Szabad Nép, 1955. március (13. évfolyam, 59-89. szám)

1955-03-16 / 74. szám

*71,ren­­. 1995. marchus 1« A Szovjetunió kezdeményezése az osztrák kérdés rendezésére zavart keltett Ausztria uralkodó köreiben Bécs, március 15. (MTI) A hatalmon lévő osztrák pártok — a Néppárt és a Szocialista Párt — sajtója hallgatással és ferdítéssel pró­bálta meg csökkenteni annak a szov­jet­ lépésnek a jelentőségét, amely követeli, hogy rendezzék az osztrák államszerződés kérdését. De az a szé­leskörű visszhang, amelyet a szovjet kezdeményezés keltett, arra késztette a kormánypárti sajtót, hogy a hét vé­gére bizonyos mértékig változtasson hangján. A vasárnapi kormánypárti lapok kommentárjaiból kitűnik, hogy zavarodottság és fejvesztettség lett úrrá a kormány köreiben. A hírmagyarázatok azzal az utalással pr­óbálják most megkerülni a kérdés lényegét, hogy az osztrák kérdésben a­ döntés a négy nagyhatalomtól és nem Ausztriától függ. A hivatalos WIENER ZEITUNG csaknem szó szerint közli a Szovjet­unió külügyminisztériumának közle­ményét V. M. Molotovnak és Bi­­schoffnak, Ausztria moszkvai nagy­követének beszélgetéseiről. Raab Kan­­yy cellar lapja, a NEUE TAGESZEI­TUNG megállapítja, hogy a szovjet közlemény teljes szövege „so­kkal je­lentősebbnek bizonyult, mint ahogyan azt az első értesüléseik mutatták“. Hangoztatja a lap, hogy a kormány jelenleg elmélyülten tanulmányozza V. M. Molotov nyilatkozatait, és kétségtelenül megtárgyalja azt a szovjet kíván­ságot is, hogy vegyék fel a sze­­í­mél­y­es érintkezést és kezdjék­­ meg a kétoldalú eszmecseréket. A jobboldali Osztrák Szocialista­­ Párt lapja, az ARBEITER ZEITUNG­­ feltűnő helyen közli főszerkesztőjé-­­­nek, Oscar Pótlóiknak cikkét. Az Ar­­­­­­beit­er Zeitung Anschluss és függet­ ,­­ lenség című vezércikkében is a | | Szovjetunió kezdeményezésével fog­lalkozik és azt írja ugyan, hogy \ | Ausztria függetlenségének fenntar­­tása a történelmi tapasztalatok sze­­­­­­rint elengedhetetlen feltétele az eu-­­­u­rópai békének, de megismétli azt a ' ! különös állítást, hogy „a nyugatné- |­é­met felfegyverzés nem fenyegeti I i Ausztriát az Anschluss veszélyével“.­­ Az ÖSTERREICHISCHE VOLKS- | ! STIMME kiemeli, hogy a szovjet kül- I i­ügyminiszter és a moszkvai osztrák f ] nagykövet megbeszéléseit a szovjet­­ kormány kezdeményezte és nem az I osztrák kormány, noha az utóbbi ál­­­­landóan azt hí­resztel­i, hogy „tisztá­­­zásra törek­szik Moszkvával“. Az­Z osztrák kormány — hangoztatja , Ausztria Kommunista Pártjánál­­ központi lapja — Washington­­ és London nyomására kitér­t az állásfoglalás elől és nem vá­­­­laszolt arra a javaslatra, hogy mi­­­­előbb hívjanak össze négyhatalmi értekezletet az Anschluss-veszély, az­z államszerződés és a német kérdéssel­­ kapcsolatos intézkedések megtárgya­­­­lására. Most már az osztrák korma- s kijön a sor. Raabnak és Scharf­na­k az­­ a feladata, hogy Moszkvába utazzak,­­ miután eddig csak nyugati úti célt­­ választott. ­i angol alsóház elvetette a Munkáspártnak a háromhatalmi találkozó előkészítésére vonatkozó javaslatát ilUilURU­siHUUtiUiil London, március 15. (MTI) Az angol alsóházban hétfőn meg­kezdődött a vita a Munkáspárt veze­tőségének indítványa fölött. Az in­dítványban követelik, hogy a brit­­ kormány tegyen előkészületeket há­romhatalmi tárgyalások előkészítésé­re az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió között. A vitát Attlee nyitotta meg, s a többi között hangsúlyozta, hogy — szemben a konzervatívok véleményé­vel — „nincs értelme halogatni az­­ oroszokkal való kapcsolataik felvéte­­i­lét, míg Franciaország habozik a pá­­­­rizsi megállapodások ratifikálásával. ! A vitában felszólalt Churchill is.­­ Végül is a munkáspárti javaslatot 298 szavazattal 268 ellenében elve­­­­tették, és így a kormány 30 szavaza­­­­tos többséget­­kapott. Az alsóház ez­­­­után nagyobb többséggel jóváhagyta­­ a kormány ellenjavaslatát, amelynek­­ értelmében „várni k­ell a kormányfői­­ tárgyalásokkal a párizsi megállapo-­í­dások ratifikálása utáni időig“. Az atomerő a népegészségügy szolgálatában Kocsergin professzor cikke a Pravda hon Moszkva, március 15. (TASZSZ) A Szovjetunióban az atomerőt egy­re szélesebb körben alkalmazzák a népgazdaság különböző ágazataiban, a tudományban és a technikában — írja a Pravda vasárnapi számában­­. Kocsergin professzor egészségügyi miniszterhelyettes. Különböző be­tegségek megállapítására és gyógyí­tására széles körben alkalmazzák a mesterséges rádióaktív elemeket, a többi között a rádióaktív kobaltot, nátriumot. A Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának tudományos kutatóinté­zeteiben, Moszkva, Leningrád, Kiev és más városok klinikáin az elmúlt öt-hat esztendőben végzett megfigye­lések alapján előnyösen ítélhetjük meg rádióaktív foszfor alkalmazását eritrémia kezelésénél: a vérkép meg­javul, javul a beteg közérzete, hely­reáll munkaképessége. Az utóbbi időben a rádióaktív ró­­k­ot a pajzsmirigy-megbetegedések­­nek nemcsak megállapítására, hanem gyógyítására is felhasználják, de si­kerrel alkalmazható az agydaganatok diagnosztikájában is. Egy másik izotópot — a rádióaktív nátriumot — különböző szív- és vér­­edény-megbetegedésekben szenvedők vérkeringési sebességének tanulmá­nyozására lehet felhasználni. A rádióaktív kobaltot mostanában nemcsak a vezető onkológiai kutató­intézetekben, hanem már az onkoló­giai gondozóintézetekben is alkalmaz­zák. A rádióaktív kobaltot hozzáfér­hetősége és néhány más fontos tulaj­donsága a rádium teljes értékű he­lyettesítőjévé tette a rosszindulatú daganatok gyógykezelésében. A rá­diumhoz hasonlóan a rádióaktív ko­balt is pusztítja a daganatszövetet. A 400 gramm rádiummal egyenlő érté­kű rádióaktív kobaltot tartalmazó te­­lerádióaktív készülékek lehetővé tet­ték a szervezetben megbúvó rossz­indulatú daganatok kezelését. Rádió­aktív kobaltot, használnak a többi kö­zött a tüdőrák gyógyítására. Az or­vostudománynak az a feladata, hogy folytassa az említett gyógymóddal kapcsolatos leutalásokat, kidolgozza az emberi test különböző szerveiben keletkező rosszindulatú daganatok­­befolyásolásának tökéletes módszereit­­ rádióaktív anyagokkal. í I. Kocsergin professzor befejezésül­­ ezt írja:­­ A rádióaktív izotópok segítségével végzett tudományos kutatómunkála­­t­­ok rövid áttekintése csupán némi­­ jogalmat nyújt a rádióaktív izotópok­­­­nak a szovjet egészségvédelemben való felhasználásáról. Ez a munka egyre sz­élesebb körűvé válik, és biz­ton hihetjük, hogy a legközelebbi jö­vőben az orvostudománynak már egyetlen olyan területe sem lesz, ahol a rádióaktív izotópokat nem alkal­mazzák. A népeknek létérdekük a tartós és egyetemes béke. A népek kivívják az atomfegyver eltiltását és gyártásának megszüntetését. A Szovjetunió pél­dát mutat az atomerő békés célokra való felhasználásában. Ennek a ha­­­­talmas erőforrásnak az egész embe­­­­riség békés céljait kell szolgálnia és­­ fogja is szolgálni." Az afrol külügyi minisztérium beismerte, hogy Ú­yugat-Ném­etország had­ja­­kat épít London, március 15. (TASZSZ) Mint a Heuler jelentéséből kitű­nik, az angol külügyminisztérium képviselője lényegében megerősítette azt a sajtóban megjelent közleményt, hogy Nyugat-Németország „rendőri őrhajók“ őrre alatt olyan hadihajó­kat­ épít, amelyeket nehéztüzérséggel lehet felszerelni. A külügyminiszté­rium képviselője csak azt a közlést cáfolta meg, hogy az angol haditen­gerészet parancsnoksága elkobzott három ilyen épülő hajót. A külügy­minisztérium szóvivője hozzátette, hogy az angol haditengerészet pa­rancsnoksága elhatározta: megvásá­rolja az épülő hajókat a német cég­től.­­ A LONDONI HIGHGATE-TE­­METŐBEN rövid ünnepség kereté­ben megkoszorúzták Marx Károly sírját halálának ,72. évfordulója al­kalmából. A magyar kormány nevé­ben Katona János londoni követ he­lyezett koszorút a sírra. (MTI) Jugoszlávia beszüntette Törökországba irányuló kivitelét­­ A Financial Times írja: A múlt héten bejelentették, hogy­­ további rendelkezésig Jugoszlávia tel­­­­jesen beszüntette Törökország felé­­ irányuló kivitelét. Erre a lépésre azért került sor, mert Törökország képtelen volt leszállítani azokat a jugoszláv árukért járó cikkeket, ame­lyeket a két ország között nemrégi­ben létrejött 80 millió dolláros ke­reskedelmi egyezmény előírt. Török­országnak most nagy adósságai van­nak Jugoszláviával szemben, és Jugo­szlávia csak akkor hajlandó újra kez­deni szállításait, ha Törökország eze­ket az adósságokat rendezi. A nemrégiben lezajlott ankarai ér­tekezleten Törökország, Jugoszlávia és Görögország közös nyilatkozatot adott ki, amely a többi között a há­rom ország közötti kereskedelem növeléséről beszélt. A Jugoszlávia és Törökország közötti kereskedelem most belkövetkezett teljes leállását az isztanbuli­i kereskedelmi köreikben „nagy szerencsétlenségnek tartjaik“.­­ TÖBB MINT KÉTSZÁZEZER aláírást gyűjtöttek eddig Ausztriá­ban a Béke-Világtanács Irodájának az atomháború előkészítése ellen irá­nyuló felhívására. (TASZSZ) N. A. Bulganyin fogadta az olasz nagykövetet Moszkva, március 15. (TASZSZ) N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke március 15-én fogadta Mario Di Stefanót, az Olasz Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. Az európai dolgozók konferenciája a párisi egyezmények ellen Mint a berlini demokratikus sajtó közli, március 12—13-án Berlinben Franciaország, Olaszország, Nyugat- Németország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Cseh­szlovákia dolgozóinak képviselői megbeszélést tartottak. Megvitatták a francia ipari vállalatok szakszerve­zeti bizottságainak felhívását, amely javasolta, hogy hívják össze az euró­pai dolgozók értekezletét a párizsi egyezmények ellen. A lipcsei ipari vállalatok képviselőinek javaslatára az összejövetel részvevői elhatároz­ták, hogy az értekezletet április 22— 21-én tartják meg Lipcsében. Az ér­tekezlet előkészítésére nemzetközi szervező bizottságot választottak lip­csei székhellyel. — AZ F­NSZ EURÓPAI GAZDA­­­­SÁGI BIZOTTSÁGÁNAK 10. ÜLÉS-­­ SZAKA Genfben megkezdte munká­­j­­át. A tanácskozás napirendjén az­­ európai gazdasági helyzet kérdései­­ szerepelnek. (MTI) 1 Jfa ti fi hú fás h r!y*1 44 tá­rtj t­ a f­ásoka­t a t*átad*4 hértfós Héhvs w&mf&izosóráll Gyűlésen vitatták meg Párizsban a német kérdés békés megoldásának ügyét Pári­zs, március 15. (MTI) Hétfőn este a párizsi szociális mú­zeumban a német kérdés békés meg­oldásával foglalkozó gyűlést tartot­tak. A gyűlésen felszólalt Jacques Debou-Bridel köztársasági szocialista szenátor, Pierre Lebon gaulleista kép­viselő, Etienne Nouveau, a volt front­harcosok egyesületének alelnöke és Pierre Villon kommunista képviselő, akik valamennyien részt vettek a Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zése elleni varsói európai értekezle­ten. Pierre Lebon képviselő kijelentette: mindig meg volt győződve arról, hogy lehetséges a megegyezés az oro­szok és a franciák között. Rendkívül fontos ama kijelentések világossága, amelyeket a keletiek a varsói konfe­rencián tettek "— mondotta. — Azzal a meggyőződéssel tértünk vissza Varsóból, hogy a tárgyalá­sok lehetségesek és megvalósít­hatók. Ezután Pierre Villon kommunista képviselő hangsúlyozta, hogy Aden­­auernak és kormánytöbbsége képvi­selőinek nyilatkozataiból kiderül, mi várna Franciaországra, ha elfogadná a német felfegyverzés tervét. — Ez­ nagy lépést jelentene a világháború­­elé — hangsúlyozta a képviselő. — Amennyiben igaz az, hogy Francia-I országnak választania kell, a döntést Franciaország biztonsága és függet­­­­lensége megvédésének kell indokol­­­­nia.­­ Etienne Nouveau beszédében rámu­­­­tatott, hogy Franciaország va­lóban­­ választás előtt áll­, vagy ellenáll az­­ Amerikai Egyesült Államok nyoma­­­­sának, hogy ratifikálja a párizsi szer­­­ződéseket, vagy hozzájárul ahhoz , hogy a német hadsereg uralkodjék Nyugat-Európán. — Ragaszkodunk Franciaország­nak a Szovjetunióval kötött szö­vetségéhez, amely függetlensé­günk nélkülözhetetlen szavatos­sága — mondotta. Jacques Debu-Bridel szenátor ki­emelte, hogy amikor az ország jövő­jéről van szó, minden franciánál egyesülnie kell az ország védelmében . A franciáknak tudniok kell, hogy le­­­hetséges a tárgyalás Kelettel. A var­sói találkozás erre újabb bizonyítékok o­kat szolgáltatott. A német felfegy­­­­verzésre csak abban az esetben kerü­e sor, ha ebben Franciaország cinkos- s­ságot vállal. —­ Ami engem illet — mondotta —, én megtagadom ezt. Ha ma tárgyalá­sokat kezdünk, elérhető Németország újraegyesítése. Franciaország azon a­­ napon, amikor cinkosságot vállalna­­a német felfegyverzésben, elvesztené a szabad és békés nagy nemzetet meg­­­illető tekintélyt. Varsóból azt­ a bi­nyomást hoztam magammal, hog­y igenis lehetséges Európa békéje.­­ Az olasz kormány helyzete egyre gyengül — állapította meg a Keresztény-Demokrata Pá­r főtitkái „tisztázza a helyze­­t Róma, március 15. (MTI) A Keresztény-Demokrata Párt or­szágos tanácsa a napokban Rómában ülést tartott. Az ülésen elhangzott felszólalások bebizonyították és még tovább fokozták a jelenlegi Scelba— Saraga­­-kormány helyzetének bi­zonytalanságát. Farviani, a Keresztény-Demokrata P­árt főtitkára beszámolójában rámu­tatott, hogy a kormánykoalícióban részvevő pártok közötti ellentétek következtében a jelenlegi kormány helyzete egyre gyengül. A kormány nem érte el az ere­detileg maga elé tűzött célt, vagyis nem tudta megszerezni az 1953. június 7-i választásokból meg­gyengülten kikerült kormánypártok számára a népi támogatás erősödé­sét. Ezért Fanfani szükségesnek tartja, hogy a négy párt még Scelba washingtoni útja előtt megvitatásával tét.“. Scelba miniszterelnök felszólalásá­ban ezzel szemben azt állította,­­hogy a kormány megfelelt vállalt felada­tának. Javasolta, hogy a pártok kö­zötti tárgyalásokat formálisan, ha­táridő kitűzése nélkül kezdjék meg, nehogy azok kimenetele veszélyeztes­se a március végére tervezett wash­ingtoni útját. Az olasz miniszter­­elnök szerint a döntést májusra vagy turnusra, a köztársasági elnök meg­választása és a szicíliai tartományi­­ választások utáni időre kell halasz­­­­tani. A kormány helyzetét tehát növel­­i ,­a bizonytalanság jellemzi. A kor-­­ nány szerdán a képviselőházban kér- i is fogja, hogy halasszák el a me- t tógazdasági szerződésekről szóló re­­formtörvény vitáját. Ezzel a­­kérésé-­­ jel kapcsolatban a kormány, nehogy kisebbségben maradjon, minden bi­­zonnyal felveti a bizalmi kérdést. F. V. K­ONSZTA­NT­YINO­V: A néptömegek és a személyiség szerepe a történelemben, a társadalom életében* A néptömegek és a személyiség történelmi szerepéről szóló ta­nításnak nemcsak elméleti, hanem — mint alább látni fogjuk — nagy gya­korlati jelentősége van. Az a marxista tanítás, hogy a nap­­t­ömegek a történelem fő alkotói, köz­vetlenül a történelmi materializmus azon tételéből következik, hogy a termelési mód meghatározó szerepet játszik a társadalom szerkezetében és fejlődésében. Az emberiség fejlő­désének története mindenekelőtt a társadalom anyagi termelőerőinek története, az egymást felváltó terme­­lési módok története. Minthogy pedig a termelés fő ereje mindig a nép, a dolgozók voltak és maradtak — ezért természetes, hogy az emberiség tör­ténete mindenekelőtt a dolgozó töme­gek története. A világtörténelmi fejlődés törvé­nye, az emberiség felfelé ívelő fejlő­dése, az alacsony­abb rendű­ formá­cióktól a magasabbrendű formációk felé való haladás. Ki a hordozója ennek a felfelé ha­ladó fejlődésnek? Miért van az, hogy bár a történelemben hatalmas birodalmak, államok keletkeztek, fej­lődtek és pusztultak el, hatalmas tör­­ténelmi változások mentek végbe:­ a folytonosság megmaradt a felfelé ha­ladó fejlődésben. Ki őrzi meg a foly­tonosságot? A nép, a dolgozók. Az uralkodó, kizsákmányoló osztályok,­­ ezek politikai pártjai, vezérei jöttek és mentek, de a nép­ megmaradt. Csak a nép halhatatlan. Úgy gondolom, hogy ez előtt a hall­gatóság előtt nincs szükség arra, hogy ezt a problémát minden részletében ismertessem. A továbbiakban csak * A Lenin Intézetben 1955. március 1-én elhangzott előadás, (rövidített szöveg.)­­ néhány legfontosabb, időszerű kér­désről szeretnék szólni. A néptömegek és a személyiség szerepének néhány idealista értelme­zője — mint Németországban Lom­bert, aki már meghalt és ma Ame­rikában Robinson — készek elismer­ni a gazdaság hatalmas szerepét a társadalom történetében. De — sze­rintük :— a gazdaságban a főszere­pet a fordok, a rockefellerek, a m­organok, a kruppok és thyssenek játsszák, ők határozzák meg a gazda­ság fejlődését. Ezért — mint mond­ják — az a marxista koncepció,­hogy a néptömegek a történelem legfőbb alkotói — nem állja meg a helyét. Ezeket az állításokat megcáfolja az az új, amit a szocializmus, a kom­munizmus építése jelent a néptöme­gek igazi történelmi szerepének meg­értésében. A szocializmus bebizonyí­totta, hogy a­ néptömegek nemcsak az anyagi javak létrehozására, ha­nem a gazdaság vezetésére is képe­sek. Az új társadalom építésének egész gyakorlata bizonyítja azt a té­zist, hogy a naptömegek a történe­lem fő formálói. Ellenfeleink erre egy új érvvel próbálkoznak a marxizmus megcáfo­lására. Arra hivatkoznak, hogy a po­litikát nem a nép,­­hanem a politikai vezérek határozzák meg. Ez az érvük sem állja meg a helyét. A történe­lem, amióta osztályok léteznek, nem más, mint a különböző osztályok harcának története, az elnyomott és­­kizsákmányolt osztályok harcának története az elnyomó és kizsákmá­nyoló osztályok ellen. Az osztályharc a történelem fő mozgatóereje és a néptömegek a felszabadulásért vívott harcaik során, a fejlődés lépcsőfokain egyre feljebb lépve, döntő történelmi tevékenységre emelkedtek. Ez különösen világos a mi korunk­ban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a népi demokratikus forradalom Kínában, a népi demok­ratikus rend győzelme egy sor euró­pai országban, a forradalmi munkás­­mozgalom növekedése, a gyarmati or­­­­szágok nemzeti felszabadító mozgal­­■­ma, az egyre szélesedő és erősödő­­ békemozgalom — mindez tanúsítja­­ a népek nagy történelemalkotó szer­r­vepét. De a marxizmus fáradhatatlan krit­i­tikusai továbbra is ellenállnak és azt mondják, hogy van a társadalmi te­­­­vékenységnek egy olyan területe, a­­ szellemi élet — a kultúra, a filozó­fia, a tudomány, a művészet, a köl­­­­tészet — területe, ahol a marxisták­­ sem tagadhatják, hogy a személyi­ség, az egyéniség, a zseni kivételes, döntő szerepet játszik. Úgy tűnik,­­ hogy ez az ellenség legdöntőbb érve­­ a mi marxista tételeinkkel szemben­­ a néptömegek történelmi szerepéről.­­ Valóban, mi lenne a világ művésze­­­­te Shakespeare, Balzac, Hugo, Leo­nardo da Vinci, Raffael nélkül, Pe­­­­tőfi, Erkel, Liszt, Munkácsy és Mó- i I ricz nélkül, Csajkovszkij, Puskin, Ú­j Lermontov, Gorkij és mások nélkül? I I A kultúra történetének ege nagyon j j homályos lenne, ha nem ragyogná­­j­a nak rajta ezek a fényes csillagok. Azonban ellenfeleinknek ez a lát­­­­szólag helytálló érvelése is célt té-­j I veszt. A művészet nagy képviselői I mindig népiek voltak. Nem lehet , I őket elszakítani a néptől. Vajon önök ! ! Magyarországon elképzelhetnék-e­­ i Petőfit a magyar nép nélkül, Erkel­­ I művészetét a nép művészete nélkül, Liszt nagy magyar rapszódiáit a nép által létrehozott, évszázadok alatt fel­halmozott zenei motívumok nélkül? Az orosz nép ragyogó zsenije. Puskin, vajon meg lehetett volna-e a nép­mesék, a népmondák, a közmondá­sok, a nyelv nélkül, amit a nép te­remtett? A nagy művészek alkotásai mindig mélyen be voltak ágyazva a nép művészetébe, az igazi művészek mindig együtt éltek a nép gondolat­világával, vágyaival, kifejezték a nép tiltakozását az igazságtalanság, az el­nyomás, a leigázás ellen. Egy költő vagy író, aki elefántcsonttoronyba zárkózik, elszigetelődik a néptől — még ha kiváló tehetség is — lehet akármi, de nem lehet igazán nagy művész. Az egész világon olvassák és sze­relik a haladó emberek a mai pro­letárszocialista művészet nagy kép­viselőjét, Gorkijt. Művein nevelődött­­ az orosz munkásosztály. Most is ne­velőnk, aki gyümölcsöző eszméket adott nekünk és megtanított arra,­­ hogyan gyűlöljük a nép ellenségeit, és hogyan szeressük a népet. De ah­hoz, hogy Gorkij megalkothassa hal­hatatlan műveit, nemcsak zseninek, hanem a nép, a munkásosztály élete alapos ismerőjének is kellett lennie.­­ Gorkij gyalog járta be keresztül-ka­­sul hatalmas országunkat. Hány em­bert ismert meg a cári Oroszország-­­ ban! A nép mennyi szenvedését, ba-­­ ját látta! De látta ennek a népnek a harcát is a cárizmus és a kapitaliz- | mus ellen, s maga is részt vett ebben­­ a harcban. Csakis a nép életének,­­ harcának alapos ismeretében alkot­ j hattá meg azokat a nagyszerű művé- í­szi alakokat, amelyeket ma is csodá- ' lunk. Ez nemcsak Gorkij művészetére jellemző, hanem a nagy művészek fejlődésének általános törvénye. A nép nemcsak alkotásra lelkesíti az írókat, művészeket, zeneszerzőket, hanem nagyszerű művészi alakokat is teremt, olyanokat, mint Promet­heus, Don Quijote, Faust stb. Íme, a felelet arra a kérdésre, ame­lyet ellenfeleink feltettek: az igazi íróik, művészek, zeneszerzők elvá­laszthatatlanok a néptől. A néptömegek szerepének tárgya­lásakor a marxista irodalomban is előfordulnak bizonyos hibák. Ezek közül a legszembeötlőbb az elvontság, a néptömegeik szerepének történelmi­etlen, osztály szempontok nélküli szemlélete. Beszélnek a néptömegek szerepé­ről, arról, hogy a néptömegek a tör­ténelemben döntő szerepet játszanak, de függetlenül a nép osztályösszetéte­­létől, függetlenül a kortól, a néptö­megek tevékenységének konkrét, tör­ténelmi feltételeitől és törvényeitől. Nekünk, marxistáknak, nem sza­bad elfelednünk, hogy a burzsoázia is használja ezeket a kategóriákat, mint: nép, nemzet, tömeg. De az, ahogyan mi értelmezzük a nép, a tö­meg szerepét, nem azonos azzal, aho­gyan a burzsoázia értelmezi. A nép: történelmi, változó kategória. Az ókori Róma rabszolgái, plebejusai — ez is a nép. A középkor jobbágypa­rasztjai és kézművesei — ez is a nép.­­ De vajon a különböző­­korok népének­­ történelmi szerepe egyforma-e? Va­ : ,jon lehet-e azonosítani például a­­ proletariátus történelmi szerepét, a­­­­kapitalista államok dolgozó paraszt-­­­ságának szerepét a közép­kori job-­­­bágyparasztok és kézművesek szere-­­­pével? Nem, nem lehet. Illetve lelhet­­ és kell is, de azért, hogy megmutas­­­­suk, hogy a történelem fejlődése­­ során a néptömegeik szerepe egyre­­ növekszik. A néptömegek történelmi szerepe függ anyagi életfeltételeiktől, a nép­­­osztály összetételétől és attól, hogy milyen osztály áll a néptömegek­­ élen. Ez a szerep függ a nép szer-­­ védettségének és tudatosságának fog i­kától, attól, hogy a tömegek mennyi-­­ re ismerik fel alapvető érdekeiket.­­ Ismeretes, hogy az egyik termelési­­ mód, mint például a paraszti magán-­­ tulajdonon alapuló termelés szétfor­gácsolja, szétszórja az embereket. A kapitalista nagyüzem viszont tömne­koncentrálja őket, mint ahogyan kon­centrálja a munkásosztályt a nagy­városokban, a nagyipari centrumok­ban. Éppen ez a munkásosztály vi­lágtörténelmi szerepének meghatá­rozó feltétele. A néptömegek szerepében a múlt­ban nagy hátrány volt az a körül­mény, hogy az elnyomott osztályok — szemben az akkori kizsákmá­­nyolókkal — nem voltak magasabb­­rendű termelési mód hordozói! Más­képp áll a dolog a munkásosztállyal. Lenin szerint a munkásosztálynak, mint a kapitalizmus sírásójának és a szocializmus megteremtőjének világ­történelmi szerepét mindenekelőtt az határozza meg, hogy magasabbrendű termelési mód hordozója, mint a bur­zsoázia. A munkásosztály emellett a fejlett kapitalista országokban a la­kosság többségét teszi ki és a ke­vésbé fejlett országokban is többsé­get alkot a dolgozó parasztsággal, a lakosság félproletár elemeivel együtt. A harmadik körülmény — tanítja Lenin —, amely meghatározza a mun­kásosztály különleges szerepét, az, hogy a legszervezettebb osztály az összes elnyomott osztályok közül, a legtudatosabb osztály, amely képes tömöríteni maga körül a többi elnyo­mott osztályt a kapitalizmus el­leni harcra. A kapitalizmus nemcsak elnyomja, elfojtja, kizsákmányolja a munkásosztályt, de ugyanakkor meg is edzi, fel is világosítja, gyűlöletet ébreszt benne, elszánt harcra ösztönzi a jitatizmus ellen. A forradalmi osztályharcban a munkásosztály megedződik, olyan erővé fejlődik, amely a parasztság­gal szövetségben képes a­­kapitaliz­mus megdöntésére és a szocializmus felépítésére. És van még egy körülmény, amely a munkásosztályt képessé teszi arra, hogy az összes néptömegek vezére, a kapitalizmus sírásója és a szocia­lizmus megteremtője legyen, ez pedig az, hogy a munkásosztálynak mar­xista pártja van. A napokban meglátogattam a vörös Csepelt. Sokat hallottunk azelőtt is a Szovjetunióban Magyarország nagyszerű üzemi munkásairól, hallot­tunk Csepel munkásairól is, akik har­coltak Horthyék, a burzsoázia, a ka­pitalizmus ellen, de csak most, hogy szemtől szembe láthattam ezeket a munkásokat, értettem meg egész nagyszerűségüket és értettem meg azt, hogy ha Magyarország munkásai mindenütt ilyenek, mint Csepel mun­kásai, akkor a szocializmus ügye Magyarországon legyőzhetetlen. M­ost szeretnék néhány szót szól­ni a néptömegeknek arról a különleges szerepéről, amely a szo­cializmus viszonyai között támad, azokról az új tulajdonságokból, ame­lyek ezen viszonyok között jelentkez­nek. Korábban a néptömegek döntő sze­repét abból kiindulva határozták meg, hogy ők az anyagi javak meg­teremtői, hogy ők hozzák létre az üzemeket, a gyárakat, a kunyhókat és a palotákat , a világ minden kin­csét. Az új, amit a szocializmus kora, a szocializmus építésének kora ad a munkásosztály, a nép döntő történel­mi szerepéhez, az, hogy a nép nem­csak az anyagi javak termelője, ha­nem ugyanakkor uralkodó, vezető erő is a termelésben, a gazdaságban, a társadalmi életben, a voltikában, egyszóval: az ország gazdája. A munkásosztály hatalomra kerü­lése után nem rögtön ismeri fel ezt az igazságot, nem rögtön érti meg, hogy ő és szövetségese, a dolgozó pa­rasztság , az ország gazdája. A régi szokások, a régi elítölcsök, a régi né­zetek az államról, annak intézmé­nyeiről, mint idegen dolgokról, még sokáig érződnek a dolgozók elmaradt rétegeiben. Nevelni a népben az ország gazdá­jának érzését, annak tudatát, hogy most a nép saját sorsának intézője, hogy a termelés fejlődése, a termelé­kenység, az öntöttség alakulása, az­ építés lendülete és mindezen keresz­tül az életszínvonal alakulása most mindenekelőtt a néptől függ, ez mind­annyiunknak — propagandistáknak, íróknak, párt- és állami funkcioná­riusoknak — legfőbb, közös feladata. (Folytatás a 4. oldalon.) SZABAD NÉP m­a­l­t I­T* I­­­s Folytatódik az áresés a New York-i tőzsdén Az AP jelentése szerint, hétfőn­­ követték egymást, hogy a jelzőkészű­újabb eladási hullám árasztotta el a New York-i tőzsdét. Folytatódott a múlt­­heti áresés, amelyhez hasonlót 15 éve nem tapasztaltak. Egyes részvé­nyek árfolyama 1,4 dollárral esett, programjaik­­ Az üzletkötések olyan gyorsasággal sek nem tudott lépést tartani velük. Az áresés által legjobban sújtott vállalatok között volt a Betlehem Steel, a General Motors, a United Aircraft, a Du Pont, a General Elec­tric, az Eastern Airlines stb. (MTI) TÁ­VIR­A­TI JELENTÉSÜNK HA NŐIBŐL: Polgárháborúk dúlnak Dél-Vietnarisban Ngo Dingh Diem, Dél-Vietnam báb­kormányának miniszterelnöke ki sem meri tenni a lábát a szaigoni királyi palotából. Dél-Vietnam déli, dél­nyugati és északi részében polgárhá­borúk dúlnak. Páncélkocsik cirkálnak Szaigon utcáin és a palota környé­kén, melyben Diem lakik. A Dinih- Xuyen szekta zöldsapkás rendőrei — akik a szaigoni rendőrséget és csendőrséget ellenőrzik — két másik fegyveres szektával együtt hadat­­üzentek Diemnek. Djem kétezer, „lo­jálisnak“ minősített katonát tervdelt be a Nung-kisebbségből a királyi pa­lota és környéke védelmére. Sebei az országban nem ismerik el Diem­urr­mát, bármennyire is támogatják az amerikaiak. A közigazgatás kiskirálykodássá fa­jult, különböző csoportok hagyják ott az úgynevezett „nemzeti“ hadsereget. S közben a „nemzeti“ hadsereg na­gyobb egységei, repülőgépek támo­gatása mellett, tankokkal és nehéz­tüzérséggel felszerelve harcolnak a disszidens csoportok ellen északon, Hoa Hao fegyveres szektája pedig délen és délnyugaton. Terror dühöng a vidéken, s Szai­­gont elárasztották a rémült parasz­tok, hogy meneküljenek a hadsereg­től megszökött bandák, vagy a fegy­veres feudális szekták öldöklése és fosztogatása elől, amint ezek válta-­­kozva harcolnak egymással vagy­­ báb-hadsereggel.­­ Már másodízben hoztak drasztiku cenzúra-rendszabályokat a dél-viet­­­nami sajtó és rádió ellen, úgyhogy a valódi helyzetről a világ alig kap­­­hat híreket. Az utóbbi napokba­n azonban igen sok menekült és uta érkezett délről a demarkációs vona­­­­on keresztül a Vietnami Demokra­­­tikus Köztársaságba, s tőlük meg le­­­hetett tudni mindazt, amit a nyugat­i hírügynökségek elhallgatnak. Az a terület, ahol a legnagyobb mé­­­retű harcok folynak, Szaigontól dél­­­nyugatra fekszik: itt a hadsereg é­s a Hoa Hao-szekta katonasága Bacu parancsnoksága alatt harcol a Me­­­kong folyó gazdag deltavidékének é­s Camannak birtoklásáért. A génf­i egyezmény értelmében ezt a vidéke egy hónappal ezelőtt ürítette ki vietnami néphadsereg. A „nemzeti“ hadsereg mintegy harmincezer katonája harcol itt amerikai parancsra, melynek ér­telmében Bacut Hoa Hao­ csapa­­tait meg kell semmisíteni. E­z az első lépés lenne minden fegy­veres szekta megsemmisítéséhez. A három hónapon át tartó szórványú harcok után Bacut csapatai erőseb­bek, mint voltak, s a „nemzeti“ had­sereg rohamosan bomlik.­ Az amerikaiak kísérleteket tettek­­ arra,­ hogy megvásárolják a három­­ nagyobb szekta: a Caodai, a Hoa Hao ! és a Dingh Xuyen vezetőit, s rábírják­­ őket Diem támogatására. Voltak­­ ugyan egyes vezetők, akik elfogad­ták a pénzt s támogatták is Diemet, de követőik megtagadták őket. A három szekta igazi vezetői tit­kos gyűlést tartottak februárban, s megállapodtak, hogy egység­frontban harcolnak a Diem-kor­­mány megbuktatásáért. Közös nyilatkozatot adtak ki, melyet azonban Diem cenzúrája elhallgatott.­­ Néhány nappal ezelőtt azután röpla­pokon kiadták, s ezt most széles kör­ben terjesztik. Ezek a szekták fel­használják azt az erős népi követe­lést, hogy az amerikai zsoldban álló bábkormány helyére egy olyan, nem­zeti kormány kerüljön, mely megfe­lelően fogadja a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság javaslatát a gaz­dasági, szociális és kulturális kapcso­latok normalizálására. Általános az a kívánság, hogy olyan kormányt kell megterem­teni Dél-Vietnamban, amely tisz­teletben tartja a genfi egyez­ményt, és célja az, hogy a jövő évben tartandó általános válasz­tások útján létrehozza az egysé­get. Diem vad elnyomó rendszabályai sem tudták megállítani a nép tiltako­zását. A tájékoztatási miniszter már harmadszor figyelmeztette a kiadó­kat és az újságírókat, hogy ne hasz­náljanak ilyen szavakat: „béke“, „egy­ség“, „demokrácia“, „függetlenség“, mert ezek a Vietminh által használt, „veszélyes kifejezések“. Betiltották a népi táncokat és dalokat, mert ezek: „a vietmini eszmék tolmácsolni''. A rendőrség elfogja, összeveri azokat, akik a hanoi rádiót hallgatják, s né­hány nappal ezelőtt rendeletet adtak ki, amely szerint a rendőrségen be­­kell jelenteni a rádiókészülékeket és a tulajdonosokat összeírják. Az országban uralkodó helyzetet, a polgárháborút és a fegyveres anar­chiát közvetlenül az amerikai be­avatkozás és Collins tábornok terve idézte elő. Collins ugyanis előírta a bábkormánynak, hogy nagyarányú „tisztogatást“ kell végrehajtani az amerikaiak által franciapártinak mi­nősített hadseregben és fel kell szá­molni a franciapárti szektákat. De a hadsereg és a szekták egyaránt fegy­verrel állnak ellent a Collins-terv­­nek, a dél-vietnami nép pedig mind­ennek szenvedő részese. Kibontako­zóban van azonban már egy valóban nemzeti erő, amely a nép kívánságá­nak megfelelően félre akarja rúgni Diem bábkormányát, hogy olyan kor­mányt juttasson hatalomra, mely kö­telezi magát a genfi egyezmény meg­tartására. Willfred Burchett A köztársasági tanács külügyi bizottsága szerdán szavaz a párizsi szenődésekről Párizs, március 15. (MTI) Faure miniszterelnök és Pinay kül­ügyminiszter, akik kedden délben bonni köztársaság párizsi megbízott­jával tárgyaltak, délután megjelen­tek a köztársasági tanács külügyi é hadügyi bizottsága előtt. E két bi­zottság együttesen hallgatta meg a miniszterelnököt és a külügyminisz­tert. A köztársasági tanács hadügy­bizottsága előtt szerdán Koenig tá­bornok hadügyminiszter és Gasto Palewski államminiszter jelenik meg A külügyi bizottság szerdán már sza­vaz a párizsi szerződések fölött, a köztársasági tanács pedig csütörtökig­ jelöli meg a vita pontos időpontját. Amerikai kémek bűnperének tárgyalását kezdték meg Varsóban varsó. -március 1. (1/tr. A varsói kerületi katonai törvény­­szék hétfőn kezdte meg a lengyel ál­ambiztonsági szervek által 1953 vé­­gén és 1954 elején felszámolt ame­­ikai kémhálózathoz tartozó egyik kémcsoport bűnperének tárgyaló­­n át. A kémhálózatot l­engyelország­ u­­án a „Camp King“ Nyugat-Német- 7­­rszágban működő amerikai kém- kk­özpont ügynökei építették ki.­­ A vádlottak a következők: Jerzy J .Lewszecki, Stanislaw Bajkowski, Jo­­ef Babiarc, az amerikai titkos­szol­­­­gálat ügynökei, továbbá a Lewszecki által Lengyelországban kémtevé­kenységre szervezett Eryk Skowron, Zofia Czolosinska és Feliks Szcze­­p­anski. A vádirat szerint a „Camp King“ kémközpont, amely Lewszeckit, Baj­­kowskit és Balciarzot Lengyelország­ba küldte, a Majna-Frankfurt köze­lében lévő Oberurselben működik, és kémtevékenységre képez ki reakciós lengyel emigránsok vagy Lengyelor­szágból megszökött bűnözők köréből toborzott titkos ügynököket. Az amerikai szakértők felügye­lete alatt történt kiképzés befe­jeztével az ügynököket megfele­lnen felszerelik és Lengyelország­ba csempészik szabotázs és kém­­tevékenység végrehajtására. A három említett vádlottat azzal a megbízással csempészték Lengyelor­­szágba, hogy kémhálózatot szervez­zenek, de még mielőtt sz­élesebb körű kémtevékenységet kifejjöhettek vol­­na, az állambiztonsági szervek letar­­tóztatták őket. A per, tárgyalása előreláthatólag több napig tart. Előkészületek Indonéziában az ázsiai-afrikai országok áprilisi értekezletére Szasztroamidzsozso indonéziai mi­niszterelnök kijelölte azt a tárca­közi bizottságot, amelynek feladata, hogy előkészítse az ázsiai és afrikai országok áprilisban Bandunában tar­tandó értekezletére Indonézia javas­latait­­ jelenti az ázsiai és afrikai országok értekezletének titkársága.

Next