Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-28 / 87. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 MÁRCIUS 28 Egységes és szuverén Németország felé Németországban és mindenütt, ahol ér­deklődéssel kísérik Európa e nagy nemze­tének sorsát, rendkívüli hatást keltett a szovjet kormány március 26-i nyilatkozata a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közti viszonyról. Ez a nyilat­kozat — amelyet a «Szabad Nép» tegnapi száma közölt — megállapítja, hogy «a Szov­jetunió ugyanolyan kapcsolatokat létesít a Német Demokratikus Köztársasággal, mint más szuverén államokkal», s hogy «a Né­met Demokratikus Köztársaság szabadon, saját belátása szerint dönt bel- és kül­­ügyeiben, beleértve a Nyugat-Németország­­gal való viszony kérdéseit­. Ez azt jelenti, hogy­ megszűnik a Német Demokratikus Köztársaság állami szerveinek az az ellen­őrzése, amelyet eddig a Szovjetunió né­metországi főbiztosa gyakorolt. A főbiztos hatásköre a jövőben nagyrészt arra korlá­tozódik, hogy megfelelő kapcsolatokat tart­son fenn a három nyugati megszálló ha­tóság képviselőivel az össznémet jellegű kérdésekben. A Szovjetunió emellett ter­mészetesen tovább gyakorolja a Német De­mokratikus Köztársaságban azokat a funk­ciókat, amelyek a biztonság szavatolásával kapcsolatban és a négy hatalom egyezmé­nyei alapján a Szovjetunióra hárulnak. Ez a nyilatkozat, mint látható, új kap­csolatokat teremt a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság között, olyan kapcsolatokat, amelyek már erősen különböznek a megszálló és a megszállt ország viszonyától, s amelyekre az jellem­ző, hogy a Szovjetunió szuverén államnak tekinti a Német Demokratikus Köztársa­ságot. Ez kétségkívül új fejezetet nyit a Német Demokratikus Köztársaság törté­netében. De kétségtelen az is, hogy az NDK helyzetének ez a megváltozása új helyzetet teremt egész Németország szá­mára is. Németország kilenc éve megszállt or­szág. Ez azt jelenti, hogy a német nép ki­lenc éve meg van fosztva a nemzeti jogok szuverén gyakorlásától. Németország füg­gő helyzetének ez az egészségtelen elhúzó­dása, amelyet csak súlyosbít Németország­nak immár több mint hat év óta tartó mesterséges kettészakítása, azzal függ ösz­­sze, hogy a nyugati imperialista tervekbe — úgy látszik — nem illik bele egy egy­séges, szuverén és a német nemzet igazi érdekeit képviselő német állam létrejötte. A nyugati hatalmak egész stratégiája arra épül, hogy Németország függő helyzetben heverjen lábaik előtt, s ők úgy rendel­kezhessenek vele, úgy tiporhassanak rajta, mint ezt gyarmataikkal teszik. Ezzel ma­gyarázható, hogy nyugati részről immár hosszú évek óta halogatják a Németor­szággal való békekötést. S nem elég, hogy halogatják — még olyan nyílt akadályo­kat is emelnek eléje, mint a nyugatnémet szakadár állammal nyélbeütött különszer­ződés, a bonni és párizsi háborús egyezmé­nyek körmönfont rendszere, amely egyidő­sen teszi a nyugati németségeit szolgává és a tervbe vett új európai kalandok fő zsoldosává. Németországot véglegesen csak egy békeszerződés szabadíthatja meg ebből az alárendelt és egész Európa számára ve­szedelmes helyzetből. De mint az elmúlt években már nem egyszer, s legutóbb a berlini konferencián is kitűnt, a nyugati ha­talmak nem akarnak békeszerződést kötni Németországgal. Ennek következménye, hogy ez a nagy ország még ma is — kilenc évvel a háború befejezése után — alárendelt és lényegében háborús átme­neti állapotban van. A Szovjetunió abból indul ki, hogy nem lehet a végtelenségig meghosszabbítani Né­metország függő helyzetét. Kellemetlen és sajnálatos körülmény, hogy a berlini kon­ferencián a Szovjetunió minden erőfeszí­tése ellenére sem történt semilyen lépés Németország nemzeti egységének helyre­­állítására és a békeszerződés megkötésére. Ez a kellemetlen körülmény azonban nem akadályozhatja meg Németország nemzeti jogainak figyelembevételét. Az a tény, hogy a Szovjetunió most szuverén állam­nak ismeri el a Német Demokratikus­ Köz­társaságot, hatalmas ugrással viszi köze­lebb a német népet nemzeti jogainak érvé­nyesítése felé — ugyanakkor új erőt ad a német egységért és békeszerződésért folyó küzdelemnek is. Bizonyos nyugati körökben, ahol nyilván aggodalmat keltett a szovjet kormány elha­tározása, kétségbeesetten bizonygatják, hogy a szovjet kormány nyilatkozata: «propa­ganda». Meg kell mondani, hogy ez még rágalomnak is igen gyenge. Elvégre mi mást bizonyít a szovjet kormánynak ez az intéz­kedése — még mint «propaganda» is — ha nem azt, hogy a Szovjetunió elégedet­len Németország mai függő helyzetével, hogy nem nyugszik bele Németország ket­­tészakításába, s hogy a német nép kezébe akarja letenni a német nép sorsát. De kérdjük: hogy lehet «propagandáról» be­szélni ott, ahol egy megszálló hatalom nyíl­tan lemond a megszállt ország állami szer­veinek ellenőrzéséről? Hogy lehet «propa­gandáról* beszélni ott, ahol a Német De­mokratikus Köztársaság kormányára min­den fenntartás nélkül rábízzák Nyugat- Németországgal való kapcsolatainak további rendezését? Ez a «propaganda* — bizalom a német nép demokratikus erői iránt. Ugyanakkor a nyugati rágalmazók semmi­féle hazugságpropagandája sem homályosít­­hatja el, milyen élesen különbözik egymás­tól az a bánásmód, amelyben Németország a Szovjetunió­­ és a nyugati hatalmak ol­daláról részesül. Semmiféle propaganda sem­ homályosíthatja el, hogy a Szovjetunió le­mond az NDK állami szervei feletti felügye­letről — míg a bonni hatóságoknak még ma is minden lépésükhöz a nyugati főbiztosok engedélyét kell kérniök, hogy a Szovjet­unió a német szuverenitás teljes helyreál­lításán dolgozik — míg a nyugati külön­szerződések ötven évre hosszabbítják meg Nyugat-Németország megszállását. A nyu­gati rágalmazók ijedelme érthető: attól tar­tanak, hogy az NDK irányában tett nagy­lelkű lépések a nyugatnémet lakosság nem­zeti önérzetét is megerősítik; attól tartanak, hogy az NDK új állami helyzete jogos kö­veteléseket ébreszt Nyugat-Németország népében is, s ez megnehezíti a jövőben a német egység és békekötés nyomós érveinek elutasítását. Az új szovjet lépés messzemenően össze­függ a német egység helyreállításának idő­szerű követelményeivel. Kétségtelen, hogy Németország egyesítésében ma is nagy sze­repet kellene játszaniok a megszálló hatal­maknak, de nem kevésb­é bizonyos, hogy ma már a német probléma megoldásának fő feltétele a németek egymás közti meg­egyezése. Éppen ennek útját egyengeti a szovjet lépés, amely a Német Demokra­tikus Köztársaság állami szuverenitásának helyreállításával a két Németország egy­más közti tárgyalásaira teremt előnyösebb lehetőségeket. Ez az intézkedés szervesen beleilleszkedik a Szovjetuniónak abba az elvi álláspontjába, hogy a német belső pro­blémák megoldását magukra a németekre kell rábízni. Milyen élesen különbözik a szovjet magatartásnak csupán ettől az egy megnyilvánulásától is a nyugati álláspont, amely mindent felülről akar rákényszerí­­teni Németországra, s elsősorban­ felülről akarja beerőszakolni a tragédiáját jelentő «európai védelmi közösségbe». Minket a szovjet kormány nyilatkozata annál is nagyobb örömmel tölt el, mert a Német Demokratikus Köztársaság, bará­tunk. Tudjuk, hogy az NDK erős és meg­bízható szövetséges abban a harcban, ame­lyet hazánk népe — Európa többi népé­vel együtt — a német militarizmus újra­éledése, a német agresszió veszedelmének megismétlődése ellen vív. Az NDK a béke és a demokrácia olyan támaszpontját je­lenti Németországban, amellyel a német nép még soha történelme folyamán nem rendelkezett, s amely önmagában véve is hatalmas gátat temel az imperialisták há­borús terveinek útjába. Nekünk érdekünk a Német Demokratikus Köztársaság szuve­renitásának megerősítése, mert tudjuk, hogy ez a német egység útját egyengeti, s mert azt is tudjuk, hogy csakis egy demo­kratikus alapokon helyreállított egységes német állam létrejötte akadályozhatja meg tartósan és véglegesen a m­ilitarista-fasisz­­ta erők nyugatnémetországi újraéledését. Népköztársaságunk kormánya nemrégi­ben állást foglalt az európai kollektív biz­tonság elgondolása mellett. Határozott vé­leményünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának meg­erősítése kiegészíti e kollektív biztonság tervét, mert megkönnyíti, hogy Németor­szágot mint önálló tényezőt felvegyék az európai kollektív biztonság szervezeteibe, bekapcsolják az európai népek családjába. — TI—ni A­ Magyar Dolgosók Pártja Központi­­esetőségének köziratán­ak A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a párt III. kongresz­­szusát 1954 április 18 helyett 1954 május 24-re hívja össze. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE ★ AZ 195 4. EVI KOSSUTH-DIJASOK KOVÁCSHÁZI ERNŐ » Járműfejlesztési Intézet főosz­tályvezetője a 300-as típusú tehergépkocsi tervezésében és sorozatgyár­tásra alkalmas prototípus elő­állításában végzett kiemelkedő munkájáért, a Kőbányai Gyógyszerárugyár főmérnöke a vállalat műszaki vezetésében elért kiemelkedő érdemeiért, a Kőbányai Gyógyszerárugyár mérnöke a vitamingyártás terén elért nagyjelentőségű eredményeiért, DR. MILLNER TIVADAR a műszaki tudományok doktora, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet tudományos osztályveze­tője a wolfram metallográfiájának területén végzett nagyjelentő­ségű kutatásaiért, gyártmányszerkesztője a földszállító dumperek meg­konstruálásáért, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa az anyarozs mesterséges ter­mesztésének megoldásáért ka­pott Kossuth-díjat. KOVÁCS LÁSZLÓ népművelési ügyvezető, kultúr­­otthonigazgató (Túra) a falusi népművelési munka te­rén elért kiváló eredményeiért, PILLICH LAJOS molnár béla LISZONY BÉLA a Vörös Csillag Traktorgyár BÉKÉSI MIKLÓS --------------­ Hogyan lehetne gyorsan növelni a kór­házi ágyak számát? (2. oldal) A «főnök» és fiai — Jegyzetek egy Kos­­suth-díjasról (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A cannes-i filmfesztivál első napjairól (3. oldal) A félelem és a háborús hisztéria szítói (3. oldal) Rövid az emlékezete. Irta: Sólyom László (3. oldal) Gyorslista az ötéves Tervkölcsön nyol­cadik sorsolásának első napjáról (4. oldal) ________________ Jó és gyors tavaszi munkával erősítsük termelőszövetkezeteinket A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombatra összehívta a termelő­szövetkezeti dolgozók országos tanácskozását. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesei, Farkas Mihály és Ács La­jos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkárai, Hidas István, Zsofinyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István hon­védelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Olt Károly pénzügyminiszter, Tisza József begyűjtési miniszter, Nagy Dániel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Dögei Imre, a SZÖVOSZ elnöke. A tanácskozáson a termelőszövetkezeti dolgozók legjobbjai vettek részt. A szocialista munka hősein, Kossuth-díjasokon és a legutóbb kitüntetett termelőszövetkezeti dolgozókon kívül ott voltak a mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői is. Ács Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott be­szédet. Dobi István elvtárs beszéde A termelőszövetkezetek és gépállomások kiváló dolgozóinak fél évvel ezelőtt lezaj­lott harmadik országos tanácskozása köz­ponti feladatul tűzte ki termelőszövetkeze­teink elé — mondotta Dobi István — hogy tagjaiknak az egyénileg dolgozó parasztokét túlszárnyaló magas jövedelmet biztosítsa­nak. E cél elérése végett, termelőszövetke­zeti mozgalmunk jelenlegi helyzetéből ki­indulva, elsősorban négy időszerű feladatra kell felhívnunk a figyelmet. Először: a gyors, gondos tavaszi szántás­ vetésre. Má­sodszor arra, hogy a növényápolásra min­denütt jól készüljenek fel. Harmadszor: az állattenyésztés fejlesztésére, elsősorban a takarmányozás megjavítása és a zöldtakar­mányok fokozott felhasználása útján. Ne­gyedszer: a termelőszövetkezeti gazdaságok sokoldalú fejlesztésére. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a legutóbbi fél esztendő nagy erőpróba volt az egész szövetkezeti mozgalom számára, s egyben az ellenség minden támadásával szemben igazolta, mennyire életrevaló ha­zánkban a szövetkezeti mozgalom. A kilépések következtében ugyan a termelőszövetkezeti tagok száma csök­kent, de a szövetkezeti mozgalom le­győzhetetlen erejét mutatja, hogy a ki­lépettek közül mintegy 20.000-en már visszatértek a tsz-ekbe. A tagok száma azzal is gyarapodott, hogy a múlt félévben új termelőszövetkezetek is alakultak; a régi szövetkezetekbe új tagok léptek be, ezenkívül az iparból vagy más munkaterületről is sokan visszatértek. Termelőszövetkezeteink zöme tehát a múlt félévben nagy lépéssel haladt előre, gyarapodott, erősödött. Megnőtt a tagok önbizalma, munkakedve. Nagy hiba azon­ban, hogy a tagok és a vezetők igen sok helyen esküdt ellenségüknek tekintik a ki­lépetteket, nem ápolják velük a kapcsola­tot, sőt ha azok kijelentik, hogy újra be akarnak lépni a szövetkezetbe, nem ve­szik őket vissza. Úgy tekintik őket, mint akik előtt végérvényesen bezárult a vissza­térés útja. A tagok és a kilépettek közti viszonyt többhelyütt az mérgezte meg, hogy egyes szövetkezeti vezetők nem elé­gítették ki a kilépettek jogos, törvényes igényeit, hanem a személyi bosszú fűtöt­te őket a kilépettekkel való elszámolás­kor. Természetesen e kedvezőtlen viszony­hoz nagyban hozzájárul az is, hogy egyes kilépettek jogtalan és szinte mértéktelen követeléssel léptek fel a szövetkezettel szemben; egyes spekuláns elemek úgy szá­mítottak, hogy a közös vagyont csokiszal­­mája módjára elprédálják, s bevitt rossz lovuk, tehenük, felszerelésük helyett töb­bet és jobbat szereznek, az adósságot meg majd fizesse ki a megmaradt tagság. Ez volt az ellenség szándéka is, amikor a ki­lépetteket túlzott követelésre serkentette. Termelőszövetkezeteink megszilárdítá­sa és további fejlődése megköveteli, hogy megjavítsuk a viszonyt a termelő­szövetkezeti tagok és a kilépettek kö­zött, mivel e viszony rendezetlen volta zavarja a tagság munkáját, gyakran megnehezíti, hogy a tagság belső egysége elmélyüljön. Komoly hiba az is, hogy egyes terme­lőszövetkezeti vezetők és tagok bizalmat­lanul tekintenek az egyénileg dolgozó pa­rasztokra, nem fejlesztik velük termelési, kulturális, politikai kapcsolataikat. Ez jó­részt abból ered, hogy egyesek nem látják világosan, népi demokratikus államunk jelentékenyen támogatja az egyénileg dol­gozó parasztokat, de még ennél is jobban, nagyobb mértékben segíti a szövetkezete­ket. A párt és a kormány nagyarányú se­gítsége és anyagi támogatása a termelő­­szövetkezetek részére mindenki előtt nyil­vánvalóvá teszi, hogy a párt és a kormány továbbra is változatlanul a termelőszövet­kezeti utat, a társas gazdálkodást tekinti a dolgozó parasztság hathatós felemelke­dése egyetlen helyes és járható útjának. Az a helyes tehát, ha a szövetkezeti tagok nem féltékenyek az egyénileg dolgozó pa­rasztokra, hanem felelősséget éreznek az egész környék mezőgazdasági termeléséért, segítik az egyénileg dolgozó parasztok gaz­dálkodását is. Különösen nagy lehetőséget adnak az együttműködésre a nemrég megalakult termelési bizottságok. Ezekben termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok kicserélhetik tapasztalataikat, sőt összefoghatnak fel­adatok közös megoldására is. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat felbecsülhetet­len segítséget jelent termelőszövetkezete­inknek is. Termelőszövetkezeti tagsá­gunknak a dolgozó parasztság hű szö­vetségese és kipróbált vezetője, munkás­­osztályunk napról napra nagy segítséget ad. Nagy és közvetlen segítség termelőszövet­kezeteinknek a többi között az, hogy ipari munkásaink védnökséget vállaltak egy-egy gépállomás felett, közvetlenül részt vettek a téli gépjavításban. Most pedig egyre több ipari üzem vál­lal védnökséget termelőszövetkezetek felett is. A termelőszövetkezetek öntudatos dolgo­zói az eddiginél gondosabb és lelkiismerete­sebb munkával válaszoltak mindarra a tá­mogatásra, amelyet a múlt félévben kap­tak. A jobb munkának megvolt az ered­ménye; az­ 1953. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy jelentősen megnőtt a közös vagyon, s termelőszövetkezeteink kétszer­annyi terményt és készpénzt tudtak kiosz­tani a tagok között, mint egy évvel ezelőtti Ebben a jobb termésen kívül szerepe van annak is, hogy szilárdult a munkafegyelem. Dobi elvtárs ezután rátért termelőszövet­kezeteink soron lévő feladatainak ismerteté­sére. Megállapította, hogy e feladatok meg­oldásához az idei termelési terv mutat utat. Az­ idei tervkészítés minden tekintet­ben fejlődést mutatott. De a tervkészítés egyik figyelemreméltó tanulsága, hogy még sok termelőszövetkezet nem használja ki összes adottságait tagjai jólétének emelésé­re. Sokhelyütt például alacsonyan szabták meg a termésátlagot, a gazdaságot a külter­­jesség irányában próbálják fejleszteni. A tervkészítés feltárta azt a veszélyt is, hogy sok termelőszövetkezetben a tervezett ta­karmánytermés nem fedezi a szükségletet,­­ elsősorban azért, mert a legtöbb termelő­­szövetkezet elhanyagolja a legfontosabb abraktakarmány, a kukorica termelé­sét. A tervkészítés hibáit ki kell küszö­bölnünk, mégpedig sürgősen, hogy ez ne gátolja, sőt segítse a tavaszi munkát. A tavaszi munka, a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozat megvalósításá­nak első nagy állomása. Az idén a gyorsa­ságnak különösen nagy szerepe van, mert a tavasz későn kezdődött , viszont ha a szántás-vetésre elmulasztjuk a legjobb idő­pontot, ezzel helyrehozhatatlan kárt oko­zunk. Érthetetlen azonban, hogy egyes ter­melőszövetkezetek nem igyekeznek igénybe venni a gépeket. Pedig enélkül nem képesek megbirkózni a tavaszi munkával, elsősorban a kapálással. A gépállomások új, egyszerű díjazási rend­szere lehetővé teszi, hogy minden termelő­­szövetkezet pontosan számontarthassa, mi­lyen adósság terheli. Fel kell hívnunk a ter­melőszövetkezeti vezetőket arra is, hogy ne vegyenek át a gépállomásoktól olyan mun­kát, amely nem felel meg a követelmények­nek. A tavaszi munka sikere azt is meg­követeli, hogy a termelőszövetkezeti ve­zetők most, néhány nap alatt vizsgálják meg, vájjon van-e elegendő munkaerő a szövetkezetben. Vonják be a családtagokat a közös munkába, véglegesítsék a brigá­dok összetételét, osszák el helyesen a ta­gokat a különböző termelési ágak között. Rendkívül fontos, hogy mindenütt betart­sák az agrotechnikai követelményeket. Ezt eddig sokhelyütt elmulasztották. Most a vezetők és a tagok kövessenek el mindent, hogy a gyengén telelt őszi vetéseket — el­sősorban az őszibúzát és a rozsot — gyor­san fejtrágyázzák, s ehhez haladéktalanul szerezzék meg a műtrágyát. A kapáláshoz a gépek segítségén kívül — ahol erre szükség van — termelőszövetke­zeteink használják fel az egyszerűbb, foga­­tos eszközöket is. Azokat a növényeket, amelyeket lehet, vessük négyzetesen. Ne legyen az idén egyetlen termelőszö­vetkezet sem, ahol legalább három­­szor-négyszer meg ne kapálnák a ku­koricát! A jó növényápolás azt is megköveteli, hogy mindenütt teremtsünk rendet a fogatosok munkája körül. Sok szövetkezetben a foga­tosok valóságos kiváltságos helyzetben van­nak, munkájukat nem rendelik alá a növénytermelés legfontosabb feladatai­nak. Ezt a tarthatatlan helyzetet meg kell szüntetnünk és a fogatosokat a nö­­vénytermelő brigádokba kell besorolnunk. Termelőszövetkezeteinknek nagy gondot kell fordítaniuk a széna betakarítására. Ta­valy sok takarmány kaszálatlanul, vagy rendben vagy boglyában ment tönkre. Nagy figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a jó munkához szükséges nagyüzemi szervezettséget mindenütt megvalósítsák* Fontos, hogy a kapásnövények területét meg­osszák a munkacsapatok és a munkacsapa­tokon belül a tagok között, mert ez növeli a tagok felelősségérzetét. A termelőszövet­kezetek lelkiismeretes tagjai ne tűrjék, hogy a hanyagok megkárosítsák szövetke­zetüket. Éppen ezért ne írjanak jóvá munkaegységet azoknak a szövetkezeti ta­goknak és traktorosoknak, akik nem végez­nek megfelelő minőségű munkát. Követel­jék meg, hogy a traktorosok és a szövet­kezeti tagok egyaránt kifogástalanul dol­gozzanak, s azt a területet, ahol hibát kö­vettek el, újból megmunkálják. Bár a tavaszi munka elsősorban a nö­vénytermelés felé irányítja termelőszövet­kezeteink figyelmét, nem volna helyes, ha hátat fordítanánk a termelőszövetkezeti gazdálkodás másik alapvető ágának, az állattenyésztésnek. (Folytatás a 2. oldalon) A tanácskozás részvevői Dobi István elvtárs beszédét hallgatják. (Rév Miklós felvétele)

Next