Szabad Nép, 1954. október (12. évfolyam, 274-304. szám)

1954-10-01 / 274. szám

PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 1 Ilmies- ülés­­’ejkingben a Kínai N­épköztársaság megalalku­lásán­a­k, ötödik évfordu­l­ója alkalmából Peking, szeptember 30. (TASZSZ) Szeptember 30-án Pekingben ünnepi ülésen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójáról. Az ünnepi ü­lésen a főváros társadalmi életének számos kép­viselője­, Kína Kommunista Pártja központi bizottságának tagjai, az országos népi gyűlés képviselői, a munka hősei, az irodalom, a művészet képviselői, a kínai nép neves fiai vettek részt. Az ünnepélyesen feldíszített emelvény kékszínű hátterén a Kínai Népköztársaság hatalmas címere és a nevezetes dátumok: «1949—1954» láthatók. Hét óra 15 perckor hosszantartó, viharos éljenzés közepette elfoglalta helyét az elnökségben Mao Ce-tung, a Kínai Népköz­­ társaság elnöke, Csu Te, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés elnökségének elnöke, Csou En­­laj, az államtanács elnöke, Szun Csin-lin és Kin Po-csü, az orszá­gos népi gyűlés elnökségének alelnökei és a kínai állam más ve­zető funkcionáriusai. Velük együtt foglalják el helyüket a jelen­lévők által lelkes fogadtatásban részesített szovjet kormánykül­döttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, N. M. Svernyik, valamint Lengyelország, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság, Románia, a Mongol Népköztársaság, Cseh­szlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Albánia kor­mányküldöttségének vezetői. C­­sou En-Lzip elvtárs beszéde Az elnöklő Liu Sao-csi átadta a szót Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének, akit az ünnepi ülés részvevői meleg fogadtatásban részesítet­tek. Csou En-laj a következőket mondotta: Elvtársak, barátaim! Ma ünnepeljük a Kínai Népköztársaság megalapításának 5. évfordulóját. Mindenek­előtt szívélyes üdvözletünket és köszönetün­­ket tolmácsoljuk kitűnő vendégeinknek, akik a messze távolból jöttek ide, hogy résztvegyenek nemzeti ünnepünkön. A kínai nép hosszú forradalmi harcok után öt évvel ezelőtt végül is lerázta magá­ról a külföldi imperializmus és a reakciós Kuomintang uralmát, és megteremtette a munkásosztály vezetése alatt álló Kínai Népköztársaságot. A kínai nép ez­­ időtől kezdve ura saját hazájának, saját kezébe vette sorsának irányítását és rálépett az országunkat a szocializmushoz vezető dicső­séges útra. Az egész haladó emberiség ünnepelte ezt a nagy történelmi jelentőségű győzelmet, amelyet Kína 600 milliós népe kiharcolt. De a külföldi imperialisták és a kínai reakció­sok azt állították, hogy a mi népi rendsze­rünk nem tud majd fennmaradni. Az ame­rikai imperialisták nemcsak hogy jósolták ezt, hanem különféle módon igyekeztek is megfojtani a fiatal Kínai Népköztársasá­got. Az elmúlt öt év eseményei azonban be­bizonyították, hogy nem vált be ez a jós­­lat, kudarcot vallottak ezek a kísérletek. Az imperialisták nem tudták megfélemlí­teni a kínai népet. Elszántan haladunk elő­re saját utunkon. Megszilárdítottuk állam­­rendszerünket, a népi demokratikus dikta­túrát. Széleskörű szociális reformokat haj­tottunk végre, és rövid idő alatt begyógyí­tottuk a háború ütötte­­sebeket. 1953-ban megkezdtük első ötéves gazdasági tervünk végrehajtását és módszeresen folytatjuk hazánk szocialista átalakítását. Társadal­munk minden rétege mérhetetlen nagy változáson ment keresztül ahhoz az időhöz képest, amikor megszületett a Kínai Nép­­köztársaság. Gazdasági és kulturális téren állandó a fejlődés és fokozatosan emelke­dik népünk életszínvonala. Nincs a világon olyan erő, amely meg­akadályozhatná, hogy országunk gaz­dag és virágzó legyen. A Kínai Népköz­­társaság nagyhatalomként lépett ki a nemzetközi porondra. Az egész világ közvéleményében egyre erő­sebb ellenállás fogadja az Egyesült Álla­mok agresszív csoportjának azt az ostoba és hiú kísérletét, hogy megtagadja a Kínai Népköztársaság nemzetközi státusának el­ismerését. Nemzetünknek az elmúlt öt év alatt elért eredményei a nép erőfeszítéseinek köszön­hetők. Munkásságunk, parasztságunk és többi dolgozóink hatalmas kezdeményező­készséggel és aktivitással védik hazájukat, szilárdítják meg a népi demokráciát, épí­tik újjá és fejlesztik az ország gazdaságát. Hazánk különféle nemzetiségeinek szolida­ritása legyőzhetetlenül hatalmas erővé vált Kína Kommunista Pártja vezetése alatt. Kína Kommunista Pártja országunk ve­zető magva. A marxizmus-leninizmus igaz tanítását követve, a párt az elmúlt öt esz­tendő minden döntő fordulópontján idejé­ben kitűzte az egész nemzet elé a politikai és szervezeti feladatokat. A párt felhívá­sának engedelmeskedve, a párttagok túl­nyomó többsége híven harcolt minden fron­ton nemzetünk ügyéért, a tömegek élcsa­pata és példaképe lett. A párt fenntartotta és kifejlesztette a demokratikus osztályok­kal, pártokkal és csoportokkal való egység­frontot és ezt a demokrácia és a szocializ­mus nagy ügyének szolgálatába állította. A párt szilárdan fenntartotta ideológiai egy­ségét és szigorú fegyelmét, kitartó küzdel­met folytatott sorainak megtisztításáért. Ennek az öt évnek eredményeit annak a segítségnek is­­köszönhetjük, amelyet a Szovjetuniótól, a népi demokratikus orszá­goktól és a világ minden békeszerető em­berétől kaptunk. A kínai-szovjet barát­sági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés szorosan összekapcsolta a nagy Szovjetuniót a Kínai Népköztársasággal. Nagy szövetségesünk, a Szovjetunió nagy­lelkű és önzetlen segítséget nyújt nekünk. Ennek fontos szerepe volt feladataink si­keres végrehajtásában. Egyre fejlődő köl­csönös segélynyújtásunk és együttműködé­sünk következtében napról napra erősödik a megbonthatatlan barátság hazánk és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok, nevezetesen Lengyelország, Cseh­szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgá­ria, Albánia, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Mongol Népköztársaság, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kö­zött. A Kínai Népköztársaság nemrégen köz­zétett alkotmányába bevettük az elmúlt öt év alatt elért vívmányainkat és azokat a célokat, amelyeknek elérésére most törek­szünk. A Kínai Népköztársaság alkotmá­nya világosan rámutat meghatározott cé­lunkra és azokra a lépésekre, amelyeket a szocialista társadalom felépítése érdekében tennünk kell. Az előttünk álló nagy feladat: Kína átalakítása szocialista országgá, amely­ben nincs kizsákmányolás és nincs sze­génység. Ezt a feladatot teljesítenünk kell. Ennek érdekében további, még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. A szocialista építés útján sok kemény és nehéz harc vár még ránk, összetartásunk erejére támaszkodva, le kell győznünk el­lenségeinket és le kell küzdenünk nehézsé­geinket. Pártunknak a pártonkívüli széles tömegekkel szoros egységben kell haladnia. Tovább kell fejlesztenünk és meg kell szi­lárdítanunk a munkásosztály, a parasztság és minden más dolgozó szövetségét. Tovább­ra is fenn kell tartanunk a szövetséget a dolgozó nép és mindazon nem dolgozó em­berek között, akikkel együtt tudunk mű­ködni. Egyesíteni tudjuk az egész ország népét, és megvan a lehetőségünk arra, hogy összefogjunk valamennyi nemzetközi bará­tunkkal is. Ez az alapvető biztosítéka an­nak, hogy sikeresen felépítjük a szocialista társadalmat. A szocialista építés feladatának teljesí­tése érdekében tanulnunk kell. Mao Ce­­tung elvtárs állandóan azt mondja nekünk, hogy nagy ellenségünknek kell tartanunk a pökhendiséget és az önteltséget. A szerény­ség, a mértéktartás és a becsületesség le­gyen a magatartásunk. Bármilyen nagy eredményeket is értünk el a múltban, szá­munkra teljesen új feladatokat kell meg­oldanunk. Alaposabban kell tanulmányoz­nunk a marxizmus-leninizmust. Szorgalma­sabban kell tanulnunk a Szovjetunió és más testvérnemzetek élenjáró tapasztalatai­ból. Még nagyobb odaadással kell tanulmá­nyoznunk a tudomány és a technológia minden ágát. Országépítő feladatunk békés nemzetközi környezetet követel. Építőmunkánk célja a nép életszínvonalának emelése és nemzet­­biztonságunk megerősítése. Ebből követke­zik, hogy hazánk minden nemzetközi tevékenysé­gének célja a világbéke. Más politikai vonala nem is lehet. Szilárdan hisszük, hogy különböző társadalmi berendezke­désű országok békésen élhetnek egy­más mellett és hogy minden nemzet­közi vitát rendezni lehet a tárgyalások békés eszközével. Országunk mindig is nagy fontosságot tulajdonított a békés együttműködésnek a világ békeszerető nemzeteivel és emberei­vel és különösen azoknak az erőfeszítések­nek, amelyeket olyan nagy délkeletázsiai nemzetek, mint India, Indonézia és Burma tesznek a béke ügyének szolgálatában. Hisszük, hogy a nemzetek közötti kapcso­latokat a következő öt alapelvre kell épí­teni: egymás szuverenitásának és területi épségének kölcsönös tiszteletben tartása, kölcsönös megnemtámadás, be nem avatko­­zás egymás belügyeibe, egyenlőség és köl­csönös előnyök, békés együttélés. Készek vagyunk békésen együtt élni a világ bármely nemzetével, ha an­nak ugyanez az óhaja és ugyanilyen őszintén gondolja. Természetesen az Egyesült Államokkal is készek vagyunk békésen együtt élni. Eb­ben a pillanatban azonban az Egyesült Ál­lamok fegyveres erői még mindig birtokuk­ban tartják a mi Tajvanunkat. Igyekeznek megakadályozni, hogy a kínai nép felszaba­dítsa Tajvant, és ez áruló Csang Kaj-sek , bandáját felhasználva, háborúval fenyege­­t­­ik országunkat. Az Egyesült Államok im­­­­perialistáinak és lakásainak a múltban­­ sem sikerült feltartóztatniuk a kínai nép előrehaladását: mesterkedéseik a jövőben is kudarcra vannak kárhoztatva. A kínai nép — Kína Kommunista Pártja és Mao Ce-tung elvtárs vezetése alatt min­den bizonnyal továbbra is elnyeri az egész haladó emberiség rokonszenvét és támoga­tását igaz ügyének. A béke és demokrácia tábora a Szovjet­unióval az élen felszabadulásunk óta szün­telenül támogatott hőinket. Ügyünk kétség­telenül győzni fog. A kínai nép fel fogja szabadítani Taj­vant és maradéktalanul megvalósítja az egész ország egyesítését. A kínai nép minden bizonnyal teljesíti az ország szocialista iparosításának feladatát és nagy szocialista köztársasággá építi ki hazánkat. Bizonyos, hogy győzelemmel vég­ződik a kínai népnek és a világ népeinek közös harca a béke védelméért. Éljen a Kínai Népköztársaság! Éljen a kínai nép nagy szolidaritása! Éljen a világ népeinek nagy szolidaritása! A kínai nép összes demokratikus és hazafias erői egyre szorosabban zár­kóznak fel a népi demokratikus egység­front zászlaja alatt. A kínai nép történelmi jelentőségű győ­zelmet aratott az új élet építésében. Na­gyon rövid idő alatt helyreállította az or­szág gazdaságát, amelyet tönkretett a hosz­­szú háború, a külföldi imperialisták és reakciós kuomintangista lakásaik uralma. A népi demokratikus államhatalom végre­hajtotta a nagy iparvállalatok, a szállító- és közlekedési vállalatok és a bankok szo­cialista államosítását, létrehozta a szocia­lista állam tulajdonában lévő gazdasági szektort, amelyre a szocializmus alapjainak lerakásában támaszkodhat. Kína Kommunista Pártja a kínai nép elé terjesztette azt a programmot, amely Kí­nát mezőgazdasági országból ipari országgá s­lakít­ja át, a szocializmusba való fokozatos átmenet progra­mmját, és megszabta az át­meneti időszak általános irányvonalát. Ezen általános irányvonal szerint lépésről lépés­re megvalósul az ország szocialista iparosí­tása és ugyancsak lépésről lépésre a me­zőgazdaság, a kézműipar, a kapitalista ipar és a kereskedelem szocialistává alakítása. A reakciós rendszerben ez megvalósíthatatlan álom lett volna. Azonban a kínai nép a kommunista párt vezetésével most sikere­sen valóra váltja. Ez az egyetlen helyes út, amelyen haladva Kína erős és virágzó országgá vált. A szovjet nép saját tapasztalatából tud­ja, milyen bonyolult és nehéz feladat kor­szerű ipart létesíteni egy elmaradt iparú országban. Nem kétséges azonban, hogy a kínai nép sikeresen megvalósítja országá­nak iparosítását. Ennek a biztosítéka, hogy napról napra erősödik a munkások és pa­rasztok szilárd szövetsége és biztosítéka az egész kínai nép hallatlanul lelkes munkája. A szovjet nép tudja, hogy testvéri se­gítségével hozzájárul Kína iparosításá­nak sikeres megvalósításához és öröm­mel látja a kínai dolgozó nép csodála­tos eredményeit. Teljes szívünkből még nagyobb sikereket kívánunk Kína dol­gozó népének hazája szocialista átalakí­tásának nagy munkájában. Hála Kína Kommunista Pártja bölcs politikájának, megoldódott a földkérdés, a kínai forradalom alapvető problémája. Több mint 300 millió kínai paraszt, akiket nem­zedékek óta rabságban tartottak a földes­­urak, ellenszolgáltatás nélkül 47 millió hektár földet kapott, így valóra vált a kí­nai parasztok régi álma, a föld és a sza­bad munka joga. A dolgozó parasztok, szö­vetséget kötve a hős munkásosztállyal, egy­­szersmindenkorra lerázták a feudális urak és a gyarmatosítók kizsákmányolását, sike­resen építik új, szabad életüket. A nép po­litikai hatalma megszüntette a feudális adó­rendszert és ezzel megteremtette a lehető­séget a mezőgazdaság termelőerőinek tel­jes kifejlődéséhez. A földreform megszün­tette a falu feudális viszonyait, a nemzet gazdasági, politikai és kulturális fellendü­lésének fő akadályát. Állandóan fejlődik Kína mezőgazdasága, növekednek a mező­­gazdaság termelőerői és állandóan emelke­dik a dolgozó emberek millióinak és milliói­nak életszínvonala. A mezőgazdaság fejlődésében jelentős té­nyező a falusi dolgozók megszervezése köl­csönös segélycsoportokba és mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe; ezek jelentik a szo­cializmus első virágzását a kínai faluban. A kollektív munka előnyei, amelyek a na­gyobb termésben és a magasabb jövede­lemben mutatkoznak meg, meggyőzik a parasztságot a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek előnyeiről. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben milyen gyorsan szaporod­tak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A népi kormány és Kína Kommunista Pártja nagy figyelmet szentel annak is, hogy teljes mértékben kihasználja az egyénileg dolgozó parasztság nagy lehetőségeit. Az ország mezőgazdasági termelésének növe­lésében igen nagy szerepe van annak, hogy mennyire fokozzák az egyénileg dolgozó parasztság munkakedvét és mozgósítják a jó termésért folyó harcban. Az ország iparosítása korszerű technikai felszerelést, traktorokat, kombájnokat, te­hergépkocsikat és más gépeket fog adni a mezőgazdaságnak. Ezzel kétségtelenül fel­lendíti a termelést, megkönnyíti a paraszt munkáját, fokozza munkájának termelé­kenységét és növeli jólétét. Nagy sikert értek el a nemzeti kérdés rendezésében is. Az ország valamennyi nemzetisége a szabadság és az egyenlőség alapján egyetlen nagy családdá egyesül. Megérett és megszilárdult a Kínai Nép­­köztársaságban a nemzetiségek közötti új kapcsolat, amelynek alapja a teljes egyen­lőség, a barátság és a kölcsönös segítség. A nép életszínvonala a demokratikus re­fo­rmokkal és a gazdasági eredményekkel egyre emelkedik. Megnövekedett a munká­sok és parasztok jövedelme. Kína történel­mében először bevezették a munkásbizto­sítást. A munkáscsaládok százezrei jutottak új lakáshoz. Nagy összegeket fordítanak öntözésre és vízszabályozásra. A kínai népé a világ legrégibb kultúrája — eredete több ezer évre nyúlik vissza. A kínai nép jelentős mértékben hozzá­járult a világ civilizációjához. A szov­jet nép nagyrabecsüli és tanulmányozza ezt a kultúrát. A népi forradalom győzelme előtt a kí­nai nép tömegeinek nem volt lehetőségük arra, hogy hozzájussanak nemzeti kultúrá­­juk és művészetük kincseihez, hogy ismerjék azokat. Most igazi kultúrforrad­a­­lom folyik Kínában. Szeptember 20-án a Kínai Népköztársasá országos népi gyűlése az egész kínai nép akaratát kifejezte, egyhangúlag elfogadta a Kínai Népköztársaság alkotmányát. Kérem, engedjék meg nekem, hogy me­legen üdvözöljem önöket e történelmi ese­mény alkalmából, és egyre nagyobb sike­reket kívánjak a kínai népnek új élete épí­tésében. A Kínai Népköztársaság nagy népi de­mokratikus állam, amelyet a munkásosz­tály vezet és amelynek alapja a munkásság és a parasztság szövetsége. A Kínai Nép­köztársaság alkotmánya, amely a kínai nép nagy eredményeit tükrözi, megerősítette en­nek a népi demokráciának demokratikus elveit, megfogalmazta az állampolgárok jo­gait és kötelességeit és az új élet építésé­nek ragyogó távlatait nyitotta meg. Kína történelmében most először tekintik a mun­kához, a pihenéshez és a tanuláshoz való jogot a dolgozó nép szent és sérthetetlen jogának. Az alkotmány jogi formában le­rögzíti a kínai nép összes történelmi vív­mányait; ez az alkotmány valóban a szo­cializmus elérését szolgálja. Kedves elvtársaim és barátaim! Nagy feladatot tűztetek magatok elé. A szocia­lizmusba való átmenet nagy erőfeszítése­ket követel; megköveteli, hogy fejlesszük a nép életszínvonalát, az ország termelő erőit és kultúráját eddig nem ismert ma­gasságokra emeljük. Hisszük, hogy kétségtelenül meg lehet valósítani ezt a feladatot, mert ez a kí­nai nép hő óhajtása, és a forradalom lehe­tővé tette, hogy a kínai nép szabadon ki­fejtse mérhetetlen teremtőerőit a munká­ban. A nép, amely megszabadította ön­magát a régi elnyomástól, szilárdan meg­áll a lábán és el van szánva arra, hogy határtalan erejét csodák művelésére for­dítsa. Nincs erő a földön, amely megakadályoz­hatná a bátor és szorgalmas kínai népet abban, hogy diadalmasan nyomuljon előre a virágzáshoz, a szocializmus építéséhez ve­zető úton. Hiszünk ebben, mert olyan kor­mány áll a kínai nép élén, amely valóban a népé. Olyan kormány, amelynek nincs más célja, mint népének szolgálata. Hiszünk ebben, mert a Kínai Népköztár­saság szerves része a béke és a demokrácia nagyhatalmú táborának, annak a tábor­nak, amelyen belül a kölcsönös barátság és támogatás segíti az összes országok népeit feladataik sikeres megvalósításában. Már a múltban is sok kiváló orosz je­lentette ki, mennyire fontosak a baráti kap­csolatok Oroszország és Kína között. Men­­gyelejev, a nagy orosz tudós is hangoztatta a kínai és az orosz nép baráti szövetségé­nek eszméjét, és azt írta, hogy Oroszor­szág és Kína szoros szövetsége nagy mér­tékben biztosítaná a két ország békés fej­lődését és a világ békéjét. Alekszej Makszimovics Gorkij fejtette ki a legtalálóbban a szovjet népnek a nagy kínai nép iránti őszinte érzelmeit, amikor szellemi testvéreinknek nevezte a kínai né­pet. A szovjet nép már kezdettől fogva mély rokonszenvvel kísérte és teljes mértékben támogatta a kínai nép harcát az idegen el­nyomók ellen a nemzeti felszabadulásért. A szovjet kormány már 1919-ben kinyilvá­nította Kína irányában követendő külpoli­tikájának alapelveit. Le­mondott mindazok­ról a kiváltságokról, amelyeket a cári kor­mány Kínában megszerzett és meghirdette a szovjet nép és a kínai nép közötti barát­ság politikáját. A második világháború alatt vérrel is megpecsételődött a Szovjetunió és Kína nagy népeinek barátsága, vérrel, amelyet a kínai és a szovjet harcosok hullattak az imperialista Japán elleni harcban. A Kínai Népköztársaság megalapítása kedvező körülményeket teremtett a szovjet és a kínai nép tartós barátsá­gához és általános politikai, gazdasági és kulturális együttműködéséhez. 1950 február 14-én, amikor Mao Ce-tung elvtárs vezetésével kínai kormányküldött­ség járt Moszkvában, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság megkötötte azt a barátsági, szövetségi és kölcsönös segély­nyújtási szerződést, amely ennek a testvéri szövetségnek megingathatatlan alapja. Szun Jat-szennek, a kínai nép nagy fiá­nak hő óhaja ezzel valóra vált. Szun Jat­­s zen egész életét hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcnak szentelte. 1925 március 15-én a következőket írta a Szovjetunió központi végrehajtó bizottsá­gának: «Kedves Elvtársak, ebben a pilla­natban, amikor búcsút mondok Önöknek, azt a hő óhajomat akarom hangoztatni, hogy hamarosan felvirradjon a hajnal. Akkor majd a Szovjetunió, mint jó barát és szö­vetséges, üdvözölheti a hatalmas, virágzó és független Kínát! Nemzeteink akkor majd kéz a kézben haladnak előre a győzelem felé, a világ elnyomott nemzeteinek sza­badságáért vívandó nagy harcban­». A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népe már öt éve önzetlenül segíti egymást és halad előre kéz a kézben. Kettejük barát­sága hatalmas erő a világ békéjének vé­delmében és megszilárdításában, olyan erő, amelyhez fogható még nem volt az emberi­ség történelmében. A Kínai Népköztársaság alkotmánya is tükrözi a két népnek azt az óhaját, hogy továbbra is fejlessze és erő­sítse barátságát és testvéri együttműködé­sét. A két ország barátsága, szövetsége és kölcsönös segélynyújtása a teljes egyen­lőség, egymás nemzeti érdekeinek köl­csönös tiszteletben tartása, az őszinte segítőkészség alapján nyugszik. A szovjet és a kínai nép széttéphetetlen szövetsége és testvéri barátsága azoknak a teljesen új nemzetközi kapcsolatoknak a példája, amelyek a szocialista tábor orszá­gai között kifejlődtek. Barátságunk eleven kifejezője a proletárinternacionalizmus szellemének, mert az ügy, amelynek győzel­mére törekszünk, az egész haladó emberi­ség ügye. A Szovjetunió széleskörű gazdasági kap­csolatot létesített a Kínai Népköztársaság­gal. Az elmúlt években megtöbbszöröződött a Szovjetunió és Kína kereskedelme. A szovjet kormány a Kínai Népköztársaság kormányának kérésére segítséget adott Kína gazdasági tervének teljesítéséhez. A Szovjetunió mostantól kezdve 1959 végéig 141 nagyipari vállalatot érintő építő és új­jáépítő munkálatokban vállal részesedést. Mi, a szovjet nép, testvéri kötelessé­günknek tartjuk, hogy segítsünk bará­tunknak, a kínai népnek, hogy erősít­sük ennek a népnek népi demokratikus államát, és hozzájáruljunk szocialista társadalmának felépítéséhez. Éppen ezért a szovjet nép nagy örömére szolgál minden eredmény, amelyet az új Kína felépítésében elértetek. A kínai nép szilárdan bízhat abban, hogy a szovjet nép továbbra is megbízható igaz barátja marad és minden erejével támogatja a Kí­nai Népköztársaság további megszilárdítá­sáért és fejlesztéséért vívott harcotokat. A szocializmusért és a kommunizmusért folyó közös harc, a világ békéje és az ösz­­szes népek szabad és független fejlődése felé való közös törekvés, az összes orszá­gok népei közötti barátság eszméje — mindez nagy lendületet adott arra, hogy megszilárduljanak az összes nemzetek kö­zötti kapcsolatok, hogy törhetetlen egység alakuljon ki a szabad népek között. A szovjet és a kínai nép testvéri barát­sága igen jelentős szerepet játszik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a ba­rátság két olyan országot kapcsol ösz­­sze, amelynek lakossága együtt több mint 800 millió — bár ennek a körül­ménynek is világtörténelmi jelentősége van — hanem arról, hogy a nagy szo­­­­ciális átalakulás eléréséért vívott küz­delemben a két ország népének cso­dálatos teremtőereje megszázszorozó­­dott és hogy a két népet egy akarat fűti. A szovjet nép szemében szent a béke és a népek közötti barátság zászlója. Szent ez a zászló nagy barátunk, a kínai nép szemé­ben is. A két ország népének legnagyobb gondja és leglángolóbb óhaja a béke és a barátság fenntartása minden ország népé­vel. A Szovjetunió és a Kínai Népköztár­saság a béke, a demokrácia és a szocializ­mus táborának megdönthetetlen bástyája. Ennek a két nagy országnak egysége és barátsága ma egyre döntőbb hatással van a világ sorsára. Mellettünk áll az egész haladó embe­riség. Mi nem akarunk háborút, de ha a gátlástalan, dühödt imperialisták há­borút mernek kirobbantani ellenünk, akkor az imperializmus teljes pusztu­lásra van ítélve. Ez szilárd meggyőző­désünk. Mint Mao Ce-tung elvtárs mondta: «Reszkessen minden imperia­lista agresszor és háborús uszító a mi nagy barátságunk előtt!» A Szovjetunió eredményei a kommuniz­mus építésében, a Kínai Népköztársaság eredményei, az összes demokratikus or­szágok közös harca az összes országok né­peinek békéjéért és barátságáért — mind­ennek mérhetetlen hatása van a történel­mi változás egész folyamatára, az egész emberiség fejlődésére. (Hruscsov elvtárs beszédének további részét lapunk holnapi számában közöl­jük.) Hruscsov elvtárs beszélte Csou En-laj szavait nagy taps követte. Ezután az ünnepség részvevői felállva, vi­haros, hosszantartó tapssal üdvözölték a szónoki emelvényen megjelenő N. Sz. Hrus­­csovot, a szovjet kormányküldöttség veze­tőjét, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkárát és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagját. N. Sz. Hruscsov beszédét többízben viharos taps szakította félbe. Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket e nagy alkalomból, a Kínai Népköztársa­ság megalapításának, a kínai forradalom történelmi jelentőségű győzelmének ötödik évfordulóján. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa, a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága és az egész szovjet nép nevében szívélyes és baráti üd­vözletet hoz küldöttségünk a kínai orszá­gos népi gyűlés elnökségének, Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnöké­nek, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának, Kína Kommunista Pártja központi bizottságának és az egész nagy kínai nép­nek, öt évvel ezelőtt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei, va­lamint az egész haladó emberiség öröm­mel üdvözölte a kínai nép nagy győ­zelmét, a gyűlölt Ku­omintang-rendszer megdöntését, a szabad és független Kí­nai Népköztársaság megalapítását. A kínai népnek ez a történelmi győzel­me nemcsak Kína életében, hanem az egész emberiség történelmében is je­lentős esemény. A szorgalmas és tehetséges kínai nép mérhetetlenül nagy anyagi és kulturális gazdagságot teremtett, azonban szörnyű iga alatt tartotta a hazai feudális uralkodó osztály és a külföldi agresszorok, úgyhogy nem tudta élvezni ennek a gazdagságnak gyümölcseit. Az imperialista monopóliumok mindent elkövettek, hogy örökre rabigába döntsék Kínát, olcsó munkaerőt és nyers­anyagot szolgáltató piacukká, jogfosztott gyarmati országgá tegyék. A kínai nép sohasem nyugodott bele ha­zájának elnyomásába, jogainak elrablá­sába. A nagy Lenin mély rokonszenvet érzett a kínai nép iránt és nagyrabecsülte forra­dalmi hagyományait. Azt mondta, hogy a kínai nép nemcsak törekedni tud a sza­badság és az egyenlőség felé, de harcolni is képes évszázados elnyomói ellen. A kí­nai nép egész történelme át van itatva a szabadságért vívott hősies és önfeláldozó harc szellemével. A kínai nép nem elszigetelten vívta hő­sies harcait. A világ minden szabadság­­szerető népe támogatta, rokonszenvezett vele és hőn óhajtotta a kínai forradalom győzelmét. A nemzetközi imperializmus nem kímélte erőit, hogy megfojtsa a népi tömegek for­radalmi mozgalmát. Az imperialisták min­den elképzelhető eszközzel támogatták a kínai feudalizmust, fegyverként használva a nép forradalmi megmozdulása ellen. Kína elnyomói, az idegen imperialisták mindig féltek a nagy kínai nép egységétől. Nekik nem egységes, szilárd és erős Kína kell, hanem széthúzó, gyenge ország, ame­lyet belső ellentétek gyötörnek, és így köny­­nyű zsákmánya az idegen monopóliumok­nak. Van egy régi kínai mondás: a lehelet viharrá válik és egy lábdobbantás hegye­ket ingat meg. Éppen ettől félnek az im­perialisták, a nép viharától, a nép jogos fel­háborodásától. A legkönyörtelenebben igye­keztek elnyomni a kínaiaknak az egységre és függetlenségre törekvő mozgalmát. Az imperialisták semilyen eszköztől sem riad­tak vissza, hogy megosszák a kínai népet. A nép elleni mesterkedéseikben a feudális földesurakra és a komprádor burzsoáziára támaszkodtak. Ezek az osztályok az impe­rialistákkal karöltve harcoltak a nép ellen. Mindenekelőtt az amerikai és a japán imperialisták gyűlölték ádázul a kínai né­pet. A kínai nép majdnem 15 éven át vívta igazságos felszabadító háborúját a japán imperialisták ellen, akik erőszakkal meg­szállták Kína területének nagy részét. A japán támadók nem tudták elkerülni a bukást, hiába támogatták őket a kínai nép árulói, hiába kaptak óriási mennyiségű hadianyagot a különféle országok imperia­listáitól, hiába játszott össze velük a Kuo­­mintang-klikk, a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért harcoló kínai munkások és parasztok ellen. Miután a Szovjet Hadse­reg nyugaton legyőzte Hitler bandáit és véget vetett az európai háborúnak, azonnal a kínai nép segítségére sietett a japán im­perialisták ellen. Az amerikai imperialisták igyekeztek megragadni az annak következtében kínál­kozó alkalmat, hogy Kína földjéről kiűzték a japán rablókat és fokozott mesterkedés­be kezdtek a kínai nép ellen, úgy érezték, eljött az idő, hogy ők üljenek a kínai nép nyakára és nyílt támogatást nyújtottak ez áruló Kuomintang-kormánynak. Tudjuk, hogy az Egyesült Államok kormánya csak 1945 és 1949 között több mint hatmilliárd amerikai dollárt költött arra, hogy életben tartsa Csang Kaj-sek rendszerét. Az amerikai dollárok azonban nem tudták megvédeni Csang Kaj-sek zül­lött és népszerűtlen uralmát a csúfos bukástól. A forradalom vihara feltá­madt és a nagy kínai nép a külföldi agresszorokkal együtt a kínai reakció­sokat is elűzte földjéről. A kínai forradalom győzelme annak a hosszú, lankadatlan harcnak szükségszerű eredménye volt, amelyet a nép széles töme­gei vívtak A dicsőséges Kína Kommunista Pártja, amely a nép létérdekeit képviseli és védelmezi több mint 30 éve, állhatatosan és elszántan vezeti ezt a harcot az imperia­lizmus és a belföldi reakció ellen. Kína Kommunista Pártja a nagy kínai nép legjobb fiait és leányait tömöríti so­raiban. Dicsőséges és hősies harc van mö­götte. A párt a nép ellenségeivel vívott kemény harcban növekedett fel és szilár­dult meg. A kínai forradalom egész története vi­lágosan megmutatja, hogy Kína Kom­munista Pártja a dolgozó tömegek ra­gyogó, régóta kipróbált vezetője, hogy hatalmas erőt képvisel, hogy irányítja és győzelemről győzelemre vezeti a kí­nai népet. Az elmúlt évek hosszú során át a kínai nép nagy fia és vezetője, a Kínai Népköz­­társaság igazi népi kormányának elnöke, Mao Ce-tung elvtárs állt Kína Kommu­nista Pártja élén. Mao Ce-tung elvtárs sok­rétű sikeres tevékenységéből a kínai nép megláthatta a dicsőséges Kína Kommu­nista Pártja vezetésének helyességét és bölcseségét, megtanulhatta, hogy mennyi­re hű a marxizmus-leninizmus szelleméhez, hogy milyen önfeláldozó hősies szellemben szolgálja a népet, küzd a nép boldogságáért, a Kínai Népköztársaság virágzásáért. A nép őszinte tiszteletet érez a kommunista párt és a népi kormány régi, kipróbált vezetői iránt, Csu Te elvtárs, Liu Sao-csi elvtárs, Csou En-laj elvtárs és más kiváló vezetők iránt, akik óriási szolgálatokat tettek a­­ pártnak, hazájuknak és a kínai népnek. A nagy kínai forradalom idején acélozód­­tak meg abban a harcban, amelyet a kínai nép a külföldi és belföldi ellenséggel vívott. Most, amikor a nagy Kína a szocializmus építésének útján halad előre, minden ere­jükkel, tudásukkal és tapasztalatukkal ugyanolyan önfeláldozó módon segítik az új és nagyhatalmú Kínai Népköztársaság felépítését, szolgálják a béke, a demokrá­cia és a szocializmus ügyét, miközben Kína Kommunista Pártja központi bizottsága megoldotta az állam átalakí­tásának feladatát, amelyet a történe­lem a párt és a nép elé tűzött, bebizo­­nyította, hogy teljesen egységes, pél­dát mutatott a marxizmus-leninizmus tanításának alkalmazására és a kollek­tív vezetésre. A kínai nép a Kínai Népköztársaság megalapításával elnyerte államának sza­badságát, függetlenségét és szuverenitását. A kínai dolgozó nép hos­szú történelme so­rán először vette kezébe az államhatalmat, igazi népi kormányt létesített, amely az egész lakosság támogatását élvezi, egy­­szers mindenkorra kiirtotta az imperialista és feudális rendszert, és hozzáfogott társa­dalmi és gazdasági rendjének gyökeres megreformálásához. A Kínai Népköztársaság az elmúlt öt év­ben megmutatta az egész világnak nagy életerejét és hatalmát. Az országon belül megszilárdult a munkásosztály vezette népi demokratikus diktatúra rendszere. Megszi­lárdult a munkásosztály és a parasztság­­szövetsége is, és ez az állam megingatha­tatlan politikai alapja és a kínai nép min­den győzelmének forrása. Tanácstagok választására készül az ország Hajdú megyében mindenütt elkészültek a választói névjegyzék összeállításával és kijelölték a választókerületeket is. A me­gyében mintegy 4300 választókerületben adják le szavazatukat a választók a jelöl­tekre. Székesfehérvárott a városi tanács dolgo­zói a hivatalos időn túl este 7 óráig tarta­nak szolgálatot a névjegyzékek közszem­lére bocsátásánál, így módot nyújtanak arra, hogy az esti órákig dolgozók is meg­tekinthessék a névjegyzéket. A városi ta­nács helyiségeiben táblákon, fényképeken mutatják be a tanács fennállása óta Szé­kesfehérvárott épült nagyobb jelentőségű létesítményeket. Látható a többi között a 44 személyes városi bölcsőde és a napközi­otthon új épülete, a felépült vasútállomás, a körzeti orvosi rendelő, az új külterületi iskolák és játszóterek képe. (MTI) A legszélesebb összefogás jegyében A népfront-bizottság alakuló gyűlése Ják községben (Tudósítónktól.) Csütörtök este 8 órakor a jáki dolgozók a nagy iskolában gyűltek össze, hogy meg­válasszák a helyi népfront-bizottságot, va­lamint a Hazafias Népfront megyei bizott­ságának több tagját és küldöttüket a nép­­fr­ont-kongresszusra. A gyűlést Horváth Győző igazgató-tanító nyitotta meg, majd átadta a szót Vida János elvtárs tanácsel­nöknek, aki megtartotta beszámolóját az előkészítő bizottság tevékenységéről, mél­tatta a Hazafias Népfront jelentőségét, is­mertette feladatait. A népfront-bizottság gyűlésén számos dolgozó paraszt és értelmi­ségi szólalt fel. Felszólalt a gyűlésen dr. Farkas Dénes szombathelyi püspöki hely­­nök, jáki apát is, és ismertette Kovács andor megyéspüspök üdvözlő levelét.­­•A Hazafias Népfront előkészítésében fá­radozó magyar testvéreket őszinte tisztelet­tel köszöntöm — hangzik a levél. — Kérem a jó istent, akinek hűséges szolgálatával hazám és nemzetem boldogságát is kívá­nom előmozdítani, hogy áldásával kísérje hazán­k békéjéért és népünk jólétéért fára­dozó nemesszándékú törekvésüket. Kovács Sándor püspök s. k.». Dr. Farkas Dénes a továbbiakban többek között ezeket mondotta: — Mint pap, pártonkívüli ember vagyok. Távoltartottam magamat az elmúlt idők pártharcaitól. De most úgy érzem: szóla­­nom kell itt, a nagy nyilvánosság előtt, szó­­lanom kell minden magyar emberhez, aki szereti hazáját. Mindig valami különös melegséggel és megilletődöttséggel lépek Ják község terü­letére, amelynek gyönyörű, nagymúltú apátságát a közelmúltban nyertem el. Ez a cím régen magas rangot, hatalmas föld­birtokot és nagy gazdagságot jelentett, a jáki apát valósággal főúr volt. Ma már ez megszűnt. Nem sajnálom. Nem ejtek köny­­nyet az apáti javadalomért, gazdagságért. Engem a jáki hívekhez más, erősebb kö­telék fűz: a szeretet köteléke, az a köte­lék, amelynek jelképe a gyűrű és a kereszt. A kereszt és a gyűrű kötelezett ma is arra, hogy itt megjelenjek, felszólaljak. Igaz örömmel köszöntöm a Hazafias Népfront megalakulását, amely nemcsak fontos, hanem örvendetes esemény is val­lásos és hazafias szempontból egyaránt. Ezután Varga Ferencné elvtársnő, a szombathelyi járási párt-végrehajtóbizott­ság első titkára szólalt fel. Hangsúlyozta a Hazafias Népfront megalakulásának nagy jelentőségét, rámutatott: történelmünkben a haladásért, a szabadságért vívott küzde­lem mindenkor a nemzeti-népi összefogás­ra támaszkodik. Eddigi eredményeinket is a nemzeti-népi összefogás alapján értük el. Nemzetünk nemcsak társadalmilag lett egységesebb, hanem céljaiban, törekvései­ben is, abban, hogy felépítse az új, szabad, boldogabb Magyarországot, és megvédje ed­digi vívmányait. Az a feladatunk, hogy ezt a nemzeti egységet még jobban megerősítsük, és ezt a célt szolgálja nap­jainkban az új Hazafias Népfront létreho­zása is, amelynek célkitűzése: egység, ösz­­szefogás, a népjólét további emelése, a béke megvédése a szocializmus építése ér­dekében — mondotta Varga elvtársnő. A következő felszólaló Nagy József, a jáki állami gazdaság főállattenyésztője volt. — A Hazafias Népfront munkájában való részvétel elősegíti a nagyszabású me­zőgazdasági programmunk végrehajtását, az pedig a jólét, az életszínvonal további eme­léséhez járul hozzá — mondotta. A Hazafias Népfront helyi bizottságába megválasztották többek között idős Ceglédi József tsz-tagot, Kiss János dolgozó parasz­tot, termelési bizottsági elnököt, Tóth János dolgozó paraszt, mintagazdát, Borbás László körorvost és Horváth Győző igazgató-taní­tót. Kovács Sándor megyéspüspököt, dr Farkas Dénes püspöki helynök, jáki apátot megválasztották a Hazafias Népfront me­gyei bizottságába, Fodor Józsefet, a járási párt-végrehajtó bizottság tagját és dr. Far­kas Dénes püspöki helynek, jáki apátot pe­dig megválasztották küldöttnek a Hazafias Népfront országos kongresszusára.

Next