Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-20 / 201. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1954 JÚLIUS 20 Mindannyiunk közös nagy ügye írta: Szobek András begyűjtési miniszter Egy-két nap, s országszerte elkezdő­dik a cséplés. Zsákba hull az egyéves, szorgalmas munka megérdemelt gyü­mölcse. A csépléssel együtt elérkezett a pa­rasztság legfőbb demokratikus köteles­ségének: a gabonabeadás gyors, pontos, a cséplőgéptől való teljesítésének az ideje is. A lakosság élelmezésének meg­javítása, az ország kenyerének biztosí­tása döntően a gabonabegyűjtés sikerén áll vagy bukik. Ettől függ nagy mérték­ben pártunk s kormányunk új politiká­jának, a nagyarányú mezőgazdaságfej­lesztési programmnak a megvalósítása is. A falu dolgozó népe jól megérti ezt. Megérti, hogy a gabonabeadás és a 12 milliárdos mezőgazdaságfejlesztési pro­gramm eredményes végrehajtása között a legszorosabb összefüggés van: a ga­bonabeadás gyors és pontos teljesítése, az ő legfontosabb hozzájárulása ahhoz, hogy minél több traktort, műtrágyát, rézgálicát, kisgépeket gyárthassunk, eh­hez külföldről nyersanyagot hozzunk be, hogy artézi kútja, bekötőútja, jól felsze­relt iskolája legyen minden falunak, s hogy városon és falun is állandóan emelkedjék a nép anyagi-kulturális élet­színvonala. Hogy parasztságunk egyre világosab­ban felismeri ezt, mi sem bizonyítja job­ban, mint az induló begyűjtési verseny első, kezdeti eredményei. Vas megyében eddig közel ezer egyéni gazda, 106 ter­melőszövetkezet, s 40 község lépett egy­mással versenybe. Szolnok megyében Tiszavárkony, a megyei kongresszusi verseny legjobb községének földműve­sei kezdeményezték a gabonabegyűjtési versenyt. A soproni járás termelőszö­vetkezetei és egyéni parasztjai felhívták az ország valamennyi községét: az al­kotmány napja tiszteletére indítsanak versenyt a gabonabegyűjtési tervek 100 százalékos teljesítésére. Egyúttal vállal­ták, hogy a szeptember 30-ig esedékes sertés-, vágómarha-, tojás-, baromfi­beadási kötelezettségüket egy hónappal előbb, augusztus 30-ig teljesítik. Az idei gabonabegyűjtés sikere a dol­gozó parasztság törvénytisztelete, haza­fias helytállása mellett nagyban múlik a begyűjtést végző állami szervek jó munkáján is. Kormányunk az idén nem­csak új begyűjtési rendszert vezetett be, hanem új begyűjtési szervezetet is hí­vott létre a begyűjtési hivatalok s a községi begyűjtési megbízottak formá­jában. Az új szervezet a begyűjtési mi­nisztérium irányítása mellett lehetővé teszi a gyorsabb, jobb munkát, a pa­rasztsággal való jó kapcsolat kiépítését. A begyűjtési hivatalok és községi meg­bízottak működése azonban egy jottá­nyival sem csökkenti a helyi tanácsok, a tanácselnökök felelősségét. Nagyon helytelenül járna el az a tanácselnök, aki az önálló begyűjtési hivatalok meg­teremtése után úgy fogná föl a dol­gát, hogy most már­­megszabadult, a begyűjtés sokszor nem könnyű feladatá­tól. A helyi tanácsok és azok elnökei a törvény szerint továbbra is felelősek az egyik legnagyobb állami-gazdasági fel­adat: a begyűjtési tervek maradéktalan teljesítéséért! A helyi tanács végrehajtó bizottsága akkor jár el helyesen, ha ál­landóan ellenőrzi s legalább kétheten­ként elszámoltatja a begyűjtési hivatalt, végzett munkájáról. A hatékony ellen­őrzés csak megkönnyíti a tanács munká­ját is. A helyi tanács az állami törvényesség fő őre a faluban. Ügyelnie kell elsősor­ban arra, hogy maguk a begyűjtési szer­vek szigorúan tartsák be a törvényt. Az utóbbi hónapokban nagyon sok község­ben derűre-borúra kiadták az öregek­nek, rokkantaknak s a katonai szolgála­tot teljesítőknek járó szociális kedvez­ményt olyanoknak is, akiket ez nem ille­tett volna meg. Ezzel súlyosan megkáro­sították az államot. Hasonló törekvés ta­pasztalható nem egy helyen az elemi ká­rok felbecsülésénél is. Az ellenség igyek­szik azokat felnagyítani, s a gazdaközön­séget úgy befolyásolni, hogy a tényleges kárnál nagyobb beadási engedményt csi­karjon ki. Tanácsszerveink s a begyűj­tési hivatalok becsüljék fel gyorsan az anyagi károkat, különösen a dunai ár­víz által sújtott falvakban, s ennek meg­felelően mérsékeljék a beadást, de ugyanakkor verjék vissza erélyesen a túlhajtott, alaptalan, törvénytelen kö­veteléseket. A kongresszus keményen megbírálta a begyűjtési minisztériumot amiatt, mert a tél folyamán eltűrte, hogy a ta­nácsok a nemteljesítőkkel szemben semmiféle szankciót nem alkalmaztak. Ennek a liberalizmusnak nem szabad megismétlődnie, különösen most, a nagy gabonabegyűjtés idején. A nép anyagi jólétének emelkedéséhez elválaszthatat­lanul hozzátartozik az állampolgári kö­telességek teljesítése, az állampolgári fegyelem megszilárdítása. A nép ellen­ségei, a kulákok, spekulánsok persze nem örülnek a népjólét növekedésének, szívesebben látnák a zavart a közellá­tásban. Ezért a beadási kötelességek ha­logatására biztatják a füszékenyebb ter­melőket, mondván, v úgyis újból elenge­dik majd a hátralékokat]. Persze, eb­ből semmi sem igaz: a hátralékot senki­nek el nem engedik! Aki a kulákra hall­gat, s húzza-halasztja a beadást, tehát megszegi a törvényt, kétszeresen rá­fizet. Ráfizet azért, mert elesik a gyors­beadási prémiumtól, de még inkább azért, mert­­ megbüntetik érte. És a büntetés sohasem jó dolog. Aki az ál­lamnak járó gabonával spekulál, nem teljesíti a géptől való beadást, annak 10 százalékkal emelik fel beadási kötele­zettségét, sőt helyszínen számoltatják el. Ebből is látszik — nem jó üzlet hátra­lékosnak lenni... A helyi tanács akkor jár el okosan és helyesen, ha a hanga­­nyagokkal, a spekulánsokkal szemben gyorsan lefolytatja ezt az eljárást. , A falu nagy többsége, a kötelezettségeit mindig becsületesen, jól teljesítő gazda­közönsége a legnagyobb mértékben igazságosnak fogja tartani a tanács eré­lyes eljárását! Persze, ahol jól dolgo­zik a tanács, a pártszervezet, a DISZ, az MNDSZ, tehát, ahol jó a felvilágosító munka, s következésképpen hatástalan az ellenség agitációja, ott nem, vagy csak ritkán kerül sor erre az eszközre. A felvilágosító munkában ezekben a hetekben a helyi tanácsnak nélkülözhe­tetlen segítőtársa, valósággal jobbkeze: a begyűjtési állandó bizottság. Az állandó bizottságoknak most van igazán itt az idejük. Felvilágosító munkájuk azonban akkor lesz eredményes, ha abba nagy­számmal bevonják a jól gazdálkodó, jól­teljesítő dolgozó parasztokat, főleg kö­zépparasztokat. Tehát olyanokat, akik­nek­­van szavuk­ a községben, s akik éppen emiatt olyan hangulatot képesek kialakítani: az állam iránti kötelesség teljesítése hazafiúi kötelesség, s szégyen a falura, ha valaki nem teljesíti a kor­mány által csökkentett idei beadást, szé­gyen az, ha valakinek felemelik a be­adását ... Természetesen a törvényességnek két oldala van: a törvény nemcsak köteles­ségeket tartalmaz, hanem jogokat is. Az állandó bizottság tagjai és aktívái, a ta­nácstagok és népnevelők helyesen te­szik, ha a törvényesség másik oldaláról is beszélnek. Arról, hogy a termelők a beadás teljesítése mellett megmaradó ga­bonafeleslegeiket tetszés szerint értéke­síthetik a szabadpiacon — e jogokban őket senki meg nem kisebbítheti. S ar­ról, hogy a kormányprogram­ eredmé­nyeként, nem utolsósorban éppen a be­adási terhek csökkentése következtében, az idén jóval nagyobb gabonamennyiség jut a jól jövedelmező szabadpiacra, s ez jelentősen megjavítja a parasztság hely­zetét. Az állandó bizottságok, s általában a helyi tanácsok pártszervezeteink irá­nyításával és segítségével legyenek az országosan kibontakozó gabonabegyűj­­tési verseny gazdái és szervezői. Közsé­geink, termelőszövetkezeteink, az egyéni gazdálkodók százezrei csatlakozzanak e nemes versenyhez. Parasztságunk teljes lendülettel lásson hozzá a gabonatermés gondos elcsépléséhez, s a géptől való gyors beadással mindannyiunk közös nagy ügyének — az ország kenyerének biztosításához! 1954 július 19. Az árhullám jelenleg a Budapest és Ercsi közötti Duna szakaszon elérte a leg­magasabb szintet. Budapesten hétfőn dél­után 16 órakor a vízállás 802 centiméter. Az alsódunai szakaszon az áradás tovább tart. mohácsnál vasárnap déltől hétfő dé­lig 34 centimétert emelkedett a vízállás. Mohácson hétfőn délután 13 órakor 879 centiméter a vízszint. A Felső-Duna Gö­­nyűnél hétfőn óránként körülbelül egy centimétert apad. Az osztrák és a német felsődunai szaka­szokon az esőzések az apadást némileg le­lassították. Ez a magyar szakaszon is érez­teti hatását, s ezért a védekezést változat­lan erővel kell folytatni. Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság a ki­ürített Szigetköz négy községére: Fekete­erdő, Halászi, Magyarkimle és Horvát­­kimle községekre vonatkozó kiürítési ren­deletet hatálytalanította. A kiürített hely­ségekbe a lakosság visszaköltözése folya­matban van. A Szigetköz alsó csúcsánál a gátszaka­dásokon kitört és itt felgyülemlett árvíz emelkedése elérte a Kis-Duna vízállását. Ezért intézkedés történt, hogy egy száz Győrnél apad az ár Hétfő este 23 óra 34 perckor a győri ár­­vízvédelmi hatóságok elvégezték a Kis- Duna balparti gátján a napok óta tervezett robbantást. A gát, amely a Szigetköz állan­dóan növekvő víztömegét tartotta vissza, most mintegy 20 méteres szakaszon meg­nyílt. A Győrt egyre jobban fenyegető ár­víz lefolyása, ahogyan előre számították, megkezdődött a Kis-Dunaágon keresztül a most már egyre alacsonyabb Dunába. A veszélyeztetett területek élelmiszerellátásáért A kereskedelmi vállalatok biztosítják az árvízveszélyeztetett területek élelmiszer­­ellátását. Hétfőn Komárom megyébe to­vábbi 30 tonna zsírt, 50 tonna lisztet, 30 tonna cukrot szállított a Fűszért. méter és egy másik, kétszáz méter hosszú­ságú szakaszon a töltést nyissák meg. A gát megnyitásával az ár a Kis-Dunába, il­letőleg a Nagy-Dunába folyik majd le, s ez­zel a Szigetközben a vízszint emelkedése megszűnik. Győrrévfalu helyzetében ez bizonyos fokú könnyebbedést fog jelenteni. Esztergom védelme megszilárdult. Szalkszentmárton és Dunavecse között a minit 65-ös kilométerkövének környékén a nyári gát — átnedvesedés következtében — mintegy 30 méter­ szélességben átszakadt és körülbelül 1200 hold mezőgazdaságilag művelt terület került víz alá. Az elöntött területen település nincs, a termést a víz­betörés idejére majdnem teljesen betakarí­tották. Adony határában a szalmacsárdai zsilip mellett úgynevezett jászol-gáttal vé­dik a műutat. A közúti forgalmat itt terelő­­úttal bonyolítják le. Bölcske—Madocsa térségében a bölcskei szigeten és Madocsa határában a védekezés több ezer emberrel, valamint a honvédség alakulataival teljes erővel folyik. A gát­­erősítéseken földnyelők és dömperek is dol­goznak. A bölcskei szigeten a védelmi vo­nalat a víz nyomására hátrább kellett von­ni. Bátán mintegy száz lakóház van ve­szélyeztetve, harminc lakóház aligha lesz védhető, hetven lakóházat nyúlgáttal és minden lehető eszközzel igyekeznek meg­védeni Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság a hét­fői napon útnak indította a veszélyeztetett területekre a különböző minisztériumok építővállalatai, tervező és kutatóintézetei számos mérnökét, hogy segítségükkel meg­szilárdítsa egyes Dunaszakaszok védelmét. Szovjet katonai alakulatok, továbbá a bel­ügyminisztérium alakulatai is jelentős mér­tékben kiveszik részüket a védelmi mun­kálatokból. Budapest térségében az árvízvédelmi munkálatok mindenütt tervszerűen halad­nak előre. Buda déli részén folynak a vé­delmi munkák a legnagyobb lendülettel. Az albertfalvi védőtöltést a víznyomás erő­sen próbára teszi. A védőgát lábánál a be­szivárgás erősödött. Erősen veszélyeztetett a Hárosi Falemezgyár. Az állandó utázások elkerülése és a biztonsági védőgát építése folyamatosan halad. A vasút nagytétényi töltésén lévő átszivárgások megszüntetésén a MÁV műszaki alakulatai dolgoznak. Buda északi szakaszán a munkálatok be­fejeződtek, itt most már csak készenléti szolgálat van. Pest északi határában a Szi­las-patak mentén a megerősítés következ­­tében az átszivárgás a minimálisra csök­kent. A káposztásmegyeri vízmű gátjain keresztül erősödött a beszivárgás, ez azon­ban a vízmű működését nem veszélyezteti. A Váci­ út két legalacsonyabban fekvő sza­kaszának biztosítását nyúlgát építésével oldják meg. A Margitszigeten a Nagyszálló környékén folynak a megerősítési munkák az átszivárgások elszigetelésére. A Kvas­­say-zsilip és a Nagy-Duna találkozási pont­jánál a honvédség alakulatai vasárnapról hétfőre virradó éjszaka megfeszített erő­vel dolgoztak az átszivárgás megelőzésén. A főváros dolgozói lelkesen veszik ki ré­szüket továbbra is a munkából. Újabb tíz­ezrek jelentkeznek önkéntes munkára, s ennek következtében a főváros más veszé­lyeztetett helyekre is tud segítséget adni. így Budapest árvédelmi szolgálata több­száz személyt irányított a fővárostól észak­ra fekvő területekre, csak Szentendre vé­delmén 750 budapesti dolgozó szorgosko­dik. A honvéd és szovjet katonai alakulatok, s a hatóságok vezetésével Budapest dolgo­zói vállvetve küzdenek azért, hogy­ az ár­vízelhárítási munkában eddig elért ered­ményeket tartani tudják. Lankadatlan erővel az árvíz ellen Az Árvízvédelm­ Kormány­biztosság jelentése Egyre több község jelenti: befejezték az aratást Az ország minden részéből érkező hírek arról szólnak, hogy igen sok helyen a végéhez közeledik az aratás, vagy már le is arattak. Különösen meggyorsult a be­takarítás a legutóbbi három napon. A nyíregyházi járásban szombat estig csak négy község fejezte be az aratást. Vasár­nap reggel még 900 hold gabona állt lá­bon a járás határában, de a tsz-tagok s a gépállomási dolgozók jól kihasználták ezt a napot is. Az újfehértói Vörös Csillag tsz-ben például hét aratógép s három kombájn látott munkához. Estig több mint 140 holdat vágtak le. Üzemi munkásaik százai, hivatalok dolgozói is segítettek a já­rás dolgozó parasztságának. A kótaji Lenin tsz-ben például az erdőgazdaságból 20, a földművesszövetkezetből 18 önkéntes arató vágta a rendet. A­ tsz-ek nagyszerű példát mutattak egymás testvéri megsegítésében is: a nagykállói járásban a szakoly­ Vörös Sugár tsz-ből például öt, a nagykállói Vö­rös Zászlóból tíz kaszás aratott a kállói Dó­zsában. Délután a nyíregyházi járás községei egymásután jelentették, hogy be­fejezték az aratást: a 900 holdon most már keresztekben áll a gabona. A megyében úgy tervezik, hogy szerdára végeznek az aratással, s ezért most átcsoportosítják a gépeket. Az elmaradt tiszalöki és csengeri járásban ma 15 aratógép és öt kombájn kezdi vágni a kijelölt területeken a gabo­nát. Szaporán arattak vasárnap a szolnok­megyei termelőszövetkezeti városokban is. Kisújszálláson a múlt hét végéig 3800 hold gabonát vágtak le, s vasárnap reggel mint­egy ezer tsz-tag, 34 aratógép és 11 kombájn látott munkához, hogy mielőbb zsákba ke­rüljön a termés. A Táncsics tsz-ben 40 ka­szás vágta a dőlt gabonát, s élénk verseny alakult ki az aratók közt. Vitális István DISZ-fiatal délután 3 órára már jócskán megelőzte a többieket, mert reggeltől 1400 négyszögölön vágta le a búzát.­­ Heves megyében tízezer kézikaszás és 40 aratógép állt be a gabonatáblák végébe vasárnap reggel. A kiskörei Dózsa tsz föld­jén aratógép is vágta a dús kalászokat, meg 41 kasza is suhogott egész nap a bú­zában. Estig 74 holdat arattak le, s úgy tervezik, hogy szerdára teljesen befejezik az aratást. A megye területén ezer ipari munkás is kaszát fogott, hogy segítsen a kenyérnek való betakarításában. Az eger­­csehi bánya 17-tagú brigádja az egerszalóki és a demjéndi szövetkezetek földjén vágta a rendet. A megye dolgozó parasztjai az ipari munkások segítségével csaknem öt­ezer holdat arattak le egy nap alatt. Eredményes i­rikáról érkeznek hírek Baranya megyéből is. A bári Új Élet tsz­­ben befejezték a több mint háromszázhold­­nyi kalászos aratását. Hétfőn már teljes lendülettel hozzáláttak a behordáshoz is. A szövetkezeti tagok szorgalmát dicséri, hogy a gabonaföldeken már kikelt a másod­­vetésű csalamádé és a köles. Budapest védői (2. oldal) Párt és pártépítés — «Amit magunk megtehetünk, megtesszük* — A XVIII. kerületi pártaktíva értekezlete (2. oldal) Jelentés az élelmiszerellátásról (2. oldal) Tardos Tibor: Szovjet emberekkel (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Várakozási hangulat Genfben — A «Szabad Nép* kiküldött munkatársá­nak telefonjelentése (3. oldal) Kommunisták (3. oldal) Méray Tibor: Emberek vagyunk (3. oldal) Akiknek lelketlensége még csak növelte az osztrák népet sújtó csapást (4. oldal) Meg kell akadályozni Németország bár­milyen formában történő újrafelfegy­­verzését . Németország Kommunista Pártja elnökségének nyilatkozata (4. oldal) Az «Életjel» című új magyar film nagy sikere (4. oldal) A DISZ-fiatalok az első sorokban Az ifjúság derekasan veszi ki a részét az árvíz elleni harcból. Győr városának DISZ- bizottsága az ifjak, leányok százait mozgó­sította a város védelmére. Nemcsak a gyárak fiataljai veszik ki részüket, hanem a diákok és úttörők is nagyszerűen dolgoz­tak. A rábcai—tinyéri híd és a Keksz- és Ostyagyár közötti szakaszon 13—14 éves úttörők fáradhatatlanul hordták a követ, töltötték a homokzsákokat. A Gyapjúfonó két ifjúmunkása, Gyöngyösi Ilona és Til­­linger Teréz megszakítás nélkül két napot dolgozott a gáton, majd rövid pihenő után ismét szolgálatra jelentkezett. Komárom megyében, Esztergomnál a gátak megerősítésénél 250 fiatal dolgozik. A városi DISZ-bizottság megbízottai felke­resték a környező községeket, Csolnokot, Leányvárt, Kesztölcöt, ahol önkéntes ifjú­sági brigádokat toboroztak. Vasárnap a Duna déli szakaszán, a bajai gátaknál egy darabon áttört a víz. A vá­rosi DISZ-bizottság másfél óra alatt 900 fiatalt mozgósított. A zuhogó, hömpölygő áradat a talajvízzel együtt már-már a Ba­jai Posztógyárat fenyegette. Jórészt a fia­talok hősies helytállásának köszönhető, hogy sikerült betömni a veszedelmes rést, s elejét venni a további átszivárgásoknak. Nagy munkát végzett a budapesti DISZ- bizottság. Fiatalok százait mozgósította a budapesti árvízvédelmi munkálatokra. Ugyanakkor budapesti díszesek százai mentek segíteni Bölcskére, Madocsára, Szentendrére, Dunabogdányra és más ve­szélyeztetett területekre is. tfős gépkocsivezetők Hősies munkát végeznek az árvízvéde­lemben részvevő gépkocsivezetők. Sok TEFU-gépkocsivezető két napon át is dolgozik váltás nélkül. A rádió útján behívott szabadságos gépkocsivezetők va­lamennyien szolgálattételre jelentkeztek­ Márkus Gyula, a budapesti 12. sz. TEFU YN 284. rendszámú gépkocsijának vezetője például Kisbarcson 60 cm magasságú víz­ben mentette a lakosság ingóságait. A bu­dapesti 14. sz. TEFU-tól Rummer Jenő gépkocsivezető és három társa Győrújfalun szabad idején — pihenés helyett — gabonát mentett. Tíz kocsit raktak meg gabonával) A minisztérium autóközlekedési főigazga­tóságának irányításával jelenleg körülbelül 1500 TEFU-gépkocsi áll az árvízvédelem rendelkezésére. SEGÍT az egész ország Pénz és élelmiszer az árvízkárosultaknak Röpgesítések a Ganz Vagonban (Tudósítónktól.) Napok óta féltő aggodalommal figyeli az ország azt a hősi küzdelmet, amelyet az ár­víz ellen vívnak a dunamenti helységek la­kói és segítségükre siető katonáink, üzemi brigádjaink. A Ganz Vagongyár dolgozói is aggódva, de harcra készen várják a hí­reket. Múlt szerdán kapták az első felhí­vást: ötven-hatvan munkáskézre van szük­ség. A felhívásra ötször annyian gyűltek össze, a segíteni kész emberek tömege so­rakozott a gyárépület előtt. Azóta több brigád részt vesz a védelmi munkákban, gátépítésben, aratás-betakarításban. Min­den műhelyben és irodában,­­ valamennyi műszakban megszervezték a készenléti brigádokat. Előkészítették a felszerelést is, ásókat, lapátokat, talicskákat, gumicsizmát és overált, hogy szükség esetén egy percnyi késés nélkül indulhassanak. A dolgozók nemcsak a mára gondolnak. Ők is, mint az országban annyian, készség­gel részt vesznek a közvetlen védelemben, de közben meghányják-vetik: mit lehetne még tenni? Hancz István, a vasöntöde fia­tal technikusa pénteken reggel kimondta, ami a szívét nyomta: «gondolnunk kell azok­ra is, akiknek el kellett menekülniök az ár elől, el kellett hagyniuk otthonukat. Enni nekik is kell, most is, meg akkor is, ha esetleg a gabonájukat nem tudták már behordani. S ha elvonul az ár, rendbe kell hozni a rombadőlt vagy beázott ott­honokat, a gazdaságokat. Igaz, államunk ad segítséget — de a kár nem csekély. Ne­künk anyagilag is támogatnunk kellene a károsultakat». — Ez volt a véleménye idős Veszprémi István elvtársnak is, s Pa­­lancsek András elvtárs hamarjában össze­hívott pártcsoportjának szintúgy. Arról is beszélgettek, ki mennyivel járulhatna hoz­zá? A havi fizetés 1 százalékára gondoltak. «Meg kell ezt beszélni az egész vasöntödé­vel» — mondta valaki, s délre már össze is hívták röpgyűlésre a részleg dolgozóit. A javaslatot mindannyian helyeselték, s kö­zölték is a pártbizottsággal: A vasöntöde pénzzel is támogatni akarja az árvízkáro­sultakat. A vasöntöde röpgyűlését sorra követte a többi műhelyé, egységé is. Soha annyian nem jöttek össze az acélöntödében, mint most. Itt jelentette ki Sőregi Sándor acél­olvasztót. Szívesen adjuk oda keresetünk egy részét, ami így külön-külön ne­m sok, de együtt már jelentős. Szívesen részt ve­­szünk a mentési munkában is. A célra is szükség van, a tervemet is teljesíteni aka­rom». — Sőregi elvtárs állta a szavát. S állja a szavát a többi dolgozó is, mind, akik még aznap délután összejöttek egy-egy rö­vid tanácskozásra. A központi szerkesztési osztályok dol­gozóinak röpgyűlésén, a vagon-, motor-, turbinaszerkesztők, s a többiek (bár elő­zőleg azt mondták róluk: nehézbeszédű emberek, nem fognak megszólalni), lelke­sen, segítésre készen beszélték meg: ők is csatlakoznak a vasöntöde javaslatához. Felszólalt az osztályok vezetője, Varga Jó­zsef elvtárs, a műszaki tudományok kan­didátusa is: «Beszéltem egy szemtanúval, Győr felől jött, látta végig, az ár ellen fo­lyó küzdelmet. Elmondta: az volt az ér­zése, hogy egy hősi ütközet folyik, amely­ben az egész hátország támogatja a har­cosokat. — Ez csakugyan így van, erre büszkék lehetünk. Nagyon helyeslem, hogy most ez a «hátország» anyagilag is segíti e küzdelmet, s a küzdelem károsultjait».­Délután mintegy másfélszázan gyűltek össze a nagyiroda előtt a különböző rész­legekből. Polancsek András elvtárs, szta­hanovista vasöntő felállt a rögtönzött emelvényre, s elmondta, m­it határoztak el a vasöntödeiek. «Mi úgy gondoltuk, egy százalék körül adtunk. Ezzel az egyszeri segítséggel tán letörlünk egy könnycseppet azok arcáról, akik sokat vesztettek. Ha más üzemek is hozzájárulnak ehhez, az már je­lentős segítség. S még egyről ne feled­kezzünk meg. A nehézségek ellenére, ha kell, kisebb létszámmal is, de teljesítjük fel­adatunkat. Mi, a vasöntöde dolgozói ígér­jük, hogy két százalékkal túlteljesítjük havi tervünket. Én meg azt ígérem, hogy jó minőségű munkát végzek, s negyedévi tervemet két héttel e negyedév vége előtt befejezem­. — Lelkes tapssal felelnek a dolgozók, s sorra felszólalnak a részlegek küldöttei, elmondják, mit határoztak röp­­gyűlésü­kön, s mit akarnak tenni a havi tervért. Megállapodtak a gyűjtés módjában. A bizalmiak felkeresnek minden dolgozót, s elbeszélgetnek vele, mennyit akar adni az árvízkárosultaknak.­­ Gyűlnek az aláírá­sok a műhelyekben, az irodákban. Az üzem­­fenntartás dolgozói hétfőn már valameny­­nyien «jegyeztek», ahogy mondják. Ki egy százalékot, ki többet.­­ Az aláírások alap­ján, havi fizetésükből adják oda forintjai­kat a Ganz Vagongyár dolgozói. Szívesen, lelkesen adják, mint ahogy, már ma arról beszélnek, miként sietnek majd az ár el­vonulta után a lakosság segítségére, hogyan segítenek az asztalosok, lakatosok és a töb­biek az otthonok rendbehozásában. S így dolgoznak, közös erőfeszítéssel — tervük teljesítéséért. Segíteni akarunk! Idős, nyugdíjas nénike — Jameczki néni — kevéske megtakarított pénzéből 100 fo­rintot hozott a «Szabad Nép» szerkesztősé­gébe: juttassuk el mielőbb az árvízkárosul­takhoz. Szkok János, a Corvin Áruház dol­gozója 50 forintot küldött. «Kétszer ad, aki gyorsan ad!» — írta Farkas Ferenc Ceg­lédről. S azt javasolta: indítsanak gyűjtést, s ehhez ő maga 100 forinttal járul hozzá. Még felsorolni is sok volna a levelek íróit, akik mind-mind szeretettel, aggódással, se­gítőkészséggel írnak az árvízkárosultak sor­sáról. «Én tudom, mi a vízveszély, 26 éve dolgozom bányában, nekem is volt részem három bányavízbetörésben — írta Kopcsik István Dorogról — családommal együtt se­gíteni akarunk. Hárman is jegyeztünk terv- és békekölcsönöket, s az idei nyeremény­­sorsolásokból az esetleges nyereményeinket máris fölajánljuk az árvízkárosultak­nak ...» Gömöri István Polgárdiból a ten­nivalókat is sorolja: «Honvédségünk, a szovjet katonák, üzemek dolgozói, a lakos­ság egyemberként állnak az ár elébe ... Az ár elvonul majd, s a kiűzött dolgozók visz­­szatérnek elhagyott hajlékaikba. De mit ta­lálnak ott? összedőlt házakat, sivár ott­hont. De nem sokáig lesz ez így. Nekünk is, akik nem állhattunk oda a szennyes ára­dat feltartóztatására, segítenünk kell, hogy a rombadőlt otthonok mielőbb felépüljenek, annyi anyagot, élelmet kell biztosítanunk a károsultak rendelkezésére, amennyi szük­séges». S Gömöri István levele végén meg is adja a példát: «200 forinttal akarok hoz­zájárulni az árvízkárosultak megsegítésé­hez ...» Gyöngyösről Pap Ödönné azt kérte: fogadják el háromhavi fizetésének 10 szá­zalékát a károsultak megsegítésére, «amit én adok: egy csepp a tengerben, de azt is tudom, sok követőm lesz, mert mi egy nagy családban élünk, jóban, rosszban egyek va­gyunk» — írta. Wisszfikttérnésünk jeléül... Az üzemek dolgozói gyűléseket tartanak, arról beszélnek, hogyan segíthetnének, hogyan adhatnának többet a magukéból. A Rákosi Mátyás Művek szerszámgép­­gyárában a «Választási» sztahanovista bri­gád tagjai július 26-án versenyműszakot tartanak, s egyéni keresetüket felaján­lották a többgyermekes árvízkárosult csa­ládok részére. Így határoztak a tatabányai 67-es számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói, s a Nagykanizsai Erdőgazdaság 324 dolgozója is. A Vörös Csillag Nyomda dolgozói havi fizetésük 2 százalé­kát ajánlották fel, a Vízügyi Tervező Vál­lalat dolgozói pedig havi fizetésük egy százalékát. A Pest megyei Borforgalmi Vál­lalatnál a dolgozók egyénenként 10—40 forintot ajánlottak föl. A XVII. kerületi tanács dolgozói még gyorsabban akartak segíteni. Már a meg­beszélést követő órákban 2200 forintot ad­tak össze, s így tettek a dolgozók a Szesz­forgalmi Vállalat 3. sz. telepén is: néhány perc alatt több mint 700 forintot gyűjtöttek. «Magamról tudom: könnyebb a bajt elvi­selni, ha érzi az ember, hogy nincs egye­dül, együttéreznek vele — írta Bankós La­jos Karcagról — én is együttérzek a káro­sultakkal, s száz forinttal szeretném segí­teni őket». A tsz-ek adják De nemcsak pénzzel akar segíteni az or­szág népe a hajlékukból kiűzötteknek, ha­nem munkával, anyagi javakkal, termény­nyel is. A barcsi Vörös Csillag tsz tagjai 50 mázsa burgonyát, 50 mázsa kukoricát, egy vagon szénát, a kastélyosdombói Felsza­badulás tsz dolgozói 30 mázsa gabonát, egy hízott sertést, fél vagon szénát adnak. Ezenkívül, ha szükséges, 12 családnak biz­tosítanak otthont szövetkezetükben. Az újtikosi Új erő tsz tagjai 50 mázsa búzát ajánlottak fel testvéri együttérzésük kife­jezéséül. Az építőipari dolgozók így is segítenek Az építőipari dolgozók körében mozgalom van kialakulóban, hogy munkával segítsék a törökrement lakóházak felépítését. A bor­sodi ipari tröszt budapesti dolgozói arra vállalkoztak, hogy Pest környékén újjá­építenek néhány megrongált házat. Az É. M. 31/3. Mélyépítő Vállalat munkaér­­demrendes sztahanovista főművezetője, Mi­­kulecz István nyolctagú brigádot szerve­zett, s vállalták, hogy szabadságuk ideje alatt megrongált házakat állítanak helyre. Hasonló vállalást tett Borbély Ferenc gyorsfalazóbrigádja is. A gyermekekért A dolgozó nép gondoskodni kíván az ár­vízkárosultak gyermekeiről is, hiszen tud­ják, a szülőkre a közeljövőben nagy felada­tok hárulnak. Nagyhalászi község né­pe azt kérte: tegyék lehetővé, hogy 50 gyermekről gondoskodhassanak, amíg arra szükség van. Ugyanerről szól­nak a Beloiannisz-gyár MNDSZ asz­­szonyainak kérései is: már eddig 51-en vállalták gyermekek gondozását. 80—100 gyermek gondozását vállalják a makói dol­gozók is. A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat békebizottsága azt kérte: hadd lássanak vendégül 1,5 gyermeket egyhóna­pi időre. «Tudom, mi az, amikor nincs ott­hona a gyermeknek — írta Kiss József­­né. — Öreg vagyok, nem tudok másként segíteni, de két kislánnyal megosztanám a falatomat, s gondoznám őket, amíg fel­épül az otthonuk». Se szeri, se száma a leveleknek, táviratoknak, amelyekben a dolgozók arról adnak hírt, hogy gyűjtik forintjaikat, készülnek a segítő munkára, meleg családi otthont kínálnak a káro­sultak gyermekeinek. S a segíteniakarás­­ról szóló levelek, táviratok áradata egy­re nő. Hangverseny az árvízkárosultak javára Művésztársadalmunk is segíti az árvíz­károsultakat. Az Operaház művészei vál­lalták, hogy fellépnek az árvízkárosultak megsegítésére rendezendő hangversenyen és fellépési tiszteletdíjukat teljes egészé­ben felajánlják az árvízkárosultak meg­segítésére. Kezdeményezésüket több más művészcsoport is követte, ■ -if* «Forintjainkkal is segítjük az árvízkárosultakat» — ígérik a dolgozók a Ganz Vagongyár egyik röpgyűlésén.

Next