Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-13 / 133. szám

­*1 ■ K. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. MÁJUS 13 Az alkotó lenini pártdemokráciáról Egy orosz narodnyik még a ki­lencvenes években ravaszkodva tette fel a kérdést az orosz mar­xistáknak: „Vajon melyik művé­ben fejtette ki Marx a maga ma­terialista történetfelfogását?” Le­nin felelt neki: melyik mű­vében nem fejtette ki?” Ha vala­ki ma feltenné a kérdést, vajon hol, milyen művében fejtette ki Lenin a proletármozgalom s a szocialista államépítés demokratiz­­musáról alkotott nézeteit — mi is bátran felelhetnénk: melyik mű­vében nem tette ezt? Demokrati­kus felfogása egész életművéből, elméleti és politikai tanításából, szervezeti munkájából s emberi magatartásából egyaránt kivilág­lik. Ma, amikor a nemzetközi mun­kásmozgalom új nagy sikereit a személyi kultusz, az egyszemélyi vezetés leküzdésével vívja ki, van valami jelképes abban, hogy Le­nin már forradalmi működésének kezdetén megsemmisítő csapáso­kat mért a hőskultuszra, mely sze­rint a társadalom előrehaladása egyes csodatevő hősök tetteitől függ. A tömegekbe, s a kapitaliz­mus viszonyai között mindenek­előtt a munkásosztály alkotó ere­jébe, mozgalmába vetett hit és tu­dományos meggyőződés az alapja annak, hogy Lenin a demokratiz­must, a centralizmussal együtt a munkásosztály forradalmi pártja megdönthetetlen szervezeti alap­elvének tekintette. Érthető is. Ha a történelem formálói a dolgozó tömegek, akkor a történelmi fo­lyamatot meggyorsítani csak olyan párt képes, amelyik összeforr a dolgozó tömegekkel és befolyást gyakorol magatartásukra, vezeti harcukat. Még a cárizmus nehéz éveiben is hangsúlyozta Lenin: „Az Oroszországi Szociáldemokra­ta Munkáspártnak demokratikus szervezete van. Ez azt jelenti, hogy a párt valamennyi ügyét közvetlenül vagy képviselet útján a párt valamennyi tagja intézi, mégpedig kivétel nélkül vala­mennyi, egyenlő jogokkal; emel­lett a párt valamennyi szervét vá­lasztják, mindegyik beszámolási kötelezettséggel tartozik és levált­ható.” A bolsevikok győzelmeinek egyik forrása éppen az volt, hogy ezeket a demokratikus elveket mélységesen komolyan vették. A párt belső demokratizmusa segí­tette a bolsevik pártot abban, hogy mélyen megértse a tömegek vágyait, s ezekből harci célokat kovácsolva mozgósítsa a tömege­ket önnön jobb sorsuk kialakításá­ra. Mindenekelőtt ez a demokra­tizmus volt az alapja a párttagok öntudata állandó fejlődésének, a párton belüli vasfegyelem meg­szilárdításának. Elsősorban ez alakította ki a párt sorainak egy­ségét, s hallatlan rugalmasságát, amellyel az új és újabb helyzetek­ben helyt tudott állni. Ez a lenini demokratizmus biztosította a dol­gozó tömegekkel való mély és bi­zalomteli kapcsolatát, s ezzel vi­lágtörténelmi győzelmeit. Ismere­tes az is, hogy a harmincas évek közepe táján az SZKP életében el­uralkodott a marxizmus a leniniz­­mus szellemétől idegen személyi kultusz. Ennek elterjedése súlyos károkat okozott a nemzetközi munkásmozgalomban, a mi pár­tunkban is. Következményeként meglassúb­­bodott a pártnak, mint öntevé­keny szervezetnek egészséges fej­lődése. Egyik levélírónk, Lovas Márton elvtárs, régi, tapasztalt pártmunkás, így jellemezte a ki­alakult állapotokat: „A pártszer­­v­ezetekben nem vitatkoztak, a pártvezetőség általában nem volt kíváncsi a tagság véleményére, s a tisztázatlan kérdésekkel kapcso­latban önálló tájékozódás helyett egyszerűen utasításokat vártak. Amíg a vezető szervek nem foglal­tak állást, addig még nem lehe­tett vitatkozni. Ha aztán megjött a döntés , akkor már nem le­hetett vitatkozni.” Ily módon a vezetésnek nem volt módja arra, hogy a kommunisták százezreinek tapasztalatait felhasználja a hatá­rozatok kialakításánál és azoknak a gyakorlati munkában való ellen­őrzése során. 1953 júniusában a Központi Ve­zetőség határozata mélyrehatóan elemezte a párt helyzetét, felfedte a fogyatékosságok okait, és meg­mutatta a pártdemokratizmus ki­bontakozásához vezető utat. A III. kongresszus ezt erősítette és a le­nini követelményeknek megfelelő szervezeti szabályzatot fogadott el. A személyi kultusz ellen a kollek­tív vezetésért folyó harcban bizo­nyos előrehaladást is elértünk. Mégis, akár a párt helyzetét, akár a XX. kongresszus szellemét és ál­lásfoglalásait tanulmányozzuk, vi­lágos, hogy tennivalóink java még előttünk áll. A mi pártunk 1953 óta a pártdemokratizmus gyakor­lati megvalósítása terén nem ha­ladt következetesen előre. Az 1953-as júniusi határozatok jobb­oldali elferdítése, másrészt szekta­riánus szűkkeblűség fékezte. A Központi Vezetőség idei március 12—13-i ülésének határozatában a Szovjetuniónak a két kongresszus közötti sikereinek mozgatóiról szólván a következőket írja: „A Központi Vezetőség mélyen egyet­ért azzal, hogy e sikerek forrása a pártélet lenini normáinak helyre­­állítása, a személyi kultusz leküz­dése, a kollektív vezetés megte­remtése, amely a gazdasági, a po­litikai és a kulturális élet minden területén szabadon kifejleszti a párt és az egész szovjet nép kor­látlan alkotó erőit.” Ezt a mi szer­vezeteink egyértelműen program­ként kell hogy felfogják. Felhí­vásnak pártunk demokratizmusá­nak határozott fejlesztésére. Van­nak már biztató jelek. A XX. kongresszuson előtérbe került le­nini eszmék rendkívül mély hatást gyakorolnak a funkcionáriusok, az aktivisták, a párttagság, sőt a pártonkívüliek széles tömegeire. Az elmúlt hetek pártértekezletei és taggyűlései bizonyítják: a párt­tagság nyíltabban és bátrabban foglal állást minden kérdésben. Érdeklődik és feleletet kér. Kezd kifejlődni a bátor bírálat, fejlődik a harc a személyi kultusz és az egyszemélyi vezetés maradványai ellen. Ez a fejlődés azonban nem megy simán. Azok a fékek, ame­lyek eddig gátolták az előrehala­dást, egy csapásra nem tűnnek el. Az utóbbi időben tartott aktívá­kon és taggyűléseken is tapasztal­hattunk egyrészt zavaros és túlzó, másrészt szűkkeblű, szektás meg­nyilvánulásokat. Előrejutni a párt­demokratizmus fejlesztése terén csak ezek ellen a káros torzítások elleni eszmei harcban lehet. De ez a harc maga is elsősorban demok­ratikusan, a demokratikus fó­rumokon, a taggyűléseken, az ak­tívákon, a választott pártszervek ülésein folyjék, így növekszik a párttagság öntudata, ítélőképessé­ge, aktivitása. Ezt annál is inkább érdemes hangsúlyozni, mert a múlt évek­ben, különösen a jobboldali elhaj­lás elleni szükséges ideológiai és politikai küzdelem során, igen sokszor előfordult, hogy egyes te­rületeken mértéktelenül megsza­porodtak a meggyőzés nélküli ad­minisztratív intézkedések. Nyil­vánvaló, hogy a párt nem nyithat kaput a marxizmus-leninizmus­­tól idegen eszmei és politikai be­hatásoknak. Az ilyen veszély elle­ni harcban azonban az egyoldalú szervezeti intézkedések hatástala­nok, sőt gyakran károsak. Ha csak a pártfegyelemre hivatkozunk, ha ezt a fegyelmet csupán adminiszt­ratív intézkedésekkel igyekszünk biztosítani, akkor kivész a kezde­ményezés, a kommunisták elkez­denek túl óvatosan dolgozni, felül­ről várják az utasításokat és csak a megfelelő direktívák kézhezvé­tele után cselekszenek. Mind­en­nek éppen a párt alkotó tevékeny­sége szenvedi a kárát. Fel kell lépni a demokratizmus öncélú értelmezése ellen is. Ve­gyük például a párton belüli vitá­kat. A pártdemokrácia elképzel­hetetlen a nézeteltérések tisztázá­sa, viták nélkül. De hát vajon a vita a párt célja? Szó se róla. A vita csak­ arra szolgál, hogy erő­sítse a párt eszmei-politikai egy­ségét, segítse tisztázni az előre­haladás útját. A pártdemokrácia, a vita, a bírálat és önbírálat kü­­lön-külön is, együtt is a cselek­vést, a pártnak a tömegeket ve­zető hivatását szolgálja. Közösen cselekedni, vezetni központosított szervezet nélkül, anélkül, hogy a párttagok és a pártszervezetek fe­gyelmezetten végre ne hajtanák az önmaguk által s a választott vezető szervek által hozott hatá­rozatokat — nem lehet. A mi pártunkban a határozatokat, a felsőbb szervek döntéseit végre kell hajtani az egész tagságnak, akkor is, „ha ezekkel egyes párt­tagok, tagjelöltek vagy pártszer­vek, illetve pártszervezetek nem értenek egyet” (az MDP szer­vezeti szabályzatából). Ilyen­formán valósul meg pártunk­ban a vita szabadsága és a cselekvés egysége. Egységes cse­lekvés nélkül nem létezik forra­dalmi munkáspárt. Centralizmus és fegyelem nélkül nincs egységes cselekvés. Ezek is részei é­s nem jelentéktelen részei a pártélet le­nini normáinak. Pártéletünk és tegyük hozzá: közéletünk demokratizmusának fogyatékosságait kutatva nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy ez történelmi jelenség. A Baranya megyei pártaktíván a minap he­lyesen mutattak rá arra, hogy „a Horthy-rendben, a nagybirto­kosok, a bankárok, a nagykapita­listák rendszerében a magyar népnek nem volt alkalma demok­ratikus tapasztalatokat szerezni“. Ez természetesen kihat a mi tö­megpártunkra is. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a személyi kultusz és következményei hosszú ideig fékezték ezeknek a demokratikus tapasztalatoknak megszerzését — teljes nagyságában áll előttünk a­ feladat. Mi következik abból,­­ hogy itt történelmi jelenséggel­ van dolgunk? Először az, hogy egy­­ csapásra, valamiféle „demokra- i tikus rohammal“ nem lehet meg-t oldani. Másodszor az, hogy har-r cunknak az antidemokratikus ten-­ denciák ellen következetesnek, | ingadozást nem tűrőnek kell len- * ni. A baloldali szektariánizmust,* meg kell fosztani „munkás“ nim- ♦ buszától. Le kell leplezni a „bal-­ oldali“ frázisok mögött megbúvó­­ „kommunista“ gőgöt, hatalmas-1 kodást, igen gyakran önzést, kar- ♦ rierizmust. Minden funkcioná-­ riusnak meg kell értenie, hogy a* demokratizmus útjában álló szék-­­ tariánizmus semmivel sem rokon-­­ szenvesebb, mint a jobboldali opportunizmus. Osztálygyökere mindkettőnek kispolgári. Tenni­valóink harmadik csoportja: taní­tanunk kell a demokratizmust. A pártélet minden mozzanatát kriti­kailag értékelnünk kell és a szer­vezeti szabályzat adta demokra­tikus lehetőségeket demokratikus gyakorlattá kell változtatni. Egyes budapesti üzemi szervezetekben például nem nyugodtak bele abba, hogy a taggyűléseken sokan „az idő előrehaladottságára való te­kintettel“ nem jutottak szóhoz. Kihirdették, hogy az utóbb írás­ban előadott észrevételeket is csa­tolják a jegyzőkönyvhöz, az al­kalmas javaslatokat megvalósít­ják, de a legközelebbi taggyűlé­sen mindegyikre visszatérnek. Ez is egy lépés a demokratizmus ki­­teljesítéséhez. De még sok lépésre van szükség. Gyakori például, hogy a taggyűléseken, pártbizott­sági üléseken az előterjesztett ha­tározati javaslatokat utóbb nem módosítják a vita alapján. Még gyakoribb, hogy az értekezlet után fiókba kerülnek, s a vezetőség nem veszi figyelembe további munká­ja során. Vagy nézzük a vezetők kiválasztásának módszerét. A ve­zetőségeket újjáválasztó taggyűlé­seken igen kevés volt a vita a je­löltekről. (Még kevesebb a kül­döttek közül, noha azok választ­ják a magasabb sportszerveket.) A párt szilárdan és határozot­tan a pártdemokrácia fejlesztésé­nek útjára lépett. A vezetőknek, a pártszervezetek, a pártbizottsá­gok vezetőinek kommunista köte­lességük, hogy meggyorsítsák a pártdemokrácia kibontakozásá­nak folyamatát. Személyes pél­dájukkal, vezetési módszereikkel sokat tehetnek, kell is tenniök en­nek érdekében. A pártmunká­sok mutassanak példát az oktató demokratizmusra, amelyben köz­vetve vagy közvetlenül, de min­denképpen nagy országépítő cél­jaink megvalósítását szolgálja a szabad vita, a bírálat és önbírá­lat fejlesztése. A vezetőknek min­den helyzetben alaposan el kell gondolkodniuk azon, hogy az adott feladatok megvalósításában hogyan vehetnék segítségül a pártaktíva minél szélesebb réte­geinek tapasztalatait. Ebben is gyakorlati példát mutatott Lenin. A III. kongresszust megelőző idő­ben például a bolsevik „Vperjod“ című lap kérdések egész sorát in­tézte a párttagsághoz. „Majd — írta a lapban Lenin — a szerkesz­tőség összesíti és átadja ezeket a válaszokat a kongresszusnak úgy, hogy mindegyik küldött rengeteg elvtárs kollektív tapasztalatát használhatja fel.“ Emlékeztetni kell arra is, hogy Lenin, aki elvi kérdésekben soha nem ismert megalkuvást, nem erőszakolta rá nézeteit munkatársaira, mindig a meggyőzéssel élt, türelmesen elmagyarázta véleményét a töb­bieknek. Az egész pártmunkában meg lehet és meg is kell valósíta­ni a meggyőzés egyedül helyes lenini módszerét. A türelmes meg­győzés és az alkotó, tevékeny munka lenini módszere önálló harcosokat nevel. Ilyen emberek kellenek a pártba. A párt a szo­cializmus felépítésének roppant feladatát csak öntevékeny, eleve­nen gondolkodó és harcosan cse­lekvő szervezetekkel képes meg­oldani. A pártdemokrácia fejlesztéséért vívott harc során mindig azt az alapvető elvet kell szem előtt tar­tani, hogy a párton belüli demok­rácia nem öncél, hanem egyik nél­külözhetetlen és nagyszerű eszkö­ze annak, hogy a kommunisták energiája és aktivitása a legtelje­sebben kibontakozhassék. A párt­demokratizmus fejlődése mély ha­tással lesz egész társadalmunk, közéletünk szellemére. A demok­ratizmus kisugárzik pártunkból, áthatja egész társadalmunkat és megsokszorozza a vezető erő kap­csolatát a nép millióival. Ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy második ötéves tervünket, amely biztosítja a népjólét további nö­velését, minden eddiginél kedve­zőbb körülmények között hajthat­juk végre: a tömegek alkotó erejé­nek minden eddiginél hatalma­sabb arányú kibontakozásának alapján. ►*♦♦♦♦♦♦♦♦••»♦♦♦*♦♦♦*♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦. Üzemének büszkesége Bálint Ilona dobozszabász a Budapesti Konzervgyárban. Fia­tal kora ellenére ő a legjobb munkás a dobozüzemben. Telje­sítménye állandóan 170 százalék körül van, munkája csaknem sem sejtmentes. Kiváló munkafegyel­me, elvtársi segítőkészsége miatt méltán tartják őt követendő pél­dának dolgozótársai. Többszörös sztahanovista, s ez év februárjá­ban a Munka Érdemérem kor­mánykitüntetéssel jutalmazták. Ma­ új nemzetközi légi járat indul A Deutsche Lufthansa menetrend­szerűen új repülőjáratot indít Ber­lin—Prága—Budapest—Szófia, illető­leg Berlin—Prága—Budapest—Buka­rest útvonalon. Az első járat ma ér­kezik Budapestre. Kiosztották a Budapesti Pártbizottság vándorzászlóit Az év első negyedében végzett jó munkájukért kitüntették a legjobb termelési eredményt elért kerülete­ket. Az ipari kerületek közötti ver­senyben a IX. kerület, a külső kerü­letek versenyében a XXII. kerület, a belső kerületek közt folyó verseny­ben pedig az I. kerület nyerte el a Budapesti Pártbizottság vándorzász­laját. Háromszáz ipari tanuló az idén A Munkaerőtartalékok Hivatala — az idén első ízben — megszervezte az ipari tanulók külföldi nyaralását. Csehszlovákiában, Romániában, Bul­gáriában és a Német Demokratikus Köztársaságban 300 ipari tanuló tölt 15 napot; ugyanezekből az országok­ból 300 külföldi fiatal érkezik kéthe­tes üdülésre hazánkba. Megnyílt a könnyűipari dolgozók újítókiállítása A Városliget Kossuth-pavilonjá­­ban nyílt meg szombaton délben a bőr-, a cipő-, a szőrme-, a nyomda- és a papíripar újítóinak kiállítása. Nagy József­né könnyűipari mi­niszter nyitotta meg a kiállítást. El­mondotta, hogy az elmúlt évben 50 0an újítást nyújtottak be, melyek­ből 24 000-et be is vezettek. Az 1956 első negyedében benyújtott 14 500 újításból eddig 5400-at vezettek be, amelyeknek utókalkulált gazdasági eredménye egy évben 22 millió 750 ezer forint. Kisfaludi Stróbl Zsigmond műveinek kiállítása Ogyesszában Május 11-én a nyugati és keleti művészet múzeumában megnyílt Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth­­díjas magyar szobrászművész művei­nek kiállítása. | (Tudósítónktól.) | Pártunk és kormányunk elhatároz­ná, hogy a második ötéves tervben i .megépítjük az első atomreaktort. . |Szovjet barátaink készségesen fel- i­s ajánlották támogatásukat és saját­­terveik alapján megépítik az atom­- I reaktort. Ők készítik a különleges­­ berendezéseket is, amelyeket a hely­­­­­színre szállítanak, itt szerelik össze ,­­és nekünk csak a kész, üzembehelye- szett reaktort kell átvenni. Az épüle­­­tet — ahol az atommáglyát és a t reaktor különböző laboratóriumait­­ helyezik el — a magyar építőipar ♦ készíti. Az első magyar atomreak­♦ torban a tervek szerint 1957 végé­­re, vagy 1958 elejére már­­ izotópokat tudnak előállítani,­­ amelyekkel teljes egészében fedezik­­a hazai szükségletet. Az itt végzett ♦ további kutatásoknak különösen­­nagy szerepük lesz a hazánkban ké­­­sőbb épülő atomerőművek létesítése ♦ szempontjából. Az új atomreaktorban­­előállított rövid­ felezésű izotópokkal J pedig soha nem látott lehetőségeket ♦ biztosítanak a tudományos kutatás­­ számára. ♦­­ Hazánk első reaktora kutató jelle-­­gű lesz. A Szovjetunióban szakká­­j­dereket képeznek ki az atomreaktor ♦ számára. A dúsított uránérccel­­ működő reaktor kizárólag békés jel­­­legű és nem is használható háborús­­ célokra. A reaktort úgy építik meg, ahogy gépezetében nem állhat elő­­ olyan hiba, amely atombombaszerű ♦ robbanást idézne elő és a környezet -♦ re káros lenne. A megépülő reaktorban dolgozók egészségére a legmesszebbmenően vi­gyáznak. Állandó orvosi felügyelet őrködik egészségük felett és munka­idejük csak hat óra lesz. Minden munkát, ahol esetleg veszély állhat­na elő, távvezérléssel végeznek. Ha sugárzásveszélyes munkafolyamat következik, akkor nemcsak az atom­máglya közelében, de még a csar­nokban sem tartózkodhat senki. A magyar atomreaktort már nem­csak tervezik, de hozzá is láttak a kivitelezéshez a Szabadságihegyen. Megtörtént az épületek helyének kijelölése, mér építik a környező utakat, és meg­kezdték az építkezésihez a felvonulási munkákat. Az épületek terveit szov­jet dokumentációk alapján készítet­ték. A tervezők és kivitelezők a leg­szorosabb együttműködésben dolgoz­nak, és úgy készítik a terveket, hogy azok a kivitelező vállalat számára gazdaságosak és gyorsan megvalósít­hatók legyenek. A reaktor egyébként egy laborató­riumi épületből és csarnokból áll. A laboratóriumot vasbetonvázra épí­tik. Itt kapnak helyet más kísérleti helyiségek is. A csarnokrész vasszer­kezetű lesz. A különleges szerkezeti megoldások célja az, hogy a reaktor falait minél előbb „tető alá“ hozzák, és így biztosíthassák a zavartalan téli munka lehetőségeit. A tervek szerint a jövő tavasszal már megkez­dődnek az első szerelési munkálatok. Az igen szép külsejű épület három emelet magas lesz és nyerstégla bur­kolatot kap. Az építkezés dolgozóira igen nagy feladatok várnak. Nemcsak gyorsan kell dolgozniok, hanem olyan mun­kát kell végezniök, amilyent ha­zánkban még sohase végeztek. Min­den épületszerkezetet külön kell megtervezni, hiszen ilyen épületre nem alkalmazható semmiféle típus­épületszerkezeti megoldás. Az épü­letelemeket a kivitelező vállalat elő­gyártó telepén készítik el, innen szállítják a helyszínre, ahol már lé­nyegében csak össze kell szerelni azokat. Folynak a kísérletek az Épí­téstudományi Intézetben is, ahol most dolgozzák ki az építkezés tudományos technológiáját. Különösen nagy feladat a sugárzás­­védelmet szolgáló úgynevezett nehéz beton előállítása, amelyet közvetle­nül a máglya köré kell beépíteni. De nemcsak az építőiparra, hanem a többi iparágra is, így elsősorban a gépgyártó iparra hárulnak jelentős feladatok az atommáglya felépítésé­ben. Különösen a műszeriparnak kell kitenni magáért, mert a reaktor se­gédüzemeiben több hazai alkatrészt, elsősorban műszereket építenek be. Az építkezés színhelyén jelenleg még az előkészületi munkáik folyna­k, de néhány nap múlva már az építők munkájának zajától lesz hangos­­ a környék. Május végére elkezdik az alapozásukat is. Két év múlva már működni fog hazánk első atomrea­k­­tora. Épül hazánk első atomreaktora i ♦♦ A Politikai Bizottság tagjai budapesti üzemekben A napokban a Politikai Bizottság több tagja ellátogatott budapesti üze­­mekbe, a­hol beszélgettek a dolgozók­kal az aktuális politikai kérdésekről és válaszoltak kérdéseikre. Gerő Ernő elvtárs a C­hinoin Gyógy­szer- és Vegyészeti Gyár, Ács Lajos elvtárs a Vörös Csillag Traktorgyár, Szalai Béla elvtárs a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár dolgozóit látogatta meg. Az ötezredik magyar kombájn Szombaton ünnepség keretében emlékeztek meg a budapesti EMAG-ban arról, hogy a gyár dolgozói elkészítették az ötezredik magyar kombájnt. Az EMAG-ban 1950-ben még csak öt kombájnt készítettek, ebben az év­ben viszont már 1800 kombájnt gyártanak. A képen: Kővári János, a gyár igazgatója köszönetet mond a munkásoknak. Megnyílt a Mozart-emlékkiállítás Szombaton délben a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumban ünnepélyesen megnyitották a Mozart születésének 200. évfordulója alkalmából rende­zett emlékkiállítást. A megnyitó ünnepségen megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnö­ke, továbbá társadalmi és kulturális életünk számos képviselője, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos tagja. Kadossa Pál Kossuth-díjas ze­neszerző üdvözölte a megjelente­ket, majd Fasang Árpád, a Népmű­velési Minisztérium zenei főosztá­lyának vezetője mondott ünnepi be­szédet. Ezután dr. Walther Peinsipp, az Osztrák Köztársaság magyarorszá­gi rendkívüli követe és meghatalma­zott minisztere mondott beszédet. Jól fejlődnek az őszi gabonavetések Az őszi gabonafélék a szokatlanul hideg télvégi időjárás ellenére is meg­felelően teleltek. Az őszi gabonaveté­sek — szükségszerű tavaszi ápolási, hengerezési, fogasolási — munkáit kellő időben elvégezték, amelynek kedvező hatása a gabonavetéseken jól látható. Az utóbbi meleg és csapadékos na­pok hatására a gabonanövények fejlődése erő­teljesen megindult és általában az elmúlt év hasonló időszakában elért fejlettségi állapotnál tart, sőt egyes vidékeken meghaladta azt. A tavaszi gabonafélék vetését a szo­kásosnál későbben kezdhették meg. A termelők azonban jól kihasználták a vetésre alkalmas időt. A tavaszi árpa és zab vetését néhány nap alatt befejezték. Megállapítható, hogy a tavaszi gabonavetések fejlettsége az elmúlt évinél jobb. A következő napokban az egyik legfontosabb növényápolási munka, a gabonafélék vegyszeres gyomirtásá­nak elvégzése. A termelőszövetkeze­tek egy része a vegyszeres gyomirtás előnyét még nem értékeli kellő mér­tékben. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek még nem kötöttek szerző­dést vegyszeres gyomirtásra és ga­bonavetéseik gyomosodása a vegy­szeres gyomirtást szükségessé teszi, gyomirtási igényüket közöljék a nö­vényvédőállomással, hogy az a mun­kát mihamarabb elvégezhesse. A vegyszeres gyomirtás segítsé­gével a gyenge minőségű vetése­ken is kielégítő termésátlag ér­hető el. A kukoricavetés befejezéshez kö­zeledik. A korábbi vetésű területe­­ken a növényzet legnagyobb része már kikelt. A cukorrépa általában egyenlete­sen kel és jól fejlődik. Darabolását csaknem mindenütt elvégezték, egyes helyeken már az egyelést vég­zik. Néhány nap múlva a szénabetakarí­tás is megkezdődik. Azokon a lucerna­táblákon azonban, amelyeken a máso­dik kaszálásból terveznek magfo­gást, ajánlatos mielőbb megkezdeni a betakarítást. A növényápolási és a szénabetakarítási munkát úgy kell összehangolni, hogy mindkét fontos feladatot a legkedvezőbb időben, jó minőségben maradéktalanul lehes­sen teljesíteni. 1» §1 • 2 ' ' : HI AW, & ifi ii ■ i Szépen fejlődnek az őszi vetések. Az indiai magyar követ látogatása Nehru miniszterelnöknél D. Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke ebéden látta vendé­gül dr. Kós Péter Új-Delhi-i magyar követet, hazautazása alkalmából. A magyar követ elbúcsúzott a minisz­terelnöktől és köszönetet mondott az indiai kormány sokoldalú támogatá­sáért, amelyben Új-Delhi-i működése alatt része volt. (MTI) Nagy sikerrel szerepel St-Etienne-ben a debreceni népi együttes St-Etienne-ben a város rendezésé­ben megkezdődött a nemzetközi ifjú­sági fesztivál. A fesztiválon a debre­ceni ifjúsági népi együttes a többi népi csoportokkal együtt szerepelt először az Eden Színházban, majd másnap a téli sportcsarnokban 12 000 néző előtt. A magyar népi együttes a hortobágyi csikóstáncok­kal nagy sikert aratott. A közönség tomboló tapssal jutalmazta a mű­­sorszámot. Másnap a zuhogó eső el­lenére a városháza előtti szabadtéri színpad körül ötezer ember szoron­gott. Nagy sikere volt a Liszt-rapszó­diának, amelyet a népi zenekar adott elő. A ceyloni kormány megszünteti a kasztrendszert ■ Új-Delhi, május 12. (Tanjug) Az Indinfo colomibói jelentése sze­rint a ceyloni kormány törvényren­delet útján hamarosan megszünteti a kasztrendszert és büntetést helyez kilátásba a törvényrendelet meg­sértéséért. Ez az intézkedés óriási jelentőségű társadalmi reformot je­lent majd, mert a kasztrendszer Cey­lonban mély gyökeret vert. A külön­böző vallások hívei között még min­dig igen szigorú kasztrendszer ural­kodik. Ahol 16,9 liter tej az átlag... A Baranya megyei erzsébeti Béke Tsz-ben egy évvel ezelőtt kevés te­jet adtak a tehenek, az istállóátlag mindössze 3,2 liter volt. Keveselték ezt a tsz vezetői is és magyarázatkép­pen az akkori tavaszi takarmány­hiányra hivatkoztak. Felismerték azonban azt, hogy a tejet semmiféle „magyarázat“ nem helyettesítheti. Ezért a 21 közös tehenet lelkiismere­tes, hozzáértő dolgozókra bízták. Ide­jében gondoskodtak elegendő, meg­felelő takarmányról: nagy mennyisé­gű répaszeletet tároltak, másodveté­­sű kukoricából silót készítettek és a pécsi sörgyártól sörtörkölyt vásárol­tak. Az új tehenészek, Mucsi István és Varga Mihály rendet teremtettek az istállóban, az állatokat tisztántartot­­ták és mindig meghatározott idő­pontban etettek és fejtek. Az ered­mény nem is maradt el: az idén ta­vasszal, április közepén 15,9 liter, most pedig már 16,9 liter az istálló­átlag. Az erzsébeti Béke Tsz tagjai meg­értették, hogy mennyire jövedelmező a szarvasmarha-tenyésztés. El is ha­tározták, hogy tovább fejlesztik a közös tehenészetet. Aratás után hoz­zákezdenek egy 50 férőhelyes istálló építéséhez és jövőre megkétszerezik a teh­énállományt. ‘ "* *• * k. A.*./-kAoi (Bereth Ferenc felvétele MTI Foto) Visszaérkezett a Koreai Munkapárt III. kongresszusáról az MDP küldöttsége A Magyar Dolgozók Pártja kül­döttsége, amely részt vett a Koreai Munkapárt III. kongresszusán , szombaton este repülőgéppel vissza­érkezett Budapestre. A küldöttség vezetője, Vég Béla, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, a kül­döttség tagja, Köböl József, a Köz­­ponti­­ Vezetőség tagja, a Központi Vezetőség párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője. (MTI) Hazaérkezett Mohács-szigetről az ifjú építők első csoportja Szombaton délelőtt indultak ha­za Mohácsról az árvíz sújtotta sziget első ifjú építői, akik május 4-e óta hat építőtáborban dolgoztak. A Mohács-sziget újjáépítéséért dol­gozó első nyolcszáz ifjú nagyszerű munkát végzett. A budapesti, pécsi, debreceni, miskolci, szegedi, soproni, egri,­­ veszprémi, szolnoki egyetemis­ták és főiskolások mind derekasan helytálltak.

Next