj-sek banditák hadseregébe. Ez a befe­jező lépése annak az amerikai tervnek, hogy ágyútöltelékké változtassanak 14.000 elrabolt kínai hadifoglyot. A Csang Kai-sek- bandával szoros kapcsolatban álló «PANA» Phenjan, március 26. (Új-Kína) A «Koreai Központi Távirati Iroda» szer­dai kommentárjában megállapítja, hogy a délkoreai csapatok új hadosztályainak fel­szerelésére jogtalanul Koreába szállított amerikai fegyverkészletek célja a h­sziama­­nista hadsereg helyzetének katonai meg­erősítése.­­Az amerikai fél a fegyverszüneti egyez­mény megszegésével, leszerelt - és tartalék­alkatrészek címén állandóan nagy mennyi­Párizs, március 26. (MTI) Az indokínai francia főparancsnokság közli, hogy francia repülőgépek szerdán 50.000 liter gyújtóanyagot tartalmazó na­palmbombákat dobtak le a Dien Bien Phu körzetében lévő falvakra és művelés alatt álló földekre, s ezzel nagy területen kiter­jedt tüzeket idéztek elő. Francia sajtójelen­tések szerint az indokínai légihaderő ezen új taktikája voltaképpen arra irányul, hogy a «felperzselt föld» módszerét alkalmazza, tekintet nélkül pontosabban meghatározott hadműveleti célokra. A lapjelentések hoz­­­záfűzik, hogy az amerikai kormány külön h­­­tározottan ki kell vívnunk a fegyverzet je­lentős csökkentését. Aligha sikerül azon­ban ezt tennünk, ha most Németországnak megengedjük, hogy a két tábor egyikének részvevőjeként újrafelfegyverkezzék. Ha Németország újrafelfegyverzése olyan for­mában kezdődik, hogy úgy látszik, mintha Oroszország ellen irányulna, Németország és Európa békés egyesítése lehetetlenné vá­lik és lehetetlenné válik a német békeszer­ződés megkötése általában. Lehetetlen lesz megkötni az osztrák békeszerződést. A meg­szálló csapatok helyükön maradnak, örök­­kétartóvá válik a hidegháború és felbuk­kan egy még súlyosabb helyzet veszélye. Politikánkat feltétlenül olyan irányba kell vezetnünk, hogy véget vessünk az ilyen hely­zetnek. Berlin és Genf új kezdetet jelent. Ezzel kapcsolatban felszólítom kormányun­kat és a többi nyugati kormányt, hogy be­hatóan tanulmányozzon minden lehetőséget s az adott pillanatban ne tegyen semilyen jóvátehetetlen lépést». Bell kijelentette, hogy a berlini ta­nácskozás idején meglátogatta a ma­gyarországi protestáns egyházakat és általános béketörekvést tapasztalt. A Nyugat — mondta — komoly hibát követne el, ha semmibe venné Kelet-Európa lakosságának béketörekvését. A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy az Egyesült Államok a világ külön­böző részein kétszáz támaszponttal rendel­kezik, amerikai katonák pedig az Egyesült Államok határain kívül negyvenkilenc or­szágban állomásoznak. Mint Bell rámutatott, a «The New York Times» olyan térképet közölt, amely visz­­szatükrözi az Északatlanti Szövetség rész­vevőinek abból a célból tett intézkedéseit, hogy támaszpontokkal vegyék körül a Szov­jetunió határait. «Nem kell csodálkozni — mondta Bell — hogy az orosz vezetők ilyen térképet szemlélve azt a következtetést vonják le, hogy mindez Európa egységének megbontá­sára és agresszív koalíció megteremtésé­re irányul. Az a benyomásom, hogy a tárgyilagos meg­figyelő beismeri: az oroszoknak komoly okuk van így gondolkozni­. Ezután lord Beveridge szólalt fel. Ki­jelentette, hogy véleménye szerint a szov­jet vezetők békés rendezés útján a békére törekszenek. Ezt a következtetést — mint mondotta — a berlini tanácskozás okmá­nyainak tanulmányozása alapján vonta le. «Mindenekelőtt kívánatosnak tartom — hangzik Loper nyilatkozata — hogy a ke­resztény egyház egységesen beszéljen az emberiség történetének e kritikus percé­ben ... Minden felelős tényezőnek azonnal el kellene fogadnia az atom- és a hidrogén­fegyver eltiltását és megsemmisítését célzó javaslatot, jöjjön az bármely oldalról. Fel­hívom a keresztényeket, követeljék min­denütt kormányaiktól, hogy ezeket a fegy­vereket véglegesen tiltsák be­, hírügynökség január 29-én közölte, hogy a hadifoglyokat amerikai támogatással és felszereléssel külön hadosztályba szervezik. A Kuomintang-gengszterek e célból Tajvan északi részén három gyűjtőtáborban helyez­ték el a hadifoglyokat, érintetlenül meg­hagyva azokat a terrorista szervezeteket, amelyeket az amerikai hadifogolytáborok­ban létesítettek a hadifoglyok üldözésére. Ezekben a gyűjtőtáborokban arra kénysze­rítették a hadifoglyokat, hogy «átnevelés­­nek» és katonai kiképzésnek vessék alá ma­gukat légy, erősítésnek minősülő hadianyagot szállított Koreába — teszi hozzá a kom­mentár — és még csak jelentést sem tett erről a katonai fegyverszüneti bizottság­nak és a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottságnak­. Az amerikai fél ezenkívül arra biztatta a h­szinmanista bandát, hogy ismét az «észak­ra menetelésről» és Korea «egyesítéséről» üvöltözzék. Jegesen felszerelt «Dakota»-bombázókat kül­dött e célból Indokínába. Természetesen a napalmbombákat is Amerikából szállítot­ták. Hírügynökségi jelentések szerint a nép­hadsereg egyre szorosabbra vonja az ost­­romgyűrűt Dien Bien Phu körül és teljesen elszigetelte a déli védelmi övezet támasz­pontjait utánpótlásuktól. A franciák már csak légiúton kaphatnak lőszert és élelmi­szert. Minthogy pedig a két repülőtér ál­­­­landó ágyú tűz alatt áll, az utánpótlást ejtő-­­ ernyővel kell ledobni. Tizenkét sportág érdekes eseményei a mai és holnapi sportműsorban A hétvégi sportműsor igen gazdag. Ti­zenkét sportág versenyzői lépnek pályára bajnoki mérkőzéseken vagy fontos verse­nyeken. Ma kezdődik meg a labdarúg­óbajnokság negyedik fordulója: Csepelen délután fél 4 órakor a Csepeli Vasas és a Szombat­­helyi Lokomotív csap össze a bajnoki pon­tokért Ugyancsak ma délután 3 órakor folytatják az országos kosárlabdabajnokság küzdelmeit (Sportcsarnok), a Sportcsarnok melletti szabadtéri pályákon pedig reggel fél 9 órától besötétedésig röplabdacsapatok mérkőznek az országos bajnokságba való jutásért. Vasárnap is elsősorban a labdarúgás felé irányul a figyelem. Két mérkőzés a fő­városban lesz, mégpedig délelőtt a Bp. Vö­rös Lobogó—Salgótarjáni Bányász, dél­után pedig a Bp. Kinizsi—Diósgyőri Vasas találkozó. A futballszurkolók kíváncsian várják, hogyan szerepel majd a bajnokság­ban rosszul rajtolt Bp. Vörös Lobogó, s hogyan végződik az idén előretört Kinizsi és Diósgyőr mérkőzése. Ezenkívül Győ­rött (Győr—Vasas Izzó), Sztálinvárosban (Sztálin Vasmű Építők—Bp. Dózsa), Do­rogon (Dorog—Bp. Vasas) és Szegeden (Sz. Haladás—Bp. Honvéd) lesznek labdarúgó­mérkőzések. Folytatják a kosárlabda és a röplabda bajnoki mérkőzéseket, valamint más sportágak versenyeit. Hosszú és nehéz útvonalon bonyolítják le Budapest motor­­kerékpáros- és autós-túrabajnokságát. A vívók a miskolci Gerevich-emlékversenyen és a Budapesti Honvéd­ párbajtőrversenyén küzdenek. Korcsnoj nyerte a bukaresti nemzetközi sakkversenyt Kluger ötödik Bukarest, március 26. (MTI) A bukaresti TV. nemzetközi sakkverseny utolsó fordulójának függőjátszmáit pénte­ken délelőtt befejezték. Ezzel befejeződtek a küzdelmek. A nemzetközi sakkverseny a fiatal szovjet sakkozók nagy sikerével végző­dött. Az erős mezőnyben igen értékes Kluger helyezése: 1. Korcsnoj (szovjet) 13 pont, 2. Nyezsmet­­nyinov (szovjet) 12.5, 3—4. Holmov (szovjet) és Filip (csehszlovák) 11, 5. Kluger (magyar) 10.5, 6—7. Furman (szovjet) és Pachman (cseh­szlovák) 10, 8 ..Kelly (belga) 9.5, 9. Stahlberg (svéd) 9, 10 Traianescu (román) 8.5, 11. Sándor (magyar) 8, 12—14. Szabó I. (román), Sliwa (lengyel) és Balanel (román) 7.5. 15. Wade (új­­zélandi) 6.5. 16. Ciocaltea (román) 6, 17—18. Paoli (olasz) és Voiculescu (román) 3—3 pont. (MTI) ______________________ A szovjet sakkozók nagy győzelme Argentina csapata ellen Moszkva, március 26. (TASZSZ) A Buenos­ Airesben megrendezett argen­tin—a szovjet nemzetközi sakkverseny utolsó — negyedik — fordulóját március 24-én bonyolították le. A Szovjetunió és Argentína sakkcsa­pata közötti baráti verseny a szovjet sakko­zók 20.5:11.5 arányú győzelmével ért véget. A «L’HUMANITÉ» NEMZETKÖZI MEZEI FUTÓ­VERSENYÉN résztvett magyar szakszervezeti sportküldöttség pénteken reggel visszaérkezett Budapestre. _________________ IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig- felhőátvonulások, több helyen záporeső, zivatar Élénkülő déli, délnyugati, majd nyugati­északnyugati szél. Az éjszakai lehűlés keleten kissé erősödik, a nappali felmelegedés nyugaton gyengül keleten kissé még fokozódik.­­ .. A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhő­­mérséklet ma 4 fok felett lesz. A Duna vízállása pénteken reggel Budapestnél 269 centiméter. Szerdán a hajnali órákban az ország észak­keleti megyéiben fagypont alá süllyedt a talaj­­menti hőmérséklet s a talajtól másfél méter ma­gasságig mínusz 1,mínusz 4 fokot mértek. Bor­­sodnádasdon mínusz 3, Miskolcon mínusz 6 fokra süllyedt a hőmérséklet. Csütörtök haj­nalban azonban már csak a Tiszántúl este­ két helyén volt gyengébb talajmenti fagy. A legkö­zelebbi 24 órában újabb éjszakai fagy nem várható. A vetésekben a szerda hajnali talaj­men­ti fagy nem okozott nagyobb károkat. (MTI) A budapesti színházak mai műsora Operaház: Bálik bán (7). — Az Operaház Erkel Színháza: Denevér (5. bérlet, 6 sz., 7). — Nemzeti Színház: Vihar (Bajza- és Megyeri-bérlet, 7). — Ka­tona József Színház: Volpone (7). — Madách Színház: Egy magyar nyár (V. bérlet, 7). — A Magyar Néphad­sereg Színháza: Szellemesek (7). — Fővárosi Operett­színház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: A kőszívű ember fiai (7).­­— Ifjúsági Színház Kamara­­színháza: Mátyás király Debrecenben (4). — Zeneaka­­­démia: Szvjatoszlav Richter zongoraestje az ifjúság ré­szére (fél 5). A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese énekkarának hangversenye (8). A Népművészeti Inté­zet I. kórushangversenye elhalasztva április 10-re. 7.* Fővárosi Víg Színház: Szombat délután (7). — Fővá­rosi Kis Színpad: Tréfa az egész (7). — Állami Falu­színház (Madách-tér): Ki a hibás? — Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (7). — Déryné Színpad: Nincs elő­­adás. — Állami Bábszínház: A csuka parancsára (5). A három testőr (fél 8) — Kamara Varieté: Öltözik a hivatal (fél 7, fél 9). — Budapest Varieté (VIII., Kál­vária-tér 6.) : Gyüjtsd­ a humort (fél 6, 8). A BUDAPESTI MOZIK VASÁRNAPI MATINÉMŰSORA (D. E. 10 ÓRAKOR): SZABADSÁG (8 órakor): Úri muri. — ZUGLÓI: Fiúk, lányok, kutyák. — FÉNY: Nincs béke az olaj­fák alatt. — SPORT: Teli Vilmos. — UGOCSA: Bajazzók. — ÓBUDA: Gőgös hercegnő — TINÓDI: Makszimka. — RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ: Elefánt és az ugrókötél — HALADÁS: Elefánt és az ugrókötél. — PARTIZÁN: Szép ifjúság. — VASVÁRI: Figaro házassága. — RÁKÓCZI (Csepel): Arany­­almafácska.­­- MIKSZÁTH (Sashalom): A vitorlás titka. — KOSSUTH (P.­erzsébet): Makszimka — ÁRPÁD (Soroksár) : Találkozás az Elbán. — JÓKAI (R.-hegy): Ifjú szívvel — SZIGETHY (Albertfalva): Szeleburdi tapsifüles. — KOSSUTH (Cinkota): Hamupipőke — KELÉN (Kelenvölgy): Csak él­­ek. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL v­asárnap KOSSUTH-RÁDIÓ: 6.00—8.00-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 6.45: A «Szabad Nép» vezércikke — 8.00: Hírek. Lapszemle. — 8.15: Egy falu — egy nóta. — 9.00: Zenés fejtörő. — 10.10: Csilicsala csodái. Hangjáték. — 11.00: Épülő szép hazánk — 12.00: Hírek Lap­szemle. — 13.15: Jó ebédhez szól a nóta. — 12.45: A magyar rádió szimfonikus zenekara játszik — 13.55: Händel: Ária. — 14.15: Az Állami Népi Együt­tes Énekkarának műsora. — 14.43: Mendelssohn- Scherzo. — 14.«: Egy hét a külpolitikában. E1S­— 15 ®*' SzMidi szívnek szívesen — 15.5«: Kilátó. A rádió világirodalmi folyóirata - 16.40: II. fi HdölHelyszíni közvetítés labdarúgómérkőzésekről. ~ Mascagni: «Parasztbecsület» c. «ni' ~ VoY* Kincses Kalendárium -18.40: 1 ÓéSí- Hirik­, ?port ~ 19­,5: Tánczene - Irodalmi­ műsor. - Toscanán Arcképcsarnok­­művésze Előadás - «M® 2 1 1 Zenekar Totohirek - 33.00- Hirek K,Ufaim , P SP°rtJa' 32 1»- u- Hirek Külföldi lapszemle — Tánczene - ^.Off: HireV"Senyterme‘b 81- “­S 3-M! PETŐFI-RÁDIÓ: 8-00: Vidám­ harmonikaszólók — 9.00: Falurádió. 9-30: Miska bácsi lemezesládája. — 10.10: Szóra­koztató zene. —­ 11.00: Keleti muzsika. — 11.30: Népdalok és táncok. — 12.30: Az elbeszélés meste­rei Móra Ferenc műveiből. — 13.00: Részletek Ka­­csóh Pongrácz műveiből. — 14.00: Művészlemezek. — 15.00: Tudományos fejtörő. — 15.20: Népdalok és táncok — 16.00: Operarészletek — 16.40: Tündér Ilona: Mesejáték. — 17.20: így látta­k Caragiale szatírái. — 17.40: Zenekari hangverseny. — 18.35: Backhaus zongorázik. — 18.55: Beethoven: A távoli kedveshez — dalciklus — 19.10: Az épülő kommuniz­mus nagy országában — 19.40: A «Tartós békéért, népi demokráciáért!» c. lap ismertetése — 19.55: Tánczene. — 20.40: Magyar művészek Muszorgszkij műveiből adnak elő. — 21.30: Szórakoztató zene. — 22.15: A Fővárosi Népi Zenekar játszik. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100. *143—220. Az angol metodista egyház vezetőjének felhívása az atom- és a hidrogénfegyver betiltására A Kuomintang hadseregbe kényszerítik a volt kínai hadifoglyokat Amerikai fegyverszállítmányok Dél-Koreának Amerikai napalmbombák az indokínai harcokban VIETNAMBAN Az amerikai repülőgépekkel együtt már amerikai pilóták is részt vesznek az indokínai népek ellen folyó gyarmati háborúban, a fran­cia intervenciós hadsereg oldalán . Uraim, itt súlyos félreértés van! Én nem francia pilóta vagyok, hanem békés amerikai turista! (L. Brodata karikatúrája a­­Krokogy III.ban)

Next