Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-01 / 243. szám

SZOMBAT, 1956. SZEPTEMBER 1 (Rasputin ) Soestdijk-palotában , Tütanna holland királynő és férje, Bernsaird herceg,' a görög ' királyi meghívására a múlt hét végén Görögországba utazott. Elutazásuk után hivatalos ■Híjzleményt hot lak nyilvánosságra Hágában, s ebben tudatták, hogy a királyi családon belüli nézeteltérések elsimultak és —amint az AP tudóssítója írta— „ királyi pár most már bizalommal' tekint'a jövőbe" .• Bernhard, Lippe-Biesterfeld • hercege annak idején az l. Gt Farbenindustrie amszterdami fiókjának volt egyik vezetője, s 1937-ben ismerkedett meg az akkor még trónörökösnő Juliannával. Nem tellett bele sok idő, s a Leopold Frederik Eberhard Julius Coert Karel Godfried Pieter porosz herceg feleségének mondhatta Juliannát. A következő esztendőben megszületett a fejedelmi frigy első gyümölcse: Beatrix, s aztán sorban a többi: Irene, Margriet, majd végül 1947-ben Marijke. Akik bejáratosak voltak a Soestdijk-palotába, valamennyien úgy vélekedtek, hogy Julianna és Bernhard boldog, harmonikus családi életet él. Ez év júniusában azonban szenzációs cikk jelent meg a Der Spiegel című nyugatnémet képes hetilapban. A cikk szerzője terjedelmes és gazdagon dokumentált beszámolójában kimutatta, hogy Julianna és Bernhard között évek óta növekvő hevességű családi háborúság dúl. A lap szenzációs leleplezését már másnap öklömnyi betűkkel hozta a nyugati sajtó. A családi perpatvar kapcsán különösen sokat emlegették ezt a nevet: C'reet Hofmans. Ki ez a Greet Hofmans, akinek Julianna és Bernhard összeveszejtésében — a lapok egybehangzó megállapításai szerint — oly nagy része volt? Egy textilgyárban dolgozott, majd szociális gondozónő lett, 1946-ban pedig már csodatévő hírében állott. Saját kijelentése szerint 51 éves korában megjelent neki az Isten, s attól kezdve közvetlen személyes kapcsolata van a Mindenhatóval". Ezt a kapcsolatot Hofmansné asszonyság ügyesen gyümölcsöztette, egy volt tánciskolában rendezte be intézetét, s hamarosan százával jöttek hozzá a különféle betegek (állítólag havonta nyolcezren) hogy imádsággal és ráolvasással gyógyítsa meg őket. 1948-ban „csodatevő képessége“ folytán megnyílt előtte a királyi palota is. Az uralkodópár negyedik gyermeke ugyanis vakon jött a világra, s az orvosok többszöri műtétel is csak egyik szeme világát voltak) képesek visszaadni. A tudományban csalódott szülők ekkor Greet Hofmanshoz fordultak. Az asszony megnézte Marisket, áhitatosan az égnek emelte tekintetét, behunyta szemét imára kulcsolta kezeit, s rövid hallgatás után azt mondta: „A kislány két éven belül látni fog." Greet Hofmans ezzel teljesen meghódította a szülőket. Beköltözött a palotába, s egy-kettőre teljesen befolyása alávonta avallásos Juliannát és az anyakirálynőt, Wilhelminát. Eleinte csak a gyerekek nevelésébe szólt bele, később már a politikába is: az ,ő kegyétől kezdett függni sok minden; kinevezések, nyugdíjaztatások stb. A Seestdijk-palota Rasputinjának szaporodtak a hívei, de ellenségei is. Az utóbbiak közé tartozott Bernhard herceg is, és a kormány több tagja. Aházastársak közti nézeteltérés lassacskán a királynő és egyes kormánypolitikusok ellentétévé szélesedett. S itt nemcsak néhány politikus mellőzöttségének, vagy a királyi környezetben buján tenyésző intrikának volt szerepe. Greet Hofmans olyan vallási szekta lelkes tagja, amelyet erős pacifista tendenciák szőnek át. Ez alól a hatás alól Julianna sem vonhatta ki magát, s „furcsa" és „ijesztő” nézeteket kezdett vallani. Például ilyeneket: Minden fegyvert a tenger fenekére kellene süllyeszteni." 1952-ben az Egyesült Államokba utazott. A Time című amerikai hetilap szerint ott „félretette azokat a beszédeket, amelyeket miniszterei készítettek, s maga szerkesztette beszédeket mondott. Ezek azért voltak figyelemre méltók, mert semlegességet javasoltak a világpolitikában, s a javaslatok ködös miszticizmusba voltak burkolva“. Az effajta beszédek bizonyos veszélyt rejtettek magukban. A holland alkotmány szerint ugyanis az uralkodó jelöli ki a mindenkori miniszterelnököt. Június első felében új parlamentet választottak Hollandiában, s új kormányt kellett alakítani. Ezért ha tekintetbe veszszük a kormányalakításra megbízást adó királynő vonzalmát a semlegesség iránt, megértjük bizonyos körök aggodalmát. A Newsweek július 30-i számában idézi egy holland lapszerkesztő következő , szavait": ..Greet Hofmans ellenzéke juttatta el a történetet (ti. az uralkodópár házasságának válságáról szóló történetet) a sajtóhoz." Nem érdemes azon vitázni, hogy perdöntő-e ez az adat. Vagy, hogy Bernhard hercegnek, esetleg a kormány egyes tagjainak volt-e valami szerepük a Hofmans- ügy nyilvánosságra hozatalában. De az kétségtelen, hogy a dolog kapóra jött nekik. Arra számíthattak, hogy a Der Spiegel leleplezése nyomán meginog Julianna tekintélye, kénytelen lesz lemondani és — ilyen elképzelések voltak — Bernhard herceget választják régensnek. Jelzik az elgondolások azonban füstbe mentek■ Julianna királynő nyilatkozott, hogy nem mond le, a Daily Mail szerint legalábbis addig nem, míg Beatrix el nem végzi a leydeni egyetemet. A háromtagú kormánybizottság, amelyet a viszály rendezésére küldtek ki, elérte, hogy a királynő szakított Greet Hofmans szál, s a Soestdijk-palota szürke eminenciása — hírek szerint — kivándorol Dél-Amerikába. Ezek után ünnepélyesen kibékültek a házastársak is, Zala Tamás A ceyloni kormányküldöttség Vorosilovnál Moszkva, augusztus 31. (TASZSZ) Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta a Moszkvában tartózkodó ceyloni kormányküldöttséget. Claude Corea, Ceylon angliai főbiztosa, a küldöttség vezetője, a Szovjetszkaja Rosszija tudósítójának kijelentette: a ceyloni kormányküldöttség célja, hogy diplomáciai kapcsolatokat teremtsen a két ország között, kereskedelmi egyezményt kössön, kibővítse a gazdasági együttműködést és kulturális kapcsolatok létesítésével erősítse a kölcsönös megértést. A görög kormány tiltakozása A Reuter jelenti, hogy a görög kormány tiltakozni fog az ENSZ-nél Antimosz püspök háziőrizetbe vétele miatt, mert Görögország ezt a lépést a görögkeleti egyház ügyébe való újabb beavatkozásnak tekinti. „Gengsztertelenítik“ a NyugatNémetországban állomásozó amerikai csapatokat Berlin, augusztus 31. (MTI) Hodes tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka, az amerikai kongresszus előtt kijelentette, hogy a lakossággal való viszony megjavítása végett „megrostálják“ a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok legénységét, és eltávolítják soraikból „a volt gengsztereket“, valamint „a potenciális“ gengsztereket. Belgrád. Szeptember 3-án érkezik Jugoszláviába a lengyel szejzo küldöttsége, amelyet Jan Dembowski, a szejm elnöke, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke vezet. A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége október 10-én utazik Lengyelországba. Szeptember 3-án Miha Marinkóinak, a szlovén nemzetgyűlés elnökének vezetésével 18 tagú jugoszláv parlamenti küldöttség utazik Csehszlovákiába. (TANJUG) Az olajszállítás és Szuez A Szuezi-csatorna államosítása óta mind több és több cikk jelenik meg nyuati — főképpen angol — lapokban a közép-keleti olaj Európába szállításának problémájáról. Különféle tervek és elgondolások kerülnek nyilvánosságra arról, hogy miképpen lehetne a Szuezi-csatornán át történő szállítást más megoldással helyettesíteni. E tervek és elgondolások mélyén az az aggodalom húzódik meg, hogy Anglia végül is elveszíti döntő szavát a Szuezi-csatorna irányításában. Persze a cikkírók többsége nem vallja be nyíltan ezt az aggodalmát. A New Statesman and Nation című angol hetilap a következőképpen teszi fel a kérdést: az olaj jelentős részét a Szuezi-csatornán keresztül szállítják Európába. A csatorna azonban a szükségletek rohamos növekedése mellett képtelen lesz a nagyobb forgalmat lebonyolítani. A lap állításának igazolására felhozza, hogy 1938- ban csupán 5,25 millió tonna olajat szállítottak a csatornán keresztül, ma pedig 68 millió tonnát, amelyaz egész hajóforgalom 65 százalékát teszi ki. Számítások szerint, 1965-re több mint 100 millió tonna olajat kell, majd itt szállítani, s ezzel — ha a csatornát mélyítik is — teljesen kimerítették a csatorna kapacitását. Tíz év múlva viszont már a 100 millió tonnánál nagyobb mennyiségben kell az olajat Európába szállítani. A Szuezi-csatorna erre már nem lesz elegendő. Hogyan lehetne megoldani a szállítás problémáját? Az első pillanatban adódó megoldás: új csatornát építeni. Egy közgazdász gyors számvetést csinált, amely szerint az új csatornát a modern technika felhasználásával körülbelül nyolc év alatt meg lehetne építeni. Költsége 120 millió font sterling. A beruházás gazdaságos lenne, s ezért a tervnek igen sok híve volt. Azonban politikai megfontolások miatt el kellett vetni. Egyiptom független állam, s területén csak olyan építkezést lehet folytatni, amelyet a kormány engedélyez. A tőkések — még ha engedélyt kapnának is egy újabb csatorna építésére — nem vállalnák azt a kockázatot, hogy esetleg az új csatornát is államosítanák, nem is beszélve olyan kockázatról, hogy a két csatorna kritikus időben — például egy a nyugatiak által folytatandó gyarmati háború esetén — igen könnyen lezárható lenne, s ezzel megbénulna nemcsak a katonai, hanem a kereskedelmi szállítás is. A csatornaépítés tervét tehát elvetették Nyugaton. Felvetődött egy kevésbé kockázatos megoldás is: nagy tartályhajókat építeni, azokkal megkerülni Afrikát, s ezen az úton szállítani Európába az olajat. De ez megkövetelné, hogy a jelenlegi szállítási kapacitást több mint 50 százalékkal emeljék. S az olaj szállítási távolsága túlságosan megnövekednék (például az abadani olajfinomítóktól Londonig a jelenlegi 6600 kilométeres út 12 000 kilométerre növekednék), s ez jelentősen emelné az olaj árát. Bár ezen a megoldáson erősen gondolkodnak a szakemberek, a jelen pillanatban ez sem látszik megvalósíthatónak. Milyen más lehetőség van még a szállításra? Újabb olajvezetékek építése a jelenleg használt vezetékek mellett. Jelenleg az Iraq Petroleum Companynak (1955. évi termelése 33 millió tonna) három olajvezetéke van. Az egyik a perzsiai Kirkukból vezet Haifa kikötőjébe. (Ezt egy ideje nem használják.) A másik Kirkukból (Szírián keresztül) Bánijászba, s a harmadik kétcsöves vezeték Kirkukból (Irakon, Szírián és Libanonon keresztül) Tripoliszba vezet. A két utóbbi vezetéken évente körülbelül 30 millió tonna olaj szállítható, rendkívül olcsón. O’ Connor amerikai közgazdász számítása szerint 1 barrel (135 kg) olaj tengeri úton való szállítási költsége 45 cent. olajvezetéken történő szállítása pedig csupán 18 centbe kerül. Ha a megtakarítást és a szállított olaj mennyiségét összevetjük, kiderül, hogy az Iraq Co. egy év alatt 60 millió dollárt szerez az olcsóbb szállításból! Az Egyesült Államok ARAMCO vállalatának is van egy fontos olajvezetéke (a TAPLINE nevű vállalat kezelésében), amely a szaúd-arábiai olajvidékekről vezet Jordánián, Szírián és Libanonon keresztül Szaida kikötőjébe. Ez a világ használt olajvezetékei közül a leghosszabb (csaknem 2000 kilométer). A vezetéken történő olajszállításnak előnye nemcsak az, hogy lényegesen olcsóbb, hanem az is, hogy lényegesen kevesebb tartályhajóra van szükség. Hiszen nem Arábia déli részéből kell hajón szállítani, hanem a Földközi-tengerről, s így az olaj rövid úton kerülhet Európába. Emellett manapság a tőkések számára nem megvetendő szempont, hogy hajóik jelentős részének nem kell a Szuezi-csatornán áthaladnia. Csakhogy súlyos problémák mutatkoznak- abból kifolyólag, hogy- az olajvezetékek az arab államokon vezetnek keresztül. Ezek az országok (Szíria, Libanon, Jordánia, Szaúd-Arábia) jogosan részesedni kívánnak a területükön áthaladó olajvezetékek hasznából. A libanoni kormány és az Iraq Petroleum Company között már néhány hónap óta vita folyik arról, hogy miképp részesedjék Libanon a területén átvezető olajvezeték hasznából. A vitához Szíria és Jordánia is csatlakozott. Az iraki olajtársaság és általában a külföldi vállalatokhosszú időn keresztül adómentességet élveztek. A libanoni képviselőhöz június 29-én törvényt szavazott meg, amely megszünteti az említett olajtársaság és más külföldi koncessziós vállalatok adómentességét. Felhívták ezért az Iraq Petroleum Co-t, hogy vallja be jövedelmét, mert arra adót fognak kivetni. A társaság ezt nem tette meg. A képviselőház szeptember 15-ig meghosszabbította a bevallási határidőt. Amennyiben a vállalat ekkorra sem tesz eleget a felhívásnak, a tulajdonát képező vezetéket és egyéb vagyontárgyait államosítani fogják Hasonló hangok hallatszottak — az olajvezetékre vonatkozóan — Jordániából és Szíriából is a Szuezi-csatorna államosítása után. Jövedelembevallásra irányuló felhívást adtak át a TAPLINE nevű amerikai társaságnak is. A társaság azzal felelt, hogy hasznának 50 százalékát felajánlotta a négy arab országnak. Szíria, Libanon, Jordánia e hó 27-én értekezletet tartott, amelyen megvitatta a társaság ajánlatát Szaud-Arábia nem vett részt az értekezleten, de közölte, hogy bármiféle döntésnek aláveti magát. Az értekezleten részvevő országok úgy döntöttek, hogy elfogadják az amerika ■társaság ajánlatát, s későbbi időpontban fogják megállapítani, hogy a rájuk eső 50 százalékos nyereséget az egyes országok milyen arányban osztják fel. Most még a lényegében angol kézben levő iraki olajtársaságnak kell a kívánt lépést megtennie. Az angolok nagyon vonakodnak ettől, pedig az államosítás „rémével" kell szembenézniök. S az államosítás veszedelme az, amely nagyon elgondolkoztatja a nyugati tőkéseket: megkockáztassák-e újabb olajvezeték építését? Gyulai István Képünkön a kuvaiti olajkikötő látható. A vezetékekből a tankhajókba öntik az olajat. SZABAD NÉP .A brit 3Munkáspárt kivetítése Szítva kérdésében: Semmilyen döntést ,a parlament nélkül! A Manchester Guardian újabb komoly figyelmeztetése a kormányhoz London, augusztus 31. (Tudósítónk telefonjelentése.) Hugh Gaitskell,a Munkáspárt vezére pénteken a késő délutáni órákban felkereste Butler lord-pecsétőrt, s azzal a kéréssel fordult hozzá — a párnapos szabadságon levő Eden távollétében —, hogy a brit parlamentet két héten belül hívják öszsze a szuezi válság megtárgyalására. Különösen hangsúlyozta azt a kérést, hogy a brit kormány ne hozzon újabb döntést Szuezzel kapcsolatban, amíg a parlamentnek nem lesz alkalma részletesen megvitatni az ügyet. Angliában felelősen gondolkodó embereknek ma az az egységes véleményük, hogy a brit és francia kormányok Egyiptom azonnali invázióját tervezik, ha Egyiptom nemet mond a Menzies-bizottság követeléseire. A soviniszta lapok ismét hisztérikus hangulatot igyekeznek szítani. A Daily Express azzal henceg, hogy „Ciprus szigetén félelmetes ütőerőt építenek ki“. Másrészt a Daily Herald figyelmeztet, hogy a brit és francia kormányok felelőtlen, kihívó magatartása fokozza a veszélyt. A legkomolyabbfigyelmeztetés a Manchester Guardian részéről érkezett, rendkívül őszinte és szókimondó vezércikk-sorozatának legutolsó cikkében. A lap e vezércikkeinek hangjja olyan nyílt és szókimondó, hogy azt gyanítják: a lap szerkesztőinek határozott értesüléseik vannak a brit kormány szándékairól. Úgy látszik, a kormány azonnal háborút akar kezdeni, ha Menzies küldetése kudarcot vall — írja. — Ha Nasszer elutasítja Menzies javaslatait, valószínű, hogy csaknem azonnal brit és francia csapatokat küldenek, Egyiptomba. Ha pedig Nasszer feltételekkel tűzdelt választ ad, lehet, hogy akormány visszatartja magát, de az is lehet, hogy nem. Nyilvánvalóan még nem döntött végleg magatartásáról ebben az esetben, bár hajlik arra, hogy háborút kezdjen.” Ezt a figyelmeztetést mélyreható és nyersen őszinte elemzés követi, mely rávilágít arra, hogy egy ilyen háború előreláthatólag hogyan folyna le és milyen következményekkel járna. „Világos, hogy az Egyesült Államok nem fog támogatni bennünket — írja. — A szövetség (Amerikával) esetleg nem éli ezt túl... Arra, hogy a világ milyen felháborodással fogadná, ha napalmbombákat használnának, hogy semlegesítsék az egyiptomi repülőtereket, a kormány nem is gondol. Minden bizonnyal kemény és elkeseredett harcot kell majd megvívni... És nem tudni, hol ér majd véget. Talán Moszkván és Londonon is túl.” A Manchester Guardian ezután a következő sötét szavakban foglalja össze elemzését: „Röviden, mibekerülne a kormány politikája” . Az arberikszi szövetség sebet kap, a nemzetközösség széthull, eltékozolnak sok brit és egyiptomi életet, Nagy-Britannia és Franciaország gazdaságilag elszigetelődik, vagy felbomlik az ENSZ, nem lesz olaj és Oroszország előtt feltárul a Közép- Kelet kapuja. Eden igazán naggyá fogja tenni Nagy-Britanniát.“ Miközben Ciprus szigetére egymásután érkeznek a francia csapatok — néhány napon belül már ötezer francia katona érkezését várják — a jövő hét szerdájára Párizsba összehívták a NATO tanácsát. Az ülésen Selwyn Lloyd brit külügyminiszter a tanács támogatását fogja kérni az angol—francia háborús lépésekhez. A brit nép körében általában nyoma sínes háborús hangulatnak. Ha a brit kormány megtámadja majd Egyiptomot, nagyon nehéz feladat lesz számára ilyen hangulat felkorbácsolása. Másrészt viszont a kormány háborús lépéseivel szemben az ellenállás még nem szerveződött meg és ez lehetővé teszi a kormánynak, hogy dacoljon a közvélemény hangulatával. Peter Fryer Kit ..védenek” és Kit fenyegetnek Ciprus szigetén a francia csapatok? I jjnhlt ««>ap(itmllíiá%ok E^vipiom niei*íéIenilíI«Vsére Párizs, augusztus 31. (Tudósítóik telefonjelentése.) A francia közvélemény általában kissé elfásult és nem nagyon érzékeny a szenzációk iránt, de a ciprusi francia csapatszállítások híre nagy érdeklődést keltett. Az első benyomás — tapasztalatom szerint — a csodálkozás, a megdöbbenés volt: mit keresünk mi Cipruson? Délben a Gay-Lussac utcában egy kis bistróban ebédeltem s végighallgattam, mit mondanak a pultnak támaszkodó, egy-egy pernodra betérő környékbeli kisemberek. A patron majd minden vendégének újra meg újra elmondta: „Tudja, uram, én nem politizálok, de ez mégiscsak hallatlan! Nem elég nekünk Algéria, még a ciprusi partizánok is kellenek nekünk ..A beszélgetést általában ilyen vélemények jellemezték: „Megáll az ember esze! Mi közünk Ciprushoz?'’ A politikával rendszeresen foglalkozó értelmiségi és munkás közvélemény sokkal komolyabban veszi a dolgot, mint egy szakszervezeti funkcionárius ismerősöm este a Vie Ouvriére szerkesztőségében megjegyezte: nyilvánvaló, hogy „veszélyes következményekkel terhes erőpolitikai mutatványról“ van szó. Csapatszállt is fesille-ből és Alíjériából, kifli-alt a tsuieni flotta „Ismeretlen rendeltetésre’ kifutott a touloni hadikikötőből a Georges Leygues cirkáló, az Arromanches és La Fayette repülőgép-anyahajó, a Surcouf torpedóromboló, a Corse és a Brestois gyorsnaszád, a Sultane tengeralattjáró, hét torpedónaszád és egy aknakutató hajó. A touloni hajóhad parancsnoka, Barrot tengernagy Párizsban tartózkodik, de zászlóshajója, a Jean Bart 35 000 tonnás páncélos kifutásra készen áll a touloni kikötőben. Mint egy hivatalos jelentés közli, a Földközi-tenger keleti térségében tartandó „hadgyakorlatokon” a 10. ejtőernyős hadosztály és a 1. gépesített gyorshadosztály vesz részt. A haditengerészet közölte, hogy öt hadianyagszállító teherhajó van úton a Földközi-tengeren. A Marseillaise óceánjáró hajó, amely turistákat szállított a Fekete-tengeren, meghirdetett következő turistaútja helyett a Földközi-tengeri csapatszállításokban vesz majd részt. A Fasteur csapatszállító hajó ugyancsak a ciprusi vizek felé tart. A hadügyminisztérium pénteken 26 francia kereskedelmi hajót katonai célokra igénybe vett. Marseille-ből három hajón ötezer főnyi tengerészgyalogság indult útnak. A csapaterősítés rendeltetéseleliéről nem adtak felvilágosítást. Ugyancsak „ismeretlen rendeltetéssel'' futott ki Alger kikötőjéből több csapatszállító hajó. A párizsi lapok közölték, hogy az angol királynő csütörtökön éjszaka rendeletet írt alá, amelykiterjeszti a brit területen állomásozó külföldi egységekre vonatkozó törvényt Ciprusra is. A rendelet felhatalmazza a Ciprusra érkezett francia csapatok parancsnokságát, hogy a szigeten francia katonai bíróságot állítson fel. „Összeegyeztethetetlen Franciaország nemzeti érdekeivel“ Ezzel a címmel foglalja össze az Ilumanité a baloldali közvéleménynek ,a Ciprusi,vállalkozásrólalkotott, véleményét. ..A Ciprusra, érkezett francia csapatok rádöbbentik az országot arra a veszélyre, amelyet egy új háborús kaland jelentene — írja az Humanité. — E kaland kiszámíthatatlan következményei folytán Franciaország mindent elveszítene: becsületével és érdekeivel egyaránt szöges ellentétben áll minden erőszakos akció. Íme felállították az új expediciós egységeket: Bidault örülhet. De a franciáknak annál több okuk van rá, hogy kifejezzék aggodalmukat ." A lap megcáfolja azt a hivatalos magyarázatot, hogy az Egyiptomban levő franciák és a francia érdekek védelméről van szó: a valóságban senki sem fenyegeti az egyiptomi franciaállampolgárok életét és jogait, sőt a francia konzulátus ismételten erélyes felszólítása ellenére mintegy tízezer francia állampolgár nem akarja elhagyni Egyiptomot. Az angol—francia intervenciós előkészületek — folytatja a kommunista párt lapja — épp akkor folynak, amikor a londoni értekezlet 17 részvevőjét képviselő öthatalmi küldöttség repülőgépre száll, hogy Kairóban Nasszer elé terjessze a Dulles-tervet. A katonai nyomás politikája, amelyben a francia kormány fő szerepet játszik, lejáratja Franciaország nemzeti tekintélyét, s végül is elszigeteltségbe sodorja. „Rövidlábú Bonaparték.. A Liberation szemleírója, Pierre Baurel haladó újságíró szavával: Az új egyiptomi hadjáratot előkészítő vezérkarnak túlságosan rövidlábú Bonaparték ahhoz, hogy „átléphessenek” Ciprusról Port Saidba. ..A katonai mozdulatok Kairó, Damaszkusz vagy Beirut szemszögéből egy intervenciós háború előkészületeit jelentik, nem védelmezik, hanem éppen ellenkezőleg fenyegetik a kelet-földközi-tengeri francia érdekeket — írja Baurel. — A ciprusi francia partraszállás: provokáció. Balkezes hatóságaink azoknak életével játszanak, akiket meg akarnak védelmezni.” Rudnyánszky István Újabb véres összeütközés Ciprus szigetén: négy halott London, augusztus 31. Nicosiából jelenti a BBC, hogy pénteken délelőtt az ottani központi kórház bejáratánál tűzharcra került sor, amidőn három felkelő ki akart szabadítani egy foglyot akit angol fegyveres őrség kísért a központi börtönből orvosi kezelésre a kórházba. A jelentés szerint a fogoly, akinek sikerült a zűrzavarban elmenekülnie, az FOKA egyik vezetője, akinek fejére 5000 fontsterling vérdíj volt kitűzve. A tűzharc során az angol őrség egyik tagja és egy kórházi alkalmazott életét vesztette. A másik őr viszonozta a tüzet, két felkelőt megölt, a harmadik megsérült. Ez volt az első halálos kimenetelű tűzharc felkelők és angolok között, amióta hétfőn éjfélkor véget ért a tizenegynapos tűzszünet. Szófia. A Bulgária és Nyugat- Németország között megkötött kereskedelmi egyezmény értelmében Bulgária százezer dollár értékű árut szállít Nyugat-Németországnak kőolaj termékek ellenében. (MTI) A Szövetségi Köztársaság fasiszta átra lépett* Berlin, augusztus 31, (Berlini tudósítónk jelentése) .Pénteken a Német Egység Bizottsága Berlinben nemzetközi sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten megjelentek azok a jogászok, akik Németország Kommunista Pártját a karlsruhei perben képviselték és a bizottság titkárával együtt követelték a párt ellen hozott betiltó ítélet visszavonását. Dr. Kaul jogász kijelentette, hogy " az ítélet nemzeti és nemzetközi szempontból sérti Nyugat-Németország demokratikus és államjogi elveinek alapját, ellentétben áll Németország békében és szabadságban történő újraegyesítésének elvével s veszélyezteti a népek békéjét és biztonságát. A szövetségi kormány és a szövetségi alkotmányjogi bíróság igazságtalanul járt el, s ezért a népnek és a bonni parlamentnek ezt az ítéletet meg kell semmisítenie. A sajtó képviselői és a konferencia rendezői között folytatott beszélgetésen dr. Girms, a Német Egység Bizottságának titkára kijelentette: „A Szövetségi Köztársaság a kommunista párt betiltásával immár egész nyíltan és zavartalanul rálépett a fasiszta fejlődés útjára és az alkotmányjogi bíróság bebizonyította, készségesen hajlandó arra, hogy az Adenauer-kormány alkotmánysértései és restaurációs politikája számára a jogi fügefalevelet szolgáltassa.” „Ha Nyugat-Németország lakosságának meglenne a lehetősége arra, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa, nem kétséges, hogy Adenauer, Globkejával, Gehlenjével, Blankjával és Röderjével együtt, másnap már nem ülne a nyeregben. Adenauer azért semmitől sem fél annyira, mint a német nép szabad és korlátozatlan vélemény-nyilvánításától.” A sajtókonferencián több tudósító ragadta meg az alkalmat, kérdéseket intézett a két jogászhoz és a Német Egység Bizottságának elnökéhez. Ahamburgi Spiegel tudósítója megkérdezte: Bebizonyította-e az NKP a karlsruhei perben, hogy az alkotmány talaján áll? Dr. Kroger kijelentette: Az NKP megbízottai számos dokumentum, beeszéd és határozat alapján bebizonyították a bíróságnak, ahogy az NKP egy esetben sem sértette meg a bonni alkotmányt. Karl Krahin A nürnbergi kommunista városi tanácsnokok helyükön maradnak Berlin, augusztus 31. (MTI) A nürnbergi városi tanács elvi je*lentőségű döntést hozott. Elhatározta, hogy a kommunista városi tanácsnokok továbbra is részt vesznek a város irányításának munkájában, mert mandátumuknak a karlsruhei alkotmányjogi bíróság döntése alapján történő esetleges megvonása törvénytelen cselekedet lenne. A Nürnberger Nachrichten az esettel kapcsolatban megállapítja, hogy a kommunista képviselők mandátumának megvonása nem lenne törvényes. Eddig is előfordult — írja —, hogy egyes képviselők kiléptek pártjukból és más pártba léptek át, vagy független képviselőkként működtek. Azzal azonban,hogy kiléptek pártjukból, mandátumuk nem szűnt meg. Ugyanez a helyzet a kommunista képviselőkkel is. A személyre szóló választási rendszer alapján nem pártokat, hanem személyeket választanak, a kommunista képviselők személye pedig — akár működik a kommunista párt, akár be van tiltva — ugyanaz marad. A mandátumuktól való megfosztásra nincs semmi jogalap. Bonn visszautasította a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyilatkozatát A nyugatnémet sajtó nem helyesli a kormány magatartását Berlin, augusztus 31. (MTI) Mint a nyugatnémet rádióállomások jelentik, a bonni kormány pénteken visszautasította a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Németország Kommunista Pártja betiltásával kapcsolatos nyilatkozatát. A nyugatnémet sajtó azonban egészen más hangnemben foglal állást e kérdéssel kapcsolatban. A német szociáldemokrata párt sajtószolgálata például azt írja, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártjának figyelmeztetését nem szabad és nem is lehet félvállról venni.” A frankfurti Neue Presse rámutat arra, hogy az utóbbi időben „Moszkva és Bonn kapcsolatai a fagypont alá süllyedtek”. A lap kiemeli, hogy „nem lebecsülendő az, amit a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Németország Kommunista Pártja betiltásával kapcsolatos nyilatkozatában elmondt. A Düsseldorfi Nachrichten hangoztatja: „Nem üdvözöljük azt, hogy az utóbbi néhány hónapban Bonn és Moszkva viszonyának kiéleződése állt elő.“ A Mittelbayerische Zeitung hangoztatja: „Mi úgy látszik Kelet felé nagyothallók vagyunk. Az egyetlen, amit ebben az irányban nyújtunk: jéghideg kéz, fagyos szó, fagyasztó pillantások“ Nasszer tiltakozott Eisenhower Szuezzel kapcsolatos nyilatkozata ellen Egyiptom révkalauzokat toboroz A Szuezi-csatorna forgalmának biztosítása végett egymás után jelentkeznek a különböző országokból a tengerészek, hogy kisegítsék a révkalauz-hiányban szenvedő egyiptomi csatornatársaságot. Egyiptom New York-i konzulátusi hivatala közölte, hogy a New York-i lapokban megjelent hirdetésekre már az első napon több mint huszonöten jelentkeztek révkalauznak. Tokióból jelentik, hogy a japán külügyminnsszer csütörtök este magához kérette az Egyesült Államok kairói nagykövetét és közölte véleményét Eisenhowernak a szuezi válságról tett nyilatkozatáról. „Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelentését — mondotta Nasszer —, hogy a Szuezi-csatorna az 1888-as egyezmény értelmében nemzetközi víziút. Az egyezmény bevezetője hangsúlyozta, hogy minden állam számára biztosítani kell a csatorna szabad használatát, annak az egyiptomi rendeletnek az értelmében, amely kimondja, hogy a csatornatársaság egyiptomi társaság, s alá van vetve az ország törvényeinek és szokásainak.” Nasszer az 1954-ben kötött angol—egyiptomi egyezményre is hivatkozott, mely kimondja: „A két szerződő fél elismeri, hogy a Szuezi-csatorna, amely Egyiptom integráns része, gazdaságilag, kereskedelmileg és stratégiailag nemzetközi fontosságú víziút...” Hasonló értelmű nyilatkozatot tett Egyiptom washingtoninagykövete, aki személyesen tiltakozott Dullesnak a keddi sajtóértekezleten elhangzott kijelentései ellen. Misztérium szóvivője kijelentette: megadják az útlevelet mindazon japánoknak, akik a Szuezi-csatornán révkalauzként kívánnak dolgozni. Delhiből érkezett hírek szerint a kalkuttai kikötő 12 indiai révkalauza már felajánlotta szolgálatait Egyiptomnak. Bonnban is kijelentették: semmi akadálya annak, hogy kiadják az útleveleket azoknak a német révkalauzoknak, akik Egyiptomba kívánnak utazni. Az AFP hivatalos forrásra való hivatkozással jelenti, hogy a brit kémhálózat tagjainak pere vasárnap kezdődik Kairóban. Eisenslmmer visszakozik Eisenhower elnök pénteken sajtóértekezletet tartott, s nyilatkozatot olvasott fel a szuezi kérdésről. Az elnök részletesebben ismertette kijelentéseit, amelyeket Nasszer elnök visszautasított. Eisenhower azt mondotta, hogy Nasszer félreértette kijelentéseit. Azt a szerdai kijelentését, hogy „a Szuezi-csatorna nemzetközi víziút” most úgy magyarázta, hogy „a konstantinápolyi szerződés sok nemzetnek adott örök jogot a csatornában és a csatornához, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a csatorna ezeknek a „nemzeteknek tulajdonukban van. Használata szempontjából tehát a csatorna nemzetközi”. Az elnök hangsúlyozta, reméli, hogy Egyiptom elfogadja a Dullestervet, de az Egyesült Államok „semmi körülmények között sem fog felhagyni az erőfeszítéssel, még akkor sem, ha ez újabb akadályokba ütköznék”. „Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelentését" A francia sajtó tiltakozik a volt Szuezi-csatorna Társaság megvesztegetési kísérlete ellen Párizs, augusztus 31. (MTI) Mint jelentettük, a Libération című párizsi lap nagy feltűnést keltve fedte fel a francia nyilvánosság előtt a volt Szuezi-csatorna Társaság megvesztegetési kísérletét. A társaság főtitkára sokszorosított körlevélben közölte, hogy az általa adott tájékoztatások megjelentetésének költségeihez hozzá akar járulni, ezért 100 ezer frankos csekket küldött a Libérationnak. Azóta több párizsi lap foglalkozik a megvesztegetési kísérlettel. A jobboldali sajtóorgánumok közül az Aurore és a Figaro is beismeri, hogy kapott ugyanilyen összegről szóló csekket és közli, hogy a csekket visszaküldte a társaságnak. A Franc-Tireur is bejelenti, hogy százezer frankos csekket kapott, s szerkesztőségi cikkben hangsúlyozza: ..A csatornatársaságnak különös fogalmai lehetnek a sajtóról.“ Az Associated Press hírügynöks szerint Michel Caplain, a társas főtitkára kijelentette, hogy „tévedtbői küldték el a lapoknak a csekkjét; azt hitték, hogy mint a múltba a táraság gazdasági eredményen szóló hirdetmények csak hirdeti díj ellenében jelentek meg a lapba éppen úgy kell fizetni a szuezi ügyen kiadott nyilatkozatok közlését is. Kinevezték az Egyesült Államok új egyiptomi nagykövetét A Reuter jelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya Raymond Hare-t nevezte ki az Egyesült Államok ifi egyiptomi nagykövetévé Henry Byroade helyére, aki átveszi az Egyesült Államok nagykövetségének vezetését a Délafrikai Unióban.