Szabad Nép, 1954. április (12. évfolyam, 91-120. szám)

1954-04-16 / 106. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1954 ÁPRILIS 1. A nép teremti meg a haza gazdagságát A moszkvai Sarló és Kalapács­gyár ne­ves hengerésze, Lavrenyov, büszkén mon­dotta, amikor üzemébe megérkezett az új — immár a hatodik — árleszállítás híre: „A nép maga teremti meg a haza gazdag­ságát. A mi hengersorunk munkásai hónap­ról hónapra túlteljesítik a tervet. Mi ad­juk az acélt a szerszámgépekhez, amelyek­kel iparcikkeket és mezőgazdasági gépeket készítenek. Minél több az acél, annál több gép készül. És minél több a gép, annál több ipari és közszükségleti cikkünk lesz­. Egyszerű, de nagyon fontos igazság ez. És különösen tanulságos, hogy a szovjet hengerész akkor beszélt így, amikor az idei­­— a Szovjetunióban már hagyományossá vált — április 1-i árleszállításról értesült. Lavrenyov és a többi szovjet munkás, kol­hozparaszt, értelmiségi a párt és a kor­mány gondoskodását, helyes, békeszerető politikájának eredményét látják az árleszál­lításban. De nemcsak ezt látják benne. Saját munkájuk eredményének tekintik azt­­— és teljes joggal. Az idei árleszállítás a Szovjetunióban — nagyon komoly eredmény. Egy év alatt 20 milliárd rubelt takarít meg a szovjet dol­gozóknak, ha nem számítjuk a kolhozpia­con várható árcsökkenést, amely mindig bekövetkezik az állami árak leszállítása után. Egy szovjet család ma 100 rubelért vásárolhat annyi élelmiszert, ruhaneműt vagy más közszükségleti cikket, amennyiért négy évvel ezelőtt 160 rubelt kellett fizet­nie. S ez csak az árleszállítás, a szovjet­­rendszer még sok egyebet is tesz a dolgo­zók jólétének emeléséért. De minden intéz­kedésének az az alapja, hogy a szovjet emberek, maga a szovjet nép nagyon szí­vósan és lelkiismeretesen dolgozik, állan­dóan nő az ipari és mezőgazdasági terme­lés, csökken a termékek önköltsége. A nép alkotómunkájának köszönhető, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme az elmúlt négy esztendő alatt több mint másfélszere­sére nőtt, 62 százalékkal emelkedett. Egyre gazdagszik az egész szovjetország, ezért élhet egyre jobban a népe. Szép a szovjet jelen, és a jövő még többet ígér. Az öntudatos szovjet munkások, kol­­hozparasztok és értelmiségiek nagyon jól tudják, hogy amint a múltban sem repült senkinek a szájába a sült galamb, a jövőben is mindenekelőtt tőlük függ, milyen ütem­ben valósul meg a bőség programmja. Lenin tanítása, hogy a szocialista forrada­lom győzelme után alapvető feladat a munka termelékenységének emelése, s a fejlett kapitalista országok túlszárnyalása ezen a téren­­ ma már a szovjet nép köz­kincsévé vált. Az életszínvonal emelkedése a termelékenység emelkedésétől függ: en­nek jegyében folyik ma a szocialista mun­kaverseny, ennek jegyében születnek töme­gével új mozgalmak, új kezdeményezések a szovjet ipar és a mezőgazdaság dolgozói körében. Ezek a mozgalmak rendkívül figyelem­reméltók. Moszkva­ terület legkiválóbb ipari üzemei például felhívást intéztek az ország összes iparvállalataihoz, a gépállomások­hoz és állami gazdaságokhoz, hogy lépjenek versenyre a munka termelékenységének emelésére. Ez a verseny hihetetlenül gyor­san fellendült az egész Szovjetunióban, s kiterjedt csaknem minden iparágra. A ver­senypontok részletesen, szinte tudományos alapossággal határozzák meg, hogy hány százalékkal és milyen módon emelik a mun­ka termelékenységét, hogyan csökkentik az önköltséget, miként javítják a termékek mi­nőségét. Ezzel ösztönzést adnak a tömeges tapasztalatcserének is, felhívják a figyelmet a termelékenység emelésének változatos módszereire. A mezőgazdaságban hasonló nagyarányú, összszövetségi verseny bonta­kozik ki a moszkvai állandó mezőgazdasági kiállításon való részvétel jogáért. Ezen a kiállításon a legnagyobb terméshozamok mesterei, a legjobbak közül is a legjobbak vehetnek majd részt. A versenyző kolhozok, szovhozok és gépállomások szintén ponto­san megjelölik, milyen módszerekkel akar­nak kiváló eredményeket elérni. Verseny­vállalásaikból kitűnik, hogy a kiállítás nem csupán a szocialista mezőgazdaság nagysze­rű eredményeinek seregszemléje, hanem a népi tapasztalatnak, a legkiválóbb agrotech­nikai módszereknek páratlanul írtagas szín­­vonalú egyeteme is lesz. Ilyen tömegméretű verseny ott bontakoz­hat ki, ahol nem csupán a fejlett technika, a munkások és parasztok szakértelme és kultúrája, hanem szíve és akarata is segíti azt. A termelékenység emelése nagy tár­sadalmi feladat, de csak akkor valósulhat meg, ha a dolgozók személyes ügyévé, egyéni törekvésévé válik. A verseny akkor érheti el a célját, ha a dolgozók milliói el­tökélik, hogy fegyelmezettebben, szervezet­tebben, tökéletesebb módszerekkel végzik munkájukat, mint azelőtt. A felajánlások sorsa végsősoron a szovjet emberek mil­lióinak a munkához, a közösséghez, az ál­lami tulajdonhoz való szocialista viszonyán múlik, megvalósításuk egy magasabb er­kölcs, a szocialista jellem próbája. A ter­melékenység emelése, a még nagyobb jólét megteremtése tehát nemcsak termelési, hanem nevelési kérdés is. A harc a maga­sabb termelékenységért, a még nagyobb jó­létért nemcsak a termelés hibáinak és ne­hézségeinek kiküszöböléséért folyik, hanem a magasrendű szocialista erkölcs megszilár­dításáért és fejlesztéséért is, milliós töme­gek körében. Ebben a munkában és harcban a szovjet emberek kipróbált fegyvere, legjobb segítő­társa a bírálat és önbírálat. Lavrenyov sza­vai: „Mi magunk teremtjük meg ...» nem­csak azt fejezi ki, hogy az állam is csak abból adhat, amit a dolgozók munkája lét­rehoz. A moszkvai hengerész szavaiból az a személyes felelősségérzet árad, amelyet az öntudatos szovjet ember érez a közös ügyért. Ez a felelősségérzet sarkalja a szovjet embereket arra, hogy a bírálat és önbírálat gyógyító késével távolítsák el a szovjet társadalomból mindazt, ami előre­haladásukat gátolja. A szovjet emberek minél többet, miné­l jobbat és minél olcsóbban akarnak termel­ni, tovább akarják fejleszteni a szovjet kultúrát és a tudományt, hogy országuk még erősebb és gazdagabb legyen, ők ma­guk pedig békében és jólétben élhessenek. Ami ezt segíti — jó, ami hátráltatja — az rossz. A szovjet nép vágyaival, céljaival tel­jesen összeférhetetlen a kényelmeskedés, fegyelmezetlenség, az állami javak, a kö­zös vagyon pazarlása, a tunyaság, az el­avulthoz és tökéletlenhez való ragaszkodás. Ezért van, hogy a munkaverseny fellendü­lésével most együttjár a bírálat és önbírá­lat rendkívüli megélénkülése. Ez csak néhány tanulság, amit a Sarló és Kalapács­gyár hengerészének szavaiból levonhatunk. De ezek nagyon is megszívle­lendő tanulságok. Nemcsak a szovjet em­berek igazsága, hanem a magyar népé is: mi magunk vagyunk jobb sorsunk kovácsai. A magyar munkások, parasztok értelmi­ségiek munkáján, állammal szembeni kö­telességeik teljesítésén, bátor bírálatukon, a nehézségek, akadályok elleni harcu­kon múlik gyorsabb előrehaladásunk a jó­lét, a szocializmus útján. az Ózdi Szénbányászati Tröszt messze megelőzte a Borsodi Szénbányászati Trösztöt Az Ózdi Szénbányászati Tröszt hosszú idő óta versenyben áll a Borsodi Szénbányá­szati Tröszttel. A két tröszt versenyében azóta is állandóan vezetnek az ózdiak. Az ózdi tröszt első negyedévi tervét 103,6 szá­zalékra teljesítette, s ezzel csaknem kétsze­resen behozta tavalyi elmaradását is. A borsodiak viszont az első negyedévben csaknem tízezer tonna szénnel maradtak adósai az országnak, s ez a tartozás azóta is növekszik. Megkértük a két tröszt igazgatóját: mondják el, hogyan folyik a verseny a bá­nyákban, mik a terveik a munka további megjavítására. ★ Lőcsei Lajos elvtárs, az Ózdi Szénbányászati Tröszt igazgatója: — Trösztünk dolgozói a kongresszus tisz­teletére 9000 tonna szén kitermelését vál­lalták április 18-ig terven felül. Ezt a vál­lalást a napokban teljesítjük, s a kon­gresszusig továbbra is túlteljesítjük a ter­vet. Az önköltség körül azonban súlyos hibák vannak nálunk, éppen ezért elsősorban most itt igyekszünk javítani. Januárban még 10, februárban 6, márciusban 1,8 szá­zalékkal volt magasabb az önköltség a megengedettnél. Április elsejével újabb in­tézkedéseket tettünk az önköltség leszorí­tására. Az eddiginél több munkás dolgozik a szénfal mellett, s kevesebb a külszínen. Minden reményünk megvan arra, hogy áp­rilis végére már az előírtnál olcsóbban tud­juk a szenet kitermelni. Márciusban a szén minősége csak 98,4 százalékban felelt meg a tervezettnek. Most korszerűsítjük az osztályozókat, de tudjuk, hogy ez egymagában még nem javíthatja meg a minőséget. Akkor adhatunk jobb szenet, ha a munkahelyeken jobbat termel­nek. Éppen ezért az eddigi szokástól elté­rően, a verseny középpontjába a minőség kérdését állítottuk, s komoly pénzjutalmat adunk a legjobb minőségű szenet termelő bányászoknak. Tihanyi Alajos elvtárs, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatója: — Trösztünk hosszú idő óta nem teljesíti tervét, sok szénnel vagyunk adósai az or­szágnak. A kongresszusi versenyben szü­lettek ugyan kimagasló eredmények: •­ a Diósgyőri Szénbánya Vállalat 3289 tonna szén kitermelését vállalta terven felül, s máris 4355 tonnát adott, a kurityániak 1503 tonna felajánlásukat már csaknem négyszeresen túlteljesítették — de az egész trösztöt visszahúzzák az elmaradó bányák. Különösen a tervét hosszú idő óta nem tel­jesítő ormospusztai vállalat hátráltat ben­nünket. A termelési terv teljesítése érdekében különösen fontosnak tartjuk azt, hogy dol­gozóinknak az eddiginél nagyobb száza­léka végezzen széntermelő munkát lent a bányákban. Ennek érdekében komoly in­tézkedéseket tettünk már. Küzdünk a magas önköltség csökkenté­séért is. Megköveteljük a l lőszernormák be­tartását, s a drága bányalé helyett egyre több vastámot, betonidomkövet használunk fel. De a legfontosabb intézkedéseket a bér­fegyelem megszilárdítása érdekében tettük, mert itt vannak a legnagyobb hibák. A normák megállapítását, a munkaátvételeket és általában az elszámolást már a múlt hó­napban komolyan ellenőriztük, így meg tudtuk akadályozni a normalazítást, a jog­talan bérek kifizetését, s le tudtuk leplezni a bércsalások jó részét. Intézkedéseinket a becsületes dolgozók megértéssel, helyeslés­sel fogadták. Hiszen mindenekelőtt az ő ér­dekeiket sértik a jogtalanul kifizetett bérek. A megtett intézkedések — melyeknek csak egy részéről esett fentebb szó — ered­ményei rövidesen jelentkezni fognak. Bí­­­zunk nagyszerű bányászaink, jó műszaki vezetőink tudásában, az ország, a párt ügye iránti odaadásában, bízunk benne, hogy rö­videsen a mi trösztünk is teljesíteni fogja tervét, ezzel köszönt­ve az MDP III. kon­gresszusát. r A tanácsok a pártkongresszus előtt (2. oldal) Dobozy Imre: Falusi kisszínpad (2. oldal) Várpalota első Kossuth-díjasa (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Erősödjék és fejlődjék a csehszlovák és a magyar nép barátsága (3. oldal) A csehszlovák nép sikerrel teljesítette ötéves tervét (3. oldal) J. Litosko: A munkanélküliség harapó­fogójában (3. oldal) Dulles londoni és párizsi útjáról (3. oldal) A londoni tanulságok (4. oldal) A komáromi nemzetközi vasúti helyreállítása (4. oldal) _________________________________________________________________________ Versenyben Borsod munkássága Borsod megye, a „magyar Uras-vidék”, hazánknak talán leggazdagabb területe. A hatal­mas üzemek, bányák munká­sai vasat, acélt, mezőgazdasá­gi gépeket, szenet, ércet, tég­lát, gipszet, márványt, üveget, papírt, csokoládét — s ki győz­né felsorolni, hogy még mi mindent — adnak az ország­nak. A borsodi munkásságtól ép­pen ezért különösen sok függ. Jó munkájukkal nagyban hoz­zájárulhatnak az életszínvonal gyorsabb növeléséhez, a mező­­gazdaság mielőbbi felvirágoz­tatásához. A megye munkás­sága azonban — éppen a döntő iparágakban — az év első hó­napjaiban nem teljesítette a tervét, sokkal adósa az or­szágnak. De a kongresszusra való készülődés szárnyakat adott az országszerte hírneves borsodi munkásságnak is. A verseny lángja magasra csa­pott. N­ncs mostanában olyan megbeszélés, értekezlet, ahol el ne hangzanék a fogadalom: «Elhozzuk a Központi Vezető­ség egyik kongresszusi zászla­ját Borsodba!» És versenyeznek az üzemek a megyei pártbizottság zászlói­ért is. Meg kell azonban mon­danunk: a megyei pártbizott­ság eddig még egyetlen alka­lommal sem értékelte a ver­seny állását; a megyei pártbi­zottság lapja még egyszer sem közölte, hogy a zászlók nyelét pillanatnyilag mely üzemek munkásai tartják a kezükben. Pedig a rendszeres értékelés még tovább fokozná a verseny lendületét. Gyár a gyárral, gyárrészleg a gyárrészleggel, brigád a bri­gáddal áll kemény versenyben. És egymásután születnek a nagyszerű eredmények. A DIMAVAG kovácsüzeme már­cius 31-re letörlesztette minden adósságát. A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójának mun­kásai április 10-én reggel je­lentették a pártnak: nincs már adósságuk, s a kongresszusig terven felül további 1000 tonna nyersvasat adnak az országnak. De az adósság törlesztéséhez még nagyon sok munkára van szükség. Ha a borsodiak erre szavukat adták, keményen kell küzdeniük azért, hogy teljesít­sék is. Diósgyőr veset! Ózd és Diósgyőr egyre keményebb harcban küzd egymással az elsőségért. Az utóbbi napokban — bár Ózd sem szégyenkezhet — Diósgyőr tört az élre. A diósgyőri martinászok többet termelnek! A két gyár versenyén belül az egyes üzemek is ve­télkednek egymással. Különösen éles küzdelem folyik most a két martin között. Az elmúlt hét péntekén még az ózdi martin vezetett. Kéttized százalékkal járt Diósgyőr előtt. De ez a kéttized aztán nem hagyta nyugodni a diósgyőrieket! És szombaton, a martin 112,1 százalékra teljesítette napi tervét, ezzel egyszer­re nyolctized százalékkal került Ózd elé a­ havi terv­­teljesítésben. Jelenleg 1,3 százalékkal vezetnek. A diósgyőri martinászok sokkal tartoznak az or­szágnak: 8400 tonnát kell letörleszteniök. A kongresz­­szusi verseny tiszteletére először azt ajánlották fel, hogy ebből 1500 tonnát hoznak be. De valahogy min­denki elégedetlen volt ezzel a vállalással. Kevés ... kevés... különösen ekkora adósság mellett! Közben az ózdiak vezettek é­s a diósgyőri martinászok nagy tettre határozták el magukat. Sok az a 8400 tonna, rengeteg sok! De ha felbon­tanák kemencékre, brigádokra, mindjárt nem lenne olyan ijesztő! Mi lenne, ha megpróbálnák? És gyor­san megbeszélték a dolgot az olvasztárbrigádokkal, összehívták a kommunista aktívát, s ott ponto­san meghatározták, hogy melyik brigádnak hány ton­nával kell túlteljesítenie tervét a második negyedév végéig havonta, műszakonként , hogy minden adós­ságukat letörlesszék. És a IV-es kemence, ahol a leg­kiválóbb olvasztárok, Riovszky, Jenei, Koncz elv­társak vezetik a brigádokat, most egymaga vállalta 1500 tonna behozását! Jókora táblára írják ki mindennap, hogy melyik brigád hol tart vállalása teljesítésével. Vörös alapra írják azoknak a brigádoknak az eredményeit, ame­­lyek teljesítik, s feketére azokét, amelyek­ nem teljesí­tik vállalásukat. Meg kell mondanunk: a sok nagy­szerű eredmény ellenére akadnak még fekete foltok azon a táblán .­ . • És mindennap cserélik a számokat a hatalmas pla­kátokon, amelyek hirdetik: «Martinászok! A kon­gresszusi versenyből még 40 nap van hátra. Elmara­dásunkból a mai napig behoztunk 1488 tonnát!» Eddig legszebben az «ifi-kemence» Szilágyi-bri­gádja teljesítette vállalását. Az egész martin elmara­dásából 360 tonnát vállaltak magukra, s máris telje­sítettek 217 tonnát. Úgy számítják: május 1-re végez­nek a magukéval, s azután már a többi kemencének segítenek törleszteni. A martinon van most a diósgyőriek szeme. Bor­­bándi elvtárs, a pártbizottság titkára azt mondja: ettől a gyárrészlegtől függ most a legtöbb, talán leg­inkább a martinászok jó munkájától függ, hogy a nyersvas-, acél- és hengereltáru-terv teljesítése mel­lett teljesítsék a diósgyőriek a maguk külön tervét, ahogy ők nevezik, a «kitüntetési tervet» is. Ez a kü­lönös terv arról szól — ezt Borbándi elvtárs a megyei pártértekezleten be is jelentette — hogy a kongresz­­szusi versenyben Diósgyőrbe akarják hozni a Köz­ponti Vezetőség egyik zászlaját, félévre meg akarják szerezni az élüzem címet, november 7-re pedig ki akarják érdemelni a Munka Vörös Zászlórendje ki­tüntetést .. . Az ózdiak jobban ügyelnek a minőségre! De azért senki ne higgye, hogy ózdon alszanak a martinászok. Markof­fer elvtárs, a martin pártbizott­ságának titkára mosolyogva mondja, amint a diós­győriek mennyiségi előretörésére fordul a szó: — Igaz, ők mennyiségileg előttünk állnak, de a ver­seny értékelésénél sokat számít majd a minőség is! Ebben pedig «verjük» Diósgyőrt. Marhoffer elvtársnak nagyon igaza van: a minőség és gazdaságosság elsőrendű szempont lesz a verseny értékelésénél. És a diósgyőrieknek tanulniok kell az ózdiaktól, nekik is a verseny előterébe kell állítaniuk a minőséget és a gazdaságos termelésért folyó küzdel­met , ami bizony mostanában eléggé háttérbe szo­rult. Ózdon például dekádonként pontosan kiírják, melyik brigád mennyi selejtet gyártott, forintban mennyit takarított meg vagy pocsékolt el, mennyi volt az átírt adagok száma. Diósgyőrött a selejt már­ciusban 3,88 százalék volt. Az ózdiak április első de­­kádjában jóval a megengedett 3,2 százalék alá, 2,03 százalékra szorították a selejtet. Ilyen eredményre nem, is emlékeznek az ózdi martinban. Ez alatt az egyetlen dekád alatt kereken 320.000 forintot takarí­tottak meg ezzel, csaknem annyit, mint egész március hónapban. De Diósgyőrnek nincs oka az elbizakodottságra a mennyiség miatt sem. Az ózdi martinászok úton-út­félen megszólítják a vezetőket, s fogadkoznak: nem sokáig jár előttük Diósgyőr. Ezekben a napokban két átépített kemencéjük kezd el újra dolgozni. Úgy ter­vezik: néhány nap alatt visszaszerzik a diósgyőriektől a vezetést. És a diósgyőriek jól ismerik az ózdi martinászokat, tudják, hogy nem szoktak a levegőbe beszélni! A miskolci új lakások építői A Bajcsy-Zsilinszky­ úton táblák sora figyelmezteti a járművek vezetőit: «Vigyázat, építkezés!» 195 új lakást építenek itt a 28/1-es vállalat 12/53-as munkahelyének munkásai. Kevesebb az ember az ■ építkezésen, mint amennyire szükség lenne, de akik itt vannak, azok szívvel-lélekkel versenyeznek, hogy határidő előtt elkészüljenek a lakóházak, s hozzájá­ruljanak Miskolc súlyos lakásgondjainak enyhítéséhez. Az építkezés vezetői a kongresszusi versenyben pon­tosan kiszámították: egy-egy brigádnak összesen hány munkaórát kell teljesítenie például áprilisban, s ez­alatt milyen munkákat kell elvégeznie. A brigádok azután eszerint tettek felajánlásokat. Itt dolgozik Takács József elvtárs 30-tagú vegyes­brigádja is. Kőművesek, segédmunkások vannak a brigádban. Takács elvtársat brigádjának minden tagja szereti. Két éve dolgoznak együtt , jól megismerték vezetőjüket, Takács József pártonkívüli. Úgy mondja: nem sze­ret politikával foglalkozni. De azért sorolja, hogy az MDP III. kongresszusa tiszteletére ebben a hónapban 6500 munkaóra alatt akarják elvégezni a 7200 munka­órára kiszabott munkát. Múlt havi teljesítményük 187 százalék volt, április első dekádjában elérték a 195-öt, s vállalták, hogy a kongresszusig 210 százalékra eme­lik teljesítményüket. Április 14-én a brigád már 209 százalékot ért el, s ezen az egyetlen napon 221 mun­kaórával rövidítették meg a lakások elkészülésének idejét. Takács elvtárs, a kongresszusi verseny egyik leg­jobb harcosa ezen az építkezésen, mert tudja: a párt kongresszusa, az ország építése minden becsületes ma­gyar ember nagy ügye. De a kongresszusi verseny jutalmazása körül nincs minden rendben. A vállalat időben, még februárban kidolgozta a versenyfeltételeket, el is küldte minden munkahelyre. A verseny értékeléséről azonban semmi hír nem érkezett azóta a Bajcsy-Zsilinszky­ úti építke­zésre. Pedig a verseny rendszeres értékelése még na­gyobb lendületet adna a munkához itt is. „A te fényképedet is kitették?" Vége a műszaknak. Kurtán Imre, az egyik bor­­sodnádasdi hengerészbrigád vezetője sietve megy Kormos bácsihoz, a lemeznyíróhoz, hogy meg­tudja, mennyi volt az aznapi teljesítményük. Kormos bácsi végzi a Kurtán-brigád leme­zein az utolsó simításokat, ő tudja megmondani teljesítik-e kongresszusi vállalásukat, csökkentik-e a nyersanyagfelhasználást. Eddig a mérleg mindig a brigád javára billent. A felajánlásuk másfél kiló anyagmegtakarítás volt minden mázsa lemeznél. Az első negyedévben már 5,12 kilónál tartottak. Ez pénz­ben 35.529 forint megtakarítást jelentett. A brigád tagjai műszak után rendszerint a kapu­nál várják «Imre bácsit», hogy megtudják, mi az eredmény, összeforrtak már ezek az emberek. A munkában forrtak össze. De már oly közeli barátok, hogy — jellemzésképpen mondjuk — nemcsak egy­más­­munkáját ismerik, hanem még azt is tud­ják — ahogyan Imre bácsi mondja — hogy Vas István duplázó például háromszor annyit eszik, mint más ember, hogy Kovács József felfogónak — akit maguk közt «Ludas Matyi»-nak hívnak — kell a gyárban a legnagyobb méretű cipő. A munkájukról Kurtán elvtárs csak annyit mond: «Nézzék meg az eredményeket, akár évekre visszamenőleg is». Ő is sokszor kapott már kitüntetést jó munkájáért. Először az ország harmadik legjobb könnyűhengerésze volt, majd a második lett, később a sztahanovista-, s tavaly a kiváló kohász-kitüntetést is megkapta. Három és féléves kisfia, ha az utcán sétálnak, egyre kérdezi: — Édesapám, a te fényképedet is kitették? S mikor a szövetkezeti boltban vagy a gyár előtti táblán valóban meglátja apja arcképét, büszkén néz rá: —­Ha megnövök, én is sztahanovista leszek! A brigád tagjai arra is jobban ügyelnek, hogy keve­sebb legyen a selejt. Itt is vannak már eredményeik — 2.37 százalékról 2.16-ra csökkentették a selejtet. A pihenőidőben a brigád egy-egy tagja elkíséri a lemezt a következő munkahelyekre, s figyeli: nincs-e valami baj az ő hibájukból. Ha talál valamit, azon­nal figyelmezteti társait, mire vigyázzanak legköze­lebb. Ilyen gondos munkával érték el eddigi ered­ményeiket, s példájukat a gyárban egyre több bri­gád követi. Nincs is a borsodnádasdi hengerészeknek egy deká­nyi adósságuk sem. Ahol az idén még nem volt egyetlen igazolatlan mulasztás sem A kazincbarcikai «régi» erőműre különösen nagy feladatok hárulnak az új, borsodi hőerőmű megindu­lásáig. Neki kell ellátnia a Borsodi Szénbányászati Tröszt összes bányáit elektromos energiával , s ezeknek a bányáknak a fokozott gépesítés miatt egyre több áramra van szükségük. Mégis, az erőmű első negyedévi felemelt tervét 101,6 százalékra teljesítette. Hogyan érték ezt el? Sok mindenről lehetne írni, de talán a karbantartóknak köszönhető leginkább e kiváló eredmény. Sturcz Károly 12 emberrel dolgozó karbantartóbrigádja 18 nap alatt javítja a kazánt. Régen ez a munka 40—50 napig is eltartott. Vállal­ták, hogy a karbantartás miatt kieső árammennyisé­get 10 százalékkal csökkentik, s eddig már 20 száza­lékkal csökkentették. Jó munkájáért megbecsülik a brigádot. Eddig már öt sztahanovistájuk van: Szabó Antal művezető, Ka­­puszta Pál és Witthen János esztergályosok, Kerekes Géza kazánkőműves és Begov Aladár üzemviteli fő­művezető. Az erőmű dolgozói szeretik munkájukat, s érzik fe­lelősségüket Ezt bizonyítja: ebben az évben nem volt itt még egyetlen igazolatlan mulasztás sem. Újra gyártják a „Boci“ tejcsokoládét Messziről megismerni Szerencset — a cukorgyár és a csokoládégyár két hatalmas kéményéről. Nagy munkában vannak itt is az emberek: a kon­gresszus tiszteletére több és elsősorban jobb csokolá­dét, cukorkát akarnak adni az ország népének. Több csokoládé kerül az egyes darabokba, mert több kakaóbabot kap a gyár. A «Magyar banán» és a «Kinizsi»-szeletek csokoládétartalmát például több mint 10 százalékkal növelték. A «Bástya», «Diósgyőr», «Budapest» nugátokba is több csokoládé kerül. For­galomba hoznak újfajta gyártmányokat is. De aminek talán legjobban örülnek gyermekek és felnőttek egyaránt: rövidesen ismét megjelenik a Szerencsi Csokoládégyár régi, kedvelt különlegessége, a «Boci» tejcsokoládé. A gyár dolgozói márciusban 137 százalékra telje­sítették tervüket. Tejásdrazséból az idén húsvétra több mint háromszor annyit gyártottak, mint tavaly. Tavaly csak cukorkából készítettek kisnyulakat, bárá­nyokat, kiscsibéket és egyéb figurákat — az idén mindez színcsokoládéból készült. J Dobi István elvtárs távirata Antonin Zápotocky elvtársnak ANTONIN ZÁPOTOCKY elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének Prága Kérem, Elnök Elvtárs, fogadja meleg baráti üdvözletemet a magyar-csehszlovák barátsági, együ működési és kölcsönök se­gélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából. E szerződés, mely a magyar és csehszlovák nép megbontha­tatlan barátságát pecsételi meg, szilárd alapja népeink testvéri együttműködésének és elszakíthatatlan szálakkal fűzi össze őket a béke és a haladás ügyéért a Szovjetunió vezetésével vívott harcban. Kívánom, hogy a magyar és csehszlovák nép barátsága és együttműködése tovább fejlődjék népeink és az egész világ bé­­kéje javára. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Antonin Zápotocky elvtárs távirata Dobi István elvtársnak DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest öt évvel ezelőtt kötöttük meg, országaink dolgozói akarata-­­nak megfelelően, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar­­Nép­­köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös se­­­gélynyújtási szerződést, A­z a szerződés, amely népeinknek azt az óhaját fejezi ki, hogy békében és barátságban éljenek és segítsék egymást, aktívan elősegíti a szocializmus országainkban való építését, és erősíti az egész világ dolgozóinak harcát a tartós békéért és a népek biztonságáért. Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy őszintén és szívből üdvözöljem Önt a magam és Cseh­szlovákia népei nevében barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésünk ötödik évfordulója alkalmából Csehszlovákia népei továbbra is együtthaladnak a magyar nép-­ pel a baráti együttműködés útján, vállvetve felszabadítónkkal, a Szovjetunióval, és a jövőben is még tovább fogják szélesíteni és mélyíteni egymáshoz fűződő kapcsolataikat. A­ ZÁPOTOCKY a Csehszlovák Köztársaság elnöke Nagy Imre elvtárs távirata Viliam Siroky elvtársnak VILIAM SIROKY elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének Prága A magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsö­­nös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója al­­­kalmából fogadja. Miniszterelnök Elvtárs, a magyar nép és kor­mánya testvéri jókívánságait. A magyar és a csehszlovák nép a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadításuk után végleg egymásra talált. Ez a szer­ződés kétségtelen bizonyítéka annak, hogy népeink egyesítették erőfeszítéseiket a két ország dolgozó tömegei jólétének és békés építőmunkájának biztosítása érdekében. Kívánom, hogy a magyar és a csehszlovák nép egyre szoro­sabbá és hatékonyabbá váló együttműködése további sikerekhez vezessen a két ország felvirágoztatásáért folytatott munkában és abban a harcban, amelyet a Szovjetunió vezette béketáborban a többi baráti néppel összefogva vívunk a béke megvédéséért és megszilárdításáért. NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Viliam Siroky elvtárs távirata Nagy Imre elvtársnak NAGY IMRE elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest Engedje meg, Elnök Elvtárs, hogy őszintén üdvözöljem önt és az egész magyar népet a Csehszlovák Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­­­nös segélynyújtási szerződés megkötésének ötödik évfordulója alkalmából. Baráti és szövetségi szerződésünk hathatós eszközévé vált az együttműködés szüntelen erősítésének népeink között, amelyek­ a Szovjetunió testvéri segítségére támaszkodva együtthaladnak a szocializmus építésének diadalmas útján, amely biztosítja minden dolgozó anyagi és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedését. Engedje meg, hogy hangot adjak az egész csehszlovák nép ama szilárd és őszinte meggyőződésének, hogy népeink minden irányban tovább fogják fejleszteni és mélyíteni kölcsönös együtt-*­működésüket a béke és boldog jövőjük érdekében a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. V. SIROKY a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke Boldoczki János elvtárs távirata Václav David elvtársnak VACLAV DAVID elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterének Prága Engedje meg, Külügyminiszter Elvtárs, hogy a magyar-cseh­szlovák­­ barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából forró szeren-­­csekívánataimat fejezzem ki. Ezen a napon örömmel állapíthatjuk meg, hogy szerződé­­­ünk biztos záloga a magyar és a csehszlovák nép közötti barát­­­ságnak és egyre mélyülő együttműködésének, amely már eddig is nagy mértékben hozzájárult építőmunkánk és a béke megvé­­déséért folytatott harcunk sikereihez. Kívánom, hogy a magyar és csehszlovák nép őszinte barát­­­sága további nagy eredmények forrása legyen mindkét ország népei számára. BOLDOCZKI JÁNOS a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Václav Dávid elvtárs távirata Boldoczki János elvtársnak BOLDOCZKI JÁNOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének Budapest Engedje meg, Miniszter Elvtárs, hogy önnek és az egész mag­­gyar népnek őszinte és forró üdvözleteimet tolmácsoljam a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának ötödik évfordulója alkalmából. Szilárd meggyőződésem, hogy ez a szerződés, amely kifejezi a csehszlovák és magyar népnek azt a közös óhaját, hogy béké­ben, együttműködésben és jószomszédi viszonyban éljenek egy­mással — továbbra is nemcsak hathatós tényezője lesz népeink boldog és szépséges hazát építő tevékenységének, de egyben pél­daképe is a valóban új, demokratikus és békés nemzetközi kap­csolatok megvalósításának. Erősödjenek és mélyüljenek még to­vább a csehszlovák és magyar nép közötti baráti kapcsolatok, el­­téphetetlen egységben közös felszabadítónkkal, a dicső Szovjet­unióval V. DAVID a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszter

Next