Szabad Nép, 1954. március (12. évfolyam, 60-90. szám)

1954-03-04 / 63. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 MÁRCIUS 4 Sajtófogadás a szovjet filmművészeti küldöttség tiszteletére A Magyar-Szovjet Társaság, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az Orszá­gos Moziüzemi Igazgatóság a szovjet film ünnepe alkalmából szerdán délelőtt a MUOSZ székházában sajtófogadást rende­zett a hazánkban tartózkodó szovjet film­művészeti küldöttség tagjainak részvételé­vel. A szovjet művészeket Mihályfi Ernő, a MUOSZ elnöke, népművelési miniszterhe­lyettes üdvözölte. Elsőnek Ilja Kopalin többszörös Sztálin­­díjas dokumentumfilmrendező, a szovjet filmművészeti küldöttség vezetője válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. — Bízom abban — mondotta bevezetőben — hogy mostani találkozásunk a magyar művészekkel Budapesten és az ország többi városában továbberősíti barátságunkat és kölcsönösen gazdagítja mind a magyar, mind a szovjet filmművészetet. A magyar és a szovjet filmesek közötti megbeszélé­seken átadjuk tapasztalatainkat a magyar művészeknek — ugyanakkor tanulni is sze­retnénk a magyar filmgyártástól. Ezután a filmvígjátékkal kapcsolatos kérdésre válaszolt: — A filmvígjátéknak — mondotta — ná­lunk a Szovjetunióban különös figyelmet szentelnek. A szovjet filmművészet egész sor történelmi és életrajzfilmet alkotott, és bár a jövőben is készít ilyeneket, a fő hangsúlyt a néphez közelálló, mai témákra helyezi. A szovjet filmgyártás tématervében például az ifjúságról, a diákokról, a sportról és a mindennapi életről készülő filmek szerepel­nek. Jelenleg egész sor filmrendező dolgo­zik új filmvígjátékokon. — Több olyan filmet készítünk, amely a mezőgazdaságból, a kolhozok és a szovho­­zok életéből meríti témáját. Köztük nem­csak játékfilmek, hanem népszerű tudomá­nyos és dokumentumfilmek is vannak. To­vábbra is készítünk a békeharcról, az im­perialisták leleplezéséről szóló filmeket. A legkiválóbb szovjet írók és filmrendezők dolgoznak ilyen témájú filmforga­tókönyve­­ken. A tématervünkben szereplő harmincöt film közül tíz irodalmi mű­ alapján készül, huszonöt pedig filmforgatókönyvre írt mű. Az utóbbi huszonöt filmből tizenkilenc mai témájú. — Sajtónk nagyon szigorúan bírálja és elemzi műveinket — folytatta I. Kopa­lin — értékeli művészeink munkáját és új sikerekre buzdítja őket. A filmek alkotóinak a nézőkkel is igen szoros a kap­csolata. Nem tudnék egyetlen olyan filmet sem említeni, amelynek alkotói a film el­készítése után ne mentek volna el a mo­zikba, a gyárakba, a munkásklubokba, hogy találkozzanak a nézőkkel. I. Kopalin ezután «Albánia» című do­kumentumfilmjéről és általában a doku­mentumfilmgyártás kérdéseiről beszélt. — Hazánkban már nincs vita arról, hogy a dokumentumfilmgyártás valóban művé­szet-e, mert bebizonyosodott, hogy ez a filmművészet egyik igen fontos ága. — Albániáról készített filmemnek az volt a célja, hogy megmutassa azokat az óriási változásokat, amelyek ebben a kicsiny or­szágban lezajlottak. A filmet az albán filmművészekkel közösen hoztuk létre és ezzel segítettük az albán filmművészet alapjainak lerakását is. Ezután I. Kopalin a szovjet és a magyar filmművészet közötti kapcsolatról beszélt. — A szovjet és a magyar filmművészet közötti szoros kapcsolatnak egyik bizonyí­téka az országaink filmművészeti delegá­cióinak kölcsönös látogatásai, a különböző szovjet és magyar filmfesztiválok, illetve Inna Makarova ünnepi filmhetek. A szovjet közönség na­gyon érdeklődik a magyar filmművészet al­kotásai iránt. Hogy csak egy közepes szá­mot mondjak:­egy-egy magyar filmet ná­lunk átlag 30—35 millió ember nézett meg. Közönségünk nagyon megszerette a szelle­mes és ravasz Ludas Matyit, Déryné és Erkel megnyerő alakját, Szabónét és sok más magyar filmhőst. — Kapcsolatban vagyunk a nyugati ha­ladó filmművészettel is. Mozijainkban gyakran szerepelnek haladószellemű olasz és francia filmek, azonkívül egész sor más ország filmjei is. Filmeseink gyakran részt­­vesznek nyugati országokban rendezett filmfesztiválokon is. Néhány nap múlva kezdődik Argentínában a filmfesztivál, amelyre már el is utazott a szovjet delegá­ció. Ott leszünk a Cannes-ban és Uruguay­­ban rendezendő fesztiválon is. Valószínű­leg rövidesen Moszkvában rendeznek olasz filmfesztivált, amelyre előreláthatólag egész sor olasz filmművész érkezik hozzánk. A bukaresti VIT-en körülbelül húsz ország filmművészei találkoztak, akikkel sokat be­széltünk a filmművészetnek a békeharcban játszott szerepéről. — A világ országainak nagyobbik részé­ben játszanak szovjet filmeket. Néhány or­szágban akadályokat gördítenek a szov­jet filmek bemutatása elé, de ennek el­lenére a legtöbb országban, még az Ame­rikai Egyesült Államokban is mozivászonra kerülnek a szovjet filmek. Híreket kaptunk arról, hogy Amerikáim nagy sikerrel mu­tatták be a «Donyeci bányászok»-at is. Borisz Andrejev többszörös Sztálin-díjas, az OSZSZSZK népművésze szólt ezután. Először arról beszélt, milyen nagy segít­séget nyújt a jó színészi alakításhoz Szta­­nyiszlavszkij módszere. További kérdésre válaszolva — a «Berlin eleste» című film Alekszej Ivanovjának alakításáról beszélt. — Sokszor kérdezték már tőlem — mon­dotta mosolyogva — hogyan lehet az, hogy bár 19 év óta­­alakítom az egyszerű orosz katonát, mégsem vittem még őrmesteren felül. Ilyenkor azt szoktam felelni, hogy amikor egy őrmester alakját formálom meg, akkor is úgy igyekszem, hogy érez­hető legyen benne a leendő tábornok. Borisz Andrejev végül nagy elismeréssel szólt a magyar filmművészet eredményei­ről. — A magyar színészek ábrázolási tehet­sége igen magas színvonalú — mondotta — mélyen tárják fel a megformált alakok lelki világát. Különösen dicsérendő a ma­gyar filmek szenvedélyessége. Azt hiszem, minél több magyar filmet fogunk látni a Szovjetunióban, annál inkább erősödik a barátság népeink és filmművészeink között. A magyar filmet mindig nagy örömmel várjuk, mert becsületes, derék, harcos ba­rátot látunk benne. Inna Makarova Sztálin-díjas filmszí­nésznő válaszolt ezután a hozzá intézett kérdésekre: — A «Visszatért szerelem» című filmben Froszta szerepét alakítom. Ez mindössze harmadik filmszereplésem. Ezt megelőzően az «Ifjú gárda» és a «Falusi orvos» című filmekben játszottam. Az volt a fő célom, hogy ne ismételjem önmagam. Froszta alakjának megteremtésében igen sokat se­gített Pudovkin elvtárs. A film készítésekor négy hónapig éltünk egy Gorki körüli fa­luban és ez alatt az idő alatt megismertük azokat az embereket, akiket alakítani akar­tunk. Esténként eljártunk a kultúrházba és a falusi ifjúság megismerése nagy segítsé­get nyújtott nekünk. Sok érdekes élmé­nyünk volt, nekem például meg kellett ta­nulnom kombájnt vezetni. Bevallom őszin­tén, eleinte rettenetesen féltem a kombájn­tól, de mire befejeződtek a felvételek, mégis sikerült elsajátítanom ezt a nehéz mesterséget úgy, hogy az ottani kolhozelnök a búcsúzáskor azt mondta: "­Makarova, ma­radjon nálunk kombájnvezetőnek!» — A filmszereplésen kívüli rendszeresen játszom színházban is, jelenleg a «Három katona» című darab egyik főszerepét alakí­tom. Nyáron valószínűleg az «Egy agronó­­mus jegyzetei» című új filmben szerepelek, amely egy fiatal szerző első filmje lesz. Ligyia Szuharevszkaja Sztálin-díjas, az OSZSZSZK és a Tadzsik SZSZK érdemes művésze színészi munkájáról és jövő ter­veiről nyilatkozott. Egyik legközelebbi sze­repét a Párizsi Kom­münról szóló filmben alakítja. Egyébként elsősorban­ színházban játszik, filmekben ritkábban szerepel. A hazánkban tartózkodó többi szovjet művé­szekhez hasonlóan, ő is a Filmszínészek Színházának tagja. Ezután a vígjáték és a szatíra kérdéseiről beszélt. Ligyia Szuharevszkaja elmondotta, hogy általában komédiában szokott fellépni. —­­Volt idő — mondotta — amikor a kritiku­sok egy része kifogásolta­ a komédiát, mint műfajt, amely szerintük az új életben nem időszerű. Ennek eredménye az lett, hogy a komédia és a szatíra kereteit egy időben alaposan összeszűkítették. De a komédia kérdésében most termékeny viták folynak, amelyek nyomán az egész művészet tovább­fejlődik. (MTI) Hja Kopalin Borisz Andrejev Ligyia Szuharevszkaja Harminchárom éves korában elpusztult Paál László, aki a realista magyar tájfesté­szetet szinte előzmények nélkül emelte Munkácsy társadalom- és emberábrázoló művészetével egyenrangú magaslatra. 1846-ban, két évvel Munkácsy után szü­letett, ama ajándékozó esztendők egyikében, amikor — a 48-as forradalom előestjén — gazdag áradással teremtenek elő nálunk a nagy realista festők: Munkácsy, Mészöly, Szinyei és Székely. A határozatlan, életpályáját kereső Paált, aki hol íróféle, hol gazdász, majd ügyvéd kívánna lenni, talán éppen a már népszerű­­södő Munkácsy példája sodorja végkép igazi hivatása útjára. Nem véletlen, hogy a közös sors s a hasonló lelki- és művész­alkat korán összehozza őket. Paál 16 éves, amikor — 1862-ben, Aradon — megismer­kedik Munkácsyval. Gyermekkorát, a legfogékonyabb éveket, amelyek szűrőjén és érzékeny lemezén át egy életre döntő benyomások érik az em­berfiát. vidéken, Berzován és Odvason töl­tötte hegyek, erdők környezetében. ★ ^Fejlődésében a bécsi Akadémia, ahol 1864-től öt esztendőt töltött, a felkészülés­­e kezdette. Ezidőben a német aka­démiákon csak recepteket, skolasztikus és dogmatikus szabályokat tanítottak, ame­lyek iskolamesteri módszere a nálánál gyengébb és kevésbbé eredeti tehetségeket örökre megbénította. Bécsben Paál csak kéz­műv­es oktatást kapott. A természet gyer­mekkorában ihlette meg egész életére a művészet szárnyainak suhanása Hollan­diában érintette meg. 1870 nyarán Berlen­­be, Hollandiába megy, s egyszerre felfe­dezi — egyrészt a páradús, lágy atmosz­­férájú holland tájban, másrészt a nagy holland mesterek: Rembrandt, Vermeer és Hals műveiben — a levegősség, a fény-ár­nyék, a színek és tónusok lágy egymásba­­olvadásának szerepét. És ráeszmél a termé­szet egyszerű vagy sokrétű szépségére, a jelentéktelennek látszó motívumok és dol­gok szépségére, arra, ami a tájat igazán naggyá, mert emberivé teszi. Meglátta az ember és a természet kapcsolatát, a termé­szetnek az emberre visszaható szépségét. Belülről látta meg, festőként a természetet, s a gyermekkorban felszívott hangulati, szubjektív elemekhez most a festő objektí­ven vizsgálódó képességének érzékletes megjelenítő ereje társult. Nemcsak az em­berábrázolás, az igazi tájábrázolás alapfel­tétele is a művész összeforrása tárgyával, az ábrázolóé az ábrázolttal: az azonosulás, a megértés és együttrezgés képessége. 1871-ben rövid londoni tartózkodása alatt megismerkedik Constable és Turner táj­képművészetével. Ugyanaz évben Mun­kácsy hívására Düsseldorfban telepedik meg. 25 éves, mire egyénisége kibom­lik, s e néhány év alatt, amikor a francia modern tájfestők — Millet, Diaz, Dupré, Rousseau, Corot és Daubigny — művészetével is megismerkedik, s egy nyarat ismét Hollandiában tölt, szélesre bontja tehetsége vitorláit. Nincs már ben­ne bizonytalanság. Elhagyta a pepecselő, száraz, s a rajzot szinte csak kitöltő helyi színnel való festésmódot. Hollandia a széles, barnákba ágyazott foltokkal való festés, a gazdag tónusok világával ismer­tette meg; az angol és francia modern táj­festészet pedig a fényben remegő levegő­nek a színekre és árnyékokra tett hatásával, az áttetsző színes árnyék, s a lokális szint plasztikussá gazdagító valőrök (színérté­kek) szerepével. Élete pedig a küzdelemmel, a nehézsé­gek legyőzésével társította. E korban a művészek jórészét siettette a társadalom felbomlása a korai pusztulásra — s Paál mintha csak érezné korai halálát, össze­szedi minden erejét, szenvedélyeivel hajtja, érzésvilágával átfűti azt, s hátralévő évei­ben — milyen csekély számú van már hátra! — állandóan fokozódó munkatem­póban dolgozik, s jut el a természeti való­ság szintézisének, összefoglaló módon való tükrözésének kifejezéséhez. A Munkácsyval való egyre mélyebb ba­rátság is fokozza munkakedvét. De Mun­kácsy 1871-ben végleg Párizsba költözik, s Paál, aki ekkor már egyre inkább csak munkája és barátságuk által él, tehetet­lenül gyötrődik önmagában. Munkácsy, a kitűnő barát megérzi és megérti ezt: ma­gához hívja, s Paál 1872 májusában Mun­­kácsyhoz siet. Itt talál rá arra, ami művészete teljes­ségéhez még hiányzott: a néki megfelelő táji környezetre. A fontainebleaui erdő, ahol a barbizoni művészek s azok utódai, majd Munkácsyval együtt Paál is oly sok időt, s annyi alkotó órát töltött, felidézi a hazai tájakat. Berzova és Odvos tájai me­rülnek fel a francia erdőkben, rátalál gyer­mekkori emlékképei mására. Haláláig itt dolgozott. Kutató szemével új és új törvényeit látta meg a valóság, a természet materiális és dialektikus igaz­ságainak; egyre mélyebben fejezte ki tá­jaiban azt a hatalmas igazságot, hogy min­den jelenség összefügg minden más jelen­séggel, hogy semmi sem változhatatlan és örök, s hogy az összefüggések végtelen lán­colatában a dolgok örökös egymásrahatás­­ban működnek. A nagy realista művészek (Munkácsy, Courbet, Millet, Corot és Paul is), akik tudva-tudatlanul a materializmus törvényei szerint szemlélték és tükrözték a valóságot, éppen a dolgok egymásrahatá­­sának és átváltozásának törvényszerűségét alkalmazták a festészetben. De kifejezték egyúttal az objektív világ képében a világnak értelmet, érzelmet, mű­­v­észi hangzást adó s azt a maga képére áthasonító embert is. Így válik Paál táj­művészete emberivé, így fejeződik ki a táj, az erdő, a természet objektív tükörképében önmaga is s mindaz, amit az ember _ér­zései, lelke és szenvedélyes énje által _a természethez hozzátehet. A nagy művész kezén így válik Embe­rivé maga a természet is. ★ Paál László életművének csak töredéke mintegy 20 festmény a százegynéhány­­ból — van a Szépművészeti Múzeum birto­kában. Nemcsak élete, műveinek sorsa is tragikus: az 1902-ben Budapesten rende­zett első gyűjteményes kiállításon 49 mű­véből 9 elégett vagy súlyosan megsérült. A húsz műből jelenleg nyolc darabot lát­hatunk kiállítva. E nyolc mű az utolsó, barbizoni korszak­ból való, Paál érett korszakából tehát. Mind a nyolc remekmű, széles, összefog­laló s egyetlen tekintetre átfogóan festett. Nem pusztán egy-egy természeti részlet tü­körképei: a táj, az erdő, a természet tö­mör, mélyértelmű összefoglalása, s nagysá­guk éppen a gondolat, szemlélet és kifeje­zés kényszerítő erejű egysége által mér­hető. Az erdő­ Mély homályában vagy aranyló fényzáporában, melyben lomb, levegő, a törzsek, ágak, gyökerek, a talaj, a nyirkos leheletű avar, a lágyzöld moha és a mind­ezt összefoglaló és szétválasztó fény-árnyék uralkodik: a természet végtelensége szólal meg. Nem oldja fel a fényben a fatörzsek pikkelyes kérgét, a gyökerek emberkézfor­máit, csak megfüröszt­ bennük, s a színes visszfényekkel, a rezgő félárnyakkal s egy­másba szövődő tört színekkel teret, formát, nyüzsgő életet, valóságot éreztet. Nem illé­kony ez a természet, mint az impresszionisták — egy Monet vagy Pissaro — képein; a föld súlya, geológiai alakulata érződik s a be­lőle táplálkozó organizmusok, a gyökérze­tükkel, oszlop­ tömör vagy görcsösen ágáló törzseikkel, zsúfolt vagy ritkás lombozatuk­kal fényért sóvárgó fák élete s az áradó, zúgó vagy lágyan sóhajtó levegőé. Erdeje magához ölel és befogad. Lomb­zápor hullatja arany tallérjait s teríti sző­nyegét a mohos sziklákra. Ezüstfehérde­­rékú bükkök és kicserepesedett vén tölgyek között járunk s a kép belseje hív titkába, mély árnyaiba. Fény villan a lombokon s áttör közöttük a villanó ég vagy a felhők fehér húsa; ágak ágálnak a lombok között. Hallod a csend szívedobogását s véled, hogy az őszi mélabú, melyet szívedben érezel, testvéreddé melegíti az erdőt. («Erdő belse­je», «Fontainebleaui erdő»). Mély, barna ho­mály — sűrűsödő este — szövi szálait; a lombok formái összefolynak s füledben zsong életed is s az esti erdő ezer ne­sze. Az utat mér alig látod s édes még a sejtés, bizsergető a félsz is. Meg­­dermedten áll öt-hat faóriás, s a lombok leomló súlyos szövete között, mint szoron­gó szívből a kiáltás, az alkonyi ég világos foltja szökik fel. Vagy a sötétben kanyar­gó s lefelé lejtő erdei utacska partján ágál négy-öt nyírfácska; vörösbarnák, kékes­­feketék árnyfoltjai zuhannak át az úton s lomb susog tompa-lágy foltokban a pá­rásan elomló levegőég előtt. Zizzen még egy-két levél: szürkén, tompazölden s érezni a közelitő estét («Erdei út»). Patak partja keresztezi az utat. Mögötte nyárfák tömbje: a kékesszürke égen­­hullámzó ezüstzöld és zöldesfekete lombok foltjain át távolságokat csillant fel a fény. Ka­nyargó utacska siet a fák között s rajta az ember szeme a távolba szökik. Az ér­zéklét részeg gyönyörrel kóstolja az édess tejű világot. Mennyi távolság és forma, mennyi jóíze a világnak s öröme a szem­nek — értelemnek! («Nyárfák»), így igéz magához Paál László művésze­te: hív és lenyűgöz s a valóság emberépítő szépségét hinti szét bennünk az érzéklet kifejezőerejével. Szenvedélyes, forró pá­tosz az övé, mely meleg karjaival öleli magához a valóság képeit­, ez realizmu­sának titka, ábrázolásának ereje, tájmű­vészetének humanizmusa. Bencze László PAÁL LÁSZLÓ (Halálának 75. évfordulójára) SZABAD NÉP ­Módosítások a Bolgár Kommumista Párt szervezeti szabályzatában Szófia, március 3. (TASZSZ) A Bolgár Kommunista Párt VI. kon­gresszusának március 2-i délelőtti ülésén befejezték a 3. napirendi pont­o­tA Bol­gár Kommunista Párt VI. kongresszusá­nak irányelvei a Bolgár Népköztársaság fejlesztését szolgáló 1953—1957. évi máso­dik ötéves tervhez* — megtárgyalását. A kongresszus áttért a 4. napirendi pontra: «Módosítások a Bolgár Kommunista Párt szervezeti szabályzatában». Erről a kérdésről Todor Zsivkov tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek folyamán a Bolgár Kommunista Párt jelentősen megnövekedett, gazdag politi­kai és szervezési tapasztalatokra tett szert. A pártban megjavult a politikai és szer­vezőmunka, fokozódott a pártszervezetek szervező és vezető szerepe, még jobban kifejlődött a pártdemokrácia. — A szervezeti szabályzatban — mon­dotta az előadó — tükröződniök kell azok­nak a vívmányoknak, amelyeket a párt a szocializmus alapjainak lerakásáért vívott harcban elért, figyelembe kell venni továb­bá jövőbeni társadalmi és gazdasági fejlő­désünket. Pártunknak alkotó szellemben, jelenlegi helyzetünknek és elkövetkező fej­lődésünknek megfelelően kell felhasznál­nia a Szovjetunió Kommunista Pártjának páratlanul gazdag tapasztalatait, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja új szerve­zeti szabályzatában fejeződnek ki. Todor Zsivkov a szervezeti szabályzat első cikkelyének következő megfogalmazá­sát javasolta: «A Bolgár Kommunista Párt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség tagjaiból szervezett, egy nézetet valló kommunisták önkéntes, harci szövetsége­­­zeti szabályzat 1. cikkelyének új megfogal­mazásában tükröznie kell a kommunista párt dicsőséges és győzelmes útja nagysze­rű eredményeit. Az új megfogalmazásnak meg kell határoznia a párt legfőbb felada­tait az adott pillanatban. Zsivkov a továbbiakban a párttagság kér­désével foglalkozott. Az új szervezeti sza­bályzat 2. cikkelyére a következő megfo­galmazást javasolta:­­«A Bolgár Kommu­nista Párt tagja lehet a Bolgár Népköztár­saságnak minden dolgozója, más munkáját ki nem zsákmányoló állampolgára, aki el­ismeri a párt programmját és szervezeti szabályzatát, tevékenyen részt vesz annak megvalósításában, dolgozik a párt vala­melyik szervezetében s végrehajtja a párt minden határozatát. A párttag fizeti a tagsági járulékot­. A szervezeti szabályzatban — mondotta továbbá Zsivkov — teljesebben és ponto­sabban kell meghatározni a párttagok kö­telességeit. Az előadó részletesen jellemez­te ezeket a kötelességeket, amelyeknek a Bolgár Kommunista Párt központi bizott­ságának javaslata értelmében tükröződniök kell a szervezeti szabályzatban. A szervezeti szabályzat módosításai ter­vezetének jellegzetes sajátsága az — mu­tatott rá Zsivkov — hogy tartalmaz né­hány olyan új tételt, amely a pártdemo­krácia további kiszélesítésére, a párttagok jogainak hathatósabb védelmére irányul. Behatóan ismertette ezeket a tételeket. A párt legfelső szerveit érintve, az elő­adó rámutatott arra, hogy a párthatároza­tok végrehajtásának ellenőrzésével és a pártszervezetek munkájának felülvizsgálá­sával nem a központi bizottság ellenőrző bizottságát kell megbízni, ahogy­ a jelen­nem az ellenőrzést — munkája fontos r­­­szeként — magában a központi bizottságban kell összpontosítani. Befejezésül Todor Zsivkov elmondotta: A Bolgár Kommunista Párt központi bizott­ságának a párt szervezeti szabályzatában végrehajtandó módosításokról nyilvános­ságra hozott tervezetét széleskörűen meg­vitatták a pártszervezetekben és az idei megyei beszámoló és vezetőségválasztó pártkonferenciákon. A pártszervezetek és egyes párttagok több mint ötezer megjegy­zést, módosítást és kiegészítést terjesztettek elő a tervezethez, amelyek közül sok cél­szerű. Ezeket figyelembe kell venni a szer­vezeti szabályzat végleges megszerkeszté­sénél és jóváhagyásánál. A párt új szerve­zeti szabályzata hatalmas szervező és moz­gósító erejű okmány. Tekintélyes és hatha­tós fegyver lesz pártunk kezében a továb­bi szervezeti megerősödést célzó munkájá­ban, a párt és a néptömegek közötti kap­csolatok kiszélesítésében, mozgósítani fogja a dolgozók alkotó energiáját a VI. pártkon­gresszus határozatainak megvalósítására, hazánk további felvirágoztatására. A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresz­­szusának március 2-i délutáni ülésén meg­vitatták Todor Zsivkov beszámolóját, a küldöttek felszólalásukban egyhangúlag he­lyeselték azokat a módosításokat, amelye­ket a Bolgár Kommunista Párt központ bi­zottsága javasolt a párt szervezeti szabály­zatában. . Anton Jugovnak, a központi bizottság po­litikai bizottsága tagjának javaslatára a kongresszus Vuko Cservenkovval az élen bi­­zottságot választott, amelyet megbízott az­zal, hogy dolgozza ki és terjessze a legkö­zelebbi kongresszus elé a Bolgár Kommu- Meghalt A. K. Grehov elvtárs, a Bolgár Esramanista Párt keresült bizottságának tagja Szófia, március 3. (MTI) A Bolgár Kommunista Párt VI. kon­gresszusának elnöksége és a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsa mély fáj­dalommal jelentette, hogy hosszas és súlyos betegeskedés után, március 2-án elhunyt Ászén Kirilov Grekov altábornagy, a Bol­gár Kommunista Párt központi bizottságá­nak tagja, országgyűlési képviselő, nemzet­­védelmi miniszterhelyettes. Ászén Kirilov Grekov temetésére bizott­ságot alakítottak, Ferdinand Kozovszki, a hazafias arcvonal országos tanácsa ál­landó irodája titkárának elnökletével. Aszén Kirilov Grekov holttestét a Nép­hadsereg Központi Házában ravatalozták fel. Temetése március 4-én lesz. Összeesküvést lepleztek le Egyiptomban Kairó, március 3. (TASZSZ) Az «Egyptian Gazette» című kairói lap március 3-i jelentés­e szerint a Kairóban tör­tént incidensekkel kapcsolatos hatósági vizs­gálat eredményeként ismeretessé vált, hogy a reakciós és lázadó elemek egy csoportja nagy összeesküvést szervezett. Az összees­küvőket a hatóságok letartóztatták, össze­sen 118 embert tartóztattak le, köztük Ah­med Husszeint, a már nem létező «szocia­lista párt» volt vezetőjét és Abdul Kader Aodát, az idén januárban feloszlatott «mu­zulmán testvériség» nevű szervezet volt al­­elnökét­. Sajtójelentések szerint külön bíróságok alakulnak az említett összeesküvésben résztvett személyek ügyének tárgyalására. ­ három nyugati külügyminiszter különértekezletet tart a genfi értekezlet előtt Párizs, március 3. (MTI) Az «AFP» értesülése szerint az április 26-án kezdődő genfi értekezlet előtt a há­rom nyugati külügyminiszter Párizsban kü­­lönértekezletet tart. Az angol külügyminisz­térium közölte, hogy Nagy-Britannia, Fran­ciaország és az Egyesült Államok között diplomáciai síkon tanácskozások kezdődtek a genfi értekezlettel kapcsolatos kérdések­ről. A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága felszólította a kormányt: emeljen vétót a nyugatnémet felfegyverzés előkészítése ellen Párizs, március 3. (MTI) A francia nemzetgyűlés külügyi bizott­sága szerdán délelőtt — Gilbert de Cham­­brun haladó képviselő javaslatára — egy­hangúlag elfogadta a következő javaslatot. •A nemzetgyűlés külügyi bizottsága — miután értesült arról, hogy a szövetségi gyűlés több olyan módosítást szavazott meg, amelyek azt a feltételezést viszik be a nyugatnémet alkotmányba, mintha Nyu­­gat-Németország szuverén állam volna a katonai ügyek intézésében — úgy véli, hogy figyelembe kell venni és gyakorolni kell Franciaország jogait, amelyekkel a meg­szállási státus alapján rendelkezik. A külügyi bizottság felhívja tehát a kor­mányt, hogy utasítsa a francia főbiztost: már most figyelmeztesse a német kor­mányt, hogy Franciaország kormánya el­lenzi a szövetségi gyűlés által tervbe vett intézkedések megvalósítását, amennyiben a szövetségi tanács (a német parlament fel­sőháza) is megerősíti azokat­. Ismeretes, hogy a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés az alkotmány egyértelmű mó­dosítását szavazta meg, amely lehetővé tenné Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zését és a kötelező katonai szolgálat beve­zetését. Robert Schuman volt külügymi­niszter és társai hevesen ellenezték a fran­cia nemzetgyűlés külügyi bizottságában Gilbert de Chambrun javaslatának elfoga­dását. Végül is azonban jobbnak látták, hogy a többséggel együtt szavazzanak, azt remélve, hogy ily módon csökkenthetik, a javaslat jelentőségét. Schärf osztrák alkancellár mentegetőzése A «DPA» hírügynökség részletesen kom­mentálja Schärf osztrák alkancellárnak, a jobboldali Osztrák Szocialista Párt elnöké­nek magatartását az úgynevezett Szocialista Internacionálé brüsszeli értekezletén. Schärf az «európai védelmi közösségi» szerződésre vonatkozó határozati javaslat feletti szavazásnál az «európai védelmi kö­zösség» mellett foglalt állást. Az Osztrák Szocialista Párt elnökének ál­lásfoglalását sz­ocialista részről azzal igye­keztek mentegetni, hogy az «Osztrák Szo­cialista Párt hozzájárulása nem jelenti azt, hogy a párt támogatja Ausztria belépését az európai védelmi közösségbe­. Schärf kedden az «Arbeiter Zeitung» hasábjain folytatta a mentegetőzést és azt bizonygatta, hogy «az osztrák szocialisták pozitív állásfoglalása a Szocialista Interna­­cionálénak... az európai védelmi közös­ségre vonatkozó határozatával kapcsolatban nem tekinthető az osztrák semlegesség elvi feladásának». Schärf hozzátette, hogy «Ausztria hajlandó kijelenteni, hogy nem akar résztvenni egyetlen katonai szövet­ségben sem». Noha az osztrák jobboldali szocialisták magyarázgatni próbálják brüsszeli állás­­foglalásukat, Ausztriában világosan látják, hogy Scharfék az amerikaiak politikájának útját egyengetik Ausztriában. Még az Osztrák Néppárthoz közelálló körökben is hangsúlyozzák, hogy «az Oszt­rák Szocialista Párt ezzel a lépésével köz­vetlenül a berlini értekezlet után jelentős külpolitikai pálfordulást tett az erő poli­tikája felé». Az­ «Österreichische Volksstimme» az Osztrák Szocialista Pártnak az «európai vé­delmi közösségi» szerződés kérdésében foly­tatott végzetes politikáját kommentálja. A lap rámutat, hogy Ausztriában nyíltan és föld alatt egy­aránt működnek olyan erők, amelyek elő akarják készíteni az utat az új né­met militarizmus számára. Az Osztrák Szocialista Párt vezetésében is nagyon erősek azok az elemek, amelyek újabb «Anschluss» érdekében fejtenek ki tevékenységet. Volt náci újságírók kezük­ben tartanak fontos régi szociáldemokrata lapokat és nagynémet politikát folytatnak. Hasonló politikát folytatnak az Osztrák Szocialista Párt vezetőségének egyes tag­jai is. Az egész pártvezetőség támogatja az amerikaiaknak az európai hadsereggel kap­csolatos mesterkedését, amellyel új német fasiszta hadsereget akarnak létrehozni.­­A berlini értekezlet óta eltelt néhány nap újból bebizonyította: a Szovjetunió védi a békét, védi Ausztriát az új Anschluss veszélyétől — írja végül az «österreichische Volksstimme». — Az osztrák kormány po­litikája viszont aláássa országunk függet­lenségét. Ez a politika a nép érdekei ellen, a béke ellen irányul, ezért meg kell vál­toztatni. Nem arra van szükségünk, hogy az amerikai politikát támogassuk, amely a német militarizmust újjá akarja éleszte­ni az Európa-hadsereg alakjában, hanem határozott, megrendíthetetlen függetlenség­re. Ez az út vezet a biztos békéhez és Ausztria függetlenségéhez­. (MTI) A dán községi választások eredménye Kedden községi választásokat tartottak Dániában. A legtöbb mandátumot a szo­ciáldemokraták szerezték meg, akik növel­ték mandátumaik számát. Nagy vesztesé­get szenvedett a reakciós jogállam párt és a konzervatív párt. Dánia Kommunista Pártja megtartotta Kopenhágában 6 man­dátumát. A «DPA» hírügynökség jelentése szerint Kopenhágában és az ország 85 városában a következőképpen oszlanak meg a mandátu­mok: szociáldemokrata párt 625 mandátum, konzervatív párt 226 mandátum, baloldali (Venstre) párt 135 mandátum, radikális baloldali (Venstre) párt 56 mandátum, Dá­nia Kommunista Pártja 20 mandátum, jog­állam párt 7 mandátum. (MTI) A KÜLPOLITIKA HÍREI — ÖT EGYIPTOMI KATONATISZT ér­kezett Kairóból Karacsiba, hogy tanulmá­nyozza a pakisztáni hadsereg kiképzőköz­pontjait. Az egyiptomi tisztek egy hónapig maradnak Pakisztánban — jelenti az «MTI». — FEJSZÁL, IRAK KIRÁLYA — az iraki kormány közlése szerint — március 12-én hivatalos látogatást tesz Pakisztánban — jelenti az «AFP». — ANGLIA ÉS WALES LAKOSSÁGÁ­NAK SZÁMA hivatalos adatok szerint 44,090.000, Skóciáé 5,096.000, Észak-Írorszá­­gé 1,370.000. Az Egyesült Királyság lakos­ságának összlétszáma tehát 50,556.090 — jelenti a «TASZSZ». — SZÍRIA ÚJ ELNÖKE nyilatkozatot adott ki arról, hogy visszaállítják a régi al­kotmányt, amely Sisakli hatalomrajutásáig volt érvényben — jelenti a londoni rádió. — SZÍRIA EGÉSZ TERÜLETÉN BE­ZÁRTÁK a volt Sisakli-párt, az Arab Fel­­szabadulási Párt helyiségeit — jelenti az «AFP». — AZ ANGOL ALSÓHÁZ vitát folytatott a hadügyi költségvetésről. A költségvetés a katonai kiadások további növelését irányoz­za elő és 1954—1955-re több mint 1600 millió fontot szán fegyverkezésre — jelenti az «MTI». — ARTHUR DEAN, aki az ENSZ képvi­selője volt Panmindzsonban a koreai politi­kai értekezletet előkészítő tanácskozások során, lemondott az amerikai külügyminisz­tériumban viselt állásáról — jelenti a lon­doni rádió. — SZAUD KIRÁLY menedékjogot adott Adib Sisakli volt szíriai államelnöknek. Si-I­sakli már megérkezett Riadba, Szaúd-­­ Arábia fővárosába. (MTI) |——________ Az Országos Béketanács nagygyűlése Az Országos Béketanács szerdán délután nagygyűlést­ rendezett az építők Rózsa Fe­renc kultúrotthonában. A nagygyűlés kere­tében a berlini nagyhatalmi értekezletre kiküldött magyar újságírók közül Novo­­báczky Sándor, a «Szabad Nép» szerkesztő­­bizottságának tagja és Nemes György, az Országos Béketanács munkatársa számolt be berlini tapasztalatairól. A nagygyűlésen felszólalt Dévai László, a Ganz Vagongyár sztahanovista acélöntő­je és Kincses József, a XXI. kerület béke­bizottságának titkára. (MTI) Szovjet vendégeink látogatásai Gluscsenko professzor szerdán ellátoga­tott Mátraszentlászlóra, a kompolti kísér­leti gazdaság fagykísérleti állomására., A. J. Guzanov, a kosztromaterületi Ogo­­rodnyik kolhoz elnöke szerdán Em­ődön a Szabadságharcos termelőszövetkezetet lá­togatta meg. J. M. Nyeprincev Sztálin-díjas festőmű­vész, a Szovjetunió Művészeti Akadémiá­jának levelezőtagja szerdán ismét az Or­szágos Szépművészeti Múzeumba látoga­tott el. J. Ty. Leszjuk szerdán délután felkereste a pécsi «Doktor Sándor» kultúrotthont, este a pécsi Nemzeti Színház előadását te­kintette meg. (MTI)

Next