Szabad Nép, 1956. július (14. évfolyam, 182-212. szám)

1956-07-21 / 202. szám

A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL­ t t szár évvel ezelőtt nagy veszede­lem fenyegette hazánkat. A tö­rök hatalom, sorra legyűrve kis-ázsiai s délkelet-európai elenfeleit, nyugat felé terjeszkedett. Útja Magyarorszá­gon keresztül vezetett. Az út első ál­lomása Belgrád (vagy mint az akkori magyarok mondták: Nándorfehérvár) erődítménye volt. Ezt a várat a ma­gyar királyok a XV. század elején szerezték meg a szerb fejedelmektől. Vagy száz évig a védelem kulcspont­jának tekintet­ték a törökökkel szemben. Erős várnak számított akkoriban, de a hódítók szemében, akik földig rom­bolták Konstanti­­nápoly falait, leg­feljebb apró aka­dálynak tűnhetett. 1456 júniusának végén, júliusának elején a kitűnően felszerelt, nagy létszámú török haderő elárasztot­­ta a várhoz veze­tő földházat a Du­na és a Száva közt. Hadihajók kísérték, amelyek elzárták a vízi utat is. Belgrádba lélek sem jutha­tott. Külső segít­ség híján a vár védői a halállal néztek farkassze­met. Magyarországot feudális anarchia pusztította. Ki­rály, urak, püspö­kök sanyargatták a népet, s vigyáz­ták egymást is sanda szemmel. A veszedelem hírére kiszöktek az or­szágból vagy el­húzódtak távoli váraikba. Az or­szág vezetői közül az egy Hunyadi János, a török el­len vívott régi nagy harcok hőse készült méltón az ellenség fogadá­sára. Követték hívei, korábbi csatá­kon próbált harcosok, kik most ösz­­szegyűltek vezérük oldalán, hogy a kegyetlen küzdelemben vele győzze­nek vagy együtt vesszenek. Kiváló sereg volt ez, de elenyészett az el­lenfél tömegei mellett. Délkelet-Európa népei az előző években vállvetve küzdöttek a hódí­tók ellen. De most legtöbbjük le­verve, egymástól is elszigetelve, nem tudta erejét kifejteni. Az albánok fegyverkeztek, s jelentős török erő­ket vontak magukra. Ezzel segítették Magyarországot. De közvetlen segít­séget, bár akartak, nem tudtak hozni. Török roppant erejével szemben tömegek mozgósítására lett volna szükség. Mint végső veszély esetében szokták, a szomszéd orszá­gok legtöbbjében keresztes háborút hirdettek. Az egyszerű emberekben volt is hajlandóság fegyverrel segí­teni társaikat. Németországban, Itá­liában számottevő csapatok gyü­lekez­­tek. De többségük nem jutott el cél­jáig. Nem kaptak fegyvert," irányítót, katonai vezetőt. Olykor, ha mégis el­indultak, s elértek a veszélyeztetett várig, vitézül vettek részt védelmé­­ben. Kortársak emelték ki a bécsi diákok, a lengyel felkelők hősiességét. De végül is nagyon kevesen voltak. Magyarországon is meghirdették a keresztes háborút. Ám a szónoklatok­kal megbízott térítőpap, Kapisztrán János, eleinte fontosabbnak vélte az eretnekek, s a görögkeletiek átke­resztelését. A török elleni toborzás vontatottan ment. Utóbb meg azért torpant meg, mert a nép (mint egy­korú, egyházi forrás írja) nem értette Kapisztrán olasz nyelvű beszédeit. De értette a tényeket. Tudta, hogy a török hadsereg elpusztítással fe­nyegeti viskóit, elhurcolással szegé­nyes javait, rabsággal őt magát. Ve­szélybe dönti, elveszi azt a keveset te, amit a haza a feudális viszonyok közt jelenthetett. A nép védeni akar­ta ezt a keveset is. Csapatostul áram­lott a vár felé, a veszély közelébe. S mire a török hadsereg támadása ki­bontakozott, ott állt vele szemben a hazáját védelmező nép harci ereje. Rosszul felszerelt, katonailag iskolá­zatlan emberek gyülekeztek itt. Egy erősségük volt­ az elszánás, hogy megvédik övéiket az ellenségtől. Megvédik a hazát. „Tódulva jönnek, mint a hóvihar“ — mondta Szilágyi Mihály, akkor Nándorfehérvár főkapitánya. „Nem volt ott egy úr, egy nemes sem, csak a köznép a városokból és a falvak­ból“ — tudósít egy kortársi leírás. „Kevés fegyvert láthattál volna köz­tük“ — így a másik — „Kardjuk volt, fütykösük, parittyájuk, mint a pásztoroknak.. Mint a mondában, Dávid szállt szembe Góliáttal. ”­míg a keresztesek gyülekeztek, a ■iTX török ágyúk lerombolták a külső várfalakat. A várban és a hoz­zátartozó városban pestis, éhínség pusztított. A védők kirohanásokkal próbálták megzavarni az ellenséget. Hiába. Már csak a végső küzdelem­re készülődtek. Segítség kellett a várba. De hogy jusson oda? A török minden utat el­zárt. Csak az ostromgyűrűn lehetett átjutni. A felkelők átjutottak. Nem volt hajóhaduk, méltó a törökéhez. A Dunán kereskedésre használt de­reglyéket alakítottak át hadi módra s nekimentek az ellenség gályáinak. Saját hajóikon támogatták őket Belgrád szerb polgárai, vízi hadako­zásban gyakorlott hajósok, akikről így írt egy Kapisztrán környezetébe tartozó térítőpap: „görögkeleti sza­­kadárok, de a törökök kérlelhetet­len ellenségei, akiktől azok jobban félnek, mint másoktól“. A felkelők július 14-én, ötórás küzdelemben szétverték, megfutamították, részben megsemmisítették az ostromlók ha­jóraját. Megnyitották az utat, behatoltak a szorongatott várba. Hunyadi ettő fogva ott-tartózkodott, mindig a leg­veszélyesebb pontokon, szavával és példájával lelkesítve fegyvertársait. A törökök folytatták az ostromot. S egy héttel a vízicsata után elérke­zettnek vélték az időt a döntő roham megindítására. Július 21-én a nagy haderő felsorakozott. Úgy álltak fel a csapatok, hogy egymást váltva, pi­hent erővel támadhassák az ágyú­zástól lerontott falakat. A romokon megesküdtek a védők, hogy meghal­nak, de nem hátrálnak. V­­éres harc kezdődött, s tartott a­­ következő nap reggeléig. A tö­rökök ismételt rohamokkal áttörték a külső vár védővonalát. Többször visszavetették őket, végül elérték a belső várat. Harcosaik a kaput, a fa­lakat ostromolták. Zászlótartóik megmászták a tornyokat, egynek majdnem sikerült kitűznie a győze­lem jelét. Dugovics Titusz ragadta el, Hunyadi régi vitéze. Nem bírt a török zászlótartóval, magával sodor­ta le, a mélybe. Meghalt, de nem en­gedte kitűzni az ellenség lobogóját. Nem halt hiába. Hősi tettével lelket öntött fázadó társaiba. Hunyadi harcosainak, a keresztes népfelkelők java erőinek ismételt el­lentámadása visszavetette az ellen­­ség­et. A rohamozók kiszorultak a várból, túl a lerombolt külső erődíté­seken, egészen a nem messze felállí­tott ostromágyúkig. A védők nem ül­dözték őket. Ujjongva ünnepelték a szabadulást, az életet, hisz a rohamot visszaverték. De tudták, hogy még nem győztek. Az ellenség nem tört meg s még mindig igen nagy túlerő­ben van. Felvirradt a nap, július 22-én, csü­törtökön. Hunyadi újabb támadástól tartott és készültséget rendelt. A tö­rök alkalmasint akart támadni, de nem maradt ideje. A felkelők meg­előzték. Előbb egyenként, aztán csa­patosan kihúzódtak a várból és elin­dultak­ egyenest neki az ellenség tá­borának. Csatlakoztak tartalékaik is, akik addig a Száva partján várakoz­tak. Rohamuk szétszórta a törökök ázsiai csapatait. Ekkor a szultán se­rege javával fogta hátba őket. Két tűz közé kerültek. De kitört a várból Hunyadi, elfoglalta a török ágyúit. S most a szultán került két tűz közé. Nem bírva a­­nyomást, visszavonult. A nap folyamán többször újította ro­­hamait, megpróbálta visszafoglalni elvesztett ostromszereit. Ám a fel­kelők szilárdan helytálltak, a török nem jutott elfoglalt ágyúihoz. A csatatér a felkelők kezén ma­radt. Nagy győzelmet arattak, de győzelmük teljes nagyságát ak­kor — kimerülten a harctól, a vir­rasztástól, az ostrom fáradalmaitól — senki, maga Hunyadi sem tudta fel­mérni. A felkelők tönkretették az el­foglalt ágyúkat s éjjelre visszavonul­tak a megmentett várba. Várták a reggelt, hogy az erőviszonyokat job­ban felmérve, pihenten újíthassák a harcot. De reggelre kelve­­ nem volt ellenség Belgrád alatt. Az ostrom­lók oly súlyos vesz­­teségeket szenved­tek, hogy nem mer­ték megvárni az új harcot je­lentő másnapot. Sebesültjeiket ösz­­szeszedve, hadi­szereik jó részét hátrahagyva, el­vonultak az éjsza­ka védelme alatt. Vonulásuk utóbb pánikszerű mene­küléssé fajult. Mondják, a szul­tán, Hódító Mo­hamed átkozódott futó hada láttán. Állítólag méreg­gel akart életének véget vetni. Végül beérte azzal, hogy valahol Szófia tá­ján összeszedte a roncsokat, me­lyek világverőnek szánt seregéből megmaradtak. A győzelem hí­re bejárta Euró­pát. „Sohasem volt ilyen török sereg, de ilyen ve­reség sem“ — to­vábbították hívein­ket a nürnbergiek. „Soha a törököket így meg nem ver­ték, és a végrom­láshoz soha köze­lebb nem voltak, mint ezen ütközet után“ — hangzik egy helyszíni jelentésekből levont következtetés. Sokan hitték, elérke­zett az idő, amikor nemcsak megál­lítják, hanem visszavetik a hódító­kat, akik immár száz esztendeje fe­nyegették Európa békéjét. De a nagy tervekből nem lett semmi. A keresz­tesek üldözni akarták az ellenséget, de táborukat feloszlatták. Az orszá­gon végigvonuló járvány elragadta a katonák egy részét, köztük a ve­zért, Hunyadit is. Az urak közt is­mét elkezdődtek a harcok a ha­talomért. A kül­hatalmak sem adtak számottevő segítséget. Ilyen körül­mények közt kárba veszett a szom­széd országok népeinek igyekezete is, hogy felkelésükkel adjanak segítsé­get a hadjárat folytatásához. [­­e a­ nándorfehérvári diadal még így, kihasználatlanul is óriási jelentőségű volt népünk, s a hódí­tókkal szemben függetlenségükért, haladásukért küzdő népek életében. Meggyengítette a támadókat, enyhí­tette nyomásukat a szomszéd orszá­gokra. Két emberöltőig elvette a kedvüket, hogy ismét megkíséreljék Magyarország meghódítását. Két em­beröltőt nyert meg hazánk, népünk független fejlődésének. Két emberöltővel később Nándor­fehérvár elesett. Nem volt több Hu­nyadi, nem voltak népfelkelők, hogy védelmezzék. A magyar nemesség 1514-ben vérbefojtotta a sorsuk job­bításáért, és egyben a külellenséggel szemben felkelő magyarországi pa­rasztok háborúját. Ezután egyenes úton következett Mohács, független­ségünk évszázados sírja. De a győzelem világló tanulsága élt sötét korok súlyos századaiban is. Tettekre, bátorságra, hősies helytál­lásra buzdította az utódokat. Azt hirdette, nem veszhet el az az ország, amelyet népe véd. Ma azt hirdeti: becsüld a szabadságot. Tiszteld azok emlékét, akik valaha életüket adták a jövendőért. Elekes Lajos Dugovics Titusz Wagner Sándor festménye SZABAD NÉP Az ördög szépsége (Francia/—olasz film) Gérard Philipe első filmjei közül való ez a filmalkotás; méltó tár­saként szerepel a robusztus szí­nészi erejű Michel Simon. Kettejük pompásan harmonizáló és élénk kontraszthatásokra épülő játékában érzékletesen bontakozik ki egy új, modern Faust-legenda. Faust, a klasszikus irodalmi hagyo­mány e nagy alakja, az örök emberi elégedetlenség, a nagyratörés meg­testesítője. A film szerzőinek (a for­gatókönyvet René Clair és Armand Salacrou írták, a rendezés René Clair műve) nem volt könnyű dolguk, ami­kor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy — megőrizve a legendás forma­nyelvet — Faustból egy modern, a mai idők humanizmusának és anti­­humanizmusának harcát kifejező ala­kot formáljanak. A környezet félig legendai-histó­­riai, félig modern, XX. századi. Bár Faust egy középkori német kisfeje­­delem egyetemének professzora — boszorkánykonyhája mégsem közön­séges alkimista műhely, hanem modern gépekkel felszerelt kutató­­intézet. Faust, a modern tudomány erőinek megtestesítője, szimbolikus kifejezője. E kettős környezetből lép elénk az ötvenéves születésnapját ünneplő Faust, bánatosan és elégedetlenül, nagy és mély belső nyugtalansággal: nem élt igazán, nem élvezte a sze­relmet, nem volt ifjúsága. Ebben a lelkiállapotban kísérti meg az ördög: Lucifer „másodrangú beosztottja“, Mefisztofelész. Megcsillantja előtte „az ördög szépségeit“, a gyönyört, az ifjúságot, majd, egyre lázasabb ütem­ben, egyre ellenállhatatlanabb csá­bítóerővel a pénzt, az aranyat, a gazdagságot, s mindenek tetőfokán a hatalmat, zsarnoki mindenhatóságot szívek és életek felett. A rendezés drámai ütemben, Faust sorsfordulatait élesen és eredeti szi­tuációkban ábrázolva viszi el a né­zőt a végkifejletig. A cselekmény középpontjában a megfiatalodott Faust s az idős Faust testi alakjába öltözött Mefisztotelész párharca áll. Meglepő, a lélektani jellemzést szol­gáló helyzetek egész sorában ütköz­nek össze. E jelenetek gyakran fe­szült, elmélyült pillanatokat terem­tenek a nézőtéren. Egyben azonban a fesztelen humor, a könnyedség, a jóízű szellemeskedés légáramlatai is keresztül lengenek rajtuk. Ezek a változatos cselekményt pontosan idő­zített jókedvvel fűszerezik ugyan, de fel is hígítják az eredeti Faust­­legenda mély tragikumát. Faust végül mégis rádöbben, hogy a gyönyör és pénzvágy, a hatalom utáni kapaszkodás, „az ördög szépségei", embertelenségbe taszítják az embert. S ekkor szem­befordul Mefisztotelésszel: segíti az igazi szerelem, s a megcsalt és lá­zadó nép, s így harca végül is sike­res lesz: az ördög elbukik, lángba és füstbe merül. A filmet megalkotó művészek fel­emelő, humanisztikus kicsengéssel zárják a művet, kimondva, hogy az emberi akaraton, az ember emberi vonásain meg kell törnie a gonosz, embertelen erőknek. Ennek az opti­mizmusnak gyökereit a film megalko­tása idején, 1949-ben az egész világon meginduló békemozgalomban kell ke­resnünk, amely a haladó polgári mű­vészekben is megerősítette azt a tu­datot, hogy az emberiség képes erőt venni a gonosz ösztönökön, az ördögi őrültségeken. Gérard Philipe és Michel Simon játéka mélyen, átgondoltan kap­csolódik össze. Gérard Philipe egyszerű eszközökkel emeli ki az ifjú Faust önmagára ébredését, naiv életszeretetét, s a benne kavargó démoni erők játékát. Michel Simon ördöge: mélyen emberi. Az a naturalisztikusan robusztus, élv­vággyal és cinizmussal teli életstílus, amelyet színészi játékával kifejez, vaskos realizmussal telíti a film le­gendás , képzeletbeli atmoszféráját. Kisfalvi József Szeptember 2-án nyílik a második miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás Miskolc Város Tanácsa szeptem­ber 2-án rendezi meg a miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítást. Eddig a borsodi képzőművészeken kívül 126 neves festőművészt és szobrászt kértek fel, hogy alkotását állítsa ki. MA BÉCSBEN: Rapid—Bp. Vasas Közép-európai Kupa-döntő első mérkőzése (Kiküldött tudósítónk telefonjelen­tése.) Bécs, július 20. Csütörtökön megérkezett a Bp. Vasas Bécsbe. Az osztrák főváros­ban nagy érdeklődés előzi meg a szombat délutáni Rapid—Vasas mér­kőzést. A bécsi lapok szinte egyön­tetűen Rapid győzelmet jósolnak. Legtöbbjük arra a következtetésre jut, hogy a Rapid soha ilyen közel nem állt a Közép-európai Kupa megnyeréséhez, mint most, s azt re­méli, hogy már Bécsben olyan győ­zelmet arat a Rapid, amellyel bizto­sítja a Kupa megnyerését. Az új­ságok találgatják a Vasas taktikáját is. Szinte minden lap azt írja, hogy a Vasas-együttes 7—8 emberrel fog védekezni. Majd meglátjuk ... Az osztrák együttes befejezte a felkészülést, már több edzést nem tart a mérkőzésig. A Rapid összeállí­tása a következő: Gartner ■— Halla, Dienst, Gob­bie — Höldl, Giesser — Körner I., Mészá­ros, Hanappi, Körner II., Bertalan. A Vasas pénteken délután könnyű edzést tartott a Práterben. Az edzé­sen Csordás és Raduly is részt vett. Raduly játéka már biztos. Csordás is úgy látszik, már egészséges, játékára számíthatunk, így a Bp. Vasas a Partizán elleni győztes csapatával lép szombaton pályára: Kamarás — Kárpáti, Kontha, Te­leki — Szilágyi II., Berendi — Ra­duly, Csordás, Szilágyi I., Bundzsák, Lelenka, (Sárosi). A Vasas hangulata bizakodó, a fiúk nagyon készülnek. Tudják, na­gyon nehéz lesz a mai mérkőzés. A Rapid Bécsben a legnépszerűbb klubcsapat és a közönség biztatása a Práterben bizony nem lebecsülendő. Mindenesetre szeretnének jó ered­ményt elérni és jó játékkal meghá­lálni a magyar sportszerető közönség bizalmát. Reméljük, így is lesz. Szamosi Károly Ma a Mil­lonarison : a SZOT és az FSGT kerékpárosainak versenye A magyar sport mai nagy eseménye, a Bp. Vasas.a Rapid labdarúgó-mérkőzés, a Középeurópai Kupa döntőjének első­ része Bécsben játszódik le, de azért a hét végén itthon is lesznek igen érde­kes sportesemények. Ezek közül elsősorban a Népszava­­kupáért folyó kerékpárosversenyt említ­jük meg, amely ma este 7 órakor lesz a Millenárison, a legjobb magyar szakszer­vezeti kerékpárosver­senyzők és a francia munkás sportszövetség (FSGT) csapatá­nak részvételével. Válogatott mérkőzést vívnak súlyemelőink Ausztria csapatával a Sportcsarnokban, este fél 7 órakor. A Balatonon folytatják a nemzetközi vi­torlázóversenyt. Ma kezdődik meg a nagy tömegversenyek, sportünnepélyek hétvégi sorozata. A Bástya Sportegyesü­let délután 3 órai kezdettel népligeti pá­lyáján rendezi sportünnepélyét, a Spar­tacus Sportegyesület IV. országos szpar­­takiádja pedig Pécsett kezdődik ugyan­csak 3 órakor. A SALZBURGI USZODA avató, ünnepsé­gével kapcsolatban megrendezésre ke­rülő nemzetközi úszóversenyen magyar sportolók is rajthoz állnak. Hat magyar úszó — Áts, Kádas, Dömötör, Gyergyák M., Temes és Sebő A. — pénteken dél­előtt utazott el Salzburgba. / — Tábor, tábor, itt Vasvári, itt Vasvári. Fontos közleményem van.. . A Vasvári-tábor távírásza meg­várja, amíg a parancsnokság rádiósa haátról, Mohácsról nyugtázza a vé­­cit, majd folytatja: — A tegnapi napon a DISZ Köz­ponti Vezetőségének vándorzászlóját brigádvezetők tanácsa a 6. brigád­nak ítélte oda. A brigádvezető ne­ve... no komám, most jól nyisd ki füled ... Min Kjong Dzsun, betű­zöm ... Délután fél háromra jár az idő az újmohácsi Vasvári-táborban. A fiúk csak nemrég jöttek haza a munkából, most ebédelnek. Egyesek behúzód­nak a tábor közepén álló terebélyes úrfa alá, s ott igyekeznek minél előbb elpusztítani a rántott pontyot. A szálkák persze nagyban akadályoz­­zák a gyors evést, de aki előbb végez, annak előbb jut repeta. (S bár a koszt gazán bőséges, a 17—18 éves gyom­rok számára a repeta mégiscsak re­peta marad.) Rayman Jancsi, a da­rusbrigád vezetője (akit táborszerte Szőrösnek becéznek), csajkájával ke­zében, körbe-körbe jár az asztalok között és lépten-nyomon bölcs mon­dásokkal fűszerezi az ebédet. Az 5. brigád tagjai m­ár be is fejezték az étkezést és behúzódnak pihenni a sát­rukba. Alaposan elfáradtak — bár ezt a világért sem vallanák be —, ma négyen 50 köbméter homokot termel­­tek ki és raktak vontatóra. A pa­rancsnokság sátra előtti asztalnál gyülekeznek a brigádvezetői megbe­szélés részvevői. A Vasvári-tábor fiataljai — a Ko­márom megyei középiskolák III. és IV. osztályos tanulói, valamint most érettségizett növendékei — majd két héttel ezelőtt érkeztek hajóval Mo­hács-szigetre. Tizennégy napig ma­radnak itt, s ezalatt részt vesznek az árvíz sújtotta Újmohács község újjá­építésében. Május eleje óta ez már az ötödik váltás. Dolgoztak itt egye­temisták, ifjúmunkások, MTH-sok, persze nemcsak a Vasváriban, hanem a Zalkában, a Dózsában, s a többi Mohács-szigeti DISZ-táborban is. De térjünk csak vissza Min Kjong Dzsuához, az­ Esztergomi Szerszám­gépipari Technikum III. osztályos ta­nulójához. Ő az első hozzászóló a bri­gádvezetői értekezleten, mert siet Brigádja megígérte Sugár Józsefnek akinek a házát építik most, hogy délután is folytatja a munkát. Dzsua tiltakozik a vándorzászló el­len: — Ne adják ki a zászlót minden nap, csak a két hét után. Mi nem : zászlóért, a dicsőségért jöttünk ide hanem azért, hogy dolgozzunk. Fekete táborparancsnok elvtárs igyekszik lebeszélni a koreai fiút er­ről a túlzott szerénységről, de ered­ménytelenül. Végül is Dzsun feláll­t: a koreai—magyar vegyesbrigád élén indul vissza az építkezéshez. Délelőtt fejezték be a szoba-kony­­hás ház alapozását, most kezdik a téglafal felhúzását. Egy kőműves dolgozik itt, a fiúk keverik, hordjál a maltert, adogatják a téglákat. Még­hozzá igen gyorsan. — Olyan jóba vagyok a fiúkkal mintha már sok-sok éve együtt dol­goznánk — mondja a kőműves. De sok beszédre nincs idő. Az öreg mester bizonyára megszokta a kőművesmunkában eltöltött évtize­dek során, hogy ő nógassa a segéd­munkásokat. Itt azonban megfordul a világ rendje. A kistermetű, izmos koreai gyerekek olyan sebesen ado­gatják a téglákat, hogy az öreg is kénytelen átvenni tőlük ezt a szo­katlanul gyors munkatempót. ★ Tizenöt féle sházterv közül választ­­­hatnak az építkezni szándékozói Nem is igen látni egymás mellett két egyforma házat. Egyszobás, kétszo­bás, kisverandás, nagytornácos — mind, mind különböző. De ha né­hány hónap múlva valaki ellátogat Újmohácsra, egy dolgot minden há­zon felfedezhet. Kis porcelántáblát, amely hirdeti: „Építették a Vasvári­­tábor diszistái. 1956.“ S aki a jövő nyáron látogat el Új­­mo­­ácsra, talán még a volt építők közül is talál itt néhányat. Sokan azok közül, akiknek segítettek a baj­ban, akiknek a házát építették, meg­hívták őket a jövő szünidőre nya­ralni.★ Néhány szó a fegyelemről. Ha e tábor belső életét figyeli az ember nem sokat lát belőle. Nincsenek vi­gyázzállásban beadott jelentések, s olyan fiú is akad, aki a reggeli éb­resztő után még tíz percig is lustás­­kodik a tábori ágyon. Egyszer sem láttam, hogy a táborparancsnok vagy a nevelők „irányították“ volna a fiúkat. Legalábbis olyan értelem­ben, hogy elindították volna őket a munkába, vagy ott rájuk szóltak vol­na, hogy ne lustálkodjanak. Bizonyos, hogy ha bajok lennének a munkafegyelem körül, abba már beleszólna a táborparancsnok. De amikor a fiúk a munkanap végezté­vel, ebéd után még gyakran vissza­térnek az építkezésre (pedig szabad idejük van: fürdés, horgászás, futbal várja őket), amikor az utasítás elle­nére maguk emelgetik a 240 kilós betonelemeket, akkor a nevelők arra kénytelenek vigyázni, hogy a fiata építők túl ne erőltessék magukat. Mint mondottam, a fegyelem külső jelét, a fegyelmezést nem lehet fel­fedezni. Ami itt hat, az az önként vállalt, a brigádok kollektívája által diktált öntudatos fegyelem. Nem is csoda, hiszen valamennyien önként jöttek ide.★ Amikor elindultam Mohács-sziget­re, hogy a fiatal építőkről írjak, va­lami ilyesfajta cím motoszkált az agyamban: „Ifjú hősök“. Amikor megérkeztem a Vasvári­táborba, találtam 94 tizenhét—tizen­nyolc éves fiút, akik szabad idejükben élték a „srácok“ mindennapos éle­tét: futballoztak, játszottak, egymást ugratták. Megkérdeztem három esztergomi fiút, Komora Miklóst, Rayman Já­nost, Salamon Tamást (mindhárman most érettségiztek, orvosnak, illetve vegyészmérnöknek készülnek, ha fel­veszik őket az egyetemre), miért is jöttek ide? Nagyon buta kérdés volt, nem is lehetett volna rá mással vá­laszolni, mint frázissal, vagy azzal, amit ők feleltek: — Hát... hallottuk, hogy Mohács­­szigeten szükség van építőkre. Mi is jelentkeztünk a DISZ felhívására. Kérdeztem, hogy nagy agitáció előzte-e meg a jelentkezést. — Á, semmiféle rábeszélés nem volt. Ha csak egy kicsit is agitáltuk volna a fiúkat, legalább még egyszer ennyien jöttek volna el az iskolából. (Mellékesen szólva, ez nem is lett volna baj. A rábeszélés még nem kényszer.) Egyszóval, hallották, hogy szükség van rájuk, hát jöttek. Ez egész ter­mészetesnek tűnik számukra. Nem tartják magukat hősöknek. A szó ünnepi értelmében nem is azok. Mohács-sziget önkéntes építői átlagos középiskolás fiatalok, vagy mondjuk, valamivel jobbak az átla­gosnál. S éppen ez a nagyszerű. Kulcsár István „Átlagos középiskolás fiatalok 44 Jegyzetek és gondolatok az újmohácsi DISZ-építőtáborból A RÁDIO MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSUTH-RÁDIÓ: 4-30: Hírek. — 4.35: Zenés műsor — 5.00: Falurádió. — 5.30: őrjárat ... — 6.00: Hírek. — 6.05: Falusi híradó. — 7.00: a Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 8.10: Reggeli hangver­seny. — 9.00: Gyermekrádió. — 9.40: Id. és ifj. Johann Strauss műveiből. — 10.00: Hí­rek. Lapszemle. — 10.10: Balettrészletek. — 10.40: Népi zene — 11.00: Tollal a hátra­­mozdítók ellen. — 11.15: a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak hangversenye. — 12.00: Hírek. — 12.10: Operettek. — 13-00: Falusi híradó. — 13.15: Művészlemezek — 14-15: Könnyűzene. — 15.00: Hírek. — 15.10: Chopin­­zongoraművek. — 15.45: Válaszok a hallga­tóknak. — 16.00: Kórusok. — 16-20: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 17-00: Hírek — 17.15: Tánczene. — Közben: A búza­ mezőkről jelentjük ... — 18.00: Porció — 18.15: Szív küldi szívnek szívesen — 19.00: Esti Híradó. — 19.25: Közvetítés Bécs­­ből, a Rapid—Bp. Vasas KK-döntő labdarúgó­­mérkőzésről. — 20-27: A francia postakocsi. Zenés rádiójáték. — 21.44: Sporthíradó — 22.00: Hírek. — 22.15: Tánc éjfélig. — 24.00: Hírek. — 0.10: Csárdások. PETŐFI-RÁDIÓ— 14.00: A Harsányi-együttes énekel. — 14.10: Wagner, Lohengrin. Operaismertetés — 15-10: Fotoamatőrök öt perce — 15.15: Népek da­lai. — 16.00: Országszerte — megyeszerte. — 16.10: Zenés hétvége. — 17.25: Meteorológia és mezőgazdaság. — 17.45: Muszorgszkij leve­leiből. Előadás. — 18-20: A halkszavú költő. Tóth Árpád útja a forradalomig. — 18.40: Legújabb lengyel tánclemezeinkből. — 19.20: Külpolitikai kalauz. — 19.30: Liszt-művek. — 20.00: Magyar történelmi dalok és nép­dalok. — 20.30: Hűség. Részlet Dobrice Csoszk­a regényéből. — 2100: Lapszemle. — 21.10: Operarészletek. — 22:00: Zenekari hangverseny. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti­ várható időjárás ma estig: felhőátvonulások, néhány helyen záporeső, zivatar. Időnként élénk szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges válto­zás nem lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma nyugaton 22—25, keleten 24—27 fok között. A Duna vízállása péntek reggel Budapest­nél 379 centiméter. SZOMBAT, 1956. JÚLIUS 7. ti­ti HÍREK ti­ti Kallódó hírek A Dunántúli Napló egyik számá­ban kis cikk jelent meg a minap a pécsi Orvostudományi Egyetem újításairól. A cikket nyil­ván sokan elolvasták Pécsett, a me­gyében is — a közlekedésről, a tsz­­fejlesztésről, a begyűjtési verseny állásáról közölt tudósítások mellett. Elolvasták, és elfelejtették vagy megjegyezték a cikk adatait — annyi azonban bizonyos, hogy a pécsi orvosi kutató munka szép eredményei nem kaptak országos visszhangot, nem írtunk cikkeket arról, milyen kitűnő kutatóorvo­saink vannak egy vidéki városban! Bocsánat az erős kifejezésért, de szé­gyenünk az, hogy nem hozunk az ország tudomására olyan jelentős tudományos eredményeket, mint például dr. Nógrády György ,,Poly­­trop-táptalaj” elnevezésű újítása, amelynek segítségével a bélfertőzé­­ses megbetegedéseknél 15 óra alatt­­ki tudják mutatni a kórokozó bak­tériumot. Nem értesült az ország arr­ól sem, hogy dr. Nádai Péter és dr. Ludván Sándor fontos műszert konstruáltak a nagy kiterjedésű bőrátültetések végzéséhez, s hogy Brand doktor találmánya a hályog­operációt könnyíti meg. Ezeknek a tudományos eredmé­nyeknek egyike-másika már nem­csak Magyarországon terjedt el, ha­nem — például Nógrády dr. újítása — Csehszlovákiában, Jugoszláviá­ban, Romániában, Izraelben, sőt Ausztráliában is. Mi hallgattunk ezekről a szakmai eredményekről, amelyek nemcsak az orvosi munnkát könnyítik meg, hanem országunk hírét-nevét is emelik a világon. Nyilvánvaló, hogy ez nem csupán a sajtó hibája, hanem az illetékes — adott esetben egészségügyi — szer­veké is, amelyek nem adnak meg­felelő tájékoztatást területük ered­ményeiről. De hibás a hírszolgálta­tás is. Illetékes hírközlő szervek „résen vannak“ minden sportese­ménynél, lapjaink nemcsak az NB I., hanem az NB II. eredményeit is­­közlik. S ez rendjén van. Ha va­lahol újjáépítenek egy cukrászdát, vagy italboltot, műkedvelők elő­adnak egy operettet, arról is hírt ad a sajtó. S még ez sem hiba. De sa­játos szemérmesség mutatkozik hír­adásainkban akkor, ha kitűnő tudó­saink eredményeiről van szó. S ez már súlyos hiba. Szakítsunk ezzel a helytelen gyakorlattal, nemcsak a tudomány, hanem az ország érde­kében is. Nagy Károly Meghalt K­ab­ay József író Babay József író pénteken 58 éves korában elhunyt. Darabjait külföldön is sikerrel hozták színre. Tizennyolc regénye jelent meg, kilenc színdarab­ját mutatta be a Nemzeti Színház. Élete utolsó órájáig dolgozott. A Pe­tőfi Színház számára a Toldi-triló­­giából egy hősi játék megformálásá­ra készült, de csak az első felvoná­sig jutott el. Temetéséről később történik gon­doskodás. (MTI) — Új bauxitbánya feltárásának előkészületeit kezdik meg a nyáron Iszkaszentgyörgyön. A tervek szerint négy év múlva kezdik meg a terme­lést. — Szobrot állítanak az idén a Tudományos Akadémia martonvá­­sári mezőgazdasági kutatóintézeté­nek parkjában Cserháti Sándornak és Baross Lászlónak, a magyar nö­vénytermesztés kiválóságainak. — Két hatalmas távcsövet kaptak a leningrádi amatőr csillagászok — egyetemi hallgatók, ifjúmunkások, pedagógusok —, hogy azok segítségé­vel figyelhessék a szeptember elején Föld-közelbe kerülő Marsot. — Csók István festőművészről ne­vezik el a Fejér megyei Sáregresen épülő népművelési otthont, amelynek avatóünnepségét augusztus 20-ra ter­vezik. — Elhalasztották a fővárosi tanács ülését. Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága közli, hogy a július 23-ra, hétfőre összehívott fő­városi tanácsülést későbbi időpont­ban tartják meg. — Dr. Rudolf Moucka csehszlovák természettudós a Kultúrkapcsolatok Intézetének vendégeként, a magyar természetvédelem tanulmányozására hazánkba érkezett. — Útnak indították a Miskolci Üveggyárból az első üvegcsempe-szál­­lítmányt. Az üzem a hónap végéig még mintegy 100 000 üvegcsempét és falborító lapot állít elő. — Az északi sarkkörön túl fekvő Dickson-szigetre utazik egyhónapos nyári tanulmányútra a moszkvai iskolások egy csoportja — az Ifjú Sarkkutatók és Tengerészek Klubjá­nak tagjai.­­ A homoktalajok javításának elősegítésére a Minisztertanács az édes­ csillagfürt vetőmag árát má­zsánként 640 forintról 400-ra, a kese­­rű­ csillagfürt vetőmagét pedig 420- ról 300 forintra csökkentette. — Keskenyfilm készült Komlóról. A filmet pénteken délután ünnepé­lyesen mutatták be a komlói Május 1. Művelődési Otthonban. — A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig című kötet a napokban jelent meg a Mű­velt Nép Könyvkiadó kiadásában. Az érdekes és fontos munkát Kozocsa Sándor és Radó György szerkesztet­te. A gazdag bibliográfiai munka tar­talmazza a különböző, emigrációban megjelenő magyar lapok és folyóira­tok szovjet irodalomra vonatkozó cikkeit is. A 700 oldalas kiadvány fontos forrása lesz a tudományos ku­tatásnak.­­ Magyarország és Románia kö­zött az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt az utasforgalom. A bukares­ti gyors túlzsúfoltságának enyhítése végett keddtől kezdve a MÁV új gyorsvonatjáratot indít Budapest— Tövis között, közvetlen kocsikkal Marosvásárhelyig. — Magyar bányász műszaki kül­döttség járt Belgiumban és a Német Szövetségi Köztársaságban. A kül­döttség elsősorban a nagy mélységű bányák hűtését tanulmányozta és megismerkedett a bányagázlecsapo­­lási módszerekkel. — A fővárosi tanács kereskedelmi osztályának meghívására Budapestre érkezett a zsolnai kerületi tanács küldöttsége. A csehszlovák delegátu­sok a fontosabb budapesti kereske­delmi és ipari vállalatok munkáját tanulmányozzák. — Lawrence Olivier két Shakes­­peare-dráma — a Machbeth és a Lear király — megfilmesítésére ké­szül. — 1500 külföldi látogató tekintette meg eddig a hónap elején a Mezőgazda­­sági Múzeumban megnyílt agancskiáll­­tást; sokan megcsodálják a kiállításon látható jelenlegi világrekordért, a 12,5 kiló súlyú gyönyörű bakócai agancsot.­­ Filmtárakat létesít a Népművelési Minisztérium a megyei és járási székhe­lyeken. A művelődési otthonok mellett működő filmtárak dokumentum-, nép­szerű tudományos és oktató­ filmeket köl­csönöznek a társadalmi szerveknek, in­tézményeknek, vállalatoknak és szövet­kezeteknek. — A Magyar Néphadsereg Színháza közli, hogy az 1956—57-es évadra megrendelt bér­leteket július 23-tól, hétfőtől adja ki. A bér* * letek átvehetők a színház szervezési irodájá­ban (XIII., Pannónia u. 8.) szombat és va­sárnap kivételével, mindennap 12 órától 18 óráig. Ezzel egyidőben további bérletek még korlátolt számban vásárolhatók. BÍRÓSÁGI HÍREK — Nikulasin Ferenc 1953 január óta a 43. sz. Vas. és Edényboltot ve­zette. 1955 decemberében több mint 114 000 forint leltárhiánya keletke­zett. Ebből az összegből — mint ki­derült — 40 000 forintot elsikkasz­tott. A napi pénzkivételnél megha­misította a blokkokat, az eladásnál magasabb egységárakat számolt el. A Fővárosi Bíróság 4 év és 6 hó­napi börtönbüntetésre ítélte és kö­telezte 40 000 forint megtérítésére.­­ Egy rendőrszakaszvezető iga­zoltatni akarta Balázs János 19 éves szügyi lakost, mire a fiatalember megütötte a szakaszvezetőt. A ba­lassagyarmati járásbíróság 20 száza­lékos bércsökkentéssel, egyévi javí­tó-nevelő munkára ítélte Balázs Já­nost.­­ Egy hadipuskát, 95 töltényt és négy kézigránátot rejtegetett padlá­sán Rostás Mihály gyulai lakos. A gyulai járásbíróság 10 hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. A BUDAPESTI MOZIK MATINÉMŰSORA VASÁRNAP DE. 10 ÓRAKOR UGOCSA- Puccini. — BRIGÁD (Pestlőrinc): Színes kisfilmek. — HALADÁS: Vízkereszt, vagy amit akartok. — TÁTRA: Örs a hegyek­ben. — ÓBUDA: Nevess velünk. — REGE: Én és a nagyapám. — AKADÉMIA: Kémek­­ a vonaton. — ALKOTÁS (fél 10): Senki nem tud semmit — IPOLY: Civil a pályán. — NAP: A balkezes újonc. — KOSSUTH ( Pest­erzsébet) : Bátor emberek. — SZÉCHENYI (Pestújhely): Beszterce ostroma. — TAVASZ (Rákospalota): Vasöklü Bogdán. — VILÁGOS­SÁG (Pesterzsébet)- Jégmezők lovagja. — PE­TŐFI (Nagytétény): Aranyalmafácska. — ÁRPÁD (Budafok): Ma este minden véget ér. — SZIGETHY (Albertfalva) : Twist Olivér. — TERV (Pestújhely): Zűrzavar a cirkuszban. SZIKRA Lapnyomda • * * • '• A budapesti színházak mai műsora Az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Szín­pada: Aida (8). — Károlyi-kert. Az Állami Hangversenyzenekart Kertész István vezényli, közreműködik Sebők György (,,CD-bérlet, 3. sz., 8). — Állatkerti Szabadtéri Színpad: Bob herceg (fél 9 . —Majakovszkij Színpad (Mar­gitsziget) : Tollhegyre tűzve, avagy Aki írja, marja! — Pengős regények (8). — Vörös­marty Színpad (Margitsziget) : Nagymama (negyed 9). — Egressy Színpad előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon: Csip-csip móka (fél 9). — Építők Rózsa Ferenc Kultúr­­háza Park Színpad (Sztálin tér 16.) Vidám nyári esték (I bérlet, 8). — Fővárosi Nagy­cirkusz: a porond mesterei (4, 8). SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központj la Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállala Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vj Blaha Lujza tér 3. Tpl.: *343—100, *142—: Terjeszti a Posta Központi Hírlapíród]

Next