Szabad Nép, 1954. augusztus (12. évfolyam, 213-243. szám)
1954-08-22 / 234. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM ÁRA . 6 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 AUGUSZTUS 22 . Az egész népet szolgáló szépirodalmi könyvkiadásért Szépirodalmi könyvkiadásunkat évek óta nehéz feladat elé állítja, hogy a tömegek igénye mennyiségileg és minőségileg gyorsan nő, ugyanakkor kevés papírral rendelkezünk. Az utóbbi időben ezen a téren jelentős lépést tettünk e feladat megoldása felé. A sokrétű szükségletek gondos felmérése alapján növelték a szépirodalmi és ifjúsági könyvekre fordított papírmennyiséget. Azonban a mind gyorsabban növekvő kereslettel ez az ugrásszerű növekedés sem hozta egyensúlyba a kínálatot. A helyes gazdálkodás, a tényleges szükségletnek megfelelő arányok kidolgozása, a pazarlás elleni harc a könyvkiadásban ma is komoly, felelősségteljes munka. A túlzott adminisztráció, a bürokratizmus elleni harc is segíthet a könyvkiadásnak. Az adminisztráció észszerűsítése révén sok papír takarítható meg és fordítható élvezetes olvasmányra, könyvek kiadására. Könyvkiadóink fontos feladata a helyes belső arányok kialakítása a szépirodalmi könyvkiadáson belül. A felszabadulás és a fordulat éve óta új könyvkiadás született hazánkban, amelynek elve, hogy a kultúra legjobb termékeit kell a dolgozó nép rendelkezésére bocsátani. Június óta még inkább érvényesül az az elv, hogy a könyvkiadásnak minden dolgozó osztályt és réteget kell szolgálnia, mindenféle egészséges érdeklődést tekintetbe kell vennie — arra törekedve, hogy elősegítse az olvasó tömegeknek a szocializmus szellemében való nevelését. Csak egy nagy hatósugarú, a nép ezerféle igényére reagáló, a párt politikáját széles skálán továbbító kiadási politika szolgálhatja kultúránk további demokratizálását, a nép, a nemzet egységét. A választék bővítése, ahogy a fogyasztási cikkeknél nevezik, a könyvkiadásban is alapvető tényező, a politikai színvonal egyik legfontosabb ismérve. Igen nagy azoknak a száma, akik olvasmányosabb, könnyebb fajsúlyú, érdekfeszítő, de ugyanakkor eszmeileg színvonalas irodalomra vágynak.. Az «Olcsó Könyvtár» megindításával nagy lépést tettünk előre ennek az elterjedt igénynek a kielégítésére. A szerencsés kézzel összeválogatott sorozat kötetei, amelyek kéthetenként 30—50 ezres példányban jelennek meg, máris igen nagy népszerűségnek örvendenek. — A témák és szerzők kiszélesedésével szélesedett az új magyar irodalom olvasóinak tábora is. Nagyobb teret kaptak a fiatal szerzők és az új költészet. Eddigi irodalmi sikereinket tükrözi vissza, hogy az olvasók között gyorsan terjed elő íróink műveinek egy-egy újra megjelentetett kiadása. — A legnagyobb az érdeklődés a magyar klasszikusok terén. Jókai, Mikszáth, Móricz válogatott műveit, Petőfi és Ady új kiadásait osztatlan örömmel fogadta a közönség, napok alatt kelnek el a 10—20 ezres példányszámok. — Hasonló népszerűségnek örvendenek az «Orosz remekírók» ízlésesen kiállított, gondosan fordított kötetei. Nem kevésbbé sikeresnek ígérkezik az a kezdeményezés, hogy Gorkij művei után önálló sorozatokban jelentetik meg a többi jelentős szovjet írók műveit. — «A Világirodalom Klasszikusai» megindítása kezdeti lépést jelent, hogy itt is felszámoljuk az elmaradást. A nyugati kommunista és békeharcos irodalomra is nagyobb figyelmet szentelnek a könyvkiadók. Számottevők az eredmények, méltán hivatkozhatunk rájuk. De a figyelmet rá kell irányítani a fogyatékosságokra is. Még mindig nem elég tág az a kör, amelyből könyvkiadóink válogatnak. Hogy milyen széles a nép igénye, arra temérdek példát szolgáltatott az «Olcsó Könyvtár» pályázata, amelyre többszáz olvasó megírta kívánságait. Persze, akadtak ezek között, akik népünk felfogásából ma már teljesen idegen műveket hoztak szóba. De nem ez a jellemző, hanem a számtalan indokolt javaslat, amelyet a pályázók felvetettek. Tovább kell bővíteni és olcsóbb formában kell hozzáférhetővé tenni a magyar klasszikusok kiadásait — követelik igen sokan. Bővíteni kell a művek körét, nem szabad leszűkíteni egynéhány kötetre egy-egy nagy írónk művét, ugyanakkor bővíteni kell az írók körét is, a nagy remekíók mellett nagyobb figyelmet fordítva a többi jelentősebb író maradandó alkotásaira. Rendkívül sokat kell behozni a világirodalom kiadása terén, jóval többet, mint amenynyit egyetlen sorozattal meg lehet oldani. Kevésbbé költséges formában is ki kell adni a külföld nagy realista íróit. Előbbre kell hozni a tervekben a legalapvetőbb, legnépszerűbb műveket. Döntő a művek kiválogatásánál a sorrend is; népünk műveltségének épületét is tervszerűen kell építeni; az olvasók nevelése, az irodalom megszerettetése nem utolsósorban ezen múlik. Emellett nem szabad elfeledkezni az irodalmilag már műveltebb értelmiségi rétegek sajátos igényeiről sem. A legdöntőbb feladat természetesen az új magyar művek kiadása, amely csak kisebb részben múlik a kiadókon. Nagyon népszerűek a történelmi regények, de az olvasók vágya jó, mai tárgyú írások iránt talán még nagyobb — nem utolsósorban, mert itt a legszűkebb a «keresztmetszet». Általános panasz, hogy kevés a humoros, derűs írás, hogy még mindig nem nyert teljes polgárjogot a szerelmi történet, hogy nem elég cselekményes, fordulatos, olvasmányos az új irodalom. «Tanuljanak íróink olyan mesterektől, mint Gorkij, Jókai és Karinthy — realizmust, meseszövést, humort» — írja az egyik levélíró. Még mindig túl lassan és bizonytalanul követik kiadásaink a mai külföldi irodalmat. Könyvkiadásunknak gyorsabban kell követnie a Szovjetunió és a népi demokratikus országok irodalmának fejlődését. Sokkal színesebb lehetne könyvkiadásunk, ha a haladó nyugati irodalomból is többet, bocsátana az olvasók rendelkezésére. Sokkal eredményesebben szolgálhatná a nemzetközi összefogás eszméjét, ha nagyobb számban jelentetné meg az olyan írók műveit, akik a kapitalista országokban magukra vonták a reakció támadását, mert leleplezték a háború erőit , akkor is, ha az ilyen művek szerzőit világnézeti vagy más korlátok akadályoznák a teljes igazság feltárásában. A kiszélesítés nem jelenthet persze engedményt a burzsoá dekadenciának, a rothadt, vagy öncélú irodalomnak. Népünk elvárja, hogy szellemi életünk tisztasága felett őrt álljanak a kiadók is, hogy a kevés papírral a leglelkiismeretesebben gazdálkodjanak. De a túlzásoktól való tartózkodás nem homályosíthatja el a célt. A jelszókönyvet minden dolgozó kezében csak akkor valósítható meg, ha következetesen továbbfolytatjuk a megkezdett utat, a felesleges kiadványok megszüntetését, a feleslegesen magas példányszámok csökkentését, a jó irodalom tematikájának szüntelen kiszélesítését. Az új magyar könyvkiadás a megújhodó magyar kultúra erős támaszává vált. Sohasem volt ilyen összhang az olvasó tömegek igénye és a könyvkiadás között, mint ma. De a követelmények sem voltak soha ilyen magasak. A könyvkiadók dolgozóinak lelkes, odaadó munkája, szoros kapcsolata az olvasókkal és a könyv többi munkájával az összes illetékes szervek rendszeres segítsége legyen a biztosíték arra, hogy a magyar könyvkiadás a jövőben még jobban meg fog felelni a követelményeknek. Tatabánya és Pécs bányászai az ünnepeken a bányák rendbehozásával készültek fel a bányásznapi ünnepi műszakra A tatabányai bányászok az alkotmányünnepi őrségen letörlesztették augusztusi adósságukat. A két ünnepnapon kétezer bányász szállt le az aknákba, hogy a vágatok rendbehozásával, a gépek kijavításával továbbra is biztos alapot teremtsen a bányásznapi ünnepi műszak versenyének. Az V/a. aknában a bányásznapi ünnepi műszak kezdeményezői megígérték, hogy a bányásznapig 600 tonna szenet termelnek tervükön felül. Ennek érdekében szombaton új, csoportos kamrafejtést készítettek elő. Az új munkahelyre egy Sz–153-as típusú szovjet rakodógépet szereltek be. Az előkészítő munkával szombaton már végeztek és így vasárnap szenet adhat az új csoportos kamrafejtés. A XV-ös aknában is elsősorban jó munkahelyek biztosításával akarják az alapot megteremteni a jó teljesítményekhez. Ebben a bányában egy 50 méter hosszú, kétszárnyú frontot készítenek elő. Szombaton mindkét frontszárnyon megkezdték a kaparószalag szerelését. Az új, nagyteljesítményű fronton szeptember 1-én kezdik meg a termelést. Az élüzem címmel kitüntetett XI-es akna bányászai ezer tonna terven felüli,szénnel akarják köszönteni a bányásznapot. A többtermelésre gondosan készülnek. A fenntartók szombaton megvizsgálták a bányabiztonsági jelzőket s mintegy 560 méter hosszú szállítóvágatot kijavítottak. A Villás aknában a négyszárnyú fronton folytatták az iszapolást, kicserélték a kaparok rossz láncszemeit és teknőit. A fenntartó csoportok gondos munkája nyomán minden tatabányai és oroszlányi aknában jól előkészített munkahelyek és üzemképes gépek várják a bányászokat. A Pécs VI. kerületi bányászok augusztus, 20-án, reggel büszkén jelentették, hogy az alkotmánynapig terven felül vállalt 1100 tonna szén helyett több mint 1300 tonna szenet szállítottak felszínre. A verseny további sikereit a pécsiek is a fenntartás javításával segítik elő. A több mint 170 új bányászból 45 a fenntartási, 39 pedig az elővájási munkahelyeken dolgozik. Ennek eredményeként a bővítési munkáknál naponta 20 méterrel végeznek többet, mint azelőtt, az elővájásoknál pedig naponta csaknem 16 méterrel nőtt a kihajtott vágatok hossza. Az András-aknai bányamezőben a XI-es és VI-os telepben rendbehozzák a frontfejtéseket. Az V-ös szinten a vágányt mintegy 30 méteres szakaszon víz borította. A vizet elvezették és ezzel megkönnyítették a csillések munkáját. A 7-es szinten a szállítás meggyorsítása érdekében 50 méter hosszú kettősvágány lefektetését kezdtek meg. Egy magyar iparág alapítói (2. oldal) Közületi vásárlások nyomában (2. oldal) Tovább egy lépéssel — Tapasztalatok a nyírbátori járás termelőszövetkezeteiben (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Egyheti posta (2. oldal). Szodorai István: Fél év múltán (3. oldal) Wilfred Burchett: Szemtanú dr. John sajtóértekezletéről (3. oldal) Megkezdődött az elsőosztályú labdarúgóbajnokság őszi fordulója (4. oldal) Gyorslista az ötéves Tervkölcsön kilencedik sorsolásának második napjáról (4. oldal) 3Munkás"parasat találkozók, vidám vásárok országszerte «Város a faluért, falu a városért — együtt a népjólét emeléséért* — e gondolat jegyében ünnepelték országszerte alkotmányunk napját. MOS ONMA G VA RO VA RR A 1200 dolgozó paraszt érkezett Dunakilitiből, Darnózseliből, Lipótból, s más környező községekből. A vendégeket Barabás András, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár munkaérdeméremmel kitüntetett, kétszeres sztahanovista szerszámlakatosa üdvözölte. «Néhány héttel ezelőtt találkoztunk már — mondotta Barabás elvtárs amikor a gátakon közös erővel birkóztunk az áradó Dunával*. A találkozón részvevő valamennyi dolgozó paraszt gondolatát tolmácsolta Győri Miklós, a mosonszolnoki Micsurin tsz elnöke, amikor megígérte: «a sok ekéért, műtrágyáért, •"* egyéb iparcikkért mi, parasztok még több kenyeret és más élelmet adunk a városi dolgozófélnak. NAGYKAMARA a Vörös Csillag Traktorgyár negyven munkása látogatott el, s az ünnep mindkét napját vidám baráti hangulatban, a falu dolgozó parasztjainak vendégeiként töltötték el. JÁSZTELEKEN szombaton délelőtt osztották ki a «kiváló termelőszövetkezeti tag” kitüntetéseket. Az ünnepségen részvevő munkásoknak Lázár József, a Tolbubhin tsz elnöke beszámolt arról, hogy ebben az évben szövetkezetük már milliomossá fejlődött, egész évi jövedelmük meghaladja az egymillió forintot. Az ipari munkásokkal együtt a jászteleki egyénileg dolgozó parasztok is gyönyörködve nézték a tsz szépen rendbentartott gazdaságát, különösen az állattenyésztést és a dohányföldeket. A békés megyei ÖRMÉNYKÚTON szombaton délután Nagy Dániel, az elnöki tanács elnökhelyettese és Borbás Lajos, a MFDOSZ elnöke, nyújtotta át a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját az alkotmányünnepi munkaversenyben győztes állami gazdaság dolgozóinak. SZTÁLINVÁROSBAN szombaton a környék dolgozó parasztjai nagy érdeklődéssel szemlélték a 20-án felavatott új martinacélművet. Kovács János üstmester, aki az első Sztálinvárosi acélt öntötte formába, Kőszegi János 12 holdas perkátai dolgozó paraszttal kötött szoros barátságot. Boldogan mutogatta a nagyszerű acélművet és elmondotta, hogy a sztálinvárosi gépgyár már traktoralkatrészeket is gyárt. A vidám vásárok forgatagában is tíz- és tízezrek szórakoztak együtt, nemcsak 20-án, ■hanem szombaton is. Sokan vásároltak bútort, ruhaneműt és mezőgazdasági szerszámot. BÉKÉSCSABÁN szombaton délig az áruforgalom megközelítette a tízmillió forintot. Gazdára talált 42 szoba-, 40 konyhabútor és 300 más bútordarab. A PÉCSI vidám vásáron különösen sokan keresték fel azokat a sátrakat, ahol ormánysági és délszláv szőtteseket, népművészeti dísztárgyakat árusítottak. SZÉKESFEHÉRVÁRRA autóbuszokon és vonatokon még a szomszédos Veszprém megyéből is ellátogattak dolgozó parasztok. Kis Ferenc, a balatonvilágosi Petőfi tsz tagja például itt, a vásáron vett rádiót és feleségének új ruhát. SZOMBATHELYEN tegnap délutánig csaknem 300.000 forint értékű bútort adtak el, s a vásárnak több mint 180.000 látogatója volt. Bács megyében KISKUNHALAS volt az ünnepi vásár színhelye. Az állami és a szövetkezeti kereskedelmen kívül több mint 150 önálló kisiparos is kínálta készítményeit. A halasi csipkeházban mintegy háromezer érdeklődő nézte végig, hogyan készül a világhírű halasi csipke. Szombaton este két felejthetetlen nap élményeivel gazdagodva búcsúztak egymástól városi munkások és falusi dolgozók. A szép ünnepnapok után most tovább folyik a szorgos munka a gyárakban és a földeken, hogy egy év múltán még gazdagabb legyen az élet városban és falun egyaránt. A Csepel Autógyárban Ragyogó napsütésben kezdődött délelőtt tíz óra felé a Csepel Autógyár élüzemünnepsége, a nemrégiben kitisztított és rendbehozott strandfürdő, a ekék tó, fái alatt. Másodszor nyerték most el az autógyáriak az élüzemcsillagot , de először ünnepükt ilyen meghitt baráti légkörben. A színpad előtti széksorokon ugyanis nemcsak az üzem dolgozói ülnek családjukkal, hanem itt vannak közöttük a dolgozó parasztság képviselői is, akik Dömsödről, Tökölről, Ráckevéről érkeztek a szívélyes meghívásra. Mialatt a beszédeket hallgatják, bizalmasan össze-összehajolnak a sztahanovisták és a kiváló gazdák. Szemmel látható, hogy egyformán büszkék a kitüntetett üzem sikereire. Folyik a gyűlés, mikor a közelben álló emeletes, új munkáspaloták felől újabb parasztküldöttség érkezik a kék tó partjára. Megszólal a mikrofon: «Üdvözöljük körünkben a kiskunlacházi dolgozó parasztokat!» Felzúg a taps, vidám, baráti arcok fogadják az újonnan jötteket. A vendégek azt sem tudják,hová legyenek, annyira hívogatják, ültetgetnék őket maguk mellé a munkások. És az emelvényről máris szépen csengő, ízes paraszti beszéd szárnyal a hallgatóság felé: «A ti üzemetek megkapta az élüzem címet, de a mi szénánk sem áll rosszul: határidő előtt végeztük el a cséplést és teljesítettük a gabonabeadást... Most pedig, íme, elhoztuk nektek az édes, szép kiskunlacházi határban termett búzaáldását, az új, hófehér kenyeret!* Az ünnepség után a vendégek meglátogatták a gyárat. Legtöbben először jártak életükben modern nagyüzemben. Most tisztelettel néztek a munkásokra, akik oly biztos kézzel uralkodnak ezeken a bonyolult és — a kitüntetés a bizonysága! — jól működő gépeken. A gyárlátogatás fáradtságát terített asztal mellett pihenték ki. Itt aztán ők is eldicsekedtek, milyen hízót, milyen csikót nevelnek és hány mázsa kukoricát hoznak ki egy holdból. «Merthogy hiába vitatkoznánk, egyforma fontos mindkettőnk dolga. A paraszté is, a munkásé is. Szegeden a 82. Autóközlekedési Vállalat dolgozói a zákányszéki Petőfi és Kossuth tsz tagjait látták vendégül. Polgár István, a műszaki osztály vezetője a dolgozó parasztokkal beszélget. (Bartal Ferenc felvétele, Magyar Foto) Vaskút népe kultúrotthont épített magának. Az alkotmány ünnepének előestéjén a falu apraja-nagyja ott szorongott a gyönyörű szabadtéri színpad nézőterén. Sok gyereknek már csak a kőkerítés tetején jutott hely, de sebaj, olyan kilátás esett onnan a színpadra, hogy egy színházi páholyból se különb. Igen szép a színpad homlokzata, közepén a világító vörös csillaggal. A homlokzatot tartó két oszlop tetején betonból formált fets lant, ötletes, gondos vaskúti kőművesek mintázták a nehéz betonból ezeket a törékeny, finom díszeiket.. A fővárosi szabadtéri színpadokra emlékeztet a világítás technikája: gyönyörű látvány, ahogy a gyermekbalett táncát megvilágítja a rózsaszínű, halványzöld, fehér, világoskék fény, úgy váltakozva, ahogyan a zene és a mozgás hangulatához éppen legjobban illik. Külön szobák a szakköröknek, olvasószoba a könyvtárban, fedett kuglipálya, az árnyas kertben betontalpú, skerek asztalokkörül- rakva, székekkel, mint egy nagy nyári társalgóterem, külön öltöző a színjátszócsoportnak, kottatartók a zenei szakkörnek — már maga az nagyszerű, hogy államunk segítségével ebben az alig ötezer lelket számláló falucskában ilyen pompásan felszerelt kultúrház épült. A vaskúti kultúrház legnagyobb értéke azonban az, hogy a falu most formálódó, újféle társadalmi életének ad hajlékot. Pontosabban: otthont. «Igazi otthon ez kultúrotthon» — mondta az egyik fiatal tanító, olyan sugárzó lelkesedéssel, hogy aki hallgatta, szívszorítóan érezte azotthoni szó melegét. Ismerkedjünk meg Vaskút néhány lakójával, akikkel az ünnep másnapján a kultúrotthonban találkoztunk. Most nincs semmiféle «rendezvény», de sokan vannak itt, ki a szakkör próbájára jött, ki csak úgy egy kis baráti beszélgetésre, a gyerekek meg a színpad elfüggönyzött rejtelmeit kutatják ... Rigó Imre énekelte az avatáson a «Trubadúr» cigánykórusában a kovácsot. A való életben is kovács az állami gazdaságban. Ez a negyven év körüli, szépszál fekete ember ifjúkorában azt az álmot melengette, hogy színész lesz. «Nem■ afféle riport akartam lenni, hanem komoly színin, a ki meg it rikatja, meg is nevetteti az embereket. Úgy gondolom, művész» — mondja. Szegényparaszt-család sokadik gyermeke volt — falusi munkás lett belőle. Az évek múlásával már el is temette az álmát, amikor megalakult Vasikúton a színjátszócsoport. Rigó Imre télben, nyárban eljárt hetenként kétszer a próbákra. Ez volt számára a társasélet. Mikor meghallotta, hogy kultúrotthon épül, azonnal felajánlotta a segítségét. 13 kiszáradt fát kutatott fel, megszerezte a kivágási engedélyt a tanácstól, kivágta, segített befuvarozni. A kerti asztalok a kerék lapjainak jórészét ezeknek a fáknak a deszkáiból készítették a ktíz asztalosai... Rigó Imre jókovács, szereti a mesterségét, de vidámabb és gazdagabb az élete, mióta a színjátszócsoport tagja.. Mintha ez meghiúsult ifjúkori álmaiért is kárpótolná valamennyire ... A rajzszakkrív szobáját úgy rendezték be, mint egy kiállítást. A falon függő képek között van egy tájkép, kezdetleges a színezése, de megkapó a»fák, a mezőik és a felhők harmonikus, arányos rajza. Milánkovics József festette. «Én festettem a falat is ebben a szobában, de az egész kultúrházban is. Mert én szobafestő vagyok... — mondja mosolyogva. — Csak úgy, a magam örömére festegetek olykor». Wemtrager Adolf, az általános iskola egyik tanítója, a rajzszakkör vezetője mondja el aztán róla, hogy ha tanulhatott volna Milán kavics, nem szobafestő, hanem, festőművész lehetett volna belőle. «A régi világnak ezt az igazságtalanságát már nem lehet jóvátenni — mondja. — De a fia, az most 13 éves, szintén igen tehetséges. Az már szakiskolába jár majd. Addig is én foglalkozom vele. Weintrager elvtárs maga is fest. Az édesapjáról meg néhány vaskúti dolgozó parasztról készült portréját ki is függesztették a szakkör szobájában. A nézőtér első sorában napbarnított arcú, világos fejkendős parasztasszony ül: Székelyné. A férje az egyik vaskúti termelőszövetkezet tagja. Négy gyermeke közül a legidősebb tanár (az idén fejezte be az egyetemet), a kisebbik fia itthon dolgozik a szövetkezetben, két lánya még iskolás. Az egyik kislánya éppen a színpadon, a balettkarban próbál. «Hogy ez a kövér, aranyos öregasszony hogy tudta ilyen szöcske ugrásra megtanítani ezeket a kajla kislányokat — mondja nevetve. — Nézze, hogy lebegtetik a kezüket...» A «kövér, aranyos öregaszszony»: Munka Jenőné, tanítónő. Harminc éve tanít, s mindig falun. Céltudatos, okos pedagógiai munkával nevelte a 32-tagú balettkart, általános iskolai leánytartítványaiból. Először csak ritmikus gyakorlatokra tanította őket, hogy a nehézmozgású lánykák izmai megszokják a könnyed, finom mozdulatokat. Hómpokig gyakoroltak, próbáltak, hol a tanácsteremben, hol valamelyik pedagógusnál. Nem egy kislány reggel gyomlálni,kapálni segített az édesanyjának, este meg balettpróbára ment. Most a próbán kecsesen emelgetik lábukat Csajkovszkij dallamának ütemére. (A tangóharmonikás a hópelyhek táncát játssza a Diótörőből.) A vaskúti asszonyok még talán jobban örülnek a kultúrotthonnak, mint a férfiak.Mert az emberek még elmehettek a kocsmába, ha egy kicsit kivágytak a házból. De mi? Legfeljebb a szomszédasszonyhoz. Meg a moziba. Mert parasztember soha nem viszi el kocsmába a feleségét. Itt aztán legalább szépen eltölthet az ember lánya is egy-egy vasárnap délutánt. Csakugyan, a kertben több asztalnál a férj mellett ott ül a feleség is. A helybeli pedagógusok sokat segítenek a tanács vezetőinek, s a kultúrotthon vezetőjének, Rideg Ernőnek, hogy a vaskútiak színvonalas szórakozással tölthessék szabadidejüket. Bajai János tanító így konferálta a megnyitón a «Trubadúr» bemutatásra került részletét: «Soluin kikapcsolják a rádiót, ha azt hallják: komoly zene vagy opera,részletek következnek. Azt hiszik, nem nekik való. Mi a most következő műsorszámmal arra szeretnénk felhívni a vaskútiak figyelmét, hogy minden szép muzsika a dolgozóknak szól, s nem nehéz megérteni. Figyeljék majd meg» ... Este már nem egy vaskúti hazafelé menet Verdi örökszép dallamait dúdolta, fütyülte. A község vezetői sokoldalúvá akarják tenni a kultúrotthon életét. Azt akarják, hogy az irodalmat, az olvasást szerető dolgozók ugyanúgy megtalálják a helyüket a kultúrotthonban, mint a zene, a színjátszás, a festészet kedvelői. Gondolkoznak azon is, hogy feldolgozzák ennek az érdekes, többféle nemzetiségű falunak népi hagyományait. «A mi falunkban nem unalmas az élet» — mondta az egyik asszony a megnyitón. A kultúrotthon első két napja azt ígéri, hogy az új kultúrház valóban központja lesz a vaskúti dolgozók kibontakozó, vidám, szép társadalmi életének. Vaskör társadalmi életének központja Jászai Hana Racsmány Marika, a kis balettá nensné, ruháját mutatja édesanyja barátnőinek. A kislány mögött édesanyja, Racsmány Béláné áll« Próbál a balettkar, (Jirai Rudolf felvételei Magyar Tote) A „SZABAD NÉP" POSTÁJÁBÓL Híre megy a jó munkának A községünkben lévő Új Alkotmány tsz eredményeiről szeretnék szólni. A termelőszövetkezet az utóbbi egy év alatt, a Központi Vezetőség tavaly júniusi ülése óta igen sokat fejlődött. Része van ebben annak is, hogy a tagság a gazdasághoz jól értő elnököt, az egykori 16 holdas középparasztot, Varga Andrást választotta meg. Ez esztendő munkája igen gyümölcsöző volt a szövetkezetnek, az egész tagságnak. Igaz, szorgalmasan dolgoznak, gyakran hajnali 4 órától este 8—9-ig is kint vannak a határban. De a 17 család meg is művelte a 226 hold földet annak rendje-módja szerint, olyan az egész, akár egy kert. A cukorrépájuk 200 mázsás termést ígér. Kenderük meg olyan, hogy a termést a csoporton kívül állók is holdanként 45 mázsára becsülik, és azt mondják, ez a legszebb az egész határban. Kukoricatermésük, a szárazság ellenére is, úgy lehet eléri a 25—30 mázsát. Persze, ha jó a munka, jó a jövedelem is. Megvolt az aratás, a cséplés, és a tsz teljesítette a beadást, félretette a vetőmagot,, meg a tartalékalapot és a szociális alapot, s most már szétoszthatták a termés 60 százalékát — munkaegység szerint. 5,90 kiló búzát kapott a tagság minden munkaegységre. Banga Pál például augusztus 3-ig 360 munkaegységet teljesített. Több mint 21 mázsa búzaelőleget vitt haza. Balla Béla pedig többet kapott 27 mázsánál. De még a 17 éves Kovács Erzsébet is több mint 8 mázsa búzát vitt haza. S ez csak búza. Lesz sok minden egyéb is, meg pénz is. Szép állatállományuk van, a kukoricabeadást hízóval teljesítik, de még marad jócskán eladásra is. Csak az alkotmány napjára az államnak átadott sonkasertésekért is jár vagy 26.000 forint. A kender becslés szerint jó 130.000 forintot hoz. Ilyenformán nem lesz hiány semmiben, sőt máris látszik, hogy a termelőszövetkezet minden tagja eléri az idén a dolgos középparasztok életszínvonalát. A jó munka, a siker persze vonzó. Az ilyennek híre megy, így történt nálunk is. Jönnek is már az új tagok a szövetkezetbe. Eddig négy család kérte felvételét, Szelezsán György községi párttítkit, Kimágot. ★ Leveleink nymában Thimár János mérnök panaszos levelében néhány szakadt, csutkás cigarettát is küldött a szerkesztőségbe. Kifogásolta, hogy az általa vásárolt csomagba ilyen rossz cigaretták isbelekerülhettek. A panaszra felhívtuk az élelmiszeripari minisztérium dohányipari igazgatóságának figyelmét. A panaszt megvizsgálták, jogosnak találták és megállapították, hogy a Lágymányosi Dohánygyár követte el a hibát. A cigarettát gondatlanul gyártották és tévedésből olyan szivarkát is tettek a csomagba, amelynek a papírját még be nem vált, újfajta kísérleti anyaggal ragasztották. Ezért a minisztérium gondosabb munkára utasította a Lágymányosi Dohánygyár vezetőit. A levélírót pedig megkérte, hogy észrevételeivel máskor is nyújtson segítséget a cigarettagyártás hibáinak kiküszöböléséhez.