Szabad Nép, 1956. július (14. évfolyam, 182-212. szám)

1956-07-28 / 209. szám

4 A Szakadékot nagy tetszéssel fogadták Karlovy Varyban A filmfesztivál eredményhirdetése vasárnap lesz Karlovy Vary, július 27. A fesztivál utolsó napjai telnek, s minél inkább közeledik a záró­akkord, a díjak kiosztása, annál na­gyobb a várakozás, izgalom s a ta­lálgatás. A magyar küldöttség érthe­tő izgalommal készült a Szakadék cí­mű film csütörtök esti bemutatójára. Éreztük, hogy sok forog kockán, hi­szen a magyar filmművészet a leg­utóbbi időben nagy érdeklődést és megbecsülést vívott ki. Eddigi film­jeink jó hírünket keltették a világ­ban, otthon nem is tudtuk teljesen felmérni, milyen elismerés övezi filmművészetünket. Csütörtök este tehát másodszor él­tük át a Karlovy Vary-i fesztiválon az ilyen premierek sajátos izgalmát. Szorongva foglalta eel helyét a ma­gyar küldöttség a díszpáholyban. Az első taps, amely a magyar film alko­tóit köszöntötte, még mindig csak előlegezett bizalom volt, legalábbis mi így éreztük. A Cigánytánc című filmünket vetítették először, őszinte sikerrel. Öröm volt látnunk, hogy a Magyar Állami Népi Együttesnek milyen nagy híre, közönségtábora van már külföldön. A filmet dicsérők közül igen sokan elmondották: Pe­­kingben, Párizsban, Londonban lát­ták az együttes műsorát. (Ez a film most versenyen kívül került a közön­ség elé, mert már részt vett a can­­nes-i filmfesztiválon.) Azután kivilágosodott a nézőtér, s Irina Karcikova, a bájos, szép cseh­szlovák színésznő kalauzolásával az emelvényre lépett Darvas József nép­művelési miniszter, a Szalkadér­ író­ja, Ranódy László Kossuth-díjas ren­dező é® Bara Margit, a film női fő­szereplője. Ranódy néhány szóval el­mondotta, hogy mi volt a célja a Szakadék alkotóinak. Majd kihuny­tak a fények, s megkezdődött a Sza­kadék vetítése. A zsúfolt nézőtéren­­hol a filmet, ahol a közönséget figyel­tük. A feszült csendből, a figyelő, meghatott arcokból, s az előadás vé­gén felcsattanó, őszinte tapsból úgy éreztük, sikere volt a filmnek. A kül­döttek szokás szerint felálltak, a ma­gyar küldöttség páholya felé fordul­va, tapssal üdvözölték a film alko­tóit. Majd a gratulációk következtek. A siker felmérése bonyolult, de perc­ről percre egyre inkább úgy éreztük, hogy a Szakadék igazolta a várako­zást, amelyet a Körhinta és az Egy pikoló világos vetítése a legutóbbi napokban keltett az új magyar film iránt. A magyar küldöttség a bemutató után fogadást adott. A baráti hangu­latú találkozón több mint száz ven­dég jelent meg, a szovjet küldöttség tagjaitól az amerikaiig, a szocialista országokból éppen úgy, mint a nyu­gatiakból. Az éjszakába nyúló foga­dáson alapos viták zajlottak az egyes csoportokban, s a véleményekből le­szűrhettük: a Szakadékot értékes al­kotásnak tartják; őszintesége és igaz­sága ragadta meg leginkább a néző­ket. Azt éreztük, hogy az elismerő szavak és jelzők nem csupán udvarias diplomáciai megnyilvánulások, hiszen egyik-másik külföldi küldött, művész, kritikus vagy üzletember igen rész­letesen elemezte a filmet. Fogyaté­kosságait is megemlítették: az volt a vélemény, hogy a film ritmusa kissé lassú, s a befejezése vitatható. (Ez körülbelül megegyezik azzal az érté­keléssel, amellyel odahaza a kritika fogadta a filmet.) Röviden néhány vélemény. Georges Sadoul: „Maguk magyarok, megint na­gyon szép filmet alkottak." Pellegrini olasz rendező: „Megragadóan szép és igaz film a Szakadék. A szívemhez szólt.“’ Az itt bemutatott kitűnő finn film producere: „Úgy éreztem a ve­títés alatt, mintha Finnországban játszódnék a Szakadék cselekménye. Ahogyan a film hősei egymás szemé­be néztek, nekem finn emberek ju­tottak az eszembe, akik történetesen magyarul beszélnek." Mr. William Snyder, a New York-i Rembrandt Film igazgatója: „A cselekmény egy árnyalattal talán lassúbb a kelleté­nél, de rendkívül érdekes és nagyon szép film."­ Alexander Rákosi, a nyu­gat-németországi Real Filmvállalat igazgatója: „Ez a filmjük is nagyon tetszett, éppúgy, mint a Körhinta. Értékes alkotás, bátran kiállja a ver­senyt a fesztivál legjobb filmjeivel A mongol küldöttség meghatottan gratulált Ranódy Lászlónak. Vala­mennyi színész teljesítményéről elis­meréssel emlékeztek meg a szakem­berek. Főként Molnár Tibor, Bara Margit, Sinkovits Imre, Horváth Teri, Dayka Margit, Bihari József őszinte és igaz játékát emlegették sokan, s dicsérték a gyermekszerep­lők természetességét is. Ez a küldöttek, a szakmabeliek hangja; egy árnyalattal még tompí­tottam is a különböző dicsérő elis­meréseket. Tanultunk a Körhinta esetéből. De a reményünk és a vá­rakozásunk legalább olyan most is, mint a cannes-i fesztivál napjaiban. Reméljük, hogy várakozásunkat ez­úttal siker is fogja koronázni. Va­sárnap délután már tudjuk, hogy a zsűri mely filmeket ítélte a legjob­baknak a Karlovy Vary-i fesztiválon. Demeter Imre A Karlovy Vary-i Park­ Hotel, a filmfesztivál „főhadiszállásának" zászlókkal feldíszített homlokzata. (Fábián Ferenc felvétele) A néph­adsereg V. kulturális versenyének díszbemutatói Pénteken este a Néphadsereg Köz­ponti Tiszti Háza nyári helyiségében ünnepélyesen kiosztották a magyar néphadsereg V. kulturális verse­nyén legjobban szerepelt hivatásos zenekarok díjait. A győztes zeneka­rok értékes tiszteletdíjakat kaptak. A jutalmak kiosztása után a há­rom legjobb zenekar hangversenyt adott a Tiszti Ház nyári helyiségének szabadtéri színpadán. Vasárnap este 8 órai kezdettel ren­dezik a versenyen legjobban szere­pelt művészeti csoportok és szólis­ták díszbemutatóját. Ezt a bemuta­tót is a Tiszti Ház nyári helyiségé-­ nek szabadtéri színpadán, rossz idő esetén a téli helyiségben tartják. ” SZABAD NÉP ZEMPLÉN GÉZA 1883-1956 A­zt a nagy veszteséget, amely a magyar tudományt érte Zemp­lén Géza elhunytával, mi, tanítvá­nyai érezzük talán legmélyebben. Mi, tanítványai, a vegyészmérnökök és vegyészek százai-ezrei kerültünk ta­lán legközelebb e világhírű, zseniális tudóshoz, e rendkívüli képességű ku­tatóhoz, nagytudású professzorhoz. Zemplén Géza hivatott és állan­dóan aktív művelője volt a maga tu­dományának. Őbenne hiánytalanul megtestesült az az elv, hogy csak az lehet igazán nagy professzor, egye­temi tanár, aki maga is aktív és eredményes kutató. Az ő rendkívüli egyénisége, céltu­datos irányító, vezető képessége, hal­latlan alkotó készsége teremtette meg és fejlesztette ki azt a tudomá­nyos iskolát, mely nemcsak neki, ha­nem az egész magyar kémiai tudo­mánynak nemzetközi elismerést szer­zett. Ennek az iskolának a hatása hosszú időre lefektette a magyar ké­miai tudomány alapjait, és fejlődé­sére döntő hatású volt. A Zemplén-iskola éppen úgy,­­ mint Zemplén Géza neve, vi­lágszerte ismert. Ezt nemcsak a tu­dományos szakirodalom utalásai alap­­ján mondhatjuk, ez közvetlen módon is igen sokszor megnyilvánult. A fel­­szabadulás után, 1947-ben meghívták az Egyesült Államokba. Egy év múlva hazajött, mert munkáját a magyar tudomány továbbfejlesztésének szol­gálatába akarta állítani. A Zemplén-iskola összefog bennün­ket, öregebb és fiatalabb tanítványo­kat, régebbi és mostani munkatársa­kat egyaránt. Ez az iskola oltotta be­lénk a rendszeres, kemény munka szeretetét, egymás munkájának meg­becsülését, a kollektív tudományos munka szellemét és lényegét. Tőle ta­nultuk meg a kutató munka techni­káját, szervezését, annak minden iz­galmát és szépségét, és a sikeres és eredményes kísérletek, az új megis­merésének öröme mellett a sikerte­len kísérletek jelentőségét és értel­mét is. L­áthattuk és tapasztalhattuk,­­ hogy mit jelent a zseniális tu­dós problémalátása, az igazi mate­­­rialista tudós célkitűzése. Hihetetlen éleslátásával ki tudta választani a „témát“, a leglényegesebb problémá­kat és szinte megdöbbentő bizton­sággal jelölte meg a sokféle lehető­ség között a megoldás útját, amin azután makacsul megmaradt az eredmény eléréséig. Ebben volt ő igazán nagy. Ez a szemlélet vezette el azokhoz az ered­ményekhez, amelyek örökre beleke­rültek a szerves kémia alapvető fel­ismerései, tételesei és módszerei közé, mint az úgynevezett Zemplén-féle le­bontás, Zemplén-féle elszappanosítás, számos növényi eredetű természetes vegyület szerkezetének felderítése és első szintézise stb. Zemplén Géza példát mutatott ne­künk arra is, hogyan kell logikus gondolatmenettel megfogalmazni és leírni a tudományos tételeket és az elért eredményeket. Ez a szinte egyedülálló képessége talán csak az ő brilliáns előadásaival hasonlítható össze. ÉV n­ehéz lenne itt elsorolni, mi min­dent adott ő nekünk és mi mindent tanultunk tőle. Tudjuk, hogy még sok-sok nagyszerű gondo­lata és elképzelése volt utolsó évei­ben is, ami nem valósulhatott meg nehéz, súlyos betegsége miatt. De élete utolsó percéig aktív érdeklő­dést tanúsított a magyar szerveské­mia fejlesztése, saját tanszékének felépítése iránt és utolsó éveiben ír­ta meg nagy összefoglaló tanköny­vét, amit ezzel az ajánlással látott el: „Ajánlom e könyvet volt és jelenlegi tanítványaimnak, kiknek buzgó se­gítsége nélkül nem érhettem volna el azokat a sikereket, melyeket elér­tem. Fogadják érte hálás köszönete­­met.“ Mi, tanítványai tartozunk há­lával és köszönettel nemcsak ezekért a sorokért, hanem mindazért a gaz­dag, felbecsülhetetlen örökségért, amit tőle kaptunk. A Zemplén-iskola a szakmai össze­tartozáson túl is sokat jelentett szá­munkra. Személye körül az iskola egy nagy családot is jelentett, az ő személye második otthonunkká vará­zsolta a műegyetemi szerveskémiai intézetet. Nemcsak a laboratórium­ban tartott össze bennünket, össze­­tartozónak éreztük magunkat vele és egymással a laboratóriumon kívül is. A nagy­ tudós mellett az őszinte, szó­kimondó, szerető szívű nagy ember is mély hatással volt ránk, aki az élet minden megnyilvánulása, a tudo­mány és művészet minden terüle­te iránt bámulatos fogékonyságot és tájékozottságot mutatott. Rendkívül szerette a komoly zenét, különösen a Wagner-operákat, a költészetet, leg­főképpen Adyt és Dantét. Fiatalabb korában maga is festegetett. Mindig emlékezni fogunk a sok kirándulás­ra, melyet vele hazánk legszebb tá­jaira tettünk. De igazi emberi nagy­sága az igazi magyar tudós hazafisá­­ga 1944-ben mutatkozott meg min­­­denki számára. M­ikor a fasiszta nyi­las kormány a Műegyetemet a többi egyetemmel együtt Németországba akarta áttelepíteni és ezt a nyilas kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere az egybegyűjtött egyetemi tanárokkal közölte, néma csend fo­gadta szavait. És ekkor megszólalt Zemplén Géza mélyen csengő hang­ja és megfontolt szava: „Mi magyar egyetemi tanárok nem megyünk. Nem hagyjuk magunkat, mint­ a bar­mokat elhurcoltatni.“ Néhány nappal később nyilas pribékek börtönbe ve­tették a legnagyobb magyar kémi­kust, felbecsülhetetlen az az örökség, amit tőle kaptunk és soha nem lelhetünk elég hálásak ezért. Most, halála után fogadjuk meg mi, tanít­ványai, a magyar kémikusok ezrei, hogy olyan fáradhatatlanul és önfel­­áldozóan műveljük ezt a tudomány­­területet, ahogy tőle tanultuk. Mél­tók akarunk lenni hozzá, hogy az ál­tala teremtett és naggyá fejlesztett magyar szerveskémiát még jobban felvirágoztassuk. Amit tőle tanul­tunk, tovább adjuk a fiatal generá­cióknak. Tanulmányozzák az ő hatal­mas munkásságát, ismerjék meg eredményeit, alkotásait. Bognár Rezső akadémikus Eltemették Zemplén Géza akadémikust Pénteken délután a Farkasréti-te­metőben nagy részvét mellett elte­mették Zemplén Géza Kossuth-díjas akadémikus egyetemi tanárt. A te­metésen megjelent Andics Erzsébet Kossuth-díjas, az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturális osztályának vezetője, Ács Ernő, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Távközlési Kutató Intézet igazga­tója, akadémikusok, tudósok, egye­temek professzorai, hallgatói. Ligeti Lajos Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia al­­elnöke méltatta Zemplén Géza vi­lágszerte elismert munkásságát, s a Magyar Tudományos Akadémia ne­vében átadta a magyar tudósok utol­só üdvözletét. Erdey László Kossuth-díjas akadé­mikus a Magyar Tudományos Aka­démia kémiai tudományok osztályá­nak nevében. Bognár Rezső Kos­suth-díjas akadémikus volt tanítvá­nyai nevében, Holló János a buda­pesti Műszaki Egyetem vegyészmér­nöki karának nevében. Fodor János Kossuth-díjas akadémikus, a Ma­gyar Kémikusok Egyesületének alel­­nöke az egyesület nevében búcsúztat­ta Zemplén Gézát. (MTI) Romániai írók érkeztek hazánkba Asztalos István romániai állami­­díjas magyar író, a Román írószö­vetség vezetőségének tagja és Iosi­­fescu Silvian irodalomkritikus, a magyar—román kulturális egyez­mény alapján, a Kultúrkapcsolatok Intézetének vendégeként tanulmány­útra hazánkba érkezett. Asztalos István pénteken látoga­tást tett a Híradó- és Dokumentum­­filmgyárban, ahol megtekintette a „Kabát” című elbeszéléséből készí­tett rövidfilmet. A filmet rövidesen bemutatják a magyar közönségnek.­­ Augusztus elején megkezdik az 500 vagon élelmiszer tárolására mé­retezett miskolci hűtőház építését. A hűtőház üzembe helyezésével meg­javul majd az egész északi iparvidék élelmiszerellátása. — Mólót építenek Almásfüzitőn, másfélmillió forintos beruházással. Ugyancsak megépül az idén a szőnyi móló is. — Öt fiatal operaénekes, Pásztor Lajos, Horkay György, Király Mária, Engel József és Tóth Sándor egy évi vendégszereplésre az NDK-ba uta­zott. SZOMBAT, 1956. JÚLIUS 28 * * HÍREK & &A vietnami katolikus küldöttség látogatása Rónai Sándornál, az országgyűlés elnökénél Élő ember a T­egnap délután nagy volt a meg­lepetés a Józsefvárosi teherpálya­udvaron, amikor az egyik nagy lisz­tesládából egy élő fiatalember bújt elő. A ládára az volt írva: „Porce­lánedény, bronz.” Érthető volt hát a nagy csodálkozás: a vasutasok legfeljebb azt gondolhattá­k, hogy az edényeken kívül bronzszobrok vannak a ládában — arról azon­ban álmodni sem mertek volna, hogy a szobor élő emberré változik. Nem is változott at élő emberré a szobor, hiszen Dobos Péteren­­kívül nem volt más a ládában. Dobos Pé­ter ugyanis összebeszélt barátjával, Szénássy Istvánnal, és feladatta csomagban magát gyorsárúként édesapja, Do­­­bos Károly címére, a Bács megyei Szánkra. Fogadásból — legalábbis azt állítja ő. Dobos és Szénássy nemrégen még a Szabolcs utcai Kórház műtősei voltak. De kiléptek munkahelyük­ről — úgy látszik, kalandra vagy-* * tak. Nos, ez a kaland nagyon hamar kudarccal végződött, mert Dobos kétszeri elájulással fűszerezett, há­rom és félórás lábalakás után, kény­telen volt önként kibújni a belülről nyitható ládából, így hát, sokkal előbb megérke­zett, mint gondolta volna — csak nem Szarikra. A Katolikus Papok Országos Béke­bizottságának vendégeként hazánk­ban tartózkodó vietnami katolikus küldöttség tagjai — Bartholomeus Tran-quang-Nghiem, Dominicus Ngu­­yen-duy-Loc és Dominicus Pham­­guang-Phuoc lelkészek, továbbá Pet­rus Ngo-tu-Ha és Petrus Nguyen-duc- Vong, a vietnami Actio Catholica ve­zetői­e péntek délelőtt látogatást tettek Rónai Sándornál, az ország­­gyűlés elnökénél. A küldöttséget a látogatásra elkísérte dr. Beresztóczy Miklós protonotárius kanonok, esz­tergomi érseki helynök, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke, Vitányi György, az esztergo­mi érseki iroda igazgatója és Hor­váth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. (MTI) Hazaérkezett franciaországi útjáról az Építők táncegyüttese Csaknem kéthetes nagysikerű franciaországi vendégszerepléséről pénteken érkezett haza az Építők Központi Művészegyüttesének 28 ta­gú népi tánccsoportja és zenekara. Az együttes nyolc alkalommal sze­repelt a francia közönség előtt. Eb­ből négyszer a nizzai népművészeti fesztiválon. Ezt a fesztivált 21 év óta minden évben megrendezik július 14-én, a franciák nemzeti ünnepén. Ők voltak az első magyar együttes, amely a fesztiválon részt vett. A fesz­tiválon több francia csoport, azon­kívül görögök, albánok, bolgárok, jugoszlávok, olaszok, spanyolok stb. szerepeltek és szinte kisebb méretű világifjúsági találkozónak is beillett. Küldöttség indult Pekingbe, a nemzetközi növényvédelmi konferenciára Tegnap repülőgépen háromtagú delegáció indult Pekingbe, a nemzet­közi növényvédelmi konferenciára. A küldöttség vezetője Hollósi Mihály, a Növényvédelmi Igazgatóság igazga­tója. A küldöttség tagjai Ubrizsy Gá­bor, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója és Nechay Olivér, a Nö­vényvédelmi Igazgatóság főelőadója. Ma a Népstadionban: Budapesti Vasas—Rapid KK-döntő (Tudósítónktól.) Nagy érdeklődés előzi meg a mai Középeurópai Kupa döntő mérkőzést. A jelek szerint a Népstadion — az idén először — teljesen megtelik. Százezres tömeg biztatja majd a Vasast, amely a KK eddigi mérkő­zésein mutatott harcosszellemű, igen lelkes, jó játékával méltán vívta ki a magyar labdarúgás hatalmas szur­kolótáborának rokonszenvét. A labdarúgás külföldi hívei is nagy figyelemmel kísérik a mérkőzést. Nemcsak az „érdekelt” Ausztriában, hanem más országokban is. A Közép­európai Kupa talán a legértékesebb európai sport­ trófea, amit labdarúgó­klubcsapat elnyerhet. A kupát 1927- ben alapították és 1939-ig minden évben megküzdöttek érte a legjobb magyar, osztrák, olasz és csehszlovák klubcsapatok. Tizenöt évi szünet után, 1955-ben folytatták a mérkőzéssoroza­tot, de ekkor már jugo­szláv csapatok is bekapcsolódtak a küzdelembe. Az idén tehát tizenötöd­ször dől el, melyik csapat neve kerül a serlegre. Eddig öt ízben nyerte a kupát magyar csapat, négy ízben osztrák, háromszor csehszlovák, két­szer pedig olasz. A Budapesti Vasas csapata biza­kodva, de korántsem elbizakodottan tekint a mai mérkőzés elé. A játéko­sok tudják, hogy a Rapid nagy já­tékerőt képvisel és csak akkor ke­rülhetnek ki győztesen a várható nagy küzdelemből, ha az első perc­től az utolsóig teljes erővel, „vasas­­szívvel” harcolnak. A csapatban egyébként mindenki egészséges és valószínű, hogy az az együttes játszik, amely ma egy hete Bécsben lépett pályára.­­ A bécsi Rapid tegnap, a késő délutáni órákban autóbusszal érkezett Buda­pestre. A játékosok bíznak abban, hogy miként két héttel ezelőtt a Vö­rös Lobogót, most a Vasast is le tud­ják győzni a Népstadionban. A csa­pat végleges összeállítására csak ma kerül sor.★ A Budapesti Vasas—Rapid-mér­kőzés 18 órakor kezdődik. Játékve­zető: Bernardi (olasz). A mérkőzés második félidejéről a Kossuth Rádió 19 órakor helyszíni közvetítést ad. ★ Érdekesnek ígérkezik a nagy mér­kőzés előtt 16:15-kor kezdődő Bp. Kinizsi—Aarhus (Dánia) labdarúgó­mérkőzés is. A dán bajnokcsapat szeretne visszavágni a koppen­hágai találkozón elszenvedett 2:1-es vereségért. A Kinizsi viszont be akarja bizonyítani, hogy múlt va­sárnapi — a Vojvodina elleni — gyenge játéka csak pillanatnyi kisik­lás volt. A SOPOTI NEMZETKÖZI TENISZVER­SENYEN a férfi egyesben Ádám, a női egyesben Peterdi, a férfipárosban az Ádám, Sikorszky-pár az elődöntőbe ju­tott. A CSEPELI VASAS LABDARÚGÓ-CSA­PATA Kassán a helyi Spartaktól 4:2 (2:2) arányú vereséget szenvedett. A NÉPSTADION IGAZGATÓSÁGA KÖZLI, hogy az OTSB által kiadott 2-es számú bér­letsorozat október 6—7-i Magyarország— NSZK válogatott atlétikai viadalra szóló je­gyei nem erre a két napra, hanem a július 28-i Eb-döntő mérkőzésre érvényesek. — Ünnepélyesen felavatták pénte­­ken délután a honvédségtől kapott, az eddigi tiszai komp helyett épített pon­­tonhidat a Csongrád megyei Tápé községben. — Árvíz után címmel dokumen­tumfilm készül Mohács-sziget újjá­építéséről. A filmet rövidesen be­mutatják. — Hetven méteres dohánypajtát építettek Csongrádon — 140 000 fo­rintos költséggel — a Vörös Csillag Tsz-ben. — Bútort is gyártanak a közeljö­vőben a Tatai Faárugyárban, ahol eddig csak ládát, teknőt készítettek. — Megkezdték az új tokaji Tisza­lád építését. A 225 méter hosszú és 10 méter széles hídból az idén az alépítményt készítik el és kiszélesí­tik a feljárókat. — Utak és sorsok címmel új szov­jet orvosfilm kerül a közeljövőben bemutatásra Budapesten. Felújítják a Bagdadi tolvaj című világhírű színes Korda-filmet, amely a csodá­latos keleti mesevilágot idézi a néző elé. — A csehszlovákiai komarnói ál­lami birtok igazgatósága levélben mondott köszönetet az EMAG-gyár dolgozóinak azért a közvetlen, azon­nali segítségért, amelyet a Csehszlo­vákiában is kedvelt magyar ACD— 400-as kombájnok javításában nyúj­tottak. — Az IBUSZ igazgatósága közli, hogy július 30-tól kezdődően a budapesti és Pest megyei lakosoktól az alábbi helye­ken vesz át kiutazási engedély és vízum iránti kérelmeket: Budapest, VI., Maja­kovszkij u. 112. sz. alatt (bejárat a Lö­völde téri oldalon) szovjet, csehszlovák, román, bolgár, albán viszonylatban. — VI. Hársfa u. 51. sz. alatt, kizárólag csehszlovák viszonylatban. — V., Tanács körút 10. sz. alatt (félemelet), kizárólag román viszonylatban. Hivatalos idő: 8.30—15.00 óráig. Szombaton: 8.30—­ 11.00 óráig. A szükséges nyomtatványok ugyanitt átvehetők. A korábban beadott útlevél- és vízumügyekben felvilágosítás, valamint a halálesetek miatt soronkívüli útlevél- és vízum­ügyek, továbbá a cso­portos kérelmek elintézése kizárólag Budapest, XIII., Bulcsu utca 19. sz. alatt történik. (MTI) — A MAHART értesíti az utazóközön­séget, hogy a tassi zsilip javítása­­ miatt a minden pénteken Ráckeve — Tass — Sztálinváros között közlekedő hajójárat további intézkedésig Tassig közlekedik. SZIKRA Lapnyomda. * ♦ * * ’ * Első tapasztalatok az Egyesült Atommagkutató Intézetben Moszkvától északra, a Volga partján van egy különös falu. Az idegen üdülőhelynek nézhetné, mert csinos utcák mentén sok kertes csa­ládi házat és aránylag kevés na­gyobb méretű bérházat lát. Legfel­jebb azt találja az ember „gyanús­nak“, hogy üdülőhelyhez képest igen nagy a sürgés-forgás. Sok kis csalá­di ház és nagy épület van épülőfél­ben, újonnan nyíló utcák burkolata készül, pár hét alatt is szemmel lát­hatóan fejlődik a település. A köz­ség valóban nem üdülőhely, hanem a Nemzetközi Egyesült Atommagku­tató Intézet dolgozóinak lakótelepe. Együtt született és fejlődött az inté­zettel, pontosabban „jogelődjével“, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának atommagkutató intézetével. A község csaknem, minden lakója — közvetlenül vagy közvetve — az in­tézetben folyó munkát szolgálja. Itt laknak az intézet dolgozói család­jaikkal, a helybeli általános iskolá­ban tanulnak a gyerekek, s közvetve az intézeti munkát szolgálják a pos­tások, az üzletek elárusítói, a kis vendéglő és­ szálloda alkalmazottai is. Jómagam a közelmúltban néhány héten át az intézetben dolgoztam, s az alábbiakban szeretnék beszámolni tapasztalataimról. Az intézet négy nagy részre tagozó­dik. Lesz egy elméleti és három kí­sérleti osztálya, amelyek egy-egy nagy kísérleti berendezés körül épül­nek ki. A kísérleti osztályok közül kettő már működik egy-egy „gyorsító berendezés“ közül a harmadik szá­mára egy kísérleti célokat szolgáló reaktor épül, ennek a munkálatai is megkezdődtek már. Kezdjük azzal, hogy az atom­­fizikának nem újkeletű, de még máig sem megoldott problémája az, hogy az atommag milyen elemi részekből áll és milyen erők tartják össze. A kérdés kísérleti vizsgálata céljából nagy energiájú, atomi részecskéket (elektronokat, protonokat, neutrono­­kat, mezonokat) állítanak elő. Azt vizsgálják, mi történik, ha ezek a ré­szecskék különféle anyagon áthatol­va, atommagokkal vagy atomi ré­szecskékkel ütköznek; hogy változtat­­ják meg röppályájukat, mennyi ener­giát veszítenek, okoznak-e valamilyen atommag-átalakulást, s ha igen, mi­lyet és így tovább. Ezeket a külön­féle „kölcsönhatásokat“ számszerű adatokkal jellemezve le kell írni úgy, hogy a matematikai formába öntött elméleti elképzelések próbakövéül szolgálhassanak, vagy az eljövendő elméleti megfontolások számára tám­­pontot nyújthassanak. Ilyen irányú munka sok intézetben folyik világ­szerte a fejlett tudománnyal és nagy ipari felkészültséggel rendelkező or­szágokban. Ilyen természetű felada­tokkal foglalkozik az Egyesült Atom­magkutató Intézetnek már most mű­ködő két osztálya — külön-külön is jóval nagyobb mindegyik, mint a mi Központi Fizikai Kutató Intézetünk — amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának két kitűnően felsze­relt intézetéből alakult meg. Az „öregebbik osztály büsz­kesége a maga nemében a világ leg­nagyobb gyorsító berendezése, a 660 MeV energiájú protonokat szolgál­tató úgynevezett szinkrociklotron, amely — mint ez a szakembereknek is csak nemrégiben jutott tudomá­sára — 1949 óta van üzemben. Ol­vasóink közül bizonyára sokan hal­lottak már a „ciklotron“-ról és is­merik a működési elvét is. Ez a gyorsító berendezés, amellyel a negyvenes évek elejéig a legnagyobb energia volt elérhető, csak mintegy 20 MeV energiájú protonok előállítá­sát tette lehetővé, nagyobb energiák elérését a gyorsítás módszerének alapelve kizárta. A szemben álló akadály leküzdésére szolgáló lehető­ségeket V. I. Vekszler — a „fiata­labb“ osztály igazgatója — ismerte fel. Minden szinkrociklotron és a ké­sőbb szóba kerülő szinkrotron is azon elvek alapján működik, ame­lyeket Vekszler a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának folyóira­tában 1945-ben tett közzé. Az intézet szinkrociklotronjának fő része egy elektromágnes. Pólusai­nak átmérője 6 méter, a köztük levő 60 centiméteres légrésben 18 000 perszed a mágneses tér intenzitása. Ennek a mágneses térnek a közepén hidrogénben égő gázkisülés szolgál­tatja a protonokat. A protonokat egy lassan változó frekvenciájú elektro­mos erőtér gyorsítja. A protonok így a mágnestér közepéről indulva egy­re nagyobb sugarú körökön gyorsul­va mozognak. Amikor pályájuk át­mérője csaknem eléri a 6 métert, egy speciális „kihúzó” berendezés hatására a körpálya érintőjének irá­nyában kirepülnek a gyorsítóból. Az így létrejövő proton­nyalábokat használják fel különböző kísérletek­re. A tulajdonképpeni kísérleti beren­dezéseket a gyorsítótól egy négy mé­ter vastag betonfal választja el. A proton­nyaláb e falba épített csöve­ken át jut a kísérleti berendezések­hez, így lehet megakadályozni, hogy a kísérleti berendezéseket érje és működésüket zavarja az a nagy energiájú és nagy intenzitású sugár­zás, amely mindig fellép a gyorsító­ban keletkező — de a felhasználan­dó nyalábbal ki nem hozott — nagy energiájú részecskék miatt. Sőt, az emberre még a kísérleti berendezé­sek helyén is veszedelmes mértékű a sugárzás, ezért a kísérleti eszközök vezérlése egy kétméteres betonfal mögötti harmadik helyiségből, távve­zérléssel történik. (Magának a gyor­sítónak a működtetéséhez szükséges kapcsoló és ellenőrző berendezések egy 400 méternyire levő külön épü­letben vannak elhelyezve!) A kísérleti teremben tizenöt munkahely van, és a folyó vizsgála­tok természete szerint több vizsgála­tot lehet egyidejűleg végezni, így a gyorsító, amely hetenként átlag 100 órán át van üzemben, nagyon gazda­ságosan van kihasználva. Ez a nagy energiafogyasztás miatt igen lénye­ges szempont. A felszerelés gazdag­ságát (sok tonnás elektromágnesek a protonok és egyéb részecskék ener­giájának vizsgálatára, különböző tí­pusú és méretű „ködkamrák” a ré­szecskék nyomásának vizsgálatára, különféle rendeltetésű és típusú ré­szecske-számlálók stb.) alig lehet kel­lőképpen érzékeltetni. Talán mégis jellemző erre, hogy egy nagy vona­lakban itthon, tehát az intézeti lehe­tőségek közelebbi ismerete nélkül el­gondolt kísérletterven alig kellett módosítani ahhoz, hogy az inté­zetben rendelkezésre álló eszközök segítségével azonnal meg lehessen valósítani. Az intézet vezetőinek és állandó munkatársainak szívélyessé­gén túl a berendezések üzembiztos működését mutatja, hogy a kényes méréseket három hét alatt sikeresen le is lehetett bonyolítani. Az intézet „fiatalabb” osztá­lyán most folynak a végső simítá­sok egy olyan „szinkrotron”-on, amellyel 1000 MeV energiájú proto­nokat lehet majd előállítani. A szinkrotron — elve ugyancsak Vekszlertől származik — nem tömör mágnessel dolgozik, mint a szinkro­ciklotron, hanem gyűrűalakúval. Azonos energia eléréséhez tehát ke­vesebb vasat kell felhasználni, így olcsóbb. Másfelől azonban a meg­oldandó technikai feladatok súlyo­sabbak, mint az előbbi berendezés­nél. A protonokat például eleve nagy energián kell a gyorsítóba „belőni”, s a szóban forgó berendezés segéd­gyorsítója nagyobb a hazánkban eddig épített legnagyobb berende­zésnél. Magában a szinkrotronban a protonok 28 méter sugarú pályán ke­­ringettek egy olyan gyűrűalakú vá­kuum­edényben, melynek kereszt­­metszete 2 méter széles és 40 centi­­­­méter magas. A gyűgyalakú elektro­mágnes 35 000 tonna. Mint említet­tem, a berendezés még nincs üzem­ben. A most folyó munkálatokkal egyidejűleg épülnek azok a beren­dezések is, amelyek a tulajdonkép­peni fizikai vizsgálatok mérőkészü­lékei lesznek. Gépek és kísérleti eszközök mellé természetesen fizikusok és mérnökök kellenek, megfelelő segéderőkkel. Az ő ötletességük és kitartó, rendszeres munkájuk hozza meg a termést, is­mereteink gyarapodását. Banális do­log lenne itt most az intézetben­ mű­ködő munkatársak tudományos kva­litását méltatni, ennek egyetlen he­lyes módja az intézetben folyó mun­ka eredményeinek szakszerű ismer­tetése lenne. De talán érdemes rá­mutatni az intézet életére jellemző néhány momentumra. Az idősebb és tapasztalt kutatók mellett igen sok itt a fiatal. Kiválogatásuknál egyet­len szempont, hogy egy-egy egyetemi évfolyam legkiválóbbjai legyenek. Ennek eredménye, hogy munkájukat rendkívül szeretik és nagy hivatás­­tudattal dolgoznak. Tapasztalatom szerint ugyanezt lehet elmondani a műszaki segéderőkről, technikusokról és szakmunkásokról is. A munka kisebb csoportokban fo­lyik. A kísérleti berendezések közül a nagyméretűeket vagy külső ipar­­vállalatok vagy az intézet igen jól felszerelt központi műhelye állítja elő. Megvan azonban minden kuta­tócsoportnak a saját műszerészgár­dája, ezek készítik a kisebb beren­dezéseket és ezek végzik a szerelést. Az előkészületek rendkívül alaposak. Semmiféle kísérleti munka nem kez­dődik el addig, amíg a kísérlet ter­veit kellőképpen meg nem vizsgál­ják és azt az intézet vezetője jóvá nem hagyja. Minthogy igen sokféle munkához kell ugyanazt a berende­zést használni, meglehetősen nagy gond a gyorsító üzemidejének a kü­lönböző kutatócsoportok közötti fel­osztása. Ez úgy történik, hogy min­den szombatin „menetrend“ megbe­­szélés van. Hétről hétre pontosan ki­jelölik, hogy melyik kutatócsoport mikor használhatja a gyorsítót. Amikor például egy éjszaka két óra körül a kísérleteim befejezéshez kö­zeledtek, már ott topogott Ponte­­corvo professzor munkatársaival, várva, hogy átvehessék a helyemet. Csak kivételes barátságból kaptam „kölcsön“ háromnegyed óra meg­hosszabbítást. Jóllehet a múlt év folyamán számos nagyhírű fizikai intézetet volt alkalmam meglátogatni, amikor az Egyesült Intézetben először végig vezettek és láttam a kolosszális mé­retű berendezéseket, a felszerelés gazdagságát, kissé szédültem. De láttam, ugyanígy voltak sokan mások is azok közül az Európa és Amerika különböző tájairól összesereglett fi­zikusok közül, akik részt vettek azon a nagy energiájú részecskék fi­zikájával foglalkozó kongresszuson, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Moszkvában rendezett. Az intézetben dolgozva azonban las­san elmúlik a kábulat és az ember józanul le tudja mérni, hogy mit je­lenthet számunkra az Egyesült In­tézet munkájában való részvétel. Bizonyára sok emberben felvető­dik a kérdés: ha a Szovjetunióban ilyen hatalmas lehetőségek köze­pette folyik a munka, van-e értelme hazai erőfeszítéseinknek. Nos, a fizi­kában általában és az atommag-fizi­kában is bőségesen van olyan prob­léma, amelyet kellő szellemi felké­szültséggel, de a vázoltaknál sok­kal szerényebb eszközök segítségé­vel is lehet vizsgálni, amelyek meg­oldása nemzetközi viszonylatban is számottevő eredmény lenne. Tehát hazánk gazdasági erejéhez képest itthon is érdemes, sőt kell is folytat­ni, és fejleszteni atomfizikai kutatá­sainkat és az erre való előkészítő képzést. Ez egyik feltétele annak, hogy az Egyesült Intézet munkájá­ban is sikeresen tudjanak részt ven­ni magyar fizikusok. Az Egyesült In­tézet nagy lehetőségeket nyújt a magyar fizikusoknak, olyan lehető­ségeket, amelyeket itthon, saját erőnkből nem tudnánk megteremte­ni ilyen körülmények között tőlünk, magyar fizikusoktól függ, vajon bele tudunk­-e szólni nemzetközi elisme­résre méltó módon az atommagfizika legidőszerűbb kérdéseibe is. Faragó Péter a Központi Fizikai Kutató Intézet osztály­­vezetője időjárás. A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig, felhőképződés, csapadék nélkül. Mérsékelt, időnként élénkebb délnyu­gati-nyugati szél. A meleg idő tovább tart. A várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma 28—31 fok között lesz. A Duna vízállása péntek reggel Budapest­nél 372 centiméter. A budapesti színházak mai műsora Az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Szín­pada: A bakcsiszeráji szökőkút (fél 9). — Károlyi-kert. Az Állami Hangversenyzenekart Komor Vilmos vezényli, közreműködik Devy Erlich (Párizs) .,C.-bérlet. 4 sz. (8). — Ál­latkerti Szabadtéri Színpad: Bob herceg (8). — Majakovszkij Színpad (Margitsziget): Tollhegyre tűzve. — Pengős regények (8). — Margitszigeti Dózsa-stadion: A Fővárosi Népi Zenekar és a Fővárosi Tánczenekar vidám műsora (fél 8). — Egressy Színpad előadása a Kulich Gyula Szabadtéri Színpadon: Bu­ Jócska (fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: A porond mesterei (4, 8). A BUDAPESTI MOZIK MATINÉMŰSORA (VASÁRNAP DE. 10 ÓRAKOR) UGOCSA: Merénylet a kikötőben — HU­NYADI (Kispest): Köszív. — BRIGÁD (Pest­lőrinc) : Senki nem tud semmit. — TÁTRA: Egy pikoló világos. — ÓBUDA: Hősök ta­vasza — AKADÉMIA: Buksi megkerül — REGE: Támadás 6.25-kor. — ALKOTÁS (fi­): Déryné. — IPOLY: Örs a hegyekben — NAP: Kémek a vonaton. — SZÉCHENYI * (Pestúj­hely) : Bátrak arénája. — KOSSUTH (Pest­erzsébet) : Csók a stadionban. — TAVASZ (Rákospalota): 2X2 néha öt. — VILÁGOS­SÁG (Pesterzsébet): Kiskrajcár. — PETŐFI (Nagytétény): A cirkusz porondján. — SZI­­GETHY (Albertfalva): Az aranyantilop — TERV (Pestújhely): Aranyalmafácska. — ÁR­­PÁD (Budafok): Elefánt és az ugrókötél. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT KOSSU­TH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.35: Zenés műsor — 5.00: Falurádió — 5.30: őrjárat ... — 6.00: Hírek. — 6.05: Falusi hiradó. — 7.00: A Szabad Néjj vezércikke. Hírek. — 8.10: Zenekari hangver­seny. — 9.00: Gyermekrádió — 9.50: J. Strauss: Déli rózsák — keringő. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Operarészletek. — 10.40: Népi zene. — 11.10: Emlékezés Kuncz Aladárra 11.25: A Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak hangversenye. — 12.00: Hírek. — 12.10: Operettegyvelegek — 13.00­* Falusi híradó. — 13.15: Művészlemezek — 14.15: Vidám zene strandolóknak — 15.00: Hírek. Közérdekű közlemények — 15.10: Lord Au­gusztus helytáll. — G. B. Shaw szatirikus komédiája, rádióra alkalmazva. — 15.45: Vá­laszok a hallgatóknak. — 16.00: Kórusaink é­ltéből. 16.20: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 17.00: Hírek. — 17.15: Szív küldi szívnek szívesen — 18.00: Porció — 18.15: Népi zene — 19-09: Helyszíni köz-' vetítés a Népstadionból, a Bp. Vasas—Rapid labdarúgó KK-döntő mérkőzés II. félidejéről Beszél Szepesi György. — 20.00: Esti Híradó — 20.20: Jóestét, gyerekek! — 20.27: Mai írók Rádiószínháza. ..Dr.­ Bronislav Nusics komé­diája. — 22.16: Hírek. — 22.31: Sporthiradó — 22.45: Tánczene. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIó­ pék dalai. — 16.00: Vidéki stúdiónk jelent­kezik. 16.10: Világjárók nyomában: Offir kincse. — 16.30: Polgár Tibor: A kérők. Víg­opera. 18.38: Vilem Závada költészetéről — 18.58: Tánczene. — 19.20: Külpolitikai ka­­lauz — 19.30: Kamarazene. — 29.00: Ver­bunkosok, magyar nóták. — 20-45: Néhány elmés történet. — 21.00: Képeslapokról — képek nélkül. — 21.10: Operarészletek — 21.10: Händel: Vízizene — szvit. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, Vili Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100, *142—22 * Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája!

Next