Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-08 / 98. szám
Időszerű kérdésekről Az ifjúság legjobbjait a mezőgazdasági pályákra ! Nagyszerű feladatok várnak most azokra a fiatalokra, akik agronómusok vagy más mezőgazdasági szakemberek lesznek. A mezőgazdaság fellendítésében természetesen nagy szerep jut a mezőgazdaságrégió szakembereinek is, de a növekvő feladatokhoz egyre több új, jó szakemberre is szükség van. Egy-két évvel ezelőtt a párt és a DISZ hívószavára fiataljaink ezrei büszkén, lelkesedéssel indultak Sztálinvárosba. A mezőgazdasági pályát választó fiatalok előtt talán még szebb, még lelkesítőbb távlatok nyílnak meg, hiszen az ország építésének legelső frontvonala ott van most a mezőgazdaságban. Az elmúlt években, amikor a mezőgazdaság fejlesztésére nem fordítottunk ilyen nagy gondot, a mezőgazdasági szakemberek hivatását sok helyen lebecsülték. Sajnos, , akadtak néhányan olyanok is, akik tanulmányaik befejezése után húzódoztak-vonakodtak a gyakorlati munkától. Nem szívesen mentek például vidékre, termelőszövetkezetbe vagy állami gazdaságba dolgozni. Ennek okát azonban nem az agronómusmunka nehézségeiben kell keresni. Tavaly és azelőtt is sok hiba volt az egyetemre jelentkezők elosztása körül. Több olyan hallgató került például az Agráregyetemre, akik nem tekintették hivatásuknak, hogy agronómusok, állattenyésztők, kertészek, agrárközgazdászok stb. legyenek. Sokan más pályára készültek, de az Agráregyetemre vagy valamelyik más mezőgazdasági főiskolára irányították őket. Iskoláinkban nem ismertették megfelelően a mezőgazdasági szakemberek feladatait, az Agráregyetem céljait, így az arra alkalmas, jól tanuló fiatalok közül sokan ezért nem választották ezeket a pályákat. Gyakran megtörtént, hogy éppen a leggyengébb tanulókat javasolták az Agráregyetemre azzal, hogy a mezőgazdaságnak ezek az emberek is megfelelnek. A középiskolát végző tanulók most választanak maguknak hivatást: április 20-ig írják össze azokat, akik az egyetemekre jelentkeznek. Azt várhatnánk, hogy most, a kormányprogramm és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat után már egészen más a helyzet, mint azelőtt. A tapasztalatok azonban sajnos azt mutatják, hogy e téren nem következett be még lényeges változás. A szeghalomi Bolyai Farkas-gimnázium tanulóinak például az a véleménye, hogy csak abban az esetben mennek az Agráregyetemre, ha más lehetőség nincs, mert «agronómusok az egyetem elvégzése nélkül is lehetnek». A ceglédi Kossuth-gimnázium igazgatója elégséges és bukásra álló tanulókat akart rábeszélni, hogy mezőgazdászok legyenek. A kaposvári Táncsics Mihály-gimnázium hallgatói közül még azok sem tudták, hogy milyen képesítést kapnak az Agráregyetemen, akik oda jelentkeztek. Sok helyen a tanulók nem ismerik az egyetemet és még kevésbbé azt, hogy az egyes karok milyen képesítést adnak. A tanulóknak ez a tájékozatlansága okozza, hogy — mint az eddigi jelentkezések mutatják — sokhelyütt most is a leggyengébb tanulók készülnek az Agráregyetemre. Az ország érdeke azt kívánja, hogy ezen a helyzeten mindenütt sürgősen változtassanak. A felsőbb mezőgazdasági iskolák a legrátermettebb, legkiválóbb fiatalokat várják. Középiskoláink vezetőinek, tanárainak fontos feladata most, hogy a legjobb ifjakkal ismertessék meg a mezőgazdasági pálya szépségét és őket győzzék meg a mezőgazdasági pálya szépségéről, fontosságáról. Hébert Ede kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hébert Ede nyugalmazott egyetemi tanárnak a munkásmozgalomban hosszabb időn át kifejtett tevékenysége elismeréséiig a «Munka Érdemrend» kitüntetést adományozta. J. D. Bernal professzor előadása J. D. Bernal nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja szerdán délután «A víz szerepe a kristályokban és a kőzetekben» címmel előadást tartott az MTESZ székházában. A hallgatóság a kiváló angol fizikus előadását nagy elismeréssel fogadta. (MTI) A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A párt élcsapatjellegéről A marxizmus-leninizmus egyik alapvető tétele a pártról szóló lenini tanítás. A kommunista és a munkáspártok szervezeti szabályzatai szerte a világon a marxista párt Lenin által megfogalmazott és Sztálin által továbbfejlesztett szervezeti alapelvei épülnek fel. Ezeknek a szervezeti alapelveknek az érvényessége nem korlátozódik a proletárdiktatúráért folytatott harc időszakára, érvényesek a szocializmusért vívott harc korában is. Nem korlátozódnak egy vagy néhány országra, hanem érvényesek mindenütt, ahol a történelem a kapitalizmus megdöntését, a szocialista társadalom felépítését tűzte napirendre. Természetesen az átmenet sokféle változatos formája között az egyes országok kommunista pártjai szervezeti szabályzatuk kidolgozásánál tekintetbe veszik saját országuk fejlődésének sajátosságait az adott időszakban, pártjuk helyzetét és az ebből adódó közvetlen feladatokat. Figyelembe veszik a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait is. Ezt látjuk a mi pártunk módosított szervezeti szabályzata tervezeténél is. E tervezet a hazai viszonyokra, elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére való tekintettel tagjelöltcsoportok szervezését írja elő, vagy például megelégszik egyéves párttagsági idővel is az ajánlóknál. Más részről tekintetbe veszi a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának útmutató tapasztalatait, például a párttagokkal szemben támasztott követelmények kibővítésénél (a 3/g—1. pontoknál). Mindez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy a lenini szervezeti alapelvek változatlanul érvényben maradjanak. Ez is megnyilvánul a módosított szervezeti szabályzat tervezetében. Azt a lenini tanítást, hogy a párt a munkásosztály élcsapata, a szabályzat részleteiben több helyen is rögzíti, így az I. fejezetben, ahol kimondja, hogy a párt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait egyesíti; a II. fejezetben, ahol rögzíti,hogy ki lehet a párt tagja, a párttagok kötelességeinél megállapítja, hogy a kommunistának élen kell járnia, vezetnie kell a pártonkívüli dolgozó tömegeket, fejlesztenie műveltségét, elsajátítania a marxizmusleninizmust. Mégis szükségesnek látom jobban dokumentálni ezt a szervezeti szabályzat I. fejezetében, oly módon, hogy a második mondat után vegyük be ezt a kifejezést: «... élcsapata». Annál is inkább szükséges ez, mert a jelenleg érvényben lévő szervezeti szabályzatban némi ellentmondás van: az «élcsapat» és a «tömegpárt» kifejezések egyaránt bent vannak kellő indokolás nélkül. A módosított szervezeti szabályzat tervezete e két kifejezést kihagyja, de nem szögezi le elég világosan a párt álláspontját ebben a kérdésben. Hivatkozhatom itt még a párt tradíciójára is: ez a kifejezés vérünkké vált, valamennyien egy fogalmat értünk ezen, ha ezt írjuk, tudjuk, miről van szó. További javaslatom a tervezethez, hogy a 3/b ponthoz vegyük fel kiegészítésül a következő mondatot: «A párt ügyével szembeni passzív magatartás összeférhetetlen a párthoz való tartozással». Én az egyik legfontosabb módosításnak tartom a tervezetben, hogy a párttagnak ezentúl a szervezeti szabályzatban lefektetett kötelessége, ne csak maga hajtsa végre a párt határozatait, hanem harcoljon azért, hogy mások is megvalósítsák. A párttag nem dughatja homokba a fejét, mint a strucc, nem mondhatja: «én megtettem, ami tőlem tellett, tegye meg mindenki a magáét» — hanem harcolnia kell a párt minden határozatának a megvalósulásáért. A párthatározatokkal szemben megengedhetetlen a paszszív magatartás. Véleményem szerint ezt jobban kidomborítaná az általam javasolt kiegészítés. A következő módosítást a 3/f ponthoz szeretném hozzáfűzni. A «tanításait» szó helyett használjuk az «alapjait» kifejezést.. A marxizmus-leninizmus tanításai olyan nagy területet ölelnek fel, hogy annak elsajátítása túlhaladja egy párttag képességeit és erejét. E tanítások nem köteteket, hanem könyvtárakat töltenek meg. Az alapokat azonban mindenki képes elsajátítani, s ez kötelessége is minden párttagnak. Javaslom, hogy töröljük a tervezet 7. pontjából azt a részt, amely kimondja, hogy a DISZ-bizottság mint ajánló szerepelhet párttagok felvételénél. Ha a DISZ- bizottság ajánlására valakit már felvettek tagjelöltnek, azért az elvtársért a továbbiakban a pártalapszervezet a felelős. Végül helyes lenne felvenni a szervezeti szabályzatba azt a gyakorlattá vált elvet, hogy «az alapszervezet taggyűlésén határozatok hozatalához legalább a párttagok kétharmadának jelenléte szükséges, a határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik». Kovács László • Sztálin Katonai Politikai Akadémia , pártszervezetének tagja / sztezsztószt azz, érkezett levelekkel SEREGLET SÁNDOR elvtárs, a Minőségi Ellenőrző Részvénytársaság pártszervezetének titkára egyetért Somogyi elvtárs javaslatával, aki azt ajánlja, hogy a külkereskedelmi vállalatok pártszervezeteinek is legyen ellenőrzési joguk. «Javaslom — írja — hogy a X. fejezet 34. pontjának második bekezdése mondja ki: a minisztériumi és a középfokú igazgatósági szerveknél a pártszervezetek nem ellenőrizhetik a hivatal vezetőjét és vezetőségét, de minden egyéb hivatali pártszervezet ellenőriz ugyanúgy, mint az üzemek, állami gazdaságok, gépállomások stb. pártszervezete». ÁCS FRIGYES elvtárs, a János-kórház pártszervezetének tagja így ír: «Helytelennek tartom a tervezet 21. pontját, amely szerint a Központi Vezetőségnek joga van tagokat kooptálni (behívni) a Központi Vezetőségbe. Ez a pártdemokrácia sérelme lenne. Azért kell póttagokat választani, hogy az esetleges hiányokat innen pótolják. Egy esetleges rendkívüli kongresszuson pedig új tagokat lehet választani. A tervezet e pontja helyébe a következő változtatott szöveget javaslom: Ha a pártbizottságban bármilyen okból két pártértekezlet között megüresedik hely, a pártbizottságok kötelesek a megválasztott póttagokat jelölési sorrendben behívni. Ha a póttagok elfogytak, úgy rendkívüli pártértekezleten szabályszerű jelöléssel és titkos szavazással, rendes és póttagokat kell választani a hiányos létszám kitöltésére». DÉNES GYÖRGY elvtárs, a Beloianniszgyár pártszervezetének tagja Végh István elvtársnak, a «Szabad Nép» március 25-i számában megjelent leveléhez szól hozzá. «Bár az elvtárs észrevétele helyes, mégis saját magával is ellentmondásba kerül. Azt írja, hogy a szocialista társadalom felépítése nemcsak a párt feladata (lásd a tervezet első fejezetének utolsó bekezdése), hanem az egész társadalomé. Ugyanakkor a megfogalmazásban meghagyná ezt a megfogalmazást: «a párt végső célja a kommunista társadalom felépítése». Javasolom, hogy az első fejezet utolsó bekezdése így módosuljon: «A Magyar Dolgozók Pártjának legfőbb feladata a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése azon keresztül, hogy az egész társadalmat vezeti és irányítja a szocialista társadalom, végsősoron a kommunizmus felépítésére. Hazafiasságra nevelni A szervezeti szabályzat-tervezet I. pontjához szeretnék hozzászólni, amelyik a párt nevét és legfőbb feladatait foglalja össze elvi síkon és igen tömören. A negyedik bekezdés utolsó mondata a párt nevelőmunkájának elvi kiindulópontjait és legfőbb célkitűzéseit határozza meg. «A párt — a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében — a Szovjetunió népei és a világ dolgozói iránti barátságra neveli a munkásosztályt és a magyar népet és minden eszközzel erősíti a haza védelmét». Úgy érzem, hogy ez a meghatározás kissé egyoldalú. Amíg a proletárnemzetköziségből fakadó nevelési feladatainkat kibontja és teljes súllyal felveti, a szocialista hazafiságból adódó nevelési feladatainkat leszűkíti a haza védelmének minden eszközzel történő erősítésére. Javaslom a mondat kibővítését és alábbi megfogalmazását: «A párt — a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében — nemzeti büszkeségre és a Szovjetunió népei és a világ dolgozói iránti barátságra neveli a munkásosztályt és a magyar népet és minden eszközzel erősíti a haza védelmét». Indokolásul azt tudom felhozni, hogy a mi iskolai és iskolán kívüli nevelőmunkánknak talán éppen ezen a téren a legnagyobbbak a fogyatékosságai. Nem neveljük eléggé népünket és különösen ifjúságunkat a magyar történelem, tudomány és irodalom úttörőinek példáján. Március 15-ét, történel- münk egyik legdicsőbb fejezetét, amikor az emberi haladás élharcosai voltunk, néhány év óta — fokozatosan — leszűkítettük az ifjúság ünnepévé. Híven tükrözi az e téren elkövetett hibákat könyvkiadásunk is, amely éppen a magyar klasszikusokkal szemben mutatkozik nagyon papírtakarékosnak. Az e téren elkövetett hibák pedig szorosan összefüggnek mai legfőbb kérdésünkkel: a párt tömegkapcsolatainak kérdésével. Azt hiszem, bátran használhatjuk az ajánlott «nemzeti büszkeségre nevelés» megfogalmazást. A szovjet könyvekből úgy látom, hogy az ottani nevelőmunkának is egyik alapvető tétele ez. Csak két példa: Majakovszkij verse a szovjet útlevélről! S Lenin elvtárs gyönyörű cikke a nagyoroszok nemzeti büszkeségéről! Fekete János az Irodagép Ipari Vállalat pártszervezetének tagja Páter Károly egyetemi tanár: Miért fontos a fejtrágyázás? rszágszerte folyik a munka az idei jó termésért. Sokszáz agronómus, egyéni gazdálkodó, termelőszövetkezeti tag figyeli ma féltő gonddal őszi búzavetéseinket. Mérlegelik, lesz-e belőle jó termés, jut-e majd bőven búza egy-egy munkaegységre. Gondolkodnak, hogy a maguk kisebb vagy nagyobb területén hogyan növelhetik a termést, saját hasznukra és az ország javára. Szakembereink jól tudják, hogy egyik leghatásosabb eszköz ilyenkor: a vetések szakszerű fejtrágyázása. Szocialista iparunk több nitrogénműtrágyát adott a tavaszi fejtrágyázás céljaira, mint bármikor valaha. Az idén tavasszal viszont az időjárás miatt különösen fontos, hogy minél nagyobb területen fejtrágyázzuk az őszi vetéseket. A fejtrágyázás elsősorban azért fontos, mert ilyenkor, kora tavasszal, a talajban többnyire nagyon kevés felhasználható növényi táplálóanyag van. Különösen kevés a salétrom, a növények legfontosabb nitrogéntápláléka. A föld még hideg. A talajban élő baktériumok még alig működnek. A télen a mélyen átfagyott földben teljesen szünetelt azoknak a talajbaktériumoknak a működése, amelyek salétromot termelnek a humuszból, a trágyából, a növényi maradványokból. Csak akkor indul meg majd az erőteljesebb salétromképződés, amikor a talaj felmelegszik. Addig a vetések csak lassan fejlődnek. Gyakran mégi az egyébként gazdag, jól trágyázott talajban is kevés ilyenkor a növények számára oly fontos, azonnal felhasználható nitrogén. Fokozottabban így van ez a szerves anyagban, humuszban szegény talajokban, vagy ott, ahol a szántóföldeket nem trágyázták rendszeresen istállótrágyával. V. R. Viljamsz, a kiváló szovjet tudós világosan kifejtette, hogy a nagy termés attól függ, hogyan tudjuk a növényeket fejlődésük egész időszaka alatt ellátni a lehető legtöbb táplálékkal és egyidejűleg a lehető legtöbb vízzel. Világosan következik ebből, hogy a koratavaszi táplálkozási viszonyoknak nagy hatása van a termés nagyságára. A gabonafélék tavaszi fejlődése élettani szempontból fontos időszak. Amit a növények ilyenkor elmulasztanak, sokszor még akkor sem tudják pótolni, ha később kedvező körülmények közé kerülnek. Akkor sem, ha például májusban a kiadós langyos eső hatására erőteljesen indul meg a salétromképződés a talajban és a növény bőségesen kap egyidejűleg táplálékot is, nedvességet is. Szakembereink sok évtizedes tapasztalata igazolja, hogy a kellő időben alkalmazott tavaszi nitrogén-fejtrágyázással feljavíthatjuk a bármely okból gyenge vetéseket és a termést számottevően növelhetjük. Az erre a célra alkalmas műtrágyák: a csilei salétrom, a mészsalétrom és a mésznitrogén, valamint a nálunk leginkább ismert pétisó. Sok adatunk van a pétisóval való tavaszi fejtrágyázás révén elért terméstöbbletről. 1935-ben, amikor a pétisó fejtrágyázásra való alkalmazását kipróbálták, azt tapasztalták, hogy 23 különböző vidéken és különböző talajon végzett, számszerűen értékelt kísérlet közül 22 esetben hozott a fejtrágyázás terméstöbbletet. Azóta is sok kísérlet és tapasztalat igazolja, hogy a helyesen alkalmazott tejtrágyázás jelentős terméstöbbletet hozott. A régebbi szakirodalom adatai, valamint állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink újabb megfigyelései azt mutatják, hogy tavaszi nitrogén-fejtrágyázással a legtöbb esetben egy-két mázsa terméstöbbletet lehet elérni holdanként. A terméstöbblet azonban gyakran lényegesen több is lehet. A fejtrágyázással elért legnagyobb terméstöbbletről a «Mezőgazdasági Kutatások» című régebbi szaklap 1938-as évfolyamában találunk adatokat. Egy Baranya megyében, Versenden végzett műtrágyázási kísérletnél a fejtrágyázás nélküli parcellák termésátlaga holdra átszámítva csak 3,6 mázsa volt. A 60 kiló pétisóval fejtrágyázott parcellák több mint 16 mázsás termést adtak, a fejtrágyázással elért terméstöbblet tehát több mint 12 mázsa búza volt. Helytelen volna ebből arra következtetni, hogy a fejtrágyázástól minden esetben ilyen nagy eredményt kell várni. Figyelmeztet azonban ez a kísérleti adat arra, hogy vannak esetek, amikor a fejtrágyázás elhagyása döntő akadálya lehet a nagy termés elérésének. Az idén tavasszal több körülmény miatt különösen nagy jelentősége van a fejtrágyázásnak. Először is, igen száraz volt az ősz. Kedvezőtlen volt a vetési idő. Sok helyen került a búza rossz magágyba és sok helyen késtek meg a vetéssel. Emiatt legtöbb helyen az őszi gabonafélék nem tudtak megerősödni a hideg idő beálltáig. Sok gyengén telelt növény szorul felsegítésre. A kemény tél sokáig tartott. Későn tavaszodott. Búzavetéseink fejlődésükben jóval hátrább vannak, mint a más években ilyentájt. Siettetnünk kell tehát vetéseink fejlődését, ha jó termést akarunk elérni. A fejtrágyázás segíti, gyorsítja a növény fejlődését. A salétromképződés szempontjából is kedvezőtlen volt a száraz ősz és a kemény tél. Az elővetemény lekerülése után a talajbaktériumok csak kevés salétromot termelhettek az ősz és a tél folyamán. Az őszi szárazság idején nem kaptak elég nedvességet, később meg a nagy hideg gátolta munkájukat. Fokozottabban szükség van ezért a talaj salétromkészletének tavaszi kiegészítésére. Különösen nagy jelentősége van az idén a nitrogén-fejtrágyázásnak ott, ahol a búza előveteménye kukorica, esetleg répa volt. Kreybig Lajos akadémikus sok kísérlettel kimutatta, hogy a talajbaktériumok nem termelnek salétromot mindaddig, amíg a talajban maradt kukorica- vagy répagyökereket fel nem dolgozták. Amíg a gyökerek elbomlása tart, a baktériumok salétromtermelés helyett még a talaj salétromkészletét is elhasználják. Az idén a száraz ősz miatt valószínűleg nagyon sok helyen nem fejeződhetett be az ősszel a gyökér- és a tarlómaradványok feldolgozása. Sok helyen ez a folyamat csak most tavasszal fog megindulni, ha a talaj felmelegszik. Néhány hétig is eltarthat, míg ez a bomlási folyamat lejátszódik és a komolyabb salétromképződés megindul. Addig pedig hiába várja a növény a nitrogéntáplálékot, ha nem segítünk rajta fejtrágyázással. Igen fontos, hogy egyenletesen szórjuk ki a műtrágyát. Különösen a kézzel való kiszórásnál kell nagyon ügyelni! A nagy táblákat célszerű kisebb területekre beosztani és úgy szórni ki minél egyenletesebben az egyes területekre jutó műtrágyamennyiséget. Nem várhatunk eredményt, ha jóformán csak széthajigáljuk a műtrágya csomókat. Buján fejlődő foltok és trágyázatlanul maradt részek tarkítják az ilyen búzatáblát. A hozzáértő ember sokszor még hónapok múlva is észreveszi egyegy búzatáblán, hogy ott hanyagul végezték el a fejtrágyázást. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen körülmények között kell óvatosan bánni a fejtrágyázással. Szerves anyagban és nitrogénben gazdag, fekete színű talajokon, különösen alföldi mezőségi vályogtalajon vagy réti agyagtalajon előfordulhat, hogy a megkésett nitrogén-fejtrágyázás túlságosan meghajtja a növényeket. Az ilyen talajokon, különösen, ha erősen trágyáztuk őket, április végén, május elején erőteljes salétromképződés indul meg. Az egyoldalú nitrogénbőség hatására túlságosan buján fejlődik a vetés. A túl buja növény könnyebben meghűl. Az egyoldalú nitrogénbőség hatására néhány nappal később érik be a búza és a nyár elején esetleg, bekövetkező szárazsággal szemben érzékenyebb lesz. Az ilyen talajokon különösen fontos, hogy a gyenge vetéseket nagyon korán segítsük fel nitrogén-fejtrágyázással. Megkésett fejtrágyázással pedig óvatosan kell bánni. Az olyan vetéseket, amelyek már fejtrágyázás nélkül is buján fejlődnek, nem célszerű fejtrágyázni. Ilumuszban és szervesanyagban sze-Aegény, különösen sovány homoktalajainkon gyakran a többszöri fejtrágyázás is megokolt. Több tapasztalat mutatja azt, hogy nagyobb terméstöbbletet érhetünk el ilyen talajon, ha többször kevesebb műtrágyát használunk, mintha egyszerre többet. Ezt szemlélteti például Westsik Vilmos egyik régebbi kísérlete. Laza, barna nyíregyházi homoktalajon napraforgó után vetett búzát. Ha 100 kiló pétisót ősszel szórtak ki, holdanként 2,2 mázsa terméstöbbletet kaptak. Ha ősszel csak 50 kilót szórtak ki és 50 kilót tavaszi fejtrágyaként adtak , a terméstöbblet 3,6 mázsa volt. Ha őszszel csak 40 kilót szórtak ki, de kétszer fejtrágyáztak márciusban és április közepén 30 —30 kiló pétisóval, 4,8 mázsa volt a terméstöbblet. A Szovjetunió legkiválóbb gabonatermelőinek is az a tapasztalata, hogy a nagyon nagy búzatermések elérésének egyik igen fontos eszköze a többszöri fejtrágyázás. Gyengén telelt őszi gabonavetéseink pétisóval való fejtrágyázásáról már eddig is sok adatunk és tapasztalatunk van. Ezek alapján nyugodtan várhatjuk, hogy szakszerű tavaszi fejtrágyázással holdanként legalább egy mázsával növelhetjük búzaterméseinket. Jogosan várhatjuk, hogy a terméstöbblettel bőven, többszörösen megtérül a fejtrágyázásra használt 40—50 kiló pétisónak az ára és a fejtrágyázás munkaköltsége. Agronómusaink pedig gondoljanak arra, hogy minden vagon, fejtrágyázásra helyesen felhasznált pétisó legalább egy vagonnal több búzát jelent népgazdaságunknak. SZABAD NÉP Amigó elvtárs javaslatáról A «Szabad Nép» március 20-i számában Amigó József elvtárs ■ «A visszaminősítés — pártbüntetés?» címmel hozzászólt a tervezet XIV. fejezetének 46. és 47. pontjához. Amigó elvtárs szerint nem helyes, hogy a tervezet a visszaminősítést is a pártbüntetésekhez sorolja. Én a tervezetben lévő megfogalmazással értek egyet. Nem érthetek egyet Amiga elvtárssal, aki azt írja, hogy a tagjelöltté való visszaminősítés, mint pártbüntetés csökkentené azt a megtiszteltetést, amit általában a tagjelöltség jelent. Szerintem ez nem csökkentené, hanem emelné a tagjelöltséggel járó megtiszteltetést és feladatot. A tervezet 47. pontja azt jelenti, hogy módot adunk a visszaminősített párttagnak hibái kijavítására, s arra, hogy bebizonyíthassa a párthoz való hűségét. Ez a pártbüntetés formájában különbözik a 46. pontban lévő pártbüntetésektől, s éppen ezért külön pontba kell foglalni. Egyébként a 47. pont módosítására javaslom a következőket: Ha a visszaminősített párttag egy év leteltével nem érdemli ki, hogy ismét a párttagság soraiba kerüljön, a pártból ki kell zárni. Szabó Lajosné a borsod megyei tanács I. alapszervezetének tagja CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 8 A magánkisipar munkájáról A kormányprogrammal a kisipari szövetkezetek egyre bővülő hálózata mellett a dolgozó magánkisiparosok komoly feladatokat kaptak. Az elmúlt hónapok intézkedései eredményeként több mint tizenötezer új kisiparos — többségében olyan, aki az elmúlt években nem saját szakmájában dolgozott — váltott iparengedélyt. Ezzel igen sok faluban megszűnt a panasz — van már kisiparos, aki a cipőket gyorsan megjavítja, kovács, bognár, aki a mezőgazdasági felszereléseket rendbehozza, a városokban is több kisiparos látott munkához. Az újra szakmájukban dolgozó kisiparosok tekintélyes száma ellenére azonban még mindig számos kisközség dolgozó parasztsága türelmetlenül várja, hogy végre legyen a faluban kovács és bognár, s más kisiparos. Kormányunk számtalan tanújelét adja annak, hogy megbecsüli a munkáját lelkiismeretesen, a lakosság megelégedésére végző kisiparosokat és segíti feladataik elvégzését. A kisiparosok termelésük fokozásához egyre több anyagot kapnak, s kedvező áron megvásárolhatják a nagyüzemekben már kiselejtezett, de még használható kisebb gépeket is. Az anyag és szerszám beszerzésére rendelkezésre bocsátott állami kölcsönből a kisiparosok eddig mintegy tízmillió forintot vettek igénybe. Teljesült a kisiparosság évtizedes kívánsága: bekapcsolódnak a betegbiztosításba. A kisiparosok lelkesedéssel vállalják a kormányprogram megvalósításából reájuk háruló feladatokat. Csinosítják műhelyeiket, rendbehozzák felszerelésüket, s igyekeznek minél jobb munkát adni a megrendelőknek. De még sok a tennivaló azért, hogy a kisiparosok valamennyien kifogástalanul teljesítsék hivatásukat. Hiba van még például a kiszolgálás körül. Régen bizony alig fordult elő, hogy a kisiparos az általa megtalpalt cipőt úgy adta volna ki a kezéből, hogy azt nem fényesíti ki. Ez most elég gyakori. El kell érnünk ma is, hogy minden kisiparos többet adjon nevére, munkája becsületére, a vásárlók megelégedésére, s rendkívül udvariasan, előzékenyen, megbízhatóan dolgozzék. Sok a hiba az árak körül. Felelős ezért a könnyűipari minisztérium is, amely a helyes kisipari árverést — sok sürgetés ellenére — máig sem dolgozta ki. Emellett azonban a kisiparosoknak jobban meg kell becsülniök a dolgozók forintjait és az árakat — változatlan minőség mellett — a lehető legolcsóbban kellene megszabnioi. Elsősorban a városi kisiparosoknak kell megérteniök, hogy nem nagy közületi munkákkal, hanem hasznos javítások elvégzésével teszik különösen értékessé munkájukat. • Vannak még nehézségek, amelyek hátráltatják a magánkisipar munkáját. A kiutalt anyagokhoz — egyes kereskedelmi szervek bürokráciája miatt — főleg a falusi kisiparosok, igen körülményesen tudnak csak hozzájutni. Különösen a hiányos faanyagellátás okoz sok panaszt, pedig most, a tavaszi munkák idején a faanyag hiánya igen megnehezíti a mezőgazdasági szerszámok kijavítását. Ezen a földművelésügyi minisztérium könnyen segíthetne. De sürgősen segíteni kellene azon is, hogy a bádogosok hozzájussanak a kiutalt horganyzott lemezhez, s így megjavíthassák a lyukas lábasokat, tejeskannákat.A helyi iparnak — ezen belül a magánkisiparnak is — tanácsaink a felelős irányítói. A kisiparosok számos helyen örömmel tapasztalják, hogy tanácsaink biztosítják a műhelyhelyiségeket, s más tekintetben is sokoldalú segítséget kapnak. A nagyecsedi tanácselnök azonban — és sajnos nemcsak ő — nem törődik a kisiparosok tevékenységével, sőt azt sem nézi jó szemmel, ha a község néhány kisiparosa időnként megbeszéli, hogy mit tehet a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítésére. A lakosság érdekében szükséges, hogy tanácsaink támogassák a kisiparosok kezdeményezéseit, hiszen például az állami kölcsönnel történő házépítéseknél a lakosság joggal számít a helyi kőműves, ács és szerelő kisiparosok közreműködésére, jó munkájára. A dolgozó magyar kisiparosság szívesen vesz részt hazánk építésében és tudja, hogy becsületes munkájával, állampolgári kötelezettségeinek teljesítésével a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Ezt mutatja, hogy a kisiparosok mind nagyobb számmal vesznek részt tömegszervezetünk, a KIOSZ felvilágosító előadásain, politikai munkájában. A magánkisiparnak gyors, pontos, jó munkával, az árak betartásával, előzékeny kiszolgálással kell hozzájárulnia dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Bizonyos, hogy kisiparosaink ezt a megtisztelő megbízatásukat becsülettel teljesítik. Gervai Béla a Kisiparosok Országos Szabadszervezet® főtitkára Jelentés a begyűjtés versenyéről A begyűjtési minisztérium jelenti: A begyűjtési versenyben továbbra is Békés megye tartja az első helyet. A megyékben a tanácsok és a begyűjtő vállalatok jól együttműködve segítik a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek versenyének kibontakozását. A tej és a tojás begyűjtését azonban meg kell gyorsítani. Élénk a verseny Vas és Somogy megyében is. A legutóbbi napokban Szolnok és Győr megye is erősített. A hízottsertés begyűjtése azonban a legtöbb megyében lassan halad. Pedig a verseny következő szakaszában ez az egyik legfontosabb feladat. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a tanácsok, a begyűjtő vállalatok minden megyében megjavítsák a begyűjtés munkáját, segítsék a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek versenyét. A begyűjtési minisztérium április 3-i értékelése szerint a megyék sorrendje a következő: 1. Békés, 2. Vas, 3. Somogy, 4. Szolnok, 5. Győr, 6. Zala, 7. Veszprém, 8. Komárom, 9. Fejér, 10. Tolna, 11. Baranya, 12. Nógrád, 13. Pest, 14. Csongrád, 15. Heves, 16. Szabolcs, 17. Hajdú, 18. Borsod, 19. Bács megye. Bitér öntözőtelepek létesítésére A párt és a kormány újabb kedvezményt biztosított az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Azok az egyénileg dolgozó parasztokból alakult szakcsoportok, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, akik öntözőtelepet kívánnak létesíteni, akár saját, akár haszonbérbe vett földeken termelnek, öntözőtelepek létesítésére holdanként legfeljebb 900 forint összegű középlejáratú hitelt kaphatnak. Ezenkívül az öntözőtelep tervezési, valamint az építés műszaki irányítási költségeinek fedezésére 100 forint állami támogatást kapnak. A hitelt öt év alatt egyenlő évi részletekben kell visszafizetni a folyósítást követő évtől kezdődően minden év november 30. napjáig. A 100 forint állami támogatást nem kell visszafizetni. A hiteligényeket az illetékes községi tanács végrehajtó bizottságánál kell bejelenteni. A telepterveket a vízügyi igazgatóságnak kell jóváhagynia. Az ötven holdon felüli telepeket azonban csak a vízügyi igazgatóság tervezheti meg. A tervek jóváhagyása után az igénylők a holdanként megállapított telepítési hitel 50 százalékát a Mezőgazdasági és Szövetkezeti Bank megyei fiókjánál felvehetik. A telep elkészülte után — amennyiben a telep üzemképességét a felülvizsgálatot végző bizottság igazolja — a hitel másik felét is megkapják az igénylők. (MTI) A dorogi és a tatai szénmedence bányászainak párosversenye Az oroszlányi XIX-es akna bányászai felhívással fordultak Komárom megye bányászaihoz és ipari üzemeinek dolgozóihoz. Bejelentették, hogy első negyedévi tervüket túlteljesítették és a dorogi IX—XII-es aknával folytatott párosversenyből győztesen kerültek ki. — Elhatároztuk — folytatja a felhívás — hogy a III. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyt folytatjuk a második negyedévben, és ezzel küzdünk félévi tervünk túlteljesítéséért. A második negyedévre ismét versenyre hívjuk versenytársunkat, a dorogi IX—XII-es akna dolgozóit, s egyben javasoljuk a trösztnek, hogy újítsa fel az immár hagyományossá vált párosversenyt. A XIX-es akna bányászai vállalták, hogy a második negyedévi tervükön felül 3000 tonna szenet termelnek, ebből május 1-ig 800 tonnát, a III. pártkongresszus tiszteletére, május 31-ig 1800 tonnát. Félévi tervüket 10 nappal határidő előtt befejezik. Budapest fiatalsága készül a vasárnapi fémgyűjtőnapra A főváros fiataljai lelkesen készülnek a vasárnapi fémgyűjtőnapra. Az I. kerületben Nagy Éva úttörőtitkár több mint ezer fiatalt mozgósított a vasárnapi gyűjtésre. Készülődnek a kerület üzemeinek díszesei is. A XXII. kerületben csaknem kétezer úttörő gyűjt vasat és színesfémet vasárnap. A 31-es számú MTH-intézet tanulói tavaly 600 mázsa vasat adtak a kohóknak, hatan elnyerték a kiváló fémgyűjtő-jelvényt. Most is örömmel fogadták az újabb fémgyűjtőhónap hírét és készülődnek a vasárnapi gyűjtésre. 60 brigádot alakítottak, felosztották egymás között a területet. A Vörös Csillag nyomda fiataljai a fémgyűjtő-hónap első napján üzemtakarítást rendeztek. A jó és lelkes munka eredménye eddig 30 mázsa értékes színesfém volt, melyet már át is adtak a MÉH-begyűjtőnek. (MTI) Jugoszlávia ratifikálta a magyar-jugoszláv határegyezményt A jugoszláv külügyi államtitkárság április 6-án közölte a Magyar Népköztársaság belgrádi követségével, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népszkupstinájának szövetségi végrehajtó tanácsa március 31-én ratifikálta a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Népköztársaság kormányai között a magyar-jugoszláv határon lévő határjelek felújítására és megjelölésére vonatkozó, 1954 január 30-án Suboticán megkötött egyezményt. (MTI) A ,,Szabad Nép“ cikke nyomán A «Szabad Nép» február 3-i számában cikk jelent meg ezzel a címmel: «Ne csak több — szebb, jobb, gazdagabb választékú cipőket is gyártson a cipőipar». A könnyűipari minisztérium cipőipari igazgatósága levélben közölte a szerkesztőséggel, hogy a cikk megállapításaival egyetért és több intézkedést hozott a hibák megszüntetésére. Megállapodott a kereskedelemmel abban, hogy a jövőben utánrendelést is elfogad azokból a cipőfajtákból, amelyekben nagy a kereslet. Megvizsgálták a cipő Szovjet műszaki könyvkiállítás A szovjet könyv házában szerdán szovjet műszaki könyvkiállítás nyílt meg. A kiállítást Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese nyitotta meg. A megnyitás után Hernádi Sándor, a kohó- és gépipari minisztérium műszaki dokumentációs csoportjának vezetője tartott előadást «A szovjet műszaki irodalom felhasználása a kohó- és gépipari minisztérium vállalatainál» címmel. Az előadást vita követte. (MTI) tervezők munkáját és meghatározták munkájuk új rendjét, amely majd szorosabbrafűzi kapcsolataikat a termelő üzemekkel. A Cipőtervező Vállalatot átszervezik. A cipőiparban felhasznált anyagok minőségének alaposabb ellenőrzésére szakmai bizottságot alakítottak. Intézkedtek a műszaki vezetők szakmai oktatásának továbbfejlesztéséről is. Végül az igazgatóság közölte levelében: igyekszik elősegíteni, hogy a minőség javítása váljék a cipőipari dolgozók kongreszszusi versenyének központi feladatává. Vetik a rizst a Hortobágyon Szerdán hajnalban megkezdték a rizsvetést a hortobágyi borsósi állami gazdaságban, azország egyik legnagyobb rizstermelő telepén. Szerdán egész nap hat traktoros vetőgép szórta a magot. Már az első napon 150 holdnyi területen jól megmunkált földbe került a mag. A gazdaság dolgozói úgy tervezik, hogy az elkövetkező napokban meggyorsítják a munkát, megkétszerezik a szerdai eredményt.