Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-08 / 98. szám

Időszerű kérdésekről Az ifjúság legjobbjait a mezőgazdasági pályákra ! Nagyszerű feladatok várnak most azokra a fiatalokra, akik agronómusok vagy más mezőgazdasági szakemberek lesznek. A mezőgazdaság fellendítésében természete­sen nagy szerep jut a mezőgazdaság­­régió szakembereinek is, de a növekvő feladatok­hoz egyre több új, jó szakemberre is szük­ség van. Egy-két évvel ezelőtt a párt és a DISZ hívó­szavára fiataljaink ezrei büsz­kén, lelkesedéssel indultak Sztálinvárosba. A mezőgazdasági pályát választó fiatalok előtt talán még szebb, még lelkesítőbb táv­latok nyílnak meg, hiszen az ország épí­tésének legelső frontvonala ott van most a mezőgazdaságban. Az elmúlt években, amikor a mezőgazda­ság fejlesztésére nem fordítottunk ilyen nagy gondot, a mezőgazdasági szakemberek hivatását sok helyen lebecsülték. Sajnos, , akadtak néhányan olyanok is, akik tanul­mányaik befejezése után húzódoztak-vona­­kodtak a gyakorlati munkától. Nem szíve­sen mentek például vidékre, termelőszövet­kezetbe vagy állami gazdaságba dolgozni. Ennek okát azonban nem az agronómus­­munka nehézségeiben kell keresni. Tavaly és azelőtt is sok hiba volt az egyetemre je­lentkezők elosztása körül. Több olyan hall­gató került például az Agráregyetemre, akik nem tekintették hivatásuknak, hogy agronómusok, állattenyésztők, kertészek, agrárközgazdászok stb. legyenek. Sokan más pályára készültek, de az Agráregye­temre vagy valamelyik más mezőgazdasági főiskolára irányították őket. Iskoláinkban nem ismertették megfelelően a mezőgazda­­sági szakemberek feladatait, az Agráregye­tem céljait, így az arra alkalmas, jól tanuló fiatalok közül sokan ezért nem választották ezeket a pályákat. Gyakran megtörtént, hogy éppen a leggyengébb tanulókat java­solták az Agráregyetemre azzal, hogy a me­zőgazdaságnak ezek az emberek is meg­felelnek. A középiskolát végző tanulók most vá­lasztanak maguknak hivatást: április 20-ig írják össze azokat, akik az egyetemekre je­lentkeznek. Azt várhatnánk, hogy most, a kormányprogramm és a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozat után már egé­szen más a helyzet, mint azelőtt. A tapasz­talatok azonban sajnos azt mutatják, hogy e téren nem következett be még lényeges változás. A szeghalomi Bolyai Farkas-gim­názium tanulóinak például az a véleménye, hogy csak abban az­ esetben mennek az Agráregyetemre, ha más lehetőség nincs, mert «agronómusok az egyetem elvégzése nélkül is lehetnek». A ceglédi Kossuth-gim­­názium igazgatója elégséges és bukásra álló tanulókat akart rábeszélni, hogy me­zőgazdászok legyenek. A kaposvári Tán­csics Mihály-gimnázium hallgatói közül még azok sem tudták, hogy milyen képesí­tést kapnak az Agráregyetemen, akik oda jelentkeztek. Sok helyen a tanulók nem ismerik az egyetemet és még kevésbbé azt, hogy az egyes karok milyen képesítést ad­nak. A tanulóknak ez a tájékozatlansága okozza, hogy — mint az eddigi jelentkezé­sek mutatják — sokhelyütt most is a leg­gyengébb tanulók készülnek az Agráregye­temre. Az ország érdeke azt kívánja, hogy ezen a helyzeten mindenütt sürgősen változtas­sanak. A felsőbb mezőgazdasági iskolák a legrátermettebb, legkiválóbb fiatalokat várják. Középiskoláink vezetőinek, taná­rainak fontos feladata most, hogy a leg­jobb ifjakkal ismertessék meg a mező­­gazdasági pálya szépségét és őket győzzék meg a mezőgazdasági pálya szépségéről, fontosságáról. Hébert Ede kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hé­bert Ede nyugalmazott egyetemi tanárnak a munkásmozgalomban hosszabb időn át kifejtett tevékenysége elismeréséiig a «Mun­ka Érdemrend» kitüntetést adományozta. J. D. Bernal professzor előadása J. D. Bernal nemzetközi Sztálin-béke­­díjjal kitüntetett angol fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja szerdán délután «A víz szerepe a kristá­lyokban és a kőzetekben» címmel előadást tartott az MTESZ székházában. A hallga­tóság a kiváló angol fizikus előadását nagy elismeréssel fogadta. (MTI) A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A párt élcsapatjellegéről A marxizmus-leninizmus egyik alapvető tétele a pártról szóló lenini tanítás. A kom­munista és a munkáspártok szervezeti sza­bályzatai szerte a világon a marxista párt Lenin által megfogalmazott és Sztálin ál­tal továbbfejlesztett szervezeti alapelvei­ épülnek fel. Ezeknek a szervezeti alapel­veknek az érvényessége nem korlátozódik a proletárdiktatúráért folytatott harc idő­szakára, érvényesek a szocializmusért ví­vott harc korában is. Nem korlátozódnak egy vagy néhány országra, hanem érvénye­sek mindenütt, ahol a történelem a ka­pitalizmus megdöntését, a szocialista társa­dalom felépítését tűzte napirendre. Természetesen az átmenet sokféle vál­tozatos formája között az egyes országok kommunista pártjai szervezeti szabályza­tuk kidolgozásánál tekintetbe veszik saját országuk fejlődésének sajátosságait az adott időszakban, pártjuk helyzetét és az ebből adódó közvetlen feladatokat. Figyelembe veszik a nemzetközi munkásmozgalom ta­pasztalatait is. Ezt látjuk a mi pártunk mó­dosított szervezeti szabályzata tervezeténél is. E tervezet a hazai viszonyokra, elsősor­ban a mezőgazdaság fejlesztésére való te­kintettel tagjelöltcsoportok szervezését írja elő, vagy például megelégszik egyéves párt­tagsági idővel is az ajánlóknál. Más rész­ről tekintetbe veszi a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XIX. kongresszusának útmu­tató tapasztalatait, például a párttagokkal szemben támasztott követelmények kibő­vítésénél (a 3/g—1. pontoknál). Mindez azonban nem zárja ki, sőt felté­telezi, hogy a lenini szervezeti alapelvek változatlanul érvényben maradjanak. Ez is megnyilvánul a módosított szervezeti sza­bályzat tervezetében. Azt a lenini tanítást, hogy a párt a munkásosztály élcsapata, a szabályzat részleteiben több helyen is rög­zíti, így az I. fejezetben, ahol kimondja, hogy a párt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait egyesíti; a II. fejezetben, ahol rögzíti,hogy ki lehet a párt tagja, a párttagok köteles­ségeinél megállapítja, hogy a kommunis­tának élen kell járnia, vezetnie kell a pár­­tonkívüli dolgozó tömegeket, fejlesztenie műveltségét, elsajátítania a marxizmus­­leninizmust. Mégis szükségesnek látom jobban do­kumentálni ezt a szervezeti szabályzat I. fejezetében, oly módon, hogy a második mondat után vegyük be ezt a kifejezést: «... élcsapata». Annál is inkább szükséges ez, mert a jelenleg érvényben lévő szer­vezeti szabályzatban némi ellentmondás van: az «élcsapat» és a «tömegpárt» kifeje­zések egyaránt bent vannak kellő indoko­lás nélkül. A módosított szervezeti sza­bályzat tervezete e két kifejezést kihagy­ja, de nem szögezi le elég világosan a párt álláspontját ebben a kérdésben. Hivatkoz­­hatom itt még a párt tradíciójára is: ez a kifejezés vérünkké vált, valamennyien egy fogalmat értünk ezen, ha ezt írjuk, tudjuk, miről van szó. További javaslatom a tervezethez, hogy a 3/b ponthoz vegyük fel kiegészítésül a következő mondatot: «A párt ügyével szem­beni passzív magatartás összeférhetetlen a párthoz való tartozással». Én az egyik leg­fontosabb módosításnak tartom a tervezet­ben, hogy a párttagnak ezentúl a szervezeti szabályzatban lefektetett kötelessége, ne csak maga hajtsa végre a párt határoza­tait, hanem harcoljon azért, hogy mások is megvalósítsák. A párttag nem dughatja homokba a fejét, mint a strucc, nem mond­hatja: «én megtettem, ami tőlem tellett, tegye meg mindenki a magáét» — hanem harcolnia kell a párt minden határozatá­nak a megvalósulásáért. A párthatároza­tokkal szemben megengedhetetlen a pasz­­szív magatartás. Véleményem szerint ezt jobban kidomborítaná az általam javasolt kiegészítés. A következő módosítást a 3/f ponthoz szeretném hozzáfűzni. A «tanításait» szó helyett használjuk az «alapjait» kifejezést.. A marxizmus-leninizmus tanításai olyan nagy területet ölelnek fel, hogy annak el­sajátítása túlhaladja egy párttag képessé­geit és erejét. E tanítások nem köteteket, hanem könyvtárakat töltenek meg. Az alapokat azonban mindenki képes elsajá­títani, s ez kötelessége is minden párt­tagnak. Javaslom, hogy töröljük a tervezet 7. pontjából azt a részt, amely kimondja, hogy a DISZ-bizottság mint ajánló szere­pelhet párttagok felvételénél. Ha a DISZ- bizottság ajánlására valakit már felvettek tagjelöltnek, azért az elvtársért a továbbiak­ban a pártalapszervezet a felelős. Végül helyes lenne felvenni a szervezeti szabályzatba azt a gyakorlattá vált elvet, hogy «az alapszervezet taggyűlésén hatá­rozatok hozatalához legalább a párttagok kétharmadának jelenléte szükséges, a hatá­rozathozatal egyszerű szótöbbséggel törté­nik». Kovács László • Sztálin Katonai Politikai Akadémia , pártszervezetének tagja /­ sztezsztószt azz, érkezett levele­kkel SEREGLET SÁNDOR elvtárs, a Minő­ségi Ellenőrző Részvénytársaság pártszer­vezetének titkára egyetért Somogyi elv­­társ javaslatával, aki azt ajánlja, hogy a külkereskedelmi vállalatok pártszervezetei­nek is legyen ellenőrzési joguk. «Javaslom — írja — hogy a X. fejezet 34. pontjának második bekezdése mondja ki: a minisztériumi és a középfokú igazga­tósági szerveknél a pártszervezetek nem ellenőrizhetik a hivatal vezetőjét és veze­tőségét, de minden egyéb hivatali pártszer­vezet ellenőriz ugyanúgy, mint az üzemek, állami gazdaságok, gépállomások stb. párt­­szervezete». ÁCS FRIGYES elvtárs, a János-kórház pártszervezetének tagja így ír: «Helytelennek tartom a tervezet 21. pontját, amely szerint a Központi Vezető­ségnek joga van tagokat kooptálni (behív­ni) a Központi Vezetőségbe. Ez a pártde­mokrácia sérelme lenne. Azért kell pótta­gokat választani, hogy az esetleges hiányo­kat innen pótolják. Egy esetleges rendkí­vüli kongresszuson pedig új tagokat lehet választani. A tervezet e pontja helyébe a következő változtatott szöveget javaslom: Ha a pártbizottságban bármilyen okból két pártértekezlet között megüresedik hely, a pártbizottságok kötelesek a megválasz­tott póttagokat jelölési sorrendben behív­ni. Ha a póttagok elfogytak, úgy rendkívüli pártértekezleten szabályszerű jelöléssel és titkos szavazással, rendes és póttagokat kell választani a hiányos létszám kitölté­sére». DÉNES GYÖRGY elvtárs, a Beloiannisz­­gyár pártszervezetének tagja Végh István elvtársnak, a «Szabad Nép» március 25-i számában megjelent leveléhez szól hozzá. «Bár az elvtárs észrevétele helyes, mégis saját magával is ellentmondásba kerül. Azt írja, hogy a szocialista társadalom fel­építése nemcsak a párt feladata (lásd a tervezet első fejezetének utolsó bekezdése), hanem az egész társadalomé. Ugyanakkor a megfogalmazásban meghagyná ezt a megfogalmazást: «a párt végső célja a kommunista társadalom felépítése». Java­solom, hogy az első fejezet utolsó bekez­dése így módosuljon: «A Magyar Dolgozók Pártjának legfőbb feladata a dolgozó nép anyagi és kulturá­lis színvonalának állandó emelése azon keresztül, hogy az egész társadalmat ve­zeti és irányítja a szocialista társadalom, végsősoron a kommunizmus felépítésére­. Hazafiasságra nevelni A szervezeti szabályzat-tervezet I. pont­jához szeretnék hozzászólni, amelyik a párt nevét és legfőbb feladatait foglalja össze elvi síkon és igen tömören. A negyedik bekezdés utolsó mondata a párt nevelőmunkájának elvi kiindulópont­jait és legfőbb célkitűzéseit határozza meg. «A párt — a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében — a Szovjetunió népei és a világ dolgozói iránti barátságra neveli a munkásosztályt és a magyar népet és minden eszközzel erősíti a haza védelmét». Úgy érzem, hogy ez a meghatározás kis­sé egyoldalú. Amíg a proletárnemzetközi­ségből fakadó nevelési feladatainkat ki­bontja és teljes súllyal felveti, a szocialista hazafiságból adódó nevelési feladatainkat leszűkíti a haza védelmének minden esz­közzel történő erősítésére. Javaslom a mondat kibővítését és aláb­bi megfogalmazását: «A párt — a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében — nemzeti büszkeségre és a Szovjetunió né­pei és a világ dolgozói iránti barátságra neveli a munkásosztályt és a magyar né­pet és minden eszközzel erősíti a haza vé­­­delmét». Indokolásul azt tudom felhozni, hogy a mi iskolai és iskolán kívüli nevelőmunkánk­nak talán éppen ezen a téren a legnagyobb­­bak a fogyatékosságai. Nem neveljük elég­gé népünket és különösen ifjúságunkat a magyar történelem, tudomány és irodalom úttörőinek példáján. Március 15-ét, történel-­ münk egyik legdicsőbb fejezetét, amikor az emberi haladás élharcosai voltunk, néhány év óta — fokozatosan — leszűkítettük az ifjúság ünnepévé. Híven tükrözi az e téren elkövetett hibákat könyvkiadásunk is, amely éppen a magyar klasszikusokkal szemben mutatkozik nagyon papír­takaré­kosnak. Az e téren elkövetett hibák pedig szoro­san összefüggnek mai legfőbb kérdésünk­kel: a párt tömegkapcsolatainak kérdésével. Azt hiszem, bátran használhatjuk az ajánlott «nemzeti büszkeségre nevelés» megfogalmazást. A szovjet könyvekből úgy látom, hogy az ottani nevelőmunkának is egyik alapvető tétele ez. Csak két példa: Majakovszkij verse a szovjet útlevélről! S Lenin elvtárs gyönyörű cikke a nagy­oroszok nemzeti büszkeségéről! Fekete János az Irodagép Ipari Vállalat pártszervezetének tagja Páter Károly egyetemi tanár: Miért fontos a fej­trágyázás?­ rszágszerte folyik a munka az idei jó termésért. Sokszáz agronómus, egyéni gazdálkodó, termelőszövetkezeti tag figyeli ma féltő gonddal őszi búzavetéseinket. Mér­legelik, lesz-e belőle jó termés, jut-e majd bőven búza egy-egy munkaegységre. Gon­dolkodnak, hogy a maguk kisebb vagy na­gyobb területén hogyan növelhetik a ter­mést, saját hasznukra és az ország javára. Szakembereink jól tudják, hogy egyik leghatásosabb eszköz ilyenkor: a vetések szakszerű fejtrágyázása. Szocialista iparunk több nitrogénműtrágyát adott a tavaszi fejtrágyázás céljaira, mint bármikor vala­ha. Az idén tavasszal viszont az időjárás miatt különösen fontos, hogy minél na­gyobb területen fejtrágyázzuk az őszi ve­téseket.­­ A fejtrágyázás elsősorban azért fontos, mert ilyenkor, kora tavasszal, a talajban többnyire nagyon kevés felhasználható nö­vényi táplálóanyag van. Különösen kevés a salétrom, a növények legfontosabb nitro­géntápláléka. A föld még hideg. A talaj­ban élő baktériumok még alig működnek. A télen a mélyen átfagyott földben telje­sen szünetelt azoknak a talajbaktériumok­nak a működése, amelyek salétromot ter­melnek a humuszból, a trágyából, a növé­nyi maradványokból. Csak akkor indul meg majd az erőteljesebb salétromképződés, amikor a talaj felmelegszik. Addig a veté­sek csak lassan fejlődnek. Gyakran mégi az egyébként gazdag, jól trágyázott talaj­ban is kevés ilyenkor a növények számára oly fontos, azonnal felhasználható nitrogén. Fokozottabban így van ez a szerves anyag­ban, humuszban szegény talajokban, vagy ott, ahol a szántóföldeket nem trágyázták rendszeresen istállótrágyával. V. R. Viljamsz, a kiváló szovjet tudós vi­lágosan kifejtette, hogy a nagy termés at­tól függ, hogyan tudjuk a növényeket fejlő­désük egész időszaka alatt ellátni a lehető legtöbb táplálékkal és egyidejűleg a lehető legtöbb vízzel. Világosan következik ebből, hogy a koratavaszi táplálkozási viszonyok­nak nagy hatása van a termés nagyságára. A gabonafélék tavaszi fejlődése élettani szempontból fontos időszak. Amit a növé­nyek ilyenkor elmulasztanak, sokszor még akkor sem tudják pótolni, ha később ked­vező körülmények közé kerülnek. Akkor sem, ha például májusban a kiadós langyos eső hatására erőteljesen indul meg a salét­romképződés a talajban és a növény bő­ségesen kap egyidejűleg táplálékot is, ned­vességet is. Szakembereink sok évtizedes tapasztala­­­ta igazolja, hogy a kellő időben al­kalmazott tavaszi nitrogén-fejtrágyázással feljavíthatjuk a bármely okból gyenge ve­téseket és a termést számottevően növel­hetjük. Az erre a célra alkalmas műtrá­gyák: a csilei salétrom, a mészsalétrom és a mésznitrogén, valamint a nálunk leg­inkább ismert pétisó. Sok adatunk van a pétisóval való tavaszi fejtrágyá­zás révén elért terméstöbbletről. 1935-ben, amikor a pétisó fejtrágyázásra való alkal­mazását kipróbálták, azt tapasztalták, hogy 23 különböző vidéken és különböző talajon végzett, számszerűen értékelt kísérlet közül 22 esetben hozott a fejtrágyázás termés­többletet. Azóta is sok kísérlet és tapaszta­lat igazolja, hogy a helyesen alkalmazott tejtrágyázás jelentős terméstöbbletet ho­zott. A régebbi szakirodalom adatai, valamint állami gazdaságaink és termelőszövetkeze­teink újabb megfigyelései azt mutatják, hogy tavaszi nitrogén-fejtrágyázással a leg­több esetben egy-két mázsa terméstöbbletet lehet elérni holdanként. A terméstöbblet azonban gyakran lényegesen több is lehet. A fejtrágyázással elért legnagyobb termés­többletről a «Mezőgazdasági Kutatások» cí­mű régebbi szaklap 1938-as évfolyamában találunk adatokat. Egy Baranya megyében, Versenden végzett műtrágyázási kísérletnél a fejtrágyázás nélküli parcellák termésát­laga holdra átszámítva csak 3,6 mázsa volt. A 60 kiló pétisóval fejtrágyázott parcellák több mint 16 mázsás termést adtak, a fej­trágyázással elért terméstöbblet tehát több mint 12 mázsa búza volt. Helytelen volna ebből arra következtetni, hogy a fejtrágyá­zástól minden esetben ilyen nagy ered­ményt kell várni. Figyelmeztet azonban ez a kísérleti adat arra, hogy vannak esetek,­ amikor a fejtrágyázás elhagyása döntő aka­dálya lehet a nagy termés elérésének. A­z idén tavasszal több körülmény miatt különösen nagy jelentősége van a fejtrágyázásnak. Először is, igen száraz volt az ősz. Kedvezőtlen volt a vetési idő. Sok helyen került a búza rossz magágyba és sok helyen késtek meg a vetéssel. Emiatt legtöbb helyen az őszi gabonafélék nem tud­tak megerősödni a hideg idő beálltáig. Sok gyengén telelt növény szorul felsegítésre. A kemény tél sokáig tartott. Későn ta­­vaszodott. Búzavetéseink fejlődésükben jó­val hátrább vannak, mint a más években ilyentájt. Siettetnünk kell tehát vetéseink fejlődését, ha jó termést akarunk elérni. A fej­trágyázás segíti, gyorsítja a növény fejlődését. A salétromképződés szempontjából is ked­vezőtlen volt a száraz ősz és a kemény tél. Az elővetemény lekerülése után a talaj­baktériumok csak kevés salétromot termel­hettek az ősz és a tél folyamán. Az őszi szárazság idején nem kaptak elég nedvessé­get, később meg a nagy hideg gátolta mun­kájukat. Fokozottabban szükség van ezért a talaj salétromkészletének tavaszi kiegé­szítésére. Különösen nagy jelentősége van az idén a nitrogén-fejtrágyázásnak ott, ahol a búza előveteménye kukorica, esetleg répa volt. Kreybig Lajos akadémikus sok kísérlettel kimutatta, hogy a talajbaktériumok nem termelnek salétromot mindaddig, amíg a talajban maradt kukorica- vagy répagyö­kereket fel nem dolgozták. Amíg a gyöke­rek elbomlása tart, a baktériumok salét­romtermelés helyett még a talaj salét­romkészletét is elhasználják. Az idén a száraz ősz miatt valószínűleg nagyon sok helyen nem fejeződhetett be az ősszel a gyökér- és a tarlómaradványok feldolgozá­sa. Sok helyen ez a folyamat csak most ta­vasszal fog megindulni, ha a talaj felme­legszik. Néhány hétig is eltarthat, míg ez a bomlási folyamat lejátszódik és a komo­lyabb salétromképződés megindul. Addig pedig hiába várja a növény a nitrogéntáp­lálékot, ha nem segítünk rajta fejtrágyá­zással. Igen fontos, hogy egyenletesen szórjuk ki a műtrágyát. Különösen a kézzel való kiszórásnál kell nagyon ügyelni! A nagy táblákat célszerű kisebb területekre beosz­tani és úgy szórni ki minél egyenleteseb­ben az egyes területekre jutó műtrágya­mennyiséget. Nem várhatunk eredményt, ha jóformán csak széthajigáljuk a műtrá­gya csomókat. Buján fejlődő foltok és trá­­gyázatlanul maradt részek tarkítják az ilyen búzatáblát. A hozzáértő ember sok­szor még hónapok múlva is észreveszi egy­­egy búzatáblán, hogy ott hanyagul végez­ték el a fejtrágyázást. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen körülmények között kell óvatosan bánni a fejtrágyázással. Szerves anyagban és nitrogénben gazdag, fekete színű talajo­kon, különösen alföldi mezőségi vályogta­lajon vagy réti agyagtalajon előfordulhat, hogy a megkésett nitrogén-fejtrágyázás túl­ságosan meghajtja a növényeket. Az ilyen talajokon, különösen, ha erősen trágyáz­tuk őket, április végén, május elején erő­teljes salétromképződés indul meg. Az egy­oldalú nitrogénbőség hatására túlságosan buján fejlődik a vetés. A túl buja növény könnyebben meghűl. Az egyoldalú nitro­génbőség hatására néhány nappal később érik be a búza és a nyár elején esetleg, bekövetkező szárazsággal szemben érzé­kenyebb lesz. Az ilyen talajokon különö­sen fontos, hogy a gyenge vetéseket na­gyon korán segítsük fel nitrogén-fejtrágyá­zással. Megkésett fejtrágyázással pedig óva­tosan kell bánni. Az olyan vetéseket, ame­­lyek már fejtrágyázás nélkül is buján fej­lődnek, nem célszerű fejtrágyázni. Ilumuszban és szervesanyagban sze-Ae­gény, különösen sovány homoktala­jainkon gyakran a többszöri fejtrágyázás is megokolt. Több tapasztalat mutatja azt, hogy nagyobb terméstöbbletet érhetünk el ilyen talajon, ha többször kevesebb mű­trágyát használunk, mintha egyszerre töb­bet. Ezt szemlélteti például Westsik Vilmos egyik régebbi kísérlete. Laza, barna nyír­egyházi homoktalajon napraforgó után ve­tett búzát. Ha 100 kiló pétisót ősszel szór­tak ki, holdanként 2,2 mázsa terméstöbble­tet kaptak. Ha ősszel csak 50 kilót szórtak ki és 50 kilót tavaszi fej­trágyaként adtak , a terméstöbblet 3,6 mázsa volt. Ha ősz­szel csak 40 kilót szórtak ki, de kétszer fej­tr­ágyáztak márciusban és április közepén 30 —30 kiló pétisóval, 4,8 mázsa volt a ter­­méstöbblet. A Szovjetunió legkiválóbb ga­bonatermelőinek is az a tapasztalata, hogy a nagyon nagy búzatermések elérésének egyik igen fontos eszköze a többszöri fej­trágyázás. Gyengén telelt őszi gabonavetéseink péti­sóval való fejtrágyázásáról már ed­dig is sok adatunk és tapasztala­tunk van. Ezek alapján nyugodtan vár­hatjuk, hogy szakszerű tavaszi fejtrágyá­zással holdanként legalább egy mázsával növelhetjük búzaterméseinket. Jogosan várhatjuk, hogy a terméstöbblettel bőven, többszörösen megtérül a fejtrágyázásra használt 40—50 kiló pétisónak az ára és a fejtrágyázás munkaköltsége. Agronómu­­saink pedig gondoljanak arra, hogy minden vagon, fejtrágyázásra helyesen felhasznált pétisó legalább egy vagonnal több búzát je­lent népgazdaságunknak. SZABAD NÉP Amigó elvtárs javaslatáról A «Szabad Nép» március 20-i számában Amigó József elvtárs ■ «A visszaminő­sítés — pártbüntetés?» címmel hozzászólt a tervezet XIV. fejezetének 46. és 47. pont­jához. Amigó elvtárs szerint nem helyes, hogy a tervezet a visszaminősítést is a párt­büntetésekhez sorolja. Én a tervezetben lévő megfogalmazással értek egyet. Nem érthetek egyet Amiga elvtárssal, aki azt írja, hogy a tagjelöltté való visszaminősítés, mint pártbüntetés csökkentené azt a megtiszteltetést, amit általában a tagjelöltség jelent. Szerintem ez nem csökkentené, hanem emelné a tag­jelöltséggel járó megtiszteltetést és felada­tot. A tervezet 47. pontja azt jelenti, hogy módot adunk a visszaminősített párttag­nak hibái kijavítására, s arra, hogy bebi­zonyíthassa a párthoz való hűségét. Ez a pártbüntetés formájában különbözik a 46. pontban lévő pártbüntetésektől, s éppen ezért külön pontba kell foglalni. Egyébként a 47. pont módosítására ja­vaslom a következőket: Ha a visszaminő­sített párttag egy év leteltével nem érdemli ki, hogy ismét a párttagság­ soraiba kerül­jön, a pártból ki kell zárni. Szabó Lajosné a borsod megyei tanács I. alapszervezetének tagja CSÜTÖRTÖK, 1954 ÁPRILIS 8 A magánkisipar munkájáról A kormányprogrammal a kisipari szövet­kezetek egyre bővülő hálózata mellett a dolgozó magánkisiparosok komoly feladato­kat kaptak. Az elmúlt hónapok intézkedései eredmé­nyeként több mint tizenötezer új kisiparos — többségében olyan, aki az elmúlt évek­ben nem saját szakmájában dolgozott — váltott iparengedélyt. Ezzel igen sok falu­ban megszűnt a panasz — van már kis­iparos, aki a cipőket gyorsan megjavítja, kovács, bognár, aki a mezőgazdasági fel­szereléseket rendbehozza, a városokban is több kisiparos látott munkához. Az újra szakmájukban dolgozó kisiparosok tekin­télyes száma ellenére azonban még mindig számos kisközség dolgozó parasztsága tü­relmetlenül várja, hogy végre legyen a fa­luban kovács és bognár, s más kisiparos. Kormányunk számtalan tanújelét­­ adja annak, hogy megbecsüli a munkáját lelki­­ismeretesen, a lakosság megelégedésére végző kisiparosokat és segíti feladataik el­végzését. A kisiparosok termelésük fokozá­sához egyre több anyagot kapnak, s ked­vező áron megvásárolhatják a nagyüzemek­ben már kiselejtezett, de még használható kisebb gépeket is. Az anyag és szerszám beszerzésére rendelkezésre bocsátott állami kölcsönből a kisiparosok eddig mintegy tíz­millió forintot vettek igénybe. Teljesült a kisiparosság évtizedes kívánsága: bekap­csolódnak a betegbiztosításba. A kisiparosok lelkesedéssel vállalják a kormányprogram­ megvalósításából reájuk háruló feladatokat. Csinosítják műhelyei­ket, rendbehozzák felszerelésüket, s igye­keznek minél jobb munkát adni a meg­rendelőknek. De még sok a tennivaló azért, hogy a kisiparosok valamennyien kifogástalanul teljesítsék hivatásukat. Hiba van még pél­dául a kiszolgálás körül. Régen bizony alig fordult elő, hogy a kisiparos az általa meg­talpalt cipőt úgy adta volna ki a kezé­ből, hogy azt nem fényesíti ki. Ez most elég gyakori. El kell érnünk ma is, hogy minden kisiparos többet adjon nevére, munkája becsületére, a vásárlók megelé­gedésére, s rendkívül udvariasan, előzé­kenyen, megbízhatóan dolgozzék. Sok a hiba az árak körül. Felelős ezért a könnyűipari minisztérium is, amely a helyes kisipari árverést — sok sürgetés el­lenére — máig sem dolgozta ki. Emellett azonban a kisiparosoknak jobban meg kell becsülniök a dolgozók forintjait és az ára­kat — változatlan minőség mellett — a le­hető legolcsóbban kellene megszabnioi. Elsősorban a városi kisiparosoknak kell megérteniök, hogy nem nagy közületi mun­kákkal, hanem hasznos javítások elvégzé­sével teszik különösen értékessé munká­jukat. • Vannak még nehézségek, amelyek hát­ráltatják a magánkisipar munkáját. A ki­utalt anyagokhoz — egyes kereskedelmi szervek bürokráciája miatt — főleg a fa­lusi kisiparosok, igen körülményesen tud­nak csak hozzájutni. Különösen a hiányos faanyagellátás okoz sok panaszt, pedig most, a tavaszi munkák idején a faanyag hiánya igen megnehezíti a mezőgazdasági szerszámok kijavítását. Ezen a földművelés­­ügyi minisztérium könnyen segíthetne. De sürgősen segíteni kellene azon is, hogy a bádogosok hozzájussanak a kiutalt horganyzott­ lemezhez, s így megjavíthas­sák a lyukas lábasokat, tejeskannákat.­­A helyi iparnak — ezen belül a magán­kisiparnak is — tanácsaink a felelős irá­nyítói. A kisiparosok számos helyen öröm­mel tapasztalják, hogy tanácsaink biztosít­ják a műhelyhelyiségeket, s más tekintet­ben is sokoldalú segítséget kapnak. A nagyecsedi tanácselnök azonban — és saj­nos nemcsak ő — nem törődik a kisiparosok tevékenységével, sőt azt sem nézi jó szem­mel, ha a község néhány kisiparosa időn­ként megbeszéli, hogy mit tehet a lakosság egyre növekvő igényeinek kielégítésére. A lakosság érdekében szükséges, hogy taná­csaink támogassák a kisiparosok kezdemé­nyezéseit, hiszen például az állami kölcsön­nel történő házépítéseknél a lakosság jog­gal számít a helyi kőműves, ács és szerelő kisiparosok közreműködésére, jó munká­jára. A dolgozó magyar kisiparosság szívesen vesz részt hazánk építésében és tudja, hogy becsületes munkájával, állampolgári köte­lezettségeinek teljesítésével a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Ezt mutatja, hogy a kis­iparosok mind nagyobb számmal vesznek részt tömegszervezetünk, a KIOSZ felvilá­gosító előadásain, politikai munkájában. A magánkisiparnak gyors, pontos, jó munkával, az árak betartásával, elő­zékeny kiszolgálással kell hozzájárulnia dolgozó népünk életszínvonalának emelé­séhez. Bizonyos, hogy kisiparosaink ezt a megtisztelő megbízatásukat becsülettel tel­jesítik. Gervai Béla a Kisiparosok Országos Szabadszervezet® főtitkára Jelentés a begyűjtés versenyéről A begyűjtési minisztérium jelenti: A begyűjtési versenyben továbbra is Békés megye tartja az első helyet. A me­gyékben a tanácsok és a begyűjtő vállala­tok jól együttműködve segítik a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek ver­senyének kibontakozását. A tej és a tojás begyűjtését azonban meg kell gyorsítani. Élénk a verseny Vas és Somogy megyében is. A legutóbbi napokban Szolnok és Győr megye is erősített. A hízottsertés begyűjtése azonban a leg­több megyében lassan halad. Pedig a ver­seny következő szakaszában ez az egyik legfontosabb feladat. Feltétlenül szüksé­ges tehát, hogy a tanácsok, a begyűjtő vál­lalatok minden megyében megjavítsák a begyűjtés munkáját, segítsék a dolgozó pa­rasztok és a termelőszövetkezetek verse­nyét. A begyűjtési minisztérium április 3-i ér­tékelése szerint a megyék sorrendje a kö­vetkező: 1. Békés, 2. Vas, 3. Somogy, 4. Szolnok, 5. Győr, 6. Zala, 7. Veszprém, 8. Komárom, 9. Fejér, 10. Tolna, 11. Ba­ranya, 12. Nógrád, 13. Pest, 14. Csongrád, 15. Heves, 16. Szabolcs, 17. Hajdú, 18. Bor­sod, 19. Bács megye. Bitér öntözőtelepek létesítésére A párt és a kormány újabb kedvezményt biztosított az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak. Azok az egyénileg dol­gozó parasztokból alakult szakcsoportok, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, akik öntözőtelepet kívánnak lé­tesíteni, akár saját, akár haszonbérbe vett földeken termelnek, öntözőtelepek lé­tesítésére holdanként legfeljebb 900 forint összegű középlejáratú hitelt kaphatnak. Ezenkívül az öntözőtelep tervezési, vala­mint az építés műszaki irányítási költsé­geinek fedezésére 100 forint állami támo­gatást kapnak. A hitelt öt év alatt egyenlő évi részletekben kell visszafizetni a folyósítást követő évtől kezdődően min­den év november 30. napjáig. A 100 forint állami támogatást nem kell visszafizetni. A hiteligényeket az illetékes községi ta­nács végrehajtó bizottságánál kell bejelen­teni. A telepterveket a vízügyi igazgatóság­nak kell jóváhagynia. Az ötven holdon fe­lüli telepeket azonban csak a vízügyi igaz­gatóság tervezheti meg. A tervek jóváhagyása után az igénylők a holdanként megállapított telepítési hitel 50 százalékát a Mezőgazdasági és Szövet­kezeti Bank megyei fiókjánál felvehetik. A telep elkészülte után — amennyiben a telep üzemképességét a felülvizsgálatot végző bizottság igazolja — a hitel másik felét is megkapják az igénylők. (MTI) A dorogi és a tatai szénmedence bányászainak párosversenye Az oroszlányi XIX-es akna bányászai felhívással fordultak Komárom megye bá­nyászaihoz és ipari üzemeinek dolgozóihoz. Bejelentették, hogy első negyedévi tervü­ket túlteljesítették és a dorogi IX—XII-es aknával folytatott párosversenyből győzte­sen kerültek ki. — Elhatároztuk — folytatja a felhívás — hogy a III. pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyt folytatjuk a második negyedévben, és ezzel küzdünk félévi ter­vünk túlteljesítéséért. A második negyed­évre ismét versenyre hívjuk versenytár­sunkat, a dorogi IX—XII-es akna dolgo­zóit, s egyben javasoljuk a trösztnek, hogy újítsa fel az immár hagyományossá vált párosversenyt. A XIX-es akna bányászai vállalták, hogy a második negyedévi tervükön felül 3000 tonna szenet termelnek, ebből május 1-ig 800 tonnát, a III. pártkongresszus tisztele­tére, május 31-ig 1800 tonnát. Félévi tervü­ket 10 nappal határidő előtt befejezik. Budapest fiatalsága készül a vasárnapi fémgyűjtőnapra A főváros fiataljai lelkesen készülnek a vasárnapi fémgyűjtőnapra. Az I. kerületben Nagy Éva úttörőtitkár több mint ezer fia­talt mozgósított a vasárnapi gyűjtésre. Ké­szülődnek a kerület üzemeinek díszesei is. A XXII. kerületben csaknem kétezer út­törő gyűjt vasat és színesfémet vasárnap. A 31-es számú MTH-intézet tanulói tavaly 600 mázsa vasat adtak a kohóknak, hatan elnyerték a kiváló fémgyűjtő-jelvényt. Most is örömmel fogadták az újabb fémgyűjtő­­hónap hírét és készülődnek a vasárnapi gyűjtésre. 60 brigádot alakítottak, felosztot­ták egymás között a területet. A Vörös Csillag nyomda fiataljai a fém­­gyűjtő-hónap első napján üzemtakarítást rendeztek. A jó és lelkes munka eredménye eddig 30 mázsa értékes színesfém volt, melyet már át is adtak a MÉH-begyűjtő­­nek. (MTI) Jugoszlávia ratifikálta a magyar-jugoszláv határegyezm­ényt A jugoszláv külügyi államtitkárság áp­rilis 6-án közölte a Magyar Népköztársa­ság belgrádi követségével, hogy a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság nép­­szkupstinájának szövetségi végrehajtó ta­nácsa március 31-én ratifikálta a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Népköztársaság kormányai között a ma­­gyar-jugoszláv határon lévő határjelek fel­újítására és megjelölésére vonatkozó, 1954 január 30-án Suboticán megkötött egyez­ményt. (MTI) A ,,Szabad Nép“ cikke nyomán A «Szabad Nép» február 3-i számában cikk jelent meg­­ ezzel a címmel: «Ne csak több — szebb, jobb, gazdagabb válasz­tékú cipőket is gyártson a cipőipar». A könnyűipari minisztérium cipőipari igazga­tósága levélben közölte a szerkesztőséggel, hogy a cikk megállapításaival egyetért és több intézkedést hozott a hibák megszünte­tésére. Megállapodott a kereskedelemmel abban, hogy a jövőben utánrendelést is elfogad azokból a cipőfajtákból, amelyek­ben nagy a kereslet. Megvizsgálták a cipő­ Szovjet műszaki könyvkiállítás A szovjet könyv házában szerdán szov­jet műszaki könyvkiállítás nyílt meg. A kiállítást Biró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese nyitotta meg. A megnyitás után Hernádi Sándor, a kohó- és gépipari minisztérium műszaki dokumen­tációs csoportjának vezetője tartott elő­adást «A szovjet műszaki irodalom felhasz­nálása a kohó- és gépipari minisztérium vállalatainál» címmel. Az előadást vita követte. (MTI) tervezők munkáját és meghatározták mun­kájuk új rendjét, amely majd szorosabbra­­fűzi kapcsolataikat a termelő üzemekkel. A Cipőtervező Vállalatot átszervezik. A ci­pőiparban felhasznált anyagok minőségének alaposabb ellenőrzésére szakmai bizottságot alakítottak. Intézkedtek a műszaki vezetők szakmai oktatásának továbbfejlesztéséről is. Végül az igazgatóság közölte levelében: igyekszik elősegíteni, hogy a minőség javí­tása váljék a cipőipari dolgozók kongresz­­szusi versenyének központi feladatává. Vetik a rizst a Hortobágyon Szerdán hajnalban megkezdték a rizs­vetést a hortobágyi borsósi állami gazda­ságban, az­­ország egyik legnagyobb rizs­termelő telepén. Szerdán egész nap hat traktoros vetőgép szórta a magot. Már az első napon 150 holdnyi területen jól meg­munkált földbe került a mag. A gazdaság dolgozói úgy tervezik, hogy az elkövetkező napokban meggyorsítják a munkát, meg­kétszerezik a szerdai eredményt.

Next