Szabad Nép, 1956. február (14. évfolyam, 32-60. szám)
1956-02-08 / 39. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZOK PARTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZERDA, 1956. FEBRUÁR 8 Jól működő pártszervezetet minden tsz-be Tavaly több mint 60 000 parasztcsalád lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára, és országszerte százával alakultak az új szövetkezetek. A sok fiatal tsz útmutatásra, támogatásra szorul. A megyei és a járási pártbizottságok javarészben felismerik ezt, s munkatársaik fáradságot nem kímélve, hóban, sárban, hidegben szorgalmasan járják a szövetkezeteket, s igyekeznek minél sokoldalúbb segítséget nyújtani. Törődnek a tervek elkészítésével, a munkafegyelem megszilárdításával, a munkaszervezet kiépítésével és sok más időszerű feladattal. De eközben nem egy helyen elfelejtik, hogy a külső segítség még nem minden. Gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezet belső erői mind gyorsabban kifejlődjenek. Ilyen erőforrások a szövetkezeti demokrácia, a közösség összefogása, a rendbontók elleni közös fellépés, a „közös“ megbecsülésének szelleme. Mindenekelőtt ezekre a belső erőforrásokra kell alapozni a szövetkezet felemelkedését. Mindezek az erők természetesen nem növekednek maguktól. Élesztőjük, kovászuk a pártszervezet. Nagyon sok járási pártmunkás panaszkodik amiatt, hogy a dolgozó parasztok, bár szívesen léptek a közös gazdálkodás útjára , mégis ezernyi szál fűzi őket egyénileg gazdálkodó múltjukhoz. Ez persze érezhető munkájukon, magatartásukon is. S ebben nincs semmi csodálatos. Hiszen a megszokás nagy erő. Éppen azért le kell vonniuk azt a következtetést, hogy feladatuk a belépés előtti felvilágosító munkával nem ért véget, hogy a dolgozó parasztok formálását, nevelését a szövetkezetekben is tovább kell folytatni. S ki nevelje őket? Csak a pártszervezet, a kommunisták érhetik el felvilágosító szavukkal, példamutató magatartásukkal, hogy a szövetkezet minden dolgozója eszével és szívével egyaránt magáénak érezze a közöst. Sok gyakorlati tapasztalat bizonyítja: tartós eredményeket a közös gazdálkodásban csak ott várhatunk, ahol él és dolgozik a pártszervezet. A Vas megyei Kemenessömjén község dolgozó parasztjai még tavaly ősszel szövetkezetbe tömörültek. De a termelőszövetkezeti község egy ideig pártszervezet nélkül maradt, s ezért a hibák, a gyermekbetegségek különösen sok gondot okoztak. A közös munkán alig lézengett egypár ember, különböző kibúvókkal akadályozták az állatok felbecslését és a vezetőség alig volt képes valamennyit is összeszedni a tavaszi vetőmagból. Amikor megalakították a pártszervezetet, fordulat következett be a szövetkezet életében. A régihez húzó maradi gondolkodás ellen természetesen ma is folyik a küzdelem, de ahol egyik nap tíz ember dolgozott, ott másnap már húszan jelennek meg, rövidesen együtt lesz az állatállomány is, s minden jel arra mutat, hogy a szövetkezet élete végre rendes kerékvágásba jut. Tucatszám lehetne sorolni meggyőző példákat a pártszervezet pótolhatatlan erejéről, s mégis nagyon sok még az olyan tsz-ünk és tszcs-nk, ahol hiányzik ez az erő. Fejér megyében az I-es és II-es típusú tszcs-knek mindössze 24 százalékában van pártszervezet, Vas megyében még a termelőszövetkezetek 20 százaléka is pártszervezet nélkül dolgozik. A termelőszövetkezeti pártszervezetek munkája számottevő hatással van a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére is. Mind több olyan dolgozó parasztunk van, akit szövetkezeteink gazdasági eredményei már régen meggyőztek a közös gazdálkodás előnyeiről. De önállóságának féltése még visszatartja a belépéstől. Ok nélküli félelmétől úgy szabadulhat meg leginkább, ha látja, hogy a szomszédságában működő szövetkezetekben érvényesül a szövetkezeti demokrácia, hogy tiszteletben tartják a tagság jogait, s hogy a tagok maguk is lelkes szószólói a szövetkezeti mozgalomnak. S hogy mindez valóban így legyen , annak egyik legfőbb biztosítéka a jól működő tsz-pártszervezet. Jelentősen megkönnyíti a pártszervezetek létrehozását a Központi Vezetőségnek az a határozata, hogy a szövetkezetekben tagjelöltségi idő nélkül is fel lehet venni párttagnak az erre érdemes szövetkezeti tagokat. Ahol szükség van rá, élni kell ezzel a lehetőséggel, s a legrövidebb időn belül gondoskodni kell a pártszervezetek létrehozásáról szövetkezeteinkben, mert ez megszilárdításuk, fejlődésük kulcsa. e\jr\* Nagyobb figyelmet a munkásszállásokra Az építőipari és a mezőgazdasági munkások valamikor, ha családjuktól, otthonuktól távol kaptak csak munkát, ott aludtak, ahol éppen tudtak. Ma a nagy építkezések, a rohamosan növekvő gyárak, állami gazdaságok mellett munkásszállók várják a dolgozókat. Jelenleg 7000 munkásszálláson mintegy 150 000 dolgozó lakik. Vannak munkásszállók, ahol a szállásért, a velejáró fűtésért, világításért, takarításért, ágyneműért és mosásért semmit sem kell fizetni, ahol pedig térítést kérnek, ott ennek összege általában 10—40 forint között mozog. Természetesen ez meg sem közelíti a gyár, az ország tényleges kiadását. A munkásszállások nemegyszer felveszik a versenyt a szállodákkal is. Ilyen például az építők Fehérvári úti és Dombóvári úti szállója. Kis szobák, korszerű fürdő, társalgó, ízlésesen berendezett kultúrterem, sportolási és szórakozási lehetőségek várják ezeken a szállásokon a hazatérő dolgozókat. Hasonló a helyzet a villamosalkalmazottak Tábornok utcai munkásszállójában és sok más helyen. E különösen kiválóaktól eltekintve is többnyire megfelelő a rend, a tisztaság a munkásszállásokon. Általában vonatkozik ez azokra az ideiglenes jellegű szállásokra is, amelyekre valóban figyelmet fordít a vállalat igazgatója és szakszervezeti bizottsága. Az ilyen szállásokat a dolgozók második otthonuknak tekintik. A Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Vereczkei elvtárs, valamint a tröszt szakszervezeti bizottságának tagjai rendszeresen látogatják és ellenőrzik a munkásszállásokat, beszélgetnek a dolgozókkal, meghallgatják kéréseiket és igyekeznek teljesíteni is azokat. Hasonló a helyzet a dorogi és a tatabányai bányászszállásokon, a 42-es és a 43-as építőipari vállalat szállásain, valamint a csepeli új vasas munkásszállóban. De akad még jó néhány olyan üzem, amelynek igazgatója, szakszervezeti bizottsága nem sokat törődik a munkásszállással. Nemegyszer arra hivatkoznak, hogy „nem értünk rá, mert sok baj volt a termeléssel“. Hamis érvelés ez! Hiszen világos dolog, hogy azokban az üzemekben, ahol jó szállást, otthonos körülményeket nyújtanak a családjuktól távollevő munkásoknak, ott pihentebben, jobb kedvűen dolgoznak az emberek, nincs munkásvándorlás, vagyis könnyebb teljesíteni a tervet is. Ahol viszont elhanyagolt, hideg, barátságtalan, rendetlen a munkásszállás, ott az emberek kedvetlenek, s hamar továbbállnak, jobb helyet keresni. A nagymányoki munkásszállóban például a fiatal bányászok a vezetők hibája miatt hideg és zsúfolt szobákban laknak, s a legtöbb szobában még asztalok, székek sincsenek. Érthető, hogy az itt lakó gyakorló vájárok közül többen más bányában keresnek maguknak munkát. Az ilyen helyeken legtöbbször kiderül, hogy nagyobb beruházás nélkül is lehetne javítani a helyzeten, csak több figyelem, gondosság, emberség kellene. Csak gondatlansággal, bűnös hanyagsággal magyarázható például az, hogy a tél beálltakor az ormosbányai munkásszálló ablakai közül 96, a rudolftelepié közül 30, az oroszlányi szállás ablakai közül pedig 40 ásított üveg nélkül és öntötte a lakószobákba a hideget. Az üzemek vezetőinek kötelességük, hogy törődjenek, foglalkozzanak a munkásszállókkal. Fordítsanak nagyobb figyelmet arra, hogyan élnek, pihennek, szórakoznak munka után azok a dolgozók, akik a munkásszállókban laknak. Legyenek azon, hogy a szállások lakói minél kevésbé érezzék a családi környezet hiányát, igyekezzenek számukra olyan életfeltételeket teremteni, amelyek között jól érzik magukat, megtalálják kedvük szerinti szórakozásukat és megfelelően nevelődnek, művelődnek. Ezt kötelezően előírják a rendeletek, de minden paragrafuson túl ezt követeli a vezetőktől a kommunista erkölcs, az emberrel való törődés szelleme is. Több száz új tanterem, óvoda, pedagóguslakás épül a második ötéves terv első évében A második ötéves tervben több új oktatásügyi intézmény létesül. Már a terv első évében sok általános iskola, óvoda, gimnázium, gyermekotthon és napközi otthon épül. Budapesten mintegy húsz helyen létesítenek iskolát az idén. Nagy részüket már a nyár folyamán átadják rendeltetésüknek. Mátyásföldön, a Táncsics utcában a környező villáknál is szebb leszaz új nyolctantermes általános iskola. A nagy hideg ellenére sem szünetel az építkezés. A nagy, kétszárnyas épületben a tantermek mellett sok különböző helyiség biztosítja majd a nyugodt tanulást, szórakozást. Tornacsarnokot építettek, természettudományi előadótermet, korszerű szertárakat, orvosi rendelőt, tanulószobákat, éttermet, gondnoki lakást, könyvtárat és olvasószobákat rendeznek be a tanárok és a tanulók számára. Az építésnél ügyeltek rá, hogy mód legyen az iskola belső díszítésére is. Szép lesz az iskola környéke is. Az udvart parkosítják, a kis sportpályát vörös salakkal szórják be. Új otthont kap az idén sok más iskola is a többi kerületben. A Nagy Lajos király úti lakótelepen tizenhat tantermes, a gubacsihídfői lakótelepen nyolctantermes iskola építését fejezik be. A Jász utcai iskolát nyolc teremmel, a XIX. kerületi Vécsey utcai és a Vörös Hadsereg úti iskolákat pedig négy-négy tanteremmel bővítik. Megkezdik a XVIII. kerületi Vörösmarty utcai tizenkét tantermes általános iskola építését, és befejezik az építkezést a IV. kerületi Bajza utcai iskolában, amely most négy tanteremmel bővül. Új iskolák épülnek még a fővárosban a Kerepesi úton, a XIV. kerületi Erzsébet királyné úton, Rákospalotán, a XVI. kerületben a Tanács téren, a XX. kerületben a Török Flóris utcában, a II. kerületben a Törökvész úton, a XII. kerületben a Mártonshegyi úton és máshol. Igen sok építkezés indul, illetve fejeződik be vidéken is. Békés megyében az első ötéves terv idején csaknem 60 millió forintot fordítottak iskolák építésére, tatarozására és a szertárak berendezésére, felépült az orosháziak egyik büszkesége, a húsztantermes gimnázium, tizenkilenc új általános iskola, mintegy negyven óvoda és negyvenöt általános iskolai napközi otthon. A második ötéves terv idején tovább bővül a megye oktatási hálózata. Még ebben az évben csaknem ötmillió forintos beruházással Bucsán és Mezőkovácsházán négy-négy, Szabadkígyóson és Sarkadkeresztúron pedig két kéttantermes iskola épül. Méhkeréken ugyancsak kéttantermes románnyelvű iskolát létesítenek, Csárdaszálláson nevelőlakást, Lőkösházán ötven férőhelyes, napköziotthonos óvodát építenek. Nyolc általános iskola mellett napközi otthonokat nyitnak meg. Győrött az idén befejezik a Gorkij-városi tizenhat tantermes iskola építését. Tapolcán és Felsőszentivánon nyolcosztályos, Sződligeten pedig új hatosztályos általános iskolában kezdik meg a tanítást. Több helyen nagyobb iskolák létesítéséhez kezdenek: Mezőkövesden tizenkét-, Zalaegerszegen tíz-, Körmenden és Törökszentmiklóson nyolc-nyolctermes iskola épül. Folytatjáka siófoki és a kecskeméti tizenkét tantermes, Szekszárdon pedig a húsztantermes általános iskola építését. Vas megyében ebben az évben hatmillió forintot költenek az iskolák építésére — háromszor annyit, mint ránk a múlt esztendőben. A megye egyik községében, Szemenyén éppen a napokban avatták fel a közel félmillió forintos beruházással — 300 000 forint értékű társadalmi munkával — épült kéttantermes iskolát. A szakosított oktatás fejlesztésére sok helyen négytantermes iskolákat létesítenek, úgynevezett természettudományi előadószobákkal. Az óvodák hálózatát is bővítik: Hódmezővásárhelyt és Sióagárdon 75, az ország kilenc máshelyén pedig 50—50 férőhelyes óvodákat építenek. Az új lakótelepeken is létesítenek óvodákat. Budapesten a Kerepesi úti lakótelepen pl. 200 férőhelyes, a Gubacsi hídfőnél pedig 50 férőhelyes óvoda nyílik. A megyaszói gyermekotthon 120 férőhellyel, új tantermekkel bővül. Vácdukán 80 férőhelyes, Soponya-Nagylángon pedig 240 férőhelyes gyermekotthont építenek. Növekszik az idén középiskoláink száma is. A többi között Nyírbátor, Celldömölk, Ajka és Nagykáta kap új gimnáziumot. A pedagógusok számára részben önálló lakóépületekben, részben pedig az iskolák és egyéb intézmények épületeiben több mint százötven lakást építenek az idén. Mátyásföldön, a Táncsics utcában júliusban adják át rendeltetésének az új nyolctantermes általános iskolát. A terméshozamok növelése elsősorban a tavaszi munkák sikerétől függ Megyei főmezőgazdászok tanácskozása Kedden a Földművelésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatóságainak és a megyei gépállomások igazgatóságainak főmezőgazdászai értekezleten beszélték meg a legfontosabb tavaszi tennivalókat. A tanácskozás elején Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes tartott előadást. Soós Gábor előadása első felében értékelte a tavalyi mezőgazdasági munkák tapasztalatait. Megállapította: az elmúlt év első és legfontosabb tanulsága, hogy sokkal körültekintőbben kell felkészülni a tavaszi munkákra. Elsősorban a jó tavaszi munkával lehet és kell elérnünk, hogy az idén 3 százalékkal többet termeljünk, mint tavaly. Ez a háromszázalékos terméshozam-növelés nagy feladat minden termelőszövetkezet, minden egyénileg dolgozó paraszt, minden traktoros és mezőgazdász számára. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a háromszázalékos terméshozam-növelést akkor is el kell érnünk, ha esetleg kedvezőtlenebb lesz az időjárás, mint tavaly. Ezért az idei tervek teljesítése megfeszített munkát követel a mezőgazdaság minden dolgozójától. A munkák előkészítésénél az elmúlt évinél nagyobb segítséget kell nyújtani a termelőszövetkezeteknek, s különös gonddal kell támogatni az új és a területilegmegnövekedett termelőszövetkezeteket. A gépállomások mezőgazdászainak fontos feladatuk, hogy a gépek erejét a tavasz első napjától kezdve a lehető legjobban kihasználják. Soós Gábor elvtárs ezután részletesen beszélt a mezőgazdasági termelést irányító szakemberek legfontosabb feladatairól. Megállapította: elsőrendű kötelességünk a kenyérgabona-vetésterv teljesítése. Valamenynyi megye elkészítette a zárójelentését és mindenütt tudják, hogy még hány hold hiányzik a terv teljesítéséhez. A terv teljesítéséhez hiányzó területeken tavaszi búzát kell vetni. A tavaszibúza-vetés megszervezésénél fokozott propaganda- és meggyőző munkát kell kifejteni, hogy azok a termelők, akik az őszi vetéssel elmaradtak és megfelelő a földjük tavaszi búza vetésére , vessenek tavaszi búzát. A mezőgazdászok szervezzék meg, hogy a tavaszi búzát mindenhol őszszel megszántott, jól előkészített talajba minél korábban elvessék. Ez a tavaszi búza sikeres termesztésének döntő feltétele. A korai vetés érdekében már most fel kell mérni a termelői készleteket, s ily módon, valamint vetőmagcserével minden megye gondoskodjék róla, hogy a vetésterv teljesítéséhez elegendő tavaszi búza legyen. A tavaszi munkák során különös jelentőséget kell tulajdonítani az őszi vetések ápolásának. A nagyobb termés megalapozásának jelentős tényezője a fejtrágyázás, amelyet a vetéseik állapotától és az előveteménytől függően kell alkalmazni. A főmezőgazdászoknak fontos feladatuk, hogy a március 31-ig a megyébe érkező nitrogén műtrágyát elsősorban az őszi kenyérgabonák fejtrágyázására használják fel. Ezenkívül az esetleg gyengén fejlődő, főként későn vetett őszi gabonák felültrágyázására feltétlenül elő kell készíteni a komposzttá érett istállótrágyát is. Elsősorban a gyenge táperőben levő talajokon és a kedvezőtlenebb elővetemények — kukorica, napraforgó — után vetett, fejlődésben visszamaradt gabonákat kell fejtrágyázni és felültrágyázni. A tavalyi tapasztalatok alapján most nagyobb mértékben kell alkalmaznunk a vegyszeres gyomirtást. Mezőgazdasági termelésünk fejlesztése során pártunk és kormányunk megfelelő mennyiségű vegyszerről és motoros növényvédő gépekről gondoskodott. Fel kell használnunk ezt a nagy lehetőséget, mert a gyomok kiirtásával jelentősen növelhetjük a gabonatermést. Különösen fontos erre a figyelmet felhívni, mert az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a szakemberek nem fejtenek ki olyan szervező munkát, amelyet ez a nagyon fontos eljárás megérdemel. Éppen ezért a főmezőgazdászoknak kötelességük, hogy a növényvédő állomások kapacitását teljesen kihasználják, s minél nagyobb területen idejében alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást. Ugyancsak az őszi vetések ápolásához tartozik a belvizek levezetése. Erre a mostani tavaszon fokozott figyelmet kell fordítani, mert a múlt évi szokatlanul csapadékos időjárás miatt sok helyen számolhatunk belvíz-veszéllyel. Ezután a vetőmagvak jó kiválasztásáról és gondos tisztításáról beszélt, majd az istállótrágyázásról szólott. Jelentősen növelni kell a tél és tavasz folyamán a trágyázott területek nagyságát, mert az ősszel nagyon kevés területen istállótrágyáztak. Ezért azonnal hozzá kell kezdeni az ősszel ki nem hordott és télen összegyűlt istállótrágya kihordásához, elsősorban a kukorica vetésére kijelölt földeken. A trágyaszétterítést azonnal kövesse az alátakarás. A jó talajelőkészítés különben is nagyon fontos, mert az ősszel elmaradtunk a mélyszántással, s így jelentősen megnövekedtek a tavaszi feladatok. Amint az időjárás engedi, azonnal minden kijavított traktorral meg kell kezdeni a talajelőkészítést. A takarmánynövények termesztése közül legfontosabb a kukorica terméshozamának növelése. El kell érni, hogy a termelőszövetkezetek közös szántóterületüknek legalább 16— 17 százalékán kukoricát termeljenek. Ezenkívül gondoskodni kell róla, hogy az idén a gépi négyzetes vetést a tavalyinak többszörösére növeljék. Ez felelősségteljes feladatokat ró a mezőgazdászokra. Több megyében csak a mostani tavaszon alkalmaznak jelentős területen négyzetbe vető gépeket. E vetőgépek kezelésére országos, megyei és gépállomási oktatást tartunk. De ezenkívül fokozott munkát kell végezniük a főmezőgazdászoknak, hogy a járási, a gépállomási szakemberek a vetés megkezdéséig alaposan megismerjék e gépek kezelését. A gépállomások minden főmezőgazdásza felelős azért, hogy a termelőszövetkezetekben a négyzetes vetőgépekkel dolgozó munkacsapatokat már a vetés kezdetéig megszervezzék, s munkájukat kellően begyakorolva kezdjék. Feltétlenül helyes, ha e gépeket kezelő munkacsapatok már a napraforgó négyzetbe vetésénél megszerzik a szükséges tapasztalatokat. A mezőgazdasági termelést irányító szakembereik, mezőgazdászok fontos feladata az is, hogy minden tsz-ben elegendő zöldtakarmányt termeljenek , vagyis tavasztól késő őszig bőségesen takarmányozhassák az állatokat, fejleszthessék az állattenyésztést, elsősorban a szarvasmarhatenyésztést. Feltétlenül növelni kell a pillangós takarmánynövények vetésterületét. A továbbiakban a burgonyatermelésről, a vetőgumócseréről, a cukorrépatermesztésről, majd az öntözéses gazdálkodásról és a talajjavításról beszélt. Felhívta a szakemberek figyelmét: gondoskodjanak róla, hogy minden öntözésre berendezett telepet valóban öntözéses gazdálkodásra használjanak. Befejezésül felhívta a főmezőgazdászok figyelmét a fokozottabb ellenőrzésre. Soós Gábor miniszterhelyettes előadása után a főmezőgazdászok beszámoltak arról, hogyan halad megyéjükben a tavaszi munkák megszervezése. A Minisztertanács jóváhagyta a Politikai Tanácskozó Bizottság Prágában aláírt nyilatkozatát A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa február 7-én ülést tartott. Az ülésen Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke beszámolt a varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai üléséről. A Minisztertanács jóváhagyta a beszámolót és a varsói szerződésben részvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának Prágában aláírt nyilatkozatát. (MTI) A Tatár Imre: Jóiért nem bírálnak? — Beszélgetés a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár öntödéjének munkásaival (2. oldal) A mezőgazdaság gépesítésének időszerű feladatai — írta: Csergő János kohó- és gépipari miniszter (2. oldal) A „kábeles“ brigádok hőstette (2. oldal) A MAI SZÁMBAN Almási István: Amiről megfeledkeztek a révfülöpi Kossuth Tszben — Egy látogatás tanulságai (2. oldal) A legsötétebb reakciós erők az algíri zavargások hátterében (3. oldal) Az ősi India új arcot ölt (3. oldal) Lakótelep a legdélibb sarkkörön*• A XX. kongresszusra már a „Mirnij“ lakótelepről küldenek rádióüdvözletet a szovjet délisarki expedíció tagjai (4. oldal) Víruskutatás az Országos Közegészségügyi Intézetben (4. oldal) Jegyzetek filmekről (4. oldal) Ma délelőtt ül össze az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. §ának (2) bekezdése alapján, az országgyűlést 1956. február 8- án délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Az országgyűlés külügyi bizottsága kedden délután Mihályfi Ernő, a külügyi bizottság elnökhelyettese elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Magyar Népköztársaság külpolitikájával kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. A vitában részt vett Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, valamint Barcs Sándor, Keleti Ferenc, Nógrádi Sándor, Péter János országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja. (MTI) A IX., a XIX. és a VI. kerület üzemei nyerték el a Budapesti Pártbizottság zászlaját A múlt év elején, amikor a húsz budapesti iparvállalat kezdeményezésére verseny indult az 1955. évi tervek túlteljesítésére, a Budapesti Pártbizottság vándorzászlót alapított a legkiválóbb kerületek részére. A negyedik negyedévben elért eredmények alapján, kedden délelőtt adta át a zászlókat Mező Imre elvtárs, a Budapesti Pártbizottság titkára. Az említett időszakban az ipari kerületek közül a IX., a peremkerületek közül a XIX., a belső kerületek közül pedig a VI. kerület dolgozói tettek a legtöbbet a tervek túlteljesítéséért. Ez a három kerület kapta a zászlót, amely véglegesen birtoklókban marad. A IX. kerület ipara teljes termelési tervét 108,7, befejezett tervét 108,4, exporttervét pedig 146,2 százalékra teljesítette. Az egy munkásra jutó termelési érték 9,9 százalékkal volt magasabb a tervnél. A XIX. kerület ipara mind teljes, mind befejezett tervét szintén több mint 8 százalékkal túlteljesítette. Termelékenységi tervében 107,3 százalékos eredményt ért el. A VI. kerület 106,6 százalékra teljesítette teljes termelési tervét, az export-előirányzatot 61,7, a termelékenységi tervet 63,4 százalékkal szárnyalta túl A húsz budapesti üzem kezdeményezése, a gyárak és a kerületek versenye igen hasznosnak bizonyult. Budapest szocialista ipara 105,1 százalékra valósította meg 1955. évi teljes termelési tervét. A Budapesti Pártbizottság titkára mint fontos eredményt hangsúlyozta, hogy a termelésben elért eredményeket elsősorban a termelékenység növelésével harcolták ki Budapest iparának dolgozói. A dolgozók értékes kezdeményezései és nemes versenye nyomán a főváros valamennyi kerülete túlteljesítette évi tervét. A dolgozók helytállása januárban is jelentős eredményeket hozott. Az előzetes számítások alapján Budapest ipara 1956 első hónapjában is túlteljesítette tervét. Több üzemünkben azonban, mint például a Budapesti Szerszámgépgyárban, a Fémáru és Szerszámgépgyárban, a Duna Cipőgyárban elmaradás mutatkozik. Budapest üzemeinek, köztük a húsz nagy iparvállalatnak dolgozói most új felajánlásokra készülnek. Az idei tervek túlteljesítéséről szóló közös vállalások egy része már napvilágot is látott. Fővárosunk legkiválóbb kerületeit az egész évi eredmények alapján ismét zászlóval tünteti ki majd a Budapesti Pártbizottság. Új tengerjáró hajót bocsátottak vízre a Gheorghiu Dej Hajógyárban (Tudósítónktól.) Az enyhe január talán sehol nem okozott olyan örömet, mint a Gheorghiu-Dej Hajógyárban. Kitűnően ment a munka, a gyár 128 százalékra teljesítette havi tervét. Különösen szépen haladt a 68. számú 1100 tonnás tengerjáró hajó építése. Az üzem vezetői — a munka még nagyobb serkentésére — egy meglehetősen közeli határidőben, február 7- ben jelölték meg a hajó vízrebocsátásának napját. Február 1-én kezdődött a baj. A hőmérő higanyszála mínusz 16 Celsius-fokot mutatott. Hiába próbálták reggel a munkások a 70 és fél méter hosszú hajóóriás „lábait“, a hajó alatti úgynevezett székeket lejjebb ásni — a 20—25 centiméter mélyen átfagyott talaj még a csákánynak sem engedelmeskedett. De az idős Szatmári Márton, az ácsműhely vezetője, Molnár János brigádvezető, s a brigád minden tagja rendületlenül tovább dolgozott. Másnap már nem vették igénybe a félórás különszünetet sem, amelyet a műszaki vezetők az öltözőben való melegedésre engedélyeztek. S ahogyan közeledett a keddi nap, úgy erősödött a munkások elhatározása is: állják adott szavukat. Lendületes verseny bontakozott ki a szerelésben Németh Sándor, Szakáll János és Németh Ferenc ifjúsági brigádjai közt. A festők keze majd odafagyott az ecsethez, de a Fazekas ifjúsági brigád tagjai, Szurza Károly és társai nem tágítottak. Kedden délelőtt vidám tekintettű, fütyörésző embereket lehet látni a 68. számú hajó körül. Nagy sürgésforgás előzi meg a vízrebocsátást. B. Szabó Endre, Molnár János, Kecskés Gyula, Mészáros Sándor és társaik most helyezik át a hajó alá épített székekről az egész hatalmas, 650 tonnás hajótestet az alatta levő „szárnyokra“, hogy azután a hajó a csúszdán a vízre ereszkedjék. A Duna jegét közben az Újpest jégtörő „puhítja“; hétfő este óta egy pillanatnyi megállás nélkül vágja a jeget, hogy az új hajó vízreszállhasson. Háromnegyed 12-kor felhangzik Szatmári művezető kiáltása: „Mindenki a helyén?“ — S mikor vagy 25 kéz emelkedik a levegőbe, a művezető elkiáltja magát: — Húzd el! Erre a parton álló emberek elengedik a kötéltartót, s a következő pillanatban megindul a hatalmas alkotmány. Az előzőleg gondosan bezsírozott, nyolc deszkalapon 10 másodperc alatt teszi meg a 40 méteres utat a hajó. Vízbehuppanását több méter magas hullámverés kíséri; az öböl túlsó partja közelében felszakad a jégpáncél, s az erős nyomástól — valóságos fehér falként —két-három méternyire tornyosul. A parton pedig megelégedetten nézik a még itt sem mindennapi látványt a munkások. Maitz István művezető és társai gondolatban már a hajó motorját szerelik, hogy március végén már a hullámokat szelhesse a Szovjetuniónak készülő szép, új tengerjáró hajó. öeQOOOCOOOCOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOCMOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCKlOOOC A Pécsi Porcelángyárban újfajta — 10 000 kilogramm húzó-szilárdságú — függőszigetelők gyártását kezdték el. Képünkön Wirth György korongos kiváló dolgozó formázás közben.