Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)
1955-11-01 / 302. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ARA 60 FILLÉR KEDD, 1955. NOVEMBER 1 A szakszerves választásokról Csaknem 500 ezer szakszervezeti funkcionáriust, köztük 110 ezer bizalmit választ ezekben a hetekben mintegy kétmillió szakszervezeti tag az üzemekben. Jelentős esemény ez; a szervezett dolgozók érthető érdeklődéssel és várakozással tekintenek a szakszervezeti szervek beszámolói és a választások elé. Fontos, hogy a szakszervezeti tagok körültekintően bírálják el az eddigi vezetők és a bizalmiak munkáját, s ennek alapján döntsenek. Helyes ügyelni arra is, hogy a megválasztott szervekben megfelelő arányban legyenek munkások, értelmiségiek és alkalmazottak, legyenek köztük nők és fiatalok. De természetesen nem mechanikus számítások és arányok alapján kell létrehozni egy-egy szakszervezeti bizottságot. Végső soron az a fő, hogy megbecsült, népszerű szakszervezeti tagokat válasszanak, akik példamutatóan végzik termelő és társadalmi munkájukat és éppen ezért van tekintélyük is a dolgozók előtt; olyan szakszervezeti funkcionáriusokat válasszanak, akik már bebizonyították, hogy méltóak a bizalomra. Olyan szakszervezeti bizalmiakra és vezetőkre van szükség, akik ismerik, látják az egyének és a közösség érdekeit, akik bátran síkraszállnak a kollektív szerződés mindkét oldalának betartásáért, a munkások és az igazgatók vállalt kötelezettségének teljesítéséért. Ügyelni kell, hogy most, a választások során ne kerülhessenek a szakszervezeti szervekbe ellenséges, karrierista elemek, akik demagóg követeléseikkel igyekeznek a dolgozók bizalmába férkőzni, akik nem lépnek fel a lazaságok, a munkafegyelem megsértése, a lógás, az anyagpazarlás ellen, akiknek egy szavuk sincs a termelés, a termelékenység növeléséért. Az ilyenek valójában nem a dolgozók érdekeit nézik. Ellenkezőleg, ez ellen cselekszenek. Bizonyos, hogy öntudatos dolgozók nem az ilyeneket választják a szakszervezeti bizottságokba. Örvendetes, hogy sok kommunistát választanak a különböző szakszervezeti szervekbe. Ez ért-hető, hiszen a szakszervezeti tagok bíznak a párt vezetésében, jól ismerik a kommunisták munkáját és magatartását, becsülik és szeretik őket. Ennek azonban nem szabad oda vezetnie, hogy kevés pártonkívüli dolgozót jelöljenek, illetve válasszanak meg. Helytelen, hogy például a Nógrád megyei bányák egész sorában az új üzemi bizottsági tagok majd 90 százaléka párttag. A szakszervezet csak akkor töltheti be fontos feladatait, ha vezetésében részt vesznek becsületes, a népi demokráciához hű, a termelőmunkában helytálló pártonkívüli szakszervezeti tagok is. Egyes helyeken kevés fizikai dolgozó kerül a műhelybizottságokba és az üzemi bizottságokba. A közlekedési és vasúti üzemek egy részében a jelöléseknél túlzottan előnyben részesítik például a műszaki és az adminisztrációs dolgozókat azon a címen, hogy ők „könnyen mozgathatók“. A debreceni járműjavító üzemi bizottságába például mindössze egy fizikai dolgozót jelöltek. Pedig, ha az üzemi bizottság ülésein ott vannak a termelőmunkások és elmondják társaik véleményét, mindjárt jobbak, életszerűbbek lesznek a határozatok, szorosabb lesz az üzemi bizottság és a dolgozók kapcsolata. Sok szakszervezeti bizalmit választottak már meg a múlt napokban, s néhány helyen megválasztották a műhelybizottságot, illetve az üzemi bizottságot is. Sajnos azonban a választói ülések és értekezletek sok esetben nem voltak elég harcosak. Helyes, ha ünnepélyessé teszik a szakszervezeti választásokat, de az „ünnepi hangulatban“ nem szabad megfeledkezni a bírálatról és az önbírálatról. Ahol az üzemi bizottság, illetve a műhelybizottság beszámolójában nem tárják fel a szakszervezeti munka gyengeségeit, nem szólnak az egyes VB-tagok felelősségéről, ott a tagok is passzívak maradnak. Legyen olyan légkör a szakszervezeti választói gyűléseken, amelyben a szakszervezeti tagok bátran elmondják véleményüket és szabadon tesznek javaslatokat a munka megjavítására. A szakszervezeti választások akkor lesznek igazán sikeresek, ha hatásukra megjavul a szakszervezeti bizottságok és a bizalmiak munkája. Ezt várja a párt, s ezt várják a dolgozók. Az egyszerű szakszervezeti tagnak az a kívánsága, hogy a szakszervezetek hatásosabban lépjenek fel a jobb üzemi körülmények megteremtéséért, a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének feltételeiért, s tegyük hozzá: a megfelelő anyagellátás, szerszámellátás és munkaszervezés segítségével a magasabb kereset lehetőségéért is. Azt várják a dolgozók a szakszervezeti vezetőktől, hogy a szocialista munkaversenynek ne szemlélői és nyilvántartói, hanem szervezői, a kezdeményezések elterjesztői legyenek és ne csak egyes személyek, élenjáró dolgozók kis csoportjának versenyével, hanem minden egyes dolgozó, a többség versenyének szervezésével foglalkozzanak. Küzdjenek az új és fejlettebb technika és technológia meghonosításáért, támogassák jobban az újítókat, harcoljanak az újítások alkalmazásáért és széleskörű, országos elterjesztéséért. Elvárják a dolgozók, hogy a szakszervezetek több figyelmet fordítsanak a munkások élet- és munkakörülményeinek javítására, kulturális ellátására, hogy szüntelenül segítsék bérrendszerük javítását, s ne tűrjék el a kollektív szerződés és a munkavédelmi rendszabályok megsértését.Az a leghelyesebb, ha az üzemi bizottság, a műhelybizottság a taggyűléseken és a küldöttértekezleteken már arról is számot adhat, mit tett a munka megjavításáért. A Lenin Kohászati Művek üzemi bizottsága, miközben felkészült a szakszervezeti választásokra, megjavította a szocialista versenyt, s ezzel élénkebbé vált az üzemen belüli párosverseny, jelentős kezdeményezések születtek a kemencék jobb kihasználásában. Világos tehát, hogy a szakszervezeti választás tervszerű és hathatós politikai munkát követel. De teljesen nyilvánvaló az is, hogy a szakszervezetek a maguk erejéből, pártbizottságaink és pártszervezeteink segítsége nélkül nem képesek ezt megoldani. A Központi Vezetőség határozata kötelezi a pártszervezeteket, hogy mozgósítsák a kommunistákat a szakszervezeti választásokban való aktív részvételre, s felhívja a pártszervezetek figyelmét arra is, hogy állandóan ellenőrizzék és segítsék a szakszervezetekben dolgozó kommunistákat, hogy jól ellássák a választásokkal kapcsolatos politikai feladatokat. Tanácskozzanak pártszervezeteink a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal, pártonkívüliekkel, és beszéljék meg velük a választások feladatait. A szakszervezeti választások jó lebonyolítása nemcsak szakszervezeti ügy , hanem elsőrendű pártügy is, hiszen a választások eredményétől nagymértékben függ, hogy milyen sikerrel tudják majd segíteni szakszervezeteink a párt politikájának megvalósítását. Érnek el pártszervezeteink, hogy a szakszervezetek tevékenysége mindenütt fellendüljön, hogy számbeileg is erősödjenek, hogy tekintéyük, befolyásuk növekedjék a dél- A Rákosi Mátyás Művek Martin-üzemének Amoszov-brigádja napi 47 tonna helyett átlagosan 55 tonna acélt termel. Képünkön Somogyi Kálmán acélmester a legújabb eredményeket újságolja a brigádnak. i Papp Jenő felvétele, Magyar Foto r Loczó József: A járási pártbizottságok jó politikai munkával segítsék a tsz-ek zárszámadásait (2. oldal) Péter Ilona: Kilenc köszörűs összefogott ... (2. oldal) Földes István: Az Októberi Forradalom és a munkásosztály (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A külügyminiszteri értekezlet hétfői ülése (3. oldal) Rudnyánszky István: Nyugati gondok az Arab-Kelet miatt (3. oldal) A francia nemzetgyűlés megkezdte vitáját a választási módszerről (3. oldal) Az irodalomtörténeti kongresszus elé (4. oldal) Szabó László: Meggondolatlan lépés ... (4. oldal) Rényi Péter: Jegyzetek a bécsi Burgtheater megnyitásáról (4. oldal). Az európai biztonság ügyében kötött megegyezés megkönnyítené a leszerelés megoldását A Szovjetunió javaslatai az európai biztonság kérdéséről T Amrotvtrohl és Adenauer meghívásáról és a keleti nyugati kspcsolatok fejlesztéséről Tegnap délután megtartották a külügyminiszteri értekezlet negyedik ülését. Az ülésen Dulles elnökölt. Az előző ülésen hozott határozat értelmében a külügyminiszterek megkezdték a harmadik napirendi pont — a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — tárgyalását. Ezután a megállapodás értelmében folytat ták az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország — megvitatását. Molotov elvtárs a Szovjetunió küldöttsége nevében három fontos javaslatot terjesztett elő a tegnapi ülésen. E javaslatok teljes szövegét az alábbiakbanközöljük. (Az ülés lefolyását a 3. oldalon ismertetjük.) V. M. Molotov nyilatkozata az európai biztonság kérdéséről Elnök úr! Köztünk már volt eszmecsere az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó szovjet javaslatról, valamint Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megfelelő javaslatáról is. Ez az eszmecsere azt mutatta, hogy az értekezlet részvevői között még nincs meg a szükséges egyetértés egy olyan fontos kérdésben, mint az európai biztonság biztosításának problémája. A szovjet kormány úgy vélekedett és továbbra is az a véleménye, hogy az európai béke megjavításának érdekeit mindennél jobban szolgálja egy olyan európai biztonsági rendszer megteremtése, amelyben minden olyan európai állam részt venne, amely részt kíván venni benne, tekintet nélkül társadalmi- és államrendjére, és részt venne az Amerikai Egyesült Államok is. A Szovjetunió kormányának az a meggyőződése, hogy a katonai csoportosulások fenntartása helyett ez az út, az európai államok együttes erőfeszítéseinek útja képes biztosítani a szilárd garanciákat az európai népek békés fejlődésére. Bár ebben a vonatkozásban még nem jutottunk el a szükséges megegyezéshez, a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy még nem merültek ki a lehetőségek arra, hogy értekezletünkön pozitív eredményekre jussunk az európai biztonság kérdésében. A szovjet küldöttség javasolja, hogy vitassuk meg az európai biztonsági szerződés megkötésének lehetőségét, először az érdekelt államok szőkebb körének részvételével. Ismeretes, hogy a négy hatalom kormányfői álfal adoott irányelvek utasítottak, vizsgáljunk meg különféle javaslatokat, amelyek az erurópai biztonság elérésére irányulnak, beleértve mind az Európára, mind az „Európa egy részére” vonatkozó biztonsági szerződést. A szovjet kormány e kérdést felvetve, figyelembe veszi azokat a konstruktív javaslataikat, amelyek a négy kormányfő genfi értekezletén hangzottak el, közöttük Eden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének javaslatait. Figyelembe vettük a három hatalomnak a jelenlegi értekezleten előterjesztett javaslatait is. Ami az ilyen európai biztonsági szerződésben részvevő államok körét illeti, javasoljuk, hogy a szerződés részvevője a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia — legyen, valamint mind a Nyugateurópai Unió, mind a varsói szerződés összes többi részvevője, köztük a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. A szovjet kormány egyetért azzal is, hogy a szerződésben részt vehessenek más olyan európai államok is, amelyek csatlakozni óhajtanak hozzá, például Jugoszlávia és Dánia. Természetesen felmerül az a kérdés, milyen jellegű kötelezettségeket vállalhatnának magukra az európai biztonsági szerződésben részvevő államok. Véleményünk szerint ez államok fő kötelezettségei az alábbiak lennének: a) tartózkodnak fegyveres erők alkalmazásától egymással szemben, és békés úton oldanak meg minden vitát, amely a szerződés részvevői között felmerülhet; b) kölcsönösen segítséget — ezen belül fegyveres segítséget is — nyújtanak egymásnak abban az esetben, ha a szerződés részvevőinek valamelyikét támadás éri Európában; c) a szerződés részvevői tanácskozásokat folytatnak mind az a) pontban, mind a b) pontban előírt kötelezettségekkel kapcsolatban; d) a szerződés részvevőinek külön megállapodása alapján, valamilyen szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett tanácskozások lefolytatására, valamint más intézkedések végrehajtására, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak azzal kapcsolatban, hogy az államok teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. A szovjet kormány, amikor ezt a javaslatot előterjeszti, magától értetődően abból indul ki, hogy később a fennálló szerződések és egyezmények (északatlanti tömb, Nyugateurópai Unió, varsói szerződés) érvényüket vesztik és az ezek alapján létesült katonai csoportosulások feloszlanak. De jelenleg, az európai biztonsági szerződésről szóló mostani javaslatával kapcsolatban nem tesz javaslatot e szerződés hatályának konkrét időtartamáról és általános európai szerződéssel való felváltásáról. Véleményünk szerint megelégedhetünk azzal, hogy a szerződésben utalunk rá: addig lesz érvényben, amíg nem váltja fel az európai biztonságról szóló más, átfogóbb szerződés, amely előírja a jelenleg érvényben levő szerződések és egyezmények eltörlését. A szovjet kormány egyúttal abból indul ki, hogy a szerződés megkötésének nem kell érintenie tagállamainak a fennálló szerződések és egyezmények értelmében vállalt kötelezettségeit és ezt egyenesen ki kellene mondani a szerződés szövegében. Ugyanezt kell mondani az államoknak az egyéni és kollektív önvédelemre való jogáról, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. Az államoknak az európai biztonsági szerződésben vállalt kötelezettségei nem csorbíthatják ezt a jogot. Az európai biztonság kérdésének megvitatása során a Szovjetunió nemcsak saját biztonságának és nemcsak a jelen értekezleten képviselt államok biztonságának kérdését veti fel. kormánya a béke megerősítésére irányuló törekvéstől áthatva és elismerve, hogy minden módon elő kell segíteni a nemzetközi feszültség csökkenését és az államok közötti bizalom megteremtését, az Egyesült Nemzetek Szervezetének békeszerető céljait és elveit követve, megállapodott ezen szerződés megkötésében. A szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy vállalják a következő kötelezettségeket: 1. CIKKELY. A szerződő felek kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak egymással szemben fegyveres erőt, és az egymás közötti kapcsolatokban tartózkodnak az erővel való fenyegetőzéstől és az esetleg közöttük felmerülő vitákat békés eszközökkel oldják meg. 2. CIKKELY. Ha a szerződés egy vagy több tagállamát Európában fegyveres támadás éri valamilyen állam vagy állam, csoport részéről, a szerződés többi tagállamai haladéktalanul minden olyan segítséget, még katonai segítséget is megadnak az ilyen támadásnak áldozatául esett államnak, vagy államoknak, amelyet a nemzetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása céljából szükségesnek ismernek el. 3. CIKKELY. A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy semmilyen ürüggyel sem adnak közvetlen vagy közvetett segítséget európai támadó államnak. 4. CIKKELY. J" A szerződés tagállamai minden esetben tanácskozni fognak egymás sál, ha bármelyik tagállam véle-8 ménye szerint a szerződés egy vagy a több tagállamát Európában fegyve--res támadás fenyegeti, hogy az ilyent veszély elhárítása céljából hatékonyt intézkedéseket tehessenek. Haladékotabuul: megtartják a szükséges tanácskozást minden esetben, amikor a£ szerződés valamelyik tagállama elleni elkövetett támadás esetén a békés helyreállítása céljából összehangolt intézkedések foganatosítására van szükség. 5. CIKKELY. A szerződő államok kölcsönös megegyezés alapján külön szervet (vagy szerveket) alakítanak a fent említett tanácskozások megtartása, valamint a biztonság biztosítását szolgáló olyan, más intézkedések foganatosítása céljából, amelyekre az államoknak a jeelen, szerződésben vállalt kötelezettsé- gek teljesítésével kapcsolatban szükségük lehet. 6. CIKKELY. A szerződés tagállamai megállapodnak, hogy a jelen szerződésben vállalt kötelezettségek nem érintik az érvényes szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeiket. 7. CIKKELY. A jelen szerződésben az államok által vállalt kötelezettségek nem csorbíthatják a szerződés tagállamainak az egyéni és a kollektív önvédelemre való jogát, amelyet az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres támadás esetére előír. 8. CIKKELY. A szerződés ideiglenes jellegű és addig lesz hatályban, amíg nem váltja fel másik, olyan átfogóbb európai biztonsági szerződés, amely az érvényes szerződéseket és egyezményeket felváltja. A szovjetküldöttség egyúttal szeretne felvetni még egy kérdést, amely közvetlenül összefügg az európai biztonság szavatolásának feladattával. Ismeretes, hogy a négy hatalom Az európai biztonság kérdését vizsgálva óhatatlanul gondolnunk kell olyan államok biztonságára is, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Görögország és más európai államok, amelyeknek népei annyit szenvedtek a hitleri betörés következtében. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a Különleges garanciák Németország újraegyesítésével kapcsolatban című szerződéstervezet semmit sem mond arról, vajon gondoskodik-e ez a szerződés például a Németországgal határos államok biztonságáról. Ezt a kérdést pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az európai biztonságról beszélünk. Kívánatos lenne, hogy ebben a kérdésben megkapjuk a szükséges felvilágosításokat. Az elmondottaknak megfelelően a szovjet küldöttség az értekezlet elé terjeszti az európai biztonsági szerződés tervezetét, amely a következőképpen hangzik: kormányfőinek genfi értekezletén olyan elgondolások hangzottak el, többek között Eden úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke részéről, hogy célszerű Európában létrehozni a fegyverzet korlátozásának és felügyeletének külön övezetét. Az is ismeretes, hogy N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedvezően fogadta az Eden úr által kifejtett elképzeléseket. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a kormányfők irányelvei is megemlítik „olyan övezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegyveres erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve“. Ez a formula, amely szerint „a Kelet és a Nyugat között övezetet létesítenek“, megfeleletlen javaslatának. Ha azonban arról beszélünk, hogy övezetet teremtenek „a Kelet és a Nyugat között“, akkor világos, hogy azt kell szem előtt tartani, hogy a Kelet és a Nyugat közötti vonal ott van, ahol valóban van. Ezzel szemben a három miniszter tervezetében egészen mást olvashatunk erről az övezetről. Ebben a tervezetben olyan övezetről van szó, amely „az újraegyesített Németország és a kelet-európai országok közötti demarkációs vonal két oldalán terül el". Ez a javaslat nem felel meg a kormányfők részéről „a Kelet és Nyugat közötti“ övezetre vonat(Folytatása a 3. oldalon.) Az európai biztonsági szerződés tervezete „Törlesztjük az adósságot, felkészülünk az új esztendőre Üzemek vezetői legfontosabb feladataikról Két hónappal az év vége előtt az üzemekben visszatekintenek az eddig elvégzett munkára. Különösen fontos a számvetés azokban az üzemekben, amelyek még adósai a népgazdaságnak. Az év hátralevő részében még van lehetőség az adósságok törlesztéséhez. Ezekről a törekvésekről számolnak be az alábbi nyilatkozatok. Harris Ferenc, a Lenin Kohászati Művek finomhengerméjének vezetője: A Lenin Kohászati Művek finomhengerműve jelentősen elmaradt az év elején. Az elmaradás pótlására tett intézkedésekről és a várható eredményekről a következőket mondotta Harris Ferenc, a finomhengerde vezetője: " A negyedik negyedév kezdetén több mint 600 tonna hiányunk volt. Elmaradásunk pótlásáért elsősorban a hengersorok folyamatos anyagellátását szerveztük meg. A bugatéren a nagy rendetlenség miatt igen gyakran nem találtunk megfelelő anyagot, s ezért hosszabb-rövidebb ideig várakozniuk kellett a hengerészeknek. A bugákat most rendberaktuk minőség szerint. Sorozatos módosításokat hajtottunk végre a hengerlési technológiákon is, így javítottuk a minőséget és egyenletesebbé tettük a termelést. A rugóacélok nyersanyagait például csiszolással, pácolással, oxigénes fúvatással megtisztítjuk, mielőtt a hengersorra kerülnek. Ezzel jelentősen csökkentjük a felületi repedések selejtjét. A műszaki és fizikai dolgozók egyre javuló együttműködése, a pártés a szakszervezet közös erőfeszítése igen eredményesnek bizonyult az év eleji adósság felszámolásáért folyó harcban. A negyedik negyedév első tíz napján 100 tonna hengerelt áruval teljesítettük túl tervünket, vagyis annyival csökkentettük az év eleji tartozásunkat. Munkánk ütemét most tovább fokozzuk, termékeink minőségét ezután még jobban javítjuk, hogy az év végére hiánytalanul teljesíthessük a tervet. Ruzsányi Tivadar, a Budapesti Kénsavgyár igazgatója: — Nemrég jelent meg a Statisztikai Hivatal jelentése a harmadik negyedévi terv teljesítéséről. A jelentés a többi között üzemünket is név szerint megemlíti és joggal, mert kénsavtermelési tervünk teljesítésével elmaradtunk. Több oka is volt az elmaradásnak. Ezek közül egyik legjelentősebb, hogy üzemrészeink, különösen az „A“ kontaktüzemrész állapota erősen leromlott. A gyakori üzemi hibák miatt nem tudtuk végrehajtani tervszerűen a megelőző karbantartást sem, hiszen mindig az éppen legsürgősebb javításokat kellett elvégezni. Az utóbbi időben annyira leromlottak a termelési feltételek, hogy két pörkölőkemencét kénytelenek voltunk le is állítani, majd a gázszárító-kemencével is megálltunk. Most nagy erővel hozzáláttunk a berendezés rendbehozásához. A KGM üzemei sajnos nem mindig adnak megfelelő anyagokat a javításhoz. Sokszor az utolsó pillanatban derül ki, hogy az öntvények selejtesek. Különösen sokat tárgyalunk az Acélöntő- és Csőgyár dolgozóival, ahonnan — bár van némi javulás —, de még mindig nem kapunk megfelelő csöveket és idomdarabokat, így vagyunk a szelepekkel és a szivattyúkkal is. Ezeknél az alkatrészeknél csak az utóbbi időben tapasztalható jelentősebb javulás. Már a legfontosabb helyeken ki tudtuk cserélni a rossz szivattyúkat és megkezdtük két új szárítótorony építését is. Tervbe vettük ezenkívül az „A‘‘ kontaktüzem gépalapozásainak megerősítését, valamint a padozat és a csatornázás felújítását. A minisztérium a munkák elvégzéséhez már biztosította a megfelelő anyagi feltételeket, mi pedig időben gondoskodtunk munkaerőről. Jelenleg a termelésünk emelkedőben van. Reméljük, hogy a karbantartáshoz és a felújításhoz szükséges anyagokat jó minőségben, időben megkapjuk és így az év hátralevő részében kénsavgyártásunk is zökkenőmentes lesz. Teklára József, a tatabányai XII-es akna bányamestere: Az év első felében hónapról hónapra túlteljesítette tervét a tatabányai XII-es akna. De az akkor szerzett 3400 tonna előny helyett október 22-én már mintegy 2000 tonnás tartozása volt az aknának. A 2000 tonnás adósságot az akna dolgozói le akarják törleszteni. Teklára József bányamester így beszélt a XII-es aknaiak terveiről. Az utóbbi hetekben, dekádokban történt elmaradás főképp munkahely-hiány miatt következett be, ezt viszont az előrelátó, gondos bányavezetés hiánya okozta. Bányánk egyetlen frontfejtésének homlokhossza nagyon megszűkült, nehezebbek lettek a fronton a munkakörülmények, s így a régebbi, egy főre jutó 15—16 csillés műszakteljesítmény 9—10 csillére csökkent. A helyzeten gyorsan kell javítanunk. A nyugati felysikló jobb oldalán, a kétszárnyas, összesen 100 méter homlokhosszú front előkészületi munkái már befejezésihez közelednek, s november második felében teljes kapacitással megindul itt a termelés. Mostani össztermelésünknek mintegy 60 százalékát adjuk majd csupán innen. A front szenét végtelen kötélpálya-szállítással továbbítjuk az akna főszállító vágatába. Ezzel leegyszerűsítjük az eddigi bonyolult gépesítést, és elejét vesszük a gyakori géphibákból eredő üzemzavaroknak. Eddig ugyanis a fronthoz vezető, mintegy 500 méternyi vágatban gumiszalagok, kaparóberendezések voltak beépítve, s az 5-6 gépegység közül egyikkel vagy másikkal mindig baj volt. Most csak két gépegység bonyolítja majd le a kétkilométeres távon a szállítást. Az északi bányamezőben is egymás után kapcsolódnak a termelésbe az új fejtések. November 1-től kezdve újabb elővárási munkák indulnak meg egy újabb front előkészítésére, ami azt jelenti, hogy nemcsak az év utolsó két hónapjában, hanem a jövő évben is jól előkészített munkahelyeink lesznek. Az évi tervet nemcsak teljesíteni akarjuk, hanem meg is fogjuk tetézni! Ha lehet Lepsényben lehetne Polgárdiban is (Tudósítónktól.) Ha a dombok nem akadályoznák, átpillanthatnánk a Lepsényi Gépállomásról a szomszédos Polgárdiba, s láthatnánk, mit csinálnak az ottani gépállomás traktorosai. Lepsény és Polgárdi ugyanis szomszédos községek. Mindkét falunak ugyanolyan a földje,a gépek munkáját mostanában hasonló időjárás nehezíti. Sok a hasonlóság, de az eredmények között mégis óriási a különbség. Érdemes ezt a különbséget szemügyre venni. Gépállomás saját meteorológussal Kemény erőfeszítésük eredményeképpen a Lepsényi Gépállomáson ma már elmondhatják: elvetették a búzát, teljesítették a vetéstervet! Persze azért nem hagyták abba a vetést. Most azokon a tsz-táblákon vetik a búzát, ahol a szövetkezetek saját erővel, fogattal akartak vetni. A lepsényiek munkáját is nehezítette az esős idő, de megtalálták a módját, hogyan fogjanakki rajta. Tóth Gyula üzemgazdászt egy hónappal ezelőtt megbízták, hogy állandóan figyelje az időjárásjelentéseket és mindennap értesítsen minden brigádot a várható időről. A módszer jól bevált. A brigádok többnyire előre tudták, milyen időre számíthatnak, s aszerint osztották be a napi munkát. A munka közben elromlott gépek javítását a nagy esőzések idején végezték el. De esős időben sem álltak le mindenütt. Hiszen nem egyforma a talaj a Lepsényi Gépállomás körzetében. Némely helyen felszökött a víz a lovak patája nyomán, másutt ugyanakkor géppel is nyugodtan lehetett vetni. Ezért a lepsényiek mindennap végigjárták a táblákat, s megvizsgálták, hol lehet folytatni reggel vagy délután a talajelőkészítést, a vetést. S ahol erre lehetőség kínálkozott, ott pillanatnyi késedelem nélkül dolgoztak is. Nagy, gondot okozott az üzemanyagszállítás. A vontatók egyre-másra elakadtak a sáros, csúszós dűlőutakon. Bakos István vontatós egy ízben négy óra hosszat küszködött, hogy a gépállomástól hat kilométernyire, az enyingi Búzakalász TSZ határába kivigye az üzemanyagot. A vontató végül is elakadt. Nem messze Bakos megfeneklett gépétől egy könnyű Zetorral dolgoztak. Bakos megkérte Zetoros társait: kíséreljék meg ők továbbvontatni pótkocsiját. A Zetor könnyűszerrel kirántotta a kátyúból a pótkocsit, s átvitte a latyakon, gödrökön. Bakos tapasztalatát nem felejtették el a lepsényiek, s azóta, ha a szükség úgy kívánja, a Zetorok átveszik az üzemanyagot a vontatótól a kövesút és a dűlőút találkozásánál. Ily módon sikerült megszüntetni az üzemanyag-ellátási zavarokat. Áldozatkészségben sincs hiány a Lepsényi Gépállomáson. Dömötör István és brigádja szeptember elején megfogadta, hogy amíg be nem fejezik az őszi munkát, addig vasárnap is dolgoznak. Példájukat csakhamar valamennyi dolgozó követte, s a lepsényiek vasárnap is munkálkodtak a jövő évi jó termésért. S a lepsényiek dicséretére legyen mondva, nem csupán a tervet akarják teljesíteni, hanem sokat adnak a munka minőségére is. A „nyugodt" gépállomás és a „nyugtalan" főmezőgazdász Polgárdiban a gépállomáson olyan nyugalom uralkodik, mintha már régen végeztek volna az őszi munkával, s a jól megérdemelt téli pihenőnél tartanának. Pedig a vetéstervnek eddig csupán a felét teljesítették! De mindez nem izgatja túlságosan a vezetőket, csupán egy „nyugtalan“ ember találtaik a gépállomáson: Kalmár József főmezőgazdász, ő aztán dolgozik hat helyett is, de nem azt csinálja, ami a feladata lenne. Most az egyik szövetkezet tábláján személyesen irányítja a répaszedést, majd a brigádvezetők és traktorosok helyett munka után szaladgál, szerződést gyűjt az elvégezni való feladatokra a gépállomásnak. Persze, ez nem csupán az ő vétke, hanem a gépállomás valamennyi vezetőjének közös hibája. Nem készítettek jól átgondolt munkatervet, s most a kapkodás, a tervszerűtlenség gátolja a nyugodt munkát. Annál több viszont a gépállomáson az értekezlet. Bércesi elvtárs, a gépállomás igazgatója a napokban például gyűlésre hívta meg azoknak a tsz-eknek az elnökeit, akik még nem rendezték gépállomási tartozásukat. Egy álló napig tartott a megbeszélés, minden eredmény nélkül. A szilárd vezetés hiányára vall az is, hogy a traktorosok nem a munkájukat tartják a legfontosabbnak. Szenyéri Lajos traktoros például szántás-vetés helyett szüreteléssel töltötte mostanában az időt. De akad „válogatós“ traktoros is a gépállomáson. A dolgozók egy része csak azt a munkát végzi el, amelyikkel jobban lehet keresni. Nagyrészt ezért vártak hiába napraforgó-táblájuk szélén a kombájnra a csőszt Jó Remény Termelőszövetkezet tagjai. A gép október 3-a helyett végül is 24-én ért ki a Jó Remény napraforgó-táblájára, s még mindig dolgozik. Mikor lehet majd szántani-vetni? A gépállomás hibájából jelentős kár érte a szövetkezetét, számos drága munkaóra veszett el a gépre való várakozással. Ezek után nem csoda, hogy a Polgárdi Gépállomás a sokkal kisebb tervfeladatot nagyobb gépparkkal, rosszabbul teljesíti, mint a szomszédos Lepsényi Gépállomás. A szántásvetés döntő napjaiban mielőbb véget kell vetni a polgárdiak nyugalmának, s ráncba kell szedni azokat, akik miatt a környéken elmaradt a vetés. A polgárdiak vegyenek példát lepsényi szomszédjaiktól, lássanak munkához hasonló lendülettel!