Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)
1954-04-16 / 106. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 ÁPRILIS 1. A nép teremti meg a haza gazdagságát A moszkvai Sarló és Kalapácsgyár neves hengerésze, Lavrenyov, büszkén mondotta, amikor üzemébe megérkezett az új — immár a hatodik — árleszállítás híre: „A nép maga teremti meg a haza gazdagságát. A mi hengersorunk munkásai hónapról hónapra túlteljesítik a tervet. Mi adjuk az acélt a szerszámgépekhez, amelyekkel iparcikkeket és mezőgazdasági gépeket készítenek. Minél több az acél, annál több gép készül. És minél több a gép, annál több ipari és közszükségleti cikkünk lesz. Egyszerű, de nagyon fontos igazság ez. És különösen tanulságos, hogy a szovjet hengerész akkor beszélt így, amikor az idei— a Szovjetunióban már hagyományossá vált — április 1-i árleszállításról értesült. Lavrenyov és a többi szovjet munkás, kolhozparaszt, értelmiségi a párt és a kormány gondoskodását, helyes, békeszerető politikájának eredményét látják az árleszállításban. De nemcsak ezt látják benne. Saját munkájuk eredményének tekintik azt— és teljes joggal. Az idei árleszállítás a Szovjetunióban — nagyon komoly eredmény. Egy év alatt 20 milliárd rubelt takarít meg a szovjet dolgozóknak, ha nem számítjuk a kolhozpiacon várható árcsökkenést, amely mindig bekövetkezik az állami árak leszállítása után. Egy szovjet család ma 100 rubelért vásárolhat annyi élelmiszert, ruhaneműt vagy más közszükségleti cikket, amennyiért négy évvel ezelőtt 160 rubelt kellett fizetnie. S ez csak az árleszállítás, a szovjetrendszer még sok egyebet is tesz a dolgozók jólétének emeléséért. De minden intézkedésének az az alapja, hogy a szovjet emberek, maga a szovjet nép nagyon szívósan és lelkiismeretesen dolgozik, állandóan nő az ipari és mezőgazdasági termelés, csökken a termékek önköltsége. A nép alkotómunkájának köszönhető, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme az elmúlt négy esztendő alatt több mint másfélszeresére nőtt, 62 százalékkal emelkedett. Egyre gazdagszik az egész szovjetország, ezért élhet egyre jobban a népe. Szép a szovjet jelen, és a jövő még többet ígér. Az öntudatos szovjet munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek nagyon jól tudják, hogy amint a múltban sem repült senkinek a szájába a sült galamb, a jövőben is mindenekelőtt tőlük függ, milyen ütemben valósul meg a bőség programmja. Lenin tanítása, hogy a szocialista forradalom győzelme után alapvető feladat a munka termelékenységének emelése, s a fejlett kapitalista országok túlszárnyalása ezen a téren ma már a szovjet nép közkincsévé vált. Az életszínvonal emelkedése a termelékenység emelkedésétől függ: ennek jegyében folyik ma a szocialista munkaverseny, ennek jegyében születnek tömegével új mozgalmak, új kezdeményezések a szovjet ipar és a mezőgazdaság dolgozói körében. Ezek a mozgalmak rendkívül figyelemreméltók. Moszkva terület legkiválóbb ipari üzemei például felhívást intéztek az ország összes iparvállalataihoz, a gépállomásokhoz és állami gazdaságokhoz, hogy lépjenek versenyre a munka termelékenységének emelésére. Ez a verseny hihetetlenül gyorsan fellendült az egész Szovjetunióban, s kiterjedt csaknem minden iparágra. A versenypontok részletesen, szinte tudományos alapossággal határozzák meg, hogy hány százalékkal és milyen módon emelik a munka termelékenységét, hogyan csökkentik az önköltséget, miként javítják a termékek minőségét. Ezzel ösztönzést adnak a tömeges tapasztalatcserének is, felhívják a figyelmet a termelékenység emelésének változatos módszereire. A mezőgazdaságban hasonló nagyarányú, összszövetségi verseny bontakozik ki a moszkvai állandó mezőgazdasági kiállításon való részvétel jogáért. Ezen a kiállításon a legnagyobb terméshozamok mesterei, a legjobbak közül is a legjobbak vehetnek majd részt. A versenyző kolhozok, szovhozok és gépállomások szintén pontosan megjelölik, milyen módszerekkel akarnak kiváló eredményeket elérni. Versenyvállalásaikból kitűnik, hogy a kiállítás nem csupán a szocialista mezőgazdaság nagyszerű eredményeinek seregszemléje, hanem a népi tapasztalatnak, a legkiválóbb agrotechnikai módszereknek páratlanul írtagas színvonalú egyeteme is lesz. Ilyen tömegméretű verseny ott bontakozhat ki, ahol nem csupán a fejlett technika, a munkások és parasztok szakértelme és kultúrája, hanem szíve és akarata is segíti azt. A termelékenység emelése nagy társadalmi feladat, de csak akkor valósulhat meg, ha a dolgozók személyes ügyévé, egyéni törekvésévé válik. A verseny akkor érheti el a célját, ha a dolgozók milliói eltökélik, hogy fegyelmezettebben, szervezettebben, tökéletesebb módszerekkel végzik munkájukat, mint azelőtt. A felajánlások sorsa végsősoron a szovjet emberek millióinak a munkához, a közösséghez, az állami tulajdonhoz való szocialista viszonyán múlik, megvalósításuk egy magasabb erkölcs, a szocialista jellem próbája. A termelékenység emelése, a még nagyobb jólét megteremtése tehát nemcsak termelési, hanem nevelési kérdés is. A harc a magasabb termelékenységért, a még nagyobb jólétért nemcsak a termelés hibáinak és nehézségeinek kiküszöböléséért folyik, hanem a magasrendű szocialista erkölcs megszilárdításáért és fejlesztéséért is, milliós tömegek körében. Ebben a munkában és harcban a szovjet emberek kipróbált fegyvere, legjobb segítőtársa a bírálat és önbírálat. Lavrenyov szavai: „Mi magunk teremtjük meg ...» nemcsak azt fejezi ki, hogy az állam is csak abból adhat, amit a dolgozók munkája létrehoz. A moszkvai hengerész szavaiból az a személyes felelősségérzet árad, amelyet az öntudatos szovjet ember érez a közös ügyért. Ez a felelősségérzet sarkalja a szovjet embereket arra, hogy a bírálat és önbírálat gyógyító késével távolítsák el a szovjet társadalomból mindazt, ami előrehaladásukat gátolja. A szovjet emberek minél többet, minél jobbat és minél olcsóbban akarnak termelni, tovább akarják fejleszteni a szovjet kultúrát és a tudományt, hogy országuk még erősebb és gazdagabb legyen, ők maguk pedig békében és jólétben élhessenek. Ami ezt segíti — jó, ami hátráltatja — az rossz. A szovjet nép vágyaival, céljaival teljesen összeférhetetlen a kényelmeskedés, fegyelmezetlenség, az állami javak, a közös vagyon pazarlása, a tunyaság, az elavulthoz és tökéletlenhez való ragaszkodás. Ezért van, hogy a munkaverseny fellendülésével most együttjár a bírálat és önbírálat rendkívüli megélénkülése. Ez csak néhány tanulság, amit a Sarló és Kalapácsgyár hengerészének szavaiból levonhatunk. De ezek nagyon is megszívlelendő tanulságok. Nemcsak a szovjet emberek igazsága, hanem a magyar népé is: mi magunk vagyunk jobb sorsunk kovácsai. A magyar munkások, parasztok értelmiségiek munkáján, állammal szembeni kötelességeik teljesítésén, bátor bírálatukon, a nehézségek, akadályok elleni harcukon múlik gyorsabb előrehaladásunk a jólét, a szocializmus útján. az Ózdi Szénbányászati Tröszt messze megelőzte a Borsodi Szénbányászati Trösztöt Az Ózdi Szénbányászati Tröszt hosszú idő óta versenyben áll a Borsodi Szénbányászati Tröszttel. A két tröszt versenyében azóta is állandóan vezetnek az ózdiak. Az ózdi tröszt első negyedévi tervét 103,6 százalékra teljesítette, s ezzel csaknem kétszeresen behozta tavalyi elmaradását is. A borsodiak viszont az első negyedévben csaknem tízezer tonna szénnel maradtak adósai az országnak, s ez a tartozás azóta is növekszik. Megkértük a két tröszt igazgatóját: mondják el, hogyan folyik a verseny a bányákban, mik a terveik a munka további megjavítására. ★ Lőcsei Lajos elvtárs, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatója: — Trösztünk dolgozói a kongresszus tiszteletére 9000 tonna szén kitermelését vállalták április 18-ig terven felül. Ezt a vállalást a napokban teljesítjük, s a kongresszusig továbbra is túlteljesítjük a tervet. Az önköltség körül azonban súlyos hibák vannak nálunk, éppen ezért elsősorban most itt igyekszünk javítani. Januárban még 10, februárban 6, márciusban 1,8 százalékkal volt magasabb az önköltség a megengedettnél. Április elsejével újabb intézkedéseket tettünk az önköltség leszorítására. Az eddiginél több munkás dolgozik a szénfal mellett, s kevesebb a külszínen. Minden reményünk megvan arra, hogy április végére már az előírtnál olcsóbban tudjuk a szenet kitermelni. Márciusban a szén minősége csak 98,4 százalékban felelt meg a tervezettnek. Most korszerűsítjük az osztályozókat, de tudjuk, hogy ez egymagában még nem javíthatja meg a minőséget. Akkor adhatunk jobb szenet, ha a munkahelyeken jobbat termelnek. Éppen ezért az eddigi szokástól eltérően, a verseny középpontjába a minőség kérdését állítottuk, s komoly pénzjutalmat adunk a legjobb minőségű szenet termelő bányászoknak. Tihanyi Alajos elvtárs, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója: — Trösztünk hosszú idő óta nem teljesíti tervét, sok szénnel vagyunk adósai az országnak. A kongresszusi versenyben születtek ugyan kimagasló eredmények: • a Diósgyőri Szénbánya Vállalat 3289 tonna szén kitermelését vállalta terven felül, s máris 4355 tonnát adott, a kurityániak 1503 tonna felajánlásukat már csaknem négyszeresen túlteljesítették — de az egész trösztöt visszahúzzák az elmaradó bányák. Különösen a tervét hosszú idő óta nem teljesítő ormospusztai vállalat hátráltat bennünket. A termelési terv teljesítése érdekében különösen fontosnak tartjuk azt, hogy dolgozóinknak az eddiginél nagyobb százaléka végezzen széntermelő munkát lent a bányákban. Ennek érdekében komoly intézkedéseket tettünk már. Küzdünk a magas önköltség csökkentéséért is. Megköveteljük a l lőszernormák betartását, s a drága bányalé helyett egyre több vastámot, betonidomkövet használunk fel. De a legfontosabb intézkedéseket a bérfegyelem megszilárdítása érdekében tettük, mert itt vannak a legnagyobb hibák. A normák megállapítását, a munkaátvételeket és általában az elszámolást már a múlt hónapban komolyan ellenőriztük, így meg tudtuk akadályozni a normalazítást, a jogtalan bérek kifizetését, s le tudtuk leplezni a bércsalások jó részét. Intézkedéseinket a becsületes dolgozók megértéssel, helyesléssel fogadták. Hiszen mindenekelőtt az ő érdekeiket sértik a jogtalanul kifizetett bérek. A megtett intézkedések — melyeknek csak egy részéről esett fentebb szó — eredményei rövidesen jelentkezni fognak. Bízunk nagyszerű bányászaink, jó műszaki vezetőink tudásában, az ország, a párt ügye iránti odaadásában, bízunk benne, hogy rövidesen a mi trösztünk is teljesíteni fogja tervét, ezzel köszöntve az MDP III. kongresszusát. r A tanácsok a pártkongresszus előtt (2. oldal) Dobozy Imre: Falusi kisszínpad (2. oldal) Várpalota első Kossuth-díjasa (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Erősödjék és fejlődjék a csehszlovák és a magyar nép barátsága (3. oldal) A csehszlovák nép sikerrel teljesítette ötéves tervét (3. oldal) J. Litosko: A munkanélküliség harapófogójában (3. oldal) Dulles londoni és párizsi útjáról (3. oldal) A londoni tanulságok (4. oldal) A komáromi nemzetközi vasúti helyreállítása (4. oldal) _________________________________________________________________________ Versenyben Borsod munkássága Borsod megye, a „magyar Uras-vidék”, hazánknak talán leggazdagabb területe. A hatalmas üzemek, bányák munkásai vasat, acélt, mezőgazdasági gépeket, szenet, ércet, téglát, gipszet, márványt, üveget, papírt, csokoládét — s ki győzné felsorolni, hogy még mi mindent — adnak az országnak. A borsodi munkásságtól éppen ezért különösen sok függ. Jó munkájukkal nagyban hozzájárulhatnak az életszínvonal gyorsabb növeléséhez, a mezőgazdaság mielőbbi felvirágoztatásához. A megye munkássága azonban — éppen a döntő iparágakban — az év első hónapjaiban nem teljesítette a tervét, sokkal adósa az országnak. De a kongresszusra való készülődés szárnyakat adott az országszerte hírneves borsodi munkásságnak is. A verseny lángja magasra csapott. Nncs mostanában olyan megbeszélés, értekezlet, ahol el ne hangzanék a fogadalom: «Elhozzuk a Központi Vezetőség egyik kongresszusi zászlaját Borsodba!» És versenyeznek az üzemek a megyei pártbizottság zászlóiért is. Meg kell azonban mondanunk: a megyei pártbizottság eddig még egyetlen alkalommal sem értékelte a verseny állását; a megyei pártbizottság lapja még egyszer sem közölte, hogy a zászlók nyelét pillanatnyilag mely üzemek munkásai tartják a kezükben. Pedig a rendszeres értékelés még tovább fokozná a verseny lendületét. Gyár a gyárral, gyárrészleg a gyárrészleggel, brigád a brigáddal áll kemény versenyben. És egymásután születnek a nagyszerű eredmények. A DIMAVAG kovácsüzeme március 31-re letörlesztette minden adósságát. A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójának munkásai április 10-én reggel jelentették a pártnak: nincs már adósságuk, s a kongresszusig terven felül további 1000 tonna nyersvasat adnak az országnak. De az adósság törlesztéséhez még nagyon sok munkára van szükség. Ha a borsodiak erre szavukat adták, keményen kell küzdeniük azért, hogy teljesítsék is. Diósgyőr veset! Ózd és Diósgyőr egyre keményebb harcban küzd egymással az elsőségért. Az utóbbi napokban — bár Ózd sem szégyenkezhet — Diósgyőr tört az élre. A diósgyőri martinászok többet termelnek! A két gyár versenyén belül az egyes üzemek is vetélkednek egymással. Különösen éles küzdelem folyik most a két martin között. Az elmúlt hét péntekén még az ózdi martin vezetett. Kéttized százalékkal járt Diósgyőr előtt. De ez a kéttized aztán nem hagyta nyugodni a diósgyőrieket! És szombaton, a martin 112,1 százalékra teljesítette napi tervét, ezzel egyszerre nyolctized százalékkal került Ózd elé a havi tervteljesítésben. Jelenleg 1,3 százalékkal vezetnek. A diósgyőri martinászok sokkal tartoznak az országnak: 8400 tonnát kell letörleszteniök. A kongreszszusi verseny tiszteletére először azt ajánlották fel, hogy ebből 1500 tonnát hoznak be. De valahogy mindenki elégedetlen volt ezzel a vállalással. Kevés ... kevés... különösen ekkora adósság mellett! Közben az ózdiak vezettek és a diósgyőri martinászok nagy tettre határozták el magukat. Sok az a 8400 tonna, rengeteg sok! De ha felbontanák kemencékre, brigádokra, mindjárt nem lenne olyan ijesztő! Mi lenne, ha megpróbálnák? És gyorsan megbeszélték a dolgot az olvasztárbrigádokkal, összehívták a kommunista aktívát, s ott pontosan meghatározták, hogy melyik brigádnak hány tonnával kell túlteljesítenie tervét a második negyedév végéig havonta, műszakonként , hogy minden adósságukat letörlesszék. És a IV-es kemence, ahol a legkiválóbb olvasztárok, Riovszky, Jenei, Koncz elvtársak vezetik a brigádokat, most egymaga vállalta 1500 tonna behozását! Jókora táblára írják ki mindennap, hogy melyik brigád hol tart vállalása teljesítésével. Vörös alapra írják azoknak a brigádoknak az eredményeit, amelyek teljesítik, s feketére azokét, amelyek nem teljesítik vállalásukat. Meg kell mondanunk: a sok nagyszerű eredmény ellenére akadnak még fekete foltok azon a táblán . . • És mindennap cserélik a számokat a hatalmas plakátokon, amelyek hirdetik: «Martinászok! A kongresszusi versenyből még 40 nap van hátra. Elmaradásunkból a mai napig behoztunk 1488 tonnát!» Eddig legszebben az «ifi-kemence» Szilágyi-brigádja teljesítette vállalását. Az egész martin elmaradásából 360 tonnát vállaltak magukra, s máris teljesítettek 217 tonnát. Úgy számítják: május 1-re végeznek a magukéval, s azután már a többi kemencének segítenek törleszteni. A martinon van most a diósgyőriek szeme. Borbándi elvtárs, a pártbizottság titkára azt mondja: ettől a gyárrészlegtől függ most a legtöbb, talán leginkább a martinászok jó munkájától függ, hogy a nyersvas-, acél- és hengereltáru-terv teljesítése mellett teljesítsék a diósgyőriek a maguk külön tervét, ahogy ők nevezik, a «kitüntetési tervet» is. Ez a különös terv arról szól — ezt Borbándi elvtárs a megyei pártértekezleten be is jelentette — hogy a kongreszszusi versenyben Diósgyőrbe akarják hozni a Központi Vezetőség egyik zászlaját, félévre meg akarják szerezni az élüzem címet, november 7-re pedig ki akarják érdemelni a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést .. . Az ózdiak jobban ügyelnek a minőségre! De azért senki ne higgye, hogy ózdon alszanak a martinászok. Markoffer elvtárs, a martin pártbizottságának titkára mosolyogva mondja, amint a diósgyőriek mennyiségi előretörésére fordul a szó: — Igaz, ők mennyiségileg előttünk állnak, de a verseny értékelésénél sokat számít majd a minőség is! Ebben pedig «verjük» Diósgyőrt. Marhoffer elvtársnak nagyon igaza van: a minőség és gazdaságosság elsőrendű szempont lesz a verseny értékelésénél. És a diósgyőrieknek tanulniok kell az ózdiaktól, nekik is a verseny előterébe kell állítaniuk a minőséget és a gazdaságos termelésért folyó küzdelmet , ami bizony mostanában eléggé háttérbe szorult. Ózdon például dekádonként pontosan kiírják, melyik brigád mennyi selejtet gyártott, forintban mennyit takarított meg vagy pocsékolt el, mennyi volt az átírt adagok száma. Diósgyőrött a selejt márciusban 3,88 százalék volt. Az ózdiak április első dekádjában jóval a megengedett 3,2 százalék alá, 2,03 százalékra szorították a selejtet. Ilyen eredményre nem, is emlékeznek az ózdi martinban. Ez alatt az egyetlen dekád alatt kereken 320.000 forintot takarítottak meg ezzel, csaknem annyit, mint egész március hónapban. De Diósgyőrnek nincs oka az elbizakodottságra a mennyiség miatt sem. Az ózdi martinászok úton-útfélen megszólítják a vezetőket, s fogadkoznak: nem sokáig jár előttük Diósgyőr. Ezekben a napokban két átépített kemencéjük kezd el újra dolgozni. Úgy tervezik: néhány nap alatt visszaszerzik a diósgyőriektől a vezetést. És a diósgyőriek jól ismerik az ózdi martinászokat, tudják, hogy nem szoktak a levegőbe beszélni! A miskolci új lakások építői A Bajcsy-Zsilinszky úton táblák sora figyelmezteti a járművek vezetőit: «Vigyázat, építkezés!» 195 új lakást építenek itt a 28/1-es vállalat 12/53-as munkahelyének munkásai. Kevesebb az ember az ■ építkezésen, mint amennyire szükség lenne, de akik itt vannak, azok szívvel-lélekkel versenyeznek, hogy határidő előtt elkészüljenek a lakóházak, s hozzájáruljanak Miskolc súlyos lakásgondjainak enyhítéséhez. Az építkezés vezetői a kongresszusi versenyben pontosan kiszámították: egy-egy brigádnak összesen hány munkaórát kell teljesítenie például áprilisban, s ezalatt milyen munkákat kell elvégeznie. A brigádok azután eszerint tettek felajánlásokat. Itt dolgozik Takács József elvtárs 30-tagú vegyesbrigádja is. Kőművesek, segédmunkások vannak a brigádban. Takács elvtársat brigádjának minden tagja szereti. Két éve dolgoznak együtt , jól megismerték vezetőjüket, Takács József pártonkívüli. Úgy mondja: nem szeret politikával foglalkozni. De azért sorolja, hogy az MDP III. kongresszusa tiszteletére ebben a hónapban 6500 munkaóra alatt akarják elvégezni a 7200 munkaórára kiszabott munkát. Múlt havi teljesítményük 187 százalék volt, április első dekádjában elérték a 195-öt, s vállalták, hogy a kongresszusig 210 százalékra emelik teljesítményüket. Április 14-én a brigád már 209 százalékot ért el, s ezen az egyetlen napon 221 munkaórával rövidítették meg a lakások elkészülésének idejét. Takács elvtárs, a kongresszusi verseny egyik legjobb harcosa ezen az építkezésen, mert tudja: a párt kongresszusa, az ország építése minden becsületes magyar ember nagy ügye. De a kongresszusi verseny jutalmazása körül nincs minden rendben. A vállalat időben, még februárban kidolgozta a versenyfeltételeket, el is küldte minden munkahelyre. A verseny értékeléséről azonban semmi hír nem érkezett azóta a Bajcsy-Zsilinszky úti építkezésre. Pedig a verseny rendszeres értékelése még nagyobb lendületet adna a munkához itt is. „A te fényképedet is kitették?" Vége a műszaknak. Kurtán Imre, az egyik borsodnádasdi hengerészbrigád vezetője sietve megy Kormos bácsihoz, a lemeznyíróhoz, hogy megtudja, mennyi volt az aznapi teljesítményük. Kormos bácsi végzi a Kurtán-brigád lemezein az utolsó simításokat, ő tudja megmondani teljesítik-e kongresszusi vállalásukat, csökkentik-e a nyersanyagfelhasználást. Eddig a mérleg mindig a brigád javára billent. A felajánlásuk másfél kiló anyagmegtakarítás volt minden mázsa lemeznél. Az első negyedévben már 5,12 kilónál tartottak. Ez pénzben 35.529 forint megtakarítást jelentett. A brigád tagjai műszak után rendszerint a kapunál várják «Imre bácsit», hogy megtudják, mi az eredmény, összeforrtak már ezek az emberek. A munkában forrtak össze. De már oly közeli barátok, hogy — jellemzésképpen mondjuk — nemcsak egymásmunkáját ismerik, hanem még azt is tudják — ahogyan Imre bácsi mondja — hogy Vas István duplázó például háromszor annyit eszik, mint más ember, hogy Kovács József felfogónak — akit maguk közt «Ludas Matyi»-nak hívnak — kell a gyárban a legnagyobb méretű cipő. A munkájukról Kurtán elvtárs csak annyit mond: «Nézzék meg az eredményeket, akár évekre visszamenőleg is». Ő is sokszor kapott már kitüntetést jó munkájáért. Először az ország harmadik legjobb könnyűhengerésze volt, majd a második lett, később a sztahanovista-, s tavaly a kiváló kohász-kitüntetést is megkapta. Három és féléves kisfia, ha az utcán sétálnak, egyre kérdezi: — Édesapám, a te fényképedet is kitették? S mikor a szövetkezeti boltban vagy a gyár előtti táblán valóban meglátja apja arcképét, büszkén néz rá: —Ha megnövök, én is sztahanovista leszek! A brigád tagjai arra is jobban ügyelnek, hogy kevesebb legyen a selejt. Itt is vannak már eredményeik — 2.37 százalékról 2.16-ra csökkentették a selejtet. A pihenőidőben a brigád egy-egy tagja elkíséri a lemezt a következő munkahelyekre, s figyeli: nincs-e valami baj az ő hibájukból. Ha talál valamit, azonnal figyelmezteti társait, mire vigyázzanak legközelebb. Ilyen gondos munkával érték el eddigi eredményeiket, s példájukat a gyárban egyre több brigád követi. Nincs is a borsodnádasdi hengerészeknek egy dekányi adósságuk sem. Ahol az idén még nem volt egyetlen igazolatlan mulasztás sem A kazincbarcikai «régi» erőműre különösen nagy feladatok hárulnak az új, borsodi hőerőmű megindulásáig. Neki kell ellátnia a Borsodi Szénbányászati Tröszt összes bányáit elektromos energiával , s ezeknek a bányáknak a fokozott gépesítés miatt egyre több áramra van szükségük. Mégis, az erőmű első negyedévi felemelt tervét 101,6 százalékra teljesítette. Hogyan érték ezt el? Sok mindenről lehetne írni, de talán a karbantartóknak köszönhető leginkább e kiváló eredmény. Sturcz Károly 12 emberrel dolgozó karbantartóbrigádja 18 nap alatt javítja a kazánt. Régen ez a munka 40—50 napig is eltartott. Vállalták, hogy a karbantartás miatt kieső árammennyiséget 10 százalékkal csökkentik, s eddig már 20 százalékkal csökkentették. Jó munkájáért megbecsülik a brigádot. Eddig már öt sztahanovistájuk van: Szabó Antal művezető, Kapuszta Pál és Witthen János esztergályosok, Kerekes Géza kazánkőműves és Begov Aladár üzemviteli főművezető. Az erőmű dolgozói szeretik munkájukat, s érzik felelősségüket Ezt bizonyítja: ebben az évben nem volt itt még egyetlen igazolatlan mulasztás sem. Újra gyártják a „Boci“ tejcsokoládét Messziről megismerni Szerencset — a cukorgyár és a csokoládégyár két hatalmas kéményéről. Nagy munkában vannak itt is az emberek: a kongresszus tiszteletére több és elsősorban jobb csokoládét, cukorkát akarnak adni az ország népének. Több csokoládé kerül az egyes darabokba, mert több kakaóbabot kap a gyár. A «Magyar banán» és a «Kinizsi»-szeletek csokoládétartalmát például több mint 10 százalékkal növelték. A «Bástya», «Diósgyőr», «Budapest» nugátokba is több csokoládé kerül. Forgalomba hoznak újfajta gyártmányokat is. De aminek talán legjobban örülnek gyermekek és felnőttek egyaránt: rövidesen ismét megjelenik a Szerencsi Csokoládégyár régi, kedvelt különlegessége, a «Boci» tejcsokoládé. A gyár dolgozói márciusban 137 százalékra teljesítették tervüket. Tejásdrazséból az idén húsvétra több mint háromszor annyit gyártottak, mint tavaly. Tavaly csak cukorkából készítettek kisnyulakat, bárányokat, kiscsibéket és egyéb figurákat — az idén mindez színcsokoládéból készült. J Dobi István elvtárs távirata Antonin Zápotocky elvtársnak ANTONIN ZÁPOTOCKY elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága Kérem, Elnök Elvtárs, fogadja meleg baráti üdvözletemet a magyar-csehszlovák barátsági, együ működési és kölcsönök segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából. E szerződés, mely a magyar és csehszlovák nép megbonthatatlan barátságát pecsételi meg, szilárd alapja népeink testvéri együttműködésének és elszakíthatatlan szálakkal fűzi össze őket a béke és a haladás ügyéért a Szovjetunió vezetésével vívott harcban. Kívánom, hogy a magyar és csehszlovák nép barátsága és együttműködése tovább fejlődjék népeink és az egész világ békéje javára. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Antonin Zápotocky elvtárs távirata Dobi István elvtársnak DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest öt évvel ezelőtt kötöttük meg, országaink dolgozói akarata-nak megfelelően, a Csehszlovák Köztársaság és a MagyarNépköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, Az a szerződés, amely népeinknek azt az óhaját fejezi ki, hogy békében és barátságban éljenek és segítsék egymást, aktívan elősegíti a szocializmus országainkban való építését, és erősíti az egész világ dolgozóinak harcát a tartós békéért és a népek biztonságáért. Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy őszintén és szívből üdvözöljem Önt a magam és Csehszlovákia népei nevében barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésünk ötödik évfordulója alkalmából Csehszlovákia népei továbbra is együtthaladnak a magyar nép- pel a baráti együttműködés útján, vállvetve felszabadítónkkal, a Szovjetunióval, és a jövőben is még tovább fogják szélesíteni és mélyíteni egymáshoz fűződő kapcsolataikat. A ZÁPOTOCKY a Csehszlovák Köztársaság elnöke Nagy Imre elvtárs távirata Viliam Siroky elvtársnak VILIAM SIROKY elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének Prága A magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából fogadja. Miniszterelnök Elvtárs, a magyar nép és kormánya testvéri jókívánságait. A magyar és a csehszlovák nép a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadításuk után végleg egymásra talált. Ez a szerződés kétségtelen bizonyítéka annak, hogy népeink egyesítették erőfeszítéseiket a két ország dolgozó tömegei jólétének és békés építőmunkájának biztosítása érdekében. Kívánom, hogy a magyar és a csehszlovák nép egyre szorosabbá és hatékonyabbá váló együttműködése további sikerekhez vezessen a két ország felvirágoztatásáért folytatott munkában és abban a harcban, amelyet a Szovjetunió vezette béketáborban a többi baráti néppel összefogva vívunk a béke megvédéséért és megszilárdításáért. NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Viliam Siroky elvtárs távirata Nagy Imre elvtársnak NAGY IMRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy őszintén üdvözöljem önt és az egész magyar népet a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének ötödik évfordulója alkalmából. Baráti és szövetségi szerződésünk hathatós eszközévé vált az együttműködés szüntelen erősítésének népeink között, amelyek a Szovjetunió testvéri segítségére támaszkodva együtthaladnak a szocializmus építésének diadalmas útján, amely biztosítja minden dolgozó anyagi és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedését. Engedje meg, hogy hangot adjak az egész csehszlovák nép ama szilárd és őszinte meggyőződésének, hogy népeink minden irányban tovább fogják fejleszteni és mélyíteni kölcsönös együtt-*működésüket a béke és boldog jövőjük érdekében a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. V. SIROKY a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke Boldoczki János elvtárs távirata Václav David elvtársnak VACLAV DAVID elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterének Prága Engedje meg, Külügyminiszter Elvtárs, hogy a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából forró szeren-csekívánataimat fejezzem ki. Ezen a napon örömmel állapíthatjuk meg, hogy szerződéünk biztos záloga a magyar és a csehszlovák nép közötti barátságnak és egyre mélyülő együttműködésének, amely már eddig is nagy mértékben hozzájárult építőmunkánk és a béke megvédéséért folytatott harcunk sikereihez. Kívánom, hogy a magyar és csehszlovák nép őszinte barátsága további nagy eredmények forrása legyen mindkét ország népei számára. BOLDOCZKI JÁNOS a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Václav Dávid elvtárs távirata Boldoczki János elvtársnak BOLDOCZKI JÁNOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Budapest Engedje meg, Miniszter Elvtárs, hogy önnek és az egész maggyar népnek őszinte és forró üdvözleteimet tolmácsoljam a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából. Szilárd meggyőződésem, hogy ez a szerződés, amely kifejezi a csehszlovák és magyar népnek azt a közös óhaját, hogy békében, együttműködésben és jószomszédi viszonyban éljenek egymással — továbbra is nemcsak hathatós tényezője lesz népeink boldog és szépséges hazát építő tevékenységének, de egyben példaképe is a valóban új, demokratikus és békés nemzetközi kapcsolatok megvalósításának. Erősödjenek és mélyüljenek még tovább a csehszlovák és magyar nép közötti baráti kapcsolatok, eltéphetetlen egységben közös felszabadítónkkal, a dicső Szovjetunióval V. DAVID a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszter