Szabad Nép, 1955. november (13. évfolyam, 302-331. szám)

1955-11-16 / 317. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 317. SZÁM ARA­GO FILLER SZERDA, 1955. NOVEMBER 16 Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka A szovjet-magyar kapcsolatok a testvéri barátságra, a szoros együttműködésre és a kölcsönös támogatásra épülnek N. M. Pegov elvtársnak, a szovjet parlamenti küldöttség vezetőjének üdvözlő beszéde Az országgyűlés ülésszaka, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. §-ának (2­) bekezdése alapján összehívott, kedden délelőtt megkezdte munkáját. A keddi ülésre eljöttek a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának hazánkba érkezett küldöttei N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titká­ra vezetésével. A szovjet vendégek röviddel 11 óra előtt érkeztek az Országház épületébe, ahol az ország­­gyűlés elnöksége nevében Vass Ist­vánné és Nagyistók József, az or­szággyűlés alelnökei, valamint Dara­bos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára fogadta őket. Az országgyűlés ülésén megjelen­tek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Ko­vács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a minisztertanács tagjai. Hatalmas tapssal köszöntötték a képviselők és a megjelentek a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának a terembe lépő küldöttségét: N. M. Pegovot, a küldöttség vezetőjét, A. Sz. Bori­­szenkót, J. P. Goncsarovát, G. D. Dzsavahisvilit, G. V. Jenyutyint, P. P. Jermakovot, A. P. Zsuravljovot, L. Sz. Matvejevát, P. G. Moszkatovot, A. A. Mariszepet, Z. Sz. Omarovát, N. I. Szmirnovot és V. N. Tyitovot, a küldöttség tagjait. Jelen volt az országgyűlés ülésén J. V. Andropov, a Szovjetunió buda­pesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, s ott voltak a szovjet nagykövetség tagjai. Megjelent az ülésen S. Schwab, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, S. Major, a Csehszlovák Köz­társaság rendívüli és meghatalmazott nagykövete, An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, P. Koci, az Albán Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagyköve­te, S. Cleja, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete, B. Manolov, a Bolgár Népköztár­saság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, A. Willm­ann, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, C. M. Ravndal, az Amerikai Egyesült Álla­mok rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere. D. Soldatic, a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, J. Decroux, Svájc Állam­szövetség rendkívüli követe és meg­hatalmazott minisztere, K. Braunias, az Osztrák Köztársaság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, L. A. C. Fry, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, K. Katz, Izrael Állam ügy­vivője, H. Sherif, az Egyiptomi Köz­társaság ügyvivője, P. Poulsen, a Dán Királyság ideiglenes ügyvivője, V. Lecocq, a Belga Királyság ideiglenes ügyvivője, C. Ziyal, a Török Köztár­saság ideiglenes ügyvivője, M. A. Pé­pé, az Argentin Köztársaság ideigle­nes ügyvivője, gróf G. Bonde, a Svéd Királyság ideiglenes ügyvivője, O. Deleau, a Francia Köztársaság ideig­lenes ügyvivője, valamint az Olasz Köztársaság és a Holland Királyság követségének képviselői. Az ülésszakot 11 óra után néhány perccel nyitotta meg Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. ország szocialista iparosítását szolgáló politikája megfelel a magyar nép lét­érdekeinek. Ez a politika az egész népgazdaság általános fellendülé­sét biztosítva, a mezőgazdaság technikai felszereléséhez is megte­remti a szükséges anyagi bázist. A nagy ütemben fejlődő szocia­lista ipar egyre több traktort, bonyo­lult mezőgazdasági gépet, műtrágyát küld a falvaknak. A Magyar Köz­ponti Statisztikai Hivatal nemrég közzétett jelentéséből kitűnik, hogy az ország mezőgazdasága csupán ez év kilenc hónapja alatt több mint 4700 traktort, több mint 2800 trak­torekét és más mezőgazdasági gépet kapott az ipartól. Nagy változások történnek a ma­gyar falvak életében. Fejlődnek és erősödnek a termelő­­szövetkezetek, amelyek az egyénileg dolgozó parasztoknak a valóság té­­nyeivel mutatják meg a kollektív gazdálkodás vitathatatlan fölényét. Az önök termelőszövetkezetei a gépi technika alapján gazdálkodnak, bő­ségesen alkalmazhatják az agrobioló­­gia vívmányait s ezért általában sok­kal jobb termést érnek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Egyre több magyar falusi dolgozó győződik meg saját tapasztalatai alapján a kollektív gazdálkodás fölé­nyéről és lép önként a termelőszö­vetkezetek útjára. Az országban csu­pán ez év harmadik negyedében 265 új termelőszövetkezet alakult. Nem kétséges és nem is lehet kétséges, hogy a magyar termelőszövetkezetek napról napra fejlődni és erősödni fognak, egyre jobb termést érnek el és az ország egész parasztsága szá­mára példát mutatnak. Sikeresen fejlődik a Magyar Nép­­köztársaság kultúrája és művészete. Új iskolák, főiskolák, tudományos kutatóintézetek kezdik meg műkö­désüket. Az ország minden évben sok tízezer olyan fiatal szakembert kap, aki elmélyült ismeretekkel ren­delkezik és lelkesen igyekszik népe javára dolgozni. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének az idén már­ciusban tartott ülése a népgazdaság továbbfejlesztésének új, nagy felada­tait tűzte a magyar dolgozók elé. A Központi Vezetőség ismét hang­súlyozta a nehézipar elsősorban való fejlesztésének, a termelés állandó nö­velésének, a munka termelékenysége emelésének és az önköltség csökken­tésének szükségességét. Az említett feladatok végrehajtá­sa biztosítja a magyar népgazdaság további felvirágzását, tartós alapot teremt a magyar dolgozók anyagi és kulturális jólétének újabb fokozá­sára. A Magyar Népköztársaság népgaz­daságának fejlesztését szolgáló má­sodik ötéves terv, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusá­nak határozatára dolgoznak ki, a szocialista társadalom építésének nagyszabású gazdasági programját adja a munkásosztálynak, a paraszt­ságnak és az értelmiségnek. Az a haladás, amelyet a magyar dolgozók az állami, a gazdasági és a kulturális élet minden terü­letén ilyen rövid idő alatt elér­tek,­ biztos záloga azoknak a győ­zelmeknek, amelyeket a magyar nép a Magyar Dolgozók Pártjá­nak és harcos vezérkarának, a Központi Vezetőségnek vezetésé­vel a szocializmus építése során ki fog vívni. A magyar népet, amelynek élén olyan marxista-leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek olyan, a dolgozó nép ügyéért vívott harcokban megedzett vezetői vannak, mint Rákosi elvtárs, az ilyen népet semmi sem akadályoz­hatja abban, hogy szüntelenül és egyre gyor­sabban haladjon a gyönyö­rű, boldog élet felé. A szovjet nép alkotó munkájának sikerei Elvtársak! Szeretném felhasználni a kedvező alkalmat, hogy röviden, amennyire az idő engedi, beszámol­jak önöknek azokról a sikerekről, amelyeket a szovjet nép a kommu­nista társadalom építésében orszá­gunkban aratott. Az idén országunk befejezi ötödik ötéves tervét. A Szovjetunió dolgozói az ipari terme­lés általános volumenét tekintve, m­ár 1955. május 1-én, vagyis négy év és négy hónap alatt teljesítették az ötödik ötéves tervet. Míg a háború előtti 1940-es évben a Szovjetunió nagyiparának termelé­se majdnem tizenkétszerese volt an­nak, amelyet a cári Oroszország 1913- ban elért, addig 1954-ben ezt a szín­vonalat már harmincötszörösen felül­múlták és a termelőeszközök gyártá­sa ez alatt az idő alatt majdnem hat­vanszorosára nőtt. A gépipar ter­melése több mint százhatvanszorosá­­ra­­ nőtt. Iparunk színvonala az idén olyan, hogy huszonnégy óra alatt annyi vil­lamosenergiát tud termelni, mint 1920-ban egy egész év alatt. Azt a nyersvasmennyiséget, amelyet 1920- ban termeltünk, ma 36 óra alatt, azt a szénmennyiséget 8 nap alatt, azt a cukormennyiséget 7 nap alatt termel­jük. A Szovjetunió a világon először valósította meg az ember javát szolgáló atomenergia gyakorlati felhasználását, amikor még 1954- ben elkészítette az 5000 kilowat­­tos, atomenergiával működő ipari villanytelepet. Most már 50 000 és 100 000 kilowatt kapacitású atom­­villanytelepek létesítésén dolgo­zunk. A legutóbbi öt év alatt hazánk vá­rosainak és településeinek lakossága 150 millió négyzetméter lakóterületet kapott. Nagy ütemben épülnek az is­kolák, sok-sok új főiskola és techni­kum nyitja meg kapuit. 1955-ben az iskolákban és a különféle tanintéze­tekben 60 millió szovjet állampolgár tanul. A szovjet nép óriási erőfeszítéseket tesz a mezőgazdaság további fellendí­tése érdekében. Valóban ,az egész nép ügyévé váltak azok a feladatok, ame­lyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja tűzött ki, amelyek szerint az ország gabonatermelését legalább évi tízmilliárd padra kell emelni és több mint kétszeresére kell növelni az ál­lati termékek termelését. E feladatok végrehajtása során igen nagy lépés volt, hogy a Szovjet­unió keleti területein tavaly és az idén körülbelül 30 millió hektár szűz- és parlagföldet feltörtek, ebből 20 mil­lió hektárt bevetettek. "Ebben a való­ban nagyszabású műben a Szovjet­unió Kommunista Pártjának hatal­mas szervező és lelkesítő szerepe, a szocialista állam ereje, a szovjet em­berek hazafisága, iparunk — amely rövid idő alatt élenjáró mezőgazda­sági technikával látta el az új szov­­hozokat és gépállomásokat — nagy­sága nyilatkozott meg. A szovjet nép a Központi Bizott­ságnak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának összehí­vásáról szóló határozatán fellelkesed­ve, ma egyre növekvő energiával, új alkotó lendülettel dolgozik, hogy végrehajtsa a Szovjetunió gazdasági és kulturális építésében reá háruló feladatokat. A nyugati határoktól Keletig, az Északi Jeges-tengertől a napfényes Transzkaukázusig a Szovjetunióban mindenütt új, grandiózus építkezések lázas munkája folyik. Mindaz, ami országunkban törté­nik, akár hatalmas vízierőművek és új kohók építéséről, akár a vasbeton­gyártás fejlesztéséről, a szűz- és par­lagföldek hasznosításáról, a kukorica vetésterületének növeléséről, az ál­lati termékek termelésének növelé­séről van szó, mindez végső soron népünk javára történik azért, hogy a Szovjetunió dolgozói egyre jobban és jobban éljenek. Képviselő elvtársak! A demokra­tikus tábor népei és a béke harcosai egyre növekvő erőfeszítéssel harcol­nak a nemzetközi feszültség enyhü­léséért. A békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért folytatott harc­ban elért sikereink nem a véletlen kö­vetkezményei. Ezek a sikerek a de­mokratikus táborhoz tartozó országok békeszerető külpolitikájának törvény­­szerű eredményei. Ezeknek az orszá­goknak testvéri barátsága szabadsá­guknak, függetlenségüknek, népeik javára, az egész emberiség boldog­ságáért folytatott békés építőmunká­juknak biztos támasza. (Hosszantartó, nagy taps.) Meggyőződésünk, hogy a magyar dolgozókkal való meleg, szívélyes ta­­lálkozásaink a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságának további erősödését szolgálják. Több mint száz évvel ezelőtt Petőfi Sándor, a nagy magyar költő forra­dalmár keserűen írta: „Nagy a világ, és testvérünk nincs benne. — Nin­csen, aki bajainkban részt venne.“ Ha Petőfi megérte volna napjain­kat, örömmel látná, hogy a ma­gyar népnek ma van olyan meg­bízható és őszinte barátja, mint a Szovjetunió népe, sok más, megbízható és őszinte barátja is van: a béke, a demokrácia és a szocializmus egységes, 900 milliós táborának szorosan összetartó testvéri csa­ládja. (Lelkes taps.) A Szovjetunió népei éppúgy, mint a magyar nép, alkotó munkát végez­nek s ezért létérdekük a tartós béke és őszintén törekszenek a nemzet­közi feszültség enyhítésére. Ebben nemcsak a szocialista tábor országai­nak­­népei és kormányai támogatják őket, hanem a kapitalista országok népei is. A népek ereje pedig döntő erő. A legutóbbi időben a békeszerető népeknek a hidegháborús légkör megszüntetésére és a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló erőfe­szítései bizonyos érezhető eredmé­nyekbe vezettek: véget értek a had­műveletek Koreában és Indokínában, helyreálltak a Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi országának baráti és testvéri kapcsolatai a népi Jugoszláviával, megkötötték az oszt­rák államszerződést, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztár­saság között, megkezdődött a szovjet csapatok kivonása a Szovjetunió ál­tal Finnországtól bérelt Porkkala- Udd katonai támaszpontról stb.. A világ népei lelkesen helyeselték mindezeket a nagyszabású nemzet­közi akciókat, amelyek a szovjet kor­­mány kezdeményezésére és legtevé­kenyebb részvételével történtek. Mint önök tudják, a szovjet kor­mány ma is következetesen a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­re törekszik. A szovjet nép úgy véli, hogy a világon ma minden lehetőség megvan arra, hogy a hideghábo­rú véget érjen és minden nép és állam között tartós és szilárd békés kapcsolatok létesüljenek. Tudni kell azonban, hogy a tőkés­országokban még vannak a békének olyan ellenségei, akik nem tették le a fegyvert. Ezek megpróbálják és minden erejükkel a továbbiakban is próbálkozni fognak, hogy a nemzet­közi kapcsolatok megoldatlan kérdé­seinek elmérgesítésével kiélezzék a helyzetet. Pedig még jónéhány megoldatlan nemzetközi kérdés van. Ezek közé kell sorolni az egye­temes biztonság, különösen az európai biztonság problémáját, a né­met nép állami egysége helyreállí­tását békeszerető és demokratikus alapon, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését, azt a kérdést, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében helyre kell állítani a kínai nép tör­vényes jogait, továbbá az atomhábo­rú veszélyének megszüntetését. Ilyen körülmények között a béke híveinek nem szabad elveszíteniük éberségüket és szüntelenül erősíte­niük kell soraikat. Népeinknek állan­dóan emlékezniük kell arra, hogy az egész világ békéjének legszilárdabb, legmegbízhatóbb biztosítéka végső soron a béke, a demokrácia és a szo­cializmus táborát alkotó országok nö­vekvő ereje. Engedjék meg, hogy e magas szó­noki emelvényről biztosítsam az or­szággyűlést, hogy a szovjet emberek ezután is eltökélten fognak harcolni a tartós béke megteremtéséért, azért, hogy az emberiség megmeneküljön az új pusztító háborúk veszélyétől. (Lelkes, nagy taps.) Kedves elvtársak! A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a világ népeihez és parlamentjeihez intézett 1955. feb­ruár 9-i deklarációjában felhívta a parlamenteket, sokszorozzák meg az új háború elhárítását szolgáló erő­feszítéseiket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa e téren abból indult ki, hogy a parlamentekre nagy felelős­ség hárul a béke fenntartásáért és megszilárdításáért, hiszen a parla­mentek döntenek a háború és béke kérdéseiben. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezzel kapcsolatban kifejezte őszinte meggyőződését, hogy „a parlamenti küldöttségek cseréje, az egyik ország parlamenti küldöttségének más ál­lam parlamentjében elhangzó meg­nyilatkozásai megfelelnek a népek azon törekvéseinek, hogy fejlesszék a baráti kapcsolatokat és együttmű­ködjenek”. Erősödjék, virágozzék a Magyar Népköztársaság! Igen örülünk, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának deklarációját a magyar nép egységes helyesléssel fo­gadta, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és az országgyűlés el­nöksége pedig kijelentette, hogy tel­jes egészében támogatja az említett nyilatkozatot, hangsúlyozta, hogy e nyilatkozat „újabb nagy fontosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megóvása és meg­szilárdítása érdekében”. Köszönettel elfogadtuk az ország­­gyűlés ezt követő meghívását, hogy küldjük el Magyarországra a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldött­ségét. Itt-tartózkodásunk, az önök országával, a magyar népnek az újj szocialista Magyarország építésében elért vívmányaival való megismerke­désünk, az országgyűlési képviselők­kel való személyes kapcsolataink megteremtése új hozzájárulás lesz a szovjet—magyar barátság megszilár­dításához. Ugyanezért megbíztak, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nevében hívjam meg a Magyar Népköztársaság országgyűlésé­nek küldöttségét, látogasson el a Szovjetunióba. (Nagy taps.) Engedjék meg elvtársak, hogy új­ból megköszönjem önöknek a meleg fogadtatást és sikeres, gyümölcsöző munkát kívánjak a nép képviselői­nek felelősségteljes kötelezettségük teljesítésében. Engedjék meg, hogy a szovjet nép nevében a legőszintébben további fel­lendülést és virágzást kívánjak a Magyar Népköztársaságnak, új sike­reket kívánjak a magyar népnek al­kotó munkájában és az egész világ békéjéért indított szüntelen harcban. (Élénk taps.) Napról napra erősödjék a megbont­hatatlan szovjet—magyar barátság! (Lelkes, hosszantartó, nagy taps.) Éljen a testvéri magyar nép, amely a szocialista Magyar Népköztársasá­got építi! (Hosszantartó, nagy taps.) Ezután Darabos Iván, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának titkára számolt be az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés két ülésszaka között végzett tevékenységéről. Elmondotta, hogy az Elnöki Tanács ebben az idő­ben hét ülést tartott és 18 fontos törvényerejű rendeletet alkotott. Különösen jelentős volt az Állami Ellenőrzéss­ Minisztériumának felállí­tásáról szóló törvényerejű rendelet. Darabos Iván szólt az Elnöki Ta­nácsnak az állami szervek és a szö­vetkezetek gazdálkodása évi rendsze­res ellenőrzéséről és a bankellenőr­zésről, valamint az egyesületekről al­kotott törvényerejű rendeletéről. Megemlítette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés elmúlt ülése óta 3310 sokgyermekes anyát részesített 4 170 000 forint pénzjutalomban. Darabos Iván beszámolója után az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését. Rónai Sándor bejelentette: a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa — az MDP Központi Vezetőségének javas­latára — javasolta az országgyűlés­nek, hogy Erdei Ferenc földművelés­­ügyi minisztert e tisztsége alóli fel­mentésével a Minisztertanács elnök­­helyettesévé, Matolcsi Jánost pedig földművelésügyi miniszterré válassza meg. Az országgyűlés a javaslatokat egyhangúlag elfogadta és Erdei Ferencet a Minisztertanács el­nökhelyettesévé, Matolcsi Jánost pedig földművelésügyi miniszter­ré választotta meg. Rónai Sándor elnök megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szekfü Gyu­láról. Az országgyűlés Szekfü Gyula emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Az elnök ezt követőleg bejelentet­te, hogy a megüresedett képviselői helyekre a budapesti választókerü­letben Suhajda József, a Somogy megyei választókerületben dr. Sivó József pótképviselőt hívta be a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Hatalmas lelkesedéssel fogadta el az országgyűlés az elnökségnek azt a javaslatát, hogy a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsában meg­üresedett két helyre Rákosi Má­­­­tyást és Gáspár Sándort válassza meg. A képviselők hosszantartó tapssal kö­szöntötték a Népköztársaság Elnöki Tanácsának új tagjait: Rákosi Má­tyást és Gáspár Sándort. A külügyi bizottságban megüresedett tagsági he­lyekre Szalai Bélát és Péter Jánost választották meg. A népköztársaság alkotmánya 24. §-a új szövegének megállapításáról Molnár Erik igazságügyminiszter ter­jesztett be törvényjavaslatot. Az or­szággyűlés a törvényjavaslatot előze­tes tárgyalás céljából a jogi bizott­ságnak adta ki. Ezután Hegedűs András, a Minisz­tertanács elnöke mondott beszédet. Az országgyűlés üléstermében­ Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke beszámolóját mondja. (Kéri Dániel felvétele) Rónai Sándor elvtárs megnyitó beszéde A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak 1955. február 9-én a világ népei­hez és parlamentjeihez intézett fel­hívása nálunk, az egész nép körében meleg visszhangra és nagy érdeklő­désre talált — mondotta bevezető­ben. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az országgyűlés el­nöksége, valamint a külügyi bizott­sága nyilatkozatban lelkesen üdvözöl­te a Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívását, az országgyűlés pedig áp­rilis 22-i ülésén határozatot hozott, amely kimondja: „az országgyűlés el­nöksége március 1-i nyilatkozatának szellemében hívja meg hazánkba a kormány által javasolt, országok par­lamenti küldöttségeit, hogy ezzel a maga részéről is hozzájáruljon a né­pek és parlamentjeik közötti együtt­működéshez.” Az országgyűlés elnök­ségének­­meghívására a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztár­saság parlamenti küldöttségei már látogatást tettek hazánkban, ma pe­dig forró szeretettel üdvözöljük ha­zánkban, a parlament üléstermében legkedvesebb barátainkat, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának küldöttsé­gét. (Az országgyűlés tagjai felállva, lelkes tapssal üdvözlik a szovjet kül­döttséget.) Szeretettel üdvözlöm a küldöttség vezetőjét, N. M. Pegov elvtársat, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének titkárát. (Nagy taps.) A küldöttség tagjait: A. Sz. Bori­­szenko elvtársat, a Szövetségi Tanács költségvetési bizottságának tagját, a balasovi területi tanács végrehajtó bizottságának elnökét (taps), J. P. Goncsarova elvtársnőt, a Be­lorusz Szovjet Szocialista Köztársa­ság, gomeli terület Molotov kolhozá­nak agronómusát (taps), G. D. Dzsavahisvili elvtársat, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét (taps), G. V. Jenyutyin elvtársat, a Szov­jetunió Kommunista Pártja ka­­menszki területi bizottságának első titkárát (taps), P. P. Jermakov elvtársat, a rjaza­­nyi szerszámgépgyár igazgatóját (taps), A. P. Zsuravljov elvtársat, az Elektrosztal-gyár acélöntőjét (taps), L. Sz. Matvejeva elvtár­snőt, a po­­dolszki középiskola tanárnőjét (taps), P. G. Moszkarov elvtársat, a Nem­zetiségi Tanács mandátumbizottsá­gának tagját, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Revíziós Bizottságának elnökét (taps), A. A. Miiriszep elvtársat, a Nemze­tiségi Tanács mandátumbizottságá­nak tagját, az Észt Szovjet Szocia­lista Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét (taps), Z. Sz. Omarova elvtársnőt, a Szö­vetségi Tanács elnökhelyettesét, ter­vező főmérnököt (taps), N. I. Szmirnov elvtársat, a Szövet­ségi Tanács költségvetési bizottsá­gának tagját, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának el­nökét (taps), V. N. Tyitov elvtársat, Ukrajna Kommunista Pártja harkovi területi bizottságának első titkárát (taps). Kedves elvtársak! Az önök látoga­tásával megvalósul a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a Magyar Nép­­köztársaság országgyűlése közötti közvetlen kapcsolat. Az önök láto­gatása valamennyiünk, egész népünk számára örömteli esemény és felele­veníti népünkben mindazt, amit fel­­szabadulásunknak, a diadalmas szov­jet fegyverek győzelmének köszön­het. A magyar nép soha nem felejti el, hogy a hitleri és horthysta fasizmus kettős igájából a szovjet nép hős fiai szabadították meg. Soha nem feled­kezik meg arról, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt a Szovjetunió állan­dóan segítette és ma is segíti né­pünk hatalmas erőfeszítéseit, népi demokráciánk minden területén. A felszabadulás óta eltelt történelmi évtized harcaira, sikereire és tapasz­talataira emlékezve népünk világo­san látja és tudatában van annak, hogy szabadságunk, függetlenségünk és békénk legfőbb védelmezője igaz nagy barátunk: a Szovjetunió. (Hosz­­szantartó, lelkes taps.) Végezetül ezeket mondta: Amikor egész népünk nevében is­mételten üdvözlöm legkedvesebb vendégeinket, kívánom, hogy hazánk­ban tartózkodásuk legyen örömteljes, és győződjenek meg népünk nagy szeretetéről, mély hálájáról, melyet a szovjet nép iránt táplál. (Nagy taps.) Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép közötti örök­ törhetetlen barátság! (Nagy taps.) Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének vezetője, N. M. Pegov kíván szólni. A képviselők hosszan­tartó, lelkes tapssal köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pe­govot. A. J­. Pegov elvtárs üdvözlő beszéde Kedves elvtár­sak, országgyűlé­si képviselők! Engedjék meg, hogy a Szovjet­unió Legfelső Ta­nácsának küldött­sége nevében szív­­ből jövő hálámat fejezzem ki azért a meghívásért, hogy látogassuk meg a Magyar Népköztársasá­got, és engedjék­­ meg, hogy átad-­­­­am önöknek és jól önökön keresztül az egész magyar népnek forró test­véri üdvözletün­ket. Elvtársak! A történelem sok olyan ékes példát őrzött meg, ame­lyek arról tanús­kodnak, hogy né­peinket régóta erős baráti szálak fűzik össze. Az oroszok és a ma­gyarok nemegy­szer vállvetve küz­döttek a közös el­lenség, az idegen hódítók ellen, vé­delmezték szabad­ságukat és függet­lenségüket. A magyar nép gazdag dicső forra­dalmi hagyományokban. A magyar nép legjobb fiainak az 1848-as forra­­dalom napjaiban tanúsított páratlan hősiessége és bátorsága, dicső vezé­reinek, ' Kossuthnak, Petőfinek, Tán­csicsnak lelkes 'hazafisága a forra­dalmak történetének ragyogó oldalait tölti meg. Országunk népei, miután 1917 októ­­berében lerázták a kapitalista rab­ság igáját, diadalérzéssel fogadták az 1919-es magyar proletárforradalom győzelmét. Igaz, a magyar nép nem egyszerre, nem könnyen vívta ki a forradalom győzelmét. De a szabad­ságszerető magyar nép őrizve és gya­rapítva a forradalmi hagyományokat, nem vesztette el nemzeti újjászületé­sébe, a szabad, boldog magyar állam megteremtésébe vetett hitét. A szovjet hadsereg szétzúzta a hit­lerista hordákat és nyilas csatlósai­kat, ezzel közeledett az óhajtott győ­zelem órája — a magyar dolgozók végleg és örökre szabadok lettek. Ma­gyarország pedig független, demokra­tikus állam. A népi Magyarország megalakulá­sával már semmi sem akadályozhatta meg népeink közeledését és azóta a szovjet—magyar kapcsolatok a test­véri barátság, a szoros együttműkö­dés, a kölcsönös segélynyújtás és tá­mogatás jellegét öltötték. Ezeket, az egyenjogúság, az őszinteség és a kölcsönös bizalom elvein alapuló kapcsolatokat örökre megerősítette a barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés, amelyet a Szovjetunió és Magyarország 1948-ban kötött. Az 1948-as szovjet—magyar szerződés azt tükrözte, hogy erősödnek a szá­lak, amelyek a Szovjetuniót és a né­pi demokratikus államokat a szocia­lizmus építőinek egységes, nagy csa­ládjában egyesítik. A szovjet emberek őszintén, szív­­vel-lélekkel örülnek annak a hatal­mas haladásnak, amelyet a Magyar Népköztársaság, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a legutóbbi évtized alatt a társadalmi, az állami, a gazdasági és a kulturális élet min­den területén elért. A sajtó és a rádió jelentéseiből, Magyarországon járó elvtársaink el­beszéléseiből tudjuk, hogy az önök országában szüntelenül új ipari lé­tesítmények kezdenek működni. Az első ötéves terv idején 33 új akna igen sok dúsítómű, a sztálin­­városi Sztálin Vasmű, a Lenin Ko­hászati Művek új Béke-kohója, új martinkemencék és hengersorok, alumíniumgyárak és vegyi kombiná­tok, sok nagy gépgyár, szerszámgép­­gyár és más üzem kezdett dolgozni. Nagy örömmel látjuk, hogy a szocializmus építésének útján já­ró Magyar Népköztársaság fenn­állásának oly rövid ideje alatt több gazdasági mutatószám sze­rint már elhagyta a világ sok kapitalista országát, hogy Ma­gyarország az egy lakosra eső vas- és acéltermelésben megelőz­te Olaszországot és Japánt, az alumíniumgyártásban Francia­­országot, a Német Szövetségi Köztársaságot, Olaszországot, Angliát és Japánt, a barnaszén­­bányászatban Ausztriát és a Né­met Szövetségi Köztársaságot stb. A Magyar Dolgozók Pártjának az N. M. Pegov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége nevében üdvözli az ország­­gyűlést. Hegedűs András elvtárs beszámolója a kormány tevékenységéről (2-3. oldal)

Next