Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1954-03-28 / 87. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 MÁRCIUS 28 Egységes és szuverén Németország felé Németországban és mindenütt, ahol érdeklődéssel kísérik Európa e nagy nemzetének sorsát, rendkívüli hatást keltett a szovjet kormány március 26-i nyilatkozata a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közti viszonyról. Ez a nyilatkozat — amelyet a «Szabad Nép» tegnapi száma közölt — megállapítja, hogy «a Szovjetunió ugyanolyan kapcsolatokat létesít a Német Demokratikus Köztársasággal, mint más szuverén államokkal», s hogy «a Német Demokratikus Köztársaság szabadon, saját belátása szerint dönt bel- és külügyeiben, beleértve a Nyugat-Németországgal való viszony kérdéseit. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a Német Demokratikus Köztársaság állami szerveinek az az ellenőrzése, amelyet eddig a Szovjetunió németországi főbiztosa gyakorolt. A főbiztos hatásköre a jövőben nagyrészt arra korlátozódik, hogy megfelelő kapcsolatokat tartson fenn a három nyugati megszálló hatóság képviselőivel az össznémet jellegű kérdésekben. A Szovjetunió emellett természetesen tovább gyakorolja a Német Demokratikus Köztársaságban azokat a funkciókat, amelyek a biztonság szavatolásával kapcsolatban és a négy hatalom egyezményei alapján a Szovjetunióra hárulnak. Ez a nyilatkozat, mint látható, új kapcsolatokat teremt a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, olyan kapcsolatokat, amelyek már erősen különböznek a megszálló és a megszállt ország viszonyától, s amelyekre az jellemző, hogy a Szovjetunió szuverén államnak tekinti a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez kétségkívül új fejezetet nyit a Német Demokratikus Köztársaság történetében. De kétségtelen az is, hogy az NDK helyzetének ez a megváltozása új helyzetet teremt egész Németország számára is. Németország kilenc éve megszállt ország. Ez azt jelenti, hogy a német nép kilenc éve meg van fosztva a nemzeti jogok szuverén gyakorlásától. Németország függő helyzetének ez az egészségtelen elhúzódása, amelyet csak súlyosbít Németországnak immár több mint hat év óta tartó mesterséges kettészakítása, azzal függ öszsze, hogy a nyugati imperialista tervekbe — úgy látszik — nem illik bele egy egységes, szuverén és a német nemzet igazi érdekeit képviselő német állam létrejötte. A nyugati hatalmak egész stratégiája arra épül, hogy Németország függő helyzetben heverjen lábaik előtt, s ők úgy rendelkezhessenek vele, úgy tiporhassanak rajta, mint ezt gyarmataikkal teszik. Ezzel magyarázható, hogy nyugati részről immár hosszú évek óta halogatják a Németországgal való békekötést. S nem elég, hogy halogatják — még olyan nyílt akadályokat is emelnek eléje, mint a nyugatnémet szakadár állammal nyélbeütött különszerződés, a bonni és párizsi háborús egyezmények körmönfont rendszere, amely egyidősen teszi a nyugati németségeit szolgává és a tervbe vett új európai kalandok fő zsoldosává. Németországot véglegesen csak egy békeszerződés szabadíthatja meg ebből az alárendelt és egész Európa számára veszedelmes helyzetből. De mint az elmúlt években már nem egyszer, s legutóbb a berlini konferencián is kitűnt, a nyugati hatalmak nem akarnak békeszerződést kötni Németországgal. Ennek következménye, hogy ez a nagy ország még ma is — kilenc évvel a háború befejezése után — alárendelt és lényegében háborús átmeneti állapotban van. A Szovjetunió abból indul ki, hogy nem lehet a végtelenségig meghosszabbítani Németország függő helyzetét. Kellemetlen és sajnálatos körülmény, hogy a berlini konferencián a Szovjetunió minden erőfeszítése ellenére sem történt semilyen lépés Németország nemzeti egységének helyreállítására és a békeszerződés megkötésére. Ez a kellemetlen körülmény azonban nem akadályozhatja meg Németország nemzeti jogainak figyelembevételét. Az a tény, hogy a Szovjetunió most szuverén államnak ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot, hatalmas ugrással viszi közelebb a német népet nemzeti jogainak érvényesítése felé — ugyanakkor új erőt ad a német egységért és békeszerződésért folyó küzdelemnek is. Bizonyos nyugati körökben, ahol nyilván aggodalmat keltett a szovjet kormány elhatározása, kétségbeesetten bizonygatják, hogy a szovjet kormány nyilatkozata: «propaganda». Meg kell mondani, hogy ez még rágalomnak is igen gyenge. Elvégre mi mást bizonyít a szovjet kormánynak ez az intézkedése — még mint «propaganda» is — ha nem azt, hogy a Szovjetunió elégedetlen Németország mai függő helyzetével, hogy nem nyugszik bele Németország kettészakításába, s hogy a német nép kezébe akarja letenni a német nép sorsát. De kérdjük: hogy lehet «propagandáról» beszélni ott, ahol egy megszálló hatalom nyíltan lemond a megszállt ország állami szerveinek ellenőrzéséről? Hogy lehet «propagandáról* beszélni ott, ahol a Német Demokratikus Köztársaság kormányára minden fenntartás nélkül rábízzák Nyugat- Németországgal való kapcsolatainak további rendezését? Ez a «propaganda* — bizalom a német nép demokratikus erői iránt. Ugyanakkor a nyugati rágalmazók semmiféle hazugságpropagandája sem homályosíthatja el, milyen élesen különbözik egymástól az a bánásmód, amelyben Németország a Szovjetunió és a nyugati hatalmak oldaláról részesül. Semmiféle propaganda sem homályosíthatja el, hogy a Szovjetunió lemond az NDK állami szervei feletti felügyeletről — míg a bonni hatóságoknak még ma is minden lépésükhöz a nyugati főbiztosok engedélyét kell kérniök, hogy a Szovjetunió a német szuverenitás teljes helyreállításán dolgozik — míg a nyugati különszerződések ötven évre hosszabbítják meg Nyugat-Németország megszállását. A nyugati rágalmazók ijedelme érthető: attól tartanak, hogy az NDK irányában tett nagylelkű lépések a nyugatnémet lakosság nemzeti önérzetét is megerősítik; attól tartanak, hogy az NDK új állami helyzete jogos követeléseket ébreszt Nyugat-Németország népében is, s ez megnehezíti a jövőben a német egység és békekötés nyomós érveinek elutasítását. Az új szovjet lépés messzemenően összefügg a német egység helyreállításának időszerű követelményeivel. Kétségtelen, hogy Németország egyesítésében ma is nagy szerepet kellene játszaniok a megszálló hatalmaknak, de nem kevésbé bizonyos, hogy ma már a német probléma megoldásának fő feltétele a németek egymás közti megegyezése. Éppen ennek útját egyengeti a szovjet lépés, amely a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának helyreállításával a két Németország egymás közti tárgyalásaira teremt előnyösebb lehetőségeket. Ez az intézkedés szervesen beleilleszkedik a Szovjetuniónak abba az elvi álláspontjába, hogy a német belső problémák megoldását magukra a németekre kell rábízni. Milyen élesen különbözik a szovjet magatartásnak csupán ettől az egy megnyilvánulásától is a nyugati álláspont, amely mindent felülről akar rákényszeríteni Németországra, s elsősorban felülről akarja beerőszakolni a tragédiáját jelentő «európai védelmi közösségbe». Minket a szovjet kormány nyilatkozata annál is nagyobb örömmel tölt el, mert a Német Demokratikus Köztársaság, barátunk. Tudjuk, hogy az NDK erős és megbízható szövetséges abban a harcban, amelyet hazánk népe — Európa többi népével együtt — a német militarizmus újraéledése, a német agresszió veszedelmének megismétlődése ellen vív. Az NDK a béke és a demokrácia olyan támaszpontját jelenti Németországban, amellyel a német nép még soha történelme folyamán nem rendelkezett, s amely önmagában véve is hatalmas gátat temel az imperialisták háborús terveinek útjába. Nekünk érdekünk a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának megerősítése, mert tudjuk, hogy ez a német egység útját egyengeti, s mert azt is tudjuk, hogy csakis egy demokratikus alapokon helyreállított egységes német állam létrejötte akadályozhatja meg tartósan és véglegesen a militarista-fasiszta erők nyugatnémetországi újraéledését. Népköztársaságunk kormánya nemrégiben állást foglalt az európai kollektív biztonság elgondolása mellett. Határozott véleményünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának megerősítése kiegészíti e kollektív biztonság tervét, mert megkönnyíti, hogy Németországot mint önálló tényezőt felvegyék az európai kollektív biztonság szervezeteibe, bekapcsolják az európai népek családjába. — TI—ni A Magyar Dolgosók Pártja Központiesetőségének köziratának A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a párt III. kongreszszusát 1954 április 18 helyett 1954 május 24-re hívja össze. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE ★ AZ 195 4. EVI KOSSUTH-DIJASOK KOVÁCSHÁZI ERNŐ » Járműfejlesztési Intézet főosztályvezetője a 300-as típusú tehergépkocsi tervezésében és sorozatgyártásra alkalmas prototípus előállításában végzett kiemelkedő munkájáért, a Kőbányai Gyógyszerárugyár főmérnöke a vállalat műszaki vezetésében elért kiemelkedő érdemeiért, a Kőbányai Gyógyszerárugyár mérnöke a vitamingyártás terén elért nagyjelentőségű eredményeiért, DR. MILLNER TIVADAR a műszaki tudományok doktora, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet tudományos osztályvezetője a wolfram metallográfiájának területén végzett nagyjelentőségű kutatásaiért, gyártmányszerkesztője a földszállító dumperek megkonstruálásáért, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért kapott Kossuth-díjat. KOVÁCS LÁSZLÓ népművelési ügyvezető, kultúrotthonigazgató (Túra) a falusi népművelési munka terén elért kiváló eredményeiért, PILLICH LAJOS molnár béla LISZONY BÉLA a Vörös Csillag Traktorgyár BÉKÉSI MIKLÓS -------------- Hogyan lehetne gyorsan növelni a kórházi ágyak számát? (2. oldal) A «főnök» és fiai — Jegyzetek egy Kossuth-díjasról (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A cannes-i filmfesztivál első napjairól (3. oldal) A félelem és a háborús hisztéria szítói (3. oldal) Rövid az emlékezete. Irta: Sólyom László (3. oldal) Gyorslista az ötéves Tervkölcsön nyolcadik sorsolásának első napjáról (4. oldal) ________________ Jó és gyors tavaszi munkával erősítsük termelőszövetkezeteinket A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombatra összehívta a termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozását. A tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesei, Farkas Mihály és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkárai, Hidas István, Zsofinyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Olt Károly pénzügyminiszter, Tisza József begyűjtési miniszter, Nagy Dániel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Dögei Imre, a SZÖVOSZ elnöke. A tanácskozáson a termelőszövetkezeti dolgozók legjobbjai vettek részt. A szocialista munka hősein, Kossuth-díjasokon és a legutóbb kitüntetett termelőszövetkezeti dolgozókon kívül ott voltak a mezőgazdasági tudomány legkiválóbb képviselői is. Ács Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszédet. Dobi István elvtárs beszéde A termelőszövetkezetek és gépállomások kiváló dolgozóinak fél évvel ezelőtt lezajlott harmadik országos tanácskozása központi feladatul tűzte ki termelőszövetkezeteink elé — mondotta Dobi István — hogy tagjaiknak az egyénileg dolgozó parasztokét túlszárnyaló magas jövedelmet biztosítsanak. E cél elérése végett, termelőszövetkezeti mozgalmunk jelenlegi helyzetéből kiindulva, elsősorban négy időszerű feladatra kell felhívnunk a figyelmet. Először: a gyors, gondos tavaszi szántás vetésre. Másodszor arra, hogy a növényápolásra mindenütt jól készüljenek fel. Harmadszor: az állattenyésztés fejlesztésére, elsősorban a takarmányozás megjavítása és a zöldtakarmányok fokozott felhasználása útján. Negyedszer: a termelőszövetkezeti gazdaságok sokoldalú fejlesztésére. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a legutóbbi fél esztendő nagy erőpróba volt az egész szövetkezeti mozgalom számára, s egyben az ellenség minden támadásával szemben igazolta, mennyire életrevaló hazánkban a szövetkezeti mozgalom. A kilépések következtében ugyan a termelőszövetkezeti tagok száma csökkent, de a szövetkezeti mozgalom legyőzhetetlen erejét mutatja, hogy a kilépettek közül mintegy 20.000-en már visszatértek a tsz-ekbe. A tagok száma azzal is gyarapodott, hogy a múlt félévben új termelőszövetkezetek is alakultak; a régi szövetkezetekbe új tagok léptek be, ezenkívül az iparból vagy más munkaterületről is sokan visszatértek. Termelőszövetkezeteink zöme tehát a múlt félévben nagy lépéssel haladt előre, gyarapodott, erősödött. Megnőtt a tagok önbizalma, munkakedve. Nagy hiba azonban, hogy a tagok és a vezetők igen sok helyen esküdt ellenségüknek tekintik a kilépetteket, nem ápolják velük a kapcsolatot, sőt ha azok kijelentik, hogy újra be akarnak lépni a szövetkezetbe, nem veszik őket vissza. Úgy tekintik őket, mint akik előtt végérvényesen bezárult a visszatérés útja. A tagok és a kilépettek közti viszonyt többhelyütt az mérgezte meg, hogy egyes szövetkezeti vezetők nem elégítették ki a kilépettek jogos, törvényes igényeit, hanem a személyi bosszú fűtötte őket a kilépettekkel való elszámoláskor. Természetesen e kedvezőtlen viszonyhoz nagyban hozzájárul az is, hogy egyes kilépettek jogtalan és szinte mértéktelen követeléssel léptek fel a szövetkezettel szemben; egyes spekuláns elemek úgy számítottak, hogy a közös vagyont csokiszalmája módjára elprédálják, s bevitt rossz lovuk, tehenük, felszerelésük helyett többet és jobbat szereznek, az adósságot meg majd fizesse ki a megmaradt tagság. Ez volt az ellenség szándéka is, amikor a kilépetteket túlzott követelésre serkentette. Termelőszövetkezeteink megszilárdítása és további fejlődése megköveteli, hogy megjavítsuk a viszonyt a termelőszövetkezeti tagok és a kilépettek között, mivel e viszony rendezetlen volta zavarja a tagság munkáját, gyakran megnehezíti, hogy a tagság belső egysége elmélyüljön. Komoly hiba az is, hogy egyes termelőszövetkezeti vezetők és tagok bizalmatlanul tekintenek az egyénileg dolgozó parasztokra, nem fejlesztik velük termelési, kulturális, politikai kapcsolataikat. Ez jórészt abból ered, hogy egyesek nem látják világosan, népi demokratikus államunk jelentékenyen támogatja az egyénileg dolgozó parasztokat, de még ennél is jobban, nagyobb mértékben segíti a szövetkezeteket. A párt és a kormány nagyarányú segítsége és anyagi támogatása a termelőszövetkezetek részére mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy a párt és a kormány továbbra is változatlanul a termelőszövetkezeti utat, a társas gazdálkodást tekinti a dolgozó parasztság hathatós felemelkedése egyetlen helyes és járható útjának. Az a helyes tehát, ha a szövetkezeti tagok nem féltékenyek az egyénileg dolgozó parasztokra, hanem felelősséget éreznek az egész környék mezőgazdasági termeléséért, segítik az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is. Különösen nagy lehetőséget adnak az együttműködésre a nemrég megalakult termelési bizottságok. Ezekben termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok kicserélhetik tapasztalataikat, sőt összefoghatnak feladatok közös megoldására is. Dobi István ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat felbecsülhetetlen segítséget jelent termelőszövetkezeteinknek is. Termelőszövetkezeti tagságunknak a dolgozó parasztság hű szövetségese és kipróbált vezetője, munkásosztályunk napról napra nagy segítséget ad. Nagy és közvetlen segítség termelőszövetkezeteinknek a többi között az, hogy ipari munkásaink védnökséget vállaltak egy-egy gépállomás felett, közvetlenül részt vettek a téli gépjavításban. Most pedig egyre több ipari üzem vállal védnökséget termelőszövetkezetek felett is. A termelőszövetkezetek öntudatos dolgozói az eddiginél gondosabb és lelkiismeretesebb munkával válaszoltak mindarra a támogatásra, amelyet a múlt félévben kaptak. A jobb munkának megvolt az eredménye; az 1953. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy jelentősen megnőtt a közös vagyon, s termelőszövetkezeteink kétszerannyi terményt és készpénzt tudtak kiosztani a tagok között, mint egy évvel ezelőtti Ebben a jobb termésen kívül szerepe van annak is, hogy szilárdult a munkafegyelem. Dobi elvtárs ezután rátért termelőszövetkezeteink soron lévő feladatainak ismertetésére. Megállapította, hogy e feladatok megoldásához az idei termelési terv mutat utat. Az idei tervkészítés minden tekintetben fejlődést mutatott. De a tervkészítés egyik figyelemreméltó tanulsága, hogy még sok termelőszövetkezet nem használja ki összes adottságait tagjai jólétének emelésére. Sokhelyütt például alacsonyan szabták meg a termésátlagot, a gazdaságot a külterjesség irányában próbálják fejleszteni. A tervkészítés feltárta azt a veszélyt is, hogy sok termelőszövetkezetben a tervezett takarmánytermés nem fedezi a szükségletet, elsősorban azért, mert a legtöbb termelőszövetkezet elhanyagolja a legfontosabb abraktakarmány, a kukorica termelését. A tervkészítés hibáit ki kell küszöbölnünk, mégpedig sürgősen, hogy ez ne gátolja, sőt segítse a tavaszi munkát. A tavaszi munka, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításának első nagy állomása. Az idén a gyorsaságnak különösen nagy szerepe van, mert a tavasz későn kezdődött , viszont ha a szántás-vetésre elmulasztjuk a legjobb időpontot, ezzel helyrehozhatatlan kárt okozunk. Érthetetlen azonban, hogy egyes termelőszövetkezetek nem igyekeznek igénybe venni a gépeket. Pedig enélkül nem képesek megbirkózni a tavaszi munkával, elsősorban a kapálással. A gépállomások új, egyszerű díjazási rendszere lehetővé teszi, hogy minden termelőszövetkezet pontosan számontarthassa, milyen adósság terheli. Fel kell hívnunk a termelőszövetkezeti vezetőket arra is, hogy ne vegyenek át a gépállomásoktól olyan munkát, amely nem felel meg a követelményeknek. A tavaszi munka sikere azt is megköveteli, hogy a termelőszövetkezeti vezetők most, néhány nap alatt vizsgálják meg, vájjon van-e elegendő munkaerő a szövetkezetben. Vonják be a családtagokat a közös munkába, véglegesítsék a brigádok összetételét, osszák el helyesen a tagokat a különböző termelési ágak között. Rendkívül fontos, hogy mindenütt betartsák az agrotechnikai követelményeket. Ezt eddig sokhelyütt elmulasztották. Most a vezetők és a tagok kövessenek el mindent, hogy a gyengén telelt őszi vetéseket — elsősorban az őszibúzát és a rozsot — gyorsan fejtrágyázzák, s ehhez haladéktalanul szerezzék meg a műtrágyát. A kapáláshoz a gépek segítségén kívül — ahol erre szükség van — termelőszövetkezeteink használják fel az egyszerűbb, fogatos eszközöket is. Azokat a növényeket, amelyeket lehet, vessük négyzetesen. Ne legyen az idén egyetlen termelőszövetkezet sem, ahol legalább háromszor-négyszer meg ne kapálnák a kukoricát! A jó növényápolás azt is megköveteli, hogy mindenütt teremtsünk rendet a fogatosok munkája körül. Sok szövetkezetben a fogatosok valóságos kiváltságos helyzetben vannak, munkájukat nem rendelik alá a növénytermelés legfontosabb feladatainak. Ezt a tarthatatlan helyzetet meg kell szüntetnünk és a fogatosokat a növénytermelő brigádokba kell besorolnunk. Termelőszövetkezeteinknek nagy gondot kell fordítaniuk a széna betakarítására. Tavaly sok takarmány kaszálatlanul, vagy rendben vagy boglyában ment tönkre. Nagy figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a jó munkához szükséges nagyüzemi szervezettséget mindenütt megvalósítsák* Fontos, hogy a kapásnövények területét megosszák a munkacsapatok és a munkacsapatokon belül a tagok között, mert ez növeli a tagok felelősségérzetét. A termelőszövetkezetek lelkiismeretes tagjai ne tűrjék, hogy a hanyagok megkárosítsák szövetkezetüket. Éppen ezért ne írjanak jóvá munkaegységet azoknak a szövetkezeti tagoknak és traktorosoknak, akik nem végeznek megfelelő minőségű munkát. Követeljék meg, hogy a traktorosok és a szövetkezeti tagok egyaránt kifogástalanul dolgozzanak, s azt a területet, ahol hibát követtek el, újból megmunkálják. Bár a tavaszi munka elsősorban a növénytermelés felé irányítja termelőszövetkezeteink figyelmét, nem volna helyes, ha hátat fordítanánk a termelőszövetkezeti gazdálkodás másik alapvető ágának, az állattenyésztésnek. (Folytatás a 2. oldalon) A tanácskozás részvevői Dobi István elvtárs beszédét hallgatják. (Rév Miklós felvétele)