Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-19 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD XII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 MÁRCIUS 19 A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA •ad ) Aki korán get - gazdagon arat Az idő egyre kedvezőbb a tavaszi mun­kára. Egy percet sem szabad most elvesz­teni. Különösen fontos, hogy haladéktala­nul elvessük a tavaszi búzát.­­Az idő pénzé — tartja a régi magyar közmondás. Ehhez most hozzátehetjük: aki ezekben a napok­ban versenyre kél az idővel, s gyorsan elveti a tavaszi búzát, az gazdagabb termést arat, nagyobb jövedelemre tesz szert , s egyúttal hozzájárul ahhoz is, hogy egész népünknek több kenyere le­gyen. Néhány napja az ország egyes vidékein nagy erővel megkezdődött a szántás-vetés. A ricsei járás már szerdán este jelentette, hogy elvetette a tavaszibúzát és a tavaszi­árpát. Nagy lendülettel folyik a munka a sárospataki járásban is. De bármilyen ége­tően sürgős is, hogy mindenütt gyorsan el­vessük a tavaszibúzát, a vetéssel még sok­helyütt nagyon elmaradtak. Az elmaradásért, az itt is, ott is tapasz­talható lassúságért felelősek elsősorban a tanácsok, amelyek nem szervezik meg­felelően a vetőmagcserét, s nem mond­ják meg világosan a falu dolgozóinak, hogy a törvény értelmében a szántóterület meg­határozott részén mindenkinek kenyérga­bonát kell termelnie. A vetőmagcsere kü­lönösen Tolna, Csongrád, Békés és Nóg­­rád megyében halad rendkívül lassan. A baranya megyei, a somogymegyei és a fejér megyei tanács mezőgazdasági osztály­vezetője pedig ahelyett, hogy most a ve­téssel törődnék , írásban kérte a földmű­velésügyi minisztériumtól a tavaszibúza vetéstervének csökkentését. Mindez azt mu­tatja, hogy sok megyében, járásban és köz­ségben a tanácsok vezetői — tehát éppen azok, akiknek irányítaniok kellene a munkát — maguk is kevés erőfeszítést tesz­­nek a vetés sikeréért, nem ismerték fel a tavaszi búza vetésének hatalmas jelentő­ségét. De az elmaradásért felelősek a pártszer­vezetek is, mert nem mozgósították pél­damutató munkára a falu kommunistáit, s nem magyarázták meg a dolgozó parasz­toknak, hogy egész mezőgazdaságunk fel­lendítéséért, a párt és kormány decemberi határozata végrehajtásáért most az a legfontosabb teendő, hogy az idén ponto­san teljesítsük a kenyérgabonafélék vetés­tervét, s a csaknem három és félmillió holdnyi területről minél több búzát és ro­zsot takarítsunk be, minél több kenyeret és tésztafélét biztosítsunk a város és a falu dolgozóinak. A tavaszibúza termesztésének na­gyon megnő a jelentősége akkor, ha ősz­szel vagy télen kedvezőtlen idő jár az őszibúzára, vagy ha az őszi vetés­tervet valamilyen oknál fogva nem tudjuk teljesíteni. Ilyen évnek számí­tott az 1952—1953. gazdasági év, amikor a szokatlanul csapadékos ősz megakadályozta az őszi kenyérgabona vetéstervének teljesí­tését. .De ilyennek, bert részben a rendkívül száraz ősz miatt néhány megye nem teljesítette őszi vetés­tervét, részben pedig számolnunk kell az­zal is, hogy az őszi szárazság és a téleleji fagyok miatt az őszi vetések néhány szá­­­­zaléka — különösen az ország déli és dél­keleti megyéiben — kipusztult. Tavaly úgy segítettünk magunkon, hogy több tavaszi­búzát vetettünk — s ez a­ feladat az idén is. Ám azzal sem érhetjük be, hogy a tavaszi­búza vetéstervét az utolsó négyszögölig tel­jesítjük. Ez ugyanis csupán az egyik bizto­sítéka annak, hogy népünknek jövőre is bőven legyen kenyere. Ennek az a másik biztosítéka, hogy minden erővel töreked­jünk a kenyérgabonafélék termésátlagának fokozására. Ezért fontos, hogy az őszibúza és a rozs «felsegélyezésére» felhasználjunk minden maroknyi nitrogénműtrágyát. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy a tavaszibúza agrotechnikájára a lehető leg­nagyobb gondot fordítsuk. Tavalyi tapasztalataink világosan meg­mutatták, hogy a tavaszibúza — megfelelő agrotechnika mellett — az ország minden táján, minden megyéjében jó termést ad. Hazánk keleti részén, Hajdú megyében, a hajdúböszörményi Zala termelőszövetkezet nyolc holdról átlagosan 13,45 mázsa tava­szi búzát takarított be. Nyugaton, a győri Új Élet termelőszövetkezet tagjai 18 hol­don 11.80 m­ázsa tavaszibúzát termeltek holdanként. Északon, a borsodmegyei Har­csa községben a Dózsa tsz 35 hold átlagá­ban 13.10 mázsa tavaszibúzatermést ért el. Délen, a tolna megyei Mözs községben az Úttörő tsz tagjai 14 holdról átlagosan 13.44 mázsa tavaszi búzát arattak. A tavaszibúza termelésének legfontosabb agrotechnikai tényezője: minél korábban vessük el a magot. Ezt igazolják a már említett termelőszövetkezetek tapasztalatai is. Tavaly a hajdúböszörményi Zója tsz március 13-án, a karcsai Dózsa és a győri Új Élet tsz március 16-án, a mözsi Úttörő tsz pedig — kihasználva a februári enyhe napokat — február 16—18-án vetett. Ha idejekorán elvetjük a tavaszi búzát, a szár­­baindulás és a kalászolás közötti időszak még megelőzi a május végi melegebb napo­kat, s a nem túlságosan magas hőmérséklet hatására a kalászban több szem képződik. Az idén különösen fontos, hogy gyorsan vessünk, mert a tavasz későn köszöntött be, s ez sok értékes napot elrabolt tőlünk. Most tehát az a feladat, hogy a tavaszi bú­zát haladéktalanul, minden más növény előtt elvessük, mert csak így számíthatunk jó termésre. Nagyon fontos az is, hogy gondosan meg­válogassuk, milyen talajba vetünk. A ta­vaszibúza — igényes növény. Gyommentes, tápanyagokban gazdag talajt kíván. Ok­vetlenül törekedjünk tehát arra, hogy őszi mélyszántásba vessünk. A tavaszibúza igen meghálálja azt is, ha trágyázott elővete­­mény után kerül a földbe. Szovjet kísérleti adatok bizonyítják, hogy a trágyázott elő­­vetemény után vetett tavaszi búza holdan­ként akár 3,5 mázsával is nagyobb termést adhat, mint az, amelyet rossz elővetemény után vetettek. Sok függ a vetőmag minő­ségétől is. A kormány lehetővé tette, hogy minden termelő cserébe — sőt indokolt esetben kölcsön is — jó minőségű tavaszi­­búza-vetőmagot kapjon, s ezzel a jó termés fontos feltételét teremtette meg. Helyes, ha ott, ahol erre alkalom kínálkozik, ke­­resztsorosan vetik a tavaszibúzát — arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy emiatt — mivel az időjárás amúgy is késleltetett — meg ne késsünk a vetéssel. A gyorsaság azért is fontos, mert már sok más növény — például: a tavaszi­­árpa és a cukorrépa — vetésének itt az ideje, s ha későn vetjük el a tavaszibúzát, hibát hibára halmozunk, elkésünk az egész tavaszi munkával. De ha jól megszervezzük a munkát, s napok alatt elvetjük a tavaszibúzát , ez azt jelenti, hogy nemcsak több kenyere lesz az ország népének, hanem több hús és zsír, több cukor is kerül minden dolgozó asztalára. S a gyorsaság: itt sem boszor­kányság, hanem tanácsaink körültekintő szervezőmunkájától, a kommunisták példa­­mutatásától, felvilágosító szavától függ. Átadták Tatabánya bányászainak a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Csütörtökön délután ünnepélyesen át­adták Tatabánya bányászainak a miniszter­­tanács és a SZOT vándorzászlaját. Ezen a napon a délelőttös műszak bányászai 117,3 százalékra teljesítették tervüket. Az oroszlányi külszínfejtéses bánya dolgozói 201,7 százalékra, a tatabányai VIII-as ak­nai bányászok 149 százalékra, a X-es akna kollektívája — amely két nappal ezelőtt már negyedévi tervét is befejezte — 120 százalékra teljesítette csütörtöki tervét, így köszöntötték Tatabánya bányászai a mi­nisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, amelyet az elmúlt esztendő második felé­ben végzett eredményes munkájuk jutal­maként hódítottak el a Középdunántúli Szénbányászati Tröszttől. Az ünnepségen megjelent Hidas István nehézipari miniszter, Kristóf István, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Blaha Béla, a bányászszakszervezet elnöke. A tröszt igazgatójának megnyitója után Hidas Ist­ván nehézipari miniszter mondott beszédet. — A párt és a kormány, az egész nép örül a tatabányai bányászok újabb sikerének, újabb győzelmének, újabb kitüntetésének — mondotta. Hidas István beszédében foglalkozott a szénbányászat feladataival. Elmondotta, hogy bányászaink legfontosabb feladata most a termelési előirányzatok túlteljesíté­se, a minőség megjavítása, az egy főre jutó teljesítmény növelése a gépek jobb kihasz­nálása, a technológiai és a munkafegyelem további szilárdítása útján, a bányabizton­ság további javítása, az önköltség csökken­tése. Az ünnepségen felszólalt Blaha Béla, a bányászszakszervezet elnöke és Nagy Kál­mán, az MDP Komárom megyei Bizottságá­nak titkára. Ezután a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt küldöttei átadták a minisztertanács és a SZOT nemzetiszínű zászlaját a győztes tatabányai bányászok­nak. Korompai Viktor, a X-es akna főmér­nöke a zászló átvételekor megígérte, hogy a kongresszusi versenyben még 15.000 tonna szenet termelnek terven felül a X-es akna bányászai. Ezután Gál István, a tröszt igaz­gatója a kiváló bányászok, aknászok, mér­nökök között pénzjutalmat osztott ki, majd a tröszt dolgozóinak nevében ígérte: úgy harcolnak, hogy elnyerjék a Magyar Dol­gozók Pártja kongresszusi versenyzászla­ját is. A sárospataki járás a tavaszi munka lázában Körkép egy példamutató járásról A sárospataki járásban a föld néha homokos ugyan, de a te­rület a Bodrog és a Tisza között feksziklacsony­abban, mint e két folyó vízszintje, s így igen magas a taijvíz, nehezen szikkad a föld. Mégis, ha valaki most kom régienként, úgy hat-hét óra körül megállna Vajdácska, Zalkod, odrogolaszi, vagy vala­mely más község szélén — karavánrevaló szekeret, vetőgépet számlálhatna meg, amint a határba tarnak, hogy mielőbb péti­­se kerüljön a gyengébben telelt őszieki földbe jusson a tavaszi­búza, a tavaszi árpa. Tán az öreg föld még soha nem látt ilyen kedvet, amilyen­nel ezekben a napokban a dolgozó paretok dologhoz látnak itt. Hétköznap-vasárnap összefolyik a nap,munkában. Aki végig­megy az országutakon, kétoldalt végeségig nem lát mást, mint az eke, vetőgép, fogas mögött ballagó ebereket, vagy pétisóval, vetőmaggal, boronával terhelt, határbaartó kocsikat. A járás dolgozó parasztjai az MDP-s kongresszusának tisz­teletére úgy ígérték, hogy március 21e minden tavaszi búzát, 28-ra pedig minden árpát elvetnek. Sőt az ígéretet talán még előbb is valóra fogják váltani. A tavaszi búza és a tavaszi árpa vőmagvát legnagyobbrészt már megszerezték maguknak a termelőövetkezetek és az egyéni gazdák. Kinek volt belőle a padlásán,­ az állami vetőmagból cserélt, ki pedig a szomszédjával köti egyességet. De a vetőmag beszerzése még csakz első lépés. Most külö­nösen a tavaszi búza vetésével kell a rés dolgozóinak még job­ban igyekezniük, mert a szorgos munkalenére is még több mint 2000 holdon kell elvetni a magot! A termelőszövetkezetek és az egyéniek a hét elejére már több mint ezer holdon feltrágyázták az őszieket. A járásban 1300 mázsa pétisó volt, 200 mázsa híján már a múlt héten mind elfogyott, s azóta a községek megint kértek vagy 500 mázsát. A megyei tanács ígéretet is tett: meglesz amit kérnek. Eiben Endre, a járási tanács főagronómusa így mondja: «Harminc éve lakom itt, de ilyen érdeklődést még soha nem láttam a műtrágya iránt!» Azért persze nem megy minden a legnagyobb rendben ebben a járásban sem. Akad néhány olyan község is, mint amilyen Olaszliszka, ahol nehezen indul a vetés, mert a pártszervezet és a tanács nem fordít elég gondot a felvilágosító szóra. No, meg egy és más hiányzik is. Erdőbényén hárman, Erdőhorvátiban négyen, Patakon vagy tízen vásárolnának azonnal új ve­tőgépet — ha lehetne eleget kapni. S néhány más szerszám is hiányzik az üzletekből. Hiba, hogy ez így van — mégsem szegi az emberek kedvét. A tapasztalat az elmúlt hónapok alatt megta­nította őket arra, hogy a párt és a kormány segít a bajokon, s ha nem is lehet mindent egycsapásra elintézni, mégis egyre javul a helyzet. Vidám, élettel teli levegőjű friss tavasz köszöntött a sárospa­taki járás szorgalmas dolgozó parasztjaira is. Most nem szavakkal, hanem a lehető leggyorsabban fejtrágyázott, felszántott, bevetett holdak százaival és ezreivel bizonyítják: megértik és helyeslik pártunk politikáját, s végre is hajtják azt, mert látják, hogy ez a tavasz nem egyszerűen egy új év, hanem javuló, szépülő életünk tavasza is. A vajdácskátok utolérik az időt A vajdácskát dolgozó parasztok vasnnap késő délután tanácsülést tartottak. A ló majd minden dolgozója ott volt. Hisz e­l­­sősorban a tavaszi munkáról beszélte s ez most mindenkit nagyon érdekel. Már végefelé járt a gyűlés, amikor­é­­meth elvtárs, a tanácselnök megérket Sárospatakról, a járási pártértekezlőt. Németh elvtárs azonnal elmondta a dra­­zóknak: a vajdácskai termelést bizony üdvözlő táviratát elsőnek olvasták­­ a pártértekezleten. Mi volt ebben a táviratban? A többi között az a fogadalom, hol a vajdácskai termelési bizottság tagjai is dolgoznak, hogy március 25-ig mindená­ras vélemény a földbe kerüljön. Nem is dologra vállalkoztak. Nem azért, mint­ a vajdácskaiak nem szeretnének dolgit vagy húznák-halasztanák a vetést. In. Azért nagy vállalkozás ez, mert a mait ma sok minden nehezíti. A faluban péld mindössze 25 vetőgép van. Akinek van­­, az szívesen kölcsönadja másnak, de hogy lehet elérni, hogy egy pillanatra se állj a 25 gép közül egy sem? Nehéz dolog, es e­­nek megoldását a termelési bizottság - u­talta magára. Nem készítettek kilónyi -1 pirost a beosztásról, de akinek nincs v­­gépe, az már tudja: a termelési bizott elnökéhez, Lovass Jánoshoz kell fordul kérésével, s ő majd megmondja, hogy­ tudná odakölcsönöznii a gépét. Ha ol van szabad gép, akkor a termelési biró­ság tagjai szólnak annak a gazdának, még nem vetett, hogy most van gép, ei vessen gyorsan. De a termelési bizottság tevékenysége­­ merül ki ebben. A bizottság tagjai a kül­­böző szakcsoportokon belül is megosztott­a munkát. Például a növénytermelési szt csoportban Mikládi László és Bárány At­rás a vetőmag tisztaságáért és csává­­sáért felelős. Mózes János a talajmin minőségét ellenőrzi. Eddig még külö­­sebb hiányosságot nemigen találtak. A cs revetőmag, amit kaptak, tiszta volt, a tö­bi vetőmagot pedig szelektorozták. A cs­­ázás is gyorsan ment, hiszen gálicot mc korlátlanul lehet kapni, s itt ezzel csává­nak a legszívesebben. Eddig is szépen haladtak a munkárt A tavaszi búza 70 százaléka már a föld­ben van, s az árpa vetésével is a 60 szá Zaláknál tartanak. A borsót, a mákot , a zöldségfélék magvait is mind egy szem elvetették már. Nagyon kedvelik itt­­ effajta növények termesztését. Hiszen ki város is közel van: Sátoraljaújhely­re Sárospatak, ahol a zöldségféléket könnye eladhatják. Ha valaki korán reggel végigmegy Va­­dácska utcáin, mindenütt a mezőre indul szekerekkel találkozik. Zörög az egész fali Az egyik szekér koronát, a másik ekét rá a harmadik meg éppen vetőgépet zötyki maga után. A faluban még szép sorjában egymásután haladnak, de amint elérik a első dülőutat a falu szélén, már egyik er­ a másik arra tart, kinek merre van földje. Egy ilyen kora reggeli órában történ hogy a tanácselnök is nézegette a határb induló szekereket. Korán indultak. Meg­elégelték már a dolgozó parasztok a hősi szü­telet, s most gyors munkával akarja utolérni az időt. Megszólította az egyike — Hová mész ilyen korán? Hiszen fé­nyos még a föld! Nem tudsz még vetni! — Majd kienged, mire odaérek! — vágj vissza az nevetve a bakról, meg sem ál! csak hajtott tovább. A termelési bizottság tagjai reggelenként együtt mennek a falubeliekkel a mezőre dolgozni, így aztán mindig van útitársuk, s mindennap más és más, sok gazdával tudnak tanácskozni útközben a munkákról. Nagy büszkesége a falunak a termelő­szövetkezet. Még az egyéniek is büszkén beszélnek róla — nem is lépett ki senki az ősszel, sőt a tsz nyolc családdal szapo­rodott. A termelési bizottságban együtt dol­goznak egyéniek és tsz-tagok. Batta Dá­niel, a tsz brigádvezetője a növénytermelési szakcsoportban dolgozik, Tamás János a gyümölcs- és zöldség szakcsoportban, Ple­­ternyik Mihály, a tsz elnöke az állatté­A sárospataki járás dolgozó parasztságá­ig egyik legfontosabb terménye: a szőlő, világhírű tokaji bor. Sárospatak, Olasz­­tka, Tolcsva, Erdőbénye határában van­­k a legnagyobb kiterjedésű, legjobb bort a szőlők. Mintegy 3000 holdon termel­­ő szőlőt ebben a járásban. A kormányprogramm után a dolgozó po­sztok mindenfelé gyorsan hozzákezdtek Hőjük rendbehozásához, felújításához. S valaki most végigjárja a szőlőborította gyoldalakat, mindenfelé szorgoskodó erő­seket talál, metszik, nyitják a szőlőket. De a munkát egynéhány dolog akadályoz- Többszázezer szőlőkaróra lenne pél- is szükség a járásban, minél sürgőseb- A járási­ tanács már háromízben is lekérdezte a megyei tanács illetékesei­­a hogyan s mint lesz a szőlőkarókkal, de deig még választ sem kapott a kérésre, itt versenyeznek egymással. S most ver­­enyben állnak a két község termelőszövet­­kezetei is. A versenyfeltételek egyszerűek: diváló minőségben, határidő előtt kell el­­végezniök minden mezőgazdasági munkát. A kongresszus tiszteletére pedig azt vállal­­ák, hogy a tavasziakat a vetés megkezdé­­étől számított két hét múlva az utolsó szé­nig földbe teszik. Várjon a versenytársak mennyit teljesí­­ettek vállalásukból? A tiszacsermelyiek már a hónap elején laponként járták a határt: kikeresték azo­­­t a — sokszor egészen kicsiny — földda­­abokat, amelyek magasabban fekszenek k orábban szikkadnak, s amint lehetett, ap­ánként kezdték a boronálást, majd a simí­­szást. Március 10-én teljes lendülettel vetn­i kezdtek. Már 15 holdnyi tavaszi búzát etettek, e hét végéig még ugyanennyit ildbe tesznek. Most a cukorrépát és a má­­ot vetik. Nagy lendülettel dolgoznak a tsz-tagok k­ülönösen a legutóbbi taggyűlés óta. Ezen taggyűlésen ugyanis elhatározták: a nagy munkára való tekintettel reggelenként már akkor kimennek a határba, s dolgoznak, s meddig csak lehet, hogy minden percet jól k­ihasználjanak. ( Tribor Imre elvtárs, a tsz elnöke úgy s­zámítja, hogy­­ nem 24-re — ahogyan ígérték — hanem­­ valószínűleg már 22-re elvetik a tava­sziakat. ) És hogyan dolgoznak a szomszédban, a­­ szakarádi termelőszövetkezetben? ! Itt is nagy kedvvel megy a munka. Már­­ holdon fejtrágyázték az őszieket — még s agy 130 hold hátra van. A vetést két nap t­­­nyésztési szakcsoportban, ők is sokat se­gítenek az egyénieknek, az egész falunak tanácsaikkal, kipróbált módszereik terjesz­tésével, így szorgoskodnak a vajdácska­ dolgozó parasztok. Figyelmük mindenre kiterjed. A gyümölcsfákat már mind permetezték. Azt a kevés szőlőt, ami a határban van, már szintén gondozásba vették, s ami a legfőbb: a kenyérnekvalót idejében elvetik. Már csak mosolyognak, ha valaki a 25-i határ­időt emlegeti: — Meglesz az ezen a héten, nem várunk mi 25-ig! A sátoraljaújhelyi erdőgazdaság pedig az­zal utasította vissza a kérést, hogy ők csak akkor segíthetnek, ha erre a földművelés­­ügyi minisztériumtól utasítást kapnak. Pe­dig biztos, hogy az erdőgazdaság, a hulla­dékfa felhasználásával, vagy valamilyen más módon (csupán egy kis öntevékeny­ségre lenne ehhez szükség) tudna segíteni addig is, amíg az annyira várt központi intézkedés megtörténik. A szerszámok körül is akad hiba. Hegyi, kötött talaj megmunkálásához kétágú kapa szükséges, de ilyet nem lehet kapni a já­rásban, s nem lehet kapni laposkapát sem. Olyan hiányosságok ezek, melyeket gyor­san meg lehet és meg is kell szüntetni. Nemcsak átfogó, több évre szóló, nagy ter­vekre van szükség a hegyaljai szőlőterme­lés fellendítéséhez — amilyenek a megyei tanácsnál már el is készültek , hanem pár később kezdték meg, mint a cserme­­lyiek, de Batta Dezső, a tsz elnöke úgy fogadja: még e héten minden tavaszi a földbe kerül náluk! Ehhez persze nagy munkára, összefogás­ra van szükség. Dehát Tiszakarádon az egyéni gazdák is szívesen segítenek a tsz­­nek, hogy néhány nap múlva a szövetke­zetiek segítsék őket viszonzásképpen. A brigádvezető éppen szerdán ment el egy sor egyéni gazdához, a 13 holdas Novák Istvánhoz, a 8 holdas Kántor Dezsőhöz és a többiekhez, hogy csütörtök reggel­­jöjjenek fogatostul, az­tán ha majd az ő földjükre is rá lehet már menni, akkor a tsz fogatai men­nek hozzájuk vetni, méghozzá vetőgé­pekkel együtt. Máskor is megtették már ezt Karádon, most is meggyorsítja majd a munkát a szö­vetkezetiek és egyéniek összefogása. A két szövetkezetben lendületesen folyik tehát a munka. A hiba csak ott van, hogy a verseny­társak­ mit sem tudnak egymás ered­ményeiről. A járási tanács nem gondoskodik elég gyorsan a versenyeredmények közléséről, de a két szövetkezet elnökének sem kellene csak a járásra várnia, maguk is megismer­tethetnék egymással a helyzetet, s így a versenylendület is még nagyobb lenne. Mindkét szövetkezetben nagyon fogadkoz­­nak: az idén olyan termést érnek el, hogy azt aztán eljöhetnek megnézni messzi kör­nyékről az egyénileg gazdálkodók. A gyors, jó minőségű tavaszi munka­­ számottevő biztosítéka annak, hogy ez va­lóban így is lesz, «apró», de égető szükségletek biztosítására is, hogy gyorsan, azonnal érhessünk el ko­­moly eredményeket. „Türelmetlen emberek“ a sárospataki gépállomáson Néhány nappal ezelőtt a járás termelő­szövetkezetei egymás után hívták fel tele­fonon a sárospataki gépállomást. Jelentke­zett a kenézlői Dózsa, a vissi ötéves Terv is, s újságolták a nagy hírt: megszikkadt a föld, lehet kezdeni a munkát, küldjék azonnal a traktorost! De a legizgatottabbak maguk a traktoro­sok voltak, ők várták legjobban a munka kezdetét. Az MDP III. kongresszusa tisztele­tére megfogadták: valamennyien állandóan legalább 110 százalékra teljesítik tervüket, s kiváló minőségű lesz a munkájuk. Ráadá­sul a patakiak a Csehszlovák Köztársaság trebisovi gépállomásának dolgozóival ver­sengenek. A téli gépjavítás idején a pata­kiak lettek a győztesek, s továbbra is azok akarnak maradni. A traktorosoknak már az elmúlt héten sem volt nyugtuk. Minczér Gyula bejelen­tette, hogy ő felveszi a versenyt az ország legjobb traktorosa cím elnyeréséért. Még alig kezdett valamicskét javulni az idő, amikor Minczér esténként, a munka befe­jeztével már felült kerékpárjára, s elkari­­kázott Vissze, megnézni a földet, szikkad-e már, lehet-e kezdeni végre a szántást. Amikor aztán egyszerre elérkezett az idő, nagy lendülettel látott munkához. Az első másfél nap alatt váltótársával, Pesta Fe­renccel együtt 25 holdat szántott fel, csak­nem 200 százalékra teljesítve normáját. A sárospataki traktorosok nem akarnak elveszíteni egyetlen percet sem az értékes időből, Olaszliszkán se feledjék: a tavaszi búza vetésénél minden óra számít! A sárospataki járás sok községében úgy tervezik, hogy a hét végére befejezik a ta­vaszi kalászosok vetését. De van egy-két falu, ahol még hozzá se kezdtek például a tavaszi búza vetéséhez. Pedig a talaj már mindenfelé szikkadt, csak egy-két völgy­hajlatban kellene várni még egy keveset, így van ez Olaszliszkán is. Pedig az olaszliszkaiakat sem kell hajnalban kürt­szóval kelteni, felébrednek ők is pirkadás­­kor. Az ősszel nagyon jó munkát végeztek, mélyen szántottak, s az őszibúzát is határ­időre elvetették. Most aztán tavasz van és talán úgy gondolják: «Dolgoztunk az ősz­szel eleget a mezőn — most megyünk a szőlőbe». Ez is nagyon fontos persze, sőt ezen a vidéken, a Tokajhegyalján, majd olyan fontos, mint a búzavetés. De ne fe­ledjék az olaszliszkaiak: nemcsak a több szőlő és a jó bor, hanem a lágy kenyér sem hiányozhat a dolgozó nép asztaláról! Munkában az új agronómus Kecskés Miklós agronómus egy hónappal ezelőtt kapta meg beosztását új munkahe­lyén, a sárospataki gépállomáson: a vissi, a zalkodi és a kenézlői termelőszövetkeze­teket kell segítenie. S Kecskés Miklós jó munkát végzett azóta. A kenézlőieket időben figyelmeztet­te: nem tisztították meg jól a tavaszi búza­vetőmagot, csak 70—75 százalékos a «tisz­tított» vetőmagjuk. A szövetkezetiek megfo­gadták az agronómus szavát, újratisztítot­ták a magot, az most már 98 százalékos lett, s így került a földbe. Ez jó 30—35 má­zsával több búzát jelent majd csépléskor a szövetkezet tagjainak. A tavaszi búzát és a tavaszi árpát a zal­kodi és a kenézlői tsz elvetette, s a hét végére a vissiek is végeznek ezzel a mun­kával. Mindebben benne van Kecskés elvtárs munkája is. Mégis: az új agronómust nem becsüli eléggé a járási pártbizottság és a járási tanács. Még senki sem kérdezte meg tőle, hogyan él, milyen gondjai, kívánsá­gai vannak. Predig jól esne az ilyen érdek­lődés — no meg panasza is akad Kecskés Miklósnak. Három termelőszövetkezet föld­jét járja, van olyan nap, hogy húsz kilomé­tert kell megtennie, de nincs kerékpárja, s gyalogosan rója a hosszú utakat. Jó lenne, ha a gépállomás, a járási ta­nács sürgősen gondoskodnék arról, hogy Kecskés elvtárs kívánsága teljesüljön, s gyorsan hozzájusson egy kerékpárhoz. Két termelőszövetkezet kongresszusi versenye A szőlőtermelők gyors segítséget kérnek! AZ 195­4. ÉVI KOSUTH-DÍJASOK író regényeiért és novelláiért, ALBRECHT JÓZSEF *SZOBAL nyirádi bányászati üzemének vájárja * ’jetrendszeris gyorsvágat­­szervezésében, brigádjá­­iányításában végzett ki­­telkedő munkájáért, BÁN FRIGYES filmrendező * «Rákóczi hadnagya* című film rendezéséért, SCHANDL JÓZSEF az Akadémia levelezőtagja, a mező­­gazdasági tudományok doktora a magyar állattenyésztés, első­sorban a juhtenyésztés fejlesz­tésében elért kiemelkedő ered­ményeiért, KUND EDE egyetemi tanár a mezőgazdaság gépesítése te­rén végzett kiemelkedő mun­kásságáért, RIDEG SÁNDOR GÓZON GYULA színművé«* KREYBIG LAJOS az Akadémia levelezőtagja BUZÁGH ALADÁR akadémikus kiváló színpadi alakításaiért az 1953 ban megjelent «Az az anyagásványok kolloidkémiai •­sssrsL. as elvei» című munkájáért, kapott Kossuth-díjat. ­ A dolgozók iránt­ nagyobb figyelmes­ségre nevelt a Wilhelm Pieck-gyár Pártértekezlete (2. oldal) "Nagy kedvvel látnak a tavaszi munká­hoz a hajdúmegyei fiatalok. — A hajdú-bihar megyei DISZ-választmány ülése (2. oldal) ^­árleszállítás politikája (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Egy «rózsaszínű jelentés* nyomában.­­» A verseny helyzete a 2-es számú Épületelemgyárban (2. oldal). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa válasz­tásainak végleges eredményei (3. old.) Szovjet pedagógus —• magyar iskolák­ban (3. oldal) Az 1944. évi tragédia tanulságai (3. oldal) «Albánia* — Dokumentumfilm az Albán Népköztársaság új életéről (4. oldal) Bierut elvtárs záróbeszédével véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa (4. oldal)

Next