Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1954-03-19 / 78. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD XII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 MÁRCIUS 19 A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA •ad ) Aki korán get - gazdagon arat Az idő egyre kedvezőbb a tavaszi munkára. Egy percet sem szabad most elveszteni. Különösen fontos, hogy haladéktalanul elvessük a tavaszi búzát.Az idő pénzé — tartja a régi magyar közmondás. Ehhez most hozzátehetjük: aki ezekben a napokban versenyre kél az idővel, s gyorsan elveti a tavaszi búzát, az gazdagabb termést arat, nagyobb jövedelemre tesz szert , s egyúttal hozzájárul ahhoz is, hogy egész népünknek több kenyere legyen. Néhány napja az ország egyes vidékein nagy erővel megkezdődött a szántás-vetés. A ricsei járás már szerdán este jelentette, hogy elvetette a tavaszibúzát és a tavasziárpát. Nagy lendülettel folyik a munka a sárospataki járásban is. De bármilyen égetően sürgős is, hogy mindenütt gyorsan elvessük a tavaszibúzát, a vetéssel még sokhelyütt nagyon elmaradtak. Az elmaradásért, az itt is, ott is tapasztalható lassúságért felelősek elsősorban a tanácsok, amelyek nem szervezik megfelelően a vetőmagcserét, s nem mondják meg világosan a falu dolgozóinak, hogy a törvény értelmében a szántóterület meghatározott részén mindenkinek kenyérgabonát kell termelnie. A vetőmagcsere különösen Tolna, Csongrád, Békés és Nógrád megyében halad rendkívül lassan. A baranya megyei, a somogymegyei és a fejér megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője pedig ahelyett, hogy most a vetéssel törődnék , írásban kérte a földművelésügyi minisztériumtól a tavaszibúza vetéstervének csökkentését. Mindez azt mutatja, hogy sok megyében, járásban és községben a tanácsok vezetői — tehát éppen azok, akiknek irányítaniok kellene a munkát — maguk is kevés erőfeszítést tesznek a vetés sikeréért, nem ismerték fel a tavaszi búza vetésének hatalmas jelentőségét. De az elmaradásért felelősek a pártszervezetek is, mert nem mozgósították példamutató munkára a falu kommunistáit, s nem magyarázták meg a dolgozó parasztoknak, hogy egész mezőgazdaságunk fellendítéséért, a párt és kormány decemberi határozata végrehajtásáért most az a legfontosabb teendő, hogy az idén pontosan teljesítsük a kenyérgabonafélék vetéstervét, s a csaknem három és félmillió holdnyi területről minél több búzát és rozsot takarítsunk be, minél több kenyeret és tésztafélét biztosítsunk a város és a falu dolgozóinak. A tavaszibúza termesztésének nagyon megnő a jelentősége akkor, ha őszszel vagy télen kedvezőtlen idő jár az őszibúzára, vagy ha az őszi vetéstervet valamilyen oknál fogva nem tudjuk teljesíteni. Ilyen évnek számított az 1952—1953. gazdasági év, amikor a szokatlanul csapadékos ősz megakadályozta az őszi kenyérgabona vetéstervének teljesítését. .De ilyennek, bert részben a rendkívül száraz ősz miatt néhány megye nem teljesítette őszi vetéstervét, részben pedig számolnunk kell azzal is, hogy az őszi szárazság és a téleleji fagyok miatt az őszi vetések néhány százaléka — különösen az ország déli és délkeleti megyéiben — kipusztult. Tavaly úgy segítettünk magunkon, hogy több tavaszibúzát vetettünk — s ez a feladat az idén is. Ám azzal sem érhetjük be, hogy a tavaszibúza vetéstervét az utolsó négyszögölig teljesítjük. Ez ugyanis csupán az egyik biztosítéka annak, hogy népünknek jövőre is bőven legyen kenyere. Ennek az a másik biztosítéka, hogy minden erővel törekedjünk a kenyérgabonafélék termésátlagának fokozására. Ezért fontos, hogy az őszibúza és a rozs «felsegélyezésére» felhasználjunk minden maroknyi nitrogénműtrágyát. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy a tavaszibúza agrotechnikájára a lehető legnagyobb gondot fordítsuk. Tavalyi tapasztalataink világosan megmutatták, hogy a tavaszibúza — megfelelő agrotechnika mellett — az ország minden táján, minden megyéjében jó termést ad. Hazánk keleti részén, Hajdú megyében, a hajdúböszörményi Zala termelőszövetkezet nyolc holdról átlagosan 13,45 mázsa tavaszi búzát takarított be. Nyugaton, a győri Új Élet termelőszövetkezet tagjai 18 holdon 11.80 mázsa tavaszibúzát termeltek holdanként. Északon, a borsodmegyei Harcsa községben a Dózsa tsz 35 hold átlagában 13.10 mázsa tavaszibúzatermést ért el. Délen, a tolna megyei Mözs községben az Úttörő tsz tagjai 14 holdról átlagosan 13.44 mázsa tavaszi búzát arattak. A tavaszibúza termelésének legfontosabb agrotechnikai tényezője: minél korábban vessük el a magot. Ezt igazolják a már említett termelőszövetkezetek tapasztalatai is. Tavaly a hajdúböszörményi Zója tsz március 13-án, a karcsai Dózsa és a győri Új Élet tsz március 16-án, a mözsi Úttörő tsz pedig — kihasználva a februári enyhe napokat — február 16—18-án vetett. Ha idejekorán elvetjük a tavaszi búzát, a szárbaindulás és a kalászolás közötti időszak még megelőzi a május végi melegebb napokat, s a nem túlságosan magas hőmérséklet hatására a kalászban több szem képződik. Az idén különösen fontos, hogy gyorsan vessünk, mert a tavasz későn köszöntött be, s ez sok értékes napot elrabolt tőlünk. Most tehát az a feladat, hogy a tavaszi búzát haladéktalanul, minden más növény előtt elvessük, mert csak így számíthatunk jó termésre. Nagyon fontos az is, hogy gondosan megválogassuk, milyen talajba vetünk. A tavaszibúza — igényes növény. Gyommentes, tápanyagokban gazdag talajt kíván. Okvetlenül törekedjünk tehát arra, hogy őszi mélyszántásba vessünk. A tavaszibúza igen meghálálja azt is, ha trágyázott elővetemény után kerül a földbe. Szovjet kísérleti adatok bizonyítják, hogy a trágyázott elővetemény után vetett tavaszi búza holdanként akár 3,5 mázsával is nagyobb termést adhat, mint az, amelyet rossz elővetemény után vetettek. Sok függ a vetőmag minőségétől is. A kormány lehetővé tette, hogy minden termelő cserébe — sőt indokolt esetben kölcsön is — jó minőségű tavaszibúza-vetőmagot kapjon, s ezzel a jó termés fontos feltételét teremtette meg. Helyes, ha ott, ahol erre alkalom kínálkozik, keresztsorosan vetik a tavaszibúzát — arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy emiatt — mivel az időjárás amúgy is késleltetett — meg ne késsünk a vetéssel. A gyorsaság azért is fontos, mert már sok más növény — például: a tavasziárpa és a cukorrépa — vetésének itt az ideje, s ha későn vetjük el a tavaszibúzát, hibát hibára halmozunk, elkésünk az egész tavaszi munkával. De ha jól megszervezzük a munkát, s napok alatt elvetjük a tavaszibúzát , ez azt jelenti, hogy nemcsak több kenyere lesz az ország népének, hanem több hús és zsír, több cukor is kerül minden dolgozó asztalára. S a gyorsaság: itt sem boszorkányság, hanem tanácsaink körültekintő szervezőmunkájától, a kommunisták példamutatásától, felvilágosító szavától függ. Átadták Tatabánya bányászainak a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Csütörtökön délután ünnepélyesen átadták Tatabánya bányászainak a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Ezen a napon a délelőttös műszak bányászai 117,3 százalékra teljesítették tervüket. Az oroszlányi külszínfejtéses bánya dolgozói 201,7 százalékra, a tatabányai VIII-as aknai bányászok 149 százalékra, a X-es akna kollektívája — amely két nappal ezelőtt már negyedévi tervét is befejezte — 120 százalékra teljesítette csütörtöki tervét, így köszöntötték Tatabánya bányászai a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, amelyet az elmúlt esztendő második felében végzett eredményes munkájuk jutalmaként hódítottak el a Középdunántúli Szénbányászati Tröszttől. Az ünnepségen megjelent Hidas István nehézipari miniszter, Kristóf István, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Blaha Béla, a bányászszakszervezet elnöke. A tröszt igazgatójának megnyitója után Hidas István nehézipari miniszter mondott beszédet. — A párt és a kormány, az egész nép örül a tatabányai bányászok újabb sikerének, újabb győzelmének, újabb kitüntetésének — mondotta. Hidas István beszédében foglalkozott a szénbányászat feladataival. Elmondotta, hogy bányászaink legfontosabb feladata most a termelési előirányzatok túlteljesítése, a minőség megjavítása, az egy főre jutó teljesítmény növelése a gépek jobb kihasználása, a technológiai és a munkafegyelem további szilárdítása útján, a bányabiztonság további javítása, az önköltség csökkentése. Az ünnepségen felszólalt Blaha Béla, a bányászszakszervezet elnöke és Nagy Kálmán, az MDP Komárom megyei Bizottságának titkára. Ezután a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt küldöttei átadták a minisztertanács és a SZOT nemzetiszínű zászlaját a győztes tatabányai bányászoknak. Korompai Viktor, a X-es akna főmérnöke a zászló átvételekor megígérte, hogy a kongresszusi versenyben még 15.000 tonna szenet termelnek terven felül a X-es akna bányászai. Ezután Gál István, a tröszt igazgatója a kiváló bányászok, aknászok, mérnökök között pénzjutalmat osztott ki, majd a tröszt dolgozóinak nevében ígérte: úgy harcolnak, hogy elnyerjék a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusi versenyzászlaját is. A sárospataki járás a tavaszi munka lázában Körkép egy példamutató járásról A sárospataki járásban a föld néha homokos ugyan, de a terület a Bodrog és a Tisza között feksziklacsonyabban, mint e két folyó vízszintje, s így igen magas a taijvíz, nehezen szikkad a föld. Mégis, ha valaki most kom régienként, úgy hat-hét óra körül megállna Vajdácska, Zalkod, odrogolaszi, vagy valamely más község szélén — karavánrevaló szekeret, vetőgépet számlálhatna meg, amint a határba tarnak, hogy mielőbb pétise kerüljön a gyengébben telelt őszieki földbe jusson a tavaszibúza, a tavaszi árpa. Tán az öreg föld még soha nem látt ilyen kedvet, amilyennel ezekben a napokban a dolgozó paretok dologhoz látnak itt. Hétköznap-vasárnap összefolyik a nap,munkában. Aki végigmegy az országutakon, kétoldalt végeségig nem lát mást, mint az eke, vetőgép, fogas mögött ballagó ebereket, vagy pétisóval, vetőmaggal, boronával terhelt, határbaartó kocsikat. A járás dolgozó parasztjai az MDP-s kongresszusának tiszteletére úgy ígérték, hogy március 21e minden tavaszi búzát, 28-ra pedig minden árpát elvetnek. Sőt az ígéretet talán még előbb is valóra fogják váltani. A tavaszi búza és a tavaszi árpa vőmagvát legnagyobbrészt már megszerezték maguknak a termelőövetkezetek és az egyéni gazdák. Kinek volt belőle a padlásán, az állami vetőmagból cserélt, ki pedig a szomszédjával köti egyességet. De a vetőmag beszerzése még csakz első lépés. Most különösen a tavaszi búza vetésével kell a rés dolgozóinak még jobban igyekezniük, mert a szorgos munkalenére is még több mint 2000 holdon kell elvetni a magot! A termelőszövetkezetek és az egyéniek a hét elejére már több mint ezer holdon feltrágyázták az őszieket. A járásban 1300 mázsa pétisó volt, 200 mázsa híján már a múlt héten mind elfogyott, s azóta a községek megint kértek vagy 500 mázsát. A megyei tanács ígéretet is tett: meglesz amit kérnek. Eiben Endre, a járási tanács főagronómusa így mondja: «Harminc éve lakom itt, de ilyen érdeklődést még soha nem láttam a műtrágya iránt!» Azért persze nem megy minden a legnagyobb rendben ebben a járásban sem. Akad néhány olyan község is, mint amilyen Olaszliszka, ahol nehezen indul a vetés, mert a pártszervezet és a tanács nem fordít elég gondot a felvilágosító szóra. No, meg egy és más hiányzik is. Erdőbényén hárman, Erdőhorvátiban négyen, Patakon vagy tízen vásárolnának azonnal új vetőgépet — ha lehetne eleget kapni. S néhány más szerszám is hiányzik az üzletekből. Hiba, hogy ez így van — mégsem szegi az emberek kedvét. A tapasztalat az elmúlt hónapok alatt megtanította őket arra, hogy a párt és a kormány segít a bajokon, s ha nem is lehet mindent egycsapásra elintézni, mégis egyre javul a helyzet. Vidám, élettel teli levegőjű friss tavasz köszöntött a sárospataki járás szorgalmas dolgozó parasztjaira is. Most nem szavakkal, hanem a lehető leggyorsabban fejtrágyázott, felszántott, bevetett holdak százaival és ezreivel bizonyítják: megértik és helyeslik pártunk politikáját, s végre is hajtják azt, mert látják, hogy ez a tavasz nem egyszerűen egy új év, hanem javuló, szépülő életünk tavasza is. A vajdácskátok utolérik az időt A vajdácskát dolgozó parasztok vasnnap késő délután tanácsülést tartottak. A ló majd minden dolgozója ott volt. Hisz elsősorban a tavaszi munkáról beszélte s ez most mindenkit nagyon érdekel. Már végefelé járt a gyűlés, amikorémeth elvtárs, a tanácselnök megérket Sárospatakról, a járási pártértekezlőt. Németh elvtárs azonnal elmondta a drazóknak: a vajdácskai termelést bizony üdvözlő táviratát elsőnek olvasták a pártértekezleten. Mi volt ebben a táviratban? A többi között az a fogadalom, hol a vajdácskai termelési bizottság tagjai is dolgoznak, hogy március 25-ig mindenáras vélemény a földbe kerüljön. Nem is dologra vállalkoztak. Nem azért, mint a vajdácskaiak nem szeretnének dolgit vagy húznák-halasztanák a vetést. In. Azért nagy vállalkozás ez, mert a mait ma sok minden nehezíti. A faluban péld mindössze 25 vetőgép van. Akinek van, az szívesen kölcsönadja másnak, de hogy lehet elérni, hogy egy pillanatra se állj a 25 gép közül egy sem? Nehéz dolog, es enek megoldását a termelési bizottság - utalta magára. Nem készítettek kilónyi -1 pirost a beosztásról, de akinek nincs vgépe, az már tudja: a termelési bizott elnökéhez, Lovass Jánoshoz kell fordul kérésével, s ő majd megmondja, hogy tudná odakölcsönöznii a gépét. Ha ol van szabad gép, akkor a termelési biróság tagjai szólnak annak a gazdának, még nem vetett, hogy most van gép, ei vessen gyorsan. De a termelési bizottság tevékenysége merül ki ebben. A bizottság tagjai a külböző szakcsoportokon belül is megosztotta munkát. Például a növénytermelési szt csoportban Mikládi László és Bárány Atrás a vetőmag tisztaságáért és csávásáért felelős. Mózes János a talajmin minőségét ellenőrzi. Eddig még külösebb hiányosságot nemigen találtak. A cs revetőmag, amit kaptak, tiszta volt, a töbi vetőmagot pedig szelektorozták. A csázás is gyorsan ment, hiszen gálicot mc korlátlanul lehet kapni, s itt ezzel csávának a legszívesebben. Eddig is szépen haladtak a munkárt A tavaszi búza 70 százaléka már a földben van, s az árpa vetésével is a 60 szá Zaláknál tartanak. A borsót, a mákot , a zöldségfélék magvait is mind egy szem elvetették már. Nagyon kedvelik itt effajta növények termesztését. Hiszen ki város is közel van: Sátoraljaújhelyre Sárospatak, ahol a zöldségféléket könnye eladhatják. Ha valaki korán reggel végigmegy Vadácska utcáin, mindenütt a mezőre indul szekerekkel találkozik. Zörög az egész fali Az egyik szekér koronát, a másik ekét rá a harmadik meg éppen vetőgépet zötyki maga után. A faluban még szép sorjában egymásután haladnak, de amint elérik a első dülőutat a falu szélén, már egyik er a másik arra tart, kinek merre van földje. Egy ilyen kora reggeli órában történ hogy a tanácselnök is nézegette a határb induló szekereket. Korán indultak. Megelégelték már a dolgozó parasztok a hősi szütelet, s most gyors munkával akarja utolérni az időt. Megszólította az egyike — Hová mész ilyen korán? Hiszen fényos még a föld! Nem tudsz még vetni! — Majd kienged, mire odaérek! — vágj vissza az nevetve a bakról, meg sem ál! csak hajtott tovább. A termelési bizottság tagjai reggelenként együtt mennek a falubeliekkel a mezőre dolgozni, így aztán mindig van útitársuk, s mindennap más és más, sok gazdával tudnak tanácskozni útközben a munkákról. Nagy büszkesége a falunak a termelőszövetkezet. Még az egyéniek is büszkén beszélnek róla — nem is lépett ki senki az ősszel, sőt a tsz nyolc családdal szaporodott. A termelési bizottságban együtt dolgoznak egyéniek és tsz-tagok. Batta Dániel, a tsz brigádvezetője a növénytermelési szakcsoportban dolgozik, Tamás János a gyümölcs- és zöldség szakcsoportban, Pleternyik Mihály, a tsz elnöke az állattéA sárospataki járás dolgozó parasztságáig egyik legfontosabb terménye: a szőlő, világhírű tokaji bor. Sárospatak, Olasztka, Tolcsva, Erdőbénye határában vank a legnagyobb kiterjedésű, legjobb bort a szőlők. Mintegy 3000 holdon termelő szőlőt ebben a járásban. A kormányprogramm után a dolgozó posztok mindenfelé gyorsan hozzákezdtek Hőjük rendbehozásához, felújításához. S valaki most végigjárja a szőlőborította gyoldalakat, mindenfelé szorgoskodó erőseket talál, metszik, nyitják a szőlőket. De a munkát egynéhány dolog akadályoz- Többszázezer szőlőkaróra lenne pél- is szükség a járásban, minél sürgőseb- A járási tanács már háromízben is lekérdezte a megyei tanács illetékeseia hogyan s mint lesz a szőlőkarókkal, de deig még választ sem kapott a kérésre, itt versenyeznek egymással. S most verenyben állnak a két község termelőszövetkezetei is. A versenyfeltételek egyszerűek: diváló minőségben, határidő előtt kell elvégezniök minden mezőgazdasági munkát. A kongresszus tiszteletére pedig azt vállalák, hogy a tavasziakat a vetés megkezdéétől számított két hét múlva az utolsó szénig földbe teszik. Várjon a versenytársak mennyit teljesíettek vállalásukból? A tiszacsermelyiek már a hónap elején laponként járták a határt: kikeresték azot a — sokszor egészen kicsiny — földdaabokat, amelyek magasabban fekszenek k orábban szikkadnak, s amint lehetett, apánként kezdték a boronálást, majd a simíszást. Március 10-én teljes lendülettel vetni kezdtek. Már 15 holdnyi tavaszi búzát etettek, e hét végéig még ugyanennyit ildbe tesznek. Most a cukorrépát és a máot vetik. Nagy lendülettel dolgoznak a tsz-tagok különösen a legutóbbi taggyűlés óta. Ezen taggyűlésen ugyanis elhatározták: a nagy munkára való tekintettel reggelenként már akkor kimennek a határba, s dolgoznak, s meddig csak lehet, hogy minden percet jól kihasználjanak. ( Tribor Imre elvtárs, a tsz elnöke úgy számítja, hogy nem 24-re — ahogyan ígérték — hanem valószínűleg már 22-re elvetik a tavasziakat. ) És hogyan dolgoznak a szomszédban, a szakarádi termelőszövetkezetben? ! Itt is nagy kedvvel megy a munka. Már holdon fejtrágyázték az őszieket — még s agy 130 hold hátra van. A vetést két nap tnyésztési szakcsoportban, ők is sokat segítenek az egyénieknek, az egész falunak tanácsaikkal, kipróbált módszereik terjesztésével, így szorgoskodnak a vajdácska dolgozó parasztok. Figyelmük mindenre kiterjed. A gyümölcsfákat már mind permetezték. Azt a kevés szőlőt, ami a határban van, már szintén gondozásba vették, s ami a legfőbb: a kenyérnekvalót idejében elvetik. Már csak mosolyognak, ha valaki a 25-i határidőt emlegeti: — Meglesz az ezen a héten, nem várunk mi 25-ig! A sátoraljaújhelyi erdőgazdaság pedig azzal utasította vissza a kérést, hogy ők csak akkor segíthetnek, ha erre a földművelésügyi minisztériumtól utasítást kapnak. Pedig biztos, hogy az erdőgazdaság, a hulladékfa felhasználásával, vagy valamilyen más módon (csupán egy kis öntevékenységre lenne ehhez szükség) tudna segíteni addig is, amíg az annyira várt központi intézkedés megtörténik. A szerszámok körül is akad hiba. Hegyi, kötött talaj megmunkálásához kétágú kapa szükséges, de ilyet nem lehet kapni a járásban, s nem lehet kapni laposkapát sem. Olyan hiányosságok ezek, melyeket gyorsan meg lehet és meg is kell szüntetni. Nemcsak átfogó, több évre szóló, nagy tervekre van szükség a hegyaljai szőlőtermelés fellendítéséhez — amilyenek a megyei tanácsnál már el is készültek , hanem pár később kezdték meg, mint a csermelyiek, de Batta Dezső, a tsz elnöke úgy fogadja: még e héten minden tavaszi a földbe kerül náluk! Ehhez persze nagy munkára, összefogásra van szükség. Dehát Tiszakarádon az egyéni gazdák is szívesen segítenek a tsznek, hogy néhány nap múlva a szövetkezetiek segítsék őket viszonzásképpen. A brigádvezető éppen szerdán ment el egy sor egyéni gazdához, a 13 holdas Novák Istvánhoz, a 8 holdas Kántor Dezsőhöz és a többiekhez, hogy csütörtök reggeljöjjenek fogatostul, aztán ha majd az ő földjükre is rá lehet már menni, akkor a tsz fogatai mennek hozzájuk vetni, méghozzá vetőgépekkel együtt. Máskor is megtették már ezt Karádon, most is meggyorsítja majd a munkát a szövetkezetiek és egyéniek összefogása. A két szövetkezetben lendületesen folyik tehát a munka. A hiba csak ott van, hogy a versenytársak mit sem tudnak egymás eredményeiről. A járási tanács nem gondoskodik elég gyorsan a versenyeredmények közléséről, de a két szövetkezet elnökének sem kellene csak a járásra várnia, maguk is megismertethetnék egymással a helyzetet, s így a versenylendület is még nagyobb lenne. Mindkét szövetkezetben nagyon fogadkoznak: az idén olyan termést érnek el, hogy azt aztán eljöhetnek megnézni messzi környékről az egyénileg gazdálkodók. A gyors, jó minőségű tavaszi munka számottevő biztosítéka annak, hogy ez valóban így is lesz, «apró», de égető szükségletek biztosítására is, hogy gyorsan, azonnal érhessünk el komoly eredményeket. „Türelmetlen emberek“ a sárospataki gépállomáson Néhány nappal ezelőtt a járás termelőszövetkezetei egymás után hívták fel telefonon a sárospataki gépállomást. Jelentkezett a kenézlői Dózsa, a vissi ötéves Terv is, s újságolták a nagy hírt: megszikkadt a föld, lehet kezdeni a munkát, küldjék azonnal a traktorost! De a legizgatottabbak maguk a traktorosok voltak, ők várták legjobban a munka kezdetét. Az MDP III. kongresszusa tiszteletére megfogadták: valamennyien állandóan legalább 110 százalékra teljesítik tervüket, s kiváló minőségű lesz a munkájuk. Ráadásul a patakiak a Csehszlovák Köztársaság trebisovi gépállomásának dolgozóival versengenek. A téli gépjavítás idején a patakiak lettek a győztesek, s továbbra is azok akarnak maradni. A traktorosoknak már az elmúlt héten sem volt nyugtuk. Minczér Gyula bejelentette, hogy ő felveszi a versenyt az ország legjobb traktorosa cím elnyeréséért. Még alig kezdett valamicskét javulni az idő, amikor Minczér esténként, a munka befejeztével már felült kerékpárjára, s elkarikázott Vissze, megnézni a földet, szikkad-e már, lehet-e kezdeni végre a szántást. Amikor aztán egyszerre elérkezett az idő, nagy lendülettel látott munkához. Az első másfél nap alatt váltótársával, Pesta Ferenccel együtt 25 holdat szántott fel, csaknem 200 százalékra teljesítve normáját. A sárospataki traktorosok nem akarnak elveszíteni egyetlen percet sem az értékes időből, Olaszliszkán se feledjék: a tavaszi búza vetésénél minden óra számít! A sárospataki járás sok községében úgy tervezik, hogy a hét végére befejezik a tavaszi kalászosok vetését. De van egy-két falu, ahol még hozzá se kezdtek például a tavaszi búza vetéséhez. Pedig a talaj már mindenfelé szikkadt, csak egy-két völgyhajlatban kellene várni még egy keveset, így van ez Olaszliszkán is. Pedig az olaszliszkaiakat sem kell hajnalban kürtszóval kelteni, felébrednek ők is pirkadáskor. Az ősszel nagyon jó munkát végeztek, mélyen szántottak, s az őszibúzát is határidőre elvetették. Most aztán tavasz van és talán úgy gondolják: «Dolgoztunk az őszszel eleget a mezőn — most megyünk a szőlőbe». Ez is nagyon fontos persze, sőt ezen a vidéken, a Tokajhegyalján, majd olyan fontos, mint a búzavetés. De ne feledjék az olaszliszkaiak: nemcsak a több szőlő és a jó bor, hanem a lágy kenyér sem hiányozhat a dolgozó nép asztaláról! Munkában az új agronómus Kecskés Miklós agronómus egy hónappal ezelőtt kapta meg beosztását új munkahelyén, a sárospataki gépállomáson: a vissi, a zalkodi és a kenézlői termelőszövetkezeteket kell segítenie. S Kecskés Miklós jó munkát végzett azóta. A kenézlőieket időben figyelmeztette: nem tisztították meg jól a tavaszi búzavetőmagot, csak 70—75 százalékos a «tisztított» vetőmagjuk. A szövetkezetiek megfogadták az agronómus szavát, újratisztították a magot, az most már 98 százalékos lett, s így került a földbe. Ez jó 30—35 mázsával több búzát jelent majd csépléskor a szövetkezet tagjainak. A tavaszi búzát és a tavaszi árpát a zalkodi és a kenézlői tsz elvetette, s a hét végére a vissiek is végeznek ezzel a munkával. Mindebben benne van Kecskés elvtárs munkája is. Mégis: az új agronómust nem becsüli eléggé a járási pártbizottság és a járási tanács. Még senki sem kérdezte meg tőle, hogyan él, milyen gondjai, kívánságai vannak. Predig jól esne az ilyen érdeklődés — no meg panasza is akad Kecskés Miklósnak. Három termelőszövetkezet földjét járja, van olyan nap, hogy húsz kilométert kell megtennie, de nincs kerékpárja, s gyalogosan rója a hosszú utakat. Jó lenne, ha a gépállomás, a járási tanács sürgősen gondoskodnék arról, hogy Kecskés elvtárs kívánsága teljesüljön, s gyorsan hozzájusson egy kerékpárhoz. Két termelőszövetkezet kongresszusi versenye A szőlőtermelők gyors segítséget kérnek! AZ 1954. ÉVI KOSUTH-DÍJASOK író regényeiért és novelláiért, ALBRECHT JÓZSEF *SZOBAL nyirádi bányászati üzemének vájárja * ’jetrendszeris gyorsvágatszervezésében, brigádjáiányításában végzett kitelkedő munkájáért, BÁN FRIGYES filmrendező * «Rákóczi hadnagya* című film rendezéséért, SCHANDL JÓZSEF az Akadémia levelezőtagja, a mezőgazdasági tudományok doktora a magyar állattenyésztés, elsősorban a juhtenyésztés fejlesztésében elért kiemelkedő eredményeiért, KUND EDE egyetemi tanár a mezőgazdaság gépesítése terén végzett kiemelkedő munkásságáért, RIDEG SÁNDOR GÓZON GYULA színművé«* KREYBIG LAJOS az Akadémia levelezőtagja BUZÁGH ALADÁR akadémikus kiváló színpadi alakításaiért az 1953 ban megjelent «Az az anyagásványok kolloidkémiai •sssrsL. as elvei» című munkájáért, kapott Kossuth-díjat. A dolgozók iránt nagyobb figyelmességre nevelt a Wilhelm Pieck-gyár Pártértekezlete (2. oldal) "Nagy kedvvel látnak a tavaszi munkához a hajdúmegyei fiatalok. — A hajdú-bihar megyei DISZ-választmány ülése (2. oldal) ^árleszállítás politikája (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Egy «rózsaszínű jelentés* nyomában.» A verseny helyzete a 2-es számú Épületelemgyárban (2. oldal). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásainak végleges eredményei (3. old.) Szovjet pedagógus —• magyar iskolákban (3. oldal) Az 1944. évi tragédia tanulságai (3. oldal) «Albánia* — Dokumentumfilm az Albán Népköztársaság új életéről (4. oldal) Bierut elvtárs záróbeszédével véget ért a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa (4. oldal)